Rákgyógyászat

(Működési leírás)

 

Frissítés: 2018. január 30.

 

1934 óta ismert a rákgyógyítás egyetlen lehetséges módja a mágneses besugárzás. Ennek ellenére senki sem alkalmazza. Az emberek inkább szenvednek, inkább meghalnak, csak ne kelljen elismerni egy olyan módszer rendkívüli hatásosságát, amit nem ők találtak ki. Ne kelljen előre lépni a fejlődés útján. Minden téren, de főleg az egészségügyben megengedhetetlen az ugrásszerű fejlődés. Ha 3 perc alatt meg lehet gyógyítani az embereket a rákból, mit fognak csinálni az orvosok, mi lesz a gyógyszergyárakkal? Csupán Magyarországon 160 ezer ember dolgozik az egészségügyben. Ha minden betegséget megszüntetünk, hogyan foglalkoztatjuk tovább az orvosokat, az ápolónőket, a mentőszemélyzetet?

Amíg az AIDS-et sokan Isten büntetésének nevezik, a rákot az emberiség ostorának tartják. Az orvostudománynak semmilyen más téren nem kellett annyi kudarcot elviselni, mint a rákgyógyítás terén. Az egymást követő csodaszerek és nagy felhajtással beharangozott új eljárások ellenére évről évre emberek milliói halnak meg ebben a betegségben. A rákbetegek gyógyítása is nagyon költséges. A világ országai évente 50 billiárd dollárt költenek erre a célra. Az univerzális gyógymód azon­ban várat magára. Nagymértékben nehezíti a kutatást, hogy legalább 200-féle rákbetegség létezik. A tökéletes, mindegyik ráktípus ellen hatásos eljárás megtalálásának akadálya, hogy nem vagyunk tisztában a rák természetével. De Vita szerint: „Amit a rákról írtunk, betöltik a könyvtárakat; de amit a rákról tudunk, elfér egy vizitkártyán”.

A WHO jelentése szerint a világon évente 12,7 millió új rákos beteget regisztrálnak, és 7,6 millió ember hal meg ebben a betegségben. Ez a szám évről évre folyamatosan nő. Franciaországban pl. 1960 és 2000 között 60%-kal nőtt a rákos megbetegedések száma. Előrejelzések szerint 2020-ra az új rákos esetek száma évi 25 millióra fog növekedni, a rákban elhunytak száma pedig eléri majd a 10 milliót. Ez azt jelenti, hogy minden évben Magyarország teljes lakosságának számával csökken a világ népessége egy olyan betegség következtében, ami párpercnyi kezeléssel kiküszöbölhető, végleg felszámolható lenne. Megszüntethetők lennének a gyógyítással járó csonkítások (melleltávolítás, a végbélnyílás hasfalon történő kivezetése) is, amelyek pszichésen nagyobb megrázkódtatást okoznak, mint a közelgő halál miatt érzett félelem. Nem fordulnának elő téves diagnózis következtében végzett csonkolások sem. Németországban pl. 2000-ben 300 nő mellét operálták le feleslegesen.

Különösen rossz a helyzet nálunk. Nemzetközi összehasonlításban a rák okozta elhalálozások arányát tekintve első helyen állunk. Amíg a fejlett nyugati országokban a megelőzésnek, a felvilágosító tevékenységnek köszönhetően legalább a növekedés üteme mérséklődött, itthon rohamosan nő az új esetek száma. Jelenleg évente 33 ezren halnak meg Magyarországon különböző daganatos megbetegedésekben. Az adalékanyagokkal készített ipari élelmiszerek fogyasztásának növekedése következtében mind gyakoribbá válik a vastagbéldaganat. Csupán az Egyesült Államokban évente 100 ezer ember hal meg vastagbélrákban, és más vastagbélbetegséggel együtt további 200 ezernek ültetik ki a hasfalára a végbelét, és kötnek a hasára sztómás zacskót.

Mindez annak ellenére alakult így, hogy világszerte újabb és újabb módszereket dolgoznak ki a rákgyógyítás terén. Időnként felröppennek hírek, hogy a tudósok kifejlesztettek egy új csodaszert a rák ellen. Később azonban ki­derül, hogy csodaszerről szó sincs. A ké­szítmény csak a rák bizonyos fajtája ellen hatásos, és annál sem mindig. A ráknak több mint 200 fajtája van, így lehetetlenség mind­egyikre gyógyszert kikísérletezni. Már csak azért sem, mert egy új gyógyszer kifejlesztése 800 millió dollárba kerül, és 5 évig tart. A ráksejtek elpusztítására csupán egy unive­rzális módszer létezik: a fizikai úton történő elpusztítás. Igazi áttörést csak mágneses besugárzással lehet elérni. Mi azonban nem va­gyunk hajlandóak tudomást venni erről a lehetőségről. Inkább eltemetjük szüleinket, testvéreinket, megsiratjuk gyermekeinket, de akkor sem teszünk semmit ez ügyben. Bo­hócokat küldünk a rákban haldokló gyerekek kórházi ágyához, ahelyett hogy meg­gyó­gyítanánk őket. Nem felvidítani kell a beteg gyerekeket, hanem visszaadni az egészségüket. Álszent módon egymás után hozzuk a gyermekvédelmi törvényeket, amelyek szigorúan tiltják a fiatalkorúak legcsekélyebb mértékű testi fenyítését is, közben milliószámra küldjük őket a halálba. Közömbösségünkkel, nemtörődömségünkkel, hitetlenségünkkel nem csak a világot pusztítjuk el magunk körül, hanem önmagunkat is.

Viselkedésünk akár gondatlanságból elkövetett emberölésnek, illetve tömeggyilkosságnak is minősíthető, mivel a rákgyógyítás legegyszerűbb, leghatékonyabb és legolcsóbb módja már 80 éve ismert. A rákos sejtek elpusztításának legeredményesebb módja a frekvenciaspecifikus besugárzás. Erre ifj. Royal Raymond Rife[1] (1888-1971) már 80 évvel ez­előtt rájött. Az amerikai biokémi­kus nevéhez több kor­szakalkotó találmány is fűző­dik. Ezek egyike egy rend­kívüli felbon­tású fény­­mikroszkóp, amellyel már 1920-ban szí­nes­ben és nagy felbontás mellett tudta vizs­gálni az élő mikrobákat. Észrevette, hogy vannak közöttük a megszokottnál sokkal ki­sebb mé­retűek, amelyek ugyanakkor mások­nál jó­val elevenebbek. Több mint 400-szor meg­is­mételt kísérletei során meg­figyelte, hogy minden egyes baktériumnak és vírusnak saját rezonanciafrekvenciája van. Minden mikro­orga­niz­mus más-más frekvencián re­zeg, és ez az ami, rend­kívül sebezhetővé teszi őket. Ennek a fizikai jellemző­nek a befolyá­so­lá­sával ugyanis oly módon pusztíthatók el, hogy a többi sejt a legcsekélyebb mértékben sem ká­rosodik. Ráadásul a rákos sejtek aurája (mág­neses kisugárzása) még nagyobb is a többi sejtnél, mivel a meridiánláncból kisza­kadva fokozott élettevékenységbe kezde­nek. Rife is a jellegzetes, lilásvörös kisugár­zásuk­ról ismer­te fel a rákos daganatban levő, illetve a rákos daganatot keltő organizmusokat, és BX bacilusoknak nevezte el őket. Kiderült, hogy ezek anatómiailag minden organikus közegben jelen vannak, de csak bizonyos kiváltó feltételek (sokk, toxinok, sugárzás, tehát a legyengült test kémiai traumája) hatására alakulnak át betegséget okozó formává. Rife 10 alapmikroba létezését feltételezte, amelyekből a környezet változásai betegséget kiváltó, illetve ártalmatlan variációkat hozhat létre. A rákos mikroorganizmusok általa megfigyelt 4 eltérő formájáról bebizonyosodott, hogy oda-vissza egymásba alakíthatók, tehát a betegséget okozók újra ártalmatlanná tehetők!

Innen már csak egy lépés volt a másik korszakalkotó találmányának, a frekvenciakészüléknek a kifejlesztése. Rájött, hogy semmi mást nem kell tenni, mint a rákos sejteket gerjeszteni. Általuk kisugárzott frekvenciájú elektromágneses hullámokat kell rájuk irányítani, amitől valósággal szétrobbannak. Fizikai tanulmányainkból tudjuk, hogy a rezonanciafrekvencia mekkora károkat tud okozni az anyagi világban. Ha egy tárgyra a saját rezgési frekvenciájával megegyező hanghullámokat irányítunk, fokozott mozgásba lendül, és ez a mozgás rövid idő alatt olyan intenzívvé válik, hogy a tárgy apró szilánkokra esik szét. Ily módon egy toronyépület is romba dönthető.[2] Rezonanciafrekvencián történő elektromágneses gerjesztés esetén a sejtek energiafelvétele nő meg, amitől felforrósodnak, elpusztulnak.[3] Miután fölfedezte, hogy a betegséget keltő organizmusok speciális frekvencia-besugárzással sebezhetők, vagyis ezzel bombázva szét lehet őket rombolni, feltérképezte minden veszélyesnek ítélt baktérium és vírus halálos oszcilláló frekvenciáját. Rife súlyos, többnyire menthetetlennek tartott pácienseit ezzel a rezonáns frekvenciával besugárzó készülékével kezelte 3 percig, de csak háromnaponta, hogy a szervezetnek legyen ideje eltüntetni az elpusztult mikroorganizmusokat. Az első, súlyos rákbetegeken végzett gyógykezelés a Dél-karolinai Egyetemen folyt 1934-ben. A 4 héten tartó kísérlet 100 százalékos sikerrel zárult, Ezt követően 1938-ig több klinikán is eredményesen alkalmazták az új, fájdalom- és gyógyszermentes eljárást.

