Ennek a műnek az

Ezot. körkép-TEXT-HTML

változata az adatbázisokba történő indexelést szolgálja,

a benne található szakkifejezések internetes keresését

segíti elő.

 

Az Ezoterikus körkép

olvasásra szolgáló Word- és

platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF

változata az alábbi honlapról tölthető le:

 

http://kunlibrary.com


 

 

 

KUN ÁKOS

 

EZOTERIKUS KÖRKÉP

 

 

 

(I. kötet)

 

 

 

 

Mottó:  „A csodák ott kezdődnek,

ahol az emberi érzékek falat állítanak

a természeti jelenségek megértése elé.”

 

Ursula Spielmann

 

 

 

 

„Ha az evolúció nem tud érvényesülni, jön a revolúció;

A természet nem törölte el a halálbüntetést!”

 


 

 

 

 

Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is megismerhessék az óhaza ezoteria terén elért eredményeit.

Ez a mű azonban más nemzetek számára is hasznos lenne. Anyagi helyzetem viszont nem teszi lehetővé műveim széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdeklődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek különféle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.

Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. UniCredit Bank Hungary Rt. Közreműködésüket előre is köszönöm.

Annak érdekében, hogy a számítógéppel nem rendelkezők is hozzájuthassanak ezekhez a művekhez és a bennük található hasznos infor­mációkhoz, ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállal­ják könyveim nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: info@kunlibrary.com vagy kel@kunlibrary.com

 

 

 

A hátsó borító szövege (1. Kötet):

 

Ennek a könyvnek fő profilja a természetgyógyászati módszerek ismertetése. Ennek során részletesen bemutatásra kerül az Agykontroll, az akupunktúra, az elektrostimuláció, különféle kiegészítő természetgyógyászati módszerek, valamint egy új gyógyító eljárás, a magnetopresszúra. Ez a kötet átfogó tanácsokat ad az egészséges táplálkozással kapcsolatban is, sőt foglalkozik a lélek gyógyításával, és kitér a hit szerepére a modern társadalomban. Összefoglalja a karmaelmélet lényegét, és felhívja a figyelmünket az ok-okozati törvény egyéni és közösségi kihatásaira. Ebből a kötetből megtudhatjuk, hogy mi az élet határköve, és mi az élettelen anyag élővé válásának kritériuma. Feltárja a Fülöp-szigeteki gyógyítók által alkalmazott sebészeti eljárás fizikai alapjait. Alapos ismereteket nyújt a földsugárzásokról, valamint a különböző tárgyakból kiáramló formasugárzásokról. A szubatomi energiasugárzás fizikai jellemzőinek boncolása során sok mindent megmagyaráz az a feltételezés, hogy a gravitációs kisugárzás és az éteri sugárzás áramlási sebessége 12 nagyságrenddel meghaladja a fénysebességet. Ennek alapján érthetővé válik, hogy a több ezer fényévnyire lévő csillagok miért képesek befolyásolni a sorsunkat, és arra is magyarázatot kapunk, hogy a SETI prog­ramban tevékenykedő kutatók miért nem találnak rádióhullámokat a világűrben. Végül életünk szinte minden szférájára kiterjedően megismerhetjük várható jövőnket.

 

 

 

Megjegyzés:

 

A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az Internetre. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a Szövegszerkesztési ismeretek című könyvemnél található betűtáblákat másoljuk be a Windows operációs rend­szer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt a Normál nézetet állítsuk át Oldalkép, illetve Nyomtatási el­rendezés nézetre, és ellenőrizzük a sorok hézagmentességét. Ha a megnyitáshoz használt programból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben a szövegállományt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra. Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a Kun Elektronikus Könyvtár Kellékek mappájából betöltjük az MSHY_HU.USR elválasztó kivételszótárt az Office à Proof mappánkba.) Az Office 97 2003 szövegszerkesztő programok és a Windows 98 Windows XP operációs rendszerek kez­dők számára is érthető formában leírt kezelési szabályaival, valamint a házilagos könyvgyártással foglalkozó művem szintén az alábbi webhelyen található: http://kunlibrary.com


ELŐSZÓ

 

Ez a kiadvány tulajdonképpen egy cikksorozat, amely eredetileg az ELIXÍR magazinnak készült. Ők azonban a terjedelme miatt nem vállalkoztak a leköz­lésére, ezért az időközben elkészült hét cikket most egybefűzve, könyv alakban adom közre. Bizonyára sokaknak feltűnik majd, hogy ennek az átmeneti egészségkárosodások árán kikísérlete­­zett, és rengeteg munkával összeállított tanulmány­kötetnek viszony­lag szolid az ára. A magas nyomdai színvonal és a jelentős terjedelem ellenére ez annak tudható be, hogy az árkalkuláció csak a nyomdai és terjesztői költségeket, valamint a forgalmi adót tartalmazza. Nem azért mondtam le a haszonról és vállaltam magamra a kiadói költségeket, mert felvet a pénz, hanem mert úgy látom, hogy ebben az ország­ban egyre több a szegény, beteg em­ber, akik már azt sem enged­hetik meg maguknak, hogy egy öngyógyítást előse­gítő szakkönyvet megvásároljanak. Nem akarok beállni azok sorába, akik mások nyomorúságán és kiszolgáltatottságán akarnak meggazdagodni, nem vállalok közösséget olyan ­szerencselovagokkal, akik a természetgyógyászat egyre növekvő népszerűségét kihasználva már 30 oldalas füzetekért sem szégyellnek csillagászati összegeket elkérni.

A könyvemben említett termékek beszerzésének meg­könnyítése érdekében sok helyen feltüntettem a gyártó cég nevét, címét és telefonszámát. A félreértések elkerülése érdekében ezek az ajánlások nem fizetett hirdetések. Csak olyan árucikkekre, illetve szolgáltatásokra hívtam fel a figyelmet, amelyek jelenleg a legjobbak, a legmegbíz­hatóbbak, és az áruk is elfogadható. A hétjegyű buda­pesti telefonszámok előtt nincs feltüntetve a körzetszám, ezért vidéki hívásoknál tár­csázzuk elé az 1-es számot. Mobiltele­fonnál és vidéki telefonszá­moknál a zárójelbe tett számot csak belföldi hívásnál kell alkalmazni. Külföldről történő telefonálás esetén a távhívószám vezetékes telefonoknál (00-36)-ra, míg mobiltelefonoknál (+36)-ra módosul. Sajnos a gazdasági recesszió következtében nálunk is sorra szűnnek meg a vállalkozások. Ezért mielőtt elindulnánk a megadott címre, hívjuk fel a céget telefonon, hogy létezik-e. Az is előfordulhat, hogy időközben elköltöztek. Főleg a régebbi kiadást használóknak célszerű ezt megtenni. A megadott címeket, telefonszámokat igyekszem rendszeresen felfrissíteni, de a nyomtatásban megjelent könyveken utólag már nem tudok változtatni. Művem elektronikus változatában az egyes címek Könyvjelzőkkel vannak ellátva. Ezáltal az Ugrás ablakkal egy pillanat alatt megtalálhatók.

A természetgyógyászatnak nem csak a test, hanem a lélek gyógyítása is feladata. Ennek szellemében művem sok ­olyan adalékanyagot is tartalmaz, amely segít megtalálni önmagunkat, kialakítani saját normarendszerünket, és az álértékek jelenlegi hajszájában megpróbálja meggátolni az igaz értékek további pusztulását. Ezt a törekvést jelentős mértékben elősegítik azok a most napvilágra kerülő új fizikai törvények és műszaki megoldások is, melyek többnyire az egyes fejezetek végén találhatók. Ezeket az eredményeket az tette lehetővé, hogy sikerült közös alapra hoznom a jelenleg ismert parapszicho­lógiai jelenségek mindegyikét. Ez a sokrétű ismeretanyag gondolkodásmódunk megváltoztatásán kívül remélhetően képes lesz arra is, hogy elindítsa az embe­riség fejlődését egy magasabb rendű civilizációhoz vezető úton.

Az ezotéria a XX. század végére meglehetősen bonyolult tudománnyá nőtte ki magát. Annak érdekében, hogy a laikus olvasó is megértse az egyes szakágak közötti szövevényes összefüggéseket, a rendelkezésre álló ismeretek nem egy­szerre zúdulnak a nyakába, hanem fejezetenként bővülve tárulnak fel. Ez az építkező jellegű struktúra lépcsőzetesen emeli a tájékozódni vágyókat arra a szintre, ahol ma a szakemberek állnak. Így tiszta képet nyerhetünk mindazon problémákról, amelyek nehezítik, sőt sok esetben megakadályozzák ennek a tudománynak a hivatalos elismerését, a benne rejlő lehe­tőségek hatékony kiaknázását. Az összes ismeret egyszerre való tálalása azért sem célszerű, mert az ezotéria tudománya roppant nagy információtömeget ölel fel, és ez csak átgondolt adagolással „emészthető meg”. Ráadásul az élethez hason­­lóan ez a tudáshalmaz sem mentes az ellentmondásoktól. Az érvek és ellenérvek egy­idejű közlése, az állítások és cáfolatok egymásmellettisége meglehetős zavart keltene a tájékozatlan olvasóban. Ez csak úgy kerülhető el, ha szintenként ismerjük meg az ezotéria eredményeit, mert a magasabb fokozatokról visszatekintve már másként ítéljük meg a hely­zetet. Az egyes fejezetekben előre­haladva folyamatosan tágul a látókörünk, ami képessé tesz bennünket az ellentmondások feldolgozására. Egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre jobban hiszünk ezekben a dolgokban. A különböző jelenségek ugyanis oly sok ponton kapcsolódnak egymással, és olyan logikus rendszert alkotnak, ami a legmeg­átal­ko­dottabb ellenzőket is gondolkodóba ejti. Miután a logika törvényei meggyőződéstől függetlenül minden­kire egyformán hatnak, ezért ennek a könyvnek az elolva­sása után még az ateisták is elbizonytalanodnak, és egy idő után fel­teszik maguknak a kérdést: Mi van akkor, ha mindez igaz?

 

Budapest, 1990. augusztus

 

Sajnos a hazai könyvszakma érdektelensége következ­tében könyvem sem 1990-ben, sem 1991-ben nem jelenhetett meg. Időközben azonban újabb ötletek merültek fel, és számos új információhoz jutottam, amelyeket utólag bedolgoztam a hét fejezetbe. Ezzel egyidejűleg kibővítettem a törzsanyagot egy melléklettel is, amely azok számára nyújt gyakorlati segítséget, akik át kívánnak térni az egészséges táplálkozásra. Ennek létrehozásában főleg az motivált, hogy ne beszéljek a „levegőbe”, ne mondhassa rám senki, hogy én is csak „papolok” az egészséges táplálkozásról, de nem tudok olyan recepteket ajánlani, amelyek képesek lennének a húsos, zsíros és cuk­ros ételeket kellő színvonalon pótolni. Ezek a receptek 40 év főzési-sütési tapasztalatait tartalmazzák egy füzetnyi ter­jedelembe sűrítve. A többszöri kipróbálás, az évtizedeken át tartó javítás, tökéletesítés következtében ezeknek az ételeknek bármelyike garantált minőségben elkészíthető. A járulékos tevékenységekkel kapcsolatos hasznos tanácsok mellett az egyes receptek leírása oly módon történt, hogy a csekély főzési tapasztalatokkal rendelkezők is biztos sikerre számíthatnak. A reformtáplálkozás iránt behatóan érdeklődők számára megemlítem, hogy rövidesen elkészül ennek a receptgyűjteménynek a folytatása. Miután ez a kibővített változat a számozatlan receptekkel együtt már több száz étel elkészí­tési módját ismerteti, ezért önálló kötetként jelenik meg.

 

Budapest, 1991. december

 

Mivel az általános érdektelenség nem csak a hazai könyvkiadók, nyomdák és könyvkereskedők részéről nyilvánult meg, hanem különböző újságok és folyóiratok is teljes közönyt tanúsítottak munkám iránt, művemet részletekben sem tárhattam az olvasók elé. Sajnos a bankok és a legfelső szintű állami intéz­mények, valamint a közcélokat szolgáló alapítványok, és a gazdag vállalkozók, feltalálók is merev elutasítással reagáltak támogatást kérő leveleimre, emiatt könyvem kiadására 1992-ben és ’93-ban sem került sor. Csak négy év után, 1994 novemberében tudtam óriási erőfeszí­tések árán, minimális példányszámban, fénymásolva megjelentetni művem első kiadását. Az információk áradata azonban az elmúlt évek során tovább fokozódott. Ráadásul időközben napvilágra kerültek olyan titkos kutatási eredmények is, amelyeknek az isme­rete elengedhetetlenül szükséges ennek a témakörnek a globális megértéséhez. Ez a helyzet szükségessé tette a már meglévő fejezetek kiegészítését, valamint művem továbbírását. Az „Ezoterikus körkép” folytatása azonban már önálló kötetként lesz kiadva „Az ezotéria kiteljesedése” címmel. Mivel időközben elkészült szakács­könyvem második, bővített változata is, így az „Ezoterikus körkép” receptgyűjteményére már nincs szükség, a második kiadás tehát Melléklet nélkül jelenik meg. Remél­­hetőleg ez az 1994 végén elkészült tovább bővített változat már nem jut arra a sorsra, mint az első kiadás, az olvasók fokozott ér­deklődése talán képes lesz megtörni a könyvszakma közönyét, és végre lehetővé válik művem kellő színvonalon és megfelelő példányszámban való elő­állítása.

 

Budapest, 1994. december

 

Igyekezetem ellenére az események a továbbiakban sem a várakozásom­nak megfelelően alakultak. Az ezotéria eredményeivel kapcsolatos teljes érdektelenség, a természet pusztulásával, a világ bajaival szemben tanúsított abszolút közöny 1995-ben és 1996-ban sem tette lehetővé műveim nagy példányszámban való hazai megjelenését. A helyzetet csak rontotta az élet­színvonal roha­mos romlása, amely oly mértékben lecsök­kentette a vásárlóerőt, hogy mostanára már meglehetősen terjedel­messé vált könyveimet akkor sem lehetne itthon el­adni, ha valamilyen isteni csoda folytán valamelyik­ kiadó vállalkozna a megjelentetésükre. A jelenlegi körülmények között csupán egyetlen lehetősé­gem maradt gondolataim széles nyilvánosság elé tárásának, hogy az utóbbi két év anyagával kiegészítve újból átszerkesztetem, és felvitetem az Internetre. Abban reménykedem, hogy külföldön csak akad egy kiadó, aki meglátja ezekben a művekben az értéket, és 7 év után végre nyomdafestéket látnak az öngyógyítást és a természet megmentését elősegítő javaslataim. Meggyőződé­sem ugyan­is, hogy ezek a felismerések döntően befolyásolják majd az ezoterikus kutatások menetét, és végre kijutunk abból a kátyúból, amelybe a hitetlenség, a szűklátó­körűség, az önzés és a haszonlesés juttatta a világot.

Honfitársaim munkámhoz való negatív hozzáállása következtében hasonló módon fog napvilágra kerülni „Az ezotéria kiteljesedése” eddig elkészült három fejezete is. Az alapmű folytatásában megtalálhatjuk a kiegészítő gyógymó­dokat, és többek között megtudhatjuk azt is, hogy a világ különböző országaiban élő kutatók milyen készülékekkel próbálják kinyerni a szabadenergiát, és ezek közül számunkra melyek a legperspektívikusabbak. Emellett ez az anyag is nagy hangsúlyt fektet a lelki fejlődésünk elősegítésére. Erre azért van szükség, mert ha a pszichés fejlődésünk nem tart lépést technikai ismereteink gyarapodásával, akkor mi is elkerülhetetlenül elpusztítjuk önmagunkat. A két mű együttes megismerése nem csak a szakemberek számára hasznos, hanem azoknak is, akik tájékozatlanok ebben a témakörben. Az „Ezoterikus körkép” második kiadásában és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben ugyanis összefog­lalva minden lényeges információ megtalálható, ami az ezotéria szakiro­dalmában jelenleg hozzáférhető. Ahhoz az ismeretanyaghoz, ami ebben a két kötetben tömörítve megtalálható, a laikus olvasók csak hosszas utánjárás, vala­mint legalább 1200 könyv és több ezer újságcikk elolva­­sásával juthatnának hozzá.

Remélhetőleg 1997 decemberében az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyvem második kiadása is felkerül az Internetre a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Szakácskönyvem előzőekben említett első kiadását szintén fénymásolva, minimális példányszámban tudtam csak megje­lentetni 1994-ben. Az időközben elkészült második, bővített kiadás a hasznos tanácsok számának növekedésén kívül már több mint 400 étel elkészítési módját tartalmazza. Ez a változat kiegészült egy újabb fejezettel is, ami az önálló háztartás kialakításával kapcsolatban ad részletes útmuta­tást. Nagy előnye ennek a fejezetnek, hogy szinte minden esz­köz és készülék beszerzési és használati módja megtalál­ható benne, melyekre egy jól felszerelt konyhában szükség van.

 

Budapest, 1997. október

 

Az „Ezoterikus körkép” második kiadása fél évvel ezelőtt szerencsésen feljutott a számítógépes világhálóra, ahol a következő címen érhető el: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/­ezkorkep Nyelv: WinWord 8.0 és RTF formátum, WinZip-el tömörítve. Az ingyenes hozzáférés ellenére igény mutat­kozott az anyag könyv alakban való megvásárolható­sága iránt is. Ennek kielégítésére a Sun & Moon Plus Bt. elkezdte műveim A/4-es for­má­tumra kiszerkesztett vál­tozatának forgalmazását. A könyv postai utánvétellel a kiadó címén rendelhető meg: 2025. Visegrád, Pf. 50, telefon/fax: (06)-26-397-445. E-mail: req@freemail.c3.hu Ezzel egyidejűleg felkerült az Internetre az „Ezotéria kiteljesedése” és a szakácsköny­vem is. Az utób­bi nem az /ezoterik, hanem a /haztart polcon található. Ezek a művek ugyancsak megren­del­he­tők könyv alakban. Azért is érdemes megvenni őket, mert az elmúlt félév során több tucatnyi ki­egé­szítést, új infor­mációt dolgoztam bele az anyagba. Ezáltal műveim tartalma­sabbá, precízebbé és még érdekesebbé váltak. A meg­lehetősen nagy terjedelem és a jelenleg alkalmazott költséges nyomdai technológia ellenére a forgalmazó által kért ár viszonylag szolid. A beszerzési költség meg­ítélésénél vegyük figyelembe azt is, hogy ezek a vaskos, és az átlagosnál apróbb be­tűkkel szedett kötetek három normál terjedelmű könyvnek felelnek meg egybekötve. Ha a fogyasztói árat elosztjuk hárommal, akkor már kifejezetten olcsónak tekint­hető mindhárom mű.

 

Budapest, 1998. július

 

A hazai kiadók, nyomdák és könyvkereskedők figyelmét műveim Interneten való hozzáférhetősé­ge sem keltette fel. A könyvszakma és a média rendít­hetetlen közönye következtében műveim to­vább­ra is a saját költségemre, kis példányszámban jelennek meg. Mostantól kezdve azonban mind­há­rom könyv bővített változatban, és A/5-ös formátumra kiszerkesztve lesz előállítva, s a Líra és Lant Rt. könyvesboltjaiban is beszerezhetők. Budapesten a Fókusz Könyváruházban kaphatók. Tel: 267 9205. A vidéki könyváruházaik az alábbi városokban találhatók: Debrecen Tel: 52-322 237, Miskolc Tel: 46- 509 084, Pécs Tel: 72-312 835, Szeged Tel: 62-424 789. A külföldön élők a Líra és Lant Rt-től Interneten is megrendelhetik az alábbi címen: www.fokuszonline.hu Tel: 267 9750. E-mail: info@fokuszonline.hu A többtucatnyi rendkívül érdekes és hasznos betoldáson kívül a szakácskönyvem és „Az ezotéria kiteljesedése” ki lett egészítve egy újabb fejezettel is. A további hasznos tanácsokon túlmenően az „Egészségkímélő ételek ínyen­ceknek” kb. 35 új receptet tartalmaz, a most elkészült IV. fejezetéből pedig megtudhatjuk milyen jövő vár ránk a táplálkozás terén, és megismerhetjük a legújabb ételkészítési s tartósítási eljárásokat. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek első három fejezete szintén sok új információval gazdagodott. Az elmúlt közel 1 év során született új ismeretanyag zöme azonban a IV. fejezetben található. Ebben többek között átfogó képet kaphatunk a túlvilági szférák rétegeződéséről, és az emberiség fejlettségi szintjéről.

 

Budapest, 1999. március

 

A magyar könyvszakma műveim iránt tanúsított nagyfokú közönyét látva az elmúlt hónapokban megpróbáltam a pénzvilág és a politikai élet hatalmasságaitól segítséget szerezni. A szponzorálásra felkért nemzetközi bankok, biztosító intézetek, multinacionális és hazai iparvállalatok, tőkeerős szolgáltató cégek, közhasznú alapítványok, különféle kormányhivatalok és a nyugati országok budapesti külképviseletei közül azonban egy sem akadt, aki hajlandó lett volna támogatni könyveim nagy példányszámban történő kiadását. Az elküldött tiszteletpéldányok tanulmányozása után a több mint 60 címzett közül csupán Dr. Fülöp László, a Hemotrade Kft. ügyvezető igazgatója tanúsított megértést a törekvéseim iránt. Pénzt azonban ő sem tudott adni, mert a közgyűlés leszavazta a támogatásomat javasló indítványát. Így egyetlen lehetőségem maradt műveim legújabb kiadásainak nyilvánosságára hozására, hogy kiszerkesztés után felküldtem őket az Internetre.

Erre azért kellett haladéktalanul sort keríteni, mert az elmúlt másfél év alatt mindhárom könyv olyan új ötleteket, javaslatokkal egészült ki, amelyek megítélésem szerint minden téren képesek lesznek a paradigmaváltást elindítani. Az „Ezoterikus körkép” és az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” negyedik, valamint „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek harmadik kiadásai a korábbi változatok helyére kerültek fel. Ebben az időszakban született egy negyedik könyvem is „Az ezotéria kivitelezése’ címmel. Mint a címéből is kiderül ez a kötet a korábban felvetett problémák gyakorlati megoldását igyekszik elősegíteni, illetve hírt ad ennek a folyamatnak az állásáról. „Az ezotéria kivitelezésé”-nek eddig elkészült két fejezete szintén felkerült az Internetre. A két hasonló témájú művem mellett, az /ezoterik polcon található meg.

Mivel mostanra sikerült feldolgozni a vonatkozó szakirodalmat, könyveim jelenlegi változatai már minden téren jól használhatónak tekinthetők. Ennek ellenére most sem teljesek, mivel több ezer olyan könyv és újságcikk van a világon, amelyek nálunk nem hozzáférhetők. Ugyancsak megszerezhetetlenek a titkos laboratóriumokban keletkezett kutatási eredmények. Egyelőre nem nyíltak meg a zsilipek a Földön kívüli civilizációk által földi emberek agyába ültetett információk előtt sem. A túlvilá­gi szférák is sok olyan tanáccsal láttak el bennünket, amelyeket a velük kapcsolatban álló médiumok nem hoztak nyilvános­ságra. Amennyiben ezek az ismeretek szabaddá válnak, ezekről „Az ezotéria kivitelezésé”-nek további fejezeteiben fogok hírt adni. Ennek elősegítése érdekében ezúton kérem a tisztelt olvasóimat, hogy akinek ilyen jellegű, világviszonylatban is jelentős információ van a birtokában, e-mail postán juttassa el hozzám. Egyúttal szeretném felkérni a különböző országokban tevé­kenykedő fizikusokat és mérnökkollégákat, hogy tájékoztassanak engem azokról az eredményekről, amelyek a remélhetőleg hamarosan beinduló intenzív ezoterikus kutatások nyomán keletkeznek. Ezekről hírt adva, egymással összefogva többre jutunk, mint az elszigetelt törekvésekkel; és elkerülhető lesz a párhuzamos kutatásokból eredő idő- és pénzveszteség is. Ezen túlmenően a nyilvánosság nagyfokú védelmet nyújt az ellenérdekű körök rosszindulatú törekvéseivel, manipulációival szemben.

 

Budapest, 2000. december

 

Sajnos az Interneten közzétett felhívásom is hatástalan maradt. Eddig senki sem jelentkezett, hogy hajlandó lenne könyvem nyomdai megjelentetését támogatni, a nyomdaköltség előteremtéséhez hozzá­járulni. Időközben elkészült művem tovább bővített változata, amely a Magyar Elektroni­kus Könyv­tárban, a korábbi helyen talál­ha­tó meg. A tartalom jelentős bővítésén kívül tipog­ráfiai át­alakításokra is sor került, ami nagy­mér­ték­ben ja­vította az olvashatósá­got, és a külalak színvonalát. A szövegállomány hiba­men­tes­ségét egy ala­pos lektorálás biztosítja.

A szövegszerkesztés rejtelmei iránt érdeklődők számára megemlítem még, hogy év végére elkészül az ötödik könyvem Szövegszerkesztési ismeretek címmel. A jelenlegi körülmények között egye­lő­re ez is csak a ­számítógépes világhálón keresz­tül, a Ma­gyar Elektronikus Könyvtárban lesz elér­hető. Végül egy felhívást szeretnék közzétenni. Ez úton keresek olyan újságszerkesztésben, honlap­készítés­ben járatos partnereket, akik hajlandóak lennének velem közösen egy internetes folyóiratot elin­dítani „Ezoterikus Világ” címmel. Ennek a kiadványnak a fő feladata az lenne, hogy hírt adjon az ezo­té­riá­ban zajló legfrissebb fejleményekről, és a pszichotronikai fej­lesztések állásáról. Innen lehetne letölteni könyveim naprakész felfrissítéseit is.

 

Budapest, 2001. szeptember

 

A rendszeres bővítések sorozata 2002-ben sem szakadt meg. Erre azért is szükség van, mert az Internetről történő letöltések növekedése azt jelzi, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes gyógymódok, és az ezoterikus jelenségek iránt. Világunk rohamos pusztulása láttán mind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehetősége az ezotéria által feltárt jelenségek kihasználása. Támogatás hiányában azonban továbbra sincs lehetőség művem nyomdai megjelentetésére. A jelen helyzetben csupán azzal tudom segíteni az olvasóimat, hogy kiszerkesztettem az anyagot A/4-es formátumra. Így otthon kiprintelve és spirálkötéssel összefűzve legalább jegyzetként forgatható. Különböző stílusok alkalmazásával szebb és olvashatóbb lett a szövegállomány. Képernyőn történő olvasás esetén lehetőség van az automatikus témakeresésre. A Tartalomjegyzékben csak rá kell kattintani a keresett címszó oldalszámára, és a szövegállomány ott nyílik meg.

 

Budapest, 2002. augusztus

 

Sajnos könyvem kiadásának ügye semmit sem mozdult előre. Továbbra sincs támogató, aki hajlandó lenne hozzájárulni a nyomdaköltséghez. A címzettek újabban már nem is válaszolnak a leveleimre, holott a kormányhivatalok számára törvény írja elő, hogy kötelesek reagálni az állampolgá­rok beadványaira. A jelenlegi szocialista kormány Környezetvédelmi Minisztériuma már arra sem méltat, hogy elutasítsa a kérvényemet. Mindezek ellenére tovább folyt ennek a művemnek is a bővítése, kiegészítése, melynek eredményeként már minden lényeges információ megtalálható benne, amit az ezotéria alapjairól jelenleg tudunk. Mivel az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem várható, hogy a legfrissebb változat nyomtatásban is megjelenjen, elkészítettem a PDF formátumát, és felraktam a honlapomra. Ez a kivitel főleg azok számára előnyös, akik a Linux és Open Office prog­ramcsomagot használják. Ezek az ingyenes szoftverek ugyanis nem képesek a Word bonyolult formázásait tökéletesen átvenni, ezért szétzilálódik a szövegállomány. A PDF változatot már csak rá kell küldeni a nyomtatóra. Minden ugyanúgy fog megjelenni, ahogy kiszerkesztettem.

Feltétlenül kétoldalasan nyomtassuk ki, mert így is legalább 2,5 cm vastag, és több mint 1 kg súlyú vaskos kötet lesz belőle. Ha a nyomtatónk nem rendelkezik lapfordító rekesszel, a printelést két lépésben végezzük. (Először a páratlan, majd a páros oldalakat nyomtassuk. Nyissuk le a ingyenesen letölthető Adobe Reader program File menüjét, adjuk ki a Print parancsot, és a Print beviteli sávba állítsuk be az Odd Pages Only[1] utasítást. Utána fordítsuk meg a lapokat, és az Even Pages Only[2] utasítás kiadásával folytassuk a printelést.) Ezt követően vigyük el egy könyvkötőhöz, vagy mi is összefűzhetjük a Szövegszerkesztési ismeretek című művem II. fejezetében leírtak szerint. Ez a változat biztosan nem fog szétesni, lapjaira hullani. Az acélkapcsok a lapok elrongyolódásáig kitartanak. A kötésnél tegyünk eléje és mögéje is egy üres lapot, majd ragasszunk rá egy színes kartonpapírból hajtogatott borítót.

 

Budapest, 2004. március

 

Miután hat éve nem adtam hírt könyveim helyzetéről, sokan érdeklődnek, hogy van-e valami változás. Nos az elmúlt évek alatt semmi sem változott, sőt a helyzet sokkal rosszabb lett. Politikusaink egymás ócsárlásával és korrupciós ügyleteik bonyolításával vannak elfoglalva, így nem érnek rá a természet megmentésével, az ország felemelésével foglalkozni. A gazdasági világválság miatt magánszemélyek támogatásában sem reménykedhetek. A szponzorálás világszerte rohamosan csök­ken, már a gazdagok is félnek a bizonytalan jövőtől. Támogatás hiányában pedig nem tudok továbblépni. Korábbi pénztartalékaim elfogytak, ezért újabb magánkiadásra nem vállalkozhatok. Miután nem csak hétköznapo­kon, hanem hétvégeken is megállás nélkül napi 14 órát dolgozom, így állást sem tudok vállalni, hogy így próbáljak némi pénzt összegyűjteni a nyomdaköltség fedezésére. Erre már koromnál és fokozatosan romló egészségi állapotomnál fogva sincs esélyem. Közel 20 éve munkanélküli vagyok, és egy fillér jövedelmem sincs. Nyugdíjra sem számíthatok, mivel a két évtizednyi kihagyás miatt a minimál nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel sem rendelkezem. 

A kilátásaim tehát nem túl jók, pedig ezekre a művekre mindenkinek égetően szüksége lenne. Sok olyan ötlet, tanács található bennük, ami segítene megoldani az energiaválságot, megszüntetné a környezetszennyezést, és kiemelné az emberiséget a jelenlegi erkölcsi válságból. De azok, akik ezt elősegíthetnék, nem törődnek a világ bajaival; akik meg aggódnak miattuk, azoknak nincs pénzük. Így csak a csodában reménykedhetek. Mindezek ellenére alkotókedvem nem csökkent, műveim az elmúlt években is tovább bővültek, tökéletesedtek. Kiadó hiányában azonban továbbra is csak elektronikus formában olvashatók. A saját könyvtáraimon, valamint a Magyar Elektronikus Könyvtáron kívül már a Magyar Digitális Könyvtárból és a Book and Walk e-könyv áruházból is letölthetők. Bár érdeklődőkben nincs hiány, műveim könyvesboltokban továbbra sem szerezhetők be. A Book & Walk elektronikus könyváruháznak adott interjúban részletesen kifejtettem mindazon nehézségeket, amelyek szinte lehetetlenné teszik könyveim nyomdai megjelentetését. Akit érdekel, ezen a címen elolvashatja: http://blog.bookandwalk.hu/?s=kun+%C3%A1kos&submit=Keress%21

 

Budapest, 2010. március

                                   

                                                                                                                                                 A szerző

 

 


 

Frissítés: 2014. július 25.

 

A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.

Cím: http://kunlibrary.com

A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus

Könyvtár­ból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának

FORRÁS mezejére kattintva.

 

A http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a 530 egzotikus        gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó 33 nyelvű album legfrissebb változata is, 9317 képpel illusztrálva. Terjedelme: min. 510 MB.

Ugyanitt érhető el a kontinentális zöldségeket és gyümölcsöket

ismertető 33 nyelvű album rendszeresen frissített változata, ami jelenleg 9706 képet tartalmaz. Terjedelme min. 510 MB.  

 

 

 

 

I. fejezet

 

KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS

 

KÉSZÜLÉKEKHEZ;

 

AKUPUNKTÚRÁS ELJÁRÁSOK

 

 Mint az Előszóból is kiderült, ennek a műnek eredeti feladata a különféle természetgyógyászati módszerek ismertetése volt. Utólag szemlélve azonban ez a tanulmány­kötet jelentős mértékben kibővült, és fokozatosan átalakult egy jelentős terjedelmű ezoterikus könyvvé. Ennek oka, hogy a természetgyógyászat különféle módszerei csak a határtudo­mányok megismerésével válnak tökéletesen érthetővé, és komoly eredményeket csak átfogó ezoterikus ismeretek birtokában lehet elérni. A természetgyógyászat alapvetően fontos területe az akupunktúra. Ebből alakult ki az akupresszúra, az elektrostimuláció, és ennek köszönheti létrejöttét egy általam kifejlesztett új kezelési módszer, a magnetopresszúra. Egyelőre azonban maradjunk az elektrostimuláció alkalmazási módjánál. Az akupunktúra szabályaival ellentétben ugyanis erről a szakterületről eddig még sehol sem jelent meg részletes ismertető. Az első két fejezet sokak számára kissé „száraznak”, túlságosan „szak­mainak” tűnhet, de mindenképpen érdemes végigolvasni, mert ma már szinte nincs is olyan ember a világon, aki nem beteg, vagy előbb-utóbb ne betegedne meg, és ne lenne szüksége valamilyen öngyógyító módszerre. A fizikailag alkalmazandó „szelíd gyógymódok” közül leghatékonyabb a magneto­presszúra, ezért saját érdekünkben ismerkedjünk meg ennek alapjaival: az akupunktúrával és az elektrostimulációval. (A leírásban szereplő szakkifejezések a nemzetközileg használt formában, angol nyelven lettek feltüntetve. Mellettük azonban megtalálhatók a magyar nyelvben meghonosodott változatok is. Ezek a zárójeles kifejezések egyben a kiejtés módjára is utalnak.)

 

Általános ismertetés

 

Napjainkban a nyugati világban is egyre jobban hódít az akupunktúra, és annak egy otthoni hasz­nálatra is alkalmas változata, az elektrostimuláció. A keres­kedelemben kapható elektro­stimu­lációs ké­szülékek előnye, hogy olcsón beszerez­hetők, bárki által könnyen kezelhetők, használatuk nem igé­nyel különösebb orvosi előtanulmányokat, és mentesek a fertőzésveszélytől. Hátrányuk viszont, hogy ezekkel a készülékekkel a meridiánokba csak be­adni lehet energiát, elvonni nem. Elek­trosti­mulációs készülékekkel a meridi­ánok energiaszintjének csökkentése csak a szedáló pontokon keresztül lehetsé­ges. Hagyományos akupunktúránál, bimetall felépítésű (pl. acél hegyű‚ és réz nyelű) tűk használata esetén, amennyiben a tű vége, azaz a környezeti hőmér­séklet alacsonyabb, mint a test­hőmérséklet, az egyes pontok megszúrásakor külső beavatkozás nélkül végbemegy az ener­gia­elvonás. Tűs kezelés esetén az elektrostimulációs készülékekkel szemben inkább az energia­be­adás a bonyolultabb, ebben az esetben ugyanis hagyományosan moxás égetést kell végezni.

Vannak, akik arany- és ezüsttűkkel végzik az energia terelését. Az akupunktőrök szerint az arany­tűk energiát visznek be a meridiánba, míg az ezüsttűk elvezetik a felesleges energiát. A rozsdamen­tes acélötvözetből készült tűk semlegesek. Ezt használják a leggyakrabban. Ezeket a tapasztalatokat azonban egyelőre semmilyen műszeres mérés nem támasztja alá. Egyébként a test akupunktúrás kezelése szempontjából legegyszerűbb mód­szer az akupresszúra, mivel meg­felelő ujj használata esetén, vagyis Yin-es ujjal Yang (jang) jellegű meridiánt, míg Yang-os uj­jal Yin (jin) jellegű meridiánt kezelve a töltéskiegyenlítődés automatiku­san végbemegy. Yin-es ujjnak azok az ujjak minő­sülnek, amelyeken Yin meridiánok végződnek, ilyen a hüvelyk- és a középső ujj. Yang-os ujjak a mutató- és a gyűrűsujj, ezek Yang meridiánok kiindulási helyei. A kisujjon egy­aránt talál­ható Yin és Yang meridián is, így ez az ujj akupresszúrás kezelés céljára nem használható.

Az akupresszúrás módszer hátránya, hogy átlagemberek által alkalmazva nem túl hatékony. Csak összehasonlítás­képpen az elektrostimulációs készülékekkel (az akupunktúrás pontok bőrfelületen keresztül elektromos árammal való ingerlése által) legalább ötször annyi energia vihető be egyetlen keze­lés során, mint akupresszúrával. Az elektro­akupunktúrás kezelés, vagyis amikor a tű nem csak behatol a bőrbe, de áramot is kapcsolunk rá, minimum tízszer haté­konyabb az akupresszúránál. Ennek hatása egyébként már felér egy hagyo­mányos gyógyszeres terápiával. Érdekesség­ként megemlíthető, hogy vannak emberek, akiknek a testmeridián­jaiban, így az ujjak végén is tízszer, vagy akár százszor nagyobb energia van felhalmozódva, mint egy átlagemberben. Ezek a személyek azok, akik évszázadokon át kézrátevéssel gyógyítottak. Az ilyen ember azonban nagyon ritka, talán minden százezer között egy akad, akinek az energiaszintje magasabb az átlagosnál. Ezeknek a különleges képességű személyeknek a megkeresését és a gyógyítás szolgálatába állítását azonban még ma is erősen hátráltatja az a hivatalos szemlélet, amely ezt a gyógymódot kuruzs­lásnak tekinti, és tűzzel-vassal harcol ellene.

A hivatalos szervek vaskalaposságának igen jellemző példája a szívbetegségek ellen jelenleg is sokak által használt mágneses karperecek esete. A kor­szerűnek mondott, szinte­tikus gyógyszerek al­kal­mazásán alapuló orvos­tudomány ezt az eszközt is placébónak, szélhámosságnak nyilvánította. Ez a Távol-Keletről importált kis mágneses lapocskákból álló karperec pedig nem más, mint egy akupunktúrás eszköz, a magnetikus akupunktúrának a legegy­szerűbb alkalmazása. Mivel mind a szív-, mind a vérerek ura meridián szedáló pontja éppen a csuklóhajlaton található, ezek a csukló körül elhelyezkedő mágneses lapocskák állandó jelleggel nyugtatják mindkét meridiánt. A kis lapkákból kiáramló mágneses erővonalak stimuláló hatása kisebb ugyan még az akupresszúránál is, de lényegesen hosszabb a kezelési idő, így idővel joggal érezhetik sokan ezt a módszert hatásosnak. A mag­netikus akupunktúrának általánosan is alkalmazható módja, ha szövetbarát ragasztóval kis mág­neses korongokat ragasztunk pólushelyesen a kezelendő pont fölé. Amennyiben az előző példának megfelelő módon kívánjuk ezt a módszert alkalmazni, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy eljárásunk csak akkor lesz hatásos, ha a szívbetegség oka a vérerek ura- és a szív meridiánok telítettsége. Ellenkező esetben az ezeken a pontokon végzett kezelés az alacsony térerő, valamint a laza illesztés következtében hatástalan marad. Újabban előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert migrénes fejfájások ellen.

Sokan hordanak réz karkötőt is. Ennek azonban semmi köze sincs az akupunktúrához. Ez a fajta karperec nincs hatással a meridiánok energiaállapotára. A réz karkötő az ízületi gyulladásokat gyógyítja, illetve sok esetben teljesen megszünteti. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű. A reuma gyakori kiváltó oka a szervezet rézhiánya. Mivel a hónalj után testünk legizzadékonyabb felülete a csukló, a verejték rézionokat választ le a vörösréz karkötőről, amelyek a bőrön át felszívódnak. A véráram eljuttatja őket az ízületekhez, ahol megszüntetve a rézhiányt, megszűnik a gyulladás is. Egyébként ez a fajta gyógymód nem új keletű. Már a régi egyiptomi-, pörög- és perzsa írások is említést tesznek róla. A rézterápia sem alkalmazható bárkin és bárhogyan. A szabályok részletes leírása a Természetgyógyász Magazin 2003. szeptemberi számának 23. oldalán található.

 

Elővigyázatossági szabályok

 

Elektrostimulációs kezelés esetén a készülék egyoldalú alkalmazhatósága miatt nagyon gondosan be kell tartani a kezelési szabályokat, ellenkező esetben komoly állapot­rosszabbodás léphet fel a betegnél. Ilyen rosszabbodás állhat elő pl. ha a telített befogadó vezeték vész- vagy irányító pontjaira rákezelünk. Ennek tüdőgyulladás, szívszúrás, aranyér, krónikus hasmenés vagy más kellemetlen következményei is lehetnek. Ebben az esetben még korrekcióra sincs lehetőségünk, mivel a Yin jellegű befogadó- és a Yang jellegű kormányzó vezetékeknek nincs nyugtató pontjuk, így a bevitt káros energiát utólag nem tudjuk kivonni. A probléma csak lassan, a bevitt energia fokozatos csökkenésével szűnik meg. (A külföldi szakirodalomban a befogadó vezetéket fogamzási vezetéknek nevezik.)

 

Előtanulmányok

 

Az elektrostimulációs készülék megvásárlása után semmiképpen ne kezdjük el még saját magunk kezelését sem a mellékelt használati utasítás alapján. Még mielőtt készülékünket alkalmaznánk, szerezzünk be egy komoly akupunktúrás szakkönyvet, és gondosan olvassuk el. Egy átlagos intelligenciájú laikusnak ezt a könyvet legalább négyszer tanácsos áttanulmányoznia. Első olvasásra semmit sem fogunk érteni belőle. Másodszor már nagy vonalakban kezdjük felfogni, és harmadszorra annyira megértjük, hogy alkalmazni is tudjuk a benne foglaltakat. A negyedik olvasásra a kezelés befejezése után van szükség azért, hogy a megfelelő következtetéseket levonhassuk, és az alkal­mazott módszerek közötti összefüggéseket tökéletesen megértsük. Jobb, ha egyszerre több szak­könyvet is beszerzünk, mert mindegyik szerző ad valami pluszt a másikhoz képest, a meridiánok kétdimenziós ábrázolása miatt pedig egy-egy ingerpont pontos helyzete csak több ábra összevetése útján állapítható meg. Szerencsések azok, akik a Távol-Keleten gyártott akupunktúrás bábukhoz hozzájuthatnak, mivel ezeken minden egyes pont helyzete három dimenzióban tanulmányozható.

 

A kezelés előkészítése

 

Mint minden gyógyító eljárás során, az akupunktúrás kezelés esetén is nagyon fontos a betegség pontos megállapítása, a terápia meghatározása és a kezelési folyamat nyomon követése. Az akupunktúrás szakkönyvek betegségfeltárás céljára több módszert is megemlítenek. Ezek közül legtökéletesebb a pulzusdiagnosztika, de alkalmazása nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel. Laikusok számára csupán a nyelvdiagnosztika szolgálhat informá­ciókkal. A nyelv színe, formája és a rajta lévő bevonat minősége ugyanis szoros összefüggésben áll a belső szervek álla­potával. A pontos diagnózis megállapítása érdekében a beteget szakorvoshoz, legtöbbször belgyó­gyászhoz kell kül­denünk. A leleteket, illetve az orvosi konzílium végeredményét az akupunktúrás szakkönyvek ke­zelési ajánlásaival összevetve megállapítható, hogy az illető betegség kezelhető-e az akupunktúra mód­szerével, vagy sem. Erre legfőképpen azért van szükség, mert vannak betegségek, amelyek egy­ál­talán nem gyógyíthatók akupunktúrával, ilyen pl. a rák. Ebben az esetben az is előfordulhat, hogy a beteg meghal. Nem a téves kezelésbe hal bele, mivel egy helytelenül alkalmazott akupunktúrás kezelés még nem halálos, hanem abba, hogy az idő múlik, és mire kiderül hogy a terápia hatásta­lan, addigra a betegség annyira elharapódzott, hogy már hagyományos gyógyszeres úton sem kezelhető.

Más gyógyító eljárásokhoz hasonlóan természetesen az akupunktúra is főleg a betegség kezdeti stádiumában a leghatékonyabb. Krónikus esetekben az akupunktúra már nem tudja a káros folyamatot visszafordítani, pl. gyomor­fekélynél a már perforálódott beleket az akupunktúrás kezelés nem képes befoltozni. Ugyanígy nem tudja a degenerálódott ízületeket helyrehozni abban az esetben, ha a csontok már összeérnek, és az egymáshoz dörzsölődés miatt felületük megsérült. Nem szüntethetők meg vele a hormonproblémák (pl. menopauza idején fellépő görcsök). Ebben az esetben csak a fájdalmat lehet akupunktúrával csökkenteni. A hiánybetegségek sem orvosolható vele. A bioenergia befolyásolása nem szünteti meg a szervezet vitamin- és ásványanyaghiányát. Az akupunktúrás eljárás azonban alkalmas több olyan betegség eredményes kezelésére is, amelyeknek belgyógyászatilag még nem ismerik az okát (pl. migrénes fejfájás) vagy gyógyszerekkel csak tüneti kezelés lehetséges (pl. szénanátha, herpesz, reuma, nemi élettel kapcsolatos rendellenességek). Az akupunktúra érzéstelenítésre is alkalmas. A mély tűszúrás kikapcsolja az agy limbikus rendszerét, vagyis a fájdalomközpontot.

A terápia meghatározásának legcélszerűbb módja, hogy felírjuk az egyes betegségeket, és minden egyes meridián minden pontját átnézve melléírjuk, hogy mely pontok kezelése javallott a szakkönyvek szerint. Végül írjuk oda azokat a pontokat is, amelyek a különleges meridiánok zavaraira utalnak. Egyes esetekben pl. fejfájásnál ilyen módon akár több tucat pont is összejöhet, melyeknek egyenkénti kezelése igen nagy türelmet igényel. A helyes pont megtalálásának idejét nagymértékben lerövidítheti, ha megpróbálunk összefüggéseket találni egy-egy betegség között. Az egyes meridiánok kórképének felsorolásánál megfigyelhető, hogy a legtöbb pont nem csupán egy, hanem egy­szerre több panasz gyógyítására is alkalmas. A betegek túlnyomó részének nem egy betegsége van. Ha találunk olyan pontokat, amelyeknél a javallatok egy­szerre több betegséget is lefednek, akkor azokat kezeljük legelőbb, mert való­színű, hogy ezek hozzák meg leginkább a várt javulást.

A kezelési folyamat nyomon követhetősége érdekében nagyon fontos, hogy az eljárás minden egyes fázisát dokumentáljuk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy készítünk egy táblázatot. Az első rovatba röviden beírjuk a kezelendő pont azon betegségeit, amelyek a betegre vonatkoznak. Mellé írjuk a stimulálandó pont célszerűen angol rövidítéssel jelölt megnevezését. A következő, leghosszabb rovatba a kezelés eredményességét jegyezzük be (pl. „nincs számot­tevő javulás” vagy „kismértékű javulás”, illetve „jelentős javulás”). Az utolsó rovatba írjuk a kezelés dátumát. Erre azért van szükség, mert amennyi­ben több pontot is stimulálunk egyszerre, akkor néhány nap múlva, ha esetleg valami káros hatás lép fel, dátum hiányában nem fogjuk tudni megkeresni, hogy melyik meridiánnál követtük el a hibát, és emiatt nem tudjuk elvégezni a szükséges korrekciót sem. A könnyebb tájékozódás érdekében, ha valamelyik pont kezelése eredménnyel járt, akkor az egyes betegségek után feljegyzett pontsorozatban karikázzuk be a jó pontot, és átlósan húzzuk át azokat a pontokat, amelyek nem használtak. Ezzel a módszerrel biztosan elkerülhetjük, hogy egy-egy pont véletlenül kimaradjon a kezelésből.

 

A kezelés végrehajtása

 

A szóba jöhető pontok kigyűjtése után a kezelés megkezdésekor legna­gyobb gondot az okozza, hogy nem tudjuk előre, hogy a kezelni kívánt meri­dián energiával telített vagy energiahiányos. Mint az előzőekben már említésre került, elektrostimulációs készülékkel csak beadni lehet energiát, az egyes pontok energiaszintjének csökkentése nem lehetséges. A kezelés megkezdése előtt tehát alapvető fontosságú az egyes meridiánok energiaszintjének meg­állapítása. Kuriózumként megemlíthető, hogy van néhány száz ember a világon, akik képesek arra, hogy a testből kiáramló energia­kisugár­zásokat észleljék. Ezek az emberek szabad szemmel is érzékelik a testaurát, különböző színűnek látják a telített és az energiahiányos meridiánokat, észlelik az energiapályákon fellépő esetleges dugulásokat, sőt más-más színben látják az inakat, izmokat és a véredényrendszert is. Ez az adottság a sokak által ismert bőrlátásnak egy maga­sabb rendű változata, amelynek fizikai alapjai még tisztázatlanok.

Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy ezt a képességet a tobozmirigy aktiválódása okozza. Tudósaink sokáig az agy féregnyúlványának tekintették ezt a miri­gyet. Nos ez a „haszontalan féreg­nyúlvány” a görög bölcselet szerint a lélek lakhelye. Ezen túlmenően betölti a „harmadik szem” szerepét is. A tobozmirigy ugyanis közvetlen összeköttetésben áll a szem recehártyájával. A recehár­tya nem csak a látható fény tartományban érzékeli az elektromágneses suga­rakat, hanem a magasabb frekvenciájú spektrumban is. Normál körülmények között azonban a látóidegek nem reagálnak erre a különleges fénysugárzásra, így az átlagember nem látja az élettelen tárgyak auráját, és az élő szervezet különböző színű energiakisugárzásait. A tobozmirigy azonban látja, de nem továbbítja az agy látóközpontjába. Látóképességének egyértelmű bizonyítéka az a tudományos megállapítás, mely szerint „a tobozmirigy felszínén a szemünkben található receptorokhoz hasonló képződmények vannak”.

Eónokkal korábbi őseinknél a harmadik szem még valóságos szerv volt, és a homlok közepén foglalt helyet. Később megjelentek a ma is használt fizikai szemek, de a harmadik szem még sokáig megmaradt felettük. Ez a mitikus szerv eredetileg szemformájú volt, üregét recehártyaszerű képződmény bélelte ki, elöl lencse zárta le, és vékony hám­réteg takarta. A tibetiek szent könyve, a Dzyan-könyv szerint a „harmadik és negyedik faj még teljes mértékben birtokolta ezt a szervet, és nagy lett a gőgje.” Az emberfeletti képességek elbizakodottá tették őket, és ez okozta a vesztüket. Egy világkorszakkal később az „emberek belehullottak az anyagba”, szellemi látásuk elhomályosult, a harmadik szem fokozatosan elvesztette erejét. A feljegyzések szerint az elcsö­kevényesedés oly módon ment végbe, hogy a toboz­mirigy „fokozatosan behú­zódott az agyba, és elkövesedett”. Ezt jelenlegi tudományos ismereteink is alátámasztják, mely szerint: „A tobozmirigy kúp alakú, világosbarna agyrész­let, elülső szélén ásványi konkrementumok (agyhomok-lerakó­dások) találhatók.” Végül a harmadik szem külső szerve is eltűnt, az ürege bezáródott, és a helyét átvette szervezetünk hatodik csakrája, a homlokcsakra.

A teljesség érdekében meg kell még említeni, hogy fizikai alapjait tekintve az auralátásnak nemcsak a „harmadik szemhez” van köze. Ez az érzékszervünk ugyanis összeköt­tetésben áll a hipofízissel (agyalapi miriggyel) is. Ez teszi lehetővé a clairvoyance (klervoájansz) -nak, vagyis a tisztánlátásnak nevezett jelenséget, amely gyakoriságát tekintve még az auralátásnál is ritkább. A tisztánlátó vagy távollátó nem gyengén ionizált levegő által keltett láthatatlan fényt, hanem minden anyagon áthatoló szub­atomi energiasugárzást érzékel. Ezért az ily módon diagnosztizálók gyakran behunyják a szemüket, hogy a túl sok információ, a külvilág zavaró fényeffektusai ne tereljék el a figyelmüket arról, amit a homlokcsakrájuk közvetítésével a belső szemükkel látni akarnak. Ezek a jelenségek nem különíthetők el élesen egymástól, mert a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között szoros kapcsolat áll fenn. Ezt bizonyítja egy müncheni szemészorvos felfedezése, mely szerint sokkal több szemideg ágazik el a hipofízis, mint az agy látóközpontja felé. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a színek különböző érzelmeket váltanak ki bennünk. Ez teremti meg a színterápia fiziológiai alapját. Jellemző e két misztikus erőközpont máig felderítetlen kapcsolatára, hogy a Védák-könyve szerint a lélek lakhelye a hipofízis, és nem a tobozmirigy.

Az energiapályák szintjének megállapítására ismert még az ingás módszer is, de az ilyen képességekkel rendelkező emberek felkutatása szintén körül­ményes. Marad tehát a próba, vagyis hogy mi magunk határozzuk meg kísérleti úton az illető meridián energiaszintjét. A kísérletezés során azonban nagyon ügyeljünk arra, hogy a próbakezelést sohase végezzük a meridián aktiváló vagy nyugtató pontján. Ha ugyanis egy erősen telített meridián tonizáló, vagy egy energiahiányos meridián szedáló pontjára rákezelünk, a meridián energiaegyensúlya még jobban eltolódik, ami a beteg állapotának nagyfokú romlását eredményezi. A leghatékonyabb és leggyorsabb eredményt akkor érjük el, ha közvetlenül arra a pontra kezelünk rá, amely a meridián pontjai közül a leginkább javallott az illető betegségre. Amennyiben nem magunkat kezeljük, nagyon fontos a beteggel kialakított jó kontaktus. A beteget fel kell világosítani, hogy most egy próba folyik, és a kezelés után neki kell megmondani, hogy betegsége illetve közérzete javult-e vagy inkább romlott. Ha javult, akkor a meridián energiahiányos, így más pontokat is kezelhetünk rajta.

A kezelés végén célszerű stimulálni a tonizáló pontot is, hogy általá­nosan is javítsuk a meridián energiaszintjét. Amennyiben a beteg állapota romlott, akkor nem tehetünk mást, mint rákezelünk a szedáló pontra. Ezzel kivonjuk az elő­zőleg bevitt káros energiát, mely a beteg megkönnyebbülé­sé­hez vezet. A továbbiakban az erre a meridiánra vonatkozó betegségek gyógyításának egyetlen mód­ja a szedáló pont többszöri kezelése. Ezenkívül amit még ezzel a készülékkel tehetünk, hogy az akupunktúrás szakkönyvünkben utána­nézünk, hogy az illető meridián hosszanti „Lo” meridiánja üres-e vagy telített. Ez a mellettük felsorolt betegségtünetek alapján állapítható meg. Ha az illető segéd­meridián energiahiányos, akkor rákezelhetünk még a fő meridián „Lo” pontjára is. Az akupunktúrás szakkönyvek a Yuan (juan), vagyis forrásponttal kapcsolatban azt írják, hogy önmagukban való ke­zelésük esetén az energiahiányos meridián ezen a ponton energiát vesz fel az „energia tengeréből”, telített­ség esetén pedig energiát ad le oda. Ez valóban igaz, de csak tűs kezelésnél. Elekt­rosti­mu­lációs kezelésnél telített meridiánnál a Yuan pont stimulálása még tovább növeli a meridián ener­giaszintjét, ezért kezelését kerüljük.

 

A készülék használata

 

Mint a használati utasításból is kiderül, az elektro­stimulációs készülékek többnyire néhány Hz-es, a bonyolultabb típusok pedig 2 kHz-ig növelhető frekvenciájú négyszög vagy csúcsimpulzus jellegű jelet bocsátanak ki magukból. A négyszög feszültséget szolgáltató készülékek hátránya, hogy használatuk közben légpárna alakul ki az elektróda hegye és a kezelt bőrfelület között, így a kezelőáramot többször is utána kell állítani. Biztonsági okokból mindegyik készüléket telepről táplálják, ezért soha eszünkbe ne jusson, hogy közvetlen hálózatra kapcsolt adaptert csatlakoztassunk hozzá. Egy esetleges transzfor­mátorzárlat esetén ugyanis a hálózati feszültség bekerül a készülékbe, mely halálos áramütést okozhat. A tapasztalat szerint ezeknek a készülékeknek az áram­felvétele olyan csekély, hogy egy kis rádióelemről hónapokig működnek. Ha ritkán használjuk készülékünket, akkor tegyünk bele alkáli elemet, ezzel megakadályozhatjuk az önkisülést, a telep félévenkénti kényszerű cseréjét. (Az alkáliföldfémből készült szárazelem nem perforálódik.)

A kezelés megkezdésekor a keresett pont helyzete az akupunktúrás térképek alapján jól behatárolható. Pontos megkeresésüket a készülék pontke­reső állásában végezzük. Az elektróda bőrfelületen való mozgatása során nagyon ügyeljünk arra, hogy a szabályozó potenciométerrel csak akkora áramot állítsunk be, amekkora feltétlenül szükséges. A hamis pontok ellen úgy védekezhetünk, hogy a készülék sípolása, tehát a feltételezett pont megtalálása után a szabályozó potenciométert lej­jebb csavarjuk egészen addig, amíg a sípolás éppen elhallgat. Ezután mozgassuk meg az elektródát a megtalált pont környezetében, a készüléknek sehol sem szabad megszólalnia. Kissé növelve az áramot a készülék csak ezen az egy ponton jelezhet. Habár az akupunktúrás pontok villamos ellenállása legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a környező bőrfelület ellenállása, mégis gyakran előfordul, hogy nem találjuk meg a keresett pontot, a készülék több helyen is sípol. Ez ellen a legegy­szerűbben úgy védekezhetünk, hogy az illető meridiánt abban a két órában kezeljük, amikor az a „szerv-óra” szerint a legaktívabb. Ennek a módszernek az alkalmazása szinte elkerülhetetlen a test olyan felületeinek kezelése során, ahol az egyes meridiánok nagyon közel futnak egymás mellett, sőt sokszor keresztezik is egymást. Ezzel az eljárással még a kezdők is biztosan megtalálják a keresett pontokat. A leg­kedvezőbb időintervallumok minden akupunktúrás könyvben fel vannak tüntetve.

A keresett pont megtalálása után kapcsoljuk át a készü­léket kezelőáramra. Ezt megelőzően azonban feltétlenül állítsuk a kezelőáram-szabályozó potenciométert mini­mumra. Erre azért van szükség, mert a test különböző felületein lévő akupunktúrás pontoknak nem csak a kereső-, de a kezelőáram-igénye is eltérő. Ha a lábunkon végzett kezelés után változatlan potenciométer-állással rákezelünk az arcbőrre, kissé kellemetlen áramütésben lesz részünk. A szem körüli pontok, illetve a homlok stimulálása során a készülék működési frekvenciájával megegyező ritmusú villogást fogunk észlelni a szemben. Ez nem káro­sítja az idegeket, ha a beteget zavarja, javasoljuk neki, hogy hunyja be a szemét. Amennyiben nem magunkat kezeljük, akkor a pont megtalálása után állítsuk a kezelőáramot minimumra, és adjuk a készüléket a beteg kezébe azzal, hogy addig növelje az áramot, amíg enyhe csípést nem érez. Erre egyrészt azért van szükség, mert mi nem érezzük, hogy számára mikor megfelelő az áram intenzitása, másrészt pedig ha kezelés közben gyengül az áram, ezt időnként utána kell állítani. Túl nagy kezelőáramokat ne használjunk, mivel a nagyobb áram nem jelent gyorsabb gyógyulást, csak azt érjük el vele, hogy a bőr megég, és a stimulálás helyén kis heg keletkezik. A keze­­lést min. 3 percig végezzük. Többszöri rövid kezeléssel jobb eredményt érhetünk el, mint egy hosszúval.

Egyes esetekben a beavatkozás hatása már pár perc múlva érezhető, de a legtöbb esetben csak néhány óra múlva jelentkezik a hatás. Legnagyobb bizo­nyossággal azonban akkor győződhetünk meg kezelésünk hatékonyságáról, ha kivárunk egy 24 órás áramlási ciklust, vagyis azt az időt, amely alatt az energia végighalad a meridiánláncon. Ha a kívánt hatás másnap sem jelentke­zik, akkor már valószínűleg nem is fog. Ez esetben keressünk más, hatéko­nyabb pontokat. Kivételt képez a speciális betegségek gyógyítása (pl. haj­hullás, kopaszodás) amelyek megfigyeléséhez hosszabb időre van szükség. Egy-két kezeléstől soha ne várjunk tartós hatást, minimum nyolc-tíz alkalom kell a végleges gyógyuláshoz. Egy nap ne kezeljük ugyanazt a pontot többször. Ahhoz, hogy a kívánt hatás mind előnyeiben, mind hátrányaiban megmutatkozzon, az energiának legalább egyszer át kell mosnia az összes meridiánt, illetve a hozzájuk kapcsolódó szerveket. Ami a többi pontokat illeti, azokból se kezeljünk egyszerre sokat, mert energiatorlódás lép fel, a szervezet nem tudja feldolgozni azt a sokféle késztetést, amelyet az ingerpontokon keresztül kap. Az egy alkalommal stimu­lálandó pontok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy egy időben ne kezeljünk két olyan pontot, amelyek ugyanarra a betegségre vonatkoznak, mert ekkor kedvező vagy kedvezőt­len hatás esetén nem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyik pont okozta a változást. Az egyes meridiánok pontjait sorban, a kezdőponttól a végpont felé haladva kezeljük.

Amennyiben több betegségünk is van, fontos szabály, hogy a beavatkozást a legbelső energiaszinten kezdjük, és onnan hajtsuk kifelé az energiát a középső, majd a külső szintre, hogy azután a ká­ros energia a tüdőn, illetve az orron keresztül távozhasson. Ellenkező esetben az energia beszorulhat a belső energiarétegekbe, és ott káros hatást fejthet ki. Ezek szerint betegségeink felszámolását a vas­tagbél-, gyomor-, vérerek ura- és a máj meridiánok kezelésével kezdjük. Ezt követően stimuláljuk csak a középső energia­mezőt, a szív-,­­ vese-, hármas-melegítő- és epehólyag meridiánjait. Végül a külső energiapáholy lép-, vékonybél-, húgyhólyag- és tüdő meridiánjainak sorra vételével zárjuk a kezelést. Az egyes betegségek gyógyítása során előfordulhat, hogy mintegy mellékhatásként más betegségek tüneteit érezzük kismértékben magunkon. Legtöbbször ez csupán a káros energia külső pályára szorulásának következménye, amely a kezelés előrehaladtával fokozatosan megszűnik.

 

Különleges pontok

 

Testünkön több mint 1000 akupunktúrás pont van. Közülük 397 tartozik a fő- és segédmeri­diánokat alkotó pontok közé. A többi önálló kezelési pont, melyeknek a hatása még nem egészen tisztázott, sőt sok olyan különleges pont található a bőrünkön, amelyeket még fel sem fedeztünk. Jól ismertek azonban a fő meridiánok különleges pontjai, a háti shu és az elülső vész pontok. A szak­könyvek szerint a háti asszociációs pontok a szervezet egyes meridiánjainak munkáját hangolják össze, míg az alarm pontok ingerlése krónikus betegségek esetén hasznos. Sajnos ezeknek a pontoknak a kezelése elektrostimulációs készülékkel csak korlátozott formában valósítható meg. A legfontosabb tiltás, hogy nem kezelhetők az olyan vész vagy shu pontok, amelyeknél a hozzájuk tartozó meridián telített. Tehát ha szívmeridián telített, akkor ennek az energiapályának az alarm pontjára való rákezeléskor az állapot még súlyosabbá válik. Ugyancsak nem kezelhetők azok a vész illetve shu pontok, amelyek más telített meridiánokon helyezkednek el. Pl. ha az epehólyag-vezeték telített, akkor a rajta elhelyezkedő vészpontokat még akkor sem kezelhetjük elektrostimulációs készülékkel, ha a hozzájuk tartozó meridián üres. Ha viszont mind az alarm pontot hordozó meridián, mind pedig a szabályozandó meridián üres, akkor igen jelentős eredményt érhetünk el ezeknek a pontoknak a stimulálásával.

Rejtélyes, nehezen gyógyítható betegségek esetén fordítsunk gondot a segéd­meridiánok kezelésére. Ezek nem vesznek ugyan részt a mindennapi energia­keringési ciklusban, de fontos szabályozó, összehangoló szerepet játszanak a szervezetben. Feladatuk a Yin- és Yang energiák sokszínű mozgásának szer­vezése, az energiaellátási zavarok elhárítása. A legtöbbjük tehát nem működik állandóan, lecsapoló vagy feltöltő tevékenységük időszakos. Jellegük alapján azonban egyértelműen szétválaszthatók. Egyik részük a Yin, másikuk a Yang jellegű zavarokat kompenzálja. Legfontosabb különleges meridián a kormányzó és befogadó vezeték. Ezek kezelési pontjai ugyanúgy hozzáférhetők, mint a 12 fő meridiáné.

Rajtuk kívül még 6 segédmeridián és 12 hosszanti Lo-meridián, valamint 4 úgy­nevezett Lo-edény található a szervezetben. A Lo-meridiánok a fővezetékek Lo-pontjain keresztül érhetők el. A többi segéd- vagy másodlagos meridián több ponton is kapcsolódik a fő meridiánokhoz. Ezeknek a kettős szerepet betöltő pontoknak a kezelése igen sokrétű hatást vált ki a szervezetben, és akkor is segítenek, amikor a szokásos kezelési pontok hatástalannak bizonyulnak. Egy példát kiragadva, ha a sok szenvedést okozó lumbágó a fő meridiánok segítségével nem gyógyítható, vegyük kezelésbe a Yang Qiao Mo segédmeri­dián nyitópontját, a húgyhólyag-meridián 62-es pontján. Ez a beavatkozás sok esetben hatásosnak bizonyult.

 

Magasabb rendű módszerek

 

A kínai akupunktúra tanítása szerint minden ember születése pillanatában egy meghatározott energiamennyiséget örököl. Ezt az energiát utólag már nem lehet természetes úton növelni, az idő múlásával és a különböző betegségek romboló hatása miatt a kapott energia csak csökkenhet. A terápia gondos összeállításával azonban úgy is gyógyíthatjuk betegségeinket, hogy ez túl sok energia kihajtásával, elvesztésével ne járjon. Erre egyszer lehetőséget ad a „dél-éjfél” szabály alkalmazása. Pl. a telített szívmeridián betegségei (hacsak nem krónikus szívbántalmakról, szívgörcsről van szó) nem csupán a szedáló pont segítségével gyógyíthatók, hanem a „szerv-óra” szerinti ellentétes meridián, az epehólyag-vezeték tonizálásával is. Amennyiben az energiapályák szintjeinek felderítése után azt tapasztaljuk, hogy a szívmeridián telített, az epehólyag-meridián pedig üres, akkor ne a szív-, hanem az epehólyag-meridiánt kezeljük. Ezáltal nem csak az epehólyag-meridián hiányával járó betegségeink gyógyulnak, hanem a „dél-éjfél” szabály alapján a szívmeridián betegségei is javulnak. Az ellentétes meridián szempontjából a gyógyulás hatásfoka tovább növelhető, ha a tonizáló ponton kívül az „idő” pontot is kezelésbe vesszük. Ennél a módszernél fokozottan ügyeljünk arra, hogy a stimulálást a kezelendő meri­dián szem­pontjából legaktívabb időszakban végezzük. Ugyanezt a felfogást alkalmazhatjuk az úgynevezett „férj-feleség” szabálynál is. A felborult egyensúly a „férj” gyengítésén kívül a „feleség”, tehát a társmeridián erősítésével, tonizálásával is vissza­állítható. Ezeknek a szabályoknak az alkalmazásával elérhetjük, hogy több energia marad a szervezetünkben, így testünk sikeresebben védekezhet a kívülről támadó betegségek ellen. Ezeknek a módszereknek az alkalmazását jelentős mértékben megkönnyítik a Mellékletben közölt táblázatok. (Lásd I. fejezet végén.)

 

Kisegítő eljárások

 

A kezelés során előfordulhat, hogy egyes ingerpontok meglehetősen érzé­ketlenül viselkednek, maximális stimuláló áram esetén is csak gyenge bizsergést érzünk. Ennek nagyon gyakran az az oka, hogy az energia pang a meridiánban. Ilyen esetekben jelentős intenzitásnövekedést érhetünk el, ha hosszirányban végigmasszírozzuk az energiapálya útvonalát. A legjobb, ha a meridiánt úgy képzeljük el, mint egy visszeret, ahol ujjainkkal hajtjuk előre a vért. Már néhány intenzív dörzsölés után többszörösére növekszik az ingerpontok érzékenysége. Az energia előrehajtása során ügyeljünk arra, hogy a dörzsölés iránya a kezdőponttól a végpont felé tör­ténjen, ellenkező esetben az energiaáramlás még inkább lelassul. Amennyiben egy-egy energiahiányos meridiánunkat mindkét oldalon teljesen végigmasszírozzuk, már önmagában ettől jelentős mértékben javulni fog a közérzetünk. A masszí­rozás pontos útvonala az akupunktúrás térképek alapján állapítható meg.

Megeshet, hogy testünk azon felületein, ahol vastagabb vagy érzéketlenebb a bőr, a pontkeresővel nem találjuk meg a keresett pontot. A készülék ilyenkor vagy mindenhol jelez, vagy sehol sem. Ezekben az esetekben néha kellemetlen, de biztos módszer az árammal való keresés. Kapcsoljuk a készüléket kezelő üzemmódba, és az áramszabályozó potenciométert állítsuk maximumra. A stimu­lálni kívánt pont feltételezett környékén lassan pásztázzuk át a bőrfelületet. Az akupunktúrás pont megtalálásakor kisebb-nagyobb csípést fogunk érezni. Ekkor csökkentsük a kezelőáramot olyan ér­tékre, amelyet még fájdalom nélkül el tudunk viselni. Ez a módszer akkor is előnyösen alkalmazha­tó, ha már jól ismerjük a kezelésre szoruló pont elhelyezkedését, tehát nincs szükség a keresésére, vagy ha sietünk és gyors kezelésre van szükség. Másokon azonban lehetőleg ne alkalmazzuk ezt az eljárást, mivel a hirtelen meginduló erős áram ijedtséget, félelmet válthat ki a betegben. Ennek a módszernek nagy előnye még, hogy segítségével életre kelthetők a krónikus betegségek folytán in­ak­tívvá vált érzékelő pontok is. Amennyiben a megtalált ponton többszöri kezelésre van szükség, akkor jelöljük meg alkoholos filctollal, így elkerülhetjük az előbbi tortúra megismétlését. Ez a festék 2-3 napig is megmarad a bőrfelületen. Hipermangán (kálium permangán) alkalmazásával még tartósabbá válik a jelzés, és a legcsekélyebb mértékben sem mérgezi a szervezetet. Ez a fertőtlenítő folyadék gyógy­szer­tárakban szerezhető be. Ebben az esetben hígítás nélkül alkalmazzuk. Ha tabletta formájában árusítják annyi vízben oldjuk fel, hogy tintaszerű folyadék legyen belőle.

 

Járulékos hatások

 

Egy-egy huzamosabb, több meridiánt is érintő kezelés során amennyiben a szív-, szívburok- vagy tüdőmeridiánunk telített, kismértékű szívszúrást vagy asztmatikus zavart észlelhetünk. Ennek az a kiváltó oka, hogy miközben más meridiánokat kezelünk a kézben tartott elektródán át az áram átfolyik az ujjainkon. Mivel a szív-, a vérerek-ura és a tüdőmeridián éppen azokon az ujjakon végződik, illetve indul el, amelyekkel az elektródát tartjuk, a kezelőáram óhatatlanul tölteni kezdi ezeket a meridiánokat is. Az áram nem az ujjbegy ellenkező oldalán lévő akupunktúrás pontokon folyik ugyan át, de a közelben halad, ezért egy idő után érezhető mennyiségű áram szivárog be a telített meridiánokba is. Egy másik káros tünet lehet, hogy a kézen átfolyó áram hosszabb idő után csuklóízületi fájdalmakat okoz az arra hajlamos egyéneknél. Ez főleg akkor fordulhat elő, ha az illető vékonybél-meridiánja üres, így az áthaladó áram ezt a csekély energiaáramlást is megzavarja. Tehát a zavaró hatás nem kizárólag telí­tett, hanem energia­hiányos meridiánok esetén is előállhat.

Ezek a káros jelenségek viszonylag egyszerű módon kiküszöbölhetők. A legtöbb elektrostimu­lációs készülékhez két elektródát adnak: egy kombináltat saját magunk, és egy kétrészes kivitelt mások kezelésére. Ha ilyen problémát észlelünk, akkor saját magunk kezelésére is használjuk a kétrészes elektródát, méghozzá úgy, hogy a földelő elektródát helyezzük le a padlóra, és csupasz lábbal lépjünk rá. Most már nyugodtan megfoghatjuk a kezelő elektróda fém palástját is, mivel ennél a változatnál az elektróda földelő pólusa nincs bekötve, áram csak az elektróda tűje, és a talpunk alatt lévő földelő elektróda között folyhat. A földelő elektróda elhelye­zésénél ügyeljünk arra, hogy ne érintse a vesemeridián talpon található 1-es nyugtató pontját. Ezért lehetőleg úgy lépjünk rá a földelésre, hogy a talp közepétől a sarokig terjedő szakasz, vagy közvetlenül a lábujjaink alatti terület érintkezzen a segédelektródával. Vigyázzunk arra is, hogy a kezelés végez­tével a földelő elektródát ne a zsinórjánál fogva húzzuk ki a talpunk alól, mert könnyen elszakadhat a csatlakozó vezeték. Lábízületeink kímélése érdekében időnként váltsuk a segédelektródát. Bal oldali meridiánjaink stimulálása során célszerű a bal-, míg jobb oldali meridiánjaink kezelésénél a jobb talpunk alá helyezni az elektródát. Ez nem csupán a láb­boltozat ízületeit kíméli, hanem jelentősen lerövidül az áram­út mind a kereső-, mind pedig kezelő üzemmódban. Ezáltal nem csak a készülék hatásfoka javul, de testünk nagy része is mentesül a felesleges áramterheléstől.

Egyébként az elektroakupunktúrás kezelés módszerét egy német orvos, dr. Reinhold Voll dolgozta ki a Ryodoraku alapján. A Ryodoraku dr. Yosio Nakatani japán orvos munkásságának eredménye. Nakatani jött rá arra, hogy a testfelületen található csökkent ellenállású pontok megegyeznek az akupunktúrás pontokkal, így ezek műszeres méréssel könnyen megtalálhatók. Ezt az eljárást fejlesztette tovább dr. Voll oly módon, hogy ő már a kezelést, vagyis az akupunktúrás pontok ingerlését is elektromos árammal végezte. Módszere elektroakupunktúra néven az egész világon ismertté vált.

 

Fülakupunktúra

 

Előfordulhat, hogy egy-egy betegségünk huzamosabb kezelés után is csak átmeneti javulást mutat. Ennek sok esetben az az oka, hogy az évek óta tartó kóros állapot már beíródott az agykéregbe, és a szervezet ezt tekinti normális állapotnak. Ebben az esetben hiába kezeljük a meridiánokat, az agy egy idő után visszaállítja a korábbi rögzült állapotot. Ez a kellemetlen jelenség az akupunktúra leg­fiatalabb ágával, a francia Nogier professzor által feltámasztott fülakupunktúrával a legtöbb eset­ben megszüntethető, mert minden egyes szer­vünknek a vetülete megtalálható a fülön is, annak egy jól elhatárolható darab­káján. Az ősi kínai írások szerint a fül formája úgy is felfogható, mint a fejjel le­felé álló magzat képe. Így a fülkagyló pontjai megfelelnek a magzat egyes szerveinek. Ezek az ana­tómiailag szabályos alakzatot alkotó területek közvetlen összeköttetésben állnak az agyké­regnek azon részeivel, amelyek az illető szervek működéséért felelősek. A vonatkozó fülpontok stimu­lálásával törölhető az agykéregbe íródott hibás információ, és ezáltal az egészség hely­reállít­ható. A mind­össze 34 fülakupunktúrás pont kezelésénél nem játszik szerepet az ingerületi pályák energiahiánya vagy telítettsége. Ennek tudható be, hogy ezeket a pontokat a korszerű klinikákon ma már nem tűvel, ha­nem elektro­akupunk­túrás módszerrel ingerlik. A fülakupunktúra érdekessége még, hogy minél be­tegebb egy szervünk, annál érzékenyebb a fülön található vetü­lete. Ha készülékünkkel módszeresen áttapogatjuk a fül egész felületét, akkor a krónikusan beteg szerveinknek meg­felelő terüle­ten még erősen lecsavart potenciométerállásban is jelzést kapunk. Súlyosabb esetekben ezeken a helye­ken a bőr elszíneződését, berepedését, hámlását vagy kis hólyagocskák keletkezését is megfigyelhetjük.

Meg kell még említeni, hogy miután a kis átmérőjű fülakupunktúrás pontokat elég nehéz megtalál­ni, ezért a kezelésük nagy gyakorlatot igényel. Álta­lánosságban azonban elmondható, hogy ha a be­teg a kezelés során nem érez fájdalmat, feszülést a fülkagylójában, akkor a keresést tovább kell végezni, mert a kívánt pontot nem találtuk meg. Előfordul az is, hogy a kezelendő személy fü­lén szinte valamennyi pont érzékeny, vagy éppen ellenkezőleg, egyik sem. Ilyenkor masszírozzuk meg a fülkagylóját, majd ismételjük meg a vizsgálatot. Mivel a fülakupunktúra hatásmechanizmusa más, mint a testakupunktúráé, a két kezelés nem zavarja egymást; sőt kombinált alkalmazásuk javít­ja a gyógyítás hatásfokát. Túl sok pontot ez esetben se kezeljünk, mert az ingerre adott válasz erős­sé­ge megoszlik az egyes pontok között. A javulás előrehaladtával csökkenteni kell a kezelések gyako­riságát is. Kezdetben akár naponta ismételhetjük a kiválasztott pontok ingerlését, de ha javulás mutatkozik, korlátozzuk heti kettő, majd heti egy alkalomra a beavatkozások számát. 12-15 kezelés után pedig ajánlatos 2-4 hét szünetet tartani, és csak ezt követően vegyük sorra a még meglevő betegségeket. Ezt azért célszerű megtenni, mert a testakupunktúrához hasonlóan egy-egy beavatkozás itt is kihat az egész test állapotára, így könnyen megeshet, hogy az egyes panaszok idővel maguktól meg­szűnnek. Egy kezelés időtartama 10 perctől háromnegyed óráig terjedhet. Kisgyermekeknél vagy azoknál, akik nem tudják elviselni a tű látványát, gyógynövények magjával is megoldható az in­gerlés. Ennél az ugyancsak Kínából származó módszernél egy tehénfűfaj, a Semen vaccariae[3] apró magját helyezik a kezelni kívánt pontra, és egy kis darab ragtapasszal rögzítik. A mag időnkén­ti nyomogatásával a hatás tovább fokozható. Az ily módon végzett fülakupunktúra hatékonysága vetekszik a tűszúrásos kezeléssel, ráadásul jóval olcsóbb.

Ezzel az eljárással nem csak gyógyítani lehet, hanem éle­tünk végéig megőrizhetjük egyes szerveink épségét. A kaló­zok pl. nem divatból hordtak karikát a fülükben, hanem azért, hogy ne romoljon a látásuk. A fül pontjai jól használhatók még tengeribetegség ellen, a dohányzásról való leszoktatásra, vagy testsúlycsökkentésre is. Az éhségérzet megszüntetésén kívül a fülakupunktúra az anyagcsere fokozá­sára, és a diétázás negatív következ­ményeinek mérséklésére is képes. (Pl. a vércukorszint csökkentéséből eredő fejfájás és egyéb pszichoszomatikus tünetek csillapításra.) A több ponton történő kezeléssel a napi kalóriabe­vi­telt 1000 kalória alá lehet szorítani, ami már néhány hét alatt radikális fo­gyást eredményez. Jó eredményeket értek el vele a migrén és az allergia meg­szüntetésében. Orvosi megfigye­lések szerint a dohányzás elleni küz­delemben a fülakupunktúra a leghatá­sosabb módszer. Az esetek 60 százalékában eredmé­nyes. Egy új felismerés szerint a fül­akupunktúra segít a drogokról való leszokásban is. A fülkagyló tüdő pontját stimulálva csökken a beteg kábítószerfüggősége.

Ugyancsak energiapályák útján fejti ki hatását a skalpakupunktúra új ága a dr. Yamamoto-féle skalpakupunktúra. Ennek során 5 bázispontot, valamint 12 YNSA pontot kezelnek a homlok hajvonalánál. A fülakupunktúrához hasonlóan a kezelést itt is tűvel végzik. Főként bénulások, agyvérzés után rehabilitációnál alkalmazzák. A kezelési módról részletes tájékoztatást nyújt a Természetgyógyász Magazin (2006. június, 56-58. oldalak.) Jellemző a szervezetünket behálózó energiapályák sokoldalú szabályozhatóságára, hogy akupunktúrás pontok nem kizárólag testünk külső felületén, hanem a szájban is vannak. A szájüregben minden foghoz tartozik egy belső szerv, és ezeknek az ingerpontja a nyálkahártyán található. Az orálakupunktúrát nem a szokásos módon végzik, hanem vagy injekciót kap a beteg, vagy lézersugárral kezelik a megfelelő pontot. Melles­leg a kínai akupunktúra szerint minden meridián kapcsolatban áll egy-egy fogunkkal is, így ha egy ép fogunk hirtelen fájni kezd, annak sokszor a hozzá tartozó meridián energiazavara az oka.

Végezetül még egy jó tanács. Ne kezeljünk akupunktú­rával olyan bete­geket, akik erős gyógyszeres függésben vannak, akiknél a kezelés alatt felfüggesztett gyógyszeres adagolás életveszélyt jelenthet. Ugyancsak ne kezeljünk olyan embereket ily módon, akiknek ellenérzéseik vannak az akupunktúrával szemben, mert mint minden gyógymód, ez is csak akkor hatásos igazán, ha a páciens minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Szigorúan tilos az elektrostimulációs készülék használata lázas betegeknél, terhesség idején, közvetlenül infarktus után vagy olyan személyeknél, akik­nek pacemakerük van.

 

Az akupunktúra egyéb módjai

 

Az akupunktúrás kezelés legősibb módja a mechanikus ingerlés. Az őskor­ban erre a célra csontból vagy kőből csiszolt tűket, szúrószerszámokat használtak. (Ezt az ősi módszert ma is eredményesen alkalmazzák. Csak nem csonttal, hanem egy kiürült golyóstoll hegyével stimulálják a meridián­pontokat. Ha sikerül eltalálni őket, a hatás azonnali.) A tűs kezelés nem tekinthető egyszerű mechanikus ingerlésnek, mivel ebben az esetben a bimetall felépítés következtében már áram is folyik át az akupunktúrás ponton. Korunkban az aktív pontok kezelésének hagyományos mecha­nikus módját egyre inkább felváltja a korszerű eszközökkel, elektromos árammal, fénysugárral vagy ultrahanggal történő stimuláció. A pár­huzamosított fénysugárral való ingerlést monokromatikus, vagyis azonos hullámhosszú fényt előállító lézergenerátorok teszik lehetővé. A lézerakupunktúra során az aktív pontok besugárzása vörös színű hélium-neon, vagy infravörös tartományban működő szilárdtest diódák által kibocsátott láthatatlan sugárnyalábbal történik. Az ultrahangos vagy szono­akupunktúra során a nagyfrekvenciás koncentrált hanghullámokat egy piezoelektromos fej állítja elő. A viszony­lag kis intenzitású ultrahang nem csupán a bőr külső felületét ingerli, hanem a tűs kezeléshez hasonlóan a bőr alatti rétegekre is képes hatást gyakorolni. Az elektroakupunk­túrával összehasonlítva a lézeres és az ultrahangos kezelés hátránya, hogy hatásfokuk alacsonyabb, a hozzájuk szükséges készülékek meglehetősen bonyolultak és drágák, használatuk pedig szakismeretet igényel. Előnyük viszont, hogy alkalmazásuk nem jár semmiféle stresszel, (pl. tűszúrás, áramcsípés) így elő­szeretettel alkalmazzák gyermekek akupunktúrás gyógyításánál.

Az elektroakupunktúrával azonos hatásfokú a nagyfeszültségű impulzuskezelés. Ez a töltőtoll méretű eszköz tulajdonképpen nem más, mint a közismert piezoelektromos gázgyújtó karcsúsított változata. Itt a piezoelektromos kristállyal nem ultrahangot gerjesztenek, hanem áramot. A piezo­tárcsák sorba kapcsolásával nagy feszültségű, de igen alacsony, a kezelt személyre teljesen veszélytelen áramerősségű impulzusok jönnek létre. Használata során csak enyhe csípést lehet érezni a bőrön. Egy kezeléshez 25-30 kattintásra van szükség az akupunktúrás pontokra. Nagy előnye még ennek az eszköznek, hogy nincs szüksége tápáramforrásra, ezért bárhol és bármikor használható. Ajánlatos azonban száraz helyen tartani, mert a piezoelektromos gázgyújtókhoz hasonlóan nedves, páradús helyiségben ez az eszköz sem működik. Miután ennél a kezelési módnál sem történik behatolás a szervezetbe, nem áll fenn fertőzésveszély. Mivel gyorsan hat, előszeretettel alkalmazzák a gyógytornászok, a sportorvosok. Ízületlazításra, a reuma, a lumbágó kezelésére, és fájdalomcsillapításra kifejezetten alkalmas.

A tűs kezelés mellett a hagyományos kínai akupunktúra másik legelterjedtebb módja a hővel való ingerlés. Ennek a közismert nevén moxaterápiának nevezett technikának a lényege, hogy az aktív pont felett egy speciális gyógy­növényt, többnyire fekete üröm szárított levelét égetik el rúd, henger vagy kúp formájában. A vastagabb moxarudat vagy a vékonyabb moxahengert meggyújtás után a kezelendő pont fölé tartják, és a belőlük kiáramló intenzív hő végzi az aktív pontok stimulálását. A moxakúpot gyógykenőcs vagy különféle gyógynövénysze­letkék közbeiktatásával ráhe­lyezik a kezelendő pontra, és a csúcsán meggyújtják. A bőrön elhamvadó feketeüröm-zúzalék inten­zívebb hőhatást kelt, mint a besugárzásos technika, ezért ezt égetésnek nevezik. A moxás keze­lés ritkább formája, amikor az akupunktúrás tű végére helyezik a moxakúpot, és ott égetik el. A bimetall tű nyelének melegítésekor ugyanis több áram folyik át az akupunktúrás ponton, ami fokozza az energiabevitelt. Megjegyzendő, hogy ugyanezen az elven növelni lehet a tűvel való energiaelvonást is. Ebben az esetben a tű nyelét folyékony szén-dioxiddal célszerű hűteni. Ennek legegy­szerűbb módja, hogy egy elektronikai fejlesztésekben használt szén-dioxidos flakonnal befújjuk a tű nyelét úgy, hogy a permet ne a bőrre, hanem a testfelülettől kifelé szóródjon. A moxaterápia hátránya, hogy főleg égetéses kezelés esetén a bőr elszenesedik és csúnya, maradandó heget hagy maga után. Előnye viszont, hogy az erős hő hatására a bőr pórusai kitágulnak, és a moxakúp alá helyezett gyógynövény­szeletkék hatóanyagai bediffundálódnak a testbe. Az ily módon felszívódott hatóanyag sokkal intenzívebb hatást vált ki, mintha az a gyomron keresztül jutott volna a szervezetbe.

A moxaterápia érdekessége, hogy a hőbesugárzásos kezelés tonizáló hatással van a meridián energiaszintjére, míg az égetéses módszerrel csökkenteni lehet a behatolt energia szintjét. Az utóbbi eljárás feltételezhetően oly módon fejti ki hatását, hogy a bőrfelület megégetése során elzáródik a telített energiavezeték aktív pontja. Ezt követően ezen a ponton többé már nem képes a külvilágból energiát felvenni, így fokozatosan csökken a telítettsége. A kellemetlen illatú füst elkerülése érdeké­ben német mérnökök kifejlesztették már a moxarúd modern változatát is, amelyben az intenzív infravörös hősu­gárzást elektromos árammal fűtött zafír kristály szolgáltatja. Mellékesen meg­jegyezve a köpölyözés éppen ellentétes hatást gyakorol a szervezetre, mint az égetéses moxaterápia. Ebben az esetben a bőrfelületre helyezett harangokban keltett vákuum szinte kiszívja, kitisztítja az eldugult akupunktúrás pontokat, ami az energia­beáramlás megnövekedését eredményezi. Az üvegharangok felhelyezése előtt vékonyan kenjük be a bőrt kenőccsel. Ha rossz helyre tettük a harangot, óvatosan odébb húzhatjuk. (Emelni nem szabad.) A köpölyözéssel (népies nevén nyuvasztással) nem csak a meridiánok egyes pontjait lehet kitisztítani, hanem a test különböző részein található reflexzónákra is hatást lehet gyakorolni.

Gyakran előfordul, hogy az üvegharang alatt a bőr elszíneződik. Ennek oka, hogy a szervezetben felhalmozódott méreganyagok a vákuum által megnyitott bőrpórusokon át sza­badon távozhatnak. A minden esetben fellépő bőrpír hatása is kedvező, mert javítja a vérkeringést. Különösen érdemes a felsőtest felületét köpölyözni, és ahol megkeményedett kötőszövetes csomók találhatók. A köpölyözés továbbfejlesztett változata a pulzáló köpölyözés. A Grafenbergben élő Sigmar Hengge által kifejlesztett módszernél szívófejjel ellátott matracot alkalmaznak, ami egy szabályozható légnyomást keltő szivattyúhoz csatlakozik. A készülékkel pulzáltatni is lehet a szívás intenzitását.

 

A moxaterápiával kapcsolatban megemlíthető még, hogy léteznek ezzel megegyező hatású, házilag is alkalmazható eljárások. Ilyen a helyi fájdalmak csilla­pítására szolgáló őrölt fehér bors. A fehér borsot vízzel és liszttel össze­keverve a fájó területre kell kenni, és addig kell rajta hagyni, amíg a helyén égő-vöröses folt keletkezik. Erősebb hatású az őrölt mustármag és az ecet keveréke, amelyet a fájó területre rakva gézzel és ragtapasszal le kell ragasztani, és az égő érzés megjelenéséig rajta kell hagyni. Hasonló hatást vált ki a fokhagymapor alkalmazása, amelyet kb. 3 órán keresztül kell a kezelendő helyen tartani.

Ugyancsak az energiadugók megszüntetésére szolgál a tölcséres méhviasz gyertya. Ez az ősi, indián eredetű eszköz kettős feladatot lát el. A kezelendő bőrfelületre helyezve először vákuumot kelt, ami a köpölyözéshez hasonló hatást vált ki. A gyertyát a felső, szélesebb peremén kell meggyújtani. Ekkor a belső üreg megtelik füsttel, és vákuum keletkezik. A szívóhatás ereje átnyomja a füstöt a bőrön, bele az alatta levő szövetekbe. Ezt követően működésbe lépnek a méhviaszba kevert különböző gyógynövény-hatóanyagok, melyek a füsttel együtt fellazítják a gennyes törmeléket. A gennygyülem a vákuum következtében átdiffundál a bőr pórusain, és lerakódik a gyertya belső, hideg falára. Ennél a tisztító eljárásnál nem kell felvágni és kikaparni a nyirokcsomókban felhalmozódott salakanyagokat, vírusokat, baktériumokat. Az energiadugulást ugyanis ezek a szövetkeményedések okozzák. A köldökön történő kezeléssel szinte azonnal helyreáll az energiaáramlás, és 8-10 kezeléssel rendeződnek az emésztési problémák. A tisztító gyertyákat jól lehet alkalmazni krónikus arc- és orrüreggyulladás, fülfájás, és allergia esetén is. Jó eredményt értek el vele derékfájás és ágybavizelés, sőt az impotencia gyógyításánál.

Sajnos a kereskedelemben kapható méhviasz gyertyák minősége igen eltérő. Olcsó hamisítványoknál előfordul, hogy a vákuum befelé húzza a lángot, és a viasz a dobhártyára kerül, ami teljes süketséget okoz. A természetgyógyászok által is használt TÁDÉ gyulladáscsökkentő gyertya azonban teljesen megbízható. A betegségtől függően 20-féle gyógynövénykivonattal preparált méhviasz gyertyák használatát egy videokazetta is elősegíti. Megrendelhető: Kamilla Biyó Bt. 5000. Szolnok, Kossuth L. u. 21. Tel: (06)-56-240 259 és 06-20-936 6921. A fülgyertya továbbfejlesztett változata a testgyertya. Lényegében ugyan­olyan, mint a fülgyertya, csak robosztusabb. Ennek megfelelően tovább ég, több meleget termel, és emiatt nagyobb a vákuumhatása. Főként hasüregi megbetegedések (fekélyek, bélrenyheség, görcsök) menstruációs zavarok, ciszták, miómák, valamint gerinc- és ízületi problémák kezelésére használják.

 

Kiegészítés

 

A teljesség kedvéért beszélni kell még az úgynevezett biostimulátorokról is, melyek mostanában kerültek keres­kedelmi forgalomba. Ez a fogantyú alakúra kiképzett hordozható készülék tulajdonképpen egy masszírozó- és egy elektro­stimulációs készülék ötvözete. Maga az ötlet nem rossz, mivel önmagában véve mindkét készülék igen hasznos. Ismeretes, hogy vibrációs masszírozó gépek a bőr intenzív mozgatása által vérbőséget idéznek elő a sejtekben, aminek igen kedvező kihatása van a közérzetre. Az elektrostimulációs készülék egészségmegőrző hatása az előzőekben részletesen ismertetésre került, a kettő kom­binációja azonban nem szerencsés dolog, mert ezek a készülékek csak minimális és rendkívül felületes akupunktúrás ismertetéssel kerülnek forgalomba. Maga a gyártó is masszírozó gépként javasolja a használatukat, és ebből erednek a problémák. A bőr rendszertelen, célorientálás nélküli elektromos ingerlése során ugyanis könnyen megeshet, hogy egy telített meridián valamely pontjára kezelünk rá, ami egy idő után jelentős egészségkárosodást okozhat. A bio­sti­mulátorok szabályszerű használata még azok számára is lehetetlen, akik kielégítő akupunktúrás ismeretekkel bírnak, mivel ezek a készülékek 2-3 db gombszerűen kialakított elektródával rendel­keznek, és ezek a nagyméretű, 8-10 mm átmérőjű fémgombok teljességgel alkalmatlanok az aku­punktúrás pontok megkeresésére, és egyedi kezelésére. Kétségtelen, hogy nagyfrekven­ciás árammal hatékonyabban lehet a bőrt masszírozni, mint egyszerű mecha­nikus behatással, de a fenti veszély miatt az energiazavarokkal küszködő egyének kerüljék ezeknek a divatos készülékeknek a használatát. Hatékony akupunktúrás kezelésre csak olyan elektromos készülékek alkalmasak, ame­lyek pontkereső és pontke­zelő áramkörrel egyaránt rendelkeznek, elektródájuk vastagsága pedig max. 2 mm, vagyis nem nagyobb, mint a legnagyobb akupunktúrás pont átmérője.

[

Az akupunktúra ma már a világ szinte minden államában elismert, és engedélyezett gyógymód. A hagyományosan gyógyító orvosoknak azonban továbbra is fenntartásaik vannak az eljárás hatékonyságával kapcsolatban. Sokan felvették közülük, hogy a javulás placébóhatás eredménye is lehet. Ennek a vitának az eldöntésére egy német aneszteziológus, Konrad Streitberger olyan akupunk­túrás tűt fejlesztett ki, amely úgy működik, mint egy színházi tőr. Amikor ez a parányi eszköz hozzáér a bőrhöz, a tompa hegye azonnal visszahúzódik a nyélbe. Ennek ellenére a tű a testen marad, és kívülről szemlélve semmi sem különbözteti meg a valódi tűtől. A páciens látja a testébe szúrt tűt, érzi a szúrást, holott a tű nem hatol be a bőrbe, így a fiziológiai reakció elmarad. Ezt a lehetőséget kihasz­nálva a Heidelbergi Orvosi Egyetemen végrehajtottak egy vizsgálatot vállproblémákkal küsz­ködő betegeken. Közülük 25 normál akupunktúrás kezelést kapott, míg 27 pácienst placébó­tűkkel szurkál­tak meg. A kísérlet eredményeként az első csoportba tartozók sokkal nagyobb javulást mutattak, ami azt bizonyítja, hogy itt nem placébóhatásról van szó. A teljes bizonyossághoz még végre kell hajtani a kettős vaktesztet is, ahol nem csak a betegek, hanem az orvosok sem tudhatják, hogy melyik páciens kap valódi akupunktúrás kezelést.

[

Lassan rájövünk, hogy mekkora kárt okozott nekünk a természettől való elszakadásunk. A munkahelyi egészségfejlesztéssel foglalkozó tanulmányok is egyértelműen bizonyítják, hogy a természetes környezet gyógyító hatást gyakorol ránk. Különböző munkahelyeken folytatott vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy szobai növények telepítésével könnyen látványos eredmények érhetők el az egészségmegőrzésben. Az amerikai Virginia Lohr professzor számítógépes operátorokat tartott megfigyelés alatt. Rendszeresen mérte a pulzusukat, vérnyomásukat, valamint bőrük vezetőképességét, mivel mindhárom a megemelkedett stresszt jelzi. A kutatás eredményeként kiderült, hogy azok az operátorok, akiknek a szobájában növények is voltak, az átlagnak megfelelő értékeket produkáltak a méréseknél, míg a másik csoport tagjainál problémák jelentkeztek. Az „egészségesebb” csapat termelékenysége is jobbnak bizonyult, 12%-kal jobban teljesítettek, mint a növények nélküli szobában dolgozó társaik.

Az oslói egyetem professzora, Tove Fjeld is számos kutatást végzett ezen a területen. Két éven keresztül figyelte a Statoil cég munkatársainak két csoportját, és bebizonyította, hogy a betegségek fizikai tünetei csökkennek, ha az irodában növényekkel veszik körül magukat az alkalmazottak. A közérzetük pedig a második év végére 84%-kal javult. A növények ugyanis nem csupán a hangulatot teszik barátságosabbá, hanem csökkentik a levegőben található káros anyagok hatásait. A nyílt, egyterű irodák elterjedésével még nagyobb szerep jut a zöld élőlényeknek. A zaj is nagymértékben tompítható a szobanövények segítségével. A TMP Worldwide tanácsadó cég például az egybenyitott iroda mellett döntött, de az alacsony elválasztó falakra rengeteg virágcserép került. Így nemcsak a hangulat vált kellemessé, a zaj is csökkent, és a fény eljutott mindenhová. Ráadásul a növények segítségével a levegő páratartalma is könnyen az optimális 50-60% között tartható.

A biztató eredmények láttán a német Sutter kiadócsoport esseni ügyfélközpontját is zöld oázissá alakították át. A telefonos ügyfélszolgálat alkalmazottai óriási nyomás alatt állnak, naponta több száz érdeklődő kérdéseire kell kedvesen és türelmesen válaszolniuk az egybenyitott irodában. Mivel javarészt rajtuk múlik az ügyfelek cégről kialakított véleménye, nagyon fontos volt egy olyan helyiség kialakítása, amelyben a legtöbbet képesek nyújtani. A természetes környezet nagyban hozzájárult a munkahelyi stressz csökkenéséhez, az ügyfelekkel szembeni kulturált bánásmód biztosításhoz. Az esseni oázis kialakításába az alkalmazottak is beleszólhattak, de a növények gondozását már szakemberekre bízták.

Sokan csupán dísznek tekintik a szobanövényeket. Mások azért tartják őket, mert elnyelik az általunk kilélegzett szén-dioxidot, és oxigént termelnek. A NASA kutatói egyenként is megvizsgálták a szobanövények környezetre gyakorolt hatását. Meglepő eredményre jutottak. A szobanövények nem csak a szén-dioxidot nyelik el. A mérések szerint a dracéna (életfa), a fikusz és a krizantém „issza” a nyomtatók és a fénymásoló berendezések kipárolgását, csökkentik a levegő ózontartalmát. A szanszeveria (tigrislevél) és a bambuszpálma „eszi” azt a sugárszennyezést (elektromágneses kisu­gárzás, másodlagos röntgensugárzás), amely a számítógépek monitorából árad ki. A bútorok, bútorhuzatok, lakkok, festékek és más vegyszerek hatásától legjobban a gerbera, a szanszeveria, a spa­ti­filium (fehérpárta) és a dracéna véd meg bennünket. Beisszák az ipari zsírtalanításra és száraz vegy­tisztításra használt triklór-etilént, amely májkárosodást okozhat. (Ez a vegyület a festékekben, lak­kokban, nyomdafestékekben is megtalálható.) Szobanövényeink tehát valóságos őrei egészségünknek.

[

Becslések szerint a világ lakosságának 35%-a küzd álmatlansággal. Dr. David Rapoport, a New York-i Egyetem alvászavarokkal foglalkozó központjának munkatársa szerint az álmatlanság a századforduló legsúlyosabb járványai közé tartozik. Aki nem alszik eleget, annál nő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye. Az alvás során szervezetünk könnyebben megköti a szabad gyököket, vagyis azokat a molekulákat, melyek hatással vannak a sejtek öregedésére, sőt rákot is okozhatnak. Egy nemrégen végzett vizsgálatban a Chicagói Egyetemen 11 egészséges fiatalembernek egy héten át csupán napi 4 óra alvást engedélyeztek. A hatodik napon a sejtjeik már úgy működtek, mint egy 60 éves emberé, a vérük inzulinszintje pedig olyan magas volt, mint a cukorbetegeké. Az alváshiány a fehérvérsejtek és a hidrokortizon nevű hormon termelődését is befolyásolja, melynek következtében az ember védtelenné válik a fertőzésekkel szemben. Ez az oka annak is, hogy könnyebben alakulnak ki nála keringési zavarok. William Dement, a Stanford Egyetem kutatója szerint az alvás minőségéből lehet a leginkább megállapítani, hogy valaki milyen hosszú ideig fog élni. A Sao Paulo-i alváskutató központ munkatársai megjegyezték, hogy ha az emberek tudnák mi megy végbe egy olyan szervezetben, amelyet megfosztanak az alvástól, kétszer is meggondolnák, hogy az alvást csupán időpazarlásnak, a lusták időtöltésének tartsák.

Különösen fontos a jó alvás a gyerekeknél. Ilyenkor termelődik a legtöbb növekedési hormon. A tizenévesek szervezete 50-szer több növekedési hormont termel éjszaka, mint nappal. Az alvás az étvágyunkra is hatással van. Agyunk az alváshiányt éhségérzetként értelmezi. Alvás közben a szervezetünkben megnövekszik a leptin mennyisége. Ennek a hormonnak az a feladata, hogy tudassa velünk, ha már eleget ettünk. Amikor a kelleténél tovább maradunk ébren, kevesebb leptin termelődik, ezért több szénhidrátot kíván a szervezet. A nagyobb szénhidrátfelvétel pedig elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Az evés közben termelődő leptin visszafelé is hat. Mennyiségének növekedésével kevesebb hipokretin termelődik az agyban, és emiatt elálmosodunk. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok országban rövid pihenőt tartanak ebéd után, sőt sokan le is fekszenek egy-két órára, mielőtt visszatérnek a munkájukhoz.

A New York-i Columbia Egyetem kutatói megállapították, hogy akik csak 4 órát alszanak, azok­nak több mint 70%-kal, akik pedig 5 órát, azoknak mintegy 50%-kal nagyobb az esélyük a túlsúly kialakulására. A 18 ezer személyen végzett megfigyelés során az is kiderült, hogy az elhízás oka nem csak a jóllakottság érzetének hiánya, hanem a fokozott éhségérzet. Az éjszakánként 9 óránál kevesebb ideig alvók szerveztében a jóllakottság érzetét keltő leptin csökkenése mellett nő az éhségérzetet keltő ghrelin hormon mennyisége. Ezért álmatlan éjszakák után a kialvatlan emberek jóval többet esznek a szokásosnál. Korunk zaklatott életmódja is elősegíti az elhízást. Svéd kutatók megállapítása alapján stressz hatására megnő a vér kortizoltartalma. Ezt a hormont a mellékvesekéreg állítja elő a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közreműködésével. Hatására hastáji elhízás, inzulinnal szembeni ellenállás, és zsíranyagcsere-zavar lép fel a szervezetben. A legújabb kutatások szerint az antibiotikumok is hozzájárulnak az elhízáshoz. Egy 2012-ben lezárult felmérés megállapította, hogy akik féléves koruk előtt antibiotikumot kaptak, később 22%-kal nagyobb arányban híztak el. Az antibiotikumos kezelés jelentősen növeli a 2-es számú cukorbetegség kialakulásnak veszélyét is.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a testmozgás hatásos a 2-es számú cukorbetegség ellen. Nagyon fontos, hogy a testmozgás életelemünkké váljon, mert testünk vázizomzata reagál legérzékenyebben az inzulinra. Megdolgoztatása során nem csak a harántcsíkolt izmok zsírtartalma csökken, hanem az inzulinnal szembeni ellenálló képességük is. A vizsgálatok azt is megerősítették, hogy legnagyobb mértékben a helyes étrend járul hozzá a 2-es számú cukorbetegség kialakulásának megakadályozásához. A cellulóz- és pektintartalmú táplálék ellenáll az emésztőenzimeknek. Ezek az anyagok mérséklik a szőlőcukor, a telített zsírsavak és a koleszterin felszívódását a bélből. Fékezik az inzulinképződést és a vércukorszint-emelkedést. Érzékennyé teszik a szervezetet az inzulinnal szemben. Fokozzák az epesavak koleszterinből való képződését, és ezeknek a szerves savaknak széklettel való kiürülését. Mindemellett a bélrendszerben megduzzadva megszüntetik az éhségérzetet, sőt jóllakottságot váltanak ki.

[

A környezetszennyezés növekedésével fokozódik a harc a természetvédők és a környezetszennyező létesítmények, valamint a természet pusztulását közömbösen szemlélő politikusok között. A nyílt felszólalások és a sajtóviták már odáig fajultak, hogy egyesek a zöldmozgalmak aktivistáit ökoterroristáknak nevezik. Ez azonban nem zavarja a természetvédőket. Rendületlenül teszik a dolgukat, fáradhatatlanul végzik önként vállalt feladataikat. Minden lehetőséget megragadnak, hogy visszaszorítsák a környezetszennyezést, megvédjék az egészségünket. Függetlenségük megőrzése érdekében csak magánszemélyektől fogadnak el támogatást. Állami segítségre, ipari lobbik által fel­ajánlott pénzre nem tartanak igényt. Ezért szervezetüket csak úgy tudják fenntartani, hogy aktivistái ingyen dolgoznak. Szerencsére mind több ember látja be tevékenységük nélkülözhetetlenségét, ezért a befolyt összegekből komoly kutatásokat is tudnak finaszírozni. Ennek eredményeként a Greenpeace szakemberei olyan új eljárást dolgoztak ki, amellyel kimutatható az élelmiszerekben (húsban, tejben, tojásban) a genetikailag módosított takarmány maradványa. Ezzel az eljárással egyértelműen megállapítható, hogy genetikailag módosított szóját etettek a haszonállatokkal. A módszer alkalmas az állati eredetű liszt (csontliszt, szárított döghús) takarmányba keverésének kimutatására is.

 

Budapest, 1989. szeptember

 


 

 MELLÉKLET

 

                   MERIDIÁNOK ENERGIAMAXIMUMA

 /szerv - óra/

 

Máj

1 - 3 h

Tüdő

3 - 5 h

Vastagbél

5 - 7 h

Gyomor

7 - 9 h

Lép-hasnyálmirigy

9 - 11 h

Szív

11 - 13 h

Vékonybél

13 - 15 h

Húgyhólyag

15 - 17 h

Vese

17 - 19 h

Vérerek ura

19 - 21 h

Hármas melegítő

21 - 23 h

Epehólyag

23 - 1 h

Befogadó vezeték

-

Kormányzó vezeték

-

Másodlagos meridiánok

-

 

 

FÉRJ - FELESÉG KAPCSOLAT

 

Szív - Tüdő

Vékonybél - Vastagbél

Máj - Lép-hasnyálmirigy

Gyomor - Epehólyag

Vese - Vérerek ura

Húgyhólyag - Hármas melegítő

 

 

 

 

 

SZERV - ÓRA SZERINTI ELLENTÉTES MERIDIÁNOK

 

Tüdő - Húgyhólyag

Lép-hasnyálmirigy - Hármas melegítő

Vastagbél - Vese

Epehólyag - Szív

Gyomor - Vérerek ura

Máj - Vékonybél

 

 

 

 

 

 

 

IRÁNYÍTÓ- ÉS KÜLÖNLEGES PONTOK

 

 

 

Tonizáló

pont

Szedáló

pont

"Lo"

pont

"Xi"

kulcspont

Yuan

forráspont

Idő

pont

Elülső

vészpont

Háti

shu-pont

Tüdő

Lu 9

Lu 5

Lu 7

Lu 6

Lu 9

Lu 8

Lu 1

UB 13

Vastagbél

LI 11

LI 2

LI 6

LI 7

LI 4

LI 1

St 25

UB 25

Gyomor

St 41

St 45

St 40

St 34

St 42

St 36

CV 12

UB 21

Lép-hasnyálmirigy

Sp 2

Sp 5

Sp 4

Sp 8

Sp  3

Sp 3

Li 13

UB 20

Szív

H 9

H  7

H  5

H  6

H  7

H 8

CV 14

UB 15

Vékonybél

Si 3

Si 8

Si 7

Si 6

Si 4

Si  5

CV 4

UB 27

Húgyhólyag

UB 67

UB 65

UB 58

B 63

UB 64

UB 66

CV 3

UB 28

Vese

K 7

K 1

K 4

K 5

K  3

K 10

GB 25

UB 23

Vérerek ura

P 9

P 7

P 6

P 4

P 7

P 8

CV 17

UB 14

Hármas melegítő

TW 3

TW 10

TW 5

TW 7

TW 4

TW 6

CV 5

UB 22

Epehólyag

GB 43

GB 38

GB 37

GB 36

GB 40

GB 41

GB 24

UB 19

Máj

Li 8

Li 2

Li 5

Li 6

Li 3

Li 1

Li 14

UB 18

 

 


II. fejezet

 

KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS

 

KÉSZÜLÉKEKHEZ;

 

TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS

 

Az előző fejezetben az elektrostimulációs kezelés alapvető szabályai kerültek ismertetésre. Az akupunktúrának ez a sajátos alkalmazási módja azonban további lehetőségeket is rejt magában. Akiknek sikerült az előző részben leírt szabályokat elsajátítani, azok újabb hasznos információkra tehetnek szert az alábbi tanácsokból. A két fejezet együtt már olyan ismeretanyagot biztosít, amely bárki számára megnyitja az öngyógyításnak ezt a hatékony és modern formáját. Ezeken a lépcső­fokokon haladva, a mikro- és makrovilág összefüggéseinek átgondolása során sokan olyan felismerésre jutnak, amely az akarat és az emberi agy lehetőségeinek végtelen tárházát ­nyitja meg előttük.

 

Újabb meridiánvizsgáló módszerek

 

Mindazok számára, akik az I. fejezet alapján eljutottak arra a szintre, hogy bátran elkezdhetik önmaguk kezelését, a legnagyobb nehézséget meridiánjaik energiaállapotának feltérképezése jelenti. Mivel nem látjuk energiapályáinkat, azok töltöttségi szintjét közvetlenül nem tudjuk érzékelni. Ennek megállapítására a már ismertetett próbakezeléses módszer a leghatékonyabb, de hátrá­nya, hogy alkalmazása átmeneti egészségromlással is járhat. Ezért lesznek, akik idegenkedni fognak ettől a nagy hatásfokú, de kissé drasz­tikus módszertől. Számukra javasolható egy hasonló hatásmechanizmusú, de lényegesen veszély­telenebb eljárás. Ez nem más, mint a mágneses próba; amely főleg érzékeny, vékony bőrű egyéneknél alkalmazható előnyösen. Ehhez szerezzünk be egy kb. 6-7 mm átmérőjű és 10-12 cm hosszú erősen felmágnesezett acélrudat. A legkönnyebben ALNICO ötvö­zőanyagú mágnesrúdhoz juthatunk hozzá. Az oldalát PVC zsugorcsővel szigeteljük le, hogy az ujja­ink­ról ne kerüljön rá zavaró villamos töltés. A villamossági szaküz­letekben beszerezhető 7 mm átmé­­rőjű, vastag falú zsugorcső felhúzás utáni zsugorításához nincs szükség ipari hőágyúra, mert ez a művelet gáztűzhely, vagy akár egy öngyújtó lángja fölött is végrehajtható.

A próbát oly módon végezzük, hogy a mágnesrúd ellenté­tes töltésű végét néhány percig nyomjuk a vizsgálandó meri­dián megfelelő pontjához. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak a telített meridiánjaink megkeresésére alkal­mas. Ezt a helyzetet az a szemléletes hasonlat érzékelteti leg­in­kább, hogy egy kritikus mértékben feltöltött palackból néhány százalék gázt elvezetünk, akkor elkerülhetjük a robbanást. Ha viszont egy üres tartályba néhány csepp vizet töltünk, attól az még nem fog megtelni. Tehát ezzel a csekély hatékony­ságú eszközzel csak a telített meridiánjaink sze­dáló pontján keresztül tudunk érzékelhető hatást elérni. Ez tulaj­donképpen nem is olyan nagy baj, mivel a próbakezeléses módszer hát­ránya csak a telített meridiánjaink vizsgálatánál jelentke­zik, üresnek tűnő meridiánjaink ellenőrzésénél nyugodtan alkal­mazhatjuk az árammal történő próbát.

Egy ennél is kíméletesebb, de bizonytalanabb módszer meridiánjaink energiaállapotának kifürkészésére, testünk cél­tudatos figyelése. A visszér kiala­kulásának pl. a vérerek ura meridián energiahiánya az egyik oka. (A külföldi szakirodalomban a vérerek ura meridiánt szívburok vezetéknek nevezik.) Az akupunktúrás szak­könyvekből tudjuk, hogy ez a meridián a „szerv-óra” szerint 19 és 21 óra között töltődik fel energiával. Ha este 7 óra után azt tapasztaljuk, hogy kezünkön és lábunkon a visszeresség jelentősen csökken, az erek kevésbé dagadnak ki, akkor valószínű, hogy vérerek ura meridiánunk energia­hiányban szenved. Ugyanúgy következtethetünk valamely meridiánunk energiatelí­tettségére is, ha a megadott időszakban a megfelelő meridiánhoz tartozó szer­vünk állapota romlik. Így pl. ennek tudható be, hogy a telített meridiánú májbetegek gyakran éjjel 1 és 3 óra között vannak a legrosszabbul. Az álmatlan­ságnak, a hajnali 2-3 óra közötti felébredésnek is gyakran a májmeridián telítettsége az oka. Mellesleg ez az állapot a vékonybél-vastagbél áttételeken keresztül emésztési zavarokat is szokott okozni. Ugyanezen az alapon könnyen megérthetjük, hogy a legtöbb tüdőbeteg, vagy a tüdejüket dohányzással szándékosan rongálók miért éppen hajnalban, vagy kora reggel köhögnek a legintenzívebben. Kissé komplikálja a helyzetet, ha valamely szervünk álla­potáért egyszerre több meridián is felelős. Ilyen szervünk pl. a szív, melynek állapota nem csak a szív-, hanem a vérerek ura meri­dián töltöttségi fokától is erősen függ.

