Ennek a műnek az

Ezot. körkép-TEXT-HTML

változata az adatbázisokba való belinkelést szolgálja,

a benne található szakkifejezések internetes keresését

segíti elő.

 

Az Ezoterikus körkép

olvasásra szolgáló Word- és

platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF

változata az alábbi honlapról tölthető le:

 

http://kunlibrary.com

 

 

 

 

KUN ÁKOS

 

EZOTERIKUS KÖRKÉP

 

 

 

(I. kötet)

 

 

 

 

 

Mottó:  „A csodák ott kezdődnek,

ahol az emberi érzékek falat állítanak

   a természeti jelenségek megértése elé.”

                                                                                                              Ursula Spielmann

 

 

 

 

 


 

„Ha az evolúció nem tud érvényesülni, jön a revolúció;

A természet nem törölte el a halálbüntetést!”

 

Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is megismerhessék az óhaza ezoteria terén elért eredményeit.

Ez a mű azonban más nemzetek számára is hasznos lenne. Anyagi helyzetem viszont nem teszi lehetővé műveim széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdeklődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek különféle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.

Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. UniCredit Bank Hungary Rt. Közreműködésüket előre is köszönöm.

Annak érdekében, hogy a számítógéppel nem rendelkezők is hozzájuthassanak ezekhez a művekhez és a bennük található hasznos infor­mációkhoz, ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállal­ják könyveim nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: info@kunlibrary.com vagy kel@kunlibrary.com

 

 

 

A hátsó borító szövege (1. Kötet):

 

Ennek a könyvnek fő profilja a természetgyógyászati módszerek ismertetése. Ennek során részletesen bemutatásra kerül az Agykontroll, az akupunktúra, az elektrostimuláció, különféle kiegészítő természetgyógyászati módszerek, valamint egy új gyógyító eljárás, a magnetopresszúra. Ez a kötet átfogó tanácsokat ad az egészséges táplálkozással kapcsolatban is, sőt foglalkozik a lélek gyógyításával, és kitér a hit szerepére a modern társadalomban. Összefoglalja a karmaelmélet lényegét, és felhívja a figyelmünket az ok-okozati törvény egyéni és közösségi kihatásaira. Ebből a kötetből megtudhatjuk, hogy mi az élet határköve, és mi az élettelen anyag élővé válásának kritériuma. Feltárja a Fülöp-szigeteki gyógyítók által alkalmazott sebészeti eljárás fizikai alapjait. Alapos ismereteket nyújt a földsugárzásokról, valamint a különböző tárgyakból kiáramló formasugárzásokról. A szubatomi energiasugárzás fizikai jellemzőinek boncolása során sok mindent megmagyaráz az a feltételezés, hogy a gravitációs kisugárzás és az éteri sugárzás áramlási sebessége 12 nagyságrenddel meghaladja a fénysebességet. Ennek alapján érthetővé válik, hogy a több ezer fényévnyire lévő csillagok miért képesek befolyásolni a sorsunkat, és arra is magyarázatot kapunk, hogy a SETI prog­ramban tevékenykedő kutatók miért nem találnak rádióhullámokat a világűrben. Végül életünk szinte minden szférájára kiterjedően megismerhetjük a várható jövőnket.

 

 

 

Megjegyzés:

 

A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az Internetre. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a Szövegszerkesztési ismeretek című könyvemnél található betűtáblákat másoljuk be a Windows operációs rend­szer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt a Normál nézetet állítsuk át Oldalkép, illetve Nyomtatási el­rendezés nézetre, és ellenőrizzük a sorok hézagmentességét. Ha a megnyitáshoz használt programból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben a szövegállományt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra. Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a Kun Elektronikus Könyvtár Kellékek mappájából betöltjük az MSHY_HU.USR elválasztó kivételszótárt az Office à Proof mappánkba.) Az Office 97 – 2003 szövegszerkesztő programok és a Windows 98 – Windows XP operációs rendszerek kez­dők számára is érthető formában leírt kezelési szabályaival, valamint a házilagos könyvgyártással foglalkozó művem szintén az alábbi webhelyen található: http://kunlibrary.com

ELŐSZÓ

 

Ez a kiadvány tulajdonképpen egy cikksorozat, amely eredetileg az ELIXÍR magazinnak készült. Ők azonban a terjedelme miatt nem vállalkoztak a leköz­lésére, ezért az időközben elkészült hét cikket most egybefűzve, könyv alakban adom közre. Bizonyára sokaknak feltűnik majd, hogy ennek az átmeneti egészségkárosodások árán kikísérlete­­zett, és rengeteg munkával összeállított tanulmány­kötetnek viszony­lag szolid az ára. A magas nyomdai színvonal és a jelentős terjedelem ellenére ez annak tudható be, hogy az árkalkuláció csak a nyomdai és terjesztői költségeket, valamint a forgalmi adót tartalmazza. Nem azért mondtam le a haszonról és vállaltam magamra a kiadói költségeket, mert felvet a pénz, hanem mert úgy látom, hogy ebben az ország­ban egyre több a szegény, beteg em­ber, akik már azt sem enged­hetik meg maguknak, hogy egy öngyógyítást előse­gítő szakkönyvet megvásároljanak. Nem akarok beállni azok sorába, akik mások nyomorúságán és kiszolgáltatottságán akarnak meggazdagodni, nem vállalok közösséget olyan ­szerencselovagokkal, akik a természetgyógyászat egyre növekvő népszerűségét kihasználva már 30 oldalas füzetekért sem szégyellnek csillagászati összegeket elkérni.

A könyvemben említett termékek beszerzésének meg­könnyítése érdekében sok helyen feltüntettem a gyártó cég nevét, címét és telefonszámát. A félreértések elkerülése érdekében ezek az ajánlások nem fizetett hirdetések. Csak olyan árucikkekre, illetve szolgáltatásokra hívtam fel a figyelmet, amelyek jelenleg a legjobbak, a legmegbíz­hatóbbak, és az áruk is elfogadható. A hétjegyű buda­pesti telefonszámok előtt nincs feltüntetve a körzetszám, ezért vidéki hívásoknál tár­csázzuk elé az 1-es számot. Mobiltele­fonnál és vidéki telefonszá­moknál a zárójelbe tett számot csak belföldi hívásnál kell alkalmazni. Külföldről történő telefonálás esetén a távhívószám vezetékes telefonoknál (00-36)-ra, míg mobiltelefonoknál (+36)-ra módosul. Sajnos a gazdasági recesszió következtében nálunk is sorra szűnnek meg a vállalkozások. Ezért mielőtt elindulnánk a megadott címre, hívjuk fel a céget telefonon, hogy létezik-e. Az is előfordulhat, hogy időközben elköltöztek. Főleg a régebbi kiadást használóknak célszerű ezt megtenni. A megadott címeket, telefonszámokat igyekszem rendszeresen felfrissíteni, de a nyomtatásban megjelent könyveken utólag már nem tudok változtatni. Művem elektronikus változatában az egyes címek Könyvjelzőkkel vannak ellátva. Ezáltal az Ugrás ablakkal egy pillanat alatt megtalálhatók.

A természetgyógyászatnak nem csak a test, hanem a lélek gyógyítása is feladata. Ennek szellemében művem sok ­olyan adalékanyagot is tartalmaz, amely segít megtalálni önmagunkat, kialakítani saját normarendszerünket, és az álértékek jelenlegi hajszájában megpróbálja meggátolni az igaz értékek további pusztulását. Ezt a törekvést jelentős mértékben elősegítik azok a most napvilágra kerülő új fizikai törvények és műszaki megoldások is, melyek többnyire az egyes fejezetek végén találhatók. Ezeket az eredményeket az tette lehetővé, hogy sikerült közös alapra hoznom a jelenleg ismert parapszicho­lógiai jelenségek mindegyikét. Ez a sokrétű ismeretanyag gondolkodásmódunk megváltoztatásán kívül remélhetően képes lesz arra is, hogy elindítsa az embe­riség fejlődését egy magasabb rendű civilizációhoz vezető úton.

Az ezotéria a XX. század végére meglehetősen bonyolult tudománnyá nőtte ki magát. Annak érdekében, hogy a laikus olvasó is megértse az egyes szakágak közötti szövevényes összefüggéseket, a rendelkezésre álló ismeretek nem egy­szerre zúdulnak a nyakába, hanem fejezetenként bővülve tárulnak fel. Ez az építkező jellegű struktúra lépcsőzetesen emeli a tájékozódni vágyókat arra a szintre, ahol ma a szakemberek állnak. Így tiszta képet nyerhetünk mindazon problémákról, amelyek nehezítik, sőt sok esetben megakadályozzák ennek a tudománynak a hivatalos elismerését, a benne rejlő lehe­tőségek hatékony kiaknázását. Az összes ismeret egyszerre való tálalása azért sem célszerű, mert az ezotéria tudománya roppant nagy információtömeget ölel fel, és ez csak átgondolt adagolással „emészthető meg”. Ráadásul az élethez hason­­lóan ez a tudáshalmaz sem mentes az ellentmondásoktól. Az érvek és ellenérvek egy­idejű közlése, az állítások és cáfolatok egymásmellettisége meglehetős zavart keltene a tájékozatlan olvasóban. Ez csak úgy kerülhető el, ha szintenként ismerjük meg az ezotéria eredményeit, mert a magasabb fokozatokról visszatekintve már másként ítéljük meg a hely­zetet. Az egyes fejezetekben előre­haladva folyamatosan tágul a látókörünk, ami képessé tesz bennünket az ellentmondások feldolgozására. Egy idő után azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre jobban hiszünk ezekben a dolgokban. A különböző jelenségek ugyanis oly sok ponton kapcsolódnak egymással, és olyan logikus rendszert alkotnak, ami a legmeg­átal­ko­dottabb ellenzőket is gondolkodóba ejti. Miután a logika törvényei meggyőződéstől függetlenül minden­kire egyformán hatnak, ezért ennek a könyvnek az elolva­sása után még az ateisták is elbizonytalanodnak, és egy idő után fel­teszik maguknak a kérdést: Mi van akkor, ha mindez igaz?

 

Budapest, 1990. augusztus

 

Sajnos a hazai könyvszakma érdektelensége következ­tében könyvem sem 1990-ben, sem 1991-ben nem jelenhetett meg. Időközben azonban újabb ötletek merültek fel, és számos új információhoz jutottam, amelyeket utólag bedolgoztam a hét fejezetbe. Ezzel egyidejűleg kibővítettem a törzsanyagot egy melléklettel is, amely azok számára nyújt gyakorlati segítséget, akik át kívánnak térni az egészséges táplálkozásra. Ennek létrehozásában főleg az motivált, hogy ne beszéljek a „levegőbe”, ne mondhassa rám senki, hogy én is csak „papolok” az egészséges táplálkozásról, de nem tudok olyan recepteket ajánlani, amelyek képesek lennének a húsos, zsíros és cuk­ros ételeket kellő színvonalon pótolni. Ezek a receptek 40 év főzési-sütési tapasztalatait tartalmazzák egy füzetnyi ter­jedelembe sűrítve. A többszöri kipróbálás, az évtizedeken át tartó javítás, tökéletesítés következtében ezeknek az ételeknek bármelyike garantált minőségben elkészíthető. A járulékos tevékenységekkel kapcsolatos hasznos tanácsok mellett az egyes receptek leírása oly módon történt, hogy a csekély főzési tapasztalatokkal rendelkezők is biztos sikerre számíthatnak. A reformtáplálkozás iránt behatóan érdeklődők számára megemlítem, hogy rövidesen elkészül ennek a receptgyűjteménynek a folytatása. Miután ez a kibővített változat a számozatlan receptekkel együtt már több száz étel elkészí­tési módját ismerteti, ezért önálló kötetként jelenik meg.

 

Budapest, 1991. december

 

Mivel az általános érdektelenség nem csak a hazai könyvkiadók, nyomdák és könyvkereskedők részéről nyilvánult meg, hanem különböző újságok és folyóiratok is teljes közönyt tanúsítottak munkám iránt, művemet részletekben sem tárhattam az olvasók elé. Sajnos a bankok és a legfelső szintű állami intéz­mények, valamint a közcélokat szolgáló alapítványok, és a gazdag vállalkozók, feltalálók is merev elutasítással reagáltak támogatást kérő leveleimre, emiatt könyvem kiadására 1992-ben és ’93-ban sem került sor. Csak négy év után, 1994 novemberében tudtam óriási erőfeszí­tések árán, minimális példányszámban, fénymásolva megjelentetni művem első kiadását. Az információk áradata azonban az elmúlt évek során tovább fokozódott. Ráadásul időközben napvilágra kerültek olyan titkos kutatási eredmények is, amelyeknek az isme­rete elengedhetetlenül szükséges ennek a témakörnek a globális megértéséhez. Ez a helyzet szükségessé tette a már meglévő fejezetek kiegészítését, valamint művem továbbírását. Az „Ezoterikus körkép” folytatása azonban már önálló kötetként lesz kiadva „Az ezotéria kiteljesedése” címmel. Mivel időközben elkészült szakács­könyvem második, bővített változata is, így az „Ezoterikus körkép” receptgyűjteményére már nincs szükség, a második kiadás tehát Melléklet nélkül jelenik meg. Remél­­hetőleg ez az 1994 végén elkészült tovább bővített változat már nem jut arra a sorsra, mint az első kiadás, az olvasók fokozott ér­deklődése talán képes lesz megtörni a könyvszakma közönyét, és végre lehetővé válik művem kellő színvonalon és megfelelő példányszámban való elő­állítása.

 

Budapest, 1994. december

 

Igyekezetem ellenére az események a továbbiakban sem a várakozásom­nak megfelelően alakultak. Az ezotéria eredményeivel kapcsolatos teljes érdektelenség, a természet pusztulásával, a világ bajaival szemben tanúsított abszolút közöny 1995-ben és 1996-ban sem tette lehetővé műveim nagy példányszámban való hazai megjelenését. A helyzetet csak rontotta az élet­színvonal roha­mos romlása, amely oly mértékben lecsök­kentette a vásárlóerőt, hogy mostanára már meglehetősen terjedel­messé vált könyveimet akkor sem lehetne itthon el­adni, ha valamilyen isteni csoda folytán valamelyik­ kiadó vállalkozna a megjelentetésükre. A jelenlegi körülmények között csupán egyetlen lehetősé­gem maradt gondolataim széles nyilvánosság elé tárásának, hogy az utóbbi két év anyagával kiegészítve újból átszerkesztetem, és felvitetem az Internetre. Abban reménykedem, hogy külföldön csak akad egy kiadó, aki meglátja ezekben a művekben az értéket, és 7 év után végre nyomdafestéket látnak az öngyógyítást és a természet megmentését elősegítő javaslataim. Meggyőződé­sem ugyan­is, hogy ezek a felismerések döntően befolyásolják majd az ezoterikus kutatások menetét, és végre kijutunk abból a kátyúból, amelybe a hitetlenség, a szűklátó­körűség, az önzés és a haszonlesés juttatta a világot.

Honfitársaim munkámhoz való negatív hozzáállása következtében hasonló módon fog napvilágra kerülni „Az ezotéria kiteljesedése” eddig elkészült három fejezete is. Az alapmű folytatásában megtalálhatjuk a kiegészítő gyógymó­dokat, és többek között megtudhatjuk azt is, hogy a világ különböző országaiban élő kutatók milyen készülékekkel próbálják kinyerni a szabadenergiát, és ezek közül számunkra melyek a legperspektívikusabbak. Emellett ez az anyag is nagy hangsúlyt fektet a lelki fejlődésünk elősegítésére. Erre azért van szükség, mert ha a pszichés fejlődésünk nem tart lépést technikai ismereteink gyarapodásával, akkor mi is elkerülhetetlenül elpusztítjuk önmagunkat. A két mű együttes megismerése nem csak a szakemberek számára hasznos, hanem azoknak is, akik tájékozatlanok ebben a témakörben. Az „Ezoterikus körkép” második kiadásában és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben ugyanis összefog­lalva minden lényeges információ megtalálható, ami az ezotéria szakiro­dalmában jelenleg hozzáférhető. Ahhoz az ismeretanyaghoz, ami ebben a két kötetben tömörítve megtalálható, a laikus olvasók csak hosszas utánjárás, vala­mint legalább 1200 könyv és több ezer újságcikk elolva­­sásával juthatnának hozzá.

Remélhetőleg 1997 decemberében az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyvem második kiadása is felkerül az Internetre a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Szakácskönyvem előzőekben említett első kiadását szintén fénymásolva, minimális példányszámban tudtam csak megje­lentetni 1994-ben. Az időközben elkészült második, bővített kiadás a hasznos tanácsok számának növekedésén kívül már több mint 400 étel elkészítési módját tartalmazza. Ez a változat kiegészült egy újabb fejezettel is, ami az önálló háztartás kialakításával kapcsolatban ad részletes útmuta­tást. Nagy előnye ennek a fejezetnek, hogy szinte minden esz­köz és készülék beszerzési és használati módja megtalál­ható benne, melyekre egy jól felszerelt konyhában szükség van.

 

Budapest, 1997. október

 

Az „Ezoterikus körkép” második kiadása fél évvel ezelőtt szerencsésen feljutott a számítógépes világhálóra, ahol a következő címen érhető el: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/­ezkorkep Nyelv: WinWord 8.0 és RTF formátum, WinZip-el tömörítve. Az ingyenes hozzáférés ellenére igény mutat­kozott az anyag könyv alakban való megvásárolható­sága iránt is. Ennek kielégítésére a Sun & Moon Plus Bt. elkezdte műveim A/4-es for­má­tumra kiszerkesztett vál­tozatának forgalmazását. A könyv postai utánvétellel a kiadó címén rendelhető meg: 2025. Visegrád, Pf. 50, telefon/fax: (06)-26-397-445. E-mail: req@freemail.c3.hu Ezzel egyidejűleg felkerült az Internetre az „Ezotéria kiteljesedése” és a szakácsköny­vem is. Az utób­bi nem az /ezoterik, hanem a /haztart polcon található. Ezek a művek ugyancsak megren­del­he­tők könyv alakban. Azért is érdemes megvenni őket, mert az elmúlt félév során több tucatnyi ki­egé­szítést, új infor­mációt dolgoztam bele az anyagba. Ezáltal műveim tartalma­sabbá, precízebbé és még érdekesebbé váltak. A meg­lehetősen nagy terjedelem és a jelenleg alkalmazott költséges nyomdai technológia ellenére a forgalmazó által kért ár viszonylag szolid. A beszerzési költség meg­ítélésénél vegyük figyelembe azt is, hogy ezek a vaskos, és az átlagosnál apróbb be­tűkkel szedett kötetek három normál terjedelmű könyvnek felelnek meg egybekötve. Ha a fogyasztói árat elosztjuk hárommal, akkor már kifejezetten olcsónak tekint­hető mindhárom mű.

 

Budapest, 1998. július

 

A hazai kiadók, nyomdák és könyvkereskedők figyelmét műveim Interneten való hozzáférhetősé­ge sem keltette fel. A könyvszakma és a média rendít­hetetlen közönye következtében műveim to­vább­ra is a saját költségemre, kis példányszámban jelennek meg. Mostantól kezdve azonban mind­há­rom könyv bővített változatban, és A/5-ös formátumra kiszerkesztve lesz előállítva, s a Líra és Lant Rt. könyvesboltjaiban is beszerezhetők. Budapesten a Fókusz Könyváruházban kaphatók. Tel: 267 9205. A vidéki könyváruházaik az alábbi városokban találhatók: Debrecen – Tel: 52-322 237, Miskolc – Tel: 46- 509 084, Pécs – Tel: 72-312 835, Szeged – Tel: 62-424 789. A külföldön élők a Líra és Lant Rt-től Interneten is megrendelhetik az alábbi címen: www.fokuszonline.hu Tel: 267 9750. E-mail: info@fokuszonline.hu A többtucatnyi rendkívül érdekes és hasznos betoldáson kívül a szakácskönyvem és „Az ezotéria kiteljesedése” ki lett egészítve egy újabb fejezettel is. A további hasznos tanácsokon túlmenően az „Egészségkímélő ételek ínyen­ceknek” kb. 35 új receptet tartalmaz, a most elkészült IV. fejezetéből pedig megtudhatjuk milyen jövő vár ránk a táplálkozás terén, és megismerhetjük a legújabb ételkészítési s tartósítási eljárásokat. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek első három fejezete szintén sok új információval gazdagodott. Az elmúlt közel 1 év során született új ismeretanyag zöme azonban a IV. fejezetben található. Ebben többek között átfogó képet kaphatunk a túlvilági szférák rétegeződéséről, és az emberiség fejlettségi szintjéről.

 

Budapest, 1999. március

 

A magyar könyvszakma műveim iránt tanúsított nagyfokú közönyét látva az elmúlt hónapokban megpróbáltam a pénzvilág és a politikai élet hatalmasságaitól segítséget szerezni. A szponzorálásra felkért nemzetközi bankok, biztosító intézetek, multinacionális és hazai iparvállalatok, tőkeerős szolgáltató cégek, közhasznú alapítványok, különféle kormányhivatalok és a nyugati országok budapesti külképviseletei közül azonban egy sem akadt, aki hajlandó lett volna támogatni könyveim nagy példányszámban történő kiadását. Az elküldött tiszteletpéldányok tanulmányozása után a több mint 60 címzett közül csupán Dr. Fülöp László, a Hemotrade Kft. ügyvezető igazgatója tanúsított megértést a törekvéseim iránt. Pénzt azonban ő sem tudott adni, mert a közgyűlés leszavazta a támogatásomat javasló indítványát. Így egyetlen lehetőségem maradt műveim legújabb kiadásainak nyilvánosságára hozására, hogy kiszerkesztés után felküldtem őket az Internetre.

Erre azért kellett haladéktalanul sort keríteni, mert az elmúlt másfél év alatt mindhárom könyv olyan új ötleteket, javaslatokkal egészült ki, amelyek megítélésem szerint minden téren képesek lesznek a paradigmaváltást elindítani. Az „Ezoterikus körkép” és az „Egészségkímélő ételek ínyenceknek” negyedik, valamint „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek harmadik kiadásai a korábbi változatok helyére kerültek fel. Ebben az időszakban született egy negyedik könyvem is „Az ezotéria kivitelezése’ címmel. Mint a címéből is kiderül ez a kötet a korábban felvetett problémák gyakorlati megoldását igyekszik elősegíteni, illetve hírt ad ennek a folyamatnak az állásáról. „Az ezotéria kivitelezésé”-nek eddig elkészült két fejezete szintén felkerült az Internetre. A két hasonló témájú művem mellett, az /ezoterik polcon található meg.

Mivel mostanra sikerült feldolgozni a vonatkozó szakirodalmat, könyveim jelenlegi változatai már minden téren jól használhatónak tekinthetők. Ennek ellenére most sem teljesek, mivel több ezer olyan könyv és újságcikk van a világon, amelyek nálunk nem hozzáférhetők. Ugyancsak megszerezhetetlenek a titkos laboratóriumokban keletkezett kutatási eredmények. Egyelőre nem nyíltak meg a zsilipek a Földön kívüli civilizációk által földi emberek agyába ültetett információk előtt sem. A túlvilá­gi szférák is sok olyan tanáccsal láttak el bennünket, amelyeket a velük kapcsolatban álló médiumok nem hoztak nyilvános­ságra. Amennyiben ezek az ismeretek szabaddá válnak, ezekről „Az ezotéria kivitelezésé”-nek további fejezeteiben fogok hírt adni. Ennek elősegítése érdekében ezúton kérem a tisztelt olvasóimat, hogy akinek ilyen jellegű, világviszonylatban is jelentős információ van a birtokában, e-mail postán juttassa el hozzám. Egyúttal szeretném felkérni a különböző országokban tevé­kenykedő fizikusokat és mérnökkollégákat, hogy tájékoztassanak engem azokról az eredményekről, amelyek a remélhetőleg hamarosan beinduló intenzív ezoterikus kutatások nyomán keletkeznek. Ezekről hírt adva, egymással összefogva többre jutunk, mint az elszigetelt törekvésekkel; és elkerülhető lesz a párhuzamos kutatásokból eredő idő- és pénzveszteség is. Ezen túlmenően a nyilvánosság nagyfokú védelmet nyújt az ellenérdekű körök rosszindulatú törekvéseivel, manipulációival szemben.