És ez volt a baj. Amíg a hagyományos orvoslás rendkívül rossz hatásfokkal gyógyítja a rákos betegeket, Rife minden rákos betege meggyógyult. Megmozdult erre az orvostársadalom. 1938-ban az Amerikai Orvosi Társaság megsemmisítő hadjáratot kezdett minden frekvenciakészüléket használó orvos ellen. Rife túlságosan egyszerű és szinte minden vírusos betegséget gyógyító módszerének sikere egzisztenciális összeomlással fenyegette az egész gyógyászati ágazatot. A gyógyszergyártók, az or­vosiműszer-gyártók, az orvosok, a mentősök, a kutatóintézetek és különféle laboratóriumok alkalmazottai egyik hónapról a másikra munkanélkülivé válnának. Ha minden betegséget 3 perc alatt meg lehet gyógyítani úgy, hogy semmilyen gyógyszer, segédeszköz nem kell hozzá, akkor a hagyo­mányos gyógyításban tevékenykedők mit fognak csinálni? Ha nem lesznek betegek, rájuk sem lesz szükség.

Ezért beindult az ellehetetlenítés gépezete, és Rife körül, ahogy ma mondanánk, „megfagyott a levegő”. A szakmai lejáratás élén az Amerikai Orvos Társaság állt. Rife és orvostársai ellen indított hadjáratukat azzal indokolták, hogy „nem a bevett felfogás szerint, azaz nem a megszokott nemzeti biztonsági követelmények szerint dolgoztak”. Vagyis nem a hagyományos rákgyógyító módszert alkalmazták. Azóta sem változott a helyzet. Jelenleg a az amerikai Állami Gyógyszer Hivatal (FDA) és a Nemzeti Rákellenes Intézet (NCI) teszi ugyanezt.

 

Ezt a hadjáratot teljes intenzitással támogatta a démonvilág is. A túlvilági lények ugyanis tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a világ bajai milyen módon számolhatók fel. A Sátán érdeke azonban nem a mi segítésünk, hanem hogy minél több szenvedést, veszteséget okozzon nekünk. Ezért mindent megtettek a számukra kedvezőtlen folyamat megállítása, felszámolás érdekében. Ezt követően Rife-ot és mindazokat, akik kapcsolatban álltak gyógymódjával egyfajta „Tutenkámen fáraó átka”-ként sorozatos csapások érték. Laboratóriuma 1939-ben porig érett. Közvetlen munkatársát, dr. Milbank Johnson professzort 1944-ben megmérgezték (néhány órával azelőtt, hogy egy konferencián közzétehette volna az 1935 és 1938 közötti kutatási eredményeket). Ezt követően megsemmisítették az általa alapított társaság szinte minden iratát. Nem sokkal utána fegyveres merényletet követtek el a Rife-al rokonszenvező dr. Raymond Seidel[4] ellen. Egy újonnan alkalmazott technikus pedig ellopta Rife univerzális mikroszkópjának kvarcprizmáját, és ezzel használhatatlanná tették a készüléket. A frekveciakészülé­keket gyártó Beam Ray Corporation tönkrement egy koholt perben, a módszert használó orvosokat pedig megveszteget­ték vagy megfélemlítették. Végül magát a tudóst is bíróság elé állították, és elkobozták minden kutatási eredményét, följegyzését és iratát. Az idegileg összeroppant Rife 1946 után eladta laboratóriumát.[5]

Ellenségei olyan alapos munkát végeztek, hogy a későbbiekben Rife kísérleteinek megismétlése, technikájának újraélesztése lehetetlenné vált. A rekonstruálást az is nehezíti, hogy 1939 után alig maradtak néhányan, akik egyáltalán bemerték vallani, hogy valaha is találkoztak vele. A Rife-mód­szer feltámasztására irányuló törekvésekben csak néhány megmaradt iratra és levélre, valamint a fel­épült betegekről rendelkezésre álló beszámolókra lehet támaszkodni. Ez esetben is ugyanaz történt, mint a Tesla-konverterrel. Azt is az 1930-as években találták fel Amerikában, és hasonló okok miatt semmisítették meg. De nagy árat fizettünk érte. Ennek következménye a globális felmelegedés, az ózonlyuk, a természet rohamos pusztulása. A Rife-féle gyógyító eljárás mellőzéséért pedig évente több száz millió ember halálával fizetünk világszerte. Ez a módszer ugyanis nem csak a rák, hanem az AIDS, a tuberkulózis és minden egyéb fertőző betegség felszámolására, maradéktalan gyógyítására is alkalmas lenne. Ráadásul nem kerülne semmibe. A betegek családtagjai nem roppannának bele a rendkívül költséges hagyományos gyógyítás költségeibe, és a társadalombiztosítás se került volna az összeomlás szélére. Csakis mi tehetünk arról, hogy ide jutottunk. Megérdemeljük a sorsunkat.

 

Katasztrofális helyzetünk tehát nem a véletlen műve. Mi juttattuk magunkat oda, ahol most vagyunk. Az elmúlt évtize­dekben számtalan lehetőséget kaptunk, hogy kimásszunk bajainkból, de egyiket sem használtuk ki. Rövid távú céljaink, önös érdekeink, földhözragadt gondolkodásmódunk nem tette lehetővé, hogy éljünk a kínálkozó lehetőségekkel. A környezetkárosítástól kezdve az energiaválságon át a külön­fé­le betegségek leküzdéséig az összes bajunkat megoldhattuk volna, de minden kínálkozó lehetőséget elutasítottuk. A profithajsza teljesen  elborítja az agyunkat, a pénz az életünknél is fontosabbá vált.  Nem számít, hogy évente több száz millió embertársunk pusztul el, a szennyezett víz, levegő, talaj követ­keztében, és hal meg gyógyíthatatlannak tartott betegségekben.

Esztelen viselkedésünk egyik megnyilvánulása a rákbetegséghez való hozzáállásunk. Világ­szer­te 7,8 millió ember hal meg egy olyan betegségben, amelynek 100%-os hatásfokú gyógy­módja már 80 éve ismert. Hiába dolgozta ki Rife a rákgyógyítás egyetlen hatékony módszerét, amiről mi nem veszünk tudomást, az orvostársadalom pedig tűzzel-vassal harcol ellene. (Érdemes lenne megkérdezni az orvosokat, hogy viselkedésüket hogyan tudják összeegyeztetni hippokrátészi esküjükkel.) Nemrég újabb részletek láttak napvilágot az ellene folytatott hadjáratról. A Zöld Újság 2014. áprilisi számában (16-18. oldalak) bepillanthatunk Rife naplójába, és érdekes esetleírásokat is olvashatunk. (Itt fotók is találhatók a Rife által kifejlesztett készülékekről, berendezésekről.)

Közülük legfontosabb a frekvenciakészülék, valamint az univerzális vírusmikroszkóp, mely hatvanezerszeres nagyítással és harmincegyezerszeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel képes volt 10 nm-es alakzatok megkülönböztetésére is, és ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Emellett alkotott egy audiospektrumos rezonáns frekvenciákon működő készülékeket is hélium gáz­zal töltött csövekkel, amellyel sikeresen tudott különböző betegségeket gyógyítani. Ezek az eredményei kezdetben igen nagy elismerést arattak tudományos körökben. Munkásságának elismeréseként a heidelbergi egyetem díszdoktorrá fogadta őt. Nagy felbontású mikroszkópjának köszönhetően felfedezte, hogy minden betegségeket keltő organizmus sebezhető egy speciális frekvencia-besugár­zással, ami más élő közegre egyáltalán nincs hatással. Évekig kísérletezgetve feltérképezte minden általa veszélyesnek tartott baktérium és vírus halálos oszcilláló frekvenciáját. Több ilyen rezonáns frekvenciákon működő készüléket alkotott különféle betegségek, többek között a rák gyógyítására. Ötvennél is több vírus halálos frekvenciáját határozta meg abszolút precizitással. Sajnos, ezek a dokumentumok nem maradtak fenn.[6]

Már 1934-ben, kutatásainak kezdeti fázisában Rife és kollégái 16 súlyos rákos beteget kezeltek, akiket az orvostudomány menthetetlennek nyilvánított. Minden páciensén ezt a rezonáns frekven­ciával besugárzó készüléket használta háromnaponta, három percig. Azt észlelte, ha ennél többször kezelte volna őket, akkor a tömegesen elpusztult mikroorganizmusok gyorsabban halmozódtak fel, mint ahogy azokat, a nyirokérrendszer képes lett volna eltüntetni. A kezelés során a rákos daganatok fokozatosan visszahúzódtak. Három hónap alatt 14 beteg teljesen felépült. További négy hét után a két megmaradt beteg állapotát is sikerült stabilizálni, majd lassan kigyógyítani. A teszt 100%-os sikernek bizonyult. Ez a módszer még a legreménytelenebb esetekben is hatásosnak bizonyult. Olyan pácienseket is segített, akiknek gyógyulásában maga Rife sem hitt. Részlet egyik munkatársa, Dr. James Couche 1956-ban írt élménybeszámolójából:

Ami engem igazán megkapott és mindennél jobban a kutatásba tartott, az egy gyomorrákos ember esete volt. Már a rák legutolsó fázisában volt, amikor odavonszolta magát a vizsgálati asztalra. A teste csupa csont és bőr volt. Ahogy ott feküdt asztalon dr. Rife és dr. Johnson azt mondta nekem: „Csak tapintsd ki ennek az embernek a gyomrát”. Odaraktam a kezem abba az üregbe, ami a hasa helyén volt, és az csak egy horpadást észleltem. Szegény olyan sovány volt, hogy a gerince és a köldöke majdnem összeért. Szóval odaraktam a kezem a gyomrára, ami egy kemény tömeg volt, amelyben egy maréknyi, közel szív alakú daganatot érzékeltem. Teljesen kemény volt. Ezt látva arra gondoltam, hogy hú, itt már semmit sem lehet tenni. Ennek ellenére elkezdtük a kezelését a Rife frekvenciákkal, és két hónap után, a legnagyobb megdöbbenésemre a beteg teljesen felépült. Úgy rendbe jött, hogy még a kezelés ideje alatt engedélyt kért, hogy elmehessen El Centro-ba, a farmjára, mert látni akarta a jószágait. Dr. Rife figyelmeztette, hogy még nincs annyi ereje, hogy El Centroba vezessen. Dehogynem, válaszolta ő. Tény, hogy ő maga vezette a kocsiját hazáig, ahol volt egy beteg tehene, és egész éjszaka fennmaradt vele, hogy segítsen rajta. Másnap meg pihenés nélkül visszavezette a kocsiját a klinikára. Szóval el lehet képzelni mennyire rendbe jött.