Tovább bonyolítja ennek a módszernek az alkalmazását, hogy a megfigyelt jelenség gyakran áttételek útján jön létre. Ha pl. reggel 7 és 9 óra között azt tapasztaljuk, hogy visszereink összehúzódnak, az nem a gyomormeridiánnak tudható be, hanem annak, hogy az energiával telítődő gyomor­meridián a „dél-éjfél” szabály alapján csökkenti a vérerek ura meridián telítettségét és ez váltja ki az érzékelt hatást. A helytálló következtetések megállapításához tehát tisztában kell lennünk az egyes energiapályák szervezetünkre gyakorolt globális hatásával is. Ennek ismeretében már könnyen el­d­önthetjük, hogy a gyanúsnak talált meridián okozza-e az érzékelt jelenséget, vagy a „dél-éjfél”, illetve a „férj-feleség” szabály által megnyilvánuló áttételes hatásról van szó. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nyári időszámítás esetén az óra által mutatott időből vonjunk le 1 órát. Szervezetünk ugyanis nem követi a mi energiatakarékossági szempontból bevezetett időszámításunkat. Ha vala­mely betegségünk intenzitása nem függ a napszakoktól, akkor jó okunk lehet a különleges meridián­jai­nk, elsősorban a kormányzó- és a befogadó vezeték befo­lyá­sára gyanakodnunk. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez az utóbbi módszer nem csak a legkisebb hatásfokú, hanem egy­úttal a legbizonytalanabb is, mert képzelgésre hajlamos egyének könnyen juthatnak tévútra, hamis következtetéseket vonva le egyes betegségeik és meri­diánjaik energiaállapotának viszonyáról.

 

Kiegészítő kezelési szabályok

 

Az I. fejezetben szó volt arról, hogy elektrostimulációs készülékkel csupán beadni lehet energiát, elvonni nem. Ez a hiányosság azonban ne keserítsen el bennünket, mivel az egészség előfeltétele a testünkbe áramló külső energiák összhangja, vagyis a kozmikus erőközpontból kiáramló Yang, és a mikrovilágunk középpontjából, a Földből kiáramló Yin energia egyensúlya. A szervezet energia­egyensúlyának megbomlása esetén rendszerint minden egyes energiatúltengésben lévő vezetékhez tartozik egy energia­hiányos meridián is, mely a „dél-éjfél” vagy a „férj-feleség” szabály szerint könnyen megtalálható. A megfelelő pontok elektrostimulációs úton való ingerlésével, vagyis az energiahiányos meridiánokban folyó bioáram serkentésével a rendelkezésre álló készülékünkkel is visszaállíthatjuk bioenergia-egyensúlyunkat. Energia­túltengés esetén a szedáló pontokat csak akkor célszerű kezelni, ha erős fájdalmaink vannak, vagy ha gyors életmentésre van szükség. Normál eset­ben a társmeridiánok feltöltésével végezzük a gyógyítást. Az energiahiányos meridián feltöltése, az energiaegyensúly helyreállítása után a kezelt meridián betegségein kívül a vele kapcsolatban lévő telített meridián beteg szervei is automatikusan meggyógyulnak.

Érdekességként megemlíthető, hogy Fülöp-szigeteki healerek ezt a prob­lémát percek alatt megoldják, mivel a kezükből kiáramló intenzív bioenergia-sugárzással rövid idő alatt képesek az energiahiányos meridiánokat feltölteni, és ezzel a beteg szerveket tartósan meggyógyítani. Daganatos megbetegedések esetén az intenzív szubatomi sugárzás a rákos sejteket is képes elpusztítani. Az el­halt sejteket a szervezet öntisztító mechanizmusa távolítja el a nyirokérrendszer segítségével. A nagyobb daganatokat azonban műtéti úton kell eltávolítani. 2000-ben egy spanyol asszony gyomrából pl. egy 60 kilós daganatot kellett kioperálni, ami megegyezett a testsúlyával. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen tömegű elhalt sejtburjánzást a szervezet már nem képes lebontani, és salakanyagként eltávolítani. Egyébként a rekordot egy kaliforniai asszony tartja, akinél 1991-ben egy 138 kilós cisztát operáltak le a petefészkéről.

Mint tudjuk, az akupresszúránál figyelembe kell venni mind a meridián jellegét, mind pedig töltöttségi szintjét. A kézrátételes gyógyításnál azonban egyszerűbb a helyzet. Itt a kézből kiáramló Yin és Yang energiák nem az egyes akupunktúrás pontokkal érintkeznek, hanem a meridiánok egészével. A hea­ler nem keres akupunktúrás pontokat, hanem végigsimítja a páciens bőrét, és a kezelt testrész meridi­ánjaiban, vagy a beteg szervben automatikusan végbemegy a töltéskiegyenlítődés. A healer energiaszintjétől függően ez az eljárás ruhán keresztül is eredményes lehet. Ügyelni kell azonban arra, hogy energia­feltöltés esetén a kéz Yin és Yang energiamezőivel itt is csak ellentétes jellegű meridiánok kezelhetők. A kezet tehát úgy kell elhelyezni a beteg szerv vagy meridián felett, hogy a Yin zóna Yang meridiánt, a Yang zóna pedig Yin meri­diánt sugározzon be. A legtöbb healer ezt az irányítást sokszor öntudatlanul végzi, mert csak a beteg szerv aurájának elszíneződését figyeli. Kezelés közben a kezét már eleve úgy helyezi el, hogy a gyulladás csökkenjen, illetve a meri­diá­nok­ban a töltéskiegyenlítődés létrejöjjön.

Ennél a típusú gyógyításnál gond csupán azokkal a healerekkel van, akik nem képesek kezelés közben figye­lemmel kísérni a meridiánokat, és más módon sem látnak bele a testbe. Náluk könnyen előfordulhat, hogy főleg nagyobb testfelületek kezelése esetén a helytelen energia­irányítás következtében súlyosbítják a telített vagy energiahiányos meridiánok állapotát. Ilyen healerekhez tehát csak akkor menjünk, ha tudjuk, hogy melyik meridiánunkkal van baj, és saját érdekünkben ragaszkodjunk a szigorúan irányított akupresszúrás kezeléshez. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy az általuk jónak vélt koreográfián alapuló rapszodikus mozdulataikkal szétzilálják meridiánjaink energiaegyen­súlyát, vagy a már meglévő energiazavart tovább fokozzák. Egyébként ezek a jellegzetes söprő kézmozdulatok nagy hasonlóságot mutatnak a mesmerizmussal. Ez a gyógyítási mód azonban csak abban az esetben hatásos, ha a healer le tudja csökkenteni az agyfrekvenciáját legalább alfa szintre. Ha erre nem képes, akkor az energiabesugárzás irányítha­tatlanná válik, és többet árt, mint használ.

Ebben a földrajzi régióban számos olyan gyógyító is van, aki képes arra, hogy a kezéből kiáram­ló energiával egy erős anti­kohéziós teret hozzon létre, amely semlegesíti a molekulák közötti össze­tartó erőt, és ezáltal vágási sebek keletkezése, vagyis a sejtek szétroncsolása nélkül is képesek behatolni a test belsejébe. Ennek a magasabb rendű gyógyítási mód­szernek az az előnye, hogy az elhalt szövetdarabok eltakarítását nem bízzák a szervezet lassú öntisztító mecha­nizmusára, hanem egy sajátos műtéti eljárás során kiemelik a testből, tehát az energiabesugárzás útján meggyógyított szerveket egyúttal meg is tisztítják. Miután a behatolás során a hagyományos műtéti eljárástól eltérően az egyes sejtek nem sérülnek meg, ezért a vérveszteség csak minimális, vér csak annyi keletkezik, amennyi a felnyitott bőr, illetve a kiszedett szövetdarabok hajszálér-csatlakozásaiból kiszivárog. Ha a beteg szerv egy darabja teljesen elhalt (pl. bélfekélynél), akkor a fekélyes bélszakaszt az ujjaikból kiáramló antikohéziós energiával besugározva kiszakítják, az ép végeket egymáshoz illesztik, és varratmentesen összezárják. Ebben a tevékeny­ségükben már szükségük van egy segéd­healerre is, aki műtét közben szintén az ujjaiból kiáradó energiával nyitva tartja a sebet, meggátolva a bőrfelület manipuláció alatti össze­záródását. Az ép szövetek varratmentes csatlakoztatását az teszi lehetővé, hogy energiával való kezelés során a szétválasztott felületek mentén lévő molekulák között nagymértékben csökken az összetartó erő. A healer ezeket a „felpuhított” szövetdarabokat egy­másba nyomja, majd az antikohéziós erőtér megszüntetésével az összegyúrt mole­kulák között ismét helyreáll a kohéziós erő, és ez biztosítja az illeszkedő felületek tökéletes összeforradását.

Maga a diagnosztizálás, a betegség megállapítása kétféleképpen megy végbe. A healerek egy része látja az aurát és az erős elszíneződések alapján könnyen megtalálja a beteg szerveket. A heale­rek nagyobbik része a „clair­voyance” technikát alkalmazza, vagyis erős koncentrálás útján agyfrek­venciájának egy alsóbb tartományában a páciens testét belülről fokról-fokra végigvizs­gálja, és így keresi meg a beteg szerveket. Ennek a ma még misztikusnak mondható gyógyítási módszernek további előnye még, hogy a test nem fertőződik, mivel az intenzív bioenergia-sugárzás életképtelenné teszi a szervezetbe került vírusokat és baktériumokat, meggátolva ezzel a szaporodásukat. (Ez a csíraölő hatás annyira intenzív, hogy az Arigo nevű mexikói pszí-sebész által operáló­esz­köz­ként alkalmazott rozsdás bicska sem okozott soha fertőzést.) A műtét elvégzése után az antikohé­ziós tér megszüntetésével a molekulák közötti vonzóerő cipzárszerűen ismét zárja a megnyitott bőrfelületet, így a beavatkozás után seb nem képződik, vágási nyomok nem láthatók. A bioenergia-kisugárzás­nak a fertőtlenítésen kívül fájdalomcsillapító hatása is van, ezért ezeknél az operációknál nem alkalmaznak altatást sem. A többnyire néhány perces beavatkozás után a beteg felkel a műtőasz­talról, és saját lábán távozik. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a nyugati országok­ban praktizáló pszí-sebészek sok esetben meg sem nyitják a testet, hanem a műtétet az aura ötödik, éterinek nevezett rétegén hajtják végre, ami idővel áttevődik a fizikai testre. Egyébként igazán gyógyítani csak az éteri és a szellemtesten lehet. A fizikai test csupán a tünetek hordozója.

Sajnos mi nem rendelkezünk ilyen különleges erőkkel. Energiahiányos meridiánjaink elektro­stimulációs készülékkel való töltögetése nem a leg­hatékonyabb módszer, de ne veszítsük el a türelmünket. Az üres meridiánokba juttatott bioenergia ugyanis az egyes kezelések között is állandóan gyógyítja a beteg szerveinket. A kezelés előrehaladtával minél több energia kerül az energiahiányos meridiánba, annál inkább képes legyőzni az útjába került gátakat, „energia-dugókat”, annál akadály­mentesebb lesz a meridián saját energiaáramlása is. A healerek ezeket a dugókat egyetlen nagy energialökettel szüntetik meg, de szükség esetén ezek az akadályok lassú feltöltés útján is legyőzhetők. A Fülöp-szigeteken végzett gyógyítás rendkívül hatékony ugyan, de a tetemes útiköltségen kívül van egy hátránya. Gyakran előfordul, hogy a vissza­szerzett egészség néhány év múlva hirtelen elkezd romlani, a korábbi betegség ismét visszatér. Ennek oka, hogy az energiaegyensúlyt nem elég helyre­állítani, hanem azt meg is kell őrizni. Erre két módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik az önszuggesztiós[4], vagyis a hit útján történő energiaregenerálás, a másik út pedig meridiánjaink karbantartása. Utóbbi célra igen alkalmas az elektrostimulációs készülék, mivel könnyebben lehet vele energiát beadni, mint a hagyományos tűs akupunk­túrával, a készülék mindig kéznél van, fertőzésveszély nincs, és ráadásul nem kerül pénzbe a rendszeres igénybevétele.

Az előzőekben elmondottak alapján a kezelésnél az esetleges energiadu­gók mielőbbi megszüntetése érdekében fordítsunk fokozott gondot a „Xi” kulcs­pontok megmoz­gatására. Ezeknek az ingerpontoknak a kezelése egyébként reumás megbetegedések és ízületi panaszok esetén is rendkívül hatékony ­lehet. Az energiadugulás nagyon könnyen lehet egymást kiváltó betegségek elindítója is, ezért energiahiányos meridiánjaink átjárhatóvá tétele alapvető feltétele egészségünk visszaszerzésének. Az energiahiányos meridiánok stimulálása során fordítsunk figyelmet a kezdőpontra is, az itt betöltött energia hasonló hatást vált ki, mint a tonizáló pont kezelése. Ügyeljünk arra is, hogy ha a „férj-fele­ség” szabály alá tartozó meridiánok mindegyike telített vagy energiahiányos, akkor egymás után mindkét meridiánt kezelni kell, ellenkező esetben a másik meri­diánban jelentős állapotromlás lép fel. Sem a „férj-feleség” sem pedig a „dél-éjfél” szabály nem vonatkozik azonban a kor­mányzó és a befogadó vezetékekre, mert ezek a meridiánok a napszaktól és egymástól függetlenül bármikor kezelhetők.

Nehezen diagnosztizálható, rejtélyes betegségek esetén érdemes figyelmet fordítani a különleges pontokra is. A kor­mányzó vezetéken elhelyezkedő In-Do pont, valamint a fejen levő pontok stimulálásával pl. jó hatásfokkal kezelhető az energiahiányból eredő lámpaláz és beszédhiba. Energiatúlten­gésből eredő szorongásnál, izgulásnál (különösen, ha az szívpanaszokkal párosul) a vérerek ura meridián, illetve a szívmeridián kezelésével lehet segí­teni a P9, P7, P5, H9, H7 és H5 pontokon. Egyébként a beszédzavar gyógyításánál jelentős javulás érhető el a hasi légzés elsajátításával is. A tüdő mélyére lejutó levegő ugyanis megnöveli a vér oxigéntartalmát, amely az agyba eljutva ­tágítja az ereket, oldja a beszédközpontban kialakult görcsöt.

Ne alkalmazzuk az elektrostimulációt bakteriális és vírusos megbetegedések esetén, mivel a fertőző mikroorga­nizmusok szaporodása gyors, az akupunktúrás gyógyító eljárás viszont lassú. Ezeket a gyorsan végbemenő kóros folya­matokat a rákhoz hasonlóan csak koncentrált bioenergia-sugár­zással lehet megállítani, és mi ilyen intenzív energiabeadásra nem vagyunk képesek. Ugyancsak kerüljük az akupunktúra alkalmazását heveny megbetegedések (pl. vakbélgyulladás) esetén is. A betegségnek ebben a végső szakaszában már csak a gyors operáció segíthet.

Ami a kezelési időt illeti, az akupunktúrás eljárásnak időbeli korlátja nincs. A kezelés maximális időtartamának csak az ésszerűség szab határt. Nincs értelme ugyanis tovább folytatni a stimulációt, ha az akupunktúrás pont már kimerült. Töltéselvonásnál ez abban nyilvánul meg, hogy a bőr ellazul, kisimul, a tűre gyakorolt kezdeti szorítása megszűnik, és enyhe pír keletkezik a kezelés helyén. A töltésbevitelt pedig csak addig célszerű végezni, amíg a bőr észrevehető módon rá nem szorul az elektródára, amíg az elektróda hegyét a bőr nem öleli körül. Ekkor az ingerpont környékén bőrünket hidegnek érezzük. Ez azt jelzi, hogy az akupunktúrás pont telítődött, több töltést már nem tud elnyelni. Ekkor egy ciklusnyi időt, azaz 24 órát ki kell hagyni, hogy a meridián feldolgozhassa, elszállíthassa a kapott energiát, a kezelés kellő hatékonysággal csak ezt követően folytatható.

Az akupunktúrás szakkönyvek receptúrájában az egyes ingerpontok mellett feltüntetett javallatokat ne vegyük szentírásnak. Ezek csak azt jelölik, hogy az eddigi tapasz­talatok szerint egy-egy betegség kezelésére mely pontok voltak a legalkalmasabbak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találunk esetleg olyan pontot, amit a receptúrák nem említenek, de a mi esetünkben mégis igen hatékonynak bizonyul. Ezért ha a javasolt ingerpontok nem segítenek, akkor a beteg szervünk közelében vegyük kezelésbe az összes üres meridiánunk ingerpontjait, mert könnyen előfordulhat, hogy valamelyik hatásos lesz. Ha ez sem segít, akkor gondoljunk a fő és a másodlagos meridiánok találkozási pontjaira, a kardinálpontok stimulálására. Szimmetrikus meridiánjaink kezelése során vegyük figyelembe, hogy a jobb és a bal oldali energiapályánk töltöttségi szintje nem mindig azonos, ezért gyakran előfordul, hogy csak féloldalas keze­lésre van szükség.

Betegségeink feltárása, meridiánjaink energiaállapotának alapos megismerése után eljuthatunk egy olyan szintre, amikor már nem szükséges, hogy szolgai módon, meridiánról meridiánra haladva végezzük a kezelést. Ebben a stádiumban már ismerjük testünk szinte minden reagálását a külső káros behatásokra, ezért próbáljunk meg összefüggéseket keresni az egyes betegségeink között, mivel ezek sohasem egyszerre alakulnak ki. Az első mindig energiaegyensúlyunk felborítója lesz, és ha nem kezeljük ki, láncreakció­szerűen újabb és újabb betegségek kiváltójává válik. A gyógyítást szintén meg­ha­tározott sorrendben kell végrehajtani; ezért nem árt, ha vissza tudunk emlé­kezni, hogy mi volt az első komoly betegségünk, mi indította el egészségünk fokozatos romlását. A magasabb rendű kezelési eljárás kidolgozásánál fokozottan alkalmazzuk az akupunktúra jól bevált szabályait, különösen a „dél-éjfél” és a „férj-feleség” szabályt. Ha kellő kombinatív képességgel rendelkezünk, egy idő után rá fogunk jönni, hogy egy-egy meridiánunk energiaegyensúlyának felbomlásáért melyik meridián a felelős. Ha ezt felismerjük, akkor már lényegesen könnyebbé válik a kezelés is. Egy példával alátámasztva, ha betegségeink folytán meridiánjaink ener­giaállapota úgy alakul, hogy a gyomor- és a vesemeridiánok üresek, a vérerek ura meridián pedig telített, akkor sem­mi­képpen sem célszerű a meridiánokat egyenként stimulálni. A gyomormeridián erősítésével ugyanis a „dél-éjfél” szabály szerint a vérerek ura meridián gyengülni fog, ami viszont a „férj-feleség” szabály szerint erősíteni fogja a vesemeridiánt. Így tehát egyetlen kezeléssel a gyógyulásban is előidéz­hetünk egy láncreakció­szerű folyamatot.

Egyébként ez a láncreakció mindig létrejön, még akkor is, ha nem kívánatos a megnyilvánulása. Egyszerűbb esetekben, amikor csak egy-egy meridián energiaszintje csökkent le, előnyösebb lenne a feltöltést úgy elvégezni, hogy ez ne legyen kihatással a társmeridiánokra. Ez azonban nem lehetséges, ezért előfordulhat, hogy egy idő után olyan betegségek lépnek fel, amelyek tipikusan a társ­me­ri­diá­nok energiazavarára utalnak. Ha pl. álmatlanság vagy fejfájás ellen az epehólyag-meridiá­nunk tonizáló pontját kezeljük, akkor mindaddig nem tapasztalunk kóros hatást, amíg az energiaegyensúly be nem áll. Amennyiben az alapbeteg­ségünkért nem csak ez a meridián a felelős, akkor termé­szetesen tovább folytatjuk a stimulálást, amely túltöltéshez vezet. Ebben az esetben már radikálisan változik a társmeridiánok energiaszintje is, ami azt eredményezi, hogy a „dél-éjfél” szabály szerint a szívmeridián, a „férj-feleség” szabály szerint pedig a gyomormeridián energiaszintje csökkenni fog. A szívmeridián zavara szívszúrásokban vagy szívritmuszava­rokban nyil­vánulhat meg, míg a gyomor­meridián energiaszintjének csökkenése emész­tési rend­ellenességeket okozhat. A láncreakció azonban rendszerint nem áll meg itt, hanem tovább gyűrűzik. Így pl. a „dél-éjfél” szabály következtében a gyomormeridián lemerülése fokozza a vérerek ura meridián töltési szintjét, ami a vérnyomás növekedését eredményezi. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása, hogy a végtagjainkon kidagadnak a visszerek. A szívmeridián viszont a „férj-feleség” kapcsolat következtében a tü­dő­meridián energiaszintjét fogja meg­növelni, ami leginkább rekedtséget, mandulagyulladást, esetleg köhögési rohamokat vált ki.

Tehát ne lepődjünk meg, ha valamely meridiánunk kezelése során a kezdeti előnyös változásokat hirtelen fellépő káros hatások követik, mert ez a túltöltés következménye. Ebben az esetben nem célszerű a kezelt meridián töltési szint­jét csökkenteni, mivel ez az eredeti betegség újbóli fellépését eredményezné, és arra sincs szükség, hogy az összes megváltozott energiaszintű meridiánunkat után­töltsük, mert a bonyolult összefüggéseket nem biztos, hogy nyomon tudjuk követni. Ebben a szi­tuációban elég, ha a kezelt meridiánnal közvetlen kapcsolatban lévő energiapályákat stimuláljuk, vagyis ebben az esetben a gyomor- és a szívmeridiánokat feltöltjük. Ez megakadályozza a láncreakció továbbgyű­rűzését, és megszünteti a káros hatásokat. A két társmeridián feltöltése ugyanis visszahatásként lecsökkenti az epehólyag-meridián energiaszintjét, és beáll az egyensúly. Ezt követően az epehólyag-meridiánunkat ne kezeljük tovább, amíg az alapbetegség újra vissza nem tér, tehát amíg a töltésszintje nem kezd el ismét csökkenni.

Sajnos a betegségek előrehaladott stádiumában elő­fordulhatnak szabálytalan esetek is. Pl. ilyen szituáció állhat elő, amikor a vastagbél-, a vese- és a vérerek ura meridiánok mindegyike telített, és tipikusan vesemeridiánra jellemző betegséggel állunk szemben. Ebben az esetben a fenti szabályok nem használhatók. A probléma csak az üres meridiánok töltöttségi szintjének emelésével számolható fel fokozatosan. Akut esetekben azonban nincs más választásunk, mint hogy felkeressünk egy megfelelő anatómiai ismeretekkel rendelkező szakképzett akupunktőrt, aki tűs kezeléssel a kiválasztott pontokon keresztül csökkenti a vesemeridián töltöttségi szintjét. Nagymértékben nehe­zíti a helyzetet, hogy ilyen szabálytalanságok nem csak az egyes energiapályák között, hanem egy-egy meridiánon belül is előfordulhatnak. Főleg a kormányzó és a befogadó vezetékek esetén gyakran tapasztalható, hogy a meridián telített vagy energiahiányos pontjainak sorába beékelődik egy ellenkező energiaszintű, azaz energiahiányos, illetve telített pont is.

 Egy-egy meridiánon belül váltakozó energiaszintű energiapontok nem fordulhatnak elő, de az gyakran megesik, hogy egy energiadugó következtében a meridián egyik felében energiatöbblet, a másikban energiahiány lép fel. Ha pl. az epehólyag-meridián 20-as pontjában energiablokk keletkezik, akkor a 43-as pontján keresztül hiába tonizáljuk a meridiánt, az energiapálya fejen található szakasza továbbra is energiahiányos lesz. Így pl. nem múlik el az epehólyag-meridián energiahiányából eredő fejfájás, pedig normál körülmények között a tonizáló pont stimulálásával ennek a problémának meg kellene szűnnie. Ha tovább erőltetjük a dolgot, akkor könnyen előfordulhat, hogy az epehólyag-meridián nyakon aluli szakaszában energiatúltengés lép fel, így a fejfájásunk mellé olyan betegségek is társulnak, amelyek a 21-től 44-ig terjedő pontok telítettségéből erednek. Ezeken a bonyolult helyzeteken többnyire csak nagy gyakorlattal rendelkező képzett akupunktőrök képesek úrrá lenni. Amennyiben egy ilyen szituációba kerülve bajt okoznánk magunknak, és képtelenek vagyunk kijutni belőle, akkor egy kiadós energiaregeneráló alvás sokat segíthet a helyzetünkön.

Az akupunktúra magasiskolája, amikor a gyógyító figyelme már nem csak a fájdalom csillapítására irányul. A fájdalom az energiaáramlásban fellépő zavart jelzi. A fájdalom vagy azért alakul ki, mert energiahiány állt elő, vagy azért, mert valamely akut folyamat kapcsán túl sok energia pang valamelyik szervben, szövetben. Gyakran előfordul azonban, hogy a krónikus vagy más néven idült betegség szervezetünk önszabályozó mechanizmusának terméke, amelybe hiba csúszott, de szervezetünk befogadta, elfogadta ezt az állapotot. Ez azt jelenti, hogy a hosszabb ideje fennálló, az életet közvetlenül nem fenyegető káros folyamatokat vagy működési zavarokat a szervezet a rendszer részeként elfogadja. A háttérben zajló folyamat tehát nem átmeneti, hanem tartóssá vált, és nem vezethető vissza egy jól látható okra. Ez esetben komplex funkciózavarral állunk szemben, melynek gyógyítását az is nehezíti, hogy a páciens nem panaszkodik miatta. Megtanult együtt élni a betegségével, azt hiszi, hogy ez életének szerves része. Egy jó akupunktőr azonban felderíti ezeket a rejtett, háttérbe szorított zavarokat. Egyébként sok heveny vagy más néven akut fájdalom is valamilyen régóta fennálló elváltozás, illetve hajlam talaján alakul ki. Ez esetben az akut fájdalmat a kiváltó okkal, a krónikus folyamattal együtt kell gyógyítani.

A távol-keleti természetgyógyászok a fájdalommal nem járó idült betegségeket többnyire pulzusdiagnosztikával és nyelvdiagnosztikával derítik fel. A legtökéletesebb módszer azonban a testbe látó, illetve a meridián­rendszert láthatóvá tevő szubatomienergia-detektor[5] lesz, de ennek kifejlesztésére még egy ideig várni kell. Ez a gyenge mágneses kisugárzást érzékelő detektor jól látható elszíneződés formájában jelzi a monitoron az energiatöbbletet, illetve energiahiányt, így a célzott kezelést nagyon gyorsan el lehet végezni az egyes meridiánpontokon keresztül. Ezzel az eljárással a heveny fájdalommal járó betegségek gyógyítása is leegyszerűsödik, ugyanis az akut fájdalom sok esetben kisugárzódik a szembe, a fogakba, a fülbe vagy egyéb szervekbe, így akupunktőr legyen a talpán, aki azonnal el tudja dönteni, hogy melyik szervet kell kezelni, hol van a fájdalom kiindulópontja. A magnetokardio­gráfnak is nevezhető szubatomi energiadetektor azonban egyértelműen jelzi az energiazavar helyét, és a kezelés eredményességét is azonnal kimutatja.

A megnetokardiográfnak nagy szerepe lesz  a betegségmegelőzésben is. Az aurán már fél évvel korábban látható, hogy a páciensnek milyen betegségei lesznek, ezért még kialakulásuk előtt elvégezhető a gyógyítás. Ezzel a detektorral a csakrák működését is ellenőrizni lehet, így csakranyitás­sal is korrigálni lehet a zavart. Hagyományos módszerekkel ezek a zavarok ma még csak lassan deríthető fel, és gyógyításuk elhúzódó, költséges kezeléssorozatot igényel. Gyakran előfordul, hogy a gyógyulás még ezután sem következik be, mert a zavaró gócok az évtizedek során oly mértékben beágyazódtak a szervezetbe, hogy eltávolításuk csak műtéti úton lehetséges. Az ilyen esetek feltárásához is elengedhetetlen, hogy belelássunk a testbe, vagyis egyértelművé váljon, hogy itt csak egy radikális beavatkozás segít. 

 

Tápenergia-ellátás

 

A legtöbb hordozható kivitelű elektrostimulációs készülék igen kis fogyasz­tású, a behelyezett telep rendszeres használat esetén is több mint egy hónapig elegendő. Lemerülőfélben levő elemmel ne használjuk a készüléket, mivel a kezelőáram csökkenésével egyre jobban rá kell nyomni az elektródát a bőrfelületre ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, és ez a hámréteg sérülésével, hegesedésével jár. A használt telepet nem kell eldobni, mert az elektro­stimulációs készülékből kivett elemek kvarcórákban vagy híradástechnikai készülékekben még sokáig használhatók. Szükség esetén a közönséges cink-karbon ele­met megfelelő készülékkel egyszer fel is tölthetjük. Alkáli elemeknél azonban az újratöltés szigorúan tilos, mert ha egy ilyen típusú elemre új állapotban külső feszültséget kapcsolunk, akkor a rákényszerített feszültségtől lemerül, használt állapotban pedig a töltőáram hatására kialakuló gáztól fel is robbanhat. A normál elemek azonban nem kizárólag speciális töltő­áram-korlátozó készülékekről, hanem egy szabályozható kimenetű feszültségstabi­lizátorról közvetlenül is tölthetők. Áramkorlátozó ellenállás nélküli gyorstöltésnél a töltőfeszültséget állítsuk az üresjárási feszültségre (ez 9 V-os elemnél kb.­ 10,5 V) és a töltést egy sorba kötött amper­mérőn figyelve addig folytassuk, amíg a töltőáram nem csökken mi­ni­­mumra. Ekkor fejezzük be a töltést, mivel a túltöltés, vagy a töltőáram növekedése az elem melegedé­séhez és gyors tönkreme­neteléhez vezet. Ha stabil feszült­ség helyett együteműen egyenirányított feszültséget használunk, akkor többször is fel tudjuk tölteni az elemet. Ennek a módszernek a hátránya viszont, hogy a töltő­feszültség nehezebben szabályozható. (Ez a közvetlen töltési eljárás egyéb­ként jól alkalmazható kvarcórák le­me­rült gombcelláinak regenerálására is. Ebben az esetben a töl­tési feszültség kb. 1,7 V. A töltőveze­­tékeket legegyszerűb­ben egy ruhaszárító csipesszel rög­zíthetjük a gombelem fegyverzetein.)

A normál elemek beszerzése során fokozott gonddal járjunk el, mert csak azok a telepek használhatók kellő hatékonysággal, amelyeknek a kapocsfeszültsége Deprèz, azaz tápfeszültséget nem igénylő, kis bemenő ellenállású műszerrel mérve eléri a névleges értéket (1,5 - 4,5 vagy 9 V-ot). Mivel nem mindenki rendelkezik otthon mérőműszerrel, ezért elemet nagyobb szaküzletekben ajánlatos vásárolni, ahol forog az áru. A cink-karbon elemek ugyanis fél év alatt a raktározás során is lemerülnek, tönkremennek. 1,5 V-os cellák használata esetén az új elemeket ne keverjük a használtak­kal, mert egy lemerült cella az összes többit tönkreteszi. Mindezen hátrányok elkerülhetők, ha alkáli elemet vásárolunk. Ezeknek a szavatossági ideje ugyanis 4 év. Különösen előnyös ez a megoldás azok számára, akik ritkán használják a készüléküket, mivel így évek múlva is műkö­dőképes marad, és nem kell számolni a telepcsatlakozók elsavasodásával sem.

Az elektrostimulációval, lézersugaras vagy ultrahangos akupunktúrával hivatásszerűen foglalkozók telep helyett hálózatról is üzemeltethetik a készülékeiket, ha a hálózati tápegység és a készülékek közé beiktatnak egy biztonsági leválasztó transzformátort. Ennek az 1:1 feszültségarányú transzformátornak a lényege, hogy a primer és a szekunder tekercs külön jármon, különálló csévékben helyezkedik el, és a vasmag védőföldelve illetve ­nullázva van. A beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy kizárólag szakemberek által készített, és hatóságilag bevizsgált transzformátort vásároljunk. Olcsóbb készülékeknél előfordulhat, hogy a tápegységből kiáramló elektro­mágneses sugárzás zavarólag hat a működésükre. Ez abban nyilvánul meg, hogy pontkereső állásban a készülék lecsavart potenciométerállásban is sípol, gerjed. Ilyenkor fordítsuk meg a tápegység villásdugóját a konnektorban.

 

Karbantartás

 

Ha nagyon gyakran használjuk a készülékünket, egy idő után a folytonos átkapcsolgatástól kontakthibák léphetnek fel. Ez néha meglehetősen kellemetlen formában nyilvánul meg. Pl. előfordulhat, hogy pontkeresés után kezelőáramra való átkapcsoláskor nem érzünk semmit, a kezelőáram csak az átkapcsoló megmozgatása után (többnyire maximumra csavart potenciométerállás mellett) indul meg. Amennyiben ez a jelenség gyakran ismétlődik, a készüléket szét kell szedni, és az át­kapcsoló érintkezőit 96%-os alkoholba mártott ecsettel ki kell mosni.[6] Később hasonló kontakthibák léphetnek fel az ára­mszabályozó potenciométerekben is. Ha a potenciométerek zárt kivitelűek, a tisztítás saj­nos nem kivitelezhető, a hiba csak csere útján szüntethető meg. Ugyancsak kontakthibát okozhat az elsavasodott cink-karbon elem is, ha hosszú időre a készülékben felejtjük. A korrodált telepcsatlakozók polírpapírral többnyire felújíthatók. A karbantartással és javítással kapcsolatos teendőket célszerű szakemberre vagy szervizre bízni.

 

Talpreflexológia

 

Sokan összetévesztik a talpreflexológiát az akupresszú­rával, holott a kettő­nek nem sok köze van egymáshoz. A talp egy-egy meghatározott területének masszírozása az ideg­pályákhoz hasonló reflexpályák útján fejti ki gyógyító hatását. Ezeknek az ingerpályáknak nem az a szerepük, hogy energiával lássák el a szervezetet, hanem az idegekhez hasonlóan az aggyal állnak összeköttetésben, és jelzik, ha a testben valahol energetikai zavart észlelnek. Ezek az inge­rületek tehát az agyba jutnak, és tulajdonképpen az agy váltja ki a gyógyító hatást; utasítást ad a szervezetnek a korábbi egészséges, vagyis a normális állapot helyreállítására. Az áttételes hatásmechanizmusnak tudható be, hogy az akupunktúrás kezeléssel ellentétben a reflexzónás kezeléseknél többnyire csak 2-3 hónap múlva mutatkozik a kívánt hatás. Ennek a gyógymódnak a jellegzetes kísérőjelensége, hogy ha a betegségnek megfelelő zónát masszírozzuk, a hideg, merev láb meleg és laza lesz. Amennyiben ezt a hatást nem érjük el, a fáradozásunk nem lesz eredményes. További sajátossága ennek a terápiának, hogy a megfelelő zóna kezelésekor a panaszok néhány hétig tartó súlyosbodása gyakran előfordul. Ennek oka, hogy a szervezet öngyógyító erői életre kelnek, és a megélénkülő tevékenység tüneteit észleljük. Ezen átmeneti időszak után azonban folyamatos javulás tapasztalható.

Ahhoz, hogy a talpreflexológia hasson, elengedhetetlenül szükséges, hogy a páciens higgyen a gyógyulásban, vagyis a tudata, az agya elfogadja, hogy ez az eljárás alkalmas gyógyításra. Ha az agy ellenáll, nem képes elfogadni ennek a módszernek a hatékonyságát, akkor a kívánt hatás többnyire elmarad. Az akupunktúra és az akupresszúra viszont a szervezet energiapályáinak, az egyes szervek, szövetek energiaellátásának szabályozása útján fejti ki hatását, így a tudat kevésbé befolyásolja a gyógyulást. A szervezet energiaegyensúlyának felborítása, vagy az egyensúly helyreállítása akkor is kihat a szervezetre, ha az agy közvetlenül nem avatkozik be a folyamatba. Ez alól csak a fülakupunktúra a kivétel, de ennek a gyógyítási eljárásnak csupán annyi köze van az akupunktúrához, hogy ezt is tűvel gyakorolják. A fülakupunktúra hatásmechanizmusa tulaj­donképpen megegyezik a talpreflexológia működési elvével, a különbség csak a gyógyítás kivitelezésében van. Mivel a fül jóval kisebb, mint a talp, így az egyes ingerpontokhoz csak tűvel lehet kellő hatékonysággal hozzáférni. Alapvetően ezért került ez a reflexpályás gyógyítási módszer az akupunktúra szakterületéhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fül ingerpontjait, ugyanúgy ahogy a talppontokat nem lehet az ujjainkkal, vagy a körmünkkel is stimulálni, erre számos példát találhatunk az akupresszúrás szakkönyvekben. Mellesleg a fülakupunktúrához hasonlóan a talpreflexológia is ősi kínai módszer. A modern zónaterápia alapjait viszont az amerikai dr. Fitzgerald teremtette meg a XX. század elején azáltal, hogy a talpat a test egyes szerveihez rendelt zónákra osztotta.

 Reflexzónák egyébként nem csupán a talpon, hanem a kézen, sőt a test egyéb felületein is vannak. Kezelés szempont­jából azonban ezeknek a zónáknak kisebb a jelentőségük, szerepük többnyire a talp sérülés következtében begyulladt zónáinak helyettesítésére korlátozódik. Igen jelentős viszont ezeknek a zónáknak a szerepe vitalitásunk megőrzése szempontjából. Az egész életükön át keményen dolgozó emberek nagyrészt annak köszönhetik kifogástalan egészségüket és hosszú élettartamukat, hogy a nehéz fizikai munka minden reflexzónájukat alaposan megmozgatja, ami a kezdődő betegségek automatikus gyógyulását váltja ki. Mellékesen megjegyezve a henyélés közvetlenül is beteggé tehet bennünket, mivel aktív mozgás hiányában elsorvadnak az izmaink, és csontritkulás következtében egyre törékenyebbé válnak a csontjaink. Nem hiába tartja a közmondás, hogy: „A szegény embert a munka, a gazdagot az orvos gyógyítja.”

Intenzív fizikai munkával nem csak testünk fittségét őrizhetjük meg, de elősegíthetjük szervezetünk méregtelenítését is, hiszen a testünkben felhalmozódott salak­anyagok izzadás útján, a bőrpórusokon keresztül is jelen­tős mennyiségben képesek eltávozni. Érdekessége még a reflexzóna-terápiának, hogy akut ese­tekben az egyes zónákban húgysavkristály-lerakódások jön­nek létre. Ez a salakanyag azonban a masszírozás során lassan felszívódik a véráramba, illetve a nyirokérrend­szerbe. A keze­lés során ügyeljünk arra, hogy a masszírozás mindig a test irá­nyába történjen, tehát a talpon a sarok, a kézen pedig a csukló felé mozgassuk a zónába lerakódott salakanyagot. Ref­lexzóna-terápia alkalmazása esetén kerüljük a fém óraszíjak, fém karperecek és nyakláncok viselését, mert ezek a tár­gyak az érzékelő vezetékek energiaáramlását meg­zavarják.

Az akupresszúrán és a reflexzóna-terápián kívül a kezünkön végezhető gyógyításnak van egy harmadik módja is, a mudrák. A mudrák, vagyis a speciális ujjtartásokkal történő gyógyítás egy ősi indiai módszer, amely a szervezet energetikai, fizikai és pszichikai egyensúlyának megteremtésére szolgál. A mudrák alkalmazási módját az őket pártfogoló, magasan fejlett Földön kívüli civilizáció mutatta meg az indiaiaknak ugyanúgy, ahogy a kínaiak is a saját „isteneiktől” tanulták meg az akupunktúra szabályait. Az indiaiak azonban a kínaiakkal ellentétben nem fektették le írásban az egyes szabályokat, így azokat a mesterek mind a mai napig szóban adják tovább tanítványaiknak. A kínai Huang Ti császár az i. e. III. évezredben megalkotta a „Sárga Császár Belgyógyászati Könyvét”, amely sok hasznos tanácson kívül rögzítette az aku­punktúra addig csak szájhagyomány útján öröklődött szabályait. Ennek köszönhető, hogy ez a történelmünk hajnalán keletkezett gyógymód mind­máig torzításmentesen, és gyakorlatban is használható módon fennmaradt.

A mudrák alkalmazási módja viszont napjainkra erősen elbizonytalanodott, és nagyrészt feledésbe merült. Újbóli feltámasztása, és az európai emberek számára is alkalmazhatóvá tétele Kim da Silvának köszönhető, aki az indiai mesterektől elsajátított kéztartásokat összehangolta a kínai akupunktúra által rögzített ingerpontokkal, és az ily módon pontosított szabályokat „Kezünkben az egészség” című könyvében közreadta. A szerző a mudrákat reflexzóna-keze­lésnek nyilvánította, de nagy a valószínűsége annak, hogy itt nem az agyi energiaszabályozó, -felügyelő központ egyes területeinek ingerléséről van szó, hanem energiahidak létrehozásáról. Betegségeink gyakori kiváltó oka, hogy a meridiánláncban elakad az energia, nem tud kellő mértékben átáramlani az egyik energiapálya végpontjából a másik kezdőpontjába. Ezen segítenek a mudrák azáltal, hogy ujjaink különböző pontokon való összeérintésével létrehozunk egy (szükség esetén több) energiahidat a telített és az energiahiányos meridiánok kezdő és végpontjai között. Ez a probléma egyébként a lábon is előállhat, de sajnos a lábujjainkat nem vagyunk képesek hasonló ügyességgel összeérinteni, így ezt a zavart más úton kell korrigálni.

A teljesség kedvéért meg kell még említeni a reflexzóna-kezelések leg­újabb ágát, a nyelvakupunktúrát. Suh Jieguang kínai orvos akupunktúrás leírásokat tanulmányozva nemrégen rájött arra, hogy a fülhöz hasonlóan a nyelven is található legalább 40 reflexzóna, amelyek a 12 meridiánnal, valamint az egyes szervekkel állnak kapcsolatban. Újabban ezen a módon sikerrel gyógyítottak már bénulásos beszéd­zavart, agyvérzés okozta mozgásképtelenséget, arcbénulást, sőt gyermekbénulást is. Természetesen a nyelven található ref­lexzónákat nem nyomkodással, hanem lézersugárral, illetve elektrostimulációval ingerlik. Újabban az akupunktőrök egy része talpreflexológia-kezeléseket is végez ezzel a módszerrel. Érdekessége ennek a fajta kezelésnek, hogy ha a készüléket 10 Hz-es frekvenciára állítják be, akkor a beteg agyfrekvenciája is lecsökken erre az értékre. A megfigyelések szerint az alfa szinten végzett kezelések hatékonysága rendkívül jó. A gyors javuláshoz feltehetően hozzá­já­rul a beteg relaxációja is, ami a kezelés után felszabadulttá, idegileg oldot­tabbá teszi.

[

Sajátos ága a reflexológiának az íridológia, amely egy magyar orvos, Péczeli Ignác felfedezésén alapul. Ennek lényege, hogy a szem szivárványhártyáján, az íriszen hasonló reflexpontok találhatók, mint a fülön, a nyelven, a kézen vagy a lábon. A test minden egyes szerve meghatározott területet foglal el a szivárványhártyán, és betegség esetén jellegzetes elszíneződések jönnek létre ezekben a zónákban. A vizsgálatot speciális lámpával (iridoszkóp vagy réslámpa) végzik, ami teljesen fájdalommentes, és csupán pár percig tart. Az írisz mellett a pupillát, a szemfehérjét és a szem környékét is tanulmányozzák, mert ezek rendellenességéből a szem betegségeire lehet következtetni. Az írisztérképen az úgynevezett szeletek a test egyes részeihez vagy funkcióihoz kapcsolódnak, a zónák pedig szervrendszereket képviselnek, belülről kifelé haladva. Az írisz tanulmányozása útján történő diagnosztizálás azonban komoly szakmai ismereteket igényel, a laikusok csak súlyos belső elváltozásokat képesek észrevenni a szivárványhártyán. Vannak orvosok, akik a szem reflexzónáit nem csupán diag­nosztizálásra használják, de ezen keresztül meg is gyógyítják a betegséget. Ennek módja, hogy egy pontszerű, gyenge fénysugarat irányítanak a szem beteg szervhez tartozó zónájára. A fókuszált fénysugár aktiválja a beteg szervvel összeköttetésben álló reflexpályát, ami gyógyító ingert vált ki az agynak abban a tartományában, amely ennek a szervnek a felügyeletéért felelős.

Jellemző az íriszdiagnosztika megbízhatóságára, hogy egy németországi felmérés szerint a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések esetén a páciensek 80%-ánál, a húgyúti megbetegedéseknél több mint 80%-ban, a szív- és érrendszeri panaszoknál 77-78%-ban, az idegrend­szeri betegségeknél pedig 70%-ban egyezett az íriszen talált elváltozás a hagyomá­nyos módszerekkel felállí­tott diagnózissal. Emellett az íriszdiagnosztika néhány perc alatt lezajlott, míg a hagyományos vizsgálatok órákig tartottak, és a külön­féle ultrahangos és réteg­röntgen berendezések alkal­mazása következtében óri­ási összegbe kerültek. Az írisz nem csak kimutatja a szervezet elváltozásait, ha­nem az előbb említett mó­don rajta keresztül meg is lehet gyógyítani a beteget. Ezt az teszi lehetővé, hogy az írisz speciális zónái egy­ben reflexológiai vezetékek végpontjai is. A láb-, a te­nyér-, és a fül reflexvezetékeihez hasonlóan összeköttetésbe állnak az aggyal, és az ingerületet továbbítva képesek pozitív változásokat kiváltani benne.

Nálunk ezt a módszert először az Ormos Intézetben kezdték el alkalmazni, és igen magas fokra fejlesztve szivárványterápiának nevezték el. Az általuk alkalmazott kékeszöld színű, alacsony frekvenciájú fénysugár gyere­keknél 90, felnőtteknél 70-80% arányban képes blokkolni a betegségeket. A 15 másodperctől 3 percig terjedő kezelések után az íriszen eloszlik a megbetegedésre utaló folt, ami egyértelmű jele annak, hogy az agy megkapta az üzenetet, és utasítást adott a betegség megszüntetésére. Egyszerűségén kívül nagy előnye még ennek a módszernek, hogy a gyógyu­lási idő a hagyományos gyógyszeres terápiához viszonyítva harmadára csökken, és emellett teljesen veszélytelen. Arra azonban ügyelni kell, hogy hetente csak egy kezelést szabad végezni, mert ha az agynak egyszerre több blokkolást kell végrehajtani, az nagyon kifárasztja a szervezetet. Amennyiben a sok színes szakkönyv valamelyike alapján mi magunk kívánjuk tanulmányozni az íriszünket, ügyeljünk arra, hogy a tükör felcseréli a jobb és a bal oldalt. Ennek következtében a tükörben látott kép éppen fordítottja annak, amit a színes fotók mutatnak.

Az írisz- és a nyelvdiagnosztikán kívül egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az arcdiagnosztika. Az arc ugyanis nem csak a lélek, hanem a test tükre is. Az alsó és felső ajkak állapotából, az orron, homlokon vagy az állon található jellegzetes vonalakból, a szem alatti táskákból, valamint az arc más részein megfigyelhető elváltozásokból mélyreható következtetések vonhatók le a páciens betegségeivel kapcsolatban. Nem kevésbé megbízható módszer a körömdiagnosztika. A köröm valamint a körömágy elváltozásai a testben rejlő betegségeken (pl. májmérgezés, emésztési zavar) kívül arról is tájékoztatást adnak, hogy a szervezet szenved-e valamilyen vitamin- vagy fontos ásvá­ny­anyag-hiányban. Ismeretes még a skalpdiagnosztika is, amely a haj állapotából, a hajas fejbőr terjedelméből és alakjából von le fontos következtetéseket egészségi állapotunkat illetően. Érdekességként megemlít­hető még, hogy a reflexológiához hasonló elven működik egy másik természetgyógyászati eljárás, a kiropraktika. A csont­­­kovácsolás azonban nem a szubatomi energiapályák, hanem a gerincvelőből kiinduló idegpályák útján fejti ki hatását testünk különböző szerveire. Jelentősen hozzájárul a háti- és nyaki panaszok megszüntetéséhez az is, hogy a masszírozás hatására kitágulnak hajszálerek, ami elősegíti a beteg testrészben felhalmozódott méreganyagok kimosódását. Mellesleg ezt a hatást mi is elérhetjük, hátunk masszírozásával visszaszoríthatjuk kezdődő lumbágónkat.

[

Visszatérve a talpreflexológiához, általános tapasztalatok alapján megállapítható, hogy hatásfoka nem éri el az aku­punktúra hatékonyságát, sőt gyógyító hatása valamivel alatta marad az akupresszúra hatékonyságának is. A talpref­lexológiai kezelések során beszámolnak ugyan olyan különleges betegségekből való tökéletes kigyógyulásokról is, amelyek már szinte csodaszámba mennek, de ezekben a gyógyulásokban valószínűleg nagyobb szerepe volt a ­hitnek, az eltökéltségnek, mint a reflexpályák ingerlésének. Az önszuggesztió, agyunk tudatos szférájának mélyebb tudat­szintekre való alámerülése ugyanis döbbenetes eredményeket produkálhat mind testi, mind lelki betegségeink gyógyítá­sában. Mindenki hallott már a keleti jógikról, akik meditációs gyakor­lataikkal képesek önmagukat hipnotizálni, és ebben az állapotban nem jelent nekik nehézséget, hogy energia­tartalé­kai­kat agyuk segítségével azokra a területekre koncentrálják, ahol erre egészségük helyreállítása érdekében szükség van. Ez a módszer a nyugati világban is egyre nagyobb teret hódít. Előnye, hogy nem kell hozzá tű vagy egyéb segédeszköz, hatékonysága pedig felülmúlja minden más gyógyító eljárás hatásfokát. Az agy ugyanis egészségünk legfőbb őre, képes működésbe hozni a szervezet öngyógyító mechanizmusát; így valóban igaz, hogy mindenki önmagának a legjobb orvosa. Az önszuggesztió, valamint az alsó tudatszinteken végrehajtható gyógyítási mód a nyugati orszá­gokban minden misztifikációtól megfosztva „Agykontroll” néven vonult be a köztudatba.

Érdekes megnyilvánulása mind az akupunktúrának, mind pedig az akupresszúrának, hogy ugyanaz a betegség a meridián energiahiánya és telítettsége esetén is fennállhat. Ha egy meridiánt bármilyen módszerrel elkezdünk tölteni, akkor az egészség csak az energiaegyensúly létrejötte esetén áll helyre. Ha tovább töltjük az energiapályát, akkor ismé­telten ugyanazok a betegségtünetek kezdenek mutatkozni. Ez a jelenség egyébként a reflexzóna-kezeléseknél is megfi­gyelhető. Ily módon tehát nem lehet több életenergiához jutni, és ezzel a teljesítőképességünket megnövelni, vagy az élettartamunkat meghosszabbítani. Ilyen jellegű próbálko­zások csak akkor vezetnének eredményre, ha az energia­egyensúly beállta után az összes meridiánunkat párhuzamosan kezdjük el tölteni. A testbe irányuló energia megsokszorozó­dásának létezik ugyan egy központilag irányított természetes módja is, de ennek mechanizmusa még nem ismeretes. Azoknál a healereknél, akik az átlaghoz képest egy nagyságrenddel nagyobb energiát vesznek fel és sugároznak ki az ujjaikon keresztül, ez a jelenség többnyire utólag, és valamilyen külső behatás következtében alakult ki. A fokozott energia­felvétel miatt a healerek szervezete rendkívül ellenálló. Vannak közöttük olyanok is, akik monstre gyógyító körútjaik során naponta tízezer embert képesek kezelni. Ennek ellenére soha nem fáradnak el, és semmilyen betegség nem támadja meg a szervezetüket. A jövőben talán az orvostudomány legizgalmasabb feladata lesz annak a szervnek a megtalálása, amely testmeri­diánjaink energiaszintjének generál szabályozásáért felelős. Amennyiben képesek lennénk arra, hogy ennek a szervnek a működését mesterséges úton befo­lyásoljuk, akkor nem csak a betegségektől szabadulna meg az emberiség egyszer s mindenkorra, hanem a vitalitásunk, és talán még az élettartamunk is jelentős mértékben megnövekedne.

 

Ezzel a témával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a természetgyógyászatot divathullámként felfogó élelmes vállalkozók nemrégen megjelentették a piacon a refle­xológiai papucsot. A talp reflexzónáit leutánzó fröccsöntött műanyag papucs tulajdonképpen nem rossz elgondolás, mert ezek a mintázatok járás közben masszírozzák a talp megfelelő zónáit, mentesítve bennünket a kézzel történő fáradságos és időrabló kezeléstől. Ennek az ötletnek a kivitelezése azonban nem eléggé átgondolt módon történt, mivel a nálunk kapható papucs mintázatát egy síkban képezték ki, nem követi a láb boltozatát. Ennélfogva van, ahol hozzá sem ér a talphoz, máshol meg nyomja a lábat, kifejezetten kellemetlenné téve a járást benne. Ezen a problémán lehetne ugyan segíteni, de a konstruktőrök figyelme nem terjedt ki arra a jelenségre sem, hogy az akupunktúrás vezetékekhez hasonlóan a reflexzónákat sem szabad túlkezelni, mert ebben az esetben is ugyanazok a betegségtünetek lépnek fel, mint a kezelés előtt. Mivel a laikusok nem tudják megállapítani, hogy ez az időpont mikor következik be, ezért kerüljük ezeknek a papucsoknak az ellenőrzés nélküli rendszeres használatát.

Jól alkalmazható azonban ez a megoldás kúraszerűen, anatómiailag gondosan megtervezett betétként. Ezt a talp­reflexológiás segédeszközt azonban csak természetgyógyász javaslatára, az ő rendszeres felügyelete mellett, és meghatározott ideig szabad használni. A klinikailag tesztelt talpbetétek között világszerte elismerést aratott dr. Kazimierz Pietrowich találmánya a PIOKAL energia­stimulátor. Nagy előnye ennek a gyógyászati segédeszköznek, hogy a reflex­zónák stimulálásán túlmenően felszabadítja az egyes zónák­ban lerakódott mérgeket, amelyek fokozott izzadás formá­jában távoznak a talpból. Emiatt ennek a terméknek a használata során természetes alapanyagú zoknit kell hordani, amit naponta 2-3 alkalommal váltani kell. A felhasználási tapasztalatok szerint ez a betét hatékonyan szabályozza a vérnyomást, a vércukrot és a koleszterinszintet. Jelentősen csökkenti a gerinccel, visszérrel, érszűkülettel és érgyulla­dásokkal járó panaszokat. Kedvezően hat a szív, máj, vese, gyomor és bélrendszer működésére. Emellett fogyasztó hatást is kivált, kiegyensúlyo­zottá teszi az idegrendszert, és növeli a szervezet energiaszintjét. Nem egy esetben segített gyógyíthatatlannak hitt betegségekben is. A Lengyelországból importált PIOKAL talpbetét magyar­országi forgalmazója: ANSA Bt. 6753. Szeged, Szék u. 6. Pf. 23, Tel: (06)-62-497 003. A rendelésnél meg kell adni a lábméretet is. Ezenkívül a Herbária Rt. boltjaiban kapható ez a termék.

 

Kiegészítés

 

Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a témához, de szólni kell a sikeres gyógyulás alapvető zálogáról, az egészséges életmódról is, hiszen e nélkül nincs végleges gyógyulás. Hiába próbálja gyógyítani magát az, aki helytelen életvitelt folytat. Az akupunktúrás kezelés ugyan átmenetileg enyhülést hoz bajainkra, de a természetellenes életmód által beteggé tett test ezt a hatást előbb-utóbb lerontja. Pl. a magas vérnyomás, vagy a reumatikus fájdalmak nem véletlenül alakulnak ki a szervezetben, ennek többnyire a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód az oka. Mindaddig, amíg nem szüntetjük meg a kiváltó okot, és szervezetünket nem szabadítjuk meg a mérgektől, semmi reményünk sincs arra, hogy az akupunktúrával teljes gyógyulást érjünk el.

Az már köztudott, hogy milyen veszélyt jelent egész­ségünkre az alkohol, a dohányzás és a narkotikumok, köztük a feketekávé is. A szervezetet azonban nem csak ezek a drasztikus mérgek pusz­títják, hanem az egészségtelen táp­lálkozás, a húsevés szokása is. Húsfo­gyasztás esetén ugyanis olyan toxikus anyagok választódnak ki az emésztés során, amelyek erősen mérgezik a májat, az epét, a vesét a vért, és ezen keresztül az egész testünket. Ennek fő oka, hogy levágás előtt a megrémült állatokban mélyreható biokémiai változások mennek végbe. Amikor az állatot megölik, abban a pillanatban megáll a vérke­ringése. Emiatt megszűnik a sejtek oxigénfelvétele, és széndioxid-le­a­dá­sa, így a félelem által felszabadított hormonok, valamint a káros, elhasznált bomlástermékek, amelyek normális esetben a szervezet öntisztító rendszerén át eltávoznának, mind bennrekednek a húsban. A sejtek megfulladása következtében felszaporodott méreganyagok azután kicsapódnak a hús hajszálereiben, az izmokban, a nyirokérrendszerben és egyúttal önmegsem­misítő enzimek szabadulnak fel. Ezek a rothasztó enzimek az állat elpusztítása után azonnal elkezdik bomlasztó tevékenységüket, ami a hús szállítása és tárolása alatt csak fokozódik.

Az önpusztító enzimek bomlasztó hatása sokak számára csak akkor érzékelhető, amikor a hús már kezd romlani, és kellemetlen hullaszagot áraszt. Nem véletlenül nevezik sokan a húsfogyasztókat dögevőknek. Aki kételkedik ebben, menjen el nyáron, kánikula idején egy húsbolt előtt. Az ajtaján kiáramló hullaszag majd meggyőzi arról, hogy bent feltrancsírozott állati tetemet árulnak. A valerián- és izovaleriánsav a friss húsban is benne van, és a szer­vezetünkbe ke­rülve tovább folytatja bomlasztó tevékeny­ségét. A húsban levő méreganyagok nagy része ugyanis ellenáll a hőkezelésnek, így a főtt és sült húsokban is szinte változatlan mennyiségben megtalálhatók. Ráadásul sütés, füstölés hatására megnő a ciklikus szénhidrogének mennyi­sége a húsban, ami rákkeltő hatású. Az állati anyagcsere elhalási és rothadási termékeihez csatlakoznak a fehérje­emész­tés és az elégés salakanya­gai is. Miután a hús fehérjéi szállítják a húgysavat, a kénsavat, a foszforsavat, ezért ezek a káros sa­lakanyagok az állat leölése után szintén benne maradnak a húsban. Sokan azért esznek húst, mert „nagyon finom”. A gyilkos galócából főzött leves is ízletes, mégis meghal tőle, aki megeszi. A hús szintén tele van halálos mérgekkel. A különbség csak az, hogy lassabban öl.

Mivel az ember élettanilag növényevő és nem húsevő, az emésztőrend­szere nem alkalmas a húsételek célszerű feldolgozására. Az elfogyasztott hús nagyon lassan halad át a bélcsatornán és ezalatt a bomlástermékei, valamint a húsban lévő salakanyagok hosszú időn át kapcsolatba kerülnek az emésztő­szervekkel. Amíg a húsevő állatok egy-két nap alatt megszabadulnak a bélrend­szerükben lévő káros bomláster­mékektől, addig az emberben a növényevőkre jellemző hosszú emésztési idő alatt nagymértékben felszívódnak a rothadás során felszaporodó méreganyagok. Ezek a káros anyagok azután a véráramba jutva lassan minden szervünket elárasztják méreggel. A test legfőbb méregtelenítő szervei, a máj és a vesék hősies küzdelmet folytatnak ugyan a test megtisztításáért, de egy idő után telítődnek és törvényszerűen bekövetkeznek a húsevésre jellemző különböző betegségek. Ezek legismertebbike a húgysav és vegyületei által okozott vesekő, köszvény és idült reumati­kus bántalmak. A természet törvényei szerint az élettelen tetemnek el kell rothadnia, hogy megsemmisítse önmagát. Erre a fertőzések megakadályozása érdekében van szükség. Ha a hullát nem ássuk el, hanem megesszük, akkor a szervezetünkben oszlik szét, és az általa keltett méreganyagok felszívódnak a sejtjeinkbe. A dögöt a földbe kell temetni, nem a gyomrunkba.

A húsevő állatok bélrendszere testhosszukhoz viszonyítva meglehetősen rövid, tehát a gyorsan romló húst képesek rövid idő alatt kiüríteni, így a mérgek és a rot­hasztó baktériumok nem szívódnak fel a szervezetükbe. Ráadásul gyomruk tízszer annyi sósavat termel, mint a növényevő állatoké, ezért jobban meg tudják emészteni a hús szöveteit. Az ember béltraktusának a hossza azonban háromszorosa a testmagasságának. Ebből következik, hogy a hús jóval több időt tölt a bélcsatornában, mint amennyi megengedhető lenne. Növényi étrend ese­tén a hosszú béltraktus nem okoz gondot, mivel az ember termé­szetes tápláléka, a zöldség és gyümölcs négyszer olyan gyorsan halad át az emésztőrendszeren, mint az alacsony rosttartalmú hús, így az emésztés során keletkező bomlás­termékek nem képesek felszívódni a testünkbe. Érdekes hogy a purinban gazdag zöldségfélék (bab, borsó, gomba, kelbimbó, spenót) nem okoznak köszvényt. Ez is azt bizonyítja, hogy az emberi szervezet növényevésre lett felkészítve, a hús feldolgozására képtelen. Ugyancsak egyértelmű bizo­nyítéka az ember eredendően vegetáriánus táplálkozásra való beállítódásának, hogy a fogazata meg­egyezik a növényevő állatokéval. Mint ismeretes, a húsevők tépőfogazatával ellentétben a növényevő állatoknak szoro­san egymás mellett álló őrlőfogaik vannak, és az emésztésüket bő, lúgos nyálkaképződés segíti elő.

Amíg fiatal valaki, addig az erős szervezete ellensúlyozni tudja azt a többletterhelést amit a húsevés ró rá, de később egyre kevésbé képes a méreganyagokkal megbirkózni. Mivel az ember a húsevő állatokkal ellentétben nem rendelke­zik húgysavbontó enzimmel, ezt a káros anyagot a vesének kell kiválasztani. Ha a vese már nem tudja a húgysavat maradék­talanul kiválasztani, az testszerte lerakódik, elnyelődik az izmokban, ízületekben és apró kristályokat alkot, amely az idegszálakat dörzsölve egyre nagyobb fájdalmakat okoz. Amennyiben a húgysav az idegekben gyűlik össze, akkor ennek neurózis és ideggyulladás a következménye. Nem véletlen tehát, hogy a húsevők között olyan sok az agresszív, ideges ember. Mellesleg egy 20 éven át végzett vizsgálat szerint hasonló ha­tást vált ki a nyakló nélküli cukorfogyasztás is.

A különféle húsipari manipulációk tovább fokozzák az egészségromboló hatást. Nemrég derült ki, hogy a vágóhídi állatokat gyakran beinjekciózzák bizonyos gombákkal, mert ettől pikánsabb lesz a húsuk íze. Az élve pácolt állatokból készült sonkát, kolbászt fogyasztók viszont allergiát kapnak a húserjesztő gombától. Egyébként sok helyen a narancsot is speciális gombákkal érlelik, hogy könnyebben ki tudják préselni belőle a levet. A gomba spórái és fonalai természetesen belekerülnek a gyümölcslébe is. A gyártók emiatt nem aggódnak, mert a sok belekevert tartósítószer megakadályozza a szaporodásukat, így nem penészedik meg az ital.

Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy sok helyen a magasabb húshozam érdekében növekedésserkentő hormonokat adagolnak az állatok takarmá­nyába. Ettől a csont- és izomállományuk deformálódik, az immunrendszerük pedig legyengül. Ennek következtében könnyen megfertőződnek tbc-vírussal. A tuberkulózis veszélye azonban eltörpül amellett, hogy a húsukban felhalmozódott növekedésser­kentő hormonok erősen rákkeltő hatásúak, ráadásul megza­varják a felnövekvő nemzedék szexuális érését is. (Görögországban az 1980-as években a növényeket is kezelték növekedésserkentő hormonnal. Ezt csak akkor hagyták abba, amikor a férfihormonnal kezelt paradicsomtól sok nőnek bajusza nőtt.) A legújabb tudományos vizsgálatok szerint többek között a növekedésserkentő hormonok használatának tudható be a fiatal korosztály jelentős (előző nemzedékhez képest 10-15 centiméteres) test­magasság-növekedése is.

Ezt a helyzetet a kereskedelem még tovább súlyosbítja azzal, hogy sok országban az eladásra kínált nyers húsokat rendkívül mérgező nitritté lebomló nitrátokkal kezelik, hogy minél tovább gusztusos, vöröses színük legyen. A növekedésserkentő hormonok mértéktelen adagolása már az élsportra is kihat. A Portugál Nemzeti Állategészségügyi Intézet megállapítás szerint a malacok húsa oly nagy mennyiségű növekedésserkentő nandrolont tartalmaz, hogy ez komolyan veszélyezteti a sportrendezvények zavartalan lebonyolítását is. Nemrég pl. egy olasz válogatott labdarúgó azért bu­kott meg a doppingvizsgálaton, hogy előző este malacsültet vacsorázott. Jól érzékelteti a helyzet súlyosságát, hogy a New Scientist szerint az Európai Unió országaiban, valamint az Egyesült Államokban éven­te több mint 10 ezer tonna növekedésserkentő hormont, és betegségmegelőző antibiotikumot adnak a haszonállatoknak.

Nem kevésbé ártalmas a szervezetre az állati eredetű zsiradékok fogyasztása. A műtrágyák és a különböző rovarirtó szerek az állati sejtekben elraktározódnak, így a növényevő állatok zsírjában egy nagyságrenddel több rákkeltő kemikália található, mint magukban a növényekben. Ezek a mérgek a szerve­zetünkbe kerülve különféle rákos megbetegedéseket válthatnak ki. Gyakran előfordul az is, hogy „időzített bombaként” működnek. Észrevétlenül beépülnek a zsírsejtjeinkbe, és csak fo­gyáskor, a lebomló zsírsejtekből kisza­badulva aktiválódnak. Angol kutatók szerint ez az oka annak, hogy sokan a húsevés abbahagyása, a fogyókúra elkezdése után kapnak rákot.

 A húsevő állatoktól eltérően az ember nem képes az állati eredetű zsírban levő telített zsírsavak maradéktalan feldolgozására sem. Az el nem bontott zsírsavakból képződő koleszterin fokozottan lerakódik az érfalakra, érelme­szesedést és érszűkületet okozva. Az érelzáródás következménye a magas vérnyomás, a gutaütés és végső esetben a szív­trombózis. Az egyik legkellemetlenebb civilizációs betegség, az epekő kiváltó oka is a fokozott zsírfogyasztás, a felgyülemlő koleszterin lerakódása az epében. Nem véletlen, hogy a Biblia is óvta az embereket az állati zsírok fogyasztásától: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!” A húsok és az állati eredetű zsira­dékok fogyasztásának kísérő jelenségei még a bágyadtság, az erős telítettségérzés, a hányinger és a krónikus székrekedés, amelynek könnyen lehet végbél-kiöblösödés és aranyér a következménye.

A modern „húsgyárakban” összezsúfolt állatok óhatat­lanul fertőzik egymást, ezért az elhullás csökkentése érde­kében különféle antibiotikumokkal rend­szeresen gyógy­szerezik őket. (Statisztikai kimutatások szerint a világ antibiotikum-termelésének több mint felét az állatokkal etetik fel. Csupán az Egyesült Államokban 1 év alatt több ezer tonna antibiotikumot használnak erre a célra.) Ez eleinte megvédte az állatokat a tömeges elhullástól, de egy idő után rezisztens baktériumok alakultak ki bennük. Ez a helyzet már nem csak az állatok, hanem a húsfogyasztó emberek életét is veszélyezteti. A Hannoveri Állatorvosi Főiskola kutatói a vágásra szánt csirkék 90%-ában antibiotiku­moknak ellenálló csírákat mutattak ki. Ha a húsukkal együtt antibiotikumoknak ellenálló kórokozókat juttatunk a szervezetükbe, védtelenek leszünk. Egy esetleges fertőzés esetén gyógyíthatatlanná válunk. A kórházakban  terjedő multirezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) eredetileg egy ártalmatlan bőrbaktérium, melynek elszaporodása esetén az orvosok Vankomicin nevű antibiotikumot adnak a betegnek. Ez az egyetlen hatásos szer ellene, de a vankomicinrezisztens enterococcusok (VRE) ennek a hatóanyagnak is ellenállnak. A helyzet már olyan súlyos, hogy egyedül az USA-ban évente 23 ezer ember hal meg rezisztens baktériumokkal történő fertőzésben.

A ter­mészetellenes környezet, a szűk, sötét kamrákban történő üzemszerű tartás miatt az állatok idegessé válnak, legyengülnek, és megbetegszenek. Ennek az elkerü­lése érdekében nyugtatószereket is kevernek a tápba. Ezek a kémiai szerek azonban gyakran daganatos megbetege­déseket váltanak ki, elősegítik a rákos sejtek elszaporodását. Ha az orvosi ellenőrzés lazasága folytán ezek a beteg állatok értékesítésre kerülnek, a fertőzött hús elfogyasztása az emberben is rákot okoz. Ezen túlmenően az állandó gyógyszerezés antibiotikum-rezisztens baktériumokat alakít ki az állatokban. Ezek a húsokkal együtt bekerülnek az ember emésztőrendszerébe is, ahol mindenféle gyógyszernek ellenálló fertőzések forrásává válnak. A nagybani állattenyésztés során a fokozódó környezetszennyezés következtében egyre gyakrabban alakulnak ki olyan különleges betegségek is, amelyeket az állatorvosok rutinszerű ellenőrzéssel nem tudnak kiszűrni, ezekre a fertőzésekre sokszor csak tömeges ételmérgezések után derül fény.

Az alapos vizsgálatra szigorú hatósági előírás esetén sem lenne mód, ugyanis még a fejlett nyuga­ti országokban is annyira túlterheltek az állatorvosok, hogy 1 percnél kevesebb idejük jut egy ál­lat­ra. A szúrópróbaszerűen végzett laboratóriumi vizsgálatok sem segítenek, mert az újonnan felfede­zett kórokozók annyira ellenállóak, hogy semmilyen antibiotikumra sem reagálnak. Példa erre a ker­gemarhakórt előidéző prion, melynek ellenszere nincs, és az emberi szervezetbe jutva Creutz­feldt-Jakob szindrómát vált ki, ami szintén halált okoz. Ezen a hús főzése sem segít, mert ennek a módosult szerkezetű fehérjének az elpusztításához 20 percig tartó hőkezelésre van szükség 133 °C feletti hőmérséklet és 3 bar nyomás mellett, ami normál konyhatechnikai eszközökkel nem valósítható meg. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek a kórokozónak a lappangási ideje 10-15 év. Ez azonban csak egyike azoknak a rejtett betegségeknek, amelyekre a jövőben számítani lehet. Jelentős mértékben hozzájárult ennek az állapotnak a kialakulásához, hogy az állatokat természetes takarmány helyett táppal etetik. Ez önmagában nem lenne baj, de felelőtlen gyártók ebbe a mesterséges táplálékba mindent beledarálnak, amihez olcsón hozzájutnak. Ennek legenyhébb következménye, hogy a baromfinak halíze van. Az állatok gyors súlygyarapodását szolgáló tápba azonban nem csak szárított tengeri halat adagolnak, hanem nagyon gyakran kerül bele elhullott állatok teteme is. Ez időről időre súlyos sertés- és baromfipestis-járványt, valamint lépfene-baktériumokkal történő fertőzést okoz, amelyet a hatóságok nem egyszer próbáltak már eltussolni.

Jellemző az állattenyésztésben érdekelt körök lelkiismeretlen üzelmeire, hogy még a közismerten növényevő szarvasmarhákkal is hús­lisztet etetnek. Ennek következtében alakult ki a kerge­mar­hakór (BSE) is. Az évtized talán legnagyobb sajtóbot­ránya alapján derült fény arra, hogy Angliában a surló­kórban elhullott juhokat bedarálták a marhatápba, megfertőzve ezzel az ország 11 milliós szarvasmarha-állományát. Mivel az angol marhahúst több mint 100 országba exportálták, egyelőre felbe­csülni sem lehet, hogy a lappan­gási idő után ez milyen következményekkel jár majd a húsevőkre nézve. Egy angol mikro­biológus kiszámolta, hogy minden brit állampolgár eddig átlag 80 adag fertőzött marhahúst fogyasztott el. Ez a számítás azon a becslésen alapul, mely szerint a szivacsos agysorvadás megjelenése, vagyis 1984 óta kb. 800 ezer fertőzött állat került be a táplálékláncba. Egy skót szakorvos nem tartja kizártnak, hogy 2015-re 5 ezer és 500 ezer halálos megbetegedéssel kell számolnunk csupán a szigetországban. 2002-ben már 1144 bejelentett BSE-fertőzést tartottak nyilván Nagy-Britanniában.

Arra már nem is mernek gondolni a tudósok, hogy milyen következményei lesznek ennek a helyzetnek külföldön. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szer­vezetének (FAO) felmérése szerint 1986 és 1996 között legalább 100 ország vásárolt európai készítésű hús és csontlisztet. Ez már érezteti is a hatását. A kontinensen eddig 682 ember halt meg a Creutzfeldt-Jakob kórban, javarészt fiatalok. Bár hivatalos adatok szerint a magyar szarvasmarha-állományban még nem ütötte fel a fejét a BSE kór, 2001-ben és 2002-ben nálunk is 33 Creutzfeldt-Jakob kóros megbetegedést regisztráltak. Közülük 26 ember meg is halt. A szivacsos agyvelőgyulladásban elhunytak vagy szarvasmarhák közelében dolgoztak, vagy az átlagosnál jóval gyakrabban fogyasztottak marhahúst. Ez a helyzet a veszélyt agyonhallgató, a botrányt eltussoló politikusoknak is sok kellemetlenséget fog okozni.

Franciaországban két család egyenként 3 millió frank kártérítésre perli a kormányt gyermekük elvesztése miatt. A vád az, hogy az állami szervek 8 éven át következetesen el­hallgatták a BSE kórból eredő, emberre is leselkedő halálos veszélyt. Az esélyeik nem rosszak, mivel a minap egy amerikai bíróság 28 milliárd (nem tévedés 28 000 000 000) dollár (7 000 000 000 000 Ft) kártérítést ítélt meg egy amerikai asszonynak, aki azt állította, hogy azért kapott tüdőrákot, mert a dohánygyárak nem figyelmeztették a dohányzás ártalmaira. Az ítélet hírére a dohánygyárak részvényei 7-9%-ot zuhantak a tőzsdén. Jogi szakértők szerint a megítélt összeg büntetés jellegű, és azt a célt szolgálja, hogy a csődbe kergesse a dohánygyárakat, amelyek emberek millióinak haláláért felelősek. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva a húsipart fogják ugyanezen az alapon tönkretenni.

Súlyos gondot okoz a fertőzött marháktól való megszabadulás is. Mivel a prion mindennek ellenáll, és a gazdasejtek elpusztulása után sem hal el, a leölt állatokat nem lehet dögtemetőkbe helyezni. Megsemmisítésük egyetlen módja az elégetés. Angliában már 160 ezer marhát hamvasztottak el erre a célra szolgáló hatalmas krematóriumokban, és még min. ennyi van hátra. Hasonló a helyzet a legtöbb nyugat-európai országban is. Németországban eddig 22 ezer tehenet küldtek ily módon a halálba. A folyamat felgyorsítását nem csak a pénzhiány akadályozza, hanem a lakosság ellenállása is. A krematóriumok környékén élők meglehetősen rosszul viselik az égett hús szagát, pszichikailag erősen megviseli őket ez a tevékenység. Miután a fertőzés tovaterjedését a hatósági intézkedések ellenére sem sikerült megállítani, a botrány hatására lemondott a német egészségügyi-, és az agrárminiszter. Ez tovább fokozta a fogyasztók bizalmatlanságát, melynek következtében a marhahús fo­gyasztása 80%-kal csökkent, és ezzel egyidejűleg 40 ezer munkahely szűnt meg a húsiparban. Erre a német kormány elrendelte, hogy minden marhát le kell vágni, és el kell égetni, amely kaphatott a fertőzött tápból. Ez a döntés 400 ezer állat megsemmisítését jelentette.

Hasonló határozatot hozott az Európai Unió brüsszeli bizottsága is. Ők 2 millió kannibalizmusra kényszerített marha leölését rendelték el a kontinens országaiban. Mindezek ellenére a kór tovább terjed. Ezért Németországban a vágóhídi alkalmazottakat egyszer használatos védőruhával látják el. Kiderült ugyanis, hogy a BSE-kór okozója a szem-, a száj- és az orr nyálkahártyáján, valamint bőrsérüléseken keresztül is bejuthat a szervezetbe. Mi pedig nyugodtan megesszük azt a húst, amihez csak védőfelszerelésben lehet hozzáérni.

Ugyancsak ketyegő bombaként hat egy másik szarvasmarhák által terjesztett betegség, amit az Escherichia coli baktérium okoz. Az állat bélcsatornájában ártalmatlan lakóként viselkedik. Sütés hatására elpusztul, de a darált húsból készült pogácsákat kevés hő éri, ezért túléli a hőkezelést. Ennél­fogva tömegesen fertőzi meg a hamburgerfogyasztókat. A gyorséttermi lánc gyanútlan vendégei ha­si fájdalomra, és véres hasmenésre panaszkodnak. Az egészséges felnőtt szervezete egy-másfél hét alatt úrrá lesz a betegségen, de kisgyerekeknél és idős embereknél gyakran hemolitikus urenia -nak nevezett tünetegyüttes alakul ki, ami halállal végződhet. A tragédiát ennek a kórokozónak az O 157-es törzse okozza, amely antibiotikumos kezelés hatására stresszes állapotba kerül, és vero­ci­toxin-t termel. Ez a méreg áthatol a bélrendszer sejtjeinek falán, és megtámadja a vesét. A súlyos veseelégtelenség agyi károsodás is kiválthat. Végső stádiumban már a vérátömlesztés, és a vesedia­lí­zis sem segít. A kórokozó Argentínából származik, ezért ebben az országban és Chilében minden 100 ezer 5 éven aluli gyerekből 8 vált áldozatává a verocitoxin-mérgezésnek. Miután Argentína a világ fő marhahús-exportálója, már az északi féltekére is átterjedt a fertőzés. Az Egyesült Államokban eddig 70 ezerre tehető a megbetegedések száma. Itt 100 ezer gyerekből 3 szenved hemolitikus urenia -ban. Már halálos áldozatai is vannak ennek a járványnak. 1995-ben pl. Ausztráliában 22, Skóciában pedig 20 ember halt meg verocitoxin mérgezésben. Megjelentek a herpeszes disznók is. Egy magyar gazdaságban herpesz vírussal fertőzött disznókat találtak. A járványügyi hatóság nem csak a fertőzött településeket vette zárlat alá, hanem a házi disznótorokat is megtiltotta.

Főleg a házi disznóvágások következtében terjed a butulizmus is. Ezt a tífuszhoz hasonló megbetegedést a bacilus butulizmus nevű baktérium toxinja okozza. A méreg a bélen keresztül szívódik fel. A baktérium nem megfelelően kezelt sonkában, kolbászban, disznósajtban és fehérjét tartalmazó konzervekben fordul elő. (Kialakulásának fő oka a higiéniás előírások be nem tartása, és a nem elég alapos hőkezelés.) A húsmérgezés blokkolja az idegrendszert, megbénítja az izmokat és látási, nyelési, hangképzési zavart okoz. A kezdeti tünetek: gyomorgörcs, hasmenés és hányás. (Kivéve a csecsemőket. Náluk az első tünet a székrekedés.) A botulotoxin egy grammjának milliomod része is halálos lehet az emberre. Az ellenszert külföldről kell behozni. Egy ampulla 5 millió forintba kerül. Eddig nálunk 27 fertőzés történt. Ha a fertőzés kezeletlen marad, a beteg meghalhat, vagy belerokkanhat. Nem egy emberből csinált a butulizmus rokkantnyugdíjast, amit a piacon vásárolt „jó minőségű házi kolbásztól” kapott. (Ezt a betegséget régen kolbászmérgezésnek hívták. A kolbászt ugyan­is a hurkával ellentétben füstölés előtt nem főzik meg. Így ha nem járja át teljes egészében a füst, akkor a baktériumok nem pusztulnak el benne.)

A sertés- és marhahús veszélyességére való tekintettel sokan átálltak a baromfihús fogyasztására. Újabban azonban már ez sem tanácsos. A Belgiumban nemrég kirobbant mérgezési botrány során kiderült, hogy egy helyi tápszergyártó cég nem csak állati tetemeket kevert a tápba, hanem fáradt étolajat, sőt bizonyos hírek szerint transzformátorolajat is. Az elhasznált étolaj azonban nagy mennyiségű rákkeltő dioxint tartalmaz, ami a takarmánnyal együtt belekerült a szárnyasok húsába. A belga cég nem csak otthon forgalmazta a mérgezett tápszert, hanem számos európai országba (pl. Hollandiába, Németországba) is exportálták, így a világ minden állama megtiltotta a nyugat-európai baromfihús behozatalát. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi hatóságok letakarították az élel­miszer-áruházak és szupermarketek húspolcait, hogy megállapítsák, mely termékek tartalmaznak dioxint. A pánik hatására Belgiumban 8,5 millió egészséges csirkét is levágtak, hiszen senki sem akart „dioxin-gyanús” élelmiszert vásárolni. A kár 400 millió belga frank volt, amit csak tetőzött, hogy a botrány után a belga tojások is eladhatatlanná váltak. Mivel a már eladott hús- és tojásmennyiség egészségügyi következményei beláthatatlanok voltak, a belga kormány azonnali hatállyal lemondott. A fogyasztók megrökönyödésére újabban „világító” csirkék árasztották el a piacot. Az ipari hulladékkal kevert táppal etetés következtében sötétben a csontjaik foszforeszkálnak, világítanak. Ezen már a megrögzött húsevők is elgondolkoztak, és a kereslet csökkenése miatt ismét mélypontra zuhant a baromfi ára.

Emellett számolnunk kell a szárnyasokat sújtó fertőző betegségekkel is. Közülük leggyakoribb a baromfipestis, amely időről időre felüti a fejét, és rövid idő alatt hatalmas állományt képes megfertőzni. Legutóbb 2003 tavaszán jelent meg. Belgiumban emiatt 1 millió szárnyast semmisítettek meg. A kezdeti intézkedések azonban nem bizonyulta elegendőnek, mert a járvány tovább terjedt. Hollandiában 45 millió szárnyast, a teljes állomány egyharmadát irtották ki a gumikesztyűvel és védőmaszkkal felszerelt különítmények. Egy állatorvos meghalt, mert nem tartotta be a biztonsági előírásokat. A kár 500 ezer euróra rúgott. A pusztulásra ítélt szárnyasok között 9 millió tojótyúk volt, ami később komoly tojáshiányt, és áremelkedést okozott a nyugat-európai tojáspiacon. A hatóságok által elrendelt kényszervágások következtében a baromfifarmok egynegyede tönkrement. A baromfivész átterjedt Németországra is, ahol 100 ezer állatot gázosítottak el, illetve öltek meg árammal. Már nálunk is felütötte fejét a fertőző burzitisz. Ez a baromfi AIDS-nek is nevezett betegség legyengíti az állat immunrendszerét, melynek következtében mindenféle társfertőzést szed össze. A rohamosan terjedő súlyosabb változata ellen nincs védőoltás.

Rohamosan terjed a listéria. Legutóbb az Egyesült Államokban tombolt ez a szalmonellafertőzéshez hasonló tüneteket kiváltó járvány. Ellenintézkedésként az amerikai hatóságok 8 millió tonna lis­tériabaktériummal fertőzött pulykahús megsemmisítését rendelték el. Mindezek tetejébe itt van nyakunkon a vándormadarak által terjesztett madárinfluenza, ami to­vább sokkolta a fogyasztókat. Az ellene való védekezés, em­­berre va­ló áterjedésének meg­aka­dályo­zá­sa, a védőoltáshoz szükséges vak­cina tömeges elő­állítása dollár­mil­li­árdokat emész­tett fel világ­szer­te. A hatóságok azzal nyugtatják az em­bereket, hogy a hőkezelés (sü­tés-főzés) elpusztítja a vírust. Ar­ról azonban hallgatnak, hogy az ál­latról emberre terjedő H5N1 ví­rus a nyers hús megfogása, fel­dol­­go­zása során fertőz. Utána már tel­je­sen mindegy, hogy a hús­fo­gyasz­tó mit csinál a szárnyassal. Már biztosan megfertőződik, és ebben a betegségbe minden második ember belehal.

Eddig világszerte 100 ember betegedett meg madárinfluenzában, és 200 millió szárnyast öltek le, gázosítottak el. Már Magyarországot is elérte a járvány. Nálunk eddig 800 ezer pulykát, libát és kacsát pusztított el a közegészségügyi hatóság, ami 20 milliárd forint kárt okozott az országnak. Nem megoldás a háziszárnyasok védőoltással való ellátása sem. Eltekintve a költségektől a beoltott szárnyas nem immunissá, hanem csak tünetmentessé válik. Ez azt jelenti, hogy csirkék, libák, kacsák, pulykák milliói fogják magukban hordozni a vírust anélkül, hogy ez látszana rajtuk. Ez azt eredményezi, hogy előbb-utóbb a világ teljes szárnyasállománya körbefertőződik. Ezt követőn minden ember megbetegszik, aki csak hozzáér ezekhez a fertőzött állatokhoz, feldolgozza a nyers húsukat.

Már a vadhúst sem lehet za­vartalanul fogyasztani, mert a vadállományt meg fonalféreg-fertőzés sújtja. Ez emberre is átterjed, és súlyos izombénulást, nem egy esetben halált okoz. A disznóhús fogyasztói sincsenek biztonság­ban, mert a sertéspestis ugyancsak rendszeres gyakorisággal fertőzi meg egy-egy ország állatállományát. Terjed a sertésborsókór is. A horgasfejű galandféreg sertésekben tenyészik, és a rosszul átsütött hússal kerül az emberi szervezetbe. Ott fejével a bélfalra tapad, és elszívja a táplálékot a szervezetből. Növekedése során átfúrja a bélfalat, és a vérbe jutva elsodródik az izmokba, az agyba, a gerincvelőbe. Ezáltal az epilepsziától kezdve a vakságon át az agyhártyagyulladásig sokféle betegséget okozhat. Mivel itt a kár jóval nagyobb, a gazdák igyekeznek eltitkolni a járványt. A fertőzés ténye sok esetben csak a hús eladása, a fogyasztók megbetegedése esetén derül ki. A húsfogyasztók fokozódó idegessége miatt azonban egyre nehezebb eltitkolni a jelentősebb járványokat. Így derült fény arra, hogy Angliában 20 év után ismét felütötte a fejét a száj- és körömfá­jás, a patás állatok évezredek óta rendszeresen visszatérő betegsége. A szigetországban való meg­je­lenése most sem a véletlen műve volt, hanem az emberi felelőtlenség következménye. A hatósági vizsgálatok kiderítették, hogy Kínából becsempészett fertőzött húst szolgáltak fel egy étteremben, a maradékot pedig moslékként feletették egy környékbeli gazdaság sertéseivel. A betegség róluk terjedt át a szarvasmarhákra, majd a többi hasított patájú állatra. Az országos méretűvé terebélyesedett járvány következtében 180 ezer állat pusztult el, amelyeket óriási máglyákon égettek el.

A fertőzés átterjedt a vadállományra, valamint a madarakra is. A beteg állatok kilövésére a hadsereget kérték fel. Miután a száj- és körömfájás vírusát a szél is terjeszti, a kormány úgy próbált gátat vetni a további terjedésének, hogy elrendelték 7 millió fertőzésgyanús állat leölését a gócpon­tok környékén. Ennek ellenére a kór 1880 helység több mint 3000 gazdaságában ütötte fel a fejét. A hatóságok nagyarányú fertőtlenítéssel próbálták a vírust megfékezni. Ennek költsége napi 2 millió font volt, amely hónapokon át terhelte a költségvetést. Összesen 8 milliárd font kár keletkezett. További óvintézkedésként egész Nagy-Britanniában betiltották a sportrendezvényeket, a vadászatokat, és korlátozták a turizmust. Ez önmagában több kárt okozott az országnak, mint az elhullott állatok értéke. Nem is szólva a BSE-kórt feltáró két és fél évig tartó vizsgálat költségeiről, amely 27 millió fontot emésztett fel.

Az állatkereskedelem is a csőd szélére jutott, mert a járvány kontinensre való behurcolásának megakadályozása érdekében az Európai Unió megtiltotta mindenféle élőállat behozatalát a tagországokba. Később más kontinensek országai is hasonló módon jártak el. Ezzel egyidejűleg Franciaországban elrendelték 30 ezer, korábban Angliából importált birka leölését. Ehhez járult még 20 ezer francia birka megsemmisítése azzal az indokkal, hogy érintkezhettek az angol juhokkal. A járvá­nyos fertőzések a húsállattartók korábbi üzelmeire is felhívták a figyelmet. Így kezdték el a szakemberek fokozottan vizsgálni a hízlalás körülményeit. A széles nyilvánosság csak ezeknek a jelentéseknek a révén szerzett tudomást arról, hogy milyen körülmények között „készül” a hús. A Bayer Gyógyszergyár szakértője, Holger Uhlig szerint a fogyasztókra nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent a mesterséges vitaminokkal, antibiotikumokkal és hozamfokozó hormonokkal telenyomott „turbó­disznók” húsa, mint a BSE-kóros teheneké. A Creutzfeldt-Jakob kórt kiváltó prion ugyanis csak a szarvasmarha agyvelejében, gerincvelejében és a zsigereiben van jelen, a futószalagon hizlalt sertéseknek viszont minden porcikájuk mérgezett. Az emberi felelőtlenség és a környezetszennyezés növekedésével ezek a problémák nagy valószínűséggel tovább fokozódnak. Ennyi sok veszély és kár láttán felvetődik az emberben, hogy érdemes-e tovább ragaszkodnunk a húsfogyasztáshoz?

A húsfogyasztás a fő okozója egy másik népbetegségnek, a csontritkulásnak is. A hús ugyanis hússzor annyi foszfort tartalmaz, mint kalciumot, ezért szervezetünk a csontokból vonja el ezt az alapvető testépítő anyagot, hogy helyreállítsa a helyes foszfor-kalcium arányt a táplálékban. A véráram által „kimosott” kalcium azonban már nem képes beépülni csontjainkba, mivel a foszfor leköti, és az emésztés befejeződése után a foszforfelesleggel együtt eltávozik a szervezetünkből. A táplálkozástudományi szakemberek úgy említik ezt a jelenséget, hogy a húsfogyasztók szervezete „elsavasodik”. A hús káros hatása elleni védekezés másik módja, hogy a szervezet elraktározza a felesleges savakat. Ez a csontritkulásnál is kellemetlenebb következményekkel jár, mert önmérgezés jön létre, ami számos betegség kiváltója lehet. A test igyekszik az egyensúlyt helyreállítani, de ezt csak úgy tudja megtenni, hogy feláldozza a bázistartalékát. Ez tovább növeli a csontritkulás veszélyét, mert a tartalékot a Ca- és Mg-sók alkotják.

A zsírban gazdag étkezés is elősegíti a csontritkulást, mivel a lipáz enzim által el nem bontott zsírgolyócskák körülveszik a kalciummolekulákat, és megakadályozzák a felszívódását. Ennek a veszélynek a zsírszegény, diétás étrendet követő húsfogyasztók is ki vannak téve, mivel a húsban nagyon sok a rejtett zsír. Még a színhús is kb. 40%-nyi zsírt tartalmaz, ami észrevétlenül kerül a szervezetükbe. Nem fenyeget ez a veszély olajos magvak fogyasztása esetén. Ezek magas olajtartalmát ugyanis ellensúlyozza a bennük található jelentős mennyiségű kalcium. Így túlzott fogyasztásuk során csupán súlygyarapodással, zsírpárnáink vastagodásával kell számolnunk. A csonttömeg csökkenését fokozza az a hatás is, hogy az állati zsiradékokban levő telített zsírsavak szintén gátolják a kalcium felszívódását. A csontritkulás már gyermekkorban jelentkező következménye a fogszuvasodás, amelyhez jelentős mértékben hozzájárul a répa- és nádcukor fogyasztása is. Ugyancsak a csontritkulásnak tudhatók be a későbbiek során jelentkező csigolya- és hátfájdalmak, valamint a testmagasság fokozatos csökkenése. Statisztikai kimutatások szerint 200 évvel ezelőtt a 60 éven felüli lakosságnak csupán 15%-át érintette ez a betegség. Az időközben többszörösére emelkedett hús- zsír-, cukor- és szénhidrátfogyasztás következtében ez az arány ma 85%.

Mindezen bajok elkerülésének legcélravezetőbb módja visszatérni az ember természetes táplálkozásmódjához, a vegetarizmushoz. Ez természetesen nem megy nehézségek nélkül, mivel a kétségtelenül ízletes, kellőképpen fűszerezett főtt és sült húsokról nehéz lemondani. Egyik napról a másikra nem is lehet, de a heti húsadag fokozatos csökkentésével egy idő után végleg abbahagyható a húsevés. A legtöbb ember tulajdonképpen nem is az íze miatt idegenkedik a vegetárius étrendtől, hiszen a kirántott zöldségféléket, a gyümölcsöt, vagy a gusztusos salátakészítményeket mindenki szereti. A leg­gyakoribb kifogás az, hogy ezekkel az ételekkel nem lehet jóllakni. A jóllakás érzete azonban csak egy rossz beidegződés, amelyet kizárólag a húsevés szokása alakított ki, és abból ered, hogy a húst és az állati eredetű zsiradékot a szervezet nehezen tudja feldolgozni, ezért ezek az ételek megülik a gyomrunkat. A szer­vezet normális működéséhez azonban egyáltalán nem szükséges, hogy a gyomor telítődjön, a könnyen emészthető ételek a jóllakottság érzése nélkül is képesek hiánytalanul ellátni a szervezetet tápanyagokkal. Testünk nem akkor van jól táplálva, ha feszül a gyomor. A szer­vezetet kizárólag a felszívódó tápanyag képes táplálni. A húsos és zsíros ételek csak panganak a bélrendszerben, és gyakran emésztetlenül kerülnek ki a szervezetből.

A hús­mentes receptek számának rohamos bővülésével egyébként sem kell már a vegetáriusok­nak éhségérzettel számolniuk. A korszerű szójás ételeknek nem csak az ízük, hanem a laktató képességük is ugyanolyan, mint a húsé. Fehérjetartalmuk pedig jóval meghaladja a húsét. A hústermelés a vízgazdálkodásra is rossz hatást gyakorol. 1 kg marhahús előállításához 16 ezer liter, azaz 16 köbméter vízre van szükség. Jelenleg az emberiség 300 millió tonna húst fogyaszt évente. Ebből könnyen kiszámítható, hogy a hústermelés mekkora terhet jelent az ivóvíz-ellátásban. A terhelést tovább fokozza, hogy az előrejelzések szerint 2050-re a húsfogyasztás megduplázódik.

Mellesleg a különböző húsok közül legkevésbé mérgező a halhús, a legtöbb méreganyagot pedig a disznó- és marhahús tartalmazza. Ezért ha valaki végképp nem tud lemondani a húsevésről, fogyasszon halat. A hal azonkívül, hogy a legtoxinmentesebb hús, magas fehérjetartalma mellett sok foszfort is tartalmaz, ami a szakirodalom szerint jótékony hatással van az idegrendszerre, de ennek megvannak a hátrányai is. A halak közül is legelőnyösebb a tengeri halak és az édesvízben is tenyésztett növényevő busa fogyasztása, mivel ezeknek a húsa koleszterinbontó enzimeket tartalmaz. (A tengeri halak fogyasztásával járó veszély azáltal is csökken, hogy többnyire nem tartalmaznak szálkát.) A halhúsban általában kevesebb a purin, amely más húsok emésztése során bennreked a szervezetben, s húgysavként rakódik le az izmokban és ízületekben. Meg kell azonban említeni, hogy miután a hal is hús, ezért rendszeres fogyasztása esetén nem mentesülünk a húsevés egyéb ártalmaitól, pl. a székrekedéstől. További hátránya még a halfogyasztásnak, hogy a szervezet által fel nem használt foszfortartalma jelentős mennyiségű kalciumot von el a testünkből. Kalciumhiányos táplálkozás esetén ez még a hagyományos húsoknál is intenzívebb csontritkulást válthat ki. A húsevőket azért sem lehet halfogyasztásra átállítani, mert a világtengerek már most is túl vannak halászva. Ha most mindenki elkezdene halat enni, fél év alatt lerabolnánk az óceánok teljes halállományát.

Megemlíthető még, hogy a húsevésből eredő egészségkárosodás csök­kentésének van egy történelmileg kialakult módja is. Ez az eljárás az ókeresztény vallás kötelékébe tartozók körében terjedt el, és még ma is a zsidóság táplálkozási szokásainak alapvető meghatározója. A fenti ismeretek bir­tokában már érthető, hogy az Úr miért írta elő „választott” népe számára oly szigorúan az állatok leölésének és fogyasztásának módját. Az ókorban ugyanis még nem álltak rendelkezésre a jelenlegi zöldség- és gyümölcstartósítási módszerek, így az éhínség elkerülése érdekében az Ószövetség a vér elfogyasztásának tilalma mellett megengedte a húsevést. A „kóser” hús előállítására szolgáló rituálé nem öncélú volt, hanem ma már tudományosan is igazolható óvintézkedések sorozatát tartalmazta, hogy a hús minél kevesebb kárt tegyen az ember szervezetében. A méreg­tartalom csökkentésének első szabálya az volt, hogy az állatot borotvaéles késsel, és egyetlen mozdulattal kellett megölni, hogy egy pillanat alatt „fájdalom nélkül” kimúljon. Jelenlegi ismereteink szerint ez a szabály azt a célt szolgálta, hogy az állat ne kerüljön stresszhelyzetbe, és ne árasszák el a testét a félelem által felszabadított hormonok. A vérben levő káros bomlástermékek eltávolítására úgy rendelkezett a Biblia, hogy leölés során az állatot teljesen ki kell véreztetni, utána a feldarabolt húst alaposan le kell mosni, a benne rekedt vért pedig sós vízben történő többszöri áztatással kell eltávolítani. Az ily módon tisztított hús azonban csak korlátozottan használható. A vízben levő baktériumoktól ugyanis hamar romlásnak indul, ezért hosszabb ideig tárolt töltelékárut (pl. hurka, kolbász) nem le­het belőle készíteni.

A Szentírás szigorúan tiltotta a hús és a tej együttes feldolgozását is. Ez az előírás szintén érthető, hiszen mind a hús, mind a tej könnyen romló nyers­anyag, így együttes alkalmazásuk veszélyes baktériumtenyészetet eredményez­het. Miután az akkori embereknek nehéz lett volna elmagya­rázni a vírusok és baktériumok szaporodásának mechaniz­musát, valamint a különböző kémiai reakciók káros kihatását, ezért ezt a rendelkezést azzal a frappáns magyarázattal indokolta meg az Úr, hogy a tej az életet, a vér pedig a halált szimbolizálja, így a kettő keverése súlyos vétek. Érdekesség­ként elmondható, hogy a zsidó vallási közösségbe tartozók annyira komolyan veszik ezt az intelmet, hogy még ma is külön edényeket és étkészletet használnak a húsos és a tejes éte­lekhez, holott a jelenlegi hatékony tisztítószerek és hűtési módok mellett erre már nem lenne szükség. Miután ma már szinte minden háztartásban van hűtőszekrény, sokan joghurtban pácolják a húst. A joghurt teljesen feloldja a hús rostjait. Ettől nem csak puhává, omlóssá válik, hanem a joghurt sok mérget kiold belőle. A kóser hús nem tűnik túl ártalmasnak, ennek ellenére nem ajánlott a fogyasztása. A különféle módon kezelt hús ugyanis még mindig jelentős mennyiségű mérget tartalmaz, és a rosthiány valamint a telített zsírsavak következtében ebben az esetben sem mentesülünk sem a székrekedéstől, sem a különböző érrendszeri megbetegedésektől.

Számos előnye miatt a vegetárius életmód könnyen megszokható. Egyébként egyáltalán nem szükséges, hogy valaki fundamentalista (vegán) legyen, vagyis a növényeken és magvakon kívül semmiféle táplálékot ne vegyen magához. A fehérje- és vitamindús étrend szempontjából egészségesebb az ovo-laktove­getárius étrend, vagyis a zöldségen, gyümöl­csön és olajos magvakon kívül a tejtermékek és kismértékben a tojás fogyasztása is. (Az „ovo” a tojás, a „lakto” a tejtermékek fogyasztására utal.) A teljesség kedvéért megemlíthető még a makrobiotikus étrend, ami nem más, mint a növényi eredetű élelmiszerek előtérbe helyezése. A makrobiotika mellőzi a húsokat, a tejtermékeket, a tojást, a cukrot és a mézet. Édesítőszerként árpamalátát használnak. A makrobiotika hívei néha halat, rákot is fogyasztanak, de ételeik zöme leginkább a vegán táplálkozási módnak felelnek meg. Ezen belül is nagy hangsúlyt fektetnek a különféle gabonák és olajos magvak fogyasztására. Táplálékuk 50-60%-ban gabonafélékből, 20-25%-ban idényzöldségekből, 5-10%-ban hüvelyesekből és 5% miszóból, valamint 5% tengeri algából áll. Desszertjeik teljes kiőrlésű gabonából készülnek, tojás, cukor és zsiradék hozzáadása nélkül. Italként szénsavmentes ásványvizet fogyasz­tanak.

A tejtermékek és a tojás mellőzésén kívül legnagyobb hátránya ennek a táplálkozási módnak, hogy a friss gyümölcs szinte teljes mértéken hiányzik belőle. Ugyanakkor hetente egy-két alkalommal száraz, fehér húsú halakat vagy rákot esznek. A gyümölcsöket kompót formájában vagy párolva fogyasztják. Mivel a hőkezelés tönkreteszi a gyümölcs C-vitamin- és enzimtartalmát, s csak értéktelen ballasztanyagként pang a belekben, ez sem használ az egészségüknek. Nyers gyümölcs hiányában vérük lúgossá válását bancha-tea (zsengén leszüretelt zöld tea) fogyasztásával érik el. Étkezéseik során nagy hangsúlyt fektetnek a nyugodt környezetre, és minden falatot legalább 50-szer megrágnak. Ez viszont rendkívül előnyös szabály, mert az emésztés a szájban kezdődik. A nyálban levő amiláz enzim elbontja a szénhidrátokat, így a bélrendszerbe kerülő táplálék jóval kevésbé terheli meg a hasnyálmirigyet. A makrobiotikus táplálkozást folytatók követendő szokása még, hogy az ételeiket maguk szeretik elkészíteni.

A telített zsírsavakat tartalmazó állati zsiradékok káros hatása ellen úgy védekezhetünk, hogy helyette könnyen emészthető növényi eredetű zsiradékot használunk. Bárki könnyen meggyőződhet róla, hogy használhatóságát tekintve az étolaj és a zsír között semmi különbség nincs. Ráadásul az étolajban sült ételek nem szívják magukba a zsiradékot, és hidegen fogyasztva sem dermed meg az olaj rajtuk. Az állati zsiradékokhoz való ragaszkodást az okozza, hogy az íz- és zamatanyagok mind zsírban oldódó molekulák. Ennélfogva a disznó-, liba- és kacsazsírnak az illető állat húsára emlékeztető íze van. Íz- és zamatanyagok azonban nem csak az állati, hanem a növényi zsiradékokban is felhalmozódnak. A napraforgó- és olívaolajnak is igen kellemes zamata van, nem is szólva a tökmag-, illetve a szezámmagolajról. Hogy ki mit tart finomnak, az szokás kérdése. Aki születésétől kezdve hozzászokott a növényi olajok aromaanyagaihoz, undorítónak fogja tartani a disznózsír tömény, gyomortelítő ízét. Ez olyan, mint a kumisz és a birkafaggyú fogyasztása. A nomád népek szeretik, mert ezt szokták meg, de aki soha nem kóstolta az erjesztett kancatejet, illetve a birka hájában kisütött ételeket, az rosszul lesz tőlük.

Ha valaki nem tud teljes mértékben leszokni a húsevésről, legalább a gyermekei egészsége érdekében álljon át a növényi olajok alkalmazására. A növényi olajok közül is különösen előnyös a napraforgó- és a tök­magolaj haszná­lata, mivel igen magas E-vitamin-tartalmuk jelentős mértékben csökkenti a vér koleszterinszintjét, és gátolja a szabadgyökök képződését. Ezáltal véd a szív­in­farktus és a rák kialakulása ellen. Német kutatók vizsgálatai szerint napi 400-800 milligramm E-vitamin 80%-kal csökkenti a szívinfarktus veszélyét.

Az ésszerűen szervezett egészséges táplálkozás egyáltalán nem jár akkora áldozatokkal, mint sokan gondolják. Nem jelenti azt, hogy a többi, korábban megkedvelt ételünkről is le kell mondanunk azért, mert egészségtelen. Az élvezeti cikkeken, az állati zsiradékon és a húson kívül a kevésbé egészsé­ges élelmiszerek hatása semlegesíthető. Ha valaki pl. szereti a kalácsszerű fehér kenyeret, erről a továbbiakban sem kell lemondania, ha azokat a nyomelemeket és vitaminokat, amelyek a finomított liszt előállítása során elvesztek, zabkorpa vagy búzacsíra formájában pótlólagosan elfogyasztja. Ennek legcélszerűbb módja, hogy mindennap megeszünk 2 evőkanál zabkorpát illetve búzacsírát ízlés szerint joghurtban, kefirben vagy 0,5 dl tejben elkeverve. Mellesleg, ha a búzacsírát előzőleg megpirított majd megőrölt napra­forgómaggal keverjük össze, olyan íze lesz, mint a diónak.

A megrögzött kávéfogyasztóknak sem kell lemondaniuk erről az élvezetről. Egyrészt azért, mert már kapható koffeinmenetes babakávé is, másrészt visszaállhatunk a régen oly gyakran fogyasztott cikóriára. A napjainkra csaknem elfeledett cikória nem más, mint pótkávé. A mezei katáng megszárított, pörkölt és porrá őrölt gyökeréből készül. A cikória nem csak azért volt közkedvelt, mert a maláta- és más alapanyagú pótkávék közül ennek íze hasonlít leginkább a babkávéhoz, hanem azért is, mert jelentős gyógyhatása van. Dr. Baglioni[7] és Arullani[8] professzorok kutatásai azt bizonyították, hogy a cikória kesernyés anyaga jó hatással van a gyomornedv-elválasztásra, és stimulálja a gyomormozgást. Ennek következtében az erjedést okozó emésztetlen gyomortartalom-maradékok továbbjutnak a vékonybélbe. Különösen előnyös a cikóriával ízesített tejeskávé fogyasztása, mivel négyszer gyorsabban halad át a gyomron, mint a pasztőrözött tej. O. Schmideberg[9] professzor azt is megállapította, hogy a cikória fékezi a kártékony baktériumok szaporodását a vastagbélben. Ezen túlmenően gyorsítja a bélműködést, és megszünteti a székrekedést. A májból is képes eltávolítani a méreganyagokat, és serkenti az epekiválasztást. Egyes vizsgálatok szerint nagy adagokban fogyasztva még a veseköveket is feloldja, miközben élénkíti a veseműködést. A cikóriát étrendjükbe iktatóknál egy idő után vörösvértest-növekedést is megfigyeltek.

A gyógyhatásán kívül a cikória használatának nem elhanyagolható előnye még, hogy együtt reggelizhet az egész család, hiszen a feketekávéval ellentétben ez a fajta kávé nem árt, sőt kifejezetten használ a gyerekeknek. Este is fogyasztható, mivel nem okoz álmatlanságot. Nálunk a cikóriakávét a generációk óta jól ismert Franck gyárban készítik, immáron 90 éve. Használatának legcélszerűbb módja, hogy személyenként 2,5 dl nyerstejet felforralunk, és 1 kávéskanál cikóriát belekeverve 3 percig főzzük. 5 perc állás után szűrjük le, és 1 evőkanál mézzel édesítve tálaljuk. Édes péksüteménnyel (kuglóf, kalács, briós) tálalva finom vacsorát csinálhatunk belőle. Egyébként a zsírdús nyerstej­ből készített cikóriakávé íze és állaga nagyon hasonlít a közkedvelt olasz cappuccino (kapucsínó)-ra.

Köztudott a különböző édességek, cukorkák, csokoládék káros hatása úgy a fogazatra, mint az egészségre. A túlzott cukorfogyasztás elősegíti a máj elzsírosodását és a hasnyálmirigy túlterhelését. Ennek következménye a kóros elhízás és a cukorbaj. Nem kis veszélyt jelent a szervezetre, hogy a nehezen felszívódó szacharóz elégetése felemészti a szervezet B-vitamin-tartalékait, ami különböző hiánybeteg­ségeket idéz elő. Csokoládék esetén további veszélyt jelent még a kakaó purintartalma, amely a szervezetben húgysavvá bomlik le, és köszvényt okoz. Miután a purinok kakaóban találha­tó változatát a teo­bromint a szervezet nem képes megemészteni, így ez az anyag gyomorfájást, bél­panaszo­kat, enyhébb esetben fejfájást eredményez. A táplálkozás­tudomány által már régóta bizo­nyított tény, hogy szerveze­tünknek élettani szempontból nincs szüksége nagy szénhid­ráttartalmú üres cukorra, ezt a luxus kalóriát testünk teljes mértékben képes nélkülözni. Az agysejtek táplálása glukózzal történik ugyan, de ezt a naponta megevett zöldség és gyümölcs cukortartalma is képes fe­dezni.

 A különböző cukrok közül is a legártalmasabb a finomított fehér cukor fogyasztása. Ez a biológiailag holt anyag nem csak a hasnyálmirigyre és a fogak kalciumtar­talmára hat károsan, hanem rombolja az idegrendszert, gyomorfekélyt, érrendszeri megbetegedéseket okoz, és nem utolsósorban jelentősen hozzájárul a zsírsejtek növekedé­séhez, vagyis az elhízáshoz. A fino­mított fehér cukorként ismert szacharóz ugyanis diszacharidnak nevezett összetett molekulákból épül fel, amit a szervezet a monoszahariddal (szőlő- vagy gyümölcscukorral) ellentétben csak jelentős energia- valamint B-vitamin- és kalcium-felhasználással képes elégetni. A hasnyálmirigy túlterhelésének nagy szerepe van a 2-es számú cukorbetegség kialakulásában. (A diszacharid hirtelen megemeli a vércukorszintet, melynek lebontásához sok inzulinra van szükség.) Ennek a jelenségnek tudható be a B-vitamin hiányára visszavezethető betegségek, és a fogszu­vasodás, mert a szervezet a szacharóz lebontásához szükséges kalciumot a legkönnyebben elérhető helyről, a fogakból vonja el, ami a fogbélállomány megritkulásához, vagyis fogaink kilyukadásához vezet. Miután a fogaink tönkrementek, elkezd leépülni a csontrendszerünk. [10]

A cukorfogyasztás tehát hasonló mértékű csontritkulást vált ki a szervezetünkben, mint a húsfogyasztás. Ezen túlmenően lustává, kedvtelenné tesz bennünket, mert a cukor, és a többnyire sütemények formájában fogyasztott fehérliszt magasan tartja a vércukorszintet. A cukor lebontásához nagy mennyiségű inzulin kerül a vérbe, melynek hatására nem tudják kifejteni hatásukat az ifjúsághormonok sem: a karcsúsághormonként emlegetett glukagon, a férfi nemi hormonként ismert tesztoszteron, és az örök ifjúság hormonja, az STH. A fogyókúrázóknak sem használ a kristálycukor (porcukor) mert zsírvisszatartó hatása van. Ezenkívül megköti a koleszterint, ami lerakódik az érfalon.

A túlzott cukorfogyasztás köztudott következménye még, hogy gyengíti az immunrendszert. A fehérvérsejtek ugyanis a baktériumok helyett inkább cukrot esznek. Egy cukrot nem fogyasztó személy minden egyes falósejtje 12 baktériumot öl meg. A naponta 12 evőkanál cukrot fogyasztók fehérvérsejtjei már csak 1 baktériumot képesek elpusztítani. Ne higgyük, hogy ez a napi negyed kilogrammnyi cukor olyan tetemes mennyiség. Ételeink, italaink ugyanis nagyon sok rejtett cukrot tartalmaznak. Egyetlen példát felhozva: 1 liter kólában 6 evőkanál cukor van. A kristálycukor legújabb előállítási módja még súlyosbítja is ezt a helyzetet. Régen sárga színű volt a kristálycukor, manapság viszont hófehér. A gyártók ugyanis úgy gondolták, hogy tovább finomítva vonzóbbá válik a termékük, ezért a kész cukrot szárítás előtt mésszel kifehérítik. A mész kalciumtartalma azonban nem képes felszívódni a csontokba, hanem rárakódik a felületére. Ezáltal különféle ízületi problémákat vált ki.

Ha már semmiképpen nem tudunk lemondani az édes­ségről, akkor a répa és nádcukor helyett fogyasszunk mézet. A méz a hagyományos édesítőszerekkel ellentétben könnyen felszívódó gyümölcs- és szőlőcukrot, valamint kevesebb szénhidrátot tartalmaz, így fogyasztása nem káros az egész­­ségre. Az alacsony glikémiás értékű gyümölcscukor nagyon lassan emeli a vércukorszintet, ezért nem terheli túl a hasnyálmirigyet. A méz oly módon is segít megőrizni egészségünket, hogy csökkenti a desszertek iránti vágyat. A tapasztalatok szerint, aki kizárólag mézet fogyaszt, annak szervezete egy idő után nem kívánja az édességet. Így mézből is kevesebbet fogyaszt. Ez ráadásul karcsúbbá is teszi, illetve gátolja a későbbi elhízást. Ne felejtsük el azt sem, hogy az élelmiszerek közül a méz az egyetlen, amiben semmilyen méreganyag sincs, mert a méhek csak olyan növényekről gyűjtenek virágport, amelyek permetmentesek. Ráadásul a méz vírusölő hatással rendelkezik, mivel a virágpor a vitaminokon és aminosavakon kívül antibiotikumokat is tartalmaz. Ezért a méz nem rongálja a fogakat sem, mert fertőtlenítőanyagai, a benne levő természetes antibiotikumok gátolják a fogszuvasodás megindulását.

Az olajos magvak közül a dió és a mák az, melyekben a legtöbb vitamin és nyomelem van. Összekapcsolva a kellemest a hasznossal, a hagyományos édességek helyett fogyasszunk diót mézzel. Sokan nem is tudják, hogy ez az egyik legkellemesebb ízű csemege. A gyári készítményekhez ragaszkodók vásároljanak gesztenyemasszát. Ez a többnyire csak sütemény-alapanyagként ismert cse­mege tejszínhab nélkül is finomabb és egészségesebb, mint az agyonvegyszerezett édességek. Miután a gesztenyemasszát mélyhűtve forgalmazzák, tartósítószert sem tartalmaz. (A biztonság kedvéért ellenőrizzük a csomagoláson, hogy rajta van-e az erre utaló felirat.)

Korábban megszokott ételeink ­­egészségkímélő­ átala­kítása sem jelent gondot, mert a kompótok, dzsemek és a legtöbb sütemény mézzel is édesíthető. Mivel a répa- illetve nádcukor és a méz édesítő hatása közel azonos, még az előírt mennyiségen sem kell változtatni. Leg­ideáli­sabb édesítő­anyag azonban a gyümölcscukor. Ez a fajta cukor a csontritkuláson kívül a cukorbetegségtől is megóvja a szervezetet, mert csak kismértékben emeli a vércukorszintet. A gyümölcscukor gliké­mi­ás indexe ugyanis csupán egyötöde a szacharóznak, ami azt jelenti, hogy a lebontása szinte egyáltalán nem igényel inzulint. Vigyázzunk azonban a mézhez hasonló állagú édesítőanyagokkal, mert ezek nem gyümölcs- vagy szőlőcukorból, hanem túlnyomórészt diszacharidból állnak. Legismertebb közülük a kukoricaszirup, vagy más néven izocukor. Alapanyaga a kukoricakeményítő, amelyből egyszerűen és olcsón lehet mellékízmen­tes folyékony cukrot készíteni. Ez az oka annak, hogy a csokoládégyárak igen nagy mennyiségben használják.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend viszont a xilit, amit nyírfakéregből vagy kukoricarostból állítanak elő. Kalóriatartalma 40%-kal, szénhidráttartalma pedig 70 %-kal alacsonyabb a répa-, illetve nádcukornál, ezért nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet. Nagy előnye még, hogy a kristálycukorral ellentétben nem okoz fogszuvasodást, sőt erősíti a fogzománcot, mert elősegíti az ásványanyagok visszaépülését. (Öt szénatomos szerkezetét a szájban levő baktériumok nem tudják felhasználni, ezért nem tudnak belőle fogszuvasodást kiváltó savakat termelni.) A légúti megbetegedések ellen is véd. Megakadályozza a baktériumok megtapadását az orr- és a torok nyálkahártyáján. Sütni-főzni is lehet vele, de kelt tészták előállítására nem alkalmas, mert az élesztőgombák a xilitet nem bontják el.