 

Budapest, 2000. december

 

Sajnos az Interneten közzétett felhívásom is hatástalan maradt. Eddig senki sem jelentkezett, hogy hajlandó lenne könyvem nyomdai megjelentetését támogatni, a nyomdaköltség előteremtéséhez hozzá­járulni. Időközben elkészült művem tovább bővített változata, amely a Magyar Elektroni­kus Könyv­tárban, a korábbi helyen talál­ha­tó meg. A tartalom jelentős bővítésén kívül tipog­ráfiai át­alakításokra is sor került, ami nagy­mér­ték­ben ja­vította az olvashatósá­got, és a külalak színvonalát. A szövegállomány hiba­men­tes­ségét egy ala­pos lektorálás biztosítja.

A szövegszerkesztés rejtelmei iránt érdeklődők számára megemlítem még, hogy év végére elkészül az ötödik könyvem Szövegszerkesztési ismeretek címmel. A jelenlegi körülmények között egye­lő­re ez is csak a ­számítógépes világhálón keresz­tül, a Ma­gyar Elektronikus Könyvtárban lesz elér­hető. Végül egy felhívást szeretnék közzétenni. Ez úton keresek olyan újságszerkesztésben, honlap­készítés­ben járatos partnereket, akik hajlandóak lennének velem közösen egy internetes folyóiratot elin­dítani „Ezoterikus Világ” címmel. Ennek a kiadványnak a fő feladata az lenne, hogy hírt adjon az ezo­té­riá­ban zajló legfrissebb fejleményekről, és a pszichotronikai fej­lesztések állásáról. Innen lehetne letölteni könyveim naprakész felfrissítéseit is.

 

Budapest, 2001. szeptember

 

A rendszeres bővítések sorozata 2002-ben sem szakadt meg. Erre azért is szükség van, mert az Internetről történő letöltések növekedése azt jelzi, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes gyógymódok, és az ezoterikus jelenségek iránt. Világunk rohamos pusztulása láttán mind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehetősége az ezotéria által feltárt jelenségek kihasználása. Támogatás hiányában azonban továbbra sincs lehetőség művem nyomdai megjelentetésére. A jelen helyzetben csupán azzal tudom segíteni az olvasóimat, hogy kiszerkesztettem az anyagot A/4-es formátumra. Így otthon kiprintelve és spirálkötéssel összefűzve legalább jegyzetként forgatható. Különböző stílusok alkalmazásával szebb és olvashatóbb lett a szövegállomány. Képernyőn történő olvasás esetén lehetőség van az automatikus témakeresésre. A Tartalomjegyzékben csak rá kell kattintani a keresett címszó oldalszámára, és a szövegállomány ott nyílik meg.

 

Budapest, 2002. augusztus

 

Sajnos könyvem kiadásának ügye semmit sem mozdult előre. Továbbra sincs támogató, aki hajlandó lenne hozzájárulni a nyomdaköltséghez. A címzettek újabban már nem is válaszolnak a leveleimre, pedig a kormányhivatalok számára törvény írja elő, hogy kötelesek reagálni az állampolgárok beadványaira. A jelenlegi szocialista kormány Környezetvédelmi Minisztériuma már arra sem méltat, hogy elutasítsa a kérvényemet. Mindezek ellenére tovább folyt ennek a művemnek is a bővítése, kiegészítése, melynek eredményeként már minden lényeges információ megtalálható benne, amit az ezotéria alapjairól jelenleg tudunk. Mivel az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem várható, hogy a legfrissebb változat nyomtatásban is megjelenjen, elkészítettem a PDF formátumát, és felraktam a honlapomra. Ez a kivitel főleg azok számára előnyös, akik a Linux és Open Office programcsomagot használják. Ezek az ingyenes szoftverek ugyanis nem képesek a Word bonyolult formázásait tökéletesen átvenni, ezért szétzilálódik a szövegállomány. A PDF változatot már csak rá kell küldeni a nyomtatóra. Minden ugyanúgy fog megjelenni, ahogy kiszerkesztettem.

Feltétlenül kétoldalasan nyomtassuk ki, mert így is legalább 2,5 cm vastag, és több mint 1 kg súlyú vaskos kötet lesz belőle. Ha a nyomtatónk nem rendelkezik lapfordító rekesszel, a printelést két lépésben végezzük. (Először a páratlan, majd a páros oldalakat nyomtassuk. Nyissuk le a ingyenesen letölthető Adobe Reader program File menüjét, adjuk ki a Print parancsot, és a Print beviteli sávba állítsuk be az Odd Pages Only[1] utasítást. Utána fordítsuk meg a lapokat, és az Even Pages Only[2] utasítás kiadásával folytassuk a printelést.) Ezt követően vigyük el egy könyvkötőhöz, vagy mi is összefűzhetjük a Szövegszerkesztési ismeretek című művem II. fejezetében leírtak szerint. Ez a változat biztosan nem fog szétesni, lapjaira hullani. Az acélkapcsok a lapok elrongyolódásáig kitartanak. A kötésnél tegyünk eléje és mögéje is egy üres lapot, majd ragasszunk rá egy színes kartonpapírból hajtogatott borítót.

 

Budapest, 2004. március                                                                                               

                                                                                                                                                 A szerző

 

 

Frissítés: 2010. február 23.

 

A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le.

Cím: http://kunlibrary.com

Korábbi honlapok: http://kek.tar.hu és http://kel.tar.hu

A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus

Könyvtár­ból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának

FORRÁS mezejére kattintva.

 

Csak a http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a

353 egzotikus gyümölcsöt tartalmazó 33 nyelvű album,

több mint 4780 képpel illusztrálva. Terjedelme: min. 200 MB.

Ugyanitt érhető el a kontinentális zöldségeket tartalmazó 33 nyelvű album, ami 7800 képet tartalmaz. Terjedelme min. 400 MB.

 

 

I. fejezet

 

KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS

 

KÉSZÜLÉKEKHEZ;

 

AKUPUNKTÚRÁS ELJÁRÁSOK

 

 Mint az Előszóból is kiderült, ennek a műnek eredeti feladata a különféle természetgyógyászati módszerek ismertetése volt. Utólag szemlélve azonban ez a tanulmány­kötet jelentős mértékben kibővült, és fokozatosan átalakult egy jelentős terjedelmű ezoterikus könyvvé. Ennek oka, hogy a természetgyógyászat különféle módszerei csak a határtudo­mányok megismerésével válnak tökéletesen érthetővé, és komoly eredményeket csak átfogó ezoterikus ismeretek birtokában lehet elérni. A természetgyógyászat alapvetően fontos területe az akupunktúra. Ebből alakult ki az akupresszúra, az elektrostimuláció, és ennek köszönheti létrejöttét egy általam kifejlesztett új kezelési módszer, a magnetopresszúra. Egyelőre azonban maradjunk az elektrostimuláció alkalmazási módjánál. Az akupunktúra szabályaival ellentétben ugyanis erről a szakterületről eddig még sehol sem jelent meg részletes ismertető. Az első két fejezet sokak számára kissé „száraznak”, túlságosan „szak­mainak” tűnhet, de mindenképpen érdemes végigolvasni, mert ma már szinte nincs is olyan ember a világon, aki nem beteg, vagy előbb-utóbb ne betegedne meg, és ne lenne szüksége valamilyen öngyógyító módszerre. A fizikailag alkalmazandó „szelíd gyógymódok” közül leghatékonyabb a magneto­presszúra, ezért saját érdekünkben ismerkedjünk meg ennek alapjaival: az akupunktúrával és az elektrostimulációval. (A leírásban szereplő szakkifejezések a nemzetközileg használt formában, angol nyelven lettek feltüntetve. Mellettük azonban megtalálhatók a magyar nyelvben meghonosodott változatok is. Ezek a zárójeles kifejezések egyben a kiejtés módjára is utalnak.)

 

Általános ismertetés

 

Napjainkban a nyugati világban is egyre jobban hódít az akupunktúra, és annak egy otthoni hasz­nálatra is alkalmas változata, az elektrostimuláció. A keres­kedelemben kapható elektro­stimu­lációs ké­szülékek előnye, hogy olcsón beszerez­hetők, bárki által könnyen kezelhetők, használatuk nem igé­nyel különösebb orvosi előtanulmányokat, és mentesek a fertőzésveszélytől. Hátrányuk viszont, hogy ezekkel a készülékekkel a meridiánokba csak be­adni lehet energiát, elvonni nem. Elek­trosti­mulációs készülékekkel a meridi­ánok energiaszintjének csökkentése csak a szedáló pontokon keresztül lehetsé­ges. Hagyományos akupunktúránál, bimetall felépítésű (pl. acél hegyű‚ és réz nyelű) tűk használata esetén, amennyiben a tű vége, azaz a környezeti hőmér­séklet alacsonyabb, mint a test­hőmérséklet, az egyes pontok megszúrásakor külső beavatkozás nélkül végbemegy az ener­gia­elvonás. Tűs kezelés esetén az elektrostimulációs készülékekkel szemben inkább az energia­be­adás a bonyolultabb, ebben az esetben ugyanis hagyományosan moxás égetést kell végezni.

Vannak, akik arany- és ezüsttűkkel végzik az energia terelését. Az akupunktőrök szerint az arany­tűk energiát visznek be a meridiánba, míg az ezüsttűk elvezetik a felesleges energiát. A rozsdamen­tes acélötvözetből készült tűk semlegesek. Ezt használják a leggyakrabban. Ezeket a tapasztalatokat azonban egyelőre semmilyen műszeres mérés nem támasztja alá. Egyébként a test akupunktúrás kezelése szempontjából legegyszerűbb mód­szer az akupresszúra, mivel meg­felelő ujj használata esetén, vagyis Yin-es ujjal Yang (jang) jellegű meridiánt, míg Yang-os uj­jal Yin (jin) jellegű meridiánt kezelve a töltéskiegyenlítődés automatiku­san végbemegy. Yin-es ujjnak azok az ujjak minő­sülnek, amelyeken Yin meridiánok végződnek, ilyen a hüvelyk- és a középső ujj. Yang-os ujjak a mutató- és a gyűrűsujj, ezek Yang meridiánok kiindulási helyei. A kisujjon egy­aránt talál­ható Yin és Yang meridián is, így ez az ujj akupresszúrás kezelés céljára nem használható.

Az akupresszúrás módszer hátránya, hogy átlagemberek által alkalmazva nem túl hatékony. Csak összehasonlítás­képpen az elektrostimulációs készülékekkel (az akupunktúrás pontok bőrfelületen keresztül elektromos árammal való ingerlése által) legalább ötször annyi energia vihető be egyetlen keze­lés során, mint akupresszúrával. Az elektro­akupunktúrás kezelés, vagyis amikor a tű nem csak behatol a bőrbe, de áramot is kapcsolunk rá, minimum tízszer haté­konyabb az akupresszúránál. Ennek hatása egyébként már felér egy hagyo­mányos gyógyszeres terápiával. Érdekesség­ként megemlíthető, hogy vannak emberek, akiknek a testmeridián­jaiban, így az ujjak végén is tízszer, vagy akár százszor nagyobb energia van felhalmozódva, mint egy átlagemberben. Ezek a személyek azok, akik évszázadokon át kézrátevéssel gyógyítottak. Az ilyen ember azonban nagyon ritka, talán minden százezer között egy akad, akinek az energiaszintje magasabb az átlagosnál. Ezeknek a különleges képességű személyeknek a megkeresését és a gyógyítás szolgálatába állítását azonban még ma is erősen hátráltatja az a hivatalos szemlélet, amely ezt a gyógymódot kuruzs­lásnak tekinti, és tűzzel-vassal harcol ellene.

A hivatalos szervek vaskalaposságának igen jellemző példája a szívbetegségek ellen jelenleg is sokak által használt mágneses karperecek esete. A kor­szerűnek mondott, szinte­tikus gyógyszerek al­kal­mazásán alapuló orvos­tudomány ezt az eszközt is placébónak, szélhámosságnak nyilvánította. Ez a Távol-Keletről importált kis mágneses lapocskákból álló karperec pedig nem más, mint egy akupunktúrás eszköz, a magnetikus akupunktúrának a legegy­szerűbb alkalmazása. Mivel mind a szív-, mind a vérerek ura meridián szedáló pontja éppen a csuklóhajlaton található, ezek a csukló körül elhelyezkedő mágneses lapocskák állandó jelleggel nyugtatják mindkét meridiánt. A kis lapkákból kiáramló mágneses erővonalak stimuláló hatása kisebb ugyan még az akupresszúránál is, de lényegesen hosszabb a kezelési idő, így idővel joggal érezhetik sokan ezt a módszert hatásosnak. A mag­netikus akupunktúrának általánosan is alkalmazható módja, ha szövetbarát ragasztóval kis mág­neses korongokat ragasztunk pólushelyesen a kezelendő pont fölé. Amennyiben az előző példának megfelelő módon kívánjuk ezt a módszert alkalmazni, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy eljárásunk csak akkor lesz hatásos, ha a szívbetegség oka a vérerek ura- és a szív meridiánok telítettsége. Ellenkező esetben az ezeken a pontokon végzett kezelés az alacsony térerő, valamint a laza illesztés következtében hatástalan marad. Újabban előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert migrénes fejfájások ellen.

Sokan hordanak réz karkötőt is. Ennek azonban semmi köze sincs az akupunktúrához. Ez a fajta karperec nincs hatással a meridiánok energiaállapotára. A réz karkötő az ízületi gyulladásokat gyógyítja, illetve sok esetben teljesen megszünteti. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű. A reuma gyakori kiváltó oka a szervezet rézhiánya. Mivel a hónalj után testünk legizzadékonyabb felülete a csukló, a verejték rézionokat választ le a vörösréz karkötőről, amelyek a bőrön át felszívódnak. A véráram eljuttatja őket az ízületekhez, ahol megszüntetve a rézhiányt, megszűnik a gyulladás is. Egyébként ez a fajta gyógymód nem új keletű. Már a régi egyiptomi-, pörög- és perzsa írások is említést tesznek róla. A rézterápia sem alkalmazható bárkin és bárhogyan. A szabályok részletes leírása a Természetgyógyász Magazin 2003. szeptemberi számának 23. oldalán található.

 

Elővigyázatossági szabályok

 

Elektrostimulációs kezelés esetén a készülék egyoldalú alkalmazhatósága miatt nagyon gondosan be kell tartani a kezelési szabályokat, ellenkező esetben komoly állapot­rosszabbodás léphet fel a betegnél. Ilyen rosszabbodás állhat elő pl. ha a telített befogadó vezeték vész- vagy irányító pontjaira rákezelünk. Ennek tüdőgyulladás, szívszúrás, aranyér, krónikus hasmenés vagy más kellemetlen következményei is lehetnek. Ebben az esetben még korrekcióra sincs lehetőségünk, mivel a Yin jellegű befogadó- és a Yang jellegű kormányzó vezetékeknek nincs nyugtató pontjuk, így a bevitt káros energiát utólag nem tudjuk kivonni. A probléma csak lassan, a bevitt energia fokozatos csökkenésével szűnik meg. (A külföldi szakirodalomban a befogadó vezetéket fogamzási vezetéknek nevezik.)

 

Előtanulmányok

 

Az elektrostimulációs készülék megvásárlása után semmiképpen ne kezdjük el még saját magunk kezelését sem a mellékelt használati utasítás alapján. Még mielőtt készülékünket alkalmaznánk, szerezzünk be egy komoly akupunktúrás szakkönyvet, és gondosan olvassuk el. Egy átlagos intelligenciájú laikusnak ezt a könyvet legalább négyszer tanácsos áttanulmányoznia. Első olvasásra semmit sem fogunk érteni belőle. Másodszor már nagy vonalakban kezdjük felfogni, és harmadszorra annyira megértjük, hogy alkalmazni is tudjuk a benne foglaltakat. A negyedik olvasásra a kezelés befejezése után van szükség azért, hogy a megfelelő következtetéseket levonhassuk, és az alkal­mazott módszerek közötti összefüggéseket tökéletesen megértsük. Jobb, ha egyszerre több szak­könyvet is beszerzünk, mert mindegyik szerző ad valami pluszt a másikhoz képest, a meridiánok kétdimenziós ábrázolása miatt pedig egy-egy ingerpont pontos helyzete csak több ábra összevetése útján állapítható meg. Szerencsések azok, akik a Távol-Keleten gyártott akupunktúrás bábukhoz hozzájuthatnak, mivel ezeken minden egyes pont helyzete három dimenzióban tanulmányozható.

 

A kezelés előkészítése

 

Mint minden gyógyító eljárás során, az akupunktúrás kezelés esetén is nagyon fontos a betegség pontos megállapítása, a terápia meghatározása és a kezelési folyamat nyomon követése. Az akupunktúrás szakkönyvek betegségfeltárás céljára több módszert is megemlítenek. Ezek közül legtökéletesebb a pulzusdiagnosztika, de alkalmazása nagy szakértelmet és gyakorlatot igényel. Laikusok számára csupán a nyelvdiagnosztika szolgálhat informá­ciókkal. A nyelv színe, formája és a rajta lévő bevonat minősége ugyanis szoros összefüggésben áll a belső szervek álla­potával. A pontos diagnózis megállapítása érdekében a beteget szakorvoshoz, legtöbbször belgyó­gyászhoz kell kül­denünk. A leleteket, illetve az orvosi konzílium végeredményét az akupunktúrás szakkönyvek ke­zelési ajánlásaival összevetve megállapítható, hogy az illető betegség kezelhető-e az akupunktúra mód­szerével, vagy sem. Erre legfőképpen azért van szükség, mert vannak betegségek, amelyek egy­ál­talán nem gyógyíthatók akupunktúrával, ilyen pl. a rák. Ebben az esetben az is előfordulhat, hogy a beteg meghal. Nem a téves kezelésbe hal bele, mivel egy helytelenül alkalmazott akupunktúrás kezelés még nem halálos, hanem abba, hogy az idő múlik, és mire kiderül hogy a terápia hatásta­lan, addigra a betegség annyira elharapódzott, hogy már hagyományos gyógyszeres úton sem kezelhető.

Más gyógyító eljárásokhoz hasonlóan természetesen az akupunktúra is főleg a betegség kezdeti stádiumában a leghatékonyabb. Krónikus esetekben az akupunktúra már nem tudja a káros folyamatot visszafordítani, pl. gyomor­fekélynél a már perforálódott beleket az akupunktúrás kezelés nem képes befoltozni. Ugyanígy nem tudja a degenerálódott ízületeket helyrehozni abban az esetben, ha a csontok már összeérnek, és az egymáshoz dörzsölődés miatt felületük megsérült. Nem szüntethetők meg vele a hormonproblémák (pl. menopauza idején fellépő görcsök). Ebben az esetben csak a fájdalmat lehet akupunktúrával csökkenteni. A hiánybetegségek sem orvosolható vele. A bioenergia befolyásolása nem szünteti meg a szervezet vitamin- és ásványanyaghiányát. Az akupunktúrás eljárás azonban alkalmas több olyan betegség eredményes kezelésére is, amelyeknek belgyógyászatilag még nem ismerik az okát (pl. migrénes fejfájás) vagy gyógyszerekkel csak tüneti kezelés lehetséges (pl. szénanátha, herpesz, reuma, nemi élettel kapcsolatos rendellenességek). Az akupunktúra érzéstelenítésre is alkalmas. A mély tűszúrás kikapcsolja az agy limbikus rendszerét, vagyis a fájdalomközpontot.

A terápia meghatározásának legcélszerűbb módja, hogy felírjuk az egyes betegségeket, és minden egyes meridián minden pontját átnézve melléírjuk, hogy mely pontok kezelése javallott a szakkönyvek szerint. Végül írjuk oda azokat a pontokat is, amelyek a különleges meridiánok zavaraira utalnak. Egyes esetekben pl. fejfájásnál ilyen módon akár több tucat pont is összejöhet, melyeknek egyenkénti kezelése igen nagy türelmet igényel. A helyes pont megtalálásának idejét nagymértékben lerövidítheti, ha megpróbálunk összefüggéseket találni egy-egy betegség között. Az egyes meridiánok kórképének felsorolásánál megfigyelhető, hogy a legtöbb pont nem csupán egy, hanem egy­szerre több panasz gyógyítására is alkalmas. A betegek túlnyomó részének nem egy betegsége van. Ha találunk olyan pontokat, amelyeknél a javallatok egy­szerre több betegséget is lefednek, akkor azokat kezeljük legelőbb, mert való­színű, hogy ezek hozzák meg leginkább a várt javulást.

A kezelési folyamat nyomon követhetősége érdekében nagyon fontos, hogy az eljárás minden egyes fázisát dokumentáljuk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy készítünk egy táblázatot. Az első rovatba röviden beírjuk a kezelendő pont azon betegségeit, amelyek a betegre vonatkoznak. Mellé írjuk a stimulálandó pont célszerűen angol rövidítéssel jelölt megnevezését. A következő, leghosszabb rovatba a kezelés eredményességét jegyezzük be (pl. „nincs számot­tevő javulás” vagy „kismértékű javulás”, illetve „jelentős javulás”). Az utolsó rovatba írjuk a kezelés dátumát. Erre azért van szükség, mert amennyi­ben több pontot is stimulálunk egyszerre, akkor néhány nap múlva, ha esetleg valami káros hatás lép fel, dátum hiányában nem fogjuk tudni megkeresni, hogy melyik meridiánnál követtük el a hibát, és emiatt nem tudjuk elvégezni a szükséges korrekciót sem. A könnyebb tájékozódás érdekében, ha valamelyik pont kezelése eredménnyel járt, akkor az egyes betegségek után feljegyzett pontsorozatban karikázzuk be a jó pontot, és átlósan húzzuk át azokat a pontokat, amelyek nem használtak. Ezzel a módszerrel biztosan elkerülhetjük, hogy egy-egy pont véletlenül kimaradjon a kezelésből.

 

A kezelés végrehajtása

 

A szóba jöhető pontok kigyűjtése után a kezelés megkezdésekor legna­gyobb gondot az okozza, hogy nem tudjuk előre, hogy a kezelni kívánt meri­dián energiával telített vagy energiahiányos. Mint az előzőekben már említésre került, elektrostimulációs készülékkel csak beadni lehet energiát, az egyes pontok energiaszintjének csökkentése nem lehetséges. A kezelés megkezdése előtt tehát alapvető fontosságú az egyes meridiánok energiaszintjének meg­állapítása. Kuriózumként megemlíthető, hogy van néhány száz ember a világon, akik képesek arra, hogy a testből kiáramló energia­kisugár­zásokat észleljék. Ezek az emberek szabad szemmel is érzékelik a testaurát, különböző színűnek látják a telített és az energiahiányos meridiánokat, észlelik az energiapályákon fellépő esetleges dugulásokat, sőt más-más színben látják az inakat, izmokat és a véredényrendszert is. Ez az adottság a sokak által ismert bőrlátásnak egy maga­sabb rendű változata, amelynek fizikai alapjai még tisztázatlanok.

Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy ezt a képességet a tobozmirigy aktiválódása okozza. Tudósaink sokáig az agy féregnyúlványának tekintették ezt a miri­gyet. Nos ez a „haszontalan féreg­nyúlvány” a görög bölcselet szerint a lélek lakhelye. Ezen túlmenően betölti a „harmadik szem” szerepét is. A tobozmirigy ugyanis közvetlen összeköttetésben áll a szem recehártyájával. A recehár­tya nem csak a látható fény tartományban érzékeli az elektromágneses suga­rakat, hanem a magasabb frekvenciájú spektrumban is. Normál körülmények között azonban a látóidegek nem reagálnak erre a különleges fénysugárzásra, így az átlagember nem látja az élettelen tárgyak auráját, és az élő szervezet különböző színű energiakisugárzásait. A tobozmirigy azonban látja, de nem továbbítja az agy látóközpontjába. Látóképességének egyértelmű bizonyítéka az a tudományos megállapítás, mely szerint „a tobozmirigy felszínén a szemünkben található receptorokhoz hasonló képződmények vannak”.

