VICCEK, HUMORESZKEK, ANEKDOTÁK
(I. kötet)
Mottó: „A humor a teljes igazság.”
Karinthy Frigyes
A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.
Korábbi honlapok: http://kek.tar.hu és http://kel.tar.hu
A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus
Könyvtárból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának
FORRÁS mezejére kattintva.
Csak a http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a
321 egzotikus gyümölcsöt tartalmazó 33 nyelvű album,
4160 képpel illusztrálva. Terjedelme: min. 160 MB.
Ez a gyűjteményt más nemzetek vicckedvelői is szívesen elolvasnák. Anyagi helyzetem azonban nem teszi lehetővé művem széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdeklődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek a vicceknek, humoreszkeknek, anekdotáknak különféle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.
Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. UniCredit Bank Hungary Rt. Közreműködésüket előre is köszönöm.
Annak érdekében, hogy a számítógéppel nem rendelkezők is elolvashassák ezeket a vicceket, ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállalják könyvem nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: info@kunlibrary.com vagy kel@kunlibrary.com
Ennek a műnek a
Viccek, humoreszkek, anekdoták-TEXT-HTML
változata az adatbázisokba való belinkelést szolgálja,
tartalmának internetes keresését segíti elő.
A Viccek, humoreszkek, anekdoták
olvasásra szolgáló Word- és
platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF
változata az alábbi honlapról tölthető le:
ELŐSZÓ
Az egyes korok viccei sok mindenről árulkodnak. Ha figyelmesen olvassuk őket, rengeteget megtudhatunk arról a korról, amelyben születtek. Nem csak a korabeli viszonyokról tájékozódhatunk dióhéjban, hanem a legégetőbb problémákról is, amelyek sok esetben egy-egy viccpetárdában teljesedtek ki. Mert a humor nem puszta tréfálkozás, hanem filozofikus szemlélet, a mélyebb összefüggések felismerése, a felülemelkedés képessége. A jó vicc feszes, drámai szerkezetű. Le van hántva róla minden felesleges ciráda, sallang. Ahhoz, hogy a végén csattanjon, minden szónak a helyén kell lennie. Egyetlen felesleges betű, szó, túlmagyarázás is felboríthatja, elbillentheti a poént. Jó viccet tehát nehéz kitalálni, de legalább ilyen nehéz előadni. A viccmesélés különleges képességeket igényel. Humoristának, viccmesélőnek születni kell. Aki nem alkalmas rá, a legjobb viccet is poéngyilkos hadarássá, szánalmas hebegéssé változtatja. A hallgató nem csak a rossz viccek hallatán feszeng, hanem a rossz előadás esetén is. Sőt az utóbbi esetben még bosszankodik is, arra gondolva, hogy ezt a viccet mennyivel jobban elő lehette volna adni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy valamilyen oknál fogva a rossz előadók kifejezetten szeretnek vicceket mesélni. Erről egyébként már egy vicc is született: „Sajnos a poéngyilkos is mindig visszatér a tett színhelyére.”
Az anekdotázás sem könnyű mesterség. A jó anekdota nem lehet hosszú, mert a türelmetlen olvasó ráun, a poént várva elveszti a „fonalat”. Ennek ellenére a sziporkázó stílusúnak kell lennie, hogy a végén minél nagyobb hatásfokkal robbanjon a poén. A jó anekdota kezdetétől fogva élcelődik, és a végén szinte fejbe ver. Emellett tanulságos, egy-másfél oldalba sűrítve több évtizednyi élettapasztalatot sűrít magába. Görbe tükröt tart elénk. Humoros formában megmutatja, hogy milyenek vagyunk valójában. Aki további viccekre, anekdotákra vágyik, annak szíves figyelmébe ajánlom a gyűjteményem végén található Irodalomjegyzéket[1]. A magyar nyelven megjelent vicceknek, humoreszkeknek, anekdotáknak jelenleg ez a legszélesebb tárháza, a vonatkozó szakirodalom itt található meg a legnagyobb számban[2]. Ez úton kérem kedves olvasóimat, hogy akinek tudomása van olyan viccgyűjteményről, amely nem szerepel ebben jegyzékben, hívja fel rá a figyelmemet, hogy még jobbá, teljesebbé tehessem ezt a válogatást. Végül köszönetet mondok azoknak a szerzőknek, akik ezeket a vicceket megalkották, és azoknak a gyűjtőknek, akik a korábbi válogatásokat végezték, amellyel lehetővé tették ennek a műnek a megjelenését. Remélem sok olvasómnak sikerül vele néhány önfeledt órát, derűs perceket ajándékoznom. Jó szórakozást!
Budapest, 2005. május
Általános viccek
A jó viccen nem csak mulatni lehet. A beléje ivódott kollektív tapasztalat által bölcsebbé válunk. A vicc tulajdonképpen nem más, mint poénra épített csattanós közmondás:
A humor az ember szárnya.
Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet.
És attól csúf, hogy meg is történik.
Az élet azért rosszabb, mint a színpad, mert gyakrabban kell meghajolni.
Az élet olyan, mint a bukta; Sok tésztát meg kell enni azért a kis lekvárért.
Ne vedd túl komolyan az életet! Úgyse kerülsz ki belőle élve.
Ha az ember meg akarja fejni a tehenet, muszáj lehajolnia.
Ha tapsot akarsz, tapsolj magadnak!
Segíts barátaidon, nem felejtik el. Mindig eszükbe jutsz, valahányszor bajba kerülnek.
A szerencse nézőpont kérdése:
Kovács és Szabó a két régi barát találkozik az utcán. Időközben Szabó hajléktalanná vált, és csak az egyik lábán van cipő, az is meglehetősen szakadt, elnyűtt.
− Szabó! – kiált fel Kovács –, összecsapva a két kezét. Hát így kell látnom téged? Elvesztetted az egyik cipődet?
− Ellenkezőleg – feleli a barát.
− Találtam egyet.
A jók mindig elnyerik megérdemelt büntetésüket, a rosszak csak időnként.
Az embert kétféleképpen lehet lejáratni: Az egyik, hogy nem engedik szóhoz jutni; A másik, hogy engedik.
A párbaj elkerülésének legjobb módja:
− Ezt a sértést csak vérrel lehet lemosni!
− Igen hidegvérrel.
Régen, az emancipáció érvényre jutása előtt a férfiak gyakran vélekedtek így:
− Milyen férfi az, amelyik alábbvaló egy nőnél?
vagy:
− A férfiban minden halálos bűn bocsánatos, a nőben minden bocsánatos bűn halálos.
Feminista viccek:
− Azokból a nőkből, akik egyenlők akarnak lenni a férfiakkal, hiányzik az önbecsülés.
− Ha egy nő a férfiakkal egyenlő akar lenni, akkor nincs benne ambíció!
− Miért teremtette Isten a férfit?
− Mert a gorillákat macerás lett volna betanítani fűnyírásra.
− A nőnek jobb, ha szép, mint okos; mert egy férfinak könnyebb nézelődni, mint gondolkodni.
− Miért fontosabb egy férfinak a nő külseje, mint az esze?
− Mert a legtöbb férfi jobban lát, mint gondolkodik.
− Miért lehet a férfiakat könnyebben pszichoanalizálni, mint a nőket?
− Mert nem szükséges őket visszavinni a gyerekkorukba. Még ott vannak.
− Hogy osztályozzák a férfiak a ruháikat?
− Nagyon koszos; koszos; és koszos, de még hordható.
− Miből veszed észre, hogy egy férfi divatosnak akar látszani?
− A baseballsapkáját ellenzővel hátrafelé viseli.
− Mi a különbség a férfiak és a felhők között?
− Semmi. Ha elhúznak, akkor szép nap ígérkezik.
A női egyenjogúság élharcosai értekezletet tartanak:
− Hogyan értékelhető, hogy férfiak léptek először a Holdra?
− Ez egy helyes kezdeményezés első lépése volt.
− Miért van a férfiaknak ó-lábuk?
− Mert Isten mindent zárójelbe tett, amit elrontott.
− Miért nagyobb a majmok orrlyuka, mint a férfiaké?
− Mert a mutatóujjuk is vastagabb.
− Mi van a férfiak orrában?
− Ujjlenyomat.
A férfiak válasza ezekre a viccekre:
− Mi hozta le a nőt és a férfit a fáról?
− A férfit az evolúció, a nőt a gravitáció…
− Hogy teremtette Isten a nőt?
− Először megteremtette a kacsát, aztán a tyúkot, aztán a libát, aztán elfogyott a tolla.
− Hogyan keletkezik a nő?
− Kislány születik, és nő ész nélkül.
− Hogyan lehet vízbe fojtani egy nőt?
− Tükröt kell tenni a medence aljára.
− Miért nem lehet egy nő egyszerre szép és okos is?
− Mert akkor férfi lenne.
− Miért kezdődik jövőre a nők személyi száma hárommal?
− Mert a delfin feljött a második helyre.
− Mit lehet csinálni két dióból és egy nő fejéből?
− Csörgőt.
− Miért kell a nőknek hétvégén is dolgozniuk?
− Hogy hétfőn ne kelljen újra betanítani őket.
− Honnan tudod, hogy egy nő okosat fog mondani?
− Úgy kezdi a mondatot, hogy: „Egyszer egy pasi azt mondta nekem...”
− Mi a női megérzés?
− A logika hiányának árnyaltabb megfogalmazása.
A női intuíció több millió éves nem gondolkodás eredménye.
NŐK KÖZÖTTI BARÁTSÁG:
Egy napon a feleség nem jött haza, mire a férj megkérdezte, hol aludt. A felesége azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a tíz legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.
FÉRFIAK KÖZÖTTI BARÁTSÁG:
Egy napon a férj nem jött haza este, mire a felesége megkérdezte, hol aludt. A férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál. A felesége felhívta a 10 legjobb barátját. 8-an igazolták, hogy ott aludt, 2-en, hogy még most is ott van...
Régen a férfinak meg kellett ölnie a sárkányt, hogy elvehesse a szüzet. Ma már nincsenek szüzek, és a sárkányt kell elvenni...
Autóból használható bankautomata kezelési útmutatója:
Férfi ügyfeleknek :
1. Hajtson az automatához, és nyissa ki az ablakot.
2. Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot.
3. Billentyűzze be a kívánt összeget.
4. Tegye el a pénzt.
5. Vegye ki a hitelkártyát és a bizonylatot.
6. Húzza fel az ablakot. Jó utat!
Női ügyfeleknek:
1. Hajtson az automata elülső oldalához.
2. Indítsa újból a lefulladt motort.
3. Nyissa ki az oldalsó ablakot.
4. Menjen hátrafelé, amíg az automata az ablak mellé nem kerül.
5. Vegye elő a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját.
6. A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét.
7. Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni az ATM-be.
8. Szálljon ki, hogy elérje a bankautomatát.
9. Helyezze be a hitelkártyát.
10. Vegye ki és helyezze vissza fordított irányban.
11. Menjen vissza a kocsihoz, és keresse meg a noteszét, amibe felírta a PIN-kódot.
12. Billentyűzze be az adott számokat.
13. Nyomja meg a „Törlés” gombot, és a társadalombiztosítási száma helyett adja meg a mellette lévő négyjegyű számot.
14. Most üsse be a felvenni kívánt összeget.
15. Vegye el a készpénzt és a bizonylatot.
16. Szálljon vissza a kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a sminkjét, és induljon el.
17. Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját.
18. Tegye el a hitelkártyát.
19. Ha a sminkje rendben, egyes sebességben indítsa újra a lefulladt motort.Vezessen két-három kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket. Jó utat!
A tengerparton sétál egy férfi. A hullámok egy palackot sodornak elé. Kihúzza a dugót, előbújik a palack szelleme. Nagyon hálás, hogy kiszabadította több évezredes fogságából, és hálából felajánlja, hogy teljesíti egy kívánságát. A férfi töri a fejét, hogy mit kérjen, végül azt mondja:
− Én rettenetesen félek a repüléstől, a hajón pedig tengeribeteg leszek. Ezért nem tudok elutazni Hawaiira, pedig nagyon vágyom oda. Tudnál nekem egy autópályát építeni az óceán felett?
− Ez túlzó, irreálisan nagy kívánság – rázza a fejét a palack szelleme. Milliárdokat emésztene fel, és nagyon sokára lenne csak kész. Kívánj valami teljesíthetőbbet!
− Hát jó – mondja a férfi. – Világéletemben vágytam arra is, hogy megértsem a női lélek rejtelmeit. Azt szeretném tudni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a nők.
A szellem elgondolkodik, majd azt mondja:
− Kétsávos vagy négysávos legyen az a pálya?
Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.
A boldogság, akár a jó barát, néha váratlanul állít be. Többnyire olyankor, amikor nagyon el vagyunk foglalva valami mással.
A bölcs férfiakból jó férjek lesznek, de a bölcs férfi nem nősül meg.
Ha csak egy pohár tejet akarsz inni, nem kell mindjárt egy tehenet venni!
Hello! 26 éves vagyok. Van egy luxusvillám, 5 kocsim, és egy nyaralóm a Karib-szigeteken. Társat nem keresek, csak dicsekedni akartam!
Az idő a legjobb tanár – eltekintve attól, hogy az összes tanítványát megöli.
Az üzleti tárgyalás szünetében megszólal egy asztalon hagyott mobiltelefon. Felveszik.
− Hello szívecském! Az előbb láttam egy új ruhát 100 000 forintért. Megvehetem?
− Hát persze.
− Aztán láttam egy szép sportkocsit, csak 10 millióba kerül. Ezt is megvehetem.
− Hát persze, drágám.
− Köszi, otthon várlak!
− Oké!
A beszélgetés után a férfi magasba nyújtja a készüléket.
− Nem tudja valaki, hogy kié ez a telefon?
Hosszas invitálás után az idős asszony végre meglátogatja a fővárosban élő gyermekét. Két hét után hirtelen elkezd csomagolni.
− Hová megy mama? – kérdezi a fia.
− Hazautazom gyermekem.
− Miért?
− Mert nagy baj lehet otthon.
− Miből tetszik ezt gondolni?
− A papa folyton azt írja, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Ez a vicc a végtelenített „szappanoperák” később színre lépett főszereplőjéről szól.
− Miért jó Esmeraldának?
− Mert nem látta az első hatvan részt.
A gazdag bankár kisfia gyémántkövekkel játszadozik, és egyet lenyel. A mama ijedten rohan be a papához:
− Kérlek, csinálj valamit, a fiúnk lenyelt egy gyémántot! Azonnal ki kell hívni az orvost!
− Miért vagy olyan feldúlt? Ettől még nem fogunk tönkremenni.
Mi a könyvritkaság?
− Az a könyv, amit kölcsön adtál, és vissza is hozták.
− Miért vagy olyan szomorú?
− Olvastam egy könyvet, amelynek a vége nagyon szomorú volt.
− És mi volt az a könyv?
− A betétkönyvem.
Sosem gondoltam volna, hogy a bank egy vidám munkahely. Először csak kedvesen mosolyogtak, aztán amikor meghallották mennyi hitelt szeretnék felvenni, kitört a röhögés.
Kovács találkozik ismerősével és mondja neki:
− Nézze, kedves barátom, én nyugodtan szeretnék aludni. Tudni szeretném, mikor fizeti meg végre az adósságát?
− Nézze, uram! – válaszolja a másik –, ha maga nyugodtan szeretne aludni, akkor jobb, ha nem tudja meg!
Ezt a viccet a felelőtlen bankárok által elindított világgazdasági válság ihlette:
Az egyik bankár felhívja a másikat.
− Szevasz, hogy vagy?
− Kösz, jól.
− Bocsánat, téves.
Ezt a viccet is a mélyülő gazdasági válság, és a forint rohamos gyengülése ihlette:
Megy be az ügyfél a bankba, és a sarokban lát egy digitális kijelzőt, melynek utolsó számjegye veszettül pörög. Odaszól a biztonsági őrnek:
− De érdekes. Maguknál már ilyen modern vízórák vannak?
− Az nem vízóra, hanem a valutaátváltási táblázat.
− Hogy vagy?
− Sok a gondom. Nem tudom hová tegyen a pénzemet.
− Olyan sok pénzed van?
− Az éppen nincs, de minden zsebem lyukas.
− Az élet szép, de kicsit drága.
− Lehet olcsóbban is élni.
− Persze, de akkor már nem olyan szép.
Miért ment át a csirke az úton?
ÓVÓNŐ: Hogy a másik oldalra jusson.
PLATON: A közjó érdekében.
ARISZTOTELÉSZ: Ilyen a csirkék természete, átmennek az úton.
KARL MARX: Történelmi szükségszerűségből.
SADDAM HUSSEIN: Ez példa nélküli provokáció, így feljogosítva érezzük magunkat, hogy 50 tonna ideggázt dobjunk a csirkére.
MARTIN LUTHER KING: Már látom azt a világot, ahol minden csirke szabadon átmehet az úton anélkül, hogy célját fel kellene fednie.
