Ennek a műnek a

Viccek, humoreszkek, anekdoták-TEXT-HTML

változata az adatbázisokba való belinkelést szolgálja,

tartalmának internetes keresését segíti elő.

 

A Viccek, humoreszkek, anekdoták

olvasásra szolgáló Word- és

platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF

változata az alábbi honlapról tölthető le:

 

http://kunlibrary.com

 

 

 

Kun Ákos

 

 

VICCEK, HUMORESZKEK, ANEKDOTÁK

 

 

(I. kötet)

 

 

Mottó: „A humor a teljes igazság.”

 

                                                                     Karinthy Frigyes

 

 

 

                              –  Utálom ezt mondani, de megmondtam előre!

 

 

 

Frissítés: 2010. október 21.

 

A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.

Cím: http://kunlibrary.com

Korábbi honlapok: http://kek.tar.hu és http://kel.tar.hu

A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus

Könyvtár­ból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának

FORRÁS mezejére kattintva.

 

A http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a 403 egzotikus   gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó 33 nyelvű album legfrissebb változata is, 6655 képpel illusztrálva. Terjedelme: min. 320 MB.

Ugyanitt érhető el a kontinentális zöldségeket és gyümölcsöket

ismertető 33 nyelvű album rendszeresen frissített változata, ami jelenleg 9328 képet tartalmaz. Terjedelme min. 490 MB.

 

 

Ez a gyűjteményt más nemzetek vicckedvelői is szívesen elolvasnák. Anyagi helyzetem azonban nem teszi lehetővé művem széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdeklődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek a vicceknek, humoreszkeknek, anekdotáknak különféle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.

Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. UniCredit Bank Hungary Rt. Közreműködésüket előre is köszönöm.

Annak érdekében, hogy a számítógéppel nem rendelkezők is elolvashassák ezeket a vicceket, ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállal­ják könyvem nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: info@kunlibrary.com vagy kel@kunlibrary.com

 

 

ELŐSZÓ

 

Az egyes korok viccei sok mindenről árulkodnak. Ha figyelmesen olvassuk őket, rengeteget megtudhatunk arról a korról, amelyben születtek. Nem csak a korabeli viszonyokról tájékozódhatunk dióhéjban, hanem a legégetőbb problémákról is, amelyek sok esetben egy-egy viccpetárdában teljesedtek ki. Mert a humor nem puszta tréfálkozás, hanem filozofikus szemlélet, a mélyebb összefüggések felismerése, a felülemelkedés képessége. A jó vicc feszes, drámai szerkezetű. Le van hántva róla minden felesleges ciráda, sallang. Ahhoz, hogy a végén csattanjon, minden szónak a helyén kell lennie. Egyetlen felesleges betű, szó, túlmagyarázás is felboríthatja, elbillentheti a poént. Jó viccet tehát nehéz kitalálni, de legalább ilyen nehéz előadni. A viccmesélés különleges képességeket igényel. Humoristának, viccmesélőnek születni kell. Aki nem alkalmas rá, a legjobb viccet is poéngyilkos hadarássá, szánalmas he­begéssé változtatja. A hallgató nem csak a rossz viccek hallatán feszeng, hanem a rossz előadás ese­tén is. Sőt az utóbbi esetben még bosszankodik is, arra gondolva, hogy ezt a viccet mennyivel jobban elő lehette volna adni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy valamilyen oknál fogva a rossz előadók kifejezetten szeretnek vicceket mesélni. Erről egyébként már egy vicc is született: „Sajnos a poéngyilkos is mindig visszatér a tett színhelyére.”

Az anekdotázás sem könnyű mesterség. A jó anekdota nem lehet hosszú, mert a türelmetlen olvasó ráun, a poént várva elveszti a „fonalat”. Ennek ellenére a sziporkázó stílusúnak kell lennie, hogy a végén minél nagyobb hatásfokkal robbanjon a poén. A jó anekdota kezdetétől fogva élcelődik, és a végén szinte fejbe ver. Emellett tanulságos, egy-másfél oldalba sűrítve több évtizednyi élettapasztalatot sűrít magába. Görbe tükröt tart elénk. Humoros formában megmutatja, hogy milyenek vagyunk valójában. Aki további viccekre, anekdotákra vágyik, annak szíves figyelmébe ajánlom a gyűjteményem végén található Irodalomjegyzéket[1]. A magyar nyelven megjelent vicceknek, humoreszkeknek, anekdotáknak jelenleg ez a legszélesebb tárháza, a vonatkozó szakirodalom itt található meg a legnagyobb számban[2]. Ez úton kérem kedves olvasóimat, hogy akinek tudomása van olyan viccgyűjteményről, amely nem szerepel ebben jegyzékben, hívja fel rá a figyelmemet, hogy még jobbá, teljesebbé tehessem ezt a válogatást. Végül köszönetet mondok azoknak a szerzőknek, akik ezeket a vicceket megalkották, és azoknak a gyűjtőknek, akik a korábbi válogatásokat végezték, amellyel lehetővé tették ennek a műnek a megjelenését. Remélem sok olvasómnak sikerül vele néhány önfeledt órát, derűs perceket ajándékoznom. Jó szórakozást!

 

Budapest, 2005. május

 

 

Általános viccek

 

A jó viccen nem csak mulatni lehet. A beléje ivódott kollektív tapasztalat által bölcsebbé válunk. A vicc tulajdonképpen nem más, mint poénra épített csattanós közmondás:

 

A humor az ember szárnya.

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet.

És attól csúf, hogy meg is történik.

Az élet olyan, mint a bukta; Sok tésztát meg kell enni azért a kis lekvárért.

Ne vedd túl komolyan az életet! Úgyse kerülsz ki belőle élve.

Az élet azért rosszabb, mint a színpad, mert gyakrabban kell meghajolni.

Ha az ember meg akarja fejni a tehenet, muszáj lehajolnia.

Ha tapsot akarsz, tapsolj magadnak!

A baj nem jár egyedül, vele megyek én is.

Segíts barátaidon, nem felejtik el. Mindig eszükbe jutsz, valahányszor bajba kerülnek.

A szerencse nézőpont kérdése:

Kovács és Szabó a két régi barát találkozik az utcán. Időköz­ben Sza­bó hajléktalanná vált, és csak az egyik lábán van cipő, az is meglehetősen szakadt, elnyűtt.

−  Szabó! – kiált fel Kovács –, összecsapva a két kezét. Hát így kell látnom téged? El­vesz­tetted az egyik cipődet?

−  Ellenkezőleg – feleli a barát.

−  Találtam egyet.

A jók mindig elnyerik megér­de­­­melt büntetésüket, a rosszak csak időnként.

Az embert kétféleképpen lehet lejáratni: Az egyik, hogy nem en­ge­dik szóhoz jutni; A másik, hogy en­gedik.

A párbaj elkerülésének legjobb módja:

−  Ezt a sértést csak vérrel lehet lemosni!

−  Igen hidegvérrel.

Régen, az emancipáció érvényre jutása előtt a férfiak gyakran vélekedtek így:

−  Milyen férfi az, amelyik alábbvaló egy nőnél?

vagy:

−  A férfiban minden halálos bűn bocsánatos, a nőben minden bocsánatos bűn halálos.

Feminista viccek:

 

−  Azokból a nőkből, akik egyenlők akarnak lenni a férfiakkal, hiányzik az önbecsülés.

−  Ha egy nő a férfiakkal egyenlő akar lenni, akkor nincs benne ambíció!

−  Miért teremtette Isten a férfit?

−  Mert a gorillákat macerás lett volna betanítani fűnyírásra.

−  A nőnek jobb, ha szép, mint okos; mert egy férfinak könnyebb nézelődni, mint gondolkodni.

−  Miért fontosabb egy férfinak a nő külseje, mint az esze?

−  Mert a legtöbb férfi jobban lát, mint gondolkodik.

−  Miért lehet a férfiakat könnyebben pszichoanalizálni, mint a nőket?

−  Mert nem szükséges őket visszavinni a gyerekkorukba. Még ott vannak.

−  Hogy osztályozzák a férfiak a ruháikat?

−  Nagyon koszos; koszos; és koszos, de még hordható.

−  Miből veszed észre, hogy egy férfi diva­tos­nak akar látszani?

−  A baseballsapkáját ellenzővel hátrafelé vise­li.

−  Mi a különbség a férfiak és a felhők között?

−  Semmi. Ha elhúznak, akkor szép nap ígérke­zik.

A női egyenjogúság élharcosai értekezletet tar­­ta­nak:

−  Hogyan értékelhető, hogy férfiak léptek elő­ször a Holdra?

−  Ez egy helyes kezdeményezés első lépése volt.

−  Miért van a férfiaknak ó-lábuk?

−  Mert Isten mindent zárójelbe tett, amit elrontott.

−  Miért nagyobb a majmok orrlyuka, mint a fér­fiaké?

−  Mert a mutatóujjuk is vastagabb.

−  Mi van a férfiak orrában?

−  Ujjlenyomat.

A férfiak válasza ezekre a viccekre:

−  Mi hozta le a nőt és a férfit a fáról?

−  A férfit az evolúció, a nőt a gravitáció…

−  Hogy teremtette Isten a nőt?

−  Először megteremtette a kacsát, aztán a tyúkot, aztán a libát, aztán elfogyott a tolla.

−  Hogyan keletkezik a nő?

−  Kislány születik, és nő ész nélkül.

−  Hogyan lehet vízbe fojtani egy nőt?

−  Tükröt kell tenni a medence aljára.

−  Miért nem lehet egy nő egyszerre szép és okos is?

−  Mert akkor férfi lenne.

−  Miért kezdődik jövőre a nők személyi száma hárommal?

−  Mert a delfin feljött a második helyre.

−  Mit lehet csinálni két dióból és egy nő fejéből?

−  Csörgőt.

−  Miért kell a nőknek hétvégén is dolgozniuk?

−  Hogy hétfőn ne kelljen újra betanítani őket.

−  Honnan tudod, hogy egy nő okosat fog mondani?

−  Úgy kezdi a mondatot, hogy: „Egyszer egy pasi azt mondta nekem...”

−  Mi a női megérzés?

−  A logika hiányának árnyaltabb megfogalmazása.

A női intuíció több millió éves nem gondolkodás eredménye.

NŐK KÖZÖTTI BARÁTSÁG:

Egy napon a feleség nem jött haza, mire a férj megkérdezte, hol aludt. A felesége azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a tíz legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.

FÉRFIAK KÖZÖTTI BARÁTSÁG:

Egy napon a férj nem jött haza este, mire a felesége megkérdezte, hol aludt. A férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál. A felesége felhívta a 10 legjobb barátját. 8-an igazolták, hogy ott aludt, 2-en, hogy még most is ott van...

Régen a férfinak meg kellett ölnie a sárkányt, hogy elvehesse a szüzet. Ma már nincsenek szüzek, és a sárkányt kell elvenni...

Autóból használható bankautomata kezelési útmutatója:

Férfi ügyfeleknek :

         1.    Hajtson az automatához, és nyissa ki az ablakot.

         2.    Helyezze be az automatába a hitelkártyát, és adja meg a PIN-kódot.

         3.    Billentyűzze be a kívánt összeget.

         4.    Tegye el a pénzt.

         5.    Vegye ki a hitelkártyát és a bizonylatot.

         6.    Húzza fel az ablakot. Jó utat!

 

Női ügyfeleknek:

         1.    Hajtson az automata elülső oldalához.

         2.    Indítsa újból a lefulladt motort.

         3.    Nyissa ki az oldalsó ablakot.

         4.    Menjen hátrafelé, amíg az automata az ablak mellé nem kerül.

         5.    Vegye elő a táskáját, és ürítse ki az utasülésre, majd keresse meg a hitelkártyáját.

         6.    A visszapillantó tükörben ellenőrizze a sminkjét.

         7.    Próbálja meg a hitelkártyát behelyezni az ATM-be.

         8.    Szálljon ki, hogy elérje a bankautomatát.

         9.    Helyezze be a hitelkártyát.

     10.    Vegye ki és helyezze vissza fordított irányban.

     11.    Menjen vissza a kocsihoz, és keresse meg a noteszét, amibe felírta a PIN-kódot.

     12.    Billentyűzze be az adott számokat.

     13.    Nyomja meg a „Törlés” gombot, és a társadalombiztosítási száma helyett adja meg a mellette lévő négyjegyű számot.

     14.    Most üsse be a felvenni kívánt összeget.

     15.    Vegye el a készpénzt és a bizonylatot.

     16.    Szálljon vissza a kocsiba, keresse meg a pénztárcáját, tegye el a pénzt, ellenőrizze a sminkjét, és induljon el.

     17.    Tolasson vissza az automatához, szálljon ki, és vegye ki a hitelkártyáját.

     18.    Tegye el a hitelkártyát.

     19.    Ha a sminkje rendben, egyes sebességben indítsa újra a lefulladt motort. Vezessen két-három kilométert, és ha gyorsabban szeretne menni, engedje ki a kéziféket. Jó utat!

A tengerparton sétál egy férfi. A hullámok egy palackot sodornak elé. Kihúzza a dugót, előbújik a palack szelleme. Nagyon hálás, hogy kiszabadította több évezredes fogságából, és hálából felajánlja, hogy teljesíti egy kívánságát. A férfi töri a fejét, hogy mit kérjen, végül azt mondja:

−  Én rettenetesen félek a repüléstől, a hajón pedig tengeribeteg leszek. Ezért nem tudok elutazni Hawaiira, pedig nagyon vágyom oda. Tudnál nekem egy autópályát építeni az óceán felett?

−  Ez túlzó, irreálisan nagy kívánság – rázza a fejét a palack szelleme. Milliárdokat emésztene fel, és nagyon sokára lenne csak kész. Kívánj valami teljesíthetőbbet!

−  Hát jó – mondja a férfi. – Világéletemben vágytam arra is, hogy megértsem a női lélek rejtelmeit. Azt szeretném tudni, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a nők.

A szellem elgondolkodik, majd azt mondja:

−  Kétsávos vagy négysávos legyen az a pálya?

Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.

A boldogság, akár a jó barát, néha váratlanul állít be. Többnyire olyankor, amikor nagyon el vagyunk foglalva valami mással.

A bölcs férfiakból jó férjek lesznek, de a bölcs férfi nem nősül meg.

Ha csak egy pohár tejet akarsz inni, nem kell mindjárt egy tehenet venni!

Hello! 26 éves vagyok. Van egy luxusvillám, 5 kocsim, és egy nyaralóm a Karib-szigeteken. Társat nem keresek, csak dicsekedni akartam!

Az idő a legjobb tanár – eltekintve attól, hogy az összes tanítványát megöli.

150 évvel ezelőtt, a boldog békeidőkben még ilyen viccek születtek:

−  Nagyon kedves, hogy visszahozta a sétapálcámat. Jutalmul magának adom. A gombja ezüstből van, bármelyik kereskedő szép pénzt ad érte.

−  Nem ad, uram! Már megpróbáltam.

Az üzleti tárgyalás szünetében megszólal egy asztalon hagyott mobiltelefon. Felveszik.

−  Hello szívecském! Az előbb láttam egy új ruhát 100 000 forintért. Megvehetem?

−  Hát persze.

−  Aztán láttam egy szép sportkocsit, csak 10 millióba kerül. Ezt is megvehetem.

−  Hát persze, drágám.

−  Köszi, otthon várlak!

−  Oké!

A beszélgetés után a férfi magasba nyújtja a készüléket.

−  Nem tudja valaki, hogy kié ez a telefon?

Hosszas invitálás után az idős asszony végre meglátogatja a fővárosban élő gyermekét. Két hét után hirtelen elkezd csomagolni.

−  Hová megy mama? – kérdezi a fia.

−  Hazautazom gyermekem.

−  Miért?

−  Mert nagy baj lehet ott­hon.

−  Miből tetszik ezt gon­dolni?

−  A papa folyton azt ír­ja, hogy minden a leg­nagyobb rendben van.

Ez a vicc a végtelenített „szappanoperák” később szín­­­re lépett főszereplőjé­ről szól.

−  Miért jó Esmeraldá­nak?

−  Mert nem látta az el­ső hatvan részt.

A gazdag bankár kisfia gyé­mántkövekkel játsza­do­­zik, és egyet lenyel. A mama ijedten rohan be a papához:

−  Kérlek, csinálj vala­mit, a fiúnk lenyelt egy gyé­mántot! Azonnal ki kell hívni az orvost!

−  Miért vagy olyan fel­dúlt? Ettől még nem fo­gunk tönkremenni.

Mi a könyvritkaság?

−  Az a könyv, amit kölcsön adtál, és vissza is hozták.

−  Miért vagy olyan szomorú?

−  Olvastam egy könyvet, amelynek a vége nagyon szomorú volt.

−  És mi volt az a könyv?

−  A betétkönyvem.

Sosem gondoltam volna, hogy a bank egy vidám munkahely. Először csak kedvesen mosolyogtak, aztán amikor meghallották mennyi hitelt szeretnék felvenni, kitört a röhögés.

Kovács találkozik ismerősével és mondja neki:

−  Nézze, kedves barátom, én nyugodtan szeretnék aludni. Tudni szeretném, mikor fizeti meg végre az adósságát?

−  Nézze, uram! – válaszolja a másik –, ha maga nyugodtan szeretne aludni, akkor jobb, ha nem tudja meg!

Ezt a viccet a felelőtlen bankárok által elindított világgazdasági válság ihlette:

Az egyik bankár felhívja a másikat.

−  Szevasz, hogy vagy?

−  Kösz, jól.

−  Bocsánat, téves.

Ezt a viccet is a mélyülő gazdasági válság, és a forint rohamos gyengülése ihlette:

Megy be az ügyfél a bankba, és a sarokban lát egy digitális kijelzőt, melynek utolsó számjegye veszettül pörög. Odaszól a biztonsági őrnek:

−  De érdekes. Maguknál már ilyen modern vízórák vannak?

−  Az nem vízóra, hanem a valutaátváltási táblázat.

−  Hogy vagy?

−  Sok a gondom. Nem tudom hová tegyen a pénzemet.

−  Olyan sok pénzed van?

−  Az éppen nincs, de minden zsebem lyukas.

−  Az élet szép, de kicsit drága.

−  Lehet olcsóbban is élni.

−  Persze, de akkor már nem olyan szép.

Miért ment át a csirke az úton?

ÓVÓNŐ: Hogy a másik oldalra jusson.

PLATON: A közjó érdekében.

ARISZTOTELÉSZ: Ilyen a csirkék természete, átmennek az úton.

KARL MARX: Történelmi szükségszerűségből.

SADDAM HUSSEIN: Ez példa nélküli provokáció, így feljogosítva érezzük magunkat, hogy 50 tonna ideggázt dobjunk a csirkére.

MARTIN LUTHER KING: Már látom azt a világot, ahol minden csirke szabadon átmehet az úton anélkül, hogy célját fel kellene fednie.

MÓZES: És leszállt Isten a mennyekből és imigyen szólt a csirkéhez: „Bizony mondom neked, kelj át az úton!” És a csirke általkelt az úton, és nagy volt az öröm   

               a mennyekben.

FOX MULDER[3]: Saját szemeddel láttad, ahogy átment az úton. Még hány csirkét kell látnod ahhoz, hogy elhidd?

MACHIAVELLI: Igaz, a csirke átment az úton. Ki törődik vele, hogy miért? A tény, hogy végül átjutott, igazolja minden cselekedetét.

FREUD: A puszta tény, hogy ennyire érdekel, miért ment át a csirke a túloldalra, elfojtott szexuális bizonytalanságodat tárja fel.

DARWIN: A csirkék, évmilliók alatt természetes kiválasztódás útján oly módon fejlődtek, amely felruházza őket a túloldalra való átkelés képességével.

EINSTEIN: Hogy most a csirke kelt át a túloldalra, vagy az út mozdult el a csirke alatt, ez viszonyítási pont kérdése.

RAMBO: Rosszul céloztam volna?

GYURCSÁNY[4]: Ez már a „Száz lépés program” része!

Huncut remete:

−  Visszavonultam a kurva életbe.

−  Régen is voltak utcai zavargások, melyek néha – akárcsak ma – bolti fosztogatásokba torkolltak. A két világháború között kérdi az egyik barát a másiktól:

−  Te is tüntettél?

−  Én is tüntettem.

−  Hol?

−  Nem hol, hanem mit! Két aranyórát, és egy vég vásznat…

Pistike megkérdi a papájától:

−  Apuci, van az Istennek felesége?

−  Dehogy van, hiszen akkor nem lenne mindenható!

Kovács nadrágot varrat, de a szabó nagyon lassan készíti. Egy hét után elmegy reklamálni.

−  Hogy lehet ilyen lassan dolgozni? Hiszen az Úristen hat nap alatt az egész világot megteremtette!

A szabó felnéz a varrásból:

−  Na, azért néz így ki!

Baljós jövő:

A XXII. században nagy atomrobbanás rázza meg a Földet. Egy majompár kivétel mindenki elpusztul. A majompapa leugrik a fáról, és megszólal:

−  Na, anyjuk, kezdhetjük elölről az egészet!

Ne csak a barátaidat, hanem az ellenségeidet is engedd magadhoz közel, hogy rajtuk tarthasd a szemed!

−  Mi a különbség az óvatosság és a gyávaság között?

−  Ha én félek, az óvatosság, de ha más, az gyávaság.

Aggódik az újonnan megválasztott parlamenti képviselő felesége:

−  És te fogod mondani a köszöntőt?

−  Hát…. amíg bele nem sülök…

−  Ó, ha kölcsönadhatnám neked a nyelvemet!

A vézna Kovács dicsekszik a barátainak:

−  Képzeljétek, tegnap futásra kényszerítettem egy öttagú bandát.

−  Hihetetlen.

−  Pedig így volt.

−  És hogy csináltad?

−  Én futottam elől, a többi meg utánam.

Egy fiatalember hónapos szobát vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a főbérlőjének:

−  Tudja kedves asszonyom, az én korábbi főbérlőm sírt, amikor eljöttem.

−  Nálam ez nem történhet meg, mert itt előre kell fizetni.

 

A háziasszony rátámad az albérlőre:

−  Maga már egy éve lakik nálam, a lányommal is összeszűrte a levet, és egy fillér lakbért nem fizet. Azt mondta, ha leteszi a doktorátust, elveszi a lányomat, és tessék, most megbukott.

−  Nézze asszonyom, ne beszéljen velem így, mert pályát változtatok. Beiratkozom a teológiára.

Néha az élettapasztalat hiánya a vicc témája:

−  A szegény, munkanélküli végső elkeseredésében átmegy gazdag szomszédjához. A felesége nyit ajtót.

−  Asszonyom már három napja nem ettem semmit…!

−  Ó, szegény! Nincs étvágya? Hát erőltesse egy kicsit!

−  Drága asszonyom – mondja a koldus a terebélyes hölgynek –, három napja egy falatot sem ettem.

−  Ó, bárcsak nekem lenne ilyen akaraterőm.

Az elhízás a múlt században is gondot okozott.

Férj (újságolvasás közben):

−  Képzeld mama, ez a Gandi már 38 kilóra fogyott.

Feleség (mohón):

−  Tudd meg gyorsan, hogy milyen szert használ.

Az idős kertész reggeli ébredés után, elindult körbesétálni a gyümölcsösben. Észrevett egy hajléktalant, aki éppen akkor mászott át a kerítésen. Miután a csöves már nem tudott elfutni, így szólt:

−  Pálinkás jó reggelt. Mit csinál itt ilyen korán?

−  Sétálok, hogy étvágyam legyen a reggelihez – mondja a kertész. És maga mit csinál itt a gyümölcsösben?

−  Én is sétálok. De én azért, hogy reggelim legyen az étvágyamhoz.

A szegény élelmet keres, a gaz­dag étvágyat.

Két éhező hajléktalan élelem után kutat a szemetes konténerben. Ta­lál­nak egy felbontatlan konzervet. Na­gyon megörülnek neki. De nem so­káig.

−  Ez aztán pech – olvassa az egyik a doboz címkéjét.

−  Miért, mi van benne?

−  Étvágygerjesztő.

Két rongyokba bugyolált haj­lék­­­ta­­lan beszélget:

−  Tudod pajtás, a szegénység­nek is megvan az előnye.

−  Nocsak! Mi az?

−  Most olvastam egy eldobott új­ságban, hogy egy gazdag úr ragá­lyos betegséget kapott bank­jegyek számolgatása köz­ben. Min­ket ilyen veszély nem fe­nye­get!

 

Két hajléktalan veszekszik:

−  Tudod mi a különbség köz­ted és egy ezer forintos kö­zött?

−  Nem.

−  Hogy a pénznek nincs szaga.

−  Melyik szigeten nyaralnak a hajléktalanok?

−  A járdaszigeten.

Két csövező csavargó beszélget:

−  Tudod – mondja az egyik –, volt idő, amikor saját kocsim volt!

−  Igen – így a másik –, és az anyád tolta.

Ez a vicc akkor született, amikor még nem volt penicillin.

Öreg koldus:

−  Állandóan ráz a hideg, köhögök, és nagyon fáj a mellem. Segítsen rajtam doktor úr!

Orvos:

−  Sajnos barátom, a tüdőbajra csak egy gyógymód létezik: magaslati levegőre kell mennie koldulni!

A vak koldus azt mondja adakozójának az utcán:

−  Bocsánat uram, ez a tízforintos már nincs forgalomban.

−  Tegye csak el barátom, ez egy csodatevő tízes… Már magát is látóvá tette!

Süketnéma koldus kéreget az aluljáróban. Egy hölgy odaad neki húsz forintot, s közben hangosan felsóhajt:

−  Szegény ember, biztosan baleset következtében süketült meg…

−  Nem, asszonyom – feleli a koldus –, én már így születtem.

A vak koldust felelősségre vonja a rendőr:

−  Mondja, hogy van az, hogy maga tegnap még mint süketnéma koldult, ma meg vak?

−  Tudja biztos úr, az ember alig gyógyul ki az egyik betegségből, már jön is a másik.

Ugyanez másként:

Adakozó nő mondja a vak koldusnak:

−  Hiszen maga a múlt héten süketnéma volt.

−  Láthatja, hogy sújt egyik csapás a másik után.

Tagbaszakadt férfi üldögél egy temp­lom előtt, és kéreget. Egy já­ró­kelő nem is állja meg szó nélkül.

−  Nem szégyelli magát? Ilyen erős ember nyugodtan dolgozhat­na!

−  Uram – feleli a koldus –, én öntől pár forintot kértem, nem pe­dig tanácsot.

Halad a korral:

−  Mi az, maga már két kalap­pal koldul?

−  Igen kérem, bővítettem az üz­letemet.

Az üzletasszony megszólít egy koldust az utcán.

−  Mondja, miért nem dolgozik maga?

−  Miért dolgoznék?

−  Hogy pénzt keressen!

−  És mit csinálnék vele?

−  A pénz után kamatot kap.

−  Na, és?

−  Ha sok pénze összegyűlik, akkor már nem kell dolgoznia.

Mire a koldus:

−  De hát nagyság, én most se dolgozom.

A koldus odamegy az utcán egy úrhoz:

−  Szánjon meg uram egy pár fillérrel! Már két napja nem ettem.

Az úr megsajnálja, elővesz egy ötszázast, és átadja.

−  Hallja, aztán nehogy pálinkát vegyen rajta – szól még utána.

Mire a koldus:

−  Már bocsásson meg uram, de a pénzemen azt veszek, amit akarok.

Egy koldus könyörög:

−  Kérek öt frankot, szeretnék egy kis üveg pezsgőt venni!

Az arra sétáló hölgy megbotránkozva:

−  Miért nem kenyérre kéri a pénzt, mint a többi koldus?

−  Máskor én is úgy teszek, de ma van a születésnapom.

Egy úr érdeklődik a koldusnál:

−  Megvan-e még az a cipő, amit a múltkor adtam magának?

−  Nincs már, doktor úr. Még aznap továbbítottam a régészeti múzeumnak...

Amikor egy gazdag hölgy hajnaltájban int a sofőrjének, hogy végre hazainduljon a jótékonysági bálról, odafurakszik elébe egy koldus, és reszkető kézzel tartja a kalapját. A hölgy rámordul:

−  Micsoda telhetetlenség! Nem elég, hogy egész éjjel a maga és a magához hasonlók kedvéért táncoltam?

 

Újgazdagék csemetéje szellemeskedik az iskolában. Azt kérdezi a többiektől:

−  Miért görbe a banán?

Mire a munkanélküli szülők gyermeke csodálkozva:

−  Miért? Görbe?

Újgazdagok beszélgetnek:

−  Hallom, hogy vettél egy új autót?

−  Igen – mondja lezserül a másik. – Tegnap bementem egy autószalonba, mert eleredt az eső. És tudod olyan kínos úgy kimenni az üzletből, hogy az ember nem vesz semmit.

Az újgazdag fiatal felesége elmegy a bőrgyógyászhoz, és megmutatja neki a kezét:

−  Doktor úr! Mit csináljak, hogy a kezem mindig ilyen szép és bársonyos maradjon?

−  Semmit asszonyom. Abszolút semmit, de azt minden nap!

Hideg van. A hajléktalan behúzódik egy kapualjba. Az egyik lakásból kiszűrődik a televízió hang­ja. Az esti tévéhíradóban a riporter izgatottan kérdezi a Londonból érkezett repülőgép magyar utasait:

−  Hogy sikerült átvészelniük a pilóták és a kiszolgáló személyzet kétnapos sztrájkját?

Elsőnek egy jól öltözött hölgy szólal meg:

−  Borzasztó volt. Már három napja ugyanaz a ruha van rajtam!

A szerénység az a karaktertulajdonság, amely abban a pillanatban szűnik meg, mihelyt valaki birtokol valamit.

Minden embernek három lába van. Kettő kicsi, amelyiken jár, és egy nagy, amin élni szeretne.

Újgazdagok beszélgetnek:

−  Mondd, mit szólnál hozzá, ha egy jó tündér az összes evőeszközödet ezüstté változtatná?

−  Nem látnék a pipától, mert ez mind arany.

A zöldövezetben újgazdag családok laknak. Az egyik villában unatkozó feleség így szól este a férjéhez:

−  A szomszédunk már röntgengépet is vett magának.

−  Hát ezt meg honnan tudod?

−  Hallottam, amikor azt mondta a feleségének: átlátok rajtad, te céda!

Két kishivatalnok beszélget:

−  Te mennyiből élsz meg havonta?

−  Nem tudom, mert annyim még soha sem volt.

Főnök:

−  Fiatalember! Itt kellett volna lennie kilenc órakor!

Új alkalmazott:

−  Miért? Történt valami?

Főnök a beosztottjának:

−  Magából jó bűnöző lenne!

−  Miért?

−  Mert a munkájának soha nincs semmi nyoma.

 

Egy kishivatalnok kopogás nélkül behatol az igazgató hi­va­talába. Kinyújtja rá a nyel­vét, arcába vágja a teli tintatartót, majd fejére húzza a papírkosarat. Ekkor megállítják a kollegái:

−  Jenő, csak vicceltünk! Nem nyertél a lottón!

Ma végre jól odacsaptam a fő­nök asztalára.

−  És mit szólt hozzá?

−  Semmit. Szabadságon van.

Finom lelkű főnök:

Az ügyvezető igazgató magá­hoz hí­vatja beosztottját, Szabót, és azt mondja neki:

−  Szabó úr, igazán nem tu­dom, ho­gyan leszünk meg ma­ga nélkül, de mindenesetre el­se­jétől meg­pró­bál­juk.

−  Ma olyat mondott a főnököm, hogy ha nem vonja vissza, hát én egy napot sem maradok itt tovább!

−  Miért mit mondott?

−  Felmondott.

−  Kovács kartárs! – szól a főnök.

−  Jó hírem van. Nem kell többé iz­gulnia, hogy elkésik a munká­ból.

 

−  Főnök! Most végre erőt gyűjtöttem, hogy megmondjam: a bérem egyáltalán nem áll arányban a teljesítményemmel! – fakad ki a kishivatalnok.

−  Ne aggódjék! – nyugtatja meg a főnök. – Ezt már mi is észrevettük, ezért a jövő hónaptól felére csökkentjük a fizetését...

 

−  Mondtál valami olyasmit a fő­nöknek, hogy én erre a mun­ká­ra alkalmatlan vagyok?

−  Nem, már tudta.

−  Mondja, maga mióta dolgo­zik a vállalatnál?

−  Amióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.

Az irodában új tisztviselőt vesznek fel. Az ifjú feltűnően lus­ta és lassú. Az egyik idősebb kollega megkérdi:

−  Van valami egyáltalán, amit te gyor­san csinálsz?

−  Hogyne! Rendkívül gyor­san fára­dok el a munkától.

−  Én úgy vagyok a munka­kedvvel, mint az egyszeri lány a szombati buli után. (Vagy megjön, vagy nem...)

Két világlustája beszélget:

−  Mondd, téged nem fáraszt ez a semmittevés?

−  Dehogynem! Annyira fáraszt, hogy ezenkívül nem is tudok mást csinálni.

 

Fiatal koromban még remekül ment a lógás! Ma már sajnos hamar elfáradok a semmittevésben.

A rest kétszer fárad, a szorgalmas állandóan.

Dolgozni mentem – tíz perc múlva jövök.

−  Doktor úr! Nem tudom mit csináljak, álmomban beszélek?

−  Ez nem olyan nagy baj.

−  De nekem nagyon kínos. Múltkor az egész hivatal rajtam röhögött...

Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja:

1. Ki találta fel a munkát?

2. A többiek miért nem verték agyon?

Lusták tízparancsolata:

         1.    Amit ma megtehetsz, azt holnap is.

         2.    Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnaputánra, mert addig hátha nem lesz rá szükség!

         3.    Az, hogy más dolgozik, még nem ok a munkára.

         4.    Igaz, hogy a kemény munka még nem ölt meg senkit, de az ember minek kockáztasson.

         5.    A munka élteti az embert, de a pihenés sem ölt még meg senkit!

         6.    A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen.

         7.    A munkahely nem kocsma, hogy egész nap ott üljünk.

         8.    A kis munkát kis ívben, a nagy munkát nagy ívben kell elkerülni.

         9.    Amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.

     10.    Ne kívánd főnököd halálát, segíts neki, hogy önmaga kívánja azt!

Kovács feltűnően kedvetle­nül érke­zik a munkahelyére.

−  Nincs ma munkakedved – kérdi a kollegája.

−  Dehogynem! De az ön­ural­mam na­gyobb.

IRODAI MATEMATIKA :

Eszes főnök + eszes alkal­ma­zott = profit

Eszes főnök + hülye alkal­mazott = termelés

Hülye főnök + eszes alkal­mazott = előléptetés

Hülye főnök + hülye alkal­mazott = túlórázás

Az igazgató szemre­há­­nyást tesz a fő­köny­ve­lőnek:

−  Találtam egy szar­vas hibát a ki­mu­ta­tás­ban.

−  De főnök, ez néha elő­for­dul­hat. A közmon­dás is azt tartja: „A ló­nak négy lába van, mé­gis meg­­botlik.”

−  Ez igaz, a ló azon­ban nem kap ilyen ma­gas fizetést!

−  A lányom meg a ve­jem foggal-kö­röm­mel har­­col­nak a megélhe­té­sü­kért.

−  Olyan rosszul megy nekik?

−  Nem. A vejem fog­or­vos, a lá­nyom pe­­dig ma­ni­kűrös.

Könyvelő:

−  Ebből a fizetésből igazán nem ugrálhatok…

Irodavezető:

−  Nem is balettáncosnak vettük fel!

A dolgozók fizetésemelést akarnak, erre így válaszol a munkaadó:

−  Nem szégyellik magukat? Tudják önök tulajdonképpen, hogy hány napot dolgoznak egy évben? Nem?  Akkor figyeljenek ide:

Az év 365 napból áll. Naponta 8 órát alszanak, ez 122 napot tesz ki. Marad 243 nap.

Naponta 7 órát szabadok, ez 106  napot tesz ki. Marad 137 nap.

Egy évben 52 vasárnap van, amikor munkaszünet van. Marad 85 nap.  Szombaton is

szabadok, ez – 52  nap. Ezen kívül van 3 hét szabadság.  Marad 12 nap.

Egy évben van még 11 egyházi és állami ünnepnap.

Akkor mi marad?

1 nap! Igen, és az május 1-je.

És maguk akkor is szabadnaposak!

 

Egy roma férfi állít be az iroda­ház­ba, és tisztviselőnek ajánlko­zik a sze­mély­zetis­nél.

−  Tessék engem felvenni, felesé­gem és tíz apró gyermekem van.

−  Na jó, jó – mondja a személyzetis –, és mihez ért még?

A roma felvételizik.

−  Nekem megvan ám instálom a nyolc osztályom.

−  Hogyan?

−  Három első, meg öt második.

−  Sajnálom uram, de mi csak nős embereket alkalmazunk.

−  Miért?

−  Azok nem reagálnak olyan érzékenyen, ha rájuk ordítanak.

Válogatás az álláshirdetésre jelentkezők közül:

−  Sajnálom fiatalember, de én kizárólag nős férfiakat alkalmazok.

−  Miért, uram?

−  Mert ők este sohasem sietnek haza.

−  Jó napot, uram! – lép be magabiztos mosollyal egy fiatalember a bank elnökéhez. – Nincs szükségük egy intelligens, képzett munkatársra?

−  Milyen állására gondol? – kérdezi a bankár.

−  Szívesen lennék elnökhelyettes az igazgatótanácsban.

−  Sajnálom, de már tizenkét helyettesem van.

−  Sebaj, nem vagyok babonás.

Így könnyű:

A vezérigazgató hívatja az egyik beosztottat, és így szól hozzá:

−  Gratulálok fiatalember. Ön fél évvel ezelőtt egyszerű előadóként kezdte nálunk. Egy hónappal később már osztályvezető lett. Alig telt el további két hónap, már főosztályvezetővé vált. Ezennel pedig kinevezem részlegvezetővé. Mit szól hozzá?

−  Igazán kedves tőled, papa.

Profi menedzsereket keres egy vegyes vállalat. A humánpolitikusok személyesen hallgatják meg a jelentkezőket.

−  Nyelveket tud? – kérdezik egy fiatalembertől.

−  Írok és beszélek angolul, németül, franciául, oroszul, japánul. Kicsit gyengébben megy az olasz, a lengyel, a finn és a szuahéli…

−  Tud gyorsírni?

−  Parlamenti gyorsíró voltam, és gépírásban Európa-bajnok.

−  Iskolai végzettsége?

−  Három master fokozatú diplomám van.

Tátott szájjal néznek rá.

−  Vezetek motorkerékpárt, gépkocsit és repülőgépet…

−  Fantasztikus… De hogy lehet egy ilyen sokoldalúan képzett fiatalember állástalan?

−  Mert van egy hibám is – feleli szemlesütve a fiatalember.

−  Egy kis hiba eltörpül ennyi erény mellett. Mi az a hiba?

−  Kicsit hazudós vagyok.

A főnök úr új alkalmazottat vesz fel. Bemutatkozás után megkérdezi:

−  Tud maga eszperantóul? Egy-két ügyfelemmel ugyanis eszperantóul kell leveleznünk.

A jelölt kidülleszti a mellét:

−  Mi az, hogy tudok! Tíz évig éltem Eszperantóban.

−  Mondja, tulajdonképpen mihez ért maga?

−  Semmihez.

−  És tanult valamit?

−  Semmit.

−  Remek! Maga a mi emberünk. Magát nem kell átképeznünk.

Egy gyár munkaügyi osztályán érdeklődnek:

−  Az álláshirdetésükre jöttem, szakképzett eszter­gál­yos vagyok. Mennyit tudnak fizetni?

−  Egyelőre 500 Ft lesz az órabére. Később felmehet 1000-re is. Jó, akkor majd később jövök.

 

Egy nagykereskedő ügynököt keres:

−  Alkalmazom, ha beszámol egy ügyes eladá­sá­ról.

−  Kérem, legutóbbi állásomban eladtam egy fe­jőgépet.

−  Ez is valami.?

−  A vevőnek nem volt pénze, csak egy tehene.

−  Na és?

−  A tehenet adta oda pénz helyett.

Két beosztott beszélget a főnöke hasában.

−  Téged is keresztben nyelt le a főnök?

−  Nem. Én alulról küzdöttem fel magam.

Az igazgató magához hívatja a személyzeti vezetőt:

−  Keresse meg cégünknél azt a jól képzett, törekvő fiatal­em­bert, aki idővel elfoglalhatja a helyemet.

−  És aztán?

−  Aztán azonnal rúgja ki a cégtől!

−  Mi a legnagyobb fegyelmezetlenség?

−  Okosabbnak lenni a feljebbvalónknál.

−  Igazgató Úr, holnap lesz az ezüstlakodalmam. Kérek egy nap fizetett szabadságot!

−  Hogyisne! Aztán minden huszonöt évben hasonló kívánsággal fog előállni.

A legelfoglaltabb ember sem túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy el ne tudná mondani, hogy milyen ret­te­netesen elfoglalt.

−  Miért dolgozol annyit?

−  Mert tudom, mivel tartozom az utókornak!

−  Hát már annak is tartozol?

−  Milyen az eszményi titkárnő?

−  Legyen húszéves, és rendelkezzen harmincéves szolgálati idővel.

Két titkárnő beszélget:

−  Szörnyű találmány ez az írógép!

−  Miért?

−  Mert ha nem dolgozol, rögtön hallatszik.

Főnök a beosztottjának:

−  Úgy hallottam annyit dolgozott a múlt héten, hogy 20 percig ájultan feküdt az asztala alatt. Szeretném tudomására hozni, hogy a kiesett időre nem fog fizetést kapni…

 

A közismerten hajcsár főnök megáll a hivatal legszorgalmasabb könyvelőjének asztala mellett. Gondolta igazán megérdemelne az öreg valami kedves bíztatást, ezért így szól hozzá:

−  Jól van, Kovács kartárs, nagyon jól van! Ön halálra dolgozza magát… Csak így tovább!

−  Olyan jó volt látni, mikor a főnököm kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!

A gályaraboknak lekiabál a hajcsár:

−  Fiúk, van egy jó hírem és egy rossz. Melyiket mondjam előbb?

−  A jót.

−  A kapitány duplájára emelte a napi rumadagot.

Hatalmas éljenzés tör ki.

−  Viszont a rossz hír: a kapitány vízisíelni akar.

−  Mi a legjobb vicc?

−  Amit a főnök a beosztottjainak mesél.

−  Csak addig nevettünk a főnök viccén, míg rá nem jöttünk, hogy az a napi feladat.

A főnök összehívja beosztottait.

−  Hosszabb időre elmegyek szabadságra. Van valami kívánságuk?

−  Ugyan, nekünk az is elég, hogy elutazik.

A vezérigazgató elrejtett az íróasztalában egy palack finom skót whiskyt. Nemsokára észreveszi, hogy valaki rendszeresen rájár, iszogat a palackból. Erre a tollával húz egy vonalat a címkén, megjelöli, hogy éppen mennyi ital van az üvegben. Másnap meglepődve fedezi fel, hogy a címkére valaki egy cédulát ragasztott.

−  Csak semmi vonalhúzás! Igazán kár lenne, ha ezt a rendkívül finom whiskyt vízzel kellene hígítani!

−  Mi az, ami a világon a legigazságosabban van elosztva?

−  Az ész, mert még senki sem panaszkodott arra, hogy őneki kevés jutott belőle.

 

−  Mi a különbség az aljas rágalmat tartalmazó névtelen levél, és a közérdekű bejelentés között?

−  Az, hogy az előbbi rólad szól, míg az utóbbi másról.

Okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz. Zseniális, ha tudod melyik felét.

Párizsban az arab vendégmunkás rázza a szőnyeget az ablakban. Egy járókelő felkiált:

−  Mi van Ali, nem indul?

Nem a legjobb reklám, ha egy jósnő ilyen táblát akaszt ki az ajtajára:

„A jósda előre nem látott okok miatt zárva tart!”

−  Vigyázzon egy gonosz ember ki akarja túrni az állásából! – mondja a jósnő.

−  Szegény feje, nagyon meg lesz lepve. Ugyanis két éve munkanélküli vagyok.

−  Na milyen volt a jósnő?

−  Csalódás. Amikor bekopogtam, megkérdezte, ki az.

Tenyérjósnál:

Jósnő:

−  Jézusom, magát leölik, megnyúzzák és megeszik!

Kliens:

−  Egy pillanat, hadd vegyem le a bőrkesztyűmet.

−  Miért halt szörnyet a jósnő?

−  Mert belenézett a saját tenyerébe.

A pösze és a sánta elmennek a mágushoz, hogy gyógyítsa meg őket, mert az orvosok nem tudnak rajtuk segíteni. A mágus nagyon készséges, és magabiztosan így szól hozzájuk:

−  Sánta, dobd el a botot, és járj!

A sánta eldobja a botot és elindul.

−  Pösze, nézz a szemembe, és mondj egy mondatot!

−  Mágusz, eleszett a szánta...!

−  Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem!

Drogériában:

−  Kérek valami jó hajnövesztőt!

−  Tessék – nyújt át egy üveget az eladó. Ez biztosan jó lesz.

−  Igen? Akkor csomagoljon hozzá mindjárt egy fésűt és egy kefét is.

A félénk és kötelességtudó kishivatalnok életében először ellóg a munkahelyéről. Harminc éve egyetlen percet sem késett, az éves szabadságát is csak ősszel, nagy lelkiismeret-furdalással veszi ki. Most azonban nincs bent a főnöke, ezért egy órával hamarabb megy haza. Otthon döbbenten látja, hogy a főnöke a feleségével hentereg a hálószobában. Erre óvatosan becsukja az ajtót, idegesen visszamegy a hivatalába, leül az íróasztalhoz, megtörli izzadt homlokát, és felsóhajt:

−  Majdnem lebuktam!

 

Halálos ágyán fekvő bácsi almáspite-illatot érez. Gondolja, hogy még egyszer utoljára az életben bekapna egy falatot kedvenc süteményéből. Iszonyatos fájdalmak közepette lekászálódik az ágyáról, becsoszog a konyhába, és meglátja a pitét az asztalon. Egész testében remegve nyúl egy szeletért, amikor a felesége ráüt a kezére.

−  Ne nyúlkálj, az a temetésedre lesz!

Öreg bácsi beleharap az almába, mire ott marad a felső fogsora. Beleharap még egyszer, mire ott marad az alsó is. Erre eldobja az almát:

−  Nesze, edd meg egyedül!

Az ember tejjel kezdi, és gyakorta tejjel fejezi be az életét.

Légy kedves gyermekeiddel, hiszen ők választják ki neked a szociális otthont.

Egy arab olajsejk Magyarországon tanuló fia levelet ír szüleinek:

„Drága szüleim! Tudatom veletek, hogy jól érzem magam, és tanulmányaim rendben haladnak. Egyetlen dolog zavar. Mégpedig az, hogy amíg én Audi A3 -as kocsival járok az egyetemre, addig évfolyamtársaim és tanáraim busszal közlekednek. Csókol fiatok.”

A szülők válasza:

„Drága fiúnk! Tudod, hogy számunkra semmi sem fontosabb, mint a te boldogságod. Ezért küldjük a buszt.”

A hangosbemondó megszólal egy forgalmas pályaudvaron:

−  Felkérjük kedves utasainkat, hogy mindazok, akik elvesztettek egy tízezer dollárt tartalmazó pénztárcát, szíveskedjenek kettesével felsorakozni az információs ablak előtt.

Azt szokták mondani, hogy a legjobb vicceket az élet produkálja:

A fiatal csoportvezető késő este éppen hazaindul az irodából, amikor látja, hogy a vezérigazgató az iratmegsemmisítő mellett áll egy papírral a kezében. A főnök aggódó arckifejezéssel így szól hozzá:

−  Ez egy nagyon kényes, rendkívül fontos dokumentum, és a titkárnőm már hazament. Be tudja nekem kapcsolni?

−  Természetesen – mondja a fiatal srác, és örül, hogy jó pontot szerezhet a főnökénél. Bekapcsolja a gépet, belerakja a papírt, és megnyomja a start gombot.

−  Nagyon köszönöm – mondja a főnök. – Két másolatot szeretnék.

A bunkótól megkérdezik:

−  Tudod, mi a különbség a szilva és az alma között?

−  Nem.

−  Az, hogy a szilvából lehet szilvóriumot csinálni, de az almából nem lehet almáriumot.

Megtetszik a szellemes válasz a bunkónak, s másnap megkérdezi a barátaitól:

– Tudjátok mi a különbség a szilva és az alma között?

−  Micsoda?

−  Az, hogy a szilvából lehet pálinkát csinálni, de az almából nem lesz kredenc!

A bunkó eltéved a városban, ezért megszólít egy férfit:

−  Hé, fater! Hogy jutok innen leghamarabb a kórházba?

−  Úgy, hogy még egyszer faternak szólítasz!

Az életből ellesett viccek legszellemesebb gyűjteménye Parkinson és Murphy törvénykönyve. Ilyen viccnek is beillő megállapítások találhatók bennük:

Amíg fiatal vagy rengeteg ötleted támad, de nincs pénzed a magvalósításukhoz, így más gazdagodik meg rajtad; Ha már lesz elég pénzed, kifogysz az ötletekből.

Építs olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni. Csak a hülyék fogják használni.

 

Bármely vállalkozásban a munka a hierarchia legalsó szintjére tolul.

Munkát kizárólag azok az alkalmazottak végeznek, akik még nem jutottak el abba a munkakörbe, amelyre alkalmatlanok.

A hierarchia minden alkalmazottja addig emelkedik a ranglétrán, amíg olyan munkakörbe kerül, amelyre alkalmatlan.

A hivatalnokok olyanok, mint egy könyvtár könyvei. A legmagasabb polcon levők a legkevésbé hasznosak.

A tökéletlenek ellen a tökéletes védekezés is hiábavaló.

Sose hozz olyan döntést, ami mással is meghozathatsz.

Ha nem tudod legyőzni a vitapartnereidet, zavard őket össze.

Csak azokban bízz, akiknek kudarc esetén legalább annyi a vesztenivalójuk, mint neked.

Egy esemény előfordulásának valószínűsége fordítottan arányos bekövetkezésének kívánatosságával.

Innen tudhatjuk meg azt is, hogy mi történik a sikeres termékekkel, a jól használható árucikkekkel:

Ha bevált, megszüntetik, abbahagyják a gyártását.

Mindig az alszik el először, aki horkol.

Lakásfelújításkor:

−  A fene egye meg! Mi történt már megint a borotvámmal? Olyan életlen, mint a bot! Egyáltalán nem viszi a szakállamat – mérgelődik a fürdőszobai tükör előtt a férj.

−  Az kizárt dolog! – feleli az asszony. – Ne mondd már nekem, hogy a szakállad erősebb, mint az új linóleumpadló...

Az országos hírű meteorológus már egy órája elemzi a műholdfelvételeket, majd hirtelen kijelenti:

−  Eső lesz.

−  Miből gondolja? – kérdi egy kollegája.

−  Fáj a tyúkszemem.

 

Különös meteorológiai előrejelzés. A módszert manapság is alkalmazzák a pénzügyi világban. Sőt a stratégiai döntések is ezen az alapon születnek:

Ragyogó szép ősz volt az idén. Még az indiánok is halogatták a favágást. Végül azonban mégis úgy dönt az öreg indián, hogy ideje lenne hozzákezdeni a tüzelő beszerzéséhez. Egyik fiát maga mellé veszi, a másikat pedig leküldi a városokba, puhatolózzon, próbálja megtudni, enyhe vagy kemény télre számítanak-e a sápadt arcúak. Megy a fiú településről településre, de sehol sem tud meg semmit. Már hetek óta úton van, minden eredmény nélkül. Ezért elhatározza, hogy visszafordul. Végre az utolsó út menti kocsmában sikerül kihallgatnia egy beszélgetést. A barázdás arcú, tapasztalt vén farmer kemény telet jósol.

−  Miből gondolja? – kérdezik tőle többen is a kocsmaasztalnál.

−  Nem halljátok? Az indiánok hetek óta vágják a fát a hegyekben!

A közgazdaságtan egy olyan tudomány, mely közismert tényeket magyaráz el teljesen érthetetlen módon.

−  Miért teremtette az Úr a közgazdászokat?

−  Azért, hogy a csillagjósok megbízhatónak tűnjenek.

−  Mi a különbség a teológus és a geológus között?

−  Ég és Föld.

Kovácsot lelkendező örömmel fogadja otthon a felesége:

−  Te Gyula, szenzációs hírt mondok: megszűnik az Adóhivatal!

−  Ne beszélj marhaságokat, anyukám – mondja korholóan Kovács.

−  De igazán megszűnik. Nézz ide mi jött neked! Rá van írva a borítékra, hogy: Utolsó felszólítás!

−  Jaj, gyönyörű álmom volt…

−  Meséld el!

−  Levelet küldtem az Adóhivatalnak, és a pos­ta visszahozta, hogy a „címzett ismeretlen”.

Panaszfelvétel az őrszobán:

−  Kérem én fenyegető leveleket kapok!

−  Borzasztó! No majd megpróbálunk utána­járni. Tudja, hogy ki küldte azokat a leve­leket?

−  Hát persze! Az Adóhivatal.

Kovács idézést kap az Adóhivataltól. Be kell mennie adóellenőrzésre. Amikor minden papír­ját átvizsgálták, az ellenőr udvariasan megkér­dezi:

−  Hívjunk önnek taxit?

−  Köszönöm, de kocsival vagyok – feleli Ko­vács.

−  Na, azt maga csak hiszi!

−  Mi a különbség a korrupció, és az üzlet­szer­zési jutalék között?

−  Ha részesíted az államot az illegálisan szer­zett pénzből, akkor jutalék; ha eltitko­lod az Adó­hivatal elől, akkor korrupció.

Két vállalkozó beszélget:

−  Tudod, az a baj, hogy az Adó­hivatal olyan konzer­va­­tív.

−  Hogyhogy?

−  Már rég 2005-öt írunk, és engem még mindig a 2001-es adóm miatt nyag­gatnak.

A tűzoltólaktanya parancs­no­ka kényel­mesen lesétál a be­osz­tottjaihoz, leül, iszik egy ká­vét, rágyújt egy cigarettára, majd meg­­­szólal:

−  Na fiúk! Lassan lehet sze­delődz­köd­ni, ég az Adóhivatal.

Egy ügyfél bemegy Kovács irodájába:

−  Kérem, megvárhatom a főnök urat?

−  Megvárhatja, de attól tar­tok, nagyon sokáig fog tar­tani.

−  Miért hová ment?

−  Csődbe.

−  Végre megszűntek a pénz­ügyi gondjaim.

−  Barátom, ez óriási! Hogy csi­náltad?

−  Teljesen tönkrementem.

−  A pénz nem boldogít. Egy ember, akinek 20 milliárdja van, semmivel sem boldogabb, mint akinek csak 19 milliárdja van.

−  Ha a pénz nem boldogít, akkor adjátok ide!

−  Lehet, hogy a pénz beszél, de a hallásával biztos baj van, mert sosem jön, amikor hívom!

−  A recesszió az – magya­rázza a tőzsdeügynök –, ami­kor a szomszédod elveszti az állását. A vál­ság az, amikor téged rúgnak ki. A pánikhelyzet meg az, amikor a feleséged is állás nélkül marad.

−  Maga panaszkodik barátom! Mit szóljak akkor én?

−  Az üzletem olyan, hogyha a kuncsaft nincs megelégedve, többé nem teszi be hozzám a lábát, ha pedig meg van elégedve, akkor pláne nem jön vissza.

−  Rémes! Micsoda üzlete van magának?

−  Házasságközvetítő irodám.

−  Ki a jó üzletember?

−  Aki ha koldusbotra jut, azt is eladja jó áron.

Bankcsődök idején:

A kis Döncike játék közben lenyel egy százforintost. Az orvos azonnal tanácsokkal látja el a szülőket. Másnap a háziorvos találkozik Dönci mamájával és megkérdezi:

−  Nos, asszonyom, túl van már a kisfia a pénzügyi nehézségein?

A nyugdíjas arra ébred, hogy betörő jár a lakásban.

−  Segítség! – kiállt fel.

−  Ne csapjon zajt! – csitítja a betörő.

−  Én csak pénzt keresek.

−  Az más – mondja megnyugodva a nyugdíjas.

−  Akkor keressük együtt, mert az nekem is kéne.

−  Mi bizonyítja, hogy Isten szereti a szegényeket?

−  Jó sokat teremtett belőlük.

Egy kisfiú az udvaron kosárlabdázott, amikor kiesett a kontaktlencséje. Mindenhol kereste, de nem találta meg. Bement a konyhába, és közölte anyjával: elveszett a kontaktlencse.

−  Várj csak, fiam. Majd én megnézem – mondta az asszony, és kiment.

Kis idő múlva visszajött, kezében az elveszett lencsével.

−  Hogy találtad meg, anya? – csodálkozott a fiú.

−  Tudod, kisfiam, nem ugyanazt kerestük. Te egy kis átlátszó kerek műanyagdarabkát kerestél, én meg a 20 ezer forintomat.

−  Apuka, mi az az infláció?

−  Infláció az kisfiam, amikor én a jövő havi fizetésemből ebben a hónapban csak a múlt havi árak mellett tudnék megélni.

−  Mikor van infláció?

−  Mikor azt látod, hogy mindenütt sok a pénz. Kivéve a pénztárcádat.

Ez egy régi vicc, de manapság kezd újra időszerűvé válni:

−  Kik az igazi pesszimisták?

−  A jól értesült optimisták.

Az optimista azt hiszi, hogy a létező világok legjobbikában élünk; A pesszimista attól tart, hogy valóban abban élünk.

−  Mi a különbség az optimista és a pesszimista között?

−  Ha mindketten kapnak egy szelet ementáli sajtot, akkor az optimista csak a sajtot látja rajta, a
pesszimista pedig csak a lyukakat.

A pesszimista horgászik a tóparton. Hatalmas kapása van, s kifog egy óriási halat. Megnézi, aztán visszalöki a vízbe.

−  Miért dobtad vissza? – kérdi a kisfia.

−  Úgysem hinné el senki, hogy ekkora halat fogtam!

−  Mi a különbség a pszichopata és a pszichiáter között.

−  A pszichopata fellegvárakat épít, a pszichiáter pedig beköltözik.

−  Mit teszel, ha látod, hogy egy védett állat eszik egy védett növényt?

Az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés híveinek szélmalomharcáról is született már vicc:

−  Napi egy almával távol tarthatod az orvost a háztól.

−  Persze! Különösen, ha pontosan célzol!

Ez a vicc is aktuálissá fog válni mindnyájunk számára, de most más okból, mint fél évszázaddal ezelőtt:

1956. novemberében, a magyar forradalom leverése után kétszázezred magával kisodródik az öreg Kohn is a magyar-osztrák határon. A túlpartra érve, az első őrszobán kikérdezik kiféle-miféle, végül pedig nyilatkoznia kell, hová kíván tovább menni Ausztriából. Az öreg spekulál, de nem tud dönteni.

−  Na jó – mondja az osztrák csendőr elunva a tétovázást –, nézze uram, itt van ez a földgömb az asztalon. Én most kimegyek a körzetembe, fél óra múlva visszajövök, addig legyen szíves és döntsön. Kohn bácsi forgatja, forgatja a földgömböt, de egyre tanácstalanabb.

−  Na, döntött már? – tér vissza a csendőr.

Kohn bácsi búsan ingatja a fejét. Aztán hirtelen mentőötlete támad:

−  Tessék mondani csendőr úr, nem kaphatnék egy másik glóbuszt?

A kivándorlási hivatal előadója megkérdezi a gázkamrát túlélő jelentkezőtől, aki egész családját elvesztette, hogy hová szeretne kivándorolni.

−  Ausztráliába.

−  Ausztráliába?

−  Hüledezik a hivatalnok.

−  De hiszen az rettenetesen mesze van.

−  Mitől? – kérdezi a zsidó.

Kohn 1950-ben hamis útlevéllel akar átjutni az osztrák határon. A siker érdekében hetekig magolja az útlevélben szereplő ember nevét és adatait. A határőr elveszi az útlevelet, és megkérdi:

−  Hogy hívják?

−  Kohn zavarba jön:

−  Várjon csak… hogy is? Egy biztos, nem Kohnnak.

Elidegenedett világunk a viccgyártókat is megihlette:

Valaki ordít a sötét utcában:

−  Éljen a háború! Éljen a háború!

Odasiet egy járókelő, és döbbenten mered rá:

−  Megőrült, ember? Egy nagy kés áll ki a hátából, és maga a háborút élteti?

−  Miért? Ha azt kiabálom, hogy segítség, segítség, maga ide sietett volna.

A viccekben történelmünk viharai, a nemzetiségek szenvedései is megjelennek sűrített formában:

Gazsi ül az út szélén, könyv van a kezében. Arra megy a skinhead[5].

−  Mit olvasol, cigány?

−  Héberül tanulok.

−  Na, ne rontsd még jobban a helyzetedet!

A Cowboy és indián társa, Suhanó nyíl lovagolnak a prérin. Egyszer csak ezer vad, vérszomjas indián veszi körül őket. A cowboy odafordul társához:

−  Hát most mi lesz velünk, hű társam, Ülő Bika?

−  Hogy érted, hogy „velünk”, fehér ember?

Iskolásokat szállító autóbusz robog az országúton. Egyszer csak összeverekednek a fehér és fekete diákok. A tanító néni nem bír velük, megkéri a sofőrt, hogy segítsen. A sofőr megállítja a buszt, mindenkit leszállít. Elkezdi magyarázni a gyerekeknek, hogy Amerikában nincs faji megkülön­böz­tetés, s hogy nem szép dolog a verekedés. Végül sorba állítja őket, s így szól:

−  Felejtsük el azt, hogy fehér meg fekete! Legyen mindenki, mondjuk kék! Irány a busz, szálljatok fel. Elől a világoskékek, hátul sötétkékek!

Egy amerikai városban verekedés tör ki az utcán, és bevisznek a rendőrségre egy fehér embert, és egy négert.

−  Nézzék, nekem nincs kedvem sokat foglalkozni magukkal! – mondja az ügyeletes tiszt. – Mindegyiküknek felteszek egy kérdést. Aki helyesen felel rá, azt elengedem, aki nem, az itt marad. – Azzal már fordul is a fehér emberhez:

−  Mi a neve annak az angol hajónak, amely 1912-ben egy jéghegynek ütközött, és elsüllyedt?

−  Titanic – mondja a kérdezett.

−  Helyes, maga szabad – biccent a rendőr, és odalép a négerhez:

−  Most a maga kérdése következik: Hogy hívták a hajótörés 1536 áldozatát?

−  Miért vigyorog folyton Steve Wonder?

−  Mert még senki sem mondta meg neki, hogy fekete.

−  Miért gyártanak fehér csokit?

−  Hogy a néger gyerekek is összemaszatolhassák magukat.

A rasszizmus mindenütt jelen van... A zongora fekete billentyűi rövidebbek!

−  Mi a biofajgyűlölet?

−  Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.

Futóversenyt néz apa és fia. A gyerek megszólal:

−  Apu, ezek a végén jutalmat kapnak?

−  Csak az, aki elsőnek ér célba.

−  Akkor minek fut a többi?