Rife 1953-ban így írt tapasztalatairól, és az 1934-es gyógyítási eredményeiről: „A frekvenciakészülék általi gyógykezelés során a betegek semmiféle fájdalmat nem éreznek, semmilyen hang nem hallható, és semmit sem érzékelnek. Egy cső kivilágosodik, és három perccel később a gyógykezelés véget is ér. A vírus vagy baktérium elpusztul, és a test természetes úton rendbe hozza magát azok toxikus hatásától. Egyidejűleg többféle típusú betegséget is lehet így kezelni egy csapásra.” A vizsgálatok hat orvos felügyelete alatt zajlottak. És ez volt a baj. Amint az Amerikai Orvos Társaság képviselői megbizonyosodtak az eljárás tökéletességéről, következetes és megsemmisítő hadjáratot indítottak Rife és munkatársai, valamint minden frekvenciakészüléket használó orvos ellen. 

 

Üldözésük vehemenciája rémregénybe illő. 1939 márciusában egy orvosszimpatizáns laboratóriuma rejtélyes körülmények között kigyulladt és porig égett mialatt felkereste Rife-ot. Az egybegyűlt kutatók Rife módszerének megerősítését tervezték bejelenteni. A lángok pillanatok alatt olyan iszonyatos méretűek lettek, amit a New York Times főoldalas cikke szerint 75 ember sem tudott eloltani, több órán keresztül. 1944-ben valaki megmérgezte dr. Milbank Johnson pszichológiai és klinikai gyógyszerprofesszort néhány órával egy sajtókonferencia előtt, ahol társasága az 1935-38 közötti kutatási eredményeit akarta közzétenni. A mérgezés egy kórházban történt, ahová közvetlenül a konferencia előtt szállították be. Röviddel a halála után az általa alapított társaságának minden iratát megsemmisítették, és ma már a létezését is tagadják.

Ezt követően kollégái, a Dél-Kaliforniai Egyetem megmaradt tagjai szó szerint halálfélelemben éltek. De nem minden iratot sikerült megsemmisíteni, és a felépült betegekről is maradtak beszámolók, tanúvallomások. Ezeket tanulmá­nyozva Rife egyik szimpatizánsa, dr. Raymond Seidel publikált egy cikket a Smithsonian-ben. Az írás megjelenése után észrevette, hogy minden lépését követik, és egy sikertelen fegyveres me­rényletet is elkövettek ellene. Rö­viddel később egy újonnan felvett technikus ellopta Rife univerzális mik­roszkóp­jának legértékesebb alkatrészét, a kvarc­­prizmáját, és mint már szó volt róla ez­zel használ­ha­tatlanná tette. A frekven­ciaké­szülé­kek egyetlen gyártója a Beam Ray Cor­pora­tion egy koholt pereske­désben tönkre­ment an­nak ellenére, hogy a vádak alól sikerült tisztáznia magát.

Egyes orvosokat lefizettek, hogy meghamisítsák az eredményeiket, másokat akik erre nem voltak hajlandóak megfélemlítettek, vagy az orvosi praktizálástól való eltiltásukat helyezték kilátásba. Arthur Kendall-t közel negyedmillió dollárral vesztegették meg, aki ezután a munkáját otthagyva váratlanul kivándorolt Mexikóba. Rife-ot és társait is bíróság elé állították. A bíróság a gyógyítások tényeit nem tekintette bizonyító erejűnek. Rife minden kutatási eredményét, iratát, feljegyzéseit elkobozták a hatóságok. Rife maga 1946-ig bírta, míg idegileg megviselve, iszákos lett, és fokról fokra eladta a laboratóriumát. Egy másik Rife-tól független laboratórium, ahol hasonló „gyógyító elektromos energiás” kutatások folytak, a lángok martalékává vált, megint csak rejtélyes körülmények között. Csak egyetlen orvos maradt, dr. James Couche, aki minden atrocitás ellenére is kitartott, ameddig bírta.

 

Az ezotéria fejlődése azonban nem állt le. Minden tiltás ellenére sokat gyarapodtak ezoterikus ismereteink, melynek fényében utólag megállapítható, hogy mi történt és miért. Ennek tisztázása után néhány hónap alatt rekonstruálható lenne Rife módszere. Az univerzális vírusmikroszkóp valóban egy rendkívül nagy felbontású mikroszkóp volt, ami abban a korban forradalmasíthatta volna a mikrobiológiát. Ma már azonban az elektronmikroszkópok ennél nagyobb nagyításra is képesek, így semmilyen nehézséget nem okoz a vírusok, baktériumok megfigyelése. Könnyen beazonosíthatók velük a mikrobák, így semmi akadálya annak, hogy megállapítsuk a rezonanciafrekvenciájukat.

Az elektronmikroszkópban élő sejtek, mikrobák azonban in vivo nem tanulmányozhatók a mintafixálás, a vákuum, a dehidratálás és a speciális festési eljárás miatt. A Rife-féle nagy nagyítású transzmissziós fénymikroszkópban viszont a baktériumokat, a vírusokat életfolyamataik közben lehetett látni. Ez a lehetőség 80 évig elveszett számunkra. A Stefan Hell által 2000-ben kifejlesztett lézerfény mikroszkóp azonban megoldotta ezt a problémát. A STED (Stimulated Emission Depletion) mikroszkóp felbontása 60 nanométer, ezért alkalmas vírusok in vivo megfigyelésére is.[7] Eric Betzing és William Moerner pedig 2006-ban egy olyan mikroszkópot fejlesztettek ki, melynek felbontása 20 nanométer. Ezzel már a legparányibb vírus is látható. Ezeket a módszereket nanoszkópiának nevezik, és ma már világszerte használják. A három tudós a szuperfelbontású mikroszkópokért 2014-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Ezek a mikroszkópok már megfelelnek a célnak, de még mindig nem érik el az eredeti, megsemmisített változatot. RIFE kvarckristályokból álló prizmatikus mikroszkópjának felbontása 10 mikrométer volt, és az elektronmikroszkóppal ellentétben nem fekete-fehér, hanem színes képet adott.

A rezonanciafrekvencia tényét senki sem tagadja, mert mint tudjuk az univerzumban minden rezeg, semmi sincs nyugalomban. Ennek oka, hogy minden éteri részecskékből áll, az anyag is. Az éteri részecskék igen nagy frekvencián rezegnek, ami az összesűrűsödésükkel, anyaggá válásukkal lecsökken, és specifikussá válik. Atomjainak szerkezetétől függően minden anyag rezgési frekvenciája más, és ez vonatkozik az élő organizmusokra is. Ennélfogva semmi mást nem kell tenni, mint a fénymikroszkóp alá tett vírusokat, baktériumokat végigpásztázni egy frekvenciagenerátorral, és megállapítani a rezonanciafrekvenciájukat, vagyis azt a frekvenciaértéket, amelyen elpusztulnak. Besugárzás céljára Rife „audiospektrumos rezonáns frekvenciás” csövet használt, ami működést tekintve nagy valószínűséggel megegyezik Tesla nagyfrekvenciás plazmakisülési csövével. Ez a cső nagyon hasonlít a mi fénycsöveinkhez, csak nem fényt, hanem mágneses részecskéket bocsát ki magából. Ez a mágneses sugárzás pusztította el a mikrobákat.

A mágneses monopólusok léte fizikailag ismert, de mi nem használjuk semmire. Pedig ezek jelentik fejlődésünk zálogát. Ha nem használjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket, soha nem jutunk ki a kozmoszba, és tovább nyűglődhetünk bajainkkal, az anyagi világban leküzdhetetlennek tűnő problémáinkkal. A gravitációs részecske (graviton) és az éteri részecske idézi elő az összes transzcendentális jelenséget, melyek valójában nem mások, mint általunk nem ismert fizikai jelenségek. A héliumgázzal töltött mágneses monopólusokat kibocsátó cső kifejlesztése megoldható lenne, de ezzel nem érdemes foglalkozni. A Rife által használt besugárzó készülék, vagyis a hidrogéntöltésű gázkisüléses cső[8] ugyanis térsugárzó volt. Nem csak a beteget sugározta be, hanem a környezetét is. Valószínűleg ennek tudhatók be a rejtélyes, elolthatatlan tűzesetek is. Nem biztos, hogy gyújtogatás okozta a laboratóriumok leégését.