MÓZES: És leszállt Isten a mennyekből és imigyen szólt a csirkéhez: „Bizony mondom neked, kelj át az úton!” És a csirke általkelt az úton, és nagy volt az öröm a mennyekben.
FOX MULDER[3]: Saját szemeddel láttad, ahogy átment az úton. Még hány csirkét kell látnod ahhoz, hogy elhidd?
MACHIAVELLI: Igaz, a csirke átment az úton. Ki törődik vele, hogy miért? A tény, hogy végül átjutott, igazolja minden cselekedetét.
FREUD: A puszta tény, hogy ennyire érdekel, miért ment át a csirke a túloldalra, elfojtott szexuális bizonytalanságodat tárja fel.
DARWIN: A csirkék, évmilliók alatt természetes kiválasztódás útján oly módon fejlődtek, amely felruházza őket a túloldalra való átkelés képességével.
EINSTEIN: Hogy most a csirke kelt át a túloldalra, vagy az út mozdult el a csirke alatt, ez viszonyítási pont kérdése.
RAMBO: Rosszul céloztam volna?
GYURCSÁNY[4]: Ez már a „Száz lépés program” része!
Huncut remete:
− Visszavonultam a kurva a életbe.
− Régen is voltak utcai zavargások, melyek néha – akárcsak ma – bolti fosztogatásokba torkolltak. A két világháború között kérdi az egyik barát a másiktól:
− Te is tüntettél?
− Én is tüntettem.
− Hol?
− Nem hol, hanem mit! Két aranyórát, és egy vég vásznat…
Pistike megkérdi a papájától:
− Apuci, van az Istennek felesége?
− Dehogy van, hiszen akkor nem lenne mindenható!
Kovács nadrágot varrat, de a szabó nagyon lassan készíti. Egy hét után elmegy reklamálni.
− Hogy lehet ilyen lassan dolgozni? Hiszen az Úristen hat nap alatt az egész világot megteremtette!
A szabó felnéz a varrásból:
− Na, azért néz így ki!
Baljós jövő:
A XXII. században nagy atomrobbanás rázza meg a Földet. Egy majompár kivétel mindenki elpusztul. A majompapa leugrik a fáról, és megszólal:
− Na, anyjuk, kezdhetjük elölről az egészet!
Ne csak a barátaidat, hanem az ellenségeidet is engedd magadhoz közel, hogy rajtuk tarthasd a szemed!
− Mi a különbség az óvatosság és a gyávaság között?
− Ha én félek, az óvatosság, de ha más, az gyávaság.
Aggódik az újonnan megválasztott parlamenti képviselő felesége:
− És te fogod mondani a köszöntőt?
− Hát…. amíg bele nem sülök…
− Ó, ha kölcsönadhatnám neked a nyelvemet!
A vézna Kovács dicsekszik a barátainak:
− Képzeljétek, tegnap futásra kényszerítettem egy öttagú bandát.
− Hihetetlen.
− Pedig így volt.
− És hogy csináltad?
− Én futottam elől, a többi meg utánam.
Egy fiatalember hónapos szobát vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a főbérlőjének:
− Tudja kedves asszonyom, az én korábbi főbérlőm sírt, amikor eljöttem.
− Nálam ez nem történhet meg, mert itt előre kell fizetni.
A háziasszony rátámad az albérlőre:
− Maga már egy éve lakik nálam, a lányommal is összeszűrte a levet, és egy fillér lakbért nem fizet. Azt mondta, ha leteszi a doktorátust, elveszi a lányomat, és tessék, most megbukott.
− Nézze asszonyom, ne beszéljen velem így, mert pályát változtatok. Beiratkozom a teológiára.
Néha az élettapasztalat hiánya a vicc témája:
− A szegény, munkanélküli végső elkeseredésében átmegy gazdag szomszédjához. A felesége nyit ajtót.
− Asszonyom már három napja nem ettem semmit…!
− Ó, szegény! Nincs étvágya? Hát erőltesse egy kicsit!
− Drága asszonyom – mondja a koldus a terebélyes hölgynek –, három napja egy falatot sem ettem.
− Ó, bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm.
Az elhízás a múlt században is gondot okozott.
Férj (újságolvasás közben):
− Képzeld mama, ez a Gandi már 38 kilóra fogyott.
Feleség (mohón):
− Tudd meg gyorsan, hogy milyen szert használ.
Az idős kertész reggeli ébredés után, elindult körbesétálni a gyümölcsösben. Észrevett egy hajléktalant, aki éppen akkor mászott át a kerítésen. Miután a csöves már nem tudott elfutni, így szólt:
− Pálinkás jó reggelt. Mit csinál itt ilyen korán?
− Sétálok, hogy étvágyam legyen a reggelihez – mondja a kertész. És maga mit csinál itt a gyümölcsösben?
− Én is sétálok. De én azért, hogy reggelim legyen az étvágyamhoz.
A szegény élelmet keres, a gazdag étvágyat.
Két éhező hajléktalan élelem után kutat a szemetes konténerben. Találnak egy felbontatlan konzervet. Nagyon megörülnek neki. De nem sokáig.
− Ez aztán pech – olvassa az egyik a doboz címkéjét.
− Miért, mi van benne?
− Étvágygerjesztő.
Két rongyokba bugyolált hajléktalan beszélget:
− Tudod pajtás, a szegénységnek is megvan az előnye.
− Nocsak! Mi az?
− Most olvastam egy eldobott újságban, hogy egy gazdag úr ragályos betegséget kapott bankjegyek számolgatása közben. Minket ilyen veszély nem fenyeget!
Két hajléktalan veszekszik:
− Tudod mi a különbség közted és egy ezer forintos között?
− Nem.
− Hogy a pénznek nincs szaga.
− Melyik szigeten nyaralnak a hajléktalanok?
− A járdaszigeten.
Két csövező csavargó beszélget:
− Tudod – mondja az egyik –, volt idő, amikor saját kocsim volt!
− Igen – így a másik –, és az anyád tolta.
Ez a vicc akkor született, amikor még nem volt penicillin.
Öreg koldus:
− Állandóan ráz a hideg, köhögök, és nagyon fáj a mellem. Segítsen rajtam doktor úr!
Orvos:
− Sajnos barátom, a tüdőbajra csak egy gyógymód létezik: magaslati levegőre kell mennie koldulni!
A vak koldus azt mondja adakozójának az utcán:
− Bocsánat uram, ez a tízforintos már nincs forgalomban.
− Tegye csak el barátom, ez egy csodatevő tízes… Már magát is látóvá tette!
Süketnéma koldus kéreget az aluljáróban. Egy hölgy odaad neki húsz forintot, s közben hangosan felsóhajt:
− Szegény ember, biztosan baleset következtében süketült meg…
− Nem, asszonyom – feleli a koldus –, én már így születtem.
A vak koldust felelősségre vonja a rendőr:
− Mondja, hogy van az, hogy maga tegnap még mint süketnéma koldult, ma meg vak?
− Tudja biztos úr, az ember alig gyógyul ki az egyik betegségből, már jön is a másik.
Ugyanez másként:
Adakozó nő mondja a vak koldusnak:
− Hiszen maga a múlt héten süketnéma volt.
− Láthatja, hogy sújt egyik csapás a másik után.
Tagbaszakadt férfi üldögél egy templom előtt, és kéreget. Egy járókelő nem is állja meg szó nélkül.
− Nem szégyelli magát? Ilyen erős ember nyugodtan dolgozhatna!
− Uram – feleli a koldus –, én öntől pár forintot kértem, nem pedig tanácsot.
Halad a korral:
− Mi az, maga már két kalappal koldul?
− Igen kérem, bővítettem az üzletemet.
Az üzletasszony megszólít egy koldust az utcán.
− Mondja, miért nem dolgozik maga?
− Miért dolgoznék?
− Hogy pénzt keressen!
− És mit csinálnék vele?
− A pénz után kamatot kap.
− Na, és?
− Ha sok pénze összegyűlik, akkor már nem kell dolgoznia.
Mire a koldus:
− De hát nagyság, én most se dolgozom.
A koldus odamegy az utcán egy úrhoz:
− Szánjon meg uram egy pár fillérrel! Már két napja nem ettem.
Az úr megsajnálja, elővesz egy ötszázast, és átadja.
− Hallja, aztán nehogy pálinkát vegyen rajta – szól még utána.
Mire a koldus:
− Már bocsásson meg uram, de a pénzemen azt veszek, amit akarok.
Egy koldus könyörög:
− Kérek öt frankot, szeretnék egy kis üveg pezsgőt venni!
Az arra sétáló hölgy megbotránkozva:
− Miért nem kenyérre kéri a pénzt, mint a többi koldus?
− Máskor én is úgy teszek, de ma van a születésnapom.
Egy úr érdeklődik a koldusnál:
− Megvan-e még az a cipő, amit a múltkor adtam magának?
− Nincs már, doktor úr. Még aznap továbbítottam a régészeti múzeumnak...
Amikor egy gazdag hölgy hajnaltájban int a sofőrjének, hogy végre hazainduljon a jótékonysági bálról, odafurakszik elébe egy koldus, és reszkető kézzel tartja a kalapját. A hölgy rámordul:
− Micsoda telhetetlenség! Nem elég, hogy egész éjjel a maga és a magához hasonlók kedvéért táncoltam?
Újgazdagék csemetéje szellemeskedik az iskolában. Azt kérdezi a többiektől:
− Miért görbe a banán?
Mire a munkanélküli szülők gyermeke csodálkozva:
− Miért? Görbe?
Újgazdagok beszélgetnek:
− Hallom, hogy vettél egy új autót?
− Igen – mondja lezserül a másik. – Tegnap bementem egy autószalonba, mert eleredt az eső. És tudod olyan kínos úgy kimenni az üzletből, hogy az ember nem vesz semmit.
Az újgazdag fiatal felesége elmegy a bőrgyógyászhoz, és megmutatja neki a kezét:
− Doktor úr! Mit csináljak, hogy a kezem mindig ilyen szép és bársonyos maradjon?
− Semmit asszonyom. Abszolút semmit, de azt minden nap!
Hideg van. A hajléktalan behúzódik egy kapualjba. Az egyik lakásból kiszűrődik a televízió hangja. Az esti tévéhíradóban a riporter izgatottan kérdezi a Londonból érkezett repülőgép magyar utasait:
− Hogy sikerült átvészelniük a pilóták és a kiszolgáló személyzet kétnapos sztrájkját?
Elsőnek egy jól öltözött hölgy szólal meg:
− Borzasztó volt. Már három napja ugyanaz a ruha van rajtam!
A szerénység az a karaktertulajdonság, amely abban a pillanatban szűnik meg, mihelyt valaki birtokol valamit.
Minden embernek három lába van. Kettő kicsi, amelyiken jár, és egy nagy, amin élni szeretne.
Újgazdagok beszélgetnek:
− Mondd, mit szólnál hozzá, ha egy jó tündér az összes evőeszközödet ezüstté változtatná?
− Nem látnék a pipától, mert ez mind arany.
A zöldövezetben újgazdag családok laknak. Az egyik villában unatkozó feleség így szól este a férjéhez:
− A szomszédunk már röntgengépet is vett magának.
− Hát ezt meg honnan tudod?
− Hallottam, amikor azt mondta a feleségének: átlátok rajtad, te céda!
Két kishivatalnok beszélget:
− Te mennyiből élsz meg havonta?
− Nem tudom, mert annyim még soha sem volt.
Főnök:
− Fiatalember! Itt kellett volna lennie kilenc órakor!
Új alkalmazott:
− Miért? Történt valami?
Főnök a beosztottjának:
− Magából jó bűnöző lenne!
− Miért?
− Mert a munkájának soha nincs semmi nyoma.
Egy kishivatalnok kopogás nélkül behatol az igazgató hivatalába. Kinyújtja rá a nyelvét, arcába vágja a teli tintatartót, majd fejére húzza a papírkosarat. Ekkor megállítják a kollegái:
− Jenő, csak vicceltünk! Nem nyertél a lottón!
Ma végre jól odacsaptam a főnök asztalára.
− És mit szólt hozzá?
− Semmit. Szabadságon van.
Finom lelkű főnök:
Az ügyvezető igazgató magához hívatja beosztottját, Szabót, és azt mondja neki:
− Szabó úr, igazán nem tudom, hogyan leszünk meg maga nélkül, de mindenesetre elsejétől megpróbáljuk.
− Ma olyat mondott a főnököm, hogy ha nem vonja vissza, hát én egy napot sem maradok itt tovább!
− Miért mit mondott?
− Felmondott.
− Kovács kartárs! – szól a főnök.
− Jó hírem van. Nem kell többé izgulnia, hogy elkésik a munkából.
− Főnök! Most végre erőt gyűjtöttem, hogy megmondjam: a bérem egyáltalán nem áll arányban a teljesítményemmel! – fakad ki a kishivatalnok.
− Ne aggódjék! – nyugtatja meg a főnök. – Ezt már mi is észrevettük, ezért a jövő hónaptól felére csökkentjük a fizetését...
− Mondtál valami olyasmit a főnöknek, hogy én erre a munkára alkalmatlan vagyok?
− Nem, már tudta.
− Mondja, maga mióta dolgozik a vállalatnál?
− Amióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.
Az irodában új tisztviselőt vesznek fel. Az ifjú feltűnően lusta és lassú. Az egyik idősebb kollega megkérdi:
− Van valami egyáltalán, amit te gyorsan csinálsz?
− Hogyne! Rendkívül gyorsan fáradok el a munkától.
− Én úgy vagyok a munkakedvvel, mint az egyszeri lány a szombati buli után. (Vagy megjön, vagy nem...)
Két világlustája beszélget:
− Mondd, téged nem fáraszt ez a semmittevés?
− Dehogynem! Annyira fáraszt, hogy ezenkívül nem is tudok mást csinálni.
Fiatal koromban még remekül ment a lógás! Ma már sajnos hamar elfáradok a semmittevésben.
A rest kétszer fárad, a szorgalmas állandóan.
Dolgozni mentem – tíz perc múlva jövök.
− Doktor úr! Nem tudom mit csináljak, álmomban beszélek?
− Ez nem olyan nagy baj.
− De nekem nagyon kínos. Múltkor az egész hivatal rajtam röhögött...
Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja:
1. Ki találta fel a munkát?
2. A többiek miért nem verték agyon?
Lusták tízparancsolata:
1. Amit ma megtehetsz, azt holnap is.
2. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!
3. Az, hogy más dolgozik, még nem ok a munkára.
4. Igaz, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de az ember minek kockáztasson.
5. A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit!
6. A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen.
7. A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott üljünk.
8. A kis munkát kis ívben, a nagy munkát nagy ívben kell elkerülni.
9. Amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.
10. Ne kívánd főnököd halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!
Kovács feltűnően kedvetlenül érkezik a munkahelyére.
− Nincs ma munkakedved – kérdi a kollegája.
− Dehogynem! De az önuralmam nagyobb.
IRODAI MATEMATIKA :
Eszes főnök + eszes alkalmazott = profit
Eszes főnök + hülye alkalmazott = termelés
Hülye főnök + eszes alkalmazott = előléptetés
Hülye főnök + hülye alkalmazott = túlórázás
Az igazgató szemrehányást tesz a főkönyvelőnek:
− Találtam egy szarvas hibát a kimutatásban.
− De főnök, ez néha előfordulhat. A közmondás is azt tartja: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik.”
− Ez igaz, a ló azonban nem kap ilyen magas fizetést!
− A lányom meg a vejem foggal-körömmel harcolnak a megélhetésükért.
− Olyan rosszul megy nekik?
− Nem. A vejem fogorvos, a lányom pedig manikűrös.
Könyvelő:
− Ebből a fizetésből igazán nem ugrálhatok…
Irodavezető:
− Nem is balettáncosnak vettük fel!
A dolgozók fizetésemelést akarnak, erre így válaszol a munkaadó:
− Nem szégyellik magukat? Tudják önök tulajdonképpen, hogy hány napot dolgoznak egy évben? Nem? Akkor figyeljenek ide:
Az év 365 napból áll. Naponta 8 órát alszanak, ez 122 napot tesz ki. Marad 243 nap.
Naponta 7 órát szabadok, ez 106 napot tesz ki. Marad 137 nap.
Egy évben 52 vasárnap van, amikor munkaszünet van. Marad 85 nap. Szombaton is
szabadok, ez – 52 nap. Ezen kívül van 3 hét szabadság. Marad 12 nap.
Egy évben van még 11 egyházi és állami ünnepnap.
Akkor mi marad?
1 nap! Igen, és az május 1-je.
És maguk akkor is szabadnaposak!
Egy roma férfi állít be az irodaházba, és tisztviselőnek ajánlkozik a személyzetisnél.
− Tessék engem felvenni, feleségem és tíz apró gyermekem van.
− Na jó, jó – mondja a személyzetis –, és mihez ért még?
A roma felvételizik.
− Nekem megvan ám instálom a nyolc osztályom.
− Hogyan?
− Három első, meg öt második.
− Sajnálom uram, de mi csak nős embereket alkalmazunk.
− Miért?
− Azok nem reagálnak olyan érzékenyen, ha rájuk ordítanak.