A kollektív szerződés szerint a szövőgyárban nem biztosítanak szünetet a dolgozóknak, hogy megreggelizzenek, viszont minden nap negyedórával hamarabb mehetnek haza. Az egyik gépre új dolgozó kerül. Pontban reggel kilenckor előveszi az elemózsiás csomagját, leül a sarokba, és jóízűen falatozni kezd. Jön a művezető. Előbb elképed, aztán ráförmed a lányra:

−  Nálunk nincs reggeli!

−  Gondoltam – válaszol szelíden –, éppen azért hoztam magammal!

Egy fatelep éjjeliőrt keresett. Az egyik jelentkezőtől azt kérdi a telepvezető:

−  Rendelkezik maga azokkal a képességekkel, amelyek egy éjjeliőri állás betöltéséhez szükségesek?

−  Hogyne – feleli az éjjeliőr. A legkisebb zajra felébredek.

−  Hogy megy a kedves fiának, Kovácsné?

−  Hát, egyszer fent, egyszer lent.

−  Hogyhogy?

−  Liftkezelő egy szállodában.

A karrieristák kedvelt mondása:

−  Akit harminc felett buszon látunk, az vagy ellenőr, vagy loser[6].

A férfiak nem szeretik a kényelmetlen dolgokat:

−  Apu, rosszul vagyok. Mindjárt hányok.

−  Akkor menj oda gyorsan anyádhoz.

Egy nyurga, vékony fiú az élelmiszerpolcok előtt álldogált a boltban, mikor valaki megrángatta a kabátujját. Egy aprócska hölgy volt, felnézett rá, és így szólt:

−  Levenné nekem azt a konzervet ott a legfelső polcon?

A srác készségesen teljesítette a kérést, mire a hölgy kedvesen megkérdezte:

−  Magának meg nem kell valami innen alulról?

 

Az idős néninek elintéznivalója van az önkormányzatnál. A papírok kitöltése után így szól az előadó:

−  Itt tessék aláírni!

−  És hogy írjam alá drágám?

−  Hát, ahogy a leveleket szokta.

−  Rendben. „Sok szeretettel: Nagyi.”

 

Az öregasszonynál – életében először –, telefont szerelnek fel. Első dolga, hogy felhívja a központot:

−  Kérem szépen, segítsenek rajtam! A telefonvezetékem túlságosan hosszú, és állandóan beleakadok. Húzzák egy kicsit maguk felé!

−  Hány gyermeke van asszonyom?

−  Öt. A hatodikat most várom.

−  Nagyszerű. És pontosabban mikorra?

−  Tíz perc múlva, ugyanis leküldtem a sarki boltba kenyérért.

A Margitszigeten találkozik két asszony, és beszélgetnek. Egyszer csak feléjük szalad egy kisgyerek, mire így szól az egyik:

−  Nézze csak ezt a gyereket, milyen vízfejű.

−  De asszonyom, ez az én gyerekem.

−  Igazán? Milyen jól áll neki!

Kovácsné elvisz öt méter selymet a varrónőhöz, hogy csináljon belőle ruhát. A varrónő megnézi a selymet, és így szól:

−  Kevés az anyag, ebből nem tudom kihozni.

Kovácsné fogja az anyagot, és elmegy vele egy másik varrónőhöz. Az elvállalja. Mikor kész a ruha, Kovácsné beugrik megmutatni az előző varrónőhöz:

−  Látja, ott szemben az a varrónő ki tudta hozni 5 méterből is.

−  Neki könnyű – feleli a varrónő –, az ő lánya még csak három éves, de az enyém már kilenc.

Kovácsné bemegy kisfiával az előkelő belvárosi divatáruházba, és vörös posztót akar vásárolni. A segéd levesz az állványról egy nagy vég anyagot, és Kovácsné elé rakja a pultra. Kovácsné alaposan szemügyre veszi, aztán megszólal:

−  A színe nem megfelelő.

A segéd újabb vég posztót rak a pultra. Kovácsné ezt is megtekinti, és vállvonogatva konstatálja:

−  Ez sem felel meg.

A segéd erre az üzlet minden részéből összehordja a vörös posztókat. Már egész posztóhegyek tornyosulnak a pulton, mikor Kovácsné rácsap egy vég anyagra:

−  Na végre! Ez az a szín, amit keresek.

A segéd arca ragyog a boldogságtól, méterrudat és ollót vesz elő, s szolgálatkészen megkérdezi:

−  Mennyit parancsol, asszonyom?

Kovácsné erre a flegmán odavetni:

−  Oh, csak a kisfiam krampuszába szeretnék egy új nyelvet tetetni!

Mondja mama, miért ásogat olyan szorgalmasan a kertben télvíz idején?

−  Tegnap néztem a tévé gazdasági műsorát, és azt mondták benne, hogy okos ember most földbe fekteti pénzét.

Különc pénzhamisítók:

−  Összejön a magyar pénzhamisítók színe-java. Tanakodnak, hogyan lehetne a tevékenységüket változatosabbá tenni. Kitalálják, hogy 150 forintost kell gyártani. Elkészül a bankjegy, kipróbálásra leküldik Pistikét a sarki fűszereshez. Megjön a gyerek. Izgatottan kérdik tőle:

−  Mi volt, mi történt?

−  Hát az, hogy vettem egy egyforintos csokoládét.

−  És, és?

−  És visszaadtak kettő hetvenforintost, meg három háromforintost!

−  Aha! Úgy látszik a külföldi konkurencia sem tétlenkedik!

A pénztárosnő panaszkodik a főnökének:

−  Úgy veszem észre öregszem. Már nem vagyok olyan csinos, mint régebben.

−  Miből gondolja?

−  Mostanában a férfiak már megszámolják az aprót, amit visszaadok.

−  Mi az öregedés első jele?

−  Amikor rájössz, hogy a hangerőszabályzót balra is lehet tekerni.

Az öregkor legbiztosabb jele, ha a gyertyák többe kerülnek, mint a születésnapi torta.

Az öregség akkor kezdődik, amikor valaki a múltat kezdi építgetni.

Az ember szerelmet, pénzt, sikert akkor kap az életben, amikor már nem tudja élvezni. Egyet kap csak túl korán: a fiatalságot.

Mire az ember megtanulja, hogy mire kell vigyázni, rendszerint már nincs mire vigyázni.

−  Miben hasonlít egymásra a bikini és a statisztika?

−  Egyik sem tárja fel a lényeget, de gondolatébresztésre jó.

Egy nyugdíjas nénike bemegy a zöldségeshez:

−  Tulajdonképpen öt kiló krumplit szeretnék venni – mondja tétován – de attól tartok, hogy nem bírom el…

−  Sose aggódjék, néni! Majd úgy mérem, hogy elbírja!

−  Szervusz Kovács! Honnan jössz?

−  Egy grafológustól. Elvittem neki az írásomat.

−  No, és mit gondolsz, tényleg ért hozzá?

−  Azt hiszem, igen.

−  Miből gondolod?

−  Ránézett az írásomra, és előre kérte a honoráriumot.

Nehéz a múlttal szakítani.

Két csöves beszélget a Ligetben:

−  Mondd, haver, te mit csinálnál, ha nyernél a lottón százmillió forintot?

−  Először is minden padra csináltatnék egy párnát.

−  Uram, megalapozhatja a szerencséjét. Vegyen tőlem sorsjegyet.

−  Köszönöm, nem akarok nyerni.

−  Parancsoljon, van olyan is, ami nem nyer.

−  Sorsjegyet szeretnék venni. Mikor lesz a húzás?

−  Két hét múlva.

−  Az nem jó, nekem most kellene a pénz.

Falusi vendéglátás:

Kiadó ház egy tanyán. Az ár megfelelne, de a külföldi vendégnek kifogásai vannak.

−  Túlságosan messzi van a vécé a háztól.

A háztulajdonos megnyugtatja:

−  Ó, nincs az olyan messzi, ha időben elindul az ember!

Az ifjú turista barangolásai során elvetődött egy kis faluba. Hiányzik neki a szórakozás, ezért mielőtt kivenne egy szobát, megszólítja a szembe jövő öregasszonyt:

−  Tessék mondani, nénike, van ebben a faluban éjszakai élet?

−  Van fiam, csak most éppen felutazott a fővárosba.

Az erdész tetten éri a vadorzót:

−  Maga mit művel itt?

−  Higgye el erdész úr, én tulajdonképpen öngyilkos akartam lenni, de véletlenül a nyulat találtam el!

−  Nehogy kitördeljék a kis fákat! – figyelmezteti az erdőőr a turistacsoportot.

−  Maga csak ne féljen! Van nálunk balta!

A piktor és a paraszt:

−  Én olyan mestere vagyok az ecsetnek – dicsekszik a festő –, hogy egyetlen ecsetvonással sírósra tudok változtatni egy mosolygó gyermekarcot.

−  Nagy dolog! – feleli a paraszt. – Én ugyanezt egy görbe bottal is meg tudom csinálni.

Kohn, a könyvügynök bekopog egy neves és gazdag ügyvéd irodájába, s szeretne eladni neki egy Jókai-sorozatot. Igen ám, de az ügyvéd nem akarja fogadni. Erre Kohn azt mondja a titkárnőnek:

−  Kérem, mondja meg az ügyvéd úrnak, hogy egy hatalmas örökségről van szó!

Erre az ügyvéd azonnal fogadja. Kohn kirakja az asztalra a díszkötésű könyveket, és azt mondja:

−  Kedves ügyvéd úr, szeretném önnek felkínálni Jókai Mór szellemi örökségét...

A biztosítási ügynökök gyöngye módos ügyfelét agitálja, hogy kössön életbiztosítást. Rendben van, enged az „áldozat”. Csak azt mondja még meg, hogy halál esetén gyorsan fizetnek-e?

−  Mi az, hogy gyorsan? A múltkor egy ügyfelünk kiesett a tizedik emeletről, és mi már akkor kiutaltuk a pénzt a családjának, amikor a harmadiknál tartott.

Egy porszívóügynök betolakodik egy házba, és a háziasszony minden tiltakozása ellenére nagy rakás száraz lótrágyát szór a szoba közepére. A nő felháborodik:

−  Mit képzel? Mire az ügynök:

−  Asszonyom, ígérem, amit ez a csodálatos porszívó nem szed fel, azt én magam fogom megenni.

−  Akkor teszek rá egy kis tejszínhabot, mert áram nincs a házban...

−  Végre szebb környezetben fogunk élni – mondja az egyik szomszédasszony a másiknak.

−  Mi pedig nyugodtabb környezetben...

−  Maguk is elköltöznek?

−  Nem. Csak maguk!

Beszáll az utas a taxiba, és megkérdezi a sofőrt:

−  Mondja, a maga kocsijában szabad dohányozni?

−  Nem, én sem dohányzom.

−  És a hamutartóban honnan van az a sok csikk?

−  Azoktól, akik nem kérdezték.

−  Milyen az új rádiód?

−  Mint a gőzmozdony.

−  Hogyhogy?

−  Minden állomáson fütyül.

−  Hm… elfelejtettem, miért kötöttem csomót a zsebkendőmre.

−  Talán azért, hogy végre eszedbe jusson kimosni.

A kezdő kertész megkeresi öreg kollegáját:

−  Adjon tanácsot, mit lehet olyan földbe ültetni, ami alig kap esőt, sokáig süti a nap, a talaja agyagos, és sziklás lejtőn fekszik?

−  Zászlórudat – feleli az öreg.

−  Neked az a hibád, hogy mindenkinek igazat adsz…

−  Igazad van.

Haldoklik az öreg paraszt, mire a városi rokona megkérdezi:

−  Hívjunk orvost bátyám?

−  Nem kell fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni.

−  Csak annyit mondhatok, még egyetlen kuncsaftom sem panaszkodott a munkámra!

−  Ez szép! És mi a foglalkozása?

−  Koporsókészítő vagyok.

A rozzant öregember beállít egy asztalosműhelybe.

−  Adjon tanácsot, milyen fából csináltassak magamnak koporsót?

−  Nézze, ha rám hallgat, válassza a tölgyfát!

−  De miért?

−  Valahogy egészségesebb.

 

Éjszaka megy hazafelé a pali. Egy temetőn át visz az útja, ezért mindig nagyon fél. Egyik este, ahogy bandukol át a sírkerten, meglát egy férfit. Gyorsan odamegy hozzá:

−  De jó, hogy találkozom magával. Tudja, nagyon félek ilyenkor egyedül átmenni a temetőn.

−  Én is féltem, amíg éltem!

A temetőőr szokásos sétáját végzi, amikor azt látja, hogy az egyik sírból kinyúlik egy kéz, és kétségbeesett kiáltás hangzik fel:

−  Segítség, élve temettek el!

−  A temetőőr odarohan, s miközben a sarkával visszarugdossa a kezet így szól:

−  És milyen rosszul!

Pistike a temetőben a sírfeliratokat nézegeti az apjával.

„Itt nyugszik a legjobb apa.” „Itt nyugszik a szerető feleség.” „Itt pihen a legjobb barát.”

Pistike értetlenül kérdi:

−  Mondd papa! A rossz emberek hol nyugszanak?

Az erősen dadogó Szabó elmegy a logopédushoz, hogy gyógyítsa meg. Pár hét múlva barátja, aki a logopédust ajánlotta megkérdi:

−  Na, hogy haladsz?

Szabó mély lélegezet vesz, majd egy szuszra darálja:

−  A regiment remek iramban vágtat a répaföldeken.

−  Ó, ez igen! – mondja a barát. – Gratulálok. Ez igazi fejlődés!

−  Pe…pe…persze – dadogja Szabó. – Csa…csak a…az a b…baj, hogy n…nem mi…mindenre pa…passzol…

 

Szombat éjjel a dadogós fölcsengeti a gyógyszerészt, hogy hiperolt kérjen. A patikus álmosan szól ki a kis ablakon:

−  Mi teszik?

−  Hip…hip – kezdi a dadogós, mire a gyógyszerész közbevág:

−  Hurrá – és becsukja az ablakot.

−  Ma…maga egy pi…pi…pipi…piszok ha…ha…hazug gazember!

−  Azonnal vonja vissza!

−  De…dehogy vo…vonom! Ö…ö…örülök, ho…hogy ki…ki tudtam mo…mo…mondani.

A süllyedő hajón a dadogóst küldik fel az árbockosárba, hogy jelezze, ha jön a segítség, vagy partot lát. Egyszer felkiált!

−  Hajó... hajó... hajó... hajó..., – erre mindenki beugrik a vízbe – hajó... ha jól látom, cápák jönnek!

A vonaton a dadogós nem találja a WC-t. Arra jön a kalauz, és odaszól neki:

−  Ka-ka-kalauz uuuúr! Mo-mo-mondja, ho-ho-hol van a klo-klo-tyó?

−  Kö-kö-közvetlen itt jo-jo-jobbra, a fo-fo-folyosó vé-vé-gén! – válaszol a kalauz szintén dadogva.

−  Kö-kö-szönöm, mo-mo-most már mi-mi-mindegy...

Házaló ügynököket keres egy könyvkiadó bibliaárusításra. A sok jelentkező között egy fiatalember azt mondja a főnöknek:

−  É…én na…na…nagyon sze…sze…szeretnék maguknak dolgozni.

A kiadó vezetője megsajnálja szegény dadogóst, és bár semmi reményt nem fűz a használhatóságához, alkalmazza. Legnagyobb megdöbbenésre a hó végi elszámolásnál kiderül, hogy a fiatalember minden eddigi eladási rekordot megdöntött. A főnök gratulál neki, és megkérdezi, mi a siker titka?

−  Po…pofon e…e…egyszerű. Be…bek…bekopogok, és kö…közlöm, hogy bi…bi…bibliát árulok, és sze…sze…szeretnék fe…felolvasni be…be…belőle.

Kezdő könyvkereskedő:

−  Mondja, tudna ajánlani valami izgalmas krimit?

−  Igen, itt ez az újdonság, nagyon izgalmas és fordulatos. Csak az utolsó oldalon derül ki, hogy a cukorgyáros sofőrje a gyilkos.

−  Hát ebben a könyvesboltban egyetlen olyan könyv se létezik, amelyikben nincs erőszak, gyilkosság, meg szex?

−  De van, uram! Ott a telefonkönyv.

−  Szeretnék valami szép könyvet venni egy beteg számára.

−  Valami vallásosat esetleg?

−  Nem, már jobban van.

Óvatos szabó:

−  Jó, akkor ebből az anyagból csinálja az öltönyömet. De csak négy hónap múlva tudok fizetni. Nem baj?

−  Nem, jó lesz akkor is.

−  Köszönöm. És mikor lesz kész az öltöny?

−  Négy hónap múlva.

Ráérős szakiparos:

Kovácsékhoz becsönget a vízvezeték-szerelő:

−  Jó napot! Maguknál van csőrepedés?

−  Csőrepedés? Nem uram, nálunk minden rendben van.

−  Bocsánat, nem önök a Szabóék?

−  Szabóék fél éve elköltöztek.

−  Na, jellemző. Kihívják az iparost, aztán hanyatt-homlok eltűnnek…

A nagy földrengés után rengeteg ház dőlt össze. Ezért törvény elé állították a betonvasat, a téglát és a cementet. Mindegyik próbálja védeni magát.

A betonvas:

−  Ahelyett hogy kétujjnyit tettek volna belőlem a falba, csak egyujjnyit raktak bele. Ahelyett hogy egymásba kapcsoltak volna, csupán itt-ott összehegesztettek.

Felmentik. Következik a tégla:

−  Ahelyett hogy lapra tettek volna, élre állítottak. Így csak fele olyan vastag lett a fal.

Őt is felmentik. Következik a cement, amely így védekezett:

−  Én, ott sem voltam...!

Fényképésznél:

−  Mennyibe kerül majd a kép? – kérdezi Kovács a fotóstól.

−  Azt csak a felvétel után mondom meg. Most szeretném, ha mosolyogna.

Kovács megkapja a Kiváló Életmentő kitüntetést. Barátja gratulál neki, de megkérdezi:

−  Mondd, hogy kaphattál kitüntetést egy fuldokló kimentésért, amikor ne is tudsz úszni?

−  Tudod a Balatonon nyaraltam, és vízbicikliztem, amikor láttam, hogy egy ember fuldoklik.

−  Aha, így már értem. A csónakkal kimentetted a fuldoklót.

−  Nem, dehogyis. Egyszerűen szóltam neki, hogy álljon le nyugodtan, mert csak térdig ér a víz.

Egy háklis vénasszony állít be a háztartási boltba.

−  Kérek egy söprűt!

−  Parancsoljon asszonyom, épp most kaptuk.

−  Ez nem jó, mert rövid a nyele.

−  Tessék, ez hosszabb.

−  De ennek meg nagyon vastag a nyele.

−  Ez vékonyabb.

−  Annyira, hogy mindjárt eltörik. És a cirokszálak összevissza vannak benne csomózva.

−  Akkor talán ezt...

−  Ez túl kemény.

−  És ez?

−  Vacak... De mit csináljak? Ha nincs jobb, elviszem...

−  Becsomagoljam asszonyom, vagy itt rögtön rá tetszik ülni?

 

−  Melyik az a két szó, amelyet a diákok legtöbbször használnak.

−  Nem tudom.

−  Helyes a válasz.

Erre a kérdésre az angolul nem tudó is helyes választ ad:

−  Mit jelent az, hogy: I don’t know[7]?

−  Nem tudom.

Két barát beszélget:

−  Te miért nem tanulsz angolul? A fél világ ezt a nyelvet tanulja.

−  Tudod, szerintem eggyel több vagy kevesebb, már igazán nem számít.

 

A nyelvhasználatot egyesek úgy értelmezik, hogy másoknak a talpát nyalják.

Idézet egy nyelvőr előadásából:

−  A mai fiatalság azt hiszi, hogy ha trágárságokkal tűzdeli tele a mondanivalóját, akkor azzal egyénivé válik. De mekkorát tévednek a nyomorult kis gazok...

−  Melyik nyelvben tudsz öt percig folyamatosan szitkozódni szóismétlés nélkül?

−  Ilyen nyelv csak egy van, a magyar.

−  Főnök! Meg kellene emelni a fizetésemet, mert már három cég is érdeklődött utánam.

−  Na persze, és milyen cégek?

−  Az áramszolgáltató, a gázszolgáltató és a vízszolgáltató.

Az útépítésen a főnök odamegy a melósokhoz:

−  Fiúk! Nem érkeztek meg a lapátok.

−  Sebaj, majd egymásra támaszkodunk...

Egy vállalat vezetője új alkalmazottat vesz fel.

−  Mi a neve? – kérdezi a jelentkezőtől.

−  János – válaszol a férfi.

A főnök arca elborul:

−  Nézze, nem tudom, eddig milyen szedett-vedett helyen dolgozott, de nálunk senkit nem szólítanak a keresztnevén. Ez csak fölösleges bizalmaskodáshoz vezetne, ami tudvalevőleg a tekintély rombolását eredményezi. Alkalmazottaimat kizárólag a vezetéknevükön szólítom pl. Kovács, Kiss, Tóth. Csak a vezetéknév, érti, ugye? Magának én Kropacsek igazgató úr vagyok. Semmi haverkodás, és akkor minden rendben lesz. Akkor kezdjük még egyszer. Mi a teljes neve? A jelentkező sóhajt, majd kiböki:

−  Drágám. A nevem: Drágám János.

−  Oké, János, akkor beszéljünk az anyagiakról...

Az építésvezető kilátogat az építkezésre, és egy fiatalembert lát csellengeni a munkások között. Gondolja most példát statuál. Elveszi beosztottai kedvét a lógástól. Odamegy a fiúhoz.

−  Fiacskám, mennyi a fizetésed?

−  30 ezer forint – feleli a megszeppent fiú.

−  Tessék itt van, aztán soha többet ne lássalak itt! Miközben a fiú siet kifelé, az egyik munkás megszólal:

−  Főnök, mi a baja a pizzafutárral?

Megérkezik a pizza:

−  Mennyi borravalót szokott kapni? – kérdezi az ember a pizzafutártól.

−  Nem tudom, ez az első fuvarom. Egyetemista vagyok, csak besegítek a nyáron. De a többiek azt mondták, ön egy meglehetősen fukar egy alak. Örülhetek, ha húsz forintot kapok magától.

A hapsi bedühödik.

−  Micsoda? Na, itt van még ötszáz forint, és mondja meg nekik is, mennyit kapott! Egyébként mit tanul az egyetemen?

−  Alkalmazott pszichológiát.

Az egyik vállalkozó kérdezi a másikat:

−  Hogy csinálod, hogy az alkalmazottaid mindig pontosak?

−  Egyszerű a trükk: Harminc alkalmazott és csak húsz parkolóhely.

Sokak szerint az Internet egy nagy szemétdomb. Ez igaz, de ha valaki kitartóan „kapirgál” rajta, gyakran hozzájuthat igazgyöngyhöz is. Az Internetes írások stílusa is más, mint amit a napisajtóban, a különféle folyóiratokban megszoktunk. Sokkal rövidebb, tömörebb, szókimondóbb. Nem tisztel tekintélyt, nem óvatoskodik. Ez a stílus a világhálón fellehető viccekben, humoros írásokban is megnyilvánul:

„Jó napot, üdvözlöm a pszichiátria gyorssegély szolgáltatásánál! Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször. Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot. Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat. Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét! Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra. Ha ön skizofréniás, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg. Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy milyen gombot nyom meg, úgysem fog válaszolni senki. Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et. Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettős kereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják. Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét. Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0 -át. Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha rövid távú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot. Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak. Ha ön szőke, ne nyomjon semmilyen gombot, úgyis elrontaná.”

Mit mondanak a nők, amikor rajtakapják őket?

Az angol:

Darling, ha időben tájékoztattál volna mikor jössz haza, elkerülhető lett volna ez a mindkettőnk számára kínos helyzet.

A német:

Hans, ma a szokásosnál 4 perccel és 45 másodperccel korábban jöttél haza. Ezt meg kell magyaráznod!

A francia:

Jean, milyen jó, hogy jössz. Jacques már nem bírja tovább.

A svéd:

Te vagy az, Olaf? Én már ugyan kész vagyok, de Sven még szórakozna. Csatlakozz.

Az orosz:

Iván, végre egy igazi férfi! Ez itt még fel sem pofozott előtte.

A zsidó:

Izsák, úgy érzem nem te fekszel rajtam?

A magyar (miközben kiugrik az ágyból):

István, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?

A cseh:

Pepa, nyugodt lehetsz. Most tudtam meg, hogy ő lesz a főnököd.

A székely:

Kend az összes pálinkát megitta, mi mással tudtam volna megkínálni?

A cigány:

Gázsikám, há de jó hogy gyüssz! Itt márásztálom máán 2 órájá, hogy el tuggyád lopni á pénztárcáját!

A viccgyártók a csúnyának született embereket sem kímélik:

         1.    Annak ellenére szereti a természetet, hogy ilyen csúnyán elbánt Önnel?

         2.    Ha nekem ilyen arcom lenne, mint Önnek, beperelném a szüleimet.

         3.    Azért ne keseredjen el! Egy csomó ember még tehetségtelen is.

−  Mit bámulsz úgy rajtam, kisfiú?

−  Mondd néni! Te is a szebbik nemhez tartozol?

−  Miért fested magad, Gizi néni? – kérdi Pistike.

−  Hogy szép legyek.

−  És akkor miért nem vagy szép?

−  Hallottad, Manci lefényképeztette magát?

−  No, és hasonlít rá a kép?

−  Egészen biztos, mert eddig még senkinek sem mutatta meg.

Patikusnál:

−  Adjon egy adagot abból a csodás fiatalító szeréből!

−  Hm… azonnal utánanézek, hogy össze tudom-e szedni a szükséges mennyiséget!

Kovácsné bemegy a patikába, és sztrichnint kér.

−  Sajnálom! – mondja a gyógyszerésznő –, de mérget recept nélkül nem adhatok ki.

−  Ugyan már! – kedélyeskedik Kovácsné. – Úgy nézek én ki, mint aki öngyilkos akar lenni?

−  A gyógyszerésznő szenvtelen arccal végigméri, majd megszólal:

−  Ha én néznék ki így, mint ön, bizony kísértésbe jönnék.

 

Tizenkét éves korban a gyermekkort, tizennyolcban az ifjúságot, húszban az első szerelmet, harmincban a hitet, negyvenben a reményt, ötvenben a vágyakozást, hatvantól pedig fokozatosan az öt érzékszervünket temetjük el.

 

Kovácsné elmegy a jósnőhöz, hogy megtudja a jövőjét. A jósnő belenéz a kristálygömbbe, aztán megszólal:

−  A jövő héten nagyon sok ember fogja önt meglátogatni. Rengeteg virágot kap majd.

−  Ó, ennek örülök. Biztosan felköszöntenek? Ünnepelni fognak, ugye? Ez valami különleges esemény lesz.

−  Hááát… Nézze, minden temetés ilyen.

Egy viccmesélőnek ezt írták a fejfájára:

Vicceiddel minket öltél,

S most magad is sírba dőltél.

−  Te, el tudnád magyarázni nekem mi az az Einstein-féle relativitáselmélet?

−  Persze, mi sem egyszerűbb… Ha egy szép nővel töltesz el egy intim órát, öt percnek tűnik; míg a fogorvosi székben 5 percet egy órának érzel.

Megy a diák a falu egyik utcáján, és látja, amint egy gazda áll a malacok között. Fölkap egyet, fölemeli az almafához, és ott tartja két kézzel, amíg a malac meg nem eszi az almát. Akkor lerakja az állatot, és fölemeli a következőt. Az ötödik malac után a diák bekiabál az öregnek.

−  Bácsi! Inkább meg kéne rázni a fát, hogy lepotyogjanak az almák! Rengeteg időt takaríthatna meg vele!

Az öreg csak legyint:

−  Ugyan! Mit kezdjenek a malacok az idővel?

 

Sétál a család az állatkertben. Papa, mama, öcsike.

−  Papa, miért van az elefántnak ormánya?

−  Nem tudom, kisfiam.

−  Papa, a zsiráf csak lombot eszik, vagy a földről is le tudja legelni a füvet?

−  Nem tudom, kisfiam.

−  Papa, mit eszik a gólya a békán és a legyeken kívül?

−  Nem tudom, kisfiam.

A mama már unja a folytonos kérdezősködést, és rászól a gyerekre:

−  Öcsike, ne nyúzd már folyton az apádat!

Mire a papa fejcsóválva:

−  Hagyd csak szívecském! Úgy tanul a gyerek, ha kérdez!

Egy utas zsörtölődik a villamoson:

−  Micsoda modortalan, vad világ! Megszűnt az előzékenység, az udvariasság.

−  De hiszen – mondja egy másik utas – magának éppen most adta át a helyét ez a kisfiú!

−  Igen, de a feleségemnek még mindig állnia kell!

Csigagyűjtő versenyt rendeznek az öregek otthonában. A hetvenéves Józsi bácsi tíz csigát gyűjt össze egy óra alatt, Mari néni kilencet, Béla bácsi hetet. Csak a kilencvenéves Rudi bácsinak nem sikerült egy csigát sem felszednie. Megkérdezik tőle mi a sikertelenség oka?

−  Hát, mert mire lehajoltam huss, mindegyik szétszaladt.

A százéves bácsikától megkérdi valaki:

−  Mondja bácsi, hogyan érte meg ezt a kort?

Az öreg csendesen feleli:

−  Volt türelmem.

Mérkőzés után az edző így szól a csatárhoz:

−  Öregem, téged csak két dolog akadályoz abban, hogy jó futballista legyél.

−  Mi az?

−  A két lábad.

−  Önnek fantasztikusan széles mellkasa van, barátom. Jövő héttől a mi játékosunk lehet!

−  Meg se nézték, hogy tudok-e focizni!

−  Nem érdekes! Az a fontos, hogy nagy a reklámfelülete.

−  Ha kiderül, hogy rövidlátó vagyok, akkor vége a futballkarrieremnek – mondja kétségbeesetten a csatár a szemésznek.

−  Már hogy volna vége? Elfelejtette, hogy a futballhoz játékvezetőkre is szükség van?

A játékost felvágják a tizenhatoson belül, de a játékvezető továbbot int. A játékos dühösen rivall rá:

−  Hát nem látta? Hát vak maga?

A bíró odarohan, megáll előtte:

−  Mit mondott?

Mire a játékos:

−  Süket is?

A fejszámoló művésznek igen nehéz, bonyolult feladatokat ad a közönség. Egy hetyke ifjú kötekedő szándékkal közbekérdez:

−  Mennyi háromszor három?

−  Ha ön a szám után áll, akkor kilencven! – vág vissza a művész.

−  Miről lehet felismerni, hogy valaki tök hülye?

−  A kérdéseiről.

−  Mi az egyéni tragédia?

−  Ha valaki hülyének születik.

−  Mi a globális tragédia?

−  Ha a hülyeség akaraterővel és szorgalommal párosul.

Miheztartás véget:

» Aki tud, és tudja, hogy tud, az veszélyes; attól óvakodjatok!

» Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud, az okos; azt tanítsátok!

» Aki tud, és nem tudja, hogy tud, az bölcs; attól tanuljatok!

» Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud, az hülye; azt hagyjátok!

−  Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?

−  Egyenként a lavina hópelyhei is ártatlanok...

−  A legrosszabb dolog a cenzúrában a . . . . . . . . . . . !

Besétált egy fickó az ivóba, ahol addig még sosem járt. Rendelt egy italt, aztán megkérdezte a csapost, hogy szereti-e a favicceket. A mackó termetű csapos áthajolt a pulton, és mélyen az új vendég szemébe nézett:

−  Figyelj, öreg! – morogta neki vészjóslóan. – Látod azt a két fickót, ott balra? Rögbijátékosok. Tőlük jobbra az a hústorony, birkózó világbajnok. A sarokban az ott, súlyemelő. Én magam három sportágban vagyok menő. Szóval biztos vagy benne, hogy itt akarod az eszed játszani a favicceiddel?

−  Isten ments! – hebegte a fickó. – Semmi kedvem sincs ötször egymás után elmagyarázni a poént!

A cowboy bemegy egy texasi bárba, és mindenkinek italt rendel, beleértve a mixert is. Aztán bevallja, hogy nincs egy vasa sem. A mixer behúz neki egyet, és kidobja. Másnap monoklival a szeme alatt megint bejön a férfi, és mindenkinek rendel egy italt. Természetesen a mixernek is, majd ismét beismeri, hogy üres a zsebe. A mixer majdnem agyonveri dühében, és kihajítja az utcára. Harmadik este is megjelenik a cowboy, és nagy hangon újra rendel mindenkinek egy italt.

−  Nekem is? – kérdi a mixer vészjósló hangon.

−  Természetesen nem – feleli a fickó megszeppenve. – Ha maga megiszik egy pohárral, azonnal randalírozni kezd.

A texasi ivó ajtaját berúgja egy 160 centis, vékony kis emberke, és megáll csípőre tett kézzel:

−  Ki volt az a merész fickó, aki kékre festette a lovamat?

−  Feláll az egyik asztaltól egy tagbaszakadt Góliát.

−  Én… Miért, talán van valami kifogása?

−  Semmi uram, csak azt akarom mondani, hogy már megszáradt, lehet lakkozni.

Egy cowboy csípőre tett kézzel áll meg az ivó előtt:

−  Hé! – ordítja. – Ki kötötte el a lovamat?

−  Ha öt percen belül nem kerül elő, olyat teszek, amilyent még soha…

−  Na, és mit?

−  Gyalog indulok haza.

−  Öt ászom van! – kiált fel Joe az ivóban, és kiteríti lapjait.

−  Öt? – csodálkozik a pókermester.

−  És ilyenkor ki nyer?

−  Aki előbb lő…

Cowboyok ülnek a csehóban, közöttük félszemű Jack. Egy idő után nagy verekedés, lövöldözés kezdődik. Az egyik eltévedt golyó kiüti Jack megmaradt szemét is. Mire ő:

−  Ez az fiúk, először a lámpát…!

A szégyellős fiatal cowboy bemegy a bárba, és meglát egy takaros lányt a pultnál üldögélni. Be akar vágódni nála, de nem tudja, hogyan kezdje a beszélgetést. Nagy zavarában ácsorog egy darabig, aztán fegyvert ránt, és a lányon kívül lelő mindenkit a bárban, majd odamegy hozzá, s megkérdezi:

−  Mit csinál egy ilyen csinos lány egyedül a bárban?

A texasi farmer lánya boldogan újságolja az anyjának:

−  Most már biztos, hogy Johnny hamarosan megkéri a kezemet…

−  Említett ezzel kapcsolatban valamit neked?

−  Még nem, de már agyonlőtte a feleségét.

A hallgatag cowboy maga mellé ülteti a mennyasszonyát, Maryt a lóra, és elindul vele a prérin. A ló egyszerre csak megbotlik.

−  Egy – mondja a hallgatag cowboy. Vágtat tovább, ám a ló megint botlik egyet.

−  Kettő – mondja a hallgatag cowboy.

A szerencsétlen állat harmadszor is megbotlik egy fűcsomóban.

−  Három – mondja a hallgatag cowboy, majd leemeli Maryt a nyeregből, előveszi pisztolyát, és fejbe lövi az állatot. Mennyasszonya elkezd pörlekedni vele:

−  Jaj, Jack, hogy tehettél ilyet? Lelőni egy szerencsétlen állatot, csak azért, mert megbotlott? Micsoda elvetemültség, micsoda gonoszság!

A hallgatag cowboy megszólal:

−  Egy…

Az amerikai vadnyugaton bekopog egy férfi az ügyvéd ajtaján:

−  Mit akar?

−  Elválasztana a feleségemtől.

−  El.

−  Mit kér érte?

−  Hatvan dollárt.

−  Maga megőrült. Ötvenért agyonlövik.

 

Két cowboy meg egy kutya pókerezik. Az asztalnál sokan kibicelnek. Egy elragadtatott bámészkodó így szól a szomszédjához:

−  Mit szól ehhez a kutyához? Hát nem csodálatos?

−  A szomszéd megvetően mondja:

−  Sose lesz belőle jó játékos. Ahányszor jó lapja van, mindjárt elkezdi csóválni a farkát.

Két farmer beszélget:

−  Az én farmom olyan nagy – dicsekszik az egyik –, hogy ha reggel elindulok az autóval, csak este érek a végére.

−  Nekem is volt már ilyen rossz kocsim.

Lerobban kocsijával egy angol úr. Hiába indítózik, az autó meg sem moccan. A Mr. kiszáll a kocsijából, felnyitja a motorháztetőt, de nem lát semmit. Egyszer csak a háta mögött megszólal egy hang:

−  Meg kell pucolni az akkumulátor saruját…

Az angol hátranéz, de nem lát az országúton mást, csak két lovat. Az egyik fakó, a másik szürke. Vállat von, megtisztítja a sarut, s lám a kocsi elindul. Az úr beautózik a faluba, megáll a kocsma előtt, kér egy whiskyt, s közben elmeséli a csaposnak, mi történt vele.

−  Valaki azt mondta, pucoljam meg a sarukat… És akkor hátranéztem, de csak két lovat láttam.

−  Biztosan a szürke ló mondta – bólogat a csapos.

−  Hát ezt meg honnan veszi?

−  Mert a fakó tök hülye a motorokhoz.

Éjfélkor beállít a bárba egy ló, és kér egy száraz martinit.

−  Mennyi?

−  5 font – mondja a mixer –, de ide eddig még egy ló sem jött be.

−  Az az érzésem – mondja a paripa –, hogy többet nem is fog. Ilyen árak mellett!

Angol humor:

Egy este besétál egy ló London egyik elegáns klubjába, és leül a sarokba. A pincérrel hozat magának egy whiskyt, elkortyolgatja, majd újra hívja a pincért, és rendel egy sherryt. Miután ezt is megitta, pénzt tesz az asztalra, s távozik. Két előkelő angol vendég bámulva nézi a fura jelenetet. Nagy sokára megszólal az egyik:

−  Döbbenetes! Ilyet még nem láttam. Hogy lehet whiskyre sherryt inni?

Sir John Franciaországba utazik. A nyaralásból visszatérve megkérdezi a barátja, hogy voltak-e nyelvi nehézségei. Mire Sir John: „Nekem nem, de a franciáknak igen.”

A lord a londoni klubban ül, és újságot olvas, amikor berohan az inasa:

−  Mylord, a lady haldoklik.

−  Well – pillant fel a lord a lapból. – Kérdezze meg, mi az utolsó kívánsága.

Két angol lord az ötórai teáját fogyasztja. Egyszer csak belép a komornyik és közli:

−  Uraim, a Temze kilépett medréből.

−  Köszönöm, elmehet – mondja a ház ura.

Nyugodtan folytatják a teázást. Fél óra múlva a komornyik újra bejön:

−  Uraim, a Temze elárasztotta a város alacsonyan fekvő részeit.

−  Rendben van, elmehet – mondja a ház ura nyugodtan.

Újabb fél óra múlva a komornyik bejön, kitárja az ajtót, és azt mondja:

−  Uraim, a Temze.

Két angol úr golfozik. Egyszer csak így szól az egyik a másikhoz:

−  Uram, ön eltalálta a feleségemet.

−  I’m very sorry[8] – feleli a másik angol méltóságteljesen, majd odanyújtja a golfütőjét, és rámutat a saját feleségére:

−  Talán önnek is sikerül...

−  Lajos, ne az ujjaddal, hanem a cukorfogóval fogd meg cukrot – súgja az újgazdag vállalkozónak a felesége.

−  Miért? Itt a cukrot is forrón tálalják?

Az újgazdag házaspártól megkérdezik:

−  Tulajdonképpen miért nincs maguknak gyerekük?

−  Tudja, az egész lakás barokk stílusú, és ehhez nagyon nehéz megfelelő gyereket találni.

Újgazdagné dicsekszik:

−  Tegnap a zeneakadémián voltunk.

−  Ne mond! És mit hallottatok?

−  Hogy Kovácsék válnak.

Újgazdagéknál:

−  Mondja Szabóné! Igaz, hogy zongorát vettek?

−  Igen. Egy Bösendorfert.

−  És tud valaki a családban zongorázni?

−  Még nem, de holnap eljön egy ismerősünk, és megmutatja, hogyan kell csinálni...

Újgazdagné beállít a könyvesboltba, és megkérdezi:

−  Mondja kérem, ez az Anatole France nem írt semmit kék bőrkötésben?

Újgazdagék külföldön:

−  A Kovács házaspár megtekinti a párizsi Louvre-t. A képtár idegenvezetője végigvezeti őket a termeken, és mindent elmagyaráz. A látogatás végén megkérdezi:

−  Ha valakinek van még kérdése, szívesen válaszolok.

Kovácsné jelentkezik:

−  Mivel fényesítik a parkettot, hogy olyan szépen csillog?

A határállomáson Kovács megkérdi a vámtisztet:

−  Aranyat lehet kivinni az országból?

−  Igen, lehet.

−  És tessék mondani, nyolcvan kilót is?

−  Annyit azért nem!

Kovács hátrafordul a feleségéhez:

−  Akkor te itthon maradsz, aranyom!

A kincskereső kezében térképpel ás egy szigeten. Már egy méter mély a gödör, amikor talál egy cédulát: „Áss tovább!” A következő méternél megint egy cédula: „Áss lejjebb!” Újabb méter, újabb cédula. Már hat méternél tart, amikor megtalálja az utolsó cédulát: Reszkető kézzel emeli a szeme elé: „Na te okos, most hogy fogsz innen kimászni?”

 

−  Tegnap egy antikváriumban megvettem a „Hogyan lehetek milliomos” című könyvet. Csak otthon vettem észre, hogy az oldalak felét kitépdesték belőle.

−  Semmi vész! Fél millió is jól jön, nemde?

Kovács elmegy az óráshoz, és kéri, hogy javítsa meg a falióráját. Az órás kibontja az elé rakott csomagot, de abban csak egy inga van.

−  De uram, hát hol az óra?

−  Otthon. Az órának semmi baja, csak az inga áll.

Megrögzött drukker:

−  Ébredj már, Jenő! Hét tíz van!

−  Kinek a javára?

Riporterek faggatják a hajóskapitányt:

−  Mikor fordul vissza a nyílt tengerről? Amikor már fogytán az ivóvíz, az üzemanyag, vagy amikor teli vannak a hordók hallal?

−  Egyik sem – feleli. – Van egy nagyon csúnya szakácsnő a hajómon. Amikor már ott tartok, hogy őt is megkívánom, kiadom a parancsot: Indulás haza!

Egy efendi elmegy a tevekereskedőhöz, és vesz egy tevét. Közlik vele a használati utasítást: Az állat a „Hű” szóra indul, és a „Fenébe” kiáltásra áll meg. Az efendi fizet, és elindul. Menet közben elbóbiskol. Arra riad fel, hogy egy szakadék szélén vannak. Elkiáltja magát:

−  A fenébe!

Erre a teve megáll. Most már megnyugodva mondja az efendi:

−  Hű, de meleg helyzet volt!

Korparancs:

Arab sejk sétál a sivatagban, előtte 50 méterrel megy a felesége. Szembejön vele egy másik sejk, és méltatlankodva felkiált:

−  Mit csinálsz, Ahmed? Nem meg van írva a Koránban, hogy az asszonynak 50 méterrel az ura mögött kell mennie?

−  Igaz Ali, igaz. Csakhogy amikor a Koránt írták, még nem volt elaknásítva a sivatag!

Új inast alkalmaz a szobafestő mester. Kimennek a munkaterületre.

−  Na fiam, először fesd le az ablakokat!

−  Eltelik vagy másfél óra, s jön a gyerek.

−  Mester, készen vagyok. Befessem a kereteket is?

Suszterinas:

−  Már három napja egy nyaklevest sem kaptam... Csak nem haragudott meg valamiért a mester?

A mester bosszúsan kiált rá inasára:

−  Ostoba fickó, nem megmondtam, hogy minden kelléket hozz ide!

−  Ide is hoztam, mester úr! Gyalut, fűrészt, kalapácsot, szekercét...

−  Igen, de hol a sör, te tökfej?

−  Ha valami szamárságot csinálok, én nevetek rajta a legjobban.

−  Boldog ember vagy, öregem. Milyen derűs életed lehet…

−  Mivel vigasztalják magukat az ostobák?

−  Az üres fejnek jobb az akusztikája.

Egy notórius munkakerülő, semmirekellő naplopó elpatkol. Felesége elhamvasztatja, s a hamvakat egy homokórába rakatja. Otthon a homokórát felteszi a szekrénypolcra, és azt mondja:

−  Így… És most dolgozni fogsz.

Ha az emlékezetedben végigpörgeted a sorsodat, és nem fakadsz sírva örömödben vagy bánatodban, akkor elvesztegetted az életedet.

Az egyszeri szegény embernek fia született. Nagy örömében végigszalad a falun, mindenkit meghív, jöjjenek el megnézni a gyereket.

−  Aztán ha jöttök, csak rúg­­játok be a kaput nyu­god­tan – teszi hozzá.

−  Már miért kellene berúg­ni a kaput? – kérdezi va­la­ki. Nincsen rajta ki­lincs?

−  Hogyne volna. De csak nem fogtok üres kézzel jönni?

−  Te Gergő! Tudod nálunk most lesz a disznóvágás… Nem tudnál kisegíteni? Na­gyon szívesen pajtás. Mi ké­ne? Kés? Fazék?

−  Nem. Disznó.

Viszály a fiatal anya és kamasz lánya között:

−  Disznóság! Már megint az én esőkabátom van rajtad?

−  Ez is baj? Nem akartam, hogy elázzon az új ruhád.

−  Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a világon?

−  Állj félre, mert nem látok tőled semmit!

A zsúfolt vonatra felszáll egy fiatalember szaxofonnal. Azon nyomban játszani kezd, nagyon hangosan és nagyon hamisan. Mikor abbahagyja, elővesz egy pléhbögrét, és azt mondja:

−  Ezt most körbeadom. Ha nem gyűlik össze megfelelő összeg, tovább szaxofonozok.

A tenyeres-talpas, százhúsz kilós Kovácsné nagy nehezen belenyugszik, hogy fogyókúráznia kell. Orvosi tanácsra, életében először tornával kezdi a napot. Lazításként előbb dübörögve körülszaladja az asztalt, majd dobbant néhányat, és terpeszbe ugrik. Ebben a pillanatban megcsörren a telefon, s jelentkezik a szoba alatt lakó agglegény:

−  Drága asszonyom! – kezdi könyörgő hangon. – Nem tudná valahol másutt idomítani az elefántját?

 

Orvosviccek

 

A háziorvos megvizsgálja a panaszokkal jelentkező hölgybeteget, majd azt mondja:

−  Felírok egy gyógyszert, ebből vegyen be naponta 3 × 2 tablettát, és három hónapig nem szabad zongoráznia.

Amikor a beteg elmegy, az asszisztensnő megkérdezi a háziorvost:

−  Nem értem doktor úr, mi összefüggés van a betegség és a zongorázás között?

−  Semmi, csak a hölgy pont felettem lakik.

−  Hallom visszavonultál.

−  Muszáj volt abbahagyni. Nem énekelhetek többé.

−  Miért nem? Történt valami?

−  Csak annyi, hogy eltiltott az orvos.

−  Az, aki a szomszédodban lakik?

−  Jaj, doktor úr, esténként sehogy sem tudok elaludni. Mit csináljak?

−  Képzelje azt, hogy reggel van, és fel kell kelni. Meglátja, rögtön elalszik.

−  Ezeket a tablettákat próbálja meg szedni álmatlanság ellen!

−  És ha ezek sem segítenek, doktor úr?

−  Akkor nem marad más hátra, mint a televízió.

−  Az a baj doktor úr, hogy nem tudok aludni. Még altatóval sem.

−  Próbáljon meg számolni villanyoltás után: egy, kettő, három és így tovább. A monoton számolás általában segít.

−  Nekem nem. Már kipróbáltam.

−  És mi volt az eredmény?

−  Mikor egymillió-száztizenhatezer-kilencszáznyolcvanhétnél tartottam a feleségem lerántotta rólam
 a paplant, hogy keljek fel, mert elkésem a munkahelyemről.

−  Doktor úr, nem tudok aludni. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem.

−  Ja, így már érthető.

−  Jaj, doktor úr! En­gem nagy balszeren­cse ül­döz…

−  Miben nyilvánul ez meg?

−  Nálam a hét szűk esz­tendő már tizenegy éve tart…

−  Milyen gyógyszert írjak fel magának, né­ni­­ke?

−  Mindegy lelkem, csak va­lami új gyógy­szer le­gyen, amilyet ed­dig még nem szed­tem.

Az orvos azt mond­ja a be­tegnek:

−  Na, most sokkal job­ban néz ki, mint a múltkor.

−  Igen, mert betartot­tam az utasítást, ami az orvossá­gos üvegen állt.

−  És mi az?

−  Az üveget tartsuk mindig lezárva!

Az idős nyugdíjast kérdezi az orvos:

−  Használt az erősítőszer, amit a múlt héten írtam fel magának?

−  Nem.

−  Miért nem?

−  Nem bírtam letekerni a kupakját.

A kis faluban a fiatal orvos hiába várja a be­­tegeket. A házvezetőnője egyszer csak je­len­ti, hogy a kertben egy csomó gyerek eszi az éret­len gyümölcsöt. Az orvos gondolkodik egy pillanatig, majd azt mondja:

−  Nehogy elküldje őket!

Ha jól érzed magad, ne aggódj. El fog múl­ni.

Az egészséges em­­bernek sok kívánsá­ga van, a betegnek csak egy.

−  Ne gyere közel hoz­zám, öregem! Influ­en­zás vagyok.

−  Sose bánd, ko­mám! Inkább tő­led kap­jam el, mint egy ide­gen­től.

−  Ne féljen kislány! Hamarosan feljavítjuk a szervezetét – mondta az orvos egy fiatal lánynak. – Az a baja, hogy vérszegény. Nem szokott szívdobogást kapni, amikor táncol?

−  Az attól függ doktor úr, hogy kivel táncolok.

Súlyosan sérült em­­­­bert szál­lí­tanak a men­­­­­tők kór­ház­ba. Ott az ügyele­tes fel­veszi a sze­mé­lyi adatait.

−  Nős?

−  Nem, kérem a lép­­csőről estem le.

−  Hetedszerre sem si­­­ke­rült el­ta­­­lálnia a vé­­námat nő­vér­­ke! Dönt­­­­­se el, hogy vért vesz, vagy te­to­­válni akar!

−  Nővér! Vett vért a pá­ci­ens­től?

−  Igen, de sajnos csak 5 liter jött ki.

−  Azért fantasztiku­san so­kat fej­lő­dött az orvostu­do­mány – mond­­­j­a özvegy Ko­­­vács­né.

−  Amikor fiatal lány vol­tam, még mez­te­lenre kel­lett vet­kőz­­nöm az or­vo­si vizsgálat­hoz.

−  És most?

−  Most elég, ha kinyújtom a nyel­­­vem.

 

A doktornő vizsgálgat­ja a ren­delő­ben a soron kö­vet­kező férfi pá­­ciensét, majd fejcsóválva mond­­ja neki:

−  Maga nem tetszik nekem.

−  Nem baj, nem is azért jöt­tem, hogy megkérjem a kezét…

Egy feltűnően csinos, tizenhét éves lány anyukája kíséretében elmegy az orvoshoz. A doki végignézi őket, majd azt mondja a lány­nak:

−  Kérem, vetkőzzön le!

−  Bocsánat – szól közbe a ma­­ma –, de a beteg én vagyok.

−  Igen? Akkor nyújtsa ki a nyelvét asszonyom.

 

A kissé szenilis háziorvos ér­dek­lődik:

−  Hogyan adta be a kedves fér­jének az altatót, amit a múlt­kor fel­írtam?

−  Ahogyan a doktor úr mond­ta, minden két órában. El sem tud­ja képzelni milyen nehéz volt mindig újra felébresztenem.

 

−  Azt gondolom asszonyom, hogy önnek bélférgei vannak...

−  Pont bélférgeim? Igazán ki­talál­hatott volna a doktor úr va­lami gusztusosabb betegséget!

A beteg köhögés elleni orvos­sá­got kér a doktortól, aki közben te­lefo­nál­gat, s nem nagyon figyel a páciensére. Ezért véletlenül hashaj­tót ír fel neki. Másnap a beteg újra jelentkezik.

−  Na, köhög még? – kérdi az or­vos.

−  Nem merek!

A fiatalasszony életében először kós­tolja meg a whiskyt, és felkiált:

−  Jaj, de érdekes! Pontosan olyan íze van, mint annak az orvos­ság­nak, amit a férjem évek óta na­ponta háromszor bevesz!

Kovács meglátogatja a kórházban barátját, Szabót:

−  Hogy bírod ágyban, paplan alatt ezt a rettenetes kánikulát? – kérdezi részvéttel.

−  Elég jól – nyöszörgi a beteg. – Szerencsére gyakran ráz a hideg.

−  Téged is szokott rázni a hideg, ha lázas vagy?

−  De mennyire! Főleg éjszaka.

−  És olyankor a fogaid is vacognak?

−  Nem tudom. Nem alszom velük.

−  Valahányszor mosolyogni látom asszonyom, mindig arra gondolok, hogy fel kellene csábítanom a lakásomra.

−  Nocsak! Maga ilyen nagy nőcsábász?

−  Dehogy. Csak fogorvos vagyok.

−  Hű, de tetszik nekem az a kis fogorvosnő!

−  Hát uram, próbálkozzék meg vele, úgy tudom, még lány.

−  Na, de hogyan merjek közeledni egy nőhöz, akinél már annyi férfi hagyta ott a fogát?

Fogorvosnál:

−  Hé, mit csinál? Ez nem a fájós fogam!

−  Nyugi, nyugi! Majd arra is sor kerül.

Párbeszéd a fogorvosnál:

−  Mibe kerül egy teljes fogsor?

−  Százezer forintba

−  Az, nagyon drága.

−  Mégis megéri, mert ha rendben van a fogsora, ehet, amit akar.

−  Igen ám, de ha kifizetem a fogsort, nincs miből...

Az orosz újmilliárdos elmegy a fogorvoshoz. A doki megvizsgálja, majd azt mondja neki:

−  Hiszen önnek vadonatúj, gyönyörű aranyfogai vannak... Mit csináljak velük?

−  Hogyhogy mit? Szereljen fel egy riasztót!

−  Doktor úr, a fogak, amelyeket felrakott nekem fájnak…

−  Na látja! Mondtam, hogy olyanok lesznek, mint az igaziak.

Reszkető pasast vizsgál a fogorvos. Ki kell húznom a fogát – közli. A beteg most már úgy remeg, hogy összekoccannak a fogai.

−  Na, nyugalom! – mondja a fogorvos. – Itt egy kis konyak, ettől majd elmúlik a félelme. A beteg megissza a konyakot, s kisvártatva csakugyan elmúlik a remegése.

−  Na, megjött a bátorsága? – kérdi a doki.

−  De mennyire! Most próbáljon meg valaki csak egy újjal is a fogamhoz nyúlni!

−  Miért van feldagadva a képed?

−  Most jövök a fogorvosomtól. Kihúzattam a bölcsességfogamat.

−  No, és fáj még?

−  Nem tudom. Ott hagytam a doktornál.

Az asszisztensnő rohan be a rendelőbe, és kétségbeesetten kérdezi az orvostól:

−  Jaj, doktor úr, mit csináljak? A betege, aki most indult haza a rendelésről, a kapuban összeesett.

−  Fordítsa meg, hogy úgy nézzen ki, mintha csak most jött volna…

Kovács panaszkodik a barátjának:

−  Olyan feledékeny lettem az utóbbi időben!

−  És mit teszel ellene?

−  Mi ellen?

−  Doktor úr, kérem segítsen rajtam! Mostanában olyan szétszórt vagyok. Tetszik tudni ez azért van,
mert… Miért is?

−  Doktor úr, kérem segítsen! Valami baj van a memóriámmal.

−  Mióta

−  Mit mióta?

Azt mondja az orvos a betegnek:

−  Van egy rossz és egy jó hírem. Melyikkel kezdjem?

−  A rosszal.

−  Nos, a rossz hír az, hogy ön Alzheimer kórban szenved.

−  És mi a jó hír?

−  Hogy mire hazaér, elfelejti.

−  Doktor úr! Azt hiszem a férjemnek agyérelmeszesedése van! – panaszolja egy asszony a rendelőben. – Órák hosszat beszélek hozzá, és a végén, amikor rákérdezek kiderül, hogy fogalma sincs miről van szó.

−  Ez nem agyérelmeszesedés, asszonyom! – feleli az orvos. – Ez áldás!

A pszichiáter mondja a betegének:

−  Az már biztos, hogy a három hét alatt sokat javult a memóriája, Kovács úr.

−  Bocsánat, de engem Szabónak hívnak.

−  Na ugye...!

Egy idős nő nyit be a patikába:

−  Kérek egy Acidum acetylosalycilicumot! – áll meg a pult előtt.

−  Acidum acetylosalycilicumot? – csodálkozik rá a gyógyszerész. – Hiszen ez közönséges Aszpirin.

−  Ez az! Csak mindig elfelejtem a nevét.

A falusi körzeti orvos elmegy vadászni a társaival. Amikor hazatér, megkérdezi a felesége:

−  Na, eredményes volt a vadászat?

−  De mennyire! Van egy fácánom, két nyulam és három új páciensem.

A postás megbetegszik. Elmegy az orvoshoz, aki megvizsgálja:

−  Nincs komolyabb baja – mondja. – Csak több mozgásra lenne szüksége. Sétáljon legalább egy órát naponta.

−  Jó doktor úr. De mikor? Mielőtt kihordtam a leveleket vagy utána?

Egy erősen leromlott egészségű betegnek tanácsolja az orvos:

−  Tartózkodjon többet a szabad levegőn.

−  De, doktor úr, ennél is többet!

−  Miért, mi a maga foglalkozása?

−  Hajléktalan vagyok.

Az orvos megkérdi az öreg parasztot:

−  Na, bevette a kanalas orvosságot?

−  Hát félig-meddig. Az orvosság még ment, de a kanalat sehogy sem tudtam lenyelni!

Az öregség jele, amikor az embernek már közérzete van.

Két öreg beszélget:

−  Azt mondta az orvos, hogy szklerózis multiplexem, angina pectorisom, reumám, asztmám és magas vérnyomásom van…

−  Elég, elég! Inkább azt mond meg, mi az, amid nincs!

−  Fogam.

A beteg kétségbeesetten hall­­­gat­ja a doktort, aki so­rol­ja a vizs­gálatok eredmé­nyét.

−  Súlyos májzsugor… szív­elég­­te­­len­ség…vesedaga­nat…

−  Jaj, doktor úr, nem tud­na va­lami pozitívat is mon­dani?

−  De, itt van az AIDS teszt­je…

Kovács hatalmas hordót gu­rít ma­ga előtt, amikor meg­látja a ba­rátja.

−  Hát te hová mész azzal a hor­dóval?

−  Az orvosi rendelőbe – feleli Kovács. – Tudod, az or­vo­som azt mondta, hogy fél­évenként vigyem be a vi­ze­letemet.

 

Az orvos felháborodottan ripa­kodik rá betegére:

−  Három hónapja kezelem ma­gát sárgaság ellen, és csak most mondja, hogy kínai?

 

A sok tünettől gyakran nem lát­ni a betegséget.

A betegség vágtatva jön, és po­roszkálva távozik.

A reggelidet egyedül fogyaszd el, az ebédedet oszd meg a bará­taiddal, a vacsorádat pedig add oda az ellenségednek.

−  Doktor úr, megint nagyon fáj a vál­lam!

−  Tegyen rá éjszakára hideg boro­gatást!

−  De doktor úr, a múlt héten még me­leg borogatást ajánlott…!

−  Na látja, milyen gyorsan fejlődik az orvostudomány?

−  Értem doktor úr. Vigyáznom kell magamra. De ugye pálinkát azért ihatok?

−  Megmondtam a múlt héten is, hogy egyetlen kortyot sem ihat! Miért erőszakoskodik megint?

−  Gondoltam, azóta fejlődött valamit az orvostudomány…

Az idült alkoholista és nagy dohányos kivizsgálásra jelentkezik a kórházban. A leletek elkészülte után a kezelőorvos közli vele:

−  Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?

−  Hááát kezdje a rosszal!

−  Sajnos ki kell venni a fél tüdejét.

−  Ajajaj – sopánkodik a beteg. És mi a jó hír?

−  Így legalább el fog férni a mája[9].

Az orvos megvizsgálja a pácienst, majd közli vele:

−  Nem találok okot a panaszára. Talán a sok ivástól van.

−  Nem baj, doki. Majd visszajövök, amikor kijózanodott.

Az ifjú doktor tanácstalanul nézi a beteg leleteit, majd megszólal:

−  Jó lenne, ha ezentúl kevesebb alkoholt fogyasztana!

−  Antialkoholista vagyok! – mondja a beteg. – Nem iszom én egy korty szeszt sem.

−  És hogy áll a dohányzással?

−  Soha életemben nem dohányoztam.

−  Önnek a zsíros koszt is árt. Ne egyen zsíros húsokat.

−  Semmilyen zsíros húst nem eszem. Vegetárius vagyok.

−  Azt a nemjóját! Valamit csak szeret?

−  Igen a cseresznyekompótot.

−  Jó. Akkor attól tiltom el.

A szent:

−  Nem tudom mit tegyek doktor úr! Szinte állandóan fáj a fejem.

−  Sok alkoholt iszik?

−  Egy kortyot sem.

−  Dohányzik?

−  Soha nem dohányoztam.

−  Akkor mértéktelenül táplálkozik.

−  Ellenkezőleg. Tervszerűen és mértéktartóan eszem.

−  Szerelem?

−  Nem érdekelnek a nők.

−  Ahá, akkor már értem mi a baj. A glória szorítja fejét.

Kovács úr elmegy az orvoshoz, mert szörnyen fáj a háta.

−  Dohányzik?

−  Nem.

−  Iszik?

−  Soha.

−  Nőzik?

−  Nem, dehogy.

−  Akkor már tudom… Magának most kezdenek kinőni a szárnyai.

−  Doktor úr, szeretnék legalább százhúsz évig élni!

−  Dohányzik?

−  Nem.

−  Szereti a jó ételeket?

−  Nem.

−  A finom italokat?

−  Nem.

−  Kávézik?

−  Nem.

−  Imádja a nőket?

−  Nem.

−  Hát akkor mi a csudának akar olyan sokáig élni?

Nagybátyám abbahagyta a dohányzást, leszokott az alkoholról, a nehéz, fűszeres ételekről és a nőkről. Egészséges volt egészen az öngyilkosságáig...

−  Doktor úr, nekem kimondottan előnyös a dohányzás!

−  Az nem lehet, fiatalember!

−  De igen, mert ha rágyújtok, az anyósom azonnal távozik...

−  Dohányzik? – kérdezi az orvos a beteget.

−  Inkább innék valamit, ha már ilyen figyelmes.

−  Nem jelent problémát önnek a nyelés?

−  Nem doktor úr. Csak ha víz kerül a számba.

−  Józsi bácsi! Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!

−  Az lehetetlen főorvos úr, akkor én már tíz éve halott lennék.

−  Az ön betegségének az oka az alkohol!

−  Maga az első orvos, aki nem rám keni a hibát!

−  Doktor úr, segítsen rajtam! Nézze, hogy remeg a kezem.

−  Biztosan sokat iszik!