A következményekből ítélve Rife minden bizonnyal gravitációs részecskéket kibocsátó sugárforrást használt a gyógyításhoz. Mint tudjuk az éteri részecskék beszivárgása hűti az anyagot, míg a gravitációs részecskék melegítik. Egy bizonyos koncentráció felett ez a melegítő hatás oly mértékű, ami öngyulladást vált ki.[9] Ezt a fajta tüzet hagyományos módon eloltani sem lehet. Erre utal az a korabeli élménybeszámoló, mely szerint: „A lángok pillanatok alatt olyan iszonyatos méretűek lettek, amit 75 ember sem tudott eloltani, több órán keresztül.” Csak akkor aludt ki a tűz, miután az egész laboratórium porig égett. Ennek oka, hogy a tűzet szokásos módon, vízzel oltották. Azt pedig már a mitológiából is tudjuk, hogy a „sárkánytüzet” nem lehet vízzel oltani. A víz elektromosan vezető, ezért jól vezeti a mágneses monopólusokat is. Ha egy mágneses részecskékkel telített anyagra vizet locsolunk az olyan, mintha egy hagyományos tűzet benzinnel próbálnánk eloltani.

Ezeknek a baleseteknek az elkerülése érdekében nekünk koncentrált sugárnyalábokat kibocsátó sugárforrásra van szükségünk, amelyek csak a beteg testet sugározzák be. Erre legalkalmasabb a Klein-alakzat lenne. Ez a hajszálvékony rézhuzalból tekercselt mágneses monopólus elég nagy hatásfokú ahhoz, hogy kellően erős mágneses sugárzást hozzon létre, és csak egy irányban sugároz. Gerjesztéséhez nagyfeszültségű frekvenciagenerátorra van szükség. A hatásfok növelése érdekében a gerjesztést itt is szolitonhullámmal kell végezni. Az utóbbi évtizedekben kísérletek történtek e technika újraélesztésére, de ezoterikus alapismeretek hiányában a kutatások nem jártak sikerrel. A hagyományos gyógymódok pedig zsákutcának bizonyultak. Sem a gammasugárzás, sem a kemoterápia, sem a hiperter­miás rákkezelés nem hozott átütő eredményt. Arra azonban már rájöttek a kutatók, hogy a rákos sejtek valóban kék fényt bocsátanak ki magukból. Ezt kihasználva a lézerkéses operációknál könnyebben le tudják választani a rákos sejteket a testszövetekről.

 

A földön­kívüli civilizációk is a mágneses besugárzást módszerét használják a vírusos és bakteriális fertőzések okozta betegségek gyógyítására. A rákot is ezzel gyógyítják. Ők azonban nem aprózzák el a dolgot. Az összes rákos sejtet egyszerre elpusztítják, amelyet aztán a beteg napokig tartó kínszenvedések árán képes csak kiüríteni a testéből. Utána azonban teljesen meggyógyul. A műtétet egy végső stádiumban levő amerikai asszonyon hajtották végre, akinek a teste telis-tele volt áttételekkel, így a halála bármikor várható volt. Ez azonban nem történt meg, mert egy UFO-elrablás során meggyógyították. Helen eredetileg csípőcsontrákban szenvedett. Az operáció nem járt sikerrel, mivel áttételek képződtek a hasnyálmirigyén. Az újabb műtét során kiderült, hogy az áttételek időközben elborították a többi belső szervét is. Ennek láttán mint ilyenkor szokásos félbeszakították az operációt, és bevarrták a hasát. Miután a kemoterápia sem segített megmondták neki, hogy búcsúzzon el a hozzátartozóitól, mert hamarosan meg fog halni. Ekkor már iszonyú fájdalmai voltak, és alig vonszolta magát. Otthon fekve várta a halált.

Eközben egy éjszaka felébredt, mert úgy hallotta, hogy a nevén szólítják. Ezt követően ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy kocsiba üljön, és a sötét éjszakában elinduljon az ismeretlen hang által sugallt helyre. Kb. 5 kilométernyi út megtétele után nagy meglepetésére a megjelölt helyen egy UFO-t látott lebegni a talaj felett. Miután megállt előtte, az óriási méretű járműből fémes anyagú, testhez álló ruhát viselő alakok léptek ki, és felvitték a fedélzetre. Felfektették a műtőasztalra, és megvizsgálták az egész testét. Ehhez egy kisméretű, fordított gomba alakú műszert használtak. Miután néhányszor végighúzták rajta a vörös fényt kibocsátó műszert közölték vele, hogy rákos a bal melle, a mája, a jobb veséje, a hasnyálmirigye és az epéje is. A diagnózis felállítása után egy fájdalmas kezelés következett.

Először egy fémtálcához hasonló eszközt alkalmaztak. Ezt a két végén levő nyéllel kb. tízszer végighúzták a teste felett. Eközben Helen borzalmas hőséget és iszonyú fájdalmat érzett. Mint később elmondta, csak azért volt képes a megpróbáltatásokat elviselni, mert előzőleg a földi orvosok ször­nyűbb dolgokat is műveltek vele. A kezelés következő fázisában az idegenek valamiféle bíborszínű folyadékot fecskendeztek a hasüregébe. Ezután néhány deciliter igen sötét színű vért csapoltak le tőle. Majd injekciók következtek, amelyeket a hasüregébe, és a két oldalába adtak be. Az injekciózás után műszerekkel átvizsgálták az egész testfelületét, és közölték vele, hogy meggyógyították. Felöltözhet a kezelésnek vége. Végül a lelkére kötötték, hogy semmiféle orvosságot ne szed­jen be többé, tekintse magát gyógyultnak. Még mielőtt elbocsátották, elővettek egy égi térképet, és megmutatták, hogy honnan jöttek. Helen csak annyit tudott megjegyezni belőle, hogy valahonnan az Orion környékéről.

A fura eljárás után hazahajtott, és kimerülten ágynak dőlt. Másnap reggel igen rosszul lett, gyötrőbb fájdalmai voltak, mint korábban. Éjszakai kalandját elmesélte az aggódó fiának, aki nem hitt neki, ezért felkereste az említett helyszínt. Ott minden kételye eloszlott, amint meglátta a hatalmas kör alakú lenyomatott, és a sajátos módon megperzselődött növényzetet. Helen gyógyulásának utolsó fázisa meglehetősen rendhagyóan zajlott. Délután rossz szagú, ronda, fekete folyadékot hányt ki magából. Ijedtében azonnal elrohant a kórházba. Az orvosok közölték vele, hogy ez annak a jele, hogy hamarosan meghal. A következő két napon borzalmasan rosszul volt. Többször is elvesztette az eszméletét. Az orvosok megpróbáltak fájdalomcsillapítókat beadni neki, de ő az intelemre emlékezve nem vette be őket. Ezt követően azonban fordulat állt be az állapotában. Az ápoló személyzet vára­kozása ellenére a beteg nem halt meg, sőt egyre jobban lett. Három nap múlva pedig teljesen meggyó­gyult. Az orvosok megvizsgálták, és nagy meglepetéssel tapasztalták, hogy a szervezetében nyoma sincs a ráknak. Miután hazament Helen úgy érzete magát, mint aki sohasem volt beteg.

A fenti kórtörténet minden tekintetben tökéletesen dokumentált. Mind a beavatkozás előtti leletek, mind az utólagos vizsgálatok eredményei utólag is ellenőrizhetők. Azóta 25 év telt el, és Helen még mindig életben van. Makkegészséges. Ez az eset nem egyedülálló. John E. Mack amerikai tanszékvezető professzor az utóbbi évtizedekben több száz eltérítéses gyógyítást vizsgált ki. Akadt köztük tüdőgyulladásos eset, fehérvérűségben szenvedő beteg és izomsorvadás is. Ez a szám nem is olyan nagy, ha azt nézzük, hogy statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban eddig több mint 5 millió embert térítettek el a Földön kívüli civilizációk. A legtöbbször csupán megvizsgálják őket, de ha komolyabb betegséget fedeznek fel náluk, általában meg is gyógyítják a fedélzetre hurcoltakat.

Az iménti esetben azt is sejteni lehet, hogy a műtét során milyen eljárást alkalmaztak. A fémtálcaszerű szerkezet egy szubatomi energiasugarakat kibocsátó eszköz lehetett. Az általa keltett hőhatásból arra is következtetni lehet, hogy Yin jellegű koncentrált energianyalábokat bocsátott ki. Ezzel pusztították el a ráksejteket. Ezt követően ki kellett takarítani a szervezetből az életképtelenné vált sejteket. Erre szolgált a hasüregbe adott bíborszínű injekció. A vérbe felszívódott salakanyagot ott a helyszínen lecsapolták, a gyomorban összegyűltet pedig később a beteg kihányta. A belekben levő ráksejtmaradványok feltehetően a széklettel távoztak. Miután a ráksejtek egy idő után megtámadják és elpusztítják az egészséges sejteket, minden bizonnyal szükség volt sejtregenerálásra is. Valószínűleg ezt a célt szolgálták az utólag beadott injekciók. Más ufo-s esetek tanulmányozása is megerősíti, hogy a fejlett civilizációk szinte mindegyike rendelkezik olyan speciális folyadékkal, amely képes az elpusztult sejteket az étertest alapján regenerálni. Ennek megtörténte után következett az alapos műszeres vizsgálat, amely megállapította, hogy minden az elvárásnak megfelelően alakult.