Eónokkal korábbi őseinknél a harmadik szem még valóságos szerv volt, és a homlok közepén foglalt helyet. Később megjelentek a ma is használt fizikai szemek, de a harmadik szem még sokáig megmaradt felettük. Ez a mitikus szerv eredetileg szemformájú volt, üregét recehártyaszerű képződmény bélelte ki, elöl lencse zárta le, és vékony hám­réteg takarta. A tibetiek szent könyve, a Dzyan-könyv szerint a „harmadik és negyedik faj még teljes mértékben birtokolta ezt a szervet, és nagy lett a gőgje.” Az emberfeletti képességek elbizakodottá tették őket, és ez okozta a vesztüket. Egy világkorszakkal később az „emberek belehullottak az anyagba”, szellemi látásuk elhomályosult, a harmadik szem fokozatosan elvesztette erejét. A feljegyzések szerint az elcsö­kevényesedés oly módon ment végbe, hogy a toboz­mirigy „fokozatosan behú­zódott az agyba, és elkövesedett”. Ezt jelenlegi tudományos ismereteink is alátámasztják, mely szerint: „A tobozmirigy kúp alakú, világosbarna agyrész­let, elülső szélén ásványi konkrementumok (agyhomok-lerakó­dások) találhatók.” Végül a harmadik szem külső szerve is eltűnt, az ürege bezáródott, és a helyét átvette szervezetünk hatodik csakrája, a homlokcsakra.

A teljesség érdekében meg kell még említeni, hogy fizikai alapjait tekintve az auralátásnak nemcsak a „harmadik szemhez” van köze. Ez az érzékszervünk ugyanis összeköt­tetésben áll a hipofízissel (agyalapi miriggyel) is. Ez teszi lehetővé a clairvoyance (klervoájansz) -nak, vagyis a tisztánlátásnak nevezett jelenséget, amely gyakoriságát tekintve még az auralátásnál is ritkább. A tisztánlátó nem gyengén ionizált levegő által keltett láthatatlan fényt, hanem minden anyagon áthatoló szub­atomi energiasugárzást érzékel. Ezért az ily módon diagnosztizálók gyakran behunyják a szemüket, hogy a túl sok információ, a külvilág zavaró fényeffektusai ne tereljék el a figyelmüket arról, amit a homlokcsakrájuk közvetítésével a belső szemükkel látni akarnak. Ezek a jelenségek nem különíthetők el élesen egymástól, mert a tobozmirigy és az agyalapi mirigy között szoros kapcsolat áll fenn. Ezt bizonyítja egy müncheni szemészorvos felfedezése, mely szerint sokkal több szemideg ágazik el a hipofízis, mint az agy látóközpontja felé. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy a színek különböző érzelmeket váltanak ki bennünk. Ez teremti meg a színterápia fiziológiai alapját. Jellemző e két misztikus erőközpont máig felderítetlen kapcsolatára, hogy a Védák-könyve szerint a lélek lakhelye a hipofízis, és nem a tobozmirigy.

Az energiapályák szintjének megállapítására ismert még az ingás módszer is, de az ilyen képességekkel rendelkező emberek felkutatása szintén körül­ményes. Marad tehát a próba, vagyis hogy mi magunk határozzuk meg kísérleti úton az illető meridián energiaszintjét. A kísérletezés során azonban nagyon ügyeljünk arra, hogy a próbakezelést sohase végezzük a meridián aktiváló vagy nyugtató pontján. Ha ugyanis egy erősen telített meridián tonizáló, vagy egy energiahiányos meridián szedáló pontjára rákezelünk, a meridián energiaegyensúlya még jobban eltolódik, ami a beteg állapotának nagyfokú romlását eredményezi. A leghatékonyabb és leggyorsabb eredményt akkor érjük el, ha közvetlenül arra a pontra kezelünk rá, amely a meridián pontjai közül a leginkább javallott az illető betegségre. Amennyiben nem magunkat kezeljük, nagyon fontos a beteggel kialakított jó kontaktus. A beteget fel kell világosítani, hogy most egy próba folyik, és a kezelés után neki kell megmondani, hogy betegsége illetve közérzete javult-e vagy inkább romlott. Ha javult, akkor a meridián energiahiányos, így más pontokat is kezelhetünk rajta.

A kezelés végén célszerű stimulálni a tonizáló pontot is, hogy általá­nosan is javítsuk a meridián energiaszintjét. Amennyiben a beteg állapota romlott, akkor nem tehetünk mást, mint rákezelünk a szedáló pontra. Ezzel kivonjuk az elő­zőleg bevitt káros energiát, mely a beteg megkönnyebbülé­sé­hez vezet. A továbbiakban az erre a meridiánra vonatkozó betegségek gyógyításának egyetlen mód­ja a szedáló pont többszöri kezelése. Ezenkívül amit még ezzel a készülékkel tehetünk, hogy az akupunktúrás szakkönyvünkben utána­nézünk, hogy az illető meridián hosszanti „Lo” meridiánja üres-e vagy telített. Ez a mellettük felsorolt betegségtünetek alapján állapítható meg. Ha az illető segéd­meridián energiahiányos, akkor rákezelhetünk még a fő meridián „Lo” pontjára is. Az akupunktúrás szakkönyvek a Yuan (juan), vagyis forrásponttal kapcsolatban azt írják, hogy önmagukban való ke­zelésük esetén az energiahiányos meridián ezen a ponton energiát vesz fel az „energia tengeréből”, telített­ség esetén pedig energiát ad le oda. Ez valóban igaz, de csak tűs kezelésnél. Elekt­rosti­mu­lációs kezelésnél telített meridiánnál a Yuan pont stimulálása még tovább növeli a meridián ener­giaszintjét, ezért kezelését kerüljük.

 

A készülék használata

 

Mint a használati utasításból is kiderül, az elektro­stimulációs készülékek többnyire néhány Hz-es, a bonyolultabb típusok pedig 2 kHz-ig növelhető frekvenciájú négyszög vagy csúcsimpulzus jellegű jelet bocsátanak ki magukból. A négyszög feszültséget szolgáltató készülékek hátránya, hogy használatuk közben légpárna alakul ki az elektróda hegye és a kezelt bőrfelület között, így a kezelőáramot többször is utána kell állítani. Biztonsági okokból mindegyik készüléket telepről táplálják, ezért soha eszünkbe ne jusson, hogy közvetlen hálózatra kapcsolt adaptert csatlakoztassunk hozzá. Egy esetleges transzfor­mátorzárlat esetén ugyanis a hálózati feszültség bekerül a készülékbe, mely halálos áramütést okozhat. A tapasztalat szerint ezeknek a készülékeknek az áram­felvétele olyan csekély, hogy egy kis rádióelemről hónapokig működnek. Ha ritkán használjuk készülékünket, akkor tegyünk bele alkáli elemet, ezzel megakadályozhatjuk az önkisülést, a telep félévenkénti kényszerű cseréjét. (Az alkáliföldfémből készült szárazelem nem perforálódik.)

A kezelés megkezdésekor a keresett pont helyzete az akupunktúrás térképek alapján jól behatárolható. Pontos megkeresésüket a készülék pontke­reső állásában végezzük. Az elektróda bőrfelületen való mozgatása során nagyon ügyeljünk arra, hogy a szabályozó potenciométerrel csak akkora áramot állítsunk be, amekkora feltétlenül szükséges. A hamis pontok ellen úgy védekezhetünk, hogy a készülék sípolása, tehát a feltételezett pont megtalálása után a szabályozó potenciométert lej­jebb csavarjuk egészen addig, amíg a sípolás éppen elhallgat. Ezután mozgassuk meg az elektródát a megtalált pont környezetében, a készüléknek sehol sem szabad megszólalnia. Kissé növelve az áramot a készülék csak ezen az egy ponton jelezhet. Habár az akupunktúrás pontok villamos ellenállása legalább egy nagyságrenddel kisebb, mint a környező bőrfelület ellenállása, mégis gyakran előfordul, hogy nem találjuk meg a keresett pontot, a készülék több helyen is sípol. Ez ellen a legegy­szerűbben úgy védekezhetünk, hogy az illető meridiánt abban a két órában kezeljük, amikor az a „szerv-óra” szerint a legaktívabb. Ennek a módszernek az alkalmazása szinte elkerülhetetlen a test olyan felületeinek kezelése során, ahol az egyes meridiánok nagyon közel futnak egymás mellett, sőt sokszor keresztezik is egymást. Ezzel az eljárással még a kezdők is biztosan megtalálják a keresett pontokat. A leg­kedvezőbb időintervallumok minden akupunktúrás könyvben fel vannak tüntetve.

A keresett pont megtalálása után kapcsoljuk át a készü­léket kezelőáramra. Ezt megelőzően azonban feltétlenül állítsuk a kezelőáram-szabályozó potenciométert mini­mumra. Erre azért van szükség, mert a test különböző felületein lévő akupunktúrás pontoknak nem csak a kereső-, de a kezelőáram-igénye is eltérő. Ha a lábunkon végzett kezelés után változatlan potenciométer-állással rákezelünk az arcbőrre, kissé kellemetlen áramütésben lesz részünk. A szem körüli pontok, illetve a homlok stimulálása során a készülék működési frekvenciájával megegyező ritmusú villogást fogunk észlelni a szemben. Ez nem káro­sítja az idegeket, ha a beteget zavarja, javasoljuk neki, hogy hunyja be a szemét. Amennyiben nem magunkat kezeljük, akkor a pont megtalálása után állítsuk a kezelőáramot minimumra, és adjuk a készüléket a beteg kezébe azzal, hogy addig növelje az áramot, amíg enyhe csípést nem érez. Erre egyrészt azért van szükség, mert mi nem érezzük, hogy számára mikor megfelelő az áram intenzitása, másrészt pedig ha kezelés közben gyengül az áram, ezt időnként utána kell állítani. Túl nagy kezelőáramokat ne használjunk, mivel a nagyobb áram nem jelent gyorsabb gyógyulást, csak azt érjük el vele, hogy a bőr megég, és a stimulálás helyén kis heg keletkezik. A keze­­lést min. 3 percig végezzük. Többszöri rövid kezeléssel jobb eredményt érhetünk el, mint egy hosszúval.

Egyes esetekben a beavatkozás hatása már pár perc múlva érezhető, de a legtöbb esetben csak néhány óra múlva jelentkezik a hatás. Legnagyobb bizo­nyossággal azonban akkor győződhetünk meg kezelésünk hatékonyságáról, ha kivárunk egy 24 órás áramlási ciklust, vagyis azt az időt, amely alatt az energia végighalad a meridiánláncon. Ha a kívánt hatás másnap sem jelentke­zik, akkor már valószínűleg nem is fog. Ez esetben keressünk más, hatéko­nyabb pontokat. Kivételt képez a speciális betegségek gyógyítása (pl. haj­hullás, kopaszodás) amelyek megfigyeléséhez hosszabb időre van szükség. Egy-két kezeléstől soha ne várjunk tartós hatást, minimum nyolc-tíz alkalom kell a végleges gyógyuláshoz. Egy nap ne kezeljük ugyanazt a pontot többször. Ahhoz, hogy a kívánt hatás mind előnyeiben, mind hátrányaiban megmutatkozzon, az energiának legalább egyszer át kell mosnia az összes meridiánt, illetve a hozzájuk kapcsolódó szerveket. Ami a többi pontokat illeti, azokból se kezeljünk egyszerre sokat, mert energiatorlódás lép fel, a szervezet nem tudja feldolgozni azt a sokféle késztetést, amelyet az ingerpontokon keresztül kap. Az egy alkalommal stimu­lálandó pontok kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy egy időben ne kezeljünk két olyan pontot, amelyek ugyanarra a betegségre vonatkoznak, mert ekkor kedvező vagy kedvezőt­len hatás esetén nem fogjuk tudni eldönteni, hogy melyik pont okozta a változást. Az egyes meridiánok pontjait sorban, a kezdőponttól a végpont felé haladva kezeljük.

Amennyiben több betegségünk is van, fontos szabály, hogy a beavatkozást a legbelső energiaszinten kezdjük, és onnan hajtsuk kifelé az energiát a középső, majd a külső szintre, hogy azután a ká­ros energia a tüdőn, illetve az orron keresztül távozhasson. Ellenkező esetben az energia beszorulhat a belső energiarétegekbe, és ott káros hatást fejthet ki. Ezek szerint betegségeink felszámolását a vas­tagbél-, gyomor-, vérerek ura- és a máj meridiánok kezelésével kezdjük. Ezt követően stimuláljuk csak a középső energia­mezőt, a szív-,­­ vese-, hármas-melegítő- és epehólyag meridiánjait. Végül a külső energiapáholy lép-, vékonybél-, húgyhólyag- és tüdő meridiánjainak sorra vételével zárjuk a kezelést. Az egyes betegségek gyógyítása során előfordulhat, hogy mintegy mellékhatásként más betegségek tüneteit érezzük kismértékben magunkon. Legtöbbször ez csupán a káros energia külső pályára szorulásának következménye, amely a kezelés előrehaladtával fokozatosan megszűnik.

 

Különleges pontok

 

Testünkön több mint 1000 akupunktúrás pont van. Közülük 397 tartozik a fő- és segédmeri­diánokat alkotó pontok közé. A többi önálló kezelési pont, melyeknek a hatása még nem egészen tisztázott, sőt sok olyan különleges pont található a bőrünkön, amelyeket még fel sem fedeztünk. Jól ismertek azonban a fő meridiánok különleges pontjai, a háti shu és az elülső vész pontok. A szak­könyvek szerint a háti asszociációs pontok a szervezet egyes meridiánjainak munkáját hangolják össze, míg az alarm pontok ingerlése krónikus betegségek esetén hasznos. Sajnos ezeknek a pontoknak a kezelése elektrostimulációs készülékkel csak korlátozott formában valósítható meg. A legfontosabb tiltás, hogy nem kezelhetők az olyan vész vagy shu pontok, amelyeknél a hozzájuk tartozó meridián telített. Tehát ha szívmeridián telített, akkor ennek az energiapályának az alarm pontjára való rákezeléskor az állapot még súlyosabbá válik. Ugyancsak nem kezelhetők azok a vész illetve shu pontok, amelyek más telített meridiánokon helyezkednek el. Pl. ha az epehólyag-vezeték telített, akkor a rajta elhelyezkedő vészpontokat még akkor sem kezelhetjük elektrostimulációs készülékkel, ha a hozzájuk tartozó meridián üres. Ha viszont mind az alarm pontot hordozó meridián, mind pedig a szabályozandó meridián üres, akkor igen jelentős eredményt érhetünk el ezeknek a pontoknak a stimulálásával.

Rejtélyes, nehezen gyógyítható betegségek esetén fordítsunk gondot a segéd­meridiánok kezelésére. Ezek nem vesznek ugyan részt a mindennapi energia­keringési ciklusban, de fontos szabályozó, összehangoló szerepet játszanak a szervezetben. Feladatuk a Yin- és Yang energiák sokszínű mozgásának szer­vezése, az energiaellátási zavarok elhárítása. A legtöbbjük tehát nem működik állandóan, lecsapoló vagy feltöltő tevékenységük időszakos. Jellegük alapján azonban egyértelműen szétválaszthatók. Egyik részük a Yin, másikuk a Yang jellegű zavarokat kompenzálja. Legfontosabb különleges meridián a kormányzó és befogadó vezeték. Ezek kezelési pontjai ugyanúgy hozzáférhetők, mint a 12 fő meridiáné.

Rajtuk kívül még 6 segédmeridián és 12 hosszanti Lo-meridián, valamint 4 úgy­nevezett Lo-edény található a szervezetben. A Lo-meridiánok a fővezetékek Lo-pontjain keresztül érhetők el. A többi segéd- vagy másodlagos meridián több ponton is kapcsolódik a fő meridiánokhoz. Ezeknek a kettős szerepet betöltő pontoknak a kezelése igen sokrétű hatást vált ki a szervezetben, és akkor is segítenek, amikor a szokásos kezelési pontok hatástalannak bizonyulnak. Egy példát kiragadva, ha a sok szenvedést okozó lumbágó a fő meridiánok segítségével nem gyógyítható, vegyük kezelésbe a Yang Qiao Mo segédmeri­dián nyitópontját, a húgyhólyag-meridián 62-es pontján. Ez a beavatkozás sok esetben hatásosnak bizonyult.

 

Magasabb rendű módszerek

 

A kínai akupunktúra tanítása szerint minden ember születése pillanatában egy meghatározott energiamennyiséget örököl. Ezt az energiát utólag már nem lehet természetes úton növelni, az idő múlásával és a különböző betegségek romboló hatása miatt a kapott energia csak csökkenhet. A terápia gondos összeállításával azonban úgy is gyógyíthatjuk betegségeinket, hogy ez túl sok energia kihajtásával, elvesztésével ne járjon. Erre egyszer lehetőséget ad a „dél-éjfél” szabály alkalmazása. Pl. a telített szívmeridián betegségei (hacsak nem krónikus szívbántalmakról, szívgörcsről van szó) nem csupán a szedáló pont segítségével gyógyíthatók, hanem a „szerv-óra” szerinti ellentétes meridián, az epehólyag-vezeték tonizálásával is. Amennyiben az energiapályák szintjeinek felderítése után azt tapasztaljuk, hogy a szívmeridián telített, az epehólyag-meridián pedig üres, akkor ne a szív-, hanem az epehólyag-meridiánt kezeljük. Ezáltal nem csak az epehólyag-meridián hiányával járó betegségeink gyógyulnak, hanem a „dél-éjfél” szabály alapján a szívmeridián betegségei is javulnak. Az ellentétes meridián szempontjából a gyógyulás hatásfoka tovább növelhető, ha a tonizáló ponton kívül az „idő” pontot is kezelésbe vesszük. Ennél a módszernél fokozottan ügyeljünk arra, hogy a stimulálást a kezelendő meri­dián szem­pontjából legaktívabb időszakban végezzük. Ugyanezt a felfogást alkalmazhatjuk az úgynevezett „férj-feleség” szabálynál is. A felborult egyensúly a „férj” gyengítésén kívül a „feleség”, tehát a társmeridián erősítésével, tonizálásával is vissza­állítható. Ezeknek a szabályoknak az alkalmazásával elérhetjük, hogy több energia marad a szervezetünkben, így testünk sikeresebben védekezhet a kívülről támadó betegségek ellen. Ezeknek a módszereknek az alkalmazását jelentős mértékben megkönnyítik a Mellékletben közölt táblázatok. (Lásd az I. fejezet végén.)

 

Kisegítő eljárások

 

A kezelés során előfordulhat, hogy egyes ingerpontok meglehetősen érzé­ketlenül viselkednek, maximális stimuláló áram esetén is csak gyenge bizsergést érzünk. Ennek nagyon gyakran az az oka, hogy az energia pang a meridiánban. Ilyen esetekben jelentős intenzitásnövekedést érhetünk el, ha hosszirányban végigmasszírozzuk az energiapálya útvonalát. A legjobb, ha a meridiánt úgy képzeljük el, mint egy visszeret, ahol ujjainkkal hajtjuk előre a vért. Már néhány intenzív dörzsölés után többszörösére növekszik az ingerpontok érzékenysége. Az energia előrehajtása során ügyeljünk arra, hogy a dörzsölés iránya a kezdőponttól a végpont felé tör­ténjen, ellenkező esetben az energiaáramlás még inkább lelassul. Amennyiben egy-egy energiahiányos meridiánunkat mindkét oldalon teljesen végigmasszírozzuk, már önmagában ettől jelentős mértékben javulni fog a közérzetünk. A masszí­rozás pontos útvonala az akupunktúrás térképek alapján állapítható meg.

Megeshet, hogy testünk azon felületein, ahol vastagabb vagy érzéketlenebb a bőr, a pontkeresővel nem találjuk meg a keresett pontot. A készülék ilyenkor vagy mindenhol jelez, vagy sehol sem. Ezekben az esetekben néha kellemetlen, de biztos módszer az árammal való keresés. Kapcsoljuk a készüléket kezelő üzemmódba, és az áramszabályozó potenciométert állítsuk maximumra. A stimu­lálni kívánt pont feltételezett környékén lassan pásztázzuk át a bőrfelületet. Az akupunktúrás pont megtalálásakor kisebb-nagyobb csípést fogunk érezni. Ekkor csökkentsük a kezelőáramot olyan ér­tékre, amelyet még fájdalom nélkül el tudunk viselni. Ez a módszer akkor is előnyösen alkalmazha­tó, ha már jól ismerjük a kezelésre szoruló pont elhelyezkedését, tehát nincs szükség a keresésére, vagy ha sietünk és gyors kezelésre van szükség. Másokon azonban lehetőleg ne alkalmazzuk ezt az eljárást, mivel a hirtelen meginduló erős áram ijedtséget, félelmet válthat ki a betegben. Ennek a módszernek nagy előnye még, hogy segítségével életre kelthetők a krónikus betegségek folytán in­ak­tívvá vált érzékelő pontok is. Amennyiben a megtalált ponton többszöri kezelésre van szükség, akkor jelöljük meg alkoholos filctollal, így elkerülhetjük az előbbi tortúra megismétlését. Ez a festék 2-3 napig is megmarad a bőrfelületen. Hipermangán (kálium permangán) alkalmazásával még tartósabbá válik a jelzés, és a legcsekélyebb mértékben sem mérgezi a szervezetet. Ez a fertőtlenítő folyadék gyógy­szer­tárakban szerezhető be. Ebben az esetben hígítás nélkül alkalmazzuk. Ha tabletta formájában árusítják annyi vízben oldjuk fel, hogy tintaszerű folyadék legyen belőle.

 

Járulékos hatások

 

Egy-egy huzamosabb, több meridiánt is érintő kezelés során amennyiben a szív-, szívburok- vagy tüdőmeridiánunk telített, kismértékű szívszúrást vagy asztmatikus zavart észlelhetünk. Ennek az a kiváltó oka, hogy miközben más meridiánokat kezelünk a kézben tartott elektródán át az áram átfolyik az ujjainkon. Mivel a szív-, a vérerek-ura és a tüdőmeridián éppen azokon az ujjakon végződik, illetve indul el, amelyekkel az elektródát tartjuk, a kezelőáram óhatatlanul tölteni kezdi ezeket a meridiánokat is. Az áram nem az ujjbegy ellenkező oldalán lévő akupunktúrás pontokon folyik ugyan át, de a közelben halad, ezért egy idő után érezhető mennyiségű áram szivárog be a telített meridiánokba is. Egy másik káros tünet lehet, hogy a kézen átfolyó áram hosszabb idő után csuklóízületi fájdalmakat okoz az arra hajlamos egyéneknél. Ez főleg akkor fordulhat elő, ha az illető vékonybél-meridiánja üres, így az áthaladó áram ezt a csekély energiaáramlást is megzavarja. Tehát a zavaró hatás nem kizárólag telí­tett, hanem energia­hiányos meridiánok esetén is előállhat.

Ezek a káros jelenségek viszonylag egyszerű módon kiküszöbölhetők. A legtöbb elektrostimu­lációs készülékhez két elektródát adnak: egy kombináltat saját magunk, és egy kétrészes kivitelt mások kezelésére. Ha ilyen problémát észlelünk, akkor saját magunk kezelésére is használjuk a kétrészes elektródát, méghozzá úgy, hogy a földelő elektródát helyezzük le a padlóra, és csupasz lábbal lépjünk rá. Most már nyugodtan megfoghatjuk a kezelő elektróda fém palástját is, mivel ennél a változatnál az elektróda földelő pólusa nincs bekötve, áram csak az elektróda tűje, és a talpunk alatt lévő földelő elektróda között folyhat. A földelő elektróda elhelye­zésénél ügyeljünk arra, hogy ne érintse a vesemeridián talpon található 1-es nyugtató pontját. Ezért lehetőleg úgy lépjünk rá a földelésre, hogy a talp közepétől a sarokig terjedő szakasz, vagy közvetlenül a lábujjaink alatti terület érintkezzen a segédelektródával. Vigyázzunk arra is, hogy a kezelés végez­tével a földelő elektródát ne a zsinórjánál fogva húzzuk ki a talpunk alól, mert könnyen elszakadhat a csatlakozó vezeték. Lábízületeink kímélése érdekében időnként váltsuk a segédelektródát. Bal oldali meridiánjaink stimulálása során célszerű a bal-, míg jobb oldali meridiánjaink kezelésénél a jobb talpunk alá helyezni az elektródát. Ez nem csupán a láb­boltozat ízületeit kíméli, hanem jelentősen lerövidül az áram­út mind a kereső-, mind pedig kezelő üzemmódban. Ezáltal nem csak a készülék hatásfoka javul, de testünk nagy része is mentesül a felesleges áramterheléstől.