−  Á, dehogy. A felét mindig kilötyögtetem.

−  Doktor úr, disznótorost ehetek?

−  Nem, az nagyon nehéz étel.

−  Nem baj, majd két kézzel fogom.

−  Doktor úr, ha ön mindentől eltilt, akkor már nincs értelme az életemnek.

−  Hogyhogy mindentől? Én csak az italtól és a cigarettától tiltottam el.

−  És mit gondol, mit csinálok én még azon kívül…?

−  Ezt az orvost én feljelentem!

−  Miért?

−  Életveszélyes fenyegetésért. Azt mondta, hogy ha nem hagyom abba az ivást, elpatkolok.

Kovács úr ne dohányozzon, mert minden szál cigaretta egy újabb szög a koporsójába – figyelmezteti az orvos a beteget.

−  Na és, kit érdekel, ha a koporsóm úgy néz ki, mint egy sündisznó!

Az orvos kérdezi a beteget:

−  Hány cigarettát szív el naponta?

−  Tízet.

−  De uram, én csak ötöt engedélyeztem!

−  Az igaz, de voltam egy másik orvosnál is, és ő is engedélyezett ötöt.

−  Na, hogy érzi magát? – kérdezi az orvos a páciensétől.

−  Jaj, nagyon rosszul, doktor úr – feleli a beteg. Képzelje, már az sem ízlik, amitől eltiltott.

 

−  Uram, ön ezzel a szívvel nyolcvan évig is elélhet…

−  De doktor úr, nyolcvanhét vagyok.

−  Na ugye, megmondtam.

A kilencvenkét éves Kovács elmegy az orvoshoz, hogy alaposan vizsgálja meg.

−  Dohányzik? – kérdi a háziorvos.

−  Napi két csomag cigaretta és tíz szivar…

−  Kovács bácsi, ha nem hagyja abba, fél éve sincs hátra!

−  Nézze doktor úr, maga a tizedik orvos, aki ezt mondja nekem. Kilencen már meghaltak.

−  Sok feketét iszik? – kérdi az orvos a pácienst.

−  Sokat! – ismeri be a beteg.

−  És erőset?

−  Nagyon erőset.

−  Aztán tudja-e, hogy az erős feketekávé lassan ölő méreg?

−  Hát, ha az, akkor tényleg lassan ölő méreg, mert én már 82 éve iszom.

A beteg férjet megvizsgálja az orvos, majd négyszemközt így szól a kint várakozó feleségéhez:

−  Asszonyom a férje csak akkor gyógyulhat meg, ha leszokik a dohányzásról.

−  Le fog szokni – mondja az asszony.

−  Igen, de ehhez rettentő erős akarat kell.

−  Ne aggódjon doktor úr, nekem rettentő erős akaratom van.

−  Doktor bácsi, kérem! Igaz az, hogy ha sok sárgarépát eszem, megjavul a látásom?

−  Hogyne volna igaz, kisfiam. Hát láttál te már olyan nyulat, amelyik szemüveget hord?

−  Értetted, amit a doktor bácsi mondott? – kérdi Évikét a mamája.

−  Értettem! – bólint a gyerek. Azt mondta, hogy nem lehet mindig csokit enni. A szervezetnek
szüksége van vitaminokra is. Csak egyet nem értek!

−  Mit, kislányom?

−  Hogy miért éppen azokban az ételekben van a legtöbb vitamin, amiket én nem szeretek?

Természetes gyógymód:

−  No, hogy van a beteg? Beváltak a piócák?

−  Hát elég sok baj volt velük… Az elsőt még hajlandó volt lenyelni, de a többit már meg kellett sütni neki.

Korunk legújabb jelensége az elhízás is mind gyakrabban válik a humor céltáblájává:

Az orvos szigorúan előírja páciensének, hogy egészsége megőrzése érdekében kezdjen el rendszeresen tornázni. Pár hónap múlva megkérdezi:

−  Nos, használ a rendszeres torna?

−  Azt hiszem…

−  Ha lehajol, már meg tudja a kezével érinteni a lábujjait?

−  Azt még nem, de most már legalább látom őket.

−  Még legalább 10 kilót le kell fogynia! – figyelmezteti az orvos a páciensét.

−  Egyen gyümölcsöt, párolt zöldséget, salátát és legfeljebb egy szelet pirítós kenyeret.

−  Jó, jó doktor úr. De étkezés előtt vagy után?

Ez is egy megoldás:

−  Nagyon szeretnék lefogyni. Mit tegyek?

−  Amint ízlik valami, köpd ki!

Az orvos így szól a kicsit túlsúlyos pácienshez:

−  Mrs. Jones, ezekből a tablettákból vegyen be mindennap kettőt éhgyomorra... Feltéve, ha adódik ilyen alkalom!

 

−  Nem tudsz valami hatásos fogyókúrát?

−  De tudok. Két étkezés között tarts egy hét szünetet.

−  Amióta diétán élek, szigorúan számolom a kalóriákat.

−  És mennyit fogytál eddig?

−  Egy grammot sem. Viszont jelentős haladást értem el a matematikában.

 

Kovács a szokottnál korábban jön haza, és ahogy benyit a konyhába lát egy papírra írt listát, különféle élelmiszerekről. Gyakorlott férj lévén, fogja a felesége bevásárlószatyrát, és elmegy a közértbe[10], a húsboltba, a piacra. Sorra kipipálja a felírtakat, mindent rendre bevásárol. Mire hazaér, már a felesége is otthon van. Amint meglátja a férjét a teli szatyrokkal, eláll a lélegzete. A levegőt kapkodva kérdi:

−  Csak nem vásároltad meg mindazt, ami a listán állt? – Csapja össze a kezét.

−  Dehogynem! – mondja büszkén a férj. – Még jó zsíros füstölt oldalast is kaptam, pedig az ritkán van.

−  Atyaúristen! – rogy le az asszony. Tudod te ki diktálta le azt a listát? A háziorvos. És csupa olyan étel áll rajta, amit a diétánk miatt nem szabad fogyasztanunk.

A vezető bank terebélyesedő vezérigaz­gatójá­nak fogyasztó tornaként lovaglást ír elő az or­vosa. Vesz hát egy hátaslovat, s minden nap szor­galmasan kilovagol. Egy hónap múlva jelent­ke­zik kontrollra.

−  Nos, lefogyott? – fogadja a doktor.

−  Én nem – sóhajt a bankár. – De látná a lo­vamat!

Egy fogyókúrázni szándékozó testes hölgy fellép az utcai automata mérlegre. A gép nyikorog-csikorog, majd megjelenik egy felirat:

„A mérleget egyszerre csak egy személy használhatja!”

A beteg feláll a mérlegre, ami százhúsz kilót mutat. Mire az orvos:

−  Mennyi volt a súlya, amikor utoljára mérték?

−  Három kiló húsz deka.

Így is lehet:

−  Te magad sodrod a cigarettádat? Miért?

−  Tudod, az orvosom elrendelte, hogy mo­zog­jak egy kicsit többet…

−  Sportolsz?

−  Igen. Ráereszkedem a gerincemre, és erősen figyelek egy pontra.

−  És mi az a pont?

−  A televízió.

A sportot sose késő elkezdeni, úgyhogy én még várok…

Szeretem az extrém sportokat, mert köz­ben ren­geteg új barátot ismerek meg: men­tősöket, se­bé­sze­ket, gyógytornászokat és ked­ves embereket, akik ki­hívták a men­tő­ket!

Az öreg Szabó elmegy az orvoshoz:

−  Tessék mondani doktor úr, hogyan kap­hatnék én AIDS-et?

−  Te jó ég! Hány éves a bácsi?

−  Nyolcvanhét.

−  És miért szeretne maga AIDS-et kap­ni?

−  Mert az olvastam, hogy az AIDS-el el lehet élni még tíz-tizenöt évet.

A professzor vizsgáztatja a medikus hall­gatót:

−  Azt mondja meg, kedves kollega, ha magát beteghez hívják, mi az első kér­dése?

−  Az, hogy hol lakik a beteg…

Az orvostanhallgató államvizsgázik.

−  Mit kell először is biztosan tudnia – kérdezi a vizsgabizottság elnöke –, ha egy beteghez hívják?

A hallgató nem sokat töpreng.

−  A címet, professzor úr!

A mentőorvos vizsgázik. Azt kérdi tőle a professzor:

−  Mondja, ha beteghez hívják miből állapítható meg, hogy az illető már halott?

−  Hát abból, hogy körülötte mindenki sír.

 

Az orvosi egyetemen a vizsgáztató professzor egy röntgenleletet ad a szigorlatozó kezébe:

−  Mesélje el kérem, hogy mit lát a felvételen!

−  Erről a röntgenfelvételről azonnal megállapítható, hogy a páciens egyik lába 15-20 milliméter hosszabb, mint a másik. Emiatt a beteg feltehetően erősen sántított.

−  Nagyon jó – dicséri a professzor. – Halljam, mit tenne ön ebben a helyzetben?

−  Hááát professzor úr, valószínűleg én is sántítanék!

−  Nem tudom, emlékszik-e rám doktor úr? Tavaly voltam itt a reumámmal, s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.

−  Igen, ez nagyon fontos…

−  Csak ezt szeretném tudni, megfürödhetek-e már?

 

−  Betartotta az utasításaimat, és nyitott ablaknál aludt?

−  Be doktor úr, nagyon szigorúan.

−  Helyes… És az influenzája nyomtalanul elmúlt…?

−  Nem, az megvan. A karórám meg a videóm tűnt el nyomtalanul.

A falusi állatorvos hirtelen megbetegedik, és kénytelen elmenni a háziorvosához. Amint belép a rendelőbe, a doktor szívélyesen fogadja:

−  Foglaljon helyet, kollega. Na halljuk, mi a panasza?

Az állatorvos leül, és a bajusza alatt dünnyögve megjegyzi:

−  Ja, kérem, hát így könnyű!

Konzílium:

−  Az ifjú házas orvost telefonon bridzselni hívják a kollegái.

−  El kell mennem drágám – mondja, amikor leteszi a kagylót.

−  Valami komoly eset? – kérdezi aggódva az asszonyka.

−  De mennyire komoly… Már három orvos ott van!

Két gyógyszervegyész beszélget:

−  Minek nevezzük el az új gyógyszert?

−  Trichloraneurinbutylmenachhindioxyphenyaethanolbarbituratnak, vagy valami hasonlónak, hogy a hipochonderek ne tudják könnyen megtanulni.

A körzeti orvos otthonában éjjel csörög a telefon:

−  Doktor úr, megint én vagyok. A férjem rosszul van, kérem sürgősen jöjjön ki.

−  Nem megyek, a maga férje egy hipochonder. Csak beképzel magának mindenféle betegséget.

Másnap reggel azért biztos, ami biztos a doktor odatelefonál Kovácsékhoz, s tréfálkozva kérdi:

−  Na, hogy van a mi „nagy betegünk”?

−  Sokkal rosszabbul. Most azt képzeli be magának, hogy meghalt.

A nénike érdeklődik az orvosnál, hogy tekintettel súlyos betegségére, milyenek a kilátásai.

−  Hát nénike, a jövő hétre már nem vegyen tartós tejet!

−  Doktor úr, tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.. Mondja meg, mennyi időm van még hátra?

−  Na, Kovács néni. Olvasta maga a Háború és békét?

−  Nem.

−  Na, akkor már ne is kezdjen hozzá...

Slepp:

Az egyik magyar kórházban takarítónőként dolgozott egy bevándorolt nő, aki bár tíz éve élt már nálunk, mégis meglehetősen törve beszélte a magyart. Történt egyszer, hogy a postás expressz levelet hozott a főorvosnak, és éppen tőle kérdezte meg, hogy merre találja.

−  Ván vizit bent kórteremben! – magyarázta az asszony, az ajtóra mutatva. – Várjál, míg jönni ki...

−  Aztán, hogy ismerem meg?

−  Hát olyán mágás ősz ember, kicsikés bajusszal rajta... De a legjobban onnán lehet megismerni, hogy sokán mennek hátul ne­ki...

Az orvos vizit előtt megkérdezi az ügyeletest:

−  Hogy érzi magát a négyes szo­bában az a beteg, akit tegnap délután hoztak be?

−  Egész éjszaka azt kiabálta, hogy látni szeretné a feleségét.

−  Ó, szegény, hát még mindig nincs magánál?

A nővér rohan az osztályos or­vos­hoz:

−  Doktor úr, a kettes beteg job­ban van!

−  Megszólalt?

−  Igen.

−  És mit mondott?

−  Hogy rosszul van.

Az orvos meglátogatja ágy­ban fek­vő betegét, és azt mondja ne­ki:

−  Már sokkal szebben köhög, mint tegnap.

−  Nem csoda doktor úr, egész éj­szaka gyakoroltam.

A ronda nő elmegy az orvoshoz:

−  Doktor úr, minden reggel, amikor felkelek, és a tükörbe nézek, hirtelen elfog a hányinger. Ön szerint mi a bajom?

−  Nem tudom, de a látása tökéletes!

−  Doktor úr, segítsen! Egyálta­lán nem látok.

−  Mit nem lát?

−  Már hónapok óta egyetlen fo­rin­tot sem.

Szemorvos megvizsgálja a pá­ci­enst, majd megkérdi:

−  Ne haragudjon, de hogy ta­lált be a rendelőbe?

Azt mondják, a szem a lélek tük­re. Mennyi szörnyűséget láthat egy szemorvos?

Fülorvosnál:

−  Milyen a hallása, mama?

−  Római katolikus...

Logikus kérdés:

−  Kérem főorvos úr, a jobb fülemre szinte alig halok az utóbbi időben.

−  Sajnálom, hogy ezt kell mondanom uram, de ezen már nem lehet segíteni. Ez a korral jár, kérem.

−  Na, de a jobb fülem öregebb, mint a bal?

Öreg bácsika hálálkodik a fülészeten:

Doktor úr, el sem tudja képzelni, milyen boldog vagyok. Örökké hálás leszek önnek, amiért visszaadta a hallásomat… Akkor hát mennyivel tartozom?

−  Én is nagyon örülök, hogy sikerrel járt a kezelés. Kétezer forint lesz.

−  Mennyit mondott? Négyezer?

−  Neeem! Hétezer!

Az újgazdag anyuka el­viszi édi-bédi cseme­téjét az orvos­hoz. A ki­vizsgálás után így szól a doki:

−  Azt hiszem enyhe vér­­­­szegénység. Írok fel egy kis va­sat.

Mire a nő:

−  Dokikám! Pénz nem számít, úgyhogy ír­jon nyu­godtan ara­nyat.

A belgyógyász kér­de­zi a kollegáját:

−  Hogy csinálod, hogy olyan jó neved van a vá­ros­ban?

−  Egyszerű, minden páciensemnek azt mondom, hogy halálos beteg. Ha meghal, jó volt a diagnózis, ha meggyógyul, csodadoktorként tisztelnek.

Plasztikai sebészeten:

−  Doktor úr, mennyibe kerül, hogy eltüntesse a ráncokat az arcomról?

−  Százezer forintba.

−  Olcsóbb megoldás nincs?

−  De van. Hordjon fátylat.

A szomszéd kíváncsian érdeklődik Mr. Jacksontól[11]:

−  Úgy hallottam, hogy a felesége ismét felvar­ratta az arcát. Hogy érzi magát?

−  Köszönöm, egész jól. Csak az zavarja kissé, hogy amikor elmosolyodik, a bal lába térdből felemelkedik.

−  Doktor úr, túl nagy az orrom. Nem tudna ebből egy új orrot formálni?

−  Ebből? Akár hármat is!

A plasztikai sebész görögös arcélt varázsolt a hölgynek, eltüntette a ráncokat, és az orrát is kisebbre szabta.

−  Mit tehetek még asszonyom? – kérdi az orvos.

−  Tudna nekem nagy és kerek szemeket csinálni?

−  Természetesen – válaszol a sebész, majd így szól az asszisztensnőjéhez:

−  Legyen szíves, mutassa meg a számlát a hölgynek!

A háziorvos befejezi a vizs­gálatokat, megírja a receptet, s a beteg diszkréten elhelyez egy borítékot az asztal sarkán.

−  Kérem, tessék eltenni – mondja határozottan az or­vos –, nem fogadok el há­lapénzt.

−  Bocsásson meg, doktor úr... Talán akkor egyházi cé­lok­ra...

−  Kérem, én ateista vagyok!

−  Ez esetben pártcélokra ta­lán...

Lábadozásának vége felé így szól Kovácsné a kezelő orvosá­hoz:

−  Doktor úr! Megkap­hat­­nám a számláját!

−  Szó sem lehet róla asszo­nyom! – tiltakozik az orvos. – Ahhoz ön még nem elég erős.

−  És mondja doktor úr! Ha már olyan drága ez a haj­nö­­vesztő kú­ra, legalább hasz­nál?

−  Hogyne használna! – mond­ja a doktor. A kúra vé­gére olyan hosszú haja lesz, hogy amikor megkapja a számlámat, már nyu­godtan tépheti.

Az orvos kérdi a páciensétől:

−  Miért küldte vissza felbontatlanul a számlát, amit küldtem?

−  Mert ön megtiltotta, hogy felizgassam magam.

Az orvos haragosan telefonál Kovácsnak:

−  A csekk, amit adott nem érvényes.

−  Akkor kivittek vagyunk. A gyógyszer, amit adott nem használ.

Megjelent egy könyv ezen a címen: „Mit te­gyünk, mi­előtt az orvos megér­ke­zik?”

Az első számú tanács: „Te­gyünk félre elég pénzt!”

−  Jársz még ahhoz a bel­vá­rosi orvoshoz?

−  Minek járnék? Ró­lam már minden orvos le­mon­dott.

−  Úristen! Miért?

−  Mert egyiknek sem tu­dok fizetni.

Az orvost kérdezi egy ba­rátja, hogy hova siet?

−  Képzeld, már két hete já­rok egy beteghez.

−  Szegény, és mi baja?

−  Nem tud fizetni.

Tényleg súlyos beteg:

−  Doktor úr, segítsen raj­tam, súlyos gátlásaim vannak.

−  Majd segítünk rajta, most mondja el a ba­jait!

−  Először is: nem tudok át­menni az úttesten.

−  Na, majd kigyógyít­juk...

−  Aztán meg nem tu­dok alud­ni.

−  Ezen is segítünk.

−  De van még egy bajom.

−  Ki vele!

−  Nem tudok fizetni.

−  Mondja kollega úr – kérdi a professzor az osztályos orvost –, miért olyan bánatos?

−  Kora hajnalban meghalt egy betegem.

−  Látja, látja. Hányszor megmondtam, hogy a kezelésért előre kell kérni a honoráriumot!

−  Mi van doktor úr, miért ilyen bánatos? Csak nem beteg?

−  Nem, dehogy… Csak amíg szabadságon voltam, a hülye helyettesem meggyógyította az összes pénzes betegemet.

−  A legutóbbi betegem va­­ti­ká­ni va­lu­tá­ban fizette ki a hono­ráriumot.

−  Mi az a vatikáni valuta?

−  Isten fizesse meg!

Az egyik orvos átszól a má­siknak telefonon:

−  Kollega, küldök egy fém­jelzett be­te­get.

−  Hogyhogy fémjel­zett?

−  A haja ezüst, az ere arany, a foga acél, a lába ólom, és nincs egy vasa sem.

−  Mondja doktor úr, feltét­lenül szük­sé­gesnek tarja a má­so­dik műtétet? Vé­gül is ne­kem el kell tar­tanom a csa­­ládomat…

−  Nekem is, nekem is!

Pszichiáternél:

−  Doktor úr kérem, ne­kem az a panaszom, hogy rettenetesen fe­le­dé­­keny vagyok mos­tanában. Mi a te­endő?

−  Először is fizessen előre.

 

A sebész szokatlan módon műtét előtt kéri a honoráriumot betegétől.

−  Doktor úr, miért kell előre fi­zetni?

−  Maga rá merné bízni az életét egy olyan sebészre, akinek reszket a keze az idegességtől, hogy vajon megkapja-e a honoráriumot?

Egy autószerelő épp egy Harley motorjának a hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. A szívsebész a szervizvezetőre várt, hogy nézze meg a motorját. A szerelő átkiabált a termen:

−  Hé, doki, kérdezhetek valamit?

A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz, aki épp a motort szerelte. A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte:

−  Szóval, doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a szívet, kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?

A sebész elgondolkodott, elmosolyodott, és odasúgta a szerelőnek:

−  Próbálja meg mindezt járó motorral!

A ravasz milliomos beviszi egy idős roko­nát a szanatóriumba. Felkeresi a szanatórium tulaj­do­no­sát, és közli vele, hogy neki mindegy, hogy mit csinál a rokonával. Akár meggyó­gyít­ja, akár meg­öli, ő tízezer dollárt fizet érte. Né­hány hét múlva a szanatórium tulajdonosa be­hí­vatja a millio­most. Bejelenti, hogy a be­teg meg­halt, és egyúttal át­nyújtja neki a tíz­ezer dollár­ról szóló számlát.

−  Itt valami tévedés van! – nézegeti a milliomos a számlát.

−  Miféle tévedés? – döbben meg a doktor. – Hiszen ön ajánlotta fel, hogy tízezer dollárt fizet.

−  Valóban én! – ismeri be a milliomos. – De hát meggyógyította ön a beteget?

−  Sajnos nem tudtam meggyógyítani.

−  Akkor hát megölte?

−  Maga megőrült, uram!

−  Tehát se meg nem gyógyította, se meg nem ölte. Ez esetben milyen jogon köve­tel pénzt tőlem?

 

Súlyos autóbalesetet szenved az újgazdag aranyifjú. Kocsija totálkáros, őt magát eszméletlen állapotban szedik ki a roncsból, lángvágóval. Mentő, kórház, hosszú műtét. Az egyik karja menthetetlen, amputálni kell. Napokkal később, még mindig bódultan, de már túl az életveszélyen. Állandó ügyelet mellette, a nővérke észleli, hogy kezdi visszanyerni az öntudatát. Szól az orvosnak, hogy beszéljen a beteggel.

−  Uram, ön súlyos közúti balesetet szenvedett. A kocsija totálkáros lett.

−  Ajjaj, odalett a drága Ferrarim?

−  Más baj is van uram. Amputálnunk kellett a roncsolódott karját.

−  Jesszusom! Hová lett az arany Rolexem?

 

A milliomos elmegy a divatos orvoshoz kivizsgálásra. A lendületes diagnózisairól ismert doktor ezúttal sem tagadja meg önmagát. Még le sem vetkőzött a beteg, máris közli vele:

−  Látom, egy daganat van a jobb mel­lén. De ne aggódjon, majd én le­apasz­tom!

−  Nem szükséges leapasztania! – vi­gyo­rodik el a milliomos. Az a da­ganat ugyanis a pénztárcám.

Egy orvosprofesszor meggyógyította pá­ciensét, majd ezekkel a szavakkal bú­csú­zott el tőle:

−  Az ön betegsége óriási mértékben gazdagította az orvostudományt!

−  Azt meghiszem – sóhajtott a beteg –, én ugyanis ebbe teljesen tönkremen­tem...

Főorvos:

−  Hát bizony barátom, maga csak az erős szervezetének köszönheti, hogy fel­­gyógyult.

Beteg:

−  Jó hogy tetszett szólni doktor úr, én már éppen fizetni akartam önnek…

A vizsgálat után így szólt az orvos a be­teg­hez:

−  Tudja, hogy az utolsó pilla­nat­ban jött el hozzám.

−  Jaj, olyan súlyos a baj, doktor úr?

−  Ellenkezőleg. Még egy nap, és ma­­gától meggyógyult volna.

−  Sose fáradjon doktor úr, Nekem már csak a természetes gyógymód­ban van bizalmam.

−  Gondolja, hogy a természet biztosan se­gít?

−  Hát ha nem is, de legalább a végén nem nyújtja be a számlát.

Hajnalban cseng a telefon a kisvá­ro­si orvos lakásán. A doki kikászá­lódik az ágyából, és felemeli a kagy­lót. Kétség­be­esett férfi van a vonal vé­gén.

−  Halló doktor úr? Kovács Káz­mér vagyok a Rezeda utcából. Ne hara­gudjon, hogy ilyenkor zavarom, de a feleségemnek szörnyű hasi fájdalmai vannak. Azt hiszem a vakbele!

−  Feküdjön csak vissza nyugodtan uram! A felesége vakbelét már tavaly kioperáltam, és még nem hallottam olyat, hogy valakinek visszanőtt volna!

−  Elnézést doktor úr, de olyasmit sem hallott, hogy valaki újranősült?

−  Nahát öregem, te itt a kondicio­náló­te­remben? Most már bevallhatom, ami­kor két hónapja meglátogattalak a kórházban, azt hittem sose kerülsz ki onnét...

−  Én is azt hittem. De aztán nyugdíjaz­ták a kezelőorvosomat.

Egy beteg, aki tisztá­ban van a ma­gyar egés­z­ség­ügy anyagi helyzeté­vel:

Nagyvizit van egy vidéki kór­­ház kórter­mében:

−  Az egyes és a hár­mas betegnél vég­­bélben mér­je­nek lázt, a kettesnél pe­dig száj­ban – rendel­kezik a fő­orvos, majd a be­tegekhez for­dul:

−  Van valami kívánsá­guk?

Azt mondja erre a kettes be­teg elhaló han­gon:

−  Ha csak egy hő­mé­rőjük van, jó len­ne, ha ná­lam kez­denék a mérést.

Nem éppen megnyugtató:

Műtét előtt a beteg riadtan nézi a se­bészt.

−  Nyugodjon meg kérem – mosolyog rá a doktor. Ez már az ötszázadik műté­tem lesz.

−  Ó, feleli a beteg –, akkor ön bizo­nyára nagyon gazdag!

−  Azt nem mondhatnám – feleli az orvos, mert csak sikeres műtétek után fogadok el pénzt.

A főorvos új műtéti eljárást talált ki. Ezt javasolja a következő betegének is, aki aggódva kérdezi:

−  Aztán sikerülni fog az operáció, doktor úr?

−  Egyszer már sikerülnie kell! – hangzott a nem túl megnyugtató válasz.

−  Szerintem ez a sebész nem akar felelősséget vállalni a műtétért.

−  Hát ezt meg honnan veszed?

−  Látod, már előre mossa a kezeit.

A beteg előkészítve fekszik a műtőasztalon. Már megkapta az érzéstelenítőt.

−  Professzor úr, miért húz kesztyűt?

−  Hogy ne maradjon ujjlenyomat.

Nagyvonalúság:

−  Őszintén sajnálom – mondja az orvos a frissen operált betegnek –, de újra fel kell nyitnom a hasát.

−  Miért?

−  Mert benne felejtettem a gumikesztyűmet. Ez nem probléma doktor úr! Itt van száz forint, és vegyen magának egy másikat.

A műtétet nem lehet el­kezdeni, mert az altató­or­vos késik. Felhívják te­le­fo­non, hogy mikor ér be.

−  Hát sajnos dugóba ke­rül­tem, de mi a páciens fog­lalkozása?

−  Útkarbantartó.

−  Ó, akkor nem kell al­tat­ni. Tegyenek egy lapátot az álla alá, és rögtön elalszik.

Tapintatos nővér:

−  Mondja Kovács úr, maga babonás?

−  Nem. Miért? Mert holnap reggeltől már csak bal lábbal tud felkelni.

Egy férfinak amputálni kellett az egyik lábát. Műtét után bemegy hozzá az orvos, és azt mondja:

−  Van magának egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam előbb?

−  A rosszat.

−  Az a rossz hír, hogy tévedésből a jó lábát vágtuk le.

−  Na, és mi a jó hír?

−  Gyógyul a rossz.

−  Kovács úr! Van egy jó meg egy rossz hírem.

−  Tudja mit, kezdje a jóval!

−  A leletek szerint önnek már csak 24 órája van vissza.

−  Uramisten! Mi lehet az, ami ennél is rosszabb?

−  Az, hogy elfelejtettem tegnap szól­ni…

 

Ne aggódjon! – mondja az or­vos az egyik betegének vizit köz­ben. Két hé­ten belül kikerül az osz­tályomról.

−  Hogyan főorvos úr?

−  Vagy így, vagy úgy.

Az orvos alaposan megvizsgálja a be­­teget, ellenőrzi a leleteit, de meg sem szó­lal, csak hümmög a papí­rok felett. A be­teg tü­rel­metlenül kérdezi:

−  Doktor úr, hát mi a bajom?

−  Azt majd a boncolás mutatja meg.

Az orvos hosszú vizsgálatsor után la­ti­nul lediktálja a diagnózist az asszisz­ten­sének.

−  Mondja doktor úr – kérdi a rémült beteg –, ez valami ritka betegség?

−  Dehogyis! – nyugtatja az orvos. Teli vannak vele a temetők.

Orvos a pácienshez:

−  Van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?

−  Kezdje a jóval!

−  Egy betegséget fogunk magáról elnevezni...

−  Miért beszélnek az orvosok a műtőben latinul?

−  Nem tudom.

−  Hogy a beteg szokja a holt nyelveket.

Bízzuk szakemberre:

−  Jaj, doktor úr, szörnyen beteg vagyok! Reménytelen a helyzetem… Szeretnék véget vetni az életemnek!

−  Nana! Ne hamarkodja el, a barátom! Bízza csak énrám!

−  Azért hoztam el önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit vesebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el...

−  Sose aggódjon, asszonyom! Akit én vesebajjal kezelek, az vesebajban is hal meg.

−  Doktor úr, attól félek, hogy élve temetnek el.

−  Ettől nem kell félnie, amíg én kezelem.

−  Nos uram, önt meg kell mű­teni – mondja az orvos.

Mire a beteg:

−  Azt nem. Inkább meghalok.

−  Az egyik nem zárja ki a másikat.

Orvos a beteghez:

−  Sajnálom, most már élete vé­géig le kell mondania a szex­ről!

−  Jaj nagyon elkeserített doktor úr?

−  Ugyan már, csak kibírja va­la­hogy azt az egy hetet!

Kovácsot kórházba szál­­lít­ják, s ki­vizsgálás után egy ha­­talmas kór­te­rem­­ben helyezik el. Elszörnyed­ve ta­pasz­tal­ja, hogy az éjszaka fo­lyamán több beteget is kivisznek a szo­bá­ból, fe­hér lepedővel le­takar­va, hol­tan. Reg­gel a nagyvizitnél fel­há­borod­va rek­la­mál:

−  Főorvos úr, miért nem je­löl­nek ki a hal­dok­lóknak egy kü­lön kór­ter­met? Mire a főorvos:

−  Röhögni fog Ko­vács úr! Ez az.

−  Doktor úr, sajnos nem tudok fi­zet­ni önnek a vizs­gálatért, de be­ve­szem magát a végrendele­tem­be.

−  Rendben van, asszo­nyom, de ak­kor kérem, adja vissza a re­cep­tet! Felírok egy másik gyógyszert!

A beteg altatás előtt megkérdi a főorvostól:

−  Jaj doktor úr, drága lesz a műtétem?

−  Maga most ne törődjön a pénzzel. Bízza ezt az örököseire!

−  Doktor úr, csak azért kerestem fel, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki önnek…

−  Ne haragudjon, nem emlékszem… Ön páciens vagy örökös?

−  No, Kovács úr! Megvan elégedve az új hallókészülékével?

−  Nagyon is doktor úr! Amióta megvan, háromszor módosítottam a végrendeletemet.

−  Meddig tart még a műtét, professzor úr? – kérdi a kimerült asszisztencia.

−  Hogyhogy a műtét? Hát nem boncolunk?

A pszichiáter magyarázza a betegnek:

−  Higgye el nekem, nincs olyan akadály, amit erős akarattal le ne győzhetnénk.

A beteg eltűnődik.

−  Doktor úr, megpróbálta már a fogkrémet visszanyomni a tubusba?

Az idegorvos azt mondja a vizsgálat végén a betegének:

−  Nézze, én most felírok magának valami enyhe nyugtatót, de az tenne igazán jót magának, ha bele tudna temetkezni a munkájába.

−  Az nem megy, doktor úr.

−  Miért nem?

−  Mert betonkeverő vagyok.

−  Uram, az ön betegsége pszichés eredetű. Azt tanácsolom, hogy mélyedjen el jobban a munkájában!

−  Na még csak az kéne!

−  Miért? Mivel foglalkozik?

−  Emésztőgödröket tisztítok.

−  Doktor úr, hipochonder vagyok!

−  Ugyan már, csak bebeszéli magának!

A pszichiáter megkérdezi a páciensétől:

−  Mi történne, ha levágnám a bal fülét?

−  Nem hallanék.

−  És ha levágnám a jobb fülét is?

−  Akkor nem látnék.

A pszichiáter meglepődve kérdezi:

−  Miért?

−  Hát, mert leesne a szemüvegem.

A pszichiáter behívja a következő páciensét:

−  Magának mi a foglalkozása?

−  Autószerelő.

−  Nos, akkor feküdjön a dívány alá!

−  Jaj, segítsen rajtam, doktor úr. Magamban beszélek.       

−  Az nem olyan nagy baj, néha én is szoktam.        

−  De én rém unalmas vagyok!

−  Doktor úr, nekem van egy nagyon nagy problémám.      

−  Halljuk!      

−  Kérem, engem senki sem vesz komolyan!

−  Na ne vicceljen!

Egy bűnöző elmegy a pszichiáterhez.

−  Doktor úr, mentsen meg, úgy érzem üldöznek!

−  Mióta tart ez magánál?

−  Amióta megszöktem a börtönből!

Egy férfi elmegy a pszichiáterhez.

−  Mi a problémája? – kérdi a doktor.

−  Nehezen kötök barátságot. Tud rajtam segíteni, maga ronda dagadt állat?

Új beteg érkezik a pszichológia professzorához.

−  Tanár úr kérem, kényszerképzetek gyötörnek évek óta, és még senki sem tudott rajtam segíteni.

−  Hmm... Korábban kihez járt?

−  Kovács doktor úrhoz.

−  Aha, így már világos! Az egy dilettáns marha. Képzelem, milyen hülyeségeket tanácsolt magának.

−  Hogy forduljak önhöz.

A pszichiáter azt mondja régi páciensének:

−  Nagyon örülök, asszonyom, hogy sikerült önnel elfeledtetnem azt az elképzelést, miszerint ön Diana hercegnő.

−  Igen, doktor úr, én is örülök! Ja igen, és a számlát Károly hercegnek küldje!

A pszichoanalitikus így szól a csinos beteghez:

−  Most befejezzük a kezelést. Azokra a gátlásokra, amelyek megmaradtak önben, még szüksége lesz a jövőben!

−  Doktor úr, szörnyű gondban vagyok. A fiam egész nap a homokban játszik, homokvárakat meg alagutakat épít.

−  Nincs ebben semmi kóros. Minden gyerek szeret játszani.

−  Ugye? A fiam felesége mégis azt mondja, hogy ha nem hagyja abba, elválik tőle.

−  Doktor úr, kérem, vizsgálja meg a feleségemet, mert nagyon gyerekes a viselkedése.   

−  Miben nyilvánul ez meg?  

−  Abban, doktor úr, hogy valahányszor fürdök, bejön a fürdőszobába, és sorra elsüllyeszti a papírhajóimat.

 

Bolond viccek

 

−  Professzor úr, segítsen kérem! A férjem…

−  No ki vele, mi a baj?

−  Azt hiszi magáról, hogy ő egy új Volkswagen Golf.

−  Miben nyilvánul ez meg?

−  Azt mondja rossz a gyújtása, panaszkodik, hogy zajos a karburátora, a gyomrát marja az akkusav, és desztillált vizet kér inni.

−  Kérem, megvizsgálom, ha idevezeti.

−  Rendben, De tessék mondani, hol van ezen a típuson önindító?

−  Doktor úr, a férjem megbolondult. Lónak képzeli magát.

−  Mikor tudja behozni, hogy megvizsgáljam?

−  Mindjárt felnyergelem, és odavágtatunk.

−  Doktor úr, állandóan azt képzelem, hogy egy macska vagyok.

−  És mióta képzeli ezt?

−  Már kiscica korom óta.

−  Biztosan tudok segíteni magán! – mondja a pszichiáter a betegének. – De ehhez az kell, hogy alaposan megismerjen az ön problémáit. Tehát arra kérem, próbáljon nekem mindent elmesélni. Kezdje egészen a legelején...

−  Rendben, doktor úr. Kezdetben teremtettem az eget és a földet...

A beteg a diliházban lelkesen írogat.

−  Mit írunk, mit írunk? – kérdi nyájasan a vizitelő professzor.

−  Levelet írok magamnak.

−  Na és mi lesz benne?

A beteg csodálkozva néz rá:

−  Honnan tudhatnám, amikor még meg sem kaptam?

Az elmebeteg a diliház folyosóján szaladgál, madzagon húzva maga után a fogkeféjét. Az éppen arra járó ápoló rámosolyog:

−  Szép kutyája van, Lajoska!

−  Na de kérem. Ez nem kutya, hanem fogkefe, nem látja?

Az ápoló furcsán néz rá, és tovább megy. A bolond rákacsint a fogkefére.

−  Jól átvertük, Fifi!

Az elmeorvos a tébolyda kertjében meglátja az egyik ápoltat, aki egy pórázon ócska cipőt húz maga után.

−  De szép kis kutyus! – mondja nyájasan. – Hogy hívják?

−  Fifi.

−  Szép neve van. És szokott ugatni?

A bolond megvetően néz rá:

−  Maga hülye, hallott már férficipőt ugatni?

 

Az egyik bolond sétál az elmegyógyintézet kertjében, s egy pórázt húz maga után. Az arra járó orvos megkérdi:

−  Mondja, miért húzza maga után azt a pórázt?

−  De hülye kérdés! Talán toljam?

A bolondokházában az egyik beteg a vízvezetéknél áll, és egy botra kötött madzagot lógat a kagylóba. Az ápoló tapintatosan kérdi tőle:

−  Na, hány halat fogott eddig?

A bolond rámered:

−  Maga őrült, a vízvezetékben?

Az orvos kérdezi a diliházban lévő betegtől:

−  Megőrült maga, hogy így rángatja az ágyat?

−  Naná, különben miért lennék itt?

Két bolond beszélget. Az egyik legalább száz kiló, a másik ötven sincs. Azt mondja a sovány

−  Öt palacsintát ettem ebédre, és meg se kottyant.        

A kövér legyint:

−  Én egy palacsintával jóllakom.

−  Eggyel?

−  Igen. A huszonötödikkel...

Egy bolond sétál a diliház előtt, és láthatóan keres valamit a földön. Meglátja ezt egy ápoló, és megkérdi:

−  Hát maga mit keres itt? Talán elvesztett valamit?

−  Igen, az órámat.

−  Hol vesztette el?

−  Odébb, az épület végénél.

−  Akkor miért itt keresi?

−  Mert itt világosabb van.

A bolondok elhatározzák, hogy felfede­zik hová tűnik a fény, ha kikapcsolják a lám­pát. Bemennek egy sötétkamrába, vissza­számlálás tíztől, majd kikapcs. Az összes bo­lond keresi az eltűnt fényt. Egyszer csak az egyik izgatottan felkiált:

−  Fiúk, megtaláltam! A hűtőben van!

A hárshegyi idegszanatórium előtt egy pizsamás ember álldogál, s a fülét minduntalan a villanypóznához tapasztja. Arra sétál egy járókelő, feltűnik neki a dolog, és ő is a póznához hajol.

−  De hiszen nem hallani semmit! – jegyzi meg csodálkozva.

−  Na, mit szól! És ez így megy egész nap.

Tatarozzák a bolondokházát, s az ápoltak segítenek a festésben. Az egyik bolond áll a létra tetején, és a mennyezetet meszeli a nagy korongecsettel. Társa odamegy a létrához, és felszól:

−  Hé öcsi! Kapaszkodj meg a pemzliben, mert elviszem a létrát!

−  Jaj, doktor úr segítsen rajtam! Minden este ugyanazt a szörnyűséget álmodom.

−  Mondja el az álmát!           

−  Be akarok menni egy ajtón, amin van egy egyszavas felirat. Tolom, tolom, de nem nyílik… Már verejtékezem, és tolom, de továbbra sem nyílik. A kezem és a lábam is remeg, tolom, de akkor sem nyílik. Másnap este megint ott a felirat, ott az ajtó. Tolom, tolom, de nem nyílik… Borzasztó, doktor úr! Tolom, tolom, de hiába…

−  Hm… És mi az a felirat?

−  Húzni.

A diliházi ápoló kimegy a kertbe, s azt látja, hogy a bolondok egy magas fa ágain lógnak.

−  Hát ti mit csináltok itt? – kérdi.

−  Mi vagyunk a falevelek.

Az ápoló szigorúan mondja:

−  Most ősz van…

Erre a bolondok sorra lepotyognak a fáról, csak egy marad továbbra is odafönt.

−  Hát te miért nem esel le?

−  Mert tűlevél vagyok.

A diliházban a főorvos eldönti, hogy ki mehet már haza. Nézi az első beteget.

−  Bumm, én vagyok az atombomba! – mondja az.

−  Na jó, ön még itt marad egy kis ideig. 

Megy a másodikhoz:

−  Bumm, én vagyok a hidrogénbomba! – mondja ez.

−  Hát még ön is maradjon.          

Lép a harmadikhoz. Nézi, de ő nem csinál semmit, nyugodtan áll.

−  Hazamehet.       

Kíséri végig a folyosón, már kiértek a diliházból, amikor a kapu túloldalán hirtelen megszólal:

−  Bumm, én vagyok az időzített bomba!

A diliház egyik betege mindenkinek azt mondja, hogy ő Napóleon. A szomszédos ágy gazdája egyszer megkérdi:

−  Tulajdonképpen ki mondta magának, hogy maga Napóleon?

−  A Jóisten.

A sarokból ekkor megszólal a harmadik:

−  Mit mondtam én magának?

−  Hogy van a betegünk?

−  Szépen javul.

−  Miből gondolja?

−  Tegnap még VIII. Henriknek képzelte magát, ma már csak hetediknek.

A főorvos behívatja az ápoltat a szobájába:

−  Nos, Kovács úr, ön teljesen meggyógyult, elhagyhatja az intézetet. Na mi van, nem is örül?

−  Most minek örüljek? Hogy eddig én voltam a Napóleon, most meg csak Kovács Jenő leszek?

A diliházban a betegek szökésre készülnek. Egy hete gyakorolják, hogyan fogják átugrani a magas kerítést. Este bejön az egyik bolond a kórterembe, és azt mondja:

−  Fiúk, a szökést el kell halasztanunk!

−  Miért?

−  Délután lebontották a kerítést.

Két bolond kiszabadul a diliházból, és lopnak egy autót. Elindulnak, majd megállnak az egyik útkereszteződésnél. Az egyik figyeli a jelzőlámpát:

−  Jaj de szép! Piros! Most meg piros és sárga együtt! Ni, most meg zöld! Most újra sárga lett! Jé, ez megint piros! Ezt már láttuk! Mehetünk!

 

A bolond kimegy az erdőbe gombát szedni. Egyszer csak megszólal az egyik gomba:

−  Figyelj rám, bolond, ha nem tépsz le, teljesítem három kívánságod!

−  Hát jó, rendben van! – feleli a bolond. – Az első: legyek normális!  

Megtörténik, mire a bolond:

−  Nahát, be kell csinálni!

És becsinál.

−  Az anyját, ebbe bele kell örülni!

A harmadik kívánsága is teljesült, újra bolond lett.

A diliházból kiengedett két beteg elhatározza, hogy zöldségüzletet nyit. Előtte gyakorolják a kereskedelmet.

−  Most te leszel a vevő. Gyere be, és kérj valamit!

A másik úgy tesz, mintha kopogtatna.

−  Kérek egy liter krumplit!

−  Hülye vagy, a krumplit nem literre mérik, hanem kilóra adják… Menj ki, és gyere be még egyszer.

A másik kimegy, majd visszajön.

−  Kérek egy kiló krumplit!

−  Na, így már jó… Üveget hozott?

Két bolond ül a sivatagban. Az egyik így szól a másikhoz:

−  Idehallgass! Csússzál már egy kicsit odébb...! Én is a homokba akarok ülni!

Két bolond fekszik a sötétben. Az egyik meggyújt egy szál gyufát.

−  Te mit csinálsz?

−  Megnézem, eloltottuk-e a villanylámpát.

Egy bolond kötelet csavar a derekára, és egy faágra köti magát. Arra megy egy másik bolond, és megkérdezi:

−  Mit csinálsz ott fent?

−  Láthatod! Meguntam az életem, és felakasztottam magam!

−  De bolond vagy! Hiszen akkor a kötelet a nyakadra kellett volna tekerned.

−  Próbáltam úgy is, de akkor nem kaptam levegőt.

Új igazgatót neveznek ki a diliházba. Ismerkedik leendő munkahelyével, sorra járja a kórtermeket. Egyszer az egyik ápolt megkérdi tőle:

−  Hát te mit keresel itt?

−  Én vagyok az új igazgató.

−  Jól van öcsi, ezt itt majd hamar kiverik belőled?

Egy hölgylátogatót kalauzolnak az orvosok az elmegyógyintézetben. Megállnak egy csinos fiatal nő ágya előtt.

−  Neki mi a baja? – kérdi a látogató.

−  Kérem ő lány, de az a rögeszméje, hogy asszony.

A hölgy részvétel kérdi:

−  No, és az urak nem tudnak ezen segíteni?

A bolondokháza igazgatója panaszkodik asszisztensének:

−  Most mit csináljunk? Az új beteg Napóleonnak képzeli magát, s nekünk már van egy Napóleo­nunk.

−  Van egy ötletem, főnök! Zárjuk össze őket, s akkor majd rájönnek, milyen zavaró egy helyen két Napóleon. 

Az igazgatónak tetszik az ötlet, összezárja a két beteget. Másnap berendeli vizsgálatra az újonnan érkezettet.

−  Nos még mindig azt hiszi, hogy ön Napóleon?

Az újonc kacéran:

−  Maga kis csacsi! Még éjjel megegyeztünk Napóleonnal, hogy ezentúl Josephine leszek...

Az ápolónő bekopog a bolondokháza osztályvezető főorvosához.

−  Professzor úr, a betegek eszik a csészéket, amikben a reggeli teát kapták!

−  Ne zavarjanak ilyen semmiségekkel! Nyugtatót és hideg zuhanyt nekik!

Másnap ismét kopog a nővér.

−  Professzor úr!

−  Mi baj?

−  A betegek most is eszik a csészéket. Csak a füleket hagyják meg!

−  Ezek bolondok! Hiszen az a legfinomabb rész!

Két bolond elhatározza, hogy munkát keres. Az első napi bérük ötszáz forint. Órákig vitatkoznak azon, hogy mire költsék az első keresetüket. Végül egyikük megunja a vitát, zsebre teszi a pénzt, és elindul vásárolni. Amikor visszatér, barátja megkérdi:

−  No, mit hoztál?

−  A bolond lelkesen vesz elő a zsebéből egy doboz tampont.

−  Megőrültél? – néz rá a másik. – Mit csináljunk ezzel?

−  Hogy mit? Nézd csak meg, mi van a dobozra írva! Ezzel lehet lovagolni, síelni, úszni, vitorlázni...

A kíváncsi látogató megszólít egy ápoltat a bolondokházában:

−  Maga hogy jutott ide?

−  Kérem szépen, én azt mondtam, hogy az emberek bolondok. Az emberek viszont azt állították, hogy én vagyok bolond. És ők voltak többségében.

Az őrült abban különbözik a többi embertől, hogy csak egy rögeszméje van, míg a többinek egy egész rakás.

 

Diákviccek, gyermekszáj

 

A négyéves kisfiú vonaton utazik a szüleivel. A kocsiba betelepszik egy terjedelmes hölgy. A fiúcska egy darabig csodálkozva nézi, aztán megszólal:

−  De papa, hiszen ez egy néni!

−  Persze, hogy az – csitítja a papa a kis fecsegőt. De ő nem hagyja magát:

−  Hát akkor miért mondtad az előbb, hogy mit akar itt ez a kövér liba?

Az anyuka kérdi a kisfiától:

−  Na, Petike! Hogy telt az első napod az iskolában?

−  Az első? Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy holnap is oda kell mennem?

A kis Peti először volt iskolában. Odahaza az édesanyja megkérdezi tőle:

−  Na, hogy tetszett az iskola?

Petike csalódottan válaszolja:

−  Becsapás az egész.

−  Hogyhogy?

−  Az ajtón ki van írva, hogy első osztály, de a teremben csak fapadok vannak.

Petike első osztályos lett. Egy hét után sírva állít haza:

−  Nem megyek többé iskolába – mondja pityeregve.

−  Miért? – kérdik a szülei kétségbeesetten.

−  Mert olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak.

Az elsőosztályos Petikét megkérdezi a nagymamája:

−  És melyik: tantárgyat szereted a legjobban?

−  A geometriát.

−  De hiszen ti még nem tanultok geometriát!

−  Éppen azért!

Petikét a suliról faggatja a nagy­nén­je:

−  És melyik a kedvenc tárgyad az iskolában?

−  A csengő.

Az első osztályos Évikétől az kérdi a keresztanyja:

−  No kislányom, ragadt már rád valami az iskolában?

−  Igen… Már háromszor is bele­ültem Pisti rágógumijába.

Évikét megszidja az anyukája:

−  Ilyenkor kell megjönni az is­kolából? Mi tartott ilyen soká­ig?

−  A Kovács Pisti a másik osz­tályból szeretne velem meg­is­mer­­kedni, ezért egé­szen hazá­ig kö­ve­tett, és olyan lassan jött…

−  Lacika! Archimédesz törvé­nyé­ből foglak feleltetni. Mi történik, ha az ember belép egy vízzel teli kádba?

−  Azonnal csengeni kezd a telefon.

A tanító néni megkérdezi Dön­cikétől:

−  Tudod-e kisfiam, miért kel ki a kiscsibe a tojásból?

−  Mert fél, hogy belefőzik.

Modern gyermekmese:

Szervusztok gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már! Ma este az éhes kismadárról mesélek nektek. Történt egyszer, hogy nagyon éhes lett a kis­ma­dár.

−  Éhes vagyok! Éhes vagyok! – ri­koltozta.

−  Ne legyél már annyira éhes, kis­madár! – mondtam neki, és ennyiben maradtunk.

Jó éjszakát, gyerekek, álmodjatok szépeket!

Tanító néni:

−  Meddig volt Ádám és Éva a Para­dicsomban?

Petike:

−  Almaérésig.

Neandervölgyi ősember fia otthon meg­mu­tatja szüleinek a bizonyítvá­nyát, ami nem túl fényes. Apja fejét csó­vál­va korholja:

−  Na fiam. Az, hogy megvágtak bö­lény­va­dá­szatból, az egy do­log, ki­csi vagy még, nincs elég erőd, majd felnősz a feladathoz. Az, hogy meg­húztak barlang­rajzból is, az egy másik do­log. Ez kész­ség­tárgy, neked meg igen kevés do­loghoz van kész­sé­­ged, de idő­vel majd ezt is meg­ta­nulod. De hogy tör­ténelemből nem voltál képes meg­­tanulni azt a tetves két oldalt!

A tanító néni előadást tart az ember származásáról:

−  Gyerekek, minden ember Ádámtól és Évától származik...

Közbevág Móricka:

−  De tanító néni, nekem a papám azt mondta, hogy az ember a majomtól származik!

−  De Móricka! Én most nem rólatok beszéltem!

Amatőr színjátszó csoport telt ház előtt adta elő legjobb produkcióját. Amikor azon­ban Hó­fe­hérke bele akart harapni a mosto­há­jától ka­pott al­mába, egy kisfiú felrontott a szí­n­padra:

−  Ne edd meg! – kiabálta. – Mérgezett!

Minden erejével belekapaszkodott Hófehérke kezébe, alig tudták a gyereket levonszolni a színpadról. De aztán sem maradt nyugton, mert amikor Hófehérke – szerepe szerint elalélt –, a kisfiú fel­kia­bált:

−  Na látod! Nem megmondtam!

Petike az apukájával nézelődik a játékbolt kirakata előtt. Egyszer csak megszólal:

−  Apuci, vedd meg nekem azt a zsinórt!

−  Miféle zsinórt?

−  Amelyiknek az egyik végén távirányító van, a másikon pedig egy autó.

−  Apuci – mondja Móricka a papájának –, vegyél nekem egy motorbiciklit!   

Az apa hajthatatlan:  

−  Amíg én élek, neked nem lesz motorbiciklid...

Pár nap múlva Móricka anyukájával sétál, és rámutat egy gyönyörű Harley Davidsonra: 

−  Látod, anyuci, ilyen motorom lesz, ha apu meghal...

Döncike kérdi a papájától:

−  Apu, tudod melyik vonat ké­sik a legtöbbet?

−  Nem én!

−  Amelyiket tavaly karácsony­ra ígértél.

−  Igaz, hogy minden ajándékot összetörtél, amit karácsonyra kap­tál?   

−  Nem, papa. A kalapács még meg­­van.

−  No, Döncike – kérdi a tanár az iskolában –, mi volt az első nagy dolog, amit elértél az élet­ben?

−  Az ajtókilincs.

Petike felköszönti a nagy­ma­­­má­ját születésnapja alkal­má­val. A ke­zében hatalmas vi­rá­gcso­kor.

−  Nem kellett volna Petike, hi­szen tele van a kert vi­rággal!

−  Csak volt, nagyi!

A kis Peti könyvet kap szü­le­tés­napjára a nagynénjé­től.

−  Ó, Ella néni, nagyon kö­szö­nöm a szép ajándékot – mond­ja ille­del­mesen a gyerek.

A nagynéni kedvesen szabad­ko­zik:

−  Ugyan csekélység, szót sem ér­demel.

Mire Peti az anyjához fordul:

−  Látod mama, mondtam, hogy egy ilyen semmiséget nem ér­de­mes megköszönni, de te ra­gasz­kodtál hozzá!

A család kérdezgeti a gyereket:

−  Mondd meg fiacskám, a ma­mát vagy a papát szereted job­ban?

−  Azt majd megmondom a szü­letésnapom után.

−  Döncike, tessék megenni a fő­zeléket. Nagyon sok gyerek an­nak is örülne, ha a felét megkap­ná.

−  Látod mama, a felének én is job­ban örülnék.

 

Nem éppen hatásos zsarolás:

−  Kisfiam, ha nem eszed meg a spenótot, nem kapsz sárgarépafőzeléket sem!

Anyuka mondja a kisfiának:

−  Meg kell enned a spenótot, kisfiam, attól lesz majd egy kis színed!

−  De anyu, én nem akarok zöld lenni!

Anyuka veszekszik a kis Marcikával, mert nem akarja megenni a tejbegrízt. Apuci közbeszól:

−  De szívem, engedjük meg, hogy a gyerek maga döntse el, mit akar...

−  Marci, mit akarsz: grízt vagy verést?

 

−  Pistikém! Már elég nagy fiú vagy ahhoz, hogy megtanuld rendesen használni az evőeszközöket. Nézd… bal kezedbe fogod a villát, a jobba pedig a kést…

−  Jó mami, de akkor melyik kezemmel fogom a húst?

−  Nekem is villával kell majd ennem a tortát? – kérdi riadtan Petike.

−  Hát persze, hiszen vendégek jönnek – magyarázza az anyja.

−  Jó, akkor kérek egy szeletet, hogy gyakorolhassak.

Kovácséknál szilvás gombóc van ebédre, de a kis Peti hasztalan serénykedik. Valahányszor beledöfi a villáját egy gombócba, az leugrik a tányérról. A mama egy ideig nézi, majd megunva a meddő viadalt megmutatja, hogyan kell a villát a tésztába szúrni.

−  Látod, milyen könnyen elbánik anyu a gombócokkal? – mondja a papa.

Peti durcásan megszólal:

−  Persze, hogy könnyen, amikor én már kifárasztottam őket.

−  Mit csinált veled a doktor bácsi? – kérdi a beteg Pistikét a nagynénje.

−  Tulajdonképpen semmit – gondolkodik el gyerek. – Csak megfogta csuklómat, és megnézte,
 hogy jól jár-e az órája.

A kis Peti csak akkor hajlandó lenyelni a nem éppen jó ízű kanalas orvosságot, ha a nagymama adja be neki.

−  Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy a nagymamitól kapd a gyógyszert? – kérdi az anyja féltékenyen.

Mire a gyerek:

−  Mert a nagymamának reszket a keze, és a felét melléönti.

 

−  Pistike, nyújtsd ki a nyelved! – szól az orvos.

−  Nem mutatom!

−  De hát miért nem?

−  Mert tegnap a tanító néninek is megmutattam, és megvert érte.

−  A fiam nem akarja bevenni a csukamájolajat.

−  Az enyém megeszi, de úgy, hogy minden kanálért kap tíz forintot, amit beteszünk egy perselybe neki.

−  És mit csináltok a pénzzel, ha tele a persely?

−  Hát veszünk neki egy újabb üveg csukamájolajat!

−  Az én influenzám sokkal súlyosabb volt, mint a tied!     

−  Miért?        

−  Mert a szünidőre esett.

A négyéves Évike egy reggel megkérdezi az apukájától:

−  Apuci, te hová mész minden reggel?

−  A munkahelyemre, kislányom, kenyeret keresni.

Már indulni készül, amikor a kislány azt mondja:

−  Apa, ma nem kell a dolgozóba menned. Megnéztem, van még a konyhában kenyér.

A kislány megkérdezi az apukájától:

−  Papa, miért nem akarsz játszani velem?

−  Mert nem érek rá.

−  Miért nem érsz rá?

−  Mert dolgozom.

−  És miért dolgozol?

−  Hogy neked enni adhassak.

A kislány elgondolkodik.

−  Most nem vagyok éhes, úgyhogy nyugodtan játszhatsz velem.

A tanító néni felolvassa a gyereknek Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című költeményét. Mivel nem biztos benne, hogy a 8 éves gyerekek minden kifejezést megértettek, sorra magyarázza el a „kend, a jószág, a kendermagos” szavak jelentését. Végül a „cseléd” kifejezésre is sor kerül.

−  Tudjátok-e mit jelent az a szó, hogy „cseléd”? – kérdi a gyerekektől.

Évike jelentkezik, és magabiztosan mondja:

−  A cseléd olyan, mint a feleség, csak fizetnek neki a munkájáért.

A papa észreveszi, hogy Pistike történe­lem­könyvében egy csomó lap át van húzva kék filctollal.

−  Mondd, fiam – kérdezi –, mit jelentenek ezek az áthúzások?

−  Hogy azt a részt már meg­ta­nultam – feleli Pistike.

−  Na és azt miért kell jelölni?

−  Nehogy még egyszer megta­nul­jam.

A kis zseni.

−  Fiacskám, azonnal csi­nál­­jál ren­­­det a szo­bádban! – ri­pakodik cse­me­téjére a ma­ma.

−  De mami. Csak a hülye tart ren­­det, a zse­ni a káoszon is uralko­dik.

A tanító bácsi észreveszi, hogy Pistike tátott szájjal hallgatja őt, és megjegyzi:

−  Pistike, nyitva van a szád!

−  Tudom tanító bácsi, én hagy­tam nyit­va.

−  Mikor volt a mohácsi vész? – kérdi a tanító néni Pistikét. A gyerek bambán maga elé bá­mul. Társai nem hagyják cser­ben, nagy buzgalommal súgnak neki.

−  1514 – hallatszik hátulról.

−  1526 – hangzik balról.

Jobbról viszont ezt hallja:

−  1546.

−  No fiam! – sürgeti a tanító. – Megmondod végre, mikor volt a mohácsi vész?

Pisti széttárja a karját, és bizonytalan hangon megszólal:

−  Tanító néni kérem, a vélemények megoszlanak.

Matematikaórán így szól a tanár:

−  Pisti, ülj ide a tábla elé! Igaz, sok a krétapor, de legalább ragad rád valami!

Előző havi tanulmányi eredményeiket és viselkedésüket látva az osztályfőnök szidja a diákjait. A végén egészen kijön a sodrából, és így szól hozzájuk:

−  Amikor én még diák voltam, tiszteltük tanárainkat! Nekünk még volt kitől tanulni!

−  Hogy sikerült a vizsgád?

−  Olyan remekül, hogy közkívánatra meg kell ismételnem.

Tanító bácsi! Meg lehet büntetni valakit azért, amit nem csinált?

−  Nem, de miért kérded?

−  Mert nem csináltam meg a házi feladatot.

−  Ejnye Pistike, hogy tudtál az iskolából egy nap alatt öt egyest hozni?

−  Sok a tanár.

−  Peti sírva jön haza az iskolából.

−  Mi van veled, kisfiam? – kérdi az édesanyja.

−  Intőt kaptam – hüppögi Peti.

−  Nem tudtál felelni a kérdésre?

−  Éppen ellenkezőleg. Én voltam az egyetlen, aki tudta a helyes választ.

−  Ez érdekes. És mit kérdezett a tanító bácsi?

−  Azt, hogy ki tett lekváros kenyeret a zsebébe.

Pistike lelkesen újságolja a papájának:

−  A tanító bácsi ma érdeklődött a családunk iránt. Megkérdezte hányan vagyunk testvérek, és én megmondtam, hogy egyedüli gyerek vagyok.

−  És mit szólt hozzá?

−  Azt mondta: hála Istennek!

Nyelvtanórán a tanító néni felszólítja Pistikét:

−  Na kisfiam, mond meg nekem, hogy a „ver” ige cselekvő vagy szenvedő?

Pistike egy darabig gondolkozik, majd rávágja:

−  Aki adja, annak cselekvő, aki kapja, annak szenvedő.

−  Hogy van az iszik ige jövő ideje? – tette fel a kérdést a tanító néni.

Pisti jelentkezik:

−  Részeg.

Pisti rossz fát tesz a tűzre, ezért az apja jól elnadrágolja. Aztán maga elé állítja a gyereket, és igyekszik szép szóval is hatni rá:

−  Nézd fiam, hidd el, nem szívesen bántalak. Amikor megütlek, az nekem is fáj.

−  Elhiszem papa – feleli a gyerek szipogva –, de nem ugyanazon a helyen.

−  Miért hozol haza édes fiacskám mindig ilyen rossz osztályzatokat? .

−  Mit csináljak? Mire elér hozzám a tanító néni, már kiosztja a jó jegyeket.

−  Petikém – mondja szomorúan a mama –, egyáltalán nem teszik a bizonyítványod.

−  Nekem sem anyu! De annak örülök, hogy egyezik az ízlésünk.

Pisti nem valami jó tanuló. Mikor a tanév végén megkapja a bizonyítványát, óvatosan nyit be a szobába:

−  Anya – szólal meg nagyon halkan –, kérek tőled valamit.

−  Mit, fiam?

−  Légy férfi!

Anyuka izgatottan várja haza Pistit az évzáró napján.

−  Csakhogy itt vagy, mutasd a bizonyítványodat!

−  Nincs nálam.

−  Hogyhogy?

−  Kölcsönadtam a Bélának.

−  Minek az neki?

−  Meg akarja ijeszteni a szüleit.

−  Fiacskám, ha így folytatod – mondja az apa –, igazi hős leszel. Micsoda bátorság kell ahhoz, hogy ilyen bizonyítvánnyal egyáltalán haza merj jönni!

Nagynénje kérdezi Pistitől:

−  No Pistike, milyen lett az év végi bizonyítványod?