Az amerikai kontinensen nagyon népszerű a juharszirup, amely a cukorjuharfa, illetve a feketejuharfa besűrített nedvéből készül. Csupán annyiban különbözik a répacukortól, hogy vitaminok és ásványi anyag (pl. kalcium), valamint aminosav is van benne. Emellett A-, B2-, B5-, B6-vitaminokat és folsavat, valamint biotint tartalmaz. Kanadában elsődleges édesítőszer, mivel nem annyira ártalmas, mint a cukor. Az íze nem túl markáns, de finomabb, mint a kukoricaszirup (izocukor). 1 liter sziruphoz 40 liter lecsapolt folyadék kell, de még így is hígabb a méznél. Egyébként négyféle sűrűségben forgalmazzák. A színe is ettől függ, a világos borostyántól a sötétbarnáig terjed. A legjobb az A-minőségű. Mint mindent, ezt is hamisítják. A hamis juharszirup 90% izocuk­rot tartalmaz, és a színe világos.

Szintén tartalmaz ásványi anyagokat a répa- és nádcukorgyártás mellékterméke, a melasz. Rendkívül intenzív, kellemetlen mellékíze folytán csak kevés helyen alkalmazzák. Ugyancsak igen erős mellékíze van az árpaszirupnak, vagy közismertebb nevén a malátaszirupnak. Ráadásul az édesítő hatása kisebb, mint a többi diszacharidé. Csak fele annyira édes, mint a nád- vagy répacukor. Nálunk árpából, a Távol-Keleten barna rizsből készül. A malátaszirup is tartalmaz vitaminokat és ásványanyagokat. Kalcium, kálium, magnézium, cink, réz, vas, foszfor, króm, valamint különféle vitaminok és esszenciális aminosavak vannak benne. A malátacukor a malátaszirup szárított, őrölt, kristályos változata. Intenzív karamell íze miatt kevesen kedvelik, pedig ennek a fajta cukornak legalacsonyabb a glikémiás indexe. Fogyasztása a gluténmentes diétára kényszerültek számára is engedélyezett.

 Jóval egészségesebb nála a nyírfacukor (xylit vagy xylitol). Nevét onnan kapta, hogy az 1940-es években Finnországban nyírfából állították elő. (Ma már a xylitet kukoricarostból és lombos fák rostjaiból vonják ki.) Ugyanúgy néz ki, mint a kristálycukor, és az édesítő hatása is ugyanolyan. Glikémiás indexe azonban csupán 7 (a répacukoré 90), azért cukorbetegek is fogyaszthatják. Alacsony energia- és szénhidráttartalma folytán nem hizlal, és nem savasítja a szervezetet. Az elhízást oly módon is akadályozza, hogy élénkíti az anyagcserét. (Nagy mennyiségben fogyasztva hasmenést okoz.) Molekuláris szerkezeténél fogva nem engedi, hogy a szájban elszaporodjanak a fertőző baktériumok. (Antibak­teriális hatása miatt kelt tészták készítésére nem alkalmas.) A mesterséges édesítőszerekkel ellentétben nincs semmi mellékíze. Bioboltok árusítják, de már egyes szupermarketekben is kapható. Széleskörű használatának fő akadálya, hogy ez a fajta cukor is meglehetősen drága.

Sajnos a csokoládégyárak termékeik édesítésére ma még szinte kizárólag izocukrot, illetve nádcukrot használnak, ezért tartóz­kodjunk a túl édes készítmények fogyasztásától. Bizonyos esetekben azonban ez nehezen oldható meg. Ilyen termék a szaloncukor, amely otthon nem állítható elő esztétikailag is megfelelő kivitelben, nálunk pedig a legtöbb helyen elképzelhetetlen a kará­csony e nélkül az igen sokféle kivitelben gyártott cukorka nélkül. Miután egy átlagos méretű karácsonyfa feldíszítéséhez 2 kg szaloncukorra is szükség van, az ünnepek elmúltával igen nagy veszélyt jelent ennek a tetemes mennyiségű cukornak az elfogyasztása. Nem szükséges azonban az ezidőtájt egyébként is túlterhelt gyomrunkat még ennek a megpróbáltatásnak is kitenni, ha csokoládé-bevonat nélküli szalon­cukrot vásárolunk. Ez a tömény cukorból préselt olcsó szaloncukor ugyan­is évekig elrakható anélkül, hogy megpené­szedne, így a hagyomány­őrző családok is mentesülhetnek ettől az évenként ismétlődő egészségromboló kényszerfo­gyasztástól. Ne együk meg a tömény cukorból készült habkarikákat se, mert kíméletes bánásmód esetén ez a közkedvelt karácsonyfadísz is évekig raktározható. A jövőben valószínűleg nem lesz szükség erre a gyakorlatra, mivel élelmes vállalkozók elkezdenek műanyagból szaloncukrot gyártani, és díszes papírba csomagolva forgalmazzák.

Túlsúllyal küszködők számára a fogyókúrának van egy természetes módja is a megerőltető tornagyakorlatok helyett. Felesleges kilóinktól úgy szabadulhatunk meg a legkímé­letesebben, ha lemondunk a vacsoráról, helyette rostos gyümölcslevet vagy kevés gyümölcsöt fogyasztunk. A nehéz laktató ételek lefekvés előtti elhagyása nem csupán testsúlyunkra lesz jótékony hatással, de biztosítja éjszakai álmunk zavartalanságát is. A fogyókúrának ez a módja azonban csak akkor lesz eredményes, ha szakítunk a nassolási szokásainkkal is, mert hiába hagyunk el egy főétkezést, ha az így kieső kalóriamennyiséget „csipe­getéssel” pótoljuk. Ha valaki nem tudja megállni, hogy félóránként ne nyissa ki a hűtőszekrény vagy az éléskamra ajtaját valami ízes falat után kutatva, az ne tartson otthon semmi olyan ételt, ami cseme­gézésre csábítaná.

Sok esetben tehát az elhízás oka a torkosság, amit tovább fokoz, hogy az adalékanyagok egy része igazoltan étvágynövelő hatású. A nemkí­vánatos testsúly­növekedésnek azonban van egy másik oka is, amire szintén kevesen gondolnak, holott ez még alattomosabb módon járul hozzá az elhízáshoz, mint a nassolás. Evolúciós fejlődésünk során emésztőrendszerünk úgy alakult ki, hogy az éhségérzetet nem befolyásolja a gyomor telítettsége. Ez feltehetően azért van így, mert a szűkös élelemforrások következtében nem lett volna kívánatos, hogy félig telt gyomorral elmenjen az étvágyunk, hiszen az újbóli élelemhez jutás bizonytalan volt. A mozgáshiányból eredő elhízás sem fenyegette az őseinket, mert a rájuk vadászó tigrisek és oroszlánok gondoskodtak a napi testedzésről. A civilizált társadalomban azonban a folyamatos élelem­ellátás biztosítása már nem jelent gondot, tehát semmi szükségünk arra, hogy minden étkezésnél megtöltsük a gyomrunkat.

A legtöbb ember viszont ma is ezt teszi, arra hivatkozva, hogy éhes. Ennek a túlevési szokásnak azonban kön­nyen elejét lehet venni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az éhségérzet csak addig tart, amíg a táplá­lék a gyomorból nem kezd el lejutni a vékonybélbe. A normális ételmennyiség elfogyasztása után tehát ne együnk többet, hanem várjunk 1-2 órát, és biztosan meg fog szűnni az éhségérzetünk. Ne töltsük ezt az időszakot további evéssel, mert a szükségtelenül elfogyasztott kalória zsír formájában elkerülhetetlenül ránk fog rakódni. Ezen a kényszerű mozgás még segíthetne, de vérszomjas vadállatok már csak az állatkertben vannak, így nincs mi elől futni. Sajnos a szervezet energiaraktározása rendkívül hatékony folyamat. 7000 kalóriából 1 kg zsír képződik, amit ha nem vigyázunk 1 hét alatt is könnyen fel lehet szedni.

A fogyókúra és a vegetárius életmód megkezdése előtt mindenképpen tanácsos a szervezetet egy 3-5 napos léböjt kúrának alávetni. Ez alatt a méregtelenítő kúra alatt csak gyümölcs- vagy zöldséglevet fogyaszthatunk. Nagyon fontos, hogy naponta csak egyféle gyümölcs levét igyuk, a különféle gyümölcsök nem keverhetők egymással. Az eltérő emésztési idő miatt szigo­rúan tilos a gyümölcs és zöldséglevek együttes fogyasztása. (Ez alól csak az almalé és a sárgarépa ivólé képez kivételt.) Miután eldöntöttük, hogy a kúrát gyümölcs- vagy zöldséglével végezzük, mindvégig tartsunk ki választásunk mellett. Egyébként a gyümölcsök közül az alma tisztítja leghatékonyabban a szervezetet. Magas savtar­talma fertőtleníti a bélrendszert, ráadásul a bőrt is szépíti. Savanyú, de érett almát használjunk erre a célra, legalkal­masabb fajta a ranet (renet).


A friss zöldségek közül leghatékonyabb a búzafűvel, illetve annak kisajtolt levével végzett böjtkúra. A búza zöld hajtásából készült levet az USA-ban elixírként dicsőítik, és nem minden alap nélkül. A búzafű ugyanis 70% klorofillt, 21% teljes értékű fehérjét, rengeteg vitamint, enzimet, és az összes ismert ásványi anyagot tartalmazza. A búzafű levével való böjtölés során tehát a szer­vezet minden szükséges tápanyagot megkap. 1 kg búzafűben annyi vitamin, ásványi anyag és antioxidáns van, mint 32 kg gyümölcsben. Egyébként magas biológiai értékének tudható be az is, hogy 10 dg búzafű 2 kg főzelék tápértékének felel meg. Gazdag tápanyagtartalmának köszönhetően a búzafű nem csak roborálja a szervezetet, hanem méregtelenítő, vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatást is kivált, és gátolja a vér túlsavasodását. Emellett segíti az emésztést, és a mérgező nehézfémek kiválasztását. A zöld lé az immunrendszert is erősíti, ami P4DI és SOD enzimtartalmára vezethető vissza. Ez utóbbi enzim lassítja az öregedési folyamatot, és stabi­lizálja az immunrendszert. A búzafű levét a rákterápiában is eredményesen alkalmazzák, sőt sérüléseknél, kiütéseknél, égési sebeknél és rovarcsípés esetén szintén jó eredményeket értek el vele. Még kozmetikai célokra is alkalmazható, mivel feszessé teszi a fáradt bőrt, erősíti a fejbőrt, és megszünteti a korpásodást. Búzafű levével gar­galizálva megszűnnek a fogínypanaszok, és eltűnik a torokgyulladás.

Búzafüvet leghatékonyabban bioboltokban beszerezhető csíráztató tálakban hajtathatunk. Ennek módja a mellékelt használati utasításban meg­található. A kihajtott magokat 10-14 nap után „arathatjuk” le. A levét paradicsompasszírozóval sajtoljuk ki, mert a turmixgép vagy a mixer felaprítja az emészthetetlen rostokat is. A legalkalmasabb azonban erre a célra a speciális búzafűprés, amely az alábbi címen rendelhető meg: Vegetáriusok Baráti Köre, 1165. Buda­pest, Rezgőfű u. 1. Vízzel 10 : 1 arányban hígítva fogyasszuk. Kezdetben 1-2 kávéskanálnyinál többet ne használjunk egyszerre, mivel intenzív tisztító hatásánál fogva a testben felszabaduló méreganyagok rosszullétet okozhatnak. Akár gyümölcs- akár zöldséglével végezzük a kúrát, ne lepődjünk meg, ha a kezdetén a vizeletünk elsötétedik, és nyelvünk lepedékessé válik, mert ez a fokozott méregkiválasztás jele. A böjtkúra akkor nevezhető ered­ményesnek, ha a végén a vizelet teljesen kitisztul, vízszínűvé válik.

A mellékhatások minimumra csökkentése érdekében ajánlatos a böjt megkez­dése előtt legalább egy napig nyers táplálékot fogyasztani, hogy a szervezet méregtelenítése ne hirtelen, hanem fokozatosan kezdődjön el. Ugyanilyen fontos, hogy a böjt befejezése után se fogyasszunk egy ideig feldolgozott ételeket, mivel ebben az időszakban a szervezet minden anyagot felszív, ami a ­gyomorba kerül, és ezekből az anyagokból építi fel, pótolja a böjt során kiselejtezett beteg, megrongált sejteket. A főtt és sült ételek fogyasztására való azonnali visszatérés esetén a szervezet ismét mérgezett anyagokból fog felépülni, ami nagymértékben lerontja a kúra hatékonyságát. A böjt után táplálékunk friss gyümölcsökből, zöldségekből, valamint nyerstejjel, aludttejjel, joghurttal vagy kefirrel elkevert búzacsírából, illetve pörkölést nem igénylő olajos magvakból álljon, és csak egy hét után kezdjük el a hőkezelt ételek fogyasztását. Ezek az ételek természetesen már nem tartalmazhatnak húst, állati zsiradékot és finomított fehér cukrot, mert akkor értelmetlenné válik a böjtölés.

A búza és egyéb gabonák csíráztatásának kezdeti, csíra stádiuma legalább olyan hasznos a szervezet számára, mint a zsenge fű fogyasztása. A csírák tartalmazzák mindazokat az alkotóelemeket, melyek elengedhetetlenek az egészséghez. Jóval több telítetlen zsírsavat, vitamint (A-, B-komplex, C, D, E, G, H, K, U) és ásványi anyagot vehetünk általuk magunkhoz, mint a belőlük kifejlődő gyümölcsök, zöldségek fogyasztásával mondhatni a kifejlett növény esszenciáját tartalmazzák. A kalciumtól és a magnéziumtól kezdve, a szelénen át a jódig az összes ásványi anyagot természetes, a szervezet számára legkönnyebben hasznosítható formában tartalmazzák. A szervezetet méregtelenítik, az immunrendszert erősítik, a gyulladásokat csökkentik, vértisztító, csonterősítő hatásúak. Energiatartalmuk meghaladja a húsokét, mégsem hizlalnak, mert könnyen felszabadítható energiát tartalmaznak. A beleket nem terhelik, és száz százalékban emészthetők. Lúgosító hatásúak, az érvédő koleszterin képződését serkentik. Egyre több kutatás erősíti meg gyógyító hatásukat. A növény teljes fejlődés ciklusa során a csírastádium tartalmazza a legtöbb enzimet. A gazdag enzimtartalom a csírákat elfogyasztó ember szervezetében is fokozza az enzimtermelést, ezáltal javítja a vérkeringést. A csírák teljes értékű fehérjéket az úgynevezett előemésztett a szervezet számára legjobban hasznosítható formában tárolják. A búzafűvel ellentétben a csírák rostjai emészthetők, ezért nem kell kipréselni a levüket. Nyersen, különféle saláták formájában célszerű fogyasztani őket.

Ha végleg átállunk a rostokban gazdag élelmiszerek (zöldség, gyümölcs, korpás kenyér) fogyasztására, a székrekedés, a végbélkiöblösödés és az aranyér sem fog többé kínozni bennünket. A növényi rostok ugyanis saját tömegükhöz mérten négyszer annyi vizet képesek magukba szívni, ami megakadályozza a széklet végbélben történő kiszáradását, megkeményedését, és ezáltal a székrekedés kialakulását. Ennek előfeltétele azonban a megfelelő mennyiségű (napi 2-2,5 liternyi) vízfogyasztás. (Ellenkező esetben a rostok a bélrendszerből vonják el a táplálék által bevitt folyadékot, ami még súlyosabb helyzetet, teljes bélelzáródást idézhet elő.) A rostok nem csak a vizet lépesek megkötni, hanem az emésztés során képződő ártalmas termékeket, pl. a fehérjék feldolgozásakor előálló nitrozo-vegyületeket. Ezek károsíthatják a bélfalat, és megterhelhetik a kiválasztó szerveket. Rostdús táplálkozás esetén azonban a lebontási termékeket a ballasztanyag felszívja. Mivel a rost emészthetetlen, így nem kerülnek ki belőlük a méreganyagok, a szervezet a széklettel együtt eltávolítja őket. Ezáltal elkerülhető a vastagbél nyálkahártyájának gyulladása, ami daganatot eredményezhet. Túlságosan zsíros táplálkozás esetén az epesavak a vastagbélben káros, karcinogén anyagokká alakulhatnak a bélflóra tevékenysége által. A vastagbélrák másik kiváltó oka a mioglobin, amely legnagyobb mennyiségben a vörös húsokkal kerül a szervezetbe. A rostok ezeket a méreganyagokat is képesek megkötni, és eltávolítani. Igen áldásos a koleszterin-megkötő képességük. A rostanyagok nem engedik a koleszterint felszívódni a bélrendszerbe, ami csökkenti az érrendszeri megbetegedések valószínűségét.

A rostok nem csak a végbélben, hanem már a gyomorban is sok vizet szívnak magukba, amitől megdagadnak. Ezáltal jóllakottságérzetet keltenek, és mint tudjuk az elfogyasztott ételmennyiség csökkentése segíti elő legintenzívebben a fogyást. A rostok két csoportra oszthatók. A vízoldhatókra (pektin) és a vízben oldhatatlanokra (cellulóz). A pektintartalmú élelmiszerek (pl. alma, banán, narancs, zabkorpa, zabpehely, lenmag) kevésbé terheli az emésztőrendszert. A cellulóztartalmú búzakorpa, nyers zöldségfélék viszont mechanikai hatást gyakorolnak a bélfalra, ezért fokozhatják a már meglevő gyulladást, fekélyt. A túl sok rost fogyasztása is káros lehet. Sokan önmagában eszik a búzakorpát, ami megzavarja a tápanyag felszívódását, és rossz közérzetet teremt. Fokozott megkötő tevékenysége során ugyanis a káros anyagok mellett létfontosságú ásványanyagokat (kalcium, vas) is magába szív, és eltávolítja a szervezetből. Tartózkodjunk tehát a szélsőségektől, a természetellenes táplálkozástól. Amennyiben teljes kiőrlés lisztből készült kenyeret, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, a szervezetnek nincs szüksége pótlólagos rostbevitelre.

A derék körül megmaradó zsírpárnákat étrendi kiegészítőkkel (krómvegyületekkel és konjugált linolsavval) lehet eltüntetni. A króm egyensúlyba hozza a szervezet vércukorszintjét, és csökkenti az édességek iránti vágyat. Az édesség- és a sütemények formájában hozzá kapcsolódó szénhidrát fogyasztásának mérséklődése kíméli a hasnyálmirigyünket is. A CLA-nak nevezett konjugált linol­sav pedig a később ismertetendő módon meggátolja a zsír beépülését a zsírsejtekbe. Mivel a kúra végzése során a fizikai erő átmeneti csökkenésével kell számolnunk, ebben az időszakban tartózkodjunk a nehéz testi munkától. A legjobb, ha a böjtölés időtartamára szabadságot veszünk ki, és naponta csak egy hosszabb séta erejéig hagyjuk el a lakásunkat. A szellemi erőnk viszont jelentős mértékben növekedni fog, kitisztul az agyunk, és szinte szárnyakat kapnak gondolataink. Testünk tisztulásával megváltozik a tudatállapotunk is. A testmérgek eltávolításával nyíltabbá, könnyedebbé válunk, nyugodtabban kezeljük a mindennapi életünkben felmerülő problémákat.

A böjtkúrával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a szabályok betar­tása esetén a böjt teljesen ártalmatlan, és jelentősen növeli a szervezet ellenálló képességét. A böjt során ugyanis a szervezetből fokozott mértékben távoznak el az anyagcsere bomlástermékei: a húgysav, a lerakódott zsír, és az önmérgezés során vérünkbe került káros anyagok. A salakanyagok eltávolítását igazán inten­zívvé csak akkor tehetjük, ha a böjt alatt naponta egyszer 42 °C-ra felmelegített vízzel beöntést végzünk. Az ehhez szükséges irrigátor-felszerelés gyógyszertárakban szerezhető be. A kb. 1,5 literes víztartályba az előírt hőfokra melegített víz betöltése előtt célszerű 4-5 csepp eukaliptuszolajat önteni. Érdemes a vízhez 0,5 literenként 1 evőkanál citromlevet vagy almaecetet is adni, mivel az erjedés enyhén lúgos közegben zajlik. A savanyú közeg megfékezi ezt a folyamatot, gátolja a kórokozó mikrobák szaporodását, és stimulálja a hasznos mikroflóra tevékenységét. Az első nap 0,5 li­ter vízzel kezdjük a kezelést, és naponta fél literrel növeljük a mennyiséget. Még hatékonyabbá vá­lik a tisztítás, ha víz helyett kamillateát használunk a beöntéshez, néhány csepp citromlével elkever­ve.

A művelet legegyszerűbben úgy végezhető el, hogy a teával töltött edényt egy magasan elhel­ye­zett szegre akasztjuk, majd műanyag fóliával letakarjuk az ágyat, és az hasra fekve elhelyezkedünk rajta. Az irrigátorcső végbélbe helyezését jelentősen megkönnyíti, ha előzőleg növényi olajjal bekenjük. Mélyeket lélegezve a tea bejutása jelentősen gyorsítható. Ürítés előtt ajánlatos a teát legalább 10 percig a végbélben tartani, és közben különböző mozgáso­kat végezni, vagy a hasat masszírozni, hogy a falán levő kemény lerakódásokat is kimozdítsuk. Krónikus szék­rekedés esetén a beöntéseket addig kell foly­tatni, amíg a léböjtkúra ellenére darabos széklet távozik tőlünk. Ha a mérgezés olyan fokú, hogy haspuffadás lép fel, akkor a vér fokozottabb tisztulása érdekében a gyümölcs- és zöldséglevek helyett ízesítés nélküli gyógyteákat fogyasszunk.

Beöntést nem csak böjtkúra esetén célszerű végezni. A helytelen táplálkozás miatt elsavasodott szervezet kitisztításának leghatékonyabb módja szintén a beöntés. Béltisztításra legjobb az almaecetes vagy citromos beöntés. Ehhez 2 liter langyos vízbe keverjünk 3 evőkanál almaecetet vagy citromlevet. Az első héten minden nap, a második héten minden második nap, a harmadik héten pedig minden harmadik nap végezzünk béltisztítást; lehetőleg reggel 5 és 7 óra között, amikor a vastagbél meridián a legaktívabb. Beleink tisztaságának fenntartására már elegendő a havi egy alkalommal végzett beöntés.

Aki nem képes arra, hogy ezt a házilag kivitelezhető módszert alkalmazza, vagy a körülményei nem teszik lehetővé a lebonyolítását, klinikai segítséget is igénybe vehet. Nálunk is terjedőben van ugyanis egy új eljárás, a kolon-hidro­terápia. Ez az USA-ban kifejlesztett, gépesített beöntésnek is nevezhető módszer egy műszerrel szabályozható készüléken alapul, amelyet a betegágy mellé, a falra szerelnek fel. Legfőbb jellegzetessége, hogy közvetlenül kapcsolódik a hideg- és melegvíz-hálózathoz, valamint a lefolyórendszerhez. A készülék egy speciális, egyszer használatos műanyag csövön keresztül érintkezik a pácienssel. A csőrendszerbe oxigén is vezethető, amely a vastagbél nyálkahártyájának regenerálódását segíti elő. A jól kiképzett kezelőszemélyzet a csőrendszerben áramló víz irányát és hőmérsékletét a műszerfal állításával szabályozza. A zárt rendszer következ­tében ez a világszerte szabadalmaztatott eljárás igen higiénikus, és a meleg valamint hideg víz alkalmazásának váltogatása a Kneipp-kúrához hasonló edző hatást fejt ki a bélfalon. Egy-egy kezelés során 10-15 alkalommal különböző hőmérsékletű vizet engednek be a vastagbélbe. A 38-41 oC-os meleg víz hatására a bélizomzat görcse oldódik, javul a véráramlás, és fellazulnak a kiöblösödésekben levő felrakódások. A 20-21 oC-os hideg víz hatására a bélizomzat összehúzódik, amely reflexes érösszehúzódást vált ki. Ennek következtében a székletrögök útra kelnek.

Ez a módszer nem csak egészségmegőrzési céllal alkalmazható, hanem 8-15 kezelésből álló kúra esetén hatékonyan gyógyítható vele a krónikus székrekedés, aranyér, krónikus puffadás, vastagbélgyulladás, reuma, sokízületi gyulladás, allergiás betegségek, tüdőasztma, felsőlég­úti-, húgyúti- és kismedence-gyulladá­sok, májbetegségek, valamint a fejfájás és a migrén. Ezen túlmenően alkalmas egyes bőrbe­teg­ségek: akné, pszoriázis, ekcéma gyógyítására, valamint a bélférgesség, a fáradékonyság, kimerültség, depresszió felszámolására, de jelentős mértékben teher­mentesíthető vele az immunrendszer is. Ez a hatás főleg annak tudható be, hogy a kezelést a bélbaktériumflóra vissza­telepítése zárja le. Nem alkalmazható a kolon-hidro­terápia súlyos szívbetegség, érfaltágulat, gyomor- és bélrendszeri vérzések, vala­mint előrehaladott terhesség esetén.

Nálunk ez a kezelés többek között a Biovital Melissa Egészség- és Wellnessközpontban vehető igénybe. Címük: 1024. Budapest, Lövőház u. 1-5. Tel: 315 2069. E-mail: biovital@biovital.hu Honlap: http://www.biovital.hu Vállalkozó szellemű természetgyógyászok már itt­hon is beszerezhetik ezt a berendezést. Kizárólagos hazai forgalmazója: Naturmed Kft, Budapest, Szentkirályi u. 8. Tel: 317 1680. A magyarországi bevezetése után némi tökéletesítésen is átesett ez a készülék. Erre azért volt szükség, mert egyes esetekben a beáramló víz hirtelen nyomásnövekedése következtében a bélfal megsérült. Ez a prob­léma azonban kiküszöbölhető egy magyar orvos-kutató, dr. Gajdos Gábor találmányával. A Nyugat-Európában is nagy sikert aratott védőszelep segít­ségével a vastagbélben uralkodó nyomás folyamatosan ellenőrizhető.

A vegyszeres béltisztítás nem ajánlott, mert a hashajtók a végbélen kívül az egész béltraktusra hatással vannak, ami a bélflóra pusztulását okozhatja. Aki ragaszkodik a hashajtós módszerhez, használjon keserű- illetve glaubersót. 2 dl vízbe tegyen 1 púpozott kávéskanál sót, keverjen hozzá kevés citromlevet, és éhgyomorra igya meg. A só hatására folyadék marad vissza a belekben, és ez gyengéden leoldja a bélfalakra rakódott székletet, ami naponta 3-4-szer ürül ki. Nagy előnye még, hogy a vékonybelet is tisztítja. Ezenkívül epehajtó tulajdonsága is van. Elősegíti a pangó epe ürülését, és megvéd az epekőképződéstől. Nálunk természetes gyógyvizek is használhatók erre a célra. A MIRA keserűvíz, a Hunyadi János- és a Ferencz József gyógyvíz az ér-, epe- és májbeteg­ségeken kívül a székrekedést is megszüntetik.

A böjtölő ember egyébként csak az első két napon érez farkaséhséget. A har­madik napon még nyomott lehet a hangulat, miközben emlékezetünkbe idéződik régen elfelejtett ételek íze és illata, de már kialakul a szervezetben a Saddietin nevű fehérje, ami elmulasztja az éhségérzetet. Ez a Knoll József magyar biokémikus által felfedezett fehérje a továbbiakban megvéd bennünket attól, hogy az éhségérzetünk tovább fokozódjon, sőt a böjt előrehaladtával egyre jobb lesz a közérzetünk, és a kúra végén azt fogjuk tapasztalni, hogy egy nyomasztó tehertől szabadultunk meg hirtelen. A megtisztulásnak ez a fel­emelő érzése azonban csak akkor következik be, ha a szervezetben tökéletes méregtelenítést végeztünk. Ennek előfeltétele, hogy naponta 2-3 liter folya­dékot kell elfogyasz­tanunk, mivel a mérgek szervezetből való kimosása csak alapos átöblítéssel lehetséges.

Mellesleg a szervezet méregtelenítésének van egy lassúbb, de kíméletesebb módja is. Ez nem más, mint a friss gyümölccsel való fokozatos méregtelenítés. A szervezet „kimosásának” ez a módszere már több mint fél évszázada ismert, de csak most kezd tömeges méretekben elterjedni. Nagy előnye, hogy nem kell éhezni, ennek ellenére nagyon hatásos. A friss gyü­mölccsel történő tisztító kúra max. 12 napig végezhető, mert a mérgekkel együtt olyan tápanyagok is kimosódnak a szervezetből, amelyeket ha nem pótolunk, különböző hiánybetegségek léphetnek fel. Az eredményes kúra lefolytatásához naponta minimum 2 kg friss gyümölcsre van szükség. Ennél kevesebb gyümölcs olyan kevés folyadékot tartalmaz, amely nem képes a szervezetet kellő mértékben átöblíteni. Az el­fogyasztandó mennyiség azonban függ a gyü­mölcs fajtájától is. Citromból elegendő naponta 1 kg, görögdinnyéből viszont naponta legalább 3 kilogrammot kell megenni. A citromlevet kevés ásvány­vízzel hígítsuk fel, és a fogak kímélése érdekében szívószállal kortyolgassuk. Aki nem irtózik a savanyú gyümölcsöktől, az nyugodtan elfogyaszthatja a visszamaradt rostját is, mivel a citrom nem növeli a gyomorsavat. Ha sikerül permetmentes citromhoz hozzájutnunk, akkor vékonyan lereszelve a héját is keverjük bele, mert a citromhéj olyan különleges anyagokat tartalmaz, ­amelyek a májban lévő méreglerakódásokat rendkívül hatékonyan tisztítják. Amennyiben almával végezzük a kúrát, reszeljük le, mivel így könnyebben és gyor­sabban emészthető. (Az almamagot ne együk meg, mert cianidot tartalmaz.)

A gyümölcs testünk kúraszerű kitisztításán kívül a méreganyagok felhalmozódásának megakadályozására, szervezetünk állandó karbantartására is alkal­mas. Ennek a folyamatosan alkalmazandó eljárásnak a hatékonysága azon a megfigyelésen alapul, hogy a szervezet az elfogyasztott étel feldolgozását három fázisban végzi. A harmadik szakasz, a salakanyagok kiválasztása és eltávolítása hajnali 4 órától délig tart. Ebben az időintervallumban tehát tartózkodnunk kell a táplálékfelvételtől, vagy csak olyan táplálékot vehetünk magunkhoz, amely könnyen emészthető, és gyorsan felszívódik, tehát nem von el jelentős energiát a salakta­lanítást végző szervezettől. Ilyen nagy víztartalmú és maximum fél óra alatt megemészthető méregmentes élelmiszer a friss gyümölcs vagy annak kifacsart leve.

Ha ily módon kívánjuk szervezetünket méregteleníteni, akkor reggelire kizárólag gyümölcsöt, illetve friss gyü­mölcsből készült gyümölcslevet fogyasszunk. Feldolgozott ételt csak délután szabad enni, azt is csak este 8 óráig. A gyümölccsel történő méregtelenítés előnye még, hogy kellő mértékben ellátja a szervezetet vitaminokkal és fontos ásványi anyagokkal. Ezen túlmenőleg megszabadít bennünket a helytelen táplálkozás következtében ránk rakódott többletsúlytól, mivel a méregtelenítés időszakában a szervezet nem csupán a salakanyagokat választja ki, hanem eltávolítja a szervezetből a fel nem használt energiautánpótló anyagokat, vagyis a felesleges kalóriát is. Ez a hatás azonban csak akkor jön létre, ha a gyümölccsel nem fogyasztunk együtt más, hosszabb emésztési időt igénylő ételeket, mert ebben az esetben a gyümölcs megreked a gyomorban, és erjedésnek indul. Ennek következtében nem tudja „átmosni” a szervezetet, nem tudja magával vinni a felesleges anyagokat, sőt az erjedés más ételekre gyakorolt rothasztó hatása miatt tovább fokozódik a szer­ve­zet mérgeződése. Ezt a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a megterhelt gyomor tartalmának megemésztéséhez rengeteg energiára van szükség, és a méregtelenítés fázisában levő szervezet ezt az energiát a salakanyag-kiválasztástól vonja el. A nyers gyümölcsöt tehát mindig éhgyomorra kell fogyasztani, és semmi mást nem ehetünk hozzá. Egyébként ezt a szabályt napközben is célszerű betartani. A gyümölcsevéssel kapcsolatos gyakori gyomorpana­szok könnyen elkerülhetők, ha más ételek fogyasztása előtt és után három órán keresztül nem eszünk nyers gyümölcsöt.

A gyümölcskúra elkezdésekor előfordulhatnak kisebb gyomorpanaszok (pl. puffadás, gázképződés, hasmenés) de ez átmeneti jelenség, a bélrendszer méregtelenítése után ezek a kellemetlenségek megszűnnek. Ha túl sok mérgező üledék található az emésztőrendszerben, akkor lehet, hogy a felfúvódás elviselhetetlen mértéket ölt. Ebben az esetben hámozzunk meg egy zellert, daraboljuk vékony hasábokra, és rágcsáljuk el gyümölcsfogyasztás után. Az erősen lúgos kémhatású nyers zeller semlegesíti a mérgezett szervezet által termelt savakat, és megakadályozza a felfúvódást. Banán alkalmazása esetén székrekedés is előfordulhat. Ennek feltehetően az az oka, hogy a radiesztéziai megfigyelések szerint a banán jelentős mennyiségű földsugárzást képes magába gyűjteni. A geopa­tológusok szerint ennek szervezetünkbe kerülését úgy tudjuk meg­akadályozni, hogy keresztben magunk elé fektetjük, és acélkéssel szeletelve fogyasztjuk. Valószínűleg ez a jelenség is közrejátszott abban, hogy a természetgyógyászok az almát tartják legalkalmasabbnak gyümölcskúra végzésére. A mérések szerint ugyanis közkedvelt gyümölcseink közül az alma és a narancs hajlamos legkevésbé mágneses töltések befogadására. Egyes gyümölcsök nem csak béltisztításra alkalmasak, hanem fogyasztó hatásuk is van. A grépfrútlé, illetve a friss grépfrút főleg hasi típusú elhízás esetén csökken­ti a testsúlyt. A grépfrút az inzulinszint csökkentése, az éhség csillapítása révén segíti elő a fogyást.

Tehát intenzív, egészségünket veszélyeztető tornagya­korlatok nélkül is le lehet fogyni, de a helyes táplálkozáson kívül az egészséges életmódhoz hozzátartozik a mozgás is. Egy minimális mozgásgyakorlat elengedhetetlen ahhoz, hogy testünk ne csak a súlyfeleslegtől szabaduljon meg, de rugalmas is legyen. Ezt a leghatékonyabban úgy biztosíthatjuk, hogy a kora reggeli gyümölcslé elfo­gyasztása után egy 10 perces összetett, minden tagunkat megmozgató torna­gyakorlatot végzünk. Ha idősebb korunkra nem akarunk hajlott háttal járni, akkor a testhajlító gyakorlatok után kapaszkodjunk fel lakásunk legmasszí­vabb ajtószárnyára, és húzassuk ki a dere­kunkat is. Ez a kissé szokatlannak tűnő gyakorlat főleg az ülő foglalkozást űzőknél igen hasznos. A gyakorlatot fel­húzott lábakkal, elernyesztett testtel, és csak addig végezzük, ameddig jólesik. Ne erőltessük túl az ízületeinket. Mint minden téren, itt is kövessük a fokozatosság és a mér­sékletesség jól bevált elvét. (Akinek gerincsérülése vagy lumbágója van, kerülje ezt a gyakorlatot.)

Az aranyérrel küszködők végezzenek néhány törzshajlítást is vízszintes testhelyzetben. Ennek módja, hogy lábunkat támasszuk a falnak, és kezünkkel nyomjuk ki magunkat, mintha fekvőtámaszt végeznénk. Ebben a testhelyzetben néhány­szor hajlítsuk a csípőnket körkörösen jobbra, majd balra. A szervezet előzetes méregtelenítése esetén ez a gyakorlat nem csak ettől a kellemetlen betegségtől szabadít meg bennünket, hanem a közérzetünket is jelentősen javítja. Ugyancsak hasznos gyakorlat az aranyér ellen, ha karjainkat magasba nyújtva lábujjhegyre állunk, miközben a has- és farizmunkat megfeszítjük. Könnyen megőrizhetjük izmaink acélosságát és teherbíró-képességünket, ha a reggeli tornát kibővítjük néhány perces súlyzógyakorlattal. Ehhez két kisméretű (max. 3 kilogrammos) súlyzót használjunk.[11] (A szívpanaszokkal küszködők csak néhány karmozdulat erejéig végezzék ezt a gyakorlatot, és közben ne tartsák vissza a lélegzetüket.) A rendszeres testgyakorlat azért is hasznos, mert a csont­ritkulás és az ízületi panaszok megelőzésének leghatékonyabb módja a mozgás. Egyébként a sport a fogyás legtökéletesebb módja. Fogyókúra esetén ugyanis nem csak a háj olvad le rólunk, hanem izomszöveteink egy része is. Intenzív mozgás esetén azonban csupán a zsírszövetektől szabadulunk meg. Izomállományunk nem csökken, sőt gyarapodik. Ha a mozgást izzadásig fokozzuk, még tisztul is a szervezetünk, a szaunázáshoz hasonlóan sok méreganyag távozik a sejtjeinkből.

Jelentősen elősegíti a mérgezett test tisztulását és egészségünk megőrzését, ha a reggeli tornát jógalégzéssel fejezzük be. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy nyitott ablak elé állva lassan szívjuk magunkba a levegőt, amíg a tüdőnk teljesen megtelik. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a rekeszizmot leengedve csukott szájjal, orrunkon át annyi levegőt lélegzünk be, hogy a hasunk kidomborodjon. Ezután néhány másodpercig hagyjuk a levegőt a tüdőben, majd ugyan­olyan lassan ahogy beszívtuk, engedjük ki úgy, hogy a hasunk behor­padjon. Szívbetegek vagy magas vérnyomásban szenvedők csak módjával végezzék ezt a gyakorlatot is, mert a nagy mennyiségű friss levegő jelen­tősen serkenti a vérkeringést, ami a beteg szívet túlerőlteti. Nagymértékben növelhetjük a jógalégzés hatékonyságát, ha váltólégzést alkalmazunk. Ennek lényege, hogy először a bal orrlyukon szívjuk be a levegőt, miközben négyig számo­lunk, majd nyolcig számolva a tüdőnkben tartjuk. A kilégzést négyig szá­molva a jobb orrlyukon át végezzük úgy, hogy most a hüvelykujjunkkal a bal orrlyukunkat zárjuk el. Ezután a jobb orrlyukon át szívjuk be a levegőt, és a balon engedjük ki. Ezt alkalmanként háromszor-négyszer ismételjük. A rend­szeresen végzett jógalégzés egyébként nem csupán a méreganyagok tüdőn keresztül történő távozását segíti elő, hanem idővel kiszélesedik tőle a vállunk, és kiegyenesedik a hátunk. Hasonlóan jótékony hatást gyakorol szervezetünkre a pajzsmirigy stimulálása. Ennek legegyszerűbb módja, hogy nyakunk elülső felületét a kulcscsonttól az állig, mindkét oldalon megnyomkodjuk. Különö­sen jó eredményt érhetünk el, ha fürdés közben, ökölbe szorított kézzel végezzük ezt a gyakorlatot.

Érdekességként megemlíthető még, hogy szervezetünk méregtelenítésének van egy sajátos módja is. Tegyünk reggelente 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat a nyelvünk alá, és fogainkon átszűrve negyedóráig forgassuk a szánkban. Eközben a sűrű olaj felhígul, fehér habbá válik, és rengeteg baktériumot valamint salak­anyagot szív magába. Ezt követően köpjük ki, majd meleg vízzel kétszer öblítsük át a szánkat. Ha fokozni akarjuk a hatást, akkor ezt a műveletet minden étkezés előtt ismételjük meg. Még hatékonyabbá válik az eljárás, ha az olajhoz egy csepp teaolajat is adunk, mert ez az adalék elpusztítja a baktériumokat. Az olajrágás hatás­mechanizmusa egyelőre nem tisztázott. A táplálkozástudományi szakemberek szerint az olaj feltehetően a nyirokkeringést aktiválja, ami a nyálelválasztást fokozva serkenti a méregtelenítést. Más vélemények szerint a nyálkahártyák megtisztítása és aktiválása révén fejti ki hatását. Nem zárható ki az a feltételezés sem, hogy ez a pepszintartalmú zsíros folyadék a nyelvre rakódó lepedékből távolítja el a mérgeket. Azt viszont már sikerült kideríteni, hogy a szájban megtelepülő kórokozók (pl. a trichomonas) kedveli a lipon­savat, ezért napraforgóolajjal lehet a leghatékonyabban előcsalogatni a rejtekhelyéről. A trichomo­nas anyagcseretermékei zsírban oldódnak, így az olaj megköti őket, tehát ezzel a módszerrel igen hatékonyan távolíthatjuk el a szájüregből.

Az „olajrágásnak” is nevezett módszer elsősorban a fej területén fellépő betegségek ellen hatásos, de segít a bőrproblémák, az emésztési zavarok, reumatikus panaszok, a vérképzéssel és az erek­kel kapcsolatos bajok leküzdésében is. A garatban levő nyirokcsomók szöveteinek is javul az anyag­cseréjük, ezáltal hatékonyabban képesek védekezni a kórokozók támadásával szemben. Egy holland vizsgálat szerint 30 olajrágással gyógyított páciens közül 24-nél jelentős javulás lépett fel. Mellesleg ez a különös kúra a szervezet méregtelenítésén kívül a fogakat is kifehéríti. A szürcsöléses technika megszünteti még a fogínyvérzést, és megszilárdítja a laza fogakat.

Amennyiben jelentős mennyiségű lepedék található a nyelvünkön, azt ajánlatos időnként egy kiskanállal lekapargatni. Azért is célszerű ezt megtenni, mert mechanikus tisztítás nélkül a lepedék, és annak méreganyag-tartalma a napi táplálkozás során rendszeresen visszakerül a tápcsatornába. Ezáltal az éjszakai méregtelenítés során kiválasztott toxinanyag visszamérgezi a szervezetet. Erre a célra kaphatók műanyagból készült kaparókések is, melyek élének mikrobarázdái biztonságosan és alaposan eltávolítják a nyelvfelszíni felrakódásokat. A Michigan Állami Egyetem által készített tanulmány szerint a nyelv naponkénti tisztítása nagymértékben gátolja a szájszag kialakulását. Még akkor is, amikor más szerek csődöt mondtak. A nyelv ily módon történő tisztítása azonban csak tüneti kezelés. Ez a látványként sem éppen kellemes jelenség csak akkor szűnik meg véglegesen, ha abbahagyjuk szervezetünk szisztematikus mérgezését.

 Ennek tünetei sokak számára csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor kialakultak a helytelen táplálkozásból eredő betegségek. Nem szükséges azonban ezt kivárni, mert szervezetünk elsalako­sodásának számos előjele van, amelyek öndiagnosztikával könnyen felfedezhetők. A természetgyógyászok által javasolt módszerek egyike az előzőekben említett nyelvdiagnosztika. Mint tudjuk a nyelv formája, színe, a rajta található lerakódások és egyenetlenségek hűen tükrözik szinte valamennyi szervünk állapotát. Ennél is szélesebb körű tájékoztatást nyújt kezdődő betegségeinkről az íriszdiagnosztika. A szemünk azonban ezen túlmenően is képes előre jelezni a rendellenességeket. A Béky László természetgyógyász által javasolt eljárás során hunyjuk le a szemhéjunkat, és két ujjunkkal gyakoroljunk gyenge nyomást a szemgolyónkra. Ha a tapintáskor a szemgolyót lágynak, rugalmasnak találjuk, és a nyomás nem vált ki kellemetlen érzést, akkor szervezetünk mentes a méreganyagoktól. Amennyiben a szemgolyónk kemény, feszes és telt, a nyomás pedig fájdalmat okoz, akkor a testünk elsalakosodott. Ideje elkezdeni a tisztítókúrát a betegségek megelőzése végett. (Erősen nem szabad megnyomni a szemgolyót, mert ez mind a látószervünket, mind a szívet károsítja.)

Egy másik módszere segítségével az is kideríthető, hogy milyen jellegű táplálék okozza a fő bajt. Vegyünk szagmintát a lábujjaink tövéről, mindkét lábon. Ha ammóniaszagú, akkor fehérjéből van túl sok a szervezetben, ami egyértelmű jele a mértéktelen húsevésnek. Savanyú szag esetén a szénhidrát van túlsúlyban a szervezetben, ami főleg tészták, sütemények, édességek túlzott fogyasztására utal. A következő öndiagnosztikai módszer a vastagbél állapotáról árulkodik. Amennyiben a reggeli torna közben a sarkunkra ülve azt érezzük, hogy a térdünk nem hajlik kellőképpen (feszül, húzódik), akkor baj van az emésztőrendszerünkkel. Sürgősen szükség van egy böjtkúrára vagy egy alapos béltisztításra, különben betegségek egész sora fog kialakulni a testünkben. Ezt követően változtassuk meg a táplálkozásunkat, mert a korábbi étrend követésével újra szembe kell néznünk az elsalakosodásból eredő problémákkal.

Az egészséges életmód kialakításánál semmiképpen ne hagyjuk ki étren­dünkből a vitaminok leggazdagabb tárházát, az élesztőt. Visszautalva az akupunktúrára, a hajhullásnak nem mindig energiazavar az oka. Sokszor a B5 vitamin (pantoténsav) hiánya okozza az idő előtti kopaszodást. Ilyen esetekben is legcélszerűbb élesztőt fogyasztani. Napi 5 dg élesztő csodákat tehet nem csak a hajhagymák regenerálása, hanem akut ízületi gyulladások esetén is. Az intenzív széndioxid-felszaba­dulással járó kellemetlen böfögés könnyen ­elkerülhető, ha napi élesztőadagunkat részletekben fogyasztjuk el. Sok országban külön erre a célra szárított étkezési élesztőt is gyártanak. Teljes mértékben megsza­badulunk ettől a kellemetlen jelenségtől élesztőtabletta fogyasztásával. Ezt az új terméket inaktivált élesztőből készítik szárítással, és formára préseléssel. Mivel az élesztő a B-vitami­nok egész skáláját tartal­mazza, kiválóan alkalmas neuraszténia, ideggyulladás, étvágytalanság és vérszegénység gyógyítására is. Nagy előnye, hogy B12 vitamint is tartalmaz. Ez a vészes vérszegénységet megakadályozó vitamin csak a húsokban, a sajtokban és a tojássárgájában található meg jelentős mennyiségben, így a vegán életmódot folytatók sem betegszenek meg, ha rendszeresen esznek élesztőt. Az alga élelmiszer-alapanyagként való elterjedése azonban teljes mértékben meg fogja oldani ezt a problémát, mivel a kékeszöld tengeri algában kétszer-háromszor annyi B12 vitamin van, mint a marhamájban.

Hasonlóan univerzális hatást gyakorol a szervezetre a zöldárpa. A búzafűnél leírtak alapján tudjuk, hogy a zsenge hajtások, csírák igen gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban. A búzafű és a zöldárpa 66-szor több klorofillt tartalmaz, mint a spenót. A zöldárpa esetében sikerült ezt a gazdag beltartalmat megőrizni szárított állapotban is. A 25 éves kutatómunka eredményeként, különleges technológiával előállított zöldárpapor dr. Hagiwara professzor szabadalma, és Európában először nálunk került forgalomba. Ez a bioboltokban 200 grammos csomagolásban árusított termék annak köszönheti rendkívüli népszerűségét, hogy mind a 18 aminosavat tartalmazza, amelyre a szerve­zetünknek szüksége van. A zöldárpában ezek polipeptidek formájában vannak jelen, ezért könnyen és gyorsan felszívódnak, elősegítik az anyagcserét, és semlegesítik az emésztést gátló káros anyagokat. Ezenkívül 19 vitamin jelenlétét mutatták ki benne, köztük a B12-t. A zöldárpában megtalálható az összes fontos ásványi só és nyomelem is. Klorofillt is tartalmaz, ami a laboratóriumi vizsgálatok szerint csökkenti a rákkeltő anyagok felszívódását. Alkalizáló hatásánál fogva segít helyreállítani a helytelen táplálkozás következtében kibillent pH-értéket. A legújabb kutatási eredmények szerint a zöldárpa koleszterincsökkentő, fekélymegelőző, gyulladáscsökkentő és antioxi­dáns hatást is kivált. A legáltalánosabb hatása azonban az, hogy megtisztítja a szervezetet, így menetesít bennünket mindazon tünetektől, amelyek az egészségtelen táplálkozásból és életvitelből erednek. Nagykereskedelmi forgalmazását a Vital-Club Kft. végzi. Címük: 1054. Budapest Hold u. 29. Tel: 302 4277. Fax: 302 4379. A kisfogyasztók a zöldárpaport illetve -tablettát a bioboltokban keressék.

A továbbiakban nincs értelme kitérni minden egyes növényi eredetű táplá­lék egészségre gyakorolt hasznossá­gának taglalására. Ez a reformétrenddel fog­lalkozó szakács­könyvekben részletesen megtalálható. Ezzel kap­csolatban csupán annyit érdemes megemlíteni, hogy ezek a készítmények ízben és külső megjelenésben semmivel sem maradnak el a hagyományos ételektől. A szójából vagy gombából előállított húspótló készítmények segítségével pedig a legtöbb húsos étel hasonló minőségben elkészíthető, így nem kell lemondanunk a korábban megszokott ételeink fogyasztásáról sem. Egyébként a szója nem a modern kor divatja. Már száz évvel ezelőtt is használták. Az amerikai autógyáros, Henry Ford a szójabab megszállottja volt. Egy idő után szójaalapanyagból készített ruhát és nyakkendőt viselt. 16 fogásos ebédet szolgált fel kizárólag szójából készítve, sőt az autóihoz is nagyon sok szója alapanyagú műanyag alkatrészt használt.

A legújabb tudományos vizsgálatok alapján a szója nem csak a húsevés következményeitől szabadít meg bennünket, hanem jelentős gyógyhatása is van. A londoni King’s College kutatócsoportja szerint a szójaprotein olyan kémiai anyagot tartalmaz, amely egy emlőrák elleni hathatós gyógyszerben, a tamoxifenben található. A szójafehérje további építő­anyagai az isoflavonoidok, melyek korai szakaszban képesek feltartóztatni az emlődaganat fejlődését. A szójának ezt a jótékony hatását az is bizonyítja, hogy Kínában és Japán­ban, ahol a legtöbb szójakészítményt fogyasztják, ez a sok szenvedést okozó betegség jóval ritkábban fordul elő, mint a világ más országaiban. A kínai és japán nők mentesek a menopauzával járó hőhullámoktól is. Ennek oka, hogy a szójában, de főleg a tofuban jelentős mennyiségű progeszteron- és ösztrogén hormon található, amely átsegíti a nőket ezen a nehéz életszakaszon. Amíg a nyugati orvosok pótlólagos hormonadagolással próbálják a nőket a hőhullámok okozta kellemetlenségektől megóvni, a távol-keleti országokban oly annyira ismeretlen ez a jelenség, hogy nyelvi fogalmat sem alkottak rá. A szójának jelentős a fito-ösztrogén-tartalma is, amit a bélbaktériumok olyan anyaggá alakítanak át, ami fontos szerepet játszik a hormonális eredetű rákos megbetegedések megelőzésében.

A szója B11 vitamint is tartalmaz, ami csökkenti a vér homocisztein-szintjét. Ez az aminosav károsítja a véredény­falakat, és az artériák megvastagodásához vezet. A szakértők szerint a B11 vitamin hiánya felelős a szívinfarktusok és agyvérzések 30-40 száza­lékáért. A B11 vitamin előnyös hatása még, hogy terhes nőknél védi a magzatot a fejlődési rendellenességektől. A szója különféle ásványi anyagokat (kálium, magnézium, kalcium, vas, cink, nátrium) is tartalmaz. Emellett örege­désgátló E- és A-pro­vitamin is van benne. A szója táplál­kozásban betöltött fontos szerepét az a megállapítás is alátámasztja, hogy az egyetlen növény, amelynek amino­sav- és fehérje-összetétele minden fontos alkotóelemet tartalmaz. Nem véletlen tehát, hogy a táplálkozástudo­mányi szakemberek a szóját teljes tápértékű élelmiszernek tekintik.

A szójafehérjében mind a 10 esszenciális aminosav megtalálható, így jól pótolja a húst. Az egész­ségre gyakorolt jótékony hatását fokozza, hogy a hússal ellentétben 3-4 százaléknyi rost is található benne, zsírtartalma pedig rendkívül alacsony: kb. 2%. Ez a 2%-nyi szójalecitin azonban jelentősen csökkenti az elhízás veszélyét, és fokozza a fizikai- és szellemi teljesítőképességet. Különösen a koncentráló- és emlékezőtehetségre gyakorol jó hatást. A testi-lelki fáradtság enyhítésén kívül növeli az ellenálló képességet, és oldja a stresszhelyzetekből adódó feszültséget. Nem elhanyagolható előnye még ennek a különleges alkotóelemnek, hogy 60%-a életfontosságú linol- és lino­lén zsír­sav, melyek a szervezetben csökkentik a vér koleszterinszintjét. Ráadásul a szójalecitin­nek kozmetikai hatása is van, mivel késlelteti a bőr ráncosodását, lassítja az öregedést. A szóján kívül a gomba is teljes értékű fehérjéket tartalmaz. Tápértéküket tekintve a kettő együtt már nem csak pótolja, hanem felülmúlja a húst. (Egyébként a húsevők nagyon meglepődnének, ha tudnák, hogy mennyi szóját esznek. Ma már a húskészítmények 60%-ában van szója. Az élelmiszergyárak nem azért kevernek szóját a termékeikbe, mert aggódnak a fogyasztók egészségéért, hanem ezzel hamisítják a húst. Ezen túlmenően a külföldi húsipari készítmények jelentős része génkezelt szóját tartalmaz, mert ezt olcsóbban be lehet szerezni.)

Sokan azzal indokolják a húsfogyasztás szükségessé­gét, hogy e nélkül a szer­vezet nem jut elegendő fehérjéhez. A modern táplálkozástudomány azonban megállapította, hogy a szervezetnek jóval kevesebb fehérjére van szüksége, mint azt korábban hittük. Napi fehérjeszükségletünket bőven fedezhetjük tejtermékekkel is. A szójás készítményekkel viszont bőven pótolni tudjuk a húsfogyasztás miatt kiesett fehérjeveszteséget. Kevesen tudják, hogy az élelmi­szerek közül a szójában van a legtöbb fehérje. 10 dg szójában 35 gramm, míg ugyanannyi húsban 28 gramm fehérje található. Ezen a téren a tejtermékek sem képesek vetekedni a szójával, mert 10 dg szója annyi fehér­jét tartalmaz, mint 1,2 liter tej. Az élelmiszervegyészek szerint a szénhidrogénnel kezelt szójakészítmények kesernyés íze úgy szüntethető meg, hogy az előző este ráöntött áztatóvizet reggel leöntjük róla, kissé leöblítjük, és friss vízzel újra felengedjük. A fűszereket ekkor adjuk hozzá, és hagyjuk tovább ázni a felhasználásig. Ma már azonban a legtöbb gyártó nemesszóját állít elő. Ennél a korszerű technológiai eljárásnál a szójabab szaponin- (ízrontó keserű­anyag) és tripszininhitor- (emésztésgátló enzim) tartalmát nem szénhid­ro­génekkel, hanem enzimekkel távolítják el, így az áztatóvíz leöntésére nincs szükség.

Nem csak húspótlóként, hanem tésztáként használva is előnyös a szója fogyasztása. A szójaliszt ugyanis feleannyi szénhidrátot sem tartalmaz, mint a búzaliszt. Ráadásul a szójalisztből készített tészta kevésbé szív­ja fel az olajat. A cukorbetegek számára további előny, hogy a szója jelentős rosttartalma lassít­ja a szénhidrát felszívódását, ami egyenle­tessé teszi a vércukorszintet. Jelentős mértékben hozzájárul a felszívódás mérséklődéséhez az a biokémiai okokra visszavezethető tény is, hogy a gabonák és a különféle hüvelyesek szénhidráttartalmát a szervezet nem képes közvetlenül hasznosítani. A belőlük készített liszt ugyanis összetett szénhidrátot tartalmaz, amit a szervezetnek előbb le kell bontania egyszerű szénhidráttá (cukorrá) és csak ezt követően kezdődhet el a felszívódása. Mellesleg egészséges emberek esetében sem jár következmények nélkül a túlzott szénhidrátfogyasztás, mivel a szervezet a fel nem használt cukrot zsírrá alakítja, ami elhízáshoz vezet.

Húspótló alapanyagként jól használható a tönkölybúza is. Amíg a hagyományos búzából készült liszt fehérjetartalma 10-14%, és csupán 30%-a emészthető, addig a tönkölybúzaliszt fehérjetartalma 17-20%, és 100%-ban emészthető. Ennélfogva a tönkölylisztből sokoldalúan használható „tésztahúst” állíthatunk elő. A tésztahús valójában nem más, mint a tönkölyliszt meglehetősen magas sikértartalma, amihez úgy lehet hozzájutni, hogy összegyúrva és beáztatva kimossuk belőle a keményítőt. A visszamaradt gyurmaszerű anyag állaga mind főzve, mind sütve nagyon hasonlít a húshoz. Sajnos a tönkölyliszt magas ára miatt a szejtán-nak is nevezett tésztahús háromszor annyiba kerül, mint a szójahús. A házilagos előállítása is sok időt vesz igénybe. Ettől függetlenül rohamosan terjed, mivel sokoldalúbbá teszi a vegetáriusok étkezését. Biotáplálkozásban betöltött szerepét fokozza, hogy a tönkölybúzát nem kell műtrágyázni. Termesztésénél vegyszeres gyomirtásra sincs szükség. Zárt pelyvája megvédi a gombafertőzésektől, és a környezetszennyezés káros hatásaitól. Járulékos előnye még, hogy a szójaallergiások is fogyaszthatják.

Szerencsére az egészséges táplálkozás szükségességét ma már egyre szélesebb néptömegek ismerik fel. Sajnos mint minden kampánynak, ennek is vannak negatív megnyilvá­nulásai. Újabban ugyanis olyan reform szakácskönyvek is megjelennek, amelyek már túlzásba viszik az egészséges táplálkozás propagá­lását. Receptjeikben sorra tiltják meg azoknak a nyersanyagoknak a használatát, amelyek korábbi ételeinket ízletessé tették, arra hivatkozva, hogy nem elég vitamindúsak. Megszokott ételeink ízét egymással nem harmonizáló adalék­anyagokkal teszik tönkre csak azért, hogy önmagában véve minden egyes alkotóelem teljes tápértékű legyen. Ezzel a legtöbbször azt érik el, hogy aki kézbe vesz egy ilyen szakácskönyvet, annak már a belelapozáskor elmegy a kedve a reformtáplálkozástól. Ez a túlbuzgóság többet árt, mint használ. Nem az a fontos, hogy minden gramm étel amit elfogyasztunk, tökéletesen megfeleljen a reform­konyha előírásainak, hanem hogy amit megeszünk, azt jóízűen együk, és ne érezzünk bűntudatot azért, mert az elkészítés során valamelyik nyersanyag több vitamint vesztett a kelleténél. A húson, állati zsiradékon, fino­mított cukron és a ká­ros élvezeti cikkeken kívül fogyasszuk továbbra is azokat az ételeket, amelyeket szeretünk, és úgy elkészítve, ahogyan szeretjük. Az ily módon elvesztett vitaminokat friss saláták, nyers gyümölcsök és különféle magvak fogyasztásával pótoljuk.

A nyers zöldségek, gyümölcsök és olajos magvak fogyasz­tására azonban nem csupán a szervezet vitamin-, ásványi só- és nyomelem-igényének kielégítése érdekében van szükség, hanem nélkülözhetetlen szerepük van testünk enzi­mekkel való ellátásában is. A biokatalizátorként működő enzimek olyan aminosavakból fel­épülő bonyolult szerves vegyületek, amelyek elősegítik a szervezet tökéletes működését, besza­bá­lyozzák és összhangba hozzák az egyes szervek munkáját. Megtisztítják a vért, irányítják a belső el­választású mirigyek hormontermelését, és behatolnak a sejtekbe is, ahol kijavítják az egészségtelen életmód következtében kialakult káro­sodásokat, gyorsítva ezzel a természetes sejtmegújulást. Ezek a természet csodáinak is nevezhető, igen sokféle variációban létező enzimmolekulák a friss zöldségen és gyümölcsön kívül a nyerstejben is megtalálhatók. Ezért a nyerstej szintén képes arra, hogy semlegesítse a szervezetben a káros savakat, mentesítse a bélrendszert a rothadáskeltő baktériumok­tól, és a felszívódó enzimek által tisztítsa az egész testet. A nyerstej probiotikus baktériumtartalma védelmet biztosít az allergia és az asztma ellen is.

Sajnos ugyanez nem mondható el a pasztőrözött, illetve forralt tejről, valamint a feldolgozott zöldségről és gyümölcs­ről. Ezek a több száz, aminosavból felépülő, az élet hor­dozóinak tekintett speciális fehérjék ugyanis rendkívül érzé­kenyek a hőhatásra, melegítés esetén felépítésük megváltozik, holt ­anyaggá válnak. Ezzel együtt elpusztul a hőkezelt élelmiszerek vitamintartalmának túlnyomó része is. Az ásványi sók és nyomelemek megmaradnak ugyan a feldolgozott élelmiszerekben, de nem képesek a szervezet számára hasznosulni, mivel ezeknek az anyagoknak a felszívódásához enzimekre van szükség. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki nem fogyaszt nyers táplálékot, annál különböző hiánybetegségek lépnek fel annak ellenére, hogy bőségesen és sokrétűen étke­zik. Ez a helyzet különösen gyermekek esetén kritikus, mivel a növésben levő szervezetnek alapvetően szüksége lenne az optimális működésre. Éppen ezért kifejezetten káros gyereknek forralt vagy pasz­tőrözött tejet adni a vitamin- és mészszükséglet fedezésére. Enzimek hiányában ugyanis ezek az anyagok nem tudnak felszívódni, ezért hiába szorgalmazzuk a tejfo­gyasztást, a forralt tej csak erjeszti, rothasztja a gyomor tartalmát, így többet árt, mint használ.

A rothadásból eredő mérgezésen kívül igen kellemetlen következménye még a pasztőrözött tej fogyasztásának, hogy kalciumtartalma enzimek hiányában nem a csontokba szívódik fel, hanem rárakódik a csontokra és az érfalakra, előse­gítve ezzel az ízületek elmeszesedését, a test fokozatos merevedését. A pasztőrözött tej vitaminokban is igen szegény. A vitaminok többsége ugyanis zsírban oldódó, és miután a tejgyárak az általuk forgalmazott tej zsírtartalmának jelentős részét kiszeparálják, vele együtt kivonják a vitaminokat is. A hiányt mesterséges vitaminokkal próbálják pótolni. Ezek azonban nem képesek pótolni a természetes vitaminokat, sőt éppen ellenkező hatást váltanak ki. A legújabb kutatások szerint pl. a szintetikus D-vitaminnal kiegészített tej megfosztja a szervezetet a magnéziumtól. Teljes mértékben hiányoznak az enzimek és a vitaminok a műtejből. Ezek a tartós tejek savóból, némi tejporból, csontlisztből, vízből és „E-adalékokból” állnak. Messzemenően tartózkodjunk a „reggeli ital” -nak nevezett tejimitátumtól. Ez a papírdobozban forgalmazott „tejes­alapú készítmény” nem más, mint tejpor magas hőfokon kezelt, vagyis enzimnélküli sa­vóval keverve. Vitamin- és ásványanyagtartalma csekély, és a fehérjetartalma is alacsony. Mind­ezek ellenére nem sokkal olcsóbb a valódi tejnél.

A történelem során az emberiség hozzászokott a főzött és sült táplálékhoz, ezeknek az ételeknek az elkészítési módja beépült a kultúránkba, így nem lehet az embereket egyik napról a másikra visszaszoktatni a nyers kosztra. Egész­ségünk védelmében azonban igyekezzünk a feldolgozott ételek mellett minél több nyers táplálékot fogyasztani. A beszerzett zöldség és gyümölcs frissességén és vegyszermentességén kívül vigyázzunk arra is, hogy nyerstejet csak olyan helyről vásároljunk, ahol állandó állatorvosi felügyelet van, ezért csekély az esetleges fertőzés valószínűsége. Az élő tejsavbaktériumok folytán a nyerstej emésztése is jóval könnyebb, mint a forralt, pasztőrözött tejé. Egymagában azonban lehetőleg ne igyuk, mert a gyomorsavval összekeveredve kicsapódik, és ez a cso­mós massza már meglehetősen nehezen emészthető. Ezt a káros hatást legegyszerűbben úgy előz­hetjük meg, hogy leszedjük az egyébként elég jelentős mennyiségű fölét, rákenjük egy szelet korpás kenyérre, és azzal együtt fogyasztjuk a tejet.

Újabban kezd ismét divatba jönni a kecsketej, mivel esszenciális aminosavakban, valamint vitaminokban és ásványi anyagokban jóval gazdagabb, mint a tehéntej. A- vitaminból háromszor, D-vitaminból négyszer, míg B5 vitaminból hatszor többet tartalmaz, mint a tehéntej. Orotsav és karbonsav is található benne, ami sokféle betegség megelőzésében közreműködik. Magas kalciumtartalma segít megelőzni a fogszuvasodást, és a csontritkulást. Nem tartalmaz viszont tejallergiát kiváltó ASI-kazeint, ezért tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatják. Emellett baktériumölő hatása is van. Nem véletlen, hogy a kecsketej savója sok kiváló kozmetikum alapanyaga. Csecsemők táplálására is előnyösen használható, mert az összes tej közül a kecsketej összetétele hasonlít leginkább az anyatejhez. A kecsketej még a pollenallergia ellen is hatásos lehet. A homoktövises készítményeiről híres Dr. Guoth János szerint, ha a kecskékkel parlagfüvet etetnek, ők is allergiásak lesznek, de csak pár percre. Utána gyorsan ellenanyagot termel a szervezetük, ami bekerül a tejbe is. Ha valaki ezt a tejet hőkezeletlenül naponta issza, vagy a belőle készített kefirt fogyasztja, nagymértékben enyhül az allergiája.

Miután szénhidráttartalma kisebb, mint a tehéntejé, kevésbé hizlal. Forgalmazása, tárolása is keve­sebb gonddal jár, mivel kisebb tejzsírgolyócskákat tartalmaz, mint a tehéntej, így nem kell homoge­nizálni. A finomabb eloszlású tejzsírgolyócskák következtében az emészthetősége is jobb, mint a te­héntejé. Pár nap után tejszínszerűen besűrűsödik, de ez nem rontja az élvezeti értékét. Természetesen a kecsketejet is hűtőszekrényben kell tárolni. Felmelegíteni nem szabad, mert ettől „kecske­ízű” lesz. Sajnos az ára több mint kétszerese a tehéntejnek, de nyersen fogyasztva igen egész­séges, így ne sajnáljuk rá a pénzt. (Semmilyen mellékíze sincs. Olyan, mint egy sűrű, zsírdús tehéntej. Megbízható helyről vásároljuk, mert magas ára és az alacsony hozam miatt előszeretettel vizezik.) Ugyancsak nagyon finom és tápláló a juhtej. Külön­leges zamata következtében egyre több helyen készítenek jog­hurtot és kefirt is belőle.

A különféle tejtermékek összetett biológiai hatóanyag-tartalmuk következtében még a nyerstejnél is fokozottabb gyógyító hatást gyakorolnak a szervezetre. A savanyított tejtermékek nagy előnye, hogy a laktóz-intoleranciában szenvedők is fogyaszthatják, így nem kell nélkülözniük a tej jelentős kalcium- és vitamintartalmának szervezetre gyakorolt jótékony befolyását. Savanyítás hatására ugyanis a tejcukor lebomlik. A belőle képződő oligoszacharidok, a laktuloz és a laktinok (vízben oldódó diétás rostok) elősegítik a bélmozgást, és elpusztítják a vastagbélben felhalmozódott káros, rothasztó baktériumokat. A savanyítás során a tej aminonitrogén-tartalma közel háromszorosára, a nem fehérje nitrogén pedig 50%-kal növekedik, mely által 90%-kal nő az elfogyasztott tejfehérje hasznosulása is. A kialakult savanyú közegben az ásványi anyagok ionos állapotba kerülnek, ami azt eredményezi, hogy 6-15%-kal javul a csontépítő kalcium, a magnézium, a foszfor és a rákellenes szelén felszívódása.

Mindemellett a savanyított tejtermékekben biológiailag aktív anyagok keletkeznek. 2 dl aludttejben 100 millió élő tejsavbaktérium van, míg a probiotikus eljárással készült tejtermékek fogyasztása során 30 milliárd tejsavbaktérium kerül a szervezetbe, és fejti ki áldásos tevékenységét. Ezek egyike, hogy átalakítják az epesavakat, miáltal csökken a vér koleszterinszintje, vele együtt az érelmeszesedés veszélye. Másrészt megszűnik az epesavaknak a bél nyálkahártyájára gyakorolt izgató, maró hatása, ami a vastagbélrák megelőzésének fontos feltétele. A savanyú közegben a vitaminok is jobban megőrződnek. Ráadásul a tejsavas erjesztés alatt egyes vízben oldódó B-vitaminok (nikotinsav, folsav) valamint a biotin fel is dúsulnak. A tejsavas erjesztés során bekövetkező fehérjebontás következtében megnő az egészségvédő bioaktív anyagok mennyisége is. Közülük a peptidek az egész szervezetet védik a rák kialakulásától. Emellett csökkentik a vérnyomást, és elősegítik a jó alvást. Ennyi sok pozitív hatás láttán már érthető, hogy a sok kefirt fogyasztó kaukázusi népek között miért olyan gyakori a száz éves kort megért ember.

A csecsemők egy része allergiás az állati eredetű tejre, ami bőrpanaszokban, légzési nehézségekben és székrekedésben nyilvánul meg. Ennek oka a laktóz-intolerancia, vagyis az a felnőtt korban is megmaradó probléma, hogy a szer­vezetük nem tudja megemészteni a tej cukortartalmát. A kisgyermekek számára azonban létfontosságú a tejfogyasztás. Ilyenkor adjunk a babának kecsketejet, vagy ha ehhez nem tudunk hozzájutni, akkor itassunk vele szójatejet. Ez a növényi eredetű tej igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, de nem tartalmaz tejcukrot, így az allergiás tünetek maradéktalanul megszűnnek. A szójatej bioboltokban szerezhető be, de szójababból házilag is előállítható. Ennek módja a vegetárius szakácskönyvekben részletesen le van írva. Egyébként a szójatejből rendkívül egészséges túró is készíthető. A szójatúró (ismertebb nevén a tofu) azonban a szójakockához hasonlóan semleges ízű, emiatt csak fűszerezve használható. Élvezeti értéke még így sem éri el a valódi tejből készült túróét (ráadásul drága is), ezért aki nem szenved laktóz-intoleran­ciában, fogyasszon továbbra is állati eredetű tejet és tejterméket. Mellesleg ma már az allergiások is fogyaszthatnak tejet, mivel újabban elkezdték mesterségesen előállítani azt az enzimet, amely a lak­tóz-intoleranciában szenvedők szervezetéből hiányzik. Ebből a szakorvos által felírt és térítésmentesen kiváltható tejcukorbontó szerből 1 kávéskanálnyit kell beletenni 1 pohár tejbe. Érdemes megragadni ezt a lehetőséget, mert a legújabb kutatások fényt derítettek arra, hogy a tejben 2000 összetevő található, így szinte pótolhatatlan a szervezet számára.

Amennyiben a lakásunk közelében nincs piac, és kénytelenek vagyunk pasztőrözött tejet vásárolni, akkor az UHT márkanéven forgalmazott papírdobozos tejet keressük. Ez a jelenleg legkorszerűbb technológiai eljárással tartósított tej abban különbö­zik a hagyományos pasztőrözött változattól, hogy itt nem tartósan forralják 70 °C-on a nyerstejet, hanem néhány másodpercre 140 °C-ra hevítik, majd hirtelen lehűtik. Ezáltal ennek a tejnek is megsemmisül a tel­jes enzimtartalma, de a C-vitamin 90%-a megmarad, és ugyancsak kevésbé károsodik az A- és B-vitamin-tartalma. A gyors hőkezelésből adódóan az ultrapasztőrözött tej jobban megőrzi a nyerstej eredeti ízét is, így fogyasz­tása nem vált ki kellemetlen ingert azokban sem, akik undorodnak a forralt tej ízétől. Mel­lesleg az ultra­steril körülmények között történő töltés, és az aszeptikus Tetra Brik csomagolás következté­ben az UHT tej három hónapig is eltartható hűtés nélkül, szobahőmérsékleten. Felbontás után természetesen ez a tej is csak hűtőben tárolható, és a maradékot két-három nap alatt el kell fogyasztani. Ultrapasztőrözött tejet már sok cég gyárt nálunk. A legjobbak közül legolcsóbbak a WÉS Tejipari Rt. és a Hercegtej Kft. termékei.

Érdekességként megemlíthető, hogy a kíméletes tartó­sításnak és a nyersanya­gok károsodás nélküli főzésének van még egy ennél is különlegesebb módja. Iskolai tanulmá­nyainkból tudjuk, hogy a víz forráspontja függ a külső nyomástól. Ezért a nagyobb hegyekben már 70-80 °C-on elkezd forrni a víz, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos tengerszint feletti magasságot meghaladva már nem lehet normál edényben főzni. Ez a fizikai jelenség azonban ellenkező irányban is érvényesül, vagyis a környezeti nyomás növelésével csökkenthető a főzési hőmérséklet. Ezt használták ki a japán tudósok, amikor szerkesztettek egy közel 1 tonna súlyú berendezést, amellyel 8000 bar nyomást állítottak elő. Ezen a nyomáson már szobahőmérsékleten is megfőzhető a nyers táplálék, így sem a vitamin- sem pedig az enzimtartalma nem károsodik. Annak ellenére, hogy ez a nyomás tízszerese a legmélyebb tengerek fenekén uralkodó nyomásnak, még tojás is főzhető benne. A roppant nagy nyomás alá helyezett nyers tojásnak azért nem törik össze a héja, mert a víz átjut a pórusain, így a külső és belső nyomás kiegyenlíti egymást. Ez az eljárás a nyers táplálék ízének mara­déktalan megőrzésén túlmenően alkalmas ételeink károsodás nélküli tartó­sítására is, mivel a nagy nyomás hatására elpusztulnak a baktériumok, ami tökéletes sterilitást eredményez. Egyetlen hátránya ennek a berendezésnek, hogy nagyon drága és meglehetősen nagy helyet foglal el, így a háztartásokban való alkalmazása nem várható.

Egyébként a Kiotói Mezőgazdasági Egyetemen folytatott hidegfőzési kísérletek egy másik meglepő jelenséget is eredményeztek, a melegfagyást. Rihamoro Hajasi professzor elmondása szerint ezt akkor tapasztalták, amikor kíváncsiságból tovább növelték a nyomást. 10 ezer bar felett elkezdett a víz fagyáspontja növekedni, és elérte a szobahőmérsékletet. Ennek következtében a nagy nedvességtartalmú élelmiszerek nem főttek meg, hanem éppen ellenkezőleg, megfagytak. Ily módon felfedeztek egy új tartósítási eljárást. Még nagyobb volt az örömük, amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy az így „fagyasztott” élelmiszerek aromája és vitamintartalma kevésbé károsodik, mint a mélyhűtött mirelit termékeké. A különleges fagyasztóeljárásokkal kapcsolatban érdemes szót ejteni a fagyasztva szárítás­ról is. Az eljárás kifejlesztését az amerikai kormány rendelte meg űrhajósok számára. Lényege, hogy az élelmiszereket gyorsfagyasztással tartósítják, majd kivonják belőle a teljes nedvességtartalmát. Ez úgy történik, hogy a fagyasztás légmentes kamrában történik. Amikor a zöldség-gyümölcs már keményre fagyott, a hideg hűtőfolyadék helyett gázt nyomnak be a kamrába. Ennek hatására az élelmiszerben levő jég gőzzé alakul anélkül, hogy felolvadna. Ezt követi a légmentes lezárás, hogy se levegőt, se párát ne tudjon magába szívni az étel. Az ily módon tartósított élelmiszer friss súlyának csak egynegyedét nyomja. A dupla tartósításnak (fagyasztás + szárítás) köszönhetően évekig megőrzi az ízét, és az elkészítéséhez csupán forrásban levő vízre van szükség.

Visszatérve az előző témára, ha hagyományos módon fogyókúrázunk, akkor se kínozzuk magunkat olyan ételekkel, melyek undort keltenek bennünk, csupán azért, mert csekély a kalóriatartalmuk. Ne méricskéljük a nyersanyagokat pati­kamérlegen, és ne bújjuk a kalóriatáblázatokat. Ne feledjük, hogy csak attól hízunk, amit megeszünk. A kövér embereknek maximum 2%-a szenved hormonzavarban, a túlnyomó többség tehát azért kövér, mert sokat eszik. Egy ismert magyar táplálkozástudományi professzor ezzel a drasztikus kijelentéssel zárt le egy tudományos vitát: „A náci koncentrációs táborokban nem akadt egyetlen túlsúlyos, vagy kórosan elhízott ember sem.” A kövéreknek tehát nem azt kell kérdezniük, hogy: Mit egyek, hogy lefogyjak? A fogyáshoz nem enni kell, hanem koplalni. Egyébként is groteszk dolog ilyen problémával előhozakodni egy olyan világban, ahol évente több mint 1 milliárd ember éhezik, és évente 30 millióan halnak éhen, köztük 10 millió gyerek. A helytelen táplálkozás okozta betegségekre is megvan a legegyszerűbb és legolcsóbb gyógymód. Amikor az ausztrál bennszülöttek megismerkedtek a jóléti társadalom vívmányaival, elkényelmesedtek, és meghíztak. Valakinek az az ötlete támadt, hogy egy önként vállalkozó kisebb csoport térjen vissza az ősi életformához. A kísérletben részt vevők ismét halásztak, vadásztak, gyűjtögettek. Néhány hónap alatt szépen lefogytak, rendeződött a vércukorszintjük, normalizálódott a magas vérnyomásuk.

Mellesleg a szegény emberek nem az élelem világméretű hiánya következtében éheznek és szenvednek különböző hiánybetegségekben, hanem az egyen­lőtlen elosztás miatt. Soha ennyi élelmiszerfelesleg nem képződött a világban, mint manapság. Az Európai Unió hűtőházaiban évtizedek óta eladhatatlan vajhegyek, és több millió tonnányi lefagyasztott hús vár vevőre. Más élelmiszer-alapanyagokból is hatalmas készletek halmozódtak fel a raktárakban. Összességében a Föld minden lakosára napi 1,25 kg gabona és hüvelyes termény; 0,5 kg hús, tojás és tej; valamint 0,5 kg gyümölcs és zöldség jut. Ha ezt az adagot naponta meg kellene enniük az éhezőknek, elhíznának tőle. Helyettük a nyugati országokban élők eszik meg a felesleget. Észak-Ameri­kában már minden harmadik ember olyan kövér, hogy szinte gurul. Ők meg a zabálásba betegednek bele.

Ha valaki túlsúlyos, egyen kevesebbet. Aki a vacsora elhagyása után is hízik, az mondjon le a tízórairól és az uzsonnáról is. Mindaddig csökkentsük a napi ételadagunkat, amíg normális tempóban nem csökken a testsúlyunk. Az a kevés étel viszont amit magunkhoz veszünk, legyen ízletes, mivel a nemkí­vánatos étel pszichésen könnyebben idézhet elő gyomorbajt, mint a helytelen táplálkozás. Különben is csak azok az ételek válnak igazán a hasznunkra, amelyeknek az elfogyasztása élvezetet jelent. A csökkentett ételmennyiségből származó éhségérzetet könnyen elűzhetjük búzacsíra vagy korpás kekszek fogyasz­tásával, mert ezek az anyagok annyi vizet képesek magukba szívni, hogy háromszorosára dagadnak a gyomorban, tompítva ezzel éhségérzetünket. Akinek kevés a gyomorsava az is alkalmazhatja ezt a módszert, mivel valódi citromléből készített cukormentes limonádéval ellensúlyozni tudjuk a keksz gyo­morsavfelszívó hatását. Az éhségérzet oka azonban a legtöbbször nem más, mint folyadékhiány. Így ha két étkezés között éhesek vagyunk, igyunk 1-2 pohár vizet. A fogyókúrának ez a módja csak az első napokban nehéz, 3-4 hét után gyomrunk átáll az új étkezési módra, és akkor végleg megszűnik kínzó éhségérzetünk.

Nem jó megoldás a csökkentett zsírtartalmú ételek fogyasztása sem. A sovány tejből pl. nem csak a zsír túlnyomó részét vonják ki, hanem vele együtt eltávolítják a teljes A-, D- és E-vitamin-tartalmát. Hasonló a helyzet a többi preparált élelmiszernél is. Aki ily módon fogyókúrázik, annak minden esélye megvan rá, hogy egy idő után a karcsúsága hiánybetegségekkel fog párosulni. Időközben az is kiderült, hogy a „light”os termék csapda. Vásárlói nem fogynak, hanem inkább híznak. Ennek oka, hogy amikor a nyelvünk édes ízt érzékel, kalóriát vár. Ezért beindul a szervezet szénhidrátlebontást elősegítő folyamata, az inzulintermelés. A mesterséges édesítőszerrel ízesített ételek azonban nem tartalmaznak kalóriát, így nincs mit lebontani. A sok inzulin azonban már a vérben van, ami jelzést küld az agynak, hogy kalória-utánpótlást vár. Ez éhségérzetünk fokozódásában nyíl­vánul meg, melynek eredményeként rögtön nassolnivaló után nézünk. Az utólag elfogyasztott édességekkel együtt már sokkal több kalória jut a szervezetünkbe, mintha hagyományosan édesített ételt ettünk volna. A felesleg aztán háj formájában ránk rakódik.

Arról nem is szólva, hogy a „light” és egyéb agyonsoványított szörnyűségek ízetlenek. Nem váltanak ki gasztronómiai élvezetet, e nélkül pedig a táplálkozásunk vegetálássá válik. Az ember nem csak azért eszik, hogy életben maradjon. Étkezési kultúránk fontos része az ízek élvezete. Ez boldogságunk egyik forrása. Ne mondjunk le tehát a finom ételek fogyasztása által nyújtott örömökről. Az elhízás ellen nem a lesilányított, értéktelen, denaturált táplálékra való átállással kell védekezni, hanem az adagok, illetve az étkezések számának csökkentésével. Már egy vicc is született a célszerű eljárásról: „Mi a leghatékonyabb fogyókúra? Egy rendkívül egyszerű tornagyakorlat. Forgassuk a fejünket jobbra-balra, valahányszor étellel kínálnak.” A minden áron való fogyni akarás mosolyra fakasztó kúrákat is eredményez. A hollywoodi színésznők legújabb diétája, hogy: „Mindent ehetsz, amit csak kívánsz, de mindenből csak egy falatot.” A gazdagok, a tehetősek feltalálták a szegénységet. Eszükbe sem jut, hogy a szegény ember is ezt teszi. Nyomorúságos helyzete folytán jó, ha egy falat étel jut neki naponta. Így természetes, hogy nem hízik meg. Innen már csak egy lépés, hogy szétosszák a pénzüket, vagyonukat a szegények között. Így az éhezők néha jól is lakhatnának.

Amerikában a mérsékelt táplálkozás hívei mozgalommá fejlesztették a korlátozott táplálékfelvétel módszerét. Steven Hawks által hirdetett „intuitív evés” fogyókúra lényege, hogy bármit ehetünk, da csak akkor, ha valóban éhesek vagyunk, és ahogy megtelt a gyomrunk, azonnal abba kell hagyni. (Mellesleg ez a módszer az évezredek óta ismert önkorlátozó, civilizált emberhez méltó táplálkozás felelevenítése. 80 évvel ezelőtt Bicsérdy Béla, a vegetarizmus magyarországi megteremtője is így táplálkozott. Amikor érezte, hogy megtelt a gyomra, felállt az asztaltól, és otthagyta az ételt. A feltehetően vénuszi származású Saint-Germain gróf is így táplálkozott. Kizárólag zöldséget, gyümölcsöt és olajos magvakat fogyasztott, és a csak addig, amíg az éhségérzete el nem múlt. Egy falattal sem evett többet.)

Ha valaki továbbra is ragaszkodik a kalóriatáblázatok alapján összeállított hagyományos diétához, az minden­képpen kerülje a drasztikus módszereket. A hosszú távon folytatott éhezés nem csak a fölös kalóriától szabadítja meg a szervezetet, hanem megfosztja a létfontosságú vitaminoktól, valamint a makro- és mikroelemektől is. Ennek elkerülhetetlen következménye az immunrend­szer leromlása, és különböző betegségek kialakulása. A táplálkozástudo­mányi kutatások szerint az egész­­ségre a mérsékelten energiaszegény, napi 1500 kcal-os (6300 kJ) étrend bizonyult a legkevésbé veszélyesnek. Ez ugyan havi 3-4 kilogrammnyi fogyást eredményez csupán, de mentes minden mellék­hatástól, és nem jár semmilyen szenvedéssel. Az alacsony- vagy nullkalóriás diéta további hátránya még, hogy a súlycsökkenés jelentős részben izomszövetünk megfogyatkozása révén jön létre. Ennek következtében nem csak karcsúak, hanem soványak leszünk, ami egészségünk kockáztatásán kívül újabb pszichés zavarokhoz vezet. Az eredményes fogyókúra alapvető feltétele tehát a türelem, ami egy járulékos szempont miatt is fontos.

Sokan nem tudják, hogy a testszerte lerakódó zsírréteg csak akkor kezd el csökkenni, amikor a szervezet a májban lerakódott zsírt már elégette. Krónikus elhízás esetén egy hónap is kell, amíg a májban és a zsigerek között (vese, máj, gyomor körül) felhalmozott zsírmennyiség elbomlik. Legyünk tehát türelmesek, a testsúly­csökkenés előbb-utóbb megindul. A fogyás elkezdődését a vizelet színe jelzi. Minél sötétebb, annál intenzívebb a súlycsökkenés. A szervezet ugyanis az emésztésnél felszabadult energiát a szervezet méregtelenítésére fordítja. Ennek alapján szinte azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy ha túlettük magunkat. A túl sok táplálék feldolgozása oly sok terhet ró a szervezetre, hogy abbamarad a méregtelenítése, melynek látható következménye, hogy a vizeletünk kivilágososodik, vízszínűvé válik. (Ez a jelenség egy alapos böjtkúra, a szervezet teljes méregtelenítése után is bekövetkezik, de ez azért történik meg, mert a szervezetünk méregmentessé vált. Állandósulhat is ez az állapot, de csak addig tart, amíg nem kezdünk el megint egészségtelen, vegyszerekkel mérgezett ételeket fogyasztani.)

A sikeres fogyókúra másik buktatója a jojó-effektus fellépése. Amennyiben a jól táplált szervezet azt veszi észre, hogy a megszokottnál kevesebb táp­anyagot kap, takarékos­kodni kezd. Ezért szokott a látványos fogyással induló kúra néhány hét múlva megtorpanni. Ha ilyenkor feladjuk, akkor a szer­vezetünk a bevitt tápanyagból jóval többet raktároz el, mint korábban. Ennek következtében zsírpárnáink a zsinóron rángatott jojó pörgéséhez hasonló gyorsasággal fognak visszatérni, sőt még többletsúly is rakódik ránk, hiszen az előzőleg takarékra állított szervezet még nagyobb hatásfokkal dolgozza fel a táplálékot. Ráadásul az újabb fogyókúra sokkal keservesebb lesz, mert a hatékony anyagcsere lassabban reagál a csökkentett energiatartalmú étrendre. Széleskörű tapasz­talatok szerint ez az effektus napi 1200 kalóriás étrend, vagyis drasztikus fogyókúra esetén mindig fellép. (Ez valójában kcal. A fogyókúrás szakkönyvekben az egyszerűsítés érdeké­ben elhagyják a „kilo” előtagot. Az új szabvány szerint a ­kJoule-t kell hasz­nálni. 1 kcal kb. 4,2 kJ-nak felel meg.) Nagy probléma még ennél az effektusnál, hogy a fogyás során nem csak zsírszövetet, hanem fehérjét is veszítünk, visszahízáskor azonban csak a zsír­szövetek szaporodnak, izmaink nem. Egy átlagos (1-2 hetes) böjtkúránál ettől nem kell tartanunk, mert a fehérjelebontás csak 2 hét után indul meg. Addig a szervezet a májban felhalmozódott glikogén, majd a testszerte lerakódott zsírok elbontásából fedezi a glukózszükségletét. A jojóeffektus járulékos következménye, hogy károsítja az immunrendszert. Amerikai kutatók vizsgálata szerint, aki 5 éven át váltakozva fogy majd hízik, annál 30%-kal csökken az ölő sejtek száma, így gyakrabban betegszik meg.

Az alacsony vagy nullkalóriás diéta azok számára sem ajánlott, akik azért böjtölnek, hogy megszabadítsák a szervezetüket a felhalmozódott mérgektől. A sovány testalkatúak a tisztító kúrát gyümölcslével végezzék. A léböjtkúra előnye, hogy a gyümölcs cukortartalma biztosítja az agy táplálását. Az agynak ugyanis naponta 130 gramm szőlőcukorra van szüksége a zavartalan működéshez. A böjt idején azonban a szervezet nem jut hozzá cukorhoz, ezért olyan aminosavakból állítja elő, amelyek a testfehérjék lebontása révén keletkeznek. Ez a biokémiai folyamat szintén az izomszövet csökkenéséhez vezet. Kellemetlen velejárója még ennek a jelenségnek, hogy az ily módon előállított cukor mellett ketonok is keletkeznek, amelyek mérgezően hatnak a szervezetre. Ennek tünetei: ingerlékenység, apátia, fáradtság.

Másik lehetőség a tejsavóval végzett böjtkúra. A tejsavó literenként 30 grammnyi fehérjetartalma ugyancsak képes megakadályozni a szer­vezet fehérjeegyensúlyának megbomlását. Arra azonban ügyeljünk, hogy a savó nyerstejből származzon, mert enzimek hiányában értékes hatóanyagai nem képesek felszívódni. Izomszöveteik védelme érdekében érdemes ezt a módszert alkalmazniuk a kisebb súlyproblémák miatt böjtölőknek is. A savóban levő aminosavak és egyszerű felépítésű fehérjék (albumin, globulin) valamint az orotsav segítik a máj méregtelenítő funkcióját is.

Fogyókúrát újhold idején ajánlatos tartani, mivel a súly­csökkenés ilyenkor a leghatékonyabb. (Az amerikai Georgiai Egyetem kutatói szerint holdtöltekor 8%-kal növekszik a tápanyagfelvétel.) Ebben az időszakban célszerű elkezdeni a dohányzásról, kávézásról és az alkoholról való leszokást is. Ha regeneráló kúrára is szükségünk van, ezt növekvő hold idején tartsuk. Ekkor duplán hatásos minden, ami erősít, tehát a vitaminok, az ásványi anyagok és roboráló készítmények. A tornagyakorlatok és masszázsok jótékony hatásai is ilyenkor a legintenzívebbek. Lokális fogyasztás esetén jó hatást lehet elérni borókakrémes masszázzsal. A krémmel naponta 20 percig kell masszírozni a karcsúsítani kívánt testrészt.

A fogyni vágyók ne tévesszék össze a böjtölést a koplalással. Az éhezés nem szabadítja meg a szervezetet a mérgektől. A böjtkúra elengedhetetlen része a béltisztítás, a naponként végzett beöntés. Még kevésbé nevezhető böjtölésnek a pénteki hústilalom, mert ez csak lemondás. Ezzel csupán annyit érünk el, hogy valamivel később telítődik a szervezetünk a húsban található mérgekkel. Ezzel nem előzzük meg, hanem csak elodázzuk a húsevés okozta betegségeket. Többet árt, mint használ a dohányzás és a szeszfogyasztás mellett végzett böjtölés. A káros szenvedélyek kielégítése melletti éhezés azt eredményezi, hogy nagyobb hatásfokkal szívódik fel a szervezetbe nikotin és az alkohol. A böjtkúra eredményességének záloga a sok mozgás. Enélkül a kiéheztetett test egyre bágyadtabb lesz, teljesen elernyed. A sok mozgás, a rendszeres és intenzív tornagyakorlatok azonban fokozzák a szervezetben a bioenergia áramlását, ami növeli a vitalitásunkat, az életkedvünket. Így a böjtkúra végén nem csak karcsúbbak, hanem erősebbek, aktívabbak is leszünk, és megtisztított szer­vezetünk következtében sokkal jobb lesz a közérzetünk.

A legújabb táplálkozástudományi kutatások szerint tekintélyes túlsúllyal rendelkezők hamarabb is megszaba­dulhatnak zsírpárnáiktól. Ennek a kiegé­szítésként alkal­mazandó módszernek a lényege az ételek szétválasztásában rejlik. (Az ételszétválasztás lényege, hogy bizonyos fajta ételek, pl. a zsírok és a szénhidrátok nem fogyaszthatók egyszerre.) A diétás étrend összeállításával foglalkozó szakem­berek már régóta gya­nítják, hogy a zsírszövetek kialakulá­sához egyes ételeknek (a zsíroknak és a szénhidrátoknak, illetve a fehérjéknek és a szénhidrátoknak) össze kell kap­csolódniuk a szervezetünkben. Az elfogyasztott ételeknek a zsírtartalmát leginkább a kenyér és a burgonya köti meg, így aki lemond ezeknek az élelmi­szereknek más, főleg nagy zsiradéktartalmú ételekkel való együttfogyasztásáról, az még intenzívebb testsúlycsökkenésre számíthat. Egy zacskónyi (25 dg chips) 1350 kalóriát tartalmaz. Annyit, mint egy kétfogásos ebéd. Ezzel szemben 25 dg szamócában csak 75 kalória van. Ez is magyarázatot ad arra, hogy a vegetáriusok miért nem híznak el. Nem azért soványak, mert éheznek. Az érett gyümölcs ugyanúgy csillapítja az éhséget, mint a zsiradékban sült krumpli vagy a hús. A kalóriatartalma azonban több mint egy nagyságrenddel kisebb.

Egy új keletű táplálkozástudományi felismerés szerint ennél is veszélyesebb kombináció, ha cukrot és zsírt fogyasztunk együtt. Ha zsíros fogásaink egyben cukrot is tartalmaznak, a zsírok beépülése akár 60%-kal is megnövekedhet. A szervezet ugyanis egy időben csak szénhidrátot vagy zsírt tud elégetni. Mivel a szénhidrát könnyebben hasznosítható, ezzel kezdi a lebontást. Ilyenkor a vércukorszint hirtelen megemelkedik, melynek hatására a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint termel. Az inzulin viszont gátolja a zsír lebontását elősegítő glukagon hormon érvényesülését, melynek következtében a zsír lerakódik az energiaraktárakba, a derékra és a csípőtájra. A zsírégetés csak a szénhidrátok lebontása után kezdődik el, de mivel az elfogyasztott étel szénhidráttartalma többnyire bőven fedezi a szervezet energiaigényét, erre már nem kerül sor. A zsírpárnák megmaradnak, sőt vastagodnak. Az elhízás fő oka tehát a túlevés, testünk táplálására fele annyi élelem is elegendő lenne. A legtöbb ember viszont ragaszkodik a jóllakottság érzéséhez, ezért az elhízás csak úgy akadályozható meg, hogy tartózkodunk a zsírok és a szénhidrátok együttes fogyasztásától. A legjobb és legradikáli­sabb eredményt azonban a három módszer, vagyis a diéta, a gyümölcskúra, és a dr. Hay kutatásain alapuló „Testkontroll” néven ismert ételszétválasztás együttes alkalmazásával érhetjük el.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ételszétválasztás egy sajátos módja, a négynaponként eltérő táplálkozás. Ennél a 90 napig tartó fogyókúránál naponta más-más ételfajtát kell enni, majd a negyedik nap után ismétlődik a ciklus. A diéta a fehérjenappal kezdődik. Ekkor ebédre csak fehérjetartalmú ételeket (pl. szóját, tojást, tejtermékeket) szabad enni. A második nap a keményítőnap. Ekkor a zöldség bármely fajtája (bab, borsó, lencse, krumpli) fogyasztható, de más nem. A harmadik, szénhidrátnapon főtt tésztát (pl. spagetti) vagy sült tésztát (pl. pizza) illetve kelt tésztás készítményeket (kalács, sütemények) kell enni. A negyedik nap a gyümölcsnap. Ekkor bármilyen nyers gyümölcs fogyasztható, korlátlan mennyiségben, de ezen kívül semmi más. A vacsora mind a négy napon ugyanaz, mint az ebéd, csak fele mennyiségben. Utána ismétlődik a négynapos ciklus, három hónapon keresztül. A reggeli az egész kúra alatt csupán 2 szem friss gyümölcs (alma, körte) vagy ennek megfelelő mennyiségű apró gyümölcs lehet. Inni kizárólag cukormentes teát vagy ásványvizet szabad. 30 nap után a kúrába be kell iktatni egy víznapot a gyümölcsnap után. Ekkor böjtölni kell. A szervezet tisztulása érdekében egész nap csak ásványvíz fogyasztható.


Bár a napok sorrendjét feltétlenül be kell tartani, a szelektív ételfogyasztással történő fogyókúra nem jár éhezéssel, sőt egyhan­gúnak sem mondható. Az egyes ételféleségeken belül a receptek szabadon változtathatók. Ha előzőleg sajtos pizzát készítettünk, nem kell négy nap múlva is azt enni. Csinálhatunk helyette bármilyen ízesítésű pizzát, vagy más sült tésztát. Ennek ellenére ezzel a fajta diétával 18-25 kiló súlyfelesleget is le lehet adni 3 hónap alatt, és a leadott kilók nem jönnek vissza. Ha mégis súlygyarapodást észlelünk, újabb 90 napig csak friss gyümölcsöt ehetünk reggelire, vagy meg kell ismételni az egész kúrát.

Ennek a fogyókúrának a növekvő sikere is azt bizonyítja, hogy nem csak azért hízunk, mert sokat eszünk, hanem azért mert mindenfélét összeeszünk. A húsos feltétet főtt tésztára rakva fogyasztjuk, majd utána jóízűen bekebelezünk egy nagy szelet tortát. Végül jöhet a friss gyümölcs. Szegény gyomrunk azt sem tudja mit csináljon ezzel az egyveleggel. Még rendesen megemészteni sem tudja, mert közben megerjed benne a nyers gyümölcs, és megbuggyan a tartalma. A vékonybél sem tudja, hogy mit válaszon ki, mert egyszerre zúdul rá a fehérje, a keményítő és a szénhidrát. Ráadásul ott a desszert, a magas cukortartalmával. Ez a fajta mindenevés a hasnyálmirigyet is túlterheli. A tortában, és egyéb süteményekben levő összetett cukor (diszacharid) lebontásához sok inzulin kellene, a nagy mennyiségű inzulin viszont gátolja a máj zsírlebontó tevékenységét. Így végül semmi sem tud rendesen megemésztődni és felszívódni. Ilyen körülmények között csak a hájréteg vastagodik meg rajtunk, mivel a felesleges zsír nem képes távozni a szervezetből. Ezt követi a cukorbetegség, mert a kifáradt hasnyálmirigy nem tudja a sok répa- és nádcukrot könnyen felszívódó szőlőcukorrá alakítani. A lebontatlan cukrot a sejtek képtelenek felvenni, így pang a vérben, előidézve korunk népbetegségét, a 2-es számú cukorbetegséget.

A vegyes étkezést folytatók már akkor is elkerülhetik ezeket a kellemetlenségeket, ha a különféle összetételű ebédet két részletben fogyasztják el. Ebédre a fő fogást (valamilyen egytálételt), vacsorára pedig a levest, vagy a desszertet. Így az eltérő alapanyagok nem keverednek egymással, és zavartalanul végbemegy az emésztés. Marad idő az elfogyasztott cukor lebontására, sejtekbe szállításra, a májban felhalmozott zsírok kiürítésére. A sejtek jóllakásával megszűnik az éhségérzet is, pedig csak fele annyit eszünk, mint korábban.

A hollywoodi sztárok kedvenc fogyókúrás módszere az Atkins-diéta. A lényege, hogy bármit lehet enni, csak szénhidrátot nem. Korlátlan mennyiségben engedi fogyasztani a húst és zsírokat, de szi­gorúan tiltja a kenyeret, a tésztákat és a süteményt. Az ily módon történő fogyás biokémiai magya­rázata nagyon egyszerű. Ha nem fogyasztunk cukrot vagy cukorrá alakítható szénhidrátokat, szer­ve­zetünk azt hiszi, hogy nem kap elegendő táplálékot. Ezért elkezdi lebontani az elraktározott tarta­lé­kot, vagyis a ránk rakódott hájréteget. Ily módon látványos súlycsökkenés indul meg. A húsfogyasz­tás ártalmaitól azonban így nem szabadulhatunk meg, ezért jobb, ha a fehérjét szójakészítmé­nyek formájában fogyasztjuk. Azért is célszerű áttérni a húsról a szójára, mert a hús LDL-kolesz­terin-tar­talma szívtrombózist okoz. Amerikában az 53 éves Jody Gorran kártérítési pert indított az Atkins-biro­dalom ellen, mert miután az általuk előírt módon kezdett el táplálkozni, koleszterinszintje 50%-kal megugrott. Kétévi fogyókúra után az artériái úgy eltömődtek, hogy életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. Az Atkins-diéta hívei azonban továbbra is kitartanak amellett, hogy a zsírok és húsok korlátlan fogyasztása biztonságos, és egészséges. Mindenesetre sokat ront ennek a diétának a hitelén, hogy kidolgozója, Atkins doktor túlsúlyos volt, és 2003-ban szívrohamban halt meg. Ironikusan hangzik, hogy halálakor 115 kilót nyomott. (Az utóbbi években a fogyókúrázás évi 50 milliárd dolláros üzletággá vált az Egyesült Államokban, és ennek köszönhette az Atkins vállalathálózat is a kiépülését.)

A fiaskó ellenére ezt a módszert érdemes továbbra is alkalmazni, mivel az Atkins-diéta szójával is végezhető. A szójában sokkal több a fehérje, mint a húsban; de nem tartalmaz LDL-koleszterint, valamint purint és egyéb mérgeket. Az Atkins-diéta továbbfejlesztett változata a Dukan diéta. A dr. Dukan által 1978-ban bevezetett diéta nem engedi a korlátlan zsírfogyasztást, mert ez árt a szívnek és az érrendszernek. A Dukan diéta lényege, hogy azokat az ételeket kell fogyasztani, amit vadászó, gyűjtögető őseink: fehérjét és zöldséget. Az amerikai filmszínészek közül már sokan lefogytak ezzel módszerrel. Jelenleg ez a legdivatosabb karcsúsító eljárás a sztárok világában. Népszerűségéhez nagyban hozzájárul, hogy nem tiltja a húsevést. Nagy előnye még ennek a módszernek, hogy tartós fogyást ígér, és kiküszöböli a jojóeffektust.

A testsúly karbantartásának van egy szervezet által irányított természetes módja is, a kiegyensúlyozott hormonháztartás. Az elhízást a pajzsmirigy jódtartalmú hormonja akadályozza meg. Túlműködése esetén a pajzsmirigy által termelt trijód-tironin hormon kóros soványságot is kiválthat. Alapvetően ennek a zsírégető hormonnak a mennyisége szabja meg zsírpárnáink vastagságát. A trijod-tironin eltérő szintje az oka annak, hogy egyesek folyton „zabálnak” mégsem híznak egy grammot sem, mások pedig már attól is híznak, ha csak „ránéznek” az ételre. A pajzsmirigy hormonjainak zsírbontó hatása nem új keletű ismeret. Már az 1920-as években felfedezték, és mesterséges hormonokat használtak a pótlására. Való igaz, hogy gyorsan lehetett tőle fogyni, de igen kockázatos volt az alkalmazása. Sok esetben süketséget, vakságot, sőt halált okozott. Ezért pár év után betiltották a használatát. Korunk narkós nemzedéke felfedezett egy anfetamin származékot, amely amellett hogy élénkít, az anyagcserét is felpörgeti. Ez a szer Gracidin néven vált ismertté. Ezzel szintén gyorsan lehetet fogyni, de aki rászokott, a kábítószer rabjává vált. Abbahagyni se lehetett a szedését, mert ennek következménye gyors visszahízás volt. Ezért világszerte betiltották a gyártását.

A klinikákon azonban továbbra is kezelik a hormonzavarral küszködőket, de a testsúlycsökkentés szigorú orvosi felügyelet mellett zajlik. A fogyókúra ugyanis hormonpótlással sem garantált, mert a pajzsmirigy hormonja rendkívüli mértékben megnöveli az étvágyat. Aki ezt nem tudja leküzdeni, még többet eszik, amitől még jobban elhízik. Nem csak a pajzsmirigy alulműködése, hanem a mellékvesék túlzott működése is okozhat elhízást. Ennek a fajta elhízásnak az a jellegzetessége, hogy a nőknek csak a hasuk növekszik, a combjuk elvékonyodik. Ez azért szokatlan, mert a legtöbb nő ha hízik nem csak pocakot ereszt, hanem a csípője, a combjai is megvastagodnak.

A jódhiány különösen nálunk okoz gondot, mert Magyarországon meglehetősen jódhiányos a talaj. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az alacsony átlagjövedelem ellenére nálunk még a nyugati országokban regisztráltnál is több a túlsúlyos ember. Aki pajzsmirigy-alulműködésben szenved, napi 800 kcal táplálék bevitele mellett sem tudja csökkenteni a testsúlyát. Ha valaki ennél is kevesebb energiatartalmú táplálékot vesz magához, az sem segít rajta, mert ettől krónikus székrekedése lesz. A szervezet ugyanis igyekszik a rendelkezésére álló kevés táplálékból kivonni az igényelt tápanyag- és folyadékmennyiséget, melynek következtében nem engedi az ürüléket távozni. A végbélben megrekedt bélsár beszárad, a korábban naponkénti széklet heti két, majd egy alkalomra csökken. Ennek látható jele az állati ürüléknél tapasztalható bogyósodás. A végbélből történő kivonás ennél is veszélyesebb következménye, hogy a maradék nedvesség- és tápanyagtartalommal együtt rengeteg méreg is felszívódik a székletből. A szervezet által kiürítésre szánt méreganyagok nem távoznak el, hanem újra felszívódnak. (Ennek elkerülése érdekében írják elő szigorúan a böjtkúrát folytatóknak a naponként beöntést, végbélmosást.)

Ráadásul a táplálék mennyiségének radikális csökkentése nagyfokú vitamin- és nyomelemhiányt okoz a szervezetben, ami számos betegség kiváltója lehet. Súlyosbítja a helyzete, hogy a jódhiány még mintegy 100 másik tünetet produkál: Pl. nehéz a reggeli felkelés, a betegnek nincs kedve semmihez, motiválatlan. Ezen túlmenően ízületi- és izomproblémát, depressziót, bőr-, haj- és köröm­rendellenességet, memóriazavart, dekoncentráltságot, szívizom- és keringési tüneteket, potenciazavart és libidócsökkenést okoz. Jódhiányos gyerekeknél az elhízás mellett gyakori jelenség a lustaság, a tanulási nehézségek és a koncentrációképtelenség. Az UNICEF felmérése szerint a jódhiányos gyerekek IQ-ja 14 ponttal alacsonyabb a többieknél. Ezen az évtizedek óta ismert helyzeten az élelmiszer-felügyeleti hatóságok jódozott só forgalomba hozatalával próbáltak segíteni. A szervetlen jód azonban nehezen, rossz hatásfokkal szívódik fel.

Ezt a gondot oldja meg egy magyar találmány, a könnyen felszívódó szerves jódvegyületekből álló METABOL. Ez a szer a pajzsmirigy alulműködését nem az általa termelt hormon pótlásával, hanem a rendellenességet kiváltó jódhiány megszüntetésével orvosolja. A biojód alapú készítmény L-Karnitint, biokrómot és barna algakivonatot is tartalmaz, ami fokozza a testsúlycsökkenést. Az L-Karnitin részt vesz a szervezet energiaellátásában. A sejtekbe bejutott zsírokat a sejtek erőműveibe, a mitokondriumokba szállítja, ahol azok közvetlenül energiává alakulnak. A króm-élesztő szerves kötésű krómot tartalmaz, melynek hasznosulása jobb, mint a szervetlen krómvegyületeké. A króm a szervezetben az inzulin hatásának elősegítésén keresztül befolyásolhatja a szénhidrát-, fehérje- és zsír-anyagcserét. A barna alga-kivonat természetes eredetű szerves kötésű jódforrás. A jód feltétlenül szükséges a pajzsmirigy hormonok termelődéséhez. A pajzsmirigy-hormonok fontos szerepet töltenek be a szervezet anyagcsere és energiatermelő folyamataiban.

A tapasztalatok szerint 1 hónap alatt 3 kilót lehet fogyni ezzel a veszélytelen szerrel. 3 hónapra van szükség ahhoz, hogy az anyagcsere átálljon a normális szintre, és a jódhiányból eredő egyéb betegségek is megszűnjenek. A jód pótlása sok esetben megszünteti a hajhullást, lassítja a kopaszodást, enyhíti a memóriazavart, és nyugodttá, kiegyensúlyozottá teszi a fogyókúrázót. (A fogyást közvetlenül az váltja ki, hogy a jódvegyületből a pajzsmirigy által készített tiroxin élénkíti az anyagcserét.) Mivel a világ lakosságának egyharmada szintén jódhiányban szenved, nagy érdeklődés mutatkozik a METABOL iránt külföldön is. Forgalmazója: Avalon Team Kft, 1148. Budapest, Vezér u. 134. Tel: 460 0684 és 460 0685, Fax: 470 0010. A forgalmazó honlapja és online­rendelés: http://www.avalonteam.hu Bioboltokban és gyógyszertárakban egyaránt kapható. Érdemes több helyen is érdeklődni, mert a beszerzett mennyiségtől függően jelentős árkülönbséggel árusítják. Jellemző a METABOL népszerűségére, hogy másfél év alatt 1 millió dobozzal adtak el belőle. A Metabol új változata a Forte a korábbinál na­gyobb mennyiségben tartalmazza a hatóanyagokat. Ezen túlmenően belekerült egy új elem is, az Indiában őshonos Garcinia cambogia kivonata, a hidroxi-citromsav. A HCA elősegíti a zsírok energiává való átalakítását a szervezetben, növeli a mozgással kombinált diéták eredményességét.

Szinte biztos, hogy a pajzsmirigy elégtelen működése az oka az elhízásnak, ha a fogyókúra hatástalansága fokozott hajhullással, kopaszodással és őszüléssel párosul. A hajhullás gyakori oka ugyanis a jódhiány. Aki napi 1000 kalóriás koszt mellett sem képes lefogyni, és egyre jobban kopaszodik vagy őszül, vizsgáltassa meg a pajzsmirigyét, majd szedjen jódtablettát. Mellesleg a pajzsmirigy fokozott működése is okozhat hajhullást, ezért nem árt felkeresni egy hajgyógyászt, aki műszeres mintavételezéssel, és vegyelemzéssel megállapítja fejbőrünk, hajunk összetételét, kimutatja a hiányzó anyagokat. Ezek a többnyire magánrendelők gyakran alkalmaznak Voll-féle számítógépes diagnózist is, ami kideríti a hajhullás esetleges szervi eredetét. A probléma bonyolultságára jellemző, hogy a stressz is okozhat hirtelen hajhullást és őszülést, mert összeszűkíti a hajhagymákat vérrel ellátó hajszálereket, ami vitamin- és ásványanyaghiányhoz vezet.

A kóros elhízás gyakori oka még, hogy a kövérek szervezete nem termel elég PYY3-36 hormont, melynek feladata tudatni az aggyal, hogy a gyomor megtelt. Brit vizsgálatok szerint a túlsúlyos emberek szervezetében egyharmaddal kevesebb található ebből a figyelmeztető hormonból, ezért addig esznek, amíg már feszül a gyomruk, nem fér bele több étel. Nagy-Britanniában már dolgoznak a PYY3-36 hormon szintetikus előállításán. A napi adagja 20 fontba fog kerülni. Angliában azonban a társadalombiztosítás hajlandó ezt a költséget magára vállalni, mert az elhízottságból eredő betegségek kezelése többe kerül. Emellett 54 ezer haláleset történik évente a kóros túlsúly miatt.

A kialvatlanság is hozzájárul zaklatott korunk emberének elhízásához. Az általa előidézett stressz növeli a mellékvesében termelődő kortizol szintjét. Ez a hormon nagy szerepet játszik a cukor-, a fehérje-, az ásványanyag- és zsíranyagcsere szabályozásában. A magas kortizolszint növeli a szénhidrát- és zsíranyagcserét befolyásoló inzulin mennyiségét. A magas inzulinszint pedig gátolja a zsírraktárak lebontását, mivel a sok inzulin lecsökkenti a vércukorszintet. Az álmatlanság azáltal is fokozza az elhízás veszélyét, hogy a kialvatlan személy állandóan fáradt, gyengeséggel küzd. Ener­giahiányát gyakori táplálékfelvétellel próbálja pótolni. Az emésztéssel nyerhető többletenergia azon­ban nem pótolja a hiányzó bioenergiát, hanem zsírsejtek formájában elraktározódik. Ráadásul az energiahiányt sokan nassolással (sütemények, édességek, csokoládé) fogyasztásával próbálják meg­szüntetni, amitől gyakran felszökik az inzulinszintjük. A tartósan magas inzulinszint pedig rezisz­tenciát okoz.

Az aromás fűszerek (édeskömény, ánizs, kardamommag, fahéj, szegfűszeg, citromfű) szintén rendelkeznek fogyasztó hatással, sőt mint már szó volt róla a fogyókúra sikerét a Hold állása is befolyásolja. Különösen az édeskömény gyorsítja a zsírégetést. Ezért sokan tea helyett édeskömény kifőzött levével mossák át a szervezetüket, és a kúrát fogyó holdkor kezdik. (2 evőkanál édesköményt forrázzunk le 1 liter vízzel, és lefedve 10 percig áztassuk, majd szűrjük le.) Ez a zsírégető tea böjt nélkül is fogyaszt, és az íze sem rossz. (Nem szabad ízesíteni se cukorral, se citrommal.) A fűszerek mellett a zöldségek is fogyasztó hatásúak. Ide tartozik a csípős paprika is. Nem egy túlsúllyal küszködőre csodás hatást gyakorolt a káposztaleves-kúra. (Káposzta alatt nem csak a fejes káposztát kell érteni. A káposztafélék közé tartozik a kelkáposzta, a kínai kel és a kelbimbó is.) Néhány hónap alatt éhezés nélkül 15-20 kilogrammot is leadhatunk vele. Azért hogy ne legyen olyan egyhangú, a fehér káposzta fele mennyiségben más idényzöldségekkel is keverhető. A káposztán kívül zsírlebontó hatású még a brokkoli, a karfiol, a sárgarépa, a cékla, az articsóka és a vöröshagyma. A belőlük főzött levesektől akkor sem fogunk elhízni, ha bőven mérjük az adagot.