 

Fülakupunktúra

 

Előfordulhat, hogy egy-egy betegségünk huzamosabb kezelés után is csak átmeneti javulást mutat. Ennek sok esetben az az oka, hogy az évek óta tartó kóros állapot már beíródott az agykéregbe, és a szervezet ezt tekinti normális állapotnak. Ebben az esetben hiába kezeljük a meridiánokat, az agy egy idő után visszaállítja a korábbi rögzült állapotot. Ez a kellemetlen jelenség az akupunktúra leg­fiatalabb ágával, a francia Nogier professzor által feltámasztott fülakupunktúrával a legtöbb eset­ben megszüntethető, mert minden egyes szer­vünknek a vetülete megtalálható a fülön is, annak egy jól elhatárolható darab­káján. Az ősi kínai írások szerint a fül formája úgy is felfogható, mint a fejjel le­felé álló magzat képe. Így a fülkagyló pontjai megfelelnek a magzat egyes szerveinek. Ezek az ana­tómiailag szabályos alakzatot alkotó területek közvetlen összeköttetésben állnak az agyké­regnek azon részeivel, amelyek az illető szervek működéséért felelősek. A vonatkozó fülpontok stimu­lálásával törölhető az agykéregbe íródott hibás információ, és ezáltal az egészség hely­reállít­ható. A mind­össze 34 fülakupunktúrás pont kezelésénél nem játszik szerepet az ingerületi pályák energiahiánya vagy telítettsége. Ennek tudható be, hogy ezeket a pontokat a korszerű klinikákon ma már nem tűvel, ha­nem elektro­akupunk­túrás módszerrel ingerlik. A fülakupunktúra érdekessége még, hogy minél be­tegebb egy szervünk, annál érzékenyebb a fülön található vetü­lete. Ha készülékünkkel módszeresen áttapogatjuk a fül egész felületét, akkor a krónikusan beteg szerveinknek meg­felelő terüle­ten még erősen lecsavart potenciométerállásban is jelzést kapunk. Súlyosabb esetekben ezeken a helye­ken a bőr elszíneződését, berepedését, hámlását vagy kis hólyagocskák keletkezését is megfigyelhetjük.

Meg kell még említeni, hogy miután a kis átmérőjű fülakupunktúrás pontokat elég nehéz megtalál­ni, ezért a kezelésük nagy gyakorlatot igényel. Álta­lánosságban azonban elmondható, hogy ha a be­teg a kezelés során nem érez fájdalmat, feszülést a fülkagylójában, akkor a keresést tovább kell végezni, mert a kívánt pontot nem találtuk meg. Előfordul az is, hogy a kezelendő személy fü­lén szinte valamennyi pont érzékeny, vagy éppen ellenkezőleg, egyik sem. Ilyenkor masszírozzuk meg a fülkagylóját, majd ismételjük meg a vizsgálatot. Mivel a fülakupunktúra hatásmechanizmusa más, mint a testakupunktúráé, a két kezelés nem zavarja egymást; sőt kombinált alkalmazásuk javít­ja a gyógyítás hatásfokát. Túl sok pontot ez esetben se kezeljünk, mert az ingerre adott válasz erős­sé­ge megoszlik az egyes pontok között. A javulás előrehaladtával csökkenteni kell a kezelések gyako­riságát is. Kezdetben akár naponta ismételhetjük a kiválasztott pontok ingerlését, de ha javulás mutatkozik, korlátozzuk heti kettő, majd heti egy alkalomra a beavatkozások számát. 12-15 kezelés után pedig ajánlatos 2-4 hét szünetet tartani, és csak ezt követően vegyük sorra a még meglevő betegségeket. Ezt azért célszerű megtenni, mert a testakupunktúrához hasonlóan egy-egy beavatkozás itt is kihat az egész test állapotára, így könnyen megeshet, hogy az egyes panaszok idővel maguktól meg­szűnnek. Egy kezelés időtartama 10 perctől háromnegyed óráig terjedhet. Kisgyermekeknél vagy azoknál, akik nem tudják elviselni a tű látványát, gyógynövények magjával is megoldható az in­gerlés. Ennél az ugyancsak Kínából származó módszernél egy tehénfűfaj, a Semen Vaccariare apró magját helyezik a kezelni kívánt pontra, és egy kis darab ragtapasszal rögzítik. A mag időnkén­ti nyomogatásával a hatás tovább fokozható. Az ily módon végzett fülakupunktúra hatékonysága vetekszik a tűszúrásos kezeléssel, ráadásul jóval olcsóbb.

Ezzel az eljárással nem csak gyógyítani lehet, hanem éle­tünk végéig megőrizhetjük egyes szerveink épségét. A kaló­zok pl. nem divatból hordtak karikát a fülükben, hanem azért, hogy ne romoljon a látásuk. A fül pontjai jól használhatók még tengeribetegség ellen, a dohányzásról való leszoktatásra, vagy testsúlycsökkentésre is. Az éhségérzet megszüntetésén kívül a fülakupunktúra az anyagcsere fokozá­sára, és a diétázás negatív következ­ményeinek mérséklésére is képes. (Pl. a vércukorszint csökkentéséből eredő fejfájás és egyéb pszichoszomatikus tünetek csillapításra.) A több ponton történő kezeléssel a napi kalóriabe­vi­telt 1000 kalória alá lehet szorítani, ami már néhány hét alatt radikális fo­gyást eredményez. Jó eredményeket értek el vele a migrén és az allergia meg­szüntetésében. Orvosi megfigye­lések szerint a dohányzás elleni küz­delemben a fülakupunktúra a leghatá­sosabb módszer. Az esetek 60 százalékában eredmé­nyes. Egy új felismerés szerint a fül­akupunktúra segít a drogokról való leszokásban is. A fülkagyló tüdő pontját stimulálva csökken a beteg kábítószerfüggősége.

Ugyancsak energiapályák útján fejti ki hatását a skalpakupunktúra új ága a dr. Yamamoto-féle skalpakupunktúra. Ennek során 5 bázispontot, valamint 12 YNSA pontot kezelnek a homlok hajvonalánál. A fülakupunktúrához hasonlóan a kezelést itt is tűvel végzik. Főként bénulások, agyvérzés után rehabilitációnál alkalmazzák. A kezelési módról részletes tájékoztatást nyújt a Természetgyógyász Magazin (2006. június, 56-58. oldalak.) Jellemző a szervezetünket behálózó energiapályák sokoldalú szabályozhatóságára, hogy akupunktúrás pontok nem kizárólag testünk külső felületén, hanem a szájban is vannak. A szájüregben minden foghoz tartozik egy belső szerv, és ezeknek az ingerpontja a nyálkahártyán található. Az orálakupunktúrát nem a szokásos módon végzik, hanem vagy injekciót kap a beteg, vagy lézersugárral kezelik a megfelelő pontot. Melles­leg a kínai akupunktúra szerint minden meridián kapcsolatban áll egy-egy fogunkkal is, így ha egy ép fogunk hirtelen fájni kezd, annak többnyire a hozzá tartozó meridián energiazavara az oka.

Végezetül még egy jó tanács. Ne kezeljünk akupunktú­rával olyan bete­geket, akik erős gyógyszeres függésben vannak, akiknél a kezelés alatt felfüggesztett gyógyszeres adagolás életveszélyt jelenthet. Ugyancsak ne kezeljünk olyan embereket ily módon, akiknek ellenérzéseik vannak az akupunktúrával szemben, mert mint minden gyógymód, ez is csak akkor hatásos igazán, ha a páciens minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Szigorúan tilos az elektrostimulációs készülék használata lázas betegeknél, terhesség idején, közvetlenül infarktus után vagy olyan személyeknél, akik­nek pacemakerük van.

 

Az akupunktúra egyéb módjai

 

Az akupunktúrás kezelés legősibb módja a mechanikus ingerlés. Az őskor­ban erre a célra csontból vagy kőből csiszolt tűket, szúrószerszámokat használtak. (Ezt az ősi módszert ma is eredményesen alkalmazzák. Csak nem csonttal, hanem egy kiürült golyóstoll hegyével stimulálják a meridián­pontokat. Ha sikerül eltalálni őket, a hatás azonnali.) A tűs kezelés nem tekinthető egyszerű mechanikus ingerlésnek, mivel ebben az esetben a bimetall felépítés következtében már áram is folyik át az akupunktúrás ponton. Korunkban az aktív pontok kezelésének hagyományos mecha­nikus módját egyre inkább felváltja a korszerű eszközökkel, elektromos árammal, fénysugárral vagy ultrahanggal történő stimuláció. A pár­huzamosított fénysugárral való ingerlést monokromatikus, vagyis azonos hullámhosszú fényt előállító lézergenerátorok teszik lehetővé. A lézerakupunktúra során az aktív pontok besugárzása vörös színű hélium-neon, vagy infravörös tartományban működő szilárdtest diódák által kibocsátott láthatatlan sugárnyalábbal történik. Az ultrahangos vagy szono­akupunktúra során a nagyfrekvenciás koncentrált hanghullámokat egy piezoelektromos fej állítja elő. A viszony­lag kis intenzitású ultrahang nem csupán a bőr külső felületét ingerli, hanem a tűs kezeléshez hasonlóan a bőr alatti rétegekre is képes hatást gyakorolni. Az elektroakupunk­túrával összehasonlítva a lézeres és az ultrahangos kezelés hátránya, hogy hatásfokuk alacsonyabb, a hozzájuk szükséges készülékek meglehetősen bonyolultak és drágák, használatuk pedig szakismeretet igényel. Előnyük viszont, hogy alkalmazásuk nem jár semmiféle stresszel, (pl. tűszúrás, áramcsípés) így elő­szeretettel alkalmazzák gyermekek akupunktúrás gyógyításánál.

Az elektroakupunktúrával azonos hatásfokú a nagyfeszültségű impulzuskezelés. Ez a töltőtoll méretű eszköz tulajdonképpen nem más, mint a közismert piezoelektromos gázgyújtó karcsúsított változata. Itt a piezoelektromos kristállyal nem ultrahangot gerjesztenek, hanem áramot. A piezo­tárcsák sorba kapcsolásával nagy feszültségű, de igen alacsony, a kezelt személyre teljesen veszélytelen áramerősségű impulzusok jönnek létre. Használata során csak enyhe csípést lehet érezni a bőrön. Egy kezeléshez 25-30 kattintásra van szükség az akupunktúrás pontokra. Nagy előnye még ennek az eszköznek, hogy nincs szüksége tápáramforrásra, ezért bárhol és bármikor használható. Ajánlatos azonban száraz helyen tartani, mert a piezoelektromos gázgyújtókhoz hasonlóan nedves, páradús helyiségben ez az eszköz sem működik. Miután ennél a kezelési módnál sem történik behatolás a szervezetbe, nem áll fenn fertőzésveszély. Mivel gyorsan hat, előszeretettel alkalmazzák a gyógytornászok, a sportorvosok. Ízületlazításra, a reuma, a lumbágó kezelésére, és fájdalomcsillapításra kifejezetten alkalmas.

A tűs kezelés mellett a hagyományos kínai akupunktúra másik legelterjedtebb módja a hővel való ingerlés. Ennek a közismert nevén moxaterápiának nevezett technikának a lényege, hogy az aktív pont felett egy speciális gyógy­növényt, többnyire fekete üröm szárított levelét égetik el rúd, henger vagy kúp formájában. A vastagabb moxarudat vagy a vékonyabb moxahengert meggyújtás után a kezelendő pont fölé tartják, és a belőlük kiáramló intenzív hő végzi az aktív pontok stimulálását. A moxakúpot gyógykenőcs vagy különféle gyógynövénysze­letkék közbeiktatásával ráhe­lyezik a kezelendő pontra, és a csúcsán meggyújtják. A bőrön elhamvadó feketeüröm-zúzalék inten­zívebb hőhatást kelt, mint a besugárzásos technika, ezért ezt égetésnek nevezik. A moxás keze­lés ritkább formája, amikor az akupunktúrás tű végére helyezik a moxakúpot, és ott égetik el. A bimetall tű nyelének melegítésekor ugyanis több áram folyik át az akupunktúrás ponton, ami fokozza az energiabevitelt. Megjegyzendő, hogy ugyanezen az elven növelni lehet a tűvel való energiaelvonást is. Ebben az esetben a tű nyelét folyékony szén-dioxiddal célszerű hűteni. Ennek legegy­szerűbb módja, hogy egy elektronikai fejlesztésekben használt szén-dioxidos flakonnal befújjuk a tű nyelét úgy, hogy a permet ne a bőrre, hanem a testfelülettől kifelé szóródjon. A moxaterápia hátránya, hogy főleg égetéses kezelés esetén a bőr elszenesedik és csúnya, maradandó heget hagy maga után. Előnye viszont, hogy az erős hő hatására a bőr pórusai kitágulnak, és a moxakúp alá helyezett gyógynövény­szeletkék hatóanyagai bediffundálódnak a testbe. Az ily módon felszívódott hatóanyag sokkal intenzívebb hatást vált ki, mintha az a gyomron keresztül jutott volna a szervezetbe.

A moxaterápia érdekessége, hogy a hőbesugárzásos kezelés tonizáló hatással van a meridián energiaszintjére, míg az égetéses módszerrel csökkenteni lehet a behatolt energia szintjét. Az utóbbi eljárás feltételezhetően oly módon fejti ki hatását, hogy a bőrfelület megégetése során elzáródik a telített energiavezeték aktív pontja. Ezt követően ezen a ponton többé már nem képes a külvilágból energiát felvenni, így fokozatosan csökken a telítettsége. A kellemetlen illatú füst elkerülése érdeké­ben német mérnökök kifejlesztették már a moxarúd modern változatát is, amelyben az intenzív infravörös hősu­gárzást elektromos árammal fűtött zafír kristály szolgáltatja. Mellékesen meg­jegyezve a köpölyözés éppen ellentétes hatást gyakorol a szervezetre, mint az égetéses moxaterápia. Ebben az esetben a bőrfelületre helyezett harangokban keltett vákuum szinte kiszívja, kitisztítja az eldugult akupunktúrás pontokat, ami az energia­beáramlás megnövekedését eredményezi. Az üvegharangok felhelyezése előtt vékonyan kenjük be a bőrt kenőccsel. Ha rossz helyre tettük a harangot, óvatosan odébb húzhatjuk. (Emelni nem szabad.) A köpölyözéssel (népies nevén nyuvasztással) nem csak a meridiánok egyes pontjait lehet kitisztítani, hanem a test különböző részein található reflexzónákra is hatást lehet gyakorolni. Gyakran előfordul, hogy az üvegharang alatt a bőr elszíneződik. Ennek oka, hogy a szervezetben felhalmozódott méreganyagok a vákuum által megnyitott bőrpórusokon át sza­badon távozhatnak. A minden esetben fellépő bőrpír hatása is kedvező, mert javítja a vérkeringést. Különösen érdemes testfelületeket köpölyözni, és ahol megkeményedett kötőszövetes csomók találhatók.

 

A moxaterápiával kapcsolatban megemlíthető még, hogy léteznek ezzel megegyező hatású, házilag is alkalmazható eljárások. Ilyen a helyi fájdalmak csilla­pítására szolgáló őrölt fehér bors. A fehér borsot vízzel és liszttel össze­keverve a fájó területre kell kenni, és addig kell rajta hagyni, amíg a helyén égő-vöröses folt keletkezik. Erősebb hatású az őrölt mustármag és az ecet keveréke, amelyet a fájó területre rakva gézzel és ragtapasszal le kell ragasztani, és az égő érzés megjelenéséig rajta kell hagyni. Hasonló hatást vált ki a fokhagymapor alkalmazása, amelyet kb. 3 órán keresztül kell a kezelendő helyen tartani.

Ugyancsak az energiadugók megszüntetésére szolgál a tölcséres méhviasz gyertya. Ez az ősi, indián eredetű eszköz kettős feladatot lát el. A kezelendő bőrfelületre helyezve először vákuumot kelt, ami a köpölyözéshez hasonló hatást vált ki. A gyertyát a felső, szélesebb peremén kell meggyújtani. Ekkor a belső üreg megtelik füsttel, és vákuum keletkezik. A szívóhatás ereje átnyomja a füstöt a bőrön, bele az alatta levő szövetekbe. Ezt követően működésbe lépnek a méhviaszba kevert különböző gyógynövény-hatóanyagok, melyek a füsttel együtt fellazítják a gennyes törmeléket. A gennygyülem a vákuum következtében átdiffundál a bőr pórusain, és lerakódik a gyertya belső, hideg falára. Ennél a tisztító eljárásnál nem kell felvágni és kikaparni a nyirokcsomókban felhalmozódott salakanyagokat, vírusokat, baktériumokat. Az energiadugulást ugyanis ezek a szövetkeményedések okozzák. A köldökön történő kezeléssel szinte azonnal helyreáll az energiaáramlás, és 8-10 kezeléssel rendeződnek az emésztési problémák. A tisztító gyertyákat jól lehet alkalmazni krónikus arc- és orrüreggyulladás, fülfájás, és allergia esetén is. Jó eredményt értek el vele derékfájás és ágybavizelés, sőt az impotencia gyógyításánál.

Sajnos a kereskedelemben kapható méhviasz gyertyák minősége igen eltérő. Olcsó hamisítványoknál előfordul, hogy a vákuum befelé húzza a lángot, és a viasz a dobhártyára kerül, ami teljes süketséget okoz. A természetgyógyászok által is használt TÁDÉ gyulladáscsökkentő gyertya azonban teljesen megbízható. A betegségtől függően 20-féle gyógynövénykivonattal preparált méhviasz gyertyák használatát egy videokazetta is elősegíti. Megrendelhető: Kamilla Biyó Bt. 5000. Szolnok, Kossuth L. u. 21. Tel: (06)-56-240 259 és 06-20-936 6921. A fülgyertya továbbfejlesztett változata a testgyertya. Lényegében ugyan­olyan, mint a fülgyertya, csak robosztusabb. Ennek megfelelően tovább ég, több meleget termel, és emiatt nagyobb a vákuumhatása. Főként hasüregi megbetegedések (fekélyek, bélrenyheség, görcsök) menstruációs zavarok, ciszták, miómák, valamint gerinc- és ízületi problémák kezelésére használják.

 

Kiegészítés

 

A teljesség kedvéért beszélni kell még az úgynevezett biostimulátorokról is, melyek mostanában kerültek keres­kedelmi forgalomba. Ez a fogantyú alakúra kiképzett hordozható készülék tulajdonképpen egy masszírozó- és egy elektro­stimulációs készülék ötvözete. Maga az ötlet nem rossz, mivel önmagában véve mindkét készülék igen hasznos. Ismeretes, hogy vibrációs masszírozó gépek a bőr intenzív mozgatása által vérbőséget idéznek elő a sejtekben, aminek igen kedvező kihatása van a közérzetre. Az elektrostimulációs készülék egészségmegőrző hatása az előzőekben részletesen ismertetésre került, a kettő kom­binációja azonban nem szerencsés dolog, mert ezek a készülékek csak minimális és rendkívül felületes akupunktúrás ismertetéssel kerülnek forgalomba. Maga a gyártó is masszírozó gépként javasolja a használatukat, és ebből erednek a problémák. A bőr rendszertelen, célorientálás nélküli elektromos ingerlése során ugyanis könnyen megeshet, hogy egy telített meridián valamely pontjára kezelünk rá, ami egy idő után jelentős egészségkárosodást okozhat. A bio­sti­mulátorok szabályszerű használata még azok számára is lehetetlen, akik kielégítő akupunktúrás ismeretekkel bírnak, mivel ezek a készülékek 2-3 db gombszerűen kialakított elektródával rendel­keznek, és ezek a nagyméretű, 8-10 mm átmérőjű fémgombok teljességgel alkalmatlanok az aku­punktúrás pontok megkeresésére, és egyedi kezelésére. Kétségtelen, hogy nagyfrekven­ciás árammal hatékonyabban lehet a bőrt masszírozni, mint egyszerű mecha­nikus behatással, de a fenti veszély miatt az energiazavarokkal küszködő egyének kerüljék ezeknek a divatos készülékeknek a használatát. Hatékony akupunktúrás kezelésre csak olyan elektromos készülékek alkalmasak, ame­lyek pontkereső és pontke­zelő áramkörrel egyaránt rendelkeznek, elektródájuk vastagsága pedig max. 2 mm, vagyis nem nagyobb, mint a legnagyobb akupunktúrás pont átmérője.

[

Az akupunktúra ma már a világ szinte minden államában elismert, és engedélyezett gyógymód. A hagyományosan gyógyító orvosoknak azonban továbbra is fenntartásaik vannak az eljárás hatékonyságával kapcsolatban. Sokan felvették közülük, hogy a javulás placébóhatás eredménye is lehet. Ennek a vitának az eldöntésére egy német aneszteziológus, Konrad Streitberger olyan akupunk­túrás tűt fejlesztett ki, amely úgy működik, mint egy színházi tőr. Amikor ez a parányi eszköz hozzáér a bőrhöz, a tompa hegye azonnal visszahúzódik a nyélbe. Ennek ellenére a tű a testen marad, és kívülről szemlélve semmi sem különbözteti meg a valódi tűtől. A páciens látja a testébe szúrt tűt, érzi a szúrást, holott a tű nem hatol be a bőrbe, így a fiziológiai reakció elmarad. Ezt a lehetőséget kihasz­nálva a Heidelbergi Orvosi Egyetemen végrehajtottak egy vizsgálatot vállproblémákkal küsz­ködő betegeken. Közülük 25 normál akupunktúrás kezelést kapott, míg 27 pácienst placébó­tűkkel szurkál­tak meg. A kísérlet eredményeként az első csoportba tartozók sokkal nagyobb javulást mutattak, ami azt bizonyítja, hogy itt nem placébóhatásról van szó. A teljes bizonyossághoz még végre kell hajtani a kettős vaktesztet is, ahol nem csak a betegek, hanem az orvosok sem tudhatják, hogy melyik páciens kap valódi akupunktúrás kezelést.

[

Lassan rájövünk, hogy mekkora kárt okozott nekünk a természettől való elszakadásunk. A munkahelyi egészségfejlesztéssel foglalkozó tanulmányok is egyértelműen bizonyítják, hogy a természetes környezet gyógyító hatást gyakorol ránk. Különböző munkahelyeken folytatott vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy szobai növények telepítésével könnyen látványos eredmények érhetők el az egészségmegőrzésben. Az amerikai Virginia Lohr professzor számítógépes operátorokat tartott megfigyelés alatt. Rendszeresen mérte a pulzusukat, vérnyomásukat, valamint bőrük vezetőképességét, mivel mindhárom a megemelkedett stresszt jelzi. A kutatás eredményeként kiderült, hogy azok az operátorok, akiknek a szobájában növények is voltak, az átlagnak megfelelő értékeket produkáltak a méréseknél, míg a másik csoport tagjainál problémák jelentkeztek. Az „egészségesebb” csapat termelékenysége is jobbnak bizonyult, 12%-kal jobban teljesítettek, mint a növények nélküli szobában dolgozó társaik.

Az oslói egyetem professzora, Tove Fjeld is számos kutatást végzett ezen a területen. Két éven keresztül figyelte a Statoil cég munkatársainak két csoportját, és bebizonyította, hogy a betegségek fizikai tünetei csökkennek, ha az irodában növényekkel veszik körül magukat az alkalmazottak. A közérzetük pedig a második év végére 84%-kal javult. A növények ugyanis nem csupán a hangulatot teszik barátságosabbá, hanem csökkentik a levegőben található káros anyagok hatásait. A nyílt, egyterű irodák elterjedésével még nagyobb szerep jut a zöld élőlényeknek. A zaj is nagymértékben tompítható a szobanövények segítségével. A TMP Worldwide tanácsadó cég például az egybenyitott iroda mellett döntött, de az alacsony elválasztó falakra rengeteg virágcserép került. Így nemcsak a hangulat vált kellemessé, a zaj is csökkent, és a fény eljutott mindenhová. Ráadásul a növények segítségével a levegő páratartalma is könnyen az optimális 50-60% között tartható.

A biztató eredmények láttán a német Sutter kiadócsoport esseni ügyfélközpontját is zöld oázissá alakították át. A telefonos ügyfélszolgálat alkalmazottai óriási nyomás alatt állnak, naponta több száz érdeklődő kérdéseire kell kedvesen és türelmesen válaszolniuk az egybenyitott irodában. Mivel javarészt rajtuk múlik az ügyfelek cégről kialakított véleménye, nagyon fontos volt egy olyan helyiség kialakítása, amelyben a legtöbbet képesek nyújtani. A természetes környezet nagyban hozzájárult a munkahelyi stressz csökkenéséhez, az ügyfelekkel szembeni kulturált bánásmód biztosításhoz. Az esseni oázis kialakításába az alkalmazottak is beleszólhattak, de a növények gondozását már szakemberekre bízták.