−  Hát, csak olyan katonás! – feleli a gyerek.

No, ez szép! És mit jelent ez pontosabban?

−  Egy-kettő, egy-kettő[12]…

Apa le tudod írni a nevedet csukott szemmel is?

−  Igen fiam. Miért?

−  Mert itt az ellenőrző füzetem...

−  Szia apu! Tudsz sötétben írni?

−  Igen kisfiam!

−  Jó, akkor most leoltom a villanyt és írd alá az ellenőrzőmet.

Pistike először hoz haza rossz osztályzatot. Apukája meg­­ren­dül­ten nézegeti a füzetlap alján dí­szelgő egyest.

−  Ugye tudod, hogy a rossz jegyért verés jár?

−  Szerintem is – lelken­de­zik a gyerek. – Menjünk, én tu­dom hol lakik a tanító néni!

−  Ejnye szomszéd! Miért veri olyan rettenetesen azt a sze­gény gyereket?

−  Tudja a fiam holnap kapja meg a bizonyítványát, de ne­kem ma el kell utaznom.

Az apa kinyitja a gyerek el­len­őrzőjét, és nézegeti a fris­sen be­írt jegyeket:

Számtan: egyes. Durr egy nagy pofon!

Olvasás: egyes. Durr egy nagy pofon!

Ének: ötös. Durr egy nagy pofon.

A fiúcska méltatlankodik:

−  De apu! Az ének ötös! Miért kaptam a pofont?

−  Mert két elégtelen után még volt kedved énekelni!

Móricka bemegy a patikába, és azt mondja:

−  Kérek valami helyi érzéstelenítőt!

−  Minek az neked? – kérdi a patikus.

−  Tetszik tudni, három intőt viszek haza…

Kovács rettenetesen püföli a gyerekét, aki visítozik:

−  Jaj papa, ne bánts!

Nem vagyok a papád – ordít Kovács. Én egy ilyen rossz gyereknek nem vagyok az apja…

−  Hát jó – sóhajt Pistike. Akkor Kovács úr, ne bántson!

Megkérdezik Ödönkét, mi szeretne lenni.

−  Szőnyeg – válaszol.

−  Miért éppen szőnyeg?

−  Mert azt havonként csak egyszer verik…[13]

Két lurkó beszélget:

−  Téged is meg szoktak pofozni, ha intőt viszel haza? – kérdi az egyik.

−  Persze! – biggyeszti a száját a másik.

−  És ki adja a pofont, a papád vagy a mamád?

−  Aki éppen ráér...

Késő este, lefekvés után a sötétben megszólal Petike:

−  Anyuci, szomjas vagyok.

−  Kisfiam, aludjál már!

−  De én akkor is szomjas vagyok!

−  Petike, ha még egy szót szólsz, elverlek.         

Mire Petike:

−  Anyuci, ha úgyis idejössz megverni, hozzál egy pohár vizet!

Az ügyvéd csemetéjét jól elfenekli a mamája. A gyermek kisírt szemmel beront az apjához:

−  Papa egy ügyet hoztam.

−  Mi az, kisfiam?

−  Szeretnék elválni a mamától.

Pisti ismét intőt vitt haza az iskolából.

−  Mit rosszalkodtál már megint? – vonta kérdőre az apja.

−  Én semmit. A tanító bácsi megkérdezte, hogy ki írta a Faustot. Mondtam, hogy nem én, erre beírt az ellenőrzőmbe.

A papa másnap bemegy az iskolába, kérdőre vonja a tanárt, hogy történt az eset.

−  Kérdeztem a fiát, ki írta a Faustot – válaszolja a tanár. Erre a szemtelen kölyök azt felelte, hogy nem ő írta.

−  Tanár úr kérem! – fakad ki Pisti apja. – Az én kisfiamnak sok hibája van, de az biztos, hogy nem szokott hazudni. Ha azt mondta, hogy nem ő írta, akkor mérget vehet rá, hogy ez így van. De tegyük fel, hogy mégis csak ő írta. Kérem, nézze el neki, hiszen még gyerek!

Pisti folyton intőket hoz haza a gimnáziumból. Ap­ja végre belátja, hogy nincs értelme erőltetni a tovább­tanulást, ezért el­ha­­tározza, hogy kiveszi az iskolából. Elmegy a gye­rek osztály­főnökéhez, és így szól hoz­zá:

−  Kedves tanár úr! A fiam meglehetősen lus­ta és nehéz fel­fo­gású, ezért úgy dön­töttem, hogy nem ta­níttatom tovább.

−  Nézze uram – feleli az osztályfőnök –, én helyeslem, hogy kiveszi a gyereket, de még két hétig jár­jon iskolába.

−  Miért?

−  Mert most fogjuk tanulni az ablatívusszal járó prepozíciókat, és ha a gyerek kikerül az életbe, legalább vigyen magával valamit.

 

−  Hallom, megbuktattak matekból.

−  Dehogy buktattak. Én magam buktam meg.

 

Egy anyuka kivétele­sen szép töltőtollat kér a papírkereskedésben. A fiá­nak lesz tizennyolcadik szü­letésnapjára.

−  Biztosan nagy lesz a meglepetés – mond­ja az eladó.

−  Azt meghiszem!    ­ Ab­ban reményke­dik, hogy egy sportko­csit kap...

−  Pistike mi szeretnél len­ni, ha nagy leszel?

−  Katona!

−  De hiszen azokat bár­mi­kor lelőheti az ellen­ség!

−  Akkor ellenség szeret­nék lenni!

Petike a mamáját faggatja:

−  Miért fested magad?

−  Hogy szebb legyek.

−  És mikor kezd el hatni?

Nagybácsi:

−  Mi szeretnél lenni kisfiam?

Pisti:

−  Olyan naplopó, mint te vagy bá­csikám.

Pistikétől megkérdi a nagybátyja:

−  Na fiam, mit fogsz csinálni, ha ilyen nagy leszel, mint én?

−  Fogyókúrázom.

−  Mi szeretnél lenni Pistike?

−  Orvos.

−  És te Évike?

−  Orvosfeleség.

A tanító néni rászól Pistikére:

−  Miért nem figyelsz Pisti?

−  Tanító néni, én figyeltem...

−  Igen? Akkor mondd meg, mi volt az utolsó mondatom!

−  „Miért nem figyelsz, Pisti?”

−  Papa, mi az indiszkrét kérdés?

−  Az, amire nem lehet válaszolni.

−  Erre gondoltam én is. Ugyanis a tanító néni ma több indiszkrét kérdést is feltett nekem.

−  Papa! Az iskolában azzal csúfolnak, hogy zabigyerek vagyok.

−  Mutasd meg nekik egyszer a mamát, soha többet nem mondnak ilyet.

A szülői értekezleten az egyik apuka ezt kérdezi:

−  Hogy halad a fiam a tanulásban tanár úr?

−  Bizony nem nagyon. Oda se figyel az órán, csak bóbiskol.

−  Bóbiskol? Hát ez minden bizonnyal azért van, mert a tehetség szunnyad benne.

Egy másik szülő méltatlankodva kérdi:

−  Azt mondja meg tanár úr, hogy miért adott a fiamnak egyest matematikából?

−  Azért, mert rosszabb osztályzat sajnos nem létezik.

Ugyanez más fogalmazásban:

−  Tanár úr kérem, úgy érzem, hogy a feleletemre nem érdemeltem egyest.

−  Igazad van, fiam. De mit csináljak, ha ennél rosszabb osztályzat már nincs?

−  Miért nem voltál tegnap iskolában?

−  Tanár úr kérem, edzésre kellett mennem.

−  Igen? Szóval neked a foci fontosabb, mint a tanulás?

−  Bocsánat, de a jövőmre is gondolnom kell…

Két kissrác focizik a játszótéren. Egyszer csak megszólal az egyik:

−  Megyek haza, tanulni akarok egy kicsit.

A másik utánaszól:

−  Gyere vissza, ha elmúlt a rohamod!

Pistike sétáltatja új kutyáját, amikor találkozik Robival:

−  Szia! Meg szeretnéd simogatni?

−  Nem harap?

−  Én is ezt szeretném megtudni!

−  Anya, mehetek sétálni?

−  Ilyen piszkos füllel?

−  Nem! A barátaimmal.

A tanító néni kérdezi az iskolában:

−  Mond Pisti, mosakodtál te ma?

−  Hát persze. A szüleim ma reggel szigorúan rám parancsoltak, hogy zuhanyozzak le.

−  Na, gyere csak ide!

A tanító néni kölnit csepegtet a papírzsebkendőjére, bedörzsöli vele a srác nyakát, majd az elfeketült zsebkendőt felmutatja:

−  Látod ezt?

−  Na jó, vegytisztítóba nem adtak be.

Élelmes kölykök.

A tanár panaszkodik az igazgatónak:

−  Tegnap hazaküldtem az egyik gyereket, mert mosdatlanul jött az iskolába. Ma az egész osztály piszkosan jött.

−  Tanár úr kérem, tessék engem hazaengedni… Rosszul érzem magam.

−  Hol kisfiam?

−  Hogyhogy hol? Hát itt az iskolában.

−  Papa, itthon maradhatok ma? Nem érzem jól magam.

−  Valóban nem érzed jól magad?

−  Igen! Az iskolában nem érzem jól magam.

−  Pistike, mondj egy kérdő mondatot!

−  Jó… Mikor lesz már vége az órának?

−  Mi van Laci? Ma nem mentél iskolába?

−  Feldobtam egy húszast azzal, hogy ha fej megyek, ha írás, akkor itthon maradok.

−  Szóval írást dobtál…?

−  Igen, de vagy nyolcszor megpróbáltam, mire sikerült.

Pisti leállít egy autót.

−  Bácsi kérem, tessék elvinni az iskoláig.

−  Sajnos pont az ellenkező irányba megyek.

−  Nem baj. Az még jobb.

−  Ki az abszolút álszent diák?

−  Aki reggel mosolyogva lép be az iskolába.

−  Jó napot kívánok, tanár úr. Azért telefonálok, mert Kovács Pisti ma nem tud iskolába menni. 
 Nagyon megfázott.

−  Rendben. Kivel beszélek?

−  A papámmal.

−  Mondd fiam, tegnap miért nem jöttél iskolába?

−  Tanító néni kérem, tegnap volt a nővérem esküvője.

−  Rendben van fiam, de többé elő ne forduljon!

Idős hölgy kopogtat a tanári szoba ajtaján:

−  Kovács Pistike nagymamája vagyok. Szeretném elkérni az unokámat az óráról.

−  Lehetetlen. A Pisti ma nem jött iskolába.

−  Hol van?

−  Az ön temetésén…

−  No fiam, mikor javítod ki végre azt az egyest matematikából?

−  Nem tudom, papa. A tanárnő sose adja ki az osztálynaplót a kezéből.

 

−  Nagyon drága volt a tankönyv – mondja anyuka a kisfiának –, de megvettem neked. Csak vigyázz rá, nehogy tönkre tedd!

−  Ígérem anyuci, hogy hozzá sem fogok nyúlni.

−  Fiam, ki győzte le a spártaiakat? – kérdi a tanár Pistikétől.

−  Nem tudom tanár úr, még nem olvastam a mai sportújságot.

A tanító néni kérdi:

−  Na gyerekek, ki vett a kezébe ma reggel újságot?

Móricka jelentkezik:

−  Én.

−  És mi volt benne?

−  Tepertős pogácsa.

−  Miért van a Sarkkörön mindig jég és hó? – kérdi a tanító néni a gye­rekektől.

Pistike jelentkezik:

−  Hogy a Föld tengelye föl ne mele­gedjen a gyors forgástól!

Idézet egy iskolai dolgozatból:

−  A fáraó a múmia alapanyaga.

A tanító néni megkérdezi az iskolában:

−  Na Pistike, ki volt III. Henrik apja?

−  II. Henrik.

−  Helyes! És ki volt I. Lajos apja?

−  Nulladik Lajos.

−  Melyik hónapban van 28 nap, gyerekek? – kérdezi a tanító néni.

−  Mindegyikben – feleli Pisti.

−  Pistike, mondj egy kétjegyű számot! – kéri a tanító néni.

−  Huszonnyolc.

−  Jó, most mondd fordítva!

Pistike hallgat.

−  Hát nyolcvankettő, te csacsi! Petike, te is mondj egy kétjegyű számot!

−  Harminckilenc.

−  Jó. Mondd fordítva.

A gyerek hallgat.

−  Ne butáskodj! Hát kilencvenhárom. Móricka, te is mondj egy kétjegyű számot!

−  Rajtam nem fog ki a tanító néni: harminchárom!

Keservesen sír egy gyerek az utcán. Egy jólelkű hölgy megszólítja:

−  Miért sírsz, kisfiam?

−  A gyerek még jobban bömböl:

−  A szüleim után szeretnék menni, de nincs pénzem.

−  Szegénykém, itt van egy százas, menj utánuk. Hol vannak a szüleid?

−  Moziban.

A ház előtt kisfiú ágaskodik. Nem éri el a csengőt. Arra jön egy öreg bácsi, jóságosan segít neki, megnyomja a csengőt.

−  Köszönöm bácsi, de most aztán szaladjunk!

−  Pistike, látom szeretsz szánkózni, de miért nem adod oda a kistestvérednek is? – kérdi a papa.

−  Már hogyne adnám oda. Felfelé mindig ő viszi.

Kovács másodszor is megnősül, és amikor hazaviszi az új asszonyt, megkérdi a kisfiától:

−  Na Pistike, hogy tetszik neked az új mama?

−  Papa, szerintem téged átvertek… Nem úgy néz ki, mintha új lenne.

Két fiúcska beszélget a játszótéren Az egyik dicsekedve mondja a pajtásának:

−  Az én papám 1 millió forintos életbiztosítást kötött.

−  Miért? – kérdi a másik.

−  Hát azért, hogyha véletlenül meghalna, akkor a mamám vehessen egy új férjet.

A tanító néni mesét olvas fel a gyerekeknek, azután megpróbálja elmagyarázni, hogy mi is az a mese. Utána körülnéz:

−  No gyerekek, hogy hívják azt az írásművet, amelyet csak úgy kigondol az ember, és nincs semmi komoly alapja? Móricka majd kiesik a padból úgy nyújtja a kezét.

−  Tanító néni, én tudom: Adóbevallás.

−  Petike! Miért mondják, hogy a tyúkok a legbutább állatok a világon?

−  Mert akkor tojnak a legtöbbet, amikor a legolcsóbb a tojás.

 

−  Apa, télen nem nőnek az almák?

−  Nem fiacskám. Télen csak az áruk nő!

Pistike sétál az apukájával a kertben:

−  Apu, mi ez?

−  Feketeribiszke.

−  És miért piros?

−  Mert még zöld!

−  Anyu baj van!

−  Az előszobában feldöntöttem a létrát!

−  Na kapsz, ha apád megtudja!

−  Már tudja, mert most ott lóg a csilláron.

A humor bűbájos kategóriája a gyermekszáj viccek. Keletkezésük alapja a gyermeki tapasztalatlanság és naivitás. Ennek ellenére gyakran meglepődünk rajta, hogy a gyerekek milyen éléslátással és bölcsességgel rendelkeznek. Legtöbbjüknek néhány éves korukban már több eszük van, mint sok felnőttnek. A 9 éves Lauren[14] szerint:

„Ha egy macskát szeretnél, előbb kérj egy lovat.”

Az ugyancsak 9 éves Hannah[15] bölcs tanácsa:

„Amikor a papád mérges, és azt kérdezi, hogy: »Te hülyének nézel engem?« – ne válaszolj!

Patrick[16] a saját tapasztalata alapján tanácsolja pajtásainak:

„Sose bízd a kajádat egy kutyára.”

A négyéves Gabika kirándulás közben egy gombát talál. Nagypapája rászól:

−  Vigyázz, ez mérges gomba!

A gyerek ijedten kapja vissza a kezét.

−  Kire haragszik?

Évikének a családi fotóalbumot mutogatja az anyukája.

−  Ki ez a fiatal, barna hajú férfi itt melletted, anyu? – kérdezi a kislány.

−  Ki más, hát az apukád, kis butám!

−  Az apukám?

A gyerek töprengve néz maga elé, aztán ezt kérdi:

−  Akkor ki az a kövér, kopasz bácsi, aki most nálunk lakik?

Évike kérdez:

−  Papa! Jézuska is lehet beteg?

−  Ugyan már! Hogy gondolhatsz ilyet?

−  Mert a plébános bácsi a mise végén kihirdette: „Az Úr Jézus magához kérette szeretett orvosunkat, doktor Nagy Jánost...!”

Pistike így akar imponálni kis barátnőjének:

−  Ha én felnövök, olyan sok pénzt fogok keresni, mint a papám.

A kis Évi sem akar elmaradni tőle:

−  Ha én nagy leszek, olyan sok pénzt fogok költeni, mint a mamám.

Pistike ijedten hátrál egy nagy farkaskutya elől.

−  Ne félj – bátorítja a kutya gazdája –, hiszen látod, hogy milyen barátságosan csóválja a farkát.

Pistike szepegve válaszol:

−  De elől morog, és nem tudom melyik végének higgyek.

Pistike boldogan újságolja a mamájának:

−  Mama, azt tanultuk az iskolában, hogy minden harmadik gyerek, aki a világra jön, kínai.

−  És most minek örülsz úgy?

−  Annak, hogy a mi családunkban csak két gyerek van.

Két kis srác kíváncsian figyel egy szenvedélyesen csókolózó szerelmespárt.

−  Jól csinálják? – kérdezi a kisebbik.

−  Azt hiszem, igen! A fiú megpróbálja kiszívni a leány rágógumiját.

Petike látja, hogy a nővérét hevesen csókolgatja az udvarlója. Nézi egy darabig, aztán megkérdi:

−  Mondd, miért csókolgatod te az én nővéremet? Neked nincs nővéred?

Két kisfiú beszélget:

−  Az én apukám nagyon rendes ember!

−  Tudom! Tavaly még az én apukám volt.

−  Apu! Mit szólnál, ha születésnapodra kanál tőlem egy új kulcstartót?

−  Kedves volna tőled, de egy jó bizonyítványnak jobban örülnék?

−  Késő! A kulcstartó már megvan.

Évikét először viszi hangversenyre az édesanyja. Amikor megkezdődik a koncert a kislány a zenekarra mutat.

−  Mama! Mi az a bácsi kezében?

−  Hegedű.

−  És ha szétfűrészelte, hazamehetünk?

Zsarolás:

Évike egy játék babáért könyörög, de anyja hajthatatlan. Elrángatja kislányát a kirakat elől, és a villamosmegállóba mennek. Ott tovább pityereg a kislány, és amikor látja, hogy nem használ, megszólal:

−  Anyu, ha nem veszed meg nekem azt a babát, a villamoson nagyinak foglak szólítani.

−  Aztán tudod-e Vicuska, hogy kistestvéred lesz? – kérdezi a nagymama a kis unokájától. Vicuska lelkendezve szalad át a szülei szobájába, és megkérdezi:

−  Hol van a kistestvérem?

−  Itt a hasamban – feleli anyukája.

Vicuska bánatosan megy vissza a nagyihoz:

−  Mégsem lesz kistestvérem, nagyi. Az anyu megette…

Apa:

−  Nemsokára ellátogat hozzánk a gólya. Mit hozzon: kisfiút vagy kislányt?

Kisfiú:

−  Ha neked mindegy papa, én leginkább egy hintalovat szeretnék.

Apuka faggatja kisfiát.

−  Mit kérsz a szülinapodra, Pistike?

−  Egy öcsikét.

−  Ejnye, de hiszen addig már csak három hónap van hátra! Ilyen rövid idő alatt ez nem megy...

−  Dehogynem! A múltkor azt mondtad, hogy a gyárban a szűk határidőt is be lehetne tartani, csak több embert kell ráállítani...

Pistike otthon játszik, amikor egyszer csak valaki csönget náluk. A gyerek odamegy az ajtóhoz és kinéz kémlelőn. Meglát egy férfit. Nem ismeri, ezért kikiabál:

−  Ki maga?

−  Az apukád főnöke.

−  Na, de melyik? A hájpacni vagy az egérfejű?

 

A kamaszodó Pisti megkérdezi a részeges apjától, hogy milyen volt az ifjúsága.

−  Hej, fiam! – emlékezik vissza az apa nosztalgiával a hangjában – tömören kifejezve: bárok, pezsgő, nők!

−  Hát akkor az egész nem sokat változott!

−  No de fiam! Mi az, hogy nem sokat változott? Most mi van? Kocsma, kisfröccs, anyád.

Korunk gyermeke:

A tanár lelkendezve mondja osztályának:

−  Gyerekek, ma este teljes holdfogyatkozás lesz. Ez egy meglehetősen ritka, érdekes látvány. Úgyhogy mindenki nézze meg ezt a különleges természeti jelenséget este 21 óra 50 perckor. Pistike jelentkezik:

−  Tanár úr kérem, melyik csatornán lesz?

−  Tanító néni kérem, mi az a civilizáció? – kérdi Évike.

−  A civilizáció az, amikor bekapcsolod a televíziót, hogy megtudd milyen az időjárás ahelyett, 
 hogy az ablakot nyitnád ki.

Petike életében először lát szivárványt, és felkiált:

−  Nézd a papa, milyen szép reklám!

−  Petike, nézd ezt a képet, kit ábrázol?

−  Petőfi Sándort.

−  Nagyon jó, kisfiam. És mi az a két szám, ami alatta zárójelben áll?

−  (1823-1849) Ez biztosan a mobilszáma!

−  No, Karcsi! Tudod-e, hogy mi porozza be a virágokat?

−  Hogyne, az autók!

Egy hétéves kislány bemegy az állatkereskedésbe, és kérdi az eladótól:

−  Tessék mondani, árulnak itt nyulat?

−  Az eladót teljesen elbűvölte az aranyos kislány. Leguggol hozzá, és mézesmázosan megkérdezi:

−  Hát milyet szeretnél, te kis édes? Fehéret, piros szemmel; netán feketét, hosszú szőrűt; vagy egy aranyos barna színűt, lompos fülecskékkel?

A kislány csípőre teszi a kezét:

−  Szerintem a pitonomnak tök mindegy!

A tanító néni az osztás műveletét magyarázza a nebulóknak.

−  Évike! Apukád, anyukád, a nővéred és te ültök az asztalnál. Anyukád kiveszi a hűtőszekrényből a tortát. Mondd meg nekem, hány egyforma szeletre fogja vágni, hogy mindnyájatoknak jusson?

−  Négyre – feleli Évike.

−  Helyes. És mit tesz az anyukád, ha váratlanul beállít a nagynénéd meg a nagybácsid?

−  Visszarakja a tortát a hűtőbe.

Matekórán a törtekről tanulnak a nebulók. A tanító néni megkérdi Petitől:

−  Na fiam! Mit szeretnél jobban, egy fél vagy egy kétharmad lekváros kenyeret?

−  Egy felet.

−  Te szamár! Hányszor magyarázzam el, hogy a kétharmad több, mint fél.

−  Tanító néni, én mégis a felet kérem. Ugyanis nem szeretem a lekváros kenyeret.

 

Természetrajz órán a tanár az állatokról magyaráz. Előadja az állatok jó és rossz tulajdonságait, aztán kihívja Pistikét, és megkérdezi tőle:

−  Mondd meg nekem, miben különbözik a kenguru az embertől?

−  A kenguru abban különbözik az embertől, hogy ő üres erszénnyel is tud ugrálni.

−  Anyuci, adj húsz forintot. Áll a sarkon egy öreg bácsi. Annak akarom adni…

−  Jól van kislányom. Nagyon szép tőled, hogy részvéttel vagy a szegények iránt. De biztos, hogy koldus?

−  Dehogyis anyu! Fagylaltárus…

 

Évike könyörög az anyukájának:

−  Anyu, kérek még egy cukorkát!

−  Nem adok, már kettőt ettél.

−  De anya, csak még egyet!

−  Na jó, nem bánom.

Mire Évike megvetéssel:

−  Hát anya, neked egy csöpp akarat­erőd sincs!

 

−  Anyu, kérek szépen egy húszast!

−  Ha pénzt akarsz, dolgozz meg érte!

−  Tőled kunyerálni épp elég strapás.

 

−  Mama. Találtam egy százforintost, s vettem érte csokoládét.

−  Hol találtad?

−  A pénztárcádban.

Kovács előveszi a kisfiát.

−  Ide figyelj, Pisti! Nagyon rossz osz­tályzatot hozol haza mindig. Más apa ezért elverne vagy nagyon meg­­büntetne, De én mást teszek… Tu­dom, hogy alap­jában véve te egy okos, intelligens gye­rek vagy, ezért egyez­séget ajánlok: Ahány­szor jó je­gyet hozol haza az is­kolából, kapsz ezer fo­rintot. Áll az alku?

−  Igen, papa – feleli Pisti.

Másnap Pisti az iskolában odamegy a tanító nénihez, és ezt mondja neki:

−  Nem akar naponta ötszáz forin­tot keresni?

−  Jé, a maga kisfia már újságot olvas?

−  Ugyan, mit képzel, hiszen alig négyéves…! Csak a keresztrejtvényt fejti.

Egy pedagógiai szaklap körkérdéses pályázatot hirdet fiatal pedagógusok számára. A következő kérdésre kell válaszolni: „Soroljon fel három dolgot, amitől vonzó az ön számára a pedagógus pálya.” A legrövidebb pályázat így szólt:

„Június, július, augusztus.”

A tanító hazaküldi az egyik gyereket, s ezt írja az ellenőrző füzetébe:

KÉREM FÜRÖSZTENI, MERT A GYEREK BÜDÖS!

Másnap az anyuka ezzel az írásos válasszal küldi vissza a gyereket:

NEM SZAGOLNI, TANÍTANI!

 

A tanító néni behívatja Pistike édesapját. Amikor megjelenik a tanári szobában a zord szülő, így szól hozzá:

−  Uram, a maga fia semmit sem tud.

−  Na és? Hiszen azért járatom iskolába, hogy tanuljon valamit...

Kovácsné kérdezi a kislányát:

−  Mondd kicsim! Az esti imádban beszámoltál a Jóistennek, hogy milyen rossz voltál tegnap?

−  Nem mama. Arra gondoltam, hogy jobb, ha ez kettőnk között marad.

Pistike és Döncike este aludni mennek. Anyukájuk rájuk szól, hogy elalvás előtt imádkozzanak. Pistike elmondja az esti imát:

−  Édes Jóistenem! Nézz le rám, vigyázz az álmomra, és adj a szüleimnek is nyugodalmas jó éjszakát.

Erre Dönci ásít egy nagyot, és így szól:

−  Dettó, és magára húzza a takarót.

Petikének altatódalt dúdol a mamája a hálószobában, mire a gyerek megszólal:

−  Énekelsz tovább, vagy hagysz aludni?

−  Az én anyukám nem tud gyereket nevelni – panaszkodik egy kissrác a barátainak.

−  Miből gondolod?

−  Este, amikor friss vagyok, aludni küld; viszont reggel, amikor álmos vagyok, azt mondja, hogy keljek fel!        

Döncike zokogva megy haza a barátja szülinapi bulijáról. Anyukája rémülten kérdi otthon:

−  Hát neked mi bajod, fiacskám?

−  Döncike szipog:

−  Azt mondta a Peti mamája, hogy annyi szendvicset meg fagyit ehetek, amennyit csak akarok.

−  És?

−  Nem bírtam annyit enni.

Pistikéékhez vendégek érkeznek, és az egyik bácsi jópofizni kezd:

−  Na Pistike, felteszek neked egy találós kérdést: Ha van egy nagy hajóm, ami 50 méter hosszú, és 15 méter magas az árboca, akkor én hány éves vagyok?

−  Hááát... töpreng Pistike, szerintem 52 éves.

−  Hát ez nagyszerű! – lelkendezik a vendég. – És mondd, hogy találtad ki?

−  Tetszik tudni, nekem van egy félhülye bátyám, aki 26 éves...

Kovács átszól a szomszéd kertbe Sza­bó­­nak:

−  Szomszéd úr, beszélt már a gye­re­kével, hogy ne utánozzon engem?

−  Hogyne szomszéd! Megmond­tam már neki, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy hülye…

Nem egy elveszett gyerek:

−  Apu, kérsz még egy szelet tortát?

−  Nem, kisfiam, nem kérek.

−  Akkor most kérdezz te…!

A mama odaad egy szelet süteményt a nagyobbik fiának.

−  Tessék Pistike, ezt osszátok el testvériesen Petikével.

−  Anyu, hogyan kell testvériesen osztani?

−  Úgy, hogy mindig annak jusson a nagyobb, akivel osztozkodunk.

−  Pisti egy darabig töpreng, aztán a kisöccsének nyújtja a süteményt.

−  Nesze, oszd el te!

Pistike és Petike megebédeltek. Miután az utolsó kanálig megették a sárgarépafőzeléket, a mamájuk jutalmul két szelet tortát tesz az asztalra. Az egyik szelet azonban jóval kisebb a másiknál. Pisti azonnal lecsap a nagyobbikra.

−  Tudtam, tudtam, hogy a nagyobbikat fogod elvenni! – méltatlankodik Peti.

−  Miért te melyiket vetted volna el? – kérdi Pisti.

−  Természetesen a kisebbiket – feleli öntudatosan Peti.

−  Akkor meg mi a bajod? Az még mindig ott van, elveheted.

Egy férfi felfigyelt az élelmiszerboltban egy nőre, aki egy három év körüli kislánnyal vásárolt.

A süteményespult előtt elhaladva a kislány fánkot kért, de az anyja nemet mondott. A lányka erre elkezdett nyafogni és hisztizni, mire az anyja csendesen csak ennyit mondott:

−  Jól van Mónika, már csak a sor fele van hátra, már nem tart sokáig, mindjárt végzünk. Amikor a pénztárhoz értek, a kislány rágógumit akart, hiába. Újabb hiszti, az anya erre is csendesen csak annyit mondott:

−  Mónika, öt perc múlva túl leszünk a pénztáron, aztán hazamehetsz, és alszol egy jót. A férfi, aki végignézte az egész bevásárlást, követte őket a parkolóba, és megszólította nőt:

−  Ne haragudjon hölgyem, de végig figyeltem önöket, és meg kell mondjam, bámulatos amilyen türelemmel bánik a kis Mónikával.

Mire az anya:

−  Mónika én vagyok. A kislányt Timinek hívják.

−  Mit kérsz születésnapodra, Petike?

−  Szeretnék egy olyan filmet megnézni a videón, amelyikhez még túl kicsi vagyok.

Egy járókelő odamegy a munkáshoz, aki az aszfaltot bontja légkalapáccsal:

−  Hogy bírja elviselni ezt a zajt?

−  Ez semmi! Pár éve alsó tagozatos osztályban tanítottam. Ha azt hallotta volna!

Pistike tűnődik:

−  Nem értem. Ha rossz vagyok, az apu elveri a fenekemet. Ha meg jó vagyok, az anyu rögtön a hónom alá dugja a lázmérőt.

Egy vásott kölyök a feje fölött pörget egy macskát a farkánál fogva. Egy járókelő megkérdezi, mit csinál.

−  Örömet szerzek a macskának – feleli a rosszcsont.

−  Na ne mondd! És mi ebben az öröm?

−  Hát nem most! Majd ha elengedem.

−  Ejnye Pistike, ne húzd a macska farkát!

−  Én csak fogom. Ő húzza…

−  Mondd, Döncike, te tanítottad meg a papagájt a disznó szavakra?        

−  Épp ellenkezőleg! Én csak többször elmondtam neki, milyen szavakat nem illik mondania.

−  Mama! – mondja a rosszcsont Pistike. Emlékszel mennyire féltetted mindig azt a padlóvázát a hálószobátokban?

−  Igen, persze hogy emlékszem!

−  Mostantól nem kell aggódnod!

Pistike mondja a papájának:

−  Képzeld apa, esett a barométer. És mennyit?

−  Vagy egy métert. És el is tört.

−  Apa, jó az arcmemóriád?

−  Igen, Pistike. De miért kérded?

−  Mert most törtem össze a borotválkozó tükrödet.

−  Pistike! Hányszor figyelmeztettelek már, hogy kerüld azokat a huligánokat. Játsszál inkább a jól nevelt fiúkkal!

−  Én megpróbáltam, de a szüleik nem engedik.

−  Ernőke! Mit csináltál az új sapkáddal, hogy olyan piszkos és gyűrött?

−  A gyerekek elvették, és futballozni kezdtek vele.

−  Te meg csak álltál, és nézted?

−  Nem anyu. Én voltam a kapus...

Rosszcsont Peti:

−  Hány éves vagy kisfiam?

−  Öt. De az apukám megígérte, hogy ha jól viselkedem, jövőre hat leszek.

Pisti:

−  Apa, a szomszéd bácsi megszólt téged tegnap!

Apa:

−  Úgy, és mit mondott?

Pisti:

−  Azt, hogy rosszul neveltél engem!

Kovácséknál cseng a telefon, csak az ötéves Pistike van otthon, ő veszi fel a kagylót.

−  Apuka nincs otthon? – kérdi a telefonáló.

−  Nincsen, a mentőkhöz rohant!

−  És anyukád?

−  Ő sincs, ő a rendőrségre futott.

−  A bátyád?

−  Ő a hullaházba ment.

−  Az ég szerelmére, mit csinálnak ott?

−  Engem keresnek.

Pistike, itthon van az apukád?

−  Nincs. A kutyánk kiszökött az udvarból, és az apu elment keresni.

−  Szerinted mikor ér haza?

−  Fogalmam sincs, mert a kutya már itthon van.

−  Miért költesz fel a legszebb álmomból, kis unokám?

−  Azért nagypapa, mert játszani akarok az új trombitámmal, és a mama megtiltotta, hogy trombitáljak, amíg te alszol.

A tréfálkozó papa a vonat nyitott ablaka mellett ül a kisfiával. Egyszer csak lekapja a srác fejéről a sapkát és zsupsz! – úgy tesz, mintha kidobná az ablakon. A gyerek rettenetesen bőg, mire a tréfás papa füttyent egyet és – mintha varázserővel rendelkezne – visszateszi a sapkát a kisfiú fejére. A srác boldogan vigyorog.

−  Jó móka volt. Még egyszer! – és kidobja az apja kalapját az ablakon.

Tornaóra után:

−  Jaj de lassan öltözöl, édes fiam. Igyekezz már! Vagy talán én húzzam fel a cipődet?

−  Ne, mert szerintem a tanárnőnek kicsi.

Az anyuka késve érkezik az óvodába. Ezért az óvó néni elkezdi öltöztetni a gyereket. Miután nagy keservesen felrángatta a csizmáit is, a kölyök megszólal:

−  Fordítva van a lábamon a csizma.

Az óvónő látja, hogy a gyereknek igaza van, ezért gyorsan lehúzza róla, és nagy kínlódások közepette ismét felcibálja a lábaira a két csizmát, most már jól. Ekkor a kissrác ismét megszólal:

−  Ez nem az én csizmám!

Az óvónőt elönti a pulykaméreg, és villámgyorsan lerántja a gyerek lábairól a csizmákat. Elkezdi keresni a kölyök csizmáit, de sehol sem találja. Ekkor megint megszólal a srác:

−  Nem az enyém, hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel rám adta az anyukám.

Az óvónő feje lilul-kékül a méregtől. Feltuszkolja újra a gyerek lábaira a csizmákat. Mindent rendben talált. Ráadta a kabátot is, majd megkérdezte:

−  Petike, hol vannak a kesztyűid?

−  Beletettem a csizmám orrába...

−  Marika néni – mondja az óvó néninek a kis Bandika –, ugye, te nem vagy boszorkány?

−  Nem – feleli meglepődve az óvónő –, de miért kérded ezt?

−  Mert alattad biztosan kettétörne a seprű.

 

Jancsikára mindig panaszkodnak, akárhányszor érte megy az édesanyja az óvodába. Mivel a szép szó nem használ, anyuka elhatározza, hogy ráijeszt a kisfiára.

−  Ha ilyen rossz leszel, elcseréllek egy jó gyerekre!

−  Az nem fog menni! – feleli a kisfiú.

−  Miért?

−  Ki az a hülye, aki jó gyereket ad egy rosszért?

 

Három anya beszélget. Az első azt mondja:

−  Ah!        

A második:

−  Oh!        

Mire a harmadik:

−  Ejnye, nem megfogadtuk, hogy ma nem beszélünk a gyermekeinkről...?

 

−  Mama, miért sír a kistestvérkém?  

−  Új fogat kapott.     

−  Na, és nem kell neki?

Tónika néhány szem karácsonyról megmaradt mogyorót ad át megőrzésre a nagyanyjának?

−  Tónika – kérdezi az anyja –, miért adtad a diót a nagymamának? Talán hozzá nagyobb bizalommal vagy, mint hozzám?

−  Igen.

−  Miért?

−  Mert neki egyetlen foga sincs.

−  Petike, mosd meg szépen a fogadat, mert megyünk a fogorvos bácsihoz!         

−  Azt is, amelyiket ki fogja húzni?

Pistike meglehetősen ziláltan megy haza.

−  Úristen, mit csináltál már megint? – kiált fel az anyja ijedten. – Verekedtél? Két fogadat is ott hagytad!

−  Dehogy hagytam, anyu… Itt van a kezemben.

Marci hazaér élete első ökölvívó-edzéséről. Már az ajtóból kiabálja:

−  Anyu, apu! Ezentúl nem lesz szükségem a fogszabályzóra…!

−  Gyerekek – kérdi a tanító néni az iskolában –, ki tapasztalta már annak a közmondásnak az igazságát, hogy: „Jobb adni, mint kapni”?

Pistike jelentkezik.

−  Én…

−  És hol?

−  Tegnap, az ökölvívó edzésen…

Peti szörnyű állapotban kerül haza a játszótérről. Anyukája kétségbeesetten csapja össze a kezét:

−  Te szerencsétlen, hát hogy nézel ki? Fogadni mernék, hogy már megint verekedtetek a Gézával, igaz? Most vehetek neked egy új nadrágot.

−  Hát, még ha a Gézát látnád, mama... Az ő mamája kénytelen lesz egy új gyereket venni!

−  Az apukám kint volt Párizsban – meséli Pistike az iskolában –, és hozott onnan a mamámnak egy karkötőt, amelyikbe bele volt vésve, hogy „Párizs”.

−  Az semmi – szól közbe Móricka –, az én apukámnak el se kellett utaznia, hogy hozzon négy kanalat, amelyekbe bele volt vésve, hogy „Hotel Intercontinental”.

A tanító néni a tiszta erkölcsről beszél az osztályfőnöki órán. Példaképpen megkérdezi Pistitől:

−  Nos Pistike, ha én belenyúlok egy bácsi zsebébe, és onnan pénzt veszek ki az ő tudta nélkül, akkor mi vagyok én?

Pisti habozás nélkül rávágja:

−  A felesége.

−  Engem nagyon szeret az anyukám!

−  Honnan tudod?

−  Onnan, hogy a papámat már négyszer lecserélte, de engem még soha.

Az utcán két ember verekszik. A járda szélén egy kisfiú áll, és rettenetesen bőg. Valaki megkérdi tőle:

−  Miért sírsz, kisfiú?

−  Mert verik az apámat.

−  Melyik az apád?

−  Még nem tudom, éppen amiatt verekszenek.

A modern anya mondja a fiának:

−  Fiacskám, ma délelőtt elmész az első apukáddal az állatkertbe, aztán a második apukádnál fogsz ebédelni. Kérlek, siess haza, hogy délután megünnepelhessük a mostani apukád születésnapját!

−  Béla! Csinálj valamit, mert az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket!

−  Apu! A győzelem istennője miért volt nő?

−  Majd megérted, ha megnősülsz!

Pistike a villamoson utazik az apjával. A papa mellett egy klassz csaj áll, és a papa állandóan belebámul a mély dekoltázsába. Egyszer csak a nő elengedi a fogantyút, és durr, jól képen vágja az apát, aki sürgősen leszáll a villamosról a gyerekkel. Fogja a pofon helyét. Pistike megszólal:

−  Apa! Tetszett neked az a néni, aki melletted állt?

−  Tetszett a fenének – tapogatja az arcát az apa.

−  Na, nekem se – mondja a gyerek –, azért csíptem a fenekébe!

Osztályfőnöki órán a tanárnő kérdi az iskolában:

−  Gyerekek! Kinek mi hiányzik otthon?

Erre Ferike:

−  Nekünk még nincs autónk.

Józsika:

−  Nekünk még nincs videónk!

Mire megszólal Móricka:

−  Nekünk megvan mindenünk! Már csak egy dolog hiányzott.

A tanárnő csodálkozva fordul oda:

−  Tényleg? És mi az?

−  A múltkor részegen hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: „Na már csak ez hiányzott!”

A történelemtanár felszólítja Pistikét.

−  Beszélj valamit Hunyadi László lefejezéséről!

Pistike hallgat.

−  Na, mi az? – sürgeti a tanár. – Miért nem beszélsz?

−  Mert annyira felháborít a dolog, hogy nem találok rá szavakat.

−  Mit tudsz mondani Semmelweisről, fiacskám.

−  Csak a legjobbakat, tanár úr!

A tanító néni az igeragozást oktatja:

−  Én hallgatok, te hallgatsz, ő hallgat, mi hallgatunk, ti hallgattok, ők hallgatnak. Na Pistike, ismételd el szépen!

−  Tanító néni, minek szaporítsuk a szót, senki meg sem mukkan.

−  Pistike – mondja a tanító bácsi az iskolában. – Ragozd el szépen a menni igét..!          

−  Én megyek... te mész... ő...           

−  Gyorsabban, Pistike! – türelmetlenkedik a tanító bácsi.  

−  Jó... Ő fut, mi futunk...

−  Tanító bácsi! Mit jelent az „osztom a nézeted” kifejezés?

−  Ide hallgass, Petike – kezdte a tanító. Ha azt mondom osztom a nézetedet, ez nem mást jelent, mint hogy a nézetek nem oszlanak meg. Ha viszont nem osztom valakinek a nézetét, akkor a nézetek megoszlanak. Tehát ha osztom, nem oszlanak, ha nem osztom, megoszlanak. Ilyen egyszerű, csak oda kell figyelni.

−  Na gyerekek, most kikérdezem tőletek a leckét. Pisti! Miért sós a tenger vize?

−  Hát... azért, hogy a halak ne romoljanak meg benne.

−  Gergő! Két „p”-vel írtad az epret! Töröld le az egyiket! – mondja a tanár.

A kis Gergely tanácstalanul áll a tábla előtt.

−  Melyiket?

 

A táblánál levő felelőt sürgeti a tanár:

−  Igyekezz fiam, mert mindjárt kicsengetnek.

−  Én is azt várom.

Pisti nyolc óra után érkezik az iskolába. A tanár korholva mondja:

−  Nem szégyelled magad, már megint elkéstél!

−  Miért szégyellném? Hiszen a tanár úr mindig azt mondja, hogy tanulni sohasem késő.

−  Hány órát alszol egy nap Móricka? – kérdezi az iskolaorvos.

−  Két-három órát.

−  Jaj, de hát ez nagyon kevés!

−  Mind az öt órán nem merek aludni.

−  Na, gyerekek – mondja a tanár –, ma bebizonyítom nektek a Thales-tételt.

−  Ne strapálja magát a tanár úr – szól közbe Pisti. – Elhisszük magának, becsszóra.

−  25 hülye van az osztályban! – szidja a gyerekeket a tanár.

−  26 – szól szemtelenül Móricka, a tanárra célozva.

−  Mars ki! – bömböl a tanár.       

Móricka kimegy, de az ajtóból visszaszól:

−  Így persze a tanár úrnak lesz igaza!

−  Hová szaladsz Pisti? – kérdi a tanár az iskola udvarán.

−  Meg akarok akadályozni egy verekedést – lihegi a fiú.

−  És kik akarnak verekedni?

−  Az egyik osztálytársam és én!

Az iskolában nagy kiabálás, zaj hallatszik. A tanfelügyelő belép a terembe, galléron ragadja a leghangosabban lármázó alakot, és kipenderíti az ajtón. Abban a pillanatban csend lett a tanteremben.

−  Hol a tanárotok?... kérdezi a tanfelügyelő.

−  Most lökte ki a bácsi!

Tanfelügyelő érkezik az iskolába. Ahogy belép az osztályba, rögtön észrevesz egy csikket a földön. Fölemeli, és haragosan körülnéz:                  

−  Kié ez a csikk?  

A gyerekek kórusban kiáltják:          

−  A tanfelügyelő úré.

−  Hogy-hogy az enyém? Én ebben a pillanatban léptem be a terembe.

−  Az mindegy – szól Pistike. – Nálunk az a szabály, hogy azé a csikk, aki megtalálja.

Rudika mindössze kilencéves, és nagy az ijedelem a családban, amikor rajtakapják, hogy cigarettázik. Édesanyja jól leszidja:

−  Szégyelld magad! Kilenc éves korodban dohányzol?

−  Nem tehetek róla, mama. Már két éve igyekszem leszokni, de sehogy sem megy.

A mama faggatja Ferkót:

−  Mondd fiam, hogy kerültek ezek a cigaretták a zsebedbe?

−  Én... én... el akartam tenni egy párat arra az időre, amikor nagy leszek.

Az ügynök becsönget egy családi házba. Tíz év körüli srác nyit ajtót, kezében whisky, szájában füstölgő szivar.

−  Mondd, öcsi – néz rá meglepetten az ügynök –, itthon vannak a szüleid?

A kis srác kiveszi a szivart a szájából, lepöcköli a hamut, iszik egy kortyot a pohárból, és azt mondja.

−  Találja ki!

Felül a kissrác a bárpultra, és azt mondja:

−  Kérek egy konyakot!

−  Nem szégyelled magad? – mondja felháborodottan a pultos hölgy. Neked ilyenkor az iskolapadban lenne a helyed!

−  Nekem ugyan nem – mondja fölényesen a srác –, mert még csak ötéves vagyok.

Az orvos sétál a kisfiával. A templom előtt a gyerek megkérdi:

−  Papa, ez mi?

−  Ez templom, kisfiam. Az Isten háza.

−  Hát a Jóisten nem fönt lakik az égben?

−  De igen. Ott lakik, de itt rendel.

Pistike kérdezi a nagyapjától:

−  Mi az hogy pimaszság? Mondj rá egy példát!

−  Ha te megölöd az apádat, anyádat, és a tárgyaláson azzal akarsz szánalmat kelteni a bíróban, hogy te apátlan-anyátlan árva vagy.

−  Kisfiam, meg kell tanulnod, hogy az életben a becsületesség és a bölcsesség a legfontosabb.

−  Mi az a becsületesség, papa?

−  Az, hogy ha valakinek megígérsz valamit, azt minden körülmények között teljesítened kell.

−  És mi az a bölcsesség?

−  Az, hogy soha senkinek nem ígérsz semmit.

Peti neveli a húgát.

Petike bőgve szalad a mamájához:

−  Anyu, a Kriszti megrángatta a hajamat!

−  Ne haragudj rá! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a hajhúzás fáj.

Petike elmegy, s pár perc múlva sivítás hallatszik a gyerekszobából. Most Krisztike bőg keservesen, és Peti magyarázza:

−  Most már tudja.

Szülői értekezleten:

−  Gratulálok anyuka! – mondja az osztályfőnök az egyik szülőnek. – Kitől örökölte a fia a nagy tudásszomját?

−  A tudást tőlem, a szomját az apjától.

−  Pityu, te igazán helyes legényke lettél – állapítja meg csodálkozva a látogatóba jött nagynéni. – Azt hiszem olyan leszel, mint a papád.

−  Igen, a mama is ettől tart!

−  Az én nagypapám már elmúlt 80 éves – dicsekszik Pistike –, de minden reggel ötkor felkel, és egyvégtében lefut 5 kilométert.  

−  Az, szép. És mit csinál délután?   

−  Akkor futja az utolsó kilométert.

Pistike lélekszakadva zúdul be a zöldséges asszonyhoz. Előkapja a céduláját, és hadarva olvasni kezd:

−  Két kiló krumpli, fél kiló vöröshagyma, egy fej káposzta, egy kiló alma, és vigyázz, mert a vén kurva az ujjával lenyomja a mérleget…!

−  A kisfiam az előbb vásárolt maguknál 3 kg őszibarackot. Amikor otthon megmér­tem csak 2 kg volt.

−  És megmérte a kisfiút is?

Pistike benyit a ruhatisztítóba, és letesz a pultra egy inget.

−  A papám ingét összecserélték – mondja –, és azt üzeni, hogy ha nem adják azonnal vissza a saját ingét, idejön, és mindent összetör.

−  Hányas inget visel a papád, kisfiam? – kérdezi a pultnál a néni.

−  Harmincötöset.

−  No, akkor mondd meg neki, hogy szertettel várjuk – szól ki a raktárból egy kétméteres rakodómunkás.

Anyák napja előtt a tanító néni ezt a házi feladatot tűzi ki:

−  Gyerekek írjatok arról fogalmazást, hogy anya pótolhatatlan, anya csak egy van.

Pistike arról ír, hogy amikor beteg volt anyuka ápolta, etette, vigasztalta. Hiába: Anya csak egy van!

−  Hát te Petike miről írtál?

−  Tegnap este hazamegyek, megkérdem: van valami kaja? Mire anyám:

−  Két melegszendvics van a sütőben.

Odamegyek, kinyitom a sütőt.

−  Anya, csak egy van!

A kémiatanár felszólítja Pistikét:

−  Mi az arany vegyjele?

−  A gyerek hallgat, hiába súg a padszomszéd, nem figyel rá. Erre a súgó dühében bokán rúgja.

Pistike felkiált:

−  Auuú!

A tanár elégedetten bólint:

−  Jól van fiam, jeles.

A tanár látja, hogy Petike nem figyel. Ezért felszólítja:       

−  Fiacskám, mondj egy igekötőt és egy személyes névmást!

−  Ki? Én?

−  Jól feleltél, jeles.

−  Petike, mondj egy tagadó mondatot!       

−  A Pisti megette az uzsonnámat.

−  De hát hol van ebben a tagadás?  

−  A Pisti tagadja.

−  Pistike, ha hat almád lenne, és az egyik pajtásod elkérne tőled hármat, mennyi maradna neked? – kérdi az iskolában a tanító néni.   

−  Hat!

A matektanár kérdezi Pistikétől:

−  Ha az öcsédnek van három almája, és te abból elveszel kettőt, mi lesz az eredmény?

−  Bunyó.

Évike rosszul áll matematikából. A tanító néni könnyű kérdést tesz fel neki:        

−  Évike, ha adok neked két cicát, és a keresztmamád is ad két cicát, összesen hány cicád lesz?

−  Öt.

−  Ej, Évike, gondolkozz!

−  Igenis öt, tanító néni, mert otthon már van egy.

Vidéki kislány felel ókori történelemből.

−  Mondd szépen kivel harcolt Achilles Trójában.

−  Plútóval.

−  Egyáltalán nem! Törd még a fejed!

−  Néróval.

−  Szó sincs róla.

−  Akkor Hektorral. De hogy valamelyik kutyánkkal, az biztos.

Biológiaórán kérdezi a tanár az osz­tály­tól:

−  Ha most átugornék ezen a padon, milyen izmokat mozgatnék meg?

−  Móricka jelentkezik: A nevető-iz­ma­inkat.

Lalika bömbölve szalad az anyuká­já­hoz.

−  Mama! Mama!

−  Mi baj, Lalikám?

−  A garázsban apu ráütött a kalapáccsal a kezére!

−  Na, de azért nem kell mindjárt sír­ni!

−  Először én is nevettem.

−  Hogyan büntetik a szófogadatlan vak gyereket?

−  Nem tudom.

−  Átrendezik a szobáját.

−  Jaj Pistike, maradj már csöndben! Mind­járt itt lesz apád, és ha meghallja az üvöltésed, leveszi a nadrág­szíját… Tu­dod mi lesz akkor?

−  Tudom. Lelesik a nadrágja.

−  Ejnye Danika! Hát mi lesz így be­lőled, ha folyton hazudozol?

−  Politikus.

Kovács korholja a fiát:

−  Pisti! A füleden ülsz? Többször szól­tam már, hogy hozz egy pohár vi­zet. Mi lesz így belőled fiam?

Mire a gyerek komótosan:

−  Pincér.

−  Mondd Józsika, mi leszel, ha nagy leszel?

−  Azt még nem tudom… Tetszik tudni, a mamám azt akarja, hogy legyek valaki, de a papám meg azt akarja, hogy inkább csináljak valamit.

A gyermeket a szülők teremtik, de csak a születése után.

Pistike türelmetlenül toporog az üzletben a sok vevő között, és odaszól az eladónak:

−  Tessék mondani, nem tetszene engem soron kívül kiszolgálni? Apukám otthon ül, nem tud lejönni, és nagyon vár.

−  Mire lenne szüksége?

−  Egy tekercs vécépapírra.

Pistike villamoson utazik. Kényelmesen elterpeszkedik a meglehetősen zsúfolt kocsi egyik ülésén, és figyeli az álldogálókat. Meglát egy idős embert, s megkérdi tőle:

−  Bácsi kérem, le tetszik ülni?

−  Igen, fiacskám!

−  És hová?

−  Szomszéd bácsi, az apukám küldött. Azt kéri, hogy tessék kölcsönadni a magnót!

−  Nocsak! Bulizni akartok?

−  Dehogyis. Aludni…

−  Hát te Pistike, mit akarsz? – kérdi a szomszédasszony.

−  Apukám küldött az ollóért.

−  Miért nektek nincs ollótok?

−  De van, csak félünk, hogy kicsorbul, ha drótot vágunk vele.

Petike rossz fát tesz a tűzre, és anyukája büntetésből bezárja a spájzba. 10 perc múlva azonban aggódva beszól a gyereknek:

−  Ha megígéred, hogy ezentúl jó leszel, kiengedlek!

−  De nem akarok kijönni!

−  Nem? Hát mit akarsz?

−  Konzervnyitót.

−  Anyuci ég a karácsonyfa!

−  Jaj, de butuska vagy… Nem ég, ha­nem világít.

−  Igen? Most már a függöny is vilá­gít…

−  Anyu, mi az a tradíció?

Ami apáról fiúra száll…

−  Értem. Akkor a télikabátom is tradí­ció?

Apja fia:

A filmrendező kisfia hazahozza az év vé­gi bizonyítványát, és leteszi az apja elé:

−  Na, papa! Nem csak a te filmed bu­kott meg.

−  Apu! Sok pénzt spóroltam meg ne­ked.

−  Hogyan?

−  Mert az idei tankönyveim jók lesznek jövőre is.

Elbizakodott apa:

−  Fiam, nem vette észre a tanár, hogy én oldottam meg helyetted a házi feladatot?

−  Nem, nem hiszem.

−  Miért, mit mondott?

−  Azt mondta, hogy napról napra hülyébb leszek.

−  Gratulálok fiam. Hibátlan a házi feladatod. Hogy csináltad?

−  A papám elutazott, tanár úr.

−  Mondd fiam, hogy lehet egyetlen házi feladatban ennyi helyesírási hibát ejteni?

−  A mamám is segített, tanító néni.

−  Apu, a Dezső azt mondta, hogy én nagyon hasonlítok rád...!

−  Kedves tőle... És te mit feleltél erre?

−  Jól szájon vágtam.

A paksi Kovács fia Budapesten tanul, és állandóan pénzért pumpolja az apját, aki már nagyon unja fia pénzszórását. Egy idő után nem küld neki további támogatást. Egy hét után könyörgő távirat érkezik Pestről:

„Küldj pénzt, vagy a Dunába vetem magam!”

Választávirat Pestre:

„Pénzt nem küldök. Paksnál várlak: Apád.”

Az egyik vasúttársaságnál a tíz év alatti gyerekek ingyen utazhatnak. Mielőtt a kalauz jött volna, az apa figyelmeztette a fiát:

−  Ne felejtsd el, hogy most csak tíz éves vagy!

Jön a jegykezelő, és megkérdi a gyereket:

−  Hány éves vagy?

−  Tíz.

−  És mikor leszel tizenegy?

−  Mihelyt leszállunk a vonatról.

Pisti hazaér a tíznapos nyaralásból. Barátai megkérdik:      

−  Na, milyen volt a Balatonon? Ott is folyton esett?     

−  Á, dehogy. Csak kétszer. Először három napig, utána egy hétig.

Móricka megy haza az iskolából, és látja, hogy egy öregasszony ül a fán.

−  Mi van mama, Red Bull[17]?

−  Nem fiam, Pitbull!

Belép a borbélyhoz egy hosszú hajú fiú:

−  Úgy vágják le, mint legutóbb!

−  Akkor megkérdezem a főnökömet, mert én még csak két éve vagyok itt.

−  Fiam, ne menj minden este abba a zajos diszkóba, mert a végén megsüketülsz.

−  Kösz anyu, már ettem.

Pistike, vagyis most már Pista lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje. „Mentsük, ami menthető!” – alapon egy tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút. Ettől rögtön elmúlt a félelme. Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé.

−  Nana, fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?

−  A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam.

−  Ilyen nincs! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!

Pista jelesre vizsgázott.

−  Kis unokám, miért nem eszed meg a tojást?

−  Nem kérem, nagymama.

−  Amikor én gyerek voltam, boldogan megettem volna!

−  Az lehet, de akkor még friss volt.

−  Mama, a házmester bácsi és a házmester néni egy házaspár?

−  Igen kisfiam. Hiszen ugyanúgy kezdődik a nevük.

−  Értem. Akkor az agglegény az aggszűz férje?

Petike megkérdi a nagymamájától:

−  Nagyi! Igaz az, hogy a húsvéti tojást a nyulak tojják?

−  Igaz.

−  És kiscsirke kel ki belőle?

−  Igen, Petike.

A gyerek megcsóválja a fejét:

−  Na, szép kis családi állapotok uralkodhatnak a nyúléknál...

Még jó, hogy a kamaszkor előtt eltelik néhány év, így van időd megszeretni a gyermekedet.

2 évet töltesz azzal, hogy megtanítsd a gyerekeidet járni és beszélni, aztán 16-ot azzal, hogy üljenek le és fogják be végre a pofájukat.

Világunk elsilányulása, a nevelés hiánya rányomja bélyegét korunk vicceire is. A durvaság, az erőszak beépül hétköznapi életünkbe, a primitív viselkedés szinte mát természetessé válik:

A tanár kiszólítja Pistikét a táblához. A gyerek felsóhajt:

−  A francba, mekkora szívás!

A tanár feldühödik, és berendeli Pistike anyját, hogy megbeszélje vele a gyerek stílusát.

−  Asszonyom, a fia nagyon csúnyán beszélt az órán!

−  A francba, mekkora szívás! Mit mondott az a kurva kölök? – kérdi az anyuka.

 

Kereskedelem, vendéglátás

 

Az egyik vidéki városban úgy adódott, hogy három cipőbolt is megtelepedett egyazon épületben. Annak érdekében, hogy magára irányítsa a figyelmet az első kiírta:

„Divatcipők! Minden méretben és színben!”

Meglátta ezt a másik, kitett egy még nagyobb táblát:

„Exportból visszamaradt cipők olcsó kiárusítása!”

Ezt már nem tűrhette a harmadik. Készített egy még nagyobb táblát, és csak egy szót írt rá. Ezt:

„Főbejárat”

Egy férfi belép a sportfelszerelési üzletbe. Odamegy hozzá az eladó:

−  Segíthetek? – kérdezi.

−  Igen. Cipőt szeretnék vásárolni.

−  Mihez kell? Teniszhez, röplabdához, kosarazáshoz, túrázáshoz, futáshoz, kocogáshoz?

A vevő végignéz a sok különféle cipőn, aztán a szolgálatkész eladóhoz fordulva bátortalanul feleli:

−  Hát szóval... én egyszerűen csak járni szeretnék benne... Lehetséges?

Cipőboltban:

−  Egy egészen lapos sarkú cipőt szeretnék.

−  Mihez akarja felvenni?

−  Egy alacsony fiatalemberhez.

A vevő visszamegy a cipőáruházba.

−  Kérem, ez rendkívül bosszantó. Három nappal ezelőtt vettem itt ezt a kígyóbőr cipőt, és nézze meg, már pattogzik le a bőre...

−  Hát persze, – feleli az eladó. – Nyilván ön is tudja, hogy a kígyók rendszeresen vedlenek…

Talpraesett kereskedő:

A vásárló fölháborodottan ront be a ruhaboltba.

−  Ez borzasztó, tegnap vettem önöknél ezt a pulóvert. Azt mondták, hogy tiszta gyapjú. És itt van belevarrva a címke, hogy százszázalékos műszál.

−  Igen, asszonyom. Azt mi varrtuk bele, hogy félrevezessük a molyokat.

Kovácsné bemegy a butikba.

−  Kérem, divatos ez a blúz?

−  Hogyne, a legújabb párizsi divat!

−  És nem fakul ki?

−  Ez? Három éve van kint a kirakatban, és cseppet sem látszik rajta.

Illatszerboltban:

−  Mit ajánlanának, hogy megőrizhessem ezt a néhány szál hajamat? – kérdezi az elárusítótól a kopaszodó vevő.

−  Sok szép műanyag dobozunk van!

A diák bemegy az üzletbe, hogy tan­szereket vásároljon. Amíg kiszol­gálják, szórakozottan forgatni kezd egy pulton levő földgömböt.

−  Milyen kicsi a világ! – mondja elgondolkodva.

Mire az eladó:

−  Ha ez kicsi, adhatok nagyobbat is!

Alkudni próbál a vevő a bolt­ban. Valami keveset sikerül lefa­rag­nia az árból, de aztán a boltos megmakacsolja magát:

−  Kérem, ne akarjon lehetet­lent. En­­gedtem, amíg lehetett, de higgye el, most már nekem is töb­be van. Ez az egész üzlet tiszta rá­fi­zetés.

−  Ugyan! – inti le a vevő. – Ha rá­fizetéses a bolt, akkor miből él­nek?

−  Miből, miből? Abból, hogy szombat-vasárnap zárva vagyunk.

Ez sem egy jól menő üzlet.

Eladó a vevőhöz:

−  Látom, keres valamit. Segít­he­tek?

−  Igen. Legyen szíves megmu­tat­ni a kijáratot!

A cukrászda tulajdonosa alkal­ma­­zot­tat keres, és bemegy a mun­kaköz­vetítő­be.

−  Idős vagy fiatalabb legyen, – kér­dezi a tisztviselő.

−  Az teljesen mindegy, de nem árta­na, ha cukorbeteg lenne.

−  Pistike, miért nem alkarod meg­mu­tat­ni nekünk a növény­gyűj­teménye­det? – kérdezik a gyereket a kereszt­szülei.

−  Mert azt hallottam, hogy vegetáriusok vagytok.

−  A hosszú élet titka: minél több fokhagyma – mondja a 102 éves bácsi a társaságban.

Vendégük fintorogva szimatol, és megjegyzi:

−  Igaza lehet. De hogy titok lenne, azt nem hiszem.

Büfétörvény:

Azt a szendvicset, amelyre belépéskor szemet vetettél, a sorban előtted álló fogja megvásárolni.

A hentesnek fél órával a zárás előtt már csak egy csirkéje maradt, és miután hosszú hétvége következik, szeretne tőle megszabadulni. Jön is egy vevő, és éppen egész csirkét kér. A hentes feldobja a mérlegre:

−  Uram, ez 1 kiló 20 deka.