A zöldséglevesek fogyasztó hatása főként annak tudható be, hogy nagyon kevés kalóriát tartalmaznak. A káposzta megemésztése pedig nagy energiaráfordítást igényel, és csak kevés tápanyagot tartalmaz. Nagy előnye ennek a kúrának, hogy a káposzta megtisztítja és regenerálja a vastagbelet, sőt a kezdeti daganatok lebontásra is alkalmas. Ha puffadást, görcsöt tapasztalunk, váltsunk át egyik káposztafajtáról a másikra. A szervezet nem mindegyik káposztafélére reagál azonosan. Egyébként a puffasztó hatás krumplival csökkenthető. A káposztafélék kicentrifugázott leve is hasonló hatást vált ki. Rostok hiányában a káposztás léböjt­kúra nem okoz puffadást. Igen alkalmas fogyasztó- és tisztítószer még a savanyú káposzta leve. A káposztaleves egyébként nem csak azért fogyaszt, mert kevés a kalóriatartalma. Tudományos kutatások szerint a levesek tovább maradnak a gyomorban, mint szilárd ételek, ezért hosszú ideig jóllakottság érzetet okoznak. Aki tehát fogyni akar, a rejtett zsírtartalmú húsok és különféle szénhidrátok helyett fogyasszon leveseket.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy van egy olyan módszer is, amely pszichikai úton befolyásolja a szervezet anyagcseréjét, illetve étvágyunk intenzitását, de ennek alkalma­zásához Agy­kontroll ismeretekre van szükség. Nincs viszont szükség különleges képességekre az akupunktúrás fogyasztásnál. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy a fülön van egy pont, amelynek ingerlésével nagy­mértékben csökken az étvágy, a vastagbél-meridián köldök melletti vészpontjainak a keze­lésével pedig fokozódik a szervezet anyagcseréje. A felkaron, a deltaizom tapadási pontjánál is van egy-egy éhségérzet-csökkentő pont.

Messzemenően kerüljük azonban az olyan módszereket, amelyek különböző vegyszerek szervezetbe juttatásával segítik elő a fogyást. A különféle fogyasztó csodaszerek, a hipp-hopp diéták koty­valékaiba kevert vegyü­letek felhalmozódnak a májban, és egy idő után komoly mérgezést okozhatnak. Ez alól csupán a krómtabletta a kivétel. A króm ugyanis az esszenciális, vagyis a szervezet szá­mára alapvetően fontos nyomelemek közé tartozik. Nélkülözhetetlen szerepe van a sejtek anyagcsere-folyamatában, a felesleges zsírszövetek elégetésében. A különböző vegyszerekkel ellentétben ká­ros mellékhatások nélkül segíti elő a fogyást. Előnye még, hogy a zsírpárnák onnan tűnnek el, ahol a legtöbb ember számára gondot okoznak: a hasukról és a combjukról. Ráadásul a zsír helyére izom kerül, így a testalkat is előnyösen változik. Ezen túlmenően közrejátszik a vér koleszterin­szintjének ellenőrzésében, csökkenti a vér zsírszintjét, és gátolja az érelmeszesedést, valamint a koszorúér-megbe­tegedést. A fentieken kívül serkenti a fehérjeszintézist, segít eljuttatni a fehérjéket oda, ahol a szervezetnek szüksége van rájuk, és növeli a fertőzésekkel szembeni ellenállást. Ráadásul megfelelő adagokban szedve lassítja az öregedést.

A króm elősegíti a szervezet vércukorszintjének egyensúlyban tartását is, ami megszünteti az állandó édességfogyasztási kényszert. Ezt azáltal éri lel, hogy serkenti a szervezetben levő GTF (glukóz tolerancia faktor) molekula működését. Ha ez a cukornak a véráramból a sejtekbe szállításáért felelős molekula nem elég aktív, a vércukorszint ingadozik. Süllyedése esetén ellenállhatatlan vágyat érzünk az édességek iránt, amelyek aztán zsírrá alakulva testszerte ránk rakódik. A kevesebb édesség tehát szintén elősegíti a fogyást. A krómtabletta szedésével elmúlik a fáradtság, az ingerlékenység, a remegés és a fejfájás is. Növeli a króm hatását a CLA (Conjugated Linoleic Acid)-val való kombinálása. A linolsav egy különleges zsírsav, ami meggátolja a zsírsejtek zsírfelvételét. Helyette átirányítja a zsírmolekulákat az izomsejtekbe, ahol azok közvetlenül energiává alakulnak át. A háj egy idő után kemény izomkötegé válik. A CLA megakadályozza a jojó-effektus gyakori kísérő jelenségét, az izomszövetek csökkenését is.

A szervezet napi krómszükséglete min. 50 mikrogramm. Mivel a vegytiszta króm a legtöbb nyom­elemhez hasonlóan önmagában nem képes felszívódni a szervezetbe, a gyártók krómpikolát formájában állítják elő. Ez a három vegyértékű krómvegyület azonban csak max. egyharmad részben tartalmaz tiszta krómot, így ebből min. 160 mikrogrammra van szükség naponta. Ez a biológiai­lag hasz­nosuló krómtabletta 120 darabos csomagolásban EURO CHROMIX néven szerezhető be a gyógy­szertá­rakban. Mellesleg ez a nyomelem nagyobb dózisban sem mérgező, a túladagolása veszély­telen. A krómpikolátnál már van egy háromszor hatékonyabb krómvegyület is, a króm-polini­koti­nát. Ezt a floridai kutatók által kifejlesztett vegyületet különböző fogyasztószerek adalékanya­gaként használják. A krómtabletta szedésénél se számítsunk azonnali fogyásra. A lassú súlycsök­kenés csak egy-két hét után indul meg.

Sokan úgy próbálják elősegíteni a fogyásukat, hogy cukor helyett ala­csony szénhidráttartalmú mesterséges édesítőanyagokat használnak. Ez azonban nem vezet eredményre. Egy 80 ezer nőn végzett amerikai felmérés szerint az édesítőszer-használóknál nagyobb mértékű volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a meglepő eredményt a mesterséges édesítőszerek étvágynövelő hatása okozza. Éppen ezért a disznók tápjába édesítőszereket kevernek étvágygerjesztés céljából. Emellett egészségügyi szempontból is kockázatos a használatuk. Néhány darabtól még semmi bajunk sem lesz, de rendszeres fogyasztásuk esetén ezek a vegyi anyagok is feldúsulnak a szervezetben. Ez azért veszélyes, mert az állatkísérletek során kiderült, hogy az édesítőszerek nagy adagokban történő alkalmazása különféle szervi elváltozásokat, és daganatos megbetegedéseket okoz. A legtöbbször meglehetősen vegyszerízű mesterséges édesítőanyagok helyett tehát érdemes áttérni a természetes fogyasztószerekre. Ezeknek az íze nem kellemetlen, mivel többnyire növényi alapanyagokból készülnek.

A természetesség jegyében a skótok kifejlesztettek egy pálma- és zabolajból álló keveréket, ami joghurthoz keverve a vékonybélben peptideket szabadít fel. Hatására a páciens nem érzi éhesnek magát. Hasonló hatást vált ki egy új gyári készítmény is. A BASF cég által kifejlesztett Reductil megemeli a szerotonin- és noradrenalin-szintet. Ezzel mesterséges telítettségérzetet kelt, azaz megszünteti az étvágyat. A tesztek alapján az emberek 2-3 hónap alatt átlagosan testsúlyuk 10%-át adták le a legcsekélyebb megerőltetés és szenvedés nélkül. Kozmetikai célokra, a narancsbőr eltávolítására is használják a Body Line ananásztablettát. Az ananász torzsájának kivonata hidroklo­rid­sa­vat képez a gyomorban, ami azonnal megkezdi a felesleges zsírok elégetését, és megakadályozza az újabbak beépülését. Egyetlen tabletta 300 kalóriát éget el.

Egyébként már természetes alapú édesítőszereket is gyártanak. Ezek kö­zül legnépszerűbb a stevia[12],, ami egy Paraguayban őshonos növény ­kipré­selt levéből készül. A növény levelének nedve húszszor, szárított és porrá tört levele pedig harmincszor édesebb, mint a répacukor, és egyetlen kalóriát sem tartalmaz. Ebből a porból egy pohár teába 0,1 dg is elegendő. 1 kg gyümölcsből készített lekvárt 1 dg stevia is megédesít. Hatóanyaga a stevisoid háromszázszor édesebb, mint a répa- vagy nádcukor. A nem cukor alapú vegyületek közül ez a legédesebb. Természetes eredeténél fogva a mézlevélkivonat a ­legcsekélyebb mértékben sem károsítja az egészséget. Sőt jelentős gyógyhatása van, és erősíti az immunrendszert. Fogyasztása azonban kissé kesernyés utóízt és enyhén összehúzó hatást kelt a szájban. Ez a medvecukorra emlékeztető íz azonban korántsem olyan undorító, mint a mesterségesen előállított édesítőszerek gyógyszerekre emlékeztető mellékíze.

Főleg cukorbaj, magas vérnyomás és bőrbetegségek esetén használják. Gyógyszert is készítenek belőle az emésztés ser­kentésére, a vérnyomás nor­ma­li­zálására, fáradtság és kimerültség ellen, a túlsúly csökkentésére, valamint a gombás fertőzések megszüntetésére. Magas cinktartalmánál fogva ekcéma, akné, pikkelysömör és más bőrproblémák esetén is hatásos. A fogápolásban szintén alkalmazzák, mert gátolja a szuvasodás, fogkőlerakódás, az ínygyulladás és az ínyvérzés kialakulását. Magas C-vitamin-tartalma is hozzájárul ahhoz, hogy csillapítja a náthát, a torok­fájást, az asztmát, az arc- és homloküreg-gyulladást és a különféle aller­giá­kat. Mindemellett semmilyen mellékhatása sincs. Egyetlen hátránya, hogy rendszeres használóinál termékenység-csökkentő hatást figyeltek meg. A mézlevél Japánban az édesítőszerek piacának már 50%-át teszi ki. A jégkrémektől kezdve a diétás kekszekig, -süteményekig, -italokig sok mindenbe használják. Igen ­népszerű az Egyesült Államokban, és Izraelben is. Nálunk szintén kapható.

Érdekes fogyasztó eljárás a gyomorba helyezett feltölthető gumiballon. Egy szilikonból készült labdát a nyelőcsövön keresztül a gyomorba helyeznek, és annyi fiziológiai sóoldatot töltenek bele, hogy a gyomor felét kitöltse. Így fele annyi táplálék esetén is kialakul a teltségérzet. Ezzel a módszerrel 30 kilogramm súlyfeleslegtől is könnyedén meg lehet szabadulni. Ez az eszköz nem akadályozza a pácienseket a szokásos életvitelükben. Egyetlen kényelmetlensége, hogy fél év után ki kell cserélni, mivel a gyomorsav erős maró hatásának a szilikon sem képes tovább ellenállni. Ennél radikálisabb eljárás a gyomorszűkítő gyűrű alkalmazása. Műtéti beavatkozással feltárják a beteg gyom­rát, és annak egy részét fémgyűrűvel elzárják. A lecsökkentett méretű gyomor jóval kevesebb táplá­lékot tud befogadni, így a páciens rákényszerül az éhezésre, a fogyásra. (Az Egyesült Államokban évente 100 ezer gyomorszűkítő műtétet végeznek, annak ellenére, hogy az operáció 40 ezer dollárba kerül.)

Régen, amikor a műtéti technika még nem volt olyan fejlett, a radikális fogyást nem gyomorszű­kítő gyűrűvel, hanem egy meglehetősen kártékony módszerrel oldották meg. Az 1920-as években jött divatba a bélféregpetét tartalmazó pasztilla használata. A fogyni vágyók ezzel fertőzték meg magukat. A féregpeték a bélrendszer falára tapadva féreggé fejlődtek. Növekedni és szaporodni kezdtek, és elették gazdájuk elől a táplálékot. Maria Callas, a híres operaénekesnő is ezzel a módszerrel fogott le 28 kilogrammot. Nem számolt azonban az egészségre gyakorolt káros mellékhatásaival. Nála ez abban nyilvánult meg, hogy a kilóival együtt eltűnt a hangja is. Voltak, akik rosszabbul jártak. Mivel a megtelepedett férget nem lehetett eltávolítani, közel 50 ember halt meg a mértéktelen szaporodásuk okozta betegségekben. A férgek után a vegyszerek jöttek divatba. A különféle hashajtók azonban szintén nem váltak be. Egyrészt hamar hozzászokott a szervezet, másrészt ennek is számos mellékhatása volt. Ennek ellenére ma is sokan használják, tönkretéve vele a bélflórájukat és az immunrendszerüket.

Legkellemesebb módja a fogyókúrának az illatdiéta. Ennél a kúránál apró alma-, banán-, borsmenta-, citromfű- és gerániumillatú tégelyeket szagoltatnak a páciensekkel. A résztvevők átlagosan 200 kalóriával kevesebbet esznek naponta, és nem nassolnak, mivel az illatanyag telítettségérzést okoz náluk. Japán kutatók felfedezték, hogy bizonyos illatok zsírégető anyagok termelésének elindítására serkentik az agyat. Vizsgálataik során különösen hatékonynak találták a grépfrútot, a borsot, a köményt és a tárkonyt. Illóolajuknak szagoltatásával a tesztelésben részt vett hölgyek 1 hónap alatt átlagosan 1,1 kg -ot adtak le testsúlyukból. A fogyás elsősorban a különösen fontos csípő- és deréktájon következett be. Ugyancsak különleges megoldás a vaníliatapasz. A Londoni St. George’s Hospital kutatási eredményei szerint a vanília édeskés illata csökkenti a vágyat a csokoládé és a magas kalóriatartalmú sütemények iránt. A tapaszt a kézfejre kell felhelyezni, és 1 hónap után lényegesen csökken a nassolási vágy. Az ősrégi tibeti módszer szerint az étvágy csillapításának legjobb módja, hogy 1 kávéskanál mézet elkeverünk egy pohár vízben, és reggel, éhgyomorra megisszuk. Ez a kevés méz jelentős kalóriát nem tartalmaz, viszont telíti a gyomrot.

Az iparilag fejlett országokban az elhízásnak van egy rejtett oka is, a feldolgozott élelmiszerektől való függőség. Sokan nem is gondolnak rá, hogy mértéktelen étvágyuk alapvetően arra vezethető vissza, hogy természetes táplálék helyett mesterségesen előállított élelmiszereket fogyasztanak. Az élel­miszer-feldolgozó ipar ugyanis elárasztotta az üzleteket tetszetős csomagolású értéktelen termékekkel, amelyek idővel táplálkozási szenvedélyt váltanak ki a fogyasztókban. Ezeket az élelmiszereket már a gyártás kezdetén tönkreteszik azzal, hogy az alapanyagot először hevítik, főzik, majd hűtik, szárítják, aprítják, végül porrá őrlik, vagyis különböző fizikai módszerekkel úgy lesilányítják, hogy már nem is emlékeztet hajdani természetes állapotára. Ezt követően különféle vegyszereket (színezőanyagokat, tartósítószereket, kondi­cionálókat, stabilizátorokat, emulgeátorokat, permeátu­mo­kat, fényezőket, habosítókat, zselésítőket, hidrokolloidokat, fehérítőket, alapozókat, viaszos bevonást eredményező tapadásgátlókat, pelyhesítőket, csomósodásgátló anyagokat, volumennövelőket, ízfokozókat, anti­oxi­dánsokat, sav­fokbeállítókat, textúrajaví­tókat, alginátokat, kelátképzőket, héjszerkezet-opti­malizálókat, telítőanyagokat, mel­lékíz-semlegesí­tőket, lesülésgátló anyagokat, és hajtógázokat, valamint csomagológázokat) adnak hozzájuk, amelyeket labora­tóriumokban, több­nyire kátrányból állítanak elő. Utána ugyancsak kátrányból kivont észterekkel, és mesterséges éde­sítőszerekkel ízesítik. Végül szintetikus vitaminokkal és különböző tápszerekkel próbálják pótolni bennük azokat az anyagokat, amelyeket a feldolgozás során kiöltek belőlük.

A kotyvasztásnál olyan rafinált vegyszerek is belekerülnek a feldolgozott élel­miszerbe, amelyek tartós kötődést hoznak létre a termék iránt, hogy ezzel a gyártók magukhoz láncolják a fogyasztót. Ezt a narkotikumokra emlékeztető függőséget sokszor csak egy illat okozza, amelyet olyan adalékanyag alakít ki, ami nem jellemző az eredeti alapanyagra. Mi sem bizonyítja jobban az élelmiszergyártók lelkiismeretlenségét, hogy újabban már a csokoládéba is vért, illetve olcsón beszerezhető állati vérből készült fehérjét akarnak keverni, hogy még több haszonra tegyenek szert. Most éppen arra várnak, hogy az egészségügyi hatóságoktól megkapják erre az engedélyt. A lelkiismeret nem szab határt ezeknek az üzelmeknek, mert a különféle „ízű” szörpöket már most is gumiarábikummal és cellulózzal dúsítják. A különféle manipulációk következtében az ipari élelmiszerek gyártástechnológiája valóságos horrorregény. Ezt bizonyítja a legártalmatlanabbnak tűnő készítmény, a fagylalt előállításának leírása. Aki kíváncsi rá mi minden történik kedvenc csemegéjével mielőtt a tölcsérbe kerül, olvassa el Jelinek Márta „Miből készül a fagylalt” című cikkét a Népszabadságban. 2002. szeptember 5. (25. oldal.)

A legnagyobb baj azonban az, hogy ezekkel a feldol­gozóipar által tönkretett élelmiszerekkel nem lehet jóllakni, fogyasztásuk nem csillapítja az éhsé­get. Aki ezen a „műtáplálékon” él, az egész nap ennivaló után kutat, mivel kielé­gíthetetlen éhségérzet kínozza. A mestersé­ges táplálékban ugyanis nincsenek meg azok az anyagok (pl. enzimek, tápsók, nyomele­mek) amelyek a véráramba jutva megszün­tet­nék az éhségérzetet, így „kényszerevés” alakul ki. Hiába van tele a gyomor, az agyba nem érkeznek meg a véráram útján azok az ingerek, amelyek azt jeleznék, hogy a szer­vezet megkapta a számára szükséges anya­gokat, mert ezeket eltávolították a mester­séges táplálékból. Annál több azonban ezek­ben a korszerű élelmiszer álcájába búj­tatott készítményekben a szénhidrát és egyéb ér­ték­telen töltelékanyag. Az agyonfinomított élelmiszerek fogyasztása még növeli is az étvágyat. Rostok hiányában a szénhidrát-tartalmuk gyorsan átalakul, és hihetetlen mértékben megnöveli a vércukorszintet. A hirtelen emelkedést azonnali zuhanás követi, ami farkaséhséget vált ki. Ez a fajta éhség ingerlékennyé, idegessé is teszi a helytelenül táplálkozót, amit mértéktelen evéssel próbál elűzni. Ennek törvényszerű következménye a kalória-túl­tengés, ami kóros elhízáshoz vezet. Nem jobb a helyzet az amerikai mintára létrehozott „tömegtakarmány-előállító” gyorsétkezdék által készített ételek esetében sem. Ebből az élelmiszeripari konszernek által kialakított csapdából csak egy módon szaba­dulhatunk, ha visszatérünk a természetes táplálék fogyasztásához. Amíg ezt nem tesszük meg, addig ne is reméljük, hogy bármelyik testsúlycsökkentő módszerrel tartós fogyást érünk el.

Nem járunk jobban akkor sem, ha olyan gyári terméket vásárolunk, amelyet „természetes” aromával ízesítettek. Az eperízű gyümölcsjoghurtban pl. nem valamilyen olcsó zöldség vagy eperre emlékeztető aromájú bogyó leve van, hanem faforgácslé. Egy Ausztráliában honos fafajta forgácsát vízzel felfőzik, majd alkohollal kezelik, és adalékanyagokat kevernek hozzá. Az eredmény tökéletes eperaroma lesz. Miután nem kátrányból készült, hanem növényi alapanyagból, így „természet­azo­nos”-nak minősül. Hasonló módon csinálnak növényi olajból almaaromát, ricinusolajból ősziba­rackízt, egy bizonyos gombafajtából pedig kókuszaromát. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács listája a 2176 közismert aromából csupán 391-et minősít veszélytelennek; 180 aromáról pedig megállapították, hogy nagy valószínűséggel rákkeltő.

Aki részleteiben is szeretne tájékozódni az egyes adalékanyagok és E-származékok káros hatásáról, töltse le dr. Kalas György: Élelmiszer-adalékanyagok című összeállítását a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Cím: http://mek.oszk.hu Az E-származékok részletes listája az Országos Fogyasztásvédelmi Egyesület honlapjáról is letölthető: http://www.ofe.hu Kiadó: Ökológiai Stúdió Alapítvány 1997. (Ennek a 26 oldalas anyagnak Word-ben kiszerkesztett változata megtalálható a Kun Elektronikus Könyvtárban is az ökoélelmiszereknél alkalmazható E-szá­mokkal kiegészítve. Cím: http://kunlibrary.com ) Az E-számrendszer meglehetősen összetett, már több mint 1500 nehezen érthető, többnyire latin eredetű elnevezést tartalmaz. Annyit azonban mindenkinek célszerű megjegyezni, hogy a 100-as sorozatba a természetes és mesterséges színezékek, a 200-asba a tartósítószerek, a 300-asba az antioxidánsok, emulgeátorok, savanyító szerek, a 400-asba a sűrítőanyagok, zselésítőszerek, emulgeálószerek, az 500-asba a térfogatnövelők, állagjavítók, csomósodást gátló anya­gok, a 600-asba pedig az ízfoko­zók tartoznak. A 900-as sorozatban az egyéb anyagok vannak, míg az 1000 és 1500 közötti sorozatban a kiegészítő vegyületek találhatók. Érdemes még tudni, hogy a gyártóknak csökkenő sorrendben kell felsorolniuk az adalékanyagokat, vagyis a lista legelején levőből van a legtöbb a megvásárolt termékben.

Átfogó képet kaphatunk a XX. század élelmiszeriparának „fejlődéséről”, az aromák, ízfokozók, ízfeltárók, adalékanyagok, ételimi­tátumok szörnyű világáról Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik Az ételek szép világa című könyvében. Ebből kiderül, hogy a valódinak látszó adalékanyagoknál sem jobb a helyzet. Ne örüljünk, ha a joghurtban gyümölcsdarabokat vélünk felfedezni, mert ez a gyümölcs előzőleg már átment egy szörpüzemen, ahol mindent kicentrifugáztak belőle, ami ízessé és értékessé tette. A visszamaradt gyümölcshús-vázdarabokba azután a joghurtgyártók különféle vegyszerekkel (aromákkal, mesterséges édesítőkkel, savakkal) lehelnek életet. Az ipar még a készételekbe rakott rizst is hamisítja. A töltött, rakott ételekbe pl. nem egész rizsszemeket főznek, hanem a barna rizs koptatásánál visszamaradt rizsport. Ezt egy gondosan titkolt vegyszerrel összekeverik, és formára préselik. Ez a hulladékból ragasztott rizsutánzat jóval olcsóbb, mint a valódi rizs.

Hivatalos vizsgálatok szerint az Európai Unió piacain kapható termékek több mint százezer különféle vegyi anyagot tartalmaznak. Az EU kémiai bizottságának jelentése szerint a tömegesen használt vegyszerek 80%-át sohasem vizsgálták meg egészségügyi szempontból, 85%-ukról nem tudjuk, hogy felhalmozódnak-e a táplálékláncban, és 70%-uk lebomlási folyamatát sem ismerik. Az alkalmazott vegyszerek hatásáról csak a lakosság gyógyszerfogyasztásának emelkedéséből, és a halálozási ráta növekedéséből kapunk visszajelzést. Ezek az adatok igen meggyőzően bizonyítják, hogy nagy baj van az élelmiszerellátásunkkal, ha nem térünk vissza a termesztés táplálkozásra, a vegyszermentes élelemelőállításra, előbb-utóbb mindenki beteggé válik.

Aki készételeken él, az egy átlagos vacsora során 20-25-féle E-származékot csúsztat le a torkán. Ha utána elrágcsál egy rágógumit is, további 11 E-származék kerül a szervezetébe. Jellemző az adalékanyagok sokféleségére, hogy a lista már az E-1521-nél tart. Ennyi veszélyes vegyszert etetnek meg velünk nap mint nap. Nemsokára úgy járunk mi is, mint az üvegházban nevelt virágok. Telenyomják őket műtrágyával és növekedésserkentő hormonokkal, hogy minél hamarabb megnőjenek, és piacképessé váljanak. A sok vegyszertől azonban elvesztik a tartásukat, a saját súlyuk alatt összeroskadnak. Ezért drótot csavarnak a szára köré. Belénk is annyi vegyszert pumpálnak az élelmiszer- és gyógyszergyárak, hogy lassan megrokkanunk, ágynak esünk. Csak úgy tudunk talpra állni, ha mankót dugnak a hónunk alá.

Aki nem tud megválni a gyári termékektől, vagy nincs rá ideje, hogy a táplálékát maga készítse el természetes alapanyagokból, válassza a kistermelők által előállított árut. Ők ugyanis jóval kevesebb tartósítószert és helyettesítő adalékanyagot használnak, mint a gyáróriások. Ennek oka, hogy kis mennyiséget termelnek, ezért nem éri meg a vegyészeti manipulációkhoz szükséges költséges eszközöket beszerezni; és csak rövid távolságokra utaztatják az árut, így kisebb a romlásveszély is. A multinacionális konszernek azonban szinte a világ minden országába szállítanak, és gyakran hónapokig, sőt évekig áll az áru a raktárban. Emiatt telerakják tartósítószerekkel meg mindenféle rafinált vegyszerekkel, hogy még véletlenül se romoljon meg. A márkavédelem is arra ösztönzi őket, hogy ilyesmi ne forduljon elő. A sok esetben évszázadok óta őrzött hírnév elvesztése katasztrofális hatást gyakorolna a termékeik iránti keresletre, ami a hatalmas apparátus fenntartásából eredő terheik következtében nagyon hamar csődhelyzetet teremtene. A nagy élelmiszer-előállító trösztök azért sem kockáztatnak, mert ha valamely termékük megromlik, akkor a hatóságok a teljes mennyiséget bevonják a boltok polcairól, ami egyetlen ország esetében is sok ezer tonnát tesz ki, világviszonylatban pedig több milliárd dollárra tehető a kár. A kisvállalkozó viszont még országos terítés esetén is csupán 1-2 tonnányi árut kockáztat, amelynek elvesztése még nem teszi tönkre. Ennek a helyzetnek tudható be, hogy a kisiparos terméke nem csak veszélytelenebb, hanem többnyire finomabb is, mivel a sok vegyszer nem teszi tönkre az alapanyagok ízét.

Az egészséges táplálkozásra való átállás során ne csak az ételünk, hanem az italunk megválasztásában is legyünk körültekintőek. Az ásványvízen kívül kizárólag természetes alapanyagú, lehetőleg rostos, vagyis emésztést elősegítő gyümölcsleveket igyunk. Kerüljük a szénsavval dúsított, festékkel színezett és észterekkel ízesített üdítőitalokat. Ezek a cukrozott lónyálnak is nevezett italok különféle rákkeltő anyagokat tar­tal­maz­nak, és legtöbbször még az áruk sem alacsonyabb, mint a valódi gyü­mölcsleveké. Ráadásul az üdítőitalok mesterséges gyümölcssavtartalma csökkenti a vér lúgos kémhatását, ami további betegségek kiváltója lehet. Amerikai kutatók vizsgálata szerint a szén-dioxid nem csak a bélbolyhokat teszi tönkre, hanem csontritkulást is okoz. Főleg kisgyermekeknél ártalmas a szénsavas üdítőitalok fogyasztása, mivel kikezdik a fogzománcot, és gátolják csontrendszerük kialakulását.

Különösen nagy kárt okoz ezen a téren a kóla, mert magas koffein- és foszfortartalma valósággal kimossa a szervezetből a kalciumot. A felmérések szerint a sok kólát fogyasztó fiataloknál ötszörte nagyobb a csonttörés kockázata, mint a többieknél. Nem is szólva a károsanyag-tartalmáról. Az indiai földművesek Coca Cola-permettel védik a gyapot- rizs és csiliül­­tetvényeket a kártevőktől. Az állott, maradék kóla pedig annyira maró hatású, hogy sokan a vécékagyló és egyéb lefolyók tisztítására használják. Az USA néhány államában az autópálya-felügyelők két gallon Coca-Colát hordanak magukkal, amivel a balesetek során az úttestre került vért tüntetik el. A Coke-ban található citromsav hatásosan eltünteti a koszt a porcelánokról. A krómozott fémtárgyakról (pl. lökhárító) könnyen eltávolítható a rozsda, ha kólába mártogatott alufóliával dörzsöljük. Az autó akkumulátorának csatlakozóiról is el lehet tüntetni a korróziót. Öntsünk rá egy kis Coca-Colát, és az lemarja az oxidált réteget. Kiválóan alkalmas a berozsdásodott csavarok meglazítása. Rakjunk kólával átitatott ruhát a csavarra néhány percig, és már tekerhetjük is ki. Eltávolítja a zsírfoltokat a ruhából, és eltünteti a bogárpiszkot a szélvédőről. A Coke fő összetevője a foszforsav, aminek pH értéke 2.8. Ez a vegyszernek is tekinthető folyadék egy szeget 4 nap alatt old fel. Nem véletlen, hogy a Coca-Cola koncentrátumot szállító tartálykocsikra kötelező kitenni a veszélyes anyagokat szállító járművek megkülönböztető jelzését.

Az agyoncukrozott üdítőitalok fogazatunk épségét is nagymértékben veszélyeztetik, jelentős szénsavtartalmuk pedig órákig tartó erjedést okoz az emésztőrend­szerben. Ennek csupán kellemetlen tüneti jelensége a lenyelt szén-dioxid felböfögése; a nagyobb kárt az okozza, hogy a megerjedt táplálék méreggé válik, ami felszívódik a szervezetbe. A Southamptoni Egyetem kutatói megállapították, hogy egyes ételszínezékek, amelyek főként üdítőitalokban és édességekben fordulnak elő, a nátrium-benzoát tartósítószerrel együtt hiperaktivitást okoznak, és kihatnak a gyerekek tanulási és koncentrálóképességére is.

Sokan nem törődnek az üdítőitalok fogyasztásából eredő veszéllyel, de az egészségügyi hatóságok már aggódnak, hogy a világ egy újabb mérgezési botránynak néz elébe. A nyugtalanságra az adott okot, hogy Belgiumban és Luxemburgban több száz gyerek lett rosszul különféle palackozott üdítőitaloktól, és közülük ötvenet kórházba szállítottak. A vizsgálatok kiderítették, hogy a Coca Cola cég „Cola” és „Fanta”, valamint „Sprite” márkanevű üdítőitalaiban a megengedettnél jóval na­gyobb mennyiségű rákkeltő dioxin található. A hír hallatán a francia hatóságok 50 millió doboz kó­lát vontak ki azonnali hatállyal a forgalomból. Mivel a többi üdítőitalt is mesterséges úton, kátrányból és egyéb vegyszerekből állítják elő, ezek fogyasztása is hasonló veszé­lyeket rejt magában. Ezt támasztja alá az a két évvel később született egészségügyi jelentés, mely szerint a dioxin­mérgezés bizonyíthatóan 5000 rákos megbetegedést okozott Belgiumban. A rostos gyümölcslevek egyáltalán nem tartalmaznak tartósítószereket, konzerválásuk hőkezelés útján történik. A legjobb azonban, ha fris­sen facsart gyümölcslevet fogyasz­tunk, mert a gyárilag előállított rostos levek enzimtartalma a hőkezelés következtében tönkremegy.

Aki továbbra is ragaszkodik a készen megvásárolható gyümölcslevek­hez, a korszerű módszerekkel előállított változatokat keresse. A rostos gyümölcslevek közül jelenleg az izraeli Gat Food Canneries cég Grand Gold márkajelzésű sűrítményei a legjobbak. A kíméletes gyártástechnológiának köszönhetően a frissen facsart gyümölcs minden értékes tulajdonságát megőrzi, és tartósító­szertől, cukortól, színezőanyagoktól mentes. Nem elhanyagolható előnye még ennek a terméknek, hogy vákuumos párologtatással besűrítették, így az 1 liter gyümölcslével együtt nem kell 8 liter vizet is hazacipelni. Ez a 8 : 1 arányban hígítható gyümölcskoncentrátum az izraeli piacon 60%-os részesedést ért el, és eddig a világ 20 országában nyilvánították legjobb minőségűnek a természetes gyümölcslevek kategóriájában. Nálunk pléhdobozos kivitelben kapható, grépfrút-, ananász-, őszibarack- és narancssűrítmény formájában.

Az észterekkel ízesített, szintetikus festékekkel színezett, és vegyszerekkel tartósított üdítőitalok a fiatal korosztálynak ártanak legtöbbet. Valóságos pánikot keltett a szülők körében, amikor kiderült, hogy a szénavas üdítőitaloktól gyermekeik foga bebarnul, és hirtelen töredezni kezd. Végül a fogak helyén már csak csonkok maradnak. A fogorvosok a fogzománc eróziójaként emlegetik a je­lenséget. Az ok a citromsav maró hatása. Ezt az E 330-nak nevezett adalékanyagot igen nagy mennyi­ségben tartalmazzák a különféle üdítőitalok. Így azoknál a gyerekeknél, akik rendszeresen isszák ezeket a gyümölcsléutánzatokat, elkerülhetetlenül bekövetkezik a teljes fogpusztulás. Ez esetben még a rendszeres fogmosás sem segít, mert a fogkefe sörtéje beledörzsöli a fogzománcba a savat. Rá­adásul a lekvártól kezdve, a zacskós levesen át, a különféle szószalapig minden gyárilag előállított élelmiszer tartalmaz citromsavat, vagy annak vegyileg töményebb változatát, a borkősa­vat, ami súlyosbítja a helyzetet. A legkisebbek is veszélyben vannak, mert a gyereknek gyártott „gyümölcsízű” teákban is van citromsav. Az Európai Unió szakembereinek felmérése szerint a nyugat-európai gyerekek a különféle mesterséges adalékanyagokból a megengedett érték tizenkétszeresét eszik meg. Ennek tudható be a mind gyakoribb allergiás roham is.

Szintén sok gondot okoz az E 223-nak nevezett nátriumszulfid. A zacskós, porított élelmiszer-alap­anyagok mindegyike tartalmazza ezt az adalékanyagot. Egyébként a nátriumszulfid nem káros az egészségre, amíg nem kerül belőle testsúlykilogrammonként 0,7 grammnál több a szervezetbe. Sok gyerek azonban a megengedett érték tizenkétszeresét fogyasztja el a különböző gyári készítményekkel. Az E 220 és E 227 közötti adalékanyagok még a gyárilag tartósított szárított gyümölcsökben, sőt a gyorsetető étteremláncok hamburgereiben is megtalálhatók. Egy 40 kilós gyereknél a napi megengedhető szulfid értéke 3,8 milligramm. Egyetlen hamburger ennek kétszeresét, 56 milligrammot tartalmaz. A 61-féle élelmiszercsoportban megtalálható szulfidok elősegítik egy agresszív baktériumfajta megtelepedését a szervezetben, ami súlyos bélbetegséghez vezet. Egyes gyártók mostanában úgy próbálják palástolni az össznépi mérgezésben történő buzgólkodásukat, hogy az E-számok helyett csak annyit írnak a termékükre, hogy: „egyéb kémiai hatóanyagok”.

Mindent egybevetve a szervezet számára a legegészségesebb szomjoltó ital továbbra is a víz. Ezt a profitérdekelt forgalmazók is kezdik felismerni, ezért ezen a téren sem problémamentes a helyzet. Ahogy nő a vízfogyasztók száma, úgy szaporo­dik a palackozott vizekkel történő visszaélés. Könnyebben védekezhetünk a hamisítók ellen, ha figyelembe vesszük az alábbi osztályozást.

1. Asztali víz: Csapvíz és ásványvíz keveréke. Közegészségügyi szem­pontból tisztának mondható ugyan, de jellegénél fogva nem mentes a klórtól.

2. Forrásvíz: Föld alatti vízforrásból származik. Viszonylag kevés ásványi sót és nyomelemet tartalmaz. Miután nem a felszín alatt, hanem a mélyebb rétegekből tör fel, többnyire tiszta, klórozást nem igénylő víz kerül a palackokba. Nem minden forrásvíz tör a felszínre. Vidéken a mélyebb talajrétegekből fúrással felhozott vizet artézi víznek nevezik. (Az artézi víz az egykori francia Artois megyéről kapta a nevét, ahol az első ilyen kutat fúrták.) Az artézi kutak vize két vízzáró réteg közötti vízáteresztő rétegben rejtőzik. A hidroszatikus nyomás hatására gyakran magától a felszínre tör, nem kell szivattyúzni. Sajnos már ez a víz sem fogyasztható vizsgálat nélkül, mert a felszín alatti vizeket összegyűjtő ásott kutakhoz hasonlóan a mélyfúrású artézi kutakat is veszélyezteti az elnit­rátosodás.

3. Ásványvíz: Föld alatti forrásokból származó legalább 1000 mg/liter ásványi anyagot tartalmazó víz. Általában természetes szénsavval telített. Nagyon szigorú hatósági előírások vonatkoznak rá. Közvetlenül a helyszínen kell palackozni. Tilos vegyileg kezelni, klórozni. Ránézésre is kristálytisztának kell lennie, ezért ha olyan ásványi anyag van benne (pl. vas, mangán) amely utólag zavarossá teheti, azt bonyolult technológiai műveletekkel el kell távolítani belőle. Mivel ez az eljárás meglehetősen költséges, az ilyen vizet nem szokták palackozni, hanem szabadon használható forrássá nyilvá­nítva a környéken lakók rendelkezésére bocsátják. A túlzott ásványiany­ag-tartalom nem káros az egészségre, de egy idő után rárakódik a vízhordásra használt üvegekre. A barna elszíneződés ecetes áztatással távolítható el belőlük. A barnulás azonban meg is akadályozható. Ha literenként 2-3 csepp citromlevet teszünk a friss vízbe, nem fog kicsapódni belőle a vas és a mangán. (Ennek az eljárásnak az alkalmazása esetén tiszta palackokat használjunk, mert a citromsav lemarja a falán levő lerakódásokat is, amitől fémízű lesz a víz.)

Egyébként a világ legjobb ásványvize Magyarországon, a Kecskemét melletti Szentkirály forrásbó­l fakad. Az ózondús illatú, édes ízű szénsavmentes Szentkirályi ásványvíz a párizsi Aqua Expón aranyérmet nyert 2004-ben. Maguk a franciák nyilvánították az eviani ásványvíznél is finomabbnak a bu­borékmentes kategóriában. A Lufthansa és a SAS légitársaság is ezt az ásványvizet szolgálja fel a járatain. 2005. elején a Szentkirályi ásványvíz ízesített kategóriában is elnyerte az Oskar-díjat a párizsi Aqua Expón. A Legkiválóbb Íz díját nyerte el Brüsszelben nemrég a magyar Veritas Gold szénsavmentes és szénsavas ásványvíz. Pedig a mezőny ugyancsak erős volt. Az eseményen számos ország ételeit és italait vizsgálták a nemzetközi élvonalba tartozó szakértők: séfek, sommelier-k[13]. A szabályok szerint most is vakon értékelték a vizeket, vagyis csak az élvezet intenzitását figyelték a zsűri tagjai. A Veritas Gold egyébként összetétele, tisztasága és pH-értéke miatt ajánlott csecsemők­nek, kismamáknak a folyadék pótlására, sőt a nátriumdiétára szorulók is bátran ihatják, hiszen nátriumtartalma mindössze 7,4 mg/1. A kimerülés veszélye sem fenyeget, mert a világ ásványvízkészletének 70%-a a Kárpát-medence alatt található.

4. Gyógyvíz: Igen nagy ásványianyag-tartalmú víz. Szomjoltásra nem alkalmas. Az íze sokszor kellemetlen. A gyógyvizet és a minőségi ásványvizet üvegbe töltik, és nem műanyag palackba. A műanyag szervesanyag-tartalma ugyanis elősegíti a baktériumok szaporodást. Ráadásul vegyszerek oldódnak ki belőle, ami rontja a víz ízét. A gyógyvíz speciális változata a termálvíz, mely azáltal jön létre, hogy a rendkívül mély rétegekből feltörő gyógyvíz a magma közelsége folytán felmelegszik. A termálvizet külsőleg, fürdőkúrák formájában használják, ahol a víz ásványianyag-tartalma a bőrön keresztül szívódik fel.

 

Egy kis ösztönzés a vízivásra:

Az amerikaiak 75%-a krónikusan vízhiányos (ez vonatkozik az emberiség felére is).

Az amerikaiak 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az

   éhségérzettel.

Már csekély vízhiány is 3%-kal csökkenti az anyagcserét.

A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diétázók   

   100%-ának éhségérzetét.

A nappali fáradtság elsőszámú okozója a vízhiány.

Folyamatban lévő tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és ízületi fájdalmakban szenvedők

   80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a fájdalmakat.

Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövid távú emlékezetet, nehézségeket okozhat az

   alapműveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat idéz elő egy képernyő vagy

   egy kinyomtatott oldal felfogásánál.

Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák és a 79%-kal a mellrák

   veszélyét, s 50% -kal kisebb a hólyagrák kialakulásának rizikója.

Tényleg annyi vizet iszik, mint amennyi szükséges lenne?

 

Bizonyított tény, hogy ételünk és italunk gondos megválasztásának kiváló élettani hatása van. A vegetáriusok nem csak egészségesebbek, hanem szívó­sabbak, nyugodtabbak, jobb a közérzetük, és magasabb kort is érnek meg, mint húsevő társaik. A hús- és cukorfogyasztás abbahagyásának előnyös mellékhatása még, hogy nagymértékben megőrizzük vele fogazatunk épségét, mivel a kalciumelvonáson kívül a fogszuvasodás leggyakoribb kiváltó oka, hogy a hús szövetei és a cukormaradványok beragadnak a fogak közé, és tökéletes eltávolításuk alapos fogmosás útján sem lehetséges. Ennek következtében a fogak között rekedt cukor megerjed, és az ily módon keletkező savak megtá­madják a fogzománcot, amelyet az el nem távolított húsmaradványok bomlasztó hatása tovább gerjeszt. A kutatók szerint a szánkban több mint 500-féle baktérium található, és ezek közül legalább 20 savat képez a cukorból. Fő táplálékuk a cukor, a fogak közé szorult húsban pedig intenzív szaporodásnak indulnak. Az eredmény ugyanaz: nagy mennyiségű sav, amely folyamatosan marja, vékonyítja a fogzománcot. Már IV. Henrik udvari orvosa is tudta, hogy a cukor árt a fogaknak. 600 évvel ezelőtt ezt írta róla: „A cukor megfeketíti a fogakat, és édes íze mögött keserűség lappang.”

Az egészséges életmód, a zöldség- és gyümölcsfo­gyasztásra való átállás járulékos hatása még, hogy szervezetünk öregedési folyamata lelassul. Ennek következtében testünk egyre ruganyosabbá, bőrünk pedig feszessé, rugalmassá, pattanásoktól mentessé válik. A böjtkúrák hatására ízlelőbimbóink regenerálódnak, és újra érezni fogjuk a rég elfelejtett ízeket. Emellett finomodik a szaglásunk, ami lehetővé teszi, hogy ismét észleljük az ételek finom illatát. Nem elhanyagolható előnye a vege­tarizmus­nak az sem, hogy a növényevő emberek testének kipárolgása sohasem olyan kellemetlen, mint a húsevőké, és ez a közér­zetünk javításán kívül megkönnyíti az embertársainkkal való kapcsolattartást is. A történelem során az emberiség legnagyobb bölcsei és a nagy vallásalapítók mind vege­táriusok voltak. Jézus a következőképpen óvta az embereket a húsevéstől: „Az állat húsa az emberben saját sírja lesz. Bizony mondom néktek, aki agyonvert állat húsát eszi, az a halál húsát eszi.”

Ezzel egyidejűleg a táplálkozás helyes módjáról is felvilágosított bennünket: „Egyetek mindig Isten asztaláról: a fák gyümölcseiből, a mezők magvaiból és füveiből; Állataitoknak az ő tejükből, és méheiteknek az ő mézükből. Mert mindaz, ami ezeken kívül vagyon, a Sátántól jő, és a bűnök a betegségek útjain a halálba vezet. Azok az eledelek viszont amelyeket Isten dúsan terített asztaláról esztek, erőt és ifjúságot öntenek a ti testetekbe, és soha betegséget nem láttok.” Ezek az intelmek közel 2000 éven át segítették a természetes táplálkozási szokások megőrzését. Az iparosítás előretörésével azonban ugrásszerűen megnövekedett az egészségtelen, és a feldolgozás következtében testidegen élelmiszerek fogyasztása. Németországi adatok szerint az emberek húsfogyasztása 1816 és 1934 között évi 14-ről 54 kg-ra emelkedett. Ezen belül a sertéshúsé 4 kg-ról 35-re nőtt. Ugyanakkor a kenyérfogyasztás évi 250-ről 115 kg-ra csökkent. Ez önmagában még nem lenne baj, de amíg a korpás- és a finomlisztből készült kenyerek aránya 1816- ban 90 : 10 százalék volt, 1954-ben pontosan a fordítottja.[14] A cukorfogyasztás is 2 kg-ról 24-re, a zsíré 3,5 kg-ról 36-ra emelkedett.

Tovább fokozta az egészségrombolást az élelmiszeradalékok és a tartósítószerek használatának nagyságrendnyi növekedése. Az Egyesült Államokban készült legújabb felmérés szerint tartósítószerekből tízszer, cukros üdítőitalokból pedig 27-szer többet fogyasztunk, mint 100 évvel ezelőtt. Búzából, hüvelyesekből azonban csak fele annyit; kukoricából, rozsból, árpából csupán az egyötödét; zöldségből és gyümölcsből pedig a harmadát. Ezek a kedvezőtlen arányok napjainkra tovább romlottak, és nem csak Németországra, valamint Amerikára, hanem a magas életszínvonallal rendelkező államok mindegyikére jellemzők. Ehhez járul még az alkoholfogyasztás és a dohányzás mértéktelen növekedése, valamint újkori jelenségként a kábítószer-élvezet. Ma is igaz tehát Seneca 2000 évvel ezelőtti megállapítása, hogy: „Az emberek nem meghalnak, hanem megölik magukat.”

Ebből az öngyilkossággal is felérő életmódból csak tudati felvilágosítással, és táplálkozási szokásaink radikális megváltoztatásával szabadulhatunk ki. Ennek leghatékonyabb formája a vegetariz­mus. Iktassuk ki az étrendünkből az egészségkárosító-, valamint az iparilag feldolgozott élelmiszereket, italokat, és térjünk vissza a természetes táplálék fogyasztására. Ezt azért is célszerű megtenni, mert a WHO jelentése szerint a tíz leggyakoribb halált okozó egészségügyi kockázati tényező közül hét az evésből és az ivásból származik. A vegetárius életmód végső célja, hogy felszabadítsuk a szervezetünkben rejlő öngyógyító erőt, a vitalitást. Ha ez sikerül, akkor egyre kevésbé szorulunk rá az akupunktúrára és egyéb gyógymódokra. Az akupunktúra lényege ugyanis, hogy többlet­energia-bevitellel, illetve az energiaegyensúly hely­reállításával növeli a sejtek ellenálló képességét, és ezzel a szervezet vitalitását. A vitalitást azonban nem pótolni kell, hanem megőrizni. Az aku­punk­túrának csupán a gyógyulási folyamat elindításában lehet átmeneti szerepe, egészségünket hosszú távon csak a szervezet öngyógyító mechanizmusa képes fenntartani.

A mérsékletes táplálkozás egészségmegőrző hatása már az ókorban is köztudott volt. Egy perzsa orvos jól fizető állásra vágyott, Ezért felkereste Musztafa kalifát, és megkérdezte, hogyan étkeznek. Nagy megrökönyödésére ezt a választ kapta:

Csak akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, s étvágyunkat akkor sem elégítjük ki teljesen.

Akkor hát itt semmi keresnivalóm sincs mondta az orvos, és továbbállt.

Később két sivatagi vándor betért a kalifátus egyik kocsmájába. Amikor már pukkadásig jóllaktak megütközve látták, hogy a szomszéd asztalnál a helyi vendégek csak beszélgetnek, nevetgélnek, és alig fogyasztanak valamit. Erre az egyik vándor odaszól a cimborájának: Te ismered a nyelvüket, kérdezd már meg, miért nem esznek-isznak? A másik felállt, odalépett a társasághoz, majd néhány perc múlva elképedve tért vissza.

Na, mit mondtak?

Képzeld, ezek olyanok, mint az állatok. Azt mondták, hogy ők csak akkor esznek-isznak,

   ha éhesek és szomjasak.

Ehhez a megállapításhoz kapcsolódik az a székely adoma is, melynek csattanója így szól: „Az ember nem tudja mennyi az elég, az állat viszont igen.”

Végezetül a mérsékletesség mellé még egy jó tanács. Amikor csak lehet, tartózkodjunk a szinteti­kus gyógyszerek szedésétől. A vegyi úton előállított gyógyszerek legtöbbször kigyógyítanak ugyan eredeti betegségünkből, de mellékhatásuknál fogva újabbakat hoznak létre helyette. A betegek majdnem fele csak azért kénytelen szedni egy másik gyógyszert is, hogy az előző mellékhatásait semlegesítse. Ennek persze szintén vannak mellékhatásai, mely sokszor oda vezet, hogy a páciens vegyszermérgezésben hal meg. A legfrissebb kutatási eredmények szerint nem csak a gyógyszerek hatóanyagai váltanak ki mellékhatást a szervezetben, hanem azok az adalékanyagok is, amelyeket a gyártás megkönnyítése érdekében kevernek az orvosságokba. Ilyen pl. a titán-oxid, a vas-oxid, a magnézium-sztearát, de a tejcukor is. A hivatalos statisztika szerint csupán az Egyesült Államokban évente 106 ezer ember veszíti életét különféle gyógyszerek mellékhatásai következtében. További 2,5 milliónál egészségkárosodás, sok esetben helyreállíthatatlan egészségrombolás alakult ki. Ez azt jelenti, hogy emiatt több ember hal meg, mint ahány áldozatot a közlekedési balesetek követelnek. Egy gyógyszergyár önkritikus fejlesztési igazgatója szerint: „Az egészség legfőbb akadálya a gyógyszeripar.”

A Földön minden betegségnek megvan a természetes gyógyszere, csak meg kell keresni. A Biblia szerint: „A gyógy­szereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg.” Ma már a gyógy­növények termesztése és forgalmazása annyira kiterjedt, hogy szinte min­­den betegségre találunk valamilyen természetes alapanyagú, mellékhatásmentes készítményt vagy gyógynövénykeveréket. A gyógy­­n­övénykúra előnye még, hogy alkalmazása nem függ a kortól, anyagilag mindenki számára elérhető, és keresztülvitele semmilyen szakismeretet sem igényel. Az akupunktúrás kezelés viszonylag drága, a házilag végezhető elektrostimulációs kezelés kivitelezésére nem mindenki alkalmas, de a gyógyteák fogyasztására, a gyógynövényfőzetből készült fürdők igénybevételére mindenki képes, aki él és mozog. Az ismert gyógynövények közül legintenzívebb és legsokoldalúbb hatást a csalán és a zsurló főzetével érhetjük el. Ha az emberiség a természetes gyógymódokra való áttérés során semmi mást nem tenne, mint rendszeresen igénybe venné ennek a két gyógy­nö­vénynek egészségmegőrző és gyógyító erejét, akkor a különböző megbetegedésekben szenvedők száma egyik évről a másikra minimum 10%-kal csökkenne. Ez nem csak az egyén szempontjából lenne előnyös, hanem járulékos hatásként, óriási mértékben csökkentené az egyes országok kormányainak egészségügyi kiadásait is.

Az alkalmazás legcélszerűbb módja, hogy az egyenlő arányban összekevert csalán és zsúrló­szá­rítmányból 1 kávéskanálnyi mennyiséget minden reggel 3 dl vízzel forrázzunk le, és lehetőleg ízesí­tés nélkül, éhgyomorra igyuk meg. Ezenkívül hetente egyszer alkalmazzunk gyógyfürdőt oly módon, hogy előző este ebből a gyógynövénykeverékből 5 dekagrammot áztassunk be 5 liter vízbe, másnap melegítsük fel forrásig, majd szűrjük bele a fürdővízbe. Vigyázat! Tartósan forralni, megfőzni nem szabad, mert akkor a hatóanyagai lebomlanak. A magas vastartalmú csalánból készített főzet mellesleg a hajhagymákra is kitűnő hatást gyakorol; megállítja a kopaszodást, serkenti a haj növekedését, és hozzájárul a korpásodás megszűnéséhez. Még intenzívebb hatást érhetünk el, ha friss növényeket alkalmazunk. Ebben az esetben az előírt mennyiség négyszeresét használjuk. Amennyiben magunk kívánjuk begyűjteni a számunkra szükséges gyógynövényeket, nagyon ügyeljünk arra, hogy a gyógyászati célra alkalmas mezei zsurló rendkívüli módon hasonlít a mérgező mocsári zsurlóra.

Ugyancsak intenzív gyógyhatás érhető el főleg nőknél a cickafark tea és -fürdő alkalmazásával. Feltétlenül meg kell még említeni a zsálya és a jól ismert kamilla széleskörű hatékonyságát is, amelyek a többi gyógynövénnyel összeha­sonlítva szintén kimagasló gyógyerővel rendelkeznek. Intenzív íze és magas illóolaj-tartalma miatt sokan kerülik a zsályatea fogyasztását. Ez a kellemetlenség azonban a helytelen készítési módnak tudható be. A zsályát ugyanis a csalánnal és a kamillával ellentétben nem forrázni kell, hanem főzni. 3 percnyi főzés után a zsályában lévő éterolaj elpárolog, és kioldódik belőle egy olyan enzim, amely az összes mirigy, porckorong és a gerincvelő számára létfontosságú. A csalán­teáról el kell mondani, hogy citrommal és mézzel ízesítve igen kellemes íze van, ezért egyre többen fogyasztják élvezeti céllal is. A csalántea egyébként nem csupán a mérgező anyagokat oldja ki a szervezetből, hanem gazdag ásványi­anyag-tartalma következtében segít leküzdeni a fertőző betegségeket, és enyhíti az ízületi és reumatikus fájdalmakat. Jelentős vas-, kalcium- és A-vitamin-tartalma pedig a hajunkra gyakorolt jótékony hatáson kívül rendbe hozza a körmeinket is. Ezen túlmenően ismert még a menstruációszabályozó szerepe, ami szintén magas vastartalmának köszönhető.

 A kombinált gyógynövénykivonatok összetett hatást fejtenek ki a szerve­zetre, és ennek következtében egyszerre több betegséget is képesek meggyógyítani. Ezen csodálatos hatású szerek közül különösen nagy gyógyereje van a svédcseppeknek. Dr. Samst svéd orvosprofesszor 18-féle gyógynövényből állította elő ezt a főzetet, és igen sok betegséget képes meggyógyítani ez a nemzetközileg elismert készítmény. A fitoterápia mellett ne feledkezzünk meg a szaunázás, valamint a gyógyvizek előnyös hatásáról sem, úgy fürdő-, mint ivókúra formájában. Utoljára, de nem utolsósorban említsük meg, hogy testünk regenerálódásának fontos feltétele még a sok mozgás, a szabad levegőn való kiadós séták, a napozás, az úszás, a jó kedélyállapot és a lelki kiegyensúlyozottság. Emellett a testmozgás a leghatékonyabb és legolcsóbb fogyasztó módszer, de nem használ minden esetben. Ahhoz hogy hatékony legyen, legalább 1 órán át kell tartania. A sportolás csak akkor jár fogyással, ha egyenletes megterhelést okoz.

A kiegyensúlyozott testmozgás során a szervezet az első 20 percben szénhidrátból nyer energiát. A glukózt és az izomszövetekben elraktározott glikogént bontja le oxigén segítségével. 20 perc múlva, miután az izmokat átszövő vérerek már kellően kitágultak, vagyis az izom megfelelő mennyiségű oxigénhez és tápanyaghoz jut, beindul a zsírégetési mechanizmus. A zsírsavakat a mellékvese velőállománya által termelt adrenalin hormon mobilizálja. Elsőként azoktól a zsírsavaktól szabadulunk meg, melyekben megtalálható az adrenalin hormon béta receptora. Ez a has bőre alatti zsírszövet, és az izomszövetekben raktározott zsírtömeg. Ezután következik a comb- és fartájék, majd a hasüregi zsírszövet. Ha a mozgásból eredő terhelés nem egyenletes, hanem hirtelen megnő, akkor tovább folytatódik a glukózból történő energiakinyerés, és a zsírsavak oxidációja elmarad. Ezért szoktak a élsportolók szőlőcukrot vagy csokoládét fogyasztani verseny után, mert a rendkívüli erőkifejtés következtében nagyon lecsökken a vércukorszintjük. A növekvő megterheléshez sok energia kell, és a szervezet energiát csak cukorból tud gyorsan előállítani. A zsírlebontás lassú folyamat, ezért ezt átmenetileg felfüggeszti. A zsírlebontáshoz nem impulzusszerű, hanem sokáig tartó, egyenletes megterhelésre van szükség. Ezért olyan hatékony a kocogás, vagy a lendületes séta. A testmozgás azért is tanácsos, mivel a csontritkulás lelassításának leghatékonyabb módszere, a csontok megterhelése.

A testmozgás igen kellemes módja a nevetés és a tánc. Nevetés közben összehúzódnak a mellkas és a has izmai, és finoman átmasszírozzák belső szerveinket. A gyomor és a bélrendszer megdolgozásával javul az emésztés. Ezen túlmenően erősödik a szívműködés, testszerte élénkül a vérkeringés. Kitágulnak az erek, és rövid idő alatt normalizálódik a vérnyomás. Mivel nevetéskor felgyorsul a légzés, a szövetek oxigén-, és tápanyagellátása is javul. A nevetéssel felszabaduló boldogsághormonok fájdalomcsillapító hatást váltnak ki, így testünket a fájdalom helyett kellemes bizsergés járja át. A nevetés segít megőrizni egészségünket, és leküzdeni a betegségeket. Leginkább az ízületi eredetű panaszokat gyógyítja. A szervezetben felszabaduló stresszhormonok ugyanis gyengítik az immunrendszert, mely által növelik sok betegség kockázatát, és a szervezet idő előtti elöregedéshez vezetnek. A nevetés tehát fiatalít, energetizál, nyugtat és méregtelenít. A rendszeres kacagással fogyhatunk is, mert az intenzív nevetés, sőt röhögés sok kalóriát éget el.

A nevetés jótékony hatását fokozza a ritmikus mozgás, vagyis a tánc. A tánc nem csak az öröm, a jókedv egyik kifejezési módja, hanem ősidők óta egyfajta terápia. Felszabadító, feszültségoldó, hangulatjavító, önbecsülés-növelő hatása van. Mint minden testmozgás, a tánc is feldobja az embert, és egészségmegőrző hatást gyakorol a szervezetre. Nő az energiaszintünk, fejlődik a kreativitásunk. Oldja a depressziót, könnyedséget vált ki, öröm- és felszabadultság-érzéssel tölt el bennünket. Ha táncolunk, gátlásainkat is könnyebben vetkőzzük le. Lelkünk mélyéről felhozza azokat a félelmeket, frusztrációkat, skrupulusokat, amelyek nyomasztanak bennünket, de szavakkal nem tudjuk kifejezni őket. A feszengés, a távolságtartás észrevétlenül oldódik, így közelebb kerülhetünk másokhoz. Ezáltal javulnak társas kapcsolataink. Ha csoportban táncolunk, megtapasztalhatjuk az együvé tartozás érzését, az összetartozás támogató erejét. A ritmikus mozgás megnyugtatja, lecsendesíti az elmét, és oldja a blokkokat. Az érzelmi problémák ugyanis a testben izomfeszültséget formájában tárolódnak. Amikor kilazulnak az izmaink, oldódnak érzelmi blokkjaink, ami pozitívan hat viselkedésünkre, lelkiállapotunkra.

A tánc fiziológiai hatása is igen jelentős. Mivel tánc közben izmaink a megszokottól eltérő módon mozognak, ellazulnak. A meridiánok blokkjai oldódnak, melynek következtében javul az egész test energia-, vér- és nyirokkeringése, anyagcseréje, beindul a tisztulása, az öngyógyulása. Tánccal javítható a mozgáskoordináció, az állóképesség, a ritmus- és egyensúlyérzék, valamint a testtartás is. Erősödnek a csontok, és az izmok, ruganyossá válnak az ízületek. A nevetéshez hasonlóan a tánc fokozza a vérkeringést, melynek következtében nő a szív véráteresztő képessége, és javul az erek állapota. Fokozódik a légzés, így több oxigén és tápanyag jut testszövetekbe, az agyba, ami lassítja elménk leépülését. Nem utolsó sorban a tánc fogyasztó hatást gyakorol szervezetünkre. Intenzív tánccal több súlyfeleslegtől válhatunk meg, mint egy párnapos fogyókúrával.

Azért a csekély gasztronó­miai örömért, amelyet a húsevés és a nagy szénhidráttartalmú édességek nyújtanak nekünk, kár feláldoznunk az egészségünket. A testi örömök csökkenéséért bőségesen kárpótolnak minket azok a lelki örömök, amelyek a betegségeinktől való megszabadulás, és az akadálytalan önmegvalósítás tudatából erednek. A természetes táplálkozás szabályainak következetes alkalmazása során egyre jobban kitisztul a szervezetünk, ami jelentős mértékben növeli a vitalitásunkat, és ezáltal az életkedvünket. Az eltávozó mérgek következtében nem csak a testünk lesz ruganyosabb, hanem a gondolataink is kitisztulnak, és az átlagosnál jóval hosszabb élettartamra számíthatunk. Tovább fokozhatjuk ezt a hatást, ha a testünk regenerálásán kívül a lelkünk megfiatalítására is gondot fordítunk. Nem törvényszerű ugyanis, hogy az ifjúság hamvával együtt lekopjon az öröm is az arcunkról. Vegyük figyelembe azt az örök érvényű tapasztalatot, hogy a derű, a megértés, a humor és az élményekre való fogékonyság olyan lelki smink, amely belülről késlelteti az öregedést. Ne szégyelljük tehát az érzéseinket; legyünk lelkileg nyitottak, és tegyük túl magunkat azon az előítéleten, amely az idősebb korosztály szerelmi életét övezi. Életünk alkonyán ugyanis a szerelem finomítja a magatartást, elsimítja az öregkor torzulásait, karbantartja a testi-lelki kondíciót, és megaján­dékoz a fiatalság érzésével.

A szerelemnek hódolva azonban ne feledkezzünk el teljesen a korunkról, különben könnyen úgy járhatunk, mint Goethe. A lélek ugyanis nem öregszik együtt a testtel, ami sok bajjal járhat. Ennek legismertebb esete, amikor a 74 éves Goethe Marienbadban halálosan beleszeretett a 17 éves Ulrike von Lewetzow nevű csitribe. Egyik sétájuk alkalmával a leányzó a bohó szerelmesek szokása szerint kergetőzni kívánt, és eliramodott egy hegyi ösvényen. Az öreg költő utána, de megbotlott, és elhasalt. A lélek kortalanságának érzete eredményezte azt a jelenetet, amelyben a világ költőfejedelme porban fetreng, míg a buta liba trillázva eltűnik a fák között.

Szeretetünk megnyilvánulását a hozzánk legközelebb álló személyeken kívül terjesszük ki legalább egy mosoly erejéig minden emberre, aki körülvesz bennünket. Amerikában az ismert „keep smiling” szlogen nem azért vált olyan népszerűvé, mert elősegíti karrierünk alakulását, hanem mert a fejlettebb társadalmak már tudják, hogy a mosoly a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Ezen túlmenően a mosoly olyan, mint a szeretet; senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazda­gabb általa. Szeretetünk önzetlen megnyilvánulása során gondoljunk arra is, hogy senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.

 

Budapest, 1990. március

 


III. fejezet

 

KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS

 

KÉSZÜLÉKEKHEZ;

 

PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS

 

Az előző két fejezetben az akupunktúra házi használatra szánt változatának, az elektrostimu­lációs kezelésnek a szabályait vettük sorra, kiegészítve az egészséges táplálkozásra vonatkozó ajánlásokkal. Mielőtt belevágnánk az ezotéria sűrűjébe, maradjunk még egy kicsit ennél a témánál.

 

A felhasználási mód kiszélesítése

 

Aki az I. és II. fejezetekben közölt kezelési szabályokat maradéktalanul elsajátította, az mind a készülék haszná­latában, mind meridiánjai energia­szintjének kiismerésében már olyan tapasztalatra tett szert, hogy a legtöbb betegségén képes úrrá lenni. Ebben a stádiumban gondot már csak a kezelés időigényessége jelent. Amíg a hagyományos akupunk­túrás gyógyításnál az orvos több tűt is használ egyszerre, nekünk az egyes meridiánpontokat egyenként, egymás után kell kezelésbe vennünk. Ez a probléma is megoldható azonban egy kis átalakítással. Mivel tartós kezelések során a kombinált elektródás kábelt a fokozott áramterhelés miatt szinte már nem is használjuk, forrasszuk le róla az elektródafejet, és szereljük a kétrészes kábel földelő elektródájának helyére. Így egy olyan „öszvér” kábelt kapunk, amelynek mindkét végén tűs elektróda van. Ezután kapcsoljuk a készüléket kezelőáramra, és az egyik elek­tróda hegyét érintsük a bal oldali meridiánunk, míg a másik elektróda hegyét a jobb oldali meridiánunk megfelelő pontjához. Most mindkét elektróda kettős feladatot lát el, egyrészt fő elektródaként, másrészt a másik elektróda segéd­elektródájaként funkcionál. Ezzel a módszerrel egy­szerre vehetjük kezelésbe a szimmetrikus meridiánpont­jainkat, felére csökkentve ezáltal a kezelési időt. Ily módon a szimmetrikus meridiánpontokon kívül két egymástól független akupunktúrás pont is kezelhető.

Az eddigiek közül ez az eljárás biztosítja a leggyorsabb és leghatékonyabb kezelést, és egyéb testrészeink is itt vannak legkevésbé kitéve felesleges áramterhelésnek. Ennek a típusú kezelésnek a hátránya viszont, hogy alkalmazása komoly gyakorlatot igényel, így csak azok folyamodjanak ehhez a mód­szerhez, akik már nagy rutinra tettek szert az elektrosti­mulációs készülékek használatában. További hátrányt jelent még ennél a módszernél, hogy csak nagyon körülményesen valósítható meg a pontkeresés, de ez nem is olyan nagy baj, mert ezt a technikát többnyire azok fogják alkalmazni, akik behunyt szemmel is megtalálják már a meridiánpontjaikat. Ha a kezelőáram után­állí­tására lenne szükség, nyugodtan engedjük el az egyik elektródát, mert a tű által hátrahagyott mé­lye­désbe könnyen visszatalálunk. Természe­tesen ezzel a módszerrel csak a lábainkat, a törzsünket és fejünket tudjuk kezelni. Két kezünk és hátunk meridi­ánjainak kezelésénél segítséget kell igénybe vennünk. Akár magunk, akár segítséggel végezzük a kezelést, az elektródákat úgy kell irányítani, hogy mindkét akupunktúrás pontnál érezzük a csípést, ellenkező esetben féloldalas lesz a hatás. Aszimmetrikus meridiánjaink kezelésénél hagyományos módon is használhatjuk az átalakított vezetékeket úgy, hogy az egyik elektródát lehelyezzük a padlóra, és sarkunkkal finoman rálépünk a hegyére. Mivel itt a földelő elektróda mérete kisebb, mint az eredeti gyári kivitelé, megfelelő intenzitású áramot csak új elemmel tudunk beállítani. Egy kis átalakítással azonban ez a hátrány is megszüntethető. Ha a csatlakozó dugó földpólusa mellé beforrasztunk egy pótvezetéket, és annak a végére szereljük a segédelektródát, akkor készülékünket egyenértékűen használhatjuk mind szimmetrikus, mind pedig aszimmetrikus kezeléseknél. Az összecserélhetőség elkerülése érdekében a tűs elektródákat lássuk el egyértelmű jelzésekkel. Erre azért van szükség, mert aszimmetrikus kezelésnél áram csak az aktív elektróda és a földpólus között folyik. (A két egyforma tűs elektróda közül az az aktív, amely a készülék pontkereső állásában a földelő elektródához érintve sípoló hangot vált ki.)

 

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

 

A természetes gyógymódok közül a betegségek gyógyítá­sának csak egyik módja az akupunktúra. A vitalitás visszaszer­zésének több természetes útja is van, melyek közül a leghaté­konyabbak a II. fejezetben is említésre kerültek. A helyes táplálkozás nagyon fontos szerepet tölt be egészségünk megőrzésében, de sajnos betegségek így is előfordulhatnak. A történelem során az ember életfeltéte­leinek fennmaradásán túlmenően egészségének fenntartásáért is örök harcot folytatott. A betegségek leküzdésének legősibb módszere a böjtölés volt. Sajnos ezt az egyébként nagyon eredményes módszert a civilizált társadalom szinte teljesen elfelejtette. Az állatvilágban még ma is ez a leghatékonyabb módja a betegségek legyőzésének, de az ember már méltóságán alulinak tartja, hogy ilyen primitív módszerekkel gyógyítsa magát. Betegségeink gyógyulását pedig nagy­mértékben elősegíti a szervezet tehermentesítése. Egészséges táplálkozással, a luxuskalória-fogyasztás megszüntetésével a szervezet jelen­tős energiatartalékokat képes felszabadítani és a beteg helyre irányítani, elősegítve ezzel a gyors gyógyulást. Sokan azonban agyonetetik hozzá­tartozóikat, féltve őket a betegség alatti legyengüléstől. Ezzel viszont éppen ellenkező hatást érnek el, mert a gyógyuláshoz szüksé­ges energia nagy részét az emésztés munkája köti le. Néhány napos böjtöléstől még senki sem halt éhen, a kondíció helyreállítását akkor is ráérünk elkezdeni, amikor a beteg már meggyógyult. Mellesleg a böjtölés nem csupán a beteg embereknek használ. Mindenki számára ajánlatos hetente legalább egy böjtnapot tartani. Ezen a napon csak gyümölcslevet és kevés friss gyümölcsöt fogyaszthatunk. A böjtöt zöldséglével és frissen fogyasztott nyers zöldséggel is végezhetjük, de semmiképpen ne alkalmazzunk zöldséget és gyümölcsöt vegyesen, mivel az eltérő emésztési idő következtében megerjedő gyomortartalom sejtmérgezést okoz. Ez az életmód főleg a túltáplált emberek egészségét be­folyásolja rendkívül előnyös módon.

A természetes életmódon kívül az egészség megőr­zésének nagyon fontos követelménye még a mérsékletesség. Az ember kizárólag akkor képes megőrizni az egészségét, ha harmóniában él a természettel. A természet nem tűri a túlzásokat, a kilengéseket, az egyensúly felborítását. Testünk és lelkünk harmóniáját csak akkor tarthatjuk fenn, ha mérsékletesen élünk. Amennyiben életünket nem hozzuk összhangba a világ, a teremtés rendjével, akkor kitesszük magunkat mindazon veszélynek, amely az egyensúly törvényének megsértéséből ered. A természetes életmódtól való eltávolodás, és a helytelen életvitel törvény­szerűen vezet a különböző betegségek kialakulásához. Sokan akkor döbbennek rá, hogy az emberi létnek nem elválaszthatatlan velejárója az egészség, amikor váratlanul beteggé válnak. Ekkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a sorsot hibáztassuk szerencsétlen állapotunkért, és várjuk a csodát, amely megszabadít bennünket a kínjainktól. Erre azonban hiába várunk. Aki a természet törvényeinek megsértése következtében megbetegszik, az ne várja az isteni csodát, mert Isten egy esetleges beavatkozással nem fogja szentesíteni az egész­ségtelen életmód bűnét. Amit mi rontottunk el, azt nekünk kell helyrehozni. Isten egyébként sem segít olyan dolgokban, amelyet némi akarat­erővel az ember is képes végrehajtani. Nem elég tehát elvárni a gyógyulást, valamit tenni is kell érte. Aki felhagy korábbi önpusztító életmódjával, és tudatosan keresi a gyógyulás legmegfelelőbb módját, az előbb-utóbb vissza­szerzi korábbi egészségét.

A mérsékletes táplálkozás egyébként nem csak betegség idején, hanem a normál életvitel során is tanácsos. János apokrif evangé­liumában a következő intelmekkel próbálta Jézus rávezetni az embereket a helyes táplálkozási ­rendre: „Ne zavarjátok gyakori étkezésekkel az angyalok munkáját testetekben, mert bizony mondom néktek, aki több mint kétszer eszik naponta, az a Sátánnak munkáját cselekszi az ő belsejében. Csak akkor egyetek, amikor a nap a legmaga­sabban áll az égen, és akkor, amikor leáldozik, és soha betegséget nem fogtok látni. Ha pedig azt akarjátok, hogy Istennek angyalai hangosan vigadjanak testetekben, a Sátán pedig jó messzire elkerüljön benneteket, akkor naponta csak egyszer üljetek az Úr asztalához, és hosszú életetek lesz a Földön.” Egyébként Jézus tanításai ezen a ponton szervesen beilleszthetők a tudományos kutatások legújabb eredmé­nyeibe is. A táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek ugyanis rájöttek arra, hogy a szervezet az élelem feldolgozását három fázisban végzi. Az első, a táplálékfelvétel fázisa, déltől este 8 óráig tart. Ezt követi a felszívódás fázisa, este 8-tól hajnali 4 óráig, majd a napi ciklust a salaktalanítás fázisa zárja hajnali 4-től délig. Ezért nem tanácsos reggel és délelőtt jelentős feldolgozást igénylő táplálékot magunkhoz venni, mivel ezzel lehe­tetlenné tennénk a szervezet salaktalanítását. Ugyancsak nem tanácsos este 8 óra, vagyis napnyugta után étkezni, mert ezáltal felborítjuk a táplálék-feldolgozás rendjét, eltoljuk, összezavarjuk az egyes fázisokat.

[

Az energetikai úton történő gyógyítással kapcsolatban feltétlenül meg kell még említeni, hogy egyes anyagok nem csak belülről, de kívülről is képesek hatni a testmeri­diánjainkra, megszüntetve ezzel számos betegségünket. Ennek egy konkrét példáját a svédcseppek alkalmazási módja szolgáltatja. Mária Treben -nek az „Egészség Isten patiká­jából” című könyv írójának a javaslata alap­ján ez a II. feje­zetben említett gyógynövényfőzet a belső használaton túlmenően a testen kívül elhelyezve is képes befolyásolni a szervezetet. Ennek bizonyítására több olyan eset is szolgál, amikor a beteg éjszakára svédcsep­pekbe mártott vattát dugott az olajjal bekent fülébe, és reggelre megszűnt az évek óta tartó orvosok által gyógyíthatatlannak nyilvánított süketsége. Egyes természetgyógyászok egyre nagyobb meggyőződéssel állítják, hogy a gyógynövények nem leszakítva, kisajtolva, vagy megszárítva fejtik ki mara­déktalanul a hatásukat, hanem élő állapotban. Ha valaki belefekszik abba a gyógynövénybe, amelynek az energiakisugárzása leginkább képes hatni a beteg szerv aurájára, vagy párnáját illetve matracát ezekkel a növényekkel tölti meg, akkor jóval intenzívebb hatást ér el, mintha azt a gyógynövényt megszárítva, és apróra zúzva a testébe juttatná. Ennek alapján ma már olyan szabadalmi bejelentésekről is hallani, ahol a feltaláló egy különleges technológiai eljárással gondoskodik arról, hogy a felhasznált gyógynövények aurája a lehető legkisebb mértékben sérüljön meg a feldolgozás során.

A gyógynövények meridiánokra gyakorolt hatását támasztja alá az a tapasztalat, hogy nem mindegyik gyógynövény használ mindenkinek. A legtöbb füvészkönyv egyáltalán nem említi, hogy az egyes betegségekre javasolt gyógynövények nem csak javíthatnak, de ronthatnak is a beteg állapotán. Ebben az esetben valószínűleg az történik, hogy a javasolt növények hatást gyakorolnak ugyan a szervezetre, de közülük némelyik éppen ellenkezőleg befolyá­solja a betegségért felelős meridián állapotát. Előfordulhat, hogy az ajánlott gyógynövény tovább csökkenti az energiahiányos meridiánunk töltöttségi szintjét, vagy közvetett hatásánál fogva rátölt a betegséget kiváltó telített meri­diá­nunkra. Ezért a fitoterápia alkalmazása során az ajánlott gyógynövényeket akár tea, akár fürdő formájában egyenként próbáljuk ki, és kizárólag akkor alkalmazzuk tartósan, ha egyértelmű és jelentős javulást tapasztaltunk egészségi állapotunkban. Ennek a kellemetlen hatásnak az elkerülése érdekében soha ne használjunk kellő szakértelem nélkül összeállított gyógynövénykeveréket. Különböző növények főzetét csak abban az esetben keverjük össze, ha külön-külön meggyőződtünk mindegyik összetevő hatásos­ságáról. Mivel könnyen előfordulhat az is, hogy a szerve­zetünkben az egyes gyógynövények lerontják vagy csökkentik egymás hatását, ezért a legtöbb természetgyógyász nem ajánlja, hogy 2-3-féle gyógynövénynél többet alkal­mazzunk egyszerre.

Az sem szerencsés dolog, ha túl sokáig használjuk valamely gyógynövény főzetét. A csalántea pl. kiválóan alkalmas a vashiány megszüntetésére, de ha éveken át folyamatosan isszuk, akkor fokozott vizelet-kiválasztást vált ki a szervezetben. Ennek ellenére ne mondjunk le a herbatea rendszeres fogyasztásáról, de az általunk kedvelt gyógynövények főzetét felváltva igyuk. Egyik nap csalánból, a másik nap bodzavirágból, hársfavirágból, kamillavirágból, csipkebogyóból stb. készült teát. Minél szélesebb a választék, annál kisebb a hatóanyagok felhalmozódásának, a szervezet túltelítődésének veszélye. Ezen a téren szinte korlátlanok a lehetőségeink, 620 ezer növény, bokor és faféle él a Földön. Közülük mindössze 150-et használunk a napi gyakorlatban gyógynövényként. További 150-et esetenként. Ez a 300 faj csupán 0,5 ezreléke a teljes növényállománynak.

Kitűnő alternatív megoldás a zöld tea fogyasztása. Jóval több vitamint és ásványanyagot tartalmaz, mint a szárított teafű, és kevesebb koffein van benne. Zsíroldó hatása is van, ezért hatékony fogyasztó szer. Különösen előnyös a dohányosoknak, mert a legújabb vizsgálatok szerint segít megelőzni a szájrákot. A benne található polifenolok megindítják a rákos sejtek önmegsemmisítő mechanizmusát. Nálunk kevesen ismerik a vörös teát. Nem a zöld, illetve a fekete teafű félig érlelt változatáról van szó. A rooibos egy dél-afrikai cserje zsenge hajtásaiból készül. Az ottani lakosság évszázadok óta issza. Finom, édeskés íze kedvező élettani hatással párosul. A vörös tea koffeinmentes, ásványi anyagokban (kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz) gazdag. Cserző­anyag­tartalma alacsony, ezért nem keserű, mint a zöld tea. Antioxidánstartalma lassítja az öregedést. Reggel élénkítő, nappal szomjoltó, este nyugtató hatású.

Hasonló a helyzet más gyógyító eljárások esetén is. Egy nem mindennapi módszert kiragadva még a teleterápia sem használ mindenkinek. 1988-ban Kaspirovszkij a kijevi televízióban távgyógyítást végzett eunézisben (ágybavi­zelésben) szenvedő gyerekek számára. A stúdióba érkezett levelekből ítélve a telekommunikációs úton szervezett szeánsz meglehetősen sikeresnek bizonyult, más­nap reggel 300 ezer kis beteg ébredt száraz lepedővel. Ha egy orvos ennyi beteget hagyományos úton akart volna meggyógyítani, akkor 100 éven át rendelhetett volna reggeltől estig. Ennek ellenére ez a gyógymód sem bizonyult mindenhatónak, voltak akikre károsan hatott. A nagy nyilvánosság előtt zajló pszichoterápia alatt pl. több ezer teljesen egészséges férfi egyszer csak elkezdett futkosni a vécére, pedig nem volt rá szükségük. Azok a távhipnózis útján küldött energiasugarak, amelyek a beteg gyerekeket meggyógyították, az egészséges embereknél éppen ellenkező hatást váltottak ki. Szerencsére a vizelési ingeren kívül nem történt komoly bajuk, nem úgy mint annak az asszonynak, aki a világhírű parafenomén fájdalommentes szüléssel kapcsolatos előadását nézve hir­telen nyilallást érzett a hasában, és a „méhe lecsúszott”. Másnap az orvosok megállapították, hogy méhsüllyedése van. Előtte teljesen egészséges volt. Vigyázni kell tehát a bioenergián alapuló gyógyító technikákkal, mert ami az egyik embernek jó, az nem biztos, hogy a másiknak is használ.

 

Sokan nem is gondolnák, hogy a különböző anyagok aura-helyreállító hatását ma már tudományos alapossággal felmérték, és a gyakorlatban is alkal­mazzák. Egy angol mérnök pl. több ezer különböző anyagot gyűjtött össze a laborató­riumában erre a célra. Először megvizsgálja a beteg auráját, majd egy varázsvesszővel kiválasztja a polcrendszerben elhelyezett anyagok közül azt, amely képes a beteg meridián­jainak energiaegyensúlyát helyreállítani. A kiválasztott nagy tisztaságú anyagot utána behelyezi egy saját maga által konstruált berendezésbe, ami tudományos alapossággal összehasonlítja az anyagból kiáramló energiasugárzás spektrumát a beteg aurájával. Ha a két görbe harmonizál egymással, akkor már semmi mást nem kell tenni, mint kiválasztani azt az ételt, gyógynövényt vagy gyógyvizet, amely nagy mennyiségben tartalmazza az aura regenerálásához, és ezzel az egészség helyreállításához szükséges anyagot. Ilyen gyógyvizet azonban ma már mesterséges úton is állítanak elő úgy, hogy desztillált vizet különböző jellegű és rezgésszámú szub­atomi energiával sugároznak be. Amennyiben a beteggel olyan jellegű vizet nyeletnek le, amelynek a kisugárzása harmonizál a beteg szerv aurájának energiasu­gárzásával, akkor ez az elektromágnessel kezelt víz képes arra, hogy helyreállítsa a betegségért felelős meridiánok energiaegyensúlyát, és ezzel megszüntesse a betegséget.

Ennek a gyógymódnak egy speciális változata a Bach-féle virágterápia, melynek alapjait egy angol tudós, Edward Bach dolgozta ki az 1930-as évek elején. Ennél a módszernél különböző vadvirágok műszerekkel is kimutatható energiakisugárzását használják gyógyításra oly módon, hogy a páciens elé kirakják a jelentősebb vadvirágokról készült színes fotókat, és ezekből a beteg kiválasztja a számára legszimpatikusabbakat. A diagnózist követően a kiválasztott virágokból készült kivonatokkal végzik a gyógyítást. Ez a módszer ma már annyira kifinomult, hogy a kellő szakis­merettel rendelkező természetgyógyá­szok a megnevezett virágok alapján meglehetősen pontos képet tudnak kialakítani a beteg szellemi, pszichikai és fizikai állapotáról. A Bach által kiválasztott 38 virág színes fotója, és hatásuk leírása a Természetgyógyász Magazin 2003. májusi számában található (24-29. oldalak. Csak színes fénymásoló géppel érdemes kimásolni, mert fekete-fehérben használhatatlanná válnak.) A Bach-féle virágterápiával rokon gyógymód az aromaterápia, ami tulajdonképpen nem más, mint a természetes eszenciákkal történő gyógyítás kiterjesztése az összes növényre. Ebben az esetben tehát az alkoholban tartósított kivonat készítése nem csupán a virágokra korlátozódik.

Ezek után már az sem lenne meglepő, hogyha kiderülne, hogy a baktérium- és vírusölő, valamint a hiányzó anyagokat pótló gyógyszereken kívül a legtöbb szintetikus készítmény szintén energetikai úton gyógyít, és nem pedig vegyi úton, mint ahogy azt jelenleg hisszük. Ebben az esetben az a komikus helyzet állna elő, hogy a hivatásos orvosok gyógyeljárása a legtöbb esetben ugyan­olyan hatást fejt ki a szervezetre, mint a gyógynövények, eltekintve a szintetikus előállítás következtében fellépő mellékhatásoktól. Könnyen meglehet tehát, hogy a hivatalosan elismert orvostudomány ugyanazt az eljárást nyilvánítja kuruzslásnak, amit kerülő úton, modern tudományos eszközökkel kivi­telezve ők is alkalmaznak.

[

Említést kell még tenni a természetes gyógyítás egy különleges módjáról, a homeopátiáról. Ennek az egyre divatosabbá váló tudományágnak azonban ma még nem eléggé tisztázott a hatásmecha­nizmusa. Sokak szerint lehetetlen, hogy azok a gyógynövénykivonatok és vegy­szerek, amelyeket a homeopátiával gyógyító orvosok sokszor egymilliomodnyi hígításban nyeletnek le a beteggel, képesek legyenek bármilyen gyógyító hatást kifejteni a szervezetre. Nem zárható ki az a feltételezés, hogy ennél a Samuel Hahnemann német gyógy­szerész által közel 200 évvel ezelőtt kidolgozott eljárásnál az autoszuggesztió váltja ki a gyógyító hatást, és nem az a néhány molekulányi idegen anyag, amelyet a testbe juttatnak. Ezt az állítást látszik alátámasztani az a körülmény is, hogy a homeopátiá­val kezelő orvosok a gyógyítás megkezdése előtt kb. 150 kérdést tesznek fel a páciensnek betegségével kapcsolatban, és ezzel szinte átprogramozzák az agyát. Ily módon akaratlanul is egy gyó­gyu­lást elősegítő pozitív programot ültetnek el a tudatalattijában. A homeopátiás szerek azonban az állatokra is hatnak, és ez egyértelműen cáfolja, hogy az önszug­gesztiónak szerepe lenne ebben a gyógymódban. Az állat ugyanis nem tud arról, hogy neki ettől a szertől meg kell gyógyulni, mégis látványos és gyors javulás áll be az állapotában.

Egy másik, a valóságot jobban megközelítő magyarázat szerint a gyógyulás oka az, hogy a hatóanyag energi­a­nyomokat hagy a hígításhoz használt alkoholban, és tulajdonképpen ez az energiasugárzás gyógyítja áttételesen a beteg szöveteket. A természetgyógyászok szerint a lépcsőzetes hígítás valamint az összerázás következtében fokozatosan leválik az étertest a hatóanyagról, és hozzákötődik a hígító anyaghoz, tehát a továbbiakban az alkohol lesz ennek a szubatomi energiaképletnek a hordozója. Ebből következik, hogy a homeopátiás gyógyszer nem is a fizikai testre gyakorol hatást, hanem az étertestet befolyásolja. Speciális sugárzásával az ember éteri vázán javítja ki azt a hibát, amely a fizikai testre áttevődve létrehozta a betegséget. Az étertest korrigálása maga után vonja a fizikai test gyógyulását is, a homeopátia tehát nem a testi tüneteket, hanem az okot gyógyítja, közvetlenül a forrásnál hat.

Még ennél is kézenfekvőbb az a magyarázat, hogy a homeopátia tulajdonképpen nem tesz mást, mint aktiválja a szervezet öngyógyító mechanizmusát, mivel a homeopátiás gyógyítás során legtöbbször ugyanazt az anyagot használ­ják speciális hígításban, amely az egészséges szervezet megbe­tegedését okozta, illetve olyan tüneteket vált ki, amelyek leginkább hasonlítanak a beteg panaszaihoz. A betegség gyógyításának, az immunitás kialakításának ezt a módját a hagyományos gyógyítás is elterjedten alkalmazza, hiszen a védő­oltások jelentős része ugyanezen az elven fejti ki a hatását a szervezetben. Különbség csak a hígítás mértékében van, és ez okozza a bizonytalanságot, amely ennek a gyógyító módszernek a megítélése terén tapasztalható. A gyógyszervegyészek szerint ugyanis a homeopátiában alkalma­zott egymilliomod­nyi vagy annál is kisebb hígítású szerek képtelenek mozgásba hozni a szervezet immun­rendszerét, így a gyógyító erő inkább az előző magyarázatban keresendő.

Ezt a feltételezést támasztja alá az a tapasztalat is, hogy minél nagyobb hígításban állítjuk elő a homeopátiás gyógyszereket, annál erősebbek. Tehát minél kevesebb bennük az eredeti hatóanyag, annál intenzívebben gyógyítanak, amiből az a következtetés vonható le, hogy a homeopátiás szerek hatásmechanizmusában a kiindulási anyagnak, mint vegyületnek semmi szerepe sincs. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Hahnemann és követői a kúrák során szinte kizárólag a D 30-as hatványt alkalmazták, márpedig kémiai tanulmányainkból tudjuk, hogy a 23. hatvány után már egyetlen molekula sem marad az eredeti anyagból az alkoholban. Sőt a legtöbb homeoterapeuta azért alkalmaz legalább harmincszor 1 : 10 arányban hígított szert, hogy biztos legyen benne, már nem anyaggal dolgozik. Ennek alapján belátható, hogy a homeopátia lényege nem a hígítás, hanem a hatványozás.

Ennél is nagyobb hígítást alkalmaznak a centizimális rendszerben. A „CH”-val jelölt hígítás úgy készül, hogy az alapszer 1 részéhez 99 rész oldószert adnak, és vibrátorral erősen összerázzák. Ezt a folyamatot dinamizálásnak, vagy potencirozásnak nevezik. Az ily módon energetizált folyadékot 1 CH-val jelölik. Ha ebből elveszünk 1 részt, és újból 99 rész oldószerrel keverjük össze, akkor 2 CH erősségű szert kapunk. A gyógyszertárakban 30 CH-nál erősebb homeopátiás szereket nemigen árulnak. Jelen esetben ez az alapanyag latin neve mellett feltüntetett szám azt jelenti, hogy a szert 30-szor hígították 1/100-ra, 30 dinamizálással. Léteznek „M”-el jelölt 1/1000 hígítású homeopátiás szerek is, de ezek olyan erősek, hogy csak kutatási célokra használják. A homeopátiás szerek száma ma már meghaladja a 3000-et. Szinte nincs olyan betegség, amelyre ne készítettek volna homeopatikus gyógyszert. A többségét tablettázva, a hagyományos gyógyszerekhez hasonlón forgalmazzák.

Nagy előnyük még ezeknek a szereknek, hogy nem váltanak ki allergiát, gyógy­szer­függőséget, elvonási tüneteket. Ennek oka, hogy a homeopátiás keze­léseknél minimális mennyiségű gyógyszert alkalmaznak, melynek hatása célzott; ott hat, ahol kell. Ezzel szemben az allopátiás kezeléseknél nagy mennyi­ségű gyógyszert használnak, amely mindenhol hat; ott is, ahol nem kell. Erre a működési módra vezethetők vissza a mellékhatásai is. Az eredmény is különböző. A homeopátia alkalmazása során a gyógyulás maradandó, és szelíden zajlik le, míg az allopátiánál a hatás agresszív, és rövid ideig tart. Ráadásul a hagyományos gyógyszerek csökkentik a beteg vitalitását, míg a homeopátiás szerek növelik az életminőséget. A mellékhatás-mentességen kívül a homeopátiás gyógyszerek nagy előnye, hogy gyorsan hatnak. Bevételük után 1 órán belül megmutatkozik a hatásuk, enyhülnek a fájdalmak. Sokszor már néhány perc múlva jobban leszünk tőle. Ha nem, próbálkozzunk másik készítménnyel. Ártani nem tudunk vele, mert a homeopátiás szerek nem mérgezik a szervezetet. Amennyiben nem megfelelő szerrel próbálkozunk, csupán annyi történik, hogy a szervezet nem reagál rá. Sokak számára nem elhanyagolható szempont, hogy a homeopátiás szereket egészséges embereken próbálják ki, a kifej­lesztésükhöz nincs szükség állatkísérletekre. Többek között ennek tudható be, hogy az áruk is viszonylag alacsony.

Arra azonban ügyeljünk, hogy a kávé, a mentol-, eukaliptusz- és kámfortartalmú anyagok, valamint a parfümök felfüggesztik a hatásukat. Ezért a kúra időtartama alatt ne együnk mentolos cukorkát, ne igyunk borsmenta- illetve fodormenta-tartalmú teát, és ilyen kenőcsö­ket, balzsamokat se használjunk. A homeopátiás szert óvjuk a tűző napfénytől, és túl meleg, illetve túl hideg helyre se tegyük. A hagyományos vegyszeres gyógyszerek közé se rakjuk. Speciális előírás, hogy ezt a fajta gyógyszert olyan helyen kell tartani, ahol mágneses vagy elektromágneses sugárzás nem érheti, mert ez megzavarja a benne elnyelődött szubatomi energia struktúráját. Tehát ne tegyük mágnes, mikrohullámú sütő, rádió, televízió vagy számítógép közelébe. Amennyiben tabletta formájában forgalmazzák a szert, ne nyel­jük le, hanem a nyelvünk alatt szopogassuk el, mivel a benne elnyelődött specifikus energiahullám a száj nyálkahártyájáról szívódik fel leghatékonyabban. A homeopátiás szerek szedése nincs étkezéshez és napszakhoz kötve, de előtte és utána fél óráig nem tanácsos enni, inni, fogat mosni.

Mint minden gyógyszer, gyógynövény, a homeopatikus szer is túladagolható. Ezért ha meggyó­gyultunk, vagy káros hatást gyakorol a szervezetünkre, hagyjuk abba a szedését. A hagyományos, ve­gyi alapú gyógyszerekkel ellentétben a homeopatikus szereket nem lehet mennyiségileg túladagolni. A Szkeptikusok Tárasága gyakran szervez nemzetközi kampányokat, ahol önkéntesek fejenként egy-egy doboz homeopatikus szert nyelnek le, majd fennhéjázva bizonyítgatják, hogy semmi hatást sem gyakorolt rájuk.) Valóban nem, mert a szervezetre egy marék homeopatikus szer ugyanannyi hatást gyakorol, mint egyetlen szem.[15] Ha valaki érezhető hatást akar elérni, naponta kell szednie ezt az energiával átitatott szert. Túladagolás pedig akkor fordulhat elő, ha sokszor szedjük. A homeopatikus szer ugyanis nem gyógyszer, hanem információ. Aki túl akarja adagolni, az nem sokat vegyen be belőle, hanem sokáig használja. Majd meglátja, hogy ártalmatlan-e. (Túlhasználat esetén többnyire azokat a tüneteket váltja ki, melyeknek gyógyítására szolgál. Olyan, mint az akupunktúra vagy a magnetopresszúra. Ha egy meridián valamely pontjában energiahiány van és feltöltjük, megszűnik a betegség. De ha túltöltjük, visszatérnek a tünetek. Most nem az energiahiány, hanem az energiatúltengés miatt.) A szkeptikusok bohóckodása csak azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs a homeopátia működési mechanizmusáról. Az új módszerek ellenzői már számtalanszor tanújelét adták annak, hogy könnyebb valamit nevetségessé tenni, mint elmélyedni benne és megérteni. Ezekkel az akciókkal nem a homeopátiát járatják le, hanem a saját korlátoltságukat bizonyítják.

A természetes gyógymódok működési mechanizmusának megértése csak abban az esetben lehetséges, ha tisztában vagyunk a gyógyítás alapjaival is. A „tudományos” alapokon álló hivatalos gyógyítás szoros értelmezési összefüggésben áll a homeopátiával. Erre utal az allopátia elnevezés is, amelyet Hahnemann vezetett be a vegyileg előállított gyógyszerekkel való gyógyításra. Hahnemann mindkét kifejezést görög eredetű szavakból alkotta meg, hogy a két gyógyítási irányzatot jól elkülönítse egymástól. A homeopátia lényege, hogy a hasonlót a hasonlóval, míg az allopátia szerint az ellentétest az ellenté­tessel kell gyógyítani. Ez a tömör meghatározás arra utal, hogy az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint az ellentétest kell a gyógyításra felhasználni. Ez a két irányzat tehát merőben különbözik egymástól, csupán a céljaik egyeznek meg. A cél mindkét esetben a beteg­ség legyőzése, az eredmény azonban egyre nyilvánvalóbbá teszi az allopátia kudarcát.

A kórokozót megtámadó, vagyis ellentétes hatású szert használva a kelle­metlen tünetek gyorsan megszüntethetők ugyan, de ez a gyógymód nem törődik azzal, hogy mi a tünetek oka. Ellentétes szert alkalmazva megszűnik a tünet, de megmarad az ok. Ha a szer hatása csökken, akkor azonnal újra jelentkeznek a tünetek. Az allopatikus gyógyszert tehát szabályos időközönként újra és újra be kell adni a betegnek, így szervezete beáll az orvos által elrendelt kemikáliákra. Ugyanakkor a figyelmen kívül hagyott ok egyre nagyobb erővel munkálkodik a szervezetben, ezért a beteg gyógy­szeradagját folyamatosan növelni kell. Egy idő után már a felemelt gyógyszeradag sem használ, ezért még erősebb hatású szereket kell alkalmazni. Ez a mérgezésnek is beillő szisztematikus vegy­szerezés előbb-utóbb legyengíti a szervezetet, és kellemetlen mellékhatások sorozatát váltja ki. Ennek kompenzálására újabb és újabb szereket írnak elő, ami végül krónikussá teszi a páciens állapotát.

Ezzel ellentétben a homeopátia és más természetes gyógymódok nem a tünetek kezelésére, hanem a betegséget kiváltó ok megszüntetésére törekszenek. Ezáltal a beteg nem csak tünetmentessé válik, hanem végleg meggyógyul. A homeopátia holisztikus módszer, mivel a beteget testi, lelki, szellemi egységben vizsgálja. Nem a betegséget kezeli sablonok szerint, hanem a beteget. Az akadémiai orvoslás biológiai lénynek tekinti az embert, és sémákban gondolkodik, a holisztikus gyógyító viszont személyiségnek tartja a páciensét, és individuális, egyéni megoldásokat keres. Ezek a módszerek végleges, és mellékhatásoktól mentes gyógyulást eredményeznek, ennek ellenére az allopátia mint hivatalos gyógymód továbbra is rendít­hetetlenül őrzi a szerepét. Ez a helyzet több okra vezethető vissza, és ezek közül a gyógyszergyártó lobby profitér­dekeltsége csak másodlagos szerepet tölt be.

A hivatalos gyógyítás megingathatatlansága főleg annak tudható be, hogy az allopátiás módszer az évezredek során rendkívül kifinomulttá vált, és sikeresen kelti a tudomá­nyosság látszatát. Ha egy kezdeti feltevés elméletté válik, akkor már csak a gyakorlati alkalmazhatóságától függ, hogy elvetik, vagy törvény lesz belőle. Az allopatikus gyógymód mint hipotézis a kezdeti látszateredmények alapján teóriává alakult, és a gyakorlattal összhangba hozva törvénnyé vált. Miután minden tudományág az önmaga által meg­szabott törvényszerűségek alapján tevékenykedik, ezért egy olyan mód­szer bevezetése, amely ellenkezik a korábban felállított törvényekkel, forradalmi kihívásnak számít. Ennek megfelelően az új tanok hirdetőit rebellis lázadóknak tekintik, és olyan retorziókban részesítik őket, hogy elvegyék a kedvüket a fennálló rendszer szétzilálásától. Ahhoz, hogy ez a helyzet meg­változzon, fel kellene ismerni, hogy az allopátiás kezelés hamis hipotézisen alapul, így nem helyt­ál­lóak a reá épülő teóriák és törvények sem.

Az allopátia kudarcának másik kiváltó oka, hogy kizárólag a testtel foglal­kozik, és nem veszi tekintetbe a lélek egészségre gyakorolt hatását. Manapság a gyógyítás annyira leköti az orvos minden energiáját, hogy a betegre már nem tud figyelni. A test és a lélek kapcsolatának helyreállítása nélkül pedig nincs végleges gyógyulás, nem lehet aktivizálni a szervezet öngyógyító mechanizmusát. A lélek figyelmen kívül hagyásának egyik példája a gyomor­fekély jelenlegi gyógyítási módja. Az orvostudomány ma már felismerte, hogy a gyomorfekély fő kiváltó oka a stressz. A gyó­­gyításnál tehát azokat a lelki okokat kellene meg­szüntetni, amelyek a stresszt előidézték, és akkor véglegesen meg­oldódna a probléma. Ezzel szemben az allopátia nyugtatókat javasol erre a betegségre, amelyek nem szüntetik meg a kiváltó okot, csak elkábítják a szervezetet, csillapítják a fájdalmakat. Sajnos a szervi bajok gyógyítása esetén sem jobb a helyzet. Egy lúdtalppal küszködő betegnek pl. láb­bolto­zatot támasztó betétet ír fel az orvos, amellyel sohasem fog meggyógyulni, csupán a panaszai enyhülnek. Ebben az esetben még a betegség súlyosbodása is várható, mert ha az amúgyis gyenge lábboltozatot betéttel támogatjuk, akkor ez a folyamatban részt vevő izomcsoportok további gyengülését, elsatnyulását fogja előidézni.

Az első problémánál a legcélravezetőbb természetes gyógymód a hipnózis lenne, amely képes arra, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a lélekkel, és kide­rítse, hogy a testet állandó nyugtalanságban tartó stressznek mi a kiváltó oka. Ennek a módszernek a széleskörű elterjedését és az orvosi egyetemeken való tanítását azonban meggátolja az a helyzet, hogy a materialista alapokon álló hivatalos orvos­tudomány ma még mereven elutasítja a lélek létezését. Ami nincs, az pedig nem szorul gyógyításra sem. Az utóbbi esetben célszerű lenne előbb akupunktúrás kezeléssel megerősíteni a lábboltozatot tartó izomzatot, majd a szervezetet egy méregtelenítő kúrának kellene alávetni, hogy a vitali­tását visszaszerezhesse, és a továbbiakban az öngyógyító mecha­nizmus gondoskodhasson a végleges gyógyulásról. Ennek a gyógymódnak az általános bevezetését akadályozza, hogy a hivatalos gyógyászat tagadja a szervezet működését fenntartó meridiánrendszer létét, mert tudományos módszerekkel ma még nem mutatható ki a szubatomi energiarészecskék létezése.

Az allopátia alacsony hatékonysága tehát a hibás alapo­kon kívül arra a nagyfokú rugalmatlanságra is visszave­zethető, amelyet a művelői tanúsítanak a világot fenntartó és működtető erőkkel szemben. Ez a hitetlenség azonban az orvosokon kívül a páciensekre is jellemző, ami szintén az allopátia malmára hajtja a vizet. Az allopátiás kezelés fennmaradásának erős támasza még, hogy a beteg számára rendkívül kényelmes. Nem kell fáradoznia azért, hogy a betegsége enyhüljön, csupán néhány tablettát kell lenyelnie, és máris elviselhetővé válnak a fájdalmai. Ráadásul a gyógyítás felelőssége is az orvost terheli, a kúra költségeit pedig a társadalombiztosítás fedezi. Ezzel szemben a természetes gyógymódok esetében a betegnek tevékeny szerepet kell vál­lalnia a gyógyulás folyamatában, és hivatalos elismerés hiányában a költségek is őt terhelik.

[

A természetes gyógyítás fizikai módszerekkel művelhető területéhez tartozik még néhány gyógymód, amelyek feltehetően szoros kapcsolatban állnak a reflexzóna-keze­léssel. Mint tudjuk a reflexzónákra nem csupán mechanikus úton, hanem a meridiánok moxás kezeléséhez hasonlóan hővel is lehet hatni. A hővel történő reflexzóna-ingerlés legegyszerűbb módja a vízkúra, melynek az egész világon elismert élharcosa Sebastian Kneipp bajor orvos-pap volt. Kneipp a múlt század közepén élt, és legnagyobb érdeme, hogy a vízgyógyászat Priessnitz által kidolgozott módszereit továbbfejlesztette, és tudományos alapokra helyezte. Tudományos munkásságára az egész világ felfigyelt, módszerei futótűzként terjedtek a világ minden részébe, és tanai mind a mai napig fennmaradtak. Mivel a múlt századi Európában szinte teljesen ismeretlen volt a kínai akupunk­túra és a reflexzóna-terápia, ezért Kneipp módszereinek hatásosságát kizárólag élettani alapon értékelte. A hideg és a meleg vizes kezelés általa felismert fő előnye, hogy haté­konyan szabályozza a vérkeringést, élénkíti az anyagcserét, felfrissíti az idegrendszert, és erősíti az egész szervezetet. A hirtelen hőmérsékletváltozások reflexzónákra illetve meridiánvezetékekre gyakorolt stimuláló hatása csupán hozzájárul a gyógyuláshoz, és eredményessége csak hosszabb távon figyelhető meg. Ennek a minden bizonnyal fellépő gyógyha­tásnak a mértéke és pontos működési mechanizmusa mind a mai napig isme­retlen, és feldolgozatlan. Létezését azonban azok az esetek támasztják alá, amelyeknél a vízkúra valamint a kezelést követő ledörzsölés huzamosabb alkalmazása ugyanolyan tartós, sőt végleges gyógyulást eredményezett, mint a reflexzóna-kezelések.

A XX. század végére a Kneipp-féle vízkúra visszaszorult, általános alkalmazása ma már csak a német nyelvterületre jellemző. Ennek oka, hogy időközben elterjedt a finn szaunázás módszere, mely­nek nagy előnye, hogy a sokkszerű hőkezelésen kívül megizzasztja a testet, ami lehetővé teszi a bőrpórusok tisztulását, a testben felhalmozódott méreg­anyagok bőrön keresztül történő távozását is. A gőzölő kamrák és a hideg vizes medencék építése azonban rendkívül költséges és helyigényes, ezért nem mindenki engedheti meg magának. A Kneipp-féle vízkúra módszerei viszont otthon is alkalmazhatók, így bárki számára nyitva áll a gyógyulásnak és a szervezet edzésének ez a nagyon egyszerű, olcsó és hatékony módja. A Kneipp által különböző betegségekre javasolt hideg és meleg vizes lemosás, borogatás, pakolás, gyógynövényfőzettel való inhalálás (fejgőzölés) valamint fürdő- és zuhanyterápiák nagy előnye még, hogy a gyógy­szeres kezeléssel ellentétben nem mérgezik a szervezetet, így nem kell számolnunk semmilyen mellékhatással. A hideg vizes pakolás pl. még ma is a leghatásosabb módja a lázcsillapításnak. Nem okoz szövődményeket, mint a láz­csillapítók hasz­nálata, amelyek meggátolják, hogy a szervezet természetes úton, fokozott hőkeltéssel pusztítsa el a vírusokat. A hideg vizes pakolás ugyanis csak a test túlhevülését akadályozza meg, és nem állítja le a szervezet önvédelmi mechanizmusának működésbe lépését, a testben rekedt mérgek bőrpórusokon való távozását.

Hatékonyság szempontjából a Kneipp-féle vízkúra legeredményesebben hasznosítható módszere a váltott hőfokú vízzel történő zuhanyozás. Ez a módszer egyébként egyáltalán nem új. Az antik Rómában, egy rabszolga, Antonius Musa már 2000 évvel ezelőtt alkalmazta a váltott hideg és meleg vizes leöblítés módszerét. Utána a terápiát Prisnitz féle borogatással folytatta. A hideg zuhanyt már az Hippokratész is ajánlotta, de az akkori technikai lehe­tőségek következtében nehézkes volt ennek a módszernek a kivitelezése. Ma már minden fürdőszobában található hideg és meleg vízzel egyaránt üzemel­tethető zuhanykar, így semmi akadálya annak, hogy a Kneipp által javasolt váltott hideg-meleg vizes kúrát otthon, bárkinek a segítsége nélkül, bármikor alkalmazzuk. A kúrát fokozatosan előrehaladva végezzük, hogy a bőrünk legyőzhesse a nagy hőmérséklet­különbségből eredő kezdeti viszolygást, és a minél nagyobb hatékonyság érdekében tartsuk be az előírt koreográfiát. Először az alsó lábszáron illetve a térden végezzünk zuhanykezelést oly módon, hogy a csaptelep hideg- és melegszabályozó gombjaival állítsunk be olyan hőfokú meleg vizet, amelyet a bőrünk még éppen el tud viselni. A zuhanykarból kifolyó, legalább 38-40 °C-os vizet a lehető legnagyobb nyomással folyassuk a lábujjainkra, majd lassan irányítsuk a lábfejen és az alsó lábszáron keresztül a térdre, egészen a combunk kezdetéig. Amikor a bőrünk kellően átmelegedett, ugyanezen az útvonalon menjünk vissza. Ezt követően a sarkunkra folyassuk a vizet, majd a vádlin keresztül a térdhajlatig, és vissza. Mindezt többször megismételve kb. 2 percig végezzük. Utána zárjuk el a meleg vizet, nyissuk meg jobban a hidegvizes csapot, és folytassuk a kezelést ugyanúgy kb. fél percig. A váltott hőfokú vízzel elölről és hátulról történő zuhanykezelést összesen 10 percig végezzük mindkét lábon, majd száraz törölközővel erőteljesen dörzsöljük le a vizet a bőrfelületről. Minél jobban kipirul a bőrünk, annál biztosabbak lehetünk a kúra hatékonyságában. (Ha a vízvezeték-hálózat nyomása túl nagy, ajánlatos a kezelést zuhanyzófülkében, elhúzott függönyök mellett végezni, hogy ne fröcsköljük össze a fürdőszobát.)

Amikor szervezetünk megszokta (sőt megkedvelte) a térdzuhanyt, akkor folytassuk a kúrát comb­zuhannyal. Itt azonban célszerű hátulról, a saroknál kezdeni a kezelést. Ebben az esetben a vízsugarat egészen a derekunkig irányítsuk úgy, hogy oldalról is érje a bőrünket a víz. Ezután már végezhetünk egésztest-zuhanyt is. A zuhanykezelést mindig a jobb lábon kell elkezdeni, majd áttérve a bal lábra folytassuk az alhas környékén, végül a balkaron fejezzük be. Télen, ha 14-16 °C-nál hidegebb a csapvíz, akkor a gerincoszlopra ne irányítsuk rá a hideg zuhanyt, mert ez túl erős ingert vált ki. Nyáron viszont a kúra megkezdése előtt folyassuk ki a csőhálózatból a felmelegedett vizet, mivel a langyos víz csak elbágyasztja a testet, és semmilyen gyógyhatást nem vált ki a szervezetből. Ügyeljünk arra is, hogy a zuhany­kezelést mindig hideg vízzel fejezzük be. A megfá­zástól nem kell tartanunk, mert törölközéskor a bőr erőteljes dörzsölése következtében felélénkül a vérkeringésünk, ami megóv bennünket ettől a veszélytől. A kúra kezdetén viszont mindig meleg vizet kell használni, mert a hideg bőrre hideg víz nem folyatható.

Különösen előnyös ennek a kúrának az alkalmazása reumás és köszvényes megbetegedések esetén, mivel a kitáguló hajszálerekben intenzív véráramlás indul meg az ízületeken át is, ami fokozatosan kimossa a húgysavkristály- és mészlerakódásokat. Nőknél a váltott hideg-meleg vizes kúra alkalmazása azzal a járulékos előnnyel is jár, hogy nyitott ablaknál végzett tornagyakorlatokkal kombinálva megőrzi a bőr és a mellek rugalmasságát. Mellesleg sokat javít a mellek feszességén az is, ha 1 pohár vízbe belekeverünk 1 evőkanál kovaföldet, és megisszuk. Ezt a kúrát 3 hónapon át, naponta kell folytatni. A Kneipp-féle zuhanykezelést hetente maximum három alkalommal végezzük, mert hamar hozzászokik a szervezet, és ez csökkenti a kúra hatékonyságát. A Kneipp-kúra nem alkalmazható mindenkinél. Ne erőltessük a hideg vizes zuhanyt olyan személyeknél, akiknek a hajszálerezete beszűkült, és emiatt borzonganak a hideg víztől. Ennek súlyos megfázás lehet a következménye, de előfordulhat az is, hogy az illető sokkot kap.

A vízgyógyászaton kívül Kneipp igen gyakran alkalmazta betegeinél kiegészítő gyógymódként a talajon való mezítlábjárást, a harmatos fűben való járást, és a hideg vízben taposást. Kneipp ennek a terápiának a hatását szintén élettani alapon értékelte, ma már azonban mindenki számára egyértelmű, hogy ezek a módszerek a talpreflexológia hatásmechanizmusa alapján fejtik ki jótékony hatásukat. Érdekes, hogy annak idején éppen ez a módszer váltotta ki a legnagyobb értetlenséget az orvostársadalomból, ellenségei egyik módszerét sem gúnyolták ki annyira, mint a mezítláb­járást. Később bebizonyosodott ennek a gyógymódnak a hatékonysága, és az utó­kor már így vélekedett erről: „Ha Kneipp semmi mást nem adott volna az emberiségnek, mint a mezítlábjárás által kínálkozó gyógyu­lási lehetőséget, már ezzel is elég érdemet szerzett volna magának.”

 

Amennyiben a szervezet telítődött a helytelen táplálko­zásból eredő mérgekkel, akkor a zuhanykezelés már nem képes olyan erős reakciót kiváltani, ami el tudná indítani az öntisztulás folyamatát. Ebben az esetben drasztikusabb ingerre van szükség, aminek leghatékonyabb módja a hideg ülőfürdő. Ennek lényege, hogy a törzsünket tartósan hideg víz alá merítjük, míg a felső testrészünket és a lábunkat melegen tartjuk. Ennek hatására a felső testrészünkből intenzív véráramlás indul meg a hideg víznek kitett szervek irányába, hogy kompenzálja a lehűlést. Ugyanakkor a melegen tartott lábból is megindul a véráram felfelé, amely tovább fokozza a hatást. Az intenzív véráramlás következ­tében nem csak a hideg víznek kitett testrész kezd el mele­gedni, hanem fokozódik az emésztőszervek tevékenysége is. A bélrendszer ugyanis az alhasban található, vagyis abban a testrészben, amelyet hideg vízbe merítettünk, így az intenzív véráramlás másodlagos hatásaként a mérgezésért leginkább felelős emésztőrendszerben megindul a bélműködés. Ily módon a helytelen táplálko­zásból eredő renyhe bélműködés felfokozódik, ami elősegíti a tisztulást, a szervezet mérgektől való fokozatos megszabadulását. Ha az ülőfürdőt az előírásoknak megfelelően végezzük, jótékony hatása már a kúra kezdetén jelentkezik. Ennek biztos jele, hogy a kezelés után székelési inger lép fel, a fürdővíz tetején pedig zsíros váladék található, amely a bőrpórusokból távozó toxikus anyagok következménye. Az ülőkúra hatékonysá­gának egyértelmű jellemzője még az étvágy fokozódása és a közérzet javulása, de jó hatással van a vegetatív idegrendszerre és a csontvelőre is, valósággal felfrissül tőle a szervezetünk.

Az ülőfürdő legegyszerűbb kivitelezési módja, hogy egy műanyag mosóteknőbe annyi hideg csapvizet engedünk, hogy beleülve a köldökünkig érjen, eléje pedig egy meleg vízzel töltött lavórt teszünk a lábunknak. Felső testrészünk melegen tartásához elég, ha rajta hagyjuk az inget vagy télen egy pulóvert is, az ujját és a derékrészt pedig feltűrjük, hogy ne érjen bele a vízbe. A lavórban levő víz melegen tartása utántöltéssel biztosítható, ezért gondos­kodjunk róla, hogy a kúra időtartama alatt állandóan legyen kéznél forró víz. Ne aggódjunk amiatt, hogy a hideg víztől megbetegszünk, mert ha a lábunkat egész idő alatt melegen tartjuk, akkor nem lesz semmi bajunk. Hatékonyabbá tehetjük a bélmozgást, ha fürdés közben egy puha pamutkendővel dörzsöljük az alhas környékét. A kúrát hetente kétszer végezzük max. 30 percig. Utána a hideg vízbe mártott pamutkendővel dörzsöljük át az egész testünket, majd vastag takaró alá bújva pihenjünk le. Ha nincs módunk rá, hogy a kúra után lefeküdjünk, akkor jól öltözzünk fel, és végezzünk fizikai munkát, hogy a testünk minél előbb felmelegedjen. Közvetlenül a fürdő után ne együnk még akkor se, ha hirtelen megjött az étvágyunk, mert a kellően át nem melegedett emésztőrendszert nem lehet terhelésnek kitenni. Ugyancsak nem szabad közvetlenül étkezés után, a gyomor kiürüléséig elkezdeni a kúrát. Akinek a lábai visszeresek, azok ne alkalmazzanak meleg lábfürdőt, hanem tegyenek a talpuk alá forró vízzel töltött gumitömlőt, vagy felmelegített téglát.