Sokan csupán dísznek tekintik a szobanövényeket. Mások azért tartják őket, mert elnyelik az általunk kilélegzett szén-dioxidot, és oxigént termelnek. A NASA kutatói egyenként is megvizsgálták a szobanövények környezetre gyakorolt hatását. Meglepő eredményre jutottak. A szobanövények nem csak a szén-dioxidot nyelik el. A mérések szerint a dracéna (életfa), a fikusz és a krizantém „issza” a nyomtatók és a fénymásoló berendezések kipárolgását, csökkentik a levegő ózontartalmát. A szanszeveria (tigrislevél) és a bambuszpálma „eszi” azt a sugárszennyezést (elektromágneses kisu­gárzás, másodlagos röntgensugárzás), amely a számítógépek monitorából árad ki. A bútorok, bútorhuzatok, lakkok, festékek és más vegyszerek hatásától legjobban a gerbera, a szanszeveria, a spa­ti­filium (fehérpárta) és a dracéna véd meg bennünket. Beisszák az ipari zsírtalanításra és száraz vegy­tisztításra használt triklór-etilént, amely májkárosodást okozhat. (Ez a vegyület a festékekben, lak­kokban, nyomdafestékekben is megtalálható.) Szobanövényeink tehát valóságos őrei egészségünknek.

[

Becslések szerint a világ lakosságának 35%-a küzd álmatlansággal. Dr. David Rapoport, a New York -i Egyetem alvászavarokkal foglalkozó központjának munkatársa szerint az álmatlanság a századforduló legsúlyosabb járványai közé tartozik. Aki nem alszik eleget, annál nő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának veszélye. Az alvás során szervezetünk könnyebben megköti a szabad gyököket, vagyis azokat a molekulákat, melyek hatással vannak a sejtek öregedésére, sőt rákot is okozhatnak. Egy nemrégen végzett vizsgálatban a Chicagói Egyetemen 11 egészséges fiatalembernek egy héten át csupán napi 4 óra alvást engedélyeztek. A hatodik napon a sejtjeik már úgy működtek, mint egy 60 éves emberé, a vérük inzulinszintje pedig olyan magas volt, mint a cukorbetegeké. Az alváshiány a fehérvérsejtek és a hidrokortizon nevű hormon termelődését is befolyásolja, melynek következtében az ember védtelenné válik a fertőzésekkel szemben. Ez az oka annak is, hogy könnyebben alakulnak ki nála keringési zavarok. William Dement, a Stanford Egyetem kutatója szerint az alvás minőségéből lehet a leginkább megállapítani, hogy valaki milyen hosszú ideig fog élni. A Sao Paulo -i alváskutató központ munkatársai megjegyezték, hogy ha az emberek tudnák mi megy végbe egy olyan szervezetben, amelyet megfosztanak az alvástól, kétszer is meggondolnák, hogy az alvást csupán időpazarlásnak, a lusták időtöltésének tartsák.

Különösen fontos a jó alvás a gyerekeknél. Ilyenkor termelődik a legtöbb növekedési hormon. A tizenévesek szervezete 50-szer több növekedési hormont termel éjszaka, mint nappal. Az alvás az étvágyunkra is hatással van. Agyunk az alváshiányt éhségérzetként értelmezi. Alvás közben a szervezetünkben megnövekszik a leptin mennyisége. Ennek a hormonnak az a feladata, hogy tudassa velünk, ha már eleget ettünk. Amikor a kelleténél tovább maradunk ébren, kevesebb leptin termelődik, ezért több szénhidrátot kíván a szervezet. A nagyobb szénhidrátfelvétel pedig elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Az evés közben termelődő leptin visszafelé is hat. Mennyiségének növekedésével kevesebb hipokretin termelődik az agyban, és emiatt elálmosodunk. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok országban rövid pihenőt tartanak ebéd után, sőt sokan le is fekszenek egy-két órára, mielőtt visszatérnek a munkájukhoz.

A New York -i Columbia Egyetem kutatói megállapították, hogy akik csak 4 órát alszanak, azok­nak több mint 70%-kal, akik pedig 5 órát, azoknak mintegy 50%-kal nagyobb az esélyük a túlsúly kialakulására. A 18 ezer személyen végzett megfigyelés során az is kiderült, hogy az elhízás oka nem csak a jóllakottság érzetének hiánya, hanem a fokozott éhségérzet. Az éjszakánként 9 óránál kevesebb ideig alvók szerveztében a jóllakottság érzetét keltő leptin csökkenése mellett nő az éhségérzetet keltő ghrelin hormon mennyisége. Ezért álmatlan éjszakák után a kialvatlan emberek jóval többet esznek a szokásosnál. Korunk zaklatott életmódja is elősegíti az elhízást. Svéd kutatók megállapítása alapján stressz hatására megnő a vér kortizoltartalma. Ezt a hormont a mellékvesekéreg állítja elő a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közreműködésével. Hatására hastáji elhízás, inzulinnal szembeni ellenállás, és zsíranyagcsere-zavar lép fel a szervezetben.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a testmozgás a 2-es számú cukorbetegséggel ellen is hatásos. Nagyon fontos, hogy a testmozgás életelemünkké váljon, mert testünk vázizomzata reagál legérzékenyebben az inzulinra. Megdolgoztatása során nem csak a harántcsíkolt izmok zsírtartalma csökken, hanem az inzulinnal szembeni ellenálló képességük is. A vizsgálatok azt is megerősítették, hogy legnagyobb mértékben a helyes étrend járul hozzá a 2-es számú cukorbetegség kialakulásának megakadályozásához. A cellulóz- és pektintartalmú táplálék ellenáll az emésztőenzimeknek. Ezek az anyagok mérséklik a szőlőcukor, a telített zsírsavak és a koleszterin felszívódását a bélből. Fékezik az inzulinképződést és a vércukorszint-emelkedést. Érzékennyé teszik a szervezetet az inzulinnal szemben. Fokozzák az epesavak koleszterinből való képződését, és ezeknek a szerves savaknak széklettel való kiürülését. Mindemellett a bélrendszerben megduzzadva megszüntetik az éhségérzetet, sőt jóllakottságot váltanak ki.

[

A környezetszennyezés növekedésével fokozódik a harc a természetvédők és a környezetszennyező létesítmények, valamint a természet pusztulását közömbösen szemlélő politikusok között. A nyílt felszólalások és a sajtóviták már odáig fajultak, hogy egyesek a zöldmozgalmak aktivistáit ökoterroristáknak nevezik. Ez azonban nem zavarja a természetvédőket. Rendületlenül teszik a dolgukat, fáradhatatlanul végzik önként vállat feladataikat. Minden lehetőséget megragadnak, hogy visszaszorítsák a környezetszennyezést, megvédjék az egészségünket. Függetlenségük megőrzése érdekében csak magánszemélyektől fogadnak el támogatást. Állami segítségre, ipari lobbik által fel­ajánlott pénzre nem tartanak igényt. Ezért szervezetüket csak úgy tudják fenntartani, hogy aktivistái ingyen dolgoznak. Szerencsére mind több ember látja be tevékenységük nélkülözhetetlenségét, ezért a befolyt összegekből komoly kutatásokat is tudnak finaszírozni. Ennek eredményeként a Greenpeace szakemberei olyan új eljárást dolgoztak ki, amellyel kimutatható az élelmiszerekben (húsban, tejben, tojásban) a genetikailag módosított takarmány maradványa. Ezzel az eljárással egyértelműen megállapítható, hogy genetikailag módosított szóját etettek a haszonállatokkal. A módszer alkalmas az állati eredetű liszt (csontliszt, szárított döghús) takarmányba keverésének kimutatására is.

 

Budapest, 1989. szeptember

 

 

 MELLÉKLET

 

                   MERIDIÁNOK ENERGIAMAXIMUMA

 /szerv - óra/

 

Máj

1 - 3 h

Tüdő

3 - 5 h

Vastagbél

5 - 7 h

Gyomor

7 - 9 h

Lép-hasnyálmirigy

9 - 11 h

Szív

11 - 13 h

Vékonybél

13 - 15 h

Húgyhólyag

15 - 17 h

Vese

17 - 19 h

Vérerek ura

19 - 21 h

Hármas melegítő

21 - 23 h

Epehólyag

23 - 1 h

Befogadó vezeték

-

Kormányzó vezeték

-

Másodlagos meridiánok

-

 

 

FÉRJ - FELESÉG KAPCSOLAT

 

Szív - Tüdő

Vékonybél - Vastagbél

Máj - Lép-hasnyálmirigy

Gyomor - Epehólyag

Vese - Vérerek ura

Húgyhólyag - Hármas melegítő

 

 

 

 

 

SZERV - ÓRA SZERINTI ELLENTÉTES MERIDIÁNOK

 

Tüdő - Húgyhólyag

Lép-hasnyálmirigy - Hármas melegítő

Vastagbél - Vese

Epehólyag - Szív

Gyomor - Vérerek ura

Máj - Vékonybél

 

 

 

 

 

 

 

IRÁNYÍTÓ- ÉS KÜLÖNLEGES PONTOK

 

 

 

Tonizáló

pont

Szedáló

pont

"Lo"

pont

"Xi"

kulcspont

Yuan

forráspont

Idő

pont

Elülső

vészpont

Háti

shu-pont

Tüdő

Lu 9

Lu 5

Lu 7

Lu 6

Lu 9

Lu 8

Lu 1

UB 13

Vastagbél

LI 11

LI 2

LI 6

LI 7

LI 4

LI 1

St 25

UB 25

Gyomor

St 41

St 45

St 40

St 34

St 42

St 36

CV 12

UB 21

Lép-hasnyálmirigy

Sp 2

Sp 5

Sp 4

Sp 8

Sp  3

Sp 3

Li 13

UB 20

Szív

H 9

H  7

H  5

H  6

H  7

H 8

CV 14

UB 15

Vékonybél

Si 3

Si 8

Si 7

Si 6

Si 4

Si  5

CV 4

UB 27

Húgyhólyag

UB 67

UB 65

UB 58

B 63

UB 64

UB 66

CV 3

UB 28

Vese

K 7

K 1

K 4

K 5

K  3

K 10

GB 25

UB 23

Vérerek ura

P 9

P 7

P 6

P 4

P 7

P 8

CV 17

UB 14

Hármas melegítő

TW 3

TW 10

TW 5

TW 7

TW 4

TW 6

CV 5

UB 22

Epehólyag

GB 43

GB 38

GB 37

GB 36

GB 40

GB 41

GB 24

UB 19

Máj

Li 8

Li 2

Li 5

Li 6

Li 3

Li 1

Li 14

UB 18

 

 

II. fejezet

 

KEZELÉSI TANÁCSADÓ AZ ELEKTROSTIMULÁCIÓS

 

KÉSZÜLÉKEKHEZ;

 

TERMÉSZETES TÁPLÁLKOZÁS

 

Az előző fejezetben az elektrostimulációs kezelés alapvető szabályai kerültek ismertetésre. Az akupunktúrának ez a sajátos alkalmazási módja azonban további lehetőségeket is rejt magában. Akiknek sikerült az előző részben leírt szabályokat elsajátítani, azok újabb hasznos információkra tehetnek szert az alábbi tanácsokból. A két fejezet együtt már olyan ismeretanyagot biztosít, amely bárki számára megnyitja az öngyógyításnak ezt a hatékony és modern formáját. Ezeken a lépcső­fokokon haladva, a mikro- és makrovilág összefüggéseinek átgondolása során sokan olyan felismerésre jutnak, amely az akarat és az emberi agy lehetőségeinek végtelen tárházát ­nyitja meg előttük.

 

Újabb meridiánvizsgáló módszerek

 

Mindazok számára, akik az I. fejezet alapján eljutottak arra a szintre, hogy bátran elkezdhetik önmaguk kezelését, a legnagyobb nehézséget meridiánjaik energiaállapotának feltérképezése jelenti. Mivel nem látjuk energiapályáinkat, azok töltöttségi szintjét közvetlenül nem tudjuk érzékelni. Ennek megállapítására a már ismertetett próbakezeléses módszer a leghatékonyabb, de hátrá­nya, hogy alkalmazása átmeneti egészségromlással is járhat. Ezért lesznek, akik idegenkedni fognak ettől a nagy hatásfokú, de kissé drasz­tikus módszertől. Számukra javasolható egy hasonló hatásmechanizmusú, de lényegesen veszély­telenebb eljárás. Ez nem más, mint a mágneses próba; amely főleg érzékeny, vékony bőrű egyéneknél alkalmazható előnyösen. Ehhez szerezzünk be egy kb. 6-7 mm átmérőjű és 10-12 cm hosszú erősen felmágnesezett acélrudat. A legkönnyebben ALNICO ötvö­zőanyagú mágnesrúdhoz juthatunk hozzá. Az oldalát PVC zsugorcsővel szigeteljük le, hogy az ujja­ink­ról ne kerüljön rá zavaró villamos töltés. A villamossági szaküz­letekben beszerezhető 7 mm átmé­­rőjű, vastag falú zsugorcső felhúzás utáni zsugorításához nincs szükség ipari hőágyúra, mert ez a művelet gáztűzhely, vagy akár egy öngyújtó lángja fölött is végrehajtható.

A próbát oly módon végezzük, hogy a mágnesrúd ellenté­tes töltésű végét néhány percig nyomjuk a vizsgálandó meri­dián megfelelő pontjához. Ennek a módszernek a hátránya, hogy csak a telített meridiánjaink megkeresésére alkal­mas. Ezt a helyzetet az a szemléletes hasonlat érzékelteti leg­in­kább, hogy egy kritikus mértékben feltöltött palackból néhány százalék gázt elvezetünk, akkor elkerülhetjük a robbanást. Ha viszont egy üres tartályba néhány csepp vizet töltünk, attól az még nem fog megtelni. Tehát ezzel a csekély hatékony­ságú eszközzel csak a telített meridiánjaink sze­dáló pontján keresztül tudunk érzékelhető hatást elérni. Ez tulaj­donképpen nem is olyan nagy baj, mivel a próbakezeléses módszer hát­ránya csak a telített meridiánjaink vizsgálatánál jelentke­zik, üresnek tűnő meridiánjaink ellenőrzésénél nyugodtan alkal­mazhatjuk az árammal történő próbát.

Egy ennél is kíméletesebb, de bizonytalanabb módszer meridiánjaink energiaállapotának kifürkészésére, testünk cél­tudatos figyelése. A visszér kiala­kulásának pl. a vérerek ura meridián energiahiánya az egyik oka. (A külföldi szakirodalomban a vérerek ura meridiánt szívburok vezetéknek nevezik.) Az akupunktúrás szak­könyvekből tudjuk, hogy ez a meridián a „szerv-óra” szerint 19 és 21 óra között töltődik fel energiával. Ha este 7 óra után azt tapasztaljuk, hogy kezünkön és lábunkon a visszeresség jelentősen csökken, az erek kevésbé dagadnak ki, akkor valószínű, hogy vérerek ura meridiánunk energia­hiányban szenved. Ugyanúgy következtethetünk valamely meridiánunk energiatelí­tettségére is, ha a megadott időszakban a megfelelő meridiánhoz tartozó szer­vünk állapota romlik. Így pl. ennek tudható be, hogy a telített meridiánú májbetegek gyakran éjjel 1 és 3 óra között vannak a legrosszabbul. Az álmatlan­ságnak, a hajnali 2-3 óra közötti felébredésnek is gyakran a májmeridián telítettsége az oka. Mellesleg ez az állapot a vékonybél-vastagbél áttételeken keresztül emésztési zavarokat is szokott okozni. Ugyanezen az alapon könnyen megérthetjük, hogy a legtöbb tüdőbeteg, vagy a tüdejüket dohányzással szándékosan rongálók miért éppen hajnalban, vagy kora reggel köhögnek a legintenzívebben. Kissé komplikálja a helyzetet, ha valamely szervünk álla­potáért egyszerre több meridián is felelős. Ilyen szervünk pl. a szív, melynek állapota nem csak a szív-, hanem a vérerek ura meri­dián töltöttségi fokától is erősen függ.

Tovább bonyolítja ennek a módszernek az alkalmazását, hogy a megfigyelt jelenség gyakran áttételek útján jön létre. Ha pl. reggel 7 és 9 óra között azt tapasztaljuk, hogy visszereink összehúzódnak, az nem a gyomormeridiánnak tudható be, hanem annak, hogy az energiával telítődő gyomor­meridián a „dél-éjfél” szabály alapján csökkenti a vérerek ura meridián telítettségét és ez váltja ki az érzékelt hatást. A helytálló következtetések megállapításához tehát tisztában kell lennünk az egyes energiapályák szervezetünkre gyakorolt globális hatásával is. Ennek ismeretében már könnyen eld­önthetjük, hogy a gyanúsnak talált meridián okozza-e az érzékelt jelenséget, vagy a „dél-éjfél”, illetve a „férj-feleség” szabály által megnyilvánuló áttételes hatásról van szó. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy téli időszámítás esetén az óra által mutatott időhöz adjunk +1 órát. Szervezetünk ugyanis nem követi a mi energiatakarékossági szempontból bevezetett időszámításunkat. Ha vala­mely betegségünk intenzitása nem függ a napszakoktól, akkor jó okunk lehet a különleges meridián­jai­nk, elsősorban a kormányzó- és a befogadó vezeték befo­lyá­sára gyanakodnunk. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy ez az utóbbi módszer nem csak a legkisebb hatásfokú, hanem egy­úttal a legbizonytalanabb is, mert képzelgésre hajlamos egyének könnyen juthatnak tévútra, hamis következtetéseket vonva le egyes betegségeik és meri­diánjaik energiaállapotának viszonyáról.

 

Kiegészítő kezelési szabályok

 

Az I. fejezetben szó volt arról, hogy elektrostimulációs készülékkel csupán beadni lehet energiát, elvonni nem. Ez a hiányosság azonban ne keserítsen el bennünket, mivel az egészség előfeltétele a testünkbe áramló külső energiák összhangja, vagyis a kozmikus erőközpontból kiáramló Yang, és a mikrovilágunk középpontjából, a Földből kiáramló Yin energia egyensúlya. A szervezet energia­egyensúlyának megbomlása esetén rendszerint minden egyes energiatúltengésben lévő vezetékhez tartozik egy energia­hiányos meridián is, mely a „dél-éjfél” vagy a „férj-feleség” szabály szerint könnyen megtalálható. A megfelelő pontok elektrostimulációs úton való ingerlésével, vagyis az energiahiányos meridiánokban folyó bioáram serkentésével a rendelkezésre álló készülékünkkel is visszaállíthatjuk bioenergia-egyensúlyunkat. Energia­túltengés esetén a szedáló pontokat csak akkor célszerű kezelni, ha erős fájdalmaink vannak, vagy ha gyors életmentésre van szükség. Normál eset­ben a társmeridiánok feltöltésével végezzük a gyógyítást. Az energiahiányos meridián feltöltése, az energiaegyensúly helyreállítása után a kezelt meridián betegségein kívül a vele kapcsolatban lévő telített meridián beteg szervei is automatikusan meggyógyulnak.

Érdekességként megemlíthető, hogy Fülöp-szigeteki healerek ezt a prob­lémát percek alatt megoldják, mivel a kezükből kiáramló intenzív bioenergia-sugárzással rövid idő alatt képesek az energiahiányos meridiánokat feltölteni, és ezzel a beteg szerveket tartósan meggyógyítani. Daganatos megbetegedések esetén az intenzív szubatomi sugárzás a rákos sejteket is képes elpusztítani. Az el­halt sejteket a szervezet öntisztító mechanizmusa távolítja el a nyirokérrendszer segítségével. A nagyobb daganatokat azonban műtéti úton kell eltávolítani. 2000-ben egy spanyol asszony gyomrából pl. egy 60 kilós daganatot kellett kioperálni, ami megegyezett a testsúlyával. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen tömegű elhalt sejtburjánzást a szervezet már nem képes lebontani, és salakanyagként eltávolítani. Egyébként a rekordot egy kaliforniai asszony tartja, akinél 1991-ben egy 138 kilós cisztát operáltak le a petefészkéről.

Mint tudjuk, az akupresszúránál figyelembe kell venni mind a meridián jellegét, mind pedig töltöttségi szintjét. A kézrátételes gyógyításnál azonban egyszerűbb a helyzet. Itt a kézből kiáramló Yin és Yang energiák nem az egyes akupunktúrás pontokkal érintkeznek, hanem a meridiánok egészével. A hea­ler nem keres akupunktúrás pontokat, hanem végigsimítja a páciens bőrét, és a kezelt testrész meridi­ánjaiban, vagy a beteg szervben automatikusan végbemegy a töltéskiegyenlítődés. A healer energiaszintjétől függően ez az eljárás ruhán keresztül is eredményes lehet. Ügyelni kell azonban arra, hogy energia­feltöltés esetén a kéz Yin és Yang energiamezőivel itt is csak ellentétes jellegű meridiánok kezelhetők. A kezet tehát úgy kell elhelyezni a beteg szerv vagy meridián felett, hogy a Yin zóna Yang meridiánt, a Yang zóna pedig Yin meri­diánt sugározzon be. A legtöbb healer ezt az irányítást sokszor öntudatlanul végzi, mert csak a beteg szerv aurájának elszíneződését figyeli. Kezelés közben a kezét már eleve úgy helyezi el, hogy a gyulladás csökkenjen, illetve a meri­diá­nok­ban a töltéskiegyenlítődés létrejöjjön.

Ennél a típusú gyógyításnál gond csupán azokkal a healerekkel van, akik nem képesek kezelés közben figye­lemmel kísérni a meridiánokat, és más módon sem látnak bele a testbe. Náluk könnyen előfordulhat, hogy főleg nagyobb testfelületek kezelése esetén a helytelen energia­irányítás következtében súlyosbítják a telített vagy energiahiányos meridiánok állapotát. Ilyen healerekhez tehát csak akkor menjünk, ha tudjuk, hogy melyik meridiánunkkal van baj, és saját érdekünkben ragaszkodjunk a szigorúan irányított akupresszúrás kezeléshez. Semmiképpen ne hagyjuk, hogy az általuk jónak vélt koreográfián alapuló rapszodikus mozdulataikkal szétzilálják meridiánjaink energiaegyen­súlyát, vagy a már meglévő energiazavart tovább fokozzák. Egyébként ezek a jellegzetes söprő kézmozdulatok nagy hasonlóságot mutatnak a mesmerizmussal. Ez a gyógyítási mód azonban csak abban az esetben hatásos, ha a healer le tudja csökkenteni az agyfrekvenciáját legalább alfa szintre. Ha erre nem képes, akkor az energiabesugárzás irányítha­tatlanná válik, és többet árt, mint használ.

Ebben a földrajzi régióban számos olyan gyógyító is van, aki képes arra, hogy a kezéből kiáram­ló energiával egy erős anti­kohéziós teret hozzon létre, amely semlegesíti a molekulák közötti össze­tartó erőt, és ezáltal vágási sebek keletkezése, vagyis a sejtek szétroncsolása nélkül is képesek behatolni a test belsejébe. Ennek a magasabb rendű gyógyítási mód­szernek az az előnye, hogy az elhalt szövetdaraboknak az eltakarítását nem bízzák a szervezet lassú öntisztító mecha­nizmusára, hanem egy sajátos műtéti eljárás során kiemelik a testből, tehát az energiabesugárzás útján meggyógyított szerveket egyúttal meg is tisztítják. Miután a behatolás során a hagyományos műtéti eljárástól eltérően az egyes sejtek nem sérülnek meg, ezért a vérveszteség csak minimális, vér csak annyi keletkezik, amennyi a felnyitott bőr, illetve a kiszedett szövetdarabok hajszálér-csatlakozásaiból kiszivárog. Ha a beteg szerv egy darabja teljesen elhalt (pl. bélfekélynél), akkor a fekélyes bélszakaszt az ujjaikból kiáramló antikohéziós energiával besugározva kiszakítják, az ép végeket egymáshoz illesztik, és varratmentesen összezárják. Ebben a tevékeny­ségükben már szükségük van egy segéd­healerre is, aki műtét közben szintén az ujjaiból kiáradó energiával nyitva tartja a sebet, meggátolva a bőrfelület manipuláció alatti össze­záródását. Az ép szövetek varratmentes csatlakoztatását az teszi lehetővé, hogy energiával való kezelés során a szétválasztott felületek mentén lévő molekulák között nagymértékben csökken az összetartó erő. A healer ezeket a „felpuhított” szövetdarabokat egy­másba nyomja, majd az antikohéziós erőtér megszüntetésével az összegyúrt mole­kulák között ismét helyreáll a kohéziós erő, és ez biztosítja az illeszkedő felületek tökéletes összeforradását.