−  Kicsit nagyobb nincs véletlenül? – kérdezi a vevő.

A hentes hátrafordul, tesz, vesz, majd feldobja ugyanazt a csirkét a mérlegre, mintha egy másik

lenne.

−  1 kiló 60 deka. Megfelel?

−  Rendben. Elviszem mind a kettőt.

−  Hány deka van egy kilogrammban? – kérdi a húsbolt vezetője a munkára jelentkező ifjútól.

−  Legfeljebb kilencven – hangzik a válasz.

−  Kitűnő, fiatalember! Akkor holnap reggel munkába állhat.

Szakácsnő:

−  Kérek egy kiló marhahúst. De rágós legyen ám!

Mészáros:

−  Miért?

Szakácsnő:

−  Azért, mert ha puha, az úrék mind megeszik, nekem meg nem marad belőle.

Pincér 1930-ban, a nagy gazdasági világválság végén:

−  Van szerencsém, igazgató úr! Parancsoljon helyet foglalni. Mivel szolgálhatok igazgató úr?

Törzsvendég:

−  Köszönöm Béla, de már nem kell többé igazgató úrnak szólítania. Elseje óta van állásom.

−  Azonnal távolítsák el az asztalom mellől a kutyát! – követeli a zöldvendéglőben a vendég. – Ezt nem lehet kibírni! Kinézi a falatot a számból!

−  Jaj, dehogy a falatot – nyugtatja meg a vendéget a pincér. – Csak a tányért lesi uram, mert abban szokott enni kapni.

−  Pincér! Micsoda piszkos csésze ez!

−  Piszkos? Már hatan ittak belőle, és még senki sem panaszkodott!

−  Pincér! Légy mászik a levesestányérom szélén!

−  Nyugodjon meg uram! Már a nyomában van egy pók.

−  Pincér! Hozzon egy pulykamellet!

−  Burgonyával?

−  Naná, melltartóval!

−  Pincér! Kérek egy spenótot!

−  Feltéttel?

−  Feltétlenül.

−  Pincér, nem tudna valami könnyű ételt hozni?

−  De igen, uram! Hozhatok például tizenöt dekás hússzeletet, az nálunk csak hat deka.

−  Pincér, nem vagyok megelégedve a kolbász két végével.

−  Miért, uram?

−  Mert túlságosan közel vannak egymáshoz.

−  Pincér, van még abból a tegnapi virsliből?

−  Hogyne uram.

−  Na, akkor másik étterembe megyek.

Kovács úr betér egy kisvendéglőbe, és megkérdezi a pincért:

−  Mondja kérem, mit lehet itt enni?

−  Lehetne kérem narancsos kacsasültet, Eszterházi rostélyost, aztán lehetne még Újházi tyúk­hús­levest, de amint látom ön két kemény tojást fog enni.

−  Micsoda szemtelenség ez, azt hiszi, hogy nincs pénzem? – háborodik fel Kovács úr. Miért mond nekem ilyet?

−  Azért mert nálunk más nincs.

−  Főúr, hogyan lehetséges, hogy az étlapon vagy harmincféle étel szerepel, de csak kelkáposztájuk van?

−  Tetszik tudni, a többi csak étvágyger­jesz­tő.

−  Mondja főúr, hogy lehet két ár a rántott májon? Itt van, hogy rántott sertésmáj 120 és 150 forint. Mit jelent ez?

−  Ja! Kérem a százötvenes sertésmájhoz éle­sebb kést tetszik kapni.

A vendég nézeget az étlapot, majd odainti a pincért:

−  Mondja, hogy kerülhet többe a tükör­to­jás három tojásból, mint a rántotta három tojásból?

−  Mert a tükörtojást meg tudja számolni a vendég.

−  Mit parancsol a kedves vendég.

−  Strucclevesük van?

−  Uraságod evett már valaha strucclevest?

−  Még sohasem.

−  Akkor van.

−  Hozhatok Önnek egy jó teknősbéka le­vest?

−  Köszönöm, nem. Ma nagyon sietek.

−  Éttermünk különlegessége a csiga! – dicsekszik a pincér a vendégnek.

−  Tudom. Tegnap az szolgált ki.

Egy elegáns hotel éttermében az üzletvezető észreveszi, hogy az egyik vendég szalvétáját a nyaka köré köti. Odainti magához a főpincért.

−  Menjen oda ahhoz az úrhoz, és tapintato­san magyarázza meg neki, hogy ilyesmi ná­lunk nem való.

A főpincér odamegy az úrhoz, és tisztelettel­je­sen megkérdi:

−  Mit óhajt uraságod? Hajvágást vagy bo­rot­válást?

−  Papa figyelj!

−  Mondtam már kisfiam, hogy evés közben ne beszélj! – mondja az apa a fiának az étteremben.

−  De papa…

−  Semmi, de papa!

A gyerek engedelmesen befejezi az evést, mire az apja:

−  Na most már beszélhetsz!

−  Csak azt akartam mondani, hogy egy bácsi a te kabátodat vitte el a fogasról.

Egy virágáruslány kínálja a vendéglőben por­tékáját:

−  Egy csokor rózsát a szépasszonynak? Vagy inkább tulipánt?

−  Egyiket sem… Láthatja, hogy a feleségem­mel vagyok.

Kovácsné és Szabóné pletykálkodnak egy esz­presszóban:

−  Hogy vagy?

−  Jól. Csak az a baj, hogy a férjem egyre jobban öregszik.

−  Ezt miből gondolod?

−  Abból, hogy a vendéglőben már az étlapot nézi meg először, és csak utána a felszolgálónőket.

Egy másodosztályú vendéglőben ül az orvos, és látja, hogy a pincér állandóan a karját piszkálja.

−  Ekcémája van? – kérdi a doktor szakértői szemmel.

−  Az nincs. Csak azt lehet rendelni, ami az étlapon szerepel…

A vendég hívja a pincért, és felháborodva mondja neki:

−  Ezt meri maga erős kávénak nevezni?

−  Természetesen uram… Hiszen látja, csak egyetlen kortyot ivott belőle, és máris felborzolódtak az idegei…

−  Pincér hozzon egy dupla feketét?

−  Hány cukorral uram,

−  Ha jó a kávé, akkor eggyel szoktam inni.

−  Igenis kérem, néggyel hozom!

−  Ittam én ebben a presszóban már ennél jobb kávét is.

−  Nálunk kérem? Az ki van zárva.

Pincér! Egész éjjel nem tudtam aludni a kávéjuktól.

−  Olyan erős volt?

−  Dehogyis… Azon törtem a fejem, vajon miből készítették.

−  Hé, pincér! A kávéscsészém végig van repedve!

−  Ez is azt bizonyítja uram, hogy nagyon erős kávét főzünk.

A kisvendéglőben a hegedűs Chopin keringőt játszik. Egy vendég az asztalra borul, és hangosan zokog.

−  Bocsánat, lengyelnek tetszik lenni? – kérdi tőle a zenész. – Nem feleli a vendég. Hegedűművész vagyok.

Az ínyenc házaspár elmegy az újonnan nyílt japán étterembe. Aperitifnek szakét rendelnek, majd szinte az egész étlapot végigkóstolják. Miután minden nagyon ízlik, odahívják az asztalhoz a szakácsot, s a férfi évődve kérdezi tőle:

−  Remélem a mi vacsoránk kedvéért nem kellett kioltani egy-két szerencsétlen kóbor kutya életét?

−  Dehogyis, uram – feleli a szakács. – Ezeket a kutyákat már döglötten találtuk.

Kovács bécsi szeletet rendel egy vendéglőben, de nagyon nagy az adag, a felét sem tudja megenni, s a maradékot szeretné hazavinni. De kínos a dolog, ezért azt mondja a pincérnek:

−  Legyen szíves ezt a kis húst becsomagolni, hazaviszem a macskámnak.

A pincér térül-fordul, már hozza is a csomagot, s azt mondja:

−  Azt hiszem, meg lesz elégedve a cica. Hozzácsomagoltam neki egy döglött egeret is.

Egy texasi vendéglős ezt a feliratot tette ki a bejárat fölé:

„Ha meg van elégedve az éttermemmel, térjen vissza! Ha nincs, tréfálja meg az ismerőseit, és küldje ide őket!”

 

Aranyláncos újgazdagok zajosan szórakoznak, megbotránkoztatóan viselkednek egy éteremben. Egyszer csak egyikük odakiált a pincérnek:

−  Hé, pincér, hol van itt a klotyó?

−  Menjen csak előre, aztán forduljon jobbra, ott talál egy ajtót. Arra ki van írva, hogy „Urak”, de ne törődjön vele, lépjen csak be nyugodtan.

Egy pályát tévesztett pincér zöngeménye:

Romlott volt a pudig,

Forgalmas a budink.

Az éttermi vendégre rájön a hasmenés. Kirohan, de a WC foglalt. Belülről nyögések hallatszanak. A vendég dörömböl, és kiáltozni kezd:

−  Engedjen be, mert becsinálok!

−  De jó magának...

Az enyhén spicces vendég magához inti a pincért.

−  Azt hiszem, egy kicsit sokat ittam. Hozzon valamit, amitől kijózanodom.

−  Igen, uram – feleli a pincér. – Mindjárt hozom a számlát.

Egy pasas bemegy az éjszakai lokálba, és megkérdi:

−  Mennyi a ruhatár?

−  Tetszés szerint, kérem.

A vendég odaad egy húszast. Mire a ruhatáros:

−  Bocsánat uram, de nálunk a tetszés szerint száz forintnál kezdődik.

−  Megőrültél! 100 forintot adsz a ruhatárosnak?

−  Nem látod milyen remek kabátot adott cserébe...

−  Pincér, a rántott szeletnek konyakillata van.

A pincér három lépést tesz hátrafelé, majd megkérdezi:

−  Most is, uram?

 

A vendég odainti a pincért:

−  Mit hozhatok uram? Sört, bort, konyakot, pálinkát?

−  Ebben a sorrendben éppen jó lesz!

−  Szabó beül egy vendéglőbe, rendel egy pohár sört a pincértől, és vár… vár… vár. Fél óra múlva végre ismét előkerül a pincér.

−  Milyen sört parancsol uraságod?

−  Milyet? A megrendeltet…

−  Főúr kérem! – szól a vendég a pincérnek. – Hozzon nekem egy fél pohár sört!

−  Sajnálom uram, de mi fél pohárral nem szolgálunk ki.

−  Nem? Érdekes, mert az előbb annyit hozott, amikor egy pohárral rendeltem.

Forgalomnövelő ötlet.

Egy vendég megkérdezi a csapostól:

−  Mondja, mennyi sört mér ki naponta?

−  Két hordóval.

−  És akarja, hogy ez naponta három hordó legyen?

−  Persze, hogy akarom. Hogy lehetne?

−  Töltse tele a vendégek poharát!

A pincér kiviszi a meg­rendelt sört. A vendég ránéz a korsóra, s mivel túl sok­nak találja a habot így szól:

−  Főúr kérem! Én nem bo­rotválkozni, hanem in­ni akarok!

 

−  Pincér, innék egy fél liter bort. Melyiket ajánlja?

−  Azt, amelyik a legfia­ta­labb.

−  Miért pont a legfiatalab­bat?

−  Mert azt még nem ke­resztelték meg…

−  Uram ez a bor 40 esz­ten­dős.

−  Nyugodtan letagadhatna 39-et.

−  Pincér! Hozzon egy üveg portóit!

A pincér már hozza is, amikor a vendég meggondolja magát:

−  Ne haragudjon, de inkább egy üveg burgundit innék.

A pincér szó nélkül teljesíti a vendég kérését. De ő megint mást rendel:

−  Ha lehet, cserélje ki kérem egy üveg egri bikavérre.

A pincér visszamegy a raktárba, és közben az orra alatt morog:

−  Már a harmadik címkét ragaszthatom erre az átkozott üvegre.

−  Mondja, van még abból a borból, amit tegnap ittam?

−  Hogyne, kérem.

−  Akkor hozzon egy pohár sört!

Mondja főúr, milyen koktélt tud hozni száz forint alatt?

−  Talán egy intelligenciakoktélt…

Mindössze ötvenegy forint…

−  Jó, megkóstolom…

A pincér kihozza az italt, a vendég belekóstol, majd azt mondja:

−  De hiszen ez víz egy kevés citromlével!

−  Na, látja uram, máris hat…!

A férfi belép az eszpresszóba, és leül egy asztalhoz. Hívja a pincért:

−  Kérem, hozzon nekem egy pohár vizet!

−  Sajnos uram, egy pohár vízért nem foglalhat el egy egész asztalt.

−  Jó, akkor hozzon két pohárral!

Kovács órák óta ül a vendéglőben, és alig fogyaszt valamit. Végül a pincér megelégeli a dolgot, és odamegy hozzá.:

−  Ön nagyon szereti a természetet?

−  Miből gondolja?

−  Csak abból, hogy órákig képes üldögélni a víz mellett.

Egy magányos öregasszony minden délben a harmadosztályú étteremben ebédel. Szerény fogyasztása miatt nem nézik jó szemmel. A pincéreknek különösen nem tetszik egy rossz szokása: étkezés előtt megtörli az evőeszközöket az abroszban. Egyikük megelégeli a dolgot, és ráripakodik:

−  Asszonyom lenne szíves nálunk mellőzni ezt a kulturálatlan viselkedést. Először is: a mi evőeszközeink tiszták. Másodszor: ön csúnyán összepiszkítja vele az abroszt!

 

−  Pincér! Mikor cseréltek utoljára asztalterítőt?

−  Nem tudom kérem, még csak egy hónapja vagyok itt.

 

A vizsgabizottság elnöke azt kérdezi a pincérjelölttől:

−  Mennyi ötször hét?

−  Hát az attól függ hányadosztályú az étterem, és hogy ismerem-e a vendéget.

 

A vendég dühösen rászól a főpincérre:

−  Kérem ez a számla nem stimmel.

−  Jaj, bocsánat! Tévedésből hozzáadtam a dátumot is.

Két kisrác elmegy vásárolni. Az árcédulák nézegetése közben az egyik megkérdezi az egyik a másiktól:

−  Mennyi ötven meg tizenkettő!

−  Az 72. – vágja rá a másik.

−  Mennyi? Kitől tanultál te számolni?

−  Az apámtól.

−  Hát mi a te apád?

−  Fizetőpincér a „Vidám kakukk” -ban.

 

Szakmai ártalom:

Az öreg pincért meg kell operálni. Betolják a műtőbe, és elkezdik az altatást:

−  Számoljon!

−  Kilencvenhat, kilencvenhét... kilencvennyolc... kilencvenkilenc... százötven...

 

−  Pincér! Az én számlám 13 dollárt tesz ki, és nem 14-et!

−  Elnézést uram, de azt hittem, hogy ön babonás.

−  Pikoló![18] Mit keresel az asztal alatt?

−  Nézem, hogy nem esett-e le a borravaló...

Képes Géza verset is írt a borravalóról:

Azt mondják: borravalót adni sértés,

De úgy látszik elég nagy a kísértés.

S a pincér – ezt vajon ki érti meg –

Arra haragszik a legkevésbé,

Aki a legjobban sérti meg!

Pincérek beszélgetnek:

−  Mennyire észre lehet venni, hogy már közeledik a hó vége!

−  Miből?

−  Az emberek ilyenkor az étlapot nem balról jobbra, hanem jobbról balra olvassák.

Kovács dicsekedve mondja a kávéházban:

−  Nekem minden hónap végén marad még a fizetésemből!

−  Nálam éppen fordítva van – mondja erre Szabó. – Nálam minden fizetésem végén marad még a hónapból…

A fényűző vendéglőben egy vendég azt mondja a pincérnek:

−  Nem szeretnék kellemetlenséget okozni, inkább előre bevallom, hogy mindössze háromezer forintom van. Mit tudna ezért ajánlani?

−  Egy másik vendéglőt, uram.

−  Pincér, írja a kávémat a számlámhoz!

−  De uram, nálunk nincs felírás.

−  Jó, akkor tartsa fejben.

Egy étteremben ki van írva, hogyha a kedves vendég olyan ételt rendel, amivel a konyha nem szolgálhat, a főpincér letesz a vendég elé 100 dollárt. Bemegy egy furfangos vendég, és tengeri csillagsültet kér fecskefészekkörettel. Perceken belül kihozzák neki. Akkor oroszlánsörényt kér rántva, kakaóbabfőzelékkel. Már ott is gőzölög előtte. Rendel hát pekingi palotapincsifarok-levest rósejbnivel. Ekkor a konyhából izgatott szóváltást hallani. Végül megjelenik a főpincér, és letesz emberünk elé egy százast.

−  Na mi van, döcög a kínai behozatal? – kérdezi a nyertes.

A főpincér kényszeredetten mosolyog.

−  Kínai palotakutyánk még csak lett volna uram, de a krumpli kifogyott.

Az esküvői büfé előtt a férj már a negyedik jól megrakott tányérral rohan az asztalukhoz.

−  De apukám! Mit szólnak a háziak, hogy annyit zabálsz – kérdezi szemrehányóan a feleség.

−  Minden alkalommal azt mondtam, hogy neked hozom…

Egy étteremben így szól a tulajdonos a fiatal pincérhez:

−  Fiam! Ha legközelebb egybesült malacot szolgál fel, akkor adja meg a módját: Tegyen a szájába egy egész almát, a fülébe egy kis petrezselymet, és a kössön a farkára szalagot!

−  De főnök, nem leszek így egy kissé röhejes?

−  Mennyibe kerül egy szoba?

−  Az első emeleten 1000 frank, a másodikon 800, a harmadikon 600.

−  Sajnos az én igényeimnek az önök szállodája nem elég magas!

Egy vidéki szállodában megmutatják a vendégnek a szobáját.

−  Mondja kérem – szól a portásnak –, mik azok a fekete pontok ott a falon, legyek vagy poloskák?

−  Tessék csak rájuk ütni – mondja a portás. Ha elrepülnek legyek, ha ott maradnak poloskák.

Egy külvárosi panzió vendégétől kérdezi másnap a portás:

−  Hogy aludt az éjjel a kedves vendég?

−  Rosszul. De azt hiszem mégis jobban, mint az átkozott poloskák. Azok egész éjjel le sem hunyták a szemüket.

A szállodában egy vendég panaszkodik:

−  Kérem, a szobában csak egyetlen vízcsap van. Miért írják akkor a prospektusba, hogy „hideg meleg folyóvíz?”

−  Mert mosakodni hideg, inni viszont meleg…

−  Mi a véleménye az angol sörről? – kérdezik Londonban az angol turistától.

−  Hát – feleli – szerintem úgy, ahogy van, vissza kellene önteni a lóba!

Tereplovaglásra jelentkezik egy turista. Kiválasztják a lovát, s mielőtt elindul, így szól hozzá a lovász:

−  Hat dollárt szíveskedjék fizetni?

−  Attól fél, hogy ló nélkül jövök vissza?

−  Dehogy, kérem! Attól tartok, hogy a ló jön vissza maga nélkül!

Városi turista kérdezi a gazdától:

−  Legyen szíves megmondani, hány éves ez az ökör?

−  Kettő – válaszol a gazda.

−  És ezt miből lehet megállapítani?

−  A szarváról.

Mire a turista:

−  Tényleg két szarva van.

Külföldön is úgy viselkedünk, ahogy otthon. Ezért az egyik marseille-i ifjúsági szállóban az alábbi felirat látható.

Tilos:

−  Az olasz vendégeknek éjfél után énekelni!

−  Az amerikai vendégeknek éjfél után berúgva megérkezni

−  A német vendégeknek 5 óra előtt zajosan felkelni!

−  A magyar vendégeknek a szobában főzni!

Két amerikai turista Walesben kirándulgat kocsival. Különösen az ősi walesi kultúra érdekli őket.  Ezért délben megállnak ebédelni a Llanfacwyrnirbwlantyslioggich-ban. Leülnek, és egyikük azt kéri a pincérlánytól:

−  Mielőtt rendelünk, segítene eldönteni a vitánkat? Megtenné, hogy lassan, tagoltan kimondaná a hely nevét, ahol vagyunk?

A lány odahajol, és szótagolva mondja:

−  Bööör-ger-kiiiiing.

 

Arisztokrata viccek

 

A két világháború között jöttek divatba az arisztokrata viccek. Az elnyomott kisember csak ily módon tudta kifejezni megvetését az uralkodó osztály egyre jobban elhülyülő tagjai iránt. Ennek a buzgalomnak legemlékezetesebb darabjai az Arisztid és Tasziló viccek, melyeknek elmaradhatatlan statisztája Jean, a komornyik:

 

Tasziló külföldre ad fel levelet postán. A borítékot felbélyegzi, de a postáskisasszony leméri a levelet, és ezt mondja:

−  Ez a levél nehéz, kell rá még bélyeg!

Tasziló csodálkozva mondja:

−  De ha bélyeget teszünk rá, még nehezebb lesz!

A hercegi iskolán:

Házitanító:

−  Melyik az a két szó, amelyet a diákok a leggyakrabban használnak?

Herceg:

−  Nem tudom.

Professzor:

−  Eltalálta!

Házitanító:

−  Melyik a legnemesebb fém, fenség?

Herceg:

(töprengve hallgat)

Házitanító:

−  Úgy van fenség! Kitűnően válaszolt: hallgatni arany!

Kutyabőr.

−  Meglátszik önön uram, hogy nem az arca verejtékével keresi a kenyerét!

−  Hát nem is! Az én családomban senki sem izzadós…

Arisztokraták kutyabőr-vetélkedője:

−  Mi egészen a honfoglaló Árpádig vissza tudjuk vezetni a családfánkat. És maguk?

−  Sajnos a mi irataink elvesztek az özönvíznél.

−  És gróf úr, ön száz százalékig arisztokrata?

−  De mennyire! Kérem, ha véletlenül polgári konyhán étkezem, már gyomorrontást kapok.

Az idős lord későn este érkezik haza. A komornyik kinyitja az ajtót, mosolyogva meghajol, és közben ezt sziszegi a fogai közt:

−  Na mi van te vén, hájfejű majom? Már megint a klubodban voltál whiskyt vedelni?

−  Nem, William. Ma a városban jártam, és végre vettem egy hallókészüléket.

Valahol, Angliában. A nagy kastély grófnője hívatja a lakájt:

−  Osborne – mondja megrovóan –, önt azért vettük fel, hogy gondját viselje a kiskutyánknak.

−  Igen, asszonyom.

−  Most azonban arról értesültem, hogy a kiskutyánk már tizenöt éve kimúlt.

−  Valóban, asszonyom. Tehát, mi lesz ezek után a feladatom?

Két inas beszélget:

−  Te komám, mit csinálsz, amikor az úr ad egy koronát, és az asszonyunkról kérdezget?

−  Megmondom az igazat.

−  Na és, ha kettőt ad?

−  Akkor még teszek hozzá valamit.

−  Mondja Jean, akkor most ki itt a hülye, maga vagy én?

−  Báró úr… Ön nem olyan ember, aki idiótákat alkalmazna.

−  Jean, egész úton a menetiránynak háttal kellett utaznom!

−  Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen helyet önnel, uram?

−  Akartam én, de nem ült velem szemben senki.

Vonaton egymással szemközt:

−  Jean, cseréljünk helyet! Nem bírom már nézni a buta pofáját.

Arisztid betörőt fogott. Telefonált a rendőrségre, hogy jöjjenek azonnal, és vigyék el a bűnözőt. Pár perc múlva megérkeztek a rendőrök.

−  Hol a betörő?

Arisztid felindultan felelte:

−  Szörnyű rossz modora volt, ezért kiutasítottam a kastélyomból.

Arisztid felhívja telefonon Taszilót, és amikor a szám jelentkezik, megkérdi:

−  111-111 beszél kérem?

−  Nem – feleli Tasziló. – Itt a 11-11-11 beszél.

−  Oppardon – mondja Arisztid. Akkor téves, bocsánatot kérek, hogy hiába fárasztottam.

−  Nem tesz semmit – feleli udvariasan Tasziló. Úgyis csengett a telefon.

−  Jean, gyújtsa fel Anasztázia bárókisasszony házát!

−  De miért, uram?

−  Háztűznézőbe akarok menni.

−  Jean, hozzon gyorsan egy fürdőnadrágot, mert jön a menyasszonyom.

−  Ehhez kell a fürdőruha, uram?

−  Igen Jean, mert úszni fogok a boldogságban.

Az ifjú Arisztid gróf és Anasztázia grófnő kéz a kézben sétálnak Abbáziában. Anasztázia megszólal:

−  Tudod drágám, ha én a tengerre nézek, mindig a jegyességünk jut az eszembe.

−  Miért?

−  Mert annak sem látni a végét!

−  Jean, hol a feleségem?

−  A méltóságos asszony lepihent, mert nagyon elfáradt a munkától.

−  A munkától? Miféle munkától?

−  A grófné egész délelőtt útiterveket kovácsolt.

Tapintatos inas:

Bárónő az új inashoz:

−  Ja, még valamit! Megszoktuk, hogy a személyzettel tegezve beszélgetünk.

Az inas zavartan válaszol:

−  Ahogy parancsolja a méltóságos asszony, de mit gondolnak majd rólunk az emberek…?

Arisztid váratlanul beállít Taszilóékhoz, és azt mondja az inasnak:

−  A méltóságos asszonnyal szeretnék beszélni.

−  Nem lehet kérem, éppen öltözködik.

−  De nekem sürgősen beszélnem kell vele.

Az inas lehajol a kulcslyukhoz, hosszasan benéz, aztán így szól:

−  Sajnálom gróf úr, de igazán nem lehet.

A grófnő éppen a fürdőszobában van, amikor az inas belép.

−  Jean! Miért nem kopog mielőtt bejön? Könnyen lehet, hogy nem vagyok felöltözve.

−  Az ki van zárva kérem, mert mielőtt belépek, előbb benézek a kulcslyukon.

Anasztázia grófnő becsöngeti a szobalányt.

−  Maris, a gyerekek közül valakit magammal akarok vinni a templomba.

−  Igenis grófnő, melyiket?

−  Várjon csak… azt hiszem a Grete illik a legjobban az új, kék ruhámhoz.

Bárónő az új szobalányhoz:

−  Kíváncsi természetű maga, fiam?

Szobalány:

−  Nem, már mindent tudok önről, asszonyom.

−  Edömér, te már nem szeretsz!

−  De kéhlek...

−  Ne beszélj! Ha szeretnél, már régen kiküldted volna a szobalányt.

Arisztid és neje, Anasztázia csónakázni mennek. Váratlanul kitör vihar, és szakadni kezd az eső.

−  Jaj mindjárt felborulunk! – sikoltja a grófné.

−  Nem baj kéhlek – feleli nyugodtan Arisztid –, legalább fedél lesz a fejünk felett.

Arisztid sétál a feleségével a pesti Duna-korzón. Egyszer csak felröppen előttük egy galamb, és rápottyant a grófné prémgallérjára, majd dolga végeztével gyorsan távozik. A grófné, hogy eltávolítsa az éktelenkedő foltot, kérdezi:

−  Arisztid kérem, nincs magánál egy kis papír?

−  Van drágám, de hogy repüljek utána?

Anasztázia grófnő felkiált:

−  Megcsípett egy darázs!

−  Gyorsan kend be olajjal!

−  Nem lehet, már elrepült.

−  Intéző úr, itt a kereskedő megnézni az ökröt.

−  Jó! Szóljon neki, hogy mindjárt kijövök.

−  Ha még sokáig tart ez a hőség, minden barom elpusztul!

−  Csak a méltóságos urat tartsa meg a Jóisten!

A gazdag arisztokrata így udvarol a színházi társalgóban a szép dívának:

−  Művésznő drága, szavakban nem is tudom kifejezni, mennyire imádom magát…

−  Nem baj gróf, akkor fejezze ki számokban!

−  Visszatért már Anasztázia grófnő a reggeli lovaglásból, Jean?

−  Ő még nem uram, de a ló már régen itthon van.

Arisztid lovagolni tanul. Már az első nap kimerészkedik a Stefániára, ahol aztán lezuhan a lóról. Egy úr odasiet, fölsegíti, és megkérdi:

−  Uraságod ma először lovagol?

−  Dehogyis – feleli Arisztid. – Utoljára!

−  Jean, volt az ügetőn?

−  Igen, uram.

−  Feltette azt az ezer forintot, amit adtam a 8-as lóra?

−  Igen, uram.

−  És mi történt?

−  A zsoké levette a lóról, és megköszönte.

Arisztid és Tasziló kirándulnak. Egyszer csak előttük fekszik egy kerek, száraz tehénlepény.

−  Mi lehet ez? – kérdi Arisztid.

−  Talán valami gomba – hajol le Tasziló. – Kóstoljuk meg.

Arisztid felemeli a lepényt és beleharap.

−  De hiszen ez szar!

−  Milyen szerencse – sóhajt fel Tasziló – hogy nem léptünk bele.

−  Taszilókám, ahol az észt osztogatták ott te legalább háromszor álltál sorba...

−  Jólesnek barátom az elismerő szavaid.

−  ...de sajnos egyszer sem kerültél sorra!

Edömér gróf búslakodik a kaszinóban.

−  Na mi a baj? – kérdi tőle Tasziló:

−  Tegnap szült a feleségem, de gyerek nem több másfél kilónál.

−  Nem olyan nagy baj az barátom, hiszen az én apám is másfél kilóval született!

−  És mondd kérlek, életben maradt az öregúr?

Arisztid izgatottan siet a kaszinóba. Rossz hírt kell közölnie Taszilóval:

−  Képzeld, Edömér barátunk meghalt anginában[19].

Tasziló elkomorodik. Aztán megkérdi:

−  És mit gondolsz, ott is temetik el, vagy hazahozzák?

Arisztid büszkén mutat egy táviratot barátjának, Agenornak:

„Ágynak estem anginával stop, szerető fiad Balambér...”

−  És te ezen csak mosolyogsz? – kérdi döbbenten Agenor.

−  Hát mit szólsz ehhez a kópéhoz? – húzza ki magát Arisztid gróf. – Elmegy Bécsbe, és máris van egy nője...

És miben halt meg a méltóságos asszony, Agenor barátom?

−  Egy egyszerű náthában, mert nem ment vele orvoshoz.

−  Na, hála Istennek. Már azt hittem, valami komolyabb baja volt.

Arisztid elmegy a jósnőhöz, aki a kártyáiból azt veti ki, hogy a gróf kap egy gyönyörű feleséget.

−  Nagyszerű – mondja Arisztid. Most már csak azt mondja meg, hogy előtte hogyan szabaduljak meg a grófnétól.

−  Hány gyermekük van méltóságos asszonyom?

−  Anasztázia átszól a szalonba a nevelőnőnek:

−  Fraulein kérem! Számolja meg a gyerekeket!

Arisztid és Tasziló találkozik a sétányon:

−  Szehvusz, kedves bahátom – kiabálja már messziről Arisztid. – Hová igyekszel, kéhlek?

−  Tudod, kéhlekalássan, holnap lesz Balambér születésnapja, veszek neki egy páh cipőt.

−  Cipőt? De hiszen születésnapha nem szoktak phaktikus ajándékot venni!

−  Igazad van, kéhlek! Akkoh veszek a fiamnak két számmal kisebbet.

Az orvos fejcsóválva mondja az idős Amália grófnőnek:

−  Asszonyom, az ön pulzusa nagyon lassan ver.

−  Annyi baj legyen, doktor. Ráérek.

−  Jean, a lovamat!

−  De uram, fordítva ül a lovon!

−  Honnan tudja, hogy merre akarok menni?

−  Vettem egy sétabotot Jean, de olyan hosszú, hogy a hónaljamig ér.

−  Majd levágunk az aljából, uram.

−  Ne az aljából vágjon le Jean, mert felül hosszú.

Arisztid horgászik. Odamegy hozzá Tasziló:

−  Mond kérlek, nem fáj annak a halnak, hogy egy hegyes horoggal kiráncigálod a vízből?

−  Hogy fájna? Nem látod, hogy örül?

−  Örül? Hát ezt miből gondolod?

−  Hogyhogy miből? Nem látod, hogy még a farkát is csóválja?

Arisztid sétál a Duna parton. Látja, hogy valaki megcsúszik, és beleesik a vízbe.

−  Segítség! – kiáltja a fuldokló. – Nem tudok úszni!

Arisztid rosszallóan csóválja a fejét:

−  Én sem tudok kérem, mégsem kürtölöm világgá!

−  Tasziló, kölcsön ad­nád a húszkilós súly­zó­dat?

−  Kéhlek, de nem lesz ez neked nehéz?

−  Nem, mert úgyis az ina­­som fogja emelget­ni.

 

Arisztid vicceket me­­­sél, de a csattanókat rendre elhall­gatja. Ta­szi­ló bosszúsan kér­di:

−  De Arisztid kér­lek, miért mellőzöd a po­é­no­kat?

−  Azért kérlek, mert nem hagyom, hogy ne­ves­­se­nek raj­tam.

Arisztid és Jean utaznak a vonaton. Egyszer csak felszáll egy ellenőr, és kéri a jegyeket. Az úr az inashoz fordul:

−  Jean! Van nekünk je­gyünk?

−  Nincs uram. – feleli Jean.

−  És pénzük van? – kér­­di az ellenőr.

Az úr ismét az inasára néz:

−  Jean! Van nekünk pén­zünk?

−  Nincs, uram.

−  Ha se pénzük, se jeg­yük, akkor mijük van? – mérgelődik az el­len­­őr.

−  Tényleg Jean! Volta­kép­pen mink van ne­künk.

Mire Jean a legnagyobb lelki nyugalommal:

−  Bérletünk van, uram.

Két dzsentri[20] utazik a vonaton. Beszélgetnek:

−  Neked ki a kedvenc íród?

−  Az apám. Csak látnád milyen csekkeket tud írni, ha akar!

Skandalum[21].

Két dzsentri feleség utazik a vonaton. Panaszkodnak:

−  Ahogy a férjem herdálja a pénzt, az már botrányos! Például ma is kifizette az egyik tartozását.

A látszólag nagylábon élő, de valójában régen tönkrement báró kihívatta a család háziorvosát a szakácsnőjéhez, aki ágynak dőlt. Jött is az orvos, de a szakácsnő csak nevetett, amikor meglátta.

−  Sose fáradjon a vizsgálattal, doktor úr! – szólt ki a dunyha alól. – Nincs nekem semmi bajom, de hát a bárók már félévi béremmel adósak, gondoltam bolond leszek dolgozni, inkább meg­játszom a beteget.

−  No, ha csak azért feküdt az ágyba, mert a báróék tartoznak magáénak, akkor nekem is megágyazhat itt maga mellett...

Az elszegényedett arisztokrata egy olcsó ételbárba jár étkezni. Az egyik pincér maga is arisztokrata. Jól ismerik egymást.

−  Az Isten szerelmére! Egy ilyen bárban vagy te pincér?

−  Igen – mondja ő méltóságteljesen –, de nem itt eszem!

Az elszegényedett báró az inasához:

−  Ha vendégek jönnek, Jeannak fogom szólítani.

−  És én hogy szólítsam a nagyságos urat?

−  Idióta!

−  Igenis.

−  Szóval maga lesz az új sofőr?

−  Igen, uram.

−  Mondja, elég óvatos ön?

−  De mennyire! Ezért előre kérem a fizetésemet.

−  Jean, ki lármáz odakint?

−  Á, senki. Csak egy gazember, akinek 600 koronával tartozunk.

−  Tasziló, ha egy órán belül nem tudok tízezer pengőt szerezni, főbe lövöm magam. Tudnál rajtam segíteni?

−  Boldogan segítenék Arisztid, de nincs pisztolyom.

A háziúr ismét bekopogtat az albérlőhöz a lakbérhátralékért.

−  Legyen még egy kis türelemmel jó ember, minden nap pénzt várok!

−  Vajon kitől, ha szabad kérdeznem!

−  Hát honnan tudjam én azt előre?

Agenor elkíséri feleségét utolsó útjára. A temetés után barátai próbálják vigasztalni:

−  Ne ess kétségbe, idő majd meghozza számodra is a feledést!

Ebben a pillanatban hozzák a temetkezési vállalat számláját. Agenor átnézi, aztán fölsóhajt:

−  Sejtettem, hogy ma még valami kellemet­lenség fog érni!

Ezek a viccek annyira szellemesek és stílusosak, hogy az arisztokrácia letűnése után sem vesztettek a népszerűségükből. Sőt a számuk szaporodik. Manapság is születnek ilyen jellegű poénok:

−  Jean! Mi volt ez a csörömpölés?

−  Egy autó be akart fordulni a mellékutcába, uram.

−  Na és?

−  Ott nem volt mellékutca.

−  Mit játszanak ma este a színházban, Jean?

−  A III. Richárdot, uram.

−  Akkor itthon maradok, mert nem láttam az első kettőt.

A vadászaton balesetet szenved az egyik hajtó:

−  Sajnálom, hogy meglőttem, jóember!

−  Nem tesz semmit gróf úr, ma úgyis orvoshoz készültem.

Szegény hajtó.

Arisztid üres kézzel tér haza a hajtóvadászatról. Neje, Anasztázia fitymálva kérdi:

−  Na mi az, hát semmit sem lőtt?

−  Dehogyisnem…

−  Akkor miért nem hozta haza?

−  Ugyan! Nem vagyunk mi kannibálok!

Kutyái élénk csaholása közepette Arisztid hazaérkezik a vadászatról.

−  Hol van, amit lőttél? A konyhában? – kérdi a felesége.

−  Nem. A kórházban...

−  Mondja Jean, hogy halad a lányom az új zongoratanárral?

−  Remekül, uram. Már tegeződnek.

A gróf úr éppen akkor nyit a szobába, amikor a francia nyelv tanára csókolózik a lányával.

−  Nem szégyelli magát? Ez magának nyelvoktatás?

−  Hát persze, méltóságos uram… A kisasszonynak minden szót a szájába kell rágni.

−  Jean, mi az a lárma az odakint?

−  Nem tudom uram. Vagy a kutya vonyít, vagy a nagyságos asszony énekel. Mindjárt megnézem.

−  Jean, mi volt ez a lövés?

−  Az amáliai államelnök hazánkba érkezett, uram. Neki szólt…

−  De most megint lőttek!

−  Ez is neki szólt, uram.

−  Miért? Az első nem talált?

Arisztid megszáll egy vidéki szállodában, és lefekvés előtt vekkert kér a szobaasszonytól.

−  Nálunk nincs szükség vekkerre – mondja a szobaasszony. Van egy kakasunk, az majd fel fogja ébreszteni uraságodat.

−  Jól van – feleli Arisztid. Állítsa be fél hétre, kérem.

−  Arisztid kérlek, mit szoktál a szabadidődben csinálni:

−  Állatokat festek.

−  És miért kell az állatokat befesteni?

−  Hol helyezte el az új kiscicát, Jean?          

−  A jégszekrényben, uram.   

−  Nem fog ott megfázni?

−  Nem, uram, mert gondosan rácsuktam az ajtót.

−  Jean, dugja a tehén farkát a konnektorba!

−  Minek, uram?

−  Forralt tejet akarok inni.

−  Jean, fejje meg a disznót!

−  Minek, uram?

−  Hogy disznósajtot[22] csinálhassunk.

−  Jean, tálalja az ebédet, és nyissa ki az ajtót!

−  Minek, uram?

−  Evés közben jön meg az étvágy.

−  Jean, menjen le, és kérje el a sarki rendőrtől a bilincsét!

−  Miért, uram?

−  Szeretném, ha ez a könyv lebilincselő olvasmány lenne.

−  Jean, hányadika van ma?

−  Ott van a kezében az újság, uram.

−  Ezen hiába nézem, mert tegnapi.

−  Jean, az év melyik hónapjában van 28 nap?         

−  Annyi mindegyikben van, uram.

−  Jean, azt írja az újság, hogy a megfagyott embert legjobb hóval bedörzsölni, hagy magához térjen.

−  Igen, uram.

−  De mi van akkor, ha ez a malőr nyáron történik? Honnan lehet akkor havat szerezni?

−  Jean, hány fok van a szobában?

−  +15 °C, Uram!

−  És kint?

−  +3 °C.

−  Jó, akkor engedje be azt a 3-at is.

−  Itt vannak a fagyosszentek, uram.

−  Jól van Jean, akkor engedje be őket.

−  Megjött a tél, uram.

−  Hogyan történhetett ez, Jean? Hiszen mára nem is vártunk vendéget.

−  Jean, nyissa ki az ajtót!

−  Minek, uram?

−  Megjöttek a gondolataim.

−  Valami szárnycsattogást hallok, Jean!

−  Repdes a képzelete, uram.

−  Jean, ha elalszom, oltsa el a villanyt.

−  Rendben van, uram. Majd szóljon, ha elaludt.

−  Miért csikorog a cipőm, Jean?

−  Mert még nem fizette ki, uram.

−  Ostobaság, Jean. Ha ez így volna, akkor a zakóm is csikorogna.

−  Mi ez a lihegés, Jean?

−  Kifáradt a futószőnyeg, uram.

−  Jean, a puskámat! Lőni akarok!

−  De uram, még az egész ház alszik.

−  Nem baj, Jean. Majd lábujjhegyen lövök.

−  Jean, legyen szíves döntse meg egy kicsit az asztalt.

−  Miért, uram?

−  Dőlt betűket szeretnék írni.

−  Jean, hozza be a szódavizet!

−  Uram, már elment az ereje.

−  Na és, nem birkózni akarok vele.

−  Jean, hozzon nekem egy bunkósbotot!

−  Minek, uram?

−  Unatkozom, és agyon akarom ütni az időt.

−  Jean, hozzon nekem egy szárítókötelet!

−  Mire jó az, uram?

−  Ki akarom teregetni a múltamat.

−  Jean, hozzon egy mászókötelet!

−  Minek, uram?

−  Ki akarok mászni az adósságaimból.

Délelőtt:

−  Jean!

−  Igen, uram!

−  Délben érkezik az anyósom. Intézkedjék, hogy virágesővel fogadják.

Délután háromkor:

−  Jean!

−  Igen, uram!

−  Hol van az anyósom?

−  Sajnos uram, csak cserepes virág volt itthon...

−  Jean, locsolja meg a virágokat a kertben.

−  De uram, esik az eső!

−  Nem baj, Jean. Akkor vigyen magával esernyőt!

−  Jean megetette a papagájt?

−  Igen, uram.

−  Mivel?

−  A macskával.

 

Faviccek

 

A humoros mondások sajátos csoportját alkotják a faviccek. Sokan ki nem állhatják, mások jól szórakoznak rajta. Ez még a javából való:

−  Hogyan lehet megismerni a messziről jött embert?

−  Közelről.

−  Mi a hosszú élet titka?

−  A folyamatos légzés.

Ki szelet vet, viharkabátot vehet fel.

−  Mit csinál a szegény ember mielőtt megissza a teáját?

−  Kinyitja a száját.

−  Hogy hívják a halott indiánt?

−  Már sehogy...

−  Miért temetik az indiánt a hegyoldalba?

−  Mert ott van a temető!

Bemegy az indián a hivatalba:

−  Szeretném megváltoztatni a nevem.

−  Miért? 

−  Mert hosszú.

−  Mi a maga neve?

−  Messze szálló színarany nyílvessző, mely mindig célba talál.

−  És mire szeretné megváltoztatni? 

−  Zutty.

−  Hogyan tudsz egy tojást a betonpadlóra úgy leejteni, hogy ne törjön össze?

−  Ez butaság, a betonpadló nagyon kemény, nem törik össze.

−  Juliska este gyere el hozzánk, senki sem lesz otthon.

−  Juliska este el is ment, és tényleg senki sem volt otthon.

−  Mi a sok válás legfőbb oka?

−  A házasság.

−  Mit csinál a lyukas kezű ügyész?

−  Ejti a vádat.

−  Egy taxiban egy fekete, egy fehér, egy sárga és egy rézbőrű ember ül. Ki vezeti a kocsit?

−  A taxisofőr.

−  Vettem egy könyvet. Egyszerűen nem lehet letenni.

−  Olyan izgalmas?

−  Dehogy! Nincs hova.

−  Miért vásárol az ideges nő három kalapot?

−  Mert azt sem tudja, hol áll a feje.

−  Miért keverik az oroszok bal felé, az amerikaiak pedig jobb felé a kávét?

−  Hogy elolvadjon benne a cukor.

−  Drágám, arra gondoltam, hogy Svájcban tölthetnénk a szabadságunkat. Mennyibe kerülne?

−  Semmibe.

−  Hogyhogy?

−  A gondolat ingyen van!

Ha arra születtünk volna, hogy kipattanjunk az ágyból, kenyérpirítóban aludnánk.

−  Leesett a kőre az órám.

−  És megállt?

−  Naná, elkezdett szaladgálni.

−  Mit jelent az, hogy: „Paff, a bűvös sárkány”?

−  Anyósom elesett a biciklivel.

−  Mi az? Ha feldobom semmi, ha leesik ötezres?

−  Nem tudom.

−  Én sem tudom. Ha tudnám, mindig dobálgatnám.

−  Mi a legbiztosabb módszer, hogy a tőzsdén egy kisebb vagyonra tegyünk szert?

−  Egy nagyobb vagyonnal kell kezdeni.

−  Miért karikás az ördög szeme?

−  Mert az ördög sohasem alszik.

−  Miért sápadt a Hold?

−  Mert folyton éjszakázik.

−  Miért hideg a hajnali szél?

−  Mert egész éjjel kint volt.

−  Mi az? Ugyanúgy néz ki, mint a halál, csak egy kicsit kisebb.

−  A halál fia.

−  Apuci, szokott sírni a bohóc?

−  Hát persze! Úgy piheni ki magát.

−  Ki tudná megmondani, hogy melyik a ló legfontosabb része? – kérdi a tanító néni.

−  A bőre – válaszol Petike.

−  Miért pont az?

−  Mert az tartja össze az egész lovat!

Bemegy egy férfi a ruhakereskedésbe.

−  Van terepszínű ruhájuk?

−  Van, csak nem találjuk.

−  Miért van a medve bundában?      

−  Mert esőkabátban igen hülyén nézne ki.

−  Miért iszik a nyuszi pöttyös bögréből?

−  Mert a csíkos eltörött.

−  Hány macska farka kell ahhoz, hogy az égig érjen?

−  Elég egy is, ha elég hosszú.

−  Mit fűrészel a macska?

−  A kutya fáját.

−  Mi a különbség a kutya és a disznó között?

−  Kutyából nem lesz szalonna.

A szarvas felmászik a fára. Ahogy mászik, találkozik a mókussal.

−  Hát te, hová mászol szarvas?

−  Tudod mókus, én nagyon szeretem az almát, és most azt szeretnék enni.

−  De szarvas! Hiszen ez nem almafa!

−  Nem baj, hoztam magammal almát!

−  Mi történik, ha szembeköpsz egy zsiráfot?

−  Kirúgja alólad a létrát.

−  Miről lehet fölismerni a mérges kígyót?   

−  Ráncolja a homlokát.

Kígyómama mondja a kicsinyeinek:

−  Ne lábatlankodjatok itt körülöttem!

−  Mivel lehet csillapítani a farkaséhséget?

−  Piroskával.

−  Azért mindenkiben van valami jó is – tűnődik a farkas. – Bennem például Piroska.

−  Miért nem sízik a százlábú?          

−  Mert mire fölcsatolná a síléceket, kitavaszodik.

−  Miért zümmög a méhecske?          

−  Mert nem tudja a szöveget.

−  Hogyan lesz egy giliszta öngyilkos?         

−  Tyúk elé veti magát!

−  Mi az, amit a férfiak állva, a nők ülve, a kutyák pedig három lábon végeznek? 

−  Kézfogás...

−  Miért van a kutyának hátul a farka?

−  Hogy ne lógjon a szemébe.

Bolhataxi:

−  Hívjunk kutyát, vagy menjünk gyalog?

−  Melyik a legbüdösebb állat?

−  A pók. Mert nyolc hónalja van.

A kis vakond kérdi az anyjától:

−  Anyu, a földön kívül is van élet?

−  Miért jó a csigának?

−  Hamar hazaér.

Két katicabogár beszélget:

−  Megpróbáltam felvételizni az egyetemre.

−  És sikerült?

−  Ugyan már, hét ponttal?

Két baktérium beszélget egy presszó sarkában.       

−  Mi van veled? – kérdi az egyik. – Napok óta nem láttalak.   

−  Gyengélkedtem – feleli a másik. – Úgy látszik, elkapott valami antibiotikum.

−  Doktor úr, segítsen rajtam. Már napok óta nem tudok aludni.

−  Miért?

−  A végrehajtók elvitték az ágyamat.

−  Maga mit szed?

−  Álmatlanság ellen altatót, ha hasmenésem van, akkor meg a lábamat!

−  Maga is a fülészetre vár?

−  Mit mond?

−  Tessék?

Az orvos vizsgálat közben megkérdezi a betegétől:

−  És a fülével nincs problémája?

−  Dehogynem doktor úr! Amikor felhúzom a pulóverem, mindig beléjük akad.

A fogorvos egyre mélyebbre fúr a beteg fogában.

−  Úgy látom, hogy valamikor aranytömést tettek ebbe a fogba.

−  Nem doktor úr, az már az inggombom.

Vizsgálat után az idegorvos félrehívja a beteg feleségét.

−  Csak annyit mondjon meg nekem, asszonyom, hogy a maga férje szokott-e beszélni, ha egyedül van?

−  Nem tudom, doktor úr. Még soha nem voltam ott, amikor egyedül volt.

−  Miből készül a Cavinton[23]?

−  Nefelejcsből.

−  Mi a jó az amnéziában?

−  Hogy az ember állandóan új arcokkal találkozik.

Eddig buta voltam. Elhatároztam, hogy ezen változtatok, ezért vettem egy 360 fokos fordulatot.

−  Mondja Kovács úr, maga mit szokott csinálni, ha esténként nem tud elaludni?

−  Elszámolok háromig, és már alszom is.

−  Tényleg?

−  Csak háromig?

−  Igen háromig… De van úgy, hogy fél négyig is.

−  Doktor úr, amikor feketét iszom, mindig valami nyomást érzek a szememben. Mit tegyek?

−  Nagyon egyszerű a gyógymód asszonyom. Mielőtt inni kezdi a kávét, vegye ki a kanalat a pohárból.

−  Mi az: amikor kell, kidobják; amikor nem kell, felszedik?

−  A horgony.

Részeg a jegypénztárnál:

−  Egy retúrt kérek!

−  Hová?

−  Hová, hová! Hát ide vissza!

−  Hová kéri a jegyet? – kérdi a részeg férfit a pénztáros.

−  Ide, a markomba.

Az utas az utolsó pillanatban kapaszkodik fel az induló vonatra. A biztonság kedvéért megkérdezi a peronon álldogáló kalauztól:

−  Ez a vonat megy Hatvan felé ?

−  Nem, uram. Csak egyfelé.

A party háziasszonya riadtan ál­la­pítja meg, hogy éppen tizenhár­man ül­nek az ebédlőasztalnál.

−  Ne aggódjon asszonyom! – nyug­tatja az egyik vendég. – Én két ember helyett eszem és iszom!

−  Tegnap egy étteremben akartam va­csorázni, de nem lehetett, mert ott járt a végrehajtó.

−  Ki mondta ezt neked?

−  A pincér azzal küldött el, hogy min­den asztal le van foglalva.

−  Felpróbálhatom azt a szoknyát ott a kirakatban?

−  Természetesen, de próbafülkénk is van.

Tegnap láttalak az áruházban… Mit vá­sároltál?

−  Vettem egy írógépet!

−  De hiszen nem is tudsz írni!

−  Éppen azért!

A rendőr este egy kislányt talál az utcán. Odamegy hozzá, és megkérdi:

−  Hogy hívnak?

−  Ilonkának.

−  Aztán mi a másik neved?

−  Ilike.

−  Hogy hívják az papádat?

−  Apuka.

A rendőr megvakarja a fejét, de tovább kérdez:

−  Hol laksz?

−  Anyukánál.

−  És hol lakik az anyukád?

−  Nálunk.

−  Melyik utcában laktok?

−  A rendőr bácsi nem tudja? – kérdi a kislány.

−  Nem.

−  Hát akkor jöjjön, odavezetem.

Kovács tizedes elmegy a jósnőhöz:

−  Látom az üveggömbben a maga jövendőbeli feleségét!

−  És hogy hívják?

−  Kovácsné.

Egy járókelő megszólítja a szembe jövőt:

−  Ne haragudjon, a Király utcát keresem.

−  Nem haragszom, keresse.

Csöng a telefon a tűzoltóságon:

−  Halló, jöjjenek gyorsan! Tűz van!

−  Hol?

−  Hát itt a házban…

−  Úgy értem, honnan beszél?

−  A szobából.

−  Jó, de hogy jutunk oda?

−  Hát nincs már meg az a szép piros autójuk?

−  Gratulálhatsz! Apa lettem.

−  Fiad van?

−  Nem.

−  Akkor lányod.

−  Hogyan jöttél rá?

A lőgyakorlaton elkiáltja magát a parancsnok:

−  Tűz!

Mire az egyik újonc:

−  Hol?

−  Néni kérem, lejöhet a Pistike játszani?

Síró asszony az ablakban:

−  Ő már nem mehet le többet…

−  Miért?

−  Mert Pistike meghalt…

−  Akkor legalább a labdáját tessék ledobni.

Öreg anyóka ballag az utcán biciklijére támaszkodva.

−  Hová ballag, nénikém? – kérdi tőle a rendőr.

−  A temetőbe megyek.

−  És ki hozza vissza a biciklit?

−  Milyen a mazochisták szótára?

−  Minden szó benne van, de nem betűrendben.

−  Hogyan kerülhető el a másnaposság?

−  Folyamatos alkoholfogyasztással.

Second hand:

−  Ezt a rongyot meri ön átmeneti kabátnak nevezni?

−  De mennyire! Önnek uram fogalma sincs, hány ember kezén ment már át.

A sikeres hazudozók titka a jó emlékezőtehetség.

Két cowboy beszélget:

−  Amikor együtt őriztük a marhákat fenn a hegyekben, mondtam Jacknek, hogy húzzon minden reggel tiszta zoknit.

−  És hallgatott rád?

−  Igen, de egy hét múlva már nem ment fel a lábára a csizma.

−  Hogyan hal meg a vegetárius?

−  Fűbe harap.

−  Hogyan hal meg a teniszező?

−  Megáll benne az ütő.

 

−  Ki az az egyetlen férfi, aki nem élhet nők nélkül?

−  A nőgyógyász.

−  Miért nincs melle a tyúknak?

−  Mert a tojás nem tud szopni.

−  Mit kell adni a hasmenéses orrszar­vú­nak?

−  Utat!

−  Mi a különbség a WC, és a temető között?

−  Semmi, ha menni kell, hát menni kell!

−  Mi lesz a lóból, ha átmegy rajta az úthenger?

−  Sikló.

−  Mi lesz a lovas huszárból, ha átmegy rajta az úthenger?

−  Lemezlovas.

−  Mondd, neked van zsebszámológéped?

−  Minek az? Én tudom hány zsebem van.

A tanárnő azt mondja matekórán:

−  Gyerekek, ma fogunk először számítógépekkel számolni.

−  Jaj, de jó lesz! Jaj, ez jó lesz.

−  Na, Robika, akkor mondd meg, mennyi három számítógép meg két számítógép?

Az általános iskolásoknak a tejről kell dolgozatot írni. Minden gyerek legalább egyoldalas dolgozatot ad be, de Móricka csupán két sort írt. A tanár szigorúan kérdi:

−  Hát te miért írtál ilyen keveset a tejről?

−  Bocsánat tanár úr – mentegetőzik Móricka –, én a sűrített tejről írtam.

Múzeumlátogatáson az egyik teremőr mutogatja az érdekességeket a gyerekeknek.

−  Nézzétek csak! – kezdi. – Ez egy egyiptomi múmia éppen 5018 éves;

−  Hát ezt meg honnan tudja ilyen pontosan a bácsi?

−  Amikor idejöttem, ez a múmia éppen ötezer éves volt, s én meg 18 éve vagyok itt.

Biológiaórán a tanár arról mesél, hogy milyen tökéletes a természet rendje: Ha valamelyik érzékszervünk nem tökéletes, annak hi­á­nyosságát a többi pótolja. A vakoknak például amennyivel gyengébb a látá­suk, annyival fejlettebb a tapintásuk. Ki tud hasonló példát?

−  Az én nagybácsikám sánta – je­lentkezik Pisti –, és amennyivel rövidebb az egyik lába, annyival hosszabb a másik.

Pistikétől kérdezi a tanárnő:

−  Hányan vagytok a családban?

−  Heten.

−  És te vagy a legidősebb?

−  Nem, a nagyapám!

Tanár:

−  Hol írták alá a Függetlenségi Nyi­latkozatot?

Diák:

−  Gondolom a lap alján.

−  Mikor fog megszólalni a LENIN szo­­­bor?

−  Majd ha harangot öntenek belőle!

−  Hogyan lehet az AIDS-es férfit felismerni?

−  Döglenek utána a nők.

−  Miről lehet felismerni a kéjgyilkost?

−  Döglenek utána a nők.

−  Mi a legveszélyesebb hely a világon?

−  Az ágy, mert ott hal meg az emberek 80 százaléka.

−  Felakaszthatom a kabátját, uram?

−  Tőlem főbe is lőheti!

−  Miért futva mos fogat a rendőr?

−  Hogy megelőzze a fogszuvasodást.

−  Miért dörzsöli a rendőr a fényesre lakkozott sakkfigurát?

−  Hogy mattot kapjon.

 

−  Hogyan fog a rendőr egyszerre két tolvajt?

−  Megfog hármat, és az egyiket elengedi.

−  Miért ás a rendőr két gödröt?

−  Mert az első kicsi lett.

−  Két rendőr megy az utcán. Mi hiányzik ebből?    

−  A poén.

−  Néni kérem, mit tetszik kötni?

−  Harisnyát, kisfiam.

−  És miért tetszik olyan gyorsan kötni?

−  Igyekszem, hogy befejezzem, mielőtt elfogy a fonal.

A hangverseny szünetében valaki benyit a karmester ajtaján:

−  Kötelességemnek tartom figyelmeztetni önt, hogy a zenekarban többen lazsálnak. Észrevettem például, hogy a dobos csak akkor üt, amikor ön odanéz.

−  Mi a sláger?

−  Az a zene, ami a füleden megy be, és a könyöködön jön ki.

−  Maga, ott az utolsó sorban! – szólítja fel a professzor az előadóteremben az egyik hallgatót. – Hány lakosa van a legnagyobb japán szigetnek, és mi a neve?

−  Sok – válaszolt a hallgató. – És Kovács Jánosnak hívnak.

−  Az én férjem már 75 éves, de egyetlen ősz hajszála sincs.

−  Hogy lehet az?

−  Úgy, hogy tök kopasz.

−  Mikor búsul legjobban a kopasz ember?

−  Amikor már csak a levesben talál hajat.

Két szauna beszélget:

−  Téged miért zártak be?

−  Gőzöm sincs...

Számháborúznak a cserkészek. Lihegve érkezik a futár a főhadiszállásra.

−  Titkos üzenetet hoztam! – kiáltja már messziről.

−  És mi az a titkos üzenet?

−  Gőzöm sincs róla. Annyira titkos, hogy még nekem sem árulták el.

Kempingezők beszélgetnek:

−  A ti sátratokat is megrongálta az éjszakai vihar?

−  Nem tudom. Még nem találtuk meg.

Két homokszem találkozik a sivatagban:

−  Szaladnom kell – mondja az egyik.

−  Miért?

−  Mert futóhomok vagyok!

Eltévedt turista megy a sivatagban, és találkozik egy beduinnal.

−  Elnézést! Meg tudná mondani, hogy merre van az oázis?

−  Persze. Menjen itt egyenesen előre, aztán szerdán forduljon balra.

−  Hogyan mondják malájul, hogy „Nyertem 100 000 dollárt a lottón”?

−  Kurva boldogan.

−  Anyu, légy szíves add ide a lexikont!

−  Minek az neked?

−  Mert elvesztettem a kesztyűmet.

−  És?

−  Apu azt szokta mondani, hogy a lexikonban mindent megtalálok.

−  Anyu! Nézhetem a televíziót?

−  Igen kislányom, csak ne kapcsold be.

−  Hogy nevezik azt az embert, akinek a karrierje romokban hever?

−  Régész.

Kovács az újságot böngészi, s így szól a feleségéhez:

−  Azt írja az újság, hogy holnap napfogyatkozás lesz... Vajon ezt honnan tudják előre a tudósok.

A feleség megvonja a vállát.

−  Micsoda kérdés! Hát ők is olvasnak újságot!

Hajnali kettő körül csöng a telefon. Kovács álmosan veszi fel:

−  Halló! Mit akar?

−  Semmit.

−  Akkor miért hív éjjel kettőkor?

−  Ilyenkor olcsóbb.

−  Szóval magát éjszaka kirabolták?

−  Igen, az összes pénzemet elvették.

−  Pedig azt mondta, hogy maga mindig pisztollyal jár…

−  Most is nálam volt, de szerencsére azt nem vették észre.

Józsi bácsi rozzant biciklin hajt haza a mezőről. Útközben többen kiabálnak neki:

−  Józsi bácsi, vigyázzon! Lóg a hátsó sárhányója! Nem hallja, hogy zörög?

−  Az öreg csak legyint. Amikor már a tizedik embert látja integetni, leszáll és odaszól neki:

−  Hiába kiabálsz, nem hallok semmit, mert zörög a sárhányóm.

Ellenőr a buszon:

−  Kérem a bérletet!

−  Hogyisne! Vegyen magának!

Egy potyautas felszáll a buszra. Arra jön az ellenőr:

−  Jegyeket, bérleteket!

−  Nem kérek!

Ellenőr száll fel a villamosra:

−  Jegyeket, bérleteket kérem!

−  Én már elmúltam hatvanöt éves.

−  Tudja ezt valamivel igazolni?

−  Persze. Ha fiatalabb lennék, fellökném magát és elszaladnék.

−  Te mit teszel a környezetért?

−  Nem dobom el a buszjegyet, hanem többször felhasználom!

Döncike csúnyán szívja az orrát a villamoson. Egy hölgy nem bírja tovább, és rászól:

−  Mondd fiacskám, nincs zsebkendőd?

−  Van, de nem adok. Vegyen magának!

−  Apu, vegyél nekem egy ilyen szép zsebkendőt!

−  Minek az neked, te taknyos?

Autós a töltőállomáson:

−  Kérem ellenőrizze az abroncsokat is!

−  A benzinkutas:

−  Egy, kettő, három, négy – mind megvan!

Az építkezésen kérdi a tulajdonos az építésvezetőt:

−  Nem lesz vékony ez a fal?

−  Nem uram, erre még tapéta jön!

−  Képzeld tegnap találtam egy négylevelű lóherét!

−  És, szerencsét hozott?

−  De mennyire! Ma is találtam egyet!

Két asszony beszélget:

−  Az én férjem egy mázlista. Tegnap kötött biztosítást baleset ellen, és már ma elgázolta egy autó.

−  Ne búsul, majd elmúlik a bánatod! Az idő a legjobb orvosság minden bajra.

−  Igazad van, de az én bajomat az idő nem gyógyítja.

−  Miért, mi a bajod?