 

Mi még messze állunk ettől a szinttől, Hiába áll rendelkezésünkre minden információ, melyekkel a ránk leselkedő veszedelmeket leküzdhetnénk, nem tudjuk átültetni a gyakorlatba. A visszahúzó erők folytán nem tudunk elindulni ezen az úton. Pedig a fentiekben felsorolt csapásokat sorra elháríthatnánk. Ehhez jelentős beruházási összegre sem lenne szükség, mert az ezoterikus találmányok mindegyike pár ezer forintból megépíthető. Csak az nincs, aki megcsinálja. A szakemberek nem mozdulnak, nem indulnak el ebbe az irányba, mert nem hiszek a megvalósíthatóságában. Most mindenki másokra mutogat, arra vár, hogy majd valaki a „szájába röpteti a sült galambot”. Ehhez azonban senkinek sincs kedve. Így minden marad a régiben, és oktondi birka módjára masírozunk a vágóhídra. Pedig a jövő ezoterikus kutatóira, fejlesztőire nem vár embertelen küzdelem. Az elvi alapok ugyanis rendelkezésre állnak, csak építkezni kell rájuk.

Ennek alapján a ráksejteket is könnyedén el lehetne pusztítani. Dr. Rife 80 éve rendelkezésünkre álló módszerével minden rákbeteg percek alatt meggyógyítható lenne, de senki nem tesz értük semmit. Az emberiség ugyanis úgy döntött, hogy inkább rakásra pusztulunk, de akkor sem kell nekünk ez a módszer. Aztán sajnálkozunk rajtuk, a hozzátartozók pedig könnyeiket hullajtva eltemetik őket. Utána életük végéig gyászolják halottjukat, és a sorsot hibáztatják a történtekért. Az eszükbe sem jut, hogy a saját ostobaságunk, csökönyösségünk miatt haltak meg. Rife és munkatársainak likvidálása után világszerte 500 millió ember halt meg rákban, teljesen feleslegesen. Köztük a tudományos és kulturális élet kiválóságai. Olyan pótolhatatlan emberek, akik még évtizedekig élhettek és alkothattak volna.

A rák felszámolásának legnagyobb gátja a háttérben játszódó hallgatólagos összeesküvés. Ennek lényege, hogy azok, akiknek módjukban állna, nem tesznek semmit a rákbetegek meggyógyításáért. Az orvosok féltik az állásukat, a gyógyszergyárak az extraprofitjukat, a politikusok pedig arra hivatkoznak, hogy ha mindenki meggyógyul, sok lesz a nyugdíjas. A nyugdíjpénztár pedig már a jelenlegi terheket sem képes elviselni. Mivel ezzel a módszerrel minden fertőző betegség megszüntethető lenne, a jövőben csak töredéknyi orvosra lenne szükség a balesetet szenvedtek ellátására. Szervi elváltozásokból eredő betegségek sem sújtanák az emberiséget. A Tesla által feltalált frekvenciagenerátorral ugyanis minden betegség megelőzhető lenne. 28 KHz frekvenciára hangolva a Tesla generátor által kibocsátott mágneses szoliton impulzusok harmonizálják a meridiánokat, helyreállítják az aura sérüléseit, és optimumra hangolják a csakrák működését. Ép étertest esetén pedig a fizikai test is ép, egészséges lesz. Ez sem tetszik a politikusoknak, mert az emberiséget már így is a túlnépesedés veszélye fenyegeti.

 

 

Hadüzenet a mikrobáknak

(Működési leírás)

 

Korunk embere nem tart igényt a több ezer éves tudományra, elveti az elődeink által elért eredményeket. Ezen ne csodálkozzunk, mert mi a száz évvel ezelőtti tudományos sikereinkre sem tartottunk igényt. Semmelweis Ignác már a XIX. század közepén felhívta az orvostársadalom figyelmét a kézmosás fontosságára. Ennek ellenére kórházi orvosaink manapság sem tartják fontosnak a gyakori kézmosást. Ezért egyik betegről a másikra viszik át a fertőzést. Így ma már minden kórház valóságos fertő. Aki oda bekerül, az nagy valószínűséggel betegen kerül ki onnan, ha egyáltalán élve kijut. Royal Rymond Rife csíraölő módszerével megszabadulhatnánk ugyan az összes fertőző betegségtől, de az orvoslobbi és a gyógyszermaffia likvidálta ezt az eljárást az alkotójával együtt. A gyakori kézmosást pedig kényelmetlennek tartják az orvosok. Ilyen körülmények a kórházi betegek hullanak, mint ősszel a legyek. Sokak szerint nem baj, hadd pusztuljanak. Azok után, amit csináltunk, ahogy viselkedtünk, ezt érdemeljük.

 

„Doktor úr, mosson kezet, mielőtt hozzám ér!” Ha egy ilyen mondat a kórházi ágyon abszurdnak is tűnhet, a felszólítás életmentő lehet. A betegekkel foglalkozók ugyanis három kézmosásból körülbelül kettőt elspórolnak. Nagy nemzetközi vizsgálatok igazolják, hogy a nők gyakrabban mosnak kezet, mint a férfiak, és ebben a „műfajban” az ápolónők jobban teljesítenek, mint az orvosok. Magyarországon évente mintegy 50 ezer beteg a slamposság miatt kórházi fertőzést szenved el. Egyik évről a másikra két és félszeresére nőtt a súlyos bélfertőzések száma a hazai kórházakban. 2012-ben már több mint ezren haltak bele az enyhébb esetekben csak hasmenéssel, súlyosabb esetben vastagbélgyulladással járó kórba.

Egyelőre nincs válasz rá, hogy miért pont most okoz robbanásszerűen kórházi járványokat ez a baktérium. Az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos folyóiratában (Proceedings of the Natio­nal Academy of Sciences, PNAS) publikált eredmények egyértelműen igazolták, hogy egyetlen úgynevezett szuperterjesztő például a kórházi osztályok között gyakran mozgó radiológus vagy fizikoterapeuta, aki elmulasztja megmosni a kezét , olyan mértékben terjesztheti a fertőzéseket, mintha az összes kórházi dolgozó 23 százaléka mulasztaná el a rendszeres kézmosást.

Az érintő, a simogató, a tapintó, a bátorítást nyújtó kézen is több millió apró fertőző lény nyüzsög. Az átlagos beteg testének minden négyzetcentiméterén tízmillió húgyúti, légúti, seb-, illetve véráramfertőzést okozó baktérium él. Az ép bőrről naponta egymillió sejt ürül, amelyek az ágyra, az ágyneműre, a beteg által használt eszközökre kerülnek, onnan meg azokra, akik kontaktusba kerülnek velük. Az ápolónők és a beteggel közvetlenül érintkező orvosok kezén az ágynemű érintése, a beteg megfordítása után száz és ezer kórokozót találhatnak. Az intenzív osztályokon dolgozó nővérek több mint negyede hordozott gennykeltő baktériumot, és ha elspórolja a kézmosást, viszi azt tovább a következő gondozottjára.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a fejlett országokban a betegek 5-10 százaléka fertőződik meg a kórházi tartózkodás során, míg a fejlődő országokban ez az arány meghaladhatja a 25 százalékot is. Az európai adatok azt mutatják, hogy 4,5 millió fertőzésből 37 ezer végződik halállal, további 110 ezer esetben pedig hozzájárul a beteg halálához. Egy két évvel ezelőtti ÁNTSZ-felmérés szerint Magyarországon évente mintegy 90 ezer ember kapott a kórházakban olyan fertőzést, amelyek mintegy fele alapos kézmosással elkerülhető lett volna. Mindez nem csak a meghosszabbodott kezelési idő, illetve a kórokozók ellenálló képességének fokozódása miatt okoz sok bajt.

A járulékos költségek is hatalmas terhet róhatnak az egészségügyi intézményre. Az elővigyázatlanságnak ugyanis nagy ára lehet: egyetlen MRSA (kórházi multirezisztens baktériummal fertőzött) beteg kezelésének költsége több millió forint. Az egészségügyi ellátás során kialakuló fertőzések világszerte a betegbiztonság egyik legégetőbb kérdését jelentik. A kézfertőtlenítési szabályok sulykolására évek óta óriási kampányok zajlanak világszerte, a kórházi kezelések során szerzett fertőzések vezető oka mégis a kézmosás hiánya maradt. Nálunk is.

„Orvost szinte soha nem láttam kezet mosni. Az ápolónő is leginkább a vérvétel előtt szokásos bőrfertőtlenítő spray-t fújta csak a kezére, mielőtt hozzám ért” meséli közvetlen tapasztalatait a súlyos autoimmun diagnózissal élő, alig harmincéves nő, akit az elmúlt hónapokban több hazai kórház intenzív osztályán is ápoltak. Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarta, egyáltalán zavarta-e ez a helyzet, egyértelmű igennel válaszol. „Miután az életben maradásom záloga volt, hogy ne kapjak semmilyen újabb fertőzést, a legszívesebben rákérdeztem volna: doktor úr, mosott kezet, mielőtt hozzám ért? De nem tettem meg. Egyszer sem. Féltem a fertőzéstől, de attól még jobban, hogy megsértem, magamra haragítom az orvost, és akkor nehezebb lesz.”

Az intenzív osztályokon, a sürgősségi ellátó helyeken a szükséges kézfertőtlenítések csupán 40-60 százaléka történik meg mondta lapunknak dr. Lám Judit, a Semmelweis Egyetem Közszolgálati Kar Egészségügyi Menedzserképző Központjának oktatója. A WHO és az egyéb nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlása szerint a beteg érintése, valamennyi szúrás (vérvétel, infúzió), sebellátás előtt, a páciens kezelését követően, illetve közvetlen környezetének, például az ágyneműjének vagy egyéb tárgyainak érintése, vagy váladékaival való találkozás után kezet kellene mosni. Ezt az ajánlást az ellátók Magyarországon is ismerik, a gyakorlatban mégsem lehet elérni, hogy a beteggel kapcsolatba kerülők mindig kezet mossanak, amikor kellene. Gyakran a feltételek hiányoznak a betegágy, vizsgálóhely közvetlen közelében lévő vízcsap, szappan, vagy a zsebben hordható, az ágy végére függeszthető alkoholos fertőtlenítős flakon. Ha pedig ezek meg is vannak, akkor az idő kevés.