 

Krónikus mérgezés esetén már nem használ az ülőfürdő sem, a gyógyuláshoz még erősebb ingerre van szükség. Ebben az esetben ugyanis a méreg-felhalmozódások következtében a test különböző részei gyulladásba jönnek, ami csak iszappakolással szüntethető meg. Az iszap lelohasztja a gyulladásokat, kiszívja a mérgeket a gennyes gócokból, a rothadásnak indult testfelületekből, tisztítja a fekélyeket, tályogokat. Ezáltal a beteg megkönnyebbül, a szerve­zetéből távozó mérgek és egyéb tisztátalanságok következtében megnő a vita­litása, ami elengedhetetlenül szükséges a teljes gyógyu­láshoz. Az iszappakolás fokozott hatása valószínűleg annak tudható be, hogy a föld ugyanazokat az ásványi anyagokat tartalmazza, amelyek az emberi testben is jelentős mennyiségben megtalálhatók, így kisugárzása jótékony hatást gyakorol a szervezetre, elősegíti testszöveteink természetes állagának visszanyerését. Az iszapterápia céljára legalkalmasabb az agyag, de ha nem tudunk tiszta agyaghoz jutni, akkor jó helyette a sár is. Ennek a legegyszerűbb előállítási módja, hogy leásunk a földbe kb. 70 cm mélyen, és a homoktól, sódertől, gyökerektől, üvegcserepektől és egyéb szennyeződésektől mentes talajból kiveszünk annyit, amennyi a teljes kúrához elegendő. A kiszedett földet napos helyen terítsük szét egy nagyobb csomagolópapíron, és ha megszáradt, törjük össze, majd rostáljuk át. Az apró kavicsoktól és más szennyező anyagoktól mentes port töltsük fa- agyag- vagy üvegedényekbe, és felhasználás előtt a szükséges mennyiséget áztassuk be hideg vízbe. A jól összedolgozott masszához annyi vizet adjunk, hogy lágy vajhoz hasonló állagú legyen, és használat után dobjuk ki. A föld illetve az agyag tárolásához ne alkalmazzunk műanyag vagy fémedényt, és az egyszer már felhasznált sarat frissel össze­keverve se rakjuk újra a betegre.

Az iszappakolás felhelyezése előtt borítsunk az ágyra egy műanyag lepedőt (PVC- vagy polietilénfóliát). A műanyag fóliára terítsünk egy kevésbé kényes használt pamutlepedőt, hogy a beteg ne izzadjon meg az ágyvédő műanyag lepedőn. Az ágy derékrészére fektessünk keresztbe egy kb. 40 cm széles és 1,5 m hosszú vastag pamutanyagot (pl. összehajtogatott plédet), ami gondoskodni fog a kezelt testrész hőszigeteléséről. Erre helyezzünk rá 3-4 réteg újságpapírt, hogy megvédje az elsározódástól. Ezután tegyünk az újságpapírra egy akkora pamutvásznat mint a pléd, és kenjük rá kb. 2 cm vastagon az iszapot. Fektessük a beteget az iszaprétegre, rakjuk fel a hasára az előírt vastagságú iszapot, majd tekerjük derekára a vásznat, utána az újságpapírt, végül a plédet. A törzs körültekerése után helyezzünk a beteg talpára egy forró vízzel töltött gumitömlőt, vagy felmelegített téglát. Az iszap nem csak az emésztőrendszer környékére, illetve a derékra tehető, hanem más beteg testrészekre is (pl. lábra, kézre, szemre, fülre, fejre). A fejre helyezett masszát célszerű finom gézbe csomagolni, hogy a hajról könnyebben el tudjuk távolítani. Ugyancsak ajánlatos gézbe csomagolni a sarat, ha nyílt sebre helyezzük. A kezelés időtartama felnőtteknél 3, gyerekeknél 2 óra, naponta ismételve, amíg a betegség el nem múlik. Amennyiben a beteg súlyos állapotban van, akkor az iszappakolást óránként fel kell frissíteni, és a kezelés 6-8 órán át is végezhető. A sár feltapasztására szolgáló pamutkendő csak meleg vízben történő alapos átmosás után használható újra. A terápia végén az iszap kitakarítja a betegből a tisztátalanságokat, behegeszti a sebeket és meg­nyugtatja az idegrend­szert. Az iszapkezelés után zuhany alatt mossuk tisztára testünket, és jól betakarózva pihenjünk le.

Napjainkra az is kiderült, hogy az iszappakolás hatékonysága kétszerese a gyógyvízzel elérhető javulásnak. A Ben Gurion Egyetemen végzett kutatások során térdízületi artrózis gyógyítására használták az iszapot. A betegek egyik részénél holt-tengeri iszappakolást helyeztek a térdükre, míg a másik részüknél csak az iszapból kiszüremlő vizet engedték érintkezni a bőrükkel. Azok a betegek, akik közvetlen iszappakolást kaptak a térdükre, több mint 70%-ban számoltak be jelentős fájdalomcsökkenésről. Az iszap víztartalmával kezel betegeknél sokkal rosszabb volt a gyógyulási arány. Közülük csupán minden harmadik fájdalmát enyhítette a kezelés.

A pattanásos arc kezelésére is igen hatékony az agyagkúra. Keverjünk össze kétharmad rész agyagot egyharmad rész mézzel, s vastagon kenjük az arcunkra. Mindaddig hagyjuk rajta, amíg meg nem szárad. Egyes betegségeknél (pl. ízületi gyulladásnál) apróra vágott vöröshagymát vagy összezúzott faszenet is kevernek a sárba, hogy hatékonyabb legyen a kezelés. Cukorbetegség kezelésénél tiszta faszenes pakolást szoktak alkalmazni. A vöröshagyma-zúzalékból készített pakolás a hörgők tisztítására jó, a tehéntúróból készített pakolással pedig a vizenyőt húzzák ki a végtagokból. Intenzívebbé válik a tisztulás hagymával kevert burgonyapakolással. A végtagokra nagyon hatásos a reszelt almából vagy főtt lenmagból, illetve zöld káposztalevekből készített borogatás is. A nyers káposztalevélnek a gyulladá­sokon túlmenően gennyes sebeknél is erős tisztító hatása van. Még intenzívebbé tehetjük az előzőleg megmosott majd szárazra törölt káposztalevél hatékonyságát, ha a belső felületét mézzel megkenjük.

Bizonyos esetekben jó eredményt érhetünk el a Cayce által javasolt ­mogyoró- és kámforolajos masszázzsal is. A végtagok bedörzsölését a lábaktól, illetve a kezektől kiindulva a törzs irányába, lehetőleg lefekvés előtt végezzük. A kezelés időtartama: fél óra, naponként váltva a két olajat. Miután a mogyo­róolaj serkenti a szövet fejlődését, ezért nem csupán az izmokra és az ízületekre gyakorol jótékony hatást ez a masszázs, hanem a bőrforradásokat is eltünteti. A téved­hetetlennek bizonyult látnok regeneráló kúrái közül talán a legna­gyobb sikert a ricinusolajos borogatással aratta. Ez a naponta néhány órán át alkalmazandó egyszerű és olcsó eljárás igen hatékonynak bizonyult a gyomorhurut, gyomorfekély, vakbélgyulladás, vastagbélgyulladás, epehólyag-gyulladás, és bizonyos esetekben a lábak dagadása, sőt a magas vérnyomás leküz­désében is. A ricinusolajos borogatás az anyajegyek, szemölcsök, ciszták visszafejlesztésében szintén eredményes volt, de sikerrel alkalmazzák pszoriázis, köszvény és vesekövek ellen is. A borogatások után célszerű a betegnek olívaolajat adni, amely belsőleg tisztítja az epehólyagot és serkenti a májat, így jelentős mértékben felgyorsítja a toxikus anyagok kiválasztását.

Ezek a testtisztító terápiák természetesen csak akkor képesek kellő hatást kifejteni, ha abbahagyjuk a szervezet mérgezését, és eltávolítjuk a bélcsatornából a lerakódásokat. Ennek érdekében mind az ülőkúra, mind az agyagpakolás megkezdése előtt beöntéseket kell végeznünk testhőmér­sékletű kamillateával, hogy a bélcsatorna belső falára lerakódott salakanyagoktól is maradéktalanul megszaba­duljunk, A kezelés teljes időtartama alatt csupán gyü­mölcsöt, gyümölcslevet; vagy zöldséget, zöldséglevet, gyógyteákat, propoliszt és gabona­magvakat ehetünk csíráztatott, illetve pelyhesített formában. Szigorúan tilos a hús, állati zsiradék, finomított fehér cukor, alkohol és kávé fogyasztása, valamint a dohányzás is. Heveny gyulladások esetén ajánlatos előbb a fájdalmat enyhíteni, és csak utána elkezdeni a kúrát, nehogy a hideg víz fokozza a fájdalmat. Erre legalkalmasabbak a különböző gyógyvízkenőcsök, amelyek híres gyógyfürdők vizében található ásványi sókat tartalmazzák, besűrített formában. Nálunk az ilyen jellegű készítmények közül jól bevált a Hemovit termékcsalád, amelyből próbálgatás útján válasszuk ki magunknak a leghatásosabbat.

Végezetül megemlíthető még, hogy a fürdő- és iszapkúrák nagy hatékony­ságát az teszi lehetővé, hogy ebben az esetben a testmérgek nem csak a szokásos úton ürülnek ki, hanem jelentős részük a bőrpórusokon keresztül távozik. A legújabb kutatási eredmények szerint a testmérgek bőrpórusokon át történő kiválasztódását nagymértékben fokozza a B3 vitamin (más néven niacin vagy nikotinsav­amid). Erre a felismerésre alapul a szaunázásnak az a gyógyterápiaként alkalmazott módja is, ahol a kúraszerű néhány órás szaunafürdőt naponként adagolt B3 vitamin, és félórás tüdőtágító futás egészíti ki. Ez a max. 3 hetes kúra könnyű, rostos táplálék fogyasztása mellett is képes a szervezet teljes megtisztítására. Az izzadás, a salakanyagok távozása után a bőr is szebbé, rugalmasabbá válik.

A finn szauna oly módon fejti ki hatását, hogy a +80 °C-os kamrahőmérsékletet a szervezet csak úgy tudja elviselni, hogy sok vért küld a perifériára, azaz a végtagokba és a bőrbe. A véráramlás fokozásával és az izzadságmirigyek által keltett víz elpárologtatásával próbálja a bőr +42 °C-os hőmérsékletét +37 °C-ra visszacsökkenteni. Eközben szaporábbá válik a pulzus, és erősödik a légzés. Ezáltal fokozódik a vér oxigénellátása. A légzéskapacitás növekedése fokozza az erőnlétet, és tisztítja a légutakat. A hörgők kitágulása jót tesz az asztmának, gyorsítja a hörghurut gyógyulását. A kb. 15 perces felmelegedést követő lehűtés (hidegzuhany, hideg tóba merülés) szintén frissítő és serkentő hatású. A szélsőséges hevítés és lehűtés hatására testünk nem csak megtisztul, hanem fokozódik a hormontermelés is, ami gyorsítja a zsíranyagcserét, csökkenti az allergiát és fékezi a gyulladásos folyamatokat. Ezen túlmenően fokozódik a májtevékenység, melynek során a vér zsírtartalma cukorrá alakul, ami javítja az izomzat és az agy teljesítőképességét. A vérellátás fokozódása javítja a szövetek immunitását, mert megnő az antitestek száma. Az immunglobulin szaporodása véd az influenzától is. A véredények regenerálódása következtében a vérnyomás normalizálódik, és csökken az infarktus kockázata.

Szaunázásnál ügyeljünk arra, hogy se előtte, se közben ne igyunk folyadékot. Az izzadás során ugyanis besűrűsödik a vér, amely az elvesztett folyadékot úgy pótolja, hogy „megszívja” a szöveteket. Ezáltal nem csak víz, hanem sok salak­anyag is bekerül az erekbe, melyek a bőrpórusokon (verejtékmirigyeken és faggyúmirigyeken) át, illetve a vizelettel távoznak. Ha előtte sokat iszunk, a vér felhígul, és sejttisztító hatás elmarad. Utána viszont bőséges folyadékot kell fogyasztani, hogy a test méregtelenítő szervei jobban eltávolíthassák a vér által leadott méreganyagokat. A legjobb, ha ásványvízzel hígított gyümölcslevet iszunk, hogy gondoskodjunk a szervezet átöblítése során eltávozó tápsók és vitaminok pótlásáról.

Viszonylag új keletű méregtelenítő módszer az Aqua detox. Angliából indult világhódító útjára az orvosi műszernek minősített méregtelenítő berendezés. A készülék egyszerű lábfürdőre hasonlít, annál azonban sokkal több. A sós vízzel teli tartályba merülő elektródák alacsony áramerősségű ára­mot áramoltatnak át a vízen. Az egyenáram hatására létrejövő elektrolízis hatással van az elektrolitba mártott lábunkra is. A talp több ezer pórusa kinyílik tőle, és rajtuk keresztül eltávozik a szervezetünkben felhalmozódott mérgek jelentős része. Ettől a víz megbarnul, láthatóan szennyezetté válik. A fájdalommen­tes kezelés amelyen bárki bármilyen életkorban részt vehet mindössze fél óráig tart. Hetente 2-3 al­kalommal is végezhető. Egy kúra minimum négy kezelésből áll. A természetgyógyászok olyan betegségek gyógyításának kiegészítő módszereként ajánlják, me­lyek fő oka a szervezet salakanyaggal történt telítődése. A kúra mérsékli a magas vérzsír-, koleszterin- és húgysavszintet. Hat-nyolc kezelés után enyhülnek a mozgásszeri panaszok is.

 

Sámánmasszázs

 

A gyógyításnak ősidők óta léteznek olyan különleges módszerei is, ame­lyeknek a hatásmechanizmusát még csak most kezdjük megérteni. A törzsi közösségekben élő sámánok a gyógyfüvek gyűjtésén és alkalmazásán túlmenően egy-egy súlyos betegség esetén szertartásszerű varázslattal űzték ki a „gonoszt” a testből. A civilizált világ sokáig vallási hiede­lemnek, primitív népek kuruzslásának tartotta ezeket a rituálékat. Egyes tudósok azonban felfigyeltek a sámánikus gyógyítások hatásosságára, és ma már több kutató­intézetben is próbálják megfejteni ezeknek a szertartásoknak a lényegét. A sámánmasszázs hatásának tanulmányozása során rájöttek arra, hogy szubjektív eredetű egészségügyi problé­máink hosszú ideig megbújhatnak testünk belső rétegeiben, a bőr alatti szövetekbe, izmokba ágyazódva. A legtöbb betegségünk pszichoszomatikus eredetű, így ezek a rejtett pszichikai gócok előbb csak a visel­kedésünket, később a vitalitásunkat is veszélyeztetik. A testünkbe zárt érzelmek szövetkeményedéseket hoznak létre, amelyek egy idő után testtartásunkat is deformálják. A legtöbbször ezt észre sem vesszük, mert sokan csak akkor érzik testüket, ha az fáj.

A sámánmasszázs alkalmas arra, hogy a testbe zárt érzelmeket a felszínre hozza, kialakítva ezzel a testérzést. A kezelés után nem csupán a testtartásunk változik meg, válik természetessé, hanem a masszázs mély tudatalatti folya­matokat indít el bennünk, melynek hatásai csak később mutatkoznak meg. A masszőr által felszabadított energia olyan pozitív változásokat hoz létre a tudatalatti énünkben, amely életünket szebbé, és jobbá teszi. Érezzük, hogy korábbi vágyaink és céljaink megvalósulása közelít felénk anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tennénk érte. Az egész test végigmasszírozása kapcsolatot teremt tudatunk alsóbb régióival, megszabadítva bennünket gátlásainktól, jelentős mértékben megjavítva a kommunikációs készségünket. Személyünknek ez az értéknövekedése szinte kisugárzódik belőlünk, ami értékesebbnél értékesebb embereket vonz körénk. Elfojtott érzelmeinktől megszabadulva könnyebben tudunk az élet nehézségein is úrrá lenni, eredményesebben tudjuk az élet csapdáit kikerülni. A sámánmasszázs a nyugati világban „deep tissue” néven vált közismertté. Ez a technika ma már egyre több embernek segít megismerni önmagát, és teszi lehetővé, hogy bárki saját kezébe vehesse sorsa irányítását.

 

Pszichoorientációs gyógyítás

 

A deep tissue azonban nem az egyetlen módja annak, hogy testi és lelki beteg­ségeinket tudatunk alsó tartomá­nyának bekapcsolásával gyógyítsuk. A pszichikai és mentális gyógyítás legismertebb iskoláját José Silva és munkatársai teremtették meg az 1976-ban „Agykontroll” és az 1986-ban „Gyógyíthatsz” címen megjelent műveikkel. Mindkét könyv a gyógyításra helyezi a fő hangsúlyt, de az azonos hatás­mechanizmus miatt a szerzők más parapszichológiai jelenségekről is említést tesznek. A két mű már megjelené­sekor óriási sikert aratott, és azóta több mint 100 országban adták ki a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva. A kezdeti időket is beszámítva ez a módszer 1991-ben ünnepelte pályafutásának negyedszázados évfordulóját. Napjainkig 103 országban szer­veztek Agykontroll tanfolyamot 700, magas fokon képzett oktató irányításával. Annak ellenére, hogy a végzett hallgatók száma már a 14 milliót is eléri, az érdeklődés változatlanul olyan nagy, hogy az olvasóknak csak egy része jut el ezekre a tan­folyamokra. A helyzet azonban nem olyan kilátástalan, mert a szerzők szerint ezeket az ismereteket, ha lassabban is, de könyvből is el lehet sajátítani.

A viszonylag nehéz és szokatlan tartalmuk miatt azonban ezeket a műveket minimum kétszer el kell olvasni ahhoz, hogy tökéletesen megértsük és szolgálatunkba állíthassuk az abszolút világ gyógyító képességét. Nagyon sokan vannak viszont, akik többszöri elolvasás után sem tudják elkezdeni a gyakorlatokat, és egy idő után kijelentik magukról, hogy képtelenek lejutni alfába. Ez persze nem igaz, mivel mindenki le tud menni alfába, és naponta legalább egyszer le is megy, elalvás után, álmában. Erre sokan azt mondják, hogy: „én nem szoktam álmodni”. Ez sem igaz, mert mindenki álmodik, csak legfeljebb nem emlékszik rá. Egyébként ha elalvás előtt rendszeresen koncentrálunk rá, hogy visszaemlékezzünk vizuális élményeinkre, és rögtön ébredés után rákényszerítjük agyunkat erre, akkor Silva szerint előbb-utóbb egyre hosszabb ideig fogunk emlékezni álmainkra. Eleinte az álommegőrzés legjobb mód­szere, hogy ébredés után valamilyen eszközzel azonnal rögzítjük az átélt ese­ményeket. Ez történhet írásban, vagy diktafonba mondva, kinek-kinek lehe­tősége szerint.

Az álom azonban nem irányított alfa tevékenység, hanem látszólag össze-vissza csapongó fantáziaképek sorozata. Ezekben a képsorokban sokszor a tudatalatti vágyaink tükröződnek vissza, kontroll nélkül erősen kiszínezve. Többször előfordul, hogy álmainkban is visszamegyünk a múltba, vagy előremegyünk a jövőbe. Mivel ez a tevékenység nincs irányítva, ezért ezek a kép­sorok többnyire meglehetősen zavarosak, csak álomfejtés útján lehet kibo­gozni értelmüket. Ugyancsak tudatalatti tevékenység a hipnotikus álom, azzal a különbséggel, hogy ez már irányított. Itt a hipnotizőrtől függ, hogy miről álmodunk, vagy mit cselekszünk. Ebben az esetben teljesen elveszítjük az irá­nyítást tudatunk felett, a mélyen belénk ivódott erkölcsi tiltásoktól eltekintve teljesen ki vagyunk szolgáltatva a hipnotizőr akaratának. Egyébként a statisztikai felmérések szerint az emberiség 5%-a jobbfélteke domináns, ők azok, akik kifejezetten hajlamosak a tudatalatti tartománnyal való kommunikálásra, róluk mondják azt, hogy médium típusúak, vagy a földönkívüliek szóhasználatával élve kozmikus aggyal rendelkeznek. Az emberiség 90%-a átlagosnak mondható ezen a téren, 5%-uk pedig nem hipnotizálható, vagyis nem hipnábilis. Ők azok, akik kizárólag a bal agyféltekéjüket használják a mindennapi tevékenységük során. Jellemző rájuk a befelé forduló alkat, a zárkózott, sokszor ellenséges magatartás, a túlságosan analitikus gondolkodásmód, és a hit teljes hiánya.

Az 5% médiális típusnak nem lesz különösebb problémája. Ők az Agykontroll elolvasása után viszonylag könnyen elsajátíthatják a benne foglalt ismereteket. A nagy többség, a 90% helyzete viszont lényegesen nehezebb, mert tanár nélkül nem sok esélyük van a tudat régióinak gyors birtokbavételére. A helyzet azonban nem teljesen reménytelen. Aki magánúton próbálja elsajátítani ezeket az ismereteket, annak a könyv szerint is több mint egy havi gyakorlásra van szüksége. A gyakorlatok során ne legyünk türelmetlenek, ne akarjunk egyszerre sokat, tartsuk be az előírt fokozatokat. Ha a Silva-féle visszaszámlálási módszerrel nem sikerül alfa tartományba jutnunk, alkal­mazzuk előtte a „Gyógyíthatsz” című könyvben ismertetett relaxációs gya­korlatokat. Egy idő után észre fogjuk venni, hogy kellemes bizsergést érzünk azokban az izmainkban, amelyeknek az ellazítására koncentrálunk, és végül egy meleghul­lám vonul végig egész testünkön. Ez már egy biztató jel, mivel ez az alfa tartomány megközelítését jelzi. Ha már rutinszerűen megy az ellazulás, koncentráljunk agyfrekvenciánk csökkenésére, és kezdjük el az alfába jutás Silva-féle módszerének gyakorlását. Ta­ná­ri segítség nélkül természetesen a relaxációval egybekötött számolási módszerrel sem tudunk egyik napról a másikra alfába jutni, de szor­­gal­mas gyakorlással ez az összetett módszer egy idő után meghozza a kívánt eredményt.

Ha valaki még így sem tudná beindítani a folyamatot, feküdjön le, nyújtózkodjon el kényelmesen az ágyban, és réveteg tekintettel nézzen előre, szemgolyóját pedig fordítsa az ég, illetve a mennyezet felé, amíg el nem nehezednek a szempillái. Ekkor hunyja le a szemét, és várjon türelmesen, míg színes foltok, álom­szerű víziók nem jelennek meg a szeme előtt. Teljes nyugalomban, ha nem gondolunk a külvilág dolgaira, ez a hallucináció mindig beindul. Könnyen előfordulhat, hogy közben elalszunk, de ez nem baj, ha felébredünk, akkor ott folytassuk, ahol abbahagytuk. A sze­münk előtt gyengén villódzó képek megjelenése után kezdjük el a relaxációs gyakorlatot, majd térjünk át a visszaszámlálós módszerre. Megpróbálkozhatunk a Jakobson-módszerrel is. Ennek lényege, hogy fekvő helyzetben, rövid ideig feszítsük meg testünk minden egyes izmát a lábujjaktól a homlok­redőkig, majd elernyesztve tartsunk egy kis szünetet. Néhány percnyi gyakorlat után bekövetkezik az ellazulás. A gyakorlatok elkezdése előtt ügyeljünk arra, hogy jól takarózzunk be, nehogy megfázzunk. Az agyfrekvencia csökkenésével ugyanis fokozatosan lelassul a légzés, az emésztés és a vérkeringés, ami testünk lehűlését eredményezi.

A meditatív állapot elérése nincs meghatározott testhelyzethez kötve, bár a szakemberek szerint erre legalkalmasabb a lótusz- vagy a törökülés. Aki ezt a pozitúrát kényelmetlennek találja, ne eről­tesse. A számunkra legmegfelelőbb gyakorlási mód megtalálásához hasznos útmutatót találhatunk dr. Ian Gawler: A lélek csendje című könyvében. Ez a mű részletesen ismerteti az agyfrekven­ci­a-csökkentés szabályait, és az egyes meditációs szintek jellemzőit. A sok hasznos tanács egyike: Az agyfrekvencia csökkenését nem lehet akarattal beindítani. A jelenlegi generáció abban a tudatban nőtt fel, hogy minél nagyobb erőfeszítést teszünk valamiért, annál nagyobb sikert érünk el. Nos, ez nem igaz a pszichoorientációs gyakorlatoknál. Az abszolút világgal nem lehet tudatosan, akarattal érintkezésbe lépni. Nem akarni kell a meditációs állapot létrejöttét, hanem hagyni kell a megtörténtét. Lazítsunk, engedjük el magunkat, és tápláljunk pozitív elvárást a siker iránt. A helyes hozzáállás tehát erőlködésmentes, de céltudatos, tele van várakozással. A megfeszült akarat a legnemesebb cél esetén is akadályozó erő. Próbáljunk felülemelkedni a problémáinkon, és kellő könnyedséggel, nagyvonalúsággal keressük a megoldást. Viselkedjünk úgy, mintha egy érdekes filmet néznénk, feledkezzünk bele az eseményekbe, és akkor szinte észrevétlenül lecsökken az agyfrekvenciánk.

Ha már jelentős haladást értünk el a meditatív állapot elérése terén, térjünk át az állapotstabilizáló gyakorlatokra. Ennek legegyszerűbb módja, hogy lakásunk kényelmes, zárt tere helyett próbáljunk meg zajos, forgalmas helyen medi­tálni. Eleinte rendkívül zavaróan hat ránk a zaj, de ne reagáljunk rá. Engedjük be a tudatunkba, majd engedjük ki onnan. Ne harcoljunk ellene, ne próbáljuk kirekeszteni. Hagyjuk, hogy ott legyen. Mellesleg ugyanezt kell tenni a zavaró gondo­latokkal is. Engedjük őket tovalebegni, mint a bárányfelhőket az égen. Ne reagáljunk rá, mert akkor kizökkenünk a meditatív állapotból, illetve le sem jutunk oda. Ez a gyakorlat azért hasznos, mert ha megszokjuk a lármát, nem veszünk róla tudomást, akkor bárhol, bármilyen körülmények között lecsök­kenthetjük az agyfrekvenciánkat, nem fog zavarni bennünket a háttérzaj. Az „elengedés” rendkívül hatékony módszer a külső és belső zavaró tényezők kiküszöbölésére. Ha nem reagálunk rájuk, elveszítik fontosságukat, egyszerűen eltűnnek. Egy idő után ez a folyamat automatikusan, tudatos erőfeszítés nélkül fog végbemenni.

Ennek a képességünknek a mindennapi tevékenységünk során is hasznát vesszük, mert egészségünket, lelki egyensúlyunkat úgy tudjuk leghaté­konyabban megőrizni, ha a lehető leglazább állapotban vagyunk. Egyébként környezetünk egyre intenzívebb zajszennyezése ellen is így védekezhetünk a legeredményesebben. A fülünket nem tudjuk becsukni, mint a szemünket, de ha nem reagálunk a zajokra, az inger nem fog tudatosulni az agyunkban. A meditatív állapoton kívül a zajok kirekesztésének igen eredményes módja még a munkánkban, egyéb tevékenységünkben való elmerülés. Minél nagyobb koncentrációt igényel az elfoglaltságunk, agyunk annál kevésbé képes törődni a kívülről jövő ingerekkel. A korábban idegesítő kutyaugatást is háttérzajnak fogjuk tekinteni.

 

Előkészítő gyakorlatok

 

A pszichoorientációs gyógyító technika szokatlansága miatt nem minden esetben tanácsos a tanulást mindjárt a fő gyakorlattal kezdeni. Sokkal elő­nyösebb, ha előbb meg­barátkozunk ezzel a gyógyítási móddal. Erre kitűnő lehetőséget kínálnak a szuggesztiós és önbizalom-erősítő gyakorlatok. Ezen a téren érhetünk el legkönnyebben látványos eredményeket, és az így szerzett sikerélmény nagy hajtóerőt biztosít a továbbiak során. Az alfa tartomány bétában való programozását az teszi lehetővé, hogy agyunk két másodpercenként néhány ezred másodpercre lemerül alfába, tudatalattink tehát mintavételezés útján ­tartja a kapcsolatot tudati világunkkal. A letapogatási idő viszonylagos rövidsége miatt ez a kapcsolat lazának tűnik, de a sűrű ismétlődés következtében mégis alkalmas arra, hogy tudatunk jelen­tős mértékben befolyásolja a tudatalatti tartományt. Tulajdonképpen ez a mechanizmus alakítja ki a szuggesztiót, ennek tudható be, hogy negatív vagy pozitív gondolataink, érzéseink előbb-utóbb eljutnak a tudatalatti tartományba is, és ott programként rögzülnek.

Bal agyféltekénk a hatás szintjén működik, és tetteinket irányítja. Jobb agyféltekénk viszont az ok szintjén tevékeny­kedik, és tetteink indítékáért felelős. Ha tehát egy rossz behatás következtében beleragadunk egy negatív programba, akkor hiába próbálunk tudati szinten, vagyis tetteink megváltoz­tatásával kiszakadni ebből a rögzült állapotból, nem fog sikerülni. Silvát idézve, egy idő után visszatérünk korábbi viselkedésünkhöz, mert tudatunk negatív irányítása nem szűnik meg, emlékképeink negatív módon hatnak. A negatív módon prog­ramozott agy további káros következménye még, hogy szinte magához vonzza a romboló erőket, boldog­talanságot, sikertelenséget és betegséget szül. Amíg ezt a mélyen belénk vésődött káros beidegződést, vagyis a negatív programot nem változtatjuk meg, addig semmi reményünk arra, hogy megváltozzon az életünk. A negatív programot csak pozitív programozással lehet megváltoztatni. Agyunk átprogramozása alfa szinten viszonylag egyszerű és gyors. Azonban a mintavételezéses kapcsolattartás következtében az átprogramozás béta szinten, önszuggesztió formájában is végrehajtható. Ez a módszer lassabb ugyan, de előnye, hogy a kezdők is jelentős eredményeket érhetnek el vele, és azok is haszonnal alkalmazhatják, akik nem tudnak, vagy valamilyen megfontolásból nem akarnak alfa szinten tevékenykedni.

Parapszichológiai kísérletek kimutatták, hogy a 12 és 17 év közötti gyerekek képesek a legkönnyebben kapcsolatot teremteni tudatuk alsóbb tartományaival. Ezért ezt a technikát elsősorban gyermekeinknél alkalmazhatjuk igen jó hatásfokkal. Szükség esetén Emil Coué[16] híressé vált mondását, hogy: „Napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam” kiegészíthetjük más mondatokkal is. Pl. ha nem megfelelőek az érdemjegyek, akkor nagyon hasznos lehet az alábbi mondat begyakorlása: „Napról napra jobban megy a tanulás” vagy „Napról napra jobban értem a matematikát”. Emellett persze nem árt, ha a gyerek valamit tanul is, mivel az agy csak olyan dolgot hisz el, csak olyan dolgot lehet beleprogramozni, amelynek valóság­alapja van. Ezek az önszuggesztiós mondatok a kisebbrendűségi érzés vagy egyéb negatív rögzülések megváltoztatását segítik elő. Gyakori probléma gyermekeinknél a mindentől való félelem. Ebben az esetben gyakoroltassuk velük az alábbi mondatot: „Napról napra bátrabb vagyok.”

Más jellegű problémák esetén természetesen más mondatokat kell kitalálnunk. Arra azonban ügyeljünk, hogy ezek a mondatok ne kezdődjenek tagadással, vagyis a „nem” szócskával. Ennek szükségessége könnyen belátható. Ha pl. egy beteg azt szuggerálja magának, hogy nem vagyok asztmás, mi jelenik meg a képzeletében? Egy asztmás roham képe. Hiába mondta elé a „nem” szócs­kát, a tudatalatti nagyobb jelentőséget tulajdonít a képnek, mint a hangnak, így azt fogadja el. Ezért mondjuk helyette azt, hogy: könnyen, szabályos ritmus szerint lélegzem. Hasonló okok miatt kerüljük a negatív tartalmú kifejezések használatát is. Tehát ne azt mondjuk, hogy: a depresszióm elmúlt, hanem azt, hogy: vidám és jókedvű vagyok, kitűnő a hangulatom. Ezeknek a hangosan kimondott önbizalom-erősítő, tudatformáló mondatoknak a megfogalmazásánál nagyon fontos még, hogy ne azt tartalmazza, hogy mit szeretnénk, hanem egy határozott kijelentés legyen az értelme. Úgy állítsuk be a dolgot, mintha a kívánt eredmény már be is következett volna, mert progra­mozni csak kijelentéssel lehet, kéréssel, kívánsággal nem.

Az önszuggesztió során felejtsük el a „remélhetőleg” fogalmát is. Aki azt programozza be magának, hogy: remélhetőleg holnap nem lesz migrénem! biztosan rá fog törni a fejfájás, az előbb említettek alapján, három okból is. Ebben az esetben is fogalmazzunk precízen, és határozottan: Holnap harmo­nikus lesz az agyműködésem! Azért mert holnap vizsgáznom kell, és a siker előfeltétele a nyugalom, a testi-lelki kiegyensúlyozottság. Meg kell tanulnunk kétségek nélkül gondolkodni, és határozottan fogalmazni.

Ennek a gyakorlatnak az eredményessége érdekében kapcsoljuk ki a folyamatból az akaratot is. A lámpalázzal küszködők közül sokan tapasztalták már, hogy amikor elhatározták, hogy most nyugodtak lesznek, éppen ellen­ke­ző hatást gyakoroltak önma­guk­ra. Mindenki előtt ismert szi­tuáció: az izgulós beosz­tot­tat hívatja a főnöke. Elhatároz­za, hogy folyékonyan fog be­szélni, de legnagyobb bánatára még akadozottabban fejezi ki magát, mint általában. Egy ér­telmes mondatot sem tud kinyög­ni, minél jobban erőlteti a nyugalmat, annál jobban da­dog. Kabarétréfákból is ismert kép: a nagymama rosszul hall. A családtagok szinte kiabálva szól­nak hozzá, de mégsem érti. Később a szülők egymás kö­zött beszélgetnek, halkan. Hir­te­len közbeszól a nagymama. Kritikus meg­jegyzését ily mó­don kommentálja a lánya: „Ér­dekes, amit meg akarsz hallani, azt meghallod, amit azonban nem, azt nem érted.” A gya­núsítás azonban alaptalan, mert ez esetben nem jellemgyenge­ségről van szó. A nagyot­halló az akaratával próbálja magát arra kényszeríteni, hogy jobban halljon. Az eredmény: rosszabbul hall, így a hozzátartozói kénytelenek még hangosabban szólni hozzá. A családtagok egymás közötti beszélgetésekor viszont már nem érvényesül ez a kényszer, sőt többnyire nem is érdekli, hogy miről folyik a diskurzus. Ennek ellenére hallja, mert az akarat már nem bénítja ezt az érzékszervét.

Amennyiben valamit nagyon szeretnénk elérni, ne akarattal próbáljuk megvalósítani. Higgyünk benne, hogy ez a képességünk megvan. A későbbiekben ismertetendő módon képzeljük el, hogy gördülékenyen beszélünk, vagy jól hallunk. A hit ugyanis jóval erősebb, mint az akarat. Jel­lemző a hit erejére, hogy kárt is tudunk okozni vele. Bizto­san megesett már velünk is, hogy amikor kerékpározni ta­nul­tunk, hirtelen feltűnt előt­tünk egy kő. Megpróbáltuk ki­ke­­rülni, de nem ment. Felbo­rultunk, és jól összezúztuk ma­gunkat. Hiába akartuk a kor­mányt elfordítani, nem tudtuk. A kő szinte mágnesként magá­hoz vonzott minket. Az ok: azt hittük, hogy a baleset elkerül­hetetlen. Megpróbáltunk ugyan tenni ellene, de a hit erősebb, mint az akarat, így bekö­vet­ke­zett, amiben hittünk. Ez eset­ben a félelem még táplálta is a kárt okozó hitet bennünk. A félelem a rosszban való hitet jelenti, és a hit minden irány­ban teremtő erő. Mellesleg ha­sonló módon hat az akarat is, ha erőltetjük. Ha nagyon akarunk valamit, ezt azért tesszük, mert nem hiszünk valamilyen képességünkben. Az akarat tovább erősíti a negatív hitet, és az eredmény teljes kudarc lesz. A hit viszont nyugodttá teszi az embert. Nincs félelem, nincs akarat. Helyette bizonyosság van. Tudom, képes vagyok rá, és miután a hitem szilárd, így nincs miért izgulni. Ezzel a hozzáállással természetes, hogy sikerrel fogunk járni, hiszen a józan ész keretein belül mindent képesek vagyunk megtenni, amiben nagyon hiszünk.

Agyunknak ez a tulajdonsága annyira erős, hogy a javunkra is fordítható. Ha pl. valaki beszédhibás, átmenetileg megszüntetheti ezt a problémát, ha arra kényszeríti magát, hogy dadogjon. Az akarat megnyilvánulását az agy ebben az esetben is negatív hitként kezeli, és nem engedi, hogy érvényesüljön a szándékunk. Az eredmény paradox módon az lesz, hogy nem fogunk dadogni, bármennyire erőltetjük. Általános értelemben ennek a sajátos terápiának a lényege, hogy azt kell akarnunk, amitől a legjobban félünk. Kitartó és következetes alkalmazása esetén ez a módszer meg is szüntetheti a fóbiánkat, mert egy idő után annak tudatában, hogy nincs mitől tartanunk, megszűnik a félelmünk, és nem jelentkezik tovább a problémánk.

Félelmeinkkel a gonosz erőket is magunkhoz vonzzuk. Erre utal, hogy egy nő hosszú időn át lángoló szemű rémséges alakokkal álmodott. Aztán egyik éjjel minden bátorságát összeszedve megkérdezte őket, hogy mit keresnek itt, mit akarnak tőle. Erre a szörnyek csodálkozva néztek rá, és azt válaszolták: „Hogyhogy? Hiszen te rendeltél ide bennünket. A te félelmednek van szüksége ránk.” A fiatalasszony nagyon elcsodálkozott, és miután közölte, hogy nem ragaszkodik a jelenlétükhöz, egy pillanat alatt eltűntek. A félelmeink tehát csak addig vannak jelen az életünkben, amíg ragaszkodunk hozzájuk. Ha nem tartunk rájuk igényt, könnyen kiadhatjuk az útjukat. Félelmeink tárgya nem valós lény, ezért nem jelent veszélyt számunkra. Ezt erősíti meg az is, hogy a hölgy megkérdezte a fenyegető alak nevét, mire azt a választ kapta, hogy: „Honnan tudjam, te álmodsz engem!” A félelmeink tehát belőlünk származnak, mi tartjuk fenn őket, és mi határozzuk meg, hogy mi legyen velük.

 

A hatékony alkalmazás érdekében nem szabad elhallgatni, hogy a pozitív gondolkodás nem mindig váltja ki a remélt hatást. Coué módszerének közel egy évszázados alkalmazása fényt derített arra is, hogy a jól bevált mondatok ismételgetése egyeseknél negatív reakciót vált ki. Egy asszonyban az „Egyre jobban és jobban vagyok” mondat gyakori hajtogatása nem megkönnyebbülést, hanem fokozódó feszültséget keltett. Kiderült, hogy az „egyre jobban” szlogen őt a hajdani tornatanárára emlékeztette, aki ezzel a biztatással ösztökélte diákjait teljesítményük fokozására. Az erőltetett tempó fiatal korában megutáltatta vele a tornatanárát és a tornaórákat is. Nála az „egyre jobban” szavak negatív érzelmeket váltottak ki, így nem csoda, hogy ismételgetésük a betegség irányába kormányozta az életét. A szeretet szó mindenkiben pozitív képzeteket kelt, de akadt, akiben izomfeszültséget váltott ki, és egész lénye ellenállt a szeretet elfogadásának. Kiderült, hogy gyerekkorában gyakran megbüntették. A következetes nevelés közben szülei folyton ezt hajtogatták: „Azért büntetünk fiam, mert szeretünk!”. Az időközben felnőtt férfi már nem is emlékezett az egészre, csak csodálkozott, hogy nála miért nem segít a: „Szeretettel nézek a világra” mondat ismételgetése.

Ha a gyakran ismételt kulcsszavak, mentális képek nem váltanak ki bennünk pozitív képzetet vagy hatástalanok maradnak, akkor ellenkező hatást eredményeznek. Sajnos csak hónapok, sőt egyes esetekben évek múlva derül ki, hogy a programozás kudarchoz vezetett. A gyötrő emlékeket ugyanis tudat alá nyomja az elfojtás. Az agy elrejti a korábbi fájó emlékeket, hogy ne zavarja a jelenlegi életünket. Ettől azonban nem szűnnek meg, tudat alatt ott munkálnak bennünk, és az önszuggesztió során előjönnek. A pszichológusok „koporsószegeknek” nevezik ezeket az emlékeket, mert sok ember fejében időzített bombaként működnek. Ha tehát az öröm, a boldogság, a gazdagság mögött csúf emlékek bújnak meg, akkor az emlegetésük lelki sebeket tép fel, és a várakozással ellentétben nem tesz bennünket boldoggá. Nem válik gazdaggá az sem, akinek a gazdagság szóról a „mocskos pénz” vagy a „csalás, lopás, élősködés” jut az eszébe. Sőt azok sem érnek el anyagi gyarapodást, akiket valójában hidegen hagy a pénz, nem villanyozza fel őket a gazdagság gondolata. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy nem csak az Agykontrolban, hanem már az önszuggesztió során is döntő a képzettársítás. Nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy a kimondott, gyakran ismételt szavak milyen képzetet keltenek bennünk. Aki minden áron meg akar gazdagodni, de a „pénz”, a „gazdagság”, a „vagyon” szavak negatív tartalommal társultak az elméjében, alkalmazza a „gyarapodás”, vagy a „bőség” szavakat. Ekkor az is előfordulhat, hogy nem anyagilag gya­rapodik, hanem egészségügyileg, vagy szellemileg, amivel többre megy, mint a sok pénzzel.

Simonfalvy Tamás pszichotréner arra is felhívta a figyelmünket, hogy az agy könnyebben azonosul a jelen idővel, mint a múlttal. Ezért mondanivalónkat mindig jelen időben fogalmazzuk. A múlt időben elhangzott kije­len­téseket az agy lezártnak te­kinti, és azt gondolja, hogy a jelenre már nem sok hatást gyakorol. A jövő időben fo­galmazott kijelentések pedig nem mások, mint vágyak. A majd megvalósuló „szeretném ha” típusú programozás az Agykontrollban is hatástalan. A tudatalatti csak olyan dol­got hisz el, amit a tudat ha­tá­rozottan állít. A múltbeli meg­állapítások, a jövőre vetíttet vá­gyak nem elég meggyő­ző­ek. Nagyon fontos a kulcs­sza­vak, programozó mondatok is­métlési tempója is. A mo­tyo­gás, pusmogás, hadarás ha­tás­talan marad. Csak a tisztán, ért­hetően, lassan és hang­sú­lyo­­­zottan ismételt szavak, mon­da­tok épülnek be a tudat­alat­tiba. A gondolatban végzett programozásra is ugyanez ér­vényes. Mondandónkat nem szükséges szóban kifejezésre juttatni, gondolattokkal is célt érünk. A gondolatban ismételt mondatoknak azonban ugyanolyan érthetőnek, tagoltnak és határozottnak kell lennie, mintha szóban hangzana el. Fogalmazás közben ne alkossunk litániát. Néhány kellemes érzetet keltő kulcsszó jóval hatásosabb, mint a szép, kerek mondatokba foglalt ömlengés. Ne töltsük az időnket szavalással, szónoklatokkal. Mire a végére érünk, a logikus gondolkodásra képtelen tudatalatti már elfelejti az elejét. Ha több célt is el akarunk érni, válasszuk szét őket. Alkossunk mindegyikre egy-egy programozó mondatot, és felváltva, különböző idősza­kokban mondogassuk őket. Háromnál több programot azonban ne alkalmazzunk egy időben, mert ez szétforgácsolja az agyat. Gondoljunk arra, hogy mi sem tudunk egyszerre több dologgal foglalkozni kellő hatékonysággal.

Végül arra is időt kell hagy­ni az agynak, hogy a prog­ra­mozó mondatok tartalmát fel­dolgozza. Az agy ugyanis nem magnószalag, az elhangzott mondatok nem rögzülnek raj­ta azonnal. Agyunk gondol­kodik, szelektál, értelmez; és csak az tapad meg benne, amit hasznosnak tart. A többi információt kiselejtezi. Hiába programozunk jól, ha utána nem hagyjuk az agyunkat dolgozni, a hallottakat he­lyükre rakni. Ezért önszug­gesztió után teremtsünk csen­det magunkban. Legalább fél óráig tartózkodjunk a figye­lemelterelő tevékenységtől, a lármás szórakozástól. Csak a jó hírek, a kellemes megle­pe­tések gyógyítnak viharos se­bességgel. Az általunk fo­gal­mazott állítások lassan hat­nak. Sok idő kell ahhoz, hogy a jobb agyfélteke elhiggye, amit szuggerálunk neki. Ezért nagyon fontos még a türelem, a kulcsszó kijelentés gyakori hajtogatása, ismétlése. Ezen a téren a jó értelembe vett megszállottság kifejezetten előny.

 

A másik igen előnyös előkészítő gyakorlat a meditáció. Az irányított, vagyis a dinamikus meditáció érzése leginkább a passzív meditációs tevékenységgel hasonlítható össze. A passzív meditáció során egy olyan megváltozott tudat­állapotba jutunk, amely az intenzív imádság során is kialakul. Az imádságnak az a lényege, hogy ha mély átérzéssel, hittel kérjük azt, amire szükségünk van, akkor olyan pozitív erők gyűlnek körénk, amelyek segítenek bennünket terveink meg­va­lósításában. Minél jobban hiszünk kérésünk teljesítésében, annál több segítő erő koncentrálódik körénk, annál nagyobb a megvalósulás valószínűsége. A hit, vagyis az imádság Isten által való meghallgatásának vágya, és a siker elvárása olyan pozitív programként hat az agyunkra, amely szinte a szárnyára vesz bennünket. A passzív meditációnak, vagyis a befelé fordulásnak és a mély hitnek tehát majdnem olyan erős meg­valósító ereje van, mint a célorientált dinamikus meditá­ciónak.

Az imádság egyébként a túlvilági erőkkel való kapcsolat­teremtésnek a legősibb módja. A különböző vallásokban az imádság kivitelezési formája is a minél sikeresebb kapcsolatfelvételt segíti elő. Annak idején a hozzánk látogató istenek sem véletlenül tanítottak meg bennünket arra, hogy milyen módon imádkozzunk, hogyan juttathatjuk el kéréseinket hozzájuk a leghatékonyabban. A mohamedán vallásban Allah szigorúan megparancsolta híveinek, hogy imádságaikat mindig kelet felé fordulva kell végrehajtani. A keresztény egyházakban ez a követelmény külön felhívás nélkül valósult meg, mivel az imaházakhoz kötött gyüle­kezetek templomaikat kelet-nyugati irányba tájolva építették. Ennek következtében az oltárra tekintő hívek automatikusan kelet felé néztek.

Tudományos szempontból vizsgálva ennek az iránynak a kijelölése egyáltalán nem tekinthető véletlennek. Tudjuk, hogy a Föld mágneses erővonalai észak-déli irányban haladnak, ami azt jelenti, hogy észak vagy dél felé fordulva az erővonalak merőlegesen metszik az auránkat. Ezek az erővonalak gyengék ugyan, de elég erősek ahhoz, hogy ebben a testhelyzetben már számottevő zavart keltsenek meridián­jaink energiaegyensúlyában. Annak is megvan az oka, hogy nem nyugat, hanem kelet felé kell fordulni. Az indiai jógik szerint a jobb tüdőnk a Yang, míg a bal tüdőnk a Yin energia uralma alatt áll, így a jógalégzés során a felesleges Yang energia a jobb, míg a Yin energia a bal orrlyukon keresztül távozik a testünkből. Miután a Föld északi pólusa Yin, a déli pólusa pedig Yang energiával telített, így ebben a pozícióban testünknek közvetlenül azt a felét éri a két különböző jellegű energiakisugárzás, amelynek uralma alatt áll. Ennek elsősorban fizikai állapotunk szempontjából van nagy jelentősége. Agykontroll tanulmányaink alapján tudjuk, hogy az agyfrekvencia csökkentése, vagyis az abszolút világgal létesített kommunikáció csak tökéletes testi ellazulás és szellemi összpontosítás esetén lehetséges. Az imádságnak ez a formája éppen azt a célt szolgálja, hogy minél alacsonyabb szintre szorítsa le az egészségünket befolyásoló zavaró hatásokat, amelyek gátolják a testi ellazulást, és a belső nyugalom kialakulását. Egészségünk és közérzetünk ily módon való átmeneti javulása tehát jelentősen megkönnyíti a meditatív állapot elérését, még akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk.

Nagy valószínűséggel ugyanezt a célt szolgálja a római-katolikus vallásban is az imádkozás rituális módja. Ebben az esetben a két tenyér összeillesztésekor az azonos jellegű ujjak egymáshoz érintésével lezárjuk az energiaköreinket, így az energia nem tud kisugárzódni a szervezetünkből. A bioenergia eltávozásának megakadályozása fokozza a testi ellazulás lehetőségét, amely egy idő után szellemi ellazuláshoz, a meditatív állapot kialakulásához vezet. Tovább növeli az ellazulás lehetőségét a katolikus templomok kör alakú kupolája is, mert a tudományos mérések szerint ez a mértani alakzat a gúlában fellépő „piramis effektus”-hoz hasonló hatást gyakorol az épületben tartózkodókra. ­Ez a hatás igen sokrétű, de a templomépítők főleg azt használják ki, hogy a kupolás és hajós osz­lopcsarnokok a piramisokkal megegyező módon kioltják az alattuk levő Hartmann-ingersávokat, ami a bent levő emberekben a végtelen nyugalom érzetét kelti. Az aranymetszés szabályai szerint kialakított belső tér, a boltívek összefutó bordái, valamint a kupolát tartó oszlopok ideális száma és egymástól való távolsága is növeli ezt a hatást.

Bizonyára nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a legtöbb keresztény templomban az oltárt jóval a normál szemmagasság felett helyezik el. Imádkozás előtt az oltárra vetett tekintet ugyanis önkéntelenül is abba a szöghely­zetbe állítja a szemet, amely elengedhetetlen feltétele az agyfrekvencia csökkenésének. Ez a hatás egyébként még kisebb templomokban is kialakul, mivel a kötelező letérdelés során olyan testhelyzetbe kerül az imádkozó, hogy az oltárra tekintés óhatatlanul előidézi a szemgolyó felfelé fordulását. A szemhéjak lezárásának is fontos szerepe van az imádkozásban, mert kirekeszti mind­azokat a külső zavaró hatásokat, amelyek gátolják a meditatív állapot létrejöttét.

Sokan vannak azonban, akik imádkozás közben nem az oltárra vetik a tekintetüket, hanem lehajtják a fejüket, és így érik el a meditatív állapotot. Ez azt a feltételezést látszik igazolni, hogy az agyfrekvencia csökkenése nem függ a fejtartástól. Lehajtott fejjel is el lehet érni a meditatív állapotot, ha kissé felfelé fordítjuk a szemgolyónkat. Saját bevallása szerint José Silva, az Agykontroll megalkotója is ezt a módszert alkalmazza. Vizualizálásai során lehajtja fejét mintha imádkozna, így mindig jobb eredményt ér el, mint a klasszikus mód­szerrel.

Visszatérve a templomi szertartások hatékonyabbá tételéhez, ma már azt is értjük, miért égetnek gyertyát az oltár, és a csodavárásra szolgáló kegytárgyak előtt. Tudományos vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a lobogó gyertya lángjának hipnotikus hatása van. Az ájtatosságot, az Istennek szentelt figyelmet jelentős mértékben növeli a harangzúgás is. Ezen túlmenően a harangszó több száz méter sugarú körben semlegesíti a Hartmann-hálót. A „tisztánlátók” megfigyelései szerint a föld felszínén elfektetett energiaháló csak a harangozás után pár perccel nyeri vissza eredeti alakját. Mellesleg a keleti vallásokban a mantrázás is hasonló hatást gyakorol a Hartmann-hálóra, mint a harangszó. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanezt eredményezi az orgonamuzsika, és a csoporténeklés. A zsidó vallásban sem véletlenül jelent meg a Dávid-csillag, mert tudományos mérések szerint a drótból hajlított hatágú csillag szintén deformálja, eltéríti a földsugárzásokat.

Az újkori kutatások fényt derítettek arra is, hogy a templomok helyét ősidők óta úgy választották meg, hogy a főoltár kettő vagy három vízér kereszteződésére essen. Ez a körültekintő eljárás arra a ma már feledésbe merült tapasztalatra vezethető vissza, hogy a vízerekből kisugárzó energia jelen­tősen javítja a helyi­ség akusztikáját. Ennek következtében az oltár előtt prédikáló pap hangját az utolsó padsorban is tisztán lehetett érteni, még akkor is, ha suttogva beszélt. Mivel ilyen kitüntetett hely az egyes településeken belül másutt nemigen adódott, bizonyára nem véletlen, hogy a legtöbb templom alatt régi templomok romjai nyugszanak. Hiába terjeszkedett a falu vagy város ellenkező irányba, a templomot nem telepítették át, hanem maradt ott, ahová a természet törvényeit nálunk sokkal jobban ismerő őseink helyezték. Az ősi templomokban az erőtér fokozására drágaköveket is raktak az oltárkőbe. A több ezer éves indiai templomokban látható kristályok elsődleges szerepe nem a díszítés volt, hanem a hely pozitív energiákkal való megtöltése.

Miután őseink radiesztéziai ismeretei a múlt ködébe vesztek, napjainkban már csak használhatatlan imahelyek épülnek. A modern kor templomai nem mások, mint rideg csarnokok, amelyek elvesztették a kapcsolatot a kozmikus és a földi erőkkel. Emiatt az emberek öntudatlanul is kerülik őket. Ráadásul rossz az akusztikájuk, és alkalmatlanok a meditálásra, nem segítik elő a szellem nyu­galmát. Nem véletlen, hogy folyton zárva vannak.

Egyes esetekben az ősi templomok alatti erőtér annyira intenzív, hogy gyógyító hatást is kiválthat. Az észak-kam­bodzsai Angkorban van egy hatalmas, rengeteg domborművel ékesített templom, amelyet még II. Szurjavarman uralkodása idején építettek. Ez a háromszintes szentély arról nevezetes, hogy az alatta levő földből „gyógyító energia” sugárzik ki. A sugárzás néha olyan erős, hogy furcsa jelenségek (pl. rejtélyes fényeffektusok) kísérik. Egy 26 éves khmer asszony csontrákban szenvedett. Miután az orvosok lemondtak róla, rokonai hordágyon elvitték ebbe a templomba. A be­teg három nap és három éjen át a kövezeten feküdt, majd felállt a hordágyról, és járkálni kezdett. Az intenzív szubatomi sugárzás hatására teljesen kigyógyult a betegségéből. Saj­nos csak a jobbra forduló víz vált ki gyógyító hatást a szervezetben. A balra forduló vízerek, valamint a Hartmann- és Curry-háló szinte mindig betegséget okoz. Ennek helye attól függ, hogy testünknek mely részét éri káros sugárzás, a kór jellegét pedig nagy valószínűséggel a mágneses hullámok frekvenciája szabja meg. Régen a beavatottak képesek voltak átpolarizálni a kártékony vízereket. Ehhez bizonyos köveket használtak, amelyeket a vízfolyásokba helyeztek. Ez a tudás napjainkra teljesen feledésbe me­rült, így ennek a szakterületnek a feltárását is jóformán elölről kell kezdenünk.

A Föld mágneses erővonalainak egészségre gyakorolt előnyös, illetve előnytelen hatását a modern tudomány még tagadja, de mind többen vannak, akik hisznek benne, és komolyan kutatják. Az eddig összegyűlt tapasztalatok alapján javasolják a természetgyógyász-szakkönyvek, hogy ágyunkat lehetőleg észak-déli irányban helyezzük el, mivel fekvő helyzetben így metszi testünket a legkevesebb erővonal. A kínai akupunktúra szerint a Yang energia a fejtetőn, a Yin energia pedig a gyökér­csakrán át áramlik a testünkbe. Ezért úgy célszerű az ágyon elhelyezkedni, hogy fejünk déli irányba essen, mert az éjszakai alvás során a Föld déli pólusából kisugárzódó Yang energia, és az északi pólusból kiáramló Yin energia így áramlik legnagyobb hatásfokkal a testünkbe. Sajnos jelenleg ez még nem minden esetben kivitelezhető, mivel helykihasználási és esztétikai szempont­ból a bútorokat kénytelenek vagyunk a fal mellé állítani. Ezért is lenne célszerű a jövőben új települések létrehozása esetén az utcákat úgy kijelölni, hogy a házak kelet-nyugati irányba álljanak. Ennek egyik előnye az lenne, hogy a lakások ablakai dél felé néznének, így a lehető legtöbb éltető napfény érne bennünket, másrészt az ágyak észak-déli tájolása sem jelen­tene megoldhatatlan gondot.

Mellékesen megjegyezve a Föld mágneses erővonalai nem csupán az emberre, hanem a növényvilágra is hatnak. Emiatt ajánlják az energiakisu­gárzások tanulmányozásával foglalkozó szakemberek a kiskerttulajdonosoknak is az észak-déli tájolási módot az ágyások kialakítása során. A növényeket azonban a napsugarak maximális kihasználása érdekében itt is kelet-nyugati irányba kell sorba ültetni. Így minden egyes növény maximális napfényt kap, nem árnyékolják le egymást, ami ugyancsak előfeltétele a növekedés gyorsításának, valamint a beltartalmi érték és a terméshozam növelésének.

 

Alkalmazási aggályok

 

Sokan vannak, akiknél a technikai nehézségeken kívül egyéb akadályok is hátráltatják ennek a gyógyító eljárásnak az elfogadását. A legfőbb ok a minden újtól való idegenkedés, márpedig ez a módszer újdonságát illetően forradal­minak minősül. A hagyományos orvoslást mindenki ismeri, az akupunktúráról már sokan hallottak, de a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy valaki csupán a gondolataival, az akaraterejével gyógyítson. Vannak olyanok is, ­akiket vallási megfontolások tartanak vissza ettől a gyógymódtól, azt mondván, hogy Istennek vagy Jézusnak van csak joga ily módon gyógyítani, hogy jön ahhoz egy földi halandó, hogy beleavatkozzon a világ Isten által elrendelt menetébe. Elhangzanak olyan aggodalmak is, hogy ez a módszer a tanulástól, az élet leckéjének el­sajátításától fosztja meg az embert. A tapasztalat azonban az, hogy akit Isten így akar tanítani, azt meg is tanítja, nem engedi idő előtt sem meggyógyulni, sem meggyógyítani. Olyan szélsőséges véleményeket is lehet hallani, hogy elménknek ez a felhasználási módja az ördögtől származik. Ha ez az erő valóban az ördögtől származna, akkor ártani is lehetne vele. Márpedig a tudat alsó tartományaiban ezzel a módszerrel még soha senkinek sem sikerült ártani. Alfa, théta vagy delta szinten a Magasabb Intelligencia közremű­ködésével kárt okozni egyszerűen lehetetlen.

A civilizált világ feladata nem a rombolás, hanem a teremtés. A technikai fejlődés jelenlegi szintjén olyan veszélyes önpusztító eszközök kerültek egyes társadalmak birtokába, amelyek felett az egyén hagyományos módon már nem képes ellenőrzést gyakorolni. A rohamosan növekvő bűnözés megállítására, a bűnesetek felderítésére sem alkalmasak már a meglevő eszközeink, fennmaradásunk érdekében szükség van új védekező módszerek megisme­résére. Az emberiség fejlődése olyan stádiumba érkezett, amikor a továbbhaladás érdekében is feltétlenül szükséges ezeknek az ismereteknek az elsajátítása. Ha Isten nem akarná, hogy beleavatkozzunk a dolgába, akkor nem adta volna ezt a túlélést és továbbfejlődést elősegítő módszert a kezünkbe. Egyre bonyolul­tabbá váló világunkban elenged­hetetlenül szükséges, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, mert erről a lépcsőfokról már csak az ő útbaigazítása alapján tudunk eredményesen továbbhaladni.

Vallási alapon magyarázva a Paradicsomból való kiűze­tésünk óta eltelt évezredek alatt az emberiség megszenvedett bűneiért, és Isten elérkezettnek látta az időt, hogy visszaadja az embernek azon képességeit, amelyeket ­korábban elveszített. Ezeknek az isme­reteknek a birtokában az emberiség képes lesz arra, hogy ismét megteremtse magának a földi Paradicsomot, ahol csak a Jó uralkodik, a primitív szinten megnyilvánuló Rossz pedig egyszer s mindenkorra kiűzetik ebből a világból. A jövőnket illetően nagy a tét, az idő sürget bennünket. Nem fecsérelhetjük tovább erőinket állandó viszálykodásra, egymás értelmetlen pusztítására. Fel kell készülnünk arra, hogy más Földön kívüli civilizációkkal összefogva hozzájáruljunk mi is az univerzum távoli vilá­gának felfedezéséhez, és kivegyük részünket a fejletlenebb civilizációk irányításában. Ehhez pedig az szükséges, hogy a Földön tökéletes béke uralkodjon, hogy minden erőnket az eljövendő, magasabb rendű céljaink szolgálatába állíthassuk.

Hatásmechanizmus

 

Az Agykontroll tudományos elfogadásának és hivatalos terjeszté­sének legnagyobb gátja az, hogy nem ismerjük a hatásmechanizmusát. Ezzel kapcsolatban a módszer kidolgozói is csak találgatásokkal szolgálnak. A legkézen­fekvőbbnek tűnő működési mód azon a feltételezésen alapul, hogy az egész univerzum egy intelligenciaközpont fel­ügyelete alatt áll, ahol minden létező tárgynak és élőlénynek megvan a tökéletes mása, az a kép, amilyen lehetne, ha a valós környezetében semmilyen romboló erő nem hatna rá. Így agyunk tudatalatti tartományában tulajdonképpen semmi mást nem kell tennünk, mint a jobb agyféltekénk révén összeköttetésbe lépni a Magasabb Intelligenciával. A saját vagy a gyógyítandó személy adatait megadva lehívjuk ennek a végtelen kapacitású agynak a memóriájából a kívánt képet, és gondolatok útján közöljük a számítógéppel, hogy milyen változtatást kérünk. Ezt követően a Mindenható engedélye alapján az egyetemes számítógép összehasonlítja a valós helyzetet a tárolt képpel, és energiamoduláció útján a szük­séges korrekciókat elvégzi.

Ily módon olyan fantasztikus változások, olyan csoda­szerű gyógyulások is megtörténhetnek, amelyekre csak a Bibliában találunk példát. Ezen az úton nem csak a jelenleg gyógyíthatatlannak tartott betegségek bármelyike szüntet­hető meg, de olyan hiányosságok is, amelyek földi viszonylatban a béta világ eszközeivel elméletileg is kivitelezhetetlenek. Ilyen változások lehetnek pl. az ortopédiai korrekciók, végtagok kívánatos lerövidítése vagy meghosszabbítása. Ennek kapcsán felmerül bennünk a kérdés, hogy hová lettek a felesleges szövetdarabok, vagy miből keletkeztek a hiányzó testrészek. Erre sajnos a tudomány nem tud választ adni. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a hiányzó moleku­lák energiából keletkeztek, a leválasztott részek atomjai pedig energiává ala­kulnak át. Itt tehát egy sajátos pszichikai úton végbemenő materializáció és dematerializáció jön létre, amely nem más, mint energiából való anyagteremtés, illetve az anyag energiává való lebontása egy magasabb értelem által irányított módon.

Ez esetben már nem érvényesül az energiamegmaradás elve, mely szerint: „Energia semmilyen folyamatnál nem keletkezik, és nem semmisül meg, hanem csak átalakul egyik energiafajtából a má­sikba.” Az univerzum törvénye sokkal tágabb ennél. Eszerint minden energiából keletkezik. Még az anyag is, és dematerializálás után energiává alakul vissza. Itt azonban energia alatt nem az atomi világban ismert energiafajtákat (hő, fény stb.) kell érteni, hanem szubatomi energiát. A világegyetem viszonylatában tehát módosul az energiamegmaradás törvénye, mivel az energia anyaggá válva látszólag megsemmisülhet, és új energia jöhet létre az anyagból. Az energiából történő anyagteremtés leglátványosabb bizonyítéka éppen a Bibliában olvasható, amikor Jézus az éhező zsidó népet néhány darab kenyérrel és füstölt hallal lakatta jól. Csak a lakoma befejezése után derült fény erre a ritka materiali­zációs csodára, amikor látták, hogy az össze­szedett maradék is tízszer annyi, mint amennyi az eredeti ételmennyiség volt.­

 

Itt célszerű megemlíteni, hogy a Fülöp-szigeteki gyó­gyítók által végzett operációk során tapasztalható egy értelmetlennek látszó folyamat is. A hea­lerek jelentős része ugyanis a test megnyitása után nem tisztítja meg a beteg szerveket, hanem még a műtét előtt kívülről irányított sugárzással demateria­lizálja az elhalt szöveteket. A dema­terializált sejteket azután újramaterializálja és felhozza a bőr alá. Ezt követően felnyitja a bőrt és kiemeli a materializált tárgyat, amely a csirkebéltől kezdve a pénzérméig bármi lehet. Van olyan gyógyító is, aki fel sem nyitja a bőrt, hanem teleportációval kihozza a materia­lizált tárgyat a bőr külső felszínére, és onnan távolítja el. Az elhalt vagy beteg szövetek dematerializálásakor felszabaduló szubatomi méretű energiarészecskék valószínűleg akadálytalanul eltávozhat­nának a testből, mint ahogy ez a spontán remisszióval gyógyuló rákos betegeknél tapasztalható. Akkor miért van szükség erre az újramaterializálási folyamatra? Talán így akarja a Mindenható felhívni az emberek figyelmét arra, hogy itt egy másfajta alapokon álló operációval állunk szemben? Vagy csupán a beteg bizalmának az elnye­réséről van szó, aki látván a vérző szövetdarabot megnyugszik, hogy valóban megoperálták, így most már biztosan meg fog gyógyulni. Az antikohéziós erőtér egyébként a fertőtlenítésen és a fájdalomcsillapításon kívül képes a véráramlás csillapítására, sőt megállítására is. Így vastagabb erek szétválasztása esetén sem kell komolyabb vérveszteséggel számolnunk. Ennél a típusú műtétnél tehát nincs szükség vérátömlesztésre, így nem fenyeget a fertőző betegségek vérrel történő terjesztésének veszélye. Mivel a koncentrált energiasu­gárzás eltorlaszolja a véráram útját, illetve beteg szövetek eltávolítása esetén lehegeszti az ereket, elmarad a vizenyőképződés is, így nem jelentkezik a műtét utáni fájdalom sem.

Visszatérve az Agykontroll hatásmechanizmusára, ennek a minden eddigi elképzelést felülmúló gyógyítási módnak is vannak határai. Éppen az összehasonlításos alapon való gyógyítás miatt nem kérhetünk olyan változtatásokat, amelyek túllépik a születésünk pillanatában nekünk rendelt adottságokat. Pl. senki sem kérheti, hogy ezentúl úgy nézzen ki, mint kedvenc filmszínésze, és olyan agykapacitása legyen, mint egy Nobel-díjas tudósnak. Mindenki csak annyit kérhet, amennyit a Mindenható földi küldetésének idejére neki útravalóul adott. A lélek fejlődésének lépcsőfokai vannak, és még ily módon sem lehet emeleteket ugrálni. Sőt még azt sem lehet kérni, hogy a Magasabb Intelligencia egyik pillanatról a másikra előre kezünkbe adja testi, szellemi és lelki fejlődésünknek azokat az eredményeit, amelyeket ebben az életünkben érhetünk el. Az életben mindenért meg kell küzdeni, ingyen semmit sem kapunk, még ez a szuper­intelligens agy sem ajándékoz meg minket olyan dolgokkal, amelyek nem illetnek meg bennünket. Csak azoknak a veszteségeknek a korrigálását kérhetjük tőle, amelyeket földi életünk harcai során elszenvedtünk. Ezen túlmenően kérésünk csak akkor talál meghallgatásra, ha az nem ütközik mások érdekével, és ha az az egyetemes világ fejlődését szolgálja. Egy-egy fejlődési fokozat átugrása azért sem lehetséges, mert vannak olyan ismeretek, amelyekre fent már nem lehet szert tenni. A tudás, a tapasztalat minden építőkockája csak a maga idejében, és megfelelő szinten szerezhető be. Ha csak egyetlen egy leckét is elmulasztunk megtanulni, kénytelenek leszünk visszatérni, mert e nélkül nincs továbblépés.

A kozmikus alkotmány minden ember számára lehetőséget biztosít ahhoz, hogy részt vehessen a világegyetem alakí­tásában. Az univerzum törvényei mindenki számára megadják a jogot, hogy képességeit maximálisan kibontakoztassa, és akaratát szabadon érvényre juttathassa. A képességek maradéktalan kiteljesedésének, az akarat béklyómentes megnyilvánulásának fontos előfeltétele az egészség, így ez a kérés törvényszerűen meghallgatásra talál. Senkinek az egészsége nem ütközik ugyanis az egyetemes törvénnyel. Elvétve lehetnek ugyan karmikus betegségek, amelyeket előző életünkben elkövetett bűneink miatt rótt ki ránk a sors, de ezek legtöbbje imádsággal, az Úrhoz való fohászkodással előbb-utóbb feloldható. Persze adódhatnak olyan bűnök is, amelyek levezekléséhez egy egész élet végigszenvedése sem elegendő, de az ilyen tehertétel viszonylag ritka. Azonban még az ilyen sorsszerű betegségek esetén sem értelmetlen a próbálkozás. Ha meggyógyítani nem is tudjuk az illetőt, sokszor enyhíthetjük a szenvedéseit.

Amennyiben erkölcsi aggályaink támadnának cseleke­detünk helyességét illetően, akkor gondoljunk arra, hogy nem mindenki volt gonosz, aki a jelen­legi életében szenved. Bizonyos dolgok megtanulásához ugyanis a szenvedé­sen át vezet a leghatékonyabb és a leggyorsabb út. Emberbaráti cselekedeteink, a Jó és a Rossz elbírálása során tehát próbál­junk meg felülemelkedni a közvetlen környezetünkön, és tegyük túl magunkat az előítéleteken. Ha nagyobb látószögből tekintünk a bennünket körülvevő világra, rájövünk arra, hogy minden emberrel, sőt az univerzum minden egyes élőlényével egyetlen létközösséget alkotunk. Összetartozunk mindannyian, szerves részei vagyunk egymás világának. Ez a magatartásforma, ez a világnézet ma még meglehető­sen idegen számunkra, de a küszöbön álló „new age” korszakban, az emberiség nagy öntudatra ébredése után már általánossá fog válni.

Miután mi is része vagyunk az univerzumnak, nem csak jogunkban áll képességeinket érvényre juttatni, hanem ez egyben kötelességünk is. Sőt minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy legyőzzük az elénk tornyosuló akadályokat. Aki nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy áttörje környezete gátjait, aki nem igyekszik minden nehézség ellenére érvényre juttatni jobbító szándékát, az vétkezik az univerzum törvényeivel szemben. Minél jobb képességeket, minél kiemelkedőbb tehetséget kap valaki az élettől, annál nagyobb felelősséggel tartozik a világegye­temmel szemben. A kiugró képességek ki nem használása bűn, amelyet a Mindenható sohasem fog megbocsátani nekünk. Az univerzum reagál ránk, számon tart minket, fontos alkotóeleme vagyunk a világnak. Mindent el kell követnünk tehát annak érdekében, hogy ellássuk a ránk rótt feladatokat. Aki nem tesz eleget az elvárásoknak, aki nem teljesíti küldetésének célját, az nem csak önmagának árt, hanem a világegyetem harmonikus fejlődésében is kárt okoz. Földi küldetésünknek magasztos célja van, a végső célt illetően mindnyájan azért létezünk, hogy a teremtést, az egyetemes világ fejlődését szolgáljuk.

 

Napjainkban mind többen vannak, akik kiemelkedő gyógyító képes­ségekkel jönnek a világra. Közülük nem egy akad, aki hivatásszerűen űzi a gyógyítás mesterségét. A természetgyógyászok meredeken emelkedő számát tekintve sok emberben megfogalmazódik a gyanú, hogy ennek a pályának a népszerűségét nemcsak a hivatástudat eredményezi. Ezt látszik alátámasztani a szelíd gyógymódok alkalmazói által kért tiszteletdíjak sokszor csillagászati összege. Ennek láttán gyakran felmerül a betegekben, hogy van-e egyáltalán joga a természetgyógyásznak pénzt kérni a munkájáért, szabad-e kamatoztatnia istenadta képességeit. Kétkedésük alapja a Biblia, amelyben Jézus így vélekedett erről a kérdésről: „Ingyen kaptátok, ezért ingyen adjátok!”

Elanyagiasodott világunkban ez az intelem már nehezen tartható be, hiszen a főállásban gyógyítónak meg kell élnie valamiből. Neki is van rezsiköltsége, amit ki kell fizetni, így kénytelen pénzt kérni a munkájáért. Arra azonban ügyelnie kell, hogy képességei ne váljanak a meggazdagodás eszközévé. Aki azért űzi ezt a szakmát, hogy évente egy hónapot a Kanári-szigeteken nyaralhasson, luxusautón járhasson, luxuslakásban, pazar körülmények között élhessen, az nem használja, hanem kihasználja a képességeit, kufárkodik vele. Az ilyen ember élősködik a társadalmon, visszaél istenadta képességeivel, amit a Teremtő a végső elszámolásnál számon fog kérni rajta.

 

Elméleti alapok

 

Az energia a világot alkotó anyag legkisebb részecskéje. Az ősrobbanás középpontjából szétsugárzó rotációs energia mindenütt megtalálható, betölti az egész univerzumot. A földi világunkban is szinte felmérhetetlen mennyiségben jelen van, és a szemléletesség kedvéért nevezhetjük akár éternek is. Az ősenergiát szubatomi részecskének is nevezik, mert ezekből az energiakvantumokból épül fel az atom, a molekula és minden anyag, ami körülöttünk van, sőt még maga a tudat is. Sajnos a rotációs energia atomi szinten, vagyis a mi világunkban közvetlenül nem hozzáférhető, emiatt nehéz a létezésének kimutatása. Miután a szubatomi energiarészecske rendkívül kicsi, ezért ez lehetőséget ad a „clairvoyance” vagy az Agykontrollban használt terminológia szerint a Hatékony Érzékelés Kivetítés magyarázatára is. Mivel a tudat szintén energia, a HÉK során kivetített energiarészecskéknek semmilyen akadályt nem jelent bármilyen anyagon átlátni, vagy azon áthatolni. Ez ahhoz hasonló, mint amikor felné­zünk az égre, és rengeteg csillagot látunk, ha viszont egy űrhajóval kirepülnénk az űrbe, akkor látnánk csak, hogy a sokmilliárdnyi csillag ellenére valójában milyen üres a csillagközi tér. Az egyes égitestek roppant távol vannak egymástól, és pici kis golyóknak látszanak csupán. Tulajdonképpen a materializálódott anyag atomjai is ugyanilyen közegnek számítanak a szubatomi energia­kvantumok számára. Ami nekünk folytonos, áthatolhatatlan anyag, az a rendkívül parányi energiarészecskék számára szinte légüres tér. Ezért lehetsé­ges az, hogy a HÉK során kivetített tudatunk átlát minden anyagon, betelepedhet bármilyen anyag vagy tárgy belsejébe, és könnyedén bejuthat bármilyen zárt térbe, illetve lezárt épületbe.

Első hallásra az anyagnak ez a nagyfokú átjárhatósága képtelenségnek tűnik, de ha konkrétan is megvizsgáljuk az atomok belső méretarányait, akkor már hihetőbbé válik ennek a jelenségnek a kivitelezhetősége. Az atomi térkitöltést akkor érzékelhetnénk a leglátványosabban, ha egy hidrogénatomot képzeletben akkora méretű buborékká nagyítanánk fel, mint egy családi ház. Ebben az esetben az atommag csupán egy porszemnek látszana a buborék közepén. Az erős nagyítás ellenére az elektron még ennél is kisebb, gyakorlatilag láthatatlan lenne. Méretére jellemző, hogy a hidrogénatom tömegének 99,95%-át ez a közepén levő kis „porszem” alkotja. Az anyagnak ezt a hihetetlenül laza szerkezetét még egyértelműbben érzékelteti az alábbi hasonlat. Ha egy 1 cm vastag és a Földünk egyenlítőjénél 25 ezerszer hosszabb vasrudat össze tudnánk úgy nyomni, hogy atommagjai és elektronjai egymás mellé kerüljenek, akkor ezt az 1 milliárd km hosszú vasrudat változatlan vastagság mellett 1 mm-re tudnánk összezsugorítani. Ez a sajátos anyaghalmaz azonban még mindig nem tekinthető tömörnek. Az atommagot ugyanis nukleonok (protonok és neut­ronok) alkotják. Kb. 100 van belőlük, és az átmérőjük 1034 cm nagyságrendű. Az atommag átmérője viszont 1014 cm, ami azt jelenti, hogy a nukleonok össztömege térfogatának az 1%-át sem tölti ki. Ennélfogva nem csak az atomnak, hanem az atommagnak is leg­alább 99%-a űr. Az általunk tömörnek tekintett anyag tehát gyakorlatilag üres. Nem csoda tehát, hogy az elektronnál is nagyságrendekkel kisebb energiakvantumok minden nehézség nélkül átszá­guldanak rajta.

 

Az ősenergia materializációja egy jól nyomon követhető folyamat, mivel minden testnek, legyen az akár élő, akár élettelen, energiakisugárzása van. Az élettelen tárgyaké homogén, mert nem mentek át evolúciós fejlődésen. Pl. egy kődarab lényegében most is olyan, mint egymilliárd évvel ezelőtt. Az élőlények energiakisugárzása azonban összetett, magukon viselik fejlődésük nyomait. Az embernél az univerzális evolúció nyomai a test körüli aurán, testünk energiakisugárzásán figyelhető meg. A gerincoszlop mentén hét sugárzó energiamező, hét forgó kerékként örvénylő erőkör helyezkedik el egymás felett. Az életenergiának ezeket a központjait közismert néven csakrának is nevezik. A gerinc­oszlop legalján helyezkedik el a tisztán szubjektív, anyagtalan energiamező, mely az ősrobbanás előtti állapotot tükrözi. A második csakra a szubatomi energiamező, ami az ősrob­banás utáni állapotot örökítette meg. A harmadik az atomi energiamező, mely az anyagi világ kialakulásának kezdetét őrzi. A negyedik a molekuláris energiamező, ami az élővilág elindulásának előfeltételét teremtette meg. Az ötödik energiamező a sejtekhez kötődik, a hatodik az egyes szerveket képviseli, míg a hetedik energiamező eredménye már mindenki számára látható és érzékelhető, mivel ez az élő szervezet csakrája.

Kozmikus eredetünk nem kevésbé rejtélyes bizonyítéka, hogy a sejtjeink magjában található kb. 2 m hosszú DNS-lánc­ból csak 2 centiméternyi szakasz vesz részt tulajdonsá­gainak átörökítésében. A sejtben tárolt információk 99%-a feltehetően kozmikus fejlő­désünk korábbi állomásainak örökí­tő anyagát tartalmazza. Az élőlények azonban az univerzális evolúció nyomain kívül a földi evolú­cióét is megőrizték. Mint ismeretes, az emberi embrió az anyaméhben való fejlődése során az egy­sejtűektől kezdve a kétéltűeken keresztül végighalad a teljes evolúciós láncon, egészen a gerinces emlősökig. Fejlődése során egy időre még a majmokra jellemző szőrzetet is magára veszi, amíg végleg ki nem alakul a magzat emberi formája. A „harmadik szem” is megjelenik az embrionális fejlődés során. Orosz kutatók megállapították, hogy a kéthónapos embrióban egy fényérzékelésre alkalmas, lencsével ellátott és idegsejtekkel rendelkező szervképződmény fejlődik ki. Ez azonban nem nő tovább, a magzat fejlődése során csupán egy borsószemnyi tobozmirigy lesz belőle. Dr. Vitalij Pravdivcsev professzor szerint ez a szerv korábban cseresznye méretű volt, és az elmúlt évezredek alatt csökevényesedett el. Ezzel együtt elvesztettük a telepatikus és „tisztánlátó” képességünket, valamint a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés lehetőségét.

Éteri testünk energiaközpontjai alkotják az auránkat. A csakráknak azonban nem csupán ener­giakisugárzásuk van, hanem igen érzékenyen reagálnak a környezet energiasu­gárzásaira, sőt a színekre és a hangokra is. Nem véletlen tehát, hogy a különböző színek és a zene képes befolyásolni az egészségi álla­potunkat. A gáton található és a föld felé irányuló gyökércsakra a piros színre, és a hanglétra legalsó hangjegyére a „c” hangra érzékeny. Ez az energiacentrum a testi jólétre, a vitalitásra van hatással, és összefügg a betegséggyógyítással, a más emberek feletti hatalommal, valamint a szexuális energiával. A második energiaközpont a keresztcsonti csakra, amely a köldök alatt helyezkedik el, és a narancsszín tartozik hozzá. Frekvenciája a „d” hang. Ettől a centrumtól függ az intellektus minősége, a szellemi vilá­gosság, és a logikus gondolkodás képessége is. A szervezetben a kiválasztás és tisztulás folyamatára gyakorol hatást. A har­madik csakra a mellcsont alatt található, és sokan napfo­natcsakrának nevezik. Színe a sárga, frekvenciája az „e” hang. Ez a centrum táplálja az öntudatot, az intuíciót, az általános szenzitivitást, és segít átváltoztatni a durva anyagit lelki-szellemi értékké. A negyedik energiacentrum a szívcsakra. A mellcsonton, a mellbimbók vonalában helyezkedik el. Színe a zöld, frekvenciája az „f” hang. Ezen a központon át áramlanak a szeretetre való képesség energiái. Ez az élet­örömcentrum, a növekedés, a gazdagság, a szellemi és anyagi jólét csakrája, de a túlvilággal való kapcsolattartást is befolyásolja. Az ötödik a gégecsakra, amely a nyaki hajlatban található. A hozzá tartozó szín a kék, frekvenciája a „g” hang. Ez az energiaközpont a hang, a kifejezőképesség forrása, az alkotó­energiák elosztója. A ha­to­­dik a homlokcsakra, amit harmadik szemnek is neveznek, mert a két szem között, a szemöldökvonalban helyezkedik el. Színe az indi­gókék, frekvenciája az „a” hang. A szellemi világgal valamint az ember pszichikai képességeivel kapcsolatban minden megnyil­vánulás ezen a centrumon keresztül zajlik. A hetedik energiaközpont a fejtető- vagy koronacsakra, melynek helye a csecsemőkor után össze­növő kutacs. Színe a lila, frek­venciája a „h” hang. Ezen a centrumon át érhető el a teljes összetartozás az éteri energiával és Istennel, va­la­mint az univerzummal való egyesülés kozmikus tudata.

A csakrák forgási energiája nem függ a kortól és a nemtől, mozgásukat a szerve­zet energiatelítettsége befolyásolja. Az óra járásával megegyező irányban forognak, ha energiát vesznek fel, és ellenkezőleg, ha energiát adnak le. A csakrák egymással szoros összeköttetésben álló energiacentrumok. Közös energiavezetékekre kapcsolódnak rá, amelyek a gerincben húzódnak. A tantra jóga szerint a gerinc bal oldalán halad a negatív (Yin) energiát szállító idá, a jobb oldalán pedig a pozitív (Yang) energiát továbbító pingalá. Közöttük húzódik a semleges szusumná ösvénye, melyen a jógi testi, lelki és szellemi tudatát a pörgő csakrák centrumain át egyre magasabb szintre emeli. A szu­sumná az átlagemberek esetén zárva van, vagyis nem áramlik energia rajta. A szusumnát a kun­dalini tölti meg energiával.

 

Aktív közreműködés

 

Ismét visszatérve az Agykontrollhoz, sajnos a gyógyí­tásnak az előzőleg ismertetett legegyszerűbb módját a legnehezebb kivitelezni. Kevesen képesek arra, hogy olyan hatásfokkal kommunikáljanak a Magasabb Intelligenciával, amely első alkalommal képes végleges gyógyulást pro­du­kál­ni. Általában csak lassan, többszöri kapcsolatfelvétel után lehet látványos eredményt elérni. Viszont sokkal hatékonyabban megy végbe a gyógyulás, ha mi is tevékenyen közreműködünk benne, ha elképzelünk olyan eszközöket, amelyeket alkal­masnak vélünk betegségünk gyógyítására. Ha pl. nagy mennyiségű baktériumot kell valamely test­részünkből eltávolítani, akkor ennek érdekében bevet­hetjük a Silva által említett lézersugarat is. A lézergenerátornak azonban nem kell olyan precíznek lennie, mint a valóságban, csak addig kell elménkben tökéletesíteni, amíg elhisszük róla, hogy az egy működőképes sugárforrás. Nem baj, ha az elménk képernyőjén csak egy darab rúd jele­nik meg, a lényeg az, hogy mi meg legyünk győződve ennek a rúdnak a működő­képességéről. Olyan ez, mint amikor a gyermek talál egy csorba kanalat, és azt képzeli róla, hogy az egy hajó, így annak megfelelően játszik vele.

A jobb agyféltekében sohasem a valóság a fontos, hanem az elképzelés. Nem számít, ha az elképzelt eszköz műszakilag nem tökéletes, mert az agy így is megkapja az üze­netet. Az elgondolás ugyanis jelen van, és az elgondolás, a szándék nyelvét a lelki képek alkotják. Ha valami rejtélyes betegségünk van, amiről fogalmunk sincs, hogy milyen segédeszközzel űzhet­nénk ki szervezetünkből, kapóra jöhet a korábban alkalmazott akupunktúrás kezelés is. Amennyiben régebben találtunk egy olyan pontot, amely valamilyen mértékben segített a betegség tüneteinek csökkentésében, akkor most képzeljük el azt, hogy ezen a ponton egy elektrostimulációs készülékkel kezeljük magun­kat, és ettől egyre jobban vagyunk, míg végül meggyó­gyulunk.

Általános regeneráló és gyógyító módszerként jól bevált az a gyakorlat, melynek során energiával árasztjuk el a szervezetünket. Képzeljük el, hogy a harmadik csakránk, a napfonat mögött egy kis nap van. Ez a fehéren izzó golyó egyre nagyobbá válik a testünkben, és energiarészecskékkel árasztja el minden sejtünket, a lábujjainktól kezdve a fejünk tetejéig. Egy idő után a fehér fény kilép a testünkből, és auránkat megnövelve vastag védőburkot von körénk, ami lehetővé teszi a külső, káros hatások kivédését.

 

Silva-féle Speciális Gyógyító Módszer

 

A statikus kézrátételes gyógyításból kifejlesztett Silva-féle Speciális Gyógyító Módszer a kézrátételes terápiák legtökéletesebb formája. Hatásmecha­nizmusa lényegében megegyezik az Agykontroll gyógyító mechanizmusával, a különbség csak annyi, hogy ezt a módszert lokális problémák gyógykezelésére használjuk. Tudatunk alfa tartományában felvesszük a kapcsolatot a Magasabb Intelligenciával és kezünket a kezelendő testrész fölé helyezve mintegy rámutatunk a beteg szervre. Gondolati úton beprogramozzuk a kozmikus agy számítógépét, amely összehasonlítja a beteg szervet a tárolt képpel és a szüksé­ges korrekciókat elvégzi. A gyógyulás, mint minden kéz­­rátételes mód­szernél, itt is energiabesugárzás útján történik, de most a Magasabb Intelligencia vezérli, hogy ujjaink energiamezőiből milyen és mennyi energia áramoljon be a beteg szervbe ahhoz, hogy az energiaegyensúly létrejöjjön. A gyógyító lánc kialakulá­sának alapvető feltétele, hogy a kezünket ráhangoljuk az agyunkra, vagyis kézfejünket azon a frekvencián rezgessük, amely frekvencián agyunk a kommunikálást végzi.

Mellékesen megjegyezve újabban ezt a hatást mesterséges eszközökkel is ki lehet váltani. Az erre a célra alkalmas készülékek egy beépített generátor segítségével 10 Hz frekvenciájú jelet állítanak elő, amelyet felerősítve belevezetnek egy elektromágnesbe. Ezt a szivacsbetétbe ágyazott elektromágnest a test azon felületére kell helyezni, ahol a fájdalmat érezzük, és a gyógyító hatás így is létrejön. Mivel ebben az esetben nem a Magasabb Intelligencia, és nem is a gyógyító jobb agyféltekéje irányítja, hogy milyen energiák kerüljenek kisu­gárzásra, valószínűleg itt a beteg tudatalattija veszi át az irányítást, és dönti el, hogy a periodikusan kisugárzott Yang és Yin jellegű energiából mennyit vesz fel. Ilyen kísérletek egyébként már korábban is folytak a műsoros kazettán árusított úgynevezett „gyógyító hanggal”. Ennek a módszernek azonban az a hátránya, hogy a testfelületre helyezett kisebb méretű magnó hangszórójából nem csak elektromágneses hullámok áramlanak ki, hanem a 10 Hz frekvenciának megfelelő kattogó hang is, amely a környezetünkben tartózkodókat egy idő után meglehetősen idegesíti. A másik hibája ennek a módszernek, hogy a kom­mersz magnók sebessége többnyire eltér a szabványértéktől, így a kívánatos 10 Hz-es frekvencia nem biztosítható pontosan.

A II. fejezetben részletesen szó volt arról, hogy mire kell vigyázni az akupunktúrás, az akupresszúrás és a statikus kézrátételes energiabevitelnél. A dina­mikus kézrátétellel való gyógyítás alapvetően abban különbözik a statikus kézrá­tételes gyógyítástól, hogy itt nem kell irányítani az energia­besugárzást, tehát nincs szükség rá, hogy belelássunk a testbe, ezt elvégzi helyettünk a Magasabb Intelligencia. Statikus kézrátétellel csak az képes gyógyítani, akinek a kezéből legalább tízszer akkora energia áramlik ki, mint egy átlagember ujjaiból. Ez az energia béta tartományban, tehát állandó jelleggel generálódik és intenzitása csak fáradtság esetén csökken kissé. Vannak olyan healerek is, akiknek annyira erős az energiakisugárzásuk, hogy már 20 cm távolságból is képesek besugározni a beteg testrészt, vagy megnyitni felette a bőrt. Mivel energiájukat kikapcsolni nem tudják, ezért az utcán mindig zsebre tett kézzel sétálnak, nehogy egy véletlen érintés folytán megsértsenek valakit. Önmaguk megsértése ellen védettek ugyan, de ennek az az ára, hogy saját magukat nem képesek kezelni, erre más healereket kell megkérniük. A dina­mikus kézrátétellel való gyógyításnál azonban nincs szükség erre a különleges képességre. Miután itt az energia rajtunk keresztül ugyan, de kívülről jön, az irányítást is külső erők végzik, így bárki képes arra, hogy tudatának alfa tartományában 10 Hz-es frekvenciájú rezgő mozdulatokat végezve kézrátétellel gyógyítson. A Távol-Keleten egyébként évszázadok óta alkalmaznak egy ehhez hasonló módszert. Japánban a kézrátételes gyógyítás szabályait a Reiki foglalja össze, és népszerűsége vetekszik az akupunktúrával.

 

Kiegészítés

 

Mivel a pszichoenergetikai gyógyítás és a parapszicho­lógiai jelenségek között igen szoros összefüggés van, befe­jezésül, az érdekesség kedvéért próbáljuk meg néhány parajelenség feltételezett hatásmechanizmusát megfejteni. A II. fejezetben szó volt arról, hogy az akupunktúrás kezelések során a Yang vezetékek telített pontjainál hidegnek, a Yin vezetékek telített pontjainál pedig melegnek érezzük a bőrt. A Fülöp-szigeteki healereknél járt betegek is nem egyszer említették, hogy a kézzel való energiabesugárzás során hol hidegnek, hol pedig melegnek érezték a kezelt testrészeiket. Ez arra enged következtetni, hogy a Yin energia terjedése során kissé felmelegíti, míg a Yang energia néhány fokkal lehűti az útjába eső anyagot.

Arra is van magyarázat, hogy a szellemek az UFO-k jelenlétében miért érezzük hidegebbnek a levegőt. A hőmérséklet ugyanis nem más, mint az atomok, molekulák rezgése a levegőben, vagy bármely anyagban. Az éteri részecskékből álló asztráltest intenzív pozitív szubatomi energiarészecskéket sugároz magából. Az UFO-kat magasba emelő antigravitációs energia is gravitációsemlegesítő energiarészecskékből áll, amelyek behatolnak az anyagba. A levegőbe vagy egyéb anyagokba beáramolva gátolják az atomok rezgését, mely által csökken az anyag, jelen esetben a gázmolekulák alkotta levegő hőmérséklete.

Sokak számára komolytalannak tűnhet a téma, de az úgynevezett asztaltáncoltatásnál is megfigyeltek egy határozottan hidegnek tűnő légáramlatot. A mérések szerint az asztal körüli hőmérséklet­csökkenés az 5-6 °C-ot is elérheti. Mint ismeretes, ezeken a szeánszokon a résztvevők körülülnek egy asztalt, kezüket az asztal fölé helyezik, és gondolati úton Yang energiát sugároznak az asztallapba. Amikor a Yang energia olyan nagy, hogy ellensúlyozni képes a földből kilépő Yin energiát, a gravitációt, akkor az asztal felemelkedik a levegőbe. Azt természetesen a résztvevők nem tudják, hogy most Yin vagy Yang energiát kell-e kisugározniuk, ezt szintén az egyetemes agy dönti el. Ahhoz, hogy a Magasabb Intelligenciával létrejöjjön a kapcsolat, elengedhetetlenül szükséges, hogy legalább a résztvevők egyike le tudjon menni alfa szintre.

Érdekes kísérő jelensége az asztaltáncoltatásnak, hogy a helyiségben ­áramló Yang energia sokszor a többi berendezési tárgyra is kihatással van. A bútorokon átáramló antigravitációs erőtér felborítja a korábbi erőegyensúlyt, a súlyerő csökkenésével a belső feszültségek felszabadulnak, amely pl. a szekrények recsegésében, ropogásában nyilvánul meg. További érdekes megnyilvánulása ezek­nek a szeánszoknak, hogy a Yang energiával töltött berendezési tárgyak az energiakisugárzást előidéző személy felé mozdulnak el, míg a Yin energiával, vagyis a gravitáció által átjárt átlag­szemé­lyek taszító hatást fejtenek ki ezekre a tárgyakra. Úgy tűnik, hogy a mágneses erőterekkel ellentétben itt a két ellenkező pólus nem vonzza, hanem taszítja egymást.

Az előbbi pszichokinézisen alapuló jelenséggel rokon a telekinézis hatásmechanizmusa is. Ennél a ma még csak kanálhajlítgatá­soknál alkalmazott jelenségnél szintén egy intenzív energiaáramlás okozza a fémek alakváltozását. Az ujjakból kiáramló antikohéziós energia „megpuhítja” a fémtárgyakat, amelyek ily módon már a saját súlyuk alatt is meghajlanak. Miután az anyag az energia belépése helyén puhább, mint a kilépés helyén, ezért felülről alkal­mazva a besugárzást az a fura jelenség is előállhat, hogy a kanál nyele felfelé görbül. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az anyag keményebb részeiben uralkodó feszültség a puhább, vagyis a könnyebben össze­nyomható felület felé hajlítja a fémet. Ha az anyagban túl nagy a feszültség, pl. műanyag vagy hőkezeletlen üveg ese­tén, akkor a feszültséggócok besugárzásának hatására olyan kiegyenlítetlen erők szabadulnak fel, hogy a tárgy könnyen el is törhet. Egy bizonyos határon túl a Yang energia feldúsulása a besugárzott tárgy kristályszerkezetét is szétrobbanthatja, ami az anyag szétmorzsolódásában, szi­lánkokra való szétesésében nyilvánul meg.

Feltételezhetően az asztaltáncoltatáshoz hasonlóan a levitáció jelensége is egy tudatalatti szinten magunkban előidézett energiafeltöltődés következménye. Ennek a jelenségnek a legismertebb gyakorlója Copertinói Szent József szerzetes volt, aki ha théta szinten lezajló meditáció során kellő mennyi­ségű Yang energiát gyűjtött magába, akkor nem csak lebegni, hanem a földtől elrugaszkodva repülni is tudott. Különös módon ennek a madarakkal is ­beszélni tudó szerzetesnek kisebb vizsgálatoktól eltekintve nem szár­mazott komoly hátránya ebből a képességéből. Annak ellenére, hogy a középkorban élt, az egy­ház nem neheztelt rá, csupán éle­te végén szi­getelték el egy ko­lostorba zárva az érdeklődők egy­re növekvő töme­gétől. Nem volt azonban ilyen sze­rencséjük a ha­sonló adottságok­kal rendelkező, kevésbé szentéle­tű kortársaknak. Ebben a korban ugyanis a para­pszichológiai képes­ségekkel meg­áldott vagy inkább megvert em­bereket boszorkány­ság­gal vádol­ták, és miután az agyfrekvencia tar­tós lecsökkenése rend­szerint együtt jár a szubatomi energia intenzív fel­vételével, ezek a sze­mélyek ki­sebb-nagyobb mér­ték­ben szintén ve­szí­tettek a test­sú­lyukból. Ennek a ta­pasztalatnak az alapján vált általá­nossá a bo­szorkány­perekben az úgy­nevezett vízpróba. A vádlott tanúk előtt tör­tént vízbe merítése során a súly­talan vagy az átlagosnál könnyebb test természetesen fennmaradt a víz felszínén, mely egyet jelentett a vád beigazolódásával, és maga után vonta a máglyán való élve elégetést.

Ne higgyük, hogy ezek a perek egyedi esetek voltak a középkorban. Évszázadokon át több mint 1 millió nő és férfi halt máglya­halált az esz­telen boszor­kányüldö­zések miatt. A boszorkányüldözés nem egyszer tö­meggyilkosságba tor­kollott. 1590-ben a németországi Wer­­densfels egész lakosságát (4700 embert) kínozták és küldték máglyára, mert a szom­széd város sze­rint az ördöggel cim­borál­tak. Egyébként nem Coperti­nói Szent József volt az egyetlen szent, aki ájtatos fohászai során a leve­gő­be emelkedett. A feljegy­zé­sek sze­rint több mint 200 katoli­kus szent le­vitált rendszeresen. Köz­tük volt Assisi Szent Ferenc, Szent Do­mon­kos, Siennai Szent Katalin és Avil­ai Szent Teréz. A levitá­ció je­len­sége nálunk sem volt ismeretlen. A történeti le­írások szerint amikor Szent Lász­ló királyunk a kápol­ná­jában imád­kozott, a teste fénylett, és a kö­ve­zetről felemelkedve lebe­gett. Nevéhez több természetfeletti cse­lekedet is kapcsolódik. Gondo­la­ti úton ő idézte elő a tordai hasa­dékot az őket üldöző tatárok meg­­állítására, és szomjazó sere­ge számára a sziklából vizet fakasztott.

Minden bizonnyal a levitá­ció­hoz hasonló energiafel­dúsulási je­lenséggel állunk szemben a tűz­táncnál is. Mint ismeretes, ebben az esetben a kísérlet alanyai 400-700 °C-os izzó parázsszőnyegen sétálnak át anélkül, hogy talpukon az égés legcsekélyebb jelei is tapasztalhatók lennének. Dr. W. T. Brigham, a British Museum kutatója személyesen tapasztalta, hogy ennél a jelenségnél a mechanikai védelem semmit sem segít a hő visszatartásában. Három bennszülöttel figyelte a Kona-szigeten kitört vulkánt, amikor a láva elzárta az útjukat. Kísérői azonban nem estek kétségbe, hanem elindultak, hogy átvágjanak a fortyogó lávafolyamon. Megpróbálták rávenni a tudóst is, hogy tartson velük. Ő hallani sem akart róla, de a végén más megoldás nem lévén rászánta magát az átkelésre. A biztonság kedvéért azonban a cipőjét és a zokniját magán hagyta. A bennszülöttek jót nevettek rajta, amikor a lábbeli és a zokni elégett cafatai lemaradtak mögötte, de végül ő is sértetlenül tette meg a 46 méteres utat. Az auralátók vagyis azok a személyek, akik a bioenergia által gyengén ionizált levegő láthatatlan fénysugarait is érzékelik állítják, hogy ebben az állapotban a lábakból kiáramló energiasugárzás intenzitása megnő, és színe kékről vörösre vált. A tűzön járók egyike szerint „ilyenkor olyan érzés fog el, mintha kiszökne a vér a lábamból, a lábfejem elzsibbad és anélkül, hogy érinteném, szinte repülök a parázson.”

Nem mindenki alkalmas arra, hogy önmagát hipnotizálja, ezért elengedhetetlen egy „tisztánlátó” személy jelenléte, aki meg tudja állapítani, hogy az intenzív energiasugárzás megindult-e a szertartáson résztvevők lábain. A tűzpróba azonban így sem veszélytelen. Nagyon fontos, hogy az illető szentül meg legyen győződve arról, hogy kiállja a próbát, sérülés nélkül átjut a sokszor 25 m hosszú izzó ösvényen. Különben úgy jár, mint az a hindu vezeklő, aki a durbani újságok híradása szerint egy izzó parázzsal teli árkon próbált végigsétálni. A társaihoz hasonlóan ő is baj nélkül elindult, de az árok közepén hirtelen megingott. Valószínűleg kiesett a „transzból”, mert a fájdalomtól eltorzult arccal összeesett. A nézők nem tudtak rajta segíteni, meg kellett várniuk, amíg kínlódva elkúszott az árok széléig, ahonnan már ki tudták húzni. Rettenetesen összeégett. Azonnal a legközelebbi kórházba szállították, ahol csak többszöri bőrátültetéssel tudták az életét megmenteni.

Az irányítástól függően nem csak a lábon, hanem bármely testfelületen megjelenhet ez a koncentrált energiasugárzás. Egy bolgár fiatalember pl. kézen állva is végig tud menni a parázson. Mivel a koncentrált energiahullámok nem csak a kézen és a lábon áramlanak ki, hanem az egész testfelületen, az afrikai kung törzs tagjai bele is hemperegnek a tűzbe. Eközben nem gyulladt meg sem a ruhájuk, sem a hajuk, és nem szenvedtek semmilyen bőrsérülést. Van aki ebben az állapotban megfogja a vörösen izzó vasrudat, vagy belelógatja nyelvét illetve ujjait az olvadt vasba és semmi baja sem esik. Ezenkívül képes arra is, hogy bármelyik végtagját a tűzbe tartsa, anélkül hogy megégne, sőt arra is vállalkozik, hogy forró ólmot önt a szájába, és utána olyan nyugalommal viselkedik, mintha szájvizes öblögetést végezne. Ezzel a mutatvánnyal sokkolta nézőit Nathan Coler is. A marylandi Eastonban élő kovács 1871-ben mezítláb állt egy fehéren izzó la­páton, amíg az ki nem hűlt, és közben izzásig hevített fémdarabokkal zsonglőrködött, majd olvadt ólommal gargarizált. Ennek a jelenségnek a legvalószínűbb magyarázata, hogy tudatunk alsó tartományában többlet Yang energia áramlik testünkbe, amely a kívánt helyen kisugárzódik. Ez a koncentrált energiakisugárzás a páncélnál is keményebben védi bőrünket, távol tart minden anyagot a testünktől, legyen az gáz-, folyékony- vagy szilárd halmaz­állapotú. Ennek tudható be, hogy az intenzív hőenergia-sugárzás nem képes a bőrünkbe hatolni, séta közben az izzó parazsat hűvösnek, vagy csak enyhén melegnek érezzük.

Ezen a téren Richardson, a középkor híres mutatványosa produkálta a legmeghökkentőbb eseteket. A XVII. század főnemesi udvaraiban számos naplóíró feljegyezte, hogy a nyelvére tett égő szénen osztrigát sütöttek, majd nyílt lángon megolvasztott cseppfolyós üveget ivott. A 200 évvel ezelőtt élt híres médium Home is gyakran fürdette arcát a tűzben. Különleges adottsága volt, hogy a sérthetetlenséget a szeán­szok idejére a nézőire is képes volt kiterjeszteni. A kandallóból kivett izzó parazsat a kezükbe adta anélkül, hogy bármi bajuk esett volna. A Yang energia bőrfelületen való koncentrálása, a támadásnak kitett test­felület ily módon történő mechanikus védelme a régi kínai harcmű­vészetben is megfigyelhető. A Chi Kung (csi kung) beavatott mesterei képesek arra, hogy koncentrált energiából összefüggő „páncélinget” alkossanak a testük körül. Ezt követően hagyják, hogy teherautóval áthajtsanak rajtuk, és utána sértetlenül állnak fel. Az „aranyharang” technika alkalmazása megvédi testüket minden külső sérüléstől. A Chi Kung gyakorlatok egy speciális formája a Kung Fu (kungfu), ahol az energiát az egyik karba irányítják, majd puszta kézzel vastag betonlapokat törnek össze.

Azonban nem csak többlet Yang energia áramolhat belénk, hanem a Yin energia is felhalmozódhat a testünkben. Léteznek ugyanis olyan emberek, akikből kipihent állapotban olyan erős Yin jellegű sugárzás árad ki, hogy ha hosszabb időre megállnak, odatapadnak a földhöz. Ezt az állapotot nem lehet tudatilag befolyásolni. Ezért a Missouri államban élő Frank McKinstry séta közben nem állhat meg, mert akkor úgy odatapad a lába a földhöz, hogy nem tud továbbmenni. Meg kell kérnie valakit, hogy emelje fel a lábait, mert saját erejéből nem képes elmozdítani a talajtól.

Ennek a fajta sugárzásnak egy másik igen gyakori megnyilvánulása, hogy az intenzív Yin energiát kibo­csátó emberek súlyos, sokszor több kilo­gram­mos tárgyakat is képesek megtartani a testükön. A különböző tárgyak úgy odatapadnak a bőrükhöz, hogy járás közben sem esnek le a hátukról vagy a mellükről. A jelenlegi világcsúcs egyébként 57,6 kg, amit egy magyar természetgyógyász, Harasztosi László tart. Ezt a képességét másokra is át tudja ruházni. Kézrátétellel megnöveli az önként jelentkezők szervezetének Yin-energiaszintjét, akik aztán szintén képesek különféle tárgyakat megtartani a testükön. Egy Ontario állambeli tinédzser, Caroline Clare Yin energiakisugárzása másfél évig tartó rejtélyes betegsége után nőtt meg. Felgyógyulása után olyan „magnetikus” lett, hogy a bőréhez tapadó evőeszközöket erővel kellett leszedni róla. Nem zárható ki, hogy ezeknek a sugárzásoknak a művi úton való előállításával nagyobb tömegű tárgyakat is mozgásba lehet hozni, vagy különböző anyagokat távol tudnánk tartani magunktól.

Az intenzív Yang energia-kibocsátás másik kísérő jelensége a Yin energiarészecskékkel átjárt tárgyak taszítása. A szubatomi energia világában ugyanis az ellentétes töltésű tárgyak nem vonzzák, hanem taszítják egymást. Mivel a Föld felszínén minden tárgyat és anyagot átjár a gravitációs energia, kisugárzását tekintve Yin jellegűnek tekinthető. A XIX. században élt Angelique Cottin nem csak az iránytűt bolondította meg, hanem a helyiség berendezési tárgyait is. A 14 éves lányt a Francia Tudományos Akadémia tudósai is megvizsgálták, és megállapították, hogy a kávéskanáltól a több mázsás szekrényig minden elhúzódott tőle. A testéből feltehetően változó intenzitású Yang hullámok áramlottak ki, mivel az általa megérintett tárgyak vibráltak. Minden valószínűség szerint Mózes is ezt a csodával határos jelenséget idézte elő a Vörös-tenger kettéválasztása során. A Biblia részletesen leírja, hogy amikor a zsidó nép a tenger partjához ért, hajók hiányában nem tudtak tovább menekülni. Ekkor Mózes a botjával a vízre mutatott és Isten segítségével kettéválasztotta a tengert. Ezt követően az emberek száraz lábbal kelhettek át a fövenyen, miközben az energiafallal védett folyosó két oldalán „a víz szilárdan állt”.

[

Sokan nem hisznek az UFO-történetekben, de a különféle leírásokból egy-két elgondolkoztató kö­vetkeztetés azért levonható. Mivel ezek a járművek hangrobbanás, sőt a leg­kisebb zaj nélkül képesek közlekedni, nagyon valószínű, hogy az űrhajót egy energiapajzs veszi körül, amely szétnyitja előtte a levegőt, így a közlekedésük tulajdonképpen légüres térben történik. (Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy nincsenek rajtuk függőleges vezérsíkok. Miután a levegő nem játszik szerepet a repülésükben, nem szükséges őket ily módon stabilizálni.) Azt is meg­mérték, hogy ezek a Bernoulli tör­vénye alapján egyetlen nagy és irányfüggetlen szárnyfelü­letnek tekinthető csészealj alakú járművek levegőben max. 72 000 km/h, vízben pedig (az eddig mért legnagyobb érték szerint) max. 1852 km/h sebességgel képesek haladni. Néha gömb alakú UFO-kat is látni. Ezeknél a felhajtóerőt a Magnus hatás biztosítja. (Tengelyére merőleges mozgatása esetén a gömb alján a forgatás és a transzláció sebességének különbsége, míg felül a két sebesség összege jelenik meg. Emiatt felül vákuum alakul ki, ami felszippantja a haladó gömböt.) A nagyságrendnyi sebességkülönbségből arra lehet következtetni, hogy a haladási sebességet nem a hajtómű szabja meg, hanem az energiapajzs anyagszétválasztó képessége. Úgy látszik, hogy minél sűrűbb az anyag, annál lassabban tudja a szétválasztó pajzs a gyors haladáshoz szükséges légüres, vagyis súrlódásmentes teret megteremteni.

Mellesleg ez a sebességnövelő módszer már előttünk sem ismeretlen. Mivel a víz közegellenállása ezerszerese a levegőének, a hadihajók által kilőtt torpedók sebessége nem haladta meg a 100 km/h-át. Orosz kutatók azonban rájöttek arra, hogy ha a rombolót gázburokkal veszik körül, nem érintkezik a vízzel, így alig fékeződik. A gázköpeny létrehozása nem igényel üzemanyagot, mert magától kialakul. Csupán a propellert kellett rakétahajtóműre lecserélni. Az óránkénti 180 km -es sebesség elérésekor kavitációs buborékok keletkeznek az úszótest körül, melyek a sebesség fokozódásakor gázköpennyé sűrűsödnek. (Nem a vízben oldott levegőmolekulák válnak ki, hanem az erős súrlódás hatására a vízmolekulák felbomlanak, és az ily módon keletkezett oxigén illetve hidrogéngáz alkotja a pajzsot.) A gázcsóvában repülő Skval torpedó sebessége már a kísérletek kezdetén elérte az 500 km/h-át. A hírek szerint már tervezik egy 5000 km/h sebességű tengeralattjáró létrehozását, amely 1 óra alatt átszelné az Atlanti-óceánt. Ezt az utat a Concorde szuperszonikus utasszállító repülőgép jelenleg 3,5 óra alatt teszi meg. Az igazi megoldás azonban a légüres térben történő repülés lenne, melynek legtökéletesebb magvalósítási módja a szubatomi plazmaburok létrehozása. A plazmaburok létrehozásának másik módja, hogy a jármű külsejét nagy sebességgel forgatjuk az irányítótorony körül. Ez esetben az ionizálódást a súrlódás, levegőmolekulákkal való összeütközés hozza létre, és a jármű a plazmaburkon belüli légmentes alagútban akadálytalanul repül.

Ez az energia egyébként szilárd anyagon keresztül is képes utat vágni. A Jeges-tengeren megfigyeltek már olyan UFO-t is, amely 11 méteres jégpáncél alól emelkedett fel úgy, hogy szinte kirobbantotta a jeget maga felett. Ennek a legtöbbször sarló alakú energiapajzsnak a színe a repülő csészealj sebességétől függ. Az energiakisugárzás legnagyobb sebesség esetén a legintenzívebb, ilyenkor az energiaburok színét vörösnek látjuk. Már arról is van adatunk, hogy a világűrben milyen sebességgel haladnak ezek a járművek. Közegellenállás hiányában elvileg csak a fénysebesség szabhatna határt a haladásuknak. Japán űrkutatók azonban a Soho segítségével a fénysebesség 14-szeresét regisztrálták. Az általuk fellőtt napvizsgáló műhold fotóit elemezve észrevették rajta egy UFO-t, amely 4 176 000 km/s sebességgel haladt a napkarima mentén.

Aki még nem tudná a repülő csészealj elnevezés az újkori UFO-észlelések kezdetekor, 1947. június 24-én került be a köztudatba. Ezen a napon a 32 éves, Idaho állambeli Kenneth Arnold (egy szenvedélyes amatőr pilóta) Földön kívüli járműveket látott, amelyeket a beszámolójában repülő csé­szealjakhoz hasonlított. A Washington állambeli Cascade-hegységben egymotoros gépéből mint­egy 3000 méteres magasságban egyszerre 9 ilyen tárgyat észlelt, amint egymás után repültek. Az új­ságírók tőle vették át a „repülő csészealj” kifejezést, habár ezt 1878-ban a Daily News tudósítója is használta már, amikor John Martin texasi farmer Denison város környékén hasonló járművet látott. Az „UFO” elnevezés pedig nem más, mint az azonosítatlan repülő objektum, angolul Unidentified Flying Object rövidí­té­se. A földönkívüli űrha­jó­kat egyébként az egész világon ezzel a szakki­fejezéssel illetik, kivéve Franciaországot, és a spa­nyol nyelvterületet ahol „OVNI” a nevük. Ismert még az USO (Uniden­ti­f­ied Swimming Ob­ject) kifejezés. Az azonosí­tat­lan úszó objektum azon­­ban nem más, mint a ten­gerbe me­rült, tenger­alatt­­járóként közlekedő UFO. A víz­ben is ugyanúgy ha­lad, mint a levegőben. Nem ér hozzá a vízhez. A jár­mű fém burkola­tá­ból ki­su­gárzódó plazmaburok által keltett légüres kap­szulában siklik előre. Eb­ben a közegben is a súr­lódás hiányának tudható be az igen nagy sebes­sége. Léteznek azonban kifejezetten víz alatti köz­lekedésre kifejlesztett spe­­ciális USO-k is. Ezeket a föld alá költözött civi­lizációk (Atlantisz, Mukulia) használják kutatási, megfigyelési célokra. Ilyenekkel már mi is találkoztunk, a hadi­ten­gerészet jól ismeri őket.

Sokszor bebizonyo­so­dott már, hogy ezeket a járműveket hagyomá­nyos eszközökkel meg­tá­madni is lehetetlen, mert az űrhajót körülvevő in­tenzív energiapajzs illet­ve a fedélzeti sugárfegy­ver a kilőtt rakétát, vagy a támadó repülőgépet egy pillanat alatt demateria­li­zálja. Mivel kint a vi­lág­űrben semmi sem las­s­ít­ja az UFO-k haladását, ezek a járművek a fény­sebességet is könnyen el tudják érni. Miután ilyen sebesség mellett gyorsításnál és lassításnál már elviselhetetlen mértékű tehetetlenségi erő lépne fel, ezért biztos, hogy birtokukban van az antigravitációs energia tetszőleges mértékű sűrítési mód­szere. Ezt látszik alátámasztani az a megfigyelés is, hogy az UFO-k maximális sebességgel történő haladásuk során is képesek egy pillanat alatt megállni vagy irányt változtatni, és ugyancsak egy szemvillanás alatt képesek a legnagyobb sebességüket elérni.