−  Öregszem.

A híres Afrika-kutató vadászt hosszú expedíciójáról kérdezik. Csodálatos vadásztrófeáit mutogatja: egy hatalmas elefántfej, egy nagy oroszlánfej... A végén az egyik riporter ezt kérdezi tőle:

−  Az olvasóinkat nagyon érdekelné, mikor volt ön a legnagyobb életveszélyben?

A vadász elgondolkodik, majd így válaszol:

−  Legnagyobb életveszélyben akkor voltam, amikor apám 18 éves korában elhatározta, hogy agglegény marad...

Kovács meséli a barátjának:

−  Ha hiszed, ha nem, én tizennégy éven át megvoltam szex nélkül. Sőt bevallom, nem is nagyon hiányzott…

−  Ez hihetetlen! Hogy neked mekkora önuralmad van! És aztán mi történt?

−  Aztán a tizennegyedik születésnapom után…

−  Van olyan gyerek a világon, akit nem asszony szült?

−  Nincs.

−  Már hogyne volna.

−  Akkor ki szülte?

−  Hát egy lány.

−  Miért fehér a menyasszonyi ruha?

−  Hát, minden háztartási gép fehér...

−  Miért jön ki az asszony a konyhából?

−  Mert túl hosszú a lánca.

Tegnap este, amikor hazaértem, a feleségem arra kért, hogy vigyem el valami drága helyre. Kivittem a benzinkúthoz.

Az anyuka kiszól a fiának az utcára:

−  Pistike, ne hemperegj a földön!

−  De anyu, amióta átment a hugicán az úthenger, csak így tudok vele játszani.

−  Tudsz úszni?

−  Igen.           

−  Hol tanultál meg?  

−  Hol-hol? Hát a vízben...

−  Mester, megborotválna? – kérdi a vendég a borbélytól. – Olyan vagyok, mint egy tüskés disznó.

−  Nézze uram, én csak a tüskét tudom eltüntetni...

A kusza, szőke fürtjeiről híres nehézsúlyú profi bokszoló elmegy hajat vágatni. A fodrász az ollót csattogtatva megjegyzi:

−  Ha teljesen levágnám ezeket a huncut kis tincseket, rá sem ismernének magára.

−  Nyugodjon meg, akkor magára sem...!

Vendég mondja a borbélynak:

−  Jobb oldalt nyírja fel a hajamat a fülem fölé. Baloldalt a hajam takarja a fülemet. Fejem tetején nyírjon egy másfél centi átmérőjű kopasz foltot, de mellette hagyjon egy tincset, amelyiket, ha előre simítok az orromig ér.

−  De uram, ilyen frizurát én nem tudok csinálni.

−  Pedig a múltkor sikerült – mondja ingerülten a vendég.

A kis kígyó megkérdezi a mamájától:

−  Anyu, én mérges kígyó vagyok?

−  Igen fiacskám.

−  Baj, mert az előbb beleharaptam a nyelvembe.

Két falusi atyafi beszélget:

−  Te, Józsi! Nem kell egy fél disznó?

−  Minek? Csak eldőlne az ólban.

−  Miért jó a cseréppipa?

−  Mert ha leesik, nem kell felvenni.

−  Jé! Ott megy egy kutya esernyővel!

−  És? Mit csodálkozol? Hiszen esik!

Két favicc ül az ágon. Az egyik hirtelen elkezd nevetni.

−  Miért nevetsz? – kérdezi a másik.

−  Eszembe jutottam.

−  Mondjon egy hosszú szót, Jean!

−  Gumi.

−  Ez magának hosszú?

−  Nem uram, de nyújtható.

−  Jean, miért tette az újságokat a hűtőszekrénybe?

−  Hogy a hírek frissek maradjanak, uram.

−  Jean, vigye az ágyamat a padlásra!

−  Miért, uram?

−  Mert fent szeretnék maradni.

−  Jean, vigye le az ágyamat a pincébe!

−  Miért, uram?

−  Mert mélyen akarok aludni.

−  Jean, nyissa ki a pincét!

−  Minek, uram?

−  A föld alá akarok süllyedni szégyenemben.

−  Uram, nagyon elszaladt az idő.

−  Akkor fusson utána.

−  Jean, ki kopog?

−  Az eső uram.

−  Akkor miért nem ereszti be?

−  Mi ez a kopogás, Jean?

−  A cipője kopog, uram.

−  Jól van Jean. Eresze be.

−  Mondja Jean, mi ez a zaj?

−  Az ellentétek vonzzák egymást, uram.

−  Jean, vegyen fel tréningruhát!

−  Miért, uram?

−  Átfutjuk a mai újságokat.

−  Jean, mártson a vízbe egy ív papírt!

−  Minek, uram?

−  Hogy merített papíron írhassak.

−  Jean! Mi az a rúzsfolt a nyakán?

−  Szájhagyomány, uram!

−  Jean, adjon friss vizet a halaknak!

−  De uram, még a tegnapit sem itták meg.

−  Jean, azt hallottam, hogy maga áskálódik ellenem!

−  Rágalom, uram. Hiszen ásom sincs.

−  Jean, kóstolja meg ezt a konyakot! Mit talál benne furcsának?

−  Azt, hogy megkínált vele uram!

−  Jean, ki csámcsog az autóban?

−  A rozsda eszi a kocsiját, uram.

−  Jean, hozza a lemezvágót!

−  Minek, uram?

−  Hogy pléhpofát vághassak!

−  Mi ez a pancsolás, Jean?

−  Fürdik a holdvilág az éj tengerében, uram.

−  Mi volt ez a csattanás Jean?

−  Hasad a hajnal, uram.

−  Mi volt ez a csoszogás, Jean?

−  Kiment a zsakettje a divatból, uram.

Jean, hányat ütött az óra?

−  Egyet, uram.

−  Biztos ez, Jean?

−  Igen uram, mert kétszer is ütötte.

−  Hány óra van, Jean?

−  Öt perc múlva tíz uram.

−  Nem azt kérdeztem, hogy öt perc múlva mennyi lesz, hanem hogy most hány óra van?

−  Hány óra van magánál Jean?

−  Hat, uram.

−  Akkor, adjon el ötöt, mert nekünk egy is elég!

−  Jean, miből van elegük az embereknek?

−  Magából, uram.

 

Blőd- és morbid viccek

 

Sokan kedvelik a blőd vagy abszurd, illetve morbid vicceket. Ezeknek többnyire nincs poénjuk, vagy morbid viccek esetén meglehetősen groteszk a csattanójuk. A hallgatóra oly módon fejtik ki hatásukat, hogy: „Juj, ez fájt!” Valahogy így:

−  Rövid leszek, mondta a kígyó, és a vonat elé vetette magát.

−  Mi az? Feldobod, és sose látod többé?

−  A talpad.

−  Mi az? Züm züm nyihaha?

−  Lódarázs.

−  Miért áll a gólya fél lábon?

−  Mert ha azt is felemelné, elesne.

−  Miért van hátul a mókus farka?

−  Mert elől a mókus van.

−  Miért úszik a hal?

−  Mert nem ér le a lába.

−  Hol van a legtöbb hal?      

−  A feje és a farka között.

−  Meddig bírja ki a teve víz nélkül?

−  Élete végéig.

Két pulyka filozofál:

−  Te... szerinted van élet a kará­cso­nyon túl is?

−  Mondjál valamit, ami rövid és velős?

−  Fél lábszárcsont.

Három gengszter béka beszélget:

−  Brekk.

−  Brekk.

−  Brekeke...

Az első béka lelövi a har­madikat.

−  Miért tetted? – kérdi a másik.

−  Túl sokat tudott.

−  Miről lehet felismerni a repülő nyulat?

−  Sas van a hátán.

−  Nyuszika, te szereted a sár­ga­répát? – kérdezi a róka.

−  Igen, imádom!

−  Na akkor, hogy a ked­ved­ben jár­jak, sok sár­ga­répát teszek a vadas hús­ba, amit belőled csi­nálok.

−  Mibe halt bele a csiga?

−  Belenézett a konnektorba.

Két légy pörög a hátán. Oda­száll egy harmadik:

−  Mi ez, break[24]?

−  Nem. Chemotox[25].

−  Mi az: négy lába van és egy keze?

−  Pitbull, hazafelé a játszó­térről...

−  Bevált az egérirtó, amit a múlt héten adtam?

−  Igen, remekül! Az egereknek annyira ízlett, hogy teljesen elhíztak tőle. Így aztán nem fértek be az egérlyukba, és a macskám könnyedén meg tudta fogni őket.

Az állatorvos megkérte az asszisz­tensét, hogy adjon be hashajtót egy lónak. Elmagyarázta a teendőket:

−  Dugjon egy csövet a ló szájába, tegyen a csőbe egy tablettát, és fújjon bele erősen, hogy a tabletta a ló nyelőcsövébe kerül­jön.

Amikor az asszisztens visszajön, az orvos megkérdi:

−  Lenyelte a ló a gyógyszert?

−  Nem – feleli dühösen fiatal segédorvos. – Én nyeltem le. A ló fújt előbb.

A négyéves Évike mamája rémülten veszi észre, hogy kislánya a homokozóban egy csomó homokot töm a szájába, és lenyeli. Azonnal rohan vele haza, és hívja az orvost, aki megkérdezi, hogy mi a baj. A mama könnyek között elkezdi:

−  Mire odanéztem már tele volt homokkal a gyerek szá­ja. Felkaptam és rohantam haza. Otthon mi mást csi­nál­hattam volna, mint gyor­san megitattam vele három pohár vizet, nehogy torkán akadjon a homok. És most mi a teendő doktor úr?

Az orvos kicsit gondolkodik, majd csak ennyit mond:

−  Mindenesetre most ne adjon neki cementet!

Az egyik bécsi áruházban egy asszony ivótálat keres a kutyája részére. Hamar meg is találja az éppen megfelelőt, mert igen nagy a választék, sokfajta színben és felirattal. Az eladó meg is kér­dezi:

−  Nem szeretne inkább egy olyan kék színű edénykét, amelyre rá van írva: „A kutyus részére”?

−  Nem fontos, hogy ilyen legyen. A férjem ugyanis nem iszik vizet, a kutyám pedig nem tud olvasni!

A magasan szálló madárból is pottyan nekünk valami.

−  Mondd csak, Pistike! Született valami nagy ember a falutokban?

−  Bácsi kérem, itt csupa kisgyerek született.

−  Szia, anyu! Megyek diszkóba!

−  Diszkóba? 13 évesen a diszkózáson jár az eszed, és megfeledkezel anyád 26. születésnapjáról?

Szerkesztőségben:

−  Uram, a szaharai tudósítónk ismét vízhiányra panaszkodik!

−  Ugyan, állandóan emiatt sír!

−  Igen, de most lehet valami a dologban, mert biztosítótűvel erősítette oda a bélyeget!

Útmutató turistáknak:

−  Haladjon a szemét mentén 1500 métert, és eléri a tiszta forrást!

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.

Ölni tudnék egy Béke Nobel-díjért!

−  Hogy öltözködnek az eszkimók?

−  Marha gyorsan.

−  Hogyan lehet víz segítségével fényt csinálni?

−  Le kell mosni az ablakot.

Pisti elhatározza, hogy gyógyszerész lesz, ezért időnként segít a patikusnak. Egyszer portörölgetés közben megkérdezi:

−  Mi van abban a kis dobozban a legfelső polcon, amin nincs sem­mi felirat?

−  Szódabikarbóna – így a gyógyszerész. – Akkor szoktam ezt adni, ha nem tudom elolvasni a receptet.

−  Doktor úr, nem tudok járni, annyira fáj a lábam! – mondja a páciens.

−  Ezt bizony pihentetni kell – feleli az orvos. – Ha rosszabbodik, jöjjön vissza!

−  Képzeld Lajos, tegnap leestem egy tízméteres létráról:

−  És nem lett semmi bajod.

−  Nem.

−  Hogyhogy?

−  Mert a létra legalsó fokán álltam.

Egy segédmunkás üvöltve rohangál az építkezésen.

−  Mi történt? – kérdezi tőle a mester.

−  Egy tégla ráesett a lábamra.

−  Ezért kell így üvöltened? A Józsira tegnap rádőlt az egész fal, és még csak meg se mukkant.

−  Miért sírsz kisfiam? – kérdi egy öregúr a játszótéren egy kétségbeesetten böm­bö­lő gyerektől.

−  Lenyeltem egy gombostűt – zokogja a gyerek.

−  Nahát azért igazán nem érdemes sírni – nyugtatja a bácsi. – Nesze, itt egy másik.

Strandolás után:

−  Uram, a fél arca teljesen lesült, a másik meg hófehér!

−  Igen, mert csak fél napra váltottam jegyet.

−  Miért nem lehet a járdán biciklizni?

−  Mert nincsen rajta pedál.

−  Mit mond a nulla a nyolcasnak?

−  De szép öved van!

−  Mit csinál a kosárlabdázó, ha éppen nincs edzése vagy meccse?

−  Moziba megy, és eléd ül.

−  Melyik az a két sport, amelyik megmozgatja az agyat?

−  A sakk és az ökölvívás.

−  Mi állítja meg a hajhullást?

−  A padló.

−  Mit eszel, Pistike?

−  Pillanatragasztót.

−  Mit?

−  Mmmmmm!

−  Hogyan udvarolnak a félszemű lánynak?

−  „Szép szemednek nincsen párja.”

−  Hogy kell udvarolni a kancsal lánynak?

−  Szemeid kereszttüzében égek.

Dédanyám olyan öreg volt, hogy amikor azt mondtam neki, hogy viselkedjen korához illően, meghalt.

A halottak nem élnek nemi életet, mégis szaporodnak.

−  Miért jó a falábú nőnek?

−  Mert mezítláb is tud diót törni.

−  Mit érez a falábú az asztalosműhelyben?

−  Lábszagot.

−  Miért jó a terhes nőnek?

−  Mert nem veri orrba a lengőajtó.

−  Ki az abszolút X-lábú?

−  Aki csak két lavórban tudja megmosni a lábait.

A szenilitásban az a legjobb, hogy saját magad elől is eldughatod a karácsonyi ajándékokat.

−  Mondd, te mit csinálnál, ha nyernél tízmilliót a lottón?

−  Esküszöm, neked adnám a felét. És te mit csinálnál?

−  Megköszönném neked.

−  Nézd, drágám, az új mosóportól hófehér lett az inged!   

−  Igen, szép-szép... de kockásan jobban tetszett.

−  Tegnap délelőtt váratlanul hazamentem és rányitottam a feleségemre.   

−  Na és?        

−  Képzeld el, ötévi házasság után... most először...

−  Megcsalt?   

−  Ugyan már! Letörölte a port a szekrény tetejéről.

Kovácsné és Szabóné beszélgetnek:

−  Na, és milyen az új takarítónőd? – kérdezi Kovácsné.

−  Tudod, szívem, maga a megtestesült becsületesség. Amióta hozzánk jár, nem tűnt el a lakásból egy porszem sem...

Az abszolút humor fő szakértői az angolok. Íme egy gyöngyszem a választékból:

A seriff az irodája előtt egy hintaszékben szivarozik, amikor bevágtat a városba egy idegen cowboy, lelövi a seriff szivarjának felét, majd elkiáltja magát:

−  I am Joe – és visszavágtat a prérire.

Néhány perc múlva egy másik idegen cowboy vágtat a seriff irodája elé, lelövi a seriff szivarjának másik felét, és elkiáltja magát:

−  I am Jim – és ő is visszavágtat a prérire.

Nem sokkal később egy harmadik cowboy vágtat oda, lelövi a serifet, majd halkan megszólal:

−  I am sorry[26].

Az öreg indián a fiával eltéved a sivatagban.

−  Fiam, adjál le egy lövést, hátha meghallja valaki!

−  A fia lead egy lövést, de semmi válasz.

−  Mennek tovább, majd néhány óra múlva az öreg újra mondja:

−  Fiam nagyon fáradt vagyok már, adj le még egy lövést, hátha meghallja valaki!

−  A fiú megint lő egyet, de most sincs válasz.

Tovább mennek, az öreg alig vonszolja magát, és megint megszólal:

−  Fiam, nem bírom tovább, mindjárt meghalok, adj le egy utolsó lövést, hátha meghallja valaki!

Mire a fiú:

−  Nem tudok többet lőni apám. Elfogyott a nyílvesszőm!

A vadnyugat hőskorában az indián gyerekek az újonnan elkészült vasúti töltés oldalában játszanak. Jön a vonat, és az egyiket elüti úgy, hogy mindkét lábát levágja. A gyerekek hívják azonnal a törzsfőnököt. Az öreg odamegy a gyerekhez és így szól hozzá:

−  Hej fiam, most olyan vagy, mint a fürge nagyapád, Suhanó nyíl. Az egyik lábad itt, a másik ott...

Egy ember ordítozik a sínek szélén:

−  Jaaaj, a lábam! Jaj, a lááábam! Arra megy a bakter. Ránéz és odaszól:

−  Mit lármázik! Nincs is lába!

−  Mivel játszik a kisgyerek a sínek között?

−  Az életével.

Egy úriasszony a lánykájával a vonaton étkezni szeretet volna, de otthon hagyta a kést. A közelben ülő parasztbácsi megszólalt:

−  Ha meg nem sértem a nagyságos asszonyt, odaadnám a bicskámat.

Evés után, amikor az úri hölgy visszaadta a kést, az öreg megkérdezte.

−  Vágott-e jól a bicskám, nagyságos asszonyom?

−  Kitűnően!

−  Gondoltam én is, mert tegnap kiheréltem vele a kutyámat, és előtte köszörültettem.

A paraszt bácsi ül a szekéren. Egyszer csak megállnak a lovak. A bácsi jól odasóz nekik:

−  Gyí!

A lovak meg sem moccannak. A bácsi újra odacsap az ostorral:

−  Gyí!

A lovak megint nem mozdulnak. A bácsika leszáll a bakról, előremegy a lovakhoz, és észreveszi, hogy közvetlenül a patájuk előtt egy óriási szakadék tátong. Erre visszamászik a bakra, és így szól:

−  Helyesbítek: Hóóó!

−  A burgonya egyik felét a piacra visszük, a másikat pedig eltesszük télire – magyarázza az öreg paraszt a városban tanuló fiának.

−  És ki fogja őket kettévágni?

−  Honnan lehet megismerni a vásárban a parasztot?

−  Bicskával eszi a fagylaltot!

Két favágó dolgozik az erdőben. Egyszer csak az egyik a másik hátába vágja a fejszét. A sértett hátrafordul és megkérdezi:

−  Ez most komoly, vagy vicc?

−  Persze, hogy komoly – kapja a választ.

−  Akkor jól van, mert viccnek elég durva lett volna.

Öreg székely meg a fia fát vágnak. A fiú odasuhint, és véletlenül levágja az apja lábát. Erre az öreg:

−  Áron, még egy ilyen, és seggbe rúglak!

−  Mama, azt mondták az iskolában, hogy nagy a fejem!

−  Ugyan, Pistike, Szó sincs róla...

−  De mama, tényleg azt mondták.

−  Nem igaz, Pistike...

−  De mama, akkor miért mondták?

−  Ne tarts már fel Pistike, inkább menj le a piacra, és hozzál a sapkádban nyolc kiló krumplit!

−  Anya, az iskolában csúfolnak, hogy hosszú az orrom!

−  Ne foglalkozz vele, egyszerűen csak hát­rább van az arcod, mint a többieknek.

−  Mama, szálka ment az ujjamba.

−  Hányszor mondjam, hogy ne vakard ál­lan­­dóan a fejed!

−  Papa! Valami belenyilallt a fejembe!

−  Fiacskám, menj el a céltábla elől.

−  Atyám! Az éjjel szörnyű dolog történt! Meghalt a férjem.

−  És mi volt az utolsó kívánsága?

−  Drágám, tedd le azt a puskát!”

Pistike rohan a mezőre az apjához.

−  Apa, gyere gyorsan, mert anyu fel­akasz­totta magát a pin­cében! Szalad az apa a fiával, rohannak le lépcsőn, de üres a pince.

−  Ej, fiam, hát nincs itt sen­ki!

−  Haha! Április elseje… A padláson van…

−  Papa! Papa! Papa!

−  Ne zavarj Ödönke, és csak akkor beszélj, ha kérdezlek!

−  Akkor légy szíves kérdezd meg apu, hogy kiesett-e a kishúgom az ablakon!

Két gyerek beszélget:

−  Bebebeee, az én apukám ezer ember felett dolgozik.

−  Nem hiszem!

−  Pedig így van. A temetőben kaszálja a füvet.

−  Mit csinált Ön a gyilkosság reggelén – kérdi a bíró?

−  Fehér voltam, mint a fal, a szám körös-körül habzott, a kezemben borotvát szorongattam.

−  És azután?

−  Elkezdtem borotválkozni.

A férj a fürdőszobában borotválkozik, és közben morog:

−  A csudába! Ezzel a borotvával még a nyakamat sem tudnám elvágni!

Mire a felesége:

−  Beadjam a nagykést?

−  Mi a különbség egy magyar lakodalom és egy halotti tor között?

−  Eggyel kevesebb részeg.

Ezt manapság sokan elmondhatnák magukról:

−  Halálhíremet felettébb eltúlozták.

−  Szomszéd, használhatnám a fűnyíróját?

−  Persze, csak ne vigye ki a kertemből…

Bemegy egy öregember a kocsmába.

−  Kérek fél liter bort!

−  Vöröset, vagy fehéret?

−  Tökmindegy, vak vagyok.

Két ivócimbora barkochbázik:

−  Férfi?

−  Igen.

−  Ismerem?

−  Igen.

−  A barátom?

−  Igen.

−  Van egy kis szemölcs az állán?

−  Igen.

−  Már őszül?

−  Igen

−  Kék szemű?

−  Igen.

−  Kissé sántít?

−  Igen.

−  Rákérdezhetek?

−  Igen.

−  Ki az?

Szibériai vicc:

−  Hé Szergej, milyen volt az idei nyár?

−  Nem tudom, mind a két nap részeg voltam.

Egy előadáson a professzor így szól az orvos­tanhallgatókhoz:

−  Nézzék csak meg ezt az embert! – mutat rá a mellette álló idős úrra. – Makk egészséges, pedig már kilencvenöt éves Tudják miért? Mert soha életében nem ivott egy csepp alkoholt sem. Ugye így van?

−  Így igaz! De professzor úr látná a bátyámat! Négy évvel idősebb nálam, és még most is legyőzi az összes ifjoncot szkanderben.

−  Ez fantasztikus! Kérem a következő előadásra feltétlenül hozza el őt is!

−  Én megpróbálom professzor úr, de nem lesz könnyű.

−  Miért?

−  Mert állandóan részeg!

Aki fél az alkoholmérgezéstől, ne igyon mérgezett alkoholt.

−  Miért aszfaltozzák a buszmegállókat?

−  Hogy az emberek ne eresszenek gyökeret, mire megérkezik a busz.

−  Tessék mondani, melyik az utca túlsó oldala?      

−  Hát az ott, szemben!         

−  Érdekes, onnan jövök, mert ott meg azt mondták, ez az.

A kora reggeli órákban az út szélén álló családi ház falát nagy robajjal áttöri egy autó, és megáll a család reggelizőasztala előtt. A gazda a legnagyobb nyugalommal megkérdi az autóból rémülten kinéző vezetőt:

−  Hová igyekszik? Debrecenbe?... Akkor forduljon mindjárt jobbra, a gyerekszobán keresztül, de ne adjon sok gázt, és ne du­dáljon, mert a kislányom még alszik!

A farmer bemegy a helyi bankba, és kölcsönt akar felvenni a birtokára.

−  A kölcsönnek nincs semmi akadálya, de ki kell mennünk a farmra, hogy felbecsül­hes­sük az értékét.

Mialatt a bankigazgató ezeket mondja, hirtelen vihar támad, szörnyű tornádó tör ki. Az ügyfél megjegyzi:

−  Felesleges kimenni, már jön a farm.

Egy férfi kétségbeesetten rohangál a folyóparton. Meglát egy horgászt.

−  Mondja uram, nem látta errefelé a feleségemet?

−  Hogy nézett ki?

−  Szőke, rövid szoknyában, piros blúzban.

−  De igen! Alig néhány perce láttam…

A férj megkönnyebbülten sóhajt fel.

−  Jó, akkor még nem lehet messze.

−  Szerintem se – feleli a horgász. – Most nagyon gyenge a víz sodrása.

Kovács először utazik hajón. Idegesen sétál a fedélzeten. Találkozik a kapitánnyal.

−  Mondja kapitány úr, az ilyen hajók gyakran elsüllyednek?

−  Ugyan! – feleli a kapitány. – Legfeljebb egyszer.

Távoli sziget mellett halad el az álomhajó. A szigeten egy szakadt, rongyos férfi ugrálni kezd, mindkét kezével integet. A luxushajó egyik utasa megkérdezi a kapitánytól:

−  Azzal az emberrel ott mi van?

−  Nem tudom, mondja a kapitány –, de mindig nagyon örül, amikor erre járunk.

A kapitány felmegy a hajóhídra, és le­szól a gépháznak:

−  Mennyi?

−  Harminc!

−  Mi harminc?

−  Mi mennyi?

−  Ha látod a fényt az alagút végén, rossz irányba nézel.

A pesszimista az alagútban a sötétséget látja, az optimista a fényt. A realista a vonat lámpáit. A mozdonyvezető három hülyét a síneken…

Matektanár a patikában:

−  B12 vitaminra lenne szükségem.

−  Sajnos csak B6 van.

−  Sebaj, akkor két csomaggal kérek!

Apa a kisfiának:

−  Petike, lekapcsoltad a tévét?

−  Igen apa. Kétszer is megnyomtam a gombot, hogy biztos legyek benne.

−  Alma van?

−  Nincs.

−  Banán van?

−  Nincs.

−  Körte van?

−  Nincs.

−  Citrom van?

−  Nincs.

−  Hát akkor mi van?

−  Kérem, ez itt egy gyümölcsbolt, és nem információs iroda.

−  Mi a rosszabb annál, mint amikor beleharapsz az almába, és egy kukacot látsz benne?

−  Ha fél kukacot látsz benne...

Egy autóbusz száguld a lejtőn lefelé, és egy ember lélekszakadva szalad utána. Meglátja egy utas, és kikiabál az ablakon:

−  Mit fut, majd jön a következő busz.

−  Igen, de ennek én vagyok a sofőrje!

Ejtőernyőket válogat a pilóta.

−  Remélem ezek jó ejtőernyők. – mondja.

Mire a raktáros:

−  Ha nem működik, tessék visszahozni, kicseréljük.

−  Fekszik holtan egy ember a sivatagban. Mellette a zsákja. Ha a zsákját kinyitotta volna, nem halt volna meg. Mi van a zsákban?

−  Ejtőernyő!

Újsághirdetés:

Eladnék egy feleslegessé vált, egyszer használt, még bontatlan ejtőernyőt, kis hibával.

A Télapó repülőgépen érkezik Etiópiába. Ahogy leér a lépcsőn, sok ezer etióp gyerek rohan oda hozzá:

−  Szervusz Télapó! Szervusz Télapó!

−  Jók voltatok gyerekek? – kérdi a Télapó.

−  Igen! – válaszolják kórusban a gyerekek.

−  Jól tanultatok?

−  Igen! – hangzik újra a kórus.

A Télapó körülnéz, és látja, hogy az összes gyerek nagyon sovány.

−  Miért vagytok ilyen soványak? – kérdi csodálkozva.

−  Mert mi nem eszünk rendesen.

−  Micsoda, Nem esztek rendesen? No, akkor nincs ajándék!

Nagydarab kamionos betér a fogadóba. Látja, hogy egy vézna ürge ül a sarokban, előtte egy pohár sör. Odamegy, felkapja a poharat, és kiissza. Az ürge sírva fakad. A kamionos megsajnálja:

−  Ugyan már csak vicceltem, kérek helyette másikat. Miért sír?

−  Már hogyne sírnék, amikor ma semmi nem jön össze. Reggel nem csörgött az órám, ezért elaludtam, és elkéstem a munkahelyről. A főnököm észrevette, és kirúgott. Indulnék haza, de nem találtam az autóm, ellopták. Hazamentem taxival, hát a legjobb barátomat az ágyban találom a feleségemmel. Erre lejövök ide a csehóba, kérek egy sört, belerakok egy csomó arzént. Erre maga jön, és kiissza…

Egy szegény vándor megy az erdőben, és már nagyon éhes. Meglát egy házikót, ahol egy öreg néni éppen főz. Bekopog hozzá, és azt mondja:

−  Öreganyám! Egy hete nem ettem, adna egy kis ennivalót?

−  Hát perszem fiacskám. Tegnapi leves jó lesz?

−  Hogyne, öreganyám, köszönöm.

−  Akkor gyere vissza holnap!

Egy férfi udvariasan megszólít egy hölgyet a ruhatár előtt:

−  Bocsánat, kedves asszonyom, felsegíthetem önre ezt a bundát?

−  Persze! Csak nehogy aztán valami kellemetlenség legyen belőle.

−  Ugyan, miért lenne?

−  Mert nem az enyém...

A vendég belépvén a lakásba, a falon egy hatalmas kalapácsot lát.

−  Hát ez miért van ott?

−  Ez a mi beszélő óránk – feleli a házigazda.

−  Beszélő óra? Hogyan működik?          

A házigazda a falhoz lép, leveszi a kalapácsot, és hatalmasat üt a falra.

−  A fene egye meg magukat, este tíz óra múlt öt perccel, és nem hagyják az embert aludni! – hallatszik a túlsó lakásból.

−  Uram, maga rendelt hat órára telefonébresztést?

−  Igen, én.

−  Akkor húzzon bele, már elmúlt kilenc.

Elgondolkoztál már a következő kérdéseken:

−  Miért van az, hogy a pizzafutár hamarabb megérkezik bárhova, mint a mentő?

−  Miért van rokkantparkoló a korcsolyapálya előtt?

−  Miért rendelnek emberek dupla sajtburgert, nagy adag krumplit és hozzá Light kólát?

−  Miért kell a törölközőt gyakran cserélni, hiszen mosakodás után elvileg tiszták vagyunk?

−  Miért nincs egér ízű macskaeledel?

−  Eutanáziánál miért sterilizálják az injekciós tűt?

−  Az éjjel-nappal nyitva tartó építmények ajtaján miért van zár?

−  Halló, tudakozó? Mennyi időbe telik, amíg Budapestről Moszkvába ér a repülőgép?

−  Egy pillanat…

−  Köszönöm szépen – mondja az érdeklődő –, és leteszi a kagylót.

−  Mikor a legfáradtabb a kidobó ember?

−  Amikor hajnal felé az utolsókat rúgja.

−  Képzeld! Azt olvastam, hogy New York -ban minden öt percben elütnek egy embert.

−  Szerencsétlen pasas, hogy bírja ki?

−  Hogy készült az első rézdrót?

−  Úgy, hogy az utcán hevert egy rézpénz, és két skót egyszerre hajolt le érte.

−  Mi az? 8 keze van, és 60-as az IQ-ja.

−  4 férfi futballmeccset néz.

−  Miért imádják a férfiak a BMW-t?

−  Mert ennek a kocsimárkának a nevét ki tudják betűzni!

−  Miből áll egy agglegény négyfogásos ebédje?

−  Egy hot dog és három üveg sör.

−  Miről lehet felismerni a mérges gombát?

−  Arról, hogy földhöz csapkodja a kalapját!

−  Miből készül az utolsó vacsora?

−  Leginkább gombából...

Pisti a késő esti órákban lerohan az alattuk lakó orvoshoz:

−  Doktor bácsi, tessék jönni azonnal! – lihegi. – Apu gombát szedett az erdőben, anyu megsütötte, és most mind a ketten fetrengenek a görcsöktől. A kishúgom, a bátyám meg a nagymama hány, a kutyánk kinyúlva fekszik…

−  Atyaúristen! – pattan fel a doktor. – És veled mi van? Nincs semmi bajod?

−  Nincs, mert én ma büntetésből nem kaptam vacsorát.

Vendégszerető szegény család:

−  Kedves uram, maradjon itt vacsorára!

−  Ugyan, asszonyom, hiszen nem is számítottak rám!

−  Nem baj! Ahol négyen éheznek, ott az ötödik se lakik jól.

−  Mi az: nappal ugat, éjjel úszik?

−  Az anyós műfogsora.

−  Az én anyósom olyan, mint egy jó pohár sör!

−  Miért, olyan finom?

−  Nem. Jéghideg, és amikor elém kerül, habzik a szája.

−  Mit vesz az anyós feleslegesen?

−  Lélegzetet.

−  Mit nevezünk jóindulatú daganatnak?

−  Amelyik elviszi az anyóst.

−  Mi a különbség a daganat és az anyós között?

−  A daganat lehet jóindulatú is.

−  Hogyan előzhetjük meg a rákot?

−  Szívinfarktussal.

Apa a fiának:

−  Pistike, akkor most felállítjuk a kará­csony­fát, jó?

−  De, papa! Még csak augusztus van!

−  De Pistike! Hát elfelejtetted, hogy leu­ké­miás vagy?

−  Melyik a világ legboldogabb városa?

−  Csernobil, mert ott mindenkinek sugárzik az arca.

−  Mi volt 1986-ban a Szovjetunió leghatá­so­sabb sugárfegyvere?

−  A fejes saláta.[27]

 

Milyen a tüdőszűrő gép Kijevben?

−  Kérjük, álljon az ablak elé...

−  Jaj istenem, doktor úr, meddig lesz az én uram a lélegeztető gépen?

−  Az első áramszünetig.

Gyógyvíz:

−  Mondja uram, jó ez a víz a reumának?

−  Hogyne, én is ettől kaptam.

−  Doktor úr, életemben először ettem osztrigát, és pokolian fáj tőle a gyomrom.

−  Valószínűleg nem volt friss. Éreznie kellett volna, amikor felnyitotta.

−  Fel kellett volna nyitni?

−  Doktor úr! Itt nyomom fáj, ott nyomom fáj, amott nyomom fáj, mi lehet a bajom?

−  Eltört az ujja...

Az egyik este éjfélkor csöngetnek az ügyeletes gyógyszertárba. A patikus álmosan csoszog a bejárathoz, és kinéz az ablakon. Megkérdezi a járdán álldogáló férfitól:

−  Mit óhajt?

−  Kérek egy doboz malátacukrot.

−  Mondja, maga normális? Nem ér rá megvenni holnap reggel?

−  De igen, akkor holnap jövök. Viszontlátásra.

Az orvos kijön egy betegtől, akinek a felesége kint vár és azt mondja neki:

−  Ne haragudjon asszonyom, de tegnap téved­tem. Azt mondtam, hogy a férje pár órán belül meg fog halni, de most örömmel közölhetem, hogy már túl van az életveszélyen, és hamarosan teljesen fel­épül.

−  Ez borzalmas doktor Úr! Én már tegnap elad­tam az összes ruháját!

A falu orvosa sétál a temetőben.

−  Leltározunk, dokikám? – kiált oda a sírásó.

−  Mit mondott a körzeti orvos, Ödön? – kérdezi aggód­va a feleség.

−  Sokat kell mozognom magaslati levegőn.

−  Nagyszerű, akkor a hét végén kitakaríthatod a padlást!

A határátkelőnél egy arab autóját vizs­gálják a vámosok. Szétszedik ripityára, majd az egyik vámos egy elrejtett zugból egy zacs­kó fehér port húz elő. A filmekben látott flegmaság­gal felvágja a zacskót, belenyal, majd vigyo­rogva az arabhoz fordul:

−  Kokain, kokain?

−  Dehogyis! Antrax, antrax...[28]

−  Hm... – csóválja a fejét az orvos. – Önnek egy nagyon ritka és veszélyes fertőző betegsége van... Elkülönítőbe kell helyeznem, és kizárólag palacsintát ehet.

−  És attól meggyógyulok?

−  Nem, de azt be lehet csúsztatni az ajtó alatt.

−  Doktor úr, úgy érzem, hogy semmibe vesz­n­ek az emberek.

−  Nagyszerű, kérem a következőt.

−  Miért alszik a gyereked a szekrény te­te­jén?

−  A múltkor leesett az ágyról, és nem hal­lottam.

−Miért lett Hitler öngyilkos?

−Mert megjött a gázszámla.

Hitler sétálgat a koncentrációs táborban a gye­rekek között:

−Na, kisfiam – szól az egyikhez – , te mi szeretnél lenni?

A gyerek ragyogó arccal:

−Pilóta!

Hitler:

−Nem úgy gondoltam! Szappan vagy lám­p­ernyő?

Kovácsné újságot olvas. Egyszer csak ré­­mül­ten mondja az urának.

−  Képzeld, egy férfi reggel megismer­kedett egy nővel, délután elvette fe­leségül, és másnap reggel megöl­te…

−  Nincs ebben semmi – mondja a férj. – Aludt rá egyet.

−  Kitől származik az a mondás, hogy asszony kell a házhoz?

−  Kőmíves Kelementől[29].

−  Mama! Miért lökjük a kocsit a szakadékba?

−  Csönd fiam, még felébreszted a papát!

Egy férfi áll a mólón, és a vizet fény­ké­pezi. Egyszer csak odarohan hozzá egy nő.

−  Ott valaki fuldoklik!

A férfi széttárja a karját:

−  Sajnálom asszonyom, éppen kifogyott a filmem.

−  Apám annyira hisz a reinkarnációban, hogy a végrendeletében mindent saját magára hagyott...

−  Képzeld, beiratkoztam egy reinkarnációs tanfolyamra. Elég drága, de hát egyszer élünk!

−  Hogyan lehet legegyszerűbben véget vetni két süketnéma vitájának?

−  Le kell kapcsolni a villanyt.

−  Mi az? Száz világtalan ordítozik?

−  Vaklárma.

−  Miért lila a Milka tehén?

−  Mert szorítja a kolomp a nyakát!

Használati utasítás a WC-csésze és a macska tisztításához:

1. Nyissa fel a WC tetejét és öntsön bele 1_/8 csésze állatsampont.

2. Vegye a karjába a macskáját és simogassa, miközben óvatosan halad a fürdőszoba irányába.

3. Egy alkalmas pillanatban dobja be a macskát a WC-be és hajtsa le a tetejét. Lehetőleg álljon rá a WC tetejére.

4. A macska most önállóan elkezdi a tisztítási folyamatot, és ehhez elég habot fog előállítani. Ne zavarják meg a WC-ből érkező hangos zajok, a macska élvezi!

5. Többször nyomja meg az öblítő gombot, hogy aktiválja a „power wash” funkciót és az utóöblítést.

6. Amennyiben a WC tetején áll, kérjen meg valakit, hogy nyissa ki a bejárati ajtót. Biztosítsa, hogy a WC és a bejárati ajtó között ne álljanak emberek.

7. Kellő távolságból nyissa fel a WC tetejét. A nagy sebességnek köszönhetően a macska bundája a huzat által gyorsan megszárad.

8. A WC és a macska ezennel tiszták!

Üdvözlettel: A kutya

Két hulla fekszik a hűtőházban. Megszólal az egyik:

−  Hulla, hopp.

Mire a másik:

−  Na, ne bomolj!

−  Hogyan csodálkozik a leprás?

−  Leesik az álla.

Bemegy az AIDS-es egy újságszerkesztőségbe, és a következő hirdetést adja fel a társkereső rovatba:

−  Kórban hozzám illő személyt keresek!

−  Nem bírom nézni, hogy szenvednek az emberek. De valamiből nekem is élnem kell – mondta az inkvizítor.

Egy házaspár 10 üvöltő gyerekkel áll a repülőtéri vámvizsgálat előtt. A vámtiszt megkérdi a családfőt:

−  Van önöknél lőfegyver, szúró-vágó eszköz vagy kábítószer?

A családfő kicsit idegesen:

−  Higgye el uram, ha lenne, már rég használtam volna!

−  Mit szednek a terroristák fejfájás ellen?

−  Túszokat.

−  Miért van a hajléktalannak mobiltelefonja?

−  Mert sosincs otthon.

−  Miért alszik a hajléktalan a híd alatt?

−  Mert a hídon elütnék az autók.

Ellenállhatatlan kérés:

−  Jó napot uram! Tudna segíteni egy szegény, beteg, éhező hajléktalanon, akinek az összes vagyona ez a lefűrészelt csövű vadászpuska?

Ez volt az utolsó mondata valakinek:

−  Csodálatos innen a kilátááááá...

Ez volt az utolsó mondata valakinek:

−  Ugyan, drágám! Miért ketyegne egy levél?

A Lánchíd közepén a rendőr oda­megy egy férfihoz, aki a korlátnak támaszkodva mozdulatlanul nézi a zajló Duna hullámait. Gyöngéden meg­ütögeti a vállát:

−  Hé, csak nem akar öngyilkos lenni?

−  Dehogyis, biztos úr – mondja bá­natosan a férfi. – Csak az emlékek rám törtek... Tudja, ezen a helyen esett a vízbe sz­egény feleségem... És persze eszembe jutottak az együtt töl­tött szép napjaink...

−  Jaj, ne haragudjon, hogy meg­zavartam – mondja erre a rendőr. – És mikor történt az eset?

A férfi ismét a vízre bámul:

−  Úgy öt perce...

Szoba kiadó:

−  Mi ez a folt a mennyeze­ten?

−  Itt régebben egy kémia­pro­­fesszor lakott.

−  Értem. Az ott a vegyszer.

−  Nem. Az a professzor.

 

Felrobbant, majd porig égett egy ház a kisvá­ros­ban. A tűz­ol­tók az eset­­ről a következő jegy­ző­köny­vet vet­ték fel:

„Szabó János, a ház­tu­laj­do­nos égő gyertyával kereste a pin­­­cében húzó­dó gázvezeté­ken a szi­vár­gás helyét. Meg­ta­lál­ta.”

Ha a tyúk a múltjába néz, ak­­kor tojás; Ha a jövőjébe, ak­kor leves.

Egy vadászat élménye nagyban függ attól, hogy a puska melyik oldalán tartózkodsz.

Az idős bácsi hívatja a köz­jegy­­zőt, hogy végrendeletét ki­egé­szítse.

−  Utolsó kívánságom – mond­ja –, hogy a temetésemen ne gyászindulót játsszanak, hanem valami szép melódiát.

−  Rendben van – feleli a közjegyző. – És mit szeretne hallani?

−  Miért jó a skizofrénnek?

−  Mert soha nincs egyedül.

−  Mi a különbség a tudatlanság és a közöny között?

−  Nem tudom, és nem is érdekel.

Sokaknál a poénkodási kényszer meglehetősen idétlen vicceket eredményez. Egy pihent agyú viccgyártó az „Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó.” közmondást így fogalmazta át:

Az ígéret szép szó, a Landwirtschaflicheproduktionsgenossenschaft[30] pedig hosszú.

Az Internet szinte hemzseg ezektől a fárasztó viccektől:

−  Mi az: egy szál hurkapálcika?

−  Vattacukor light!

Lehet, hogy az életed egyetlen értelme, hogy másoknak elrettentő például szolgálj.

Miért jó magyarnak lenni?

         4.    Sírva tudunk vigadni.  

         5.    Minden jóban találunk valami rosszat.

         6.    Jókat röhögünk a saját bajunkon.

         7.    Mindig van még egy lyuk a nadrágszíjunkon.

         8.    Vannak dolgok, amiben a világelsők között vagyunk (alkoholisták, öngyilkosok).

         9.    Nem haragszom meg, ha a szomszédom feljelent, mert tegnap én jelentettem fel őt.

     10.    A jég hátán is megélünk (de a globális felmelegedés miatt csökken az életterünk).

     11.    Nem tér el a véleményünk a körülöttünk lévő országokétól. Egyformán szeretjük egymást!

Az élet is egy módja az öngyilkosságnak, csak az a baj, hogy sokáig tart.

 

Szójátékok

 

Az iménti vicckategóriába tartoznak a szójátékok is. Ezek többnyire csak magyarul érthetők, idegen nyelvre lefordíthatatlanok. Például ilyenek:

−  Jean, ugye maga komornyik?

−  Igen uram.

−  Jegyezze meg, unom már a savanyú képét, és keresni fogok egy vidám nyikot.

−  Jean, magát nem ennék meg a kannibálok.

−  Miből gondolja, uram?

−  Abból, hogy maga nagyon inas.

Hajótérés után egy csinos, fiatal utas egy jókora zongorába kapaszkodik. Odaúszik hozzá egy középkorú férfi:

−  Kisasszony, megengedi, hogy kísérjem?

−  Mikor volt a legutolsó népfelkelés?

−  Ma reggel.

−  Mit csinál az unatkozó hadvezér?

−  Elfoglalja magát.

−  Ajándék szesznek ne nézd a fokát!

A szőke nőtől megkérdik:

−  A bátyád a Műegyetemen[31] tanul?

−  Dehogyis, az igazin.

−  Mit visz a szőke nő a lakatlan szigetre?

−  Lakatot!

A szőke nőért elmegy a kaszás:

−  Érted jöttem.

−  Értem?

−  Érted.

−  Nem értem.

Kohn bácsi, az ékszerész haldoklik. Aléltan fekszik, de arra felébred, hogy fia a páncélszekrényben, az órák között matat. Mire az öreg:

−  Fiam, az óráim meg vannak számlálva!

−  Mi lesz a pisai ferde torony sorsa?

−  Hát majd eldől...

−  Mi az? Sz-szel kezdődik, r-rel végződik, barna és büdös?

−  Szivar.

−  Hol alszik a csap?

−  Csapágyban.

−  Mi az a biliárdasztal?

−  Ezermilliárd asztal.

−  Miért jó, ha van egy kerekes kutad?

−  Oda tolod, ahova akarod...

Két légy sétál Robinson fején. Egyszer csak megszólal az egyik:

−  Én most elrepülök... Majd Pénteken találkozunk.

−  Ez a Kovács mindig megsértődik, ha itallal kínálom.

−  Igen! De rendszerint lenyeli a sértést.

−  Én a bort tisztán szeretem. A pálinkát meg piszkosul.

−  Mit iszik a részeg eszkimó?

−  Hóbort.

−  Miért ne igyál Coca-Colát a kedvenc kajád után? 

−  Mert a Coca-Cola kihozza belőled a legjobbat.

Tudja, mi a különbség a keserűvíz és az udvarias ember között?

−  Nem, micsoda?

−  Semmi... Mind a kettő meghajtja magát.

−  Melyik a leghizlalóbb téli sport?

−  A tepsi…

−  Miért füstölög a kórház kéménye?

−  Mert fő az egészség.

−  Mi a különbség a fizetés és a sír között?

−  Semmi. Egyikből sem lehet kijönni.

−  Hol több a bevétel, mint a kiadás?

−  A könyvkiadónál.

−  ... és akkor Gutenberg kiadta az utasítást:
Nyomás, fiúk!

−  Te tanulmányozod a Bibliát?

−  Korántsem.

−  Hogy jön ki a pap a templomból?

−  Mintha mise történt volna.

Irodalmi mese:

−  Nyomorultak! – üvöltötte a felbőszült Victor Hugo.

Zola csitítani akarta:

−  Nana!

Az analfabéták írják az íratlan szabályokat.

−  Miért nem végezte el Kukorica Jancsi a nyolc általánost?

−  Mert lemorzsolódott.

−  Miért csukják le a drogos papot?

−  Szertartásért!

−  Mitől fél az alma?

−  Attól, hogy kettévágják.

−  Miért nincs a kukoricának háza?

−  Mert csöves.

Két retek beszélget a zöldség­üzlet pultján:

−  Nem értem, mi történt ma­gá­val! Pár nappal ezelőtt még egészen ennivaló volt, most meg olyan fásult!

−  Hogyan kell a kákán csomót keresni?

−  Mindig kétszer annyiért kell eladni, mint amennyiért vetted.

−  Melyik ág törik a leghamarabb?

−  A hazugság.

−  Minek megy a vak az erdőbe?

−  Fának...

Két kisegér fogócskázik a hűtőszekrény­ben. Megszólal az egyik:

−  Vigyázz! Rád esik a mar­ga­rin!

−  Ráma margarin?!

Két veréb beszélget a lóver­seny­­pálya mellett.

−  Miből él maga, Csirip úr?

−  Tudja, van itt egy szem­fel­sze­dő[32] vállalkozá­som...

−  Hogy hívják a meztelen csigát?

−  Hajléktalan.

−  Melyik a legédesebb állat?

−  A kakaós csiga!

−  Mi lesz a kenyérből, ha a medve ráül?

−  Bundás kenyér.

A kisbéka kérdezi apjától:

−  Apu kimehetek játszani a rétre?

−  Persze fiam, csak vedd fel a gólya­álló mel­­lényt!

Futballmeccset játszanak a bogarak a rova­rok ellen. A félidő végén egyik szurkoló oda­megy a kispadhoz, és megkérdezi egy bo­gár­tól:

−  Hát te miért ülsz a kispadon?

−  Mert én cserebogár vagyok.

−  Giliszke drága, legyen az enyém! 

−  Mit képzel? Én már gyűrűsféreg vagyok!

−  Hol fürdenek a birkák?

−  Barikádban.

−  Ismered a varjúviccet?

−  Nem.

−  Kár!

−  Melyek a világ legtanácstalanabb állatai?

−  A mitévő legyek!

−  Hogyan teremtette Isten a legyet?

−  Légy!!!

−  Mit énekelnek a molyok a szekrényben?

−  Eddablúzt[33]...

−  Melyik állatnak legvidámabb a neve?

−  A juhé!

A medvecsaládnál összejövetel van. Az anya­med­ve megszólal:

−  Kisfiam, még be sem mutatkoztál a vendé­gek­nek.

−  Bocs!

−  Hogyan kedveskedik a teve a feleségének?

−  Úgy kellesz nekem, mint púp a hátamra.

Nyuszika bemegy a cukrászdába:

−  Meggyes rétes van?

−  Nincs.

−  Hát túrós rétes?

−  Az sincs.

−  No és almás rétes?

−  Nincs.

−  Mákos rétes?

−  Nincs.

−  Hát akkor milyen rétes van?

−  Sörétes.

A sas anyuka megkérdezi a fiókáit, mit en­né­nek reg­gelire.

−  Vércsét akarunk, vércsét!

Elrepül és hoz nekik vércsét. Délben is­mét megkérdezi, mit ennének ebédre?

−  Vércsét akarunk, vércsét! – visítoz­nak ismét a fiókák.

Elrepül, és megint hoz nekik vércsét. Ám este nem kérdezi meg, mit ennének, ha­nem héját hoz nekik.

−  Nem akarunk héját! – visítoznak a fiókák. – Vércsét akarunk, vércsét!

−  Nem lehet mindig vércsét enni! – csitítja őket a sas anyuka. – A héját is meg kell enni! Abban van a vitamin!

−  Hogyan megy be a vadász a kocsmába?

−  Kacsázva.

−  És hogy jön ki?

−  Rókázva.

−  Kovács úr, nem akar egy fajtiszta foxterriert?

−  Papír van hozzá?

−  Miért, talán be akarja csomagolni?

Joe, az amerikai férj meséli:

−  Lillian, a feleségem egy texasi farmon nőtt fel. Én viszont kaliforniai vagyok. Világéletemben csak úsztam meg szörföztem. Higgyétek el, hogy amíg a feleségemet meg nem ismertem, nem is láttam tehenet.

Két bolond megy az utcán.

−  Mennyi az idő?

−  Hát még a szúnyog!

Két turista áll egy mély sziklahasadék előtt.

−  Négy nappal ezelőtt ide esett bele a hegyi kalauzom – mondja az egyik. És ezt te ilyen közömbösen mondod?

−  Tudod, már elég szakadt volt, oldalak hiányoztak belőle!

−  Mi az? Két hulla a folyóban.

−  Holtverseny.

−  Jó napot, doktor úr! Hogy van?

−  Köszönöm... De hagyjuk ezeket a szakmai kérdéseket!

−  Doktor úr, sorra elveszítem a fogaimat. Miért van ez?

−  Hát, talán túl szórakozott...

−  Jaj, doktor úr – mondja egy fiatalember az orvosának –, tele vagyok kiütésekkel... Lehet, hogy ez valami foglalkozási ártalom?

−  Foglalkozási ártalom? Miért? Hát mi a foglalkozása?

−  Ökölvívó vagyok.

−  Doktor úr, a bátyám erősen köhög, és láza van.

−  Milyen magas?

−  Nálam egy jó fejjel magasabb.

−  Doktor úr, túl jól megy a sarkamnak.

−  Ezt hogy érti?

−  Úgy, hogy feltört.

A szemorvosi ren­de­lő folyosóján két be­teg talál­kozik:

−  Ah! Régen lát­tam!

−  Régen én is.

−  Szervusz, Kovács! Hogy vagy?

−  Szervusz, Szabó. Ré­gen láttalak...

−  Mit keresel itt a sze­mésze­ten?

−  Most mondtam. Ré­gen lát­talak. Most nem...

−  Fantasztikus! Ho­gyan si­­­ke­rült ennyi ren­­geteg pénzt össze­gyűjteni a tü­­dőbe­te­gek számára?

−  Hát nem volt könnyű. Az ala­pít­vány tagjai szin­­­te ki­­­be­szé­lték a tüdejü­ket.

−  Ha a bal szemed visz­ket: bá­nat ér.

−  Ha a jobb szemed visz­ket: öröm ér.

−  Ha a feneked viszket: arany­ér.

−  Doktor úr, velem minden­ki olyan ri­deg...

−  Na, és kit érdekel?

−  Akarsz sokat keresni?

−  Igen!

−  Akkor elbújok, és keress meg!

Peti az iskolából pisz­ko­san érkezett haza. Az apja megdorgálja:

−  Úgy nézel ki, mint egy malac. Tudod-e mi az, hogy malac?

−  Tudom édesapám, egy nagy disznónak a fia.

A tanító néni felszólítja Pistikét:

−  Mondj egy gyűjtőszócskát!

−  Persely.

A tanító megkérdi Pistikétől:

−  Mondd meg, fiam, hány vége van a botnak?

−  Kettő.

−  Jól van. És ha kettétöröm?

−  Akkor öt.

−  Ejnye fiam, talán négy?

−  Nem, mert ha kettétöröm, akkor a botnak is vége van.

Pistike kérdezi az iskolában: 

−  Tanárnő, hogyan esik a hó visszafelé? 

−  Sehogy, miért kérdezel ilyen butaságokat?     

−  Mert anya azt mondta, hogy vigyek magammal kabátot, mert lehet, hogy visszafelé esni fog a hó!

A történelemtanár felszólítja Pistikét:

−  Mondd meg szépen, hogy hívták azt a tokot, amelyben a nyílvesszőket tartották őseink?

−  Nem tudom, tanár úr.   

−  Ejnye, Pisti! Hát tegez...          

−  Jól van, kérlek, de akkor sem tudom.

A gyerekek az igeragozást tanulják az iskolában.

−  Én fázom, te fázol, ő fázik. Milyen időben van ez Pistike?

−  Hideg időben.

Az óra végén a tanárnő megkérdezi:

−  Ki tudná megmondani, mit is tanulhatunk Stuart Mária sorsából?

−  Azt, hogy néha még a királynők is elveszítik a fejüket.

A kémia professzora magyaráz a hallgatóknak:

−  Kérem figyeljék minden mozdulatomat! Ebben az üvegben éter van. Mint tudják, nagyon könnyen robban. Ha nem bánunk vele óvatosan és szakszerűen, valamennyien átkerülhetünk a másvilágra… Kérem lépjenek közelebb, hogy követni tudjanak!

−  Ugye, te tartósítod a füleidet?

−  Hogy érted?

−  Hát, mert olyan jól elállnak.

−  Mire táncol a matektanár?

−  Logaritmusra!

−  Mi a hajlékony ellentéte?

−  Hajléktalan.

−  Hogyan halt meg Micsurin?

−  Keresztezte a síneket.

−  Mit vet a kövér paraszt?

−  Jó nagy árnyékot...

Az öreg paraszt elmegy az orvoshoz, aki miután alaposan meg­vizs­gálta, így szól:

−  Magának kérem szarkómája van.

−  Nem is tudtam, hogy a doktor úr ismeri a komámat.

Egy fiatal és egy öreg szög száll fel a buszra. A fiatal he­lyet foglal, de látva, hogy nincs több szabad hely, átadja helyét az öreg szögnek. Az öreg szög leül, és megpaskolja a fiatal szög vállát, majd így szól:

−  Derék szög vagy fiam.

Aki mer…, annál van a kanál!

Aki másnak vermet ás..., nem magának ássa!

Mindenhol jó, de... legolcsóbb otthon.

Evés közben jön meg a... szomszéd!

Öcsike kikiabál a konyhába az édesanyának:

−  Anyu! Hányingerem van.

−  Mit tudom én!

−  Pistike hol van a nővéred?

−  Matematikailag bement a szobájába.

−  Hogyhogy matematikailag?

−  Két ismeretlennel…

−  Hogy készül a gyerek?

−  Leül az asztal mellé és megírja a leckéjét.

A suliban Pisti odaszól Petinek:

−  Peti! Délután lejössz a térre?    

Mire Peti:

−  Jaj, dehogy megyek! Tériszonyom van!

Petike és apukája sétálnak az utcán. A hibás beszédű kisfiú elkiáltja magát:          

−  Aputyi, ott egy tyitya!  

−  Petike, az nem tyitya... 

−  De, ott van. Tyitya...    

−  Jaj, kisfiam, hányszor mondjam még, hogy az nem tyitya, hanem matyka!

−  Anyuka, a vendéglőbe beesik az eső?      

−  Nem fiacskám, miért kérded?       

−  Mert az egyik pincér bácsi telefonált, hogy a papa nagyon elázott.

Kőműves Kelemen mondja a vacsoránál:

−  Egyél fiam, mert anyád már fal!

Kovács összekarmolt arccal jelenik meg a kávéházban.

−  Mi történt? – kérdik a barátai tőle.

−  A feleségem egy kislánnyal lepett meg.

−  Gratulálunk, és attól vagy így összekarmolva?

−  Igen, mert a kislány 18 éves volt...

−  Mondd asszony, láttál már fejetlen kecskét?

−  Ugyan már apjuk, hát hol láttam volna?

−  Na, akkor nézz ki az ablakon, mert ott legel a kecskénk, és még nem fejted meg.

−  Mit csináljon a föld nélküli paraszt?

−  Vessen magára!

−  Hogy hívják az alattomos masinát?

−  Számító gép!

−  Mit csinál az, aki az autója kerekeit kénsavba mártja?

−  Kereket old.

−  Mit csinál az elítélt szoftverkalóz a börtönben?

−  Letölti a büntetését.

Az Adóhivatalról is szüle­tett egy szójáték:

Az állam a javunkat akarja, de mi nem ad­juk.

Nem aggódom az adóssá­gom miatt. Elég nagy ahhoz, hogy tudjon magára vigyázni.

−  Három szúnyog közül me­lyik a rendőr?

−  Amelyik nyakon csíp.

−  Két ceruza megy az úton. Melyik közülük a rendőr?

−  A faragatlan.

−  Miért ül a rendőr a kukán?

−  Mert belevaló srác.

Két részeg verekszik a rakparton. Arra megy a rendőr.

−  Mi folyik itt? – kérdezi.

−  Hát a Duna, feleli az egyik részeg.

Két rendőr sétál a pesti Duna-parton. Az egyik átnéz a túlsó partra, és felkiált:

−  A budai Vár!

Mire a másik:

−  Nem számít, hadd várjon, első a szolgálat!

Két rendőr fáradtan ér vissza az őrsre.

−  Te én már nem érzem a lábamat.

−  Akkor szagold az enyémet.

−  Miért műtik a rendőrt fél zoknival a lábán?

−  Mert a másikkal altatják.

Kisfiú szalad a rendőrért:

−  Rendőr bácsi, jöjjön gyorsan! Az édesanyám felakasztotta magát!

−  Engem? – mondja döbbenten a rend őre.

A közeg azt a feladatot kapta, hogy számolja meg a hídon járó gyalogosokat. Elkezd hát számolni:

−  Egy darab, két darab, három darab, négy darab…

−  Valaki rászól, hogy az embereket ne darabja számolja, hanem főre. Erre újra kezdi:

−  Egy fő, két fő, három fő, négy fő, öt fő, hat fő, hét fő, kedd, szerda, csütörtök…

A rendőrt áthelyezik, de mindig elfelejti új állomáshelye, Kőszeg nevét. A parancsnok, hogy segítsen a városnevet megjegyezni, átad neki egy darab követ, meg egy szeget.

−  Na – magyarázza türelmesen –, most tegye az egyik kezébe a követ, a másik markába a szeget, és egy órán át mondogassa: kő…szeg, kő…szeg. Így biztosan megtanulja a nevet. Az új közrendőr átveszi a követ és a szeget, és elkezdi emelgetni. Egy idő múlva felnevet:

−  Hát maga mit nevet? – kérdi a parancsnok.

−  Csak ezt, micsoda szerencse, hogy nem Szarvasra helyeztek.

−  Miért hord a rendőr vízipisztolyt magánál?

−  Mert azt szeretné, hogy a bűnöző ne ússza meg szárazon.

−  Minek örül a rendőr alkonyatkor? 

−  Hogy lebukott a nap.

−  Miért húzza a rendőr maga után a hypós üveget?

−  Mert rá van írva, hogy: szembe ne kerüljön.

−  Mi a különbség a bolondokháza és a rendőrség között?

−  Csak a telefonszám.

−  Miért rakja a rendőr a kályhát a szoba közepére?

−  Azért, hogy központi fűtése legyen.

−  Miért dörzsöli a rendőr sakkozás közben a sakktáblát?   

−  Hogy ne legyen matt...

−  Miért teszi a rendőr felesége a szőnyeget a hűtőszekrénybe?

−  Hogy kirázza a hideg.

−  Miért eszi meg a rendőr a lottó-szelvényt?

−  Mert rá van írva, hogy eheti.

−  Miért nem eszik a rendőr reggel banánt?

−  Mert a banán déligyümölcs.

Két rendőr bemegy egy gyorsétterembe:

−  Kérünk két hamburgert!

−  Itt fogyasztják?

−  Nem, ott a sarokban!

Két rendőr bemegy a gyorsbüfébe:

−  Két hamburgert kérünk.

−  Pechetek van, nincs hamburger.

−  Akkor kérünk két pecheteket.

Két rendőr beszélget:

−  Komám, ti mivel eszitek otthon a mákos tésztát?

−  Rádióval.

−  Micsoda? Rádióval?

−  Igen, amikor az asszony kifőzi, mindig megkérdezi: tegyek rá diót?

−  Miért tesz a rendőr lisztet a zsebébe?

−  Hogy legyen egy kis sütnivalója.

A rendőr áll kint a szakadó esőben, és a felesége által csomagolt szendvicset eszi. A kollegák döbbenten nézik:

−  Józsi, miért nem jössz be az őrszobára? Csak kényelmesebb itt bent enni!

−  Azt mondta az asszony, akkor egyek, amikor jólesik.

A rendőr elégedett vigyorral megy be a kapitányságra.

−  Hát te minek örülsz annyira? – kérdi a kapuügyeletes.

−  IQ-teszten voltam.

−  És?

−  Hála istennek, negatív!

−  Miért van a rendőrnél gumibot?

−  Ha támad egy gondolata, meg tudja magát védeni.

−  Mi hasonlít a legjobban az emberre?         