Az intenzív osztályokon a nővérnek egyetlen műszak alatt jó néhányszor kell ágyat rendezni. Háromszor-négyszer injekciót, tablettát osztani, infúziós szereléket bekötni, naponta többször is vérnyomást, pulzust, testhőmérsékletet mérni, ezen felül szükség szerint cserélni a katéteres zacskót, ágytálazni, s ki tudja még mi mindent tenni a beteg körül. Ha csak az említetteket vesszük számba, már akkor is összejön műszakonként legalább 300-400 kézmosás. Ha ezt valaki szabályosan szeretné végezni a hagyományos szappanos, vizes kézmosáshoz 40-60 másodpercre, alkoholos bedörzsöléshez pedig 30 másodpercre lenne alkalmanként szüksége. Nemzetközi mérés szerint az egészségügyi dolgozók, ha mosnak is kezet, tíz másodpercnél többet nem szánnak rá.

Lám Judit szerint a kézmosás elhanyagolásnak az is oka, hogy ennek nincs közvetlen, azonnal észlelhető következménye. Ha a mosatlan kézzel át is kerül az egyik betegről a másikra a kórházi fertőzés, és az a beteg állapotának romlását, netán halálát okozza, utóbb nem lehet bizonyíthatóan visszavezetni ezt a kézmosás elhagyására. De nincs olyan közgazdasági mérés sem, amely egyértelműen megmutatná, mennyit takaríthat meg a kórház a kézmosási szabályok betartásával. A leg­ele­settebb betegeket kezelő osztályokon (intenzív, sürgősségi, koraszülött részlegeken) végeztek olyan méréseket, amelyek megmutatták, hogyan változik a kórházi fertőzések aránya a kézmosások gyakoriságával. Ott, ahol például 48 százalékról legalább 66 százalékra javították a kézmosások gyakoriságát, a kórházi fertőzések addigi 17 százalékos aránya 10 százalék alá csökkent.[10]

 

A kórházak intenzív osztályain dolgozó nővéreknek egyetlen műszak alatt ágyrendezés, injekció-beadás, tablettaosztás, infúziós szerelék bekötése, vérnyomás-, pulzus-, testhőmérséklet-mérés, katéteres zacskó cserélés, ágytálazás, pelenkázás stb. során műszakonként legalább 400 alkalommal kellene kezet mosni. Ha ezt a nővér, ápoló szabályosan szeretné végezni a hagyományos szappanos, vizes kézmosáshoz kb. 60 másodpercre lenne alkalmanként szüksége. Ez naponta 400 percet vesz igénybe, ami azt jelenti, hogy napi munkaidejéből 6-7 órát kézmosással tölt el. Ez nyilvánvaló képtelenség, mert akkor mikor fog dolgozni. Az orvosoknál is ez a helyzet. Ahhoz, hogy a fertőző baktériumokat, vírusokat ne vigyék át egyik betegről a másikra, állandóan kezet kellene mosniuk. Ez az elővigyázatossági előírás betarthatatlan, szigorú alkalmazása megbénítaná a kórházak és rendelőintézetek munkáját. A munkaköri leírás ugyan szigorúan előírja, hogy:

1. Fertőtlenítsünk kezet a páciens érintése előtt.

2. Fertőtlenítsünk kezet közvetlenül az aszeptikus beavatkozás előtt.

3. Fertőtlenítsünk kezet közvetlenül a váladékkal való szennyeződés lehetősége után (a kesztyű levételét követően).

4. Fertőtlenítsünk kezet miután megérintettük a beteg környezetében levő tárgyakat még akkor is, ha a beteget magát nem érintettük.

A kórházi dolgozók csak ily módon védhetik meg magukat a kórokozóktól, és akadályozhatják meg azok átvitelét a beteg környezetébe. A működési szabályzat azonban arra nem tér ki, hogy ha ezeket az előírásokat szigorúan betartják, akkor mikor fognak gyógyítani. 

Ezt az áldatlan állapoton csak egy módon lehet segíteni: radikális megoldást kell alkalmazni. A fertőző baktériumok, vírusok ellen nem védekezni kell, hanem véglegesen ki kell irtani őket, egyszer s mindenkorra meg kell szabadulni tőlük. Nem antibiotikumokkal, fertőtlenítőszerekkel kell elpusztítani őket, hanem fizikai módszerekkel. A vegyszeres megoldás gyakori, esetenkénti alkalmazást igényel, vagyis betegenként, műveletenként ismételni kell. Egy fizikai jelenség bevetésével viszont az összes fertőző csíra percek alatt elpusztítható. Ez a fizikai jelenség a mágneses sugárzás. Ennek leghatékonyabb alkalmazási módját, a rezonanciafrekvencián történő besugárzást az amerikai ifj. Royal Rymond Rife találta fel. Az általa kifejlesztett sugárgenerátorral nem csak a kórházakba került betegek csíramentesíthetők, hanem a különféle gyógyeszközök is. A felszerelés és a kórházi helyiségek fertőtlenítésének legegyszerűbb módja, hogy a lemosásukhoz használt vízzel el kell nye­let­­ni a különböző frekvenciájú mágneses sugarakat. Ez maradéktalanul elpusztítja a kórházban fellelhető összes vírust és baktériumot. (Hulda Regler Clark szerint a 33 kHz-es frekvencia képes elpusztítani a szervezetünkben és környezetünkben a rendkívül káros parazitákat.) Így néhány hét alatt sterilizálható az összes egészségügyi intézmény.

 

A kórokozók elleni védelmet mind jobban nehezíti a multirezisztencia is, ami azt jelenti, hogy napjainkra a vírusok és a baktériumok már minden elképzelhető antibiotikum ellen rezisztenssé váltak, még azok ellen is, amelyeket nem ismernek. Legsúlyosabb a helyzet a rák­gyógyítás terén. Az előbb említett rezisztencia miatt a kemote­rápiás módszerek egyre kevésbé hatásosak. Ráadásul a rákos sejtek kifejlesztettek magukban egy kis „pumpát”, melynek segítségével valósággal kiköpik a nekik nem tetsző vegyi anyagokat, még akkor is, ha azokkal korábban soha nem találkoztak, tehát nem volt rá alkalmuk beazonosítani őket, és megtanulni ellenük a védekezést. Már olyan szuperbaktériumok is vannak, melyek nem csak rezisztensek az antibiotikumokkal szem­ben, hanem táplálékként fogyasztják őket. (Az első szuperbaktérium a XX. század végén jelent meg, és minden antibiotikumnak ellenáll. Az NDM-1 baktériumot Indiából és Pakisztánból már számos nyugati országba behurcolták, és már sok halálos áldozata van a fertőzésnek. Veszélyességét fokozza, hogy génjei más baktériumokba is átvihetők.)

Egyre nyilván­valóbb, hogy a mikroorganizmusok meg fogják nyerni a háborút ellenünk. Az anti­biotikumos és vegyi kezelés korábban hatékony fegyverét lassan letehetjük, mert már csak a káros mellékhatásuk maradt meg, használni egyre kevésbé képesek. Mindezek tetejébe a kivágott őserdők mélyéről szinte ­hetente szabadulnak ránk új vírusok és baktériumok, amelyek ellen semmilyen módon sem tudunk védekezni. A legtöbbjüket még beazonosítani sem tudjuk, így bármikor felütheti a fejét egy világméretű járvány, amellyel szemben teljesen tehetetlenek leszünk. A virológusok azt sem tartják kizártnak, hogy a dzsungelekhez hasonlóan a sarki jégtakarók alatt is találhatók ismeretlen kórokozók. Ha a globális felmelegedés következtében ezek kiszabadulnak a jég fogságából, egy olyan vírusrobbanás történik a Földön, ami ellen az ép immunrendszerű emberek is védtelenek lesznek. A több mint 10 ezer éves ősvírusokkal szemben ugyanis nem tudott kialakulni az immunitásunk.

A másik gond, hogy az új kórokozók beazonosítása, a velük szemben hatékony szérumok kikísérletezése, gyártásba vitele és gyógyszerként való engedélyeztetése iszonyatosan sokba kerül, nem is szólva a folyamat időigényességéről. Csupán a gyógyszerengedély kiadását megelőző toxikoló­giai vizsgálatok, valamint az állatokon majd embereken végzett kísérletek min. 5 évet vesznek igénybe készítményenként. A kellő technológiai fejlettséggel rendelkező nyugati országokban egy-egy új gyógyszer kifejlesztése 800 millió dollárt is felemészthet. Ha ezt a helyzetet összevetjük az új kórokozók rohamosan növekvő számával, hamar rá fogunk jönni, hogy az orvostudomány néhány év múlva csődöt vall. A hagyo­mányos úton haladva nem fogjuk bírni az iramot, az idő- és pénzhiány miatt biztos vesztesként kerülünk ki ebből a versenyből. Ezt egyébként már maguk a tudósok is elismerik. Az „Archives International Medicine” című folyóirat ezt írta egyik vezércikkében: „Ma már nem az a kérdés, hogy az ember elveszti-e a mikrobák világával folytatott harcot, hanem az, hogy mikor veszti el.”