Maga a diagnosztizálás, a betegség megállapítása kétféleképpen megy végbe. A healerek egy része látja az aurát és az erős elszíneződések alapján könnyen megtalálja a beteg szerveket. A heale­rek nagyobbik része a „clair­voyance” technikát alkalmazza, vagyis erős koncentrálás útján agyfrek­venciájának egy alsóbb tartományában a páciens testét belülről fokról-fokra végigvizs­gálja, és így keresi meg a beteg szerveket. Ennek a ma még misztikusnak mondható gyógyítási módszernek további előnye még, hogy a test nem fertőződik, mivel az intenzív bioenergia-sugárzás életképtelenné teszi a szervezetbe került baktériumokat, meggátolva ezzel a szaporodásukat. (Ez a baktériumölő hatás annyira intenzív, hogy az Arigo nevű mexikói pszí-sebész által operáló­esz­köz­ként alkalmazott rozsdás bicska sem okozott soha fertőzést.) A műtét elvégzése után az antikohé­ziós tér megszüntetésével a molekulák közötti vonzóerő cipzárszerűen ismét zárja a megnyitott bőrfelületet, így a beavatkozás után seb nem képződik, vágási nyomok nem láthatók. A bioenergia-kisugárzásnak a fertőtlenítésen kívül fájdalomcsillapító hatása is van, ezért ezeknél az operációknál nem alkalmaznak altatást sem. A többnyire néhány perces beavatkozás után a beteg felkel a műtőasz­talról, és saját lábán távozik. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a nyugati országok­ban praktizáló pszí-sebészek sok esetben meg sem nyitják a testet, hanem a műtétet az aura ötödik, éterinek nevezett rétegén hajtják végre, ami idővel áttevődik a fizikai testre.

Sajnos mi nem rendelkezünk ilyen különleges erőkkel. Energiahiányos meridiánjaink elektro­stimulációs készülékkel való töltögetése nem a leg­hatékonyabb módszer, de ne veszítsük el a türelmünket. Az üres meridiánokba juttatott bioenergia ugyanis az egyes kezelések között is állandóan gyógyítja a beteg szerveinket. A kezelés előrehaladtával minél több energia kerül az energiahiányos meridiánba, annál inkább képes legyőzni az útjába került gátakat, „energia-dugókat”, annál akadály­mentesebb lesz a meridián saját energiaáramlása is. A healerek ezeket a dugókat egyetlen nagy energialökettel szüntetik meg, de szükség esetén ezek az akadályok lassú feltöltés útján is legyőzhetők. A Fülöp-szigeteken végzett gyógyítás rendkívül hatékony ugyan, de a tetemes útiköltségen kívül van egy hátránya. Gyakran előfordul, hogy a vissza­szerzett egészség néhány év múlva hirtelen elkezd romlani, a korábbi betegség ismét visszatér. Ennek oka, hogy az energiaegyensúlyt nem elég helyre­állítani, hanem azt meg is kell őrizni. Erre két módszer áll rendelkezésünkre. Az egyik az önszuggesztiós (önszuggeszciós), vagyis a hit útján történő energiaregenerálás, a másik út pedig meridiánjaink karbantartása. Utóbbi célra igen alkalmas az elektrostimulációs készülék, mivel könnyebben lehet vele energiát beadni, mint a hagyományos tűs akupunk­túrával, a készülék mindig kéznél van, fertőzésveszély nincs, és ráadásul nem kerül pénzbe a rendszeres igénybevétele.

Az előzőekben elmondottak alapján a kezelésnél az esetleges energiadu­gók mielőbbi megszüntetése érdekében fordítsunk fokozott gondot a „Xi” kulcs­pontok megmoz­gatására. Ezeknek az ingerpontoknak a kezelése egyébként reumás megbetegedések és ízületi panaszok esetén is rendkívül hatékony ­lehet. Az energiadugulás nagyon könnyen lehet egymást kiváltó betegségek elindítója is, ezért energiahiányos meridiánjaink átjárhatóvá tétele alapvető feltétele egészségünk visszaszerzésének. Az energiahiányos meridiánok stimulálása során fordítsunk figyelmet a kezdőpontra is, az itt betöltött energia hasonló hatást vált ki, mint a tonizáló pont kezelése. Ügyeljünk arra is, hogy ha a „férj-fele­ség” szabály alá tartozó meridiánok mindegyike telített vagy energiahiányos, akkor egymás után mindkét meridiánt kezelni kell, ellenkező esetben a másik meri­diánban jelentős állapotromlás lép fel. Sem a „férj-feleség” sem pedig a „dél-éjfél” szabály nem vonatkozik azonban a kor­mányzó és a befogadó vezetékekre, mert ezek a meridiánok a napszaktól és egymástól függetlenül bármikor kezelhetők.

Nehezen diagnosztizálható, rejtélyes betegségek esetén érdemes figyelmet fordítani a különleges pontokra is. A kor­mányzó vezetéken elhelyezkedő In-Do pont, valamint a fejen levő pontok stimulálásával pl. jó hatásfokkal kezelhető az energiahiányból eredő lámpaláz és beszédhiba. Energiatúlten­gésből eredő szorongásnál, izgulásnál (különösen, ha az szívpanaszokkal párosul) a vérerek ura meridián, illetve a szívmeridián kezelésével lehet segí­teni a P9, P7, P5, H9, H7 és H5 pontokon. Egyébként a beszédzavar gyógyításánál jelentős javulás érhető el a hasi légzés elsajátításával is. A tüdő mélyére lejutó levegő ugyanis megnöveli a vér oxigéntartalmát, amely az agyba eljutva ­tágítja az ereket, oldja a beszédközpontban kialakult görcsöt.

Ne alkalmazzuk az elektrostimulációt bakteriális és vírusos megbetegedések esetén, mivel a fertőző mikroorga­nizmusok szaporodása gyors, az akupunktúrás gyógyító eljárás viszont lassú. Ezeket a gyorsan végbemenő kóros folya­matokat a rákhoz hasonlóan csak koncentrált bioenergia-sugár­zással lehet megállítani, és mi ilyen intenzív energiabeadásra nem vagyunk képesek. Ugyancsak kerüljük az akupunktúra alkalmazását heveny megbetegedések (pl. vakbélgyulladás) esetén is. A betegségnek ebben a végső szakaszában már csak a gyors operáció segíthet.

Ami a kezelési időt illeti, az akupunktúrás eljárásnak időbeli korlátja nincs. A kezelés maximális időtartamának csak az ésszerűség szab határt. Nincs értelme ugyanis tovább folytatni a stimulációt, ha az akupunktúrás pont már kimerült. Töltéselvonásnál ez abban nyilvánul meg, hogy a bőr ellazul, kisimul, a tűre gyakorolt kezdeti szorítása megszűnik, és enyhe pír keletkezik a kezelés helyén. A töltésbevitelt pedig csak addig célszerű végezni, amíg a bőr észrevehető módon rá nem szorul az elektródára, amíg az elektróda hegyét a bőr nem öleli körül. Ekkor az ingerpont környékén bőrünket hidegnek érezzük. Ez azt jelzi, hogy az akupunktúrás pont telítődött, több töltést már nem tud elnyelni. Ekkor egy ciklusnyi időt, azaz 24 órát ki kell hagyni, hogy a meridián feldolgozhassa, elszállíthassa a kapott energiát, a kezelés kellő hatékonysággal csak ezt követően folytatható.

Az akupunktúrás szakkönyvek receptúrájában az egyes ingerpontok mellett feltüntetett javallatokat ne vegyük szentírásnak. Ezek csak azt jelölik, hogy az eddigi tapasz­talatok szerint egy-egy betegség kezelésére mely pontok voltak a legalkalmasabbak. Ez nem jelenti azt, hogy nem találunk esetleg olyan pontot, amit a receptúrák nem említenek, de a mi esetünkben mégis igen hatékonynak bizonyul. Ezért ha a javasolt ingerpontok nem segítenek, akkor a beteg szervünk közelében vegyük kezelésbe az összes üres meridiánunk ingerpontjait, mert könnyen előfordulhat, hogy valamelyik hatásos lesz. Ha ez sem segít, akkor gondoljunk a fő és a másodlagos meridiánok találkozási pontjaira, a kardinálpontok stimulálására. Szimmetrikus meridiánjaink kezelése során vegyük figyelembe, hogy a jobb és a bal oldali energiapályánk töltöttségi szintje nem mindig azonos, ezért gyakran előfordul, hogy csak féloldalas keze­lésre van szükség.

Betegségeink feltárása, meridiánjaink energiaállapotának alapos megismerése után eljuthatunk egy olyan szintre, amikor már nem szükséges, hogy szolgai módon, meridiánról meridiánra haladva végezzük a kezelést. Ebben a stádiumban már ismerjük testünk szinte minden reagálását a külső káros behatásokra, ezért próbáljunk meg összefüggéseket keresni az egyes betegségeink között, mivel ezek sohasem egyszerre alakulnak ki. Az első mindig energiaegyensúlyunk felborítója lesz, és ha nem kezeljük ki, láncreakció­szerűen újabb és újabb betegségek kiváltójává válik. A gyógyítást szintén meg­ha­tározott sorrendben kell végrehajtani; ezért nem árt, ha vissza tudunk emlé­kezni, hogy mi volt az első komoly betegségünk, mi indította el egészségünk fokozatos romlását. A magasabb rendű kezelési eljárás kidolgozásánál fokozottan alkalmazzuk az akupunktúra jól bevált szabályait, különösen a „dél-éjfél” és a „férj-feleség” szabályt. Ha kellő kombinatív képességgel rendelkezünk, egy idő után rá fogunk jönni, hogy egy-egy meridiánunk energiaegyensúlyának felbomlásáért melyik meridián a felelős. Ha ezt felismerjük, akkor már lényegesen könnyebbé válik a kezelés is. Egy példával alátámasztva, ha betegségeink folytán meridiánjaink ener­giaállapota úgy alakul, hogy a gyomor- és a vesemeridiánok üresek, a vérerek ura meridián pedig telített, akkor sem­mi­képpen sem célszerű a meridiánokat egyenként stimulálni. A gyomormeridián erősítésével ugyanis a „dél-éjfél” szabály szerint a vérerek ura meridián gyengülni fog, ami viszont a „férj-feleség” szabály szerint erősíteni fogja a vesemeridiánt. Így tehát egyetlen kezeléssel a gyógyulásban is előidéz­hetünk egy láncreakció­szerű folyamatot.

Egyébként ez a láncreakció mindig létrejön, még akkor is, ha nem kívánatos a megnyilvánulása. Egyszerűbb esetekben, amikor csak egy-egy meridián energiaszintje csökkent le, előnyösebb lenne a feltöltést úgy elvégezni, hogy ez ne legyen kihatással a társmeridiánokra. Ez azonban nem lehetséges, ezért előfordulhat, hogy egy idő után olyan betegségek lépnek fel, amelyek tipikusan a társ­me­ri­diá­nok energiazavarára utalnak. Ha pl. álmatlanság vagy fejfájás ellen az epehólyag-meridiá­nunk tonizáló pontját kezeljük, akkor mindaddig nem tapasztalunk kóros hatást, amíg az energiaegyensúly be nem áll. Amennyiben az alapbeteg­ségünkért nem csak ez a meridián a felelős, akkor termé­szetesen tovább folytatjuk a stimulálást, amely túltöltéshez vezet. Ebben az esetben már radikálisan változik a társmeridiánok energiaszintje is, ami azt eredményezi, hogy a „dél-éjfél” szabály szerint a szívmeridián, a „férj-feleség” szabály szerint pedig a gyomormeridián energiaszintje csökkenni fog. A szívmeridián zavara szívszúrásokban vagy szívritmuszava­rokban nyil­vánulhat meg, míg a gyomor­meridián energiaszintjének csökkenése emész­tési rend­ellenességeket okozhat. A láncreakció azonban rendszerint nem áll meg itt, hanem tovább gyűrűzik. Így pl. a „dél-éjfél” szabály következtében a gyomormeridián lemerülése fokozza a vérerek ura meridián töltési szintjét, ami a vérnyomás növekedését eredményezi. Ennek legszembetűnőbb megnyilvánulása, hogy a végtagjainkon kidagadnak a visszerek. A szívmeridián viszont a „férj-feleség” kapcsolat következtében a tü­dő­meridián energiaszintjét fogja meg­növelni, ami leginkább rekedtséget, mandulagyulladást, esetleg köhögési rohamokat vált ki.

Tehát ne lepődjünk meg, ha valamely meridiánunk kezelése során a kezdeti előnyös változásokat hirtelen fellépő káros hatások követik, mert ez a túltöltés következménye. Ebben az esetben nem célszerű a kezelt meridián töltési szint­jét csökkenteni, mivel ez az eredeti betegség újbóli fellépését eredményezné, és arra sincs szükség, hogy az összes megváltozott energiaszintű meridiánunkat után­töltsük, mert a bonyolult összefüggéseket nem biztos, hogy nyomon tudjuk követni. Ebben a szi­tuációban elég, ha a kezelt meridiánnal közvetlen kapcsolatban lévő energiapályákat stimuláljuk, vagyis ebben az esetben a gyomor- és a szívmeridiánokat feltöltjük. Ez megakadályozza a láncreakció továbbgyű­rűzését, és megszünteti a káros hatásokat. A két társmeridián feltöltése ugyanis visszahatásként lecsökkenti az epehólyag-meridián energiaszintjét, és beáll az egyensúly. Ezt követően az epehólyag-meridiánunkat ne kezeljük tovább, amíg az alapbetegség újra vissza nem tér, tehát amíg a töltésszintje nem kezd el ismét csökkenni.

Sajnos a betegségek előrehaladott stádiumában elő­fordulhatnak szabálytalan esetek is. Pl. ilyen szituáció állhat elő, amikor a vastagbél-, a vese- és a vérerek ura meridiánok mindegyike telített, és tipikusan vesemeridiánra jellemző betegséggel állunk szemben. Ebben az esetben a fenti szabályok nem használhatók. A probléma csak az üres meridiánok töltöttségi szintjének emelésével számolható fel fokozatosan. Akut esetekben azonban nincs más választásunk, mint hogy felkeressünk egy megfelelő anatómiai ismeretekkel rendelkező szakképzett akupunktőrt, aki tűs kezeléssel a kiválasztott pontokon keresztül csökkenti a vesemeridián töltöttségi szintjét. Nagymértékben nehe­zíti a helyzetet, hogy ilyen szabálytalanságok nem csak az egyes energiapályák között, hanem egy-egy meridiánon belül is előfordulhatnak. Főleg a kormányzó és a befogadó vezetékek esetén gyakran tapasztalható, hogy a meridián telített vagy energiahiányos pontjainak sorába beékelődik egy ellenkező energiaszintű, azaz energiahiányos, illetve telített pont is.

 Egy-egy meridiánon belül váltakozó energiaszintű energiapontok nem fordulhatnak elő, de az gyakran megesik, hogy egy energiadugó következtében a meridián egyik felében energiatöbblet, a másikban energiahiány lép fel. Ha pl. az epehólyag-meridián 20-as pontjában energiablokk keletkezik, akkor a 43-as pontján keresztül hiába tonizáljuk a meridiánt, az energiapálya fejen található szakasza továbbra is energiahiányos lesz. Így pl. nem múlik el az epehólyag-meridián energiahiányából eredő fejfájás, pedig normál körülmények között a tonizáló pont stimulálásával ennek a problémának meg kellene szűnnie. Ha tovább erőltetjük a dolgot, akkor könnyen előfordulhat, hogy az epehólyag-meridián nyakon aluli szakaszában energiatúltengés lép fel, így a fejfájásunk mellé olyan betegségek is társulnak, amelyek a 21-től 44-ig terjedő pontok telítettségéből erednek. Ezeken a bonyolult helyzeteken többnyire csak nagy gyakorlattal rendelkező képzett akupunktőrök képesek úrrá lenni. Amennyiben egy ilyen szituációba kerülve bajt okoznánk magunknak, és képtelenek vagyunk kijutni belőle, akkor egy kiadós energiaregeneráló alvás sokat segíthet a helyzetünkön.

 

Tápenergia-ellátás

 

A legtöbb hordozható kivitelű elektrostimulációs készülék igen kis fogyasz­tású, a behelyezett telep rendszeres használat esetén is több mint egy hónapig elegendő. Lemerülőfélben levő elemmel ne használjuk a készüléket, mivel a kezelőáram csökkenésével egyre jobban rá kell nyomni az elektródát a bőrfelületre ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, és ez a hámréteg sérülésével, hegesedésével jár. A használt telepet nem kell eldobni, mert az elektro­stimulációs készülékből kivett elemek kvarcórákban vagy híradástechnikai készülékekben még sokáig használhatók. Szükség esetén a közönséges cink-karbon ele­met megfelelő készülékkel egyszer fel is tölthetjük. Alkáli elemeknél azonban az újratöltés szigorúan tilos, mert ha egy ilyen típusú elemre új állapotban külső feszültséget kapcsolunk, akkor a rákényszerített feszültségtől lemerül, használt állapotban pedig a töltőáram hatására kialakuló gáztól fel is robbanhat. A normál elemek azonban nem kizárólag speciális töltő­áram-korlátozó készülékekről, hanem egy szabályozható kimenetű feszültségstabi­lizátorról közvetlenül is tölthetők. Áramkorlátozó ellenállás nélküli gyorstöltésnél a töltőfeszültséget állítsuk az üresjárási feszültségre (ez 9 V-os elemnél kb.­ 10,5 V) és a töltést egy sorba kötött amper­mérőn figyelve addig folytassuk, amíg a töltőáram nem csökken mi­ni­­mumra. Ekkor fejezzük be a töltést, mivel a túltöltés, vagy a töltőáram növekedése az elem melegedé­séhez és gyors tönkreme­neteléhez vezet. Ha stabil feszült­ség helyett együteműen egyenirányított feszültséget használunk, akkor többször is fel tudjuk tölteni az elemet. Ennek a módszernek a hátránya viszont, hogy a töltő­feszültség nehezebben szabályozható. (Ez a közvetlen töltési eljárás egyéb­ként jól alkalmazható kvarcórák le­me­rült gombcelláinak regenerálására is. Ebben az esetben a töl­tési feszültség kb. 1,7 V. A töltőveze­­tékeket legegyszerűb­ben egy ruhaszárító csipesszel rög­zíthetjük a gombelem fegyverzetein.)

A normál elemek beszerzése során fokozott gonddal járjunk el, mert csak azok a telepek használhatók kellő hatékonysággal, amelyeknek a kapocsfeszültsége Deprèz, azaz tápfeszültséget nem igénylő, kis bemenő ellenállású műszerrel mérve eléri a névleges értéket (1,5 - 4,5 vagy 9 V-ot). Mivel nem mindenki rendelkezik otthon mérőműszerrel, ezért elemet nagyobb szaküzletekben ajánlatos vásárolni, ahol forog az áru. A cink-karbon elemek ugyanis fél év alatt a raktározás során is lemerülnek, tönkremennek. 1,5 V-os cellák használata esetén az új elemeket ne keverjük a használtak­kal, mert egy lemerült cella az összes többit tönkreteszi. Mindezen hátrányok elkerülhetők, ha alkáli elemet vásárolunk. Ezeknek a szavatossági ideje ugyanis 4 év. Különösen előnyös ez a megoldás azok számára, akik ritkán használják a készüléküket, mivel így évek múlva is műkö­dőképes marad, és nem kell számolni a telepcsatlakozók elsavasodásával sem.

Az elektrostimulációval, lézersugaras vagy ultrahangos akupunktúrával hivatásszerűen foglalkozók telep helyett hálózatról is üzemeltethetik a készülékeiket, ha a hálózati tápegység és a készülékek közé beiktatnak egy biztonsági leválasztó transzformátort. Ennek az 1:1 feszültségarányú transzformátornak a lényege, hogy a primer és a szekunder tekercs külön jármon, különálló csévékben helyezkedik el, és a vasmag védőföldelve illetve ­nullázva van. A beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy kizárólag szakemberek által készített, és hatóságilag bevizsgált transzformátort vásároljunk. Olcsóbb készülékeknél előfordulhat, hogy a tápegységből kiáramló elektro­mágneses sugárzás zavarólag hat a működésükre. Ez abban nyilvánul meg, hogy pontkereső állásban a készülék lecsavart potenciométerállásban is sípol, gerjed. Ilyenkor fordítsuk meg a tápegység villásdugóját a konnektorban.

 

Karbantartás

 

Ha nagyon gyakran használjuk a készülékünket, egy idő után a folytonos átkapcsolgatástól kontakthibák léphetnek fel. Ez néha meglehetősen kellemetlen formában nyilvánul meg. Pl. előfordulhat, hogy pontkeresés után kezelőáramra való átkapcsoláskor nem érzünk semmit, a kezelőáram csak az átkapcsoló megmozgatása után (többnyire maximumra csavart potenciométerállás mellett) indul meg. Amennyiben ez a jelenség gyakran ismétlődik, a készüléket szét kell szedni, és az át­kapcsoló érintkezőit 96%-os alkoholba mártott ecsettel ki kell mosni. Később hasonló kontakthibák léphetnek fel az ára­mszabályozó potenciométerekben is. Ha a potenciométerek zárt kivitelűek, a tisztítás saj­nos nem kivitelezhető, a hiba csak csere útján szüntethető meg. Ugyancsak kontakthibát okozhat az elsavasodott cink-karbon elem is, ha hosszú időre a készülékben felejtjük. A korrodált telepcsatlakozók polírpapírral többnyire felújíthatók. A karbantartással és javítással kapcsolatos teendőket célszerű szakemberre vagy szervizre bízni.

 

Talpreflexológia

 

Sokan összetévesztik a talpreflexológiát az akupresszú­rával, holott a kettő­nek nem sok köze van egymáshoz. A talp egy-egy meghatározott területének masszírozása az ideg­pályákhoz hasonló reflexpályák útján fejti ki gyógyító hatását. Ezeknek az ingerpályáknak nem az a szerepük, hogy energiával lássák el a szervezetet, hanem az idegekhez hasonlóan az aggyal állnak összeköttetésben, és jelzik, ha a testben valahol energetikai zavart észlelnek. Ezek az inge­rületek tehát az agyba jutnak, és tulajdonképpen az agy váltja ki a gyógyító hatást; utasítást ad a szervezetnek a korábbi egészséges, vagyis a normális állapot helyreállítására. Az áttételes hatásmechanizmusnak tudható be, hogy az akupunktúrás kezeléssel ellentétben a reflexzónás kezeléseknél többnyire csak 2-3 hónap múlva mutatkozik a kívánt hatás. Ennek a gyógymódnak a jellegzetes kísérőjelensége, hogy ha a betegségnek megfelelő zónát masszírozzuk, a hideg, merev láb meleg és laza lesz. Amennyiben ezt a hatást nem érjük el, a fáradozásunk nem lesz eredményes. További sajátossága ennek a terápiának, hogy a megfelelő zóna kezelésekor a panaszok néhány hétig tartó súlyosbodása gyakran előfordul. Ennek oka, hogy a szervezet öngyógyító erői életre kelnek, és a megélénkülő tevékenység tüneteit észleljük. Ezen átmeneti időszak után azonban folyamatos javulás tapasztalható.