Több jel mutat arra, hogy az UFO-nak az energiaburkán kívül a hajtóműve is szubatomi energia. Erre utal az a megfigyelés, hogy földreszállásuk után a hajtóműből kiáramló lángnyelvek nem gyújt­ják fel a növényzetet, nem ron­csolják szét a növényi sejteket, és nem égetik össze a talajt. Az intenzív energiakiáramlás következtében a fűszálak csupán elsárgul­nak, a gyökerük viszont érdekes módon elszenesedik. Ezzel egyidejűleg a talaj kémiailag megváltozik, és emiatt a leszál­lás helyén a jármű méretével arányos kör alakú területen éve­ken keresztül nem nő új növényzet. Ehhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a szubatomi sugárzás hatására a talaj rendkívül szárazzá válik, nem képes magába szívni a vizet, sőt vízbe szórva lebeg a felszínen, nem alakul sárrá. Különös következmény még, hogy a legintenzívebb sugárzásnak kitett helyeken a talaj sterillé, mikroorganizmu­soktól mentessé válik. Ha az UFO országúton landol, akkor felszállás után az aszfalt sokszor meggyullad úgy, hogy az égés mindig belülről, a mélyebb rétegekből indul ki. Ez a hőhatás leginkább a mikrohullámú sütőhöz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy itt nem elektromágneses, hanem szub­atomi energiasu­gár­zás a belülről kifelé irányuló melegedés kiváltó oka. Sajá­tos hatása ennek az energiakisugárzásnak, hogy megbénítja az elektronáramlást, közvetlen közelről leállítja a gépkocsik gyújtását, műkö­désképtelenné teszi a repülőgépek navigációs rendszerét, vagy nagyfeszültségű távvezetékek felett áramki­ma­radást okoz. Az UFO távozásával ezek a hibák rendszerint maguktól megszűnnek.

A hozzánk érkező idegenek feltehetően eltérő fejlettségi szinten álló civilizációk küldöttei. Ezt igazolja az a megfigye­lés is, hogy egy részük, számítva az ellenséges magatartá­sunkra, különleges szkafandert visel, illetve általunk még fel nem fedezett nagy atomsúlyú anyagokból készült ruházattal védekezik a támadások ellen. Ennek a fémesen csillogó vagy sötét színű egybeszabott ruházatnak a jellegzetessége, hogy rendkívül szilárd, hagyományos eszközökkel szétroncsol­hatatlan. A legfejlettebb civilizációk képviselői azonban már energiaburokkal védik önmagukat. Ez egy olyan átlátszó gömb, amelyen semmi­lyen anyag nem képes áthatolni, a külvilágból csak olyan anyag juthat be a gömbbe, amelyet a bent lévő személy beenged.

Figyelemre méltó még, hogy a földön többfelé is találtak már úgynevezett „angyalhajat” amely nagy valószínűséggel az UFO-k valamilyen salakanyaga. Lehet hogy ez a csavarásnak és húzásnak egyaránt ellenálló szálas anyag a szubatomi energia­gerjesztés mellékterméke? Egy olasz professzor, Giovanni Canneri megvizsgálta ezt a különös anyagot, és megállapította, hogy felépítését tekintve rostos szerkezetű. Melegítés hatására megkeményedett, majd olvadni kezdett. Áttetsző folyadék lett belőle. Fő összetevői: bór, mész, szilícium és magnézium. Nem zárható ki az sem, hogy ez a pókhálószerű anyag az UFO-k interplanetáris, illetve dimenziók közötti közlekedésének következménye. A hiperűr­sebesség­gel történő utazások során, az étertestről fizikai testre átváltva olyan intenzív szubato­mi reakció lép fel, ami a levegőből kicsapja ezeket a zselés tapintású szálakat.

Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy a spiritiszta szeánszok során gyakran megjelenő ektoplazma is hasonló tulajdonságú. Ez is nyomtalanul felszívódik egy idő után, mint az angyalhaj. A megfigyelések alapján azonban nem minden UFO bocsát ki magából, vagy kelt maga körül angyalhajat. Ez csak bizonyos típusú járművekre jellemző. Elképzelhető, hogy a Földön kívüli járművek hajtóművének kisugárzására vezethető vissza a sokfelé talált rejtélyes tűk keletkezése is. Egyébként angyalhajat a világ minden kontinensén találtak már. A legemlékezetesebb angyalhajhullás a portugáliai Fatimában történt 1917 októberében, a Szent Szűz kinyilatkoztatása során. Az angyalhajhullás dömpingje az 1940-es ’50-es és ’60-as évekre tehető, vagyis arra az időszakra, amikor a legtöbb UFO-t látták az égen.

Érdekes megfigyelés, hogy a bennünket először felkereső idegenek félnek a vakuval történő fény­képezéstől. Ilyenkor maximális sebességgel cikcakkban elrepülnek. Ennek a sajátos viselkedésnek valószínűleg az az oka, hogy a vakut koncentrált energiaforrásnak vélik, és azt hiszik, hogy sugárfegyverrel támadtunk rájuk. Egészen más reakciót vált ki ez a cselekedet a világunkat jól ismerő föl­dön­kívüliekből. A jóindulatúak nem törődnek vele, a rosszindulatúak viszont sugárfegyverrel visszalőnek, ami nem sok jót ígér a gyanútlan fény­képésznek.

Ennél is súlyosabb következményekkel jár, ha rájuk támadunk. Mostanában az Atlanti-óceán északi részén, a Norvégia, Izland és Skócia által határolt háromszögben intenzív ufótevékenység zajlik. Mivel az amerikai haditengerészetet is nagyon érdekli a földönkívüliek technikai színvonala, 1993. április 15-én odaküldtek egy hadihajót. Az idegenek azonban nem nézték jó szemmel, hogy utánuk kémkedünk, ezért a See Shadow lopakodó hadihajót megsemmisítették. 1997. május 18-án a Zsukov hadihajó elleni rejtélyes támadás borzolta a kedélyeket ebben a térségben. Az orosz haditengerészet által is megerősített esetleírás alapján a legénység aznap éjfélkor egy szivar alakú, legalább 60 méter hosszú objektumot pillantott meg az égen, amely váratlanul megtámadta a hadihajót. A figyelmeztetés azonban nem használt. Szergej Vorlenov kapitány rádión értesítette a fekete-tengeri központot az incidensről, majd kiadta a parancsot a repülő objektum megsemmisítésére. Ezt nem kellett volna, mert 3 perc múlva már rémült hangon tájékoztatta a központot, hogy az UFO tüzet nyitott a hajóra, feltehetően sugárfegyverrel. Amikor találat érte a hajó derekát, utasítást adott a visszafordulásra, de ez már késő volt. Az UFO ismét tüzel mondta. Ekkor egy hatalmas tűzlabda villant a nyílt vízen, és a rádióösszeköttetés végleg megszakadt a tengerészekkel. A helyszínre érkezett mentőalakulatok nem találták meg sem a hadihajó roncsait, sem a 860 fős legénységet. A szubatomi plazmagömb mindent nyomtalanul elégetett, megsemmisített. Háromheti megfeszített keresés után feladták a reményt.

[

A materializáció és a dematerializáció elve alapján viszonylag egyszerűen megfejthető lenne a teleportáció rejtélye is. Mint ismeretes, a teleportáció tértől és időtől független jelenség. Márpedig nehezen képzelhető el, hogy egy bármekkora tömegű test pillanatok alatt eljuthasson Földünk bármilyen távoli pontjára, még akkor is, ha ez a jelenlegi feltételezéseink szerint a negyedik dimenzióba való átforgatás útján történik. A teleportáció végbemene­telére sokkal racionálisabbnak tűnik az a magyarázat, hogy az, aki elő kívánja idézni ezt a jelenséget, tudatának alsó tartományában kapcsolatba lép a világegyetem központi memóriájával. Közli, hogy mit és hová akar áttelepíteni, és ha az nem ütközik az univerzum törvényeivel, akkor a jelenség egy pillanat alatt lezajlik. Az objektum eredeti helyén dematerializáció megy végbe, és ugyanabban a pillanatban materializáció útján meg­jelenik az objektum az új helyen. Energiát szállítani nem kell, mert mindenütt korlátlan mennyiség­ben áll rendelkezésre, a Magasabb Intelligencia központi, vagy a Földet felügyelő kihelyezett szá­mítógépén keresztül pedig könnyen megvalósítható a tökéletes kopírozás. A szállítás tehát elmarad, így ezen az alapon szemlélve a jelenséget már könnyen érthető az időtől és távolságtól való relatív függetlensége. A magas fokú értelem jelenlétére utal, hogy a dematerializálódott tárgy néha nem az eredeti formájában materializálódik újra. Valószínűleg a folyamat tökéletesebb megértését próbálták elérni a túlvilági erők azzal, hogy 1975-ben, Velencében egy ötéves kislány kezében a teniszlabda úgy tűnt el, és jelent meg újra, hogy a gumiballonja kifordult, és közben a levegő sem szökött el belőle.

Mindezen jelenségeknek egy fura keveréke a spontán pszichokinézis (Poltergeist) melynek jellegzetessége, hogy levitálnak körülöttünk a tárgyak, vagy teleportáció illetve materializáció útján olyan tárgyak jelennek meg a helyi­ségben, amelyek azelőtt nem voltak ott. Más parapszicho­lógiai jelenségekkel ellentétben a Poltergeist (poltergeiszt) működési mechanizmusára egyelőre semmilyen tudományos magya­rázat sincs. Kiváltásának legvalószínűbb oka, hogy a családban vagy a munkahelyen egy médiumi képességekkel rendelkező személy labilis idegállapotba kerül, és eközben lecsökken az agyfrekvenciája arra a szintre, ami aktiválja a földi világunkban láthatatlanul jelen levő démoni erőket. A különböző berendezési tárgyakkal való dobálózást, oda nem illő tárgyak materializálását tehát láthatatlan szellemek végzik.

Ezt a feltételezést ­támasztja alá az a megfigyelés is, hogy ennek a jelenségnek a fellépése során a kísér­tetjáráshoz hasonlóan érezhetően csökken a helyiség hőmérséklete. Érdekes, hogy a levitáló, repülő tárgyak viszont melegek, sőt sok esetben forrók. További bizonyíték, hogy ez a jelenség sohasem egyformán zajlik. A polter­geistek csínytevésének listáját a végtelenségig lehetne sorolni, olyan változatos. A démonvilág önkéntelenül megidézett küldöttei romboló tevékenységük során többnyire tekintettel vannak a közelben tartózkodó emberek testi épségére. Néha azonban olyan goromba szellemek érkeznek, akik nem csak a helyszínt változtatják csatatérré, hanem eszeveszett vagdalkozásaikkal súlyos sebeket ejtenek a közelben tartózkodókon.

Gyakori megnyilvánulási módja még ennek a képesség­nek, hogy a spontán pszichokinézist előidéző többnyire serdülőkorú vagy frusztrált személynek annyira intenzív az energiakisugárzása, hogy felgyújt maga körül minden éghető anyagot, vagy olyan erős szikrák ugrálnak ki a testéből, hogy tönkreteszi a közelben lévő elektromos berendezéseket. Akadnak olyan esetek is, amikor nem tűz, hanem vízömlés keletkezik a házban. A kisebb tócsákban megjelenő víz vagy a padlón keletkezik, vagy a mennyezetről hullik le. Csőtö­résnek azonban nyoma sincs, a víz ugyanúgy ahogy a tűz a „semmiből” keletkezik. Bizo­nyos esetekben ez az igen kellemetlen helyzet átmenetileg megszüntethető, ha a jelenséget előidéző személy ágyának vagy székének lábai alá üveget helyezünk. A Poltergeist egyes fajtáinál az is segít, ha a kabátunk bal zsebébe gombostűt rakunk. Régen ördögűző szertartással próbálták a gonosz szellemet eltávolítani a környékről. Ebben az esetben azonban ez az eljárás nem mindig használ, sőt a szellemek tevékenységét még intenzívebbé teszi.

A parapszichológiai jelenségek gyakran egymásba folynak. Sok esetben nem különíthető el élesen az egyik megnyilvánulás a másiktól. Az agyfrekvencia kontroll nélküli lecsökkenése következtében az is előfordul, hogy az illető egyszerre több parajelenséget idéz elő. Ilyen keveredés tapasztalható annál a magyar asszonynál, aki a testéből kiáramló erős mágneses sugarakkal látszólag telekinézist hoz létre. A körülmények azonban arra vallanak, hogy az általa életre keltett jelenségek előidézésében nagy szerepe van a Poltergeist szellemeinek is. Különösen a fémtárgyakra gyakorol erős hatást, de a villamos készülékek is különösen viselkednek a jelenlétében. Mielőtt ráülne egy székre, megvizsgálja, hogy nincs-e benne fém alkatrész. Egy idő után ugyanis az egyes elemeket rögzítő csavarok maguktól kicsavarodnak, a szegecsek pedig elnyíródnak, melynek következtében a szék vagy fotel összecsuklik alatta. Lakása ajtaján lötyögnek a zárak és a zárcímkék, mivel minden csavar naponta kilazul bennük. Karórát nem hord, mert néhány napi viselés után a rugók és a fogaskerekek összevissza hajlottak benne. Még mielőtt végleg kimúlt volna a szerkezet, az óramutatók visszafelé jártak. Ezt követően kvarcórával próbálkozott, de ezzel sem volt szerencséje. Ez is megbolondult. Egyszer 25 órát mutatott, és a gombelem hamar lemerült benne.

A munkahelyén az íróasztalát „katasztrófa sújtotta övezetté” nyilvánították a kollégái, mivel minden tönkrement a közelében. Az asztali lámpája nála nem volt hajlandó világítani, pedig egy asztallal odébb kifogástalanul működött. Az olló szétesett a kezében, az ecsetnek kilazult a nyele, a tűzőgép elakadt. A munkatársai már nem mertek semmit kölcsönadni neki, mert mindent „elrontott”. Ha elhaladt egy pénztárgép mellett, a legkevesebb, hogy elkezdett sípolni. Az újonnan vásárolt mosógépe pár nap alatt elromlott. A szerelő szerint „valaki” erőszakosan visszafelé tekerte a programkapcsolóját. Amikor divatba jött a kanálhajlítás, ő is megpróbálkozott vele. Neki még simogatni sem kell a szárát. Megfogja a végét, és néhány perc múlva a feje magától elkezd az óra járásával ellenkező irányba csavarodni. A belőle kiáramló erős mágneses sugarak az élő szervezetre is hatást gyakorolnak. Amikor a kis unokája meglátogatja, hazatérve rendszeresen megbetegszik. Egyik ismerősének a veseköve mindig megmozdul, amikor nála van. Saját szervezetére sem gyakorol jó hatást ez a mindent megmozgató energia. Az orvosok szerint a gerince soha nem látott módon eldeformálódott.

Külföldön is nagyon gyakori ez a jelenség. Missouri államban a kamaszkorú Jennie Morgant nem volt célszerű megérinteni. Aki ezt megtette, olyan erős „áramütés” érte, hogy eszméletét vesztette. A fiatal lány testéből minduntalan „elektromos szikrák” pattantak ki. Az állatok sem szerették, ahogy megérezték a közeledtét, gyorsan menekültek előle. Úgy látszik a fájdalom is kiválthatja a megnövekedett energiakisugárzást. Amikor a bristoli Henburyben lakó Vivian Jones eltörte a karját, jelenlétében a lekapcsolt izzólámpák pislákolni kezdtek, órák álltak meg, sőt a televízió is megbolondult. A 12 éves lánynak gyakran égnek meredtek a hajszálai, és „megrázta” a családtagjait, ismerőseit. A fürdőkádból pedig alig tudták kicibálni, mert a szervezetéből kiáramló töltések leföldelődése következtében az egész teste vibrált és rezgett.

A hivatalos szervek egyelőre nem vesznek tudomást erről a jelenségről, pedig ezeknek a különleges embereknek a felkutatása a tudomá­nyos haladás szempontjából alapvető fontosságú lenne. Ők ugyanis a kísérletet végző kutatók számára bármikor képesek azokat a parapszichológiai jelenségeket produkálni, ame­lyeknek művi előállítása ma még nem lehetséges. A parapszi­cho­lógiai képesség egyébként sok emberben megvan, de ha nem figyelnek oda, nem bontakoztatják ki, ugyanúgy elkal­lódik, mint a művészi képességek. Sok ­múlik tehát a környezet megértésén és segítségén. Megfelelő közegben ezek az adottságok kiteljesednek, de sajnos el is tűnhetnek, ha a birtokosuk egészség­rom­boló életmódot folytat. Például nem egy orosz parafenoménről tudunk, akik elitták a tehetségüket.

Egy másik kellemetlen következménye a jobb agyfélteke fokozott akti­válódásának, amikor valaki agyfrekvenciájának tartós lecsökkenése miatt állandó kapcsolatba kerül az abszolút világgal. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ezek a személyek tökéletesen emlékeznek az előző életeikre, és emiatt gyakori víziók gyötrik őket. Sokszor gonosz túlvilági erők is telepatikus kap­csolatba lépnek velük, amire ők félelemmel, idegrohamszerű tiltakozással rea­gálnak. Súlyosabb esetekben előfordul a „megszállottság” is, amikor egy démoni lény költözik a beteg testébe. Mivel a „normális” emberekből álló társadalom egyelőre nem tud mit kezdeni az ilyen állapotban lévő szemé­lyekkel, tudathasadásosnak nyilvánítják, és elmegyógyintézetbe zárják őket. Jelenleg tehát több tucatnyi képzetlen médium, és kiűzetést igénylő áldozat sínylődik ezekben az intézetekben anélkül, hogy akár ők, akár az „ápolóik” tisztában lennének ezzel a helyzettel.

[

Ugyancsak ősrégi rejtélye az emberiségnek a gömbvillám. Ha a Fülöp-szigeteki gyógyítók által alkalmazott energiával vagy telekinézissel le lehet győzni a molekulák közötti kohéziós erőt, akkor hasonló hatásmechanizmusa alapján joggal feltételezhetnénk, hogy a gömbvillám nem más, mint egy Yang jellegű koncentrált szubatomi energiagömb. Ismeretes ugyanis, hogy ha a gömbvillám belevág egy fémtárgyba, akkor az a kohéziós erő csökkenése folytán megnyúlik, képlékennyé válik. Yang jellegére utal az a megfigyelés is, hogy ha elhalad mellettünk, hidegnek érezzük a levegőt. Az előzőek alapján már könnyebben megérthető az is, hogy a gömbvillám hogyan képes akár a legvastagabb falakon is átsétálni. Ilyenkor vagy megnyitja a falat a rendkívül erős antikohéziós erőterével, vagy lyukat vág bele úgy, hogy az útjába kerülő anyagot dematerializálja. A dematerializálás bizonyítéka, hogy amikor áthalad a falon, a gömbvillám átmérőjében át lehet látni a szomszéd helyiségbe. Miután a materiali­záció jelenségét is ez a különleges energia idézi elő, ez magya­rázatot ad arra a furcsa jelenségre, hogy a szubatomi energiarészecskékből álló tűzgolyó megszűnésekor miért kerülhetnek ismeretlen eredetű tárgyak a gömbvillám eltűnésének helyére.

Ez a jelenség azonban túlságosan összetett ahhoz, hogy magától létrejöhessen, ezért nem zárható ki, hogy a Poltergeisthez hasonlóan a gömbvillámok tevékenységét is intelligens erők irányítják. Erre utal, hogy a gömbvillám sokszor igen nagy kárt tesz az épületekben (falakat üt át, háztetőket emel le, összeégeti az épület elektromos vezetékeit, villamos készülékeket robbant fel, vagy állatokat öl meg), de többnyire elkerüli az embereket. Csak nagy ritkán öl meg valakit. A Poltergeist dühöngő szellemeihez hasonlóan a gömbvillám haladási irányát, és megsemmisülésének módját irányító szellemek is ügyelnek a jelenlevők testi épségére. A tréfa azonban nem áll távol tőlük sem. Ezt bizonyítja egy magyar szemtanú esete is: „Egy nyári zápor után hazafelé men­tem, amikor a fejemtől 30 centiméterre megpillantottam egy teniszlabda nagyságú világospiros gömböt, ami lassan a derekamig ereszkedett. Ott egy pillanatra megállt, majd a hátam mögé került, és a mellettem levő vizesárokba gurult. Az árok alján egyszerűen eltűnt. Nem adott hangot, nem sistergett amikor a vízzel érintkezett, és hőt sem éreztem a közelében. Eltűnésének pillanatában azonban legalább 3 vedernyi víz ömlött egyszerre a nyakamba, szerintem az égből. Ez azért is furcsa, mert már nem esett az eső, és a víz csak azon a körön belül zúdult alá, ahol a gömbvillám körbejárt.”

Intelligens lények jelenlétére, a folyamat irányítására utal az 1898-ban történt eset is. Egy ismert francia tudós, M. Wonder beszámolója szerint: „Miközben heves vihar vonult át Beugnon[17] felett, észrevettem, hogy két gyerek egy kőistállóba szaladt be. Nyomukban egy alma nagyságú tűzgömb jelent meg, amely egy nyárfa törzsén gurult le, és az istálló ajtajában álló gyerekekhez kúszott. Amikor az egyik gyerek megérintette, az istállót hatalmas robbanás rázta meg. 11 ökör elpusztult, de a gyerekek nem sérültek meg.”

A szakirodalom ennél meglepőbb esetekről is beszámol. Szakmai körökben köztudott, hogy a koncentrált szubatomi energia előszeretettel hatol be fémtárgyakba és ionizálható folyadékokba (pl. vízbe), a szigetelőanyagokat pedig érintetlenül hagyja. Néha azonban ennek ellenkezőjére is képes. Egy Magyar­országon történt esemény azt bizonyítja, hogy ez az energia bizonyos erők közreműködésével azt tesz tönkre, amit akar. Jelen esetben a villamos szempontból igen jó szigetelőnek tartott műanyag tárgyak estek áldozatul a rombolásnak. Ezt a meghökkentő esetet egy siófoki óvodában dokumentálták 1995. december 20-án. A reggel beérkező óvónők már a folyosó falain is ragadós lepedéket láttak, de az igazi meglepetés az előző napi ünnepség helyszínén várta őket. A szoba közepéről hiányoztak a műanyag székek és az asztal. Nem tűntek el nyomtalanul, mert helyüket szürkés tócsák mutatták a szőnyegpadlón, és közöttük voltak a bútorok épen maradt fémcsavarjai. A tócsára megdermedt rongyként csüngtek rá a mennyezetről a fénycsőarmatúrák megolvadt ­műanyag burkolatai. A karácsonyfa csúcsdísze is kókadtan lógott lefelé, de csak azért, mert műanyagból volt. A leheletvékony üvegdíszek és a színes papírba csomagolt szaloncukrok sértetlenek maradtak. A kazettás rádiómagnó műanyag kávája úgy folyt szét, hogy a rárakott fűzfa kosár és a fapolc, amelyen állt, még csak meg sem pörkölődött. A jászolban levő műanyag játék baba teste is megolvadt, a ruháján és az alatta levő szalmán azonban semmi nyoma sem volt hőség okozta károsodásnak. Minden fizikai törvényszerűségnek ellentmond az a sajá­tos szelekció is, hogy nem minden műanyag tárgy olvadt meg a helyiségben. A műanyagházas fényképezőgép tócsává olvadt ugyan, de a benne levő, pótolhatatlan felvételeket tartalmazó film épen maradt. Ez azért is zavarba ejtő, mivel a filmeket ma már nem celluloidból, hanem PVC-ből vagy egyéb műanyagból gyártják. Még sugárzás sem érte, hiszen utólag elő tudták hívni.

Valamiféle intelligens erő jelenlétére utal az a beszámoló is, hogy a pusztulás előtt néhány órával egy cigányasszony azzal a kéréssel állított be ebbe a helyiségbe, hogy vegyék fel a gyermekét az óvodába. Az óvónők némi türelmetlenséggel közölték vele, hogy év közben nincs felvétel, és különben is éppen a karácsonyi ünnepségre készülődnek, most nem érnek rá a problémájával foglalkozni. A megsértett asszony erre ezzel az átokkal illette őket: „Csapjon a mennykő az óvodába!”, majd feldúltan távozott. A tűzoltók a mai napig sem értik, mi történt. Egy azonban biztos, nem villámcsapás érte az épületet. Az eset utólag is tanulmányozható, mivel a siófoki városi televízió egy 9 perces videofelvételt készített a helyszínről. Sajnos tudományos körökben nem keltett visszhangot ez az eset. Egy önmagát komolynak tartó kutatónak gondot okoz a mágikus elemek keveredése a fizikai jelenségekkel, ezért távol tartja magát az efféle összefonódásoktól. Az élet azonban gyakran produkál ilyen eseteket, ezért teljes komplexitásában kell vizsgálni a megnyilvánulásait.

Ha a gömbvillám elektromos berendezéseknek csapódik, akkor töltése az UFO-k energia­kisugár­zásához hasonlóan megbénítja az elektronáramlást, amely később magától helyreáll. Ennek a jelenségnek feltehetően az az oka, hogy a koncentrált szubatomi energiát kibocsátó generátor elektronhiányos atomjai olyan erős vonzóhatást gyakorolnak a besugárzott fémes vezető szabadelektronjaira, hogy azok többé nem engedelmeskednek a két végpontjuk között fennálló feszültségkülönbségnek. Mivel a külső vonzóerő nagyobb, mint a belső potenciáltér vonzóereje, a szabad­elek­tronok mozgásiránya megváltozik, nem a pozitív elektróda, hanem a szubatomi energiaforrás irányába áram­lanak. Fémes összeköttetés hiányában azonban megrekednek a fémes vezető palástja mentén, és ott lebénulnak. Ez a hatás mindaddig tart, amíg a belső erőtér ismét nagyobb nem lesz a külső vonzóerőnél. Ezt követően helyreáll a normális elektronmozgás, újra megindul az áram a vezetékekben.

Egyelőre nem tudjuk, hogy az UFO-k szubatomi generá­tora milyen módon állítja elő a koncentrált energiasugárzást. A gömbvillámmal kapcsolatban ugyancsak érthetetlen számunkra, hogy a szubatomi energiarészecskék összesű­rűsödése a természetben miért és milyen módon megy végbe. Most még csak annyi biztos, hogy szoros összefüggésben áll a villámlással. Ez a jelenség ugyanis többnyire nagyobb nyári záporok után figyelhető meg. Úgy látszik, hogy a hagyo­mányos villámlást előidéző több millió voltos elektromos kisülés, s az általa keltett kb. 60 ezer ampernyi áramerősség, valamint a min. 30 ezer ­oC-os hőmérséklet nem csak fény- és hangjelenséget produkál, hanem össze­sűríti az étert is. Ennek valószínűségét növeli, hogy a villámok energiájának 85%-a a villámcsatorna felmelegítésére fordítódik. Ennélfogva egy erőteljes villámlás középpontjában a keletkező energia értéke elérheti a 10 milliárd Joule-t is. Egy bizonyos szint felett a pozitív szubatomi energiarészecskék vonzóereje már olyan nagy, hogy ez az energiagömb képes önmagát fenntartani, nem oszlik szét alkotórészeire. Ha ezt a jelenséget sikerülne leutánoznunk, mesterséges körülmények között létrehoznunk, akkor ez a korszakalkotó eljárás minden valószínűség szerint forradalmasítaná az ipart, az energiatermelést és életünk szinte minden területét.

 

Budapest, 1990. április

 

 


IV. fejezet

 

PSZICHOORIENTÁCIÓS GYÓGYÍTÁS;

 

AZ ÉLET TITKAI

 

Mostantól kezdve egyre mélyebbre merülünk a szubatomi energiarészecskék világába, de tovább­ra se feledkezzünk meg a természetgyógyászatról. Az egészségtelen táplálkozás sok helytelen szokásból tevődik össze. Ezek egyike az elégtelen folyadékfogyasztás.

 

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

 

Az előző fejezetben megismerhettünk a Kneipp-féle vízkúra egészségünkre gyakorolt jótékony hatását. A víz azonban nem csak külsőleg alkalmazva, hanem belülről is tisztítja a szervezetet. Korunk rohanó embere mind több gyárilag előállított, vegyszerekkel kezelt élelmiszert fogyaszt. Ezek a mérgek testszerte lerakódnak. A vese megpróbálja ugyan eltávolítani szervezetünkből a testidegen anyagokat, de ezt csak úgy tudja megtenni, ha elegendő folyadék áll a rendelkezésére a sejtek átmosására. Ahhoz hogy méregtelenítő szerveink kellő hatékonysággal el tudják látni feladatukat, naponta legalább 2,5 liter folyadékot kell magunkhoz vennünk. Ebből kb. l,5 liternyi mennyiség az elfogyasztott ételek víztartalma következtében jut a szervezetünkbe, a maradék 1 litert viszont pótlólag kell meginnunk. Ennek legcélszerűbb módja az ásványvízfogyasztás. Ezt már korán reggel ajánlatos elkezdeni, mert a felkelés után megivott 1-2 pohár szénsavmentes ásványvíz kedvező hatást gyakorol az emésztésünkre is. Arra azonban ügyeljünk, hogy az étkezések alatt ne igyunk se vizet, se más folyadékot. Az étkezések közben fogyasztott víz ugyanis csökkenti a nyálképződést, ami lehetetlenné teszi ennek a fontos előemésztő folyamatnak a lezajlását. Ezen túlmenően hígítja a gyomornedveket, mely által jelentős mértékben csökken az emésztés hatásfoka, mivel a gyomornak előbb a pótlólag felvett vizet kell feldolgoznia. Emellett kitágul a gyomor, ami szintén nehezíti a munkáját. Különösen ne igyunk jégbe hűtött italokat, mert ez esetben a gyomornak előbb fel kell melegíteni testhőmérsékletre a hideg folyadékot, és csak utána tudja elkezdeni az emésztést.

Ha az egyes étkezések között elegendő vizet fogyasztunk, akkor evéskor nem leszünk szomjasak. Aki végképp nem tudja leküzdeni ezt a rossz szokását, inkább étkezés előtt igyon folyadékot, mint utána, mivel ez kevésbé árt a gyomornak. Az sem jó, ha sokféle ételt eszünk egyszerre, mert ennek feldolgozása szintén nagy erőfeszítést igényel a gyomortól. Különösen káros a nyers és a hőkezelt ételek együttes fogyasztása. Mellesleg a vízivás lábszárgörcs ellen is hatásos. Az izmok görcsbe rándulásának nem mindig magnéziumhiány az oka. Többnyire csak arról van szó, hogy nem iszunk elegendő vizet. Emiatt a vastagbélből felszívott vitaminok és ásványanyagok megrekednek a szervezetben, a besűrűsödött vér nem tudja eljutni minden sejtünkhöz. Sokan panaszkodnak, hogy azért nem isznak elég folyadékot, mert nem kívánják a vizet. Ez esetben készítsünk magunknak teát. Főzzünk egész napra elegendő mennyiséget, és tegyük jól látható helyre. Aztán jártunkban-keltünkben hajtsunk fel belőle egy-egy pohárral. Nem kell melegíteni, mert a tea hidegen is finom.

 

Önszuggesztió

 

Az abszolút világ birtokbavételének legegyszerűbb módja az önszuggesztió. Az Agykontroll szabályainak tanulmá­nyozása során az önszuggesztiós gyakorlatokat már a könyv első elolvasása után célszerű elkezdeni. A bonyolultabb szabályokat valószínűleg csak a második olvasás után fogjuk tökéle­tesen felfogni, de a bétaprogramozást mindenki már első alkalommal érteni fogja. Ezért ne várjunk, amíg az egész anyagot maradéktalanul elsajátítjuk, mert a mielőbbi gyógyulásunk érdekében minden elvesztegetett napért kár. Az önszuggesztió mottója: „Változtasd meg a tudatodat és a valóság is megváltozik”. Ha bétában megváltoztatjuk a véleményünket sa­ját magunkról, ezzel átprogramozzuk agyunk jobb féltekéjét, amely a kívánt tulajdonságúra formál bennünket. A gondolatot testünk tetté alakítja. A Biblia szerint „a szavak testet öl­tenek”. Amit meggyőződéssel mondunk ki, az előbb-utóbb való­sággá válik. Ennek köz­vetl­en oka az agy két féltekéjének sajátos együttműködésében rejlik. Tudniillik amit a bal agyfélteke gondolatban kijelent, azt a jobb agyfélteke kézzelfogható valósággá for­málja. Tehát amit tudatosan elfogadunk, a lel­künk mélyén elhiszünk, azt a tudatalatti ma­gáévá teszi, és korlátlan lehetőségeit ki­hasz­nálva mindent megtesz annak érdekében, hogy sorsunk ennek megfelelően alakuljon. Gondolataink tehát felszabadítják a tudat­alatti hatalmát. Ezért aki változtat a gondo­la­tain, az a sorsát is megváltoztatja.

Jobb agyféltekénk gondolati úton való befolyásolása azért lehetséges, mivel a tudatalatti nem kritizál, hanem elfogadja agyunk tudatos döntését, és a szerint cselekszik. A tudatalatti bármilyen irányú befolyásolhatóságának legegyértelműbb bizonyítékát a hipnózisban figyelhetjük meg, mert ebben az álla­potban a hipnotizőr kikapcsolja a tudatos agyat, és szavak útján irányítja a tudatalattit. Mivel a tudatalatti nem rendel­kezik semmiféle kritikai képességgel, vakon követi a hipno­tizőr utasításait, még akkor is, ha ez negatív következmé­nyekkel jár a médiumra nézve. Agyunk jobb féltekéje tehát mindent igaznak tekint, amit a tudatosan mérlegelő elme kijelent. Emiatt kell gondo­san megválogatnunk a gon­dolatainkat, és ezért nem szabad megengednünk, hogy negatív gondolatok befészkelhessék magukat a tudatunkba.

Az önszuggesztió gyakorlati kivitelezése során döntő fontosságú a célba jutás módjának megváltoztatása. Ennek az előző fejezetben már említett köve­telménynek a lényege, hogy a tudatalattit nem lehet akarattal szolgálatra bírni. Az önszuggesztió módszerének mechanikus gyakorlása sem hoz eredményt, sőt ettől a dolgok még rosszabbra fordulnak. Aki pl. sikerre vágyik, annak nem elég naponta többször gépiesen elismételni, hogy: „sikeres vagyok, sikeres vagyok” mert ez önmagában még nem hoz sikert, és az eredménytelenségbe előbb-utóbb belefáradunk. A vágyaink tárgyát kifejező szavak gyakori ismételgetése szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az óhajtott állapotot elérjük. A sikert nem csak akarni kell, hanem el is kell képzelni, képileg minden lehetséges részletében meg kell jeleníteni, át kell élni. Erre azért van szükség, mert ha a vágyaink és az elképzeléseink ellentmondanak egymásnak, akkor mindig a képzelet győz. Ha vágyunk a sikerre, de képze­letünkben a kudarc képe jelenik meg, akkor bármennyire erőlködünk, nem fogunk sikert elérni, hiszen a tudatalatti mindig az erősebb ja­vaslatnak enge­delmeskedik. Mivel a kép több és ezáltal meggyőzőbb információt tar­talmaz, mint a hang, a tudatalattink a képze­letünk által kialakított javaslatnak veti alá ma­gát.

A képzelet pozitív irányú befolyásolá­sá­nak legtöbbször az az akadálya, hogy vágya­inkat a lelkünk mélyén hazugnak érezzük. Irracionális, fizikailag megvalósíthatatlan vá­gyak esetén a józan ész diktálta negatív reak­ció ellen nem sokat tehetünk, a legtöbb eset­ben azonban a sikertelenség a hit, a meggyő­ződés hiányára vezethető vissza. A normális, épelméjű emberek vágyai ugyanis sohasem elérhetetlenek, csak a beléjük vetett hit olyan kicsi, hogy hazugságnak érzik a megva­ló­sulás lehetőségét. A hit erejére és az emberek kis­hitűségére utal Jézusnak az a Bibliában található kijelentése is, hogy: „Ha csak ak­kora hitetek lenne, mint ez a kis mustármag, hegyeket tudnátok vele megmozgatni.”

A képi megjelenítés a tudat meggyőzésén kívül azt is lehetővé teszi, hogy az Agykontrollból ismert harmadik nélkülözhetetlen feltétel, az elvárás is haté­konyan bekap­csolódhasson az önszuggesztió folyamatába. A vágy ugyanis önmagában még akkor sem elég kívánságaink betelje­sülé­sé­hez, ha hiszünk a megvalósíthatóságukban. Ahhoz, hogy vágyaink valósággá váljanak, el kell várnunk a sikert azoktól, akiktől függ. Ennek leghatékonyabb módja a vizua­lizálás, vagyis az a folyamat, amikor elképzeljük magunkban, hogy az ügyünkben döntő szerepet játszó személyek pozitív hozzáállásukkal elhárítják az utunkban álló akadályokat, számunkra kedvező helyzetet teremtenek.

Vágyaink valóra válása azonban még sikeres vizualizálás esetén sem min­dig biztosított, mert nem elég elképzelni a siker beteljesülését, ügyelnünk kell arra is, hogy negatív gondolatok ne mérgezzék a tudatalattinkat. Ha a képzeletünk szabadjára engedése után kétségeink ismét eluralkodnak rajtunk, lerontjuk a már beindult folyamatot. Dr. Joseph Murphy-t idézve ebben az esetben úgy cselekszünk, mint a rossz földműves, aki az elvetett magot másnap kiássa a földből. Ha már egyszer sikerült elvetnünk a „magot”, hagyjuk meggyökeresedni. Tehát hessegessük el magunktól a káros gondolatokat, és töretlen hittel higgyünk vágyaink beteljesülésében. Sajnos, ez nem mindig sikerül, előfordul­hatnak átmeneti visszaesések. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy mit tesz a kertész, amikor egy ágyást bevet virágmaggal. A dísznövénnyel együtt kihajtanak a gyomok is. A jó kertész ilyenkor nem esik kétségbe. A dolgot természetesnek tartja, ezért nekilát és kiirtja a nemkívánatos növényeket az ágyásból. Néhány hét múlva a virágok között ismét felüti fejét a gyom. Most sem idegeskedik, hanem fogja a kapát és gyomtalanít. Ez a helyzet azonban már nem egyezik meg az előzővel, mivel kevesebb lett a gyom és a virágok közben megerősödtek. Ugyanígy vagyunk a gondolatainkkal is. Kellő türelemmel a jó gondolatok úgy megerősödnek, úgy elterebé­lyesednek, hogy már nem tud kihajtani mellettük a gyom, vagyis a rossz gondolat.

Aki egyáltalán nem képes arra, hogy az áhított sikert zavartalanul elkép­zelje, a káros gondolatokat kiirtsa, válasszon a vizualizálásra egy olyan idő­pontot, amikor a kritikus elme, vagyis a bal agyfélteke a legkevésbé aktív. Ez rend­szerint lefekvéshez készülődve következik be, így ha mindennap elalvás előtt ellazítjuk magunkat, és 5 percet rászánunk arra, hogy elképzeljük vágyaink beteljesülését, hamarosan megtaláljuk a tudatalattinkhoz vezető utat. Később a kisebb sikerek láttán rohamosan nőni fog a hitünk, ami lánc­reakciószerű javulást fog előidézni az életünkben.

Erőfeszítéseink azonban csak akkor fognak kamatozni, ha a gyakorlati megvalósításban is aktívan közreműködünk, vagyis igénybe vesszük a tudat­alattink által megjelölt esz­közöket, amelyek ki­vívják számunkra a kívánt célt. A tudat­alatti ugyanis amint az akarat és a képzelet egyetértésre jut rögtön nekilát vágyaink megvalósításának. Éjjel-nappal fáradhatatlanul munkálkodik, hogy megtalálja az ideális megoldást. Eközben kihasználja mindazokat a lehe­tőségeket, amelyeket az abszolút világ kínál, ha kell, még a Magasabb Intelligenciával is érintkezésbe lép. Az így kapott informá­ciókat betárolja az agyba, összeveti a lehetőségekkel, és ettől kezdve jobbnál jobb ötletekkel áraszt­ja el a tudatot. Nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint megvalósítani ezeket a briliáns öt­lete­ket. Aki azonban ölbe tett kézzel várja a „sült galambot” vagy nem ismeri fel ezekben az ötle­tekben az „isteni szikrát” az továbbra sem fog érvényesülni, mivel a tudatalattink nem tud helyettünk cse­lekedni, ő csak irányítani képes bennünket, a megvalósítás ránk vár.

Képzelőerőnk rendkívül fontos tulajdonsága még, hogy nem csak erősebb a szavaknál, hanem intenzitása fordított arányban áll az agyfrekvenciával. Mint tudjuk, nyugalmi állapotban agyunk kb. 20 Hz frekvenciájú energia­hullámokat bocsát ki magából. Ha idegesek, zaklatottak vagyunk, agy­frekvenciánk tovább nő, és ezzel együtt csökken a képzelőerőnk. Ez azt jelenti, hogy aki kényszerrel akarja rábírni a tudatalattiját akaratának elfo­gadására, az éppen ellenkező hatást ér el. Az erőszak megnyilvánulásával együtt járó maga­sabb agyfrekvencia lebénítja a képzeletet, és szinte teljesen megszűnik a kap­csolat agyunk tudatos és tudatalatti tartománya között. Tudatalattink meggyőzésénél tehát a képzelőerőnket használjuk, és ne az akaratunkat, a megoldás tudatosulása után pe­dig haladéktalanul kezdjük el a megvalósítást.

A képzelőerő azonban nem csak az önszuggesztió során nélkülözhe­tetlen, hanem az Agykontroll többi gyakorla­tánál is meghatározó szerepet tölt be. Agyfrekvenciánk csökkenésekor ugyanis a képzelőerő egyre inkább aktivá­lódik, és ezáltal egyre nagyobb hatást gyakorol a tudatalattira. Már a béta tartományban lezajló passzív meditáció során is jelentős mértékben befolyásolja a jobb agyféltekét, hatása azonban alfa tartományban, a dinamikus meditációnál a legintenzívebb, hiszen ebben a frekvenciatartományban a tudat már nem befolyásolja számottevően az agyműködést. Képzelőerőnk intenzitása thétában éri el maximumát, mivel ebben a frekvenciatartományban a bal agyfélteke teljesen kikapcsolódik, és tág teret enged a képzelet csapongásának. E frekven­ciahatárok között a szellemen kívül a testet is a képzelet irányítja, így semmi sem lesz többé lehetetlen, amit a képzelet megjelenít, az nyomban meg is valósul. Legyen az akár jó, akár rossz, a tudat nem tudja többé kontrollálni a képzelet tevékenységét. Ebben a tartományban a képzelőerő bármely betegségből képes kigyógyítani bennünket, de bármilyen betegséget létre is tud hozni. A képzelőerő korlátozás nélküli szabadon engedése tehát nem mindig taná­csos, ezért javasolják az Agykontrollban is az alfában történő gyógyítást. Ebben a frekvenciatartományban ugyanis a tudat felügyelő szerepét a Magasabb Intelligencia kihelyezett egységei veszik át, amelyek csak a hasznos elképzelések megvalósítását segítik elő.

Az önszuggesztiós gyakorlatok helye a béta tartomány, hiszen ezt a technikát főleg azok alkalmazzák, akik nem tudják lecsökkenteni az agyfrekvenciájukat. Ha haté­konyabbá akarjuk tenni ezt a módszert, akkor próbáljuk az önszuggesztiós mondatokat minél jobban átélni. A tudatalatti ugyanis szoros kapcsolatban áll az abszolút világgal, és ebben a korlátok nélküli világban az érzelmek sokkal könnyebben rögzíthetők, mint a szavak. Így agyunk jobb féltekéjébe is hamarabb beépülnek az érzelemmel átszőtt közlések. Próbáljuk meg tehát minél jobban átélni az elképzelt sikert, mert ezáltal hamarabb érjük el a célunkat.

Jellemző az érzelmek hatékony rögzülésére, hogy amikor a halálunk után szeretnénk felidézni valamely ismerősünkkel kapcsolatos eseményt, akkor a fénylény nem azt kérdezi tőlünk, hogy az illetőnek mi a neve, vagy mikor született, hanem arra kér bennünket, próbáljuk felidézni azt az érzést, amit a vele való találkozáskor átéltünk. A klinikai halálból visszatértek élménybe­számolója szerint amint ez sikerült, abban a pillanatban előkerült a Magasabb Intelligencia memóriatárából a kívánt képsor, és máris lepergett szemük előtt az esemény. Úgy látszik, az érzelmek olyan intenzív energiasugárzást váltanak ki, hogy szinte kiugranak a száraz, tényközlő adatok közül, így nem nehéz rájuk találni. Egy számsor vagy betűsor keresése esetén az egész információs bázist bitenként át kell vizsgálni, míg érzelmek keresésekor elég a kiugró intenzitású energiaimpulzusokat vizsgálni, és már csak a felidézett, valamint a rögzített érzelem energiaspektrumát kell összehasonlítani. A túlvilág működéséről a későbbiekben még bőven lesz szó, ezért most térjünk vissza az eredeti témához.

Az önszuggesztiót az előző fejezetben leírt módon a gyermekeinknél is igen eredményesen alkalmazhatjuk. Gyermekeinket azonban nem csupán a már meglévő félelmeiktől kell megszabadítani, hanem célszerű megtanítani őket a gondolat­tisztítás módszerére is. Ha a későbbiek során újabb stressz érné őket, vagy a tévében egy krimi néhány képsorát látva negatív gondolatok indulnának be náluk, akkor tanítsuk meg őket arra, hogy miként tudják ezt a káros programot hatástalanítani. Idézzük nekik Silva szavait: „Ha bármikor negatív hatás ér, vagy helytelen gondolat jut eszedbe, állj meg, nézz kissé felfelé, és hunyd le a szemed. Valamelyik kezed első három ujját szorítsd össze, és gondolatban mondd az agyadnak: Töröld, töröld! Ezzel a félelem forrását csírájában elfojtod.”

Igen gyakori probléma, főleg diákoknál a lámpaláz, és az ebből eredő beszéd­zavar. Ennek leküzdésére eredményesen alkalmazható az alábbi autoszuggesztiós gyakorlat. Üljünk le egy kényelmes székre, kezünket, lábunkat, testünket lazítsuk el, hunyjuk le a szemünket, és minden figyelmünket szavaink értelmére koncentrálva gondolatban lassan ismételgessük az alábbi mondatokat: „Nyugodt, derűs, magabiztos és higgadt vagyok. A szavakat érthetően és hangsú­lyozottan ejtem ki. A beszéd ritmusára és a mondatok harmonikus hanglejtésére mindig ügyelek. Tökéletes artikulációval és gördülékenyen beszélek.” Ezt a pár perces gyakorlatot mély átérzéssel, és amennyire csak tudjuk, képileg is megjelenítve végezzük, naponta 2-3 alkalommal.

 

A fájdalom szubjektív érzés, így tudatalattink tartja fenn akaratunktól függetlenül. Az Agykontroll egyik legérdeke­sebb gyakorlata, hogy amint megnevezzük, tulajdonságait felsorolva tárgyiasítjuk a fájdalmunkat, az objek­tívvé válik, így tudatunk már kénytelen foglalkozni vele. A bal agyfélteke tudomást szerezve az objektív problémáról utasítást ad az agy megfelelő tartományának, hogy a konkretizált helyre fájdalomcsillapító endorfint küldjön. Silva módszerét kissé kibővítve, a tárgyiasítást az alábbiak szerint célszerű végezni. Vegyük sorra az öt érzékszervünkre alapuló kérdéseket és magunkba mélyedve képzeljük el, majd gondolatban jelentsük ki a számunkra legelfogadhatóbbnak tűnő választ.

 

1. Mutassunk rá a fájdalom pontos helyére! (tapintsuk meg a fájdalmas testrész középpontját)

2. Ha a fájdalmat dobozba zárhatnánk, mekkora doboz kellene ehhez? (pl. egy konzervdoboz)

3. Ha a fájdalmat látnánk, milyen színű lenne? (pl. lila)

4. Ha a fájdalmat megízlelhetnénk, milyen ízű lenne? (pl. keserű)

5. Ha a fájdalmat megszagolhatnánk, milyen szaga lenne? (pl. dohos)

6. Ha a fájdalmat hallhatnánk, milyen hangot adna? (pl. sípoló)

 

Ezt követően gondoljunk arra, hogy a fájdalmat lokali­záltuk, tulajdonságait megismertük, így lehetővé tettük, hogy agyunk megszüntesse a kellemetlen érzetet. Erős ingerhatás esetén a ciklust mindaddig ismételni kell, amíg a fájda­lom el nem múlik. Agykontroll tanulmányaink előrehalad­tával a hatodik érzék, az ESP (Extra Sensory Perception) segítségével a tudatalatti tartományban már a fájdalom okát is megkereshetjük és a Képzeletbeli Képernyő (Elmetükre illetve Laboratóriumi Képernyő) technikáját alkalmazva a panaszt végleg megszüntethetjük. A tárgyiasítás technikája gyermekeinknél is igen hatásos lehet, mivel apró sérüléseik vagy gyomorrontás következtében hol a kezük, hol a lábuk, hol a hasuk fáj. Miután a tűrőképességük ebben a korban még rendkívül csekély, ezért már a legkisebb fájdalom is kétségbeesést, hisztériás megnyilvánulásokat válthat ki bennük. Megkönnyíti helyzetünket, hogy játékos jellegénél fogva ezt a módszert gyermekeink könnyen meg fogják tanulni, és bármikor szívesen alkalmazzák.

Ugyancsak nagyon érdekes és rendkívül egyszerű gyakorlata az Agykont­rollnak az úgynevezett Pohár Víz technika. Ehhez a gyakorlathoz szintén nem szükséges alfába kerülni, mert béta tartományban is működik, és meglehetősen hatékony. Egyébként a pszichológusok egyszerűségénél és igen jó hatásfokkal való alkalmazhatóságánál fogva ezt tartják az Agykontroll legzseniálisabb gyakorlatának. Ennek a technikának a lényege, hogy ha olyan jellegű problé­mánk van, hogy képtelenek vagyunk választani a lehetséges megoldások között, vagy évek óta gyötör bennünket valamilyen gond, amely egy rövid, frappáns tanáccsal megoldható lenne, akkor este, lefekvés előtt saját kezűleg töltsünk meg egy külön erre a célra fenntartott kisebb poharat vízzel. Miközben erősen foglalkoztat bennünket ez a gond, mielőtt nyugovóra térnénk, csukott szemmel igyuk ki a víz kb. felét, és közben gondolatban mondjuk el ezt az egyszerű mondatot: „Mindössze ennyit kell tennem annak érdekében, hogy megoldást találjak arra a problémára, ami foglalkoztat”. Reggel, ha felkeltünk, igyuk meg a víz másik felét, és ismételjük meg az előbbi mondatot. Ha azonnal nem is, de rendszerint 3 napon belül megkapjuk tudatalattinktól a választ vagy álom vagy egy napközben kipattanó „isteni szikra” formájában.

Ehhez a gyakorlathoz nem szükséges lecsökkenteni az agyfrekvenciánkat, vízivás közben azonban ajánlatos a szemgolyónkat a csukott szemhéjunk alatt kb. 20°-kal feljebb állítani, mivel a szemgolyónak ez a kissé felfelé irányuló helyzete alfa agyhullámok generálását eredményezi. Ez a technika jól alkalmazható akkor is, ha egy számunkra hozzáférhetetlen információ hiánya miatt nem tudunk megbirkózni valamely fontos feladatunkkal. Ebben az esetben ennek a gyakorlatnak a naponkénti végzése során a Magasabb Intelligencia előbb-utóbb olyan szituációt teremt a környezetben, ahol „véletlenszerűen” hozzájutunk a hiányzó információhoz.

A Hatékony Érzékelés Kivetítés különleges kiviteli módja az SRV (Scientific Remote Viewing), amelyet az amerikai hadsereg fejlesztett ki az 1980-as évek elején a CIA-val együtt­működve. Előnye ennek a módszernek, hogy elsajátításához nincs szükség parapszichológiai képességekre, és megismé­telhető, tehát tudományos szempontból is elfogadható eredményt ad. Eleinte kémkedésre, politikai célokból alkalmazták, újabban azonban a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatfelvételre használják. Az SRV alkalmazásánál fontos szabály, hogy a megfigyelő ne használja a tudatát az „ülés” alatt. Amennyiben a tudat belép a hírszerzés folyamatába, azonnal hozzálát az információ értelmezéséhez, ami aktivizálja a képzeletet. Az eredmény a tények nagyfokú eltorzulása. Ezért az SRV legfontosabb alapszabálya, hogy az adatok mindaddig nem kerülnek elemzésre, amíg áramlanak, mert a nélkül az eljárás nem más, mint egyszerű fantáziálás. Médiumok esetén ez a veszély kevésbé áll fenn, mivel ők a telepátia gyakorlása során „megváltozott tudatállapotba” kerülnek. Az agyfrekvencia lecsökkenésekor a tudat kikapcsolt állapotban van, így nem zavarja a kommunikációt. A természetes módszer hátránya azonban, hogy meg­lehetősen megbízhatatlan. Ezen túlmenően ki van téve a sátáni erők mani­pulációjának, akik ily módon dezinformációk tömkelegét juttatták már el hozzánk. Ez a veszély az SRV-nél is fennáll, de ezt a módszert többnyire maga­san képzett tudományos szakemberek alkalmazzák, akik képesek különbséget tenni a maszlag és a valós értesülések között.

Azért is szükség van erre a nagyfokú különbségtevő képességre, mert a magasan fejlett civilizációk nem mindegyike engedi meg, hogy körülnézzünk a járműveikben, vagy a világukban. Ilyenkor vagy blokkolják a „távolbalátó” szemét, lelki látószervét, vagy ami rosszabb, hamis képet sugároznak neki. Erre főleg eleinte került sor; manapság viszont kezdenek megnyílni a „zsilipek”, mind több UFO-jelenségbe nyerhetünk bepillantást. A telepatikus úton végzett kémkedés tehát szintén felfedezhető, még ha a lebukás nem is jár olyan drasztikus következményekkel, mint a hagyományos módszer. Az SRV-t gyakorlók tapasztalatai alapján a Földön kívüli civilizációk újabban nem gördítenek akadályokat a „kukkolásaink” elé. Tilalmakkal csak akkor élnek, ha az ily módon szerzett értesülések alapján beleavatkozhatnánk a tevékenységükbe, vagy ha meg akarnak védeni bennünket olyasmitől, aminek a tudomásulvételére még nem vagyunk elég felkészültek. Az univerzumban ugyanis sok olyan dolog történik, amely sokkolóan hatna ránk. Nincs rá szükség, hogy emiatt izgassuk magunkat, mivel a bennünket felügyelő fejlettebb lények minden veszélytől megóvnak minket, ami ellen nem tudunk védekezni.

 

Bétaprogramozás váratlan szituációkban

 

Az önszuggesztió a mindennapi életünkön kívül váratlan helyzetek, kellemetlen balesetek esetén is eredményesen alkalmazható. Az alábbi mód­szer követése sok felesleges idegességtől kímélhet meg bennünket. Amikor megtörtént a baj, a legelső és legfontosabb reakció: Nem szabad megijedni! Az ijedtség lebénítja az agyunkat, és befagyasztja, vagy helytelen irányba tereli energiatartalékainkat. Ha megőrizzük lélekjelenlétünket és ráadásul még gyors reflexekkel is rendelkezünk, sokszor a legnagyobb bajból is ép bőrrel juthatunk ki. Amennyiben erre már nincs mód, a szerencsétlenség visszavonhatatlanul megtörtént, akkor sincs értelme a kétségbeesésnek. Ne feledjük: Minden baj akkora, amekkorát csinálunk belőle! A baj megtörténte után Agykontroll tanulmányainkra támaszkodva első dolgunk az legyen, hogy a negatív érzés helyébe ültessünk egy pozitívat, pl.: Örülök, hogy nem esett komolyabb bajom! Vagy: Örülök, hogy életben maradtam! Utána a megőrzött lélekjelenlétünkre támaszkodva gondoljuk át, hogy mik a legfontosabb teendőink, a szerencsétlenség következményeit milyen sorrendben és hogyan tudjuk a leghatékonyabban enyhíteni.

A szükséges intézkedések megtétele, a probléma lerendezése után se keseregjünk, hanem inkább gondoljuk végig az eseményeket abból a szempontból, hogy milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük. Önmagunk sajnálata helyett gondoljunk inkább arra, hogy ennyivel is tapasztaltabbak lettünk, és ezt a tapasztalatot arra fogjuk használni, hogy még jobbá váljunk, mint amilyenek voltunk. Ez a legokosabb, amit tehetünk, mert megtörtént eseményeket nem lehet semmissé tenni, a sopánkodással csak növeljük a bajt. Fogadjuk meg Silva tanácsát: „Bármilyen baj ér bennünket, tegyük szokásunkká, hogy eloszlatjuk a stresszt, és lelki békével helyet­tesítjük azt.” Egyébként a hirtelen jött stressz feloldásának van még egy igen hatékony módja, a relaxáció. Ha egy hír vagy esemény sokkszerű hatást gyakorol ránk, akkor feküdjünk le, és percenként legfeljebb nyolcszori gyakorisággal végezzünk hasi légzést. Ez a lassú, mély légzés szinte varázslatos erővel nyugtatja az idegeket, és szükség esetén ülő vagy álló hely­zetben is alkalmazható.

Sajnos ma még a legtöbb ember ennek az ellenkezőjét teszi. Sokan nem hajlandóak elfogadni a tényeket, és dühöngve áltatják magukat, hogy velük ilyen baj nem eshet meg. Ahelyett, hogy mentenék a még menthetőt, és az újrakezdési lehetőségeiken elmélkednének, vad harcba kezde­nek a megváltoztathatatlan ellen. Végül miután belefáradtak az értelmetlen szélmalomharcba, a búskomorság és a melankólia lesz úrrá rajtuk. A nemtörődöm lelkiállapotnak azután törvényszerű következménye az egzisztenciális leépülés, a társadalmi ranglétrán való fokozatos lecsúszás, ami gyakran öngyilkossággal végződik. Dale Carnegie szerint mindezen bajok legfőbb oka, hogy nem tudunk szembenézni a tényekkel, nem vagyunk képesek tudomásul venni a megváltoztathatatlant.

A szerencsétlenség következményeinek felszámolása során tehát az első lépésünk az legyen, hogy fogadjuk el ami történt. Ha ezt megtesszük, akkor mentesítjük magunkat attól a roppant pszichikai nyomástól, amely a félelmeink következtében telepedett ránk. A nyugodt állapot energiát szabadít fel bennünk, amelyet bajaink enyhítésére fordíthatunk. A második lépés, hogy lelkileg készüljünk fel a legrosszabbra, tudatosítsuk magunkban, hogy a legkedvezőtlenebb esetben mi vár ránk, és álljunk készen ennek elviselésére. Ez azért fontos, mert ha tudatában vagyunk annak, hogy nincs mit vesztenünk, helyzetünk az elképzelhető legrosszabb esetnél rosszabb már nem lehet, akkor egy olyan belső béke lesz úrrá rajtunk, amelytől kitisztul az agyunk, és józan ésszel már képesek leszünk problémáink fokozatos leküzdésére.

Erre a két lépésre azért van szükség, mivel az idegeskedés lehetetlenné teszi gondolataink koncentrálását, és ennek következtében nem tudjuk a szükséges döntéseket meghozni. Ha viszont kényszerítjük magunkat, hogy szembenézzünk a legrosszabbal, ami történhet velünk, és hajlandóak vagyunk azt tudomásul venni, akkor véget vetünk képzeletünk őrjítő csapongásának, így minden energiánkat gondjaink megoldására tudjuk koncentrálni. A megoldás kulcsa tehát az, hogy el kell fogadni a megváltoztathatatlant, és fel kell készülni a legrosszabbra. Ha ez megtörtént, akkor harmadik lépésként a megnyugvásból nyert energiát fordítsuk arra, hogy higgadtan, megfontoltan próbáljunk javítani a helyzetünkön, igyekezzünk jobbá tenni annál, amelynek elfogadására lelkileg készen álltunk. Sok esetben ez a magatartás nem csupán enyhíteni képes a helyzetünket, hanem gyakran előnyösebb helyzetbe juttat minket, mint amilyenben a baj megtörténte előtt voltunk.

A későbbiek során, amint gyarapodnak Agykontroll ismereteink, áttérhetünk komolyabb gyakorlatok végzésére is. A kezdeti tréningezés után ahogy sikerül lejutnunk alfába, mindjárt kezdjük el a vizualizálás gyakorlását, mert az Agy­kontrollban minden azon múlik, hogy milyen intenzíven tudjuk a vágya­inkat a képzeletünkben megjeleníteni. Minél erősebb a vizualizáló képességünk, annál erősebb a gyógyító hatás. Vizualizálás nélkül csak passzív meditációs állapotban leszünk, ami az egészség szempontjából szintén hasznos, de nem elég hatékony. Hatékonyabb gyógyítás csak dinamikus meditáció, vagyis vizualizáció útján érhető el. Ez olyan, mint amikor valaki sötétben tapogatózva próbál kijutni egy számára ismeretlen épületből. Ha szerencséje van, előbb-utóbb sikerül neki, de mennyivel hatékonyabbá válik a keresés, ha közben bekapcsolja a világítást. A vizualizálás tulajdonképpen egy ilyen villanykapcsoló, ami összehason­líthatatlanul megnöveli tevékenységünk hatásfokát.

A vizualizálást nem lehet elég korán kezdeni, szabályai­nak gyakorlásával már akkor próbálkozhatunk, amikor még csak az alfa közelében járunk. Később minél mélyebbre jutunk az alfa tartományban, képünk annál színesebbé, annál részlet­gazdagabbá válik. A kezdeti sikertelenséggel ne törődjünk, végezzük a naponként előírt gyakorlatokat szorgalmasan, a türelem, a kitartás és a hit egy idő után meghozza gyümölcsét. A gyógyító tevékenységgel se várjunk addig, amíg tökéletes nem lesz a vizualizáló képességünk. Ha kellőképpen vágyunk rá és hiszünk benne, akkor alacsonyabb hatásfokkal ugyan, de életlen képpel is tudunk gyógyítani. Tehát az öngyógyítást is kezdjük el minél előbb, ezzel is javulni fog az állapotunk, ennyivel is közelebb kerülünk a végső gyógyuláshoz. Amennyiben sikerül mélyebb alfába jutnunk, ne habozzunk egy percig sem, hanem haladéktalanul kezdjük el mások gyógyítását. Embertársaink gyógyítása ugyanis kihat ránk is. Silva szintén hangsúlyozza, hogy ha meggyógyítunk másokat, azzal önmagunkat is gyógyítjuk. Ha valamilyen oknál fogva nem vagyunk képesek magunkat teljes mértékben meggyógyítani, próbálkozzunk a körülöttünk élők gyógyításával. Könnyen előfordulhat, hogy a visszahatás mintegy a Mindenható jutalmaként megszünteti maradék egészségügyi problémánkat is.

 

Segítő módszerek

 

Egyeseknél zavart okoz, hogy a jobb és a bal, vagyis a múlt és a jövő helyzetének a megítélésénél milyen alapál­lásból induljon ki. Önmagából kiindulva, valós testhely­zetének a jobb, illetve a bal oldala az irányadó, vagy képze­lete képernyőjének jobb és bal oldalát kell figyelembe venni. A kettő ugyanis egymás tükörképe, és ezért a két oldal felcserélődhet. Ez a dilemma a Silva-féle hasonlattal élve rendkívül egyszerűen feloldható, ha elképzeljük, hogy egy nagyméretű iránytű közepén ülünk arccal dél felé. Hol kel fel a nap? Mindenki tudja, hogy keleten, tehát arra, vagyis a bal kezünk felé van a jövő. Hol nyug­szik le a nap? Nyugaton, tehát a jobb kezünk felé van az elmúlás, a múlt. Kép­zeletünk képernyőjén is ennek megfelelően kell mozgatni a képeket. A képernyő a dél. Ha a jövőre vagyunk kíváncsiak, vagy ha egy gyógyító eljá­rást vizualizálunk, amely a későbbiek során fog érvényesülni, akkor keletre, tehát balra kell elmozdítani a képet. Ha a múlt érdekel bennünket, vagyis ha azt akarjuk, hogy egy vizualizált probléma elmúljon, akkor nyugat felé, tehát jobbra mozgassuk a képet.

Ezzel az egyszerű képzettársítási módszerrel egyébként más hétköznapi dilemmánkat is egyszer s mindenkorra a helyére tehetjük. (Sokaknak problémát jelent pl. tavasszal és ősszel a nyári időszámításra való át- és visszaállás. Ez a bizonytalanság is feloldható az alábbi rendkívül egyszerű képzettársítással. A tavaszhoz képest hol helyezkedik el a nyár a naptárban? Előtte, tehát az órát egy órával előbbre kell állítani. Az őszi óraállításnál hol van a nyár az őszhöz képest? Mögötte, tehát óránkat egy órával vissza kell állítani.) Ennek a mód­szernek a céltudatos alkalmazását segíti elő az Agykontroll tanfolyamon oktatott „memóriafogasok” rendszere. A betűnként változó vizuális képek megtanulása rendkívüli mértékben képes memóriánkat feljavítani. Ezzel a rend­szerrel mindennapi elintéznivalóink sorát tudjuk betárolni a fejünkbe, men­tesítve magunkat a cédulázással járó kellemetlenségektől.

 

Az alfába jutás további módszerei

 

Ha valaki az előző fejezetben vázolt előgyakorlatokkal sem tud lejutni alfába, az megpróbálkozhat a légzéssza­bályozás módszerével. A szakemberek előtt már régóta ismeretes, hogy a percenkénti légzésszám alvás közben jelen­tősen lelassul. Ennek alapján ha lassítjuk a percenkénti levegővételeink számát, akkor könnyen az alváshoz hasonló állapotba juthatunk. A lassabb lélegzetvételekkel tehát ráhangoljuk magunkat az elalvásra, így óhatatlanul közelebb jutunk az alfa tartományhoz. Eközben előfordulhat, hogy átsiklunk az alfán, és thétába kerülve elalszunk, de emiatt ne bosszankodjunk. Legközelebb némi koncentrálással el tudjuk kerülni az elalvást. A hatás fokozható jógi légzéssel, vagyis mély és egyenletes légzésvétellel. A pranayamanak nevezett légzőgyakorlatok kerülő úton ugyan, de mindig meghozzák a kívánt eredményt.

Mellékesen megemlíthető, hogy az indiai jógik szerint a szellemi koncent­rációval összekötött légzésgyakorlatoknak mágikus hatásuk van a szervezetre. A hatha jóga alapelve, hogy a test és a szellem együttműködése elengedhe­tetlenül szükséges a tökéletes egészség kialakításához. A meditációval egybekötött jógalégzés során nem csupán kellő mennyiségű levegőt szívunk a tüdőnkbe, hanem magunkba szívjuk a pránát, vagyis az életenergiát is. A modern felfogás szerint a „prána” nem más, mint szubatomi energia. Az akupunktúra nyelvére lefordítva, a jógi légzés során belénk áramló Yang-nak nevezett pozitív szubatomi energia, valamint a Yin-nek nevezett negatív szub­atomi energia (amely fizikailag gravitációs sugárzásnak tekinthető) hely­reállítják a szervezet energiaegyensúlyát, hatékonyan gyógyítva ezzel a test egyéb vegetatív rendellenességeit is. A jóga nem kizárólag testi gyakorlatból áll, hanem van egy szellemi irányzata is. A jógának ez a válfaja lényegében nem más, mint Agykontroll gyakorlat. A szellemi jóga annyiban különbözik az Agykontrolltól, hogy azokat az eredményeket, amelyeket egy jógi évekig tartó önmegtartóztatással ér el, az Agykontroll tanfolyamon egy hét alatt meg lehet tanulni. A nyolc gyakorlat közül a hatodik felel meg az alfa, illetve a théta állapot elérésének, míg a hetedik gyakorlat során a Képzeletbeli Képernyő technikának, és a Hatékony Érzékelés Kivetítés technikájának elsajátítására kerül sor.

Van azonban a jógának egy befejező szakasza is, amely többet nyújt, mint amit az Agykontroll tanfolyamon el lehet érni, és ez a nyolcadik gyakorlat. A nyolcadik gyakorlat során ugyanis a jógik eljutnak a „szellemi megvilágoso­dás” állapotába. Ebben az állapotban a jógi közvetlen kapcsolatba kerül egy túlvilági fénylénnyel, és ezáltal az abszolút tudás birtokába jut. A világegyetemet létrehozó és fenntartó erők megismerésére a halálunk után mindnyájan képesek leszünk, de a megvilágosodás stádiumába került jógik, valamint a klinikai halálból visszatértek már a földi életükben szert tesznek erre a tudásra. Egyikük így fogalmazta meg ezt az élményt: „Hirtelen letépik rólunk a szemellenzőt, és teljes dicsőségében látjuk meg a kozmikus világot, helyünket a dolgok egyetemes rendjében”. Egy másik szemtanú szerint: „Teljesen tisztában voltam azzal, hogy ki vagyok én valójában. Tökéletesen értettem, hogy miért vagyok, mi a helyem a világegyetemben. Egyszerre minden értelmet nyer. Rájöttem, hogy semmi sem történik ok nélkül, minden abszolút igazságos.”

Sajnos a lélek testbe való visszaléptetése, vagyis az újraélesztés során ez a tudásanyag erősen korlátozott formában marad csak meg, mert a klinikai halálból visszatértek azokat az ismereteket, amelyek a világ jelenlegi fejlettségi szintjét meghaladják, elfelejtik. A jógik is csak globálisan, benyomások formájában kapnak tájékoztatást az univerzális rendről, a technikai részletek rejtve maradnak előttük.

A behatóan végzett jógagyakorlatoknak van még egy rejtélyes mellékhatása is. Ez nem más, mint a kundalini, vagyis az „emberi evolúciós energia” feléledése, fokozott érvényre jutása. Ilyenkor többlet Yin és Yang energia áramlik a testünkbe, amely sokszor látható kisugárzással jár. Az ujjakból kiáramló többletenergia hatását már ismerjük. Az arcból kiáramló kékes fény érdekessége viszont, hogy ezt a jelenséget a nyugati féltekén is többször megemlítették már olyan emberekkel kapcsolatban, akikbe az intenzív vallásgyakorlatok során beleszállt a „Szentlélek”. Erről a misztikus jelenségről, a Szentlélek lángnyelv­szerű energia­gömbként való megjelenéséről, és az emberi testbe való belépéséről, valamint az ezzel járó több nyelven beszélésről (telepatikus kommunikációs képességről) egyébként a Biblia is beszámol, amikor a tanítványok Jézustól prófétálásra szóló megbízást kaptak.

Ez a csoda később megismétlődött. A XIII. század elején élt Padovai Szent Antalról feljegyezték, hogy prédikációit mindenki „anyanyelvén hallotta”, holott ő a valóságban egy nyelven beszélt. A telepatikus közlés tényét támasztja alá az a korabeli tudósítás, hogy „az állatok is értették szavait”. A halak egyszer nagyság szerinti sorrendben sorakoztak fel előtte a tengerparton, és nagy figyelemmel hallgatták miszerint ők különösen hálásak lehetnek az úrnak, mert nekik ne ártott az özönvíz. Úgy rémlett, a halak mindent megértettek, mert egyszerre csak „alázatosan lehajtották fejüket”. Amikor Szent Antal földi maradványát három évtized után új helyre költöztették, meglepődve tapasztalták, hogy a nyelve teljes épségben megmaradt.

A hindu bölcsek szerint a kundalininek nevezett energia a gerincoszlop aljáról mozdul el, és a szusumná csatornán áramolva fokozatosan végighalad minden egyes csakrán, amíg el nem jut az agyba. Ennek az energiának a fokozódása a legtöbbször szinte elviselhetetlen fájdalommal jár. Ezt a fájó, lüktető érzést a szervezetünkben levő energiadugók okozzák, melyek a lelki tökéletlenségünk következményei. A rein­karnációs láncban előre haladva ezek a dugók fokozatosan megszűnnek, és ekkor az életenergia automatikusan megnövekedik. Jelenlegi fejlettségi szin­tünkön azonban csak erőszakkal tudjuk eltávolítani az ener­gia­dugókat, ami iszonyatos fájdalommal jár, sőt primitív lelkek esetén ennek a folyamatnak a siettetése akár halállal is végződhet. A fájdalom csak a végső stádiumban, a maximális energiaszint elérése után szűnik meg. Ekkor viszont „mennyei béke” költözik a testbe, és a jógi olyan könnyűnek és szabad­nak érzi magát, mintha nem is lenne teste. Akinek a szerve­zetében nincsenek akadályok, akinek tiszta az elméje, és a szíve nyitott, az kivételes gyönyört érez ettől az energiától. Ez a fajta mámor még a szexnél is nagyobb élvezetet nyújt, leginkább a mennyei boldogsághoz hasonlítható. Az akadálymentes energianövelésre azonban ma még kevés ember képes. Nem véletlen, hogy az indiai jógik és a tibeti papnövendékek szinte mindegyikének pokoli szenvedéseket okoz ez a gyakorlat.

Akadnak azonban olyanok is a világunkban, akik eleve megnövekedett energiaszinttel születnek. A Fülöp-szigeteki Luzon törzs tagjai között apáról fiúra öröklődik ez a tulajdonság. Nem véletlen, hogy ebben az országban oly sok gyógyító van, akik puszta kézzel operálnak. A XX. század elején a franciaországi San Urban községben egy olyan gyerek született, aki nem csak az ujjaiból, hanem az egész testéből igen erős mágneses sugárzást bocsátott ki. A közelében az emberek intenzív vonzó és taszító hatást érzékeltek, és a szer­vezetéből gyakran fénylő sugarak áradtak szét. Ezek ereje a gyermek növekedésével egyre fokozódott. 1 éves korában ideges érzékenység vett erőt rajta, és komolyan megbete­gedett. Nemsokára meg is halt. Halála pillanatában olyan erős sugárzást bocsátott ki a teste, melynek fénye az egész szobát betöltötte.

A tudománynak eddig még nem sikerült kideríteni, hogy ilyenkor pontosan mi megy végbe a szervezetben, a tobozmirigy aktiválódik-e, vagy talán a cse­csemőmirigy. Egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy milyen úton-módon megy végbe ez az energianövekedés. Annyi azonban biztos, hogy a pranayama gyakorlatok során visszatartott lélegzetnek meghatározó szerepe van ebben a folyamatban. Miután a levegővel teli tüdő nyomást gyakorol az előtte levő csecse­mőmirigyre, így lehet, hogy a thymus-csomó mechanikus ingerlése okozza a testbe áramló szubatomi energia koncentrálódását. Az energia tehát nagy valószínűséggel nem a prána belégzése során kerül a testbe mint ahogy azt a jógik hirdetik hanem az intenzív légzőgyakorlatok során ennek a rejtélyes belső szervnek a mechanikus ingerlése váltja ki ezt a hatást.

Egy közelmúltban napvilágra került információ szerint azonban ez a keresett szerv nem a mellkasban, hanem a gyomor mögötti zsigeri idegközpontban van. Földönkívüliek egy rendkívül segítőkész csoportja ugyanis elárulta nekünk, hogy az emberi szervezet energiaszintjét ebben a vegetatív idegközpontban található szerv szabályozza. Mint tudjuk, az autonóm idegrendszernek is nevezett zsigeri idegközpont a tudattól függetlenül szabályozza az emésztést, a szívverést, a vérkeringést, a beleket mozgató sima izmok összehúzódását és elernyedését, a belső és külső elválasztású mirigyek működését, a húgyivar­szervek életfolyamatát, az egész anyagcserét, valamint a szervezet hőszabályo­zását. Ezenkívül szabályozza az egyes szervek közötti együttműködést, és más ma még fel nem fedezett feladatokat is ellát. Ilyen feladat lehet a szervezet szubatomi energiával történő ellátása is. Mivel a pranayama gyakorlatok során a levegővel telt tüdő illetve az alatta levő rekeszizom nyomást gyakorol a gyomorra is, nem zárható ki, hogy közvetlen úton valóban ennek a különös szervnek a ritmikus ingerlése váltja ki a szervezet energiaszint-növe­kedését, ami először a gyökér­csakrához tartozó szerveken érezteti hatását.

A földi tudósok szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy ezt a reakciót a légzési funkció leállítása okozza a szervezetben. Ez a klinikai halálhoz ­hasonló állapot olyan hatást gyakorol a tobozmirigyre, mint amikor a lélek elhagyni készül az életképtelenné vált testet. A tobozmirigy, illetve a lélek ily módon való aktivizálhatóságát támasztja alá José Silvának az a beszámolója is, hogy az Agykontroll módszereinek kidolgozása előtt ő csak úgy tudta radikálisan lecsökkenteni az agyfrekvenciáját, hogy szinte fulladásig visszatartotta a lélegzetét. Hasonló hatásról beszélt Reinhold Messner, aki oxigénpalack nélkül mászta meg a Mount Everestet: „A csúcs felé közeledve, az oxigénhiányos levegőben úgy éreztem magam, mintha az értelmemet kikapcsolták volna. Lelkem azonban áteresztőbb, érzéke­nyebb lett, nagyobbá és megfoghatóbbá vált. Öntudatom tiszta és világos volt, bár nem igazán tudtam, hol is vagyok. A szórt fényben állva, háttal a szélnek hirtelen valamilyen mindenségérzés töltött el. Ez nem a siker érzése volt, hogy én erősebb lennék mindenkinél, aki csak előttünk itt járt. A min­denhatóság érzése leheletnyi boldogságérzetként nyilvánult meg a fejemben és a keblem mélyén.”

A legújabb kutatási eredmények szerint a gát környékén levő PC izom feszessége is képes növelni szervezetünk energiaszintjét. Ennek az izomnak a stimulálása szintén a kundalini energiát ébreszti fel. A PC-izom ingerlése szexuális aktus során, és lótuszülésben is létrejöhet. Ez utóbbi esetben a reakciót az váltja ki, hogy a jobb láb sarka nyomja a gáttájékot. Az ily módon megsokszorozódott energia egyébként nem növeli meg számottevően az élettartamot, viszont rendkívül egész­ségessé, és ellenállóvá teszi a jógik szervezetét. Több beszámoló szól arról is, hogy a jógik ebben az állapotban különböző parapszichológiai jelenségek előidézésére is képesek; de valószínűleg ennek nem a megnövekedett ener­giaszint az oka, hanem az agyfrekvencia lecsökkentésének képessége.

Érdekes megnyilvánulása a pránaelméletnek, hogy sokan úgy próbálnak többletenergiát a szervezetükbe bevinni, hogy ételeiket fogyasztás előtt kiteszik a napra, hogy jól átjárja az életenergia. Nem kevesen vallják, hogy a vízben vagy egyéb szomjoltó italokban lévő prána úgy nyerhető ki a leghatéko­nyabban, hogy ha lassan kortyolva isszuk. A leg­több ember ezeknek a hiedelmeknek nem tulajdonít jelentőséget, az viszont tapasztalati tény, hogy a kortyolgatva ivott és szánkban többször megforgatott folyadék sokkal jobban oltja szomjunkat, mintha gyorsan lenyelnénk az egészet.

A lótuszülésben végzett önszuggesztiós jógagyakor­latok hatásmechanizmusa lényegét tekintve szintén megegyezik az Agykontrollal. Az Agykontrollnak ez a misztikus köntösbe öltöztetett ősi megnyilvánulási formája a pszichoorientációs gyógyítás terminológiája szerint passzív meditációs tevékenységnek tekinthető. A hatha jóga passzív meditációval párosított gyakorlatain keresztül vezet az út az egyes jógafokozatokon keresztül az aktív meditációhoz. Az alfába jutásnak tehát van egy ősidők óta alkalmazott módja is, a meditáció, vagyis a befelé fordulás. Ennek fizikai alapjai arra a megfigyelésre vezethetők vissza, hogy ha a szem és a fül nem kap elegendő ingert a külvilágból, akkor elkezd csökkenni az agyfrekvencia. Ezért is vonulnak félre a jógik templomokba, vagy csendes erdők mélyére a szellemi jógagyakorlatok végzése során.

A távol-keleti gyógymódok sokszínűségére jellemző, hogy a szubatomi energia testbe juttatására országonként más-más módszerek alakultak ki. Amíg Indiában a jógagyakor­latok szolgálnak a többletenergia felvételére, addig Kínában a Chi Kung terápia gyakorlása útján növelik a szervezet vitalitását. Ezekkel a többnyire szabadban végzett sajátos tornagyakorlatokkal először átjárhatóvá teszik a perifériális meridiánokat, és felerősítik a szervezet ellen­állását. A második fázisban megtanulják, hogy miként kell a pránát vagy ahogyan a kínaiak nevezik, a „chi” (csi)-t az akaratukkal tudatosan keresztülvezetni a meridiánokon. Végül a harmadik szakaszban azt tanulják meg, hogy az energiát hogyan lehet az egyik helyről a másikra áramoltatni. Ezek az előírt légzésritmussal végzett gyakorlatok a jógához hasonlóan nagyfokú koncent­rációt igényelnek, és a kívánt cél eléréséhez itt is sok időre van szükség.

A Chi Kungnak létezik egy könnyebben elsajátítható változata, a Tai Chi (taj csi), vagy közismert nevén az „árnyékbokszolás” amely a nyugati országokban is egyre jobban terjed. Ennél a gyakorlatnál a lassított filmekben látható mozdulatokkal irányítják az energiát a testben, fentről lefelé, belülről kifelé, majd kívülről befelé. Míg a nyugati mozgáskultúrában az izmok erősítését fizikai módszerekkel érik el, ez a mozgássor a bioenergia tudat általi mobilizá­lásával hat a fizikumra. Egyébként a Tai Chi régebben a Kung Fu egyik ága volt. Harcművészet, amely a középkorban keletkezett. A kínai parasztnak tilos volt a fegyverviselés, ezért kénytelen volt puszta kézzel megvédeni magát. Így fejlődött harcművészetté ez a módszer. Mára azonban egészségvédő gyakorlatokká szelídült.

A test és szellem művelésére szolgáló gyakorlatok közül üstökösként jelent meg, és hullócsillagként végezte a Falun Dafa, vagy más néven Falun Gong. Ezt az ősi kínai módszert Li Hongzi mester elevenítette fel és hozta nyilvánosságra 1992-ben. Öt gyakorlatból és a hozzájuk tartozó tanításokból áll. A gyakorlatok együttesen harmonizálják a testet és a szellemet, és ezáltal pozitív hatást gyakorolnak az egészségre. A módszer a Könyörületesség, az Őszinteség és a Tolerancia egyetemes elveire épül. Ez volt vele a baj. Eleinte csak szájról szájra terjedt. A tanítások és a gyakorlatok hatóereje rengeteg embert lenyűgözött. A nagy sikerre való tekintettel megjelentették könyv alakban is. Rövid időn belül 70 millió ember gyakorolta nap mint nap. 1999 júliusában aztán a kínai kormány betiltotta az alkalmazását. Azóta kegyetlen módon üldözik azokat, akik a tiltás ellenére végzik a gyakorlatokat, és a tanítások által jobb emberré szeretnének válni. Nem jó, ha a fizikai és szellemi egészség fejlett erkölcsi érzékkel párosul. A diktatúrákban nem szeretik, ha a nép egyszerű fiai okosabbá, tökéletesebbé válnak a hatalom birtokosainál.

Ugyancsak az energia megsokszorozódását eredményezi a japán Shiatsu (siacu), ami nem más, mint egy sajátos masszázs­technika. Ennek a nehezen elsajátítható módszernek a végzése során a terapeuta képes megérezni az ujjaival, hogy a beteg meridiánjai üresek vagy telítettek, és ennek megfelelően meg­határozott nyomástechnikával stimulálja az eldugult meri­diánt, megnyitja a „zsilipeket”. Önmagunk által is használható változata ennek az eljárásnak az Indiából és Kínából származó „do-in” (du-in) önmasszázs. Ez a meditációval és légzéstechnikával összekötött egészségmegőrző módszer a testi-lelki megújulás mellett részletes állapotfelmérést is biztosít. A Shiatsu klasszikus változata a thai masszázs. Ezt a technikát ruhán keresztül alkalmazzák, és az energiapályák közül csupán tizet dolgoznak meg. A 15 perces thai masszás az autóvezetőkben is nagymértékben enyhíti a feszültséget. Thaiföldön már 21 benzinkútnál vehető igénybe ez a szolgáltatás. Bevezetése óta jelentősen javultak a baleseti statisztikák. Ezt a módszert nem ártana a nyugati országokban is alkalmazni. Mifelénk még hajszoltabbak, fáradtabbak a kamionsofőrök, ezért nagy szükség lenne a stressz okozta figyelmetlenség enyhítésére. A legkomplikáltabb az ajurvéda-masszázs, ahol a csupasz testbe gyógy­hatású illatos olajokat masszíroznak bele, hogy megszabadítsák a levegőből és a táplálékból származó mérgező anyagoktól.

A jógával megegyező hatásfokú energiaregeneráló gyakorlatokat alkalmaznak a tibeti lámakolostorokban. Ezekkel a naponta végzendő tornagyakor­latokkal a gerinc­oszlop körüli csakrákat lehet feltölteni, amely egyrészt megnöveli az auránkat, másrészt fiatalító hatást gyakorol a szekréciós mirigyekre, és ezáltal az egész testünkre. A csakrák megtisztítására, valamint a forgási sebességük és aktivitásuk megnövelésére hat rendkívül egyszerű gyakorlat szolgál. Ezek közül a legkönnyebben elvégezhető és talán a leghatékonyabb az a gyakorlat, amelyet a táncoló dervisek szoktak úton-útfélen produkálni. Ennek szabályos kiviteli módja, hogy álljunk egyenes testtartásba, és karjainkat oldalirányban emeljük vízszintes helyzetbe. Ezután kezdjünk el balról jobbra forogni, amíg el nem szédülünk. Ha mindennap szorgalmasan gyakorlunk, akkor hamar elérjük az előírt 21 fordulatot anélkül, hogy elszédülnénk. Forgás közben szemmagasságban keressünk ki egy pontot, és amikor odaérünk, kissé pihentessük meg rajta a szemünket. Ez a gyakorlat a hetedik csakrát nyitja meg, amely közvetlen kapcsolatban áll a hipofízissel. Ismeretes, hogy a hipofízis az egész endokrin mirigyrendszer karmestere, ezáltal minden egyes belső elválasztású mirigyünk aktivizálódik. A fel­élénkülő hormontermelés fiatalító, fiatalságot konzerváló hatást gyakorol a szervezetünkre, a meg­növekedett energia­mennyiség pedig fokozza az életerőnket.

Az alfa tartomány megközelítésének a légzésszabályo­záshoz hasonló hatásmechanizmusú, de jóval hatékonyabb eljárása az önhipnózis. Erre a célra pszichológusok által összeállított és különböző folyóiratokban megjelent speciális szövegek állnak rendelkezésre, amelyet vagy felolvasnak nekünk, vagy magnókazettára felvéve hallgathatjuk vissza. Ma már kész hipnorelaxációs kazetták is számos változatban beszerezhetők, így már semmi mást nem kell tennünk, mint egy távkapcsolót csatlakoztatni a magnónkhoz, hogy a készülék kezelő gombjainak keresése ne zökkentsen ki bennün­ket a meditatív állapotból. (Amennyiben a készülé­künkön nincs ilyen csatlakozó, akkor a problémát leg­egyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy beépítünk egy Jack-aljzatot, amellyel a tápáramforrás egyik ágát megszakítjuk. A Jack-dugós távvezérlő kábel másik végére könnyen kezelhető billenőkapcsolót szereljünk.)

Ha valaki a hipnorelaxáció módszerével sem tudna belátható idő alatt alfába jutni, az legjobb, ha felkeres egy gyógymasszőrt, aki deep tissue technikával kihozza belőle azokat a gátlásokat, amelyek lehetetlenné teszik a testi és szellemi ellazulást. Természetesen az alfába jutás rövid időn belüli elérésének leghatékonyabb módja az, ha beiratkozunk egy Agykontroll tanfolyamra, mert ezeket a kurzusokat olyan szakképzett oktatók vezetik, akik irányított relaxációval fél óra alatt szinte mindenkit képesek alfa szintre vezetni. Végső soron tehát várjuk ki, amíg alkalmunk nyílik egy Agykontroll tanfolyam elvégzésére. Ennek a tanulási formának a hatékonyságát az is elősegíti, hogy a tanulók sikereikkel egymást is inspirálják. Tapasztalatok szerint a kollektív relaxáció mindig jobb hatásfokú, mintha azt egyénileg végezzük. Az Agykontroll Iroda címe: 1389. Budapest, Pf. 115. Telefonszáma: 488 0118. Honlap: http://www.agykontroll.hu

Bár az érintettek szemérmesen hallgatnak róla, de sajnos még a legjobb oktatók csoportjában is előfordul, hogy néhányan az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sem tudják az agyfrekvenciájukat olyan szintre lecsökkenteni, hogy képesek legyenek komolyabb feladatokat megoldani. Ebben az esetben csak egy dolgot lehet tenni, szorgalmasan gyakorolni. Nem vagyunk egyformák, van akinek könnyeb­ben megy valamely tevékenység elsajátítása, van akinek nehezebben. Gyakorlással azonban előbb-utóbb minden megtanulható. Egyébként a tapasztalatok szerint éppen azokból lesznek a legjobb eredményeket elérő agykont­rollosok, akiknek a legnehezebben ment a szabályok elsajátítása. Jelentősen segíthetjük azonban a tanulási folyamatot biológiai visszajelző (biofeedback) készülék használatával. Ezeknek a készülékeknek a lényege, hogy folyamatosan mérik, és mélyülő hang formájában kijelzik az agyfrekvencia csökkenését, majd az alfa agyhullámok meg­jelenésének arányában frekvenciamodulált hangimpul­zusokat bocsátanak ki magukból. A bio­feedback (biofíd­bekk) készülékek legmodernebb változatai már mikroprocesszorokkal működnek, ami lehetővé teszi, hogy nem kell többé érzékelő tűket szúrni a fejbőrbe, hanem egy keskeny fejpántot helyeznek fel a homlokra, és az alfa agyhullámok detektálását a bőrfelülettel lágyan érintkező elektródák végzik. Ráadásul ezek a miniatürizált készülékek komplex elven működnek, tehát az EEG jeleken kívül mérik a bőr ellenállását, vagyis a GSR jeleket is, így megfelelő biztonsággal képesek ellenőrzésük alatt tartani a relaxáció teljes folyamatát. A hazugságvizsgáló berendezésekhez hasonló elven történő bőr­ellenállás-mérés itt egy külön elektródával történik, amelyet valamelyik ujjunkra kell felerősíteni.

A biofeedback készülékekkel nem lehet mesterségesen lecsökkenteni az agyfrekvenciát, ez a készülék kizárólag arra szolgál, hogy hallható módon jelezze agyunk frekvencia­kisugárzásának változását. A nehezen relaxáló személyek számára azonban már ez is nagy segítséget jelent, mivel a gyakorlatok végzése közben ellenőrizni tudják, hogy agyfrekvenciájuk csökkenése milyen mértékű. Ennek a készüléknek a segítségével kiválaszthatják a számukra legideálisabb körülményeket (pl. a testhelyzet, a szemgolyó felfelé fordításának mértéke, a relaxálást irányító szöveg tartalma), vagyis olyan technikai feltételeket teremthetnek maguknak, amelyek a leghatékonyabban képesek ellazu­lásukat elősegíteni. A megfelelő technika kialakítása során a kísérletet terjesszük ki az Agykontroll tanfolyamon tanult kézlevitációs gyakorlatra is, mert ez a módszer nagymértékben képes hozzájárulni a relaxáció elmélyítéséhez. Az agyhullám-érzékelő fejpánt felhelyezése előtt az egyenletes és megbíz­ható működés érdekében ne feledkezzünk meg a gyártó által mellékelt elektródazselé használatáról. Ezeknek a készülé­keknek az ára az egyre csökkenő méret ellenére még most is meglehetősen magas. Nem szükséges azonban megvásárolni, elég ha csak kibéreljük 1 hétre. Ennyi idő elegendő arra, hogy megfelelő tapasztalatokat szerezzünk agyfrekvenciánk lecsökkentésének ideális módjáról. Ha ez sikerült, utána már úgy sem tudunk mit kezdeni ezzel a segédeszközzel.

 

Világunk kozmikus törvényei

 

Az Agykontroll tanfolyam elvégzése után sokan fel fogják tenni maguknak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi végre vagyunk mi ezen a Földön. Alfa szin­ten erre választ is fogunk kapni. Silva szerint ezek a válaszok nagy vonalakban sejtetni engedik feladatainkat, és ha kellőképpen magunkba mélyedve végiggondoljuk létünk értelmét, akkor rá fogunk jönni, hogy nem azért vagyunk itt, hogy vakációzzunk. A lélek csak materializálódott testbe költözve képes inten­zíven fejlődni. A fejlődés előfeltétele a próbatétel, a nehéz­ségek legyőzése. Földi életünk alapvető értelme tehát a ránk nehezedő terhek minél eredményesebb leküzdése. Ebben segít bennünket a túlélés ösztöne, és egy belső kényszer, amely nem más, mint küldetésünk teljesítésének tudatalatti vágya, melynek mozga­tóru­gó­ja a lélek tökéletesedésének túlvilágról magunkkal hozott feszítő ereje. A lélek csak a jó cselekedetek által fejlődhet, ezért végig kell élnünk magunkban a Jó és a Rossz párharcát is. Mivel a Jó előre-, a Rossz pedig hát­ramozdítja a fejlődésünket, ezért a Jó elérése nehézségekkel terhelt. A Rossz min­dig akadálytalanul érvényesül életünkben, a Jóért viszont meg kell küzdenünk, és ez a küzdelem az, amely elősegíti a lélek fejlődését. Ennek tudható be az is, hogy tehertétel nélkül nem születnek új dolgok az életben.

Az ellenerő leglátványosabb megnyilvánulási formája az, hogy az új, szokatlan elgondolások vagy tettek mindig ellenállást váltanak ki környezetünkből. Az ellenállás mértéke és a gondolat újdonsága között „e”-ad alapú exponenciális összefüggés van. Ha valaki pl. kétszer jobb dolgot talál ki, mint a már meglévő, akkor a „logaritmus naturalis”-nak nevezett természetes szám második hatvá­nya szerint a megvalósítás során hétszeres ellenállásba fog ütközni. Ha az ötlete négyszeresen jobb, mint a korábbi eljárás, akkor a vele szemben tanúsított ellenállás minimum ötvenszeres lesz. Az a feltaláló, akinek találmánya tízszer jobb a már ismert megoldásoknál, reménytelen helyzetben van, mert több mint húszezerszeres ellenállást már nem lehet legyőzni. Ebbe vagy a feltaláló roppan bele, vagy az ötlet önmagától olyan lassan dolgozza ki magát, hogy azt a feltalálója már nem éri meg, nem lesz belőle haszna. Úgy látszik, a sors ily módon akadályozza, hogy újjászületéseink során túl gyorsan haladjunk a fej­lődés lépcsőfokain. A lélek fejlődése szempontjából ugyanis nem elég az ese­ményeket véghezvinni, azokat fel is kell magunkban dolgozni, lelkileg át kell élni. Ha a Mindenható engedné, hogy valaki rövid idő alatt túl nagy eredményt érjen el, akkor az illető személyiségének adott fejlettségi szintjén fel sem tudná fogni, hogy mit alkotott, így nem tudna belőle megfelelő tanulságokat levonni. Egyébként sem előnyös, ha valaki túl könnyen jut vala­mihez, mivel a könnyen elérhető eredményeket sohasem értékeljük kellőképpen, a meg nem szenvedett siker nem szolgálja lelki épülésünket. Ennek a hatványozó ellenerőnek a kíméletlen megnyilvánulása fékezi nagyravágyó hajlamainkat is, figyelmezteti az elbizakodott embert erőinek végességére, és nem engedi kizökkenteni a fejlődés menetét az ésszerű tempóból. Ebből sokan ösztönösen arra következtetnek, hogy legjobb az arany középút. Az ilyen hozzáállásból születnek azután a tu­catmű­vek, amelyek csak mennyiségi fej­lődést mutatnak, a minőségi ugrás nem jellemző rájuk.

Vannak azonban szép számban olyan emberek is, akik földi életük során még a minimális követelményeket sem teljesítik. Ez a magatartás viszont ellenkezik a világegyetem fejlődésének törvényei­vel, és a Mindenható ezt sohasem hagyja megtorlatlanul. A ránk kiszabott feladatokat maradéktalanul el kell végeznünk, aki ezt nem teszi, az változatlan szinten megismételt újraszületésre kárhoztatja magát. Ebben az újraszületésben azonban már sokkal nehezebb feltételek mellett kell a korábbi feladatainkat ellátni, mert a fejlődési láncból nem lehet kimaradni. Az elvárásokat nem teljesítő lélek további büntetése, hogy nem választhatja meg reinkarnációja feltételeit. Oda és olyan körülmények közé kell születnie, amit szellemi vezetői jónak látnak. Aki ezt a törvény­szerűséget felismeri, az könnyebben teljesíti feladatait. Aki viszont nem tudja, vagy nem akarja földi küldetésének célját belátni, azzal a sors kegyetlen meg­hurcoltatások útján fogja megértetni az örök törvény mindenhatóságát. Az aszt­rológusok véleménye szerint: „Aki hisz benne, azt vezérli, aki nem hisz benne, azt vonszolja a csillaga.” (Korunk magasztos eszméket nem kedvelő nemzedéke ezt a mondást így fogalmazta át: Ha az utadon vagy, felülről vezetnek; ha nem, ráncigálnak.)

Nem szabad tehát megrettennünk az élet akadályaitól. Aki szándékosan elkerüli az élet nehézségeit, az sohasem fog érvényesülni. Az erő forrása ugyanis az akadály, amely azáltal fejti ki hatását, hogy le akarjuk győzni. Aki szán­dékosan kerül minden akadályt, az gyenge és életképtelen marad. Legyünk hálásak tehát a gátló tényezőkért. Ezek felhívást jelentenek a küzdelemre, növelik a sikerhez, az érvényesüléshez és a maradéktalan önmeg­valósításhoz szükséges erőt. Az akadályokban lehetőség rejlik, és minél nagyobb az akadály, annál nagyobb a várható siker is. Az amerikai pszicho­lógusok már tisztában vannak ezzel, ezért a „nehéz” helyett ezt a szót használják: kihívás, azaz esély a sikerre. Az élet nehézségeit, a céljaink megvalósítását akadályozó ellenerőt tehát ne úgy tekintsük, mint egy sorscsapást, hanem olyan kihívásként fogjuk fel, amely azért van, hogy legyőzzük. A gondoktól nem rettegni kell, hanem örömmel kell fogadni, mivel elősegítik lelki és szellemi fejlődésünket, és eközben bátorrá és bölccsé tesznek bennünket.

Mivel az ellentétes erők egymástól függnek, egymásnak feszülésük nem végződhet az egyik oldal teljes győzelmével. Az eredmény mindig a két erő egymásra hatásának valamilyen fokú megnyilvánulása lesz. Bármennyire jó a Jó, a Rossz nem semmisül meg mellette. Ennélfogva a Rossz sem képes teljes diadalt aratni a Jón. Ennek a törvénynek a gyakorlati megnyilvánulása alapján alakult ki az a mondás, hogy: „Minden jóban van valami rossz, és minden rosszban valami jó.” Az ellentétpárok tehát a mi világunkban felszámolhatatlanok, sőt fejlődésünk érdekében nélkülözhetetlenek. Ezt felismerve a felvilágosult ember már nem harcol mindenáron a Jóért, és nem akarja feltétlenül elkerülni a Rosszat, hanem arra törekszik, hogy dinamikus egyensúlyt hozzon létre a Jó és a Rossz között. Jót csak annyit enged magának, hogy ne ártson, a Rosszból pedig azért veszi ki a részét, hogy tanuljon belőle, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, és ezáltal bölcsebbé váljon.

Ennek az univerzális törvénynek a megnyilvánulása fejlődésünk elősegítésén túlmenően védelmet is nyújt számunkra. Az éveken, sőt sokszor évtizedeken át tartó küzdelem azt a célt szolgálja, hogy megedződjünk, lelkileg kellően erőssé váljunk. A sikert ugyanis csak az erős, fejlett lelkek képesek kezelni. Aki nem küzdött meg a sikerért, hanem a szerencséje révén jutott fel a csúcsra, az nem képes úrrá lenni a túl korán jött győzelem buktatóin. Nem tudja elviselni a minden oldalról feléje áradó elismerést, a nagy népszerűséget. Zavarja őt a személye iránt tanúsított fokozott figyelem, mivel a lelke mélyén érzi, hogy még nem érdemelte ki az ovációt. Tisztában van vele, hogy lelki fejlődése nem éri el azt a szintet, ahová rajongói helyezték őt, és megrémül attól a gondolattól, hogy nem tud megfelelni a követelményeknek. Minél fiatalabb valaki, annál intenzívebben lép fel ez a jelenség, hiszen a felnőtt kor küszöbén még megfelelő élettapasztalatokra sem támaszkodhat. Főleg a művészvilágban a véletlen, a közízlés kiszámíthatatlansága is okozhat ilyen váratlan fordulatot. A tinédzser-korból éppen hogy csak kinőttek mentségére legyen mondva, a legtöbbjük nem is akart azonnal világhírűvé válni. Hirtelen szakad a nyakukba a hírnév, és teljesen felkészületlenül éri őket. Csupán egy kis sikert akartak elérni, és nem számítottak arra, hogy pályájuk üstökösként fog felfelé ívelni.

Mire feleszmélnek, már fenn vannak a csúcson, és elkezdenek szédülni. Ilyenkor a pánik hatására szándékos önsorsrontásba kezdenek. Szinte mind­egyikük ugyanazt a „forgatókönyvet” követi. A sokak által irigyelt áldozat olyan helyzetet teremt magának, amelyben szenvedhet, mert tudat alatt érzi, hogy csak a szenvedések által fejlődhet, erősödhet. Az önsorsrontáshoz szükséges ideális állapot kialakítását megkönnyíti a sikerei révén hirtelen ölébe hullott vagyon. Kezdetben alkoholra, alkalmi szexpartnerekre, féktelen tivornyázásokra költi a pénzét, sokszor számolatlanul. Nem ritka, hogy agyon­zabálja magát, ami nőknél gyakran bulimiában csúcsosodik ki. Ezeket az eleinte kellemesnek tűnő kilengéseket olykor meg is ideologizálja azzal, hogy most behozza a „lemaradást”, bepótolja, megszerzi mindazon élvezeteket, ame­lyeket az élet korábban megtagadott tőle. A züllött életmód, az agyonhajszoltság következtében azonban egy idő után az idegösszeomlás szélére jut. Ekkor a bizonyí­tási kényszer, a szakmai lecsúszástól való félelem hatására kábítószerekhez nyúl. A drogok még egy darabig biztosítják a megfeszített munkához és az egészségromboló életmódhoz szükséges energiát, de ez az állapot már a szer­vezet vésztartalékait emészti fel. A folyamat végén törvényszerűen bekövetkezik a teljes fizikai, és szellemi összeomlás.

Szerencsés esetben a végállomás nem az öngyilkosság, hanem egy ­alko­hol-, illetve drogelvonó szanatórium lesz. Az újbóli talpra állás iszonyú szen­vedések árán lehetséges csak, ami végső soron hozzájárul az egyén fejlődéséhez. Ennek tudható be, hogy a legtöbben nem csak testileg, hanem lelkileg is megerősödve kerülnek ki ezekből az intézményekből. Ennek következtében már képesek lesznek megállni a helyüket, ami hírnevük újbóli feltámadását eredményezi. Az élet tehát vagy így, vagy úgy, de behajtja a számlát. Aki nem fizeti meg előre a siker árát, azzal később fizetteti meg. Ráadásul mindez a nyilvánosság előtt zajlik. A sztárok minden lépését árgus szemekkel figyeli a bulvársajtó, bárhová mennek, bármit tesznek, paparazzók[18] loholnak a nyomukban. A híres hollywoodi filmszínész, Sylvester Stallo­ne így jellemezte a sztárok életét: „A világhír első 5 perce totális eufória, onnantól kezdve pedig lidércnyomás.”

Akadnak viszont olyanok is, akik túlteljesítik a rájuk kirótt feladatokat. Ez a cselekedet az emberiség szempontjából igen üdvösnek tűnik, de sajnos nem jár következmények nél­kül. Mint már szó volt róla, az életben mindenért ­fizetni kell, ezért ha valaki többet juttat a környezetének, mint ami megilletné, akkor büntetés vár rá. Erre szokták mondani a szkeptikusok, hogy az életben a jó mindig elnyeri méltó büntetését. Persze nem csak a jó, hanem a rossz is büntetésben részesül, de ez nem olyan feltűnő, mert ez az élet normális működési mechanizmusába illeszthető. Úgy látszik, hogy Isten a túlbuzgó tettet a terem­tésbe való beavatkozásnak tekinti, és ezért bünteti. Mélyebben belegondolva a dolgokba lehet, hogy ebben van is valami igazság, mivel az életünket irányító, nálunk sokkal értelmesebb intelligenciák tudják, hogy az, amit ingyen kapunk, amiért nem szenvedünk meg, nem válik javunkra.

Helytelen lenne azonban, ha ezentúl minden segítséget megtagadnánk a környezetünktől attól tartva, hogy ez hátrányosan fog ránk visszahatni. A gyen­géket, az elesetteket, a kiszolgáltatott és sok szenvedést átélt embereket, az önhibájukon kívül segít­ségre szoruló közösségeket továbbra is támogatnunk kell. Az ilyen tettet nemes gesztusként értékeli a Mindenható, és a méltó jutalom nem is marad el. Ez a jutalom megnyilvánulhat anyagiakban, vagy egy annál sokkal értékesebb ajándékban, a lelki békében, amely a teremtés elősegítésének tudatából eredő boldogságérzettel tölt el bennünket. Ezt a Biblia a következőképpen fejezi ki: „Adjatok és adatik nektek!” Persze nehéz eldönteni, hogy mikor támogassunk egy ügyet, és mikor ne. Istentől származó képességeinkkel azonban ezt a dilemmát könnyen feloldhatjuk. Agykontroll tanulmányaink előrehaladtával lehe­tőségünk van arra, hogy túlvilági tanácsadók segítségét kérjük, akik bármikor megbízható útmutatással szolgálnak nekünk bármilyen ügyünkben.

[

Sajnos a mindennapi környezetünkben ma még lépten-nyo­mon találkoz­hatunk a káros segít­ség kirívó példáival, és ennek következményeivel. Pl. tucat­jával ismerünk olyan eseteket, amikor tehetős szülők csupa jóindulatból min­­­den terhet levesznek gyerme­ke­ik válláról. Az ilyen gyermek azu­tán törvény­szerűen elzüllik, mert semmiért sem kellett meg­küzdenie. Nem voltak olyan ne­héz­ségek az életében, ame­lyek a jellemét megedzhették vol­na, így képtelen a saját sorsa buktatóin átjutni. Ezen a kényelmes hely­ze­ten a gyermek legtöbbször nem tud, és nem is akar változ­tatni. Lel­­ke mélyén azonban ér­zi, hogy ez az állapot nem szol­gálja a javát, ezért előbb-utóbb fellázad ellene, és a saját „jó­tevői” ellen fordul. Ekkor szok­tak kifakadni a szülők, hogy mi­lyen hálátlan gyermeket hoztak ők a világra, holott semmi más nem történt, mint beteljesült a törvény; a rossz tett meghozta gyümölcsét. Mivel meggátolták, hogy gyermekük kidolgozza önmaga karmáját, törvényszerűen bekövetkezett a sors büntetése, ami többnyire agyondédelgetett utódaink által teljesedik be. Néha azért akadnak olyan esetek is, amikor a gyermek még idejekorán felis­meri a gazdag szülői házban reá leselkedő veszélyt, és önállósítja magát. Ösztönösen megtagad minden szülői segítséget, és saját erejére támaszkodva, sokszor a társadalom pereméről próbálja magát felküzde­ni a képességeinek megfelelő szint­re. Ezeket a ritkaságszámba menő ese­­teket a legtöbb ember ma még meg­le­hetősen értetlenül fogadja és gyak­ran hó­bortnak, különcködésnek te­kin­ti.

A felelősségérzettel rendelkező szülők sohasem nevelnek a gyerme­kük­ből elkényeztetett csemetét. Nincs szükség arra, hogy spártai szellem­ben neveljük ifjainkat, de már kicsi koruktól kezdve állítsunk eléjük kö­vetelményeket, és ezek betartását, a rájuk kiszabott feladatok elvégzését következe­tesen kérjük számon. Ne kényeztessük őket, mert ha a fe­jünk­­re nőnek, akkor már nem bí­runk ve­lük. Nem szabad a gyereket túl­ter­helni, de amire képes, azt ki kell be­lőle hozni. Ha néha panaszkodik, hogy kissé nehéz a teher, akkor megemlíthetjük neki, hogy „súly alatt nő a pálma!” Érdekes, hogy a gyerekek ösztönszerűen megérzik, hogy mikor nevelik őket jól. Az a gyerek, akit példamutatóan nevelnek, néha ugyan lázadozik, de a legtöbbször szót fogad, és idővel egyre kezelhetőbbé válik. A rosszul nevelt gyermek viszont egyre elviselhetetlenebb lesz. Tudat alatt érzi, hogy a szülei által alkalmazott nevelési elv nem szolgálja a javát, ezért komiszkodásaival bünteti őket. A következetes nevelés tehát a mi érdekünket is szolgálja. A legfontosabb feladatunk azonban az, hogy gyerme­keinket már kezdettől fogva szoktassuk önfegyelemre, és tanítsuk meg nekik az önbecsülést. Az önfegyelemre azért van szükség, hogy felnőtté válva képesek legyenek eltűrni a szenvedéseket, az önbecsülés pedig abban segíti őket, hogy a problémák ne tudják megtörni a szellemüket.

Sokan azt hiszik, hogy a gyermeket meg kell kímélni a szülők problémáitól. Azt gondolják, hogy a jó szülő állandóan szerepet játszik, mindig türelmes, gyengéd, bölcs és erős. A gyerekek azonban nem színjátékot és babusgatást, hanem őszinte­séget igényelnek. Valós emberi modellre, viselkedés­mintára van szükségük, amelyet látva megtanulhatják hogyan lehet feldolgozni a különböző prob­lé­mákat, miként kell viselkedni a váratlan helyzetekben. Ezért ahogy nőnek, folyamatosan von­juk be őket a családi döntésekbe, osszuk meg velük a mindnyájunkra nehezedő felelősséget. Hagyni kell, hogy érezzék a döntés fele­lősségét, és megtapasztalják annak következményeit is. Értessük meg velük, hogy ők önálló lények, akik a saját felelősségükre élnek. A felelősségérzet azonban csak akkor alakítható ki utódainkban, ha megbízunk bennük, és amennyire csak lehet a saját dolgaikban rájuk bízzuk a döntést.

Nevelési módszereink kialakításánál ügyeljünk arra, hogy annak saját életünkre is kiható következményei lesznek, mert a gyermekeinkkel való kap­csolat csak akkor válik szilárddá és tartóssá, ha nem rideg, távolságtartó szellemben, hanem szeretettel neveljük őket. Ez nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon majomszeretettel csüngjünk rajtuk (mivel ezzel többet ártanánk, mint használnánk), de ha önállósulási törekvéseik során fiainkat, lányainkat olyan átmeneti kudarcok érik, amikor szeretetre, megértésre és segítségre van szükségük, akkor ezt ne tagadjuk meg tőlük. Azok a gyerekek, akiket következetes szeretettel neveltek, mindig kellő önbizalommal és biztonságérzettel felvértezve lépnek ki az életbe.

Az ifjúságot természetesen nem csak értelmileg kell nevelni, hanem erkölcsileg is. Ne felejtsük el, hogy ezen a téren mi magunk vagyunk számukra a példakép. Bármit mondunk, bármit teszünk, bárhogyan viselkedünk, azt gyermekünk megjegyzi, mélyen a tudatalattijába vési, és ha felnőtté válik, hasonlóképpen fog cselekedni. A gyer­mek számára a másik nemhez tartozó szü­lő is szolgáltathat viselkedési mintát. Amikor egy kislány azt tapasztalja, hogy anyja szeretetet kap az apjától, auto­matikusan ő is értékesnek érzi magát. Az anyját figyelve, érzéseit átélve elsajátítja a női viselkedés normáit. Közvetlenül ugyan az anyjával azonosul, de a mintát az apja szolgáltatja azzal, ahogyan bánik a feleségével. A fiú az apját figyelve tanulja meg, hogy miként kell egy felnőtt férfinak vi­sel­kedni, de ennek a mintának az alakulása, minősége jelentős mértékben az anya magatar­tásától függ.

[

Az Agykontroll szerint a hit, a vágy és az elvárás az élet katalizátorai. Amennyiben valaki olyan körülmények közé kerül, hogy mindent megkap az élettől, az nem fogja megismerni a vágyat, az elvárást, és ezáltal megfosztjuk őt a hit lehetőségétől is. Hit nélkül pedig céltalanná, üressé válik életünk. Ha nincs miért küzdenünk, ha nem hiszünk semmiben, akkor egy idő után hiábavalónak érezzük evilági létünket, bármilyen kényelmesen is élünk benne. Akik a környezetük által túlságosan simára egyengetett úton járnak, azok személyi­ségüket illetően erőtlenné és jelentéktelenné válnak. Mivel nincsenek megélhetési gondjaik, életük céljának az élvezetek hajszolását tekintik. Ez az életmód azonban előbb-utóbb kiégéshez, lelki meghasonláshoz, életundorhoz vezet, és nemegyszer öngyilkosság a vége. Az élettől megcsömörlött emberek nagyon könnyen válnak rabjaivá az alkoholnak és narkotikumoknak is, hogy idő előtt kimenekülhessenek a saját életükből.

A hit életünkben betöltött szerepét mindenki ismeri, fontosságát senki sem vitatja. Sokak számára kevésbé egyértelmű azonban a vágy és az elvárás fontossága. Pedig Joseph Murphy szerint a vágy nem más, mint egy magunkban hordozott ima, amely magában foglalja az elvárást is. Ha valaki nagyon vágyik valamire, az ezáltal imádkozik. Vágyaink beteljesülése iránti sóvárgásunk olyan erős hatást gyakorol agyunk tudatalattijára, mint egy elmélyült ima. Az előzőekben már szó volt róla, hogy az életben való boldogulás titka a tudatalattinkban rejlik. Amennyiben a tudatunkkal mentálisan sikerül elfogadtatni vágyaink létjogosultságát, akkor kívánságaink megvaló­sulásának lehetősége hitté válik. A hit pedig csodatevő hatalommal rendelkezik életünk felett. Nem hiába mondja a Biblia: „Amilyen a hitetek, akképpen adatik nektek.” A mély, rendíthetetlen hit önmagában is elegendő vágyaink beteljesítéséhez. A hit ugyanis annyit jelent, mint valamit igaznak elfogadni. Ha pedig a tudatunk valamit igaznak tart, azt a tudatalatti is elfogadja, és haladéktalanul nekilát a megvalósításnak, vagyis olyan körülményeket teremt, hogy a hitünk valósággá váljon. A feltétlen hit a vágy és az elvárás segítsége nélkül is meghozza a gyümölcsét, mert ezek csak azt a célt szolgálják, hogy meggyőzzék a tudatalattit hitünk komolyságáról.

A hit bűverejének tudhatók be a különböző kegyhelyeken tapasztalható csodálatos gyógyulások is. Ezeken a búcsújáró helyeken nem a „csodavíz” vagy a különböző szenteket megformázó ikonok gyógyítanak, hanem a beléjük táplált erős hit. A hit, az eltökéltség által sarkallt képzelet aktivizálja a tudat­alattit, amely bármilyen változást képes az életünkben előidézni. Agyunk jobb agyféltekéjének a bekapcsolásához, az abszolút világ lehetőségeinek kiak­názásához ugyanis a legegyszerűbb út a hiten keresztül vezet. Persze néha elő­fordul, hogy olyanok is meggyógyulnak a zarándokhelyeken, akik nem hisznek ennek lehetőségében, sőt még az oda­szállításukba is kényszeredetten egyeznek bele. Ebben az esetben nem a beteg, hanem az őt kísérő hozzátartozó erős hite váltja ki a gyógyu­lást. Ennek mechanizmusa annyira bonyolult, hogy akár csodának is nevezhetnénk, de valójában nem az. Itt az egyén és a túlvilági erők olyan sajátos együtt­működéséről van szó, amelyet Jézus így fogalmazott meg: „Kérjetek és adatik! Zörgessetek és megnyittatik!”