Válogatás az álláshirdetésre jelentkezők közül:
− Sajnálom fiatalember, de én kizárólag nős férfiakat alkalmazok.
− Miért, uram?
− Mert ők este sohasem sietnek haza.
− Jó napot, uram! – lép be magabiztos mosollyal egy fiatalember a bank elnökéhez. – Nincs szükségük egy intelligens, képzett munkatársra?
− Milyen állására gondol? – kérdezi a bankár.
− Szívesen lennék elnökhelyettes az igazgatótanácsban.
− Sajnálom, de már tizenkét helyettesem van.
− Sebaj, nem vagyok babonás.
Így könnyű:
A vezérigazgató hívatja az egyik beosztottat, és így szól hozzá:
− Gratulálok fiatalember. Ön fél évvel ezelőtt egyszerű előadóként kezdte nálunk. Egy hónappal később már osztályvezető lett. Alig telt el további két hónap, már főosztályvezetővé vált. Ezennel pedig kinevezem részlegvezetővé. Mit szól hozzá?
− Igazán kedves tőled, papa.
Profi menedzsereket keres egy vegyes vállalat. A humánpolitikusok személyesen hallgatják meg a jelentkezőket.
− Nyelveket tud? – kérdezik egy fiatalembertől.
− Írok és beszélek angolul, németül, franciául, oroszul, japánul. Kicsit gyengébben megy az olasz, a lengyel, a finn és a szuahéli…
− Tud gyorsírni?
− Parlamenti gyorsíró voltam, és gépírásban Európa-bajnok.
− Iskolai végzettsége?
− Három master fokozatú diplomám van.
Tátott szájjal néznek rá.
− Vezetek motorkerékpárt, gépkocsit és repülőgépet…
− Fantasztikus… De hogy lehet egy ilyen sokoldalúan képzett fiatalember állástalan?
− Mert van egy hibám is – feleli szemlesütve a fiatalember.
− Egy kis hiba eltörpül ennyi erény mellett. Mi az a hiba?
− Kicsit hazudós vagyok.
A főnök úr új alkalmazottat vesz fel. Bemutatkozás után megkérdezi:
− Tud maga eszperantóul? Egy-két ügyfelemmel ugyanis eszperantóul kell leveleznünk.
A jelölt kidülleszti a mellét:
− Mi az, hogy tudok! Tíz évig éltem Eszperantóban.
− Mondja, tulajdonképpen mihez ért maga?
− Semmihez.
− És tanult valamit?
− Semmit.
− Remek! Maga a mi emberünk. Magát nem kell átképeznünk.
Egy gyár munkaügyi osztályán érdeklődnek:
− Az álláshirdetésükre jöttem, szakképzett esztergályos vagyok. Mennyit tudnak fizetni?
− Egyelőre 500 Ft lesz az órabére. Később felmehet 1000-re is. Jó, akkor majd később jövök.
Egy nagykereskedő ügynököt keres:
− Alkalmazom, ha beszámol egy ügyes eladásáról.
− Kérem, legutóbbi állásomban eladtam egy fejőgépet.
− Ez is valami.?
− A vevőnek nem volt pénze, csak egy tehene.
− Na és?
− A tehenet adta oda pénz helyett.
Két beosztott beszélget a főnöke hasában.
− Téged is keresztben nyelt le a főnök?
− Nem. Én alulról küzdöttem fel magam.
Az igazgató magához hívatja a személyzeti vezetőt:
− Keresse meg cégünknél azt a jól képzett, törekvő fiatalembert, aki idővel elfoglalhatja a helyemet.
− És aztán?
− Aztán azonnal rúgja ki a cégtől!
− Mi a legnagyobb fegyelmezetlenség?
− Okosabbnak lenni a feljebbvalónknál.
− Igazgató Úr, holnap lesz az ezüstlakodalmam. Kérek egy nap fizetett szabadságot!
− Hogyisne! Aztán minden huszonöt évben hasonló kívánsággal fog előállni.
A legelfoglaltabb ember sem túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy el ne tudná mondani, hogy milyen rettenetesen elfoglalt.
− Miért dolgozol annyit?
− Mert tudom, mivel tartozom az utókornak!
− Hát már annak is tartozol?
− Milyen az eszményi titkárnő?
− Legyen húszéves, és rendelkezzen harmincéves szolgálati idővel.
Két titkárnő beszélget:
− Szörnyű találmány ez az írógép!
− Miért?
− Mert ha nem dolgozol, rögtön hallatszik.
Főnök a beosztottjának:
− Úgy hallottam annyit dolgozott a múlt héten, hogy 20 percig ájultan feküdt az asztala alatt. Szeretném tudomására hozni, hogy a kiesett időre nem fog fizetést kapni…
A közismerten hajcsár főnök megáll a hivatal legszorgalmasabb könyvelőjének asztala mellett. Gondolta igazán megérdemelne az öreg valami kedves bíztatást, ezért így szól hozzá:
− Jól van, Kovács kartárs, nagyon jól van! Ön halálra dolgozza magát… Csak így tovább!
− Olyan jó volt látni, mikor a főnököm kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!
A gályaraboknak lekiabál a hajcsár:
− Fiúk, van egy jó hírem és egy rossz. Melyiket mondjam előbb?
− A jót.
− A kapitány duplájára emelte a napi rumadagot.
Hatalmas éljenzés tör ki.
− Viszont a rossz hír: a kapitány vízisíelni akar.
− Mi a legjobb vicc?
− Amit a főnök a beosztottjainak mesél.
− Csak addig nevettünk a főnök viccén, míg rá nem jöttünk, hogy az a napi feladat.
A főnök összehívja beosztottait.
− Hosszabb időre elmegyek szabadságra. Van valami kívánságuk?
− Ugyan, nekünk az is elég, hogy elutazik.
A vezérigazgató elrejtett az íróasztalában egy palack finom skót whiskyt. Nemsokára észreveszi, hogy valaki rendszeresen rájár, iszogat a palackból. Erre a tollával húz egy vonalat a címkén, megjelöli, hogy éppen mennyi ital van az üvegben. Másnap meglepődve fedezi fel, hogy a címkére valaki egy cédulát ragasztott.
− Csak semmi vonalhúzás! Igazán kár lenne, ha ezt a rendkívül finom whiskyt vízzel kellene hígítani!
− Mi az, ami a világon a legigazságosabban van elosztva?
− Az ész, mert még senki sem panaszkodott arra, hogy őneki kevés jutott belőle.
− Mi a különbség az aljas rágalmat tartalmazó névtelen levél, és a közérdekű bejelentés között?
− Az, hogy az előbbi rólad szól, míg az utóbbi másról.
Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod melyik felét.
Párizsban az arab vendégmunkás rázza a szőnyeget az ablakban. Egy járókelő felkiált:
− Mi van Ali, nem indul?
Nem a legjobb reklám, ha egy jósnő ilyen táblát akaszt ki az ajtajára:
„A jósda előre nem látott okok miatt zárva tart!”
− Vigyázzon egy gonosz ember ki akarja túrni az állásából! – mondja a jósnő.
− Szegény feje, nagyon meg lesz lepve. Ugyanis két éve munkanélküli vagyok.
− Na milyen volt a jósnő?
− Csalódás. Amikor bekopogtam, megkérdezte, ki az.
Tenyérjósnál:
Jósnő:
− Jézusom, magát leölik, megnyúzzák és megeszik!
Kliens:
− Egy pillanat, hadd vegyem le a bőrkesztyűmet.
− Miért halt szörnyet a jósnő?
− Mert belenézett a saját tenyerébe.
A pösze és a sánta elmennek a mágushoz, hogy gyógyítsa meg őket, mert az orvosok nem tudnak rajtuk segíteni. A mágus nagyon készséges, és magabiztosan így szól hozzájuk:
− Sánta, dobd el a botot, és járj!
A sánta eldobja a botot és elindul.
− Pösze, nézz a szemembe, és mondj egy mondatot!
− Mágusz, eleszett a szánta...!
− Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem!
Drogériában:
− Kérek valami jó hajnövesztőt!
− Tessék – nyújt át egy üveget az eladó. Ez biztosan jó lesz.
− Igen? Akkor csomagoljon hozzá mindjárt egy fésűt és egy kefét is.
A félénk és kötelességtudó kishivatalnok életében először ellóg a munkahelyéről. Harminc éve egyetlen percet sem késett, az éves szabadságát is csak ősszel, nagy lelkiismeret-furdalással veszi ki. Most azonban nincs bent a főnöke, ezért egy órával hamarabb megy haza. Otthon döbbenten látja, hogy a főnöke a feleségével hentereg a hálószobában. Erre óvatosan becsukja az ajtót, idegesen visszamegy a hivatalába, leül az íróasztalhoz, megtörli izzadt homlokát, és felsóhajt:
− Majdnem lebuktam!
Halálos ágyán fekvő bácsi almáspite-illatot érez. Gondolja, hogy még egyszer utoljára az életben bekapna egy falatot kedvenc süteményéből. Iszonyatos fájdalmak közepette lekászálódik az ágyáról, becsoszog a konyhába, és meglátja a pitét az asztalon. Egész testében remegve nyúl egy szeletért, amikor a felesége ráüt a kezére.
− Ne nyúlkálj, az a temetésedre lesz!
Öreg bácsi beleharap az almába, mire ott marad a felső fogsora. Beleharap még egyszer, mire ott marad az alsó is. Erre eldobja az almát:
− Nesze, edd meg egyedül!
Az ember tejjel kezdi, és gyakorta tejjel fejezi be az életét.
Légy kedves gyermekeiddel, hiszen ők választják ki neked a szociális otthont.
Egy arab olajsejk Magyarországon tanuló fia levelet ír szüleinek:
„Drága szüleim! Tudatom veletek, hogy jól érzem magam, és tanulmányaim rendben haladnak. Egyetlen dolog zavar. Mégpedig az, hogy amíg én Audi A3 -as kocsival járok az egyetemre, addig évfolyamtársaim és tanáraim busszal közlekednek. Csókol fiatok.”
A szülők válasza:
„Drága fiúnk! Tudod, hogy számunkra semmi sem fontosabb, mint a te boldogságod. Ezért küldjük a buszt.”
A hangosbemondó megszólal egy forgalmas pályaudvaron:
− Felkérjük kedves utasainkat, hogy mindazok, akik elvesztettek egy tízezer dollárt tartalmazó pénztárcát, szíveskedjenek kettesével felsorakozni az információs ablak előtt.
Azt szokták mondani, hogy a legjobb vicceket az élet produkálja:
A fiatal csoportvezető késő este éppen hazaindul az irodából, amikor látja, hogy a vezérigazgató az iratmegsemmisítő mellett áll egy papírral a kezében. A főnök aggódó arckifejezéssel így szól hozzá:
− Ez egy nagyon kényes, rendkívül fontos dokumentum, és a titkárnőm már hazament. Be tudja nekem kapcsolni?
− Természetesen – mondja a fiatal srác, és örül, hogy jó pontot szerezhet a főnökénél. Bekapcsolja a gépet, belerakja a papírt, és megnyomja a start gombot.
− Nagyon köszönöm – mondja a főnök. – Két másolatot szeretnék.
A bunkótól megkérdezik:
− Tudod, mi a különbség a szilva és az alma között?
− Nem.
− Az, hogy a szilvából lehet szilvóriumot csinálni, de az almából nem lehet almáriumot.
Megtetszik a szellemes válasz a bunkónak, s másnap megkérdezi a barátaitól:
– Tudjátok mi a különbség a szilva és az alma között?
− Micsoda?
− Az, hogy a szilvából lehet pálinkát csinálni, de az almából nem lesz kredenc!
A bunkó eltéved a városban, ezért megszólít egy férfit:
− Hé, fater! Hogy jutok innen leghamarabb a kórházba?
− Úgy, hogy még egyszer faternak szólítasz!
Az életből ellesett viccek legszellemesebb gyűjteménye Parkinson és Murphy törvénykönyve. Ilyen viccnek is beillő megállapítások találhatók bennük:
Amíg fiatal vagy rengeteg ötleted támad, de nincs pénzed a magvalósításukhoz, így más gazdagodik meg rajtad; Ha már lesz elég pénzed, kifogysz az ötletekből.
Építs olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni. Csak a hülyék fogják használni.
Bármely vállalkozásban a munka a hierarchia legalsó szintjére tolul.
Munkát kizárólag azok az alkalmazottak végeznek, akik még nem jutottak el abba a munkakörbe, amelyre alkalmatlanok.
A hierarchia minden alkalmazottja addig emelkedik a ranglétrán, amíg olyan munkakörbe kerül, amelyre alkalmatlan.
A hivatalnokok olyanok, mint egy könyvtár könyvei. A legmagasabb polcon levők a legkevésbé hasznosak.
A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló.
Sose hozz olyan döntést, ami mással is meghozathatsz.
Ha nem tudod legyőzni a vitapartnereidet, zavard őket össze.
Csak azokban bízz, akiknek kudarc esetén legalább annyi a vesztenivalójuk, mint neked.
Egy esemény előfordulásának valószínűsége fordítottan arányos bekövetkezésének kívánatosságával.
Innen tudhatjuk meg azt is, hogy mi történik a sikeres termékekkel, a jól használható árucikkekkel:
Ha bevált, megszüntetik, abbahagyják a gyártását.
Mindig az alszik el először, aki horkol.
Lakásfelújításkor:
− A fene egye meg! Mi történt már megint a borotvámmal? Olyan életlen, mint a bot! Egyáltalán nem viszi a szakállamat – mérgelődik a fürdőszobai tükör előtt a férj.
− Az kizárt dolog! – feleli az asszony. – Ne mondd már nekem, hogy a szakállad erősebb, mint az új linóleumpadló...
Az országos hírű meteorológus már egy órája elemzi a műholdfelvételeket, majd hirtelen kijelenti:
− Eső lesz.
− Miből gondolja? – kérdi egy kollegája.
− Fáj a tyúkszemem.
Különös meteorológiai előrejelzés. A módszert manapság is alkalmazzák a pénzügyi világban. Sőt a stratégiai döntések is ezen az alapon születnek:
Ragyogó szép ősz volt az idén. Még az indiánok is halogatták a favágást. Végül azonban mégis úgy dönt az öreg indián, hogy ideje lenne hozzákezdeni a tüzelő beszerzéséhez. Egyik fiát maga mellé veszi, a másikat pedig leküldi a városokba, puhatolózzon, próbálja megtudni, enyhe vagy kemény télre számítanak-e a sápadt arcúak. Megy a fiú településről településre, de sehol sem tud meg semmit. Már hetek óta úton van, minden eredmény nélkül. Ezért elhatározza, hogy visszafordul. Végre az utolsó út menti kocsmában sikerül kihallgatnia egy beszélgetést. A barázdás arcú, tapasztalt vén farmer kemény telet jósol.
− Miből gondolja? – kérdezik tőle többen is a kocsmaasztalnál.
− Nem halljátok? Az indiánok hetek óta vágják a fát a hegyekben!
A közgazdaságtan egy olyan tudomány, mely közismert tényeket magyaráz el teljesen érthetetlen módon.
− Miért teremtette az Úr a közgazdászokat?
− Azért, hogy a csillagjósok megbízhatónak tűnjenek.
− Mi a különbség a teológus és a geológus között?
− Ég és Föld.
Kovácsot lelkendező örömmel fogadja otthon a felesége:
− Te Gyula, szenzációs hírt mondok: megszűnik az Adóhivatal!
− Ne beszélj marhaságokat, anyukám – mondja korholóan Kovács.
− De igazán megszűnik. Nézz ide mi jött neked! Rá van írva a borítékra, hogy: Utolsó felszólítás!
− Jaj, gyönyörű álmom volt…
− Meséld el!
− Levelet küldtem az Adóhivatalnak, és a posta visszahozta, hogy a „címzett ismeretlen”.
Panaszfelvétel az őrszobán:
− Kérem én fenyegető leveleket kapok!
− Borzasztó! No majd megpróbálunk utánajárni. Tudja, hogy ki küldte azokat a leveleket?
− Hát persze! Az Adóhivatal.
Kovács idézést kap az Adóhivataltól. Be kell mennie adóellenőrzésre. Amikor minden papírját átvizsgálták, az ellenőr udvariasan megkérdezi:
− Hívjunk önnek taxit?
− Köszönöm, de kocsival vagyok – feleli Kovács.
− Na, azt maga csak hiszi!
− Mi a különbség a korrupció, és az üzletszerzési jutalék között?
− Ha részesíted az államot az illegálisan szerzett pénzből, akkor jutalék; ha eltitkolod az Adóhivatal elől, akkor korrupció.
Két vállalkozó beszélget:
− Tudod, az a baj, hogy az Adóhivatal olyan konzervatív.
− Hogyhogy?
− Már rég 2005-öt írunk, és engem még mindig a 2001-es adóm miatt nyaggatnak.
A tűzoltólaktanya parancsnoka kényelmesen lesétál a beosztottjaihoz, leül, iszik egy kávét, rágyújt egy cigarettára, majd megszólal:
− Na fiúk! Lassan lehet szedelődzködni, ég az Adóhivatal.