Ahhoz, hogy a talpreflexológia hasson, elengedhetetlenül szükséges, hogy a páciens higgyen a gyógyulásban, vagyis a tudata, az agya elfogadja, hogy ez az eljárás alkalmas gyógyításra. Ha az agy ellenáll, nem képes elfogadni ennek a módszernek a hatékonyságát, akkor a kívánt hatás többnyire elmarad. Az akupunktúra és az akupresszúra viszont a szervezet energiapályáinak, az egyes szervek, szövetek energiaellátásának szabályozása útján fejti ki hatását, így a tudat kevésbé befolyásolja a gyógyulást. A szervezet energiaegyensúlyának felborítása, vagy az egyensúly helyreállítása akkor is kihat a szervezetre, ha az agy közvetlenül nem avatkozik be a folyamatba. Ez alól csak a fülakupunktúra a kivétel, de ennek a gyógyítási eljárásnak csupán annyi köze van az akupunktúrához, hogy ezt is tűvel gyakorolják. A fülakupunktúra hatásmechanizmusa tulaj­donképpen megegyezik a talpreflexológia működési elvével, a különbség csak a gyógyítás kivitelezésében van. Mivel a fül jóval kisebb, mint a talp, így az egyes ingerpontokhoz csak tűvel lehet kellő hatékonysággal hozzáférni. Alapvetően ezért került ez a reflexpályás gyógyítási módszer az akupunktúra szakterületéhez. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fül ingerpontjait, ugyanúgy ahogy a talppontokat, nem lehet az ujjainkkal, vagy a körmünkkel is stimulálni, erre számos példát találhatunk az akupresszúrás szakkönyvekben. Mellesleg a fülakupunktúrához hasonlóan a talpreflexológia is ősi kínai módszer. A modern zónaterápia alapjait viszont az amerikai dr. Fitzgerald teremtette meg a XX. század elején azáltal, hogy a talpat a test egyes szerveihez rendelt zónákra osztotta.

 Reflexzónák egyébként nem csupán a talpon, hanem a kézen, sőt a test egyéb felületein is vannak. Kezelés szempont­jából azonban ezeknek a zónáknak kisebb a jelentőségük, szerepük többnyire a talp sérülés következtében begyulladt zónáinak helyettesítésére korlátozódik. Igen jelentős viszont ezeknek a zónáknak a szerepe vitalitásunk megőrzése szempontjából. Az egész életükön át keményen dolgozó emberek nagyrészt annak köszönhetik kifogástalan egészségüket és hosszú élettartamukat, hogy a nehéz fizikai munka minden reflexzónájukat alaposan megmozgatja, ami a kezdődő betegségek automatikus gyógyulását váltja ki. Mellékesen megjegyezve a henyélés közvetlenül is beteggé tehet bennünket, mivel aktív mozgás hiányában elsorvadnak az izmaink, és csontritkulás következtében egyre törékenyebbé válnak a csontjaink. Nem hiába tartja a közmondás, hogy: „A szegény embert a munka, a gazdagot az orvos gyógyítja.”

Intenzív fizikai munkával nem csak testünk fittségét őrizhetjük meg, de elősegíthetjük szervezetünk méregtelenítését is, hiszen a testünkben felhalmozódott salak­anyagok izzadás útján, a bőrpórusokon keresztül is jelen­tős mennyiségben képesek eltávozni. Érdekessége még a reflexzóna-terápiának, hogy akut ese­tekben az egyes zónákban húgysavkristály-lerakódások jön­nek létre. Ez a salakanyag azonban a masszírozás során lassan felszívódik a véráramba, illetve a nyirokérrend­szerbe. A keze­lés során ügyeljünk arra, hogy a masszírozás mindig a test irá­nyába történjen, tehát a talpon a sarok, a kézen pedig a csukló felé mozgassuk a zónába lerakódott salakanyagot. Ref­lexzóna-terápia alkalmazása esetén kerüljük a fém óraszíjak, fém karperecek és nyakláncok viselését, mert ezek a tár­gyak az érzékelő vezetékek energiaáramlását meg­zavarják.

Az akupresszúrán és a reflexzóna-terápián kívül a kezünkön végezhető gyógyításnak van egy harmadik módja is, a mudrák. A mudrák, vagyis a speciális ujjtartásokkal történő gyógyítás egy ősi indiai módszer, amely a szervezet energetikai, fizikai és pszichikai egyensúlyának megteremtésére szolgál. A mudrák alkalmazási módját az őket pártfogoló, magasan fejlett Földön kívüli civilizáció mutatta meg az indiaiaknak ugyanúgy, ahogy a kínaiak is a saját „isteneiktől” tanulták meg az akupunktúra szabályait. Az indiaiak azonban a kínaiakkal ellentétben nem fektették le írásban az egyes szabályokat, így azokat a mesterek mind a mai napig szóban adják tovább tanítványaiknak. A kínai Huang Ti császár az i. e. III. évezredben megalkotta a „Sárga Császár Belgyógyászati Könyvét”, amely sok hasznos tanácson kívül rögzítette az aku­punktúra addig csak szájhagyomány útján öröklődött szabályait. Ennek köszönhető, hogy ez a történelmünk hajnalán keletkezett gyógymód mind­máig torzításmentesen, és gyakorlatban is használható módon fennmaradt.

A mudrák alkalmazási módja viszont napjainkra erősen elbizonytalanodott, és nagyrészt feledésbe merült. Újbóli feltámasztása, és az európai emberek számára is alkalmazhatóvá tétele Kim da Silvának köszönhető, aki az indiai mesterektől elsajátított kéztartásokat összehangolta a kínai akupunktúra által rögzített ingerpontokkal, és az ily módon pontosított szabályokat „Kezünkben az egészség” című könyvében közreadta. A szerző a mudrákat reflexzóna-keze­lésnek nyilvánította, de nagy a valószínűsége annak, hogy itt nem az agyi energiaszabályozó, -felügyelő központ egyes területeinek ingerléséről van szó, hanem energiahidak létrehozásáról. Betegségeink gyakori kiváltó oka, hogy a meridiánláncban elakad az energia, nem tud kellő mértékben átáramlani az egyik energiapálya végpontjából a másik kezdőpontjába. Ezen segítenek a mudrák azáltal, hogy ujjaink különböző pontokon való összeérintésével létrehozunk egy (szükség esetén több) energiahidat a telített és az energiahiányos meridiánok kezdő és végpontjai között. Ez a probléma egyébként a lábon is előállhat, de sajnos a lábujjainkat nem vagyunk képesek hasonló ügyességgel összeérinteni, így ezt a zavart más úton kell korrigálni.

A teljesség kedvéért meg kell még említeni a reflexzóna-kezelések leg­újabb ágát, a nyelvakupunktúrát. Suh Jieguang kínai orvos akupunktúrás leírásokat tanulmányozva nemrégen rájött arra, hogy a fülhöz hasonlóan a nyelven is található legalább 40 reflexzóna, amelyek a 12 meridiánnal, valamint az egyes szervekkel állnak kapcsolatban. Újabban ezen a módon sikerrel gyógyítottak már bénulásos beszéd­zavart, agyvérzés okozta mozgásképtelenséget, arcbénulást, sőt gyermekbénulást is. Természetesen a nyelven található ref­lexzónákat nem nyomkodással, hanem lézersugárral, illetve elektrostimulációval ingerlik. Újabban az akupunktőrök egy része talpreflexológia-kezeléseket is végez ezzel a módszerrel. Érdekessége ennek a fajta kezelésnek, hogy ha a készüléket 10 Hz-es frekvenciára állítják be, akkor a beteg agyfrekvenciája is lecsökken erre az értékre. A megfigyelések szerint az alfa szinten végzett kezelések hatékonysága rendkívül jó. A gyors javuláshoz feltehetően hozzá­já­rul a beteg relaxációja is, ami a kezelés után felszabadulttá, idegileg oldot­tabbá teszi.

[

Sajátos ága a reflexológiának az íridológia, amely egy magyar orvos, Péczeli Ignác felfedezésén alapul. Ennek lényege, hogy a szem szivárványhártyáján, az íriszen hasonló reflexpontok találhatók, mint a fülön, a nyelven, a kézen vagy a lábon. A test minden egyes szerve meghatározott területet foglal el a szivárványhártyán, és betegség esetén jellegzetes elszíneződések jönnek létre ezekben a zónákban. Az írisz tanulmányozása útján történő diagnosztizálás azonban komoly szakmai ismereteket igényel, a laikusok csak súlyos belső elváltozásokat képesek észrevenni a szivárványhártyán. Vannak orvosok, akik a szem reflexzónáit nem csupán diag­nosztizálásra használják, de ezen keresztül meg is gyógyítják a betegséget. Ennek módja, hogy egy pontszerű, gyenge fénysugarat irányítanak a szem beteg szervhez tartozó zónájára. A fókuszált fénysugár aktiválja a beteg szervvel összeköttetésben álló reflexpályát, ami gyógyító ingert vált ki az agynak abban a tartományában, amely ennek a szervnek a felügyeletéért felelős.

Jellemző az íriszdiagnosztika megbízhatóságára, hogy egy németországi felmérés szerint a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések esetén a páciensek 80%-ánál, a húgyúti megbetegedéseknél több mint 80%-ban, a szív- és érrendszeri panaszoknál 77-78%-ban, az idegrendszeri betegségeknél pedig 70%-ban egyezett az íriszen talált elváltozás a hagyományos módszerekkel felállított diagnózissal. Emellett az íriszdiagnosztika néhány perc alatt lezajlott, míg a hagyományos vizsgálatok órákig tartottak, és a különféle ultrahangos és rétegröntgen berendezések alkalmazása következtében óriási összegbe kerültek. Az írisz nem csak kimutatja a szervezet elváltozásait, hanem az előbb említett módon rajta keresztül meg is lehet gyógyítani a beteget. Ezt az teszi lehetővé, hogy az írisz speciális zónái egyben reflexológiai vezetékek végpontjai is. A láb-, a tenyér-, és a fül reflexvezetékeihez hasonlóan összeköttetésbe állnak az aggyal, és az ingerületet továbbítva képesek pozitív változásokat kiváltani benne.

Nálunk ezt a módszert először az Ormos Intézetben kezdték el alkalmazni, és igen magas fokra fejlesztve szivárványterápiának nevezték el. Az általuk alkalmazott kékeszöld színű, alacsony frekvenciájú fénysugár gyere­keknél 90, felnőtteknél 70-80% arányban képes blokkolni a betegségeket. A 15 másodperctől 3 percig terjedő kezelések után az íriszen eloszlik a megbetegedésre utaló folt, ami egyértelmű jele annak, hogy az agy megkapta az üzenetet, és utasítást adott a betegség megszüntetésére. Egyszerűségén kívül nagy előnye még ennek a módszernek, hogy a gyógyu­lási idő a hagyományos gyógyszeres terápiához viszonyítva harmadára csökken, és emellett teljesen veszélytelen. Arra azonban ügyelni kell, hogy hetente csak egy kezelést szabad végezni, mert ha az agynak egyszerre több blokkolást kell végrehajtani, az nagyon kifárasztja a szervezetet. Amennyiben a sok színes szakkönyv valamelyike alapján mi magunk kívánjuk tanulmányozni az íriszünket, ügyeljünk arra, hogy a tükör felcseréli a jobb és a bal oldalt. Ennek következtében a tükörben látott kép éppen fordítottja annak, amit a színes fotók mutatnak.

Az írisz- és a nyelvdiagnosztikán kívül egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az arcdiagnosztika. Az arc ugyanis nem csak a lélek, hanem a test tükre is. Az alsó és felső ajkak állapotából, az orron, homlokon vagy az állon található jellegzetes vonalakból, a szem alatti táskákból, valamint az arc más részein megfigyelhető elváltozásokból mélyreható következtetések vonhatók le a páciens betegségeivel kapcsolatban. Nem kevésbé megbízható módszer a körömdiagnosztika. A köröm valamint a körömágy elváltozásai a testben rejlő betegségeken (pl. májmérgezés, emésztési zavar) kívül arról is tájékoztatást adnak, hogy a szervezet szenved-e valamilyen vitamin- vagy fontos ásvá­nyi­anyag-hiányban. Ismeretes még a skalpdiagnosztika is, amely a haj állapotából, a hajas fejbőr terjedelméből és alakjából von le fontos következtetéseket egészségi állapotunkat illetően. Érdekességként megemlít­hető még, hogy a reflexológiához hasonló elven működik egy másik természetgyógyászati eljárás, a kiropraktika. A csont­­­kovácsolás azonban nem a szubatomi energiapályák, hanem a gerincvelőből kiinduló idegpályák útján fejti ki hatását testünk különböző szerveire. Jelentősen hozzájárul a háti- és nyaki panaszok megszüntetéséhez az is, hogy a masszírozás hatására kitágulnak hajszálerek, ami elősegíti a beteg testrészben felhalmozódott méreganyagok kimosódását. Mellesleg ezt a hatást mi is elérhetjük, hátunk masszírozásával visszaszoríthatjuk kezdődő lumbágónkat.

[

Visszatérve a talpreflexológiához, általános tapasztalatok alapján megállapítható, hogy hatásfoka nem éri el az aku­punktúra hatékonyságát, sőt gyógyító hatása valamivel alatta marad az akupresszúra hatékonyságának is. A talpref­lexológiai kezelések során beszámolnak ugyan olyan különleges betegségekből való tökéletes kigyógyulásokról is, amelyek már szinte csodaszámba mennek, de ezekben a gyógyulásokban valószínűleg nagyobb szerepe volt a ­hitnek, az eltökéltségnek, mint a reflexpályák ingerlésének. Az önszuggesztió, agyunk tudatos szférájának mélyebb tudat­szintekre való alámerülése ugyanis döbbenetes eredményeket produkálhat mind testi, mind lelki betegségeink gyógyítá­sában. Mindenki hallott már a keleti jógikról, akik meditációs gyakor­lataikkal képesek önmagukat hipnotizálni, és ebben az állapotban nem jelent nekik nehézséget, hogy energia­tartalé­kai­kat agyuk segítségével azokra a területekre koncentrálják, ahol erre egészségük helyreállítása érdekében szükség van. Ez a módszer a nyugati világban is egyre nagyobb teret hódít. Előnye, hogy nem kell hozzá tű vagy egyéb segédeszköz, hatékonysága pedig felülmúlja minden más gyógyító eljárás hatásfokát. Az agy ugyanis egészségünk legfőbb őre, képes működésbe hozni a szervezet öngyógyító mechanizmusát; így valóban igaz, hogy mindenki önmagának a legjobb orvosa. Az önszuggesztió, valamint az alsó tudatszinteken végrehajtható gyógyítási mód a nyugati orszá­gokban minden misztifikációtól megfosztva „Agykontroll” néven vonult be a köztudatba.

Érdekes megnyilvánulása mind az akupunktúrának, mind pedig az akupresszúrának, hogy ugyanaz a betegség a meridián energiahiánya és telítettsége esetén is fennállhat. Ha egy meridiánt bármilyen módszerrel elkezdünk tölteni, akkor az egészség csak az energiaegyensúly létrejötte esetén áll helyre. Ha tovább töltjük az energiapályát, akkor ismé­telten ugyanazok a betegségtünetek kezdenek mutatkozni. Ez a jelenség egyébként a reflexzóna-kezeléseknél is megfi­gyelhető. Ily módon tehát nem lehet több életenergiához jutni, és ezzel a teljesítőképességünket megnövelni, vagy az élettartamunkat meghosszabbítani. Ilyen jellegű próbálko­zások csak akkor vezetnének eredményre, ha az energia­egyensúly beállta után az összes meridiánunkat párhuzamosan kezdjük el tölteni. A testbe irányuló energia megsokszorozó­dásának létezik ugyan egy központilag irányított természetes módja is, de ennek mechanizmusa még nem ismeretes. Azoknál a healereknél, akik az átlaghoz képest egy nagyságrenddel nagyobb energiát vesznek fel és sugároznak ki az ujjaikon keresztül, ez a jelenség többnyire utólag, és valamilyen külső behatás következtében alakult ki. A fokozott energia­felvétel miatt a healerek szervezete rendkívül ellenálló. Vannak közöttük olyanok is, akik monstre gyógyító körútjaik során naponta tízezer embert képesek kezelni. Ennek ellenére soha nem fáradnak el, és semmilyen betegség nem támadja meg a szervezetüket. A jövőben talán az orvostudomány legizgalmasabb feladata lesz annak a szervnek a megtalálása, amely testmeri­diánjaink energiaszintjének generál szabályozásáért felelős. Amennyiben képesek lennénk arra, hogy ennek a szervnek a működését mesterséges úton befo­lyásoljuk, akkor nem csak a betegségektől szabadulna meg az emberiség egyszer s mindenkorra, hanem a vitalitásunk, és talán még az élettartamunk is jelentős mértékben megnövekedne.

 

Ezzel a témával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a természetgyógyászatot divathullámként felfogó élelmes vállalkozók nemrégen megjelentették a piacon a refle­xológiai papucsot. A talp reflexzónáit leutánzó fröccsöntött műanyag papucs tulajdonképpen nem rossz elgondolás, mert ezek a mintázatok járás közben masszírozzák a talp megfelelő zónáit, mentesítve bennünket a kézzel történő fáradságos és időrabló kezeléstől. Ennek az ötletnek a kivitelezése azonban nem eléggé átgondolt módon történt, mivel a nálunk kapható papucs mintázatát egy síkban képezték ki, nem követi a láb boltozatát. Ennélfogva van, ahol hozzá sem ér a talphoz, máshol meg nyomja a lábat, kifejezetten kellemetlenné téve a járást benne. Ezen a problémán lehetne ugyan segíteni, de a konstruktőrök figyelme nem terjedt ki arra a jelenségre sem, hogy az akupunktúrás vezetékekhez hasonlóan a reflexzónákat sem szabad túlkezelni, mert ebben az esetben is ugyanazok a betegségtünetek lépnek fel, mint a kezelés előtt. Mivel a laikusok nem tudják megállapítani, hogy ez az időpont mikor következik be, ezért kerüljük ezeknek a papucsoknak az ellenőrzés nélküli rendszeres használatát.

Jól alkalmazható azonban ez a megoldás kúraszerűen, anatómiailag gondosan megtervezett betétként. Ezt a talp­reflexológiás segédeszközt azonban csak természetgyógyász javaslatára, az ő rendszeres felügyelete mellett, és meghatározott ideig szabad használni. A klinikailag tesztelt talpbetétek között világszerte elismerést aratott dr. Kazimierz Pietrowich találmánya a PIOKAL energia­stimulátor. Nagy előnye ennek a gyógyászati segédeszköznek, hogy a reflex­zónák stimulálásán túlmenően felszabadítja az egyes zónák­ban lerakódott mérgeket, amelyek fokozott izzadás formá­jában távoznak a talpból. Emiatt ennek a terméknek a használata során természetes alapanyagú zoknit kell hordani, amit naponta 2-3 alkalommal váltani kell. A felhasználási tapasztalatok szerint ez a betét hatékonyan szabályozza a vérnyomást, a vércukrot és a koleszterinszintet. Jelentősen csökkenti a gerinccel, visszérrel, érszűkülettel és érgyulla­dásokkal járó panaszokat. Kedvezően hat a szív, máj, vese, gyomor és bélrendszer működésére. Emellett fogyasztó hatást is kivált, kiegyensúlyo­zottá teszi az idegrendszert, és növeli a szervezet energiaszintjét. Nem egy esetben segített gyógyíthatatlannak hitt betegségekben is. A Lengyelországból importált PIOKAL talpbetét magyar­országi forgalmazója: ANSA Bt. 6753. Szeged, Szék u. 6. Pf. 23, Tel: (06)-62-497 003. A rendelésnél meg kell adni a lábméretet is. Ezenkívül a Herbária Rt. boltjaiban kapható ez a termék.

 

Kiegészítés

 

Nem tartozik ugyan szorosan ehhez a témához, de szólni kell a sikeres gyógyulás alapvető zálogáról, az egészséges életmódról is, hiszen e nélkül nincs végleges gyógyulás. Hiába próbálja gyógyítani magát az, aki helytelen életvitelt folytat. Az akupunktúrás kezelés ugyan átmenetileg enyhülést hoz bajainkra, de a természetellenes életmód által beteggé tett test ezt a hatást előbb-utóbb lerontja. Pl. a magas vérnyomás, vagy a reumatikus fájdalmak nem véletlenül alakulnak ki a szervezetben, ennek többnyire a helytelen táplálkozás, az egészségtelen életmód az oka. Mindaddig, amíg a szervezetünket nem szabadítjuk meg a mérgektől, semmi reményünk sincs arra, hogy az akupunktúrával teljes gyógyulást érjünk el.

Az már köztudott, hogy milyen veszélyt jelent egész­ségünkre az alkohol, a dohányzás és a narkotikumok, köztük a feketekávé is. A szervezetet azonban nem csak ezek a drasztikus mérgek pusz­títják, hanem az egészségtelen táp­lálkozás, a húsevés szokása is. Húsfo­gyasztás esetén ugyanis olyan toxikus anyagok választódnak ki az emésztés során, amelyek erősen mérgezik a májat, az epét, a vesét a vért, és ezen keresztül az egész testünket. Ennek fő oka, hogy levágás előtt a megrémült állatokban mélyreható biokémiai változások mennek végbe. Amikor az állatot megölik, abban a pillanatban megáll a vérke­ringése. Emiatt megszűnik a sejtek oxigénfelvétele, és széndioxid-le­a­dá­sa, így a félelem által felszabadított hormonok, valamint a káros, elhasznált bomlástermékek, amelyek normális esetben a szervezet öntisztító rendszerén át eltávoznának, mind bennrekednek a húsban. A sejtek megfulladása következtében felszaporodott méreganyagok azután kicsapódnak a hús hajszálereiben, az izmokban, a nyirokérrendszerben és egyúttal önmegsem­misítő enzimek szabadulnak fel. Ezek a rothasztó enzimek az állat elpusztítása után azonnal elkezdik bomlasztó tevékenységüket, ami a hús szállítása és tárolása alatt csak fokozódik.

Az önpusztító enzimek bomlasztó hatása sokak számára csak akkor érzékelhető, amikor a hús már kezd romlani, és kellemetlen hullaszagot áraszt. Nem véletlenül nevezik sokan a húsfogyasztókat dögevőknek. Aki kételkedik ebben, menjen el nyáron, kánikula idején egy húsbolt előtt. Az ajtaján kiáramló hullaszag majd meggyőzi arról, hogy bent feltrancsírozott állati tetemet árulnak. A valerián- és izovaleriánsav a friss húsban is benne van, és a szer­vezetünkbe ke­rülve tovább folytatja bomlasztó tevékeny­ségét. A húsban levő méreganyagok nagy része ugyanis ellenáll a hőkezelésnek, így a főtt és sült húsokban is szinte változatlan mennyiségben megtalálhatók. Ráadásul sütés, füstölés hatására megnő a ciklikus szénhidrogének mennyi­sége a húsban, ami rákkeltő hatású. Az állati anyagcsere elhalási és rothadási termékeihez csatlakoznak a fehérje­emész­tés és az elégés salakanya­gai is. Miután a hús fehérjéi szállítják a húgysavat, a kénsavat, a foszforsavat, ezért ezek a káros sa­lakanyagok az állat leölése után szintén benne maradnak a húsban. Sokan azért esznek húst, mert „nagyon finom”. A gyilkos galócából főzött leves is ízletes, mégis meghal tőle, aki megeszi. A hús szintén tele van halálos mérgekkel. A különbség csak az, hogy lassabban öl.

Mivel az ember élettanilag növényevő és nem húsevő, az emésztőrend­szere nem alkalmas a húsételek célszerű feldolgozására. Az elfogyasztott hús nagyon lassan halad át a bélcsatornán és ezalatt a bomlástermékei, valamint a húsban lévő salakanyagok hosszú időn át kapcsolatba kerülnek az emésztő­szervekkel. Amíg a húsevő állatok egy-két nap alatt megszabadulnak a bélrend­szerükben lévő káros bomláster­mékektől, addig az emberben a növényevőkre jellemző hosszú emésztési idő alatt nagymértékben felszívódnak a rothadás során felszaporodó méreganyagok. Ezek a káros anyagok azután a véráramba jutva lassan minden szervünket elárasztják méreggel. A test legfőbb méregtelenítő szervei, a máj és a vesék hősies küzdelmet folytatnak ugyan a test megtisztításáért, de egy idő után telítődnek és törvényszerűen bekövetkeznek a húsevésre jellemző különböző betegségek. Ezek legismertebbike a húgysav és vegyületei által okozott vesekő, köszvény és idült reumati­kus bántalmak. A természet törvényei szerint az élettelen tetemnek el kell rothadnia, hogy megsemmisítse önmagát. Erre a fertőzések megakadályozása érdekében van szükség. Ha a hullát nem ássuk el, hanem megesszük, akkor a szervezetünkben oszlik szét, és az általa keltett méreganyagok felszívódnak a sejtjeinkbe. A döghúst a földbe kell temetni, nem a gyomrunkba.