 Jézus csak annak a szívébe költözik be, aki beengedi. Nem töri rá senkire az ajtót, nem hatol be sehová erőszakkal. Máté evangéliumának II. fejezete szerint „csak bekopog az ajtón”. Ezt a bibliai jelenetet örökítette meg egyik festményén Rembrandt. Amikor elkészült vele, a műbírálók egyike így kiáltott fel: „De mester, nincs kilincs az ajtón, így nem lehet bemenni!” Erre Rembrandt: „Igen nincs. Ezt az ajtót csak belülről lehet kinyitni.” Ha mi nem nyitunk ajtót Istennek, ő elkerül minket. A hit csodával határos erejét nem csak a vallásos, hanem az átlagemberek is gyakran tapasztalhatják magukon. Ezek közül az egyik legismertebb a ­placébóhatás. Ha a beteg hisz az orvosa által felírt tabletta hatékonyságában, akkor a gyógyszeres dobozba csomagolt cukortablettától is meggyógyul.

A placébó bevétele után az agy endorfint termel. Ráadásul sokkal nagyobb területen, mint a valóságos fájdalomcsillapító gyógyszer. Tehát nem szuggesztióról van szó. A legnagyobb mennyiségű endorfint azok termelik, akik a legnagyobb fájdalmat élik át. A hit tehát megváltoztatja az agy működését. Az erős hit nem csak a lélekben teremt békét, hanem fizikailag is megnyugvást hoz létre a szervezetben. Csökkenti a fájdalmat, és erősíti az immunrendszert, ami sok esetben teljes gyógyu­lást eredményez. A hit által kiváltott gyógyulás tehát nem csoda, hanem egy önmagunkban rejlő képesség kihasználása. Egyértelmű bizonyítékát adja ennek a Biblia is. Jézus minden esetben elhárította azt a feltételezést, hogy ő csodát tett. A gyógyulás okát ekképpen magyarázta: „A te hited megtartott, meggyógyított téged.”

A hit, akárcsak az élet, örökkévaló; sokkal régebbi, mint a vallás. Nem függ egyetlen felekezettől sem, és nem függvénye a vallási rituáléknak. A hit és az önbizalom szárnyakat ad. A hit nélküli embert viszont félelmek és kételyek gyötrik. Megretten a lehetőségeitől, nem mer előrehaladni, ezért lemarad, és semmire sem viszi az életben. Aki nem hisz semmiben, az nem képes kihasználni tudatalatti képességeit. Nem szabad tehát senkit sem megfosztani a hitétől, mivel hit nélkül olyanná válik az ember, mint az állat; csak vegetál és sodortatja magát az árral, nem képes sorsa irányítását a kezébe venni. Minden ember­nek meg kell adni a hit megismerésének lehetőségét, hogy kihasználhassa a tudat­alatti gyógyító hatalmát, az életet szebbé, boldogabbá és legfőképpen teljessé tevő képességét.

[

A hindu bölcselet szerint minden tett, minden tevékenység hatások egész áramlatát indítja el, melynek elkerülhetetlen velejárója az ellenhatás. A hatás és az ellenhatás egy nagy kör, amely mindig visszatér önmagába. Minden akció a legkisebb gondolatrezdülés is következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümöl­csét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az el­hajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. A karmikus törvény­szerűségek általános érvényűek, az ember individuális fejlődésének megszabásán kívül irányítás alatt tartják az egész fi­zikai és szellemi világrendet.

A keresztény hit előtt sem idegen a karma, vagyis a kozmikus igazságtétel törvénye. A Bibliából vett idézet szerint: „Nincs szabadulás, amíg az akció-reakció számláján tételek állnak terhünkre írva.” Ebből a körforgásból csak egy út vezet ki, a lelki megtisztulás útja, az egyetemes tör­vény tiszteletben tartása. Amíg földhözragadt vágyaink szűk köréből nem vagyunk képesek kilépni, amíg lelkünk a testiségen nem képes felülemelkedni, addig a karma törvénye könyörtelenül kíséri minden léptünket. Ahhoz, hogy a magunk által épített úton eredményesen haladhassunk, szükségünk van segítségre is, de hathatós segítséget csak a Mindenható adhat nekünk. A földi halandó által nyújtott, kellően át nem gondolt segítség csak látszólag könnyíti sorsunkat, valójában visszavet minket a fejlődésben, gátolja, lassítja a törvény beteljesülését. A Mindenható bölcsességén ugyanis nem lehet kifogni, amit a fejlődés törvénye megkövetel, annak elkerülhetetlenül meg kell történnie.

 

Az élet mozgatórugói

 

Az élet értelmén túl másik nagy dilemmánk, hogy miként működik a világunk, milyen rugók mozgatják a világminden­séget. Erre a tudomány ma még nem tud minden tekintetben kielégítő választ adni. Egyelőre ezen a téren is csak megér­zéseinkre és az Agykontroll tanulmányainkból származó isme­reteinkre támaszkodhatunk. Eszerint a Magasabb Intelligencia nem irányítja minden lépésünket, nem ügyel arra, hogy lábainkat helyesen rakjuk egymás után. Ezek a képességek genetikailag belénk vannak táplálva, ösztönösen végezzük őket, vagy gyermekkorunkban bétaprogramozás útján tanuljuk meg. A rutinszerű feladatok helyes végzése tehát rajtunk múlik, a Mindenható sze­repe csak addig terjedt, hogy génjeinkbe ültette ezeknek az ösztönöknek a kifejlődési képességét. A Magasabb Intelligencia, illetve az életünket befolyásoló rendkívül fejlett kozmikus lények csak sorsszerű eseményekbe avatkoznak be, nem foglalkoznak azzal, hogy egy levél mikor hulljon le a fáról, vagy hogy egy málladozó szikla az esővíz hatására évente hány millimétert kopjon. Ezek a dol­gok a természet törvényei szerint zajlanak. Amikor Isten megteremtette a periodikusan újjászülető univerzumot, megalkotta annak törvényeit is. Magától semmilyen folyamat nem zajlik le, még a legkisebb esemény lefolyása is irányításra szorul, mert irányítás nélkül nincs élet, csak zűrzavar és pusztulás. Az egyszerűbb események végbemene­teléhez azonban nincs szükség intelligens irányításra.

A stabil rendet, a rutinszerű eseményeket belső és külső mechanizmusok irányítják. Élettelen anyagoknál a stabilitást atomfizikai törvények, az atommag elektronokra gyakorolt vonzóereje, molekuláknál az atomok közötti kohéziós erő, szilárd anyagoknál pedig a kristályszerkezetbe rendeződés tartja fenn. Egysejtűeknél a belső rend a protoplazma szabályozó hatásának következménye, míg bonyolultabb élőlények esetén a sejtek fizikai irányítását belső elválasztású mirigyek végzik, az általuk termelt enzimek és hormonok segítségével. Az élőlé­nyeket irányító és az élettelen anyagokat formáló külső mechanizmusok együttese igen sokféle lehet. Földi viszony­latban ilyen külső kormányzó mechanizmus pl. az időjárás, a nappalok és éjszakák, illetve az évszakok folyama­tos válta­kozása. Természetesen ezeket a helyi hatásokat is irányítani kell egy nagyobb erőnek, de itt sincs szükség intelligens beavatkozásra. Mint tudjuk, a nappalok-éjszakák és az évsza­kok váltakozása a Föld naprendszerben történő mozgásának a következménye. Mikrovilágunkat tehát egy nagyságren­dekkel nagyobb méretű makrovilág irányítja. Ennek a kozmikus világnak is szigorúan meghatározott fizikai törvényei vannak, amelyeket szintén csak egyszer kellett megalkotni. A rendszer megteremtése után a bonyolult mozgásáttételek már maguktól végbemennek, nincs szükség külső vezérlésre.

Testünket agyunk és különböző szerveink energiakisu­gár­zása következtében egy rendkívül bonyolult aura veszi körül, melynek intenzitása, színe, frekvenciája állandóan változik. Minden ember energiamezeje egyedi, nincs két egyforma aurájú ember. A test azonban nem csak kisugároz magából ener­giát, hanem ez a rendkívül finom és részlet­gazdag energiamező nagyon érzékenyen reagál a külső energiabesugárzásokra is. Ezt támasztja alá két amerikai tudós legutóbbi felfedezése, akik méréseikkel igazolták, hogy testünk auro­gramját a külvilágot alkotó tárgyak formája, állaga és helyzete jelentősen befolyásolja. Az előző fejezetek alapján már tudjuk, hogy egészségi állapotunk is auránk rendezettségétől, meridiánjaink energiaegyensúlyától függ. A kívülről érkező energiahullámok azonban egészségünk befolyásolásán kívül az agyi energiamező modulálása révén a gondolkodásunkat, tetteinket is képesek alakítani.

Mindenki tapasztalt már önmagánál érzékcsalódást, amikor a tuda­tába más információ jutott el, mint amit pl. a szemével látott, vagy amikor nem talál magyarázatot valamely tettére. Ha ilyenkor ránk kérdez valaki, hogy ezt miért tettük, akkor nem tudunk mást mondani, mint hogy nem tudjuk. Csupán sejtjük, hogy valamilyen külső erő megzavart bennünket, és a megtévesztett agy önkéntelenül késztetett bennünket arra, hogy cselekedetünket véghezvigyük. Érzékcsalódásunkra, tettünk értelmetlenségére csak később derül fény, amikor töprengéseink során segítségül hívjuk a tudatalattinkat is. Tudatunk alsó tartománya ugyanis mindent rögzít ami velünk történik, rengeteg olyan információt is elraktároz, amely normális körülmények között soha nem jut el a tudatunkba. (Minden másodpercben 100 millió bitnyi információ fut be az agyba, a hat érzékszervünkön keresztül. Ennek egy csekély töredéke, mindössze 50 bit az, ami tudatosul is. Szervezetünkben a beérkezett információk alapján rengeteg számítás, szabályozás folyik a háttérben, de mi csak az eredményt látjuk önmagunkon.) A történtek alapos átgondolása után előbb-utóbb rájövünk arra, hogy a hiba nem a környezetünkben, hanem bennünk volt, valamilyen rejté­lyes külső erő egy pillanatra felborította érzékszerveink és agyunk normális együttműködését, hamis információt juttatva a tudatunkba.

Ez a rejtélyes erő azonban nem csupán a tudatunkra, hanem a tudatalattinkra is képes hatni. A bétában működő elme a kreatív gondolatokat valószínűleg a tudatalatti tartomány közvetítésével kapja. A kívülről érkező „sugallatok” a tudat alsó tartományaiba épülnek be, és az ily módon rögzült információk szinte észrevétlenül fejtik ki inspiráló hatásukat a tudatra. Gyakran előfordul azonban az is, hogy az új gondolatfoszlány benyomások formájában beíródik a tudat­alattiba, és mindaddig ott lappang, amíg meg nem érlelődik, és akkor hirtelen, szinte megállíthatatlanul elárasztja a tudatot. A tudatalatti befolyás kollektív formában is megnyilvánul, ami leglátványosabban a művészvilágban figyelhető meg. Évszázadokra visszamenően ellenőrizhetjük, hogy a világ leg­tá­volabbi sarkán élő képzőművészek és zenészek koron­ként azonos stílusú műveket alkottak. Erre nem lehet magya­rázat az, hogy egymás stílusát lemásolták, mert a művészek többsége éppen a nagy távolság miatt sohasem találkozott egymással. A magyarázat az energiabesugárzásban keresendő, amit ők úgy fejeznek ki, hogy ez a stílus benne van a „leve­gőben”, és ők csupán engedelmeskednek a külső késztetésnek. Ez a speciális energiabehatás azonban nem csak kollektív megnyilvánulási formában, hanem egyéni esetekben is nagyon hasonló módon megy végbe. Emiatt erősen gyanít­ható, hogy a sors­szerű folyamatok rutinszerű lezajlása sem igényel a Mindenható részéről egyénekre lebontott irányítást.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy sorsunk tendenciózus irányítását előre meghatározott lefolyású külső energiabehatások végzik. Mivel ez az ener­gia nem egy-egy emberre hat csupán, hanem az egész emberiségre, az energia­forrásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy az egész Földet besugározza. Sőt, miután minden ember sorsa más, ezért nem csak egy, hanem egyszerre több energiafor­rásnak is kell lennie, a variációk számának növelése érde­kében pedig ezeknek az energiaforrásoknak mind a Földhöz, mind egymáshoz képest állandó mozgásban kell lenniük. Az utóbbi időben tudományos mérések soro­zata bizonyítja, hogy az élő szervezetek auráját az élettelen tárgyakból kisu­gárzódó energia is képes befolyásolni. Mint már szó volt róla testünk közvetlen közelében egészen apró tárgyak is érzékelhető hatást gyakorolnak az aurára; valószínűleg ebből ered az ékszer- és az amulettkultusz. Természetesen ahhoz, hogy egy energia­kisugárzás a Föld összes élőlényére hatással legyen, akkora objektumra van szükség, amely a földgolyó méreteivel összevethető.

A fentiek alapos átgondolása után nem zárható ki, hogy a Mindenható sorsunk rutinszerű irányítását is rábízta egy mechanizmusra, amely a saját törvényei szerint végzi a dolgát. Miután a Földünkön nincsenek olyan méretű tárgyak, amelyek kisugárzásukkal képesek lennének az egész világot befolyá­solni, ezért másra nem gondolhatunk, mint hogy ezt a feladatot külső égitestek látják el. A naprendszer bolygói elég nagyok ahhoz, hogy folyamatos és elég intenzív energiasugárzással árasszák el a Földet, bonyolult mozgásuk következtében pedig az egyes sugárzások jellege, eredője minden pillanatban más és más. A variációk számát szinte a végtelenségig növeli az állócsillagok hatása, mivel távolabbról ugyan, de ezek az égitestek is sugároznak energiát a Földre. Noel Tyl[19] német asztrológus kiszámította, hogy a különböző asztrológiai paraméterek kombinációs lehetőségeinek legkisebb értéke: 5,4×1067. Ennek a 67 nullát tartalmazó számnak a láttán könnyen beláthatjuk, hogy a variációk száma gyakorlatilag végtelennek tekinthető.

Lehet, hogy mégis igazuk van az asztrológusoknak, akik évezredek óta állítják, hogy az emberek sorsát a kozmikus sugárzások irányítják? Lehet, hogy nem csak testünk sejtjeinek, de a léleknek is van génje, egy sajátos összetételű energiakód, amely a születésünk pillanatában belénk íródik, és a továbbiakban ez a születési horoszkópnak nevezett energiaképletünk korrelációba kerülve a pillanatnyi égitestállásokkal életünk végéig befolyásolja sorsunkat? Az is lehet azonban, hogy maga a lélek energiaösszetétele (a benne található energiakvantumok rezgési frekvenciája, illetve a kisugárzás intenzitása) a kód, és a Mindenható, illetve közvetlen segítői kiválasztják nekünk azt a pillanatot, amikor megszületve pontosan ott folytathatjuk lelki fejlődésünket, ahol az az előző életünkben abbamaradt. Egyébként nem egy szakember állítja, hogy lelki összetételünknek, valamint kozmikus lehetőségeinknek a lenyomata szemmel látható formában megtalálható a kezünkön is, tenyérvonalak for­májában. Érdekes, hogy a szabad akarat megnyilvánul a tenyérelemzésben is. Ha egy olyan döntést hozunk, ami alapvetően megváltoztatja a sorsunkat, megváltoznak a tenyérvonalaink.

Az asztrológusok szerint az ember csak akkor születhet új életre, amikor a kozmikus hatások összessége megfelel annak a lelki alkatnak, amelyet az egyén az előző életében alakított ki. A lélek csírájában magával hozza mindazokat a jó és rossz behatásokat, amelyekben majd az új élete során részesedik. Születésünk pillanatában tehát az égitestek konstellációja pontosan megfelel lelki összetételünknek, illetve a lélek rezgésszintjének. Így hangolódik össze a makro- és a mikro­kozmosz, és ettől kezdve e két világ halálunk pillanatáig szoros kapcsolatban áll egymással. Az ősi mondás szerint: „Ahogy odafenn, úgy idelenn!” Úgy viszonyulunk a ben­nünket körülvevő univerzumhoz, mint tárgy a tükörképéhez. A bennünket körülvevő égitestek által kibocsátott kozmikus sugárzások közül minden ember azokra a frekvenciákra reagál a legintenzívebben, amelyeknek érzékelésére lelkük össze­tétele a leginkább affinitást mutat. A túlvilági lények egyébként nem a kozmikus és a természeti erők együttműködéséről beszélnek, hanem azt mondják, hogy akkor kell leszületnünk, amikor az „elemek” megfelelőek számunkra.

Érdekességként megem­líthető még, hogy a hindu mitológia szerint az emberi lélek mérete egy gombostű fejének a tizede. Isten egy óriási lélek, az ember lelke viszont parányi. Ezért Isten mindenható, a nála alacsonyabb rendű lényeknek pedig korlátaik vannak. Ez a korlát annál nagyobb, minél fejletlenebb egy lélek. A fejlődés módján kívül évezredek óta foglalkoztatja az embe­riséget az a rejtély is, hogy honnan származik a lélek, ki teremtette és hogyan? Sajnos erre a kérdésre nem találunk választ az ezoterikus irodalomban. A legracionálisabbnak az az elképzelés látszik, hogy a teremtés kezdetén Isten hatalmas lelkéből sejtnyi részeket választ le, és ezek az apró lélekkezdemények az évmilliárdok során átélt szenvedések által egyre gyarapodnak, míg végül fény­lénnyé fejlődve visszatérnek a forráshoz. A legvalószínűbb magyarázat azonban az, hogy a teremtés előző ciklusait irányító Mindenható nem pusztul el, hanem feloszlatja önmagát, és a következő periódusban apró kis lélekkezdeményeiben él tovább. Ez a helyzet a szülő-gyermek viszonyhoz hasonlítható leginkább. Mi sem pusztulunk el nyomtalanul, mivel génjeinket továbbadjuk az utóda­inknak, így bennük élünk és fejlődünk tovább.

A tudomány már meghatározta a személyiség fogalmát, mely szerint mindazon érzések, jellemvonások és gondolatok összessége, amelyek az embert egyénivé teszik. Arról azonban hogy ezek a tulajdonságok hol szerveződnek az agyban, fogalmuk sincs. Nem véletlenül. Ezek az adottságok ugyanis a lélekben lakoznak. Ezeket a tulajdonságokat a lélek gyűjti magába az életek hosszú során, állandóan fejlesztve, kiteljesítve őket. Értelmünk, belátásunk, döntési képességünk velünk született képességek. Az embert alapvetően a lélek irányítja, még ha ez nem is tudatosul bennünk. Születésünk pillanatától kezdve folyton döntenünk kell. Döntéseink nagy része azonban tudattalan. Többnyire az ösztöneink, érzelmeink, szokásaink, beállítottságunk, vagyis a lelkünk irányít bennünket. Így nem is gondolunk rá. Ha valamitől viszolygunk, akkor a tudatalatti már eleve eldöntötte a dolgot. Ugyanígy ha valamihez vonzódunk, akkor is tudattalanul megszületik a döntés. El sem jut a probléma a tudathoz, pedig az eszünk képes lenne átlátni az estleges csapdákon, meglátná a veszélyt, amelybe a lelki késztetésünk oly gyakran sodor bennünket.

A Teremtő azért  is bízta a lélekre problémáink megoldását, mert jóval gyorsabb. Amíg a bal agyfélteke 2000 bit/s sebességű adatkezelésre képes, a jobb agyfélteke 400 000 000 000 bit/s sebességgel dolgozza fel a betáplált információt. Azaz a tudatalatti kétmilliószor gyorsabb, mint a tudatos agyunk. Ez az iszonyatos sebesség annak tudható be, hogy a lélekben nem villamos impulzus impulzusok formájában történik az adatfeldolgozás, hanem szubatomi energiarészecskékkel. Mivel a szubatomi energiarészecskék 12 nagyságrenddel kisebbek az elektronnál, ezért a mozgékonyságuk is jóval nagyobb. A lélek ugyanis nem mindentudó. Csak azt tudja, amit korábban megtanultunk. Azzal viszont nagyon gyorsan szolgál.

A jelenlegi életünk tapasztalatai, szabályai a bal agyféltekénkben tárolódnak. A helyes döntések meghozatalához tehát szükség van az észre is. A kettő együtt tesz bennünket fejlettebbé, többé annál, ami korábban voltunk. Tehát nagy hibát követ el az, aki nem hallgat az ösztöneire, a megérzéseire, mert nem veszi figyelembe a korábbi tapasztalatait. De az is, aki nem használja az eszét, mert a korábbi tapasztalatok csak a jelenlegi életünk játékszabályainak szűrőjén átjutva válnak használhatóvá. Nem szabad lebecsülni a jelenlegi életünkben összegyűlő tapasztalatokat. Az emberi agyban 270 trillió bitnyi információ halmozódik fel életünk végéig. Sorsunk külső irányítása azonban a lelkünkön keresztül történik. Bár az ember természetét, jellemét a lelke szabja meg, fizikai megjelenésünk, tartózkodási helyünk is hatást gyakorol ránk. Külsőnk megváltoztatása megváltoztatja a belsőnket is. Érzéseink, szokásaink és viselkedésformánk szoros kapcsolatban állnak fizikai körülményeinkkel is. Ezért környezetünk is erősen befolyásolja lelki állapotunkat. Még a nyelv, amit beszélünk is hatással van ránk. A nyelv ugyanis identitás- és közösségjelölő. Ha egy született angol elkezd oroszul beszélni, ettől kissé ő is orosszá válik. A nyelv által hat rá az orosz nép lelkülete.

Sokakat foglalkoztat, hogy vajon a növényeknek és az állatoknak van-e lelkük. Sajnos a szakirodalom erről nem sokat mond. A szerzők figyelme csupán a transzmigrációra (emberi lélek állati testbe költözésére) terjed ki. Túlvilági lények által közvetített információk szerint az egyes állatfajok egyedei közösen alkotnak tudatot. Ez a közös tudat irányítja őket. Ebbe táplálják bele az egyéni tapasztalataikat, és ebből merítenek ismereteket. Ha baj van, a közös tudaton keresztül figyelmeztetik, riasztják fajtársaikat. Egyes tudósok ezt a közös tudatot nevezik morfogenetikus mezőnek. Ugyanez a helyzet a növényekkel. Az ő mozgási szabadságuk korlátozott ugyan, de a fajtársaik közötti kommunikáció határok nélküli. Az egész világra kiterjed, sőt az univerzumból is érzékelnek erősebb jeleket. Az emberi tudat is összetett. A mi lelkünket azonban az előző életeinkből származó személyiségek, önálló emberi egyéniségek alkotják. Jelenlegi életünkben az éppen aktuális személyiségünk ezekkel az entitásokkal áll szoros kapcsolatban. Ezek szolgáltatják számunkra a tapasztalatot, a különböző adottságokat, az egyéniséget és a lelkiismeretet.

Az anyag legkisebb egységeinek az atomoknak, a molekuláknak is van egyéniségük. Bizonyos rezgésszámú Én-tudattal az élettelennek tartott tárgyak is rendelkeznek. Mivel az emberek legtöbbje ezt a kifejezőrendszert nem érti, hajlamosak azt hinni, hogy a tárgyak, a kövek vagy a viharok nem élnek. Nem könnyű elképzelni egy kavics létezését, de a megtestesülésben, a forma létrehozásában minden tudat örömmel, és önként vesz részt. Tehát a bennünket körülvevő használati tárgyaknak is van tudatuk, ha nem is olyan magas szintű, mint a miénk. Agyfrekvenciánk lecsökkentése útján elbeszélgethetünk a ruháinkkal, a bútorainkkal, a szerszámainkkal, a szobai- és kerti növényeinkkel, de még az élettelennek tekintett kövekkel is. Ha kedvesen bánunk mindennapi használati tárgyainkkal, és időnként megköszönjük nekik hűséges szolgálatukat, ezt meghálálják nekünk.

 

A kozmikus erőhatások nem dróton rángatnak bennünket, mint egy bábut, hanem csak késztetést jelentenek számunkra. A planéták harmonikus szögállása elősegíti, hogy sorsunk kedvező fordulatait kihasználhassuk, de nehezebbé is tehetik életünket egy-egy kedvezőtlen konstelláció esetén. A koz­mikus sugárzá­sok nem pusztán a sorsunkat irányítják, hanem a testmeridiánjainkkal kölcsönhatásba lépve különböző betegségeket is előidézhetnek. Sőt a születésünk ­pillana­tában fennálló konstelláció nagymértékben megszabja azt is, hogy mely betegségekre leszünk a leginkább hajlamosak életünk folyamán. Az univerzumból érkező rezgést egyébként elektro­nikus eszközökkel érzékelni is lehet. A félvezetőtechnikában pl. az energiasugárzások keverékét fehérzajnak nevezik.

Ősidők óta sarkalatos kérdés, hogy hány százalékban befolyásolják sorsunkat a külső erők, és hány százalékban múlik ez a szabad akaratunkon. Az asztrológusok legtöbbje erre a kérdésre válaszolva a kissé pesszimista 60/40% arányt tartja reálisnak. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a Mindenható volt annyira lovagias, hogy fele-fele arányt állapított meg ennek a rendszernek a megalkotásánál, ugyanannyi esélyt adva az embernek, mint önmagának. Ez az emberiség szempontjából átlagnak tekintendő arány azonban nem mindenkinél érvényesül azonos mértékben. Aki felismeri a fejlődés magasztos törvényét, az egyre kevésbé van kitéve a csillagok kényszerítő erejének. Aquinói Szent Tamás szerint: „Az a lélek, amely nem rabja többé szen­vedélyeinek, fölébe emelkedik ezeknek a hatásoknak. A bölcs uralkodik a csillagjain!” A legtöbb ember azonban ma még képtelen kiszabadulni önző érdekei szűk köréből, így a lelkük legmélyén munkálkodó elemek önkéntelenül kapcsolatba lépnek a nekik megfelelő planétákkal, döntő hatást fejtve ki sorsukra egész életük folyamán.

Néha, főleg primitív embereknél megfigyelhetünk olyan eseteket is, amikor az egyéni akaratnak szinte alig van meghatározó szerepe; az illető teljesen rábízza magát a sorsára, szabad teret engedve a negatív külső behatásoknak. Ilyenkor teljes mértékben az állati ösztönök uralják az egyént, melyek végül a pusztulását okozzák. Jézus tanítása alapján a keresztény hit a következőképpen önti szavakba a karma mindenhatóságát: „Ha a test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.” Ennél is egyértelműbben fogalmazott, amikor azt kérdezték tőle, hogy: „Mi az örök élet titka?” Jézus azt válaszolta, hogy: A testnek kívánságait ne teljesítsétek! Zarathusztra, a dualisztikus vallás megalapítója pedig arra a kérdésre, hogy: „Melyek azok?” azt felelte, hogy: Ezernyi kívánsága van a testnek.”

Ennek a rendszernek a működési mechanizmusát látva arra a következtetésre juthatunk, hogy Isten nem foglalkozik a világ működtetésével, mert működik az magától is. Ő csak akkor avatkozik be a rutinszerű folyamatokba, ha azokban valami hiba keletkezik. A Mindenható szolgálatában álló Magasabb Intelligencia kihelyezett számítógépeivel állandó megfigyelés alatt tartja az egész univerzumot, és ha abban hibát, rendellenességet tapasztal, azonnal korrigálja azt. Az előre meghatározott sorsszerű események előidézése a min­den irányból felénk áradó eltérő intenzitású, és frekvenciájú kozmikus sugarak feladata. Kedvező konstel­láció esetén a bonyolult összetételű energiasugarak többnyire környezetünket alakítják úgy, hogy azok optimális körül­ményeket teremtenek törekvéseink számára. Ha élünk a lehetőséggel, akkor magunk hasznára tudjuk fordítani a körülményeket. Kedvezőtlen konstelláció esetén nem­egyszer közvetlenül ránk irányul a hatás. Súlyos balesetek előidézőitől sokszor megkérdezték már, hogy miért cselekedtek az adott szituációban teljesen irracionálisan. Erre a legtöbbször az volt a válasz, hogy ők maguk sem tudják, úgy érezték, mintha egy pillanatra kikapcsolt, leblokkolt volna az agyuk. Nagyon rossz konstellációk esetén olyan káros energiabehatások érhetik agyunkat, amelyek átmenetileg meg tudják bénítani az érzékszerveink inge­rületeit feldolgozó agysejteket. Az előzőekben említett körülmények között képesek arra, hogy az agy aurogrammjában olyan elváltozásokat hozzanak létre, amelyek megzavarják gondolatainkat és ezáltal tetteinket.

Ami történik velünk, az nem a véletlen műve; véletlenek ugyanis nin­csenek. Az életben minden történésnek oka van, és nem­egyszer előfordul, hogy egy-egy esemény oka nagyon mélyen, valamelyik korábbi életünkben gyökere­zik. A véletlen nem más, mint a sors által előre elrendelt eseményeknek egy láncszeme. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben többé ne használjuk ezt a kifejezést, hogy „véletlen”, mert akkor fatalistákká válnánk. A fatalizmus, a bigottság pedig többet árt mind az egyénnek, mind a társadalomnak, mint az ateizmus.

Egyébként a fatalista életfelfogás azért sem indokolt, mert szellemünk jelen­legi fejlettségi szintjén már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a sors vak akaratának. A ma emberének már nem kell feltétlenül szentnek lennie ahhoz, hogy kivédhesse a káros kozmikus behatásokat. Korunkban az átlagembernek is lehetősége van arra, hogy elkerülje a sorscsapásokat. Agykontroll tanulmá­nya­inkra támaszkodva tudatunk alsó tartományában előre mehetünk az időben, és megfigyelhetjük, hogy milyen események várnak ránk. Ha valaki alfába merülve vagy kreatív álomban látja, hogy másnap balesetet fog okozni vagy szenvedni, akkor a legjobb, ha otthon marad, nem ül kocsiba, így a kedvezőtlen kozmikus behatások következmények nélkül fognak elmúlni. Még az asztrológusok szerint is csak néhány százalék az olyan esetek száma, amelyeknek elke­rülhetetlenül be kell következniük ahhoz, hogy az élet ne billenjen ki a normális kerékvágásból. Ilyen elkerülhetetlen esemény a természetes halál is. Ennek bekövetkezése azonban a kezünkben levő autogén módszerekkel ma már az emberi élet legvégső határáig kitolható.

Az ellenőrzésen kívül a Magasabb Intelligencia legfőbb feladata, hogy a világot igazgassa. Ne felejtsük el, hogy sorsunkat feltehetően csak 50%-ban határozzák meg kívülről érkező homogén besugárzások, életünk alakulása 50%-ban rajtunk múlik. Nagy átlagban tehát az egyénnek ugyanannyi bele­szólási lehetősége van élete irányításába, mint a sorsnak. Ezt a lehetőséget hívják szabad akaratnak, és ez az, ami­vel még a Mindenhatónak is nap mint nap számolnia kell. A Maga­sabb Intelligencia a rutinszerű mechanizmusok fel­ügye­letén kívül állandó megfigyelés alatt tartja az élőlények szabad akaratából származó eseményeket is, és ezt folyama­tosan belekalkulálja a teremtés alakulá­sába. Az embert is megilleti a teremtés joga. Ennek eszköze a választás, a szabad akaraton múló döntés. A szabad akarat megnyilvánulása a teremtés szempontjából nem káros, hanem nagyon is hasznos. A világegyetem csak a szabad akarat jobbító szán­déka által válhat tökéletesebbé.

Isten lehetőségei korlátlanok, ezért bárkit támogathatna akarata ellenére is, de nem teszi. Ennek okát az alábbi túlvilági üzenet világítja meg: „A kezdetek kezdetén úgy döntöttem, hogy szabad akaratot adok nektek, hogy megteremtsétek az életeteket, és ezáltal önmagatokat olyannak, amilyennek szeretnétek. Nem ismerhetitek meg Teremtőként az Éneteket, ha én mondom meg, hogy mit és hogyan cselekedjetek. Ha beleszólok az életetekbe, vagy megváltoztatlak benneteket, a célom elvész.” Az ember tehát nem csupán eredménye, hanem tevékeny résztvevője is a teremtésnek. Istenhez hasonlóan mi is teremtünk, mivel közvetlen környezetünknek tevékeny formálói vagyunk. Ezen keresztül nem csak részei, hanem alakítói is vagyunk az univerzumnak, mert Isten társává tett bennünket a teremtésben. Sorsunk Isten által elrendelt fele a küldetés. A rajtunk múló másik felétől függ, hogy életünk hogyan alakul; sikerrel vagy bukással végződik.

Érdekes, hogy az abszolút világban, vagyis a testetlen szellemek világában ismeretlen fogalom a szabad akarat. A túlvilági lelkek szerint: „Csak azt tehet­jük, amit az Úr elrendel nekünk, és mi mindenkor engedelmeskedünk az akara­tának.” Ennélfogva ebben a világban nem tudunk igazán fejlődni. Ahhoz, hogy hatékonyan fejlődjünk, el kell felejtenünk azt, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk. Csak az emlékezetvesztéssel járó fizikai lét ad lehetőséget arra, hogy a választásunk alapján azzá legyünk, akik vagyunk, és ezáltal megismerjük önmagunkat. A hatékony fejlődés másik akadálya, hogy a mennyországban a szeretet uralkodik, a gonosz érzelmek itt nem képesek érvényesülni. Így a Jó és a Rossz, valamint a különféle indulatok ütközésén alapuló teljes értékű fejlődés itt lehe­tetlen. A mennyországban nincs ütközés, csak feltétel nélküli elfogadás, szeretet; így a fejletlen lélek nem tudja a feszültségeit „kisütni”. Ezért aki nem vállalja a további inkarnációkat, az nem lesz teljes értékű lélek; földhözragadt vágyait, indulatait illetően megmarad fejlődésének azon a szintjén, ahol a legutóbbi testet öltése után állt. Az alantas indulatok valamint az ösztönök átélésére csak fizikai testben van mód. A testet öltés harmadik indítéka: fizikai mivoltunk az egyetlen lehetőség, hogy tapasztalati úton megismerjük, amivel fogalmilag már tisztában vagyunk.

A földi világban való tapasztalatszerzésnél arra is tekintettel kell lenni, hogy bizonyos benyomásokra csak meghatározott korokban tehetünk szert. Aki késlekedik, és elszalasztja az optimális időpontot, annak többé nem lesz rá lehetősége, hogy átélje a tapasztalattárából hiányzó élmé­nyeket. Végtelen lehetőség nyílik azonban a mennyországban a spirituális fejlődésre, miután ebben a világban a magasabb rendű ismeretek megszerzésének semmi akadálya sincs. Amennyiben szükségét érezzük igényelhetünk magunknak egy mestert (egy fejlettebb lelket) is, aki gazdag tapasztalatai révén segít kiértékelni a földi életünket, rávilágít a hibáinkra, és megmutatja a kijavítási módjukat. Reinkarnálódásaink haté­konyságának megállapítása érdekében rendelkezésünkre áll egy szimulá­ciós program is, ami lehetővé teszi, hogy a volt partnerünkkel helyzetgyakorlatokat végezzünk. Ebben a: Mi lett volna, ha? programban újra átélhetjük a földi életünket megváltoztatott kezdeti feltételekkel, illetve a sorsfordulóinkban hozott dön­téseink módosítása révén előálló helyzetekben. Így kikísér­letezhetjük, hogy feladatainkat hogyan oldhattuk volna meg optimálisan, és leszűrhetjük belőle a szükséges tanulságokat a következő életünkre vonatkozóan.

 

Nagy valószínűséggel igazuk van azoknak a fizikusoknak, akik az univerzum fejlődését egy folytonos spirálként képzelik el. Eszerint már számtalan ősrobbanás és evolúció történt előttünk is, és fog történni utánunk is. A mindenkori világ teremtői az időtlen idők óta létező sémákat követik, és hozzáteszik saját kreativitásukat. Ez az a plusz, ami minden ciklusban magasabb szintre emeli a világot, az előzőnél tökéletesebb univerzumot hoz létre. Ennek a folyamatnak mi is részesei vagyunk azáltal, hogy Isten szabad akaratot biztosított számunkra. Ha nem létezne szabad akarat, ha csak a külső behatásoknak engedelmeskednénk, akkor az előző fejlődési spirált ismételnénk meg. Az akarat kötetlen megnyilvánulása, az önmegvalósítás vágya azonban lehetővé teszi, hogy mindig tökéletesebb világot hozzunk létre magunknak, egyre feljebb emelkedve ezáltal a fejlődési spirálon. Úgy tűnik, hogy a szabad akarat megnyilvánu­lásának a mértéke az, amely megszabja a spirál emelkedésének meredekségét, ezért olyan fontos a Mindenhatónak, hogy az önmegvalósítás jogával minden ember szabadon élhessen.

Miután a rész kihat az egészre, a Mindenható szigorúan bünteti, ha valaki nem él veleszületett képességeivel, hanem csak sodortatja magát az árral, kivonva ezzel egy láncszemet a fejlődés menetéből. Mivel a fejlődési spirált az egész univerzum együtt alkotja, mindnyájan fontos láncszemei vagyunk ennek a folyamatnak. Ha bárhol a világon valaki kárt okoz a másiknak, vagy ha egy galaktikus civilizáció megtámad egy értelmes lények által lakott másik bolygót, akkor ezzel önmagának is kárt okoz. A Mindenhatónak az az érdeke, hogy ne pusztítsuk, hanem építsük a világunkat, hogy ezáltal az egész univerzum tökéletesebbé váljon. Ennek érdekében mindent meg is tesz, bün­teti a rosszat, és a jó érdekében megpróbálja az embert rávezetni a helyes útra.

Mivel a ma embere még nem képes arra, hogy belássa cselekedeteinek ­helyes vagy helytelen voltát, Isten intel­mekkel látja el mind az egyént, mind a társa­dalmakat. Az intelligens irányításnak ez a legmagasabb megnyilvánulási formája azonban többnyire hiábavalónak bizonyul. Az egyén sokszor álmok formájában kapja meg az instrukciókat, amelyeket azután vagy megfogad, vagy nem. A társadalmakat gyakran természeti katasztrófák (pl. földrengés, hurrikán) figyelmezteti hala­dásuk helytelen irányára. Korunk öntelt társadalmai azonban egyre kevesebb jelentőséget tulajdoní­tanak ezeknek az eseményeknek, és megpróbálják a jelenséget tudományos alapon megmagyarázni. Ily módon a modern kor tudósai már kiderítették, hogy a tornádókat mikrováltozások hozzák létre. Ha valahol egy kis porszem körül légnyomás­különbség alakul ki, akkor ez az effektus lavinaszerűen növekedve hatalmas forgószéllé válhat, amely mozgásában teljesen rapszodikusan viselkedik. Arra azonban még nem sikerült a tudósoknak rájönniük, hogy ezeket a mikroválto­zásokat mi indítja el, és a légörvények haladásának útvonalát mi határozza meg. Érdekes, hogy a primi­tív társadalmak sokkal komolyabban vették ezeket a figyelmeztetéseket. Hajlamo­sabbak voltak arra, hogy tetteiket az „égi” jelekből levont következtetéseknek megfelelően korrigálják, és vissza­találjanak a helyes útra.

A XX. század felvilágosult szellemben nevelt tudósai viszont fáradhatatlanul törekszenek arra, hogy a természeti jelenségek ok-oko­zati összefüggéseit materialista alapon tárják fel. A tornádók azonban gyakran megleckéztetik őket, mert több alkalommal is előfordul­tak olyan tréfás esetek, amelyeknek a fizika és a józan ész törvényei szerint nem lett volna szabad előfordulniuk. A sokszor 300 km/h sebességet is elérő pusztító szélviharok egyike pl. 1974-ben Ohio állam Xenia városában miszlikbe aprított egy parasztházat a teljes berendezésével együtt. Csupán három törékeny tárgy élte túl a katasztrófát: egy falitükör, egy doboz tojás, és a karácsonyfa üvegdíszei. Még ennél is viccesebb eset volt, amikor 1958-ban Kansas állam El Dorado városában egy nőt a szélvihar az ablakon át az utcára repített, és a háztól kb. 20 méterre tett le. Pontosan mellette landolt elpusztult lemeztárából a „Viharos idő” című hanglemez, teljes épségben.

Intelligens irányításra utal az a múlt század végi eset is, amely annak idején nagy izgalmat keltett a babonás emberek körében. Egy híres amerikai színész, Charles Caughlen 1899-ben hunyt el a galvestoni vendégszereplése során. Ott is temették el egy hermetikusan lezárt ónkoporsóban. Egy év múlva Galveston fölött hatalmas hurrikán tombolt, amely a kriptákat is kimosta, és a színész tetemét a tengerbe sodorta. A hullámokon hányódó koporsó bekerült a Golf-áramlatba, ami elvitte a Szent Lőrinc öbölbe. Ott lelték meg az Edward herceg szigetéről kievezett halászok, akik a rárakódott kagylók és moszatok eltávolítása után megdöbbenve olvasták az oldalán, hogy egykori földijük tetemét fogták ki. A halott közel 9 hóna­pig tartó kb. 3000 kilométernyi viszontagságos út után a szülőháza közelében ért partot. Sokak szerint valamilyen rejtélyes erő segí­tette őt, hogy visszatérhessen ősei földjére. A tenger ennél hihetetlenebb történetet is produkált már. 1664. december 5-én elsüllyedt egy személyszállító hajó Wales partjainál, a Menai szorosban. Csak egyetlen utas, Hugh Williams maradt életben. 1785. december 5-én ugyanott egy újabb hajó süllyedt el. Csupán egy utas élte túl a katasztrófát, neve: Hugh Williams. Aki azt mondaná erre a háromszoros (dátum, tenger, személynév) egyezésre, hogy a véletlen műve, vajon mit szól hozzá, hogy 1860. december 5-én a Menai szorosban ismét elsüllyedt egy hajó. Az egyetlen túlélő neve: Hugh Williams.

Ennél is több egybeesést fedeztek fel a kutatók két amerikai elnök életrajzában: Az egyik Abraham Lincoln, aki 1846-ban került be a Kongresszusba, a másik John F. Kennedy, akit 100 évvel később, 1946-ban választottak képviselővé. Lincolnt 1860-ban lett elnök, Kennedy pedig 100 évvel később, 1960-ban. Mindketten az emberi jogok élharcosai voltak. Lincoln a faji megkülönböztetés, a rabszolgaság megszüntetéséért küzdött, Kennedy pedig a kisembereket elnyomó monopóliumok ellen lépett fel. Mindkettőjüket pénteki napon ölték meg feleségük jelenlétében, és mindkettőjük halálát fejlövés okozta. Az apró részletek még misztikusabbá teszik a történetet. Mindkét elnököt egy Johnson nevű ember iktatta be, és mindkettőjüket a déliek ölték meg. A Lincolnt beiktató Andrew Johnson 1808-ban született. Lyndon Johnson, aki Kennedyt iktatta be, ez esetben is 100 évvel később, 1908-ban látta meg a napvilágot. A Lincolnt megölő John Ikes Booth 1839-ben született, és talán már mondani sem kell, hogy Kennedy gyilkosa, Lee Harvey Oswald 1939-ben. Mindkét gyilkos használta a teljes nevét. (Második keresztnevükre nemcsak egy betűvel utaltak.) A számmisztika szerint mindkét név betűinek összege: 15. További furcsaságok: Lincolnt a Ford színházban lőtték le, Kennedyt pedig egy Lincolnban, amelyet a Ford Művek gyártott. A két merénylő is ugyanúgy végezte. Egyiket sem ítélték el, mert még a tárgyalás előtt megölték őket. Különös, hogy Lincoln titkárnőjének vezetékneve Kennedy volt, Kennedy titkárnőjét pedig Lincolnnak hívták. Mindkét elnök feleségének volt egy spontán abortusza, amíg a Fehér Házban voltak. És végül, hogy még hihetetlenebb legyen a történet: Egy héttel azelőtt hogy megölték, Lincoln elnök Monroeban volt. Kennedy pedig egy héttel a gyilkosság előtt Marilyn Monroenál volt.

Nálunk is történtek meghökkentő, több tucat tanú által igazolt esetetek. 1958-ban meghalt egy idős, joviális méhész, aki mindig nagy szeretettel beszélt a méheiről. Amikor a lelkész a temetőben elkezdte a szertartást, hirtelen elsötétült az égbolt, majd egy hatalmas méhraj leereszkedett a koporsóra, és teljesen beborította azt. Mozdulatlanul pihentek rajta, amíg a pap befejezte a halott búcsúztatását. Ekkor felszálltak, tettek egy tiszteletkört a sír felett, és elrepültek. Mint később kiderült, az elhunyt méhész több tucat méhcsa­ládjának összes méhe egyszerre repült ki, és egy hatalmas rajban egyesülve 15 kilométert repültek a temetőig, majd vissza mindegyik a saját kaptárába. Ez azért is kü­lönös, mert szakmai körökben köztudott, hogy a méhek soha nem repülnek ki egyszerre a kaptárból, nem hagyják felügyelet nélkül a királynőt. Ismert jelenség az is, hogy az egyes méhcsaládok nem nagyon szívelik más családok tagjait. Nem harcolnak ugyan egymással, de egy-egy eltévedt méhnek hamar értésére adják, hogy más családból való, itt nincs számára hely. Biológiailag tehát lehetetlen, hogy normál körülmények között több mint 40 méhcsalád összes egyede egy rajban egyesüljön.

 

Modern világunk válságban van. A Mindenhatótól való eltávolodásunk arányában nő a lelki bizonytalanságunk. A technikai fejlődés egyre hatéko­nyabbá tette a fegyverkezést, és ma már ott tartunk, hogy az emberiség által felhalmozott nukleáris fegyverkészlet százszor akkora, mint amennyi a földi élet elpusztításához elegendő lenne. De földi világunkat nem csak a tömegpusztító eszközök fenyegetik, hanem a lassan már katasztrofális méreteket öltő környezetszennyezés is. A fogyasztói társadalom hedonizmusa mind nagyobb súllyal telepedik rá a természetre. Anyagcseréje már oly mértéket ért el, hogy káosszá alakítja azoknak a természeti erőknek a rendjét, amelyektől a léte függ. Önző, kíméletet nem ismerő életvitelünkkel már nem használjuk, hanem kihasználjuk a környezetünket, egyre gyorsuló ütemben lelakjuk a világot. Ráadásul napjainkra soha nem tapasztalt mértékűvé vált a bűnözés, az élet minden területén megnyilvánuló erőszak. Mindezek összegzéseként megállapítható, hogy ­önpusz­tító indulatoktól, gazdasági gondoktól terhes Földet hagyunk örökül gyermekeinknek. Már ma is félelmetes dolgok történnek velünk, de még nehezebb problémákkal kell megbirkózniuk utódainknak az apokaliptikus viszontagságokkal terhelt korunkban. A hiteles statisztikai adatok bizonyos­sága alapján ijesztő jövő vár civilizációnkra.

Sokan más, idegen civilizációktól várják a segítséget, sürgetik a velük való kapcsolatfelvételt, tőlük remélvén gondjaink megoldását. Az ilyen jellegű kap­csolatfelvételben való reménykedés azon­ban hiábavaló, mert a be nem avatko­zás kozmikus törvénye tiltja a közvetlen segítségnyújtást; problémáinkat tehát nekünk kell megoldanunk. Egy kívülről érkező jelentős technikai segít­ség hosszú távon egyébként sem válna javunkra. Napi gondjaink megoldódnának ugyan, de ez a látszathaladás a tudati fejlődésünket nem segítené elő. A Mindenható a maga végtelen bölcsességével tudja, hogy csak azok válhatnak tökéletes lénnyé, akik az evolúciós fejlődésük során nem hagytak ki egyetlen lépcsőfokot sem. A kozmikus világ hozzánk látogató, és technikai felkészült­ségük­ből ítélve jóval intelligensebb küldöttei tökéletesen tisztában vannak a harmonikus fejlődés által diktált törvény érvényesülésének szükségszerűségével, így ne várjunk tőlük közvetlen manuális segítséget, készen átnyújtott eredmé­nyeket.

Az is elképzelhető, hogy létezik egy interplanetáris alkotmány, amely a kozmikus értelem parancsára tételesen is tiltja az ilyen jellegű beavatkozást az univerzumban. Feltehetően erre az okra vezethető vissza, hogy a föld alá szorult civilizációk, valamint a közénk beépült képviselőik nem fedik fel a kilétüket. A magasan fejlett civilizációk küldöttei nem azért vannak itt, hogy végrehajtsák a paradigmaváltást, hanem hogy előkészítsék, segítsék. Nem előráncigálni akarják a változást, hanem világra segíteni. Az ember sokkal jobban ragaszkodik ahhoz, amit önmaga teremtett, mint ahhoz, amit másoktól készen kapott. Azért sem nyújtanak közvetlen segítséget, mert ezzel magukhoz „kötöznének” bennünket. Elvesztenénk az önállóságunkat, és ezt követően minden téren tőlük függnénk. Nem az a cél, hogy civilizációk másolatai jöjjenek létre. Az univerzumnak önálló lényekre van szüksége. Csak önmagunk kiteljesítésével válhatunk tökéletessé. A felügyeletünket ellátók utánzásával gyorsabban fejlődhetnénk ugyan, de nem lennénk mások, mint magasan fejlett másolatok.

Ezt az intelmüket egyébként már szóban is közölték velünk. Egy földönkívüliekkel szoros kapcsolatban álló férfi hiába kért tőlük segítséget spirituális fejlődésének elősegítésére. A szinte már barátinak mondható viszony ellenére merev elutasításban részesült. Az indok az volt, hogy: „Semmit sem segíthetünk neked. Egyedül kell a fejlődés útját járnod. Sem nekünk, sem a Mennyei Atyának nincs szüksége olyan emberre, akinek mindig mindent meg kell mondani.” Csak a saját tapasztalataink által válhatunk önálló, független lénnyé. Ha állandóan támogatnának bennünket, sohasem tudnánk a saját lábunkra állni. A túlvilági szellemek még inkább elzárkóznak a közvetlen segítségnyújtástól. Ebben önös érdekek is szerepet játszhatnak. A sötétben tapogatózó, botladozva haladó ember új utakra is tévedhet. Új megoldásokat is kidolgozhat. Miután a szellemvilág szoros felügye­let tart bennünket, ezeket a tapasztalatokat összegyűjtik, és az utánunk következő civilizáció irányí­tásánál felhasználják. Ezáltal még tökéletesebb világ jön létre. A fejlődésnek, az új gondolatok ke­letkezésének, a korábbiaktól eltérő megoldások létrejöttének előfeltétele az önállóság. Akinek foly­ton tanácsot adnak, az nem keres kiutat a bajaiból, nincs rákényszerítve a kreatív gondolkodásra. A találékonyság csak bajban, a gondok szüntelen áradatában nyilvánul meg. A túlvilági és föl­dön­kí­vüli lények tehát nem hagytak bennünket magunkra, csak rákényszerítenek bennünket a fejlő­désre.

Nem kevés azoknak a száma sem, akik gondjaink megoldását egy új Megváltó eljövetelétől várják. Sokan hisznek abban is, hogy egy világméretű katasztrófa esetén Isten nem hagyja elpusztulni a világot, hanem ismét ki fogja vezetni az emberiséget a válságból. Fejlődésünk jelenlegi szintjén azonban ez már közvetlen formában nem fog megtörténni. Nekünk már nem fog Isten személyesen megjelenni, mint annak idején Mózesnek. A hit nem külsőség többé, hanem bennünk él, az évszázadok alatt belénk ivódott. Istent tehát abban kell keresnünk, amit teremtett. Ne várjunk új Megváltóra, ne Krisztus újbóli eljö­vetelétől reméljük gondjaink megoldását, a modern kor megváltói mi vagyunk. Az ezoterikus tanítások szerint az ember lelke mélyén kell megszületnie Isten fiának, és akkor bekövetkezik a beígért találkozás a megváltó és megváltott között.

Isten olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyekkel haté­kony társává lehetünk a teremtésben. Szellemünk jelenlegi fejlettségi szintjén nincs már többé szükség bibliai csodákra ahhoz, hogy elhiggyük Isten mindenhatóságát, és az univerzum által kínált lehetőségek végtelenségét. A csoda bennünk van, a tudatunkban rejlik, csak élnünk kell vele. Jézus a következőképpen szólt erről a Biblia szerint: „Isten országa nem úgy jön el, hogy íme itt van, mert Isten országa már közöttetek van!” Isten az egyszülött fiát áldozta fel azért, hogy az emberiséget megváltsa, megszabadítsa korábbi bűneitől, és hogy megtarthassuk magunknak ezt a világot. Most már csak rajtunk múlik, hogy az általa kínált lehetőséget elfogadva fennmaradunk-e, vagy elfordulva tőle elpusztítjuk önmagunkat. A fizikai lét ugyanis a minden irányú kiterjedés szabadságát kínálja nekünk, így nem csak az előre-, hanem a visszafejlődésre is lehetőségünk van. Isten nem gátolja meg a tapasztalást sem egyéni, sem közösségi értelemben, akár jó, akár rossz cselekedeteket viszünk véghez. A Mindenható csak figyelmeztet bennünket cselekedeteink helytelen irányára, de a számunkra biztosított 50%-os cselekvési szabadság arra is feljogosít bennünket, hogy helytelen irányba fejlődjünk.

Az utóbbi kétezer évben túlságosan elmerültünk a bal agyfélteke anyagias és túl racionális világában. Emiatt egyre lazábbá váltak kapcsolataink Istennel és az ő határtalan világával. Hamarosan rá fogunk azonban jönni, hogy fej­lődésünk jelenlegi stádiumában az ő irányítása nélkül nem tudunk hatékonyan továbbhaladni. A földi világunkból való kilépéshez, az univerzum által kínált lehetőségek kihaszná­lásához elengedhetetlenül szükségünk lesz az ő útmutatásaira. Ennek a korszakalkotó lépésnek a megtétele előtt azonban elkerülhetetlen jelenlegi világunk megtisztítása, az erőinket szétforgácsoló problémák felszámolása. Jobb agyféltekénk képességét felhasználva ki kell szabadítanunk magunkat önző érdekeink rabságából, és fel kell számolnunk az egyes ember­csoportokat egy­mástól elválasztó konfliktusokat. Ehhez segítséget nyújtanak Jézus példabeszédei, amelyekben megbocsátásra, szeretetre és egymás iránti bizalomra tanított bennünket. Ezen a téren nincs értelme a fukarkodásnak, hiszen a szeretet olyan érték, amely sohasem fogy el, hanem megsokszorozódik. Minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk. Az átlagember azonban ma még nem képes önzetlen, mindenkire kiterjedő szeretetre. Mi csak azt tudjuk szeretni, akit tisztelünk, vagy aki tetszik nekünk.

 

Az élet célja

 

Az Agykontroll abban különbözik a többi természetes gyógymódtól, hogy nem csupán a test egészségét állítja helyre, hanem a lélek épségét is. Minden ember legfőbb vágya, hogy boldog legyen. Ahhoz azonban, hogy valaki mara­déktalanul boldog lehessen, elengedhetetlenül szükséges, hogy egész­séges legyen. A testi gyógyulás, az egészség megszerzése azonban önmagában nem bizto­sítja a tökéletes boldogságot. Az alapvető testi és szellemi szükségleteinket kielégítő anyagi javak birtoklásán túlmenően tökéletes boldogság csak ép lélekkel érhető el. Az Agykontroll nagyszerűsége abban rejlik, hogy egy­szerre képes gyógyítani a testet és a lelket, megteremtve az „ép testben ép lélek” ideális állapotát. Ezzel a módszerrel útmutatást kaphatunk arra a problé­mánkra is, hogyan érhetjük el az igazi boldogságot.

Az abszolút világ megismerése után rá fogunk jönni, hogy az élvezetek mértéktelen hajszolása, az anyagi javak esztelen gyarapítása nem vezet mara­déktalan boldogsághoz. Ha öncélúan hajszoljuk az élvezeteket, abból sohasem származik igazi, hosszú távú megelégedettség. Az élvezetcentrikus ember hamar ráun az ismétlődő örömforrásokra, a gyönyör különböző szintjeire, és egyre többet akar. A következő élvezetnek mindig intenzívebbnek, izgatóbbnak kell lennie, és ennek a folyamatnak nincs vége. Az ilyen ember már csak azt fogja keresni az életben, ami számára azonnali örömforrást jelent. A túl sok vagy túl hosszúra nyúlt szórakozás, a rengeteg eltékozolt szabadidő lassan, de biztosan elvesztegeti egész életünket. Elapasztja a tetterőnket, elsorvasztja a képes­sé­geinket, letargiába taszítja életünket, örök kielégületlenségre kárhoztatja szívünket. A múló pillanat nyújtotta gyönyör tehetetlen áldozataivá válunk. A fizikai lét által kínált örömök mértéktelen élvezete testi, majd szellemi tespedtséget okoz. A legnagyobb baj azonban az, hogy miközben a hívság az élet fel­színes örömeit kínálja érzékeinknek, távol tartja tőlünk a lelki örömöket. A pénz imádatát, a hiúság vásárát sokszor a telhetetlenség, a sznob kivagyiság, vagy a hatalomvágy is ösztönzi. Azonban ezek a vágyak szintén tévútra visznek bennünket, és csak ideig-óráig nyújtanak boldogságot. Életünk célja és értelme tehát nem az anyagi javak gyarapításában, és nem is az alantas vágyaink kielégítésében keresendő.

Példabeszédeiben már Jézus is óvta az embert a talmi érté­kek tiszteletétől. A pénz, az arany gyakorlatilag nem más, mint az ősenergia tárgyiasult formája. Energia viszont végtelen mennyiségben található a világmindenségben. Az anyag, mint tudjuk bármikor dematerializálható, és materializálás útján elő is állítható. Az anyagi érték tehát nem jelent valódi értéket, az igazi érték a lélek. Földi életünk során maradandó értéket csak a lelkünkben tudunk gyűj­teni. Miután a lélek mi magunk vagyunk, így lelki fejlődésünk az egyetlen érték, amit soha, senki nem tud elvenni tőlünk, ez az érték fennmarad az idők végezetéig. Tartós és tökéletes boldogságot, igazi örömöt csak lelki gazdagságunk gyara­pításával érhetünk el. A mulandó értékek megszerzése, az élvezetek hajszolása he­lyett életünk céljának az önmegvaló­sítást tekintsük. Az önmeg­valósítás nem más, mint az emberiség szolgálata, képességeink felajánlása a köznek, ami által egész életünket az univerzum érdekeinek rendeljük alá. A lélek ilyenkor eggyé válik a Mindenható akaratával, és maradéktalanul betölti földi küldetésének célját és értelmét. Ez az a cél, amiért az ember megszületik, és aki ennek szellemében él, az elmondhatja magáról, hogy megtalálta élete értelmét és egyben az igazi boldogságot.

 

Kiegészítés

 

Befejezésül az előzőek alapján próbáljuk meg ismét néhány parajelenség, köztük a telepátia hatásmechanizmusát megfejteni. Az agy minden egyes megnyilvánulása energia­kisugárzással jár. Akár jót teszünk, akár rosszat, tettünket már a szándék pillanatában akaratlanul és vissza­vonhatat­lanul közöljük az egész világegyetemmel. Ez ellen fizikailag semmit sem te­hetünk, mert a szubatomi energia­hullámokat semmilyen anyag nem képes leárnyékolni, semmilyen erő nem képes a terjedésüket megakadá­lyozni. Még a legapróbb gondolatok is, amelyek valaha megfordultak a fejünkben, energiakisugárzás formá­jában fennmaradnak, megőrződnek az idők végezetéig. A világegyetemben semmi sem tűnhet el nyom­talanul. Mivel a tudatalatti tarto­mányban az idő elveszti dimenzió jellegét, az abszolút világban a fe­ledés, az elévülés nem létező fogal­mak. Alfa tartományban bárki bár­mi­lyen energiakisugárzással járó folya­ma­tot megvizsgálhat, bármikor tör­tént is az. Azonban nem csupán a gondolatok által kiváltott energia­hul­lámok hagynak nyomot maguk után, hanem minden materializálódott anyag is. Ez teszi lehetővé a pszic­homet­ri­ának nevezett jelenséget, amikor egy tárgy megérintésével információkat szerezhetünk keletke­zésének történe­té­ről, napjainkig be­töltött szerepéről, és rejtett tulajdon­sá­gairól.

Az időben visszafelé haladva a ma­terializálódott anyag által kibo­csá­tott energiahullámok bárhol meg­ta­lálha­tók, és élőlények esetén az ener­gia­nyomok alapján egész életfolya­ma­tuk végigkövethető a keletke­zéstől az el­halá­sukig. Ezek az ener­gia­nyo­mok a halál beállta után sem szűnnek meg, hanem a csontokban fixálódnak. Leg­alábbis erre következtethetünk ab­ból a tényből, hogy van­nak olyan sze­mé­lyek, akik az elhunyt sírja mellett áll­va a földi marad­ványokból kisu­gár­zódó energia alap­ján képesek meg­álla­pítani a halál okát. Ezt a hihetet­lennek tűnő je­len­séget az teszi lehe­tővé, hogy a szer­vezetben semmilyen változás nem múlik el nyomtalanul. Testünk rend­kívül finom aurá­ja meg­őr­zi ko­rábbi betegségünk energia­kép­letét, és szer­veinkbe impregnálódva mind­ad­dig fennmaradnak, amíg egyetl­en mo­le­kula marad belőlünk, így utó­lag is kide­ríthető a halál közvetlen oka.

Az abszolút világgal történt kapcsolatfelvétel esetén viszont nem csak azt tudjuk megvizsgálni, hogy mi történt, hanem azt is, hogy a jelenlegi tendenciák szerint valószínűleg mi fog történni. Ez a prekogníciónak ne­vezett jelenség minden képzeletet fe­lülmúló fantasztikus lehetőséget ad az emberek kezébe, sorsuk irányítását illetően. Ennek a szinte felfoghatatlan jelenség­nek az előidézhetőségét az te­szi lehe­tővé, hogy a Ma­ga­sabb Intelli­gencia a világegye­tem min­den egyes energia­ki­su­gár­zását ké­pes érzékelni, és a maga vég­­­telen ka­paci­tá­sú memó­riá­jába betá­rol­ni. A leg­kisebb részletre is kiter­jedő infor­má­cióáradat alapján azután olyan pon­tos valószínűség-számítást képes ­vé­gezni, ame­lyet szinte biztos jövő­ként könyvelhetünk el, hogyha érint­ke­zés­be lépünk ezzel a szuper ké­­pes­sé­gű aggyal, és segítségével elő­­re me­gyünk az időben. Ennek a mű­ve­let­nek az elvégzését az teszi le­hetővé, hogy minden cselekedet, min­­den vál­tozás újabb lehetőségeket te­remt ön­­­­maga számára.

Az univerzum minden egyes ős­rob­banás után nagy valószínűséggel az előző fejlődési ciklust ismétli meg, egy magasabb fejlettségi fo­kon. A tudósok egy része szerint a lélek va­lamilyen módon megőrzi az előző ciklus ese­ményeit. Erre enged következtetni az úgynevezett „déjà vu” ér­zés is, amikor valaki halvá­nyan em­lékszik rá, hogy egy bizonyos ese­mény már valaha, va­la­mi­kor meg­tör­­tént vele. A Magasabb Intelli­gen­cia jövőnk valószínűség-szá­mításon ala­puló meghatározása során feltéte­lez­hetően az előző fejlődési cik­lus adat­halmazok formájában megőr­zött tör­ténéseiből indul ki. Ebbe kom­bi­nálja bele a jelenlegi fejlődési ciklus ered­ményeit, és ily módon képes egy hi­hetetlenül pontos jövőkép kialakítá­sá­ra. A számítások során figye­lem­be ve­szi mindazo­kat a környezeti ha­tá­so­kat, amelyek a jövőben érnek majd bennünket, de nem tudja bele­kal­­ku­lálni a szabad akaratunkból szár­mazó későbbi döntéseinket. Emiatt a pre­kog­níció által szimulált jövő csak fel­tételezett jövő, ami tőlünk függő­en ki­sebb-nagyobb mértékben még változhat.

Egyébként sok bölcselő szerint ép­pen az a leg­cso­dá­latosabb az emberi fej­lő­dés­ben, hogy teljesen ki­számít­hatatlan. Azt, hogy milyen jövő vár ránk, még maga a Mindenható sem tudja, mert ez legalább olyan mér­tékben múlik rajtunk, mint rajta. Jé­zus is megemlítette egyszer, hogy „az emberi akarat olyan mint a szél által felkavart porszem; nem lehet tudni, hogy honnan jön, és hová megy.” Éppen ezért nem szabad va­kon hinni az emberiség jövőjére vo­natkozó jóslatokban, még akkor sem, ha azok a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtés alapján szü­let­tek. Ezek a jóslatok ugyanis csak ten­denciák, ame­lyek az akaratunktól, későbbi cseleke­deteinktől függően jelentős mértékben változhatnak, sőt akár az ellenkezőjére is fordulhatnak.

 

Ez a sajátos energetikai kom­mu­nikáció a világ­egye­tem élőlényei és élettelen tár­gyai, valamint az egész információs rend­szert felügyelő Ma­gasabb In­telligencia között csak ak­kor lehet kellően hatékony, ha kése­delem nélkül megy végbe. Első hallásra döbbenetesnek tűnik, de min­den jel arra vall, hogy ennek az in­for­­mációs rendszernek a működését nem, vagy csak alig befolyásolja az idő. Bármennyire el­len­kezik jelen­legi fi­zi­kai ismereteinkkel, ma már több tu­dós is állítja, hogy ezeknek az ener­gia­kisu­gár­zásoknak a terjedési sebes­sége több nagyság­rend­del meg­ha­lad­ja a fény sebességét. A különb­séget egye­lőre csak találgatni tudjuk. A váltószám meghatá­rozására jelen­leg egyet­len forrás áll rendel­kezé­sünk­re.

A védikus szakirodalom szerint Brahma, a mindenható isten 1 napja 4 320 000 000 földi évnek felel meg. Ha ennek az értéknek az összegét átkonvertáljuk napokra, egy meglehetősen nagy szorzószámot kapunk. A számítások szerint az éteri energia világában minden mozgás 1,57788×1012 -szer gyorsabban megy végbe, mint a mi fizi­kai életterünkben. (4,32×109 év · 365,25 nap) Mivel az abszolút világban a leggyor­sabb mozgás az étert alkotó energiarészecskék áramlása, nálunk pedig a fotonsu­gárzás, így a helyzetbeli különb­ség­­ből adódóan a szub­atomi energiaáramlás terjedési sebessége: 4,73×1017 km/s. (299 792 km/s · 1,57788×1012) Ez az érték olyan óriási, hogy sokak számá­ra már felfogha­tatlan, ezért érdemesebb a különbséget azzal érzékeltetni, hogy a szubatomi energiarészecskék kereken 0,00002 s alatt jutnak el 1 fény­évnyi távolságra, vagyis 1 másodperc alatt 50 000 fényév hosszúságú utat tesznek meg. (60 s · 60 min · 24 h · 365,25 nap = 31 557 600 s · 299 792 km/s = 9,46×1012 km) Ekkora távolságot tesz meg a fény 1 év alatt. (4,73×1017 km/s : 9,46×1012 km = 5×104) Ebből következik, hogy ha nem is olyan jelentős mértékben, de az abszolút világban is van idő. A Tejútrendszer egyik szélétől a másikig pl. 2 másodperc alatt juthatunk el asztráltestben. Ez az idő még elhanyagolhatóan kicsi, de ha helytállóak Einstein számításai, és a világegyetem átmérője valóban 216 milliárd fényév, akkor a szubatomi energia­ré­szecskéknek már 50 nap kell ahhoz, hogy eljussanak az egyik végéből a másikba. (2,16×1011 fényév · 0,00002 s : 86 400 s = 50 nap) Az istenek világa sem mentes tehát az időtől, de ez csak irdatlan nagy távolságok esetén nyil­vá­nul meg.

Adódik egy másik számítási mód is. Egy védikus asztrológiai írás a Suriasidd­hán­ta szerint Brahma időskáláján egy földi év vagyis 31 557 600 másodperc csupán egy pillanatnak számít. Az is kiderül ebből az írásból, hogy a pillanat 1/33 750 másodpercnek felel meg. Ezt a váltószámot alkalmazva az időtágulás aránya nagyságrendileg szintén 1012 lesz. (3,15576×107 s · 3,375×104 = 1,065×1012) Ha ezt az értéket beszorozzuk a fénysebességgel, a szubatomi energiarészecskék áram­lási sebessége 3,2×1017 km/s -ra adódik. (1,065×1012 s · 299 792 km/s = 3,1927848 ×1017 km/s) Hogy melyik a valós érték, azt majd a későbbi mérések döntik el.

A kozmikus térben tehát létezik egy olyan tökéletes és mindent átfogó információs rendszer, amelyhez képest a mi rádiós hírközlésünk csak római őrtüzek egymás közötti üzenete lehet. Ezek az energiaimpulzusok valószínűleg úgy terjednek a térben, mint az elektro­nok a fémes anyagban. Ismeretes, hogy ha egy fémhuzal két végére feszültséget kapcsolunk, akkor az elektromos áram nem úgy alakul ki, hogy minden egyes elektron egyenként végighalad a vezetéken, hanem a dominóelv alapján az egyik elektron meglöki a másikat, és tulajdonképpen a hatás vonul végig a vezetőn. Lehet hogy a szubatomi energiarészecskékkel történő információközlés is a dominóelv szerint zajlik? Ha igen, akkor ebben az esetben érthető lenne ez a szédületes terjedési sebesség. Az elektronáramlás sebessége relatíve nem nagy, még ideális vezető esetén is csak megközelíti a fény­sebességet. Az elektronok és a szubatomi energiakvantumok tömege között azonban feltételezhetően több nagyságrendnyi különbség van. A kisebb tömegből eredő nagyobb mozgékonyság pedig már hihetővé teszi a fénysebesség többszörös túlhaladásának lehetőségét. A világűr tele van ősenergiával, és ha egy információforrás modulálja a körülötte lévő energiarészecskéket, akkor az így keletkezett impulzus vagy impulzuscsomag gömbhéjszerűen rezgésbe hozza az egész „energiaóceánt”, ily módon ez a hatás a világűr bármely pontjára szinte pillanatok alatt eljuthat. A moduláció, vagyis az információközlés módja hasonló lehet a rádiós hírközléshez. Ebben az esetben a vivőhullám szerepét a kozmikus teret betöltő ősenergia látja el, és a moduláló jelekhez hasonlóan az információforrás mintegy ráül erre a közvetítő közegre.

 

Feltételezhetően ez a korlátlan, minden irányú szétsu­gárzás az oka annak, hogy a növények igen intenzíven reagálnak minden információra, amely a kozmoszból felénk árad. Amerikában Cleve Backsternek[20], a hazugságvizsgáló berendezés szaktekintélyének vezetésével évtizedek óta folynak olyan kísérletek, hogy különböző növények leveleire galvanométert kapcsolnak, és mérik az elektromos potenciálváltozásként megnyilvánuló reakcióikat. Ezeket a kísérleteket annak idején azért kezdték el, hogy meg­vizsgálják, hogy van-e a növé­nyeknek lelkük. Nos hát, valami lélekcsíra kell hogy legyen bennük, mivel rendkívül érzékenyen reagálnak a környezeti energiakisugárzásokra. Nem csak az egyszerű energiasugárzásokat képesek felfogni, hanem érzékelik az emberi aurát is. A kísérletek során kiderült, hogy felismerik a gondozóikat, és különbözőképpen reagálnak a jó és a rossz szándékú emberekre. Amennyiben valaki szeretettel bánik velük, akkor telepatikus úton akár több ezer kilométeres távolságból is megérzik, ha az illetővel valami baj történt. Viszonylag könnyen meg lehet tanítani őket arra, hogy a mellettük elhaladó emberekben felismerjenek különböző betegségeket. Rendkívül érzékenyen reagálnak a kozmikus behatásokra is akkor, ha az a saját, vagy a környezetük létét kedvezőtlenül befolyásolja.

Backster kutatásai felkeltették más szakemberek érdeklődését is. Számos laboratóriumban végeztek hasonló kísérleteket. Ezek egyike, hogy ha depressziós munkatárs locsolta a növényeket, a leveleik fokozatosan elsárgultak, míg a jókedvű, optimista kollega gondozása új hajtásokat, gyors növekedést eredményezett. Különösen jó eredményt lehet elérni a növények szeretetével, babusgatásával. Az országos versenyeket nyert nemesítőkről rendre kiderül, hogy naponta becézgetik növényeiket, simogatják a leveleiket. Különösen érzékenyek a növények a zenére. A fülsiketítő heavy metal zene hatására elhajoltak. Amelyiknek erre nem volt lehetősége, az elpusztult. (A növények mozgását, fizikai reakcióit egy speciális tükörrendszerrel mérték, amely a legkisebb elmozdulást is ezerszeresére nagyította fel.) A rockzenére hasonló módon reagáltak. Haydn muzsikája és az indiai szitárzene azonban kedvező hatást gyakorolt rájuk. Intenzív növekedésnek indultak, szép, egészséges leveleket növesztettek. A country- és a népzene iránt viszont közömbösek maradtak, ez a zenei műfaj nem érdekelte őket. Mellékesen megjegyezve az állatok még intenzívebben reagálnak a zenére. Miután nekik fülük is van, rettenetesen irritálja őket korunk könnyűzenéje. Kutatók különböző stílusú popzenét hallgattattak egerekkel. A Prodigy együttes számainak hatására hét egér kimúlt, a többi pedig agykárosodást szenvedett.

A pavlovi reflex is megnyilvánul a növényeknél. Kazahsztánban a kutatók egy ércdarabot helyeztek a filodendron mellé, és erre gyenge áramütéssel hívták fel a figyelmét. Egy idő után elmaradt az áramütés, de a növény akkor is jelzett, ha csak az ércdarabot tették mellé. Ha más ásványt raktak a közelébe, semmilyen reakciót nem mutatott. A „növénypusztítók” általános pánikot váltanak ki ebben a világban. Egy londoni kutatóintézet kijelölt munkatársa naponta letörte valamelyik muskátli levelét. Azután galvanométert helyeztek a leveleikre, és sorra elmentek előttük a kutatók. A növények teljes közömbösséget mutattak. A levéltépő kollega közeledtére azonban a kiszemelt áldozat reszketni kezdett, és a többi muskátli is vele remegett. Ezt követően az egyik munkatárs azt a feladatot kapta, hogy az intézettől távol tépjen ki növényeket a földből, és égesse el őket. Amikor ez a kutató megjelent a laboratóriumban a növények valósággal sokkot kaptak.

Ugyancsak különös reakció, hogy amikor állati kártevők megtámadnak egy fát, a környező fák kb. 100 méteres körzetben lelohasztják leveleiket, életfunkcióik abbamaradnak, halottnak mutatják magukat. Ezzel az állatvilágból jól ismert módszerrel védekeznek a kártevők ellen. Ezt a megfigyelést kísérletekkel is igazolták. Bizonyos növényi kártevőket olyan környezetbe telepítettek át, ahol azok korábban nem fordultak elő. Egy fát hermetikusan elzártak a külvilágtól úgy, hogy onnan se levegő, se hang-, se vegyi-, vagy egyéb jelzések nem juthattak ki. Ezután az elszigetelt térbe behelyezték az állati kártevőket. Ekkor a tökéletes elszigeteltség ellenére a környéken az azonos fajtájú fák mind élettelennek mutatták magukat. Mivel elektromágneses és radioaktív kisugárzást sem érzékeltek a zárt térben, így a vészjelzés csak egy módon, szubatomi energiahullámok formájában történhetett. Ez a fajta információközlés mind több tudós figyelmét kelti fel. Egy német és japán kutatókból álló csoport szerint a növények „beszélgetnek” egymással. Megfigyelésük szerint a bab atkaveszély esetén riadóztatja a társait, hogy termeljenek a rovarok számára kellemetlen szagú ellenanyagot.

A növényi sejteknek ez a rendkívüli adottsága nem természetfeletti erők megnyilatkozásának a következménye. Bonyolult szerves anyagokból felépített érzékelő egységek után kár is lenne kutatni a sejten belül, mert az energia­kisugárzásokat feltehetően nem a sejt, hanem a sejtek körül kialakuló aura érzékeli, és az észlelt információ a növényen belül elektromos impulzus formájában kerül továbbításra. Az élőlények aurája döntően abban különbözik az élettelen anyag aurájától, hogy nem csupán kisugároz magából energiát, de érzékelni is képes a környezetében fellépő energiasugárzásokat. Az élőlényeket tehát alapvetően az különbözteti meg az élettelen tárgyaktól, hogy a környe­zetükkel való kapcsolattartás kétoldalú, informatikai szempontból nem kizárólag adóként, hanem vevőként is képesek tevékenykedni. Az élettelen és az élővilág között az aura informatikai képessége a határkő. Mint tudjuk, az élet különböző szerves és szervetlen anyagok egymásra hatása során alakul ki. Az élettelen anyag szerveződésének egy fokán az anyaghalmaz aurája pola­rizálódik és ettől kezdve már nem csak kibocsát, hanem érzékel is energiasu­gárzásokat. Az evo­lúciós fejlődésben az aura fizikai tulajdonságának ez a fajta megváltoztatása az élet csírája, ez az a határmezsgye, amely elválasztja egymástól az élő és az élettelen világot. Az élő sejtek aurája azonban az információn kívül statikus energiát is felvesz a környezetéből. Az aura közvetítésével Yang és Yin energia kerül be a sejtbe, és ez az „életerő” készteti a sejtet, vagy sejtszerveződéseket anyagcserére, szaporodásra, ez az erő tartja fenn az életet.

Bonyolultabb, többsejtű élőlények esetén a sejtek által termelt elektromos impulzusok összeadódnak és villamos feszültséget hoznak létre. Ez az elektromos feszültségkülönb­ség már a jelenlegi eszközeinkkel is könnyen mérhető, és ez tette lehetővé a növényekkel való intenzív kísérletezést. Az ener­giaki­sugárzásokat egyébként a növényeken kívül az állatok is képesek felfogni. A primitív állatok közül nem egy ennek alapján tájékozódik a környezetében, de a fejlettebb állatok is reagálnak ezekre a kisugárzásokra. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a postagalambok a föld dombor­zati viszonyai által kisugárzott aurogram alapján tájékozód­nak. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tudo­mányos megfi­gye­lés, hogy ha a vándormadarak szárnya alá mágnest kötnek, akkor nem találják meg a költési helyüket. Hasonló zavaró hatást fejt ki a madarakra az elektromágneses kisugárzás. Spanyol, francia és német kutatók kísérletei alapján kiderült, hogy a postagalambok a rádióállomások adóantennái fölött teljesen elveszítik tájékozódási képes­ségüket. Az állatoknak tehát van egy speciális érzékszervük is, amely környezetük mágneses kisugárzását érzékeli.

Cordula Mora, az Észak-Kariloniai Egyetem kutatója azt is megállapította, hogy a galambok tájékozódó szerve a csőrükben van, amelyben magnetitkristályok helyezkednek el. Amikor elfordulnak, a csőrük iránytűként szolgál. A baromfinál és az európai vörösbegynél viszont a mágneses szenzor a szemükben van elrejtve. (Az azonos tájékozódási mód annak tudható be, hogy a házi tyúk és a vörösbegy a 66 millió évvel ezelőtti közös ősüktől származik.) A recehártyájukon levő pigmentekre eső fény mágneses töltéseket hoz létre, és ezek a töltések érzékelik a környezet mágneses kisugárzását. Az útirány-meghatározásnál a legerősebb kisugárzást, a Föld mágnese erőterét használják. Ennek bizonyítására Wolfgang Witschko, a Frankfurti Egyetem zoológusa 38 frissen kikelt csirkét szállított a laboratóriumába, ahol a sarkokban függönyöket helyezett el, ahol megtanította őket anyjuk felismerésére. Az anyát mindig az északi sarokban levő függöny mögé rejtette. Utána mesterséges mágneses erővonalkeltővel megváltoztatta a természetes mágneses teret úgy, hogy az északi pólus a földrajzi keletnél legyen. Visszaengedte a csirkéket a helyiségbe, és azok mind keleti irányba indultak el, ott keresték az anyjukat.

A Smithsonian trópusi kutatóintézet munkatársai szerint a hangyák még érzékenyebben reagálnak a mágneses erővonal-változásra. Térbeli tájékozódásukat a csápjaikban levő nagy koncentrációjú vasoxid-kristályok teszik lehetővé. Kísérleteik során felemelték a hangyákat a felderítő ösvényről, és véletlenszerűen elfordítva letették őket egy olyan pontra, ahol nem láthatták sem a tereptárgyakat, sem az égboltot. Azt várták, hogy visszafordulnak az ösvény felé, mert ez van legközelebb hozzájuk, amit fel tudnak ismerni, és folytatják az útjukat. De nem ezt tették. Robert Syrgley és Andre Riveros beszámolója szerint a legtöbb hangya nem tért vissza az ösvényre, hanem „torony iránt” elindult a boly felé. Annak ellenére, hogy alaposan összezavarták őket, tudták, hogy mi a céljuk, mindenhonnan hazataláltak. Ezt azonban csak addig tudták megtenni, amíg a kutatók helyileg meg nem zavarták a Föld mágneses erővonalait. Erős mágneses impulzusok hatására a hangyák összevissza indultak el. Amikor pedig 180°-kal elfordították fölöttük a mágneses mezőt, a kísérleti rovarok fele az új erővonalakat követte, a bollyal ellentétes irányba próbált hazajutni.

A rovarvilágban arra is van példa, hogy egyes fajok apró mágneseket használnak a tájékozódás, a hazatalálás megkönnyítésére. Az izraeli Tel-Aviv Egyetem tudósai a lódarazsak tanulmányozása során azt tapasztalták, hogy fészkeik építésekor egy apró mágneses kristályt ragasztanak fel a lépet alkotó hatszögletű sejtek tetejére. Ez a kristály titánt, vasat és oxigént tartalmaz, és a hossza 0,1 mm. A lódarazsak fészke vízszintesen elhelyezkedő lépek sorából épül fel, amelyeket függőleges oszlopok támasztanak meg. Ezek a kristályok arról is tájékoztatják a darazsakat, hogy a fészkük ve­szélyes mértékben megdőlt, a gravitációs erő leszakítással fenyegeti. Ezt valószínűleg abból állapítják meg, hogy a földből kiáramló gravitációs sugarak és a mágneskristályok Yin jellegű szubato­mi energiakisugárzása mekkora szöget zár be egymással.

Az angolnák is a mindenen áthatoló szubatomi energia­sugárzás segít­ségével találnak vissza minden évben a Sargasso-tengerbe[21], több évezredes ívóhelyükre. Azt is megfigyelték, hogy az Atlanti-óceán felett átrepülő néhány madárfaj hosszú ideig repül körbe-körbe egyes területek felett, mintha rég elveszett fészküket keresnék. Az energiakisugárzás alapján itt kellene lennie a költőhelyüknek, de nem találják. A raj csak akkor indul tovább, amikor látják, hogy néhány elerőtlenedett társuk beleesett a tengerbe. Ez a keresési ösztön az évmilliók során beépült a génjeikbe, és nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Hiába süllyedt el időközben Atlantisz, a gének erről nem vesznek tudomást, így minden nemzedék évről évre megpróbálja megtalálni volt ívó-, illetve költőhelyét.

Az állatoknak ez a rejtélyes tájékozódó képessége már a tudósok fantáziáját is megmozgatta. Amerikai kutatók a Floridai-szigetek közelében több tucat langusztát ejtettek foglyul, és sötét tartályba helyezték őket. Aztán elszállították, és 37 kilométerrel odébb, egy teljesen más környezetben szabadon engedték az állományt. Előtte azonban letakarták a szemüket. Ennek ellenére mindegyikük korábbi tartózkodási helye felé fordult, és igyekeztek minél hamarabb hazajutni. A kutatást vezető dr. Kenneth Lohmann[22] szerint: „Bármit csináltunk, a languszták mindig kitalálták, merre kell menni. Hiába furikáztunk velük körbe-körbe, hiába helyeztük őket ismeretlen vizekbe, a navigációs rendszerük minden helyzetben megbízhatóan működött. Olyan helyekről is hazataláltak, ahol az emberek teljesen eltévednének.

Ez az 50-500 nanométer méretű magnetitkristályokból álló különös érzékelő szerv a zsákmányszerzésben is segíti az állatokat. A legújabb kutatások kiderítették, hogy a palackorrú delfinek érzékelik a körülöttük levő állatok mágneses kisugárzását. Ezt az adottságukat akkor fedezték fel, amikor a hanglokátorukat tanulmányozták. Köztudott, hogy a denevérek és a delfinek ultrahanggal, vagyis olyan nagyfrekvenciájú hanghullámokkal kommunikálnak egymással, amelyet az emberi fül már nem hall. Ez a hangérzékelő a delfin alsó álkapcsában található. Kísérletezés közben kiderült, hogy a delfinek felső álkapcsa is tartalmaz egy bioszenzort, ami az előttük levő állatok auráját érzékeli. Hiába bújik el a potenciális zsákmányállat egy korallszirt vagy egy tengeri moszat mögé, aurájának mágneses kisugárzása minden anyagon áthatol. Ezért az arra haladó ragadozó érzékeli, frekvenciaspektruma alapján beazonosítja, és akkor is lecsap rá, ha nem látja.

Ezek az érzékelő gödrök, üregek más halakban és olyan primitív emlősökben is megtalálhatók, mint a kacsacsőrű emlős. A kutatók azt is megállapították, hogy a prédaállatok felkutatásában a mágneses érzékelő jóval hatékonyabb szerv, mint a hanglokátor. A fejlett emlősök sem nélkülözik ezt az érzékelőt, ami náluk az egyensúlyérzékelő szervben található. A félkörös ívjáratokat egy csigavonalú függelékcsatorna, az úgynevezett hártyás csiga egészíti ki. Lapos, tekercsformájú, vezetőfolyadékkal teli spirális függelékcsatornájuk olyan szerepet tölt be, mint a rádióvevőknél a keretantenna. Ők azonban nem a rádióhullámokat, hanem környezetük mágneses kisugárzását érzékelik vele.

Időközben a hivatalos tudomány is lecsapott erre a jelenségre, és már nevet is adtak neki. A tudósok ugyan tagadják a hatodik érzék létezését, de a magnetitkristályok kimutatása meghátrálásra késztette őket. A felfedezés hatására egy gyors „pálfordulást” hajtottak végre, és elkezdték ők is kutatni ezt a jelenséget. Megerősítették, hogy a „magnetopercepció” egyáltalán nem kivételes jelenség az állatvilágban. Megtalálták a mágneses érzékelő agyi beidegződéseit, sőt azt is felfedezték, hogy a baktériumok szintén képesek a mágneses tér érzékelésére. Mennyivel gyorsabb lenne a fejlődésünk, ha az ezotéria más területein is ezt tennék. Ha nem gúnyolnák a parajelenségeket, hanem az ezoterikusok­kal összefogva együtt kutatnának, hamar kilábalhatnánk a világunkat sújtó összes válságból, és végre elindulhatnánk a kozmikus emberré válás útján.

Sokan tapasztalták már azt is, hogy a kutya megérzi, ha egy jó, vagy egy gonosz ember közeledik feléje. Mivel lelki beállítottságunk harmóniája kisu­gárzódik belőlünk, az állatok számára ez információforrásként szolgál. Mindezen képességek arra az okra vezethetők vissza, hogy az állatok agyfrekvenciája jóval alacsonyabb, mint a miénk, ezért az anyagi testen kívül a belőle kisugárzódó étertestet is jól látják. Ebből kifolyólag észreveszik az asztráltestben megjelenő szellemeket is. Ugyancsak ennek a képességnek tudható be, hogy rendkívül érzékenyen reagálnak mindenféle szubatomi energiasugár­zásra. Pl. már messziről megérzik az UFO-k hajtóművéből kiáramló energiasugárzást, és a Földön kívüli civilizációk minden olyan megnyilvánulását, amely szubatomi ener­gia­kisugárzással jár.

Ezek a képességek azonban csak a mi szemünkben tűnnek rendkívülinek, az állatvilágban ez teljesen természetes jelenség, mert az állatok agyfrekvenciája a törzsfejlődés alacsony szintje következtében megrekedt alfa frekvencián, ennek következtében állandó kapcsolatban állnak az abszolút világgal. Ez teszi lehetővé azt is, hogy telepatikus úton faji és fejlődésbeli korlátok nélkül az egysejtűektől kezdve az elefántig bármely állattal kapcsolatba léphetünk. Ennek eszköze az Agykontrollból ismert szubjektív kommunikáció, amelynek eredményes alkalmazására számtalan esetet lehetne felsorolni. Pl. egy jó humorú agykontrollos egyszer alfába merülve az alábbi szöveggel tartott távol magától egy egész szúnyograjt: „Én is Isten teremtménye vagyok. Összhangban állok a természettel. Létezik nálam jobb eledel is”. A legtöbb­ször azonban ennél egyszerűbb mondat is megfelel. A harapós kutyákat alfa agyfrekvencián már ezzel a rövid kis üzenettel is jobb belátásra lehet téríteni: „Én nem bántalak titeket, ha ti sem bántotok engem.”

Az állat és az ember között akkor is fennáll a telepatikus kapcsolat, ha az illető nem képes az agyfrekvenciáját lecsökkenteni. Ennek a féloldalas szubjektív kapcsolatnak legismertebb megnyilvánulása, hogy a háziállatok nagy távolságból is rátalálnak gazdájukra. A Guinness[23] rekordok köny­ve szerint a csú­csot egy Bobby nevű kutya tartja. Tulajdonosa oregoni otthonától 2000 kilométerre nyitott éttermet. Az otthon hagyott eb nem sokáig tűrte ezt a helyzetet. Egyszer csak útnak eredt a Sziklás-hegység irányába. Befagyott tavakon, folyókon sok-sok kerülővel 5000 kilométert kutyagolt, míg 6 hónap után végre rálelt a gazdájára. Útvonalát tökéletesen sikerült rekonstruálni, mivel hosszú vándorlása alatt gyakran befogadták. 1952-ben egy Sugar[24] nevű macska állított fel hasonló rekordot. Előző évben gazdái Kaliforniából Oklahomába költöztek. A cicát otthagyták a szomszédnál, mert félt a motorzúgástól. Elutazásuk után az állat különösen viselkedett, nem találta a helyét, majd váratlanul eltűnt. A több mint 2400 kilométeres távolságot 14 hónap alatt tette meg, de végül épségben megérkezett a számára annyira hiányzó családhoz.

A hitetlenek persze most legyintenek, hogy a kutyák, macskák szag után mennek, amikor valamit keresnek. A víz azonban közismerten szagzáró. Vajon az óceán hogy képes megőrizni egy rajta átutazó szagát? A II. világháború alatt sok amerikai katonát vezényeltek a tengeren túlra. Stanley C. Raye[25] Pittsburgban[26] élt, amikor besorozták. Fogalma sem volt róla, hogy hová, melyik frontra küldik. Így amikor hőn szeretett kutyájától, Jokertől elbúcsúzott nem mondhatta meg neki hol fog kikötni, az állatnak erről megérzései sem lehettek. Csak hetek múlva tudta meg a család, hogy fiúkat egy csendes-óeáni állomáshelyre vezényelték. Addigra azonban Joker eltűnt. A spániel rendkívül rosszul viselte gazdája távollétét. Egyre kevesebbet evett, ivott, és kerülte az emberek társaságát. Egész nap a bejárati ajtó előtt feküdt, arra várva, hogy Raye egyszer csak betoppan a lakásba. Miután ez nem történt meg, elment megkeresni a gazdáját. A családtagok hiába kutattak az eltűnt kutya után, sehol sem találták. Így azt gondolták, hogy megszökött. Joker valóban megszökött, de nem a szabadság iránti vágy hajtotta. Útvonalának utólagos feltérképezése alapján nem összevissza keresgélt, hanem nagyon is céltudatosan haladt.

Először Oaklandba[27] ment, ahonnan akkoriban rengeteg katonai szállítmányt indítottak útnak a tengeren túlra. A spaniel pár napig ténfergett a hatalmas hajók között, majd kiválasztott egyet, és felsomfordált a fedélzetére. A matrózok egy idő után felfedezték a potyautast, de megsajnálták a szomorú ebet, és gondját viselték. A hosszú út során a hajó több szigetnél is megállt, de a kutya egyetlen esetben sem lépett a szárazföldre. Pedig a csapategységek és az utánpótlás kirakása olykor napokat is igénybe vett. Csupán minden kikötésnél kiszaladt a hajóhídra, beleszagolt a levegőbe, majd visszament a vackára. Azonban egy esetben nem így viselkedett. Már a kikötő megközelítésekor hegyezte füleit, és erősen szimatolva, nagyokat vakkantva szaladt le a partra. Alkalmi gondozóinak feltűnt az állat szokatlan izgatottsága, és kíváncsian követni kezdték. Egy elképedt katona mellett ért véget az útja. Végül kiderült, hogy a nagy örömmel körbecsaholt férfi Raye volt, Joker gazdája. Több ezer kilométert utazva talált rá. Nem tett kitérőket, nem tévedt el; természetfeletti képességét kihasználva magabiztosan és célirányosan haladt.

Ez a ragaszkodás oly mérvű is lehet, hogy az állat a növényekhez hasonlóan meg­érzi, ha gazdája bajban van. A legkülönösebb eset egy mate­rialista gondolkodású amatőr régészhez, lord Carnar­vonhoz[28] fűződik. Ő lépte át először Tuten­kámen sírjának a küszöbét a bejárat fölé vésett figyelmeztetés ellenére. Nem sokkal utána beteljesedett a fáraó átka, és a lordot utolérte a végzete. Halálának pillanatában, tőle 5000 kilométerre az angliai otthonában hagyott kutyája hirtelen felvonított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát. Nem csak a kutyák, macskák, hanem a lovak és más háziállatok is képesek a számukra fontos személy halá­la miatt érzett bánatba belepusztulni. Jól ismert jelenség az is, hogy sok kutya megérzi, ha a ­gaz­dája hazaindul, és a kapuba leheveredve vár rá. Ez nem a szokás hatalma, mert ha váratlan időpontban érkezik, akkor is már percekkel előtte elindul a fogadására. Olyan háziasszony is van, aki ekkor kezd el teríteni, és mire a férj hazaér, tálalva van vacsora.

Az állatok telepatikus képességét a hadiipar is intenzíven firtatja. Az orosz hadsereg kutatói egy tengeralattjáróval kölyöknyulakat vittek le olyan mélyre, ahol már a rádióösszeköttetés is megszűnt a kikötői központtal. Aztán egyenként megölték őket, miközben a kutatók másik csoportja a szárazföldön tartott anyanyúl reakcióit vizsgálta. Az anyaállat minden esetbe megérezte kölyke elvesztését. A műszerek intenzív elektromos impulzust mértek az agyában. Az állatok telepatikus képességére már szemmel látható, illetve füllel hallható bizonyíték is létezik. Egy afrikai szürke papagáj megtanult a gazdájától beszélni. Három és fél év alatt 600 szót sajátított el. Ezeket tudatosan használta, sőt a szavak kombinációiból rövid mondatokat alkotott. Ekkor váratlan dolog történt. A nőstény papagáj olyan szavakat is elkezdett szajkózni, amelyeket a gazdája még ki sem mondott, csak gondolt rájuk. A tulajdonos videokamerával dokumentálta, amint a papagáj megérezte a gondolatait, és artikulálta a ki nem ejtett szavakat.

Az abszolút világgal való közvetlen kapcsolattartás lehe­tősége korábban az ember számára is adva volt, de a civilizá­ciós fejlődés során ez a képességünk a legtöbb érzékszer­vünkkel együtt eltompult. A balagyfélteke-dominánssá vált ember, telepatikus üzeneteket már csak akkor képes észlelni, ha ezek a kisu­gárzások rendkívül intenzíven hatnak rá. Ilyen intenzív hatás érhet bennünket pl. akkor, ha egy közvetlen hoz­zátartozónk életveszélybe kerül. Az „éteri segélykiál­tás”-on túl­me­nőleg azonban minden ember képes rá, hogy kozmikus információkat felfogjon, vagy bárkivel tele­pa­tikus úton kapcsolatba lépjen. Ez az akadálymentes kapcsolat­felvétel viszont csak a tudat alsó tar­to­mányában hozható létre. A telepátia érdekessége még, hogy nincsenek nyelvi korlátai. Ha pl. a vízre gondolunk, ez minden emberből, sőt az univerzum minden értelmes lényéből ugyanazt az ener­gia­impulzust váltja ki, mint belőlünk, függetlenül attól, hogy gondolatainkat milyen nyelven öntjük sza­vakba. Ennek tudható be, hogy az idegen civilizációk küldöttei, az úgy­nevezett harmadik típusú ta­lálkozások során minden nehézség nélkül képesek telepatikus módszerekkel kommunikálni velünk.

Az állatok alacsony agyfrekvenciájuk következtében nem csak érzékelni tudják a környezetükből kiáramló szubatomi energiasugárzásokat, vagyis a természet által szolgáltatott információkat, hanem ők maguk is képesek ilyen jellegű jelzések kibocsátására. A mindennapi kapcsolattartás során az állatok is a szokásos érzékszervek (szem, fül, orr) segítségével kommunikálnak egymással, de vész­helyzetekben áttérnek a telepatikus kapcsolatfelvételre, és ezzel a rendkívül gyors és hatékony módszerrel figyelmeztetik a környeze­tükben tartózkodókat a várható veszedelemre. Nagyon érdekes, hogy ily módon a vészjeleken kívül információkat is eljuttatnak az azonos fajhoz tartozó társaikhoz. Ennek bizonyítéka, hogy Angliában a kékcinegék egy csoportja megtanulta hogyan nyissa fel az ajtók elé kitett tejesüvegek fóliakupakját, hogy leihassa a fölét. A módszer igen rövid idő alatt elterjedt az egész nyugati kontinensen, és ez kizárja, hogy a más országokban élő madarak is próba-szerencse útján jutottak volna el erre a felismerésre. Persze sokakban felmerülhet a gyanú, hogy nagy távolságokra repülő madarak eltanulták egymástól ezt a módszert. Ezt a feltételezést viszont meg­cá­folja az egyik japán szigeten élő majmok esete, akik rájöttek arra, hogy a földből kikapart édes­bur­gonyát célszerű levinni a tengerhez megmosni. Nem sokkal ezután a szomszédos szigeteken élő ma­jomkolóniák szintén nekiálltak leöblíteni a táplálékukat.

Az információátadás valószínűleg nem beszéd, hanem gondolati képek továbbítása útján történik, és ennek a mód­szernek minden bizonnyal nagy szerepe van az evolúcióban. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a Jung által feltételezett kollektív tudatalatti nem más, mint az egyes élőlények közötti intenzív kapcsolattartás, telepatikus úton. Ahogy a faj vala­mely egyede rátalál egy hasznos felismerésre, vagy a környezethez való alkalmazkodás szerencsésebb módjára, telepatikus úton azonnal továbbítja azt társainak, és ezáltal az egész közösség az evolúciós fejlődésnek egy nagyobb fokára jut. Egy idő után ezek a tapasztalatok genetikailag rögzülnek, és ezt követően már ösztönszerűen irányítják a faj egyedeinek cselekvését. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön okvetlenül szükség van a gyors, és minden egyedhez megbízhatóan eljutó telepatikus információáram­lásra, mivel az utánzás, a tanulás vagy a láncreakciószerű kapcsolatteremtés ezen a szinten még nem elég hatékony.

A morfogenetikus mező a Magasabb Intelligencia egész univerzumra kiterjedő információtárnak a részét képezi. Ezért az állatok bármikor képesek ezzel az adatbankkal is kapcsolatba lépni. Nekik nem kell Agykontrolltanfolyamot végezni ahhoz, hogy alfába merüljenek, mert az ő agyfrekvenciájuk ezen a szinten áll. Ennélfogva könnyen hozzájutnak az emberekkel kapcsolatos rejtett ismeretekhez is. Ennek bizonyítéka az az alaszkai farkas, amelyet gazdája egy kutatóútján vett magához. A kis kölyökfarkas elcsatangolt a falkájától, és a biztos pusztulás várt volna rá, ha Helga Morenz nem talál rá, és nem viszi magával Salzburgba. Szerencsére a szomszédok a mai napig úgy tudják, hogy Oswald kutya. Csak azt furcsállják, hogy nem tud ugatni. Vonítani azonban igen, de erre nincs semmi oka. A megszelídített farkas sokkal fegyelmezettebb, mint a kutyák. A környéken az összes gyerekkel összebarátkozott, és a többi kutyával is jó viszonyban van. Nagyokat játszanak együtt.

Csak akkor vadul meg, ha a gazdáját bántani akarják. Münchenben egyszer meg akarták támadni a lányt egy aluljáróban, de a farkas megvédte. Két támadója valószínűleg élete végéig sem felejti el ezt az esetet. Örökre elment a kedvük a magányos nők molesztálásától. Időközben különös telepatikus kapcsolat alakult ki a farkas és gazdája között. Oswald rendkívüli gondolatolvasó képessége ak­kor derült ki, amikor a lánynak eltűnt egyik fülbevalója. Nem otthon veszett el, hanem valahol a kör­nyéken, de fogalma sem volt róla, hogy hol. Nagyon szomorú volt, mert a kis ékszert még az édes­anyjától kapta kicsi korában. Amikor a farkas látta, hogy a gazdáját valami bántja leült eléje, és mé­lyen a szemébe nézett. Aztán felpattant, és kiszökött a kertbe, majd az utcába. 10 perc múlva jött vissza fogai között óvatosan tartva a megtalált ékszert.

A Magasabb Intelligenciával való közvetlen összeköttetés legegyértelműbb bizonyítéka, hogy a kutyák gyakran megérzik a gazdáikra leselkedő egyéni tragédiákat is. 2004-ben egy pulai nő éppen ebédet főzött a családjának, amikor a kutyája vonítani kezdett. Kiment az udvarra, hogy megnézze mi a baja. Ahogy kiért a házból egy kis izzó gömb csapódott be a konyhába. A meteorit egy 2 méter széles krátert vájt a kövezetbe. A II. világháború idején, London bombázásának idő­szakában egy Faith[29] nevű macska több tucat ember életét mentette meg azzal, hogy utat mutatott számuk­ra egy biztonságos helyre.  A Walting Streeten találha­tó Szent Ágoston templom parókáján élő cica a német légierő támadásaikor sorra járta a lakóépületek pincé­it, és nyávogással, különös viselkedésével rávette az embereket arra, hogy köves­sék őt. Akik így tettek, túlél­ték a bombázásokat, mivel Faith a templom alatt húzó­dó pincerendszer legalsó szintjeire vezette őket. Később a túlélők elretten­ve vették tudomásul, hogy korábbi búvóhelyük bor­zalmas romhalmazzá vál­tozott a támadások során, és akik ott maradtak, azok bizony elpusztultak. Faith egyébként saját kölykét is a templom egyik pincehe­lyiségében óvta, és az em­bereket is ide kalauzolta. A háborút követően elisme­résképpen ezüst medállal tüntették ki, és szinte lor­doknak kijáró tisztelettel il­lették.

A Magasabb Intelligenciával való kapcsolattartás egyértelmű bizonyítéka a számoló lovak esete is. Közülük legismertebb egy Hans nevű csődör volt, amelyet Wilhelm von Osten tanított meg számolni. Az „iskola” olyan ered­ményes volt, hogy a ló később elsajátította a hatványozást és a gyökvonást is. Képességét tudós csoportok ellenőrizték, de csalásnak, megtévesztésnek semmiféle nyomát sem találták. Kluger Hans túlélte a gazdáját, és az eberfeldi új tulajdonos Karl Krall két arab csődört is vásárolt mellé. Mohammed és Zarif szintén nagyon eredményesek voltak a tanulásban. Két hét alatt elsajátították az összeadás, kivonás műveletét, megértették a plusz- és mínuszjelek fogalmát. A matematikai műveletek után betűk és szavak következtek. A lovak patájuk kopogásával válaszoltak a feltett kérdésekre. Számolásnál a jobb lábukkal jelezték a számokat, a ballal pedig a helyértéket. Az első bemutató olyan sikeres volt, hogy egész Európából özönlöttek a tudósok Eberfeldbe. Macken­zie[30] és Assagioli[31] professzorok Mohammednek azt a feladatot adták, hogy számolja ki 1 874 161 négy­zetgyökét. A leckét krétával felírták egy táblára, majd elhagyták az istállót. Az előre elkészített nyí­láson át azonban figyelték az eseményeket. Az eredményre nem kellett sokáig várniuk, mert pár má­sod­perc múlva már ki is kopogtatta patájával a helyes számot, az 1369-et. Sajnos az eberfeldi lo­va­kat később besorozták a hadseregbe. Az I. világháborúban mindegyikük oda­veszett.

A feladat nehézségéből egyértelműen kitűnik, hogy itt szó sincs magas fokú számolási készségről. Ezeket a lovakat tulajdonképpen arra tanították meg, hogy miként továb­bíthatják számunkra a Magasabb Intelligencia üzeneteit. Ez az iskola tehát nem fejtágítás, hanem idomítás volt. Ezt a feltevést erősíti meg az a tapasztalat is, hogy a kísérleti állatok a nehéz matematikai feladatokat mindig gyorsabban és eredményesebben oldották meg, mint a könnyebbeket. Mintha ezzel is azt akarnák sugallni a túlvilági erők nekünk, hogy ne az állatban keressük a tudás forrását, hanem nézzünk a dolgok mögé. Ne a látszat alapján ítéljünk, hanem próbáljunk végre messzebb látni az orrunknál. Az is érdekes megfigyelés, hogy az állatok annál jobban számolnak, minél intelligensebb a feladatot megfogalmazó személy. Talán ennek a személyválogatásnak is az a célja, hogy lehetőleg értelmes emberek kerüljenek a lovak közelébe, olyanok, akiknek esélyük van arra, hogy rájöjjenek az igazságra.

Aki továbbra is kételkedik abban, hogy az állatok képesek közvetíteni a világunkat felügyelő magas fokú értelem üzeneteit, az magyarázza meg, hogy egy ló hogyan képes jósolni. A jövőbelátó csodaló tulajdonosainak a virginia állambeli C. D. Fonda házaspárnak ebben az esetben sem kellett mást tenniük, mint megtanítani az állatot egy fából készült klaviatúra betűfeliratos billentyűinek a mozgatására. A ló úgy válaszolt a feltett kérdésre, hogy az orrával hozzáért a megfelelő betűhöz, amely felemelkedett. Ily módon megjósolta az időjárást, választások, sportesemények eredményét, megnevezte elveszett tárgyak lelőhelyét, és betegségek ellen gyógyszereket javasolt. Gyakran igény­be vette a rendőrség is, hogy eltűnt emberek nyomára bukkan­janak. Természete­sen ebben az esetben is akadtak notórius kétkedők. Jack Woodford[32] 1933-ban fogta vallatóra Ladyt, a híres kancát. Először a keresztnevét kérdezte tőle. Lady gondolkodás nélkül a JACK betűit nyomta le. Ekkor cselhez folyamodott, azt mondta, hogy nem ez a keresztneve. Erre a ló megvetően végigmérte Woodfordot, majd a következő betűkombinációt nyomta le: JOSH. A férfinak rögtön elszállt a tréfás kedve. Döbbenten, teljesen megzavarodva állt a rozoga istállóban, mivel a nagyanyja becézte őt Joshnak gyermek­korá­ban. Rajta kívül senki sem szólította őt így. A nagymama viszont már évek óta halott volt.

Mint látható a telepatikus üzenetek közvetítése nemcsak a növények világára korlátozódik. Az állatok a növényekhez hasonlóan minden eseményről infor­mációt kapnak, ami a környezetükben zajlik. Az emberi tevékenység rájuk ható veszélyét ugyanúgy előre érzékelik, mint a közelgő természeti katasztrófák bekövetkezését. Ennek a mindent átható kommunikációs rendszernek tudható be, hogy az állatok jó előre tudomást szereznek a közelgő viharokról, szökőárról, sőt az ember pusztító megnyilvánulásairól is. A II. világháború idején a lakosság éberen figyelte az állatok viselkedését. Ha a hátukon felállt a szőr és pánikszerűen igyekeztek elbújni, akkor már indultak is az óvóhelyre. Dr. Hans Bender a Freiburgi Egyetem Parapszichológiai Tanszékének vezetője felfigyelt egy kacsára, amely a szövetségesek bombázását már 15 perc­cel korábban jelezte. Ezzel több ezer ember életét mentette meg. A háború után Freiburg újjáépült, a kacsa pedig emlékművet kapott a hálás polgároktól. Korunk hitetlen embere azonban már nem hisz az állatoknak sem. Ennek tudható be, hogy 2004. karácsonyán a délkelet-ázsiai szökőárban több mint 200 ezer ember pusztult el. Állat viszont egy sem. A turistaparadicsomként szolgáló szigeteken az állatok már jóval a szökőár megérkezése előtt pánikszerűen elmenekültek a tengerpartról, és felmentek a dombokra, magaslatokra. Gyakori megfigyelés az is, hogy a lebontásra ítélt házakat a robbantás előkészítésekor elhagyják az egerek, patkányok és csótányok.

A primitív lények fennmaradásának és fejlődésének elen­gedhetetlen felté­tele, hogy ennek a sajátos kommunikáció­nak a révén egy nagy közösséget alkos­sanak, életük minden egyes megnyilvánulásában reagáljanak egymásra, és a környezetükre. A különböző szintű életközösségek az azonos fajhoz ­tartozó társaikon kívül minden élőlénnyel, sőt az egész természettel kezdettől fogva szerves egységet képeznek, és ez vonatkozik az emberiségre is. Mi azonban ennek nem vagyunk tudatában. A modern kor embere ugyanis hamis úton ­indult el környezetének megismerésében, és ma már annyira eltávolodott a transz­cendentális gondolkodásmódtól, hogy mereven tagadja az egész univerzumot felölelő egységes élővilág létezését.

 

A telepatikus úton történő információközlésnek van egy akaratunktól független módja is, és ez nem más, mint a lélek, az emberi tudat rezgésszintjének a kisugárzódása. Minden ember más (ahogy szokták mondani, a világon nincs két egyforma ember) és ez elsősorban nem a testi adottságok külön­bözőségének tudható be. Az eltérés fő oka a lélekben rejlik, amely a testbe költözés után kialakítja a reá jellemző személyiségjegyeket. A test tehát olyan, mint a lélek. A test minden egyes meg­moz­dulása, reakciója a lélek fejlettségi szintjét, és az agy mentális beállítottságát tükrözi. Ezek a belső tulajdonságok ugyanúgy kisugárzódnak belőlünk, mint a testünk állapotát feltáró auránk, és akaratlanul is befolyásolják a környezetünket. Ha nem is tudatosan, de minden ember rea­gál erre a sugárzásra, és ennek tudható be, hogy amikor valakit meglátunk, akkor a legtöbbször már első látásra el tudjuk dönteni, hogy az illető szimpatikus-e számunkra, vagy sem. Sok esetben tehát nem kell közelebbről megismerkednünk valakivel ahhoz, hogy eldönthessük, hogy egyénisége mennyire har­monizál a miénkkel, mivel a tudatalattink képes felfogni a másik emberből kiáramló lelki sugárzá­sokat, és egy pillanat alatt meghozza a döntést. Ez a képesség egyébként a nőkben sokkal intenzívebben működik, mint a többnyire balagyfélteke-domináns férfiakban, és sokan hatodik érzéknek is nevezik. (Mellesleg ez helytelen meg­határozás. Sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy van egy hatodik érzékszervünk is, amely a belső fülben található, és az egyensúlyunk megtartásáért felelős. Amikor egészségesek vagyunk, nem veszünk róla tudomást, pedig minden lépésünket vigyázza. Gyakrabban használjuk, mint az ízlelő- vagy a tapintó szervünket. Működési zavara csak akkor szokott tudatosulni bennünk, amikor szédülünk. Ennek alapján a megérzés már hetedik érzéknek számít.)

A belső sugárzás megnyerő ereje azonban gyakran független a külső megjelenéstől. A jelentős belső értékkel rendelkező karizmatikus személyeknek nem mindig van előnyös külsejük, mégis mág­nesként vonzzák magukhoz az embe­reket. Ez a jelenség főleg a művészvilágban figyelhető meg, ahol első látásra sokszor jelentéktelennek látszó emberek nagy népszerűségnek örvendenek, mert a közvetlen kapcsolatteremtés során olyan „magnetikus erő” árad ki belőlük, amely minden embert elbűvöl. Ennek a láthatatlan vonzerőnek tudható be az is, hogy vannak férfiak, akik kifejezetten csúnyák, mégis a legtöbb nő ellenállhatatlan vonzalmat érez irántuk. Az értékes lélek gyakran előnytelen külsőt vesz fel, de az első látásra visszataszítónak tűnő burkon átragyog a szép lélek, így a csúf test megszépül.

Sajnos ennek az ellenkezője is gyakran előfordul, amikor a sors primitív lelkű, értéktelen embereket ruház föl előnyös külsővel, egész életre szóló csalódást, sőt nem egyszer tragédiát okozva ezzel a velük kapcsolatba kerülő, megté­vesztésre hajlamos emberek életében. Ezek a „vamp” típusú nők és „playboy” típusú férfiak többnyire meglehetősen buták, üresfejűek, és az egyéniségnek még a szikrája sem lelhető fel bennük. Ennek következtében nem rendelkeznek az értékes emberekre jel­lemző vonzerővel, és általában a felületes szemlélőket is csak ideig-óráig képesek a külső megjele­nésükkel megtéveszteni. A miliőteremtésben, a szimpátia- vagy antipátia-keltésben kétségtelenül nagy szerepe van a külső megjelenésnek, ez azonban önmagában nem elegendő a megfelelő „atmosz­féra” kialakításához. Amikor Marilyn Monroe Kennedy elnök születésnapján elénekelte rövid kis köszöntőjét, akkor az embereket elsősorban nem az egyéb­ként bombasztikus testi adottságai­val bűvölte el. Szemé­lyiségének bája, varázsa mit sem ért volna akkor, ha ez nem párosul egyéniségének szuggesztív erejével, belső értékeinek kisu­gárzódásával. Sajnos ezek a magas szintű lelki megnyilvánulások nagyon ritkák. Ezért rendkívül mély benyomást gyakorolnak a jelenlevőkre. Valószínűleg ennek az életre szóló, feledhetetlen élménynek tudható be, hogy egyik rajongója 250 millió dollárt adott egy árverésen Marilyn Monroe ruhájáért, amely akkor volt rajta, amikor ezt a köszöntőt énekelte.

Rövid ideig tartó intenzív energiakisugárzásra azonban az átlagemberek is képesek. Lelki emóciók hatására minden emberből olyan erős sugárzások áradnak ki, amelyek tartós formában csak a rendkívüli egyéniségekre jellemzőek. Különböző lelkiállapotok, pl. az önzetlen cselekedet, a szívből jövő sajnálat, az őszinte csodálat és más katartikus lelkiállapot olyan jelentős energiakisu­gárzással jár, amelyet a környezetünkben levő emberek megéreznek, és ez a sugárzás igen nagy hatást gyakorol mindenkire. Ez a fennkölt lelkiállapot azonban mesterségesen is előidézhető, és a nagy színészeket éppen az különbözteti meg az átlagemberektől, hogy kellő átélés esetén bármikor képesek kiváltani maguk­ból ezeket az energiasugárzásokat. Egyébként a művészvi­lágban már évtizedek óta különös gonddal ügyelnek a lelki kisugárzás minél intenzívebb megnyilvánulására. Ennek tudható be, hogy az amerikai filmproducerek olyan nagy hangsúlyt fektetnek a szemek fényképezésére. Gondolják, ha már több millió dollárt ki kell fizetniük egy-egy világhírű színészért, akkor a lelkük legmélyéig kiaknázzák őket.

Visszatérve a telepatikus információközlésre, ennek legegyszerűbben megvalósítható formája a szemtől szembe történő kommunikáció, mivel a lélek­kel nem csupán az agyfrekvencia lecsökkentése útján lehet kapcsolatba lépni, hanem bétában, azaz normál tudati állapotban is, a szem közvetítésével. Ezt az teszi lehetővé, hogy a szem nem kizárólag a látás, hanem egyben a lélek kommunikációs szerve is. Az előzőekben már volt szó róla, hogy a lélek az érzékelésen túlmenően „beszél” is a szemen keresztül, a szemből kiáradó sugarak közvetlen összeköttetést teremtenek mások lelkével. Mivel ez a kapcsolat nem az agy közbeiktatásával történik, ezért sokkal gyorsabb, tökéletesebb, mint a beszéd. A köz­vetlen lelki kontaktus nagy előnye még, hogy jóval megbízhatóbb, mint a tudat által befolyásolt hagyományos kommunikáció. A lélek ugyanis nem képes hazudni, mivel a pupilla tágulata, valamint a szemből kiáradó energiasugárzás tudati úton nem befolyásolható. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki meg akarja tudni valakiről hogy igazat mond-e, annak mélyen a szemébe néz, és ha tisztában van azokkal az apró jelekkel, amelyek csalhatatlanul leleplezik a hazugságot (pl. a pupilla összeszűkül, a fél szemöldök felhúzódik) akkor sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát. A jó színészi képességekkel rendelkezők viszont ezen az úton is megté­veszthetnek bennünket. Ez a képesség azonban csak addig működik, amíg az illető képes uralkodni magán. Erős izgalom vagy meglepetésszerű közlés esetén az agy összezavarodik, elveszti a kontrollt az átlagnál fejlettebb mimikai képességek felett, és ekkor már aka­dálytalanul megvalósítható a lelki kommunikáció. Időnként a primitív embe­rek is próbálkoznak valódi énjük színészkedéssel való elfedésével. Tartó­san azonban ez sem szokott sikerülni. Elég egy őszinte pillantás, egy elkapott tekintet, egy sunyi, felrebbenő szempilla, egy ösztönös mozdulat; és máris lelep­leződött az illető.