Egy ügyfél bemegy Kovács irodájába:
− Kérem, megvárhatom a főnök urat?
− Megvárhatja, de attól tartok, nagyon sokáig fog tartani.
− Miért hová ment?
− Csődbe.
− Végre megszűntek a pénzügyi gondjaim.
− Barátom, ez óriási! Hogy csináltad?
− Teljesen tönkrementem.
− A recesszió az – magyarázza a tőzsdeügynök –, amikor a szomszédod elveszti az állását. A válság az, amikor téged rúgnak ki. A pánikhelyzet meg az, amikor a feleséged is állás nélkül marad.
− Maga panaszkodik barátom! Mit szóljak akkor én?
− Az üzletem olyan, hogyha a kuncsaft nincs megelégedve, többé nem teszi be hozzám a lábát, ha pedig meg van elégedve, akkor pláne nem jön vissza.
− Rémes! Micsoda üzlete van magának?
− Házasságközvetítő irodám.
− Ki a jó üzletember?
− Aki ha koldusbotra jut, azt is eladja jó áron.
Bankcsődök idején:
A kis Döncike játék közben lenyel egy százforintost. Az orvos azonnal tanácsokkal látja el a szülőket. Másnap a háziorvos találkozik Dönci mamájával és megkérdezi:
− Nos, asszonyom, túl van már a kisfia a pénzügyi nehézségein?
A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő jár a lakásban.
− Segítség! – kiállt fel.
− Ne csapjon zajt! – csitítja a betörő.
− Én csak pénzt keresek.
− Az más – mondja megnyugodva a nyugdíjas.
− Akkor keressük együtt, mert az nekem is kéne.
− Mi bizonyítja, hogy Isten szereti a szegényeket?
− Jó sokat teremtett belőlük.
Egy kisfiú az udvaron kosárlabdázott, amikor kiesett a kontaktlencséje. Mindenhol kereste, de nem találta meg. Bement a konyhába, és közölte anyjával: elveszett a kontaktlencse.
− Várj csak, fiam. Majd én megnézem – mondta az asszony, és kiment.
Kis idő múlva visszajött, kezében az elveszett lencsével.
− Hogy találtad meg, anya? – csodálkozott a fiú.
− Tudod, kisfiam, nem ugyanazt kerestük. Te egy kis átlátszó kerek műanyagdarabkát kerestél, én meg a 20 ezer forintomat.
− Apuka, mi az az infláció?
− Infláció az kisfiam, amikor én a jövő havi fizetésemből ebben a hónapban csak a múlt havi árak mellett tudnék megélni.
− Mikor van infláció?
− Mikor azt látod, hogy mindenütt sok a pénz. Kivéve a pénztárcádat.
Ez egy régi vicc, de manapság kezd újra időszerűvé válni:
− Kik az igazi pesszimisták?
− A jól értesült optimisták.
Az optimista azt hiszi, hogy a létező világok legjobbikában élünk; A pesszimista attól tart, hogy valóban abban élünk.
− Mi a különbség az optimista és a pesszimista között?
− Ha
mindketten kapnak egy szelet ementáli sajtot, akkor az optimista csak a sajtot
látja rajta, a
pesszimista pedig csak a lyukakat.
A pesszimista horgászik a tóparton. Hatalmas kapása van, s kifog egy óriási halat. Megnézi, aztán visszalöki a vízbe.
− Miért dobtad vissza? – kérdi a kisfia.
− Úgysem hinné el senki, hogy ekkora halat fogtam!
− Mi a különbség a pszichopata és a pszichiáter között.
− A pszichopata fellegvárakat épít, a pszichiáter pedig beköltözik.
A rozzant öregember beállít egy asztalosműhelybe.
− Adjon tanácsot, milyen fából csináltassak magamnak koporsót?
− Nézze, ha rám hallgat, válassza a tölgyfát!
− De miért?
− Valahogy egészségesebb.
Ez a vicc is aktuálissá fog válni mindnyájunk számára, de most más okból, mint fél évszázaddal ezelőtt:
1956. novemberében, a magyar forradalom leverése után kétszázezred magával kisodródik az öreg Kohn is a magyar-osztrák határon. A túlpartra érve, az első őrszobán kikérdezik kiféle-miféle, végül pedig nyilatkoznia kell, hová kíván tovább menni Ausztriából. Az öreg spekulál, de nem tud dönteni.
− Na jó – mondja az osztrák csendőr elunva a tétovázást –, nézze uram, itt van ez a földgömb az asztalon. Én most kimegyek a körzetembe, fél óra múlva visszajövök, addig legyen szíves és döntsön. Kohn bácsi forgatja, forgatja a földgömböt, de egyre tanácstalanabb.
− Na, döntött már? – tér vissza a csendőr.
Kohn bácsi búsan ingatja a fejét. Aztán hirtelen mentőötlete támad:
− Tessék mondani csendőr úr, nem kaphatnék egy másik glóbuszt?
A kivándorlási hivatal előadója megkérdezi a gázkamrát túlélő jelentkezőtől, aki egész családját elvesztette, hogy hová szeretne kivándorolni.
− Ausztráliába.
− Ausztráliába?
− Hüledezik a hivatalnok.
− De hiszen az rettenetesen mesze van.
− Mitől? – kérdezi a zsidó.
Kohn 1950-ben hamis útlevéllel akar átjutni az osztrák határon. A siker érdekében hetekig magolja az útlevélben szereplő ember nevét és adatait. A határőr elveszi az útlevelet, és megkérdi:
− Hogy hívják?
− Kohn zavarba jön:
− Várjon csak… hogy is? Egy biztos, nem Kohnnak.
Elidegenedett világunk a viccgyártókat is megihlette:
Valaki ordít a sötét utcában:
− Éljen a háború! Éljen a háború!
Odasiet egy járókelő, és döbbenten mered rá:
− Megőrült, ember? Egy nagy kés áll ki a hátából, és maga a háborút élteti?
− Miért? Ha azt kiabálom, hogy segítség, segítség, maga ide sietett volna.
A viccekben történelmünk viharai, a nemzetiségek szenvedései is megjelennek sűrített formában:
Gazsi ül az út szélén, könyv van a kezében. Arra megy a skinhead[5].
− Mit olvasol, cigány?
− Héberül tanulok.
− Na, ne rontsd még jobban a helyzetedet!
A Cowboy és indián társa, Suhanó nyíl lovagolnak a prérin. Egyszer csak ezer vad, vérszomjas indián veszi körül őket. A cowboy odafordul társához:
− Hát most mi lesz velünk, hű társam, Ülő Bika?
− Hogy érted, hogy „velünk”, fehér ember?
Iskolásokat szállító autóbusz robog az országúton. Egyszer csak összeverekednek a fehér és fekete diákok. A tanító néni nem bír velük, megkéri a sofőrt, hogy segítsen. A sofőr megállítja a buszt, mindenkit leszállít. Elkezdi magyarázni a gyerekeknek, hogy Amerikában nincs faji megkülönböztetés, s hogy nem szép dolog a verekedés. Végül sorba állítja őket, s így szól:
− Felejtsük el azt, hogy fehér meg fekete! Legyen mindenki, mondjuk kék! Irány a busz, szálljatok fel. Elől a világoskékek, hátul sötétkékek!
Egy amerikai városban verekedés tör ki az utcán, és bevisznek a rendőrségre egy fehér embert, és egy négert.
− Nézzék, nekem nincs kedvem sokat foglalkozni magukkal! – mondja az ügyeletes tiszt. – Mindegyiküknek felteszek egy kérdést. Aki helyesen felel rá, azt elengedem, aki nem, az itt marad. – Azzal már fordul is a fehér emberhez:
− Mi a neve annak az angol hajónak, amely 1912-ben egy jéghegynek ütközött, és elsüllyedt?
− Titanic – mondja a kérdezett.
− Helyes, maga szabad – biccent a rendőr, és odalép a négerhez:
− Most a maga kérdése következik: Hogy hívták a hajótörés 1536 áldozatát?
− Miért vigyorog folyton Steve Wonder?
− Mert még senki sem mondta meg neki, hogy fekete.
− Miért gyártanak fehér csokit?
− Hogy a néger gyerekek is összemaszatolhassák magukat.
A rasszizmus mindenütt jelen van... A zongora fekete billentyűi rövidebbek!
− Mi a biofajgyűlölet?
− Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.
Futóversenyt néz apa és fia. A gyerek megszólal:
− Apu, ezek a végén jutalmat kapnak?
− Csak az, aki elsőnek ér célba.
− Akkor minek fut a többi?
A kollektív szerződés szerint a szövőgyárban nem biztosítanak szünetet a dolgozóknak, hogy megreggelizzenek, viszont minden nap negyedórával hamarabb mehetnek haza. Az egyik gépre új dolgozó kerül. Pontban reggel kilenckor előveszi az elemózsiás csomagját, leül a sarokba, és jóízűen falatozni kezd. Jön a művezető. Előbb elképed, aztán ráförmed a lányra:
− Nálunk nincs reggeli!
− Gondoltam – válaszol szelíden –, éppen azért hoztam magammal!
Egy fatelep éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőtől azt kérdi a telepvezető:
− Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek?
− Hogyne – feleli az éjjeliőr. A legkisebb zajra felébredek.
− Hogy megy a kedves fiának, Kovácsné?
− Hát, egyszer fent, egyszer lent.
− Hogyhogy?
− Liftkezelő egy szállodában.
A karrieristák kedvelt mondása:
− Akit harminc felett buszon látunk, az vagy ellenőr, vagy loser[6].
A férfiak nem szeretik a kényelmetlen dolgokat:
− Apu, rosszul vagyok. Mindjárt hányok.
− Akkor menj oda gyorsan anyádhoz.
Egy nyurga, vékony fiú az élelmiszerpolcok előtt álldogált a boltban, mikor valaki megrángatta a kabátujját. Egy aprócska hölgy volt, felnézett rá, és így szólt:
− Levenné nekem azt a konzervet ott a legfelső polcon?
A srác készségesen teljesítette a kérést, mire a hölgy kedvesen megkérdezte:
− Magának meg nem kell valami innen alulról?
Az idős néninek elintéznivalója van az önkormányzatnál. A papírok kitöltése után így szól az előadó:
− Itt tessék aláírni!
− És hogy írjam alá drágám?
− Hát, ahogy a leveleket szokta.
− Rendben. „Sok szeretettel: Nagyi.”
Az öregasszonynál – életében először –, telefont szerelnek fel. Első dolga, hogy felhívja a központot:
− Kérem szépen, segítsenek rajtam! A telefonvezetékem túlságosan hosszú, és állandóan beleakadok. Húzzák egy kicsit maguk felé!
− Hány gyermeke van asszonyom?
− Öt. A hatodikat most várom.
− Nagyszerű. És pontosabban mikorra?
− Tíz perc múlva, ugyanis leküldtem a sarki boltba kenyérért.
A Margitszigeten találkozik két asszony, és beszélgetnek. Egyszer csak feléjük szalad egy kisgyerek, mire így szól az egyik:
− Nézze csak ezt a gyereket, milyen vízfejű.
− De asszonyom, ez az én gyerekem.
− Igazán? Milyen jól áll neki!
Kovácsné elvisz öt méter selymet a varrónőhöz, hogy csináljon belőle ruhát. A varrónő megnézi a selymet, és így szól:
− Kevés az anyag, ebből nem tudom kihozni.
Kovácsné fogja az anyagot, és elmegy vele egy másik varrónőhöz. Az elvállalja. Mikor kész a ruha, Kovácsné beugrik megmutatni az előző varrónőhöz:
− Látja, ott szemben az a varrónő ki tudta hozni 5 méterből is.
− Neki könnyű – feleli a varrónő –, az ő lánya még csak három éves, de az enyém már kilenc.
Kovácsné bemegy kisfiával az előkelő belvárosi divatáruházba, és vörös posztót akar vásárolni. A segéd levesz az állványról egy nagy vég anyagot, és Kovácsné elé rakja a pultra. Kovácsné alaposan szemügyre veszi, aztán megszólal:
− A színe nem megfelelő.
A segéd újabb vég posztót rak a pultra. Kovácsné ezt is megtekinti, és vállvonogatva konstatálja:
− Ez sem felel meg.
A segéd erre az üzlet minden részéből összehordja a vörös posztókat. Már egész posztóhegyek tornyosulnak a pulton, mikor Kovácsné rácsap egy vég anyagra:
− Na végre! Ez az a szín, amit keresek.
A segéd arca ragyog a boldogságtól, méterrudat és ollót vesz elő, s szolgálatkészen megkérdezi:
− Mennyit parancsol, asszonyom?
Kovácsné erre a flegmán odavetni:
− Oh, csak a kisfiam krampuszába szeretnék egy új nyelvet tetetni!
Mondja mama, miért ásogat olyan szorgalmasan a kertben télvíz idején?
− Tegnap néztem a tévé gazdasági műsorát, és azt mondták benne, hogy okos ember most földbe fekteti pénzét.
Különc pénzhamisítók:
− Összejön a magyar pénzhamisítók színe-java. Tanakodnak, hogyan lehetne a tevékenységüket változatosabbá tenni. Kitalálják, hogy 150 forintost kell gyártani. Elkészül a bankjegy, kipróbálásra leküldik Pistikét a sarki fűszereshez. Megjön a gyerek. Izgatottan kérdik tőle:
− Mi volt, mi történt?
− Hát az, hogy vettem egy egyforintos csokoládét.
− És, és?
− És visszaadtak kettő hetvenforintost, meg három háromforintost!
− Aha! Úgy látszik a külföldi konkurencia sem tétlenkedik!
A pénztárosnő panaszkodik a főnökének:
− Úgy veszem észre öregszem. Már nem vagyok olyan csinos, mint régebben.
− Miből gondolja?
− Mostanában a férfiak már megszámolják az aprót, amit visszaadok.
− Mi az öregedés első jele?
− Amikor rájössz, hogy a hangerőszabályzót balra is lehet tekerni.
Az öregkor legbiztosabb jele, ha a gyertyák többe kerülnek, mint a születésnapi torta.
Az öregség akkor kezdődik, amikor valaki a múltat kezdi építgetni.
Az ember szerelmet, pénzt, sikert akkor kap az életben, amikor már nem tudja élvezni. Egyet kap csak túl korán: a fiatalságot.
Mire az ember megtanulja, hogy mire kell vigyázni, rendszerint már nincs mire vigyázni.
− Miben hasonlít egymásra a bikini és a statisztika?
− Egyik sem tárja fel a lényeget, de gondolatébresztésre jó.
Egy nyugdíjas nénike bemegy a zöldségeshez:
− Tulajdonképpen öt kiló krumplit szeretnék venni – mondja tétován – de attól tartok, hogy nem bírom el…
− Sose aggódjék, néni! Majd úgy mérem, hogy elbírja!
− Szervusz Kovács! Honnan jössz?
− Egy grafológustól. Elvittem neki az írásomat.
− No, és mit gondolsz, tényleg ért hozzá?
− Azt hiszem, igen.
− Miből gondolod?
− Ránézett az írásomra, és előre kérte a honoráriumot.
Nehéz a múlttal szakítani.
Két csöves beszélget a Ligetben:
− Mondd, haver, te mit csinálnál, ha nyernél a lottón százmillió forintot?
− Először is minden padra csináltatnék egy párnát.
− Uram, megalapozhatja a szerencséjét. Vegyen tőlem sorsjegyet.
− Köszönöm, nem akarok nyerni.
− Parancsoljon, van olyan is, ami nem nyer.
− Sorsjegyet szeretnék venni. Mikor lesz a húzás?
− Két hét múlva.
− Az nem jó, nekem most kellene a pénz.
Falusi vendéglátás:
Kiadó ház egy tanyán. Az ár megfelelne, de a külföldi vendégnek kifogásai vannak.
− Túlságosan messzi van a vécé a háztól.
A háztulajdonos megnyugtatja:
− Ó, nincs az olyan messzi, ha időben elindul az ember!
Az ifjú turista barangolásai során elvetődött egy kis faluba. Hiányzik neki a szórakozás, ezért mielőtt kivenne egy szobát, megszólítja a szembe jövő öregasszonyt:
− Tessék mondani, nénike, van ebben a faluban éjszakai élet?
− Van fiam, csak most éppen felutazott a fővárosba.
Az erdész tetten éri a vadorzót:
− Maga mit művel itt?
− Higgye el erdész úr, én tulajdonképpen öngyilkos akartam lenni, de véletlenül a nyulat találtam el!
− Nehogy kitördeljék a kis fákat! – figyelmezteti az erdőőr a turistacsoportot.
− Maga csak ne féljen! Van nálunk balta!
A piktor és a paraszt:
− Én olyan mestere vagyok az ecsetnek – dicsekszik a festő –, hogy egyetlen ecsetvonással sírósra tudok változtatni egy mosolygó gyermekarcot.
− Nagy dolog! – feleli a paraszt. – Én ugyanezt egy görbe bottal is meg tudom csinálni.