Ebben a küzdelemben csak egy módon lehet nyerni, ha felhagyunk a vegyi, illetve organikus úton történő véde­kezéssel, és áttérünk a fizikai módszerekre; közülük is a leg­hatékonyabbra, a mágneses besugárzásra. A kórokozók fizikai úton történő megsemmisítésének nagy előnye, hogy nem fajspe­cifikus. Minden élőlény ellen bevethető, függet­lenül annak származásától és méretétől. A pusztító hatás azonnali, és semmilyen mellékhatással nem jár az alkalmazása. Mint az előzőekben is láthattuk ennek oka, hogy az egészséges sejtek a szubatomi energiahullámok által elvont energiát a me­ridiánláncból pótolni tudják. Egyébként a földönkívüliek is ezt az egyszerű és olcsó módszert alkalmazzák a számukra ismeretlen földi vírusok ellen. Az általuk elrabolt emberek elmondása szerint a jármű fogadási csarnokában kékes fényt láttak, amely leginkább a mi germicidlámpánk (germicid = csíraölő) fényéhez volt hasonló. Ezeknek a derengő fényt keltő Yang jellegű szubatomi energia­hullámoknak az a feladatuk, hogy az űrhajóba általunk behurcolt mikroorganizmusokat megöljék, és ezt követően már „sterilen” kerüljünk át a vizsgáló terembe.

Sajnos ezeknek az energiahullámoknak egyelőre sem az intenzitását, sem a pontos frekvenciáját nem ismerjük. Ezt nekünk kell kikísérleteznünk biológusok, orvosok, fizikusok és mérnökök összefogásával. Különösen a kórházakban lenne nagy szükség erre a fertőtlenítő eszközre. Az Egyesült Államokban pl. évente 2 millió ember betegszik meg kórházban szerezett vírusoktól, és baktériumoktól. Közülük 90 ezer meg is hal. Más országokban még rosszabb a helyzet. A járóbeteg-ellátás­ban tevékenykedő orvosok is tehetetlenek a fertőző betegsége ellen. Kellő műszerezettség hiányában nem tudják beazonosítani a kórokozót. 

 

A fertőzést okozó baktérium kiderítésére csak kórházban végeznek mikrobiológiai tenyésztést. A háziorvosoknak nincs lehetőségük célzott kezelést végezni. Ezért felírnak egy széles spektrumú antibiotikumot, ami olyan hatást vált ki a szervezetben, mint egy szőnyegbombázás. A kórokozó baktérium mellett kipusztítja a hasznos baktériumokat (pl. a bélflórát) is a szervezetből. A gyakori antibiotikumszedés ennél is veszélyesebb hatása, a multirezisztencia. A baktériumok egy idő után rezisztensek lesznek az antibiotikumokra, és szuper baktériummá válnak. Ekkor kezelhetetlenek lesznek, mert semmilyen gyógyszer nem pusztítja el őket. Vannak országok ahol csak mikrobiológia lelet alapján lehet felírni antibiotikumot. A célzott kezelés következtében Hollandiában 1% alatt van a multirezisztens betegek száma. Belgiumban viszont mindenki szabadon vásárolhat antibiotikumot a patikában. Ezért itt lényegesen nagyobb a rezisztencia aránya. Legellentmondásosabb a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a beteg feljelentheti az orvost, ha nem ír fel neki antibiotikumot. Itt, ha valaki eltüsszenti magát, már rohan is az orvoshoz, hogy antibiotikumot írasson fel. Ezt az orvos akkor is felírja, ha indokolatlannak tartja, mert nem szeret pereskedni.

A legnagyobb tévedés ezen a téren, hogy a beteg vírusos fertőzés (pl. influenza) esetén is ragaszkodik az antibiotikus kezeléshez, holott az antibiotikum teljesen hatástalan a vírusok ellen. Vírusfertőzésre jelenleg egyetlen gyógymód létezik, az immunrendszerünk. Ha erre a védelmi rendszerre nem vigyázunk, ha egészségtelen életmódunkkal legyengítjük, tönkretesszük az immunrendszerünket, akkor a vírusos fertőzésbe, illetve az általa keltett szövődményekbe bele is pusztulhatunk. Nem véletlen, hogy évente világszerte több száz millió ember hal meg különböző fertőzések következtében. Ennek azonban nem kellene így történnie. Már 80 éve egyetlen embernek sem szabadna fertőző betegségekbe belehalni.

 

A veszedelmes vírusok mind­egyike kiirtható lenne mágneses kezeléssel. Ehhez semmi mást nem kellene tenni, mint besugározni őket a rezonanciafrekvenciájukkal. A ter­mészetben is kiirthatók lennének a káros rovarok, rágcsálók. Ehhez nem muszáj egyenként besugározni őket. Semmi mást nem kellene tenni, mint vízzel elnyeletni a specifikus energia­sugárzást, és az ily módon kezelt vi­zet a réteken, erdőkben szétlocsolni. A permetezést szúnyogirtó repülő­gé­pekkel könnyen el lehetne végezni. Ezzel a módszerrel az összes kullancs kiirtható lenne. Még pénzbe sem kerülne ez a fajta rovarirtás, mert a folyókból kinyert öntözővíz semmibe sem kerül, a sugárgenerátor áramfogyasztása pedig elhanyagolható. A kórházi fertőzések is egyszer s mindenkorra megszüntethetők lennének. Ehhez csak egy alapos takarításra lenne szükség. Mosóvízként most nem lúgos vizet vagy hipót kell használni, hanem a kórokozók rezonanciafrekvenciájára felmágnesezett vizet. Rezonáns mágneses hullámokkal kezelt vízzel a szuperbaktériumok is elpusztíthatók. (Világszerte évente 10 millió ember hal meg antibiotikum-rezisztens fertőzésekben.)

 

A Rife által feltalált módszer nemcsak a rák és a fertőző betegségek gyógyítására képes. Segítségével az összes mikroorganizmus (vírus, baktérium, gomba) elpusztítható. Sőt még az élősdi rovarok is. Semmi mást nem kell tenni, mint megállapítani a kártevő rezonanciafrekvenciáját, és besugározni vele. Percek alatt szétesik, elpusztul. A természetben persze nem lehet minden egyes beteg növényt, rovari kártevőt egyenként besugározni, de erre nincs is szükség. Ez esetben több hektoliternyi vizet kell besugározni ezzel a frekvenciával, és szét kell locsolni a fertőzött területen. Ily módon néhány hét alatt meg lehetne szabadulni pl. a vadgesztenyefákat pusztító aknázómolytól vagy erdőkben rejtőző fertőző kullancsoktól. A parlagfüvet is nyomtalanul kiirthatnánk. A vállalkozónak nem kellene mást tenni, mint a mágneses sugárzást kibocsátó generátor megvétele után rákapcsolni a készüléket a számítógépére. Rátelepíteni a kártevők listáját és rezonanciafrekvenciáját tartalmazó programot, rábökni a kiirtandó csírára vagy kártevőre, és elindítani a besugárzást. Az így előállított vizet aztán hektoliterszámra forgalmazhatná. A csapvíz felmágnesezése olyan kevés áramot igényel, hogy szinte semmibe sem kerül. Az elérhető hasznon pedig összességében végtelen, mert akkora igény van a világban a kártevőmente­sítésre, ami kielégíthetetlen.

Ennek az eljárásnak a segítségével ismét termelésbe lehetne venni azoknak a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyek fokozottan érzékenyek a kártevőkre. Csak egy példát kiragadva ezzel a módszerrel ismét termeszthető lesz a Gros Michel. Ez a banánfajta a jelenleg termesztett Cavendish banánnál sokkal édesebb és ízletesebb volt, de a Fusarim oxisporum gomba megtámadta a gyökerét és keringési rendszerét. Emiatt a növény nem jutott elég vízhez, és elpusztult. Permetezéssel nem tudtak védekezni ellene, mert ez a gomba a talajban terjed, és évtizedekig lappang. A fertőzött talaj mágneses vízzel történő öntözésével azonban ez a mikroba is elpusztítható. Ezt teszik a földönkívüli civilizációk is Beszámolójuk szerint egy 100 méter széles, vetőgépszerű géppel minden tavasszal végigmennek a termőföldeken, és csíramentesítik a talajt. A gép a rotációs kapához hasonló módon fellazítja a földet. Ezt követően a talajrögöket mágnesesen besugározza a munkagép. Az ily módon fertőtlenített földbe vetik el a magot. A mágneses csíramenetesítés annyira hatékony, hogy ezt követően nincs szükség semmilyen permetezésre, növényvédelemre.

Mivel az összetettebb élőlények, így a növények is rendelkeznek fajtaspe­cifikus energiakisugár­zás­sal, longitudinális mágneses hullámokkal könnyen megoldható lenne a gyomnövények vegyszermentes kiirtása is. Az évente több száz milliárd forint kárt okozó parlagfüvet is végleg kiirthatnánk. Csupán meg kellene öntözni a fertőzött területeket, a parlagfű rezonanciafrekvenciájának megfelelően kezelt mágneses vízzel. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy nemcsak a gyomnövény pusztul el, hanem gyökere is. Ezáltal az évelő növények a következő évben sem tudnak kihajtani, végleg megszabadulhatunk tőlük. Eközben a többi növényt nem éri semmi károsodás. Úgy reagálnak erre a fajta vízre, mintha közönséges öntözővíz lenne.