 

Telepatikus úton a dinamikus kisugárzásokon vagyis az információn kívül az élettelen tárgyak homogén energiaki­sugárzása is felfogható. Sok helyen megfigyelték már, hogy az autópályák bizonyos pontjain az átlagnál jóval nagyobb mértékben fordultak elő balesetek. A vizsgálatok kimutatták, hogy ezeken a szakaszokon mélyen az úttest alatt vízér húzódik, és ennek olyan erős az ener­gia­kisugárzása, hogy nem egy esetben eszméletvesztést is okozott. Vannak, akik fokozottan érzékenyek ezekre a sugárzásokra, és egy kezükben tartott fa- illetve fémrúd, vagy közismert nevén „varázsvessző” közvetítésével a vízen kívül képesek érzékelni a föld alatti ásványi anyagokat és kőolajkészleteket is. Ennek az eszköznek alapvetően kétféle kivitele van. A hagyományos „Y” alakú varázsvesszőnek a két szárát kell megfogni, és hegyének függőleges irányú mozgását kell figyelni. A „len­gyelpálca” nem más, mint két derékszögben meghajlított fémhuzal, melyeknek egymáshoz viszonyított állását kell figyelni, miközben a rövidebb szárukat megmarkoljuk. Itt a magunk elé tartott pálcák oldalirányú kereszteződése jelzi a keresett anyagot. A profik csapágyazott pálcákat használnak, ami nem más, mint két rövid cső. Ezekbe illesztik a fém­pálcák rövidebb szárát, így a kéz szorítása nem befolyásolja a moz­gásukat, oldalirányú elmozdulásukat.

Ez a különös képesség annak tudható be, hogy az élő szervezet rendkívül szenzibilis a mágneses sugárzásokra. A francia Yves Rocard[33] professzor mérései alapján a „varázs­vesszős” emberek már 0,0001 G mágneses erővonalsűrűséget is képesek érzékelni. Összehasonlítási alapként megemlíthető, hogy egy átlagos rúdmágnes mágneses erővonalsűrűsége 10 000 Gauss (1 Tesla) felett van. Bár az emberek mágneses érzé­kenysége sokkal rosszabb, mint az állatoké, ennek elle­nére egy Wilhelm de Boer[34] nevű kísérleti alany 1010 Gausst is képes volt észlelni, ami kb. egymilliárdod része a Föld Sarkokból kiinduló mágneses erővonalsűrűségének. (A Föld mágnese tere változó, úgy ahogy egy rúdmágnesé. A geomágneses tér az egyenlítő környékén a legkisebb: 24 μT, és a pólusoknál a legerősebb: 66 μT. Magyarországon: 48 μT. Ez az érték nem állandó, mert a föld mágneses tere folyamatosan gyengül. A fizikai mérések szerint az utóbbi 400 évben 30%-kal gyengült, a történelem előtti időkben pedig kétszer olyan erős volt, mint most.)

Ugyancsak a földből kiáramló sugárzásnak tudható be, hogy ha valakinek a szobája, illetve az ágya egy föld alatt húzódó vízér felett van, akkor állandó fejfájások gyötrik, és álmatlan éjszakái vannak. Statisztikai kimutatások sze­rint ezek az aszimmetrikus energiasugárzások gyakori kiváltó okai a rákos megbetegedéseknek és egyéb szervi elváltozásoknak is. Ezek közül leggyakoribbak a vérszegénység, gyomor­fekély, asztma, reumás megbetegedések, tüdőgyulladás, fül-, orrbántalmak, látászavarok, szívizomgyulladás, trombózis, lábszárfekély, csonttuberkulózis, köszvény, cukorbaj, víz­kórság, altesti bántalmak, prosztatagyulladás, hormonza­varok, menstruációs panaszok, petefészek-gyulladás, abortusz, koraszülés, epilepszia, továbbá ideg- és elme­betegségek. Egyébként az állatok viselkedésére, szaporo­dására és tejhozamára sincs jó hatással, ha az istállójukat egy föld mélyében rejlő vízér fölé építik. A nem megfelelő helyen álló épületeket viszont sugármentesítőkkel használhatóvá lehet tenni. Ezeknek a viszonylag egyszerű eszközöknek az elkészítési és telepítési módja a szakirodalomban megtalálható.

A földből kiáramló sugárzások azonban nem minden esetben károsak. Léteznek ugyanis olyan gyógyhelyek, amelyeket sokan azért keresnek fel, mert a föld mélyéből feltörő koncentrált szub­atomi energiasugárzás jótékony hatást gyakorol a betegségükre. A földből ugyanis nem csak Yin jelegű ártalmas vízérsugárzás áramlik ki, hanem Yang jellegű pozitív sugárzás is.  Ezek a töltő sugárzások többnyire a törésvonalak mentén alakulnak ki, és ugyanúgy kisugárzódnak, mint a koncentrált Yin töltések. Ezek a gyógyhelyek elsősorban azok számára hasznosak, akik krónikus Yang energia hiányból eredő betegségekben szenvednek. Ilyen geo­mág­neses anomáliák nem csak egyes helyeken fordulnak elő, hanem a Föld majd minden országában összefüggő nyomvonalak is találhatók. Kínában ezeket az energiavonalakat sárkányösvényeknek nevezik, és a modern térképeken is feltüntetik őket. (Angol nyelvterületen gyakori a Szent György vonal elnevezés is.) A ley-vonalak mentén az energia több helyen is koncentrálódik. Ezekre a pontokra a geomantiában jártas őseink hatalmas kőoszlopokat állítottak. A kő ugyanis összegyűjti a föld mélyéből kisugárzó mágneses energiát, így ezeknek a megalitoknak az átölelése gyógyító hatást váltott ki az arra vetődött vándorokban. A „Föld erejének” minél hatéko­nyabb összegyűjtése érdekében a menhirek talajba ágyazott végét kihegyez­ték, sőt az eltemetett részt kígyószerű, vésett barázdákkal látták el.

Ezen túlmenően a lelki és a testi energia növelésére is alkalmasak voltak ezek az oszlopok, amit a sziú indiánok úgy értek el, hogy nekitámasztották a csupasz gerincüket. Némely kő energia­kisu­gárzása még most is annyira erős, hogy egyeseknél szédülést, hallucinációt, érzéki csalódást okoz­nak, sőt a túlérzékenyek sokkhatást is szenvedhetnek. Kelet-Európában a ley-vonalak csomópontjaira kis dombokat építettek. Az ily módon megjelölt gyógyító erejű kegyhelyeket nálunk kunhalmoknak, míg Bulgáriában és Belső-Ázsiában kurgánoknak nevezték, és átlagosan 15-20 kilométerenként emelkedtek ki a környezetükből. Sajnos a legtöbbjük eltűnt, a modern építkezés, és a nagyüzemi földművelés áldozataivá váltak. A maradványai azonban még most is felfedezhetők. Egykori népszerűségére jellemző, hogy a Kárpát-medencében épített kunhalmok számát 40 ezerre becsülik.

Érde­kes módon hasonló kisu­gárzásuk van a vulkánikus eredetű kőzeteknek is. Nálunk a Tapolcát és Zánkát összekötő út fölé magasodik egy ilyen bazaltkúp, a 337 m magas Hegyeskő. Aki nekidől a Monoszló község mellett található 20-40 cm átmérőjű bazalt­oszlopoknak, néhány perc alatt feltöltődik energiával. Sok csodával határos gyógyulást tulajdonítanak a bükk­szentkereszti köveknek is. Ebben az apró hegyi faluban betegek százai szabadultak meg a mandulagyulladástól, pajzsmirigytúltengéstől, szamárköhögéstől, tüdőcsúcshuruttól, az ideggyengeségtől, asztmától, isiásztól és nőgyógyászati cisztáktól. A kövek alól feltörő pozitív sugárzás olyan erős, hogy a varázsvessző a paranormális képességekkel nem rendelkező személyek kezében is a kövek irányába fordul. Mellesleg az ily módon való feltöltődésre a nagy átmérőjű, több száz éves fák is alkalmasak, de ezeknek az energia­kisugár­zá­sa jóval alacsonyabb, mint a megalitoké, vagy a vulkánikus kőzeteké.

A természetes eredetű földsugárzások ismert fajtája még az úgynevezett Hartmann-sugárzás. Ezek az ingersávoknak is nevezett kisugárzások a hosszú­sági és szélességi fokokhoz hasonló módon körülfutják a földgolyót, és egy rendkívül sűrű hálót hoznak létre. A Hartmann-háló négyzetes el­rendezésű ingersávjainak a szélessége kb. 0,3 m, az egyes sávok közötti távolság pedig átlag 2,5 m, ami az Egyenlítő felé haladva növekedik, a sarkok irányába pedig csökken. Ez a negatív energiát kibocsátó méhsejtszerű háló az egész Földet körülveszi, és a rácspontokban mért intenzitása nem sokkal marad el a föld alatti vízérsugárzások intenzitásától. A Hartmann-háló sűrűsége folytán főleg a szűk, modern lakásokban lehetetlen kikerülni az egyes rácspontokat, ezért ezek a kb. 30×30 centiméteres gócpontok számos betegség kialakulásának lehetnek az okai. A legveszélyesebbek azonban azok a helyek, ahol a Föld mágneses sávjai felszín alatti vízérrel kereszteződnek. Feltételezések szerint ezeknek a csomópontoknak nagy szerepük van a szklerózis multiplex kialakulásában. Sajnos ezzel nem merült ki a kártékony földsugárzások sora.

Egyébként a XX. század közepén Hernádi Mihály is felfedezte a Föld energiahálóját, amelyről 1950-ben értesítette a Magyar Tudományos Akadémiát. A „tudós testület” azonban válaszra sem méltatta a levelét. Így lett a dicsőség a német Hartmanné. A szakirodalom a dr. Ernst Hartmann kutató által megtalált globális rácshálón kívül nyilvántart egy másik hálózatrendszert is, a Curry-hálót. A felfedezőjéről, dr. Manfred Curryről[35] elnevezett háló rácsszélessége hozzá­vetőlegesen 4 méter. Ez azt jelenti, hogy minden második Hartmann-négyzetbe esik egy Curry-csomópont.

Aki hajlamos arra, hogy a földsugárzások egészségká­rosító hatását elbagatellizálja, a vele foglalkozókat pedig szélhámosnak tekintse, olvassa el Georg Otto: Földsugárzás és egészség című könyvét. Ennek a műnek a tárgyilagos hangneme, a logikus, tényfeltáró adatközlése sok embernek elvette már a viccelődő kedvét, és rádöbbentette őket arra, hogy mindenki az életével játszik, aki nem veszi komolyan a természetnek ezt az alattomos megnyilvánulását. A szerző „Elektroszmog” című könyvében a villamos áram egészségre gyakorolt káros hatásáról is részletes tájékoztatást kaphatunk. Évente több millió ember hal meg a világon a káros földsugárzások, valamint a nagyfeszültségű villamos távvezetékek okozta különböző betegségekben. Ez az esztelen áldozat csak akkor kerülhető el, ha az építészeti hatóságok mind az építkezés megkezdése, mind a beköltözés előtt előírják a kötelező geo­pa­to­ló­gi­ai felmérést. A föld­sugárzások egyébként nemcsak varázsvesszővel érzékelhetők. Erre a célra ma már egzakt eredményeket szolgáltató elektronikus műszereket is gyártanak. Ezekből a könyvekből megismerhetjük a dr. Aschof-féle vértesztet is. Ezzel a módszerrel egy csepp vérből megállapíthatók a kezdeti stádiumban levő betegségek, sőt korábbi betegségeink is kimutathatók vele.

Ma már egyre több országban ismerik fel a földsugárzások egészségre gyakorolt káros hatását, és megpróbálnak külön­böző módszerekkel védekezni ellene. A Hartmann- és Curry-sugárzás, valamint a föld alatti vízérkisugárzások elleni véde­lem módszere megegyezik, így az erre a célra szolgáló eszközök mindkét sugárzás ellen hatásosak. A legegyszerűbb és legbiztosabb védekezési módszer, ha a lakásunkat egy nagy gyakorlattal rendelkező geopatológussal illetve radiesztétá­val felméretjük, és az ágyunkat áttoljuk a sugárzásmentes zónába. Ha ez nem lehetséges, akkor egyéni védőeszközt is alkalmazhatunk. Földsugárzás-árnyékoló ágybetéteket, szőnyegeket, lepedőket helyezhetünk az ágy alá, amelyek különleges rétegezettségük folytán a káros sugárzások jelentős részét képesek elnyelni. Ukrán természetgyógyászok szárított csalánnal, páfránnyal és fagyönggyel tömött ágybetétet ajánlanak erre a célra. Ezeknek az eszközöknek a közös hátránya azonban, hogy egy éjszaka alatt telítődnek, így összehajtogatva naponta át kell helyezni őket a lakás egy sugárzásmentes zónájába. Ennél jobb megoldás a „lengő­gyűrű” felállítása. Pozícióhelyes elhelyezés esetén ez a nem túl drága készülék anélkül képes a helységben uralkodó mágneses sugárzást kioltani, hogy telítődne.

A káros földsugárzásokat a jövőben valószínűleg úgy fogjuk tökéletesen hatástalanítani, hogy a lakásokban pinceszinten elhelyezünk egy erős pozitív energiakisugárzó készüléket, amely eltaszítja, falakon kívül szorítja, illetve semlegesíti a földből kiáramló káros negatív sugárzásokat. A másik védekezési mód feltehetően az lesz, hogy az épület körül intenzív negatív energiakisu­gárzó eszközöket helyezünk el, amelyek magukhoz vonzzák az épület alatti negatív sugárzásokat. Ez a megoldás azonban csak egyedül álló házak esetén alkalmazható, mert az eltérített sugarak beszivárognának a szomszédos épüle­tekbe. A semlegesítő eszközök hátránya még, hogy szakszerűtlen elhelyezés esetén pozitív kisugárzásukkal károsan befolyásolhatják az egészségünket.

Nem kell ezzel a mellékhatással számolni a sugarak szétszórása esetén. Ennek legegyszerűbb módja, hogy legalább 100 db ing- és kabátgombot vászonzacskóba varrunk, és a Hartmann-csomó­pontba rakjuk. Az össze-vissza elhelyezkedő gombok mini domború tükörként viselkedve teljesen megzavarják a földsugárzások erőterét. Mellesleg ezt teszik az összekuszált szalmaszálak is. Nem véletlen, hogy a szalmazsákon alvó őseinknek jóval kevesebb bajuk volt a földsugárzásokkal, mint nekünk. (Manapság ezt a hatást kókuszmatraccal próbálják elérni. A kókuszdió külsején található rostszálak ugyanis szintén szétszórják a földsugárzást.) Nem lebecsülendő előnye volt még a szalmazsáknak, hogy nem atkásodott el. Mire ez megtörténhetett volna, az összetöredezett szalmát kicserélték. Az ágyak sugármentesítésének ugyancsak mellékhatásoktól mentes módja, hogy pinceszinten alárakunk egy 12 cm átmérőjű műanyag edényt. Beletöltünk kb. 1 centiméternyi vizet, és lefed­jük egy 30 cm átmérőjű sima krómnikkel lappal. Ez a sugárelhajlításon alapuló eszköz 1,5-2 méter magasságban már egy franciaágynak megfelelő méretű területet képes sugármentessé tenni.

A sugárelhajlítás jelenleg ismert leghatékonyabb és legegyszerűbb alak­zata a sugárzásvédő ék. Ezzel a 12×17 cm méretű találmánnyal, pinceszinten elhelyezve egy ikerházat is semlegesíthetünk. Működési mechanizmusánál fogva ezt az eszközt is csak szabadon álló épületeknél, vagy maximum sorházaknál alkalmazhatjuk, mivel a védett területen túl feltörő sugárpalást a szomszédos lakásokban sugárkárosodást okozna. Érdekes tulajdonsága ennek az elhajlítás után ismét függőlegesen felfelé áramló sugárfüggönynek, hogy elpusztítja a levegőben levő vírusokat és baktériumokat. A megfigyelések szerint a mágneses gyűrűn belül tartózkodó személyek szinte sohasem lesznek influenzásak. Ez a koncentrált szubatomi energiarészecskékből álló sugárpalást valószínűleg elriasztja a legyeket, szúnyogokat és egyéb rovarokat is, így a védett téren belül élők szinte abszolút nyugalmat élveznek.

Könnyen beszerezhetők, de csak rövid idejű védelmet nyújtanak a földsu­gárzások ellen a különféle héjas magvak. Közülük is leghatékonyabb a vad­gesztenye. Csekély súlyához képest igen nagy mennyiségű mágneses energiát képes magába fogadni, ezért már egy maréknyi mennyiség is elegendő ahhoz, hogy az ágy alá szórva megvédjen bennünket a földsugárzás káros hatásától. Néhány nap után azonban telítődnek, emiatt ki kell cserélni őket. Ezek után érthető, hogy miért hordtak szépapáink vadgesztenyét a nadrágzsebükben. Ily módon óvták magukat a Hartmann-háló okozta reumás fájdalmaktól. A kis hatékonyságú eszközök közül megemlíthető még a nyitott fém karperec, -gyűrű és -homlokpánt. Állandó használatuk azonban nem ajánlott, mert túltöltést okoznak, ami erős fejfájásban nyilvánul meg. Arra is legyünk tekintettel, hogy ezek az eszközök nem gyakorolnak mindenkire egyforma hatást. Sokak szer­vezete közömbösen viseltetik a „mágikus gyűrűkkel” szemben, de olyanok is vannak, akikre kifejezetten károsan hat. Kisebb zavarok esetén átmeneti megoldásként megpróbálkozhatunk a reikizéssel is. Amennyiben a jobb vagy a bal tenyerünket a fájós testrészre helyezzük, pótolhatjuk az elvesztett energiát, illetve kivonhatjuk a mágneses sugárzások okozta többletenergiát.

Bármennyire meglepő, földből kiáramló káros sugárzások ellen nem csupán fizikai eszközökkel lehet védekezni. Tudomá­nyos vizsgálatok szerint pszichés állapotunk jelentős hatást gyakorol a földsugárzásokra. A veszekedő, indulatos ember eltéríti, mintegy magába sűríti a körülötte levő Hartmann-vonalakat, ami még ingerlékenyebbé teszi. Ugyanez a jelenség tapasztalható a görcsösen, kapkodva síró személynél. Ezzel szemben a kedves becéző szavak, illetve a szeretetteljes érintés gyengíti a földsugárzásokat. Még ennél is nagyobb csodára képes a szeretetteli pillantás. A tekintet átható ereje, vagyis két lélek egymás közötti közvetlen kommunikációja teljes mértékben legerjeszti a köztük levő összes Hartmann-sugárzást, bármekkora távolságra legyenek egymástól a találkozó szempárok. Az sem titok többé, hogy miért tudjuk olyan elmélyülten élvezni a zenét. A vizsgálatok egyértel­műen kimutatták, hogy azt a helyiséget, ahol valaki áhítattal zenét hallgat, elhagyják a földsugárzások. Ez bizonyos fokig magyarázatot ad a zene gyógyító hatására is. Ez a jelenség azonban csak a kiegyensúlyozott hangzásvilágú klasszikus zeneművek és örökzöld dalla­mok hallgatásakor lép fel. Korunk dübörgő popzenéje éppen ellenkezőleg hat. Felerősíti, megsokszorozza a káros hatásokat olyannyira, hogy egy idő után félelmet ébreszt, nyugtalanságot és haragot kelt. Hosszú távon pesszimizmust és lelki szorongást is okozhat.

Sajnos a pozitív megnyilvánulások mind ritkábban nyer­nek teret az életünkben. Az emberiség fennmaradását fenyegető globális válság, valamint a megélhetésért folytatott mindennapi hajsza egyre idegesebbé tesz bennünket. Ennek következtében elveszítjük a türelmünket, és a mások iránt érzett szeretetünket. Így mind inkább érvényesülni tudnak a munka- és lakóhelyünkön uralkodó káros sugárzások, visel­kedésünkkel már nem tudjuk semlegesíteni őket. A földsu­gárzások zavartalan megnyilvánulása, vagy túlfeszített idegállapotunkban való magunkhoz vonzása aztán különböző betegségekhez vezet.

Amennyiben Hartmann- vagy Curry-csomópontban van valakinek az ágya, akkor többnyire nem alakul ki krónikus betegség, hanem csak tartós rosszullét (étvágytalanság, gyomorpanaszok, fáradtságérzet, neuraszténia, koncentrációs zavarok, álmatlanság, vagy heves szívdobogás és hirtelen vérnyomásváltozás) tapasztalható. A legtöbbször azonban fejfájás, szédülés, émelygés, hányinger, fülzúgás, kéz- és lábzsibbadás, illetve rossz közérzet, nyugtalanság, ingerlékenység vagy depresszió lép fel. Ez azért van, mert ez a sugárzás viszonylag gyenge, így az éjszaka lemerült meridián nappal (az ágy elhagyása után) újratöltődik. Így csak azt észleljük, hogy valamely szervünk illetve testrészünk tartósan fáj, vagy úgy érezzük magunkat, mint akibe csak „hálni jár a lélek”. Mellesleg hasonló hatást gyakorol ránk az elektroszmog is. A legbiztosabb jele ennek a fajta betegségnek, hogy amikor néhány hétre szabadságra vagy kül­földre megyünk minden panaszunk megszűnik, visszatérésünk után azonban pár nap múlva kiújul a „nyavalyánk”. A legtöbb emberben fel sem merül, hogy a szabadság alatti elutazás nem pusztán a levegőváltozás miatt gyakorol ránk előnyös hatást, hanem azért is, mert ilyenkor magunk mögött hagyjuk otthonunk és munkahelyünk megszokott vízér- Curry- és Hartmann-sugár­zásait. Természetesen az új környezetünk sem mentes a káros kisugárzásoktól, de ezek többnyire máshol, más testrészünkre gyakorolnak hatást, így nem egy esetben előfordul az is, hogy a túltöltődött meridiánjainkból vonnak el energiát. Ennek következtében korábbi panaszaink megszűnésén kívül még jelentős közérzetjavulás is felléphet.

Mivel az utazás alatt igen sok vízér felett haladunk el, szer­ve­zetünkre szinte záporoznak a különböző intenzitású és frekvenciájú energiaimpulzusok. Ezek oly mértékben meg­mozgatják a meridiánjainkban áramló energiát, hogy koráb­ban pangó szerveink működése normalizálódik. Ennek leg­gya­koribb megnyilvánulási formája, hogy bélrendszerünk működése újra beindul, melynek következtében megjön az étvágyunk, vagy megszűnik krónikus székrekedésünk. Sok esetben tapasztalható a migrén, a fejfájás vagy egyéb rejtélyes panaszok elmúlása is. A környezetváltozás tehát minden em­ber számára igen fontos, nagy hibát követ el az, aki a sza­­bad­­ságát otthon, a megszokott tartózkodási helyén tölti. A pénz­hiányra való hivatkozás nem lehet valós indoka az otthonma­radásnak, hiszen a hátizsákos turizmus, vagy a város környéki kirándulás lehetősége minden ember számára adott, így csak elhatározás kérdése, hogy mindazon előnyös hatá­sokban részünk legyen, amelyek szűk környezetünk elhagyá­sával járnak.

Az állatok rendkívül érzékenyen reagálnak a koncentrált energiasugár­zásra. A macska pl. nagyon szereti az ilyen ener­gia­zónát, a kutya és a legtöbb állat viszont rettenetesen fél tőle. Ennek tudható be, hogy az állatok, de különö­sen a patkányok már órákkal a kitörés előtt érzékelik a földrengé­seket, intenzíven reagálnak a föld mélyéből feltörő magma energiakisugárzására. Egyébként az állatok közül a kígyók a legérzékenyebbek a földrengések, az egymásnak feszülő kéreglemezek által keltett mágneses sugárzásra. Már 5 nappal korábban megérzik a közelgő katasztrófát. Földrengésveszély esetén még a téli álmukat alvó kígyók is előbújnak a föld alatti odvaikból. Röviddel a rengés előtt a háziállatok megvadulnak, a sertések és a szarvasmarhák fejvesztve menekülnek. A tyúkok riadtan verdesnek a szárnyaikkal, és nem hajlandóak visszamenni az ólba. Kínában annyira komolyan veszik ezt a figyelmeztetést, hogy 1973. február 4-én kiürítették Haicseng városát. Nem sokkal ezután a Richter-skála szerint 7,3 erősségű földrengés rázta meg a települést. A házak fele összeomlott.

Újabban a kínai földrengéskutató intézet bekameráztatta a kígyótenyésztő telepeket, és így szinte százszázalékos előrejelzésre képesek. Sokan azonban nem veszik komolyan ezeket a figyelmeztetéseket. Időnként a politika is beleszól a szükséges intézkedések megtételébe. Pedig a 2008 nyarán bekövetkezett kínai földrengés során is bebizonyosodott, hogy az állatok szinte százszázalékos biztonsággal megérzik a közelgő katasztrófát. A Szecsuan tartományt romba döntő földmozgás előtt több ezer varangyos béka és hatalmas lepkerajok menekültek el a környékről. A mit sem sejtő emberek azonban nem mozdultak. Az eredmény több mint 63 ezer halott és közel 24 ezer ember eltűnt. Ennek a Richter-skála szerint  7,9 erősségű rengésnek a valószínűségét külföldi szakértők is megjósolták, de a kínai kormány a műszeres mérésekkel sem törődött. A politikusok a pekingi olimpia előkészületeivel voltak elfoglalva, és nem akartak pánikot kelteni, hátha ezzel elriasztják a külföldi sportolókat a Kínába utazástól.

Leg­egyértelműbb bizonyítéka az állatok energiaérzékenységének, amikor pl. egy kutyát telepor­tációs kísérletnek vetünk alá. A teleportáció előfeltétele a koncentrált energiamező. A sűrűsödő ener­giakvantumok viszont olyan iszonyatos félelmet váltanak ki az állatból, hogy még napokkal az „áttelepítés” után is levert lesz tőle. Hasonló pánikot vált ki az állatokból az UFO-kból kiáramló szub­atomi energiasugárzás. A környezetben általuk észlelt energiahullá­mokhoz képest ez a sugárzás annyira intenzív, hogy már akkor reagálnak rá, amikor a repülő csészealj még nem is látható. Közeledtükre a kutyák rémült vinnyo­gásba, a lovak szinte sikoltozó nyihogásba, a tehenek pedig soha nem hallott üvöltésbe kezdenek.

A szakirodalom ennél különösebb reakciókat is feljegy­zett. Kanadában néhány gyerek a Vancou­ver[36] melletti erdő szélén játszott egy macskával. Egy­szer csak távoli zúgást hallottak, de nem ezen lepődtek meg, hanem az állat szokatlan viselkedésén. A felettük elhaladó UFO hatására a cica előbb mene­külni akart, majd váratlanul megtorpant, és a földre vetette magát, mintha elpusztult volna. Ezzel az állatvilágból jól ismert viselkedési formával pró­bálta az ismeretlen ellenfelet megtéveszteni. Ennél sokkal rosszabb megoldást választott egy olaszországi kiskutya, amely az általa még soha nem tapasztalt stressz hatására előbb ugatni kezdett, majd körbe-körbe forgott, végül kimúlt az emberek szeme láttára. Az állatok kollektív öngyilkosságára is számos példa akad. Franciaországban egy békésen legelésző csordát annyira megijesztett a fölöttük elhúzó repülő csészealj, hogy a marhák vad rémületükben nekiszaladtak a közeli folyónak, és közülük sokan a vízbe fulladtak. 10 évvel később Annecy[37] városában 50 tehénből álló csordát riasztott meg egy leszálló UFO. Az állatok a közeli szakadék felé rohantak és közülük 36 jószág belezuhant a 20 méteres mélységbe. Páni félel­mükben a maradék 14 is utánuk ugrott, de ők életben maradtak, mert társaik puha testére zuhantak.

Az állatokat a környezeti energiakisugárzások nem csupán a tájékozódásban, és a vészhelyzetek felismerésében segítik, hanem más tevékenységüket is jelentő­sen megkönnyítik. Ha pl. megbetegszenek, akkor sokak szerint „ösztönösen” keresik azokat a gyógynövényeket, amelyek gyógyulást hoznak számukra. Valójában azonban a növények auráját észlelik, és megérzik hogy mely gyógy­növények azok, melyeknek az energiakisugárzása képes helyreállítani meri­diánjaik felbomlott energiaegyensúlyát. A legtöbb állat különösen érzékeny a víz energiakisugárzására. Szárazság idején az elefántok még a föld alatt is megtalálják a rejtett vízforrásokat, és agyaraikkal kiássák a legeldugottabb zugokban rejlő pocsolyákat is.

A föld alatti vízér különösen erős vonzerőt gyakorol a villámra. Azok az emberek is magukhoz vonzzák az „ég nyilait”, akiknek a testében az átlagosnál több Yin energia halmozódott fel. 1918-ban egy floridai csatatéren villám­csapás érte J. Summerford[38] kanadai őrnagyot. A katonatiszt leesett a lováról, és elájult. Néhány hét múlva súlyos sérülései miatt leszerelték. Hat év után Vancouverben, halászás közben csapott bele a villám. 1930-ban háromszor sújtotta az istennyila. A harmadik villámcsapás megbénította. Az őrnagy 1932-ben halt meg Vancouverben. A természet haragja még a sírban sem hagyta nyugton, ugyanis két év múlva a sírkövét megrepesztette egy villámcsapás. Nőknél sem ritka ez a jelenség. A Mississippi állambeli Betty Jo Hudsont[39] már gyerekkorában több villámcsapás érte. Ezek hol a fején, hol a kezén okoztak fájdalmas sérüléseket, de mindegyiket túlélte. Nem segített a fedezékbe húzódás sem. Ha éppen nem tartózkodott a szabadban, a szülői házat érte sorozatos villámcsapás. Az otthona már kevésbé viselte el a megpróbáltatásokat. Az 1957-es villámcsapás véglegesen tönkretette. A jelenség férjhez menetele után is folytatódott. A Chapel[40] városkában épített házukba többször belevágott a villám. Egyik alkalommal a kutyájuk is elpusztult, és a villám mély barázdát szántott az udvarukban. A három legnagyobb villámcsapás a szomszéd épületeket is megrongálta.

Élő villámhárítóként tartják számon a virginiai Waynesborow[41]-ban élő nyugdíjas erdészt. Ray Cleveland Sulliwanba[42] 36 év alatt 7-szer csapott bele a villám, de mindegyiket megúszta kisebb sérülésekkel. Először csak a nagylábujját veszítette el, másodszor pedig a szemöldöke perzselődött meg, amikor a mezőn telibe találta egy hatalmas villámcsapás. A harmadik csapás a bal vállán égette meg. Negyedszer lángra lobbant a haja. Ezt követően egy kanna vizet tartott magánál az autójában. Szükség is volt rá, mert 1973-ban vezetés közben csapott le rá egy alacsony felhőből a villám, és ismét felgyújtotta a haját. Utána 3 méterre kirepítette a kocsijából, végigfutott a lábán, és lelökte róla a cipőjét. Szerencsére nem vesztette el az eszméletét. Rögtön magára öntötte a vizet, így nem szenvedett égési sérüléseket. A hatodik villámcsapásban a bokája sérült meg, a hetedik pedig horgászás közben érte. Ezúttal olyan súlyosan megégett a mellkasa, hogy kórházba kellett szállítani. Ezt is túlélte. A természettől elszenvedett üldözés azonban annyira megviselte az idegeit, hogy 71 éves korában golyót röpített a fejébe. A vízerekre ültetett fák is rendkívüli mértékben vonzzák a villámot. Aki az eső elől ilyen fa alá húzódik, annak nem sok reménye van a túlélésre. A fokozottan koncentrált energia nem csak a fát égeti szénné, hanem a környékén levőket is megöli. 2004-ben Kurt Nielsen dán gazda 85 tehene közül 31-et pusztított el egyetlen villámcsapás. A tehenek egy fa alatt kerestek menedéket a vihar elől, amikor közéjük csapott a villám.

A madarak közül a gólya kerüli leginkább a Yin energia­kisugárzá­sokat. Talán ennek tudható be, hogy a népi hagyo­mány szerint abba a házba, ­amelynek kéményén fészket rak a gólya, soha nem fog belevágni a villám. Egy másik népi megfigyelés szerint ott kell kutat ásni, ahol a szarka fészkel, mivel a madarak közül csak a szarka szereti az intenzív Yin energiakisugárzást, ezért előszeretettel telepszik vízfolyások kereszteződése fölé. A szarkához hasonlóan a kígyók is kedvelik a sugárhatás alatt álló helyeket. Ha kígyót vagy siklót látunk karikába gömbölyödve a napon sütkérezni, akár kutat is áshatunk azon a helyen, mert biztosan vízérre bukkanunk. Egyes rovarok közöttük a méhek szintén kedvelik a föld sugárzó zónáit. A legtöbb méhész ezért föld alatti vízfolyások fölé telepíti kaptárait, 40%-kal növelve ezzel a méztermelést. Arra azonban ügyelni kell, hogy a pihenési idő alatt a kaptárakat sugármentes helyen kell tárolni. Ellenkező esetben a méhek a hideg idő beköszönte után is idegesen röpködnek, csípnek, „gyűjtik a mézet”.

Ugyancsak nagyon szeretik az ingersávokat a hangyák, emiatt az ősi Kínában olyan helyre, ahol hangyák telepedtek le sohasem építettek házat. Sajnos a földből kiáramló koncentrált negatív energiasugárzás elősegíti a mikrobák (vírusok, baktériumok, gombák) szaporodását is. Az erdei vadak vi­szont egyáltalán nem kedvelik ezeket az ingersávokat. A vadászok megfigyelték, hogy az állatok vonulásakor a csapás bizonyos helyein a nyomok megsza­kadnak, és azután néhány méterrel odébb foly­tatódnak. Semmi látható akadály nincs ezeken a helyeken, ami a vadakat ugrásra kényszerítené, mégis mindegyikük ugyanott rugaszkodik el a talajtól, hogy minél hamarabb túljusson a veszélyes zónán.

A növényekre az informatív energiasugárzásokon kívül a homogén sugár­zások is érdekes módon hatnak. Erős homogén energiabesugárzás esetén a magvak csírázása jelentős mértékben felgyorsul, a növények pedig dússá, bujává válnak. Termésük nagysága többszörösen meghaladja a normális méretet, ízük azonban egy bizonyos növekedési határon túl már többnyire élvezhe­tetlen. Úgy látszik, csodára még a szubatomi energiasugárzások sem képesek. Vannak azonban olyan növények is, amelyekre kifejezetten rossz hatással van a föld alatti energiakisugárzás. Ilyen növények termesztése esetén a sugárzó helye­ken csak gyengén fejlett, csenevész példányok találhatók. Jellemző rájuk, hogy idő előtt elsárgulnak, termésük pedig kirepedezik. A vizuális jelek alapján ­sokan tévesen hiszik azt, hogy ezeken a földsávokon alacsonyabb a talaj tápanyagtartalma. Ilyen esetekben a kiskerttulajdonosok akkor járnak el a legcélszerűbben, ha a kritikus helyeken babot termesztenek, mivel a zöldségek közül a bab tűri legjobban az energiakisugárzást. A másik megoldás a gyógynövénytermesztés. A gyógyfüvek ugyanis általában igénylik az erős földsu­gárzást. Minél intenzívebb energiasugárzásnak vannak kitéve, annál maga­sabb a hatóanyag-tartalmuk. Különösen vonatkozik ez a csalánra és a mezei pásztortáskára.

A legtöbb gyümölcsfára szintén rossz hatással van a föld mélyéből kiáramló koncentrált energiasugárzás. A vízér fölé ültetett fák törzsén fagyásra emlékeztető repedések, rákos daganatok keletkeznek, és pár év alatt kiszáradnak. Ezen a téren legérzékenyebbek a barackfák. Jól bírja azonban a földsugárzást a fűzfa és a tölgyfa. Ha nem túl erős a sugárzás, akkor gyakori jelenség az elhajlás is. Azok a fák, amelyek nem kedvelik a földsugárzást, sokszor úgy védekeznek ez ellen, hogy növekedés közben a törzsüket ferdén elhajlítják, és csak azután kezdenek függőleges növekedésbe, amikor a lombozatuk kikerül a föld alatti vízér zónájából. Olyan növények is vannak, amelyek nem csak jól érzik magukat ezeken a helyeken, hanem képesek semlegesíteni a sugárzónákat. A vízfolyásokra ültetett néhány páfrány pl. a kevésbé intenzív sugárzást teljesen meg tudja szüntetni.

A növényekre a földből kiáramló energiasugárzásokon kívül az egymásból kiáramló sugárzások is hatnak. A ker­tészek már régóta tudják, hogy vannak növények, amelyek kölcsönösen nem viselik el egymás közelségét, míg más növények nagyon jól érzik magukat egymás mellett. Az ok a növények különböző frekvenciájú egymást kiegészítő, vagy egymással nem harmonizáló ener­gia­kisu­gárzásában, és a levegőre gyakorolt ionizáló képességükben, vagyis a körü­löttük uralkodó mikroklíma jellegében rejlik. A gyümölcsfák pl. általában pozitívan ionizálják a körülöttük lévő levegőmolekulákat, míg az örökzöld dísznövények az ember közérzetére is igen jótékonyan ható negatív ionokat állítanak elő. Ezek a hatások fékezik vagy ösztönzik az egyes magvak csíraképességét, így ennek a jelenségnek a kihasználásával igen eredményesen védekezhetünk a gyomnövények, és a növényi kártevők ellen. Tulajdonképpen ezen az elven alapul a biokertészet is, és többek között ezek a fizikai hatások teszik lehetővé, hogy permet-, azaz vegyszermentes növényeket, gyümölcsöket ter­meszthessünk. Azt hogy az egyes növények közül melyek tekinthetők jó szomszédoknak és rossz társaknak Könczey Réka és S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz című könyvéből részletesen is megtud­hatjuk. Ezen túlmenően megismerhetjük ebből a műből az egyes növényi kártevők elleni természetes védekezés, a környezetet nem károsító permetszerek előállítási módját. Beszerezhető az Öko­szol­gá­lat Alapítványnál. Címük: 1054. Budapest, Vadász u. 29. Tel: 06-80-269 446. (Belföldről ingyen hívható.)

A biokertészet lehetőségeinek kimeríthetetlenségét bizo­nyítja egy misztikus jelenség is. Anglia dél-nyugati partjainál elterülő Scilly[43]-szigeteken megfigyelték, hogy az egyik nár­cisz­fajta két hónappal korábban virágzik, ha a termesztéséhez szükséges földterületet ötszög alakban jelölik ki. A föld­művelésügyi minisztérium szakértője megállapította, hogy az ötszög puszta kijelölésével az alakzaton belüli talajon 2 °C-os hőmérsékletemelkedés idézhető elő. Ehhez a művelethez 5 db bot egyszerű földbe szúrása is elegendő. Ha az ötszöget kétszer vagy háromszor jelölik ki, a talaj hőmérsékletét fokozatosan 5-6 °C-kal lehet emelni. Sajnos nem folytattak szakértői vizsgálatokat annak megállapítása érdekében, hogy ezt a különös hatást ennek a geometriai alakzatnak a szubatomi energiakisugárzása okozza, vagy szerepet játszik benne vala­milyen geomágneses anomália is, ami erre a területre jellemző.

Egyébként ma már komoly kutatások folynak ezen a téren. A tudósok korábban azért nem foglalkoztak ezekkel az erőkel, mert nem tudták mérni őket. Az utóbbi években kifejlesztett korszerű műszerek azonban képesek a rendkívül alacsony intenzitású mágneses sugárzásokat is érzékelni. Ezek segítségével a grazi Biorezonanciás és Bioenergetikai Intézet fizikusokból és mérnökökből álló kutatócsoportja 10 éve tanulmányozza a földsugárzásokat. Tapasztalataik alapján dr. Noemi Kempe fizikus kijelentette, hogy: „Ezek az erők, illetve erővonalak speciális térbeli mágneses mezők, illetve azok bonyolult struktúrái. A Föld egészét felölelő mágnesesség lokális változásai, amelyeket geológiai folyamatok, illetve vízerek idéznek elő. Ezek a változások igen csekély mértékűek, de az élőlények szervezete érzékenyen reagál rájuk. A reakció elsősorban a szervezet bioenergia-egyensúlyának változásaiban észlehető. A geomágneses mezők szervezetünkre gyakorolt hatása további kutatásokat igényel. Ami pillanatnyilag biztosra vehető, hogy a vízerek megzavarják szervezetünk homeosztázisát (a szervezet belső állapotának állandóságát biztosító élettani folyamatok összességét), tehát káros hatásúak. Ezzel szemben a pozitív energiájú helyek frissítő, éltető, ener­geti­záló hatásúak. A kelták nagyon sokat tudhattak ezekről a helyekről, mert az általuk épített szentélyek mindegyike ilyen kedvező energiájú helyeken épült.

Az emberi test mágneses térerőváltozásokkal szembeni érzékenysége azzal magyarázható, hogy 70%-a víz. Ez az anyag pedig nagyon érzékenyen reagál a mágnesességre. Szervezetünk érzékenységét tovább növelik a vörösvértestek, melyeknek a közepében vasatom helyezkedik el. Ezt a nagyfokú érzékenységet az utóbbi évtizedek civilizációs ártalmai alaposan lerontották. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a bennünket körülvevő természetes információs mezőt teljesen elszennyeztük, a pozitív rezgéseket elektromos és elektromágneses sugárzásokkal elnyomtuk.” A grazi kutatóintézet munkatársai módszeresen ellenőriznek minden olyan terméket, amelyek gyártói azt állítják, hogy védő hatásúak. Közöttük nem egy abszolút hatástalan. A kutatók is kifejlesztettek ilyen jellegű eszközöket. A legjobb hatásfokúnak a porított, összesajtolt ásványokból készültek bizonyultak. Ezek úgy működnek, mint egy információcsomag, amely segít a szervezetnek fenntartani a homeosztázi­sát, és ellensúlyozzák a káros térenergia hatásait. Hatósugaruk néhány méter.

Ezzel a jelenséggel rokon a különböző formájú tárgyak által kibocsátott energiasugárzás. Mint tudjuk, az élettelen tárgyaknak is van aurájuk. Normál körülmények között ez az energiakisugárzás olyan gyenge, hogy számottevő hatást nem gya­korol ránk. Vannak azonban olyan geometriai formák, amelyekből a formahullámok koncentráltan áramlanak ki. Ilyenek az egymást de­rékszögben keresztező vonalak, vagy térbeli tárgyaknál a külön­böző szögű élek, és a homorú kiképzés. Kifejezetten erős sugárzást bo­csátanak ki magukból a mágikus tárgyak. Ezek közül legismertebb az óegyiptomi sírokból elő­került „Nílus kulcs”. A füles kereszthez ha­sonló tulajdonságokkal bír a görög „Ф ” betűre emlé­keztető idom is. Amennyiben egy réz vagy vas­gyűrűt azonos anyag­ból készített rúdra erő­sítünk úgy, hogy az elfektetett gyűrű a rúd végén szim­metrikusan he­lyez­kedjen el, akkor egy har­mo­nikus, káros suga­rakat semlegesítő eszközt kapunk. Ez a hatás azonban csak megfele­lő tájolás ese­tén indul meg. Ha a nyakunkban vagy a ruhán­kon, kitűzőként vi­seljük, úgy kell elhe­lyezni, hogy a szára lefelé néz­zen. Amennyiben vízszintesen (pl. a szobánk­ban) hasz­náljuk, akkor oly módon kell tájolni, hogy a szára pontosan az Északi mágneses sark felé irányuljon.

Jótékony helyett kifejezetten káros formahullá­mokat kapunk, ha a gyűrűt kettévágjuk, és ezt az eszközt úgy szereljük össze, hogy a félkörök hát­tal illeszkedjenek a rúdhoz. Ennek a cirill „Жbe­tű­höz hasonló alakzatnak a közelében nyugtalan­ság, álmatlanság lesz úrrá rajtunk, és nagyon ha­mar megbetegszünk. Az összetett geometriai alak­zatok is erőteljes energiahullámokat bocsátanak ki magukból. A szimmetrikus formák kedvezően befolyá­solják az élővilág egyensúlyi állapotát, az aszim­met­rikus formák viszont ártó energiákat szabadíta­nak fel. Ismert jelen­ség, hogy a homorú tükör összegyűjti, fókuszálja a fénysuga­rakat. A megfigyelések szerint ez a mág­neses sugárzások ese­tén is igaz, ezért ne tartózkodjunk homorú tárgyak tengelyében, és főleg ne a fókuszpontjában.

A káros hullámokat kibocsátó formasugárzók előzőleg említett változata csak véletlenül, egy helytelenül kialakított virágtartó, vagy más kovácsoltvas dísztárgy révén kerülhet a lakásba. Minden háztartásban megtalálhatók azonban a kártékony sugárforrásoknak egy kevésbé veszélyes, de jóval gyakoribb formája, a hengeres testek. Amennyiben páros számban találhatók a helyiségben, akkor a kisugárzásuk legerjeszti egymást; páratlan számban, egy sorban elrendeződve viszont fokozott gerjesztés lép fel. Ennek a többnyire palackok, befőttesüvegek, lábasok, fazekak formájában megnyilvánuló idomnak az egészségkárosító kisugárzása akkor válik igazán érzékelhetővé, ha néhány centi­méternyi víz vagy más folyadék is található benne. A gondot nem a víz ­okozza, mivel a víz magához vonzza a földsugárzást, így jelenléte akár hasznos is lehetne. A baj az, hogy az edényben levő folyadék fenéktükre, valamint a folyadékfelszín által alkotott felső tükör között turbulencia alakul ki, melynek következtében a víz a magába gyűjtött mágneses sugarakat felerősítve kisu­gározza magából. Ez a sugárzás túlnyomórészt felfelé irányul, de ha a fenéktükör és a folyadékfelszín valamilyen szöget zár be egymással, akkor a kisugár­zás ferde irányú lesz. Megszűnik azonban ez a jelenség, ha a félig kiürített palackot elfektetjük. A másik megoldás, hogy valamilyen tárgyat (pl. egy rézgyűrűt, rézkarikát) teszünk az edény aljába. Ezzel megtörik az alsó tükör reflektáló hatása, ami meggátolja a turbulencia kialakulását a két folyadékfelület között. Mindezekre nincs szükség, ha a palack tele van. Ez esetben ugyanis az összeszűkülő nyakrész megszünteti a felső folyadéktükröt. Nem érvényesül ez a hatás a korábban gyártott benyomott fenekű palackoknál sem.

Ez a jelenség magyarázatot ad a vízérsugárzás kialakulására is. A föld mélyén található vízerek ugyanis nem csőszerűen folynak, hanem ugyanúgy, ahogy a felszíni folyók. A legtöbb folyó medre lapos, és felette párhuzamosan helyezkedik el a víztömeg felszíne. Csupán a folyómeder partjai lejtősek, ami azt eredményezi, hogy a turbulencia szempontjából ideális négyszög keresztmetszet trapézzá torzul. Ennek a feje tetejére állított trapéznak az alja azonban továbbra is párhuzamos marad a vízfelszínnel, így létrejön az a sajátos hatás, melynek következtében a két felület közötti víztömeg magához vonzza a környezetből kiáramló mágneses sugarakat. Ennek koncentrált kisugárzása azonban ez esetben nem történik meg, mivel a turbulencia kialakulását a felső víztükör megtörése is megakadályozhatja. Egy szabadban levő vízfelület ese­tén ez elkerülhetetlenül létrejön, hiszen a szél állandóan hullámokat kelt rajta, és a víz színén úszó tárgyak is lehetetlenné teszik a tükörsima felület kialakulását.

Mindezen zavarok nem érvényesülnek a föld alatt. Vízerek esetén a hatást fokozza a víz által simára koptatott fenék is. Ez azért jön létre, mert a föld mélyén levő kőzetek általában keményebbek, mint a felszíni folyók laza, homokos medre. A sugárzás erőssége a vízoszlop magasságától, felülete pedig az alsó víztükör szélességétől függ. Intenzitására nincs számottevő hatással a víz áramlási sebessége, sőt a kisugárzás álló folyadékoszlop esetén a legerősebb, mivel a felső víztükör ekkor a legsimább. A víz lassú áramlása viszont nagy való­színűséggel hatást gyakorol a kisugárzott energiahullám frekvenciaspektrumára, ami döntően befolyásolja, hogy a sugárzás milyen betegséget vált ki a szervezetben.

Egy rendkívül erős homogén energiabehatás következ­ménye az ár-apály jelenség, amely a hozzánk meglehetősen közel álló nagy tömegű Hold gravi­tációs vonzásának tudható be. A Hold azonban az élettelen anyagokon kívül az élőlényekre is hatást gyakorol. A népi megfigyelés szerint azokat a gyógynövényeket, amelyeknek a leveleit, illetve virágját hasznosítjuk, legjobb teleholdkor szedni, mert ilyenkor a Hold vonzóhatása következtében a növényi nedvek nagy része a szárba húzódik. Ennek megfelelően újhold idején célszerű azokat a gyógynövényeket begyűjteni, amelyeknek a gyökerét hasznosítjuk. Ugyanezen okok miatt azokat a növényeket, amelyek a föld felszíne felett hozzák a termé­süket, holdtölte idején; azokat pedig, amelyeknek a földben fejlődik ki a termésük, a holdfogyatkozás időtartama alatt kell kiültetni. Ezt a hatást tovább növeli a Napból kiáramló gravitációs energiasugárzás is. Ezért a természetgyógyászok szerint a gyógynövények hatóereje akkor a legnagyobb, ha délben vagy koradélután végezzük a begyűjtést. Ez a módszer természete­sen csak abban az esetben követendő, ha a növény szárát, levelét, vagy a virágját kívánjuk hasznosítani. Amennyiben a gyökerére van szükségünk, ennek legoptimálisabb begyűjtési időpontja éjfélkor van.

A növények telepítésénél is célszerű figyelembe venni a Hold állását. A fogyó hold idején ültetett növénynek erős gyökerei lesznek. A növekvő holdnál vetett magok elgazosodnak, míg az újhold vetése kitűnő termést hoz. A haszonállat-tartásnál sem árt figyelembe venni a holdjárást. A növekvő holdnál megtermékenyített állatok erős, egészséges utódokat hoznak világra. Az őskorban ezek az ismeretek még hozzá tartoztak a mindennapjainkhoz, mivel akkoriban nem volt más módja a gyógyításnak. Mára azonban elfelejtődtek, mert a természetes hatóanyagokat szintetikus vegyszerekkel helyettesítjük. Ma már csak egyes népmesei motívumok őrzik ezeknek a szabályoknak a jelentőségét. Pl.: „Menj el teliholdkor a hetedik hegyen túlra, ásd ki éjfélkor a csodagyökeret, vidd haza, és áz­tasd forró vízbe.” Ezek a történetek bizonyítják, hogy az ősi népi gyógyászat csodákra is képes volt. Ez a lehetőség számunkra is fennáll, csak élni kell vele. (Nálunk az „Ideál” című folyóirat közöl rész­letes vetési és betakarítási naptárt 1 hónapra előre. Ha holdfázisokra bontott naptárra van szüksé­günk, azt az „Elixír” maga­zinban találhatjuk meg, negyedévenként előre megadva. A Természetgyógyász Magazin januári számához pedig egész évre szóló falinaptárt mellékelnek a holdfázisokról, de egyes asztali naptárakban is feltüntetik a Hold járását.)

Hosszas megfigyelések alapján újabban összefüggéseket fedeztek fel a növények élettevékenysége, és a sziderikus holdritmusok között is. Pl. ha a Hold a Bika, a Szűz vagy a Bak jegyében áll, az kedvez a gyökérképződésének, vagyis ezek az ültetés napjai. A „levélnapok” azok, amikor a Hold a Rák, a Skorpió vagy a Halak jegyében áll. Ilyenkor különösen jól növekednek a levelek és a hajtások. Az Ikrek, a Mérleg és a Vízöntő csillagképben álló Hold a virágzást; a Kos, az Oroszlán és a Nyilas pedig a termés, a gyümölcs beérését ösztönzi. Az állatöv jegyeivel kombinált részletes holdnaptárhoz a „Természetgyógyász magazin” asztrológiai rovatából juthatunk hozzá, az esedékes hónapra megadva. Mellesleg a sziderikus holdritmusok nem csak a növények fejlődésére, hanem az emberi tevékenységre is kihatnak. A Természetgyógyász magazin részletesen leírja azt is, hogy mikor, mit érdemes csinálni. Ez a lista folyamatosan bővül. Általános szabályként elmondható, hogy amit meg akarunk teremteni a szervezetünkben, azt növekvő; amitől viszont szabadulni szeretnénk, azt fogyó holdnál tegyük.

A homogén kisugárzások intenzitása és frekvenciája nagymértékben függ a tárgy méretétől, színétől és egyéb fizikai jellemzőitől. Ezt látszik alátámasztani a bőrlátás jelensége is. Mint ismeretes, a bőrlátók olyan ritka képességű személyek, akik az ujjaik vagy egyéb testrészeik ideg­sejtjeinek rendkívüli érzé­kenysége folytán érintés útján is képesek érzékelni az energiakisugárzást, és a sugárzás jellege alapján következtetni tudnak a tárgy színére és alakjára. Ezek az emberek eltérő alapon, eltérő színű betűket letakart álla­potban is könnyen elolvasnak. A velük végzett laborató­riumi kí­sérletek során kiderült, hogy gumikesztyűben, sőt infravörös fényben is képesek felismerni a színeket. Egy angol festőművész esetében a kézlátás oly mértékben kifejlődött, hogy vaksága ellenére nagyméretű színes képeket is képes készíteni. Andrew Thorpe[44] festményein nem otromba krikszkrakszok láthatók, hanem ágaskodó lovakon ülő keresztes lovagok, és mögöttük részletesen kidolgozott vadregényes hegyvidéki tájak. A bőr rendkívüli képességei nem korlátozódnak a fény- és színérzékelésre. Egy olasz lány azon túlmenően, hogy a fülével látott, az állával és a sarkával szagolni tudott. A természetben előforduló energiasugárzásokat nem csupán érzékelni, de néha kísérő jelenségek formájában látni is lehet.

Pusztító erejű földrengések előtt nem egyszer sarki fényhez hasonló fényjelenségek figyelhetők meg az égen. Ezek a földrengésfények a légköri ionizáció következtében jönnek létre, melynek közvetlen kiváltó oka a föld mélyéből kiáramló intenzív szubatomi energiasugárzás. 1976 nyarán a kínai Tangsan lakói is különös fényvillanásokat láttak az égbolton. Másnap egy 7,8-as magnitúdójú földrengés romba döntötte a várost, és 240 ezer ember lelte halálát az épületek alatt. Az 1755-ös lisszaboni földrengés során is „az eget villámok fénye világította meg”. A Richter-skála szerint 8,7-es erősségű földrengés 70 ezer ember halálát okozta. A villámok által létrehozott fényjelenségekhez hasonlították a földből kiáramló intenzív energiahullámok levegőmolekulákra gyakorolt ionizáló hatását. 1969-ben Japánban le is fényképezték ezt a sajátos jelenséget. Némelyik képen vörös sávok, másokon kékes fény látszott. 1999-ben az Izmit városát ért földrengés előesté­jén a török tévé egy fénygömbszerű jelenséget mutatott be. A törésvonalakból kisugárzódó mágneses hullámok olyan erősek, hogy a fölöttük levő felhőkre is hatást gyakorolnak. Két kínai geofizikus a súlyos iráni földrengések előtt szokatlan lyukakat észlelt a felhőzetben. Megállapították, hogy ezek a lyukak pontosan követték az alattuk levő tektonikai törésvonalakat, és órákon át ott maradtak, miközben a környezetükben levő felhők folyamatosan mozgásban voltak. A törésvonalakból kiáramló mágneses erővonalak szinte fogságba ejtették az általuk körülzárt felhőket, láthatatlan falat emeltek köréjük. A megfigyeléseket követően 2-2 hónappal a környéket nagy erejű földrengések rázták meg. 2003. december 26-án a Richter-skála szerint 6,3 erősségű földrengés rázta meg Irán délkeleti részét. Bám város épületinek 90%-a romba dőlt. Az omladék alatt több mint 40 ezer ember vesztette életét, és 30 ezren megsérültek. 2004. február 21-én újabb földrengés rázta meg Iránt. A Richter-skála szerint 6,4 erősségű földmozgás több falut a földdel egyenlővé tett. A Teherántól 700 kilométerre történt természeti csapás 602 halottat követelt, és közel ezer ember megsérült.

Rendkívül érdekes kísérőjelensége még az energiasugár­zásoknak, hogy minden tárgy, minden élőlény bárhol van is, bárhol jár is, energianyomokat hagy maga után. Az anyagra jellemző specifikus sugárzás impregnálódik más anyagokba, és ezek az energianyomok hosszú ideig megmaradnak. Sokan azt hiszik, hogy a nyomozó kutyák a szag után követik a bűnözőket, vagy a mada­rak a környezetükben észlelt szagok alapján találják meg a saját fészküket, illetve a méhek a kaptáraikat. Ez azonban csak a látszat. Nagy a valószínűsége annak, hogy az állatok az energianyomok alapján keresik meg az egyes tárgya­kat és személyeket. A közelünkben levő tárgyak szintén átveszik a testünkre jellemző energiakisu­gárzást, ezért amikor valakinek a használati eszközét a kutya orra elé helyezik, az elsősorban nem szagmintát vesz, hanem ráhango­lódik erre a speciális frekvenciájú energiasugárzásra, és a továbbiakban azt keresi. Ennek bizonyítéka, hogy a nyomkövető kutyák erős ellenszélben is biztosan végzik feladatukat. A víz, különösen a folyóvíz azonban eltünteti, lemossa az anyagba impregnálódott energianyomokat, így egy nagyobb eső után a nyomkövető kutyák tehetetlenek lesznek. A folyóvíz azonban nem szünteti meg a tárgyak saját energia­kisu­gárzását, így ennek és a táj domborzati viszo­nyainak kisugárzása alapján az állatok a postagalambokhoz hasonlóan egy kiadós eső után is hazatalálnak otthonaikba.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az állatok nem használják ki a rendkívül fejlett szaglóérzéküket is. Ha a kutya keres valamit, akkor többnyire a szag után tájékozódik, de ha egy eléje tartott energianyomokat tartalmazó tárgy alapján nyomozásba kezd, akkor az orra csak annyiban segíti ebben a te­vékenységben, mint amennyiben az ember látószervét segíti a hallószerve a tájékozódásban. Ezt legmeggyőzőbb módon a hegyimentő kutyák bizonyítják, mert ezek az idomított állatok több méter vas­tag, szagzáró jégréteggel borított hólavina alatt is képesek megtalálni a szerencsétlenül járt embereket. A mentőkutyák a víz alatt is képesek megtalálni a vízbe fúlt áldozatot. Azt pedig mindenki tudja, hogy a víz kitűnő szagzáró anyag. A környezet által kibo­csátott szubatomi energiasugárzás annyira részletes képet szolgáltat a világunk­ról, hogy hagyományos érzékszervek nélkül is kitűnően lehet tájékozódni benne. Erre legmeggyőzőbb példa a termeszhangya, amelynek nincs szeme, orra, füle, bőre; ennek ellenére értelmi képessége, a környezetében való tájékozódó ké­pessége és teljesítménye sok tekintetben meghaladja az emberét.

Ismét visszatérve a telepátiára, az emberi agy nemcsak telepatikus érzékelésre alkalmas, szellemi képességeinkre támaszkodva mi már teljes folyamatában látni is tudjuk az eseményeket. A képi kapcsolatfelvétel az Agykontroll gyakor­latokból már elsajátított módon Hatékony Érzékelés Kivetítés útján lehetséges. A legfejlettebb élőlény, az ember tehát szellemi képességeihez méltó módon egy színes televízió által nyújtott komfort szintjén értesülhet a földi és kozmikus eseményekről, míg a növény- és állatvilágnak be kell érnie „távirati” szintű információközléssel, a telepátiával.

Az eddigi fejezetek figyelmes áttanulmányozása után még a leghitetlenebb olvasóban is felmerül majd a gyanú, hogy az okkultnak nevezett jelenségek talán mégiscsak léteznek a valóságban. Egyébként egyre többen meg vannak győződve arról, hogy nem vagyunk már messze attól az időponttól, amikor valaki matematikailag is meg fogja fogalmazni az egységes tér és idő elméletet, amelybe a már ismerteken kívül a ma még ismeretlen fizikai jelenségeknek is pontosan meghatározott helyük lesz. Az egységes fizikai rendszernek a megismerése határtalan távlatokat fog megnyitni az emberiség előtt, és csak rajtunk múlik, hogy mire fogjuk használni a kezünkbe került lehetőséget.

 

Budapest, 1990. május

 

 


V. fejezet

 

AZ ÉLET MOZGATÓRUGÓI; JÖVŐKÉP

 

A természetgyógyászati módszerek tárháza szinte kimeríthetetlen. A legfontosabbakat már megismertük az előző fejezetekben, most lássuk a legkellemesebbet.

 

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

 

Régóta alkalmazott természetes gyógymód az aromaterápia. Az illóolajok és illatos növények az emberiség legré­gebbi gyógyszerei közé tartoznak. A különféle illóolajok zsír­oldékonyságuk következtében nem csak az orr- és száj nyálkahártyáján, a gyomor-, valamint a bélcsatornán át képesek felszí­vódni, hanem a bőrön keresztül is. Fajtától függően 20-120 perc a felszívódási idejük, és jelenlétük kimutatható a véráramban is. Kiválasztásuk elsősorban a tüdőn keresztül történik, ami kb. 0,5-2 óra múlva indul meg. Napjainkban az illóolaj-tartalmú fürdőkészítmények bevonultak a fito­terápia eszköztárába is. A fürdőkivonaton kívül gyakori alkalmazási módja még az illóolajoknak a tinktúra (alkoholos kivonat), a gél, a kenőcs és a paszta. Belső használat esetén az illóolajok étvágy­gerjesztő-, epestimuláló-, szélhajtó-, köp­tető-, görcs­oldó-, gyulladáscsökkentő-, fertőtlenítő-, vizelet­hajtó-, nyugtató-, szívműködést és vérkeringést serkentő-, tejelválasztó-, hormonális- és féreghajtó hatást fej­tenek ki a szervezetben.

Külsőleg alkalmazva legjelentősebb hatásuk, hogy vérbőséget idéznek elő a bőrben, és az alatta elhelyezkedő szer­vekben, ezért jó eredmény érhető el velük a sportorvosi gyakor­latban, a rándulás, ficam, zúzódások, izomgörcsök keze­lésénél. Jelentős sikerre számíthatunk az ízületek reumás megbetegedései, a lumbágó és egyes ideggyulladások (pl. ülő­idegzsába, váll-karszindróma) ese­tén is. Megfelelő koncentrációban az illóolajok külsőleg szintén alkalmasak fertőtlenítésre, sőt helyi érzéstelenítő (hűsítő) hatásuk is van. Az illóolajok különleges felhasználási területe a levegőfertőtlení­tés. Különösen a citrom héjából kinyert olaj alkalmas erre a célra. Egy pohár forró víz tetejére cseppentsünk 5-6 csepp citromolajat, és tegyük a szoba közepére. Kb. 1 óra múlva az illóolaj elpárolog, és a helyiség levegőjében található vírusokra, baktériumokra, gombákra rátelepedve szinte minden kórokozót elpusztít.

A gyógy- és fűszernövényekből kivont olajak nem csak gyógyítják, hanem stimulálják is a szervezetet. Ráadásul ezt mellékhatásmentesen teszik. Brit kutatók érdekes megfigyelést tettek: borsmentával jobban megy a munka. Ha valaki munka közben borsmentaolajat szagolgat, jobban tud koncentrálni. Mindezt kísérletekkel igazolták. Két felnőtt csoportot nehéz iskolai feladatok megoldásával bíztak meg, miközben 5 percenként az egyik csoport friss levegőt, a másik pedig borsmentaolajjal dúsított levegőt kapott. A megfigyelések szerint a borsmentaolajos csoport 40%-kal jobban teljesített, mint a kontrollcsoport tagjai.

Igen intenzív gyógyhatással rendelkeznek a trópusi gyümölcsökből nyert olajok. Közülük legismertebb a grépfrút magjából kivont olaj. Természetes antibiotikumként használják. A grépfrútmag-kivonat olyan hatékonyan veszi fel a küzdelmet a kórokozókkal, mint az antibiotikumok. Több száz különböző baktérium- és vírustörzs, közel száz gombatörzs, és nagyszámú egysejtű parazita ellen indítanak támadást. Hatóanyagai elpusztítják a kórokozó citoplazmájának membránját, és szabályosan kiéheztetik őket. Ezért semmilyen káros mellékhatása nincs, s nem veszélyezteti a hasznos bélbaktériumokat. Elsősorban gyomor- és bélpanaszok, gombás fertőzések, megfázás, torok- és fülfertő­zés, köröm- és fogínysorvadás, húgyhólyaggyulladás, valamint hüvelyfertőzés ellen hatásos. Bioflavonoid-tartalma javítja a vérkeringést, antioxidáns hatása erősíti az érfalat, meggátolja vérrögök képződését. Ecse­telés formájában eredményesen alkalmazható vírusos szemölcs, herpesz, szájpenész, rossz lehelet, szőrtüszőgyulladás, bőrkiütés, övsömör, ekcéma és korpásodás megszüntetésére is.

Nem mindegy hol szerezzük be az illóolajokat, mert a különböző készítmények hatékonysága az illóolaj koncent­rációján és a felhasznált hordozóanyagon kívül a minőségtől is függ. Nem megfelelő tisztaságú illóolaj használata esetén bőrirritáló és allergiás megbetegedések léphetnek fel. Külö­nö­sen vonatkozik ez a terpentin- és a borókaolajra. Ezért csak hivatalosan engedélyezett terméket vásároljunk, tartózkodjunk a minőségi tanúsítvány nélkül forgalmazott illóolajoktól. Jó minőségű terméket a fitotékákban (gyógynövényboltokban) kaphatunk. Nagyon fontos még, hogy az illóolaj ter­mé­szetes alapanyagú legyen. A szintetikus úton előállított illóolajok, kölnik, parfümök nem mások, mint vegyszerek, amelyek nem rendelkeznek semmilyen gyógyhatással. A beszerzésnél fordítsunk gondot a szavatossági időre is, mert egyes olajok hajlamosak a gyors avasodásra. Az állagromlás le­lassítása érdekében az illóolajokat légmentesen lezárva, hűtőszekrényben célszerű tárolni. Különösen a kámforolajnál ügyeljünk a légmentes visszazárásra, ellenkező esetben a következő használatnál már csak az üres üveget találjuk a helyén.

 

Pszichoorientációs gyógyítás

 

 A pszichoorientációs gyógyítás elkezdésének legfőbb és egyben legnehezebben elérhető feltétele az alfába jutás. A IV. fejezetben több módszert is megismer­tünk, melyek az alfa frekvenciatartományba való lejutást segítik elő. Az alfa tartomány birtokbavételének alapvető feltétele azonban a hit, a vágy és az elvárás megléte. Akinek nincs problémája az egészségével, és nem vágyik arra sem, hogy másokat gyógyítson; aki az egyes szabályok alkalmazása során nem várja el a kívánt gyógyító hatást; vagy aki nem hisz ennek a módszernek a hatékonyságában, az nem fog ezen a téren eredményeket elérni. Ahhoz, hogy valaki az abszolút világ által kínált előnyöket kihasználhassa, nyugalomra és lelki békére van szüksége. Ezen túlmenőleg elengedhetetlenül szükséges a Magasabb Intelligenciával való érintkezésbe lépés eltökélt szándéka. Aki negatív érzelmeket táplál ezzel a módszerrel szemben; aki ideges, agresszív vagy a Magasabb Intelligenciával való kapcsolatteremtési szándéka nem elég komoly; az nem fog lejutni alfa szintre, vagy nagyon könnyen kibillen onnan.

 

A hatékonyság növelése

 

Mint az előző fejezetben láttuk, az önszuggesztiós gyakor­latok során is nagyon fontos a vágy. Nem mindegy azonban, hogy a vágyunk mire irányul. Ha káros szenvedélyeink vannak, nem arra kell vágynunk, hogy leszokjunk a dohányzásról, vagy az alkoholról. Mindig a leszokásból eredő elő­nyökre vágyjunk, így a siker nem marad el. Képzeljük el, hogy ha nem iszunk, akkor nem pusztulnak el az agy­sejt­jeink, meggyógyul a májunk, fo­kozatosan visszanyerjük testünk korábbi kondícióját. Ki­tisztul az agyunk, rendeződik a ma­gán­éle­tünk, képességeinknek meg­fe­lelő munkát találunk, és ezentúl emberszámba vesz bennünket a társadalom. Ha erre vágyunk és elvárjuk ma­gunk­tól a sikert, akkor ez, ha nehezen, is de be fog következni. Amennyi­ben az akaratunk nem elég szilárd ahhoz, hogy leküzdjük káros szenvedélyeinket, hívjuk segítségül a képzeletünket. A vágyaink által sarkallt képzelet annyira erős, hogy legyőz minden nehézséget, és célba juttat minket.

Az Agykontroll gyakorlásának előrehaladott stádiumában képesek leszünk arra, hogy agyunk frekvenciáját oly mérték­ben lecsökkentsük, hogy az alfa tartomány alá jussunk. Önmagunk gyógyítása a 7-14 Hz közötti alfa tartomány kb. felénél, 10 Hz-en valósítható meg a legkönnyebben. Ahhoz, hogy másokat is gyógyítani tudjunk, alapszintre, azaz 7 Hz-re kell lemennünk. Ha agyfrekvenciánkat tovább csök­kentjük, lejutunk thétába. A 4-7 Hz közötti théta tartomány­ban sok csodás dolog történhet velünk. Azon kívül, hogy a normál mélységű alvás ezen a szinten zajlik, ebben a frekvenciatartományban hozható létre a hipnózis, és itt kezdődnek a parapszichológiai jelenségek is. Az öngyógyítás szempontjából a théta szint szintén nagyon fontos, mivel ebben a frekvenciatartományban agyunk közvetlen kapcsolatba kerül sejtjeinkkel, szöveteinkkel és szerveinkkel. Ezen a frekvencián gondolatainkkal a Magasabb Intelligencia közvetítése nélkül is gyógyíthatjuk magunkat. Gondolatban megfogalmazott üzenetekkel irányíthatjuk vegetatív idegrendszerünket, gondolati úton energiát irányíthatunk bármely szervünkbe, helyreállíthatjuk meridiánjaink energia­egyen­sú­lyát, vagyis teljes mértékben rendelkezhetünk a testünk felett.

Ezt a módszert egyébként a jógik már évezredek óta hasz­nálják egész­ségük fenntartására. Ez a magyarázata annak a megfigyelésnek is, hogy egy jógi bármikor képes testhőmér­sékletét lecsökkenteni, a pulzusát tetszőleges módon gyorsítani vagy lassítani, és nyílt seb esetén a vérzést megállí­tani. Ebben az állapotban a test oly mértékben az agy irányítása alatt áll, hogy gondolati úton sebeket is elő lehet idézni a bőrön, de a már meglévő sebeket meg is lehet gyógyítani. Azok a fakírok, akik élve eltemettetik magukat, szintén ezen az agy­frekvencián csökkentik le percenkénti levegővételeik számát a mini­mumra. A légzésszám csökken­tésével lelassítják szívritmusu­kat is, és utasítást adnak a sejtjeiknek, hogy az anyagcsere-tevékenységet csökkentsék a lehető legkisebb szintre. A théta szintű tevékenység hátránya az alfa szinten történő gyógyítással szemben, hogy nehezebben kivitelezhető, és a hatékony gyógyuláshoz elengedhetetlenül szükséges szervi funkcióink elmélyült anatómiai ismerete. Erre azért van szükség, mert mint már szó volt róla ezen a szinten nem a Maga­sabb Intelligencia irányítja a gyógyítás folyamatát, így könnyen előfordulhat, hogy ártunk magunknak.

Itt szükséges megemlíteni, hogy théta szinten nem csak magunknak, hanem másoknak is árthatunk. A hipnotizőr akaratától függően a médium testén is létrehozhat sebeket úgy, hogy közvetlen összeköttetést teremt az illető agyával. Alfa szinten kizárólag a Magasabb Intelligencia közvetítésével tevékenykedhetünk, így ebben a tartományban ártani nem tudunk. Théta szinten azonban a Magasabb Intelligencia már meg is kerülhető, és az egyén saját felelősségére is tevékenykedhet.

Ezt a lehetőséget használják ki a fekete mágia hívei, amikor parajelenségeket idéznek elő bűnös célok érdekében. Manapság kezd divatba jönni a fehér mágia. Erről a modern boszorkányságnak nevezett kuruzslásról tudni kell, hogy csak látszólag tűnik ártalmatlannak. Valójában ugyanolyan veszélyes, mint a fekete mágia, mivel észrevétlenül kerülünk a gonosz erők hálójába. A hívásra mindig jön válasz, mert az alacsony rezgésszintű (földhöz kötött) szellemek nagyon keresik a kapcsolatot az emberi világgal. A felelőtlen játszadozót aztán orránál fogva vezetik, majd életét tragédiába sodorják. Az asztrállények bárkinek ki tudják adni magukat, bárkinek a képében meg tudnak jelenni, ezért a képzetlen médiumot könnyen félrevezetik. A csapdába esett áldozat aztán már nem képes szabadulni tőlük. A Biblia szerint: „Aki a gonoszt idézi, annak előbb-utóbb szembe kell néznie vele.” Ez a szem­benézés azonban könnyen végzetessé válhat. Vagy az életével fizet érte a kísérletező, vagy az idők végezetéig a Sátánt kell szolgálnia.

Ezzel a témával kapcsolatban feltétlenül szólni kell arról, hogy a fekete illetve fehér mágia nem az ördög öncélú tudománya, hanem mindennapi világunk szerves része. A világegyetem fejlődése a dualizmus jegyében zajlik, így minden jónak van egy rossz ellentétpárja. A mágia ellentétpárja a para­pszichológia. Amit a parapszichológia eszközeivel el lehet érni, azt a fekete mágusok is produkálni tudják, a különbség csak a céljaikban van. Amíg a parapszichológusok igyekeznek a Jót szolgálni, addig a fekete mágia hívei képességeiket a Rossz szolgálatába állították. Ahogy bárki eldöntheti, hogy élete során jó vagy rossz emberré váljon, így arról is dönthet, hogy az abszolút világgal kapcsolatba lépve milyen erőket szolgáljon. Aki a becsületes, a tisz­tességes utat választja, az messzemenően tartózkodjon attól, hogy a mágia eszkö­zeit használja. Ne engedjük azt se, hogy ezek a sötét erők önszuggesztió által, a félelmeink, a képzelőerőnk közvetítése útján kerüljenek közel hozzánk. Aki­nek tiszta a lelke, annak nincs mitől tartania, félelmeinktől pedig agyunk átprog­ramozása útján eredményesen meg­szabadulhatunk. Ha az Agykontroll mód­szerével saját erőnkből nem tudunk megszabadulni a fóbiától, vagy az akaratlanul magunkra vont rontástól, keressünk fel egy kép­zett hipnotizőrt, aki egy általa létrehozott energia-védőköpeny alatt mentesít bennünket ettől a nemkívánatos hatástól. Azokra, akik a fekete mágia, a sátánizmus szolgálatába állnak kegyetlen büntetés vár, mert a sátáni erők végleg kiterjesztik rájuk a hatalmukat, és a bűnt kell szolgálniuk az idők végezetéig. Aki tehát a karmikus ciklusa után Istenhez és nem a Sátánhoz akar megtérni, vagyis a mennyországot választja a pokol helyett, az messzemenően tartózkodjon a mágia mindennemű megnyilvánulásától. A Biblia szerint: „A gonosz közöttünk lakozik, ám ha tisztán látunk ebben a dologban, akkor védekezhetünk ellene.”

 

Világunk kozmikus törvényei

 

A IV. fejezetben szó volt a hatás-ellenhatás törvényéről, a környezet ellen­állásának hatványozott megnyilvánulásáról. Az emberi lélek fejlődését azonban nem csupán statikus erők befolyásolják, hanem egy jellegzetes periodi­citás is meg­figyelhető ebben a folyamatban. Ez a jelenség a közismert egyszer fenn, egyszer lenn esete. Ahhoz, hogy a lélek fej­lődhessen, nehézségekre, terhelésre van szüksége. A vég­telenségig terhelt lélek azonban elnyomorodik, szükség van az időnkénti felengedésre, a fáradalmak kipihenésére. Sorsunkban tehát a hullámvölgyeket periodikusan hullámhegyek követik. A csúcson való tartózkodás szintén nem tarthat sokáig, mert ez egyrészt nem szolgálja a lélek fejlődését, másrészt a mindig sikeres ember egy idő után elbízza magát, határtalannak képzeli erőit és képességeit. A léleknek szüksége van a kudarcokra is, hogy tanulhasson belőlük. A krízisek tehát elengedhetetlen velejárói életünknek, ezért ne féljünk tőlük. A pozitív módon kezelt kudarc idővel még előnyünkre válhat. Aki úgy rendezi be az életét, hogy mindenben abszolút biztonságra törekszik, az a saját fejlődését akadályozza meg. Spinoza szerint: „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz.”

A jelenlegi még nem éppen tökéletes világunkban azonban a kényszerű sorsfordulatoknak sokszor büntetés jellege is van, mivel a ma embere hatalma, sikerei csúcsán hajlamos arra, hogy anti­humánus cselekedeteket vigyen véghez, visszaéljen kedvező helyzetével. A fejlődés törvénye azon­ban nem tűri az egyensúly megbomlását, ezért egy idő után visszaállítja a dolgok normális menetét. A Biblia szerint így lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők. A törvényszerű bukás igen gyakori oka még az öntömjénezés, mely leglátványosabban a politikában nyilvánul meg, személyi kultusz formájában. Aki lépten-nyomon dicséri önmagát, vagy megköveteli környezetétől, hogy okkal-ok nélkül magasztalják tetteit, az egy idő után földre szállt istennek hiszi magát, és teljesen elveszti az önkontrollt saját személyisége felett. A képmutató, öntelt viselkedés azonban ellenszenvet kelt Istenben, és gyűlöletet szít az emberek lelkében. Az ilyen magatartásnak elkerülhetetlen következ­ménye a bukás, melynek kiváltói a legtöbbször azok lesznek, akiket a zsarnokság korábban alaptalan dicshimnuszok szajkózására kényszerített. Így teljesedik be a teremtésnek egy másik fontos törvénye, amely a Bibliában a következő­képpen van megfogalmazva: „Aki felmagasz­talja magát, az megaláztatik, és aki megalázza magát, az felmagasztaltatik. Mert ami az emberek előtt ­magasz­tos, az Isten előtt utálatos.

Ez a bibliai idézet egyben utal ennek a törvénynek az ellen­tétpárjára is, vagyis arra az esetre, amikor valakit nem felmagasztalnak, hanem éppen ellenkezőleg, meg­aláznak. Jézustól megkérdezték egyszer, hogy: „Ki lesz a mennyországban a legnagyobb?” A válasz így szólt: „Az, aki közületek a legkisebb!” Annak ellenére, hogy az emberiség történelmét szakadatlanul végigkíséri az üldözöttek üldözőkön való felülemelkedésének szükségszerű bekövetkezése, a zsarnokok mind a mai napig nem tanultak ennek az ősrégi törvénynek a minden akadályt elsöprő érvényesüléséből. Történelmi elő­deikhez hasonlóan a jelenkor diktátorai is minden esz­közzel igyekeznek ártani a nekik nem tetsző személyeknek, ember­cso­portoknak vagy népeknek. Eközben figyelmen kívül hagyják azt a törvényt, hogy minél nagyobb üldözésnek van kitéve valaki, annál magasabb szintre emeli őt a hatalom. Az üldözés elkerülhetetlen velejárója ugyanis, hogy a hata­lom, az erő fokozatosan átáramlik az üldözött félhez, ami azt eredményezi, hogy az üldözött egyre erősebb lesz, az üldöző viszont a saját sírját ássa meg ezzel a cselekedetével. Ebben a folyamatban az üldöző és az üldözött közötti erőkülönbség előbb-utóbb az ellenkezőjére fordul, és minél kegyetlenebb, minél embertelenebb az elnyomás, annál hamarabb következik be a fordulat.

Nem egy zsarnok ezt úgy próbálja megakadályozni, hogy kioltja ellenségei életét. Ezzel azonban éppen ellenkező hatást ér el, mert cselekedetével nem hogy elpusztítaná, hanem örökre halhatatlanná teszi ellenségei nevét, akik hőssé magasztosulva vonulnak be a történelembe, mártírhaláluk évfordulóját pedig nemzeti ünneppé nyilvánítja az utókor. A megölt személyek csak meggyötört testüket veszítik el, cserébe viszont a Mindenható kellőképpen megjutalmazza őket állhatatosságukért, az elkö­vetkező életükben bőséges jutalmat nyernek kárpótlásul. Az sem elképzelhetetlen, hogy a volt üldöző a továbbiakban az általa üldözött személyek alárendeltje, kiszolgálója lesz, hogy ily módon a saját bőrén tapasztalja és tanulja meg a karma törvényének szükségszerű beteljesülését. A büntetés azonban legtöbbször a zsarnok életében megkezdődik, mivel a kiontott vér maggá válik, amely elkerülhetetlenül kihajt, és egyre terebélyesebbé növekedve a diktatúra bukását eredményezi.

Érdemes ennek az egyetemes érvényű törvénynek a kozmikus hátterét is megvilágítani. A médiumi közlések alapján a Gonosz csak átmenetileg diadalmaskodhat. Ellenfele fizikai megsemmisítésével nem a saját, hanem az áldozat győzelmét segíti elő. Ha ugyanis egy igaz eszmét hirdető embert meggyilkolnak, akkor az általa képviselt elvek kiszabadulnak a test korlátozó burkából, és akadálytalanul útjukra indulnak. Miután a mártírrá vált személy a fizikai világban lemondott a győzelemről, ezek az erők az abszolút világban számára megsokszorozódva jelennek meg. Az áldozattá válás olyan erők aktiválását váltja ki az univerzumban, amelyek a hasonlóság törvénye alapján magukhoz vonzzák a Jót szolgáló tiszta erőket. A fizikai világban ez azzal a következménnyel jár, hogy a bukásra kárhoztatott ember minden korábbi kezdeményezését mágikus erők özöne árasztja el. Minden, amivel a földi életében érintkezésbe került, szinte megszentelődik. A kudarcba fulladt törekvéseihez szegődő segítő erők halála után aratnak győzelmet ellenfelei felett, mégpedig olyan fölényes sikert, mely által az áldozat neve fennmarad az idők végezetéig, élete példa­értékűvé válik. Az általa kisugárzott erőből azok is bőséggel meríthetnek, akik hittek az ő igazságában. Ez az erő egykori el­lenségeit is elkerülhetetlenül szembesíteni fogja önmaguk vétkével, napnál világosabbá téve a meggyalázói felett aratott diadalt.

[

A művészi irányzatok inspirálásán kívül a társadalmi tudat befolyásolásának szintén érdekes ese­te, hogy minden kor más és más eszmeáramlatot vet felszínre, amely az emberi élet különböző tevékenységeit juttatja előtérbe. Mindnyájan tudjuk, hogy az előző évszázadok korszelleme inkább a művésze­teknek kedvezett. Az építőművészet és a belső építészet pl. a barokkban és a rokokó stílusban teljesedett ki. Ennek a stílusnak a részletgazdagságát ma már lehetetlenség utánozni, netán felülmúlni. A mai művészeknek nincs türelmük ahhoz, hogy agyoncizellált alkotásokat hozzanak létre; arról nem is szólva, hogy nem látják az értelmét a túldíszítésnek. Korunk tervezői a funkcionalitásra helyezik a hangsúlyt, a díszítés háttérbe szorult. Az operaszerzés fénykora a múlt század második felében, Verdi életében volt. Az előtte és utána született operák színvonala össze sem hasonlítható az aranykorban írtakkal. A XX. század köztudottan a technikai fejlődésnek kedvezett, de a modern művészeti irányzatok is ebben a korban bontakoztak ki. Közülük legnagyobb jelentőségű a rock- és a diszkózene megszületése, melynek fénykora az 1960-as, ’70-es és a ’80-as évek voltak. Soha nem fogunk olyan dallamos és fülbemászó könnyűzenei számokat írni, mint ebben a három évtizedben. A harmadik évezredben is lesz könnyűzene, de ez inkább hasonlít majd az űrzenéhez, mint a rockhoz.

 Egy-egy tevékenység nem csak világviszonylatban válhat kiemelten színvonalassá, hanem egyes föld­rajzi térségekben is. Ez különösen nagyobb embercsoportok erős fizikai- és lelki megrázkódtatása esetén nyilvánul meg. Valószínűleg ennek tudható be, hogy kontinensekre kiterjedő háborúk idején annyi sok kiváló művészegyé­niség tevé­kenykedik a megpróbáltatásoknak kitett földrajzi régiókban, amely se előtte, se utána nem figyelhető meg. Ugyancsak kiemelkedő szerephez jut ezekben az időszakokban a sport. Magyarországon pl. 1953-ban, a ­kommunista diktatúra tető­fokán a magyar „aranycsapat” olyan kiugró formában volt, hogy a londoni Wembley stadionban 6:3-ra ver­te a világhírű angol futballcsapatot. (Az eredmény valójában 7:3 volt, de a holland játékvezető egy szabályos gólt nem adott meg nekünk.) A 90 éve veretlen angoloknak a budapesti vissza­vágón sem sikerült szépíteniük. 1954-ben a Népstadionban 7:1-es vereséget szenvedtek.

Úgy tűnik, hogy nagyobb válságok idején a Mindenható ily módon próbál lelki vigaszt nyújtani az embereknek, hogy legyen erejük elviselni a megpróbáltatásokat. Gondoljunk csak Chaplin munkásságára, és a II. világháború idején alkotott „Diktátor” című filmjére. Ez a film a szövetséges harctereket megjárva óriási mértékben növelte a fasiszta diktatúra ellen harcoló katonák kitartását, és er­köl­csi fölényérzetét. Ezekben az időszakokban az irodalomban is kiemelkedő alkotások születnek. A háborús évek regényei közül még ma is nagy népszerűségnek örvendenek pl. Tolsztoj: Háború és béke, Solohov: Csendes Don, Hemingway: Akiért a harang szól, vagy George Orwell: 1984 című műve.

Ennek a jelenségnek az ellen­kezője figyelhető meg tartós béke idején, vagy olyan országokban, ahol a nép hosszú ideje kispolgári jólétben és egzisztenciális bizton­ságban él. Az ilyen helyeken az élet minden területén többnyire csak átlag­teljesítmények születnek. Úgy lát­szik, hogy igaza van a Bibliának, ami­kor azt írja, hogy „Isten csak a túl meleg és a túl hideg dolgokat ked­veli, a langyosat kiköpi”. Kizárólag oda, olyan helyekre ad nagy lehető­ségeket, ahol azok óriási erőfe­szíté­sek és harcok árán valósulhatnak csak meg. Messze elkerüli az olyan társadalmakat, ahol minden feltétel adva van ahhoz, hogy a felmerülő nehéz­ségeket legyőzzék, az ügyet könnyen célba juttassák. Ennek alapján már érthető, hogy a gazdag, jó­léti álla­mok­hoz viszonyítva miért szü­letik nálunk annyi világraszóló al­kotás. Nem azért, mert mi olyan krea­tívak vagyunk. Korántsem va­gyunk olyan tehetségesek, mint Is­ten kivá­lasztott népe. A magyar­országi viszonyok annyira kedvezőtlenek az alkotó mun­­­ka számára, annyi nehézséggel, aka­dállyal, szenvedéssel, sőt tragé­diá­val jár egy-egy ötlet kidolgozása, hogy ez szinte ide vonzza az ihletet sugalló túlvilági erőket. Amióta csak létezünk, szüntelenül pusztítjuk ön­magunkat, történelmünk akár az ön­sors­rontás mintaképe is lehetne, és ez a közeg termékeny talajt te­remt az alkotó munkának.

A magyarokat nem a közös szeretet, hanem a közös gyűlölet tartja össze. Mi még a saját Nobel-díjasainknak is ártunk. Amikor Szentgyörgyi Albert 1937-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat az aszkorbinsav feltalálásáért, a bejelentés után több neves magyar tudós tiltakozólevelet küldött a svéd akadémiának. Ebben megrágalmazták tudóstársukat, hogy a C-vitamin körüli reklámkampány tudományosan megalapozatlan és félrevezető, amit a Szeged környéki paprikatermesztők pénzeltek. Érdekes, hogy mi még a szülőhazától elszakadva sem tudunk változtatni mentalitásunkon. Egy ismert mondás szerint, amíg más nemzet fiai idegenben egymás kezét fogják, mi egymás to­rkát.

Visszakanyarodva a fő monda­ni­valóhoz a Mindenható­nak nem érde­ke, hogy céljaink erőfeszítések nél­kül valósuljanak meg. Nem csak egyéni, hanem társadalmi méretek­ben is érvényesül tehát az ellenerő törvénye. Minden jel sze­rint a sze­mélyes tudathoz hason­lóan a közös­ségi tudat hatékony fej­lődése is csak kellő súly alatt mehet végbe. A kol­lektív tudat fejlődése sem mentes attól a hullám­zás­tól, amely az egy­szer fenn, egyszer lenn állapotával jellemez­hető. Az egyes nemzetek tör­­té­nel­mének tanulmányozása so­rán jól megfigyelhető, hogy hosszabb nyu­gal­mi szakaszokat gyors kao­ti­­kus sza­kaszok követnek, ame­lyek azu­tán ismét hosszabb nyugalmi szakaszba mennek át. Többek kö­zött en­nek a szükségszerűségnek tudható be a béke és a háború periodikus váltakozása az emberiség tör­té­netében.

Érdekes, hogy a Teremtő nem csak az egyes közösségek fejlődése során irtózik a „langyos” közegtől, hanem az egyéni ér­vé­nyesülés terén sem jutal­mazza a lagymatag, határo­zatlan men­tali­tást. Ahhoz, hogy valaki az élete során maradandót alkos­son, nyomot hagyjon maga után, nem elég a szakértelem, kurázsi is kell hozzá. Nem egy világraszóló te­hetség életműve fulladt már az érdektelenség mocsarába, mert az illető túl sok gondot fordított a körülötte élők elvárásainak a kielégítésére, túl simára egyen­get­te az útját azzal, hogy már jó elő­re leszerelte környezete rosszal­lá­­sának legkisebb megnyilvá­nu­lá­sát is. Magyarországi vis­zonylatban ennek talán leg­kirívóbb példája egy múlt szá­zadi költőnk, Endrő­di Sándor élete. Endrődi Sándort Petőfi és Arany halála után a leg­nagyobb élő költőnek tartották Magyarországon. Kiváló emberi tulaj­donságokkal bírt, ezért kortársai mindnyájan szerették. Költészetének virtuozitását a legmegátalkodottabb kritikusok is elismerték. Ennek ellenére mégis elfeledett költő lett belőle, ma már senki sem emlékezik rá, neve még az iskolai irodalomkönyvekből is hiányzik. A méltatlan feledés oka, hogy középen állt, mind magánéletét, mind munkáját illetően semleges volt. Hegedűs Géza megállapítása szerint: „Bírál, de nem gyűlöl. Hazafi, de nem nacionalista. Kitűnő költő, de nem vátesz. Haladó, de nem forradalmár.” Ezzel szemben Petőfi „láng­lelkű költőként” írta be nevét az irodalomtörténetbe, mert munkássága mellett szívén viselte hazája sorsát is, így az 1848-as forradalom és szabadságharc elindítója volt. Igaz, hogy ezért az életével fizetett, de az a 26 év ameddig élt mélyebb nyomot hagyott a nemzet emlékezetében, mint a 70 évig élt Endrődi Sándor nyugodt, minden szélsőségtől mentes pályafutásának teljes életműve.

Úgy tűnik, hogy a sors számára az egyéniség minden áron való érvényre juttatása, az élet kihívásaival szembeni hatá­rozott fellépés annyira elengedhetetlen, hogy fontosságát tekintve gyakran még a tehetséget is felülmúlja. Napjainkban ennek legkirívóbb bizonyítékát a popvilág szolgáltatja, ahol jó néhány énekescsillag elsősorban nem a tehetségével, hanem a szinte már botrányosnak számító megnyilat­kozásaival és életformájával vált világhírűvé. A határozott élet- és munkastílussal járó kockázatok nélkül tehát nincs tartós siker. Sokan életfilozófiájuknak tekintik ezt a viselkedést. Madonna, az amerikai popdíva egyszer ezt nyilatkozta: „Inkább éljek egy évig tigrisként, mint száz évig birkaként.” A legmélyebb nyomot pedig rendszerint azok hagyják ma­guk után, akik létük lényegét annyira önpusztító módon fejezik ki, hogy életükkel fizetnek érte, idő előtt áldozatává válnak állhatatos, karakán kiállásuk következmé­nyeinek. Az elho­mályosíthatat­lan hírnévhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy így próbálja kompenzálni a sors azt az önzetlenséget, ha valaki a legnagyobb kincsét, az életét áldozta az ügyért, amit rövid életében megalkuvás nélkül, önmagát sem kímélve képviselt. Ennek a jelenségnek a felismerése egyébként nem új keletű. Már az ókorban is gyakran emlegették a filozófusok. Sokan fanyar humorral vették tudomásul a halhatatlanságnak ezt a módját. Erre mondta Zarathusztra: „Halj meg időben!”

Ez a követelmény nem csak a művészek világában érvényesül, hanem az élet minden területén. A gazdasági életben sem díjazzák a kicsinyességet, a pitiáner viselkedést. Ismerjük a közmondást: „Aki kifoszt néhány járókelőt, az gengszter; de ha több millió embert foszt ki, pénzügyi szakértő.” Egy másik találó mondás szerint: „Aki egy embertől lop, az plagizál; aki több embertől, az kutat.” Ez az univerzális törvény annyira erősen hat a társadalomra, hogy átmenetileg még a bűnözőket is védi. Nem véletlenül tartják sokan, hogy „minél többet lop valaki, annál kevésbé esik bántódása”. Talán azért huny szemet a Teremtő az ilyen jellegű bűncselekmények felett, mert a nagy tettek több hasznot hajtanak a világnak, mint amennyi kárt okoznak a vele járó szélhámosságok. A bün­tetés természetesen ezekben az esetekben sem marad el, de a kirívó tettek ereje halasztó hatályt gyakorol a kisza­básukra. A nagystílű bűnözők csak életük végén, vagy a következő életükben nyerik el méltó büntetésüket, amikor a sors már nem veszi hasznukat.

Mindebből látható, hogy a Teremtő mindenek fölé helyezte a fejlődés szükségességét. A fejlődés legfőbb irányítója és kiegyensúlyozója az ellenerő megnyilvánulása. Az előzőekből azt is tudjuk, hogy az ellenerő mértéke pozitív törekvéseink horderejétől függ. Minél nagyobb feladatba vágtuk a fejszénket, annál nagyobb ellenállást kell leküzdenünk. Ehhez azonban állhatatosság és odaadás szükséges. Ebből következik, hogy az elszántság, az elkötelezettség megléte minden más emberi kvalitásnál fontosabb. Hiába a szorgalom, a tehet­ség, a magas fokú képzés; ha az állhatatosság, a rendíthetetlenség és az odaadás hiányzik belőlünk, nem érünk el nagy dolgokat az életben. Nem vé­letlen, hogy az élet tele van sikertelen tehetségekkel, meg nem értett zsenikkel, és többdiplomás utcaseprőkkel. A szorgalom sem ér önmagában sokat, ha nem párosul türelemmel, kitartással. Ezek az emberek annak tulajdoníthatják a kudarcukat, hogy nin­csenek tisztában az univerzum törvényeivel. Nem tudják, hogy létezik egy erő a világegyetemben, ami minden sikernek megkéri az árát, nem engedi, hogy előrevivő céljaink erőfeszítések nélkül valósuljanak meg.

Sokan azt hiszik, elég tehetségesnek vagy szorgalmasnak lenni, illetve magas fokú képzettséget szerezni, és máris biztosítva van a siker az életben. Az egymás után jelentkező nehézségek láttán azután elkeserednek, és feladják a küzdelmet. Nincsenek tisztában azzal, hogy az akadályok csak akkor hárulnak el, a Mindenható csak akkor nyitja fel a sorompót, ha erőfeszítéseink összessége meghaladta az ellenerő mértékét. Ebből következik, hogy: Soha nem szabad feladni a küzdelmet! Mielőtt belevágunk valamibe, mérjük fel, hogy képességünk, képzettségünk és egyéb adottságaink elegendők-e a feladat elvégzéséhez, és képesek vagyunk-e feláldozni magunkat az ügy érdekében. Ha úgy döntünk, hogy igen, attól kezdve tűzön-vízen át tartsunk ki elhatározásunk mellett, még akkor is, ha a kitűzött cél csak tengernyi szenvedések árán érhető el. Menet közben ugyanis már nem tehetünk semmit. Ha kiszállunk a küzdelemből, biztosan veszítünk. Elveszítjük a törekvéseinkbe fektetett rengeteg időt, pénzt, energiát, az egész addigi életünket. Ha viszont továbbra is kitartunk, soha nem tudhatjuk, hogy erőfeszítéseink mértéke mikor éri el azt a szintet, amikor átbillen a mérleg nyelve, és a sors utat nyit előttünk. A Biblia így biztatja a küzdelmüket reménytelennek látókat: „Ne félj! Ellenségeid csak addig lövik feléd láthatatlan nyilaikat, amíg az Úr megengedi nekik. Amikor lejár az idejük, minden rossztól megszabadulsz.”

Lehet, hogy eközben elszáll az életünk, és egyre valószínűbb, hogy siker helyett az öregség, a halál vár ránk, mégse adjuk fel a küzdelmet. Ez esetben vigasztaljon bennünket a tudat, hogy az átélt szenvedések jelentős mértékben elősegítették lelki fejlődésünket, amelynek a következő életünkben nagy hasznát vesszük. A céljait feladó ember viszont megkeseredik, emberi ronccsá válik, akinek az élete a legjobb esetben sem nevezhető másnak, mint vegetálásnak. A legtöbbször azonban hanyatlás, visszafejlődés jellemzi ezeket az embereket, mert nem hagyja őket nyugodni, hogy kudarcot vallottak. Lelkiismeret-furdalásuk következtében mind nagyobb bűntudatuk támad, amelyet alkoholba vagy narkotikumokba fojtva képesek csak elviselni. Az ily módon történő bukás automatikusan magával hozza az alacsonyabb osztályba sorolódást, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek a következő életükben jóval nehezebb körül­mények közé születnek vissza.

Nem mindegy azonban, hogy milyen ügy mellett kötelezzük el magunkat. Néha előfordul, hogy rossz cél felé haladunk. Ilyenkor nincs mit tenni, módosítani kell az életpályánkat. A helyes irány érdekében gyakran alkalmazkodnunk kell a megváltozott viszonyokhoz is. Az állhatatosság tehát rugalmasságot feltételez. Sajnos a kitartó emberek egy részében a tántoríthatatlanság nem az állhatatosságnak, hanem a makacsságnak tudható be. A hajlíthatatlanság azonban nem szolgálja sem az egyén, sem a világ érdekeit. A makacs, csökönyös ember lecövekel az eredeti elképzelése mellett, és nem hallgat a józan ész által diktált érvekre, nincs tekintettel a körülményekre, megy a saját feje után. Egy idő után már ő is látja, hogy rossz irányba visz az útja, de ekkor sem képes a váltásra. Az ilyen ember ugyanúgy bukásra ítéli önmagát, mint az erejüket túlértékelők, a megfutamodók; és sorsa nem lesz más, mint a küzdelmet feladóké.

Ha jól választottuk meg a célt, és sikerrel vettünk minden akadályt, akkor sem lesz könnyű dolgunk. Az igazi nehézségek ugyanis a „célszalag” átszakítása után várnak ránk. Dalcsev úgy jellemzi ezt az időszakot, hogy: A harcos számára a győzelem ­órája a legnehezebb.” Az ember legalattomosabb ellenfele akkor jön el, amikor végre sikeresen befejezi feladatát. Ez az ellenség mi magunk vagyunk. Először is rosszkedvűvé válunk. Minél nagyobb dolgot hajtottunk végre, minél nagyobb eredményt értünk el, annál nagyobb üresség támad utána a bensőnkben. Kornis Mihály szavaival élve elmegy a kedvünk mindentől, legszívesebben kifutnánk az életből. Ha végre nem utasít el bennünket a világ, hanem a keblére ölel, akkor ránk ront a dicsőség. A sok szenvedés után a váratlanul jött nyilvános elismerés áldásnak tűnik, de valójában kísértés. Minél nagyobb a siker, annál nagyobb bajba kerülünk. A tünetek: általános súlytalanodás, kellemesnek tűnő lebegés érzete, minden könnyűnek tűnik. Futószalagon jönnek a korábban elérhetetlennek tűnt ajánlatok, a különféle meghívások. A kapcsolatok kiépítése, a bennünket keresőkkel való beszélgetések, tárgyalások egyre több időt vesznek el tőlünk. Ráadásul dől hozzánk a pénz, és folyton azon jár az eszünk, hogy mire költhetnénk.

A siker ördöge egy pillanatnyi időt sem enged munkánk folytatására, újabb eredmények elérésére. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem mi irányítjuk az életünket, hanem sodornak bennünket az események. Nem leszünk képesek az újabb és újabb „lehetőségeket” visszautasítani. Miért is hárítanánk el az ismert emberek, intézmények személyünk iránti érdeklődését? Hiszen korábban ezt évtizedeken át nélkülöznünk kellett. Érethető, hogy most kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. Eközben azonban lényegtelen dolgokkal telik meg az életünk, hiábavalóságok körül forognak a gondolataink. Mivel az események középpontjában állunk, mindenki érintkezésbe akar lépni velünk. Miután nem mondhatunk nemet, figyelmünk ezerfelé aprózódik. Később megpróbálunk ugyan szelektálni a rajongóink között, de így sem győzzük a kíváncsiskodók kielégítését. Olyanná válunk, mint egy popsztár, vagy egy filmcsillag. Mindennel foglalkozunk, csak azzal nem, amivel kellene: az alkotó munkával. Ennek tudható be az a jelenség is, hogy a Nobel-díjas tudósok túlnyomó része a díj odaítélése után már nem alkotott semmi jelentőset. Legtöbbjük a hírnevéből él. Előadókörutakat szerveznek, és élménybeszámolókat tartanak. Két előadás között szenzációhajhász újságírók kérdéseire válaszolnak, és az ily módon keletkezett cikkekért hatalmas összegeket kapnak a bulvársajtótól.

A korábban nyíltan támadó gonosz erők most ezzel az ármánnyal térítenek le minket a korábbi útról. Megszédítenek bennünket, elfelejtetik velünk eredeti feladatunkat. Miközben eltelünk önmagunkkal, a sorozatos sikereinkkel, egyre kevésbé gondolunk a szürke mindennapok gyötrelmes küzdelmeire, a valódi értékteremtésre. A népszerűség olyan, mint a kábítószer. Könnyű rászok­ni, de nem lehet leszokni róla. Amikor elmúlik és ejtenek bennünket, súlyos elvonási tünetek kelet­keznek, ami depresszióhoz, önpusztításhoz vezet. Ez a folyamat szinte elkerülhetetlen, mert a mé­dia, a nagy­­közönség folyton új arcokra vágyik. Ezért az ügyeletes sztárok jönnek-mennek. Midőn az emberek ráunnak, a süllyesztőbe kerülnek. Onnan aztán nincs többé felemelkedés. Nem véletlenül született az a mondás, hogy: „Nehezebb a dobogón állni, mint odáig eljutni.”

Ezt a csapdát csak úgy tudjuk elkerülni, ha lemondunk a nyilvános sikerről. Jusson eszünkbe korunk bölcs mondása: „A siker a halhatatlanság aprópénzre váltása.” Ne népszerűségre törekedjünk, hanem elismerésre. Ne páváskodni akarjunk a világban, hanem hatni rá. Kerüljük a talmi dicsőséget kínáló nyilvános ünneplést, a felszínes kapcsolatokat. Ismerjük fel, hogy a valódi siker munkánk következményeiben fog megnyilvánulni. Lehet, hogy akkor már rég nem fogunk élni, és tevékenységünknek nem lesz semmi publicitása, de ez a siker maradandóvá válik. Nem lesz múlandó, mint a percemberek dicsfénye, a reflektorok éppen aktuális sztárra szegeződése. Beépül civilizációnk történelmébe, kultúrájába, és kitörölhetetlenül fennmarad a világ végéig.

Az igazi sikerrel ritkán jár nagy pénz. Nem anyagilag gyarapodunk általa, hanem lelki fejlődésünk kerül egy fokkal magasabb szintre. A valódi siker érzete, vagy ahogy az utókor említi: a halhatatlanság páncélként vesz körül bennünket. Az időtálló értéket alkotó embert a környezete nem képes megalázni. A világteremtésben való részvétel tudata nem engedi összeomlani. Ha nem nyúlunk hozzá ehhez a tőkéhez, ha nem váltjuk aprópénzre, életünk végéig táplálkozhatunk belőle. Bármikor gyötri is ínség testünk-lelkünk, érezzük magunkban, hogy földi életünk nem volt hiábavaló. Akármi történik is velünk, nem éltünk hiába, nyomot hagyunk magunk után ebben a világban. Ez erőt ad, és fenntartja bennünk a reményt a legnehezebb időkben is.

 

Ha nagy az egónk, akkor a nagysága korlátoz, ha kicsi, akkor meg a fejletlensége. Amikor sikerünk van, az egónk hatalmasra nő. A külvilágtól rengeteg energiát kap azáltal, hogy elhisszük amit rólunk gondolnak, mondanak. „Zseni vagy, jóképű vagy, férfias vagy, igazi szuperhím!” mondogatják nekünk, és mi örömmel elfogadjuk a hódolatot, igazságnak tekintjük a hízelgő szavakat. Az imádat olyan, mint a kábítószer. Egy ideig csodálatos, mámorító érzést biztosít, felszabadító élményt nyújt. Ezért szép lassan a rabjává válunk. Ez a sokak által irigylésre méltónak tartott helyzet azonban előbb-utóbb felzabál bennünket. Ha megszokjuk, hogy az egónk kívülről kapott energiából él, elsorvad a belső Énünk. Miután lealkonyul a csillagunk, már nem ünnepelnek bennünket sztárként, rajongóink nem hizlalják többé az egónkat, akkor nem marad más, mint a bensőnkben kongó rideg, sötét űr.

Ráadásul a környezetünk által felpumpált egónk hozzáköt bennünket embertársainkhoz. Minden pillanatban alávetjük magunkat mások véleményének. Amennyiben megdicsérnek bennünket, boldogok vagyunk, ha kritizálnak szomorúvá válunk. Ezáltal elveszítjük az önállóságunkat, a függetlenségünket. Mások kénye-kedvétől függve akaratlanul is érzelemkoldussá válunk. Az sem jó, ha az egónk kicsi marad. Ha a sok kudarc és lekicsinylő vélemény miatt nem kap elég energiát, akkor beteggé válik, és állandóan fájdalmat, mérget pumpál a lelkünkbe. Örök vesztesnek érezzük magunkat, kisebbrendűségi komplexusunk lesz. Emiatt úgy állunk hozzá mindenhez, hogy nekünk semmi sem sikerül. Így aztán nem is fog.

Sokan érthetetlennek tartják a Bibliának azt a kijelen­tését is, melynek lényege, hogy Isten akit szeret, azt bünteti. Isten az általa kiválasztott személy lelki fejlődését szenvedések által segíti olyan magasságba, amely kiemeli őt az átlagból. Ennek kollektív megnyilvánulását figyelhetjük meg az általa kiválasztott nép, a zsidóság esetében. A Biblia szerint Isten a zsidókat kiemelkedő tehetséggel ajándékozta meg, de ellentételként a fokozott büntetés terhét rótta rájuk. A történelemből tudjuk, hogy ennek milyen következményei lettek. Közismert a zsidó nép évszázadokon át tartó üldöz­tetése, a sorozatos pogromok, amely azután egy világméretű holocaustban végződött. A Biblia ezt a tehertételt az alábbi formában juttatja kifejezésre: „Csak veletek léptem szövet­ségre a Föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket.” Az átlagember szemével nézve Isten fokozott figyelme nem csak áldás, de egyben nagy csapás is. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb ember jobban szeret a „langyos vízben dagonyázni”, mint világmegváltó tettekkel bajlódni.

[

A különböző korok nem csupán az emberi alkotásokban hagynak nyomot maguk után, hanem az emberek külső karakterét is erősen befolyásolják. Ezt legegyértelműbb módon akkor tapasztalhatjuk, ha a századelő színészeinek port­réit összehasonlítjuk a századvég színészeinek fényké­peivel. Még a felületes szemlélő számára is azonnal szembeötlik, hogy az előző generációk charmos arckifejezését teljes mértékben felváltotta a ma emberére jellemző arctípus, a modern korhoz illő arcvonások. Fizikai megjelenésünket azonban egy-egy korszak domináló energiasugárzásán kívül a lélek energia­összetétele, rezgési frekvenciája is befolyásolja. Nem hiába mondják azt, hogy az arc a lélek tükre. Különösen vonatkozik ez a szemekre. Talán ezzel magyarázható az a statisztikai megállapítás is, hogy a legtartósabbá azok a házasságok válnak, ahol a partnerek arcvonásai nagy hasonlóságot mutatnak. Az arc karakterének meg­egyezése ugyanis rokonlélekre vall, és az egymással harmonizáló lelkű embe­rek vonzzák egymást.

A hozzánk hasonló pár választásának evolúciós okai is vannak. A fizikai hasonlóság ugyanis kulcs a genetikai hasonlósághoz. Így megnövekedik annak esélye, hogy génjeink biztosan továbbítódnak az utódainkba. Ezek a kapcsolatok szinte szétszakíthatatlanok, mivel a partnereket a megértés, a szeretet, az együvé tartozás érzése fűzi egymáshoz. A sikeres házasságban élők úgy szokták ezt kifejezni, hogy egy hullámhosszon vannak. Ennek következtében tiszteletben tartják a másik egyéniségét, és megérzik egymás gondolatát. Müller Péter szerint a vérségi kapcsolatok, a házasság kiüresedhet, elromolhat, közönnyé, gyűlöletté fajulhat. Elmélyült kapcsolat csak rokon lelkek között alakulhat ki. Olyan emberek között, akik figyelni tudnak egymásra. Akik nem beszélgetnek, hanem társalognak egymással. „Amikor valaki beenged a lelkébe, és én is magamba tudom fogadni őt, olyan bensőséges viszony alakul ki közöttünk, mely mélységében és intenzitásában minden más kapcsolatot felülmúl.” Ez a lelki összhang azonban nem a véletlen műve. Egyetlen élet kevés ahhoz, hogy két ember ilyen tökéletesen egymáshoz csi­szo­lódjon. Korábban több életet kellett egymással leélniük, hogy a harmo­nikus kapcsolathoz szükséges hasonlóság és szeretet kialakuljon közöttük.

 

Az élet mozgatórugói

 

Az előző fejezetben az univerzum kialakulásával kapcso­latban említett törvények nem lennének teljesek Stephen Hawking[45] angol fizikus elméletének ismertetése nélkül. Hawking rendkívül figyelemre méltó teóriája szerint: a világegyetem nettó energiamérlege nulla. „Az univerzum kialakulása során az anyag energiából keletkezett. A létrejött anyag gravitációs vonzást gyakorol a világegyetemben található összes többi anyagra. Ez a vonzás negatív energiát ad az anyagnak, és annak mértéke pontosan megegyezik az anyag teremtéséhez felhasznált energia mennyiségével.” Az anyagot feltehetően a dualitás törvénye hozta létre. A fejlődés előfeltétele a keletkezés. Az univerzum fejlődése során a keletkezés az ősrobbanás volt. A keletkezés azonban nem vezet automatikusan kifejlődéshez, az ősrobbanás során keletkezett roppant mennyiségű energia önmagában nem képes továbbfejlődni. A továbbfejlődés előfeltétele a harmónia. A harmóniához, a kiegyensúlyozottsághoz azonban legalább két ellentétes erő szükséges, amelyek egyensúlyba kerülhetnek egymással. Ha az ősenergiát pozitív erőnek tekintjük, akkor a dualizmus alapján kell lennie egy negatív erőnek is, mely kiegyensúlyozza a természet pozitív energiatúltengését. Az anyag Hawking által feltételezett negatív energiakisugárzása az az ellenerő, ami megteremtette a természet egyensúlyát. Az anyag létét a dualitás szüksége kényszerítette ki, az így létrejött erőegyensúly pedig a fejlődés, az élet elindulásának alapvető feltétele. A világ­egyetem kialakulása és fejlődése tehát a dualizmus jegyében zajlik, ennélfogva az élet lényegének megértése csak dialektikus szemléletmóddal lehetséges.

Biológiai ismereteink alapján tudjuk, hogy az élet kifejlődésének minden egyes szakaszát a dualitás uralta. Az élet minden megnyilvánulása, vagy az evolúció során bármely faj fejlődése csak addig tart, amíg a dualitás törvényéből eredő erőegyensúly fel nem borul. Ha az erőegyensúly eltolódik, akkor a fej­lődés harmóniája megbomlik, ami a továbbfejlődés gátjává válik. Az egyen­súly további eltolódása életképte­lenséget vált ki, melynek törvényszerű következménye a pusztulás. Kissé visszakanyarodva az akupunktúrához, a természetet uraló pozitív és negatív erők létét látszik igazolni a több mint négyezer éves kínai életenergia-elmélet is. A két elméletet összekombinálva a Yin energia felel meg az anyag­ból kisugárzódó negatív energiának, míg a világegyetem szubatomi energiakészlete a pozitív energiasugárzás. Ennek a kettőnek kell egyensúlyban lennie a Yin és Yang jellegű meridiánjainkban ahhoz, hogy egészségesek, tehát életké­pesek legyünk. A természetben ta­pasztalható egyensúlymegbomlás nem csak globális formában, hanem az élő test egészén belül, kis elszigetelt tartományban is lehetséges. A test kis darabkájának elkülönülése az egésztől azzal a ve­széllyel jár, hogy az elszigetelődött sejtek vagy szövetek életfunkciója ellenőrizhetetlenné válik, és életjelenségük helytelen iránya romlást hozhat az egész testre.

Az előző fejezet végén láttuk, hogy a legegyszerűbb élőlények, az egysej­tűek aurájuk segítségével hogyan tartják a kapcsolatot a külvilággal, és hogy az aura közvetítésével miként kerül az „életenergia” a sejtbe. Arról is szó volt, hogy erős homogén energiabesu­gárzás esetén a sejtek életfolyamatai felgyorsulnak, a fokozott energiafelvétel hatására a növényi sejtek gyors osztódásba, szaporodásba kezdenek. A sejtek túlburjánzása azonban a növényeken kívül az állati, sőt az emberi szervezetben is megfigyelhető. Igen nagy a valószí­nűsége annak, hogy a rákos sejtek kialakulásának is az energetikai egyensúly felbomlása, illetve a testen belül elszigetelődött sejtek fokozott energia­felvétele az oka. Nem zárható ki, hogy helyi túlburjánzás esetén a rákos sejtek kivonják magukat a testmeridi­ánok energiaszabályozó, egyensúlyfenntartó hatása alól, és a saját polarizált aurá­juk segítségével ellenőrzés nélküli élettevékenységbe kezdenek.

Növekedésük korlátlanságára jellemző, hogy 1998-ban egy debreceni f