Kohn, a könyvügynök bekopog egy neves és gazdag ügyvéd irodájába, s szeretne eladni neki egy Jókai-sorozatot. Igen ám, de az ügyvéd nem akarja fogadni. Erre Kohn azt mondja a titkárnőnek:
− Kérem, mondja meg az ügyvéd úrnak, hogy egy hatalmas örökségről van szó!
Erre az ügyvéd azonnal fogadja. Kohn kirakja az asztalra a díszkötésű könyveket, és azt mondja:
− Kedves ügyvéd úr, szeretném önnek felkínálni Jókai Mór szellemi örökségét...
A biztosítási ügynökök gyöngye módos ügyfelét agitálja, hogy kössön életbiztosítást. Rendben van, enged az „áldozat”. Csak azt mondja még meg, hogy halál esetén gyorsan fizetnek-e?
− Mi az, hogy gyorsan? A múltkor egy ügyfelünk kiesett a tizedik emeletről, és mi már akkor kiutaltuk a pénzt a családjának, amikor a harmadiknál tartott.
Egy porszívóügynök betolakodik egy házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére nagy rakás száraz lótrágyát szór a szoba közepére. A nő felháborodik:
− Mit képzel? Mire az ügynök:
− Asszonyom, ígérem, amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt én magam fogom megenni.
− Akkor teszek rá egy kis tejszínhabot, mert áram nincs a házban...
− Végre szebb környezetben fogunk élni – mondja az egyik szomszédasszony a másiknak.
− Mi pedig nyugodtabb környezetben...
− Maguk is elköltöznek?
− Nem. Csak maguk!
Beszáll az utas a taxiba, és megkérdezi a sofőrt:
− Mondja, a maga kocsijában szabad dohányozni?
− Nem, én sem dohányzom.
− És a hamutartóban honnan van az a sok csikk?
− Azoktól, akik nem kérdezték.
− Milyen az új rádiód?
− Mint a gőzmozdony.
− Hogyhogy?
− Minden állomáson fütyül.
− Hm… elfelejtettem, miért kötöttem csomót a zsebkendőmre.
− Talán azért, hogy végre eszedbe jusson kimosni.
A kezdő kertész megkeresi öreg kollegáját:
− Adjon tanácsot, mit lehet olyan földbe ültetni, ami alig kap esőt, sokáig süti a nap, a talaja agyagos, és sziklás lejtőn fekszik?
− Zászlórudat – feleli az öreg.
− Neked az a hibád, hogy mindenkinek igazat adsz…
− Igazad van.
Haldoklik az öreg paraszt, mire a városi rokona megkérdezi:
− Hívjunk orvost bátyám?
− Nem kell fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.
− Csak annyit mondhatok, még egyetlen kuncsaftom sem panaszkodott a munkámra!
− Ez szép! És mi a foglalkozása?
− Koporsókészítő vagyok.
Éjszaka megy hazafelé a pali. Egy temetőn át visz az útja, ezért mindig nagyon fél. Egyik este, ahogy bandukol át a sírkerten, meglát egy férfit. Gyorsan odamegy hozzá:
− De jó, hogy találkozom magával. Tudja, nagyon félek ilyenkor egyedül átmenni a temetőn.
− Én is féltem, amíg éltem!
A temetőőr szokásos sétáját végzi, amikor azt látja, hogy az egyik sírból kinyúlik egy kéz, és kétségbeesett kiáltás hangzik fel:
− Segítség, élve temettek el!
− A temetőőr odarohan, s miközben a sarkával visszarugdossa a kezet így szól:
− És milyen rosszul!
Pistike a temetőben a sírfeliratokat nézegeti az apjával.
„Itt nyugszik a legjobb apa.” „Itt nyugszik a szerető feleség.” „Itt pihen a legjobb barát.”
Pistike értetlenül kérdi:
− Mondd papa! A rossz emberek hol nyugszanak?
Az erősen dadogó Szabó elmegy a logopédushoz, hogy gyógyítsa meg. Pár hét múlva barátja, aki a logopédust ajánlotta megkérdi:
− Na, hogy haladsz?
Szabó mély lélegezet vesz, majd egy szuszra darálja:
− A regiment remek iramban vágtat a répaföldeken.
− Ó, ez igen! – mondja a barát. – Gratulálok. Ez igazi fejlődés!
− Pe…pe…persze – dadogja Szabó. – Csa…csak a…az a b…baj, hogy n…nem mi…mindenre pa…passzol…
Szombat éjjel a dadogós fölcsengeti a gyógyszerészt, hogy hiperolt kérjen. A patikus álmosan szól ki a kis ablakon:
− Mi teszik?
− Hip…hip – kezdi a dadogós, mire a gyógyszerész közbevág:
− Hurrá – és becsukja az ablakot.
− Ma…maga egy pi…pi…pipi…piszok ha…ha…hazug gazember!
− Azonnal vonja vissza!
− De…dehogy vo…vonom! Ö…ö…örülök, ho…hogy ki…ki tudtam mo…mo…mondani.
A süllyedő hajón a dadogóst küldik fel az árbockosárba, hogy jelezze, ha jön a segítség, vagy partot lát. Egyszer felkiált!
− Hajó... hajó... hajó... hajó..., – erre mindenki beugrik a vízbe – hajó... ha jól látom, cápák jönnek!
A vonaton a dadogós nem találja a WC-t. Arra jön a kalauz, és odaszól neki:
− Ka-ka-kalauz uuuúr! Mo-mo-mondja, ho-ho-hol van a klo-klo-tyó?
− Kö-kö-közvetlen itt jo-jo-jobbra, a fo-fo-folyosó vé-vé-gén! – válaszol a kalauz szintén dadogva.
− Kö-kö-szönöm, mo-mo-most már mi-mi-mindegy...
Házaló ügynököket keres egy könyvkiadó bibliaárusításra. A sok jelentkező között egy fiatalember azt mondja a főnöknek:
− É…én na…na…nagyon sze…sze…szeretnék maguknak dolgozni.
A kiadó vezetője megsajnálja szegény dadogóst, és bár semmi reményt nem fűz a használhatóságához, alkalmazza. Legnagyobb megdöbbenésre a hó végi elszámolásnál kiderül, hogy a fiatalember minden eddigi eladási rekordot megdöntött. A főnök gratulál neki, és megkérdezi, mi a siker titka?
− Po…pofon e…e…egyszerű. Be…bek…bekopogok, és kö…közlöm, hogy bi…bi…bibliát árulok, és sze…sze…szeretnék fe…felolvasni be…be…belőle.
Kezdő könyvkereskedő:
− Mondja, tudna ajánlani valami izgalmas krimit?
− Igen, itt ez az újdonság, nagyon izgalmas és fordulatos. Csak az utolsó oldalon derül ki, hogy a cukorgyáros sofőrje a gyilkos.
− Hát ebben a könyvesboltban egyetlen olyan könyv se létezik, amelyikben nincs erőszak, gyilkosság, meg szex?
− De van, uram! Ott a telefonkönyv.
− Szeretnék valami szép könyvet venni egy beteg számára.
− Valami vallásosat esetleg?
− Nem, már jobban van.
Óvatos szabó:
− Jó, akkor ebből az anyagból csinálja az öltönyömet. De csak négy hónap múlva tudok fizetni. Nem baj?
− Nem, jó lesz akkor is.
− Köszönöm. És mikor lesz kész az öltöny?
− Négy hónap múlva.
Ráérős szakiparos:
Kovácsékhoz becsönget a vízvezeték-szerelő:
− Jó napot! Maguknál van csőrepedés?
− Csőrepedés? Nem uram, nálunk minden rendben van.
− Bocsánat, nem önök a Szabóék?
− Szabóék fél éve elköltöztek.
− Na, jellemző. Kihívják az iparost, aztán hanyatt-homlok eltűnnek…
A nagy földrengés után rengeteg ház dőlt össze. Ezért törvény elé állították a betonvasat, a téglát és a cementet. Mindegyik próbálja védeni magát.
A betonvas:
− Ahelyett hogy kétujjnyit tettek volna belőlem a falba, csak egyujjnyit raktak bele. Ahelyett hogy egymásba kapcsoltak volna, csupán itt-ott összehegesztettek.
Felmentik. Következik a tégla:
− Ahelyett hogy lapra tettek volna, élre állítottak. Így csak fele olyan vastag lett a fal.
Őt is felmentik. Következik a cement, amely így védekezett:
− Én, ott sem voltam...!
Fényképésznél:
− Mennyibe kerül majd a kép? – kérdezi Kovács a fotóstól.
− Azt csak a felvétel után mondom meg. Most szeretném, ha mosolyogna.
Kovács megkapja a Kiváló Életmentő kitüntetést. Barátja gratulál neki, de megkérdezi:
− Mondd, hogy kaphattál kitüntetést egy fuldokló kimentésért, amikor ne is tudsz úszni?
− Tudod a Balatonon nyaraltam, és vízbicikliztem, amikor láttam, hogy egy ember fuldoklik.
− Aha, így már értem. A csónakkal kimentetted a fuldoklót.
− Nem, dehogyis. Egyszerűen szóltam neki, hogy álljon le nyugodtan, mert csak térdig ér a víz.
Egy háklis vénasszony állít be a háztartási boltba.
− Kérek egy söprűt!
− Parancsoljon asszonyom, épp most kaptuk.
− Ez nem jó, mert rövid a nyele.
− Tessék, ez hosszabb.
− De ennek meg nagyon vastag a nyele.
− Ez vékonyabb.
− Annyira, hogy mindjárt eltörik. És a cirokszálak összevissza vannak benne csomózva.
− Akkor talán ezt...
− Ez túl kemény.
− És ez?
− Vacak... De mit csináljak? Ha nincs jobb, elviszem...
− Becsomagoljam asszonyom, vagy itt rögtön rá tetszik ülni?
− Melyik az a két szó, amelyet a diákok legtöbbször használnak.
− Nem tudom.
− Helyes a válasz.
Erre a kérdésre az angolul nem tudó is helyes választ ad:
− Mit jelent az, hogy: I don’t know[7]?
− Nem tudom.
Két barát beszélget:
− Te miért nem tanulsz angolul? A fél világ ezt a nyelvet tanulja.
− Tudod, szerintem eggyel több vagy kevesebb, már igazán nem számít.
A nyelvhasználatot egyesek úgy értelmezik, hogy másoknak a talpát nyalják.
Idézet egy nyelvőr előadásából:
− A mai fiatalság azt hiszi, hogy ha trágárságokkal tűzdeli tele a mondanivalóját, akkor azzal egyénivé válik. De mekkorát tévednek a nyomorult kis gazok...
− Melyik nyelvben tudsz öt percig folyamatosan szitkozódni szóismétlés nélkül?
− Ilyen nyelv csak egy van, a magyar.
− Főnök! Meg kellene emelni a fizetésemet, mert már három cég is érdeklődött utánam.
− Na persze, és milyen cégek?
− Az áramszolgáltató, a gázszolgáltató és a vízszolgáltató.
Az útépítésen a főnök odamegy a melósokhoz:
− Fiúk! Nem érkeztek meg a lapátok.
− Sebaj, majd egymásra támaszkodunk...
Egy vállalat vezetője új alkalmazottat vesz fel.
− Mi a neve? – kérdezi a jelentkezőtől.
− János – válaszol a férfi.
A főnök arca elborul:
− Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom pl. Kovács, Kiss, Tóth. Csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Kropacsek igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve? A jelentkező sóhajt, majd kiböki:
− Drágám. A nevem: Drágám János.
− Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...
Az építésvezető kilátogat az építkezésre, és egy fiatalembert lát csellengeni a munkások között. Gondolja most példát statuál. Elveszi beosztottai kedvét a lógástól. Odamegy a fiúhoz.
− Fiacskám, mennyi a fizetésed?
− 30 ezer forint – feleli a megszeppent fiú.
− Tessék itt van, aztán soha többet ne lássalak itt! Miközben a fiú siet kifelé, az egyik munkás megszólal:
− Főnök, mi a baja a pizzafutárral?
Megérkezik a pizza:
− Mennyi borravalót szokott kapni? – kérdezi az ember a pizzafutártól.
− Nem tudom, ez az első fuvarom. Egyetemista vagyok, csak besegítek a nyáron. De a többiek azt mondták, ön egy meglehetősen fukar egy alak. Örülhetek, ha húsz forintot kapok magától.
A hapsi bedühödik.
− Micsoda? Na, itt van még ötszáz forint, és mondja meg nekik is, mennyit kapott! Egyébként mit tanul az egyetemen?
− Alkalmazott pszichológiát.
Az egyik vállalkozó kérdezi a másikat:
− Hogy csinálod, hogy az alkalmazottaid mindig pontosak?
− Egyszerű a trükk: Harminc alkalmazott és csak húsz parkolóhely.
Sokak szerint az Internet egy nagy szemétdomb. Ez igaz, de ha valaki kitartóan „kapirgál” rajta, gyakran hozzájuthat igazgyöngyhöz is. Az Internetes írások stílusa is más, mint amit a napisajtóban, a különféle folyóiratokban megszoktunk. Sokkal rövidebb, tömörebb, szókimondóbb. Nem tisztel tekintélyt, nem óvatoskodik. Ez a stílus a világhálón fellehető viccekben, humoros írásokban is megnyilvánul:
„Jó napot, üdvözlöm a pszichiátria gyorssegély szolgáltatásánál! Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször. Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot. Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat. Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét! Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra. Ha ön skizofréniás, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg. Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy milyen gombot nyom meg, úgysem fog válaszolni senki. Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et. Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettős kereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják. Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét. Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0 -át. Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak. Ha ön szőke, ne nyomjon semmilyen gombot, úgyis elrontaná.”
Mit mondanak a nők, amikor rajtakapják őket?
Az angol:
Darling, ha időben tájékoztattál volna mikor jössz haza, elkerülhető lett volna ez a mindkettőnk számára kínos helyzet.
A német:
Hans, ma a szokásosnál 4 perccel és 45 másodperccel korábban jöttél haza. Ezt meg kell magyaráznod!
A francia:
Jean, milyen jó, hogy jössz. Jacques már nem bírja tovább.
A svéd:
Te vagy az, Olaf? Én már ugyan kész vagyok, de Sven még szórakozna. Csatlakozz.
Az orosz:
Iván, végre egy igazi férfi! Ez itt még fel sem pofozott előtte.
A zsidó:
Izsák, úgy érzem nem te fekszel rajtam?
A magyar (miközben kiugrik az ágyból):
István, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?
A cseh:
Pepa, nyugodt lehetsz. Most tudtam meg, hogy ő lesz a főnököd.
A székely:
Kend az összes pálinkát megitta, mi mással tudtam volna megkínálni?
A cigány:
Gázsikám, há de jó hogy gyüssz! Itt márásztálom máán 2 órájá, hogy el tuggyád lopni á pénztárcáját!
A viccgyártók a csúnyának született embereket sem kímélik:
1. Annak ellenére szereti a természetet, hogy ilyen csúnyán elbánt Önnel?
2. Ha nekem ilyen arcom lenne, mint Önnek, beperelném a szüleimet.
3. Azért ne keseredjen el! Egy csomó ember még tehetségtelen is.
− Mit bámulsz úgy rajtam, kisfiú?
− Mondd néni! Te is a szebbik nemhez tartozol?
− Miért fested magad, Gizi néni? – kérdi Pistike.
− Hogy szép legyek.
− És akkor miért nem vagy szép?
− Hallottad, Manci lefényképeztette magát?
− No, és hasonlít rá a kép?
− Egészen biztos, mert eddig még senkinek sem mutatta meg.
Patikusnál:
− Adjon egy adagot abból a csodás fiatalító szeréből!
− Hm… azonnal utánanézek, hogy össze tudom-e szedni a szükséges mennyiséget!
Kovácsné bemegy a patikába, és sztrichnint kér.
− Sajnálom! – mondja a gyógyszerésznő –, de mérget recept nélkül nem adhatok ki.
− Ugyan már! – kedélyeskedik Kovácsné. – Úgy nézek én ki, mint aki öngyilkos akar lenni?
− A gyógyszerésznő szenvtelen arccal végigméri, majd megszólal:
− Ha én néznék ki így, mint ön, bizony kísértésbe jönnék.
Tizenkét éves korban a gyermekkort, tizennyolcban az ifjúságot, húszban az első szerelmet, harmincban a hitet, negyvenben a reményt, ötvenben a vágyakozást, hatvantól pedig fokozatosan az öt érzékszervünket temetjük el.
Kovácsné elmegy a jósnőhöz, hogy megtudja a jövőjét. A jósnő belenéz a kristálygömbbe, aztán megszólal:
− A jövő héten nagyon sok ember fogja önt meglátogatni. Rengeteg virágot kap majd.
− Ó, ennek örülök. Biztosan felköszöntenek? Ünnepelni fognak, ugye? Ez valami különleges esemény lesz.
− Hááát… Nézze, minden temetés ilyen.
Egy viccmesélőnek ezt írták a fejfájára:
Vicceiddel minket öltél,
S most magad is sírba dőltél.
− Te, el tudnád magyarázni nekem mi az az Einstein-féle relativitáselmélet?