 

Ezt a készüléket az élelmiszeripar is jól használhatná. Segítségével többé nem lenne szükség tartósítószerekre. A futószalagon készülő befőtteket, konzerveket nem pasztörizáló fürdőn vezetnék át, hanem egy mágneses sugarakat kibocsátó alagúton. A minden anyagon áthatoló mágneses sugarak az összes mikroorganizmust megölnék a légmenetesen lezárt üvegekben, fémdobozokban. Ez a fer­tőtlenítés annyira tökéletes, hogy az így kezelt ételek évtizedekig ehetők maradnának. Így a jövőben nem merülne fel a szavatossági idő problémája. Többé semmi nem romlana meg. A gyártónak csak azt kellene feltüntetni a csomagolásán, hogy az élelmiszer meddig tartja meg a beltartalmi értékét. A pasztörizálás kiiktatásával megmaradna a tej és különféle tejtermékek enzimtartalma, és a zöldségek C-vitamin-tartalma. (Enzimek hiányában az élelmiszerek ásványianyag-tartalma nem tud felszívódni a szervezetbe, ami kiegyensúlyozott táplálkozás esetén is különböző hiánybetegségeket vált ki.)

A hűtőházak is átalakulnának. Már nem kellene fagyasztani az élelmiszereket. Elegendő lenne mágneses sugárzásnak alávetni, majd +1 °C-on, oxigénszegény környezetben tartani, hogy ne száradjanak ki, ne oxidálódjanak a zöldségek, gyümölcsök. Emellett nem kellene többé éretlenül leszedni a gyümölcsöt a fáról, attól tartva, hogy a hosszú raktározás során túlérik, megromlik. A kontinentális éghajlat alatt élők is élvezhetnék az érett banán, ananász, mangó és egyéb trópusi gyümölcsök ízét, mert az éter tartósítaná őket.  Ugyanez megvalósítható a háztartásokban is. A jövőben hűtőszekrény helyett szubatomi tartósítószekrényeket fognak gyártani, fagyasztó fiókok nélkül. Ezekben egy kis fogyasztású elektromágnes sejtromboló fagyasztás nélkül fogja az élelmiszerek frissességét megőrizni. A mágneses sugárkezelés hatására ugyanis a mikrobák elpusztulnak, ezért nem kell mélyhűtéssel megakadályozni a szaporodásukat. Az új típusú hűtőszekrényekben a kompresszor továbbra is megmarad, mert az élelmiszereket fogyasztható hőmérsékletre kell hűteni. (Ez főleg nyáron, a kánikulában elengedhetetlen.) Az aszalódás megakadályozása érdekében a zöldségeket, gyümölcsöket már nyugodtan be lehet csomagolni légmentesen záró polietilénfóliába. A befülledés miatt már nem rothadnának meg. A sajt sem penészedik meg többé. Polietilénfóliába csomagolva a kiszáradás ellen is védve lesz.

Ez az újfajta hűtőszekrény az élelmiszerpazarlást is megszünteti. Jelenleg évente több százmillió tonna élelmiszer romlik meg a rak­tárakban és a szupermarketek polcain világszerte. Ezt a hűtőgondolák csíraölő elektromágnessel történő ellátása fogja megakadályozni. Ugyancsak több százmillió tonnára rúg a háztartásokból kikerült élelmiszerek mennyisége. Az otthoni élelmiszerpazarlás legfőbb oka, hogy a háziasszonyok a lejárt szavatosságú élelmiszereket kidobják. A szubatomi tartósí­tószekrényekben azonban semmi sem fog megromolni. Ha túlvásároltuk magunkat, egy idő után biztosan elfogy a maradék. Ehető élelmiszert senki sem fog kidobni, mert ez olyan, mintha a pénzét dobná a kukába. A FAO felmérése szerint világszerte 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül évente a szemétbe. Kidobásuk fő oka szavatossági idejük lejárta. Ez egy olyan világban történik, ahol 1200 millió ember éhezik, és közülük évente 30 millió éhen hal.   

Sugárzással történő sterilizálást egyébként már ma is használnak mind az élelmiszeriparban, mind pedig az orvosi segédeszközök gyártása során, pl. injekciós tűk csíramen­tesítésére. Ez idő szerint azonban a sterilizálás radioaktív sugárforrással történik, ami nagyon megdrágítja az eljárást. A tetemes költség egyrészt a gamma sugarakat előállító kobaltágyú magas árából, másrészt a kezelő személyzetet a káros radioaktív sugaraktól védő biztonsági felszerelés kényszerű alkalmazásából ered. Miután a szubatomi energiabesugárzás nem jár ilyen hátrányokkal, ezért semmi sem fogja meggátolni ennek a tartósító eljá­rásnak a széleskörű elterjedését. Ráadásul a radioaktív sugárzással ellentétben a tartósított élelmiszerben nem keletkeznek szénhidrogének, valamint szabadgyökök, amelyek rákot, érelmeszesedést és korai öregedést okoznak. Mindemellett a besugárzott élelmiszer biológiailag holt anyaggá válik. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a gamma sugárral kezelt burgonya, fokhagyma, vöröshagyma nem csírázik ki. Ezt eddig járulékos előnyként könyvelték el az élelmiszer-forgalmazók, de ennek árát egészségkárosodással fizetjük meg. A koncentrált mágneses sugárzás azonban nem roncsolja a sejteket, nem teszi élettelenné a csíramentesített élelmiszert.

A szubatomi energiasugárzó hordozható változatának a kirándulók, a turisták is nagy hasznát látnák. Övükre erősítve távol tarthatnák maguktól a szúnyogokat, a kullancsokat, a méheket, darazsakat és egyéb rovarokat. Még a kutyák és a különféle vadállatok ha­rapásától is megvédi őket. Nem kell többé tartaniuk a maláriától, a Lyme kórtól, a veszett állatoktól és a ragadozók támadásától. Ez a módszer a cápák elriasztására is alkalmas. Az ausztráliai Sea Change vállalat olyan szörfdeszkát fejlesztett ki, amely mágneses mezővel távol tartja a tengeri ragadozókat. (Az állatok agyfrekvenciája alfa szinten van, ezért rendkívül érzékenyen reagálnak a mágneses kisugárzására. Szinte pánikszerűen menekülnek, hogy minél távolabb kerüljenek a sugárforrástól.) Az előzőekben ismertetett szubatomi germicidlámpa a bakteriális és vírusos fertőzésektől fogja az utazókat megóvni. A trópusi országokban is nyugodtan ehetnek-ihatnak bármit, ha előt­te ezzel a csíramentesítő eszközzel besugározzák. Ezeket a sors által felkínált lehetőségeket azonban mi nem fogadtuk el. Többre tartottuk a betegek hagyományos kezelésével járó profitot, mint az életünket és az egészségünket.  

 

Budapest, 2018.01.30.

                                                                                                                                

                                                                                                                                                                                      

Kun Ákos

Kun Elektronikus Könyvtár

http://kunlibrary.com

 

 

 

 

 Ó Kun Ákos

 Budapest, 2018.

E‑mail: info@kunlibrary.com

 kel@kunlibrary.com     

 kunlibrary@vipmail.hu

 



[1] rájel rejmon(d) rájf

[2] Tesla már száz évvel ezelőtt végzett ilyen kísérletet Manhattan-ben. Tenyérnyi méretű infrahang generátorát ráerősítette egy félig kész tízemeletes épület egyik gerendájára. Ráhangolta az épület rezonanciafrekvenciájára. Erre a toronyház recsegett-ropogott. Ezt látva a munkások pánikszerűen kimenekültek, mert azt hitték, hogy földrengés van. Kihívták a rendőrséget is. Ekkor Tesla zsebre vágta a készülékét, és elsétált a helyszínről. Mint később megjegyezte 10 perc alatt le tudta volna rombolni az épületet. 

[3] Valószínűleg ez az oka, a földönkívüliek által elrabolt és meggyógyított személyek forróságérzetének is. A frek­ven­ciaspecifikus energiabesugárzás következtében a rákos sejtek túlmelegedtek, és elpusztultak. Utána már csak a szervezet kitakarítása volt hátra, ami kevesebb fájdalommal járt. (Lásd Az ezotéria kivitelezése című könyvem I. kötetében (II. fejezet, Földönkívüliek orvostudománya című rovat.) Mivel ők nem elektromágneses, hanem sokkal hatékonyabb mágneses sugárzást használnak, egyetlen kezeléssel is teljes gyógyulást érnek el.

[4] rejmon(d) szeid(l)

[5] Dr. Rife 1971-ben halt meg, a hivatalos álláspont szerint válium-túladagolásban. A boncolást végző orvos először idegenkezűséget állapított meg, ám egy ismeretlen telefonáló fenyegetésére visszavonta ezt a véleményét. Hogy ki volt az ismeretlen telefonáló, nem nehéz kitalálni. Dr. Rife aurakutatással is foglalkozott, ahol szintén igen jelentős eredményeket ért el. Emiatt a CIA frontális indított ellene. Három kollegáját titokzatos baleset érte, laboratóriumát felgyújtották, egy másik telephelyére ismeretlenek betörtek, és elvitték a kutatásaival kapcsolatos összes dokumentumot.  

[6] Az itt-ott fellehető töredékekben csupán kéttucatnyi mikroba rezonanciafrekvenciája található. Ezek a Zapper honlapon láthatók. Webcím: http://www.gartier.sk/zapperhu/index.php?option=com_content&task=view&id=21&Itemid=35

[7] A STED mikroszkópot a német Carl Zeiss Microscopy GmbH gyártja.

[8] Ez a cső olyan erős hullámokat bocsátott ki, hogy egy autóra szerelt hordozható készülékkel végigment egy falun, és megszüntette az influenzajárványt. A megfelelő frekvenciára hangolt mágneses sugarak több száz méteres körzetben elpusztították az influenzavírusokat.

[9] Valószínűleg ez okozta 1895-ben Tesla laboratóriumának leégését is.

[10] Danó Anna Népszabadság, 2013. augusztus 3. (4. oldal)