−  A rendőr. Megszólalásig!

−  Miért húz ki a rendőr több vizsgatételt egymás után?

−  Elégtételt vesz.

−  Mire vár a rendőr a szekrény mögött?

−  Hogy előléptessék.

−  Miért teszi a rendőr a hasára a rádiót?

−  Hogy róla szóljon a hír.

−  Mi lesz a rendőrből, ha átmegy rajta az úthenger?

−  Holtbiztos.

Két rendőr beszélget:

−  Na, hogy sikerült a házasságod?

−  Nagyszerűen. Képzeld, már útban van a gyerek!

−  Máris? Hiszen még meg sem született!

A rendőr megállít egy kosarat cipelő lányt:

−  Mi a neved, mi van a kosárban, hová mész?

−  Mire a lány tömören:

−  Esztergomba.

−  Mi az? Vízágyúval tömeget oszlatnak.

−  Tumul-tus.

−  Képzeld, tegnap elütöttem a kocsimmal egy zebrát...

−  Igen? És mit csináltál utána?

−  Elhúztam a csíkot...

−  Milyen klassz új autód van!

−  Buknak is rá a nők!

−  Igen?

−  Főleg a zebrán.

A kedves ügyfél kénytelen szerelőhöz vinni az autóját. Hogy jó legyen a kocsi, megkérdezi az autószerelőt, hogy milyen sört hozzon. Az ürge hátraszól a kollégájának:

−  Laci, milyen sört szeretünk?

A szerelőakna mélyéről egy hang:

−  Rekeszest!

−  Mi az? Cukros, és szobahőmérsékleten köt?

−  Nagymama.

−  Hogy hívják a Macskanő lányát?

−  Cicababa.

−  Hogy hívják a jóllakott szúnyogot?

−  Telivér.

−  Hogy hívják a messziről jött hajléktalant?

−  Távcsöves.

−  Hogy hívják a szétszórt nőket?

−  Foszlányok.

−  Hogy hívják a lassú postást?

−  Levéltetű.

−  Hogy hívják a környezetvédő szerzetest?

−  Környezetbarát.

−  Hogy hívják a kopasz japánt?

−  Hajasima.

 

−  Hogy hívják a japán titkárnőt?

−  Icuka Magacuki.

−  Hogy hívják a japán Forma–1-es autószerelőt?

−  Cseregumi Hamaroda.

−  Hogy hívják a japán hajóácsot?

−  Fa Kenuba Fur Amuki.

−  Hogy hívják a holland bankárt?

−  Steks van Boeven[34].

Hogy hívják a francia favágót?

−  Dö La Fa.

−  Hogy hívják a francia hegymászót?

−  Löpotyansz.

−  Hogy hívják a szingapuri szakácsot?

−  Kongabili Kajanuku.

−  Hogy hívják a görög vendéglőst?

−  Abrosz Tisztakosz.

−  Hogy hívják a görög menzát?

−  Kosztaz Fenerosz.

−  Hogy hívják a görög cigánygyereket?

−  Komisz Tapadakosz.

−  Hogy hívják a finn sífutót?

−  Porho Hessinnen.

−  Hogy hívják a finn kidobót?

−  Halja Menjeninnen.

−  Hogy hívják a cseh adóellenőrt?

−  Holacsek.

−  Hogy hívják a kínai telefonszerelőt?

−  Ni Csak Ki Cseng.

−  Hogy hívják az orosz hegymászót?

−  Iván Lepotyog.

−  Hogy hívják a lengyel szatócsot[35]?

−  Ladiszlav Mikornyitszki.

−  Hogy hívják a lengyel salakmotorost?

−  Miko Sodroczky.

−  Hogy hívják az orosz búvárt?

−  Vaszilij Lebukov.

−  Hogy hívják a mozigépész feleségét?

−  Matiné.

−  Hogy hívják a lovag feleségét?

−  Lovagina.

−  Hogy hívják a jós legkisebb fiát?

−  Jóska.

−  Hogy hívják a Maci Lacit nagykorában?

−  Medve László.

Kolombusz kiköt Amerikában, és a parton két indiánt lát. Odamegy az egyikhez:

−  Mondja, maga inka?

−  Igen.

−  És a társa?

−  Ő még inkább.

Az indián törzsfőnök kiküldi az új asszonyt a vízeséshez mosni. Az asszony éppen hogy csak nekilát a mosásnak, amikor a zuhatag tetején meglazul egy nagy darab szikla, és lezuhan. Az indián asszony holtan terül el odalent. A törzsfőnök hiába várja haza feleségét. Pitymallatkor felkerekedik, kiballag a vízeséshez, és meglátja szegény asszonyt a hatalmas kő alatt. A törzsfőnök megcsóválja a fejét, és bosszúsan mondja:

−  A fene egye meg! Két hónap alatt a második mosógépemet tette tönkre a vízkő.

 

A nőknek is joguk van programozni. Vegyünk nekik mosógépet!

−  Hogyan lehet felismerni a kezdő tűzoltót?

−  Elég könnyen.

−  Hogy nevezik a matematikusok a háromdimenziós lovas kocsit?

−  Térfogat.

−  Hogy búcsúzik két fal egymástól?

−  A sarkon találkozunk.

−  Melyik az a közlekedési eszköz, amely hő hatására lassul?

−  A lovas kocsi.

Egy bicikli megy az erdei úton. Egyszer csak az első kerék felkiált:

−  Vigyázz sündissz...

−  Mire a hátsó:

−  Kössz...

−  Kik laknak a szódás palackban?

−  Buborék.

−  Mit kell tenni, ha a vak beleesik a tóba?

−  Azonnal hívni kell a vakmerőt!

−  Milyen fizetési konstrukciót ré­szesít előnyben a maffia?

−  A halasztottat.

−  Mit nem mond a török basa a fele­sé­­gé­nek?

−  Gyere, bújj ide hozzám egyet­le­nem.

−  Mit mond a kéményseprő a tükör előtt?

−  Koromhoz képest jól nézek ki.

Két kémény áll a háztetőn. Meg­­szólal az egyik:

−  Na, szervusz. Én most ledő­lök egy kicsit…

Két szobafestő találkozik:

−  Na milyen az új létrád?

−  Hát, egy fokkal jobb, mint a régi...

Az utcán fékcsikorgás, majd nagy csattanás. Éppen ekkor szólít meg két hittérítő egy fiatal nőt.

−  Legye ön is Jehova tanúja!

−  De kérem, én nem láttam semmit.

−Jézusom, rád lőttek?

−Nem, keresztre feszítettek.

Két tini srác beszáll a liftbe. Kérdezi az egyik:

−  Első emelet?[36]

−  Nem, Beatrice[37].

−  Mivel lepte meg Jimmy[38] a vendégeket?

−  Egy ravasz húzással.

−  Mi a különbség a véletlen és az üvegtál között?

−  A véletlen lehet fatális.

−  Mondj egy olyan szót, amiben benne van a Titanic!        

−  Óceán.

−  Mi a szemtelen kiabálás másik neve?

−  Vaklárma.

−  Mit mond a részeg focista?

−  Berúgtam!

−  Mit csinál a részeg szamuráj?

−  Kardélre hány.

−  Melyik zöldségnek legnagyobb az alkoholtartalma?

−  A falra hányt borsónak.

Milyen a kocsmai sztriptíz?

−  A kocsmáros lehányja a ruháját.

Részeg a pultnál:

−  Kérek lángost!

−  Hányat?

−  Akkor inkább nem kell…

Két bölcselkedő szesztestvér támasztja a pultot a kocsmában. Az egyik felsóhajt:

−  Tudod mi a hasonlóság az élet és a motorkerékpár között.

−  Nem, mi?

−  Mindkettő olyan, hogy ha nem megy, be kell rúgni!

Két részeg beszélget a kocsmában. Poharazgatás közben így szól az egyik:

−  Tudod mit, legyünk barátok!

−  Hülye vagy? Hogy néznénk ki csuhában?

−  Hogy nevezik a népi fertőtlenítőszert?

−  Folklór?

Férfi a nőhöz:

−  Kedvesem, te vagy a megtestesült költészet! Az ajkad Weöres, a szíved Arany, az agyad Tompa.

−  Mit mondott Monet a tengerparton Picassónak?

−  Egész jól festesz fürdőnadrágban.

−  Ki hord a hátán festményeket?

−  A képviselő.

−  Mi a véleménycsere?

−  Amikor bemész a saját véleményeddel a főnöködhöz, és az övével jössz ki...

−  Mondj egy téli zöldséget!

−  Síparadicsom.

−  Képzeld, ez a csinos kis nővérke minden nap felmegy a cukros bácsihoz…

−  Ezt komolyan mondod?

−  Igen. Ő adja be neki az inzulint.

−  Hallottad? Az orvosok azt állítják, hogy a csókolódzás megrövidíti az életet.

−  Aha, nyilván a legényéletre gondoltak.

−  Tudod ki követi el a legtöbb összeadási hibát?

−  Az anyakönyvvezető.

−  Hallottátok? Béla megnősült.

−  És milyen a házassága?

−  Majd elválik.

Kovács azt mondja a feleségének:    

−  Rózsikám, de nagy a cipőd!     

−  Nem értem – feleli Kovácsné –, pedig szám szerint rendeltem.         

−  Szád szerint? Akkor már értem.

−  Miért mondod azt Lajos, hogy én számodra már nem osztok, és nem szorzok?

−  Mert mindenkivel összeadod magad.

A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik. Elha­tározza, hogy utánajár a rejtélyes eltávozásoknak, és magánnyomozót fogad fel a titok felfedésére. A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:

−  Nos Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a ki­váló minőségű cigarettái közül. Végül visszatért a munkába.

−  De hiszen ez pompás! Már valami rossztól tartottam...

−  Eeee, uram, megengedi, hogy tegezzem?

−  Hát... Persze, miért is ne?

−  Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű cigarettáid közül. Végül visszatért a munkába...

Két barát filozofálgat:

−  A feleség filozófia értelemben ösvény az élet rengetegében – így az egyik.

−  Még hogy ösvény? Egyenesen csapás!

 

Az iskolában a tanító néni felszólítja Mórickát, hogy mondjon egy rövid mesét.

−  A farkas felfalta Piroskát, de belebetegedett, mert Piroska romlott lány volt.

A nyuszi részegen sétál az erdőben, és találkozik a rókával:

−  Szia, vöröske!

−  Hogy mersz te engem „levöröskézn”? – kérdi a róka.

−  Ha akarod, le is rókázhatlak!

−  Hol lapul legjobban a nyúl?

−  Az úthenger alatt.

Ez egy korunkra jellemző szójáték:

A nyúlnak jelleme van. Ott ül a fűben, mégsem szívja.

−  Mi az: lassú és piros?

−  Csigavér.

−  Hogy hívják a borz fekhelyét?

−  Borzalom.

−  Jó napot! Itt hirdették az újfundlandit?

−  Igen.

−  Na, és beszámítják a régit?

−  Miből veszed észre, hogy tüzel a szukád?

−  Hogy fogy a szén a pincéből.

A csődör és a kanca kifelé tart az istállóból, amikor egy harapós kutya rájuk támad. Erre a csődör így szól a kancához:

−  Te menj előre, én meg majd hátulról fedezlek!

−  Hogy hívják azt az időpontot, amikor az elítéltet kivégzésre viszik?

−  Ítéletidő.

−  Mi lebeg a tömegsír felett?

−  Csapatszellem.

Házassági hír a kommunista hatalomátvétel után:

−  Hallotta? Megházasodott a munkaverseny!

−  Na, ne mondja! És kit vett el?

−  Elvette a munkakedvet.

−  Mi jellemzi a szocialista bort?

−  Független a tőkétől.

−  A mi igazgatónk szavának igen nagy súlya van…

−  Aha, szóval ezért nem tudta megtartani…

−  Hány kommunista van Magyarországon?

−  Egy és fél. Rákosi az egy, a többi fél.

Korabeli rikkancskiáltás a pesti utcán:

−  „Magyar a Nemzet, Szabad a Föld, Ludas a Matyi[39]!”

Az 1950-es években történt, az rossz emlékű padláslesöprések idején, Makón. A kulákoknak kikiáltott nagygazdáktól már mindent elvittek a rekvirálók. János gazdánál is leseperték a padlást, kiürítették a hombárt, a kamrát, a pincét; minden terményt és élelmiszert beszolgáltattak vele. A biztonság kedvéért a bőrkabátos államvédelmis még egyszer végigjárta a házat, és a padláson, a gerendára dugva talált valamit egy barna papírzacskóban. A gazda elkezdett rimánkodni:

−  Jaj, azt ne vigyék el! Az a tavalyi dughagyma[40].

−  Látjuk! – válaszolt a civil ruhás rendőr. – Csak éppen rossz helyre dugta.

Miénk a világ legvillamosítottabb országa: Itt a legnagyobb a feszültség, a legkisebb az ellenállás, mindenki voltban beszél, és a vezetők érintése életveszélyes.

−  Kádár elvtárs megmondta, hogy nálunk már szinte kommunizmus van.

−  Hogyhogy?

−  Mindenkinek mindenből elege van.

−  Mi a szovjet nők legfontosabb szerve?

−  Az össz-szövetségi nőtanács.

Tudod, milyen divat lesz nálunk a vadkapitalizmusban?

−  Nem tudom.

−  Hát kezes-lábas…

−  Hogyhogy?

−  Ahhoz, hogy vegyél egy lábast, kell egy kezes.

−  Mi az: négy lába van és két keze?

−  Kezes bárány.

−  Mi van az üveghegyen túl?

−  Az üvegvisszaváltó.

−  Milyen ember volt Otelló?

−  Párját ritkító.

−  Szerinted honnan származnak a vademberek?

−  Valószínűleg vadházasságokból.

−  Miért veszekszenek állandóan a szomszédaitok?

−  Vadházasságban élnek...

−  Mivel mérik a bunkóságot?

−  Tahométerrel.

−  Melyik a világ legkisebb sakktáblája?

−  A talpad, mert azon csak egy paraszt áll.

Egy férfi jön fel a metró aluljárójából a kezében hegedűtokkal. Meglát egy járókelőt, odamegy és megkérdezi:

−  Mondja uram, hogyan jutok az Operába?

−  Gyakorolni, mindig gyakorolni…

−  Hogy hívják a villamosszék kisöccsét?

−  Elektromos kisülés.

−  Hány biztos bolt van manapság?

−  Kettő. Az égbolt és a sírbolt.

−  Melyik használati tárgy a legnehezebb?

−  Az üres pénztárca.

−  Téged Vincentnek hívnak, ugyebár?

−  Igen, úgy.

−  Akkor miért úgy írod alá a neved, hogy Vin?

−  Mert így minden aláírásnál megspórolok egy centet.

Üdvözlés (Karinthy Frigyestől):

−  Ajánlom magamat.

−  Ajánljon valami jobbat.

Kosztolányi Dezső sze­­rint Napóleon így buzdí­totta katonáit a csata előtt:

−  Rátok tekint két fél­teke, hogy féltek-e?

−  Hogyan fokozzák a rosszat?

−  Rossz, rosszabb, legrosszabb, ajajaj!

−  Hogyan fokozzák a szépet?

−  Szép, szebb, legszebb, ejha!

−  Hogyan fokozzák az érdekeset?

−  Érdekes, érdekesebb, legérdekesebb, hűha!

Kodály Zoltán megkérdezi a Beatles egyik tagjától:

−  Mondja már meg nekem, hogy mit jelent a dalaikban a je-je-je.

−  Hát nézze Kodály úr, az nálunk körülbelül annyit jelent, mint önnél az „Ingyom-bingyom tálibe, tutálibe málibe”.

Az ifjú Beethoven abbahagyja a zongorázást, és rágyújt. Anyja lép be a szobába, és rosszallóan mondja:

−  Ejnye, Ludwig! Ez ma már a kilencedik szimfóniád[41]!

Valutával üzérkedik a cigány a Keleti pályaudvarnál, de csakhamar mellette terem két rendőr.

−  Valutázunk, valutázunk?

−  Nem csináltam semmit, drága főtörzs úr, csak szolmizáltam.

−  Aha – nevet a főtörzs. – És mit szolmizáltál?

−  Do - lá- re- la - dó.

−  Na, ez a Zsiga kivágta a rezet!

−  Hogyan és hol?

−  Bicskával, a sínek mellett, a vasúti kábelből.

Megállítja a cigányt a rendőr, és igazoltatja. Látja, hogy az öreg csotrogány hátsó ülésén egy bárány fekszik.

−  Loptad?

−  Dehogyis, drága biztos úr! Ott állt az út szélén, én megálltam, és megkérdeztem tőle: be akarsz szállni? Ő meg azt mondta, hogy: Beee!

Laja, a gagyizó elalszik az árokparton a forró napsütésben. Barátnője elkezdi rázni:

−  Laja, napszúrást kapsz, gyerünk a hűvösre!

A büntetett előéletű Laja félálomban ijedten motyogja:

−  A hűvösre? De hát én nem csináltam semmit!

A cigány megy az utcán. Hetvenkedve jön vele szembe a skinhead. Rászól a cigány:

−  Na mire vágsz fel, skinhead?

−  Apró darabokra!

Két skinhead beszélget:

−  Szerinted, melyik a legjobb cigány? – kérdezi az egyik.

−  Hát a halott cigány! – válaszolja a másik.

−  Á, dehogy, hanem amelyik a párját ritkítja.

Egy iskolázott roma betéved a könyvesboltba, odalép a kopaszra nyírt fejű eladóhoz, és megkérdezi:

−  Kérem, kapható itt Petőfi Sándor összes költeménye?

−  Nem – feleli mogorván a skinhead.

−  És esetleg – kérdezi egyre félénkebben a cigány – Arany János-kötet?

−  Az sincs – vágja rá bosszúsan az eladó.

−  Hát akkor mi van?

−  Kalasnyikov[42].

−  És az mit írt? – kérdezi csodálkozva a cigány

−  Cigányokat!

Skinheadek a vidéki vendéglőben:

−  Cigánypecsenye van?

−  Van, de akkor zene nincs...

−  Hogy kér a skinhead baseball ütőt a boltban?

−  FA testápolót kérek zsíros, barna bőrre!

−  Mi van, ha cigánygyerekek potyognak az égből?

−  A tizedik emeleten skinhead buli.

A cigányt emberölésért bíróság elé állítják. A tárgyaláson váltig állítja, hogy nem ő ölte meg a sógorát. Erre az ügyész:

−  Lefoglalták a bicskáját, ami véres volt!

−  Igen, de az még disznóvágáskor lett olyan.

−  A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy a bicskán a sógora vére szárad.

−  Na ugye! – mondja a cigány. – Most már láthatja, hogy mekkora nagy disznó volt az én sógorom!

Két cigányzenész beszélget:

−  Hallottad, hogy meghalt az Orsós Zsiga?

−  Ne mond? Aztán miben?

−  Hát abban a kék lajbiban...

−  Te komám, engem le fognak csukni…

−  Már miért?

−  Mert megölte a villám a téeszelnököt.

−  És ezért téged csuknak le? Ugyan, eridj már…!

−  De igen, mert a nyele a kezemben volt.

−  Felszólítom a felperest, hogy adja elő keresetét!

−  Szívesen előadnám, tisztelt bíró úr, de már a múlt héten elköltöttem.

Két rab beszélget a börtönben.

−  Mondd, te miért ülsz?

−  Mert fáradt vagyok.

Hosszú, tömött sorokban kísérik az elítélteket a börtönfolyosón... A lépcsőn fölfelé haladva egyikük elveszti egyensúlyát, és hanyatt esik a társai közé. A smasszer rárivall:

−  Mit szerencsétlenkedik itt? Miféle bűnöző maga?

−  Milyen? Visszaeső vagyok.

−  Hogyan kezdte pályafutását a hóhér?

−  Gyerekfejjel.

−  Mit mondanak a hullaházban, ha már sok a halott?

−  Oszoljanak!

−  Mit eszik a kannibál gyerek reggelire?

−  Tejbepapit…

−  Milyen a szelíd kannibál?  

−  A tenyeredből eszik.

−  Mi a kedvenc csemegéje a kannibál kisgyereknek?

−  A térdkalács!

−  Mikor ünnepelnek a kannibálok?

−  Ha egy fiatal „NŐ SÜL”

A vonat befut az egyik vasútállomásra. A lelépő kalauz harsány hangon kiáltja: HE-HA! Ezt hallván az ablakban könyöklő utas megkérdi tőle:

−  Mi az, hogy HE-HA?

−  Csak nem fogok olyan hosszan kiáltani, hogy Hegyeshalom. – szólt a válasz.

Az utas harsányan felkacag, mire a kalauz visszakérdez:

−  Most mit nevet?

−  Alig várom, hogy Piliscsabára érjünk? Kíváncsi vagyok, hogy akkor mit fog kiáltani.

−  Mi a váltóláz?

−  Igen kellemetlen betegség, amely rendszerint akkor tör ki, amikor egy váltót kell kifizetni, és nincs pénzünk.

−  Mit javasolt az udvari orvos II. Józsefnek, amikor náthás volt?

−  Kalapkúrát[43].

−  Mi ez a nagy nevetés odakint, Jean?

−  Derül az ég, uram.

−  Jean! Miért van egy nyitott könyv az ablakban?  

−  Mert betűz a nap, uram.

−  Mi ez a nagy jajgatás odakint, Jean?

−  Az alkalom szüli a tolvajt, uram.

−  Jean, milyen csengést meg csaholást hallok kintről?        

−  A pénz beszél, a kutya ugat, uram.

−  Tegye be az ajtót, Jean.

−  Hová tegyem be, uram?

−  Jean, nyissa ki az ajtót!      

−  Miért, uram?          

−  Mert megjött a kedvem.

−  Hová lett a szürke kalapom, Jean?

−  Tönkrement uram.

−  Menjen utána!

−  Jean, eressze be a parkettát.[44]

−  De uram, ki sem ment.

−  Jean! Miért dobta bele az órámat a gőzölgő fazékba?

−  Mert fő a pontosság, uram!

−  Jean, kifutott a tej!

−  Az lehetetlen, uram. Hiszen csukva van az ajtó.

−  Jean altassa el a tehenet.

−  Minek uram?

−  Mert aludttejet akarok enni.

−  Jean, fusson előttem egy égő gyertyával!

−  Miért, uram?

−  Fényűző akarok lenni!

−  Jean, elég a pénzünk hó végéig?

−  Csak ha meggyújtom, uram.

−  Jean, tegyen a tűzre!

−  Székestől parancsolja, uram?

−  Jean, gyújtsa be a motort.

−  De uram, már a garázs is ég.

−  Jean, rúgja be a motort!

−  Már berúgtam, uram. Ott hever az árokban.

−  Mitől van itt ilyen huzat, Jean?

−  A cúgos[45] cipőjétől uram.

−  Jean! Miért szorít ennyire ez a cipő?

−  Talán azért, mert bent maradt a nyelve, uram.

−  Jó, de ha kidugom a nyelvemet, akkor is szorít.

−  Jean, kérem öntözzön meg!

−  Minek, uram?

−  Ki akarok kelni magamból.

−  Hozzon egy nyugtát, Jean!

−  Minek, uram?

−  Hogy nyugtával dicsérhessem a napot.

−  Forró a trombita, Jean?      

−  Nem, uram.

−  Akkor, miért fújják?

−  Jean, hozza be a baltát!

−  Miért, uram?

−  Embert akarok magából faragni.

−  Jean, mi után kutat a kamrában?

−  Kenyérkereső vagyok, uram.

−  Jean, mi rotyog itt?

−  Fő az egészség, uram.

−  Hívja a mentőket, Jean!

−  Mi a baj, uram?

−  Elütötte az óra az éjfélt.

−  Jean, milyen hangokat hallok a magasból?           

−  Bégetnek a bárányfelhők, uram.

−  Húznak a vadlibák uram.

−  Ne hagyja magát húzni Jean.

−  Jean, hozzon be az istállóból lószerszámokat!      

−  Igen, uram... De miért?     

−  Mert ki akarok rúgni a hámból.

−  Jean, adjon egy harapófogót!

−  Minek, uram?

−  Valami szöget ütött a fejemben, és ki akarom húzni.

−  Maga szereti a legyet, Jean?

−  Nem szeretem, uram.

−  Akkor miért énekelte az imént, hogy „légy a kedvesem”?

−  Jean, vannak állatkolostorok?

−  Nincsenek, uram.

−  Akkor hol laknak az állatbarátok?

−  Jean, kössön egy spárgát az anyósomra!

−  Miért, uram?

−  Sárkányt akarok eregetni!

−  Jean, hallott már arról, hogy az állatok is lövöldöznek?

−  Nem uram, de miért kérdi?

−  Azt írja az újság, hogy agyonlőtte a menyét.

−  Jean! Hol a feleségem?

−  Meghalt, uram!

−  Hogyhogy? Egy órával ezelőtt beszéltem vele!

−  Igen uram, de pár perce rászállt egy darázs és azt mondta, hogy üssem agyon!

−  Nem is tudtam Jean, hogy maga egy puska.

−  Miért volnék én puska, uram?

−  Mert amikor megkérdeztem milyen nap van, csütörtököt mondott.

Arisztid a tengerparton:

−  Jean, én meghaltam?

−  Miből gondolja, uram?

−  Ott jön a hullám…

−  Jean, hozza az ernyőmet! Átmegyek Taszilóhoz.

−  Ilyen felhőszakadásban, uram?

−  Igen Jean, mert azt mondta, hogy akkor menjek, amikor jólesik.

−  Beteg vagyok, Jean. Hozzon néhány előre gyártott elemet!

−  Minek, uram?

−  Hogy gyorsabban felépüljek.

−  Ön már vett fürdőt? – kérdik a gyógyfürdőben Taszilót.

−  Még nem vettem. Hol árulják?

Jean, kormozza be a szobámat!

−  De minek, uram?

−  Mert az apám azt mondta, nagy koromban jön meg az eszem.

Arisztid így szól a barátjához:

−  Te Tasziló, hogy mi mindent ki tudnak már mutatni ezek a statisztikusok! Például, hogy a toalettpapír-felhasználás tavaly fejenként két százalékkal nőtt... Érted? Két százalékkal!

−  Értem, értem – feleli Tasziló. – De hogyhogy fejenként.

Más nemzetek sírnak a tragédiáikon, mi még a tiszai ciánmérgezésből is viccet csináltunk:

Két folyó találkozik:

−  Te ugye a Tisza vagy?

−  Erre mérget vehetsz...

Két párna beszélget:

−  Hogy vagy?

−  Rosszul.

−  Miért?

−  Huzatot kaptam.

Két faág beszélget:

−  Maga miért olyan bánatos szomszéd?

−  Le vagyok törve.

−  Mi az abszolút favicc?

−  Reccs.

Két szú társalog:

−  Mondja csak, miért nem jön át ebbe a remek bükkbe?

−  Mert a feleségem cserbenhagyott…

−  Miért küldik a facsemetéket faiskolába?

−  Hogy ne legyenek fatuskók!

Két fahasáb beszélget a pince mélyén.

−  Mondd, miért vagy ilyen búvalbélelt? – kérdi az egyik.

−  Lehordtak.

Két tégla ül a pincében. Megszólal az egyik:

−  Maga fél?

−  Nem, én egész vagyok.

Két kamera bolyong a sivatagban. Már alig vonszolják magukat, amikor az egyik a másik fölé hajol, és megkérdezi:

−  Akarod, hogy felvegyelek?

Hazamegy a férj és látja, hogy a felesége éppen hordja ki a kamrából a kovászos uborkás üvegeket. Mikor befejezi, elkezdi visszahordani. Amikor már harmadszor hordja ki-be az üvegeket, a férj nem bírja tovább és megkérdezi:

−  Mit csinálsz drágám?

Mire a feleség:

−  Azt mondta a kozmetikusom, hogy jót tesz a bőrömnek az uborkapakolás.

−  Hogyan nevezik azt, amikor a házaspár az anyóssal együtt megy kirándulni?

−  Szekatúra.

−  Ki volt az első turista?

−  Ábrahám.

−  Miért?

−  Mert, amikor felért a hegyre, azt kérdezte: hátizsák hol van?

Kovács a patikában kérdi:

−  Milyen hajtószert kaphatnék rekedtség ellen?

−  Rekedtség ellen hajtószert? – csodálkozik a patikus.

−  Igen. Az anyósom ugyanis karácsonykor feljött hozzánk, és itt rekedt.

A fővárosi férj táviratot kap a felesége vidéken élő rokonaitól:

−  Anyósod nagyon beteg. Stop. Az orvosok feladták. Stop.

A férj választávirata:

−  Remélem nem a mi címünkre? Stop.

−  Milyen a hangulat az intenzív osztályon?

−  Eszméletlen!

Kisfiú sír a tó partján. Arra jön egy férfi.

−  Miért sírsz, fiam?

−  Beleesett az anyám.

A férfi beugrik a jéghideg vízbe, keresgél, de nem talál semmit. Feljön levegőt venni, még egyszer alámerül, kutat a zavaros vízben, majd kiúszik, és vacogva mondja:

−  Itt nincs az anyád.

Mire a kisfiú:

−  Akkor nem kell a csavarom se, és beledobja a tóba.

 

Kovács hazatér a vadászatról.

−  Na? Sikeres volt a nap? – kérdezi a felesége.

−  Elejtettem egy nyulat.

−  És hol van?

−  Mondom, hogy elejtettem...!

A régi szép békeidőkben az urak kedvelt időtöltése volt a vadászat. A kisváros hatalmasságai meghívták rá az újonnan kinevezett rendőrfőnököt is. A rendőrparancsnoknak már az első lövése talált. Leterítette vele az egyik hajtót. Azonnal kórházba vitték. Az izgalom lecsillapodása után a vadászat folytatódott. Nem sokkal később a rendőrfőnök újra lőtt, és megint eltalált egy hajtót.

−  Az istenit! Hát maga meg mit csinál? – fakadt ki a fővadász.

−  Hogyhogy mit csinálok? Hát nem hajtóvadászatra hívtak?

 

Abszolút viccek

 

−  Ki az abszolút éber?

−  Aki mielőtt kesztyűt húz belenéz, hogy nincs-e benne az ellenség keze.

−  Mi az abszolút osztályharc?

−  Amikor a pártház macskája kergeti a templom egerét.

−  Ki az abszolút káder?

−  Munkás szülők paraszt gyermeke.

−  Ki az abszolút párttag?

−  Aki nem megy be egy olyan nyilvános vécébe, amelyre az van kiírva, hogy: „Urak”.

−  Mi az abszolút felesleges?

−  Amikor a munkásőrök azt éneklik, hogy:

   „Nem vagyunk hercegek, grófok[46]…”

−  Ki az abszolút rendőr?

−  Aki a gyilkos galócát, a rablóhúst és a lopótököt is letartóztatja.

−  Mi az abszolút vakmerőség?

−  Skinhead buliba cigányzenekart hívni.

−  Mi az abszolút lehetetlen?

−  Amikor a cigánybányászok sztrájkja akadályozza a rendőrök diplomakiosztó ünnepségét.

−  Mi az abszolút lehetetlen?

−  Kopasz emberrel hajba kapni.

−  Mi az ami abszolút lehetetlen?

−  Agyonütni az időt.

Abszolút bürokrata:

−  Foglalkozása?

−  Postán dolgozom, leveleket pecsételek.

−  Nem unalmas?

−  Minden nap más a dátum!

Abszolút skótok:

Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perse­lye­ket, az egyikben a nagyobb címletek mellett három darab egypennyst is találnak.

−  Na, ezeket biztosan egy skót dobta be – jegyzi meg valaki.

−  Egy? Három!

−  Ki az abszolút skót?

−  Aki a más fogához veri a garast.

−  Ki az abszolút skót?

−  Aki a tévében nézi a misét, és amikor perselyeznek, gyorsan átkapcsol egy másik csatornára.

−  Mi az abszolút nagyképűség?

−  Trabanton[47] vonóhorog.

 

−  Mi az abszolút felháborító?

−  Amikor az anyósod karambolozik az új kocsiddal.

−  Mi az abszolút étvágytalanság?

−  Ha a betegnek már az az étel sem ízlik, amitől az orvosa eltiltotta.

−  Ki az abszolút optimista?

−  Aki az utolsó forintjaiból pénztárcát vásá­rol.

−  Ki az abszolút optimista?

−  Aki a butik előtt járó motorral várja a feleségét.

−  Ki az abszolút optimista?

−  Aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

−  Ki az abszolút pesszimista?

−  Aki zajártalomra panaszkodik, amikor a szerencse kopogtat az ajtaján.

−  Ki az abszolút hipochonder?

−  Aki csak akkor érzi jól magát, amikor rosszul érzi magát.

−  Ki az abszolút hipochonder?

−  Aki már ma tudja, hogy holnap mi baja lesz.

−  Ki az abszolút allergiás?

−  Aki az allergia elleni szerektől is allergiát kap.

−  Ki az abszolút zenebarát?

−  Aki ha énekhangot hall a női zuhanyzóból, akkor nem a szemét, hanem a fülét tapasztja a kulcslyukra.

−  Ki az abszolút igaz barát?

−  Aki alaposan ismer téged, ennek ellenére szeret.

−  Mi az abszolút jó házasság?

−  Amikor mindkét fél azt hiszi, hogy ő az úr a háznál.

−  Ki az abszolút lusta férj?

−  Aki a gyereket is mással csináltatja.

−  Mi az abszolút demokrácia?

−  Amikor meg lehet mondani, hogy nincs demokrácia.

−  Ki az abszolút úriember?

−  Aki ígéretéhez híven megmutatja a bélyeggyűjteményét.

−  Mi az abszolút rábeszélő képesség?

−  Ha egy férj meg tudja győzni a feleségét, hogy minden bunda kövérít.

−  Mi az abszolút gyógyszer?

−  Aminek csak mellékhatása van?

−  Ki az abszolút udvarias?

−  Aki a fáradt olajat is hellyel kínálja.

−  Ki az abszolút környezetvédő?

−  Aki még a húsevő növényre is szájkosarat rak.

−  Ki az abszolút állatbarát?

−  Aki megkéri a vajaskenyérre szállt legyet, hogy menjen odébb, mert oda szeretne harapni.

−  Mi az abszolút szárazság?

−  Amikor a fák szaladnak a kutyák után.

−  Mikor van abszolút hideg?

−  Amikor a családfát is eltüzelik.

−  Mikor van abszolút hideg?

−  Amikor a műfogak is vacognak a pohárban.

−  Ki az abszolút szegény?

−  Akinek még az aranyere is rézből van.

−  Ki az abszolút elvtelen?

−  Akinek elvből nincsenek elvei.

−  Mi az abszolút pimaszság?

−  Kegyelemkenyérre kaviárt kenni.

−  Ki az abszolút fösvény?

−  Aki a végrendeletében is mindent magára hagy.

−  Mi az abszolút gond?

−  Ami még a parókát is megőszíti.

−  Mi az abszolút rémület?

−  Amitől a paróka is égnek mered.

−  Ki az abszolút szemérmes nő.

−  Aki annyira lesüti a szemét, hogy odakozmál.

−  Ki az abszolút háziasszony?

−  Aki a felhőszakadást is bestoppolja.

−  Ki az abszolút magas?

−  Akinek úgy fut végig a hideg a hátán, hogy közben megáll pihenni.

−  Ki az abszolút sovány?

−  Aki a mellét szappanozza, és a háta habzik.

−  Ki az abszolút sovány?

−  Aki zuhanyzás közben széttárja a karjait, hogy el ne nyelje a lefolyó.

−  Ki az abszolút alacsony?

−  Akinek talaj menti fagynál deres lesz a haja.

−  Ki az abszolút peches ember?

−  Aki magába roskad, és melléesik.

−  Ki az abszolút peches?

−  Aki magába zárkózik, és elveszti a kulcsot.

−  Ki az abszolút peches?

−  Aki zuhanó repülőgépről süllyedő hajóra esik.

−  Mi az abszolút borzasztó?

−  Ha az ember veszekedni akar, de nincs kivel.

−  Mi az abszolút felelőtlenség?

−  Ha az ébresztőóra elalszik.

−  Mi az abszolút szemétség?

−  Törpétől megkérdezni, mi leszel, ha nagy leszel.

−  Ki az abszolút hajcsár?

−  Aki az akasztott embertől is azt kérdezi, hogy miért lóg.

−  Ki az abszolút katona?

−  Aki görbe karddal megy a csatába, hogy a kanyarban is tudjon harcolni.

−  Ki az abszolút erős ember?

−  Aki nyakába veszi a várost.

−  Milyen az abszolút keskeny folyó?

−  Amelyiknek csak egy partja van.

−  Ki az abszolút udvarias ember?

−  Aki, ha elüti egy autó, és a vezető beviszi a kórházba, megkérdezi tőle, hogy mivel tartozik a fuvarért.

−  Mi az abszolút tapintatlanság?

−  Törpétől megkérdezni, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

−  Ki az abszolút apáca?

−  Akinek már az anyja is apáca volt.

−  Ki az abszolút beképzelt?

−  Aki a születésnapján dísz­táviratban köszöni meg az anyjának, hogy ilyen nagy­sze­rű embert hozott a vi­lág­ra.

Abszolút rövid könyvek:

         1.    Logikus gondolkodás nők számára.

         2.    Minden, amit a férfiak tud­nak a nőkről.

         3.    Kiváló szőke gondol­ko­dók.

−  Mi az abszolút humor?

−  Amikor a nézők meghalnak a röhögéstől.

−  Ki az abszolút humorista?

−  Aki a szomorúfűzet is felvidítja.

−  Mi az abszolút fejtörő?

−  A buzogány.

−  Ki az abszolút diplomata?

−  Aki úgy el tud küldeni a fenébe, hogy alig várod az indulást.

−  Mi az abszolút kínos?

−  Ha valaki a saját hazájában próféta.

−  Mi az abszolút tragédia?

−  Amikor a tiszavirágnak[48] peches napja van.

−  Mi az abszolút pech?

−  Ha a temetésen mindenki áll, csak te fekszel.

−  Mi az abszurdum?

−  Ha egy macska egérutat nyer.

−  Mi az abszolút türelem?

−  Ha valaki végighallgatja az abszolút vicceket.

 

Székely viccek

 

A magyar nyelven született elmés mondások gyöngyszemei a székely[49] viccek. A székelyek különös gondolkodásmódját, ősi bölcselettel átitatott furfangos észjárását leginkább a róluk szóló viccek érzékeltetik:

A falu nagyszájú legénye erejével henceg a kocsmában. Ábel megunja, s azt mondja neki:

−  Fogadjunk tízezer lejbe, hogy amit én eltolok talicskával, azt te nem tudod visszatolni.

−  Na, fogadjunk!

Kerítettek egy talicskát, s a kíváncsi kocsmai vendégek kíséretében kivonulnak az utcára.

−  Na, lássuk! – húzza ki magát a nagyhangú.

−  Jól van! – bólint Ábel. – Na, akkor ülj bele!

Egy székely és egy román atyafi verseng, hogy melyikük az okosabb.

−  Felteszek egy kérdést – mondja a székely –, s ha kend erre jól válaszol, elhiszem, hogy okosabb nálam. Nos, mondja kend, hány hagymát tett a feleségem a tarisznyámba. Ha megmondja mind a hatot kendnek adom...

−  Hát hatot – vágja rá a román.

−  Nos, hát kend mégsem okosabb nálam, mert nyolcat... Mert kettőt már megettem az úton!

 

Fölébred a székely nagyot nyújtózik, s azt mondja:

−  Hej anyjuk, olyan szépet álmodtam!

−  Mit?

−  Álmomban Bukarestben jártam.

−  És? Mi ebben a szép?

−  Az, hogy útlevél kellett hozzá.

Megkérdezték Áron bácsit, hogy mit csinálna, ha megnyitnák a határt.

−  Szaladnék száz métert, aztán felmásznék az első fára.

−  Miért?

−  Hogy a mögöttem jövők ne tapossanak le.

Két székely atyafi elhatározta, hogy átszöknek a határon. Ki is eszelték a módját. Leöltek egy tehenet, belebújtak a bőrébe, és szép lassan, legelészve elindultak Magyarország felé. Már a határ közelében voltak, mikor megszólal a hátulsó.

−  Fussunk komám!

−  Megőrültél? Hisz akkor lebukunk?

−  Ez nem akkora baj ahhoz képest, ami vár ránk. Nézz hátra! Mögöttünk jön egy bika.

Egy termetes székely asszonyság magyarországi látogatásáról két sonkát akar átcsempészni a határon, s a kocsiülés alá dugja. Kérdi tőle a vámos:

−  Van valami elvámolnivalója?

−  Van, két sonkám.

−  Hol?

−  Rajta ülök…

−  Akkor jó – nevet a vámos. – Továbbmehet.

Erdély elrománosításáról szól ez a vicc:

−  Olténiában[50] miért nincs temető?

−  Mert az emberek ott csak születnek, de Erdélyben halnak meg...

A „Nagy Románia” elméletről alkotott véleményt ez a vicc:

Észak-Erdély visszacsatolása után Kolozsváron egy román megkérdez egy székely járókelőt:

−  Merre van a Győzelem sugárút?

−  Miért éppen tőlem kérded? Ti laktok itt 2000 éve.

Román közvéleménykutatók járják az erdélyi falvakat. Megkérdezik Gáspár bácsitól:

−  Mondja Gáspár bácsi! Most, hogy megint emelték a kenyér árát, milyen a közérzete?

−  Jó.

−  Egy kicsit bővebben!

−  Nem jó.

A csíkszeredai piacon csergét[51] árult a csángó[52] asszony. Hangosan kínálta:

−  Vegyen lelkem, ez még a régi jó világból való!

A Securitate[53] arra járó nyomozója meghallotta, és bekísérte az asszonyt a rendőrőrsre. Ott elkezdték vallatni:

−  Na, mondja csak, melyik is volt az a régi jó világ?

−  Ah, lelkem, amikor a legények hozzám még ki- és beszökdöstek az ablakon.

−  Na, menjen Isten hírével…

A brassói néplaptól újságíró érkezett Csíkszeredára. Kéri, mutassák meg neki a legöregebb favágót. Amikor találkoznak, azt mondja neki:

−  Hallom, maga még a gróf birtokán dolgozott. Nekik gürcölt évtizedeken át, s lám, csak egy kis kunyhót tudott szerezni. Meséljen, bátyám, milyen volt az élet régen. Mondja, akkoriban hány gatyája volt?

−  Nyolc.

−  Miből?

−  Gyolcsból.

−  És most az új rendszerben hány van?

−  Kettő.

−  Miből?

−  Abból a nyolcból.

Az erdő szélén falatozik az öreg székely. Arra vetődik egy csavargó:

−  Adjon Isten. Látom, ebédel. Kínáljon már meg engem is, mert rögtön éhen halok!

−  Menj fiam addig a házig, húzzál fel egy vödör vizet, idd ki, aztán majd kapsz enni!

Mit tehet szegény csavargó, elmegy a kúthoz, megissza a vödör vizet, aztán vissza az öreghez.

−  Megittam az egészet. Most már adjon valamit enni, mert nagyon éhes vagyok!

−  Menj vissza fiam, és igyál még egy vödör vizet! Utána kapsz enni.

Mi mást tehetne a csavargó, bevedel még egy vödörrel, hogy végre ehessen. Amikor visszaér kérdi, hogy most már kaphat-e enni. Az öreg azonban harmadszor is visszaküldi a kúthoz. A csavargó legyűri a harmadik vödör vizet is, majd visszaballag.

−  Na fiam, megittad a harmadik vödör vizet is?

−  Megittam!

−  Akkor jó, nesze itt egy falat. Egyél!

−  Ah, nem kívánom. Úgy tele vagyok.

−  Látod fiam, nem éhes voltál te, hanem szomjas!

Erdélyben az volt a szokás, hogy a menyecske fejére tett vékában vitte az ebédet a mezőre, az aratókhoz. Történt, hogy szembejött egy huszár. Mikor közelért, a menyecske elsikoltotta magát.

−  Jaj istenem, istenem...

−  Mi a baj, menyecske? – kérdezte a huszár.

−  Jaj, hát félek, hogy leteper kend...

−  Már hogy tenném azt, amikor a fején van a véka?

−  Hiszen addig letenném!

−  Mikor megcsókolt a legény, miért nem rikoltoztál?

−  Amikor csókolt nem tudtam, mert foglalt volt a szám. Utána meg már minek rikoltsak?

Ül Mari a szénás szekér tetején. Meglátja ott Ábel, s felszól:

−  Gyere le Mari, egy kicsit!

−  Nem megyek, mert helytelenkedik…

−  Ne félj! Ígérem, nem nyúlok hozzád egy ujjal sem…

−  Akkor meg minek menjek le?

Egy felszarvazáson rajtakapott székely legény kiugrott az ablakon, és észvesztő sebességgel iramodott a mezőre, hogy minél messzebb kerüljön a dühös férj puskájának csövétől. Útközben beért egy nyulat. Felrúgta a levegőbe, és rákiáltott:

−  Tűnj el az útból, és hagyd, hogy az fusson, aki tud is!

−  Tudod barátom, nagyon nehéz feleségnek valót találni. Lány az volna, de eddig akárhányat kommendáltak, egyik sem tetszett az édesanyámnak...

−  Tán csak nem?

−  Egyet kivéve! Azt kedvelte, mert szakasztott olyan volt, mint ő.

−  Hát akkor?

−  Az meg édesapámnak nem tetszett.

A tisztelendő úr azt mondja Áron gazdának:

−  Ej, Áron fiam… A minap hogy megsiratta azt a göthös tehenet, most meg nem jut egy könnycsepp sem a felesége koporsójára? Nem fél kend az Isten haragjától?

−  De tisztelendő atyám, hogy mondhat nekem ilyet? Hiszen a feleségemet – Isten nyugosztalja – még el sem temettem, oszt már vagy hárman ajánlkoztak a helyébe. A megdöglött tehenem helyett viszont senki nem kínált még egy rúgott borjút sem.

A góbé[54] áll a tornácon, s figyeli a kakast, amint az hevesen lohol egy tyúk után. Már-már utoléri, amikor a góbé egy falat kukoricamálét hajít elébe. A kakas megáll, bekapja a málét, és csak azután rohan a közben jelentős előnyhöz jutott tyúk nyomába.

−  A szentségit! – kurjantja a góbé. – Ilyen éhes se szeretnék lenni!

A szegény székely gazda elvesz egy csúnya lányt, akiről az a hír járta, hogy dolgos teremtés. De a lányt bántotta a kinézete, ezért egyre csak ezt hajtogatta:

−  Jaj nekem, jaj nekem, hogy én milyen csúnya vagyok. A gazda bólogatott egy ideig, majd így szólt:

−  Ne sajnáltasd már magad Bözsi, hiszen te csak akkor látod magad, ha a tükörbe nézel. De mit szóljak én, aki egész nap látlak!

A székely megharagudott az asszonyra, fogta a kucsmáját, és elment. Tizenöt évig a falu környékén sem látták. Akkor aztán gondolt egyet, s hazament. Kucsmáját a szegre akasztotta. A felesége csodálkozva kérdezte:

−  Hát te hol voltál?

−  Künn – felelte a hallgatag székely.

Jó vásárt csinált két székely. Betérnek a közeli vendégfogadóba, rendelnek fél liter bort, s megisszák. Azt mondja az egyik:

−  Szép idő van.

Kis idő múlva a másik:

−  Ühüm.

Megint rendelnek fél litert, megisszák, s azt mondja a másik:

−  Menjünk!

−  Hát menjünk.

Csendesen szedelőzködnek. Kint megszólal az első:

−  Legközelebb megint bejövünk. Olyan jól elbeszélgettünk!

 

Székelyek kártyáznak a kocsmában. Bejön egy kutya, erre megszólal az öreg gazda:

−  Bejött a kutya!

Másfél óra múlva a kutya kimegy. Az öreg megint megszólal:

−  Kiment a kutya!

Ismét eltelik egy jó óra, amikor a kutya megint bejön.

−  Bejött a kutya – mondja a másik gazda.

Fél óra múlva megszólal a harmadik gazda:

−  Most kártyázunk, vagy beszélgetünk?

 

Az öreg székelyt megállítja az úton egy idegen:

−  Mondja, bátyám! Elérek én a faluba még ebéd előtt?

−  El, ha addig nem eszik.

 

−  Mondja bátyám, elvinne Szentgyörgyre?

−  El én…

Szótlanul ülnek a bakon már órák óta.

−  Messzi van még Szentgyörgy?

−  Hát már elég messze…

Dörömbölnek a kapun. Ábris gazda kiszól:

−  Ki az?

Semmi válasz.

−  Ki az? – kérdi ismét a gazda.

Csönd, majd újabb dörömbölés. A gazda kiszól megint:

−  Jancsi, te vagy az?

Csönd, hát megismétli:

−  Te vagy, Jancsi?

Semmi válasz. A gazda nem tudja mire vélni a hallgatást. Kinyitja a kaput, hát Jancsi áll ott bambán. A gazda ráförmed:

−  Miért nem feleltél, amikor kérdeztem, hogy te vagy-é?

−  Dejsz váltig bólintgattam.

A hallgatagság, a székely gondolkodásmód mintapéldája ez a párbeszéd is:

−  Hol a vella, lányom?

−  A gereblye mellett, édesapám.

−  És a gereblye hol van?

−  A vella mellett.

−  Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van?

−  Egymás mellett, édesapám.

Ez egy régi vicc volt. Manapság ilyen viccek születnek székelyekről:

Két székely szántani megy. Elhatározzák, hogy munka közben kikapcsolódásul barkochbáznak. Egyikük kigondol valamit, aztán nekiállnak dolgozni. Szántanak két hétig, egyik sem szól semmit. Végül az egyik megszólal:

−  No komám, rákérdezek. Szociálsovinizmus!

−  Az. De hogy találtad ki?

−  Volt időm gondolkodni.

Két székely bácsi barkochbázik:

−  Senderedik?

−  Senderedik, biza.

−  Kunkorodik?

−  Kunkorodik, biza.

−  Pöndörödik?

−  Pöndörödik, biza.

−  Akkó dezoxiribonukleinsav.

−  Gazduram, miért nincs a pincéjében valami ülő alkalmatosság?

−  Mert nem akarom, hogy a vendégeim többet igyanak, mint amennyit a lábuk elbír.

A fiatal székely megveri házsártos anyósát. Az anyós feljelenti, s a bíró százhúsz lejre bünteti. Csóválja a fejét a legény, s végül kiböki:

−  Miért éppen százhúsz lejre büntetett bíró úr?

−  Száz lej a büntetés, fiam!

−  És a többi?

−  Az a húsz százalék vigalmi adó.

A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.

−  Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá a csendőrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a hatóságnak van joga büntetni?

−  Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a góbé. – Itt a botom, üsse maga!

Megy a székely szekéren a feleségével. Egyszer csak kitör a vihar, zuhog az eső, villámlik. Hirtelen lecsap a villám a kocsi mögött. Megszólal erre a székely:

−  Na!

Nem sokkal utána újabb villám cikázik, de most már közvetlenül a kocsi mellé vág. Erre a góbé:

−  Na, na!

Mennek tovább, egyszer csak belevág a villám a szekérbe, és az asszony lefordul a bakról. Mire a székely:

−  Na, azért!

Áron bácsi elindul a szekérrel a szomszéd faluba, rokonlátogatóba. Nagyon kérleli őt az asszony:

−  Édes uram, mennék én is... Engedjen föl a szekérre!

−  Nono!

−  De hisz elülök én szép csendben, a saroglyában[55] is!

−  Nem, ha mondom!

Elindul, útközben nagy vihar támad, dörög rettenetesen. Egy hatalmas villám csap be hátul a saroglyába.

Áron bácsi bánatosan néz hátra:

−  Pedig milyen szépen kért...

Apa és fia a nagy hidegben háttal állnak a tűznek, és melegednek. Egyszer csak megszólal a székely fiú:

−  Apámuram, mondanék valamit!

−  Jól fontold meg, mit akarsz mondani fiam, és csak aztán beszélj!

−  Apámuram, mégis mondanék valamit!

−  Mindig fontold meg, mielőtt megszólalsz fiam! Inkább hallgass, mintsem hogy butaságot mondjál! Egyszer csak felugrik az öreg, s csapkodni kezdi a hátát.

−  Látja, édesapám. Addig-addig fontolgattam, míg egészen kiégett a zekéje.

Favágás közben:

−  Na, Isten áldja édesapám.

−  Hát te hová mész?

−  Én sehová, de édesapám felé dől a fa.

−  Meghalt a komám.

−  Hallottam.

−  Kár, mert valami fontosat akartam neki mondani.

−  Fontosat?

−  Hát!

−  Aztán mi lett vóna az a fontos?

−  Komám vigyázz, mert dől a fal…

Feldőlt szénásszekérre akad útközben a székely gazda. A szekér mellett ijedt gyerek ücsörög a fűben.

−  Feldőltetek-é – kérdi a székely.

−  Hát láthatja – így a gyerek.

−  Látom hát – mondja a székely. De vajon az apád tudja-é?

−  Hogyne tudná – mondja a gyerek. – Hiszen ott fekszik alatta!

A székely család tűzifával megrakodott szekérrel megy hazafelé. Egyszer csak a kanyarban felborul a kocsi. Olyan szerencsétlenül dől el, hogy mind a hárman a rakomány alá kerülnek. Elsőként az apának sikerül a farakás alól kikászálódnia. Rágyújt egy cigarettára. Aztán kibújik a fia is, leül az apja mellé, és ő is rágyújt. Szívják, szívják komótosan a cigarettát, mígnem megszólal a legény:

−  Édesapám, hát édesanyámat nem kéne kihúzni?

−  Minek a? Hiszen ü nem dohányzik!

Egy motoros megfordította, s a fejére húzta a viharkabátot, hogy védje magát a szembeszéltől. De a rossz úton felborult és eszméletlenül feküdt az árokban.

Egy arra járó székely meglátta a motort, majd az árokban a motorost. Elébb az emberen akart segíteni. Kihúzta az árokból, s megpróbálta élesztgetni. Közben a rendőrök is odaértek:

−  Ki találta meg a szerencsétlent?

−  Én e – mondta az öreg büszkén.

−  S amikor megtalálta, élt-e még ez az ember?

−  Akkor még szuszogott – felelte a székely –, de ahogyan helyreigazítottam a fejét, attól fogva meg se nyikkant.

Híres citerás lett Karakó Gáspár Szentmihányfalváról, de olyan, hogy még az újságok is foglalkoztak vele. Azt kérdi tőle a kolozsvári riporter:

−  Hány éve citerázik kend?

−  Tizenegy éve szerkesztő úr.

És azelőtt?

−  Azelőtt nem citeráztam.

Székely gyerek javítja a háztetőt. Egyszer csak megcsúszik, és zuhan lefelé. Utolsó pillanatban elkapja az ereszcsatornát. Miközben lóg rajta, eszeveszetten kiabál:

−  Édesapám, mindjárt leesek.

Kijön az apja a házból, felnéz a rúgkapáló fiára, aztán lenéz a földre, majd így szól:

−  Na és, nincs elég hely?

−  Gazduram, miért oly bő a mellénye?

−  Há’ vót miből!

−  Akkor miért oly rövid?

−  Há’ mer nem jutott...!

A juhásztól megkérdezi a jegyző hány éves.

−  Mit tudom én! – hangzik a válasz.

−  Hogyan? Hát nem tudja hány éves?

−  Úgy van! Mert én, csak a birkáimat számolom, azokat ugyanis ellophatják, de az éveim az ördögnek sem kellenek.

Szörnyű vihar dühöng egy kis székely faluban. Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának. Ármin gazda hazajőve a kapálásból meghökken.

−  Nincs ebéd, asszony?

−  Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg ételért?

Az öreg nem szól semmit. Veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel, és nyakon önti az asszonyt.

−  Megbolondult kend? Miért öntött le? Csurom víz lettem.

−  Most már vizes vagy, hát kimehetsz a kútra esőben is.

Megszólít a zsugori székely egy fiákerest a marosvásárhelyi piacon:

−  Mennyiért vinne ki a vasúthoz?

−  Két pengőért.

−  De ketten vagyunk a feleségemmel.

−  Nem baj, akkor is két pengő.

Az atyafi közben megbánta, hogy kocsit akart fogadni, és sértődötten így szól:

−  No, hát akkor nem megyünk kenddel. Nem engedhetem, hogy az asszonyt így semmibe vegye.

−  Édesanyám, miért van már olyannyi ősz hajszála?

−  Azért édes fiam, mert ahányszor rossz vagy, egy-egy kifehéredik...

−  Akkor értem már, hogy miért olyan ősz a nagyanyó.

A székely gazda panaszra megy a jegyzőhöz:

−  Tekintetes úr az éjjel ellopták az egyik süldőmet.

−  Ne szomorkodjon, utánanézünk, hogy kinél van. Majd kisül.

−  Tudom én, hogy kisül, de azt szeretném, ha nálam sülne ki.

Dénes gazda kertjét rendszeresen dézsmálják. A gazda megdühödik és furkóval a kezében lesni kezdi a tettest. Meg is látja egyszer, hogy gyerekek másznak át a kerítésen, s szedik az almát. Nosza rohan feléjük a furkós bottal, de biz’ azok gyorsabbak nála.

−  Állj meg lurkó, mutasd ki vagy? – kiált a legközelebbi kölyökre.

Mire az:

−  Álljon meg kend, hisz magát senki sem kergeti.

A székely meg a fia az érett gyümölcsöt szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi:

−  Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám?

−  Hát ha anyád meggyógyul, akkor lekvár; ha nem, akkor pálinka.

Vakációra hazajön a székely diák. Játszadozik a szérűskertben, s mindegyre fejre áll.

−  Az öreg góbé figyelmezteti:

−  Ne állj a fejedre, beletódul a vér. A diák mutatni akarja, hogy ő is ért a dologhoz, hát         megkérdezi az apját:

−  Azt mondja meg édesapám, ha tudja, hogy a lábamba miért nem gyűlik össze a vér?

−  Az nem üres fiam – mondja csöndesen az öreg székely.

A turista sétál az egyik erdélyi faluban, és a pályaudvart keresi. Meglát egy székely atyafit, odamegy és megkérdi tőle, hogy hány percre van a vasúti megálló.

−  Hát, ha itt átvág a réten kb. 30 perc, de ha a bika is kint van, akkor csak 15 perc.

Beül a székely gazda a nemdohányzó vasúti fülkébe. Előveszi a pipáját, és komótosan megtömi. Látja ezt a kalauz, és rászól:

−  Bátyám, itt nem szabad dohányozni.

−  Ez nem dohány, ez pipa – mondja a székely, nyelvével oldalra billentve pipáját.

−  De pipázni sem szabad!

−  Én nem pipázom...

−  Dejsz ott van a pipa a szájában!

−  A csizma is a lábamon van, mégse gyalogolok.

Két székely atyafi utazik a vonaton. Jön a kalauz, és rászól az egyikre:

−  Ez a láda két ember helyét elfoglalja, tessék feltenni a csomagtartóra!

−  Nem teszem! – feleli kurtán az atyafi.

A kalauz hívja az ellenőrt, aki szintén felszólítja, hogy rakja fel a ládát.

−  Nem teszem, makacskodik tovább az atyafi.

A következő állomáson felhívnak egy rendőrt. Ő is ráparancsol a keményfejű székelyre, hogy tegye fel a ládát.

−  Nem teszem – mondja konokul.

−  És miért nem?

−  Mert nem az enyém.

−  Hát kié?

−  A komámé – mutat a szemközt ülőre.

A rendőr, az ellenőr és a kalauz egyszerre nekitámad a másik atyafinak:

−  A magáé? Hát akkor miért nem tette fel?

−  Én? – mondja csodálkozva a koma. – Nekem senki se szólt!

A vonaton székelyek utaznak. A fülkébe belép egy fiatalember.

−  Atyafiak, van itt hely?

−  Van bizony!

−  Hol? – kérdi körültekintve.

−  Rajta ülünk!

−  Az ön jegye nem ide szól, mondja a kalauz a vonaton.

−  Nem is, hanem Szentgyörgyre.

−  Nem úgy értem, bátyám! Ez személyvonatra szól, kend pedig gyorsvonatra ült.

−  Mi a különbség a kettő között?

−  Az, hogy ez gyorsabban megy.

−  Tőlem mehet lassabban is. Én ráérek...

A falusi kőműves bevásárol a városban. Hazafelé a zsúfolt vonaton az ülés mellé teszi a zsákját. Tele van a vonat, nincs sehol ülőhely. Jön egy úr, és megkérdezi:

−  Mondja barátom, ráülhetek?

−  Rá, persze... Csak vigyázzon a tojásokra!

−  Tojások vannak benne?

−  Dehogyis... A kerítésre vettem szögesdrótot.

A góbé bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen. Ötszáz lej egy jegy, és a főnyeremény egy ló. Gyorsan fogynak a sorsjegyek. Megtörténik a sorsolás is, és a góbé elviszi a nyertest az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak.

−  Te gazember! – Dühöng a nyertes. – Egy döglött lóért fizettem én ötszáz lejt?

−  Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszázast.

−  És a többiek?

−  Mit akar velük kend? Hiszen ők nem nyertek…

A kolozsvári vásárban:

−  Mennyit kér ezért a birkáért?

−  Kilencezer lejt.

−  Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten?

−  Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.

−  Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit tavaly kölcsönadtam kendnek!

−  Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem legboldogabb napja!

−  Komám, én ki nem állhatom a Botos Andrást.

−  Hát én se.

−  Miért, te mennyivel tartozol neki?

−  Sógor, mi bajod van?

−  Rettenetesen fáj a fogam.

−  Mért nem húzatod ki? Ha az enyém lenne, már rég kihúzattam volna.

−  Hiszen ha a tiéd volna, már én is rég kihúzattam volna...

Ábelnak bele állt a fájás a fogába. Kapta magát, és felutazott a városba. Ott felkereste az egyik fogászt.

−  Mibe kerül a foghúzás – kérdezte.

−  Érzéstelenítővel 20-, érzéstelenítés nélkül 10 pengő – mondta a doktor. Erre Ábel így szólt:

−  Majd meggondolom – és átment a szomszéd utcában tevékenykedő fogorvoshoz.

Hallván, hogy ennél a doktornál is ugyanaz az ár, beült a székbe, és így szólt:

−  Húzza érzéstelenítéssel!

Az orvos beadta az injekciót, és kiküldte betegét a váróterembe, hogy olvasgasson egy kicsit, amíg az ajka zsibbadni kezd. Ábel azonban nem olvasott. Megvárta, amíg a következő beteg bemegy, aztán megszökött. Negyedóra múlva már annak az orvosnak a székében ült, akinél először járt, hogy érzéstelenítés nélkül húzza ki a fogát. Már elkezdett hatni az érzéstelítő, így bár csak 10 pengője volt, fájdalommentesen megszabadult a lyukas fogától.

 

Ábel egy tehenet hajt az úton. Arra megy Áron, s megkérdi:

−  Hová hajtod azt a tehenet?

−  Az orvoshoz.

−  Tán elapadt a teje?

−  Dehogyis!

−  Hát, sánta?

−  Nem sánta.

−  Kólikás?

−  Nem a…!

−  Akkor miért viszed?

−  Hát mert az övé.

−  Hej, nehéz ez az élet! – panaszolja barátainak a kis Áronka. – Tegnap úgy elvert édesapám, hogy a gatyám is kiszakadt. Ma meg édesanyám vert meg, mert ki volt szakadva a gatyám.