− Persze,
mi sem egyszerűbb… Ha egy szép nővel töltesz el egy intim órát, öt percnek
tűnik; míg a
fogorvosi székben 5 percet egy
órának érzel.
Megy a diák a falu egyik utcáján, és látja, amint egy gazda áll a malacok között. Fölkap egyet, fölemeli az almafához, és ott tartja két kézzel, amíg a malac meg nem eszi az almát. Akkor lerakja az állatot, és fölemeli a következőt. Az ötödik malac után a diák bekiabál az öregnek.
− Bácsi! Inkább meg kéne rázni a fát, hogy lepotyogjanak az almák! Rengeteg időt takaríthatna meg vele!
Az öreg csak legyint:
− Ugyan! Mit kezdjenek a malacok az idővel?
Sétál a család az állatkertben. Papa, mama, öcsike.
− Papa, miért van az elefántnak ormánya?
− Nem tudom, kisfiam.
− Papa, a zsiráf csak lombot eszik, vagy a földről is le tudja legelni a füvet?
− Nem tudom, kisfiam.
− Papa, mit eszik a gólya a békán és a legyeken kívül?
− Nem tudom, kisfiam.
A mama már unja a folytonos kérdezősködést, és rászól a gyerekre:
− Öcsike, ne nyúzd már folyton az apádat!
Mire a papa fejcsóválva:
− Hagyd csak szívecském! Úgy tanul a gyerek, ha kérdez!
Egy utas zsörtölődik a villamoson:
− Micsoda modortalan, vad világ! Megszűnt az előzékenység, az udvariasság.
− De hiszen – mondja egy másik utas – magának éppen most adta át a helyét ez a kisfiú!
− Igen, de a feleségemnek még mindig állnia kell!
Csigagyűjtő versenyt rendeznek az öregek otthonában. A hetvenéves Józsi bácsi tíz csigát gyűjt össze egy óra alatt, Mari néni kilencet, Béla bácsi hetet. Csak a kilencvenéves Rudi bácsinak nem sikerült egy csigát sem felszednie. Megkérdezik tőle mi a sikertelenség oka?
− Hát, mert mire lehajoltam huss, mindegyik szétszaladt.
A százéves bácsikától megkérdi valaki:
− Mondja bácsi, hogyan érte meg ezt a kort?
Az öreg csendesen feleli:
− Volt türelmem.
Mérkőzés után az edző így szól a csatárhoz:
− Öregem, téged csak két dolog akadályoz abban, hogy jó futballista legyél.
− Mi az?
− A két lábad.
− Önnek fantasztikusan széles mellkasa van, barátom. Jövő héttől a mi játékosunk lehet!
− Meg se nézték, hogy tudok-e focizni!
− Nem érdekes! Az a fontos, hogy nagy a reklámfelülete.
− Ha kiderül, hogy rövidlátó vagyok, akkor vége a futballkarrieremnek – mondja kétségbeesetten a csatár a szemésznek.
− Már hogy volna vége? Elfelejtette, hogy a futballhoz játékvezetőkre is szükség van?
A játékost felvágják a tizenhatoson belül, de a játékvezető továbbot int. A játékos dühösen rivall rá:
− Hát nem látta? Hát vak maga?
A bíró odarohan, megáll előtte:
− Mit mondott?
Mire a játékos:
− Süket is?
A fejszámoló művésznek igen nehéz, bonyolult feladatokat ad a közönség. Egy hetyke ifjú kötekedő szándékkal közbekérdez:
− Mennyi háromszor három?
− Ha ön a szám után áll, akkor kilencven! – vág vissza a művész.
− Miről lehet felismerni, hogy valaki tök hülye?
− A kérdéseiről.
− Mi az egyéni tragédia?
− Ha valaki hülyének születik.
− Mi a globális tragédia?
− Ha a hülyeség akaraterővel és szorgalommal párosul.
Miheztartás véget:
» Aki tud, és tudja, hogy tud, az veszélyes; attól óvakodjatok!
» Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos; azt tanítsátok!
» Aki tud, és nem tudja, hogy tud, az bölcs; attól tanuljatok!
» Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye; azt hagyjátok!
Besétált egy fickó az ivóba, ahol addig még sosem járt. Rendelt egy italt, aztán megkérdezte a csapost, hogy szereti-e a favicceket. A mackó termetű csapos áthajolt a pulton, és mélyen az új vendég szemébe nézett:
− Figyelj, öreg! – morogta neki vészjóslóan. – Látod azt a két fickót, ott balra? Rögbijátékosok. Tőlük jobbra az a hústorony, birkózó világbajnok. A sarokban az ott, súlyemelő. Én magam három sportágban vagyok menő. Szóval biztos vagy benne, hogy itt akarod az eszed játszani a favicceiddel?
− Isten ments! – hebegte a fickó. – Semmi kedvem sincs ötször egymás után elmagyarázni a poént!
A cowboy bemegy egy texasi bárba, és mindenkinek italt rendel, beleértve a mixert is. Aztán bevallja, hogy nincs egy vasa sem. A mixer behúz neki egyet, és kidobja. Másnap monoklival a szeme alatt megint bejön a férfi, és mindenkinek rendel egy italt. Természetesen a mixernek is, majd ismét beismeri, hogy üres a zsebe. A mixer majdnem agyonveri dühében, és kihajítja az utcára. Harmadik este is megjelenik a cowboy, és nagy hangon újra rendel mindenkinek egy italt.
− Nekem is? – kérdi a mixer vészjósló hangon.
− Természetesen nem – feleli a fickó megszeppenve. – Ha maga megiszik egy pohárral, azonnal randalírozni kezd.
A texasi ivó ajtaját berúgja egy 160 centis, vékony kis emberke, és megáll csípőre tett kézzel:
− Ki volt az a merész fickó, aki kékre festette a lovamat?
− Feláll az egyik asztaltól egy tagbaszakadt Góliát.
− Én… Miért, talán van valami kifogása?
− Semmi uram, csak azt akarom mondani, hogy már megszáradt, lehet lakkozni.
Egy cowboy csípőre tett kézzel áll meg az ivó előtt:
− Hé! – ordítja. – Ki kötötte el a lovamat?
− Ha öt percen belül nem kerül elő, olyat teszek, amilyent még soha…
− Na, és mit?
− Gyalog indulok haza.
− Öt ászom van! – kiált fel Joe az ivóban, és kiteríti lapjait.
− Öt? – csodálkozik a pókermester.
− És ilyenkor ki nyer?
− Aki előbb lő…
Cowboyok ülnek a csehóban, közöttük félszemű Jack. Egy idő után nagy verekedés, lövöldözés kezdődik. Az egyik eltévedt golyó kiüti Jack megmaradt szemét is. Mire ő:
− Ez az fiúk, először a lámpát…!
A szégyellős fiatal cowboy bemegy a bárba, és meglát egy takaros lányt a pultnál üldögélni. Be akar vágódni nála, de nem tudja, hogyan kezdje a beszélgetést. Nagy zavarában ácsorog egy darabig, aztán fegyvert ránt, és a lányon kívül lelő mindenkit a bárban, majd odamegy hozzá, s megkérdezi:
− Mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül a bárban?
A texasi farmer lánya boldogan újságolja az anyjának:
− Most már biztos, hogy Johnny hamarosan megkéri a kezemet…
− Említett ezzel kapcsolatban valamit neked?
− Még nem, de már agyonlőtte a feleségét.
A hallgatag cowboy maga mellé ülteti a mennyasszonyát, Maryt a lóra, és elindul vele a prérin. A ló egyszerre csak megbotlik.
− Egy – mondja a hallgatag cowboy. Vágtat tovább, ám a ló megint botlik egyet.
− Kettő – mondja a hallgatag cowboy.
A szerencsétlen állat harmadszor is megbotlik egy fűcsomóban.
− Három – mondja a hallgatag cowboy, majd leemeli Maryt a nyeregből, előveszi pisztolyát, és fejbe lövi az állatot. Mennyasszonya elkezd pörlekedni vele:
− Jaj, Jack, hogy tehettél ilyet? Lelőni egy szerencsétlen állatot, csak azért, mert megbotlott? Micsoda elvetemültség, micsoda gonoszság!
A hallgatag cowboy megszólal:
− Egy…
Az amerikai vadnyugaton bekopog egy férfi az ügyvéd ajtaján:
− Mit akar?
− Elválasztana a feleségemtől.
− El.
− Mit kér érte?
− Hatvan dollárt.
− Maga megőrült. Ötvenért agyonlövik.
Két cowboy meg egy kutya pókerezik. Az asztalnál sokan kibicelnek. Egy elragadtatott bámészkodó így szól a szomszédjához:
− Mit szól ehhez a kutyához? Hát nem csodálatos?
− A szomszéd megvetően mondja:
− Sose lesz belőle jó játékos. Ahányszor jó lapja van, mindjárt elkezdi csóválni a farkát.
Két farmer beszélget:
− Az én farmom olyan nagy – dicsekszik az egyik –, hogy ha reggel elindulok az autóval, csak este érek a végére.
− Nekem is volt már ilyen rossz kocsim.
Lerobban kocsijával egy angol úr. Hiába indítózik, az autó meg sem moccan. A Mr. kiszáll a kocsijából, felnyitja a motorháztetőt, de nem lát semmit. Egyszer csak a háta mögött megszólal egy hang:
− Meg kell pucolni az akkumulátor saruját…
Az angol hátranéz, de nem lát az országúton mást, csak két lovat. Az egyik fakó, a másik szürke. Vállat von, megtisztítja a sarut, s lám a kocsi elindul. Az úr beautózik a faluba, megáll a kocsma előtt, kér egy whiskyt, s közben elmeséli a csaposnak, mi történt vele.
− Valaki azt mondta, pucoljam meg a sarukat… És akkor hátranéztem, de csak két lovat láttam.
− Biztosan a szürke ló mondta – bólogat a csapos.
− Hát ezt meg honnan veszi?
− Mert a fakó tök hülye a motorokhoz.
Éjfélkor beállít a bárba egy ló, és kér egy száraz martinit.
− Mennyi?
− 5 font – mondja a mixer –, de ide eddig még egy ló sem jött be.
− Az az érzésem – mondja a paripa –, hogy többet nem is fog. Ilyen árak mellett!
Angol humor:
Egy este besétál egy ló London egyik elegáns klubjába, és leül a sarokba. A pincérrel hozat magának egy whiskyt, elkortyolgatja, majd újra hívja a pincért, és rendel egy sherryt. Miután ezt is megitta, pénzt tesz az asztalra, s távozik. Két előkelő angol vendég bámulva nézi a fura jelenetet. Nagy sokára megszólal az egyik:
− Döbbenetes! Ilyet még nem láttam. Hogy lehet whiskyre sherryt inni?
Sir John Franciaországba utazik. A nyaralásból visszatérve megkérdezi a barátja, hogy voltak-e nyelvi nehézségei. Mire Sir John: „Nekem nem, de a franciáknak igen.”
A lord a londoni klubban ül, és újságot olvas, amikor berohan az inasa:
− Mylord, a lady haldoklik.
− Well – pillant fel a lord a lapból. – Kérdezze meg, mi az utolsó kívánsága.
Két angol úr golfozik. Egyszer csak így szól az egyik a másikhoz:
− Uram, ön eltalálta a feleségemet.
− I’m very sorry[8] – feleli a másik angol méltóságteljesen, majd odanyújtja a golfütőjét, és rámutat a saját feleségére:
− Talán önnek is sikerül...
− Lajos, ne az ujjaddal, hanem a cukorfogóval fogd meg cukrot – súgja az újgazdag vállalkozónak a felesége.
− Miért? Itt a cukrot is forrón tálalják?
Az újgazdag házaspártól megkérdezik:
− Tulajdonképpen miért nincs maguknak gyerekük?
− Tudja, az egész lakás barokk stílusú, és ehhez nagyon nehéz megfelelő gyereket találni.
Újgazdagné dicsekszik:
− Tegnap a zeneakadémián voltunk.
− Ne mond! És mit hallottatok?
− Hogy Kovácsék válnak.
Újgazdagéknál:
− Mondja Szabóné! Igaz, hogy zongorát vettek?
− Igen. Egy Bösendorfert.
− És tud valaki a családban zongorázni?
− Még nem, de holnap eljön egy ismerősünk, és megmutatja, hogyan kell csinálni...
Újgazdagné beállít a könyvesboltba, és megkérdezi:
− Mondja kérem, ez az Anatole France nem írt semmit kék bőrkötésben?
Újgazdagék külföldön:
− A Kovács házaspár megtekinti a párizsi Louvre-t. A képtár idegenvezetője végigvezeti őket a termeken, és mindent elmagyaráz. A látogatás végén megkérdezi:
− Ha valakinek van még kérdése, szívesen válaszolok.
Kovácsné jelentkezik:
− Mivel fényesítik a parkettot, hogy olyan szépen csillog?
A határállomáson Kovács megkérdi a vámtisztet:
− Aranyat lehet kivinni az országból?
− Igen, lehet.
− És tessék mondani, nyolcvan kilót is?
− Annyit azért nem!
Kovács hátrafordul a feleségéhez:
− Akkor te itthon maradsz, aranyom!
A kincskereső kezében térképpel ás egy szigeten. Már egy méter mély a gödör, amikor talál egy cédulát: „Áss tovább!” A következő méternél megint egy cédula: „Áss lejjebb!” Újabb méter, újabb cédula. Már hat méternél tart, amikor megtalálja az utolsó cédulát: Reszkető kézzel emeli a szeme elé: „Na te okos, most hogy fogsz innen kimászni?”
− Tegnap egy antikváriumban megvettem a „Hogyan lehetek milliomos” című könyvet. Csak otthon vettem észre, hogy az oldalak felét kitépdesték belőle.
− Semmi vész! Fél millió is jól jön, nemde?
Kovács elmegy az óráshoz, és kéri, hogy javítsa meg a falióráját. Az órás kibontja az elé rakott csomagot, de abban csak egy inga van.
− De uram, hát hol az óra?
− Otthon. Az órának semmi baja, csak az inga áll.
Megrögzött drukker:
− Ébredj már, Jenő! Hét tíz van!
− Kinek a javára?
Riporterek faggatják a hajóskapitányt:
− Mikor fordul vissza a nyílt tengerről? Amikor már fogytán az ivóvíz, az üzemanyag, vagy amikor teli vannak a hordók hallal?
− Egyik sem – feleli. – Van egy nagyon csúnya szakácsnő a hajómon. Amikor már ott tartok, hogy őt is megkívánom, kiadom a parancsot: Indulás haza!
Egy efendi elmegy a tevekereskedőhöz, és vesz egy tevét. Közlik vele a használati utasítást: Az állat a „Hű” szóra indul, és a „Fenébe” kiáltásra áll meg. Az efendi fizet, és elindul. Menet közben elbóbiskol. Arra riad fel, hogy egy szakadék szélén vannak. Elkiáltja magát:
− A fenébe!
Erre a teve megáll. Most már megnyugodva mondja az efendi:
− Hű, de meleg helyzet volt!
Korparancs:
Arab sejk sétál a sivatagban, előtte 50 méterrel megy a felesége. Szembejön vele egy másik sejk, és méltatlankodva felkiált:
− Mit csinálsz, Ahmed? Nem meg van írva a Koránban, hogy az asszonynak 50 méterrel az ura mögött kell mennie?
− Igaz Ali, igaz. Csakhogy amikor a Koránt írták, még nem volt elaknásítva a sivatag!
Új inast alkalmaz a szobafestő mester. Kimennek a munkaterületre.
− Na fiam, először fesd le az ablakokat!
− Eltelik vagy másfél óra, s jön a gyerek.
− Mester, készen vagyok. Befessem a kereteket is?
Suszterinas:
− Már három napja egy nyaklevest sem kaptam... Csak nem haragudott meg valamiért a mester?
A mester bosszúsan kiált rá inasára:
− Ostoba fickó, nem megmondtam, hogy minden kelléket hozz ide!
− Ide is hoztam, mester úr! Gyalut, fűrészt, kalapácsot, szekercét...
− Igen, de hol a sör, te tökfej?
− Ha valami szamárságot csinálok, én nevetek rajta a legjobban.
− Boldog ember vagy, öregem. Milyen derűs életed lehet…
− Mivel vigasztalják magukat az ostobák?
− Az üres fejnek jobb az akusztikája.
Egy notórius munkakerülő, semmirekellő naplopó elpatkol. Felesége elhamvasztatja, s a hamvakat egy homokórába rakatja. Otthon a homokórát felteszi a szekrénypolcra, és azt mondja:
− Így… És most dolgozni fogsz.
Ha az emlékezetedben végigpörgeted a sorsodat, és nem fakadsz sírva örömödben vagy bánatodban, akkor elvesztegetted az életedet.
Az egyszeri szegény embernek fia született. Nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézni a gyereket.
− Aztán ha jöttök, csak rúgjátok be a kaput nyugodtan – teszi hozzá.
− Már miért kellene berúgni a kaput? – kérdezi valaki. Nincsen rajta kilincs?
− Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni?
− Te Gergő! Tudod nálunk most lesz a disznóvágás… Nem tudnál kisegíteni? Nagyon szívesen pajtás. Mi kéne? Kés? Fazék?
− Nem. Disznó.
Viszály a fiatal anya és kamasz lánya között:
− Disznóság! Már megint az én esőkabátom van rajtad?
− Ez is baj? Nem akartam, hogy elázzon az új ruhád.
− Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a világon?
− Állj félre, mert nem látok tőled semmit!
A zsúfolt vonatra felszáll egy fiatalember szaxofonnal. Azon nyomban játszani kezd, nagyon hangosan és nagyon hamisan. Mikor abbahagyja, elővesz egy pléhbögrét, és azt mondja:
− Ezt most körbeadom. Ha nem gyűlik össze megfelelő összeg, tovább szaxofonozok.
A tenyeres-talpas, százhúsz kilós Kovácsné nagy nehezen belenyugszik, hogy fogyókúráznia kell. Orvosi tanácsra, életében először tornával kezdi a napot. Lazításként előbb dübörögve körülszaladja az asztalt, majd dobbant néhányat, és terpeszbe ugrik. Ebben a pillanatban megcsörren a telefon, s jelentkezik a szoba alatt lakó agglegény:
− Drága asszonyom! – kezdi könyörgő hangon. – Nem tudná valahol másutt idomítani az elefántját?
Orvosviccek
A háziorvos megvizsgálja a panaszokkal jelentkező hölgybeteget, majd azt mondja:
− Felírok egy gyógyszert, ebből vegyen be naponta 3 × 2 tablettát, és három hónapig nem szabad zongoráznia.
Amikor a beteg elmegy, az asszisztensnő megkérdezi a háziorvost:
− Nem értem doktor úr, mi összefüggés van a betegség és a zongorázás között?
− Semmi, csak a hölgy pont felettem lakik.
− Hallom visszavonultál.
− Muszáj volt abbahagyni. Nem énekelhetek többé.
− Miért nem? Történt valami?
− Csak annyi, hogy eltiltott az orvos.
− Az, aki a szomszédodban lakik?
− Jaj, doktor úr, esténként sehogy sem tudok elaludni. Mit csináljak?
− Képzelje azt, hogy reggel van, és fel kell kelni. Meglátja, rögtön elalszik.
− Ezeket a tablettákat próbálja meg szedni álmatlanság ellen!
− És ha ezek sem segítenek, doktor úr?
− Akkor nem marad más hátra, mint a televízió.
− Az a baj doktor úr, hogy nem tudok aludni. Még altatóval sem.
− Próbáljon meg számolni villanyoltás után: egy, kettő, három és így tovább. A monoton számolás általában segít.
− Nekem nem. Már kipróbáltam.
− És mi volt az eredmény?
− Mikor
egymillió-száztizenhatezer-kilencszáznyolcvanhétnél tartottam a feleségem
lerántotta rólam
a paplant, hogy keljek fel, mert
elkésem a munkahelyemről.
− Jaj, doktor úr! Engem nagy balszerencse üldöz…
− Miben nyilvánul ez meg?
− Nálam a hét szűk esztendő már tizenegy éve tart…
− Milyen gyógyszert írjak fel magának, nénike?
− Mindegy lelkem, csak valami új gyógyszer legyen, amilyet eddig még nem szedtem.
Az orvos azt mondja a betegnek:
− Na, most sokkal jobban néz ki, mint a múltkor.
− Igen, mert betartottam az utasítást, ami az orvosságos üvegen állt.
− És mi az?
− Az üveget tartsuk mindig lezárva!
Az idős nyugdíjast kérdezi az orvos:
− Használt az erősítőszer, amit a múlt héten írtam fel magának?
− Nem.
− Miért nem?
− Nem bírtam letekerni a kupakját.
A kis faluban a fiatal orvos hiába várja a betegeket. A házvezetőnője egyszer csak jelenti, hogy a kertben egy csomó gyerek eszi az éretlen gyümölcsöt. Az orvos gondolkodik egy pillanatig, majd azt mondja:
− Nehogy elküldje őket!
Ha jól érzed magad, ne aggódj. El fog múlni.
Az egészséges embernek sok kívánsága van, a betegnek csak egy.
− Ne gyere közel hozzám, öregem! Influenzás vagyok.
− Sose bánd, komám! Inkább tőled kapjam el, mint egy idegentől.
− Ne féljen kislány! Hamarosan feljavítjuk a szervezetét – mondta az orvos egy fiatal lánynak. – Az a baja, hogy vérszegény. Nem szokott szívdobogást kapni, amikor táncol?
− Az attól függ doktor úr, hogy kivel táncolok.
Súlyosan sérült embert szállítanak a mentők kórházba. Ott az ügyeletes felveszi a személyi adatait.
− Nős?
− Nem, kérem a lépcsőről estem le.
− Hetedszerre sem sikerült eltalálnia a vénámat nővérke! Döntse el, hogy vért vesz, vagy tetoválni akar!
− Nővér! Vett vért a pácienstől?
− Igen, de sajnos csak 5 liter jött ki.
− Azért fantasztikusan sokat fejlődött az orvostudomány – mondja özvegy Kovácsné.
− Amikor fiatal lány voltam, még meztelenre kellett vetkőznöm az orvosi vizsgálathoz.
− És most?
− Most elég, ha kinyújtom a nyelvem.
A doktornő vizsgálgatja a rendelőben a soron következő férfi páciensét, majd fejcsóválva mondja neki:
− Maga nem tetszik nekem.
− Nem baj, nem is azért jöttem, hogy megkérjem a kezét…
Egy feltűnően csinos, tizenhét éves lány anyukája kíséretében elmegy az orvoshoz. A doki végignézi őket, majd azt mondja a lánynak:
− Kérem, vetkőzzön le!
− Bocsánat – szól közbe a mama –, de a beteg én vagyok.
− Igen? Akkor nyújtsa ki a nyelvét asszonyom.
A kissé szenilis háziorvos érdeklődik:
− Hogyan adta be a kedves férjének az altatót, amit a múltkor felírtam?
− Ahogyan a doktor úr mondta, minden két órában. El sem tudja képzelni milyen nehéz volt mindig újra felébresztenem.
− Azt gondolom asszonyom, hogy önnek bélférgei vannak...
− Pont bélférgeim? Igazán kitalálhatott volna a doktor úr valami gusztusosabb betegséget!
A beteg köhögés elleni orvosságot kér a doktortól, aki közben telefonálgat, s nem nagyon figyel a páciensére. Ezért véletlenül hashajtót ír fel neki. Másnap a beteg újra jelentkezik.
− Na, köhög még? – kérdi az orvos.
− Nem merek!
A fiatalasszony életében először kóstolja meg a whiskyt, és felkiált:
− Jaj, de érdekes! Pontosan olyan íze van, mint annak az orvosságnak, amit a férjem évek óta naponta háromszor bevesz!
Kovács meglátogatja a kórházban barátját, Szabót:
− Hogy bírod ágyban, paplan alatt ezt a rettenetes kánikulát? – kérdezi részvéttel.
− Elég jól – nyöszörgi a beteg. – Szerencsére gyakran ráz a hideg.
− Téged is szokott rázni a hideg, ha lázas vagy?
− De mennyire! Főleg éjszaka.
− És olyankor a fogaid is vacognak?
− Nem tudom. Nem alszom velük.
− Valahányszor mosolyogni látom asszonyom, mindig arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom a lakásomra.
− Nocsak! Maga ilyen nagy nőcsábász?
− Dehogy. Csak fogorvos vagyok.
− Hű, de tetszik nekem az a kis fogorvosnő!
− Hát uram, próbálkozzék meg vele, úgy tudom, még lány.
− Na, de hogyan merjek közeledni egy nőhöz, akinél már annyi férfi hagyta ott a fogát?
Fogorvosnál:
− Hé, mit csinál? Ez nem a fájós fogam!
− Nyugi, nyugi! Majd arra is sor kerül.
Párbeszéd a fogorvosnál:
− Mibe kerül egy teljes fogsor?
− Százezer forintba
− Az, nagyon drága.
− Mégis megéri, mert ha rendben van a fogsora, ehet, amit akar.
− Igen ám, de ha kifizetem a fogsort, nincs miből...
Az orosz újmilliárdos elmegy a fogorvoshoz. A doki megvizsgálja, majd azt mondja neki:
− Hiszen önnek vadonatúj, gyönyörű aranyfogai vannak... Mit csináljak velük?
− Hogyhogy mit? Szereljen fel egy riasztót!
− Doktor úr, a fogak, amelyeket felrakott nekem fájnak…
− Na látja! Mondtam, hogy olyanok lesznek, mint az igaziak.
Reszkető pasast vizsgál a fogorvos. Ki kell húznom a fogát – közli. A beteg most már úgy remeg, hogy összekoccannak a fogai.
− Na, nyugalom! – mondja a fogorvos. – Itt egy kis konyak, ettől majd elmúlik a félelme. A beteg megissza a konyakot, s kisvártatva csakugyan elmúlik a remegése.
− Na, megjött a bátorsága? – kérdi a doki.
− De mennyire! Most próbáljon meg valaki csak egy újjal is a fogamhoz nyúlni!
− Miért van feldagadva a képed?
− Most jövök a fogorvosomtól. Kihúzattam a bölcsességfogamat.
− No, és fáj még?
− Nem tudom. Ott hagytam a doktornál.
Az asszisztensnő rohan be a rendelőbe, és kétségbeesetten kérdezi az orvostól:
− Jaj, doktor úr, mit csináljak? A betege, aki most indult haza a rendelésről, a kapuban összeesett.
− Fordítsa meg, hogy úgy nézzen ki, mintha csak most jött volna…
− Doktor
úr, kérem segítsen rajtam! Mostanában olyan szétszórt vagyok. Tetszik tudni ez
azért van,
mert… Miért is?
− Doktor úr, kérem segítsen! Valami baj van a memóriámmal.
− Mióta
− Mit mióta?
Azt mondja az orvos a betegnek:
− Van egy rossz és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem?
− A rosszal.
− Nos, a rossz hír az, hogy ön Alzheimer kórban szenved.
− És mi a jó hír?
− Hogy mire hazaér, elfelejti.
− Doktor úr! Azt hiszem a férjemnek agyérelmeszesedése van! – panaszolja egy asszony a rendelőben. – Órák hosszat beszélek hozzá, és a végén, amikor rákérdezek kiderül, hogy fogalma sincs miről van szó.
− Ez nem agyérelmeszesedés, asszonyom! – feleli az orvos. – Ez áldás!
A pszichiáter mondja a betegének:
− Az már biztos, hogy a három hét alatt sokat javult a memóriája, Kovács úr.
− Bocsánat, de engem Szabónak hívnak.
− Na ugye...!
Egy idős nő nyit be a patikába:
− Kérek egy Acidum acetylosalycilicumot! – áll meg a pult előtt.
− Acidum acetylosalycilicumot? – csodálkozik rá a gyógyszerész. – Hiszen ez közönséges Aszpirin.
− Ez az! Csak mindig elfelejtem a nevét.
A falusi körzeti orvos elmegy vadászni a társaival. Amikor hazatér, megkérdezi a felesége:
− Na, eredményes volt a vadászat?
− De mennyire! Van egy fácánom, két nyulam és három új páciensem.
A postás megbetegszik. Elmegy az orvoshoz, aki megvizsgálja:
− Nincs komolyabb baja – mondja. – Csak több mozgásra lenne szüksége. Sétáljon legalább egy órát naponta.
− Jó doktor úr. De mikor? Mielőtt kihordtam a leveleket vagy utána?
Egy erősen leromlott egészségű betegnek tanácsolja az orvos:
− Tartózkodjon többet a szabad levegőn.
− De, doktor úr, ennél is többet!
− Miért, mi a maga foglalkozása?
− Hajléktalan vagyok.
Az orvos megkérdi az öreg parasztot:
− Na, bevette a kanalas orvosságot?
− Hát félig-meddig. Az orvosság még ment, de a kanalat sehogy sem tudtam lenyelni!
Az öregség jele, amikor az embernek már közérzete van.
Két öreg beszélget:
− Azt mondta az orvos, hogy szklerózis multiplexem, angina pectorisom, reumám, asztmám és magas vérnyomásom van…
− Elég, elég! Inkább azt mond meg, mi az, amid nincs!
− Fogam.
A beteg kétségbeesetten hallgatja a doktort, aki sorolja a vizsgálatok eredményét.
− Súlyos májzsugor… szívelégtelenség…vesedaganat…
− Jaj, doktor úr, nem tudna valami pozitívat is mondani?
− De, itt van az AIDS tesztje…
Kovács hatalmas hordót gurít maga előtt, amikor meglátja a barátja.
− Hát te hová mész azzal a hordóval?
− Az orvosi rendelőbe – feleli Kovács. – Tudod, az orvosom azt mondta, hogy félévenként vigyem be a vizeletemet.
Az orvos felháborodottan ripakodik rá betegére:
− Három hónapja kezelem magát sárgaság ellen, és csak most mondja, hogy kínai?
A sok tünettől gyakran nem látni a betegséget.
A betegség vágtatva jön, és poroszkálva távozik.
A reggelidet egyedül fogyaszd el, az ebédedet oszd meg a barátaiddal, a vacsorádat pedig add oda az ellenségednek.
− Doktor úr, megint nagyon fáj a vállam!
− Tegyen rá éjszakára hideg borogatást!
− De doktor úr, a múlt héten még meleg borogatást ajánlott…!
− Na látja, milyen gyorsan fejlődik az orvostudomány?
− Értem doktor úr. Vigyáznom kell magamra. De ugye pálinkát azért ihatok?
− Megmondtam a múlt héten is, hogy egyetlen kortyot sem ihat! Miért erőszakoskodik megint?
− Gondoltam, azóta fejlődött valamit az orvostudomány…
Az idült alkoholista és nagy dohányos kivizsgálásra jelentkezik a kórházban. A leletek elkészülte után a kezelőorvos közli vele:
− Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
− Hááát kezdje a rosszal!
− Sajnos ki kell venni a fél tüdejét.
− Ajajaj – sopánkodik a beteg. És mi a jó hír?
− Így legalább el fog férni a mája[9].
Az orvos megvizsgálja a pácienst, majd közli vele:
− Nem találok okot a panaszára. Talán a sok ivástól van.
− Nem baj, doki. Majd visszajövök, amikor kijózanodott.
Az ifjú doktor tanácstalanul nézi a beteg leleteit, majd megszólal:
− Jó lenne, ha ezentúl kevesebb alkoholt fogyasztana!
− Antialkoholista vagyok! – mondja a beteg. – Nem iszom én egy korty szeszt sem.
− És hogy áll a dohányzással?
− Soha életemben nem dohányoztam.
− Önnek a zsíros koszt is árt. Ne egyen zsíros húsokat.
− Semmilyen zsíros húst nem eszem. Vegetárius vagyok.
− Azt a nemjóját! Valamit csak szeret?
− Igen a cseresznyekompótot.
− Jó. Akkor attól tiltom el.
A szent:
− Nem tudom mit tegyek doktor úr! Szinte állandóan fáj a fejem.
− Sok alkoholt iszik?
− Egy kortyot sem.
− Dohányzik?
− Soha nem dohányoztam.
− Akkor mértéktelenül táplálkozik.
− Ellenkezőleg. Tervszerűen és mértéktartóan eszem.
− Szerelem?
− Nem érdekelnek a nők.
− Ahá, akkor már értem mi a baj. A glória szorítja fejét.
Kovács úr elmegy az orvoshoz, mert szörnyen fáj a háta.
− Dohányzik?
− Nem.
− Iszik?
− Soha.
− Nőzik?
− Nem, dehogy.
− Akkor már tudom… Magának most kezdenek kinőni a szárnyai.
− Doktor úr, szeretnék legalább százhúsz évig élni!
− Dohányzik?
− Nem.
− Szereti a jó ételeket?
− Nem.
− A finom italokat?
− Nem.
− Kávézik?
− Nem.
− Imádja a nőket?
− Nem.
− Hát akkor mi a csudának akar olyan sokáig élni?
Nagybátyám abbahagyta a dohányzást, leszokott az alkoholról, a nehéz, fűszeres ételekről és a nőkről. Egészséges volt egészen az öngyilkosságáig...
− Doktor úr, nekem kimondottan előnyös a dohányzás!
− Az nem lehet, fiatalember!
− De igen, mert ha rágyújtok, az anyósom azonnal távozik...
− Dohányzik? – kérdezi az orvos a beteget.
− Inkább innék valamit, ha már ilyen figyelmes.
− Nem jelent problémát önnek a nyelés?
− Nem doktor úr. Csak ha víz kerül a számba.
− Józsi bácsi! Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
− Az lehetetlen főorvos úr, akkor én már tíz éve halott lennék.
− Az ön betegségének az oka az alkohol!
− Maga az első orvos, aki nem rám keni a hibát!
− Doktor úr, segítsen rajtam! Nézze, hogy remeg a kezem.
− Biztosan sokat iszik!
− Á, dehogy. A felét mindig kilötyögtetem.
− Doktor úr, disznótorost ehetek?
− Nem, az nagyon nehéz étel.
− Nem baj, majd két kézzel fogom.
− Doktor úr, ha ön mindentől eltilt, akkor már nincs értelme az életemnek.
− Hogyhogy mindentől? Én csak az italtól és a cigarettától tiltottam el.
− És mit gondol, mit csinálok én még azon kívül…?
− Ezt az orvost én feljelentem!
− Miért?
− Életveszélyes fenyegetésért. Azt mondta, hogy ha nem hagyom abba az ivást, elpatkolok.
Kovács úr ne dohányozzon, mert minden szál cigaretta egy újabb szög a koporsójába – figyelmezteti az orvos a beteget.
− Na és, kit érdekel, ha a koporsóm úgy néz ki, mint egy sündisznó!
Az orvos kérdezi a beteget:
− Hány cigarettát szív el naponta?
− Tízet.
− De uram, én csak ötöt engedélyeztem!
− Az igaz, de voltam egy másik orvosnál is, és ő is engedélyezett ötöt.
− Na, hogy érzi magát? – kérdezi az orvos a páciensétől.
− Jaj, nagyon rosszul, doktor úr – feleli a beteg. Képzelje, már az sem ízlik, amitől eltiltott.
− Uram, ön ezzel a szívvel nyolcvan évig is elélhet…
− De doktor úr, nyolcvanhét vagyok.
− Na ugye, megmondtam.
A kilencvenkét éves Kovács elmegy az orvoshoz, hogy alaposan vizsgálja meg.
− Dohányzik? – kérdi a háziorvos.
− Napi két csomag cigaretta és tíz szivar…
− Kovács bácsi, ha nem hagyja abba, fél éve sincs hátra!
− Nézze doktor úr, maga a tizedik orvos, aki ezt mondja nekem. Kilencen már meghaltak.
− Sok feketét iszik? – kérdi az orvos a pácienst.
− Sokat! – ismeri be a beteg.
− És erőset?
− Nagyon erőset.
− Aztán tudja-e, hogy az erős feketekávé lassan ölő méreg?
− Hát, ha az, akkor tényleg lassan ölő méreg, mert én már 82 éve iszom.
A beteg férjet megvizsgálja az orvos, majd négyszemközt így szól a kint várakozó feleségéhez:
− Asszonyom a férje csak akkor gyógyulhat meg, ha leszokik a dohányzásról.
− Le fog szokni – mondja az asszony.
− Igen, de ehhez rettentő erős akarat kell.
− Ne aggódjon doktor úr, nekem rettentő erős akaratom van.
− Doktor bácsi, kérem! Igaz az, hogy ha sok sárgarépát eszem, megjavul a látásom?
− Hogyne volna igaz, kisfiam. Hát láttál te már olyan nyulat, amelyik szemüveget hord?
− Értetted, amit a doktor bácsi mondott? – kérdi Évikét a mamája.
− Értettem! – bólint a gyerek. Azt mondta, hogy nem lehet
mindig csokit enni. A szervezetnek
szüksége van vitaminokra is. Csak egyet nem értek!
− Mit, kislányom?
− Hogy miért éppen azokban az ételekben van a legtöbb vitamin, amiket én nem szeretek?
Természetes gyógymód:
− No, hogy van a beteg? Beváltak a piócák?
− Hát elég sok baj volt velük… Az elsőt még hajlandó volt lenyelni, de a többit már meg kellett sütni neki.
Korunk legújabb jelensége az elhízás is mind gyakrabban válik a humor céltáblájává:
Az orvos szigorúan előírja páciensének, hogy egészsége megőrzése érdekében kezdjen el rendszeresen tornázni. Pár hónap múlva megkérdezi:
− Nos, használ a rendszeres torna?
− Azt hiszem…
− Ha lehajol, már meg tudja a kezével érinteni a lábujjait?
− Azt még nem, de most már legalább látom őket.
− Még legalább 10 kilót le kell fogynia! – figyelmezteti az orvos a páciensét.
− Egyen gyümölcsöt, párolt zöldséget, salátát és legfeljebb egy szelet pirítós kenyeret.
− Jó, jó doktor úr. De étkezés előtt vagy után?
Ez is egy megoldás:
− Nagyon szeretnék lefogyni. Mit tegyek?
− Amint ízlik valami, köpd ki!
Az orvos így szól a kicsit túlsúlyos pácienshez:
− Mrs. Jones, ezekből a tablettákból vegyen be mindennap kettőt éhgyomorra... Feltéve, ha adódik ilyen alkalom!
− Nem tudsz valami hatásos fogyókúrát?
− De tudok. Két étkezés között tarts egy hét szünetet.
− Amióta diétán élek, szigorúan számolom a kalóriákat.
− És mennyit fogytál eddig?
− Egy grammot sem. Viszont jelentős haladást értem el a matematikában.
Kovács a szokottnál korábban jön haza, és ahogy benyit a konyhába lát egy papírra írt listát, különféle élelmiszerekről. Gyakorlott férj lévén, fogja a felesége bevásárlószatyrát, és elmegy a közértbe[10], a húsboltba, a piacra. Sorra kipipálja a felírtakat, mindent rendre bevásárol. Mire hazaér, már a felesége is otthon van. Amint meglátja a férjét a teli szatyrokkal, eláll a lélegzete. A levegőt kapkodva kérdi:
− Csak nem vásároltad meg mindazt, ami a listán állt? – Csapja össze a kezét.
− Dehogynem! – mondja büszkén a férj. – Még jó zsíros füstölt oldalast is kaptam, pedig az ritkán van.
− Atyaúristen! – rogy le az asszony. Tudod te ki diktálta le azt a listát? A háziorvos. És csupa olyan étel áll rajta, amit a diétánk miatt nem szabad fogyasztanunk.
A vezető bank terebélyesedő vezérigazgatójának fogyasztó tornaként lovaglást ír elő az orvosa. Vesz hát egy hátaslovat, s minden nap szorgalmasan kilovagol. Egy hónap múlva jelentkezik kontrollra.
− Nos, lefogyott? – fogadja a doktor.
− Én nem – sóhajt a bankár. – De látná a lovamat!
Egy fogyókúrázni szándékozó testes hölgy fellép az utcai automata mérlegre. A gép nyikorog-csikorog, majd megjelenik egy felirat:
„A mérleget egyszerre csak egy személy használhatja!”
Így is lehet:
− Te magad sodrod a cigarettádat? Miért?
− Tudod, az orvosom elrendelte, hogy mozogjak egy kicsit többet…
− Sportolsz?
− Igen. Ráereszkedem a gerincemre, és erősen figyelek egy pontra.
− És mi az a pont?
− A televízió.
A sportot sose késő elkezdeni, úgyhogy én még várok…
Szeretem az extrém sportokat, mert közben rengeteg új barátot ismerek meg: mentősöket, sebészeket, gyógytornászokat és kedves embereket, akik kihívták a mentőket!
Az öreg Szabó elmegy az orvoshoz:
− Tessék mondani doktor úr, hogyan kaphatnék én AIDS-et?
− Te jó ég! Hány éves a bácsi?
− Nyolcvanhét.
− És miért szeretne maga AIDS-et kapni?
− Mert az olvastam, hogy az AIDS-el el lehet élni még tíz-tizenöt évet.
A professzor vizsgáztatja a medikus hallgatót:
− Azt mondja meg, kedves kollega, ha magát beteghez hívják, mi az első kérdése?
− Az, hogy hol lakik a beteg…
Az orvostanhallgató államvizsgázik.
− Mit kell először is biztosan tudnia – kérdezi a vizsgabizottság elnöke –, ha egy beteghez hívják?
A hallgató nem sokat töpreng.
− A címet, professzor úr!
A mentőorvos vizsgázik. Azt kérdi tőle a professzor:
− Mondja, ha beteghez hívják miből állapítható meg, hogy az illető már halott?
− Hát abból, hogy körülötte mindenki sír.
Az orvosi egyetemen a vizsgáztató professzor egy röntgenleletet ad a szigorlatozó kezébe:
− Mesélje el kérem, hogy mit lát a felvételen!
− Erről a röntgenfelvételről azonnal megállapítható, hogy a páciens egyik lába 15-20 milliméter hosszabb, mint a másik. Emiatt a beteg feltehetően erősen sántított.
− Nagyon jó – dicséri a professzor. – Halljam, mit tenne ön ebben a helyzetben?
− Hááát professzor úr, valószínűleg én is sántítanék!
− Nem tudom, emlékszik-e rám doktor úr? Tavaly voltam itt a reumámmal, s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.
− Igen, ez nagyon fontos…
− Csak ezt szeretném tudni, megfürödhetek-e már?
− Betartotta az utasításaimat, és nyitott ablaknál aludt?
− Be doktor úr, nagyon szigorúan.
− Helyes… És az influenzája nyomtalanul elmúlt…?
− Nem, az megvan. A karórám meg a videóm tűnt el nyomtalanul.
A falusi állatorvos hirtelen megbetegedik, és kénytelen elmenni a háziorvosához. Amint belép a rendelőbe, a doktor szívélyesen fogadja:
− Foglaljon helyet, kollega. Na halljuk, mi a panasza?
Az állatorvos leül, és a bajusza alatt dünnyögve megjegyzi:
− Ja, kérem, hát így könnyű!
Konzílium:
− Az ifjú házas orvost telefonon bridzselni hívják a kollegái.
− El kell mennem drágám – mondja, amikor leteszi a kagylót.
− Valami komoly eset? – kérdezi aggódva az asszonyka.
− De mennyire komoly… Már három orvos ott van!
Két gyógyszervegyész beszélget:
− Minek nevezzük el az új gyógyszert?
− Trichloraneurinbutylmenachhindioxyphenyaethanolbarbituratnak, vagy valami hasonlónak, hogy a hipochonderek ne tudják könnyen megtanulni.
A körzeti orvos otthonában éjjel csörög a telefon:
− Doktor úr, megint én vagyok. A férjem rosszul van, kérem sürgősen jöjjön ki.
− Nem megyek, a maga férje egy hipochonder. Csak beképzel magának mindenféle betegséget.
Másnap reggel azért biztos, ami biztos a doktor odatelefonál Kovácsékhoz, s tréfálkozva kérdi:
− Na, hogy van a mi „nagy betegünk”?
− Sokkal rosszabbul. Most azt képzeli be magának, hogy meghalt.
A nénike érdeklődik az orvosnál, hogy tekintettel súlyos betegségére, milyenek a kilátásai.
− Hát nénike, a jövő hétre már nem vegyen tartós tejet!
− Doktor úr, tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.. Mondja meg, mennyi időm van még hátra?
− Na, Kovács néni. Olvasta maga a Háború és békét?
− Nem.
− Na, akkor már ne is kezdjen hozzá...
Slepp:
Az egyik magyar kórházban takarítónőként dolgozott egy bevándorolt nő, aki bár tíz éve élt már nálunk, mégis meglehetősen törve beszélte a magyart. Történt egyszer, hogy a postás expressz levelet hozott a főorvosnak, és éppen tőle kérdezte meg, hogy merre találja.
− Ván vizit bent kórteremben! – magyarázta az asszony, az ajtóra mutatva. – Várjál, míg jönni ki...
− Aztán, hogy ismerem meg?
− Hát olyán mágás ősz ember, kicsikés bajusszal rajta... De a legjobban onnán lehet megismerni, hogy sokán mennek hátul neki...
Az orvos vizit előtt megkérdezi az ügyeletest:
− Hogy érzi magát a négyes szobában az a beteg, akit tegnap délután hoztak be?
− Egész éjszaka azt kiabálta, hogy látni szeretné a feleségét.
− Ó, szegény, hát még mindig nincs magánál?
A nővér rohan az osztályos orvoshoz:
− Doktor úr, a kettes beteg jobban van!
− Megszólalt?
− Igen.
− És mit mondott?
− Hogy rosszul van.
Az orvos meglátogatja ágyban fekvő betegét, és azt mondja neki:
− Már sokkal szebben köhög, mint tegnap.
− Nem csoda doktor úr, egész éjszaka gyakoroltam.
− Doktor úr, segítsen! Egyáltalán nem látok.
− Mit nem lát?
− Már hónapok óta egyetlen forintot sem.
Szemorvos megvizsgálja a pácienst, majd megkérdi:
− Ne haragudjon, de hogy talált be a rendelőbe?
Azt mondják, a szem a lélek tükre. Mennyi szörnyűséget láthat egy szemorvos?
Fülorvosnál:
− Milyen a hallása, mama?
− Római katolikus...
Logikus kérdés:
− Kérem főorvos úr, a jobb fülemre szinte alig halok az utóbbi időben.
− Sajnálom, hogy ezt kell mondanom uram, de ezen már nem lehet segíteni. Ez a korral jár, kérem.
− Na, de a jobb fülem öregebb, mint a bal?
Öreg bácsika hálálkodik a fülészeten:
Doktor úr, el sem tudja képzelni, milyen boldog vagyok. Örökké hálás leszek önnek, amiért visszaadta a hallásomat… Akkor hát mennyivel tartozom?
− Én is nagyon örülök, hogy sikerrel járt a kezelés. Kétezer forint lesz.
− Mennyit mondott? Négyezer?
− Neeem! Hétezer!
Az újgazdag anyuka elviszi édi-bédi csemetéjét az orvoshoz. A kivizsgálás után így szól a doki:
− Azt hiszem enyhe vérszegénység. Írok fel egy kis vasat.
Mire a nő:
− Dokikám! Pénz nem számít, úgyhogy írjon nyugodtan aranyat.
A belgyógyász kérdezi a kollegáját:
− Hogy csinálod, hogy olyan jó neved van a városban?
− Egyszerű, minden páciensemnek azt mondom, hogy halálos beteg. Ha meghal, jó volt a diagnózis, ha meggyógyul, csodadoktorként tisztelnek.
Plasztikai sebészeten:
− Doktor úr, mennyibe kerül, hogy eltüntesse a ráncokat az arcomról?
− Százezer forintba.
− Olcsóbb megoldás nincs?
− De van. Hordjon fátylat.
A szomszéd kíváncsian érdeklődik Mr. Jacksontól[11]:
− Úgy hallottam, hogy a felesége ismét felvarratta az arcát. Hogy érzi magát?
− Köszönöm, egész jól. Csak az zavarja kissé, hogy amikor elmosolyodik, a bal lába térdből felemelkedik.
− Doktor úr, túl nagy az orrom. Nem tudna ebből egy új orrot formálni?
− Ebből? Akár hármat is!
A plasztikai sebész görögös arcélt varázsolt a hölgynek, eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta.
− Mit tehetek még asszonyom? – kérdi az orvos.
− Tudna nekem nagy és kerek szemeket csinálni?
− Természetesen – válaszol a sebész, majd így szól az asszisztensnőjéhez:
− Legyen szíves, mutassa meg a számlát a hölgynek!
A háziorvos befejezi a vizsgálatokat, megírja a receptet, s a beteg diszkréten elhelyez egy borítékot az asztal sarkán.
− Kérem, tessék eltenni – mondja határozottan az orvos –, nem fogadok el hálapénzt.
− Bocsásson meg, doktor úr... Talán akkor egyházi célokra...
− Kérem, én ateista vagyok!
− Ez esetben pártcélokra talán...
Lábadozásának vége felé így szól Kovácsné a kezelő orvosához:
− Doktor úr! Megkaphatnám a számláját!
− Szó sem lehet róla asszonyom! – tiltakozik az orvos. – Ahhoz ön még nem elég erős.
− És mondja doktor úr! Ha már olyan drága ez a hajnövesztő kúra, legalább használ?
− Hogyne használna! – mondja a doktor. A kúra végére olyan hosszú haja lesz, hogy amikor megkapja a számlámat, már nyugodtan tépheti.
Az orvos kérdi a páciensétől:
− Miért küldte vissza felbontatlanul a számlát, amit küldtem?
− Mert ön megtiltotta, hogy felizgassam magam.
Az orvos haragosan telefonál Kovácsnak:
− A csekk, amit adott nem érvényes.
− Akkor kivittek vagyunk. A gyógyszer, amit adott nem használ.
Megjelent egy könyv ezen a címen: „Mit tegyünk, mielőtt az orvos megérkezik?”
Az első számú tanács: „Tegyünk félre elég pénzt!”
− Jársz még ahhoz a belvárosi orvoshoz?
− Minek járnék? Rólam már minden orvos lemondott.
− Úristen! Miért?
− Mert egyiknek sem tudok fizetni.
Az orvost kérdezi egy barátja, hogy hova siet?
− Képzeld, már két hete járok egy beteghez.
− Szegény, és mi baja?
− Nem tud fizetni.
Tényleg súlyos beteg:
− Doktor úr, segítsen rajtam, súlyos gátlásaim vannak.
− Majd segítünk rajta, most mondja el a bajait!
− Először is: nem tudok átmenni az úttesten.
− Na, majd kigyógyítjuk...
− Aztán meg nem tudok aludni.
− Ezen is segítünk.
−