Korholja az édesanyja a fiát:

−  Te, miért van az, hogy nem akarsz semmit se meghallani? Akármit mondok, az egyik füleden be, a másikon ki.

−  Hát édesanyám! Tehetek én arról, hogy két fülem van.

A székely gyerek a szabadban dolgozik az apjával. Farkasordító hideg van, fázik a gyerek keze. Nézi, hogy az apja időnként a tenyerét lehelgeti, s megkérdezi:

−  Mit csinál, édesapám?

−  A kezem melegítem. Délidőben hazamennek ebédelni, s az apja fújni kezdi a forró levest.

−  Miért fújja édesapám?

−  Mert forró, s így gyorsabban hűl.

−  Elcsodálkozik a gyerek:

−  Csuda pofája van magának, édesapám! Ha kell meleget, ha kell hideget fúj.

 

Megy a székely meg a fia az úton. Az öreg alig győz válaszolni a gyerek sok kérdésére:

−  Hát szántani tud-é édesapám?

−  Tudok, hát!

−  És kaszálni is tud?

−  Meghiszem azt!

−  Házat húzni is tud?

−  Akár a kőműves!

Bosszantja a gyereket a sok dicsekvő válasz. Megkérdezi hát:

−  Aztán hegedülni tud-é?

−  Tudni, tudok, fiam – feleli az öreg –, bár azt még nem próbáltam.

Két koldust enged be házába a székely menyecske.

−  Van itt egy tányér leves – szól –, ki enné meg?

−  Hát én! – mondja az egyik koldus, s már kanalazza is a levest.

Amikor üres a tányér, megkérdezi az asszony:

−  Van még egy kis sült hús is, melyikük vállalná?

−  Hát én! – mondja ismét az előbbi koldus, és be is falja hamar.

−  Tegnapról maradt egy kis málém is. Melyikük kéri?

−  Hát én, mondja megint az első.

Mikor befejezi az evést, azt kérdi a menyecske:

−  Van itt egy fatuskó, melyikük hasogatná fel?

Mire az első a társához fordul:

−  Szólj már egyszer te is valamit!

Földdel teli talicskát tol a székely az úton, s egyszer csak azt látja, hogy egy vastag gerenda fekszik előtte keresztben. Nem akar kerülni, hát egyenest nekitaszítja a gerendának a talicskát gondolván, majd csak átdöccen rajta. Ám a talicska megakad a gerendában.

−  Ej, az angyalát! – így a székely. – Na még egyszer!

Hátrább húzza a talicskát, nekilendül, de most még rosszabbul jár. A talicska ismét elakad, s a tempótól az atyafi nagyot huppanva átesik a gerendán. Föltápászkodik, leporolja magát, s azt mondja:

−  Na végre! Én már által vagyok…

A székely atyafi bátortalanul ácsorog a befagyott folyó partján. Szeretne átmenni, de nem mer. Kétségbeesésében így fohászkodik.

−  Ó, istenem, csak most az egyszer tekints le rám kegyesen, és épségben segíts át a folyón!

Nekibátorodva útnak indul, és már a túlsó part közelében jár, amikor felkiált:

−  No, most már átjutok nélküled is!

Ebben a pillanatban megreped a jég, és az atyafi beleesik a folyóba. Méltatlankodva mászik ki a vízből:

−  Istenem, veled már viccelni sem lehet?

A székely legény indulna haza, de már alig bírja elkötni lovát a kocsma előtti oszloptól. Megpróbál fölkapaszkodni a nyeregbe, de minduntalan visszapottyan. Fohászkodni kezd:

−  Segíts rajtam, Uram!

Azzal újabb lendületet vesz, de most meg átcsúszik a ló túloldalára, s újra a földre zuhan. Bosszúsan néz föl az égre:

−  Jaj segíts Uram, de ne ekkorát!

A székely legény rengeteg bűnét gyónja meg, és a pap azt mondja néki:

−  Ej, fiam, nagyon sok a bűnöd... Két hétig minden nap mondj el húsz miatyánkot, hogy feloldozást nyerjél.

A legény tudomásul veszi, de harmadnap elmegy a paphoz.

−  Adjon az Isten, tisztelendő uram!

−  Néked is, fiam.

A legény ismét azt mondja:

−  Adjon az Isten, tisztelendő uram!

−  Néked is fiam.

−  Adjon az Isten, tisztelendő uram! – mondja megint a legény.

A pap már bosszankodik:

−  Ej, fiam, tán megbolondultál?

−  Én, nem... Hiszen én csak háromszor mondtam magának adj istent... De, milyen bolondnak fog tartani engem a Jóisten, ha neki naponta hússzor mondok miatyánkot.

Hittanórán a tisztelendő atya felszólította Áronkát:

−  Miért harapott Ádám az almába?

−  Mert nem volt bicskája!

Pisti árulkodik az iskolában.

−  Tanító úr, kérem! Én láttam, hogy a Peti megevett egy almát az udvaron álló fáról!

−  Nem igaz! – tiltakozik ijedten Peti. – Nem is láttad, amikor megettem.

Tehenet vesz a vásáron a székely gazda. Örömmel viszi haza, mert akitől megvette azt mondta, hogy jól tejel. Az asszony is örül, de csak néhány napig.

−  Magát aztán jól megcsalták ezzel a fejőstehénnel! Ez nem ád tejet! Mire a gazda:

−  Adna az jó szívvel, de nincs neki...

A székely fiú riadtan szalad be az apjához a házba:

−  Gyűjjék mán idesapám, csuklik a tehén!

Az öreg megpödri a bajuszát, és csendesen válaszol:

−  Nem baj az fiam, adjál neki vizet! Attól majd elmúlik.

−  Nem úgy csuklik idesapám, hanem össze!

Ábris gazda fia bekiált az anyjának az udvarról:

−  Édesanyám, alighanem valami baja van a Pejkónak.

−  Miből gondolod fiam?

−  Látom, hogy az édesapám a vállán hozza a bőrét.

Az öreg székelynek megbetegszik a tehene, és kihívja az állatorvost. Az orvos fölírja a receptet, amivel az öreg bemegy a városba, majd amikor visszaér, azt mondja a feleségének:

−  Te, asszony! Kóstold meg a gyógyszert, nehogy valami baja legyen a tehénnek!

A bíró így szól a vádlott góbéhoz:

−  Maga egy beteg tehenet adott el a szomszédjának! Három nap múlva a tehén el is pusztult. Tudta, hogy valami baja van a jószágnak?

−  Hát mán hogyne tudtam vóna...!

−  Ha tudta, miért nem mondta meg a vevőnek?

−  Igen tisztelt bíró úr! Már magam is betegen vettem meg a Riskát, s nekem se szólt senki... Így hát azt hittem, ez titok...

Beteg a gazda tehene. Megkérdezi a szomszédjától:

−  Mondja, Áron gazda, maga mit adott a tehénnek, amikor megbetegedett?

−  Terpentint.

Másnap haragosan szól át a kerítésen a gazda:

−  Megdöglött a tehenem, szomszéd!

−  Hisz az enyém is…

A szegény székely családban kihívják éjszaka az orvost. Amikor fizetésre kerül a sor kiderül, hogy egy fitying sincs a háznál. A házigazda így mentegetőzött:

−  Ne haragudjon, doktor úr, de fizetni nem tudunk! Azért is hívtuk éjszaka, hogy ne akadályozzuk a nappali pénzkeresésben...

−  Na, vetkőzzék le !

−  De főorvos úr, kérem...

−  Mondtam, hogy vetkőzzék le!

−  Instállom, én...

−  Na, vetkőzzék gyorsan!

A székely végül levetkőzik, az orvos megvizsgálja. Ránéz:

−  Magának semmi baja nincs!

−  Az nincs! De hoztam egy szekér fát!

A falusi doktor találkozik az utcán az egyik betegével:

−  János bátyám, mit visz az üvegben?

−  Hát, az igazat megvallva doktor úr kérem, egy csepp papramorgót…

−  Nem abban egyeztünk meg, hogy többet nem iszik?

−  Többet nem, de gondoltam: ennyit lehet.

−  Ennyit? Hát ez rengeteg!

−  Nem mind az enyém, a fele a komámé.

−  Akkor most gyorsan öntse ki a maga részét!

−  Nem lehet doktor úr, mert a komámé van felül!

−  Maga ezután már sem nem pipázhat, sem nem ihat – mondja szigorúan az orvos.

−  Ezt ne is mondja nekem doktor úr, mert én a pipámtól semmiért el nem válok!

−  No, nem bánom, egy keveset szívhat, de csak hosszú szárú pipából, mert így a méreg nem oly veszedelmes.

−  Aztán nem lehetne-e inni egy kicsit, hosszú nyakú üvegből?

−  Nem szabad többé pipálnia! A pipafüsttől meg is vakulhat!

−  Én már abba nem hagyom a pipázást doktor úr; mert mindaz, amit eddigi életemben láttam, s amit ezután még látni fogok, nem ér fel egy tömés dohánnyal.

Feljelentik a góbét dohányrejtegetésért. Kijött a finánc, meg is lelte a nagy zsák szűzdohányt. Ráparancsol a góbéra:

−  Hozza utánam kend azt a zsákot!

A székely lopva kihasítja a zsákot, s mire beérnek a községházára, már csak az üres zsák van a kezében. Dühbe jön a finánc, és rárivall:

−  Mit mondtam én kendnek?

−  Azt, hogy hozzam a zsákot!

−  Ábris bácsi a kút kávájára könyököl, s elgondolkodva nézi az odalent csillogó vizet, szájában az egyetlen kedves pipájával. Odamegy hozzá a szomszéd gyerek, és megkérdi: Ábris bá’, nem fél, hogy belepottyan a pipája?

−  Áááá...

Egy székely atyafi szántogat a mezőn, amikor három vadász jelenik meg. Azt kérdik:

−  Látott kend egy őzet errefelé?

−  Láttam hát!

−  Aztán merre ment?

−  Amarra, a dombhát felé…

A három vadász elindul a mutatott irányba, de nem találnak semmit. Erre visszamennek az atyafihoz.

−  Mikor látta azt az őzet?

−  Hát, van annak már három napja is!

Bemegy a székely a helyi takarékpénztárba. Előveszi betétkönyvét, és kikéri minden pénzét. Átveszi, forgatja, alaposan megszámolja kétszer is, majd visszaadja.

−  Tessék ismét betenni!

−  De hát akkor miért vette ki az imént a pénzét? – kérdi a pénztáros.

−  Csak látni akartam, hogy megvan-e.

Azt mondja ebédnél a székely asszony a fiának:

−  Ne csak a húst edd fiam, hanem a káposztát is, az épp olyan jó!

−  Nem hiszem azt, édesanyám! Ha épp olyan jó lenne, a kutyák már a kertben megették volna.

−  Édesanyám, mit rakjak a tésztára?

−  A fedőt fiam, hogy az apádnak is maradjon.

Két szamarat terel a góbé vásárba.

Szemben jön egy úr, s álmélkodva látja, hogy a szamarak önként kitérnek előle. Meg is jegyzi:

−  Milyen udvarias, tisztességtudó szamarai vannak kendnek!

−  Hát persze. Megtanulták, hogy az okosabb enged.

Hatalmas fatörzset farag udvarában Gáspár. A szomszédja, Ábel nézi a kerítés túloldalán, aztán kíváncsian kérdi:

−  Oszt mi lesz ebből?

−  Mestergerenda – feleli a szomszéd.

Ábel elmegy, teszi a dolgát, s déltájt hazamegy. A szomszéd még mindig farag odaát, de már jóval vékonyabb a fa, mint volt. Kérdi:

−  Mi lesz belőle?

−  Szekérrúd.

Ábel elmegy a kocsmába, megiszik két fröccsöt, hazaballag, hát a szomszéd még mindig faragja a rudat. Kérdi ismét:

−  Mi lesz belőle?

−  Székláb.

Vacsora után kimegy a szomszéd, hogy bezárja a tyúkólat. Átnéz a kerítésen, és látja, hogy Gáspár ül a földön, körülötte temérdek forgács, s bicskával farag valamit.

−  Ebből mi lesz?

−  Fogpiszkáló, morog a szomszéd, ha el nem rontom megint.

−  János bácsi, hallotta? Olcsóbb lett a zab! Örvend-é?

−  Örvendjen a ló!

Kolozsvárra látogat a székely, s elé toppan egy koldus:

−  Mondja bátyám, nem volna egy felesleges százlejese számomra?

−  Tessék, itt van, fogja!

−  De hiszen ez a százas hamis!

−  Hát azért felesleges!

Vásár előtt fogadkozik az öreg székely kupec:

−  Ha megsegít Isten, és lesz ezer lej hasznom, a felét a templomnak adom!

A nap végére ötszáz lej haszna van.

−  Milyen jól elrendezte a Jóisten! – hálálkodik az öreg. – A maga részét már meg is tartotta.

A suttyó legényke szántott az apjával. Az apa fogta az ekét, a fiú meg a lovat vezette. Az eke ki-kiugrott a kemény földből. Bosszús volt a székely, szidta a fiát, hogy ő rontja el a szántást.

−  Nem én rontom el, hanem az édesapám!

−  Hogy beszélsz te az apáddal? Annak idején én nem mertem volna visszafeleselni az apámnak.

−  Vót is magának apja?

−  Vót bizony, különb mint neked!

Disznóöléskor Erdélyben az volt a szokás, hogy a rokonságon kívül a falu bírájának is kóstolót küldtek. Egy alkalommal egy kisleány vitte bíró uramékhoz a kóstolót: fél tucat jó hosszú kolbászt, hurkát. A bíró maga is elcsodálkozott a bőkezű ajándékon, s megkérdezte a lánykától:

−  Miért hoztál nekem ilyen sok hurkát-kolbászt?

−  Az édesapám is ezt kérdezte anyámtól, de édesanyám azt felelte, hogy: „Hagyja kelmed, még szükségünk lehet arra a gazemberre!”

−  Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot!

−  Jó lesz fiam, előre is köszönöm!

Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába.

−  Na, Gyuri, hol van az ajándék?

−  Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!

−  Talán elvitte a kánya?

−  Az nem.

−  Megdöglött?

−  Az sem.

−  Tán megbetegedett?

−  Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!

A székely legényt behívják katonának. A sorozáson a haditengerészethez osztják be, de előtte megkérdik tőle:

−  Tud maga úszni?

−  Miért, hajó nincs?

 

Katonai sorozáson megkérdezik Ábeltől:

−  Aztán hová szeretnél kerülni?

−  Hát a vezérkarba!

−  Hülye vagy?

−  Nem! Miért? Ez a feltétele?

Ábel bácsi magához inti az unokáját.

−  Édes fiam, eredj és hozzál nekem bort!

−  Na de nagyapám, hát pénz nélkül?

−  Pénzért a bolond is tud hozni.

Elmegy a gyerek, s kisvártatva jön vissza. Átnyújt az öregnek egy üres flaskát.

−  Ej, fiam! Ki látott már olyat, hogy üres flaskából bort igyék?

−  Hát teli flaskából a bolond is tud inni.

−  Adjon egy üveg kisüstit[56], de ne üvegbe!

−  Hanem mibe?

−  Hát, hitelbe!

−  Pincér, hozzon egy üveg vörösbort!

A pincér hozza, de a székely azt kérdezi:

−  Van fehérboruk is?

−  Van.

−  Akkor inkább hozzon egy üveg fehéret, és ezt a vöröset vigye vissza. Elszopogatja a vörösbort, s indul az ajtónak.

−  Hé atyafi! Még nem fizette ki a fehérbor árát – állítja meg a pincér.

−  Milyen árát? Hát nem adtam helyette vöröset?

−  Jó, jó, de a vörösbor árát sem fizette ki!

−  Már hogy fizettem volna ki, mikor meg sem ittam?

Az öreg székely felöntött a garatra az út menti kocsmában. Hazafelé a szekéren rábízza magát a lovára. Meglátja a rendőr a bakon szendergő kocsist, és megállítja a fogatot.

−  Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról. Ebből még baleset lesz. A jelenlegi állapotát látva mit szólna, ha elvenném a lovát?

A székely megrántja a vállát, s közli:

−  Mit szólhatnék! Rendőr vejem még úgysem volt!

Vásárra viszi a góbé a tehenét. Felhajtja a járdára, amiért a rendőr rászól:

−  Nem tudja, hogy a járda a gyalogosoknak van fenntartva?

−  De hiszen a tehenem is gyalog jár.

A plébános úr korholja a korhely Ábris bácsit, mert az minden este felönt a garatra.

−  Ej, Ábris bá', hát nem bántja a lelkiismeret?

−  A lelkiismeret? Az nem... Csak az asszony néha...

Dicsekszik a góbé a kocsmában:

−  Én akármikor megyek haza, otthon még éjjel kettőkor is enyém az utolsó szó!

−  Hogyhogy?

−  Hát úgy, hogy belépek, köszönök, és nem fogadják.

Este, lefekvés előtt az öreg székely kimegy az udvarra. Amikor bejön, permetes csizmáját látva az asszony kérdi tőle:

−  Esik?

−  Nem, fúj...

Az öreg székely a szamarával ballag hazafelé az úton. Arra megy két rendőr. Az egyik évődve kérdi:

−  Hová viszi bátyám a kedves feleségét?

−  Az öreg gondolkodás nélkül rávágja:

−  Viszem a bíró elé. Merthogy megcsalt két rendőrrel…

A székely töviről hegyire elmondja ügyvédjének panaszát.

−  Ez az igazság, bátyámuram? A tiszta igazat mondtam. A hazugságot tegye majd hozzá az ügyvéd úr!

A XX. század elején az öreg székely felment a városi hivatalba, hogy a peres ügyét intézze. Ügyvédet – vagy ahogy akkoriban nevezték – fiskálist keresett, de a szó sehogyan sem jutott az eszébe. Ezért így fordult a portáshoz:

−  Én azt az embert keresem, aki pénzért hazudik!

 

−  Ha nem fizet kend, az ügyvédhez megyek!

−  Miért, azt hiszi tán, hogy ő fizet helyettem?

Az öreg székelyt perrel fenyegette a szomszédja. Ezért felkeresett egy ügyvédet, aki nyájasan leültette, majd jövetele okáról faggatta.

−  Én szívesen elmondom a dolgot ügyvéd úr, de csak úgy vállalja el, ha biztos abban, hogy megnyeri a pert. Akkor jól megfizetem.

−  Mondjon el mindent Ármin bácsi. De úgy, ahogy történt.

A székely mindent elmesél töviről hegyire. Az ügyvéd arca egyre jobban felderül.

−  Tiszta ügy ez Ármin gazda, ezt a pert nem lehet elveszíteni.

−  Na, akkor Isten áldja!

−  Hogyhogy?

−  Mert amit elmeséltem, ez az én ellenfelem panasza, nem az enyém!

A per előtt az ügyvéd biztosítja a gazdát, hogy nyerni fog.

−  Nem segítene a dolgon, ha küldenék a bírónak egy-két kacsát? – kérdezi az alperes gazda.

−  Eszébe ne jusson – feleli az ügyvéd. – Ezzel csak ártana magának, a bíró megvesztegetési kísérletnek tekintené.

A tárgyalás után az ügyvéd gratulál ügyfelének, amiért felmentették:

−  No látja, ugye megmondtam, hogy megnyerem magának a pert.

−  Valóban – így a gazda – de azért én elküldtem azt a két kacsát a felperes nevében.

−  Mért jön maga bíróságra ilyen nagy fütykössel?

−  Azt mondták a múltkor bíró úr, hogy gondoskodjak megfelelő védelemről.

Súlyos testi sértés vádjával terhelve állt a székely atyafi a bíróság előtt. Az volt ellene a vád, hogy mulatozás közben a komájával összeszólalkozott, majd alaposan helybenhagyta őt.

−  Mondja el őszintén a verekedés lefolyását – szólt rá a bíró szigorúan.

Az atyafi nagy feneket kerített a dolognak, mire a bíró türelmét veszítve rendre utasította:

−  Hallja kend, bátya! Ne beszéljen itt minden bolondságot összevissza, hanem térjen a tárgyra, egész röviden mondjon el minden lényeges dolgot, de csak dióhéjba sűrítve! Érti? Egészen röviden!

−  Akkor jó – bólintott az atyafi – és így kezdi:

−  Úgy történt a dolog, hogy én reggel ki, a lovakat be, komámmal fel a szekérre. Be a városba, egyenesen a piacra, onnan a kocsmába. Ott két üveggel ki, azt komámmal be, mire kótyagosan össze. Komám nekem, én is neki, mire kapok egy nagyot a komámtól. Erre én fejszét elő, azzal a komámra, mire a komám egyszerre csak nyekk, és le a földre.

A székely ember szomszédjába új lakó költözött. Este kiment a kertjébe, óvatosan körülnézett, és közben fél szemmel az új szomszédot figyelte. Aztán ásott egy gödröt, és elrejtett benne egy nagy bödönt. Másnap reggel jöttek a zsandárok, s vallatóra fogták a székelyt.

−  Mit rejteget maga! Fegyvert, röpcédulát, tiltott könyveket? Vagy tán orgazda maga?

A székely váltig tiltakozott. Föltúrták az egész házat, s végül a kertben megtalálták a bödönt. Diadalmasan kiemelték, de ugyancsak meglepődtek, mert a bödön üres volt.

−  Mit járatja velünk a bolondját?

−  Nem én hívtam kendteket.

−  Mondja, jóember! Végül is miért ásta el ezt az üres bödönt?

−  Csak azért, hogy megtudjam, milyen ember az új szomszédom.

Két szekeres gazda összetalálkozik az úton. A lovas szekér gazdája így szól az ökrös szekér hajtójának:

−  Ökör elől nem térek ki!

−  Én bizony kitérek – mondja az öreg, s félreáll.

Kolozsvár és Marosvásárhely között két szekeres egyszerre találkozik egy keskeny híd előtt, de egyik sem akar kitérni a másiknak. Az idősebb rákiált a fiatalabbra:

−  Térj ki öcsém, mert ha nem térsz ki, úgy jársz velem, mint tegnap járt a komám!

A fenyegetésnek megvan a hatása, a fiatalabb visszacurukkoltat, s utat enged az idősebbnek. De ahogy elhalad mellette, kíváncsian utánaszól:

−  Legalább azt mondja meg bátyám, hogyan járt kelmeddel a komája?

−  Hogyan járt? Az úgy járt, hogy nem akart kitérni, így aztán én tértem ki neki.

Két atyafi fölmegy a nagyvárosba, csak úgy körülnézni. Kimennek a ligetbe, ahol éppen egy zenekar játszik. Gyönyörködve hallgatják a szép muzsikát, s közben az egyik azt mondja:

−  Szép is ez, komám, csak azt nem tudom, miért hadonászik ott elől az egyik?

−  Hát, biztosan hajtja róluk a legyeket...

−  Minek teremtette az Isten a pityókát[57]?

−  Az Úristen a pityókát[58] a szegény embernek teremtette.

−  Aztán mért?

−  Hát csak azért, hogy a szegény embernek is legyen, akiről lehúzhassa a bőrt ebben az adóterhes
 világban.

 

Romaviccek

 

A cigányokról szóló vicceknek is megvan a sajátos mondavalójuk:

A cigánylegény beleesik a meszesgödörbe, de sehogy sem tud kimászni onnan. Fölszól hát a barátjának:

−  Te Gazsi! Nyújts már le egy lapátot!

Gazsi értetlenül áll a gödör szélén, és kérdi:

−  Mi van Tádé, még csak két perce vagy fehér ember, s máris dolgozni akarsz?

Gazsi ijedten szalad a vajdához, és zaklatottan kérdi:

−  Bátyó, a fiam leesett a létráról, és kitörte a lábát. Mit csináljak?

A vajda megpödri a bajuszát.

−  Mit keresett egy cigány a létrán?

−  Miért nem szeretik a cigányok a szovjet zászlót?

−  Mert sok rajta a szerszám.[59]

Gazsi örömmel hallja, hogy a fejlett nyugati országokban már csak heti egy napot kell dolgozni. Kiutazik hát Németországba, s ott ez az első kérdése:

−  Tessen már mondani, igaz hogy itt csak heti egy napot kell dolgozni?

−  Igen, mégpedig a hét közepén, szerdán.

−  És tessék mondani: minden szerdán?

Gazsi munkát keres:

−  Van itt munkásfelvétel?

−  Nincs, nálunk sajnos kevés a munka.

−  Hát éppen ilyen helyet keresek!

A roma állás után érdeklődik az egyik munkahelyen:

−  Sajnos erre nincs mód. Épp tegnap bocsátottuk el két alkalmazottunkat, akiknek semmi dolguk sem volt.

−  Nem kerülhetnék valamelyikük helyére?

A cigány az új gyógyszer mellékhatásról kérdezi a háziorvosát:

−  Doktor úr, van valami kellemetlen mellékhatása az új gyógyszernek?

−  Igen, valószínűleg megint munkaképes lesz tőle!

−  Te Gazsi, oszt hol dolgozol?

−  Sehol.

−  Ott ne hagyd!

A pályaválasztási tanácsadón megkérdezik a cigányfiút, hogy mi szeretne lenni.

Válasz:

−  Nyáron tanár. Télen kőműves!

Építkezésen a művezető látja, hogy Gazsi már harmadik napja csak üres talicskát tol maga előtt.

Odainti, hogy számon kérje rajta a lógást. Mire Gazsi így védekezik:

−  Jáj drága főnök Úr, hát itt szörnyű hajtás van, hogy még a talicskát sincs időm megrakni.

Két cigány beszélget:

−  Mondd Gazsi, ha a munka meghalna, keresztény vagy zsidó temetőbe temetnéd?

−  Feltétlenül zsidóba, mert a keresztény temetők kapuján ez áll: Feltámadunk!

A cigány vizsgázik az autósiskolában. Amikor teljes sebességgel elrobognak egy stoptábla mellett megkérdezi oktató:

−  Gazsi. Milyen tábla volt ez?

Erre a cigány:

−  Hát álumínium. Visszá tolássák érte?

A cigány nagy sebességgel vezeti az autóját, és a kanyarban leesik a dísztárcsája. Megáll és megpróbálja visszarakni. Nagyban feszegeti, amikor észreveszi az egyik haverja:

−  Mit csinálsz, Gazsi?

−  Nem látod? Magad is kitalálhatnád!    

Erre a haverja felkap egy nagy követ, és betöri a szélvédőt.

−  Mi csinálsz, te barom ?

−  Segítek. Amíg te leszereled a dísztárcsát, én kiveszem az autórádiót!

A tanítónő kérdezi a falusi iskolában:

−  Na gyerekek, mondjátok meg nekem, mikor legjobb leszedni a fáról a gyümölcsöt.

A cigánysoron lakó Bandi gyerek jelentkezik:

−  Hát, amikor a kutya meg van kötve.

Rajtakapta a csősz a rajkót, amint egy almafa felső ágán ülve hatalmas gyümölcsöt markol.

−  Hát te mit csinálsz ott fenn azzal az almával, gazfickó?

−  Semmit – feleli a rajkó. – Lent a földön találtam, és vissza akarom ragasztani.

Cigánygyerek hazamegy:

−  Ídesanyám a Lákátos az cigánynév?

−  Az, fiam!

−  De jó, hogy mi Kolompárok vagyunk!

Cigányviccek évszázadok óta léteznek. Korábban azonban jóval szelídebbek voltak, mint mostanában:

Gazsit a bíróság elé állítják, mert egy pár cipőt lopott. A bíró előtt így védekezik:

−  Csak viccből vittem el a cipőt...

−  Meddig vitte?

−  Nagyváradig.

−  Na hiszen, akkor messzire ment a tréfával!

Megszánja a tiszteletes úr a télvíz idején mezítláb vándorló cigányt. Kérdi tőle:

−  Mit szeretnél inkább? Enni vagy melegedni?

−  Instállom, tiszteletes uram – feleli cigány –, a legjobban szeretnék szalonnát sütni.

A pap nyolc libát vett a vásárban, s rábízta a cigányra, hogy hajtsa haza. Mire a paplakhoz ért, már csak hét volt, mert útközben egyet megsütött magának a cigány. A pap persze kérdőre vonta a nyolcadik liba miatt, de a cigány csak azt hajtogatta, hogy megvan mind a nyolc.

−  Számold meg hát magad is, Gazsi! – szólt a pap.

A cigány elkezdte számolni, s el is jutott a nyolcig.

−  Nem jól számolsz, te – mondta a pap – , és odahívott nyolc fiút az iskolából.

−  Na, most mindegyikőtök fogjon egy libát a hóna alá!

Kapkodtak a gyerekek – de egynek nem jutott.

−  Látod-e már, Gazsi, hogy csak hét liba van? A nyolcadik fiúnak nem jutott...

−  Nem jutott, nem jutott – morgott a cigány –, persze hogy nem jutott. Hát miért volt olyan ügyetlen?

Vekkerórát lop a cigány a plébánián. Éppen nyitja az ajtót, hogy elosonjon, amikor szembetalálkozik a plébánossal, s pont ebben a pillanatban megszólal a hóna alá dugott vekker.

−  Mi az? – kérdi a plébános.

A mezítlábas cigány bokázik egyet-kettőt:

−  Összeütöm á sárkántyúmát, ázs peng...

Disszidálni szeretne a cigány. Éppen lopakodik át a határon, amikor felkapcsolják a reflektorokat, a határőr észreveszi, és odaszól neki:

−  Hová mész cigány?

A cigány megáll, és visszaszól:

−  Most má’ sehová!

Elcsípik a cigányt a nyugati határszélen.

−  Állj! Hová sietsz?

−  Hát csak ide a Szovjetunióba!

−  Hülyeségeket beszélsz, Gazsi! Az a másik irányban, keletre van!

−  Hát ez a kis kerülő már igazán nem számít!

A cigányzenészek éjjel, zárás után osztozkodnak a pénzen, de a bőgősnek nem adnak belőle.

−  Mi van komám, hát nekem nem jár? – kérdi.

Mire a prímás:

−  Hát járni jár, csak nem jut.

Az öreg cigány a templom előtt koldul, s egy úr minden áldott nap egy százast dob a kalapjába. Ám egy szeptemberi napon a koldus észreveszi, hogy „patronálója” csak egy tízest dobott a kalapba.

−  Na mi az? Most miért csak ennyit adott?

−  Tudja a fiam megkezdte a tanulmányait az egyetemen, és nagyon sokba kerül a taníttatása.

−  Ez azért mégiscsak sok! – kiált fel mérgesen a koldus. – Maga csak ne az én zsebemre taníttassa azt a kölyköt.

−  Te Gazsi, adjál nekem kölcsön ezer forintot fizetésig…

−  Jó, de mikor lesz fizetés?

−  Hát tudom is én? Te dolgozol, nem én…

−  Gazsi! Adj kölcsön 500 forintot!

−  Mikor adod vissza?

−  Rongyos 500 forintért még jósoljak is?

−  Aztán jámbor-e ez az állat? – kérdezik a vásárban a lovat áruló cigánytól.

−  Még hogy jámbor-e? A legutóbbi vásáron hatan tartottuk vissza, mégis bement a templomba.

Lovat árul a cigány a vásárban. Odamegy hozzá a paraszt, vizsgálja a lovat.

−  Aztán egészséges ez a ló? – kérdi.

−  Akár a makk! – feleli a cigány.

−  Semmi baja?

−  Ennek? Az égvilágon semmi.

Rövid alku után a paraszt megveszi a lovat, s kötőféken vezetné haza, ám a gebe megugrik, és nekimegy a falnak.

−  Te cigány, átvertél. Hiszen ez a ló vak!

−  Nem vak az. Bátor!

Gazsi lovat árul a vásárban. Egy gazda nézegeti, aztán felkiált:

−  De hiszen ez a ló vak!

−  Na és? – csattan fel Gazsi. – Szántani kell, vagy újságot olvasni?

Orsósék minden este hangosasan veszekednek, a lárma, az ordibálás az egész bérházat zavarja. Az egyik szomszéd türelmét veszti, bekopog hozzájuk, és ezt mondja:

−  Ha ilyen rosszul élnek, miért nem válnak el egymástól?

−  Azért, mert nem vagyunk megesküdve.

−  A szomszédainknak nem megy valami jól! – mondja a roma asszony a férjének.

−  És miből gondolod ezt?

−  Bármikor átmegyek hozzájuk, és bármit kérek tőlük, mindig azt mondják, hogy nincs.

−  Igaz-e Zsiga, hogy görényt vettél?

−  Igaz, bizony.

−  És hol tartod?

−  Hol, hol, hát a putriban.

−  Aztán nincs ott nagyon büdös?

−  Az van, de majd megszokja!

Kanalas meglátogatja Kolompárt, akinek kilenc gyereke van. Förtelmesen piszkosak a rajkók, látszik, hogy hónapok óta nem mosdottak.

−  Mondd csak Gazsi, nem kéne ezeket a gyerekeket megmosdatni?

−  Minek? Egy jó apa a hangjukról is megismeri a gyerekeit…

A putri mellett sártenger van. Ott játszanak a cigánygyerekek. Este Kolompárék purdéja hihetetlenül koszosan, szurtosan megy haza. Az anyja nézi, forgatja a gyereket, majd odaszól az apjának:

−  Hallod-e Zsiga? Megfürdessük, vagy csináljunk helyette másikat?

Két mezítlábas roma beszélget:

−  Te Gazsi, neked sokkal retkesebb a lábad, mint nekem!

−  Hát már hogyne lenne retkesebb, hiszen két évvel idősebb vagyok nálad!

−  Te, Gazsi! Hun születtél?

−  Hát kórházban.

−  Mér beteg vótá...?

−  Miért születik a cigánygyerek 10 hónapra?

−  Mert 1 hónap a füstölés.

A faluban két cigány ballag az úton. Találkoznak a katolikus pappal, akinek be van gipszelve a keze. Az egyik megkérdi:

−  Mi történt magával plébános úr?

−  Tudod, fiam, elestem a fürdőkádban mosakodás közben, és eltörtem a csuklóm.

Mikor a cigányok tovább mennek, megkérdi az egyik:

−  Te, mi az a fürdőkád?

−  Fogalmam sincs. Tudod, hogy én nem járok templomba.

−  Hova dugja a cigányasszony a férje elől a pénzt?

−  A szappan alá!

Kolompár beállít Kanalasékhoz, és meglepődve látja, hogy Kanalas a kulcslyukon keresztül, leselkedik.

−  Hát te meg mit csinálsz?

−  Pszt, fürdik a feleségem!

−  Na és, nem láttad még meztelenül?

−  Meztelenül már igen, de fürödni még soha!

Gazsi egy darab vásznat visz a kezében, amikor találkozik Lajával. Laja megkérdi:

−  Mi az a kezedben?

−  Vászondarab.

−  Mire kell?

−  Ágyneműt csináltatok belőle az asszonnyal.

−  Ebből a vacakból ágyneműt? Hiszen ez olyan rossz anyag, hogy ha egyszer kimossátok, vége van!

Gazsi csodálkozik:

−  Miért mosnánk ki?

Gazsi őrséget ad éjszaka a laktanyában. Jön az anyja, hoz neki egy kis csirkepörköltet. Hallja Gazsi, hogy valaki közeleg:

−  Állj, ki vagy?

−  Az anyád!

Gazsi fölkapja a puskát, és lő:

−  A tiéd!

Egy képviselőjelölt, népszerűségét fokozandó meglátogatja a cigánysort. Egy putri előtt kilenc cigánygyerek hempereg a porban, bent meg egy öreg cigány pipázik. Azt kérdi a képviselő:

−  Na öreg, ez a sok purdé mind a tied?

−  Mind, kezitcsókolom...

Pár lépéssel odább egy tizedik gyerek ácsorog anyaszült meztelenül.

−  Hát az ottan...? Az is a tied?

−  Nem, instállom, azt csak én ruházom...

A putriban kis rajkó születik. Az ötéves Gazsi megkérdezi az apját:

−  Mondd apa, a kistestvérkém az égből jött?

−  Onnan kisfiam.

−  A hülye! Hát hogy lehet azt a szép kék eget egy ilyen ócska putrira cserélni!

 

−  Meddig aranyos a cigánygyerek?

−  Míg nem éri fel a zsebed!

 

−  Mi hiányzik egy cigányokkal teli autóbuszon?

−  Minden, ami mozdítható.

A bíró felelősségre vonja a cigányt, hogy miért jutott eszébe autót lopni.

−  Tetszik tudni tisztelt bíróság, ott állt a temető bejárata előtt, hát azt hittem, meghalt a gazdája...

 

−  Hogy szólítják a cigányt a bíróságon?

−  Vádlott, álljon fel!

Lopás miatt megbüntetik a cigányt. Morcosan jön ki a folyosóra. A haverja kérdi:

−  Na, mit kaptál?

−  Semmit! Sőt, még nekem kell fizetnem!

A cigányt életfogytiglanra ítélik.

−  Megnyugszik az ítéletben? – kérdezi a bíró.

−  Igen bíró úr, de volna egy kérésem…

−  Ki vele!

−  Tessék leszámítani a vizsgálati fogságot.

A romát megkérdezik a börtönben:

−  Te cigány, várod már, hogy a büntetésed leteljen?

−  Nem én.

−  Aztán miért nem?

−  Mert életfogytiglanra ítéltek.

Börtönbüntetésre ítélik a roma legényt. Pár hónap múlva azt mondja neki a smasszer:

−  Mondja Lajos, magát miért nem látogatja meg senki? Nincs rokona?

−  Jaj, nem is egy… De azok mind idebent vannak.

−  Miért vannak a romák kisebbségben?

−  Mert a többség börtönben van.

−  Gazsi! Mit szólt az apád, amikor börtönbe kerültél?

−  Azt mondta, hogy: Isten hozott, fiam!

A cigánygyerek odaáll az apja elé:

−  Apám, elhatároztam, hogy mostantól skinhead leszek!

Az apja agyba-főbe veri. Odasántikál az anyja elé:

−  Anyám, elhatároztam, hogy mostantól skinhead leszek!

Az anyja is agyba-főbe veri. Odavánszorog a bátyja elé:

−  Bátyám, elhatároztam, hogy mostantól skinhead leszek!

A bátyja is jól helybenhagyja, mire a cigánygyerek kifakad:

−  Hogy a holló vájja ki a szemüket, még csak egy órája vagyok skinhead, de máris gyűlölöm a cigányokat...

Gazsi kérdezi a barátjától:

−  Na, jól áll nekem a bajusz?

−  Persze. Így sokkal kevesebb látszik a pofádból.

Skinhead megy a tóparton, és meglát egy táblát. Odamegy és elolvassa rajta a feliratot: „Vigyázz, a víz mérgező!” Továbbmenve látja, hogy valaki iszik a vízből. Nyomban odakiált:

−  Hé, ne igyon a vízből, mert...

A szomját oltó felemeli fejét, és így szól:

−  Nem érteni pontosan mit te mondani, én lenni arab diák.

A skinhead lassan, tagolva így folytatja.

−  Azt mondtam, hogy lassan igyad a vizet, mert hideg! Vigyázz, meg ne fájduljon a torkod...

Két skinhead üldögél a kocsma kerthelyiségében, és az egyik újságot olvas. Ujjongva odaszól a másiknak:

−  Figyelj haver, mit ír az újság: Négy cigány egy Volvóval beleesett a szakadékba, és mind meghalt.

−  De nagy kár! – sóhajt fel a másik.

−  Bizony, bizony, tényleg nagy kár azért a Volvóért!

−  Nem azért, te hülye – torkolja le a másik –, hanem hogy csak négyen ültek benne.

Bőrfejűek beszélgetnek:

−Mi az... cigány a savban?

−Oldódik a probléma!

A skinheadek elkapnak egy cigányt, és odalöknek neki egy dobókockát.

−  Na, cigány, dobjál egyet a kockával! Ha egytől ötig dobsz, meghalsz!

−  És mi történik, ha hatost dobok? – kérdi reménykedve a cigány.

−  Újra dobhatsz! – feleli röhögve az egyik kopasz.

Egy cigány, egy zsidó és egy skinhead eveznek egy csónakban, amikor hirtelen kidugja a fejét a vízből egy aranyhal és így szól:

−  Mindegyikőtöknek teljesítem egy kí­ván­ságát.

−  Dögöljön meg minden cigány! – kiabálja a zsidó.

A cigány ránéz, és így szól:

−  Dögöljön meg minden zsidó!

A skinhead keresztbe teszi a lábát, és hátradől. Megkérdezi tőle is az aranyhal:

−  És te mit kérsz?

−  Ezek után már csak egy kávét három cukorral és tejszínhabbal.

Az Adóhivatalnak szemet szúr, hogy a vá­ros leggazda­gabb embere egy ci­gány, aki rá­adá­sul nem fizet adót. Ki­kül­denek egy el­len­őrt, aki meg­kérdezi:

−  Mondja Kolompár úr! Hogy le­het az, hogy maga az adataink szerint mun­kanél­kü­li, szociális segélyből él, mi­köz­ben egy palotá­ban lakik.

−  Kérem instálom, egyszerű ez. A múlt­­kor horgásztam a pataknál, és egy­szer csak ki­fog­tam egy aranyhalat. Azt mond­­ta, hogy kíván­jak bármit, csak dob­jam vissza. Hát ezt a pa­lo­tát kí­ván­­tam.

Az adóellenőr mosolygott a törté­ne­ten.

−  Kedves Kolompár úr. Ön is érzi, hogy ezt a történetet alá kellene tá­masz­tani valami kézzel fogható do­log­­­gal…

−  Kézzelfoghatóval? Hát itt ez a ház!

−  Mi az a három szó, amit nem szeretnél hallani nap mint nap egy romától?

−  Jó reggelt, szomszéd!

Egy magyar és egy cigány felesben megvesznek egy hatalmas telket, és megegyeznek, hogy építenek rá egy ikerházat. Megbízzák a város legjobb tervezőjét és kivitelezőjét, aki az épület mindkét felét ugyanolyanra készíti el. A két család egyszerre költözik be új otthonukba, és fergeteges ház­ava­tót tartanak. Másnap reggel felkel a cigány, és még mindig spiccesen kimegy az erkélyre. Látja, hogy a szomszéd is kint támolyog a saját erkélyén. Átkiált neki:

−  Jó reggelt szomszéd! milyen szép házam van, megér vagy húsz milliót!

Csodálkozik a szomszéd a kijelentésen, és szóvá is teszi:

−  Mi az, hogy szép házad van? Miért az enyém nem ugyanolyan szép, és nem ugyanannyit ér?

−  Hát nem – feleli a cigány. – Igaz, hogy a házad ugyanolyan, mint az enyém, de szerintem tizenkét milliónál többet nem kapnál érte!

−  Miért? – kérdezi dühösen a szomszéd.

−  Miért, miért? Hát azért, mert neked cigány szomszédod van!

Az egyszeri romának nem volt se pénze, se meleg holmija. Tél volt, kegyetlen fagy, s szegényt majd megvette az isten hidege odakint. Megpróbált bekéredzkedni házakhoz, de sehová se engedték be. Végső elkeseredésében kiabálni kezdett:

−  Tűz… Tűz…

A parasztok rémülten tódultak ki az utcára, s kérdezték az ordibáló cigányt, hogy hol a tűz.

−  Hát azt én is szeretném tudni – felelte a reszkető roma –, mert nagyon fázom.

Tűzvész pusztított a faluban. Másnap a cigány is bemegy a biztosítóhoz:

−  Jaj, nagyságos uraim, szörnyű az én károm. Leégett a tévém, a videóm, a hifitornyom, a mosógépem, a hűtőszekrényem, a mikrohullámú sütőm…

−  Te Gazsi! – néz fel a kárfelvevő az iratokból. – Hiszen nálad nincs is bevezetve a villany…

−  Ja, igen! Leégett az áramfejlesztőm is.

Két cigány megy az úton. Az egyikük biciklit tol, amelyen egy zsák van. Megállítja őket a rendőr.

−  Na mi van abban a zsákban?

−  Instálom, egy varjú.

−  Na, mutasd csak!

A rendőr belenéz a zsákba, valóban egy varjú van benne.

−  Jól van, elmehettek.

Tisztes távolságban a cigány azt mondja a társának:

−  Látod Lajkó, így kell biciklit lopni!

−  Miért nem szabad biciklis cigányt elütni?

−  Mert lehet, hogy tied a bicikli.

A rendőr megállítja a zsákot cipelő cigányt.

−  Hé Gazsi, mi van abban a zsákban?

−  Egy varjú, tisztelettel, főkapitány úr...

−  No, mutasd csak!

A cigány lassan, kelletlenül bontogatja a zsák száját. A rendőr elveszti a türelmét, és elveszi tőle a zsákot, majd belenéz.

−  Nem varjú ez Gazsi, hanem liba!

−  Liba? – von vállat a cigány. – Akkor már nem is kell.

Cigány megy hazafelé hóna alatt egy tyúkkal. Meglátja a rendőr és így szól:

−  Hova mész Gazsi?

−  Én tyúkot...?

−  Hová mész ?

−  Megyek kabátod venni.

−  Te Laja, ha nem látja senki, vegyél már egyet nekem is!

A cigány vágtat le a lejtőn egy biciklin. Egyszer csak előugrik a rendőr.

−  Megállj cigány, nincsen lámpád.

−  Na ugorj rendőr, mert fékem sincs!

A rendőr észreveszi, hogy a cigány egy lovat vonszol maga után.

−  Te Gazsi, honnan van ez a ló, loptad?

−  Á, dehogy, sakkban nyertem.

−  Hisz nem is tudsz sakkozni!

−  Dehogynem, leütöttem a parasztot, és elvittem a lovat.

Két rendőr megállítja a cigányt, aki nagyon szép lovon ül.

−  Megállj cigány, honnan szerezted ezt a lovat?

−  Segítsenek már leszállni róla, instálom… Képzeljék megyek az úton, egyszer csak ott fekszik előttem keresztben egy ló. Minkét oldalon sűrű bokrok voltak, ezért nem tudtam megkerülni. Gondoltam átlépem, de ez a csibész nem felállt…!

−  Hol loptad a lovat, Gazsi?

−  Nem loptam én kezitcsókolom… Találtam négy patkót, hát nem rá volt szögezve ez a dög!

A rendőr kíséri a cigányt az őrszobára. Meglátja a komája, és megkérdezi:

−  Mondd, Laja! Miért tartóztattak le?

−  Azért, mert a vásáron találtam egy kötelet.

−  Na és, már egy kötélért is becsukják az embert?

−  Igen, mert a kötél végén egy tehén volt.

A cigányt orvhalászaton éri a halőr.

−  Na végre elkaptalak, hogy lopod a halat!

−  Én? Aztán miért mondja ezt?

−  Van nálad három bot, azokon damil, a végükön horog, a horgokon pedig kukac. Hát nem orvhorgászat, amit csinálsz?

−  Dehogyis az. Csak úszni tanítom a kukacokat.

−  Hogyan kezdődik a cigányszakácskönyv?

−  Lopj három tojást...

A cigány kimegy a kertjébe. A felesége utána kiabál:

−  Hozz be néhány paradicsomot a lecsóhoz!

−  Nem tudok!

−  Miért nem?

−  Mert a szomszéd is kint van a kertjében.

Öreg cigány megkérdi a fiától:

−  Te gyerek, hova lett az a jó kis bicska, amit a múltkor adtam neked?

−  Hát fater, én azt elcseréltem egy jó kis karórára!

−  Hogy a devla vigyen el... és ha szidják az anyádat a kocsmában mit mondasz? Hogy fél nyolc van?

Gazsi találkozik rég nem látott haverjával, Tádéval. Kapva az alkalmon megpróbál neki eladni egy aranyórát.

−  Figyelj mán he! Tiéd lehet ez az aranyóra tízezerér!

−  Hagyjál békén Gazsi, nem kell az aranyóra!

−  Na jó, akkor tiedé lehet nyócezerér!

−  Mondtam már Gazsi, hogy nem kell a szajré! Húzzál el innet, különben leütlek!

−  Akkó legyen a tiedé utolsó áron, ötezerér!

Tádé nem bírja tovább, püff leüti Gazsit, mint a taxiórát. Kis idő múlva Gazsi magához tér, és látja, hogy nincs ott se Tádé, se az aranyóra. Bosszúsan így szól:

−  A devla vigye el ezt a Tádét! Hát nem elvitte az aranyórát beszerzési áron?

Két roma beszélget:

−  Mikor voltál legutóbb könyvtárban?

−  Két éve.

−  És találtál valami érdekeset ott?

−  Igen, egy fénymásolót és egy videomagnót! Zárás után el is vittem őket.

A falusi rendőr észreveszi a cigányt, és feléje indul. A cigány azonnal futásnak ered, a rendőr meg utána. Egy idő után zihálva lelassít, és a cigány után kiabál:

−  Állj meg! Nem bántalak, csak mondani akarok valamit.

Mire a cigány:

−  Hát kell nekem mindenről tudnom?

A cigánynak egy három évvel ezelőtti ügyben kell tanúskodnia.

−  Hol volt 2005. április 5-én reggel 10 órakor?

A cigány nagyot néz, majd elgondolkodik, és azt mondja:

−  Hát otthon voltam, és az egyik szememmel a naptárat néztem, a másikkal meg az órát.

 

A körzeti rendőr bemegy este a kocsmába, és elordítja magát:

−  Cigányok, kifelé!

Mit lehet tenni, kimennek; ám az egyik önérzetes roma másnap bemegy panaszt tenni a polgármesterhez. Annak rendje-módja szerint be is hívják a körzeti megbízottat, és kioktatják:

−  Ide figyeljen őrmester úr! A roma polgárok is emberek, tessék velük kulturáltan beszélni, megértette!

Másnap este megint bemegy a rendőr a kocsmába, leakasztja a gumibotot, elkezdi paskolni vele a tenyerét és így szól:

−  Uraim! Aki nem a nyáron barnult le, hagyja el a helyiséget!

A polgármester kimegy a falu szélére, hogy személyesen is tájékozódjon a romák helyzetéről. Megkérdezi egy bajuszos, idősebb cigánytól:

−  Hogy megy a soruk?

−  Úgy élünk mit itt a putrisoron, akár a mennyországban.

Megörül a polgármester, hogy nem hall panaszt, és tovább faggatja a romát:

−  Akkor hát mindenük megvan?

−  Meg, kivéve az ételt, italt meg a szállást, mert az a mennyországban sincsen.

Két cigány hosszú évek után találkozik.

−  Hát mi van veled, te Gazsi?

−  Én közben akadémikus lettem.

−  Ne hazudj itt összevissza, hiszen írni-olvasni sem tudsz!

−  Na hát nem is levelező, hanem rendes tag vagyok.

Gazsi elmegy a szemorvoshoz. Az orvos tízlépésnyire egy teleírt tábla elé állítja.

−  El tudja olvasni?

−  Nem én, kezitcsókolom.

Az orvos feltesz rá egy erősebb szemüveget.

−  Hát most?

−  Most sem.

Kap egy erősebb üveget.

−  Most el tudja olvasni?

−  Nem.

A doki most a legerősebb üveget teszi a cigányra.

−  De most aztán el tudja olvasni?

−  Jaj, dehogy tudom, kedves szemorvos úr. Macerálhat engem estig is, hiszen én analfabéta vagyok.

−  Mit csinál a cigány, ha befejezi az egyetemet?

−  Elmegy egy másik építkezésre.

Valószínűtlen történet:

Két cigány barkochbázik.

−  Göndörödik?

−  Igen.

−  Bodorodik?

−  Igen.

−  Pödörödik?

−  Igen.

−  Rákérdezek. Akkor DNS-kettős spirál.

Kolompárné bemegy a patikába.

−  Szeretnék valamilyen vitamint a rajkóimnak – mondja.

−  És milyet, „A”-t, „B”-t, „C”-t vagy „D”-t?

−  Teljesen mindegy, nem tudnak olvasni.

Gazsi észreveszi, hogy a kis purdé cigarettázik. Mérgesen rárivall:

−  Dik, mán! Nehogy mán itten másodikas korodban cigizzél!

−  Mér ne? – felesel a gyerek. – Hát te is másodikas voltál, amikor először rágyújtottál!

−  Ez igaz – feleli az apja –, csakhogy én akkor mán tizenhat éves vótam.

A statisztikus az iskolai végzettséget tanulmányozza a cigánysoron. A kép egyre lehangolóbb. Már az utolsó putrinál jár, ahol egy öreg cigányasszonyt kérdez a fiáról:

−  Az oxfordi egyetemen van – hangzik a válasz. A statisztikusnak felderül az arca, lám mégiscsak van valaki, aki eljutott innen a világ egyik legrangosabb egyetemére.

−  És mit csinál ott?

−  Spirituszban ül, mert három lábbal született.

Egy magyar és egy roma gyerek állandóan rosszalkodik a padban. Hiába szól rájuk a tanár, csak nem hagyják abba. Ezért tanítás után bezárja őket, s büntetésből százszor le kell írni a nevüket, mellé pedig azt, hogy „nem beszél az órán”. Ahogy elkezdenek írni, a cigányfiú sírva fakad, hogy őt milyen igazságtalanság érte.

−  És miért? – kérdi a felügyelő tanár.

−  Azért, mert őt Kis Pál -nak hívják, engem meg Kolompár Valentin -nak.

 

Hamis tanúzásért lecsukják a cigányt. Meglátogatja a zárkában egy lelkipásztor, s azt mondja neki:

−  Nagy a te bűnöd, gyermekem, mert arra esküdtél, amit nem láttál… Ilyen vétek miatt elkárhozik a lélek.

−  Hát van nekem lelkem? – kérdi a cigány.

−  Minden embernek van, fiam.

−  Meg merne rá esküdni a tisztelendő úr?

−  Meg én, gyermekem.

−  No lám, akkor a tisztelendő úr is arra esküszik, amit nem látott.

Ballag a tisztelendő úr a cigányok putrija előtt. Egy rajkó elkezd kiabálni neki:

−  Bácsi! Bácsi!

A tisztelendő úr odamegy, megsimogatja a kis purdé kócos fejét, és azt mondja neki:

−  Fiacskám, nekem ne azt mond, hogy bácsi, hanem azt, hogy atyám.

Erre a gyerek bekiabál a putriba:

−  Édesanyám, gyűjjön ki gyorsan, mert visszajött az édesapám!

A roma zenészt szerződtetik egy New Orleans-i dzsesszzenekarba, ott játszik három évig. Amikor hazatér, megkérdezik a barátai milyen volt Amerikában.

−  Óriási sikerünk volt, remekül tudtunk együtt játszani. Csak az volt furcsa, hogy a zenekarban én voltam az egyetlen fehér ember.

A cigány jósnő bekopog a dúsgazdag emberhez.

−  Jósolhatok, nagyságos úr?

−  Nem bánom… Tudsz-e valamit tanácsolni nekem a halál ellen? Mert hiába vagyok nagyon gazdag, már nem sokáig élvezhetem a vagyonomat.

−  Tudok megoldást, nagyságos úr! Költözzön át hozzánk a putrisorba, mert ott még soha egyetlen gazdag ember sem halt meg!

Parttalan demokráciánk ihlette ezt a viccet:

−  Manapság hogyan kell kezdeni minden cigányviccet?

−  A mesélőnek alaposan körül kell néznie.

 

Vallás, túlvilág

 

Egy kolduló barát addig könyörgött a falusi borbélynak, míg az elunta, és beleegyezett, hogy ingyen leberetválja a szegény ferences szakállát. Az Irgalmasság cselekedeteit nemigen gyakorló mester egy életlen késsel kezdte nyúzni a barát képét. Ekkor a konyhából éktelen macskanyivákolás hallatszott. A borbély idegesen kiabált ki:

−  Hé, mit csináltok azzal a macskával?

Mire a barát csendesen megjegyezte:

−  Biztosan könyörületből beretválják őt is...

Egy gazdag község református urai ugratni akarták a kolduló Jácint frátert. Egy szekér búzát ígértek a szegény barátnak azzal a feltétellel, ha délután nagymisét mond a templomban. Könnyen tették, mert tudták, hogy a fráterek nem misézhetnek! Az áldozópappá nem szentelt szerzetesnek azonban helyén volt az esze. Litánia előtt kiment az oltárhoz, és elkiáltotta magát:

−  Nagymise!

Egy katolikus pap, egy tudós és egy rabbi azon vitatkoznak, hogy mikor kezdődik az élet.

−  Természetesen a fogantatáskor – mondja a pap.

A tudós közbeszól:

−  Ugyan már. Szerintem a születéskor.

Mire a rabbi nagy bölcsen kifejti:

−  Fogalmatok sincs az egészről! Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek elköltöznek otthonról, valamint a papagáj, a kutya és a macska is megdöglik végre.

Prohászka Ottokár, a híres fehérvári püspök esztergomi tartózkodása alatt a szeminaristákkal együtt ebédelt. Kínálgatta a kispapokat az étellel, amit az egyik így utasított vissza:

−  Köszönöm nem kérek többet. Úgy jól laktam, mint a duda!

Prohászka elmosolyodott.

−  Csak meg ne szólaljon...

Egy református embernek katolikus felesége volt. Amikor meghalt, a bánatos özvegy elment a katolikus paphoz, hogy temesse el.

−  Hogy akarja: misével vagy anélkül? – kérdezte a pap.

−  Hát úgy kéne, hogy ne kerüljön sokba, és mégis szép legyen.

−  Akkor hát jó lesz a kisinges mise.

−  Jó lesz, jó – indult haza az öreg. A kapuból azonban visszaszólt:

−  Tisztelendő úr, azért húzzon gatyát is. Sok asszony lesz a temetésen.

Pistike apja felakasztja magát. Édesanyja az első sokk után azt mondja neki:

−  Menj el fiam a paphoz, mondd meg neki, hogy jöjjön el, de ne áruld el, hogy édesapád öngyilkos lett, mert az öngyilkoshoz nem jön el, és nem fogja eltemetni sem.

Pistike bekopog a paphoz:

−  Pap bácsi, tessék eljönni hozzánk, édesapám meghalt.

−  Magához szólította az Úr? – kérdi meglepődve a pap.

−  Dehogy szólította! Úgy fogta meg lasszóval!

A lóversenypályán egy játékos észreveszi, hogy egy pap lopózik be a lovak istállójába, és az egyik lovat megáldja. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri. Következő héten futam előtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dollárnyi nyereményt. Következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20 000 dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd miután ismét kileste a papot, minden pénzét ráteszi a lóra. Azonban ezúttal a ló teljesen lemarad, sőt féltávnál összeesik és kileheli a lelkét. Embe­rünk felháborodva rohan a paphoz:

−  Atyám, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!

Erre a pap fejét csóválva:

−  Látod, fiam, ez a baj veletek, protestánsokkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől...

 

Az anya így szól nagybeteg lányához:

−  Szegénykém! Talán jobb lenne neked, ha Isten elvenne, hiszen idestova tíz éve betegeskedsz!

−  Nem bánom, ha elvesz is, csak egészséget adjon – nyöszörgi a lány.

A lelkész sorra látogatja gyülekezete tagjait, hogy otthon is elbeszélgessen velük a hitről és a világ romlásáról. Felkeres egy idősebb hölgyet is, aki nagyon megörül neki, és hellyel kínálja. Ahogy beszélgetnek észreveszi, hogy az asztalon egy nagy tál mogyoró van.

−  Vehetek belőle pár szemet? – kérdi.

−  Tessék csak, ha gondolja…

Beszélgetés közben a lelkész észre sem veszi, s szinte az egész tál mogyorót elrágcsálta. Azt mond­ja a búcsúzkodásnál:

−  Ne haragudjon rám… megettem az összes mogyorót, pedig tényleg csak néhány szemet akartam venni belőle.

−  Ne mentegetőzzék, nem probléma – feleli erre az idős hölgy. – Tudja amióta kihullottak a fogaim, csak a csokoládét tudom leszopogatni róluk …

A pap meglátogat egy tehetős családot. A háziasszony kedvesen fogadja:

−  Nagyon örülünk atyám, hogy meglátogatta szerény hajlékunkat. Foglaljon helyet, mindjárt főzök egy kávét.

Miközben az asszony a konyhában foglalatoskodott, a kis Pisti kíváncsian megkérdezi a papot:

−  Tisztelendő bácsi, hogy jött el hozzánk?

−  Autóbusszal. De miért kérded?

−  Mert az anyukám azt mondta: Ezt is az ördög hozta ide!

Mária Katalin nővér belépett a csend kolostorába. A főpap közölte vele:

−  Nővér, ez a csend kolostora. Itt maradhatsz, ameddig csak akarsz, de nem beszélhetsz addig, ameddig azt nem mondom, hogy beszélj.

Mária Katalin 5 éve élt már a kolostorban, amikor a főpap így szólt:

−  Mária Katalin nővér, 5 éve vagy itt. Most szólhatsz két szót.

Mária Katalin így szólt:

−  Kemény ágy.

−  Sajnálattal hallom – mondta a főpap. – De kerítünk neked egy jobb ágyat.

Újabb 5 év után Mária Katalint hívatta a főpap.

−  Újabb két szót szólhatsz, Mária Katalin.

−  Hideg étel – mondta Mária Katalin, és a főpap megnyugtatta, hogy az étel jobb lesz a jövőben.

Mária Katalin 15. évfordulója közeledett a kolostorban. Eljött a nap, és a főpap megint az irodájába hívatta Mária Katalint.

−  Két szót szólhatsz ma is – mondta a főpap.

−  Most kilépek – mondta Mária Katalin nővér.

−  Ez a legjobb, amit tehetsz – mondta a főpap. – Mióta itt vagy, csak a nyavalygásaidat hallani!

Egy református hitszónokot megkértek, hogy mondjon beszédet a helyi nőklubban. Felesége a témáról érdeklődött, de ő szégyellte bevallani, hogy arra kérték, beszéljen a szexről. Egy pillanatig gondolkodott, majd azt felelte:

−  A vitorlázásról fogok beszélni.

−  Ó ez nagyszerű – mondta a felesége.

Másnap a zöldségesnél egy fiatal hölgy, aki ott volt az előadáson gratulált a lelkész feleségének:

−  Kitűnő beszédet tartott tegnap a férje. Egyedülálló nézeteket vall a témával kapcsolatban.

A tiszteletes úr felesége zavartan válaszolt:

−  Nahát érdekes, hogy így gondolja. Ugyanis a férjem mindössze kétszer csinálta. Először hányt, második alkalommal pedig lerepült a kalapja.

Meghalt a falusi harangozó, s pályázatot hirdettek az állás betöltésére. Ketten is jelentkeztek, de az egyháztanács mindkettőben talált hibát: az egyik részeges volt, a másik meg csélcsap, aki élt-halt a fehérnépért. A tanácsosok inkább a részegest részesítették volna elsőbbségben, de bölcs papjuk azt mondta:

−  Nincs igazuk, atyafiak! A részegség olyan gyarlóság, mely halálukig elkíséri az embereket. Ámde a csapodárság... ahogyan vénül az ember s gyengül, megszűnik magától...

Híveit korholja a plébános:

−  Nem szeretitek igazán a templomotokat, mert nem adakoztok! De a Jóistent se szeretitek, mert nem jártok gyónni! Ne csodálkozzatok hát, ha Mennyei Atyánk idestova egy éve senkit se szólított magához közületek!

Egy gazdag hölgy megkérdezi plébánosát:

−  Mit gondol, ha