A húsevő állatok bélrendszere testhosszukhoz viszonyítva meglehetősen rövid, tehát a gyorsan romló húst képesek rövid idő alatt kiüríteni, így a mérgek és a rot­hasztó baktériumok nem szívódnak fel a szervezetükbe. Ráadásul gyomruk tízszer annyi sósavat termel, mint a növényevő állatoké, ezért jobban meg tudják emészteni a hús szöveteit. Az ember béltraktusának a hossza azonban háromszorosa a testmagasságának. Ebből következik, hogy a hús jóval több időt tölt a bélcsatornában, mint amennyi megengedhető lenne. Növényi étrend ese­tén a hosszú béltraktus nem okoz gondot, mivel az ember termé­szetes tápláléka, a zöldség és gyümölcs négyszer olyan gyorsan halad át az emésztőrendszeren, mint az alacsony rosttartalmú hús, így az emésztés során keletkező bomlás­termékek nem képesek felszívódni a testünkbe. Érdekes hogy a purinban gazdag zöldségfélék (bab, borsó, gomba, kelbimbó, spenót) nem okoznak köszvényt. Ez is azt bizonyítja, hogy az emberi szervezet növényevésre lett felkészítve, a hús feldolgozására képtelen. Ugyancsak egyértelmű bizo­nyítéka az ember eredendően vegetáriánus táplálkozásra való beállítódásának, hogy a fogazata meg­egyezik a növényevő állatokéval. Mint ismeretes, a húsevők tépőfogazatával ellentétben a növényevő állatoknak szoro­san egymás mellett álló őrlőfogaik vannak, és az emésztésüket bő, lúgos nyálkaképződés segíti elő.

Amíg fiatal valaki, addig az erős szervezete ellensúlyozni tudja azt a többletterhelést amit a húsevés ró rá, de később egyre kevésbé képes a méreganyagokkal megbirkózni. Mivel az ember a húsevő állatokkal ellentétben nem rendelke­zik húgysavbontó enzimmel, ezt a káros anyagot a vesének kell kiválasztani. Ha a vese már nem tudja a húgysavat maradék­talanul kiválasztani, az testszerte lerakódik, elnyelődik az izmokban, ízületekben és apró kristályokat alkot, amely az idegszálakat dörzsölve egyre nagyobb fájdalmakat okoz. Amennyiben a húgysav az idegekben gyűlik össze, akkor ennek neurózis és ideggyulladás a következménye. Nem véletlen tehát, hogy a húsevők között olyan sok az agresszív, ideges ember. Mellesleg egy 20 éven át végzett vizsgálat szerint hasonló ha­tást vált ki a nyakló nélküli cukorfogyasztás is. Nemrég derült ki, hogy a vágóhídi állatokat gyakran beinjekciózzák bizonyos gombákkal, mert ettől pikánsabb lesz a húsuk íze. Az élve pácolt állatokból készült sonkát, kolbászt fogyasztók viszont allergiát kapnak a húserjesztő gombától. Egyébként sok helyen a narancsot is speciális gombákkal érlelik, hogy könnyebben ki tudják préselni belőle a levet. A gomba spórái és fonalai természetesen belekerülnek a gyümölcslébe is. A gyártók emiatt nem aggódnak, mert a sok belekevert tartósítószer megakadályozza a szaporodásukat, így nem penészedik meg az ital.

Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy sok helyen a magasabb húshozam érdekében növekedésserkentő hormonokat adagolnak az állatok takarmá­nyába. Ettől a csont- és izomállományuk deformálódik, az immunrendszerük pedig legyengül. Ennek következtében könnyen megfertőződnek tbc-vírussal. A tuberkulózis veszélye azonban eltörpül amellett, hogy a húsukban felhalmozódott növekedésser­kentő hormonok erősen rákkeltő hatásúak, ráadásul megza­varják a felnövekvő nemzedék szexuális érését is. (Görögországban az 1980-as években a növényeket is kezelték növekedésserkentő hormonnal. Ezt csak akkor hagyták abba, amikor a férfihormonnal kezelt paradicsomtól a sok nőnek bajusza nőtt.) A legújabb tudományos vizsgálatok szerint többek között a növekedésserkentő hormonok használatának tudható be a fiatal korosztály jelentős (előző nemzedékhez képest 10-15 centiméteres) test­magasság-növekedése is.

Ezt a helyzetet a kereskedelem még tovább súlyosbítja azzal, hogy sok országban az eladásra kínált nyers húsokat rendkívül mérgező nitritté lebomló nitrátokkal kezelik, hogy minél tovább gusztusos, vöröses színük legyen. A növekedésserkentő hormonok mértéktelen adagolása már az élsportra is kihat. A Portugál Nemzeti Állategészségügyi Intézet megállapítás szerint a malacok húsa oly nagy mennyiségű növekedésserkentő nandrolont tartalmaz, hogy ez komolyan veszélyezteti a sportrendezvények zavartalan lebonyolítását is. Nemrég pl. egy olasz válogatott labdarúgó azért bu­kott meg a doppingvizsgálaton, hogy előző este malacsültet vacsorázott. Jól érzékelteti a helyzet súlyosságát, hogy a New Scientist szerint az Európai Unió országaiban, valamint az Egyesült Államokban éven­te több mint 10 ezer tonna növekedésserkentő hormont, és betegségmegelőző antibiotikumot adnak a haszonállatoknak.

Nem kevésbé ártalmas a szervezetre az állati eredetű zsiradékok fogyasztása. A műtrágyák és a különböző rovarirtó szerek az állati sejtekben elraktározódnak, így a növényevő állatok zsírjában egy nagyságrenddel több rákkeltő kemikália található, mint magukban a növényekben. Ezek a mérgek a szerve­zetünkbe kerülve különféle rákos megbetegedéseket válthatnak ki. Gyakran előfordul az is, hogy „időzített bombaként” működnek. Észrevétlenül beépülnek a zsírsejtjeinkbe, és csak fo­gyáskor, a lebomló zsírsejtekből kisza­badulva aktiválódnak. Angol kutatók szerint ez az oka annak, hogy sokan a húsevés abbahagyása, a fogyókúra elkezdése után kapnak rákot.

 A húsevő állatoktól eltérően az ember nem képes az állati eredetű zsírban levő telített zsírsavak maradéktalan feldolgozására sem. Az el nem bontott zsírsavakból képződő koleszterin fokozottan lerakódik az érfalakra, érelme­szesedést és érszűkületet okozva. Az érelzáródás következménye a magas vérnyomás, a gutaütés és végső esetben a szív­trombózis. Az egyik legkellemetlenebb civilizációs betegség, az epekő kiváltó oka is a fokozott zsírfogyasztás, a felgyülemlő koleszterin lerakódása az epében Nem véletlen, hogy a Biblia is óvta az embereket az állati zsírok fogyasztásától: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!” A húsok és az állati eredetű zsira­dékok fogyasztásának kísérő jelenségei még a bágyadtság, az erős telítettségérzés, a hányinger és a krónikus székrekedés, amelynek könnyen lehet végbél-kiöblösödés és aranyér a következménye.

A modern „húsgyárakban” összezsúfolt állatok óhatat­lanul fertőzik egymást, ezért az elhullás csökkentése érde­kében különféle antibiotikumokkal rend­szeresen gyógy­szerezik őket. (Statisztikai kimutatások szerint a világ antibiotikum-termelésének több mint felét az állatokkal etetik fel. Csupán az Egyesült Államokban 1 év alatt több ezer tonna antibiotikumot használnak erre a célra.) A ter­mészetellenes környezet, a szűk, sötét kamrákban történő üzemszerű tartás miatt az állatok idegessé válnak, legyengülnek, és megbetegszenek. Ennek az elkerü­lése érdekében nyugtatószereket is kevernek a tápba. Ezek a kémiai szerek azonban gyakran daganatos megbetege­déseket váltanak ki, elősegítik a rákos sejtek elszaporodását. Ha az orvosi ellenőrzés lazasága folytán ezek a beteg állatok értékesítésre kerülnek, a fertőzött hús elfogyasztása az emberben is rákot okoz. Ezen túlmenően az állandó gyógyszerezés antibiotikum-rezisztens baktériumokat alakít ki az állatokban. Ezek a húsokkal együtt bekerülnek az ember emésztőrendszerébe is, ahol mindenféle gyógyszernek ellenálló fertőzések forrásává válnak. A nagybani állattenyésztés során a fokozódó környezetszennyezés következtében egyre gyakrabban alakulnak ki olyan különleges betegségek is, amelyeket az állatorvosok rutinszerű ellenőrzéssel nem tudnak kiszűrni, ezekre a fertőzésekre sokszor csak tömeges ételmérgezések után derül fény.

Az alapos vizsgálatra szigorú hatósági előírás esetén sem lenne mód, ugyanis még a fejlett nyuga­ti országokban is annyira túlterheltek az állatorvosok, hogy 1 percnél kevesebb idejük jut egy ál­lat­ra. A szúrópróbaszerűen végzett laboratóriumi vizsgálatok sem segítenek, mert az újonnan felfede­zett kórokozók annyira ellenállóak, hogy semmilyen antibiotikumra sem reagálnak. Példa erre a ker­gemarhakórt előidéző prion, melynek ellenszere nincs, és az emberi szervezetbe jutva Creutz­feldt-Jakob szindrómát vált ki, ami szintén halált okoz. Ezen a hús főzése sem segít, mert ennek a módosult szerkezetű fehérjének az elpusztításához 20 percig tartó hőkezelésre van szükség 133 °C feletti hőmérséklet és 3 bar nyomás mellett, ami normál konyhatechnikai eszközökkel nem valósítható meg. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ennek a kórokozónak a lappangási ideje 10-15 év. Ez azonban csak egyike azoknak a rejtett betegségeknek, amelyekre a jövőben számítani lehet. Jelentős mértékben hozzájárult ennek az állapotnak a kialakulásához, hogy az állatokat természetes takarmány helyett táppal etetik. Ez önmagában nem lenne baj, de felelőtlen gyártók ebbe a mesterséges táplálékba mindent beledarálnak, amihez olcsón hozzájutnak. Ennek legenyhébb következménye, hogy a baromfinak halíze van. Az állatok gyors súlygyarapodását szolgáló tápba azonban nem csak szárított tengeri halat adagolnak, hanem nagyon gyakran kerül bele elhullott állatok teteme is. Ez időről időre súlyos sertés- és baromfipestis-járványt, valamint lépfene-baktériumokkal történő fertőzést okoz, amelyet a hatóságok nem egyszer próbáltak már eltussolni.

Jellemző az állattenyésztésben érdekelt körök lelkiismeretlen üzelmeire, hogy még a közismerten növényevő szarvasmarhákkal is hús­lisztet etetnek. Ennek következtében alakult ki a kerge­mar­hakór (BSE) is. Az évtized talán legnagyobb sajtóbot­ránya alapján derült fény arra, hogy Angliában a surló­kórban elhullott juhokat bedarálták a marhatápba, megfertőzve ezzel az ország 11 milliós szarvasmarha-állományát. Mivel az angol marhahúst több mint 100 országba exportálták, egyelőre felbe­csülni sem lehet, hogy a lappan­gási idő után ez milyen következményekkel jár majd a húsevőkre nézve. Egy angol mikro­biológus kiszámolta, hogy minden brit állampolgár eddig átlag 80 adag fertőzött marhahúst fogyasztott el. Ez a számítás azon a becslésen alapul, mely szerint a szivacsos agysorvadás megjelenése, vagyis 1984 óta kb. 800 ezer fertőzött állat került be a táplálékláncba. Egy skót szakorvos nem tartja kizártnak, hogy 2015-re 5 ezer és 500 ezer halálos megbetegedéssel kell számolnunk csupán a szigetországban. 2002-ben már 1144 bejelentett BSE-fertőzést tartottak nyilván Nagy-Britanniában.

Arra már nem is mernek gondolni a tudósok, hogy milyen következményei lesznek ennek a helyzetnek külföldön. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szer­vezetének (FAO) felmérése szerint 1986 és 1996 között legalább 100 ország vásárolt európai készítésű hús és csontlisztet. Ez már érezteti is a hatását. A kontinensen eddig 682 ember halt meg a Creutzfeldt-Jakob kórban, javarészt fiatalok. Bár hivatalos adatok szerint a magyar szarvasmarha-állományban még nem ütötte fel a fejét a BSE kór, 2001-ben és 2002-ben nálunk is 33 Creutzfeldt-Jakob kóros megbetegedést regisztráltak. Közülük 26 ember meg is halt. A szivacsos agyvelőgyulladásban elhunytak vagy szarvasmarhák közelében dolgoztak, vagy az átlagosnál jóval gyakrabban fogyasztottak marhahúst. Ez a helyzet a veszélyt agyonhallgató, a botrányt eltussoló politikusoknak is sok kellemetlenséget fog okozni.

Franciaországban két család egyenként 3 millió frank kártérítésre perli a kormányt gyermekük elvesztése miatt. A vád az, hogy az állami szervek 8 éven át következetesen el­hallgatták a BSE kórból eredő, emberre is leselkedő halálos veszélyt. Az esélyeik nem rosszak, mivel a minap egy amerikai bíróság 28 milliárd (nem tévedés 28 000 000 000) dollár (7 000 000 000 000 Ft) kártérítést ítélt meg egy amerikai asszonynak, aki azt állította, hogy azért kapott tüdőrákot, mert a dohánygyárak nem figyelmeztették a dohányzás ártalmaira. Az ítélet hírére a dohánygyárak részvényei 7-9%-ot zuhantak a tőzsdén. Jogi szakértők szerint a megítélt összeg büntetés jellegű, és azt a célt szolgálja, hogy a csődbe kergesse a dohánygyárakat, amelyek emberek millióinak haláláért felelősek. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva a húsipart fogják ugyanezen az alapon tönkretenni.

Súlyos gondot okoz a fertőzött marháktól való megszabadulás is. Mivel a prion mindennek ellenáll, és a gazdasejtek elpusztulása után sem hal el, a leölt állatokat nem lehet dögtemetőkbe helyezni. Megsemmisítésük egyetlen módja az elégetés. Angliában már 160 ezer marhát hamvasztottak el erre a célra szolgáló hatalmas krematóriumokban, és még min. ennyi van hátra. Hasonló a helyzet a legtöbb nyugat-európai országban is. Németországban eddig 22 ezer tehenet küldtek ily módon a halálba. A folyamat felgyorsítását nem csak a pénzhiány akadályozza, hanem a lakosság ellenállása is. A krematóriumok környékén élők meglehetősen rosszul viselik az égett hús szagát, pszichikailag erősen megviseli őket ez a tevékenység. Miután a fertőzés tovaterjedését a hatósági intézkedések ellenére sem sikerült megállítani, a botrány hatására lemondott a német egészségügyi-, és az agrárminiszter. Ez tovább fokozta a fogyasztók bizalmatlanságát, melynek következtében a marhahús fo­gyasztása 80%-kal csökkent, és ezzel egyidejűleg 40 ezer munkahely szűnt meg a húsiparban. Erre a német kormány elrendelte, hogy minden marhát le kell vágni, és el kell égetni, amely kaphatott a fertőzött tápból. Ez a döntés 400 ezer állat megsemmisítését jelentette.

Hasonló határozatot hozott az Európai Unió brüsszeli bizottsága is. Ők 2 millió kannibalizmusra kényszerített marha leölését rendelték el a kontinens országaiban. Mindezek ellenére a kór tovább terjed. Ezért Németországban a vágóhídi alkalmazottakat egyszer használatos védőruhával látják el. Kiderült ugyanis, hogy a BSE-kór okozója a szem-, a száj- és az orr nyálkahártyáján, valamint bőrsérüléseken keresztül is bejuthat a szervezetbe. Mi pedig nyugodtan megesszük azt a húst, amihez csak védőfelszerelésben lehet hozzáérni.

Ugyancsak ketyegő bombaként hat egy másik szarvasmarhák által terjesztett betegség, amit az Escherichia coli baktérium okoz. Az állat bélcsatornájában ártalmatlan lakóként viselkedik. Sütés hatására elpusztul, de a darált húsból készült pogácsákat kevés hő éri, ezért túléli a hőkezelést. Ennél­fogva tömegesen fertőzi meg a hamburgerfogyasztókat. A gyorséttermi lánc gyanútlan vendégei ha­si fájdalomra, és véres hasmenésre panaszkodnak. Az egészséges felnőtt szervezete egy-másfél hét alatt úrrá lesz a betegségen, de kisgyerekeknél és idős embereknél gyakran hemolitikus urenia -nak nevezett tünetegyüttes alakul ki, ami halállal végződhet. A tragédiát ennek a kórokozónak az O 157-es törzse okozza, amely antibiotikumos kezelés hatására stresszes állapotba kerül, és vero­ci­toxin-t termel. Ez a méreg áthatol a bélrendszer sejtjeinek falán, és megtámadja a vesét. A súlyos veseelégtelenség agyi károsodás is kiválthat. Végső stádiumban már a vérátömlesztés, és a vesedia­lí­zis sem segít. A kórokozó Argentínából származik, ezért ebben az országban és Chilében minden 100 ezer 5 éven aluli gyerekből 8 vált áldozatává a verocitoxin-mérgezésnek. Miután Argentína a világ fő marhahús-exportálója, már az északi féltekére is átterjedt a fertőzés. Az Egyesült Államokban eddig 70 ezerre tehető a megbetegedések száma. Itt 100 ezer gyerekből 3 szenved hemolitikus urenia -ban. Már halálos áldozatai is vannak ennek a járványnak. 1995-ben pl. Ausztráliában 22, Skóciában pedig 20 ember halt meg verocitoxin mérgezésben. Megjelentek a herpeszes disznók is. Egy magyar gazdaságban herpesz vírussal fertőzött disznókat találtak. A járványügyi hatóság nem csak a fertőzött településeket vette zárlat alá, hanem a házi disznótorokat is megtiltotta.

A sertés- és marhahús veszélyességére való tekintettel sokan átálltak a baromfihús fogyasztására. Újabban azonban már ez sem tanácsos. A Belgiumban nemrég kirobbant mérgezési botrány során kiderült, hogy egy helyi tápszergyártó cég nem csak állati tetemeket kevert a tápba, hanem fáradt étolajat, sőt bizonyos hírek szerint transzformátorolajat is. Az elhasznált étolaj azonban nagy mennyiségű rákkeltő dioxint tartalmaz, ami a takarmánnyal együtt belekerült a szárnyasok húsába. A belga cég nem csak otthon forgalmazta a mérgezett tápszert, hanem számos európai országba (pl. Hollandiába, Németországba) is exportálták, így a világ minden állama megtiltotta a nyugat-európai baromfihús behozatalát. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi hatóságok letakarították az élel­miszer-áruházak és szupermarketek húspolcait, hogy megállapítsák, mely termékek tartalmaznak dioxint. A pánik hatására Belgiumban 8,5 millió egészséges csirkét is levágtak, hiszen senki sem akart „dioxin-gyanús” élelmiszert vásárolni. A kár 400 millió belga frank volt, amit csak tetőzött, hogy a botrány után a belga tojások is eladhatatlanná váltak. Mivel a már eladott hús- és tojásmennyiség egészségügyi következményei beláthatatlanok voltak, a belga kormány azonnali hatállyal lemondott. A fogyasztók megrökönyödésére újabban „világító” csirkék árasztották el a piacot. Az ipari hulladékkal kevert táppal etetés következtében sötétben a csontjaik foszforeszkálnak, világítanak. Ezen már a megrögzött húsevők is elgondolkoztak, és a kereslet csökkenése miatt ismét mélypontra zuhant a baromfi ára.

Emellett számolnunk kell a szárnyasokat sújtó fertőző betegségekkel is. Közülük leggyakoribb a baromfipestis, amely időről időre felüti a fejét, és rövid idő alatt hatalmas állományt képes megfertőzni. Legutóbb 2003 tavaszán jelent meg. Belgiumban emiatt 1 millió szárnyast semmisítettek meg. A kezdeti intézkedések azonban nem bizonyulta elegendőnek, mert a járvány tovább terjedt. Hollandiában 45 millió szárnyast, a teljes állomány egyharmadát irtották ki a gumikesztyűvel és védőmaszkkal felszerelt különítmények. Egy állatorvos meghalt, mert nem tartotta be a biztonsági előírásokat. A kár 500 ezer euróra rúgott. A pusztulásra ítélt szárnyasok között 9 millió tojótyúk volt, ami később komoly tojáshiányt, és áremelkedést okozott a nyugat-európai tojáspiacon. A hatóságok által elrendelt kényszervágások következtében a baromfifarmok egynegyede tönkrement. A baromfivész átterjedt Németországra is, ahol 100 ezer állatot gázosítottak el, illetve öltek meg árammal. Már nálunk is felütötte fejét a fertőző burzitisz. Ez a baromfi AIDS-nek is nevezett betegség legyengíti az állat immunrendszerét, melynek következtében mindenféle társfertőzést szed össze. A rohamosan terjedő súlyosabb változata ellen nincs védőoltás.

Rohamosan terjed a listéria. Legutóbb az Egyesült Államokban tombolt ez a szalmonellafertőzéshez hasonló tüneteket kiváltó járvány. Ellenintézkedésként az amerikai hatóságok 8 millió tonna lis­tériabaktériummal fertőzött pulykahús megsemmisítését rendelték el. Mindezek tetejébe itt van nyakunkon a vándormadarak által terjesztett madárinfluenza, ami to­vább sokkolta a fogyasztókat. Az ellene való védekezés, em­­berre va­ló áterjedésének meg­aka­dályo­zá­sa, a védőoltáshoz szükséges vak­cina tömeges elő­állítása dollár­mil­li­árdokat emész­tett fel világ­szer­te. A hatóságok azzal nyugtatják az em­bereket, hogy a hőkezelés (sü­tés-főzés) elpusztítja a vírust. Ar­ról azonban hallgatnak, hogy az ál­latról emberre terjedő H5N1 ví­rus a nyers hús megfogása, fel­dol­­go­zása során fertőz. Utána már tel­je­sen mindegy, hogy a hús­fo­gyasz­tó mit csinál a szárnyassal. Már biztosan megfertőződik, és ebben a betegségbe minden második ember belehal.

Eddig világszerte 100 ember betegedett meg madárinfluenzában, és 200 millió szárnyast öltek le, gázosítottak el. Már Magyarországot is elérte a járvány. Nálunk eddig 800 ezer pulykát, libát és kacsát pusztított el a közegészségügyi hatóság, ami 20 milliárd forint kárt okozott az országnak. Nem megoldás a háziszárnyasok védőoltással való ellátása sem. Eltekintve a költségektől a beoltott szárnyas nem immunissá, hanem csak tünetmentessé válik. Ez azt jelenti, hogy csirkék, libák, kacsák, pulykák milliói fogják magukban hordozni a vírust anélkül, hogy ez látszana rajtuk. Ez azt eredményezi, hogy előbb-utóbb a világ teljes szárnyasállománya körbefertőződik. Ezt követőn minden ember megbetegszik, aki csak hozzáér ezekhez a fertőzött állatokhoz, feldolgozza a nyers húsukat.

Már a vadhúst sem lehet za­vartalanul fogyasztani, mert a vadállományt meg fonalféreg-fertőzés sújtja. Ez emberre is átterjed, és súlyos izombénulást, nem egy esetben halált okoz. A disznóhús fogyasztói sincsenek biztonság­ban, mert a sertéspestis ugyancsak rendszeres gyakorisággal fertőzi meg egy-egy ország állatállományát. Terjed a sertésborsókór is. A horgasfejű galandféreg sertésekben tenyészik, és a rosszul átsütött hússal kerül az emberi szervezetbe. Ott fejével a bélfalra tapad, és elszívja a táplálékot a szervezetből. Növekedése során átfúrja a bélfalat, és a vérbe jutva elsodródik az izmokba, az agyba, a gerincvelőbe. Ezáltal az epilepsziától kezdve a vakságon át az agyhártyagyulladásig sokféle betegséget okozhat. Mivel itt a kár jóval nagyobb, a gazdák igyekeznek eltitkolni a járványt. A fertőzés ténye sok esetben csak a hús eladása, a fogyasztók megbetegedése esetén derül ki. A húsfogyasztók fokozódó idegessége miatt azonban egyre nehezebb eltitkolni a jelentősebb járványokat. Így derült fény arra, hogy Angliában 20 év után ismét felütötte a fejét a száj- és körömfá­jás, a patás állatok évezredek óta rendszeresen visszatérő betegsége. A szigetországban való meg­je­lenése most sem a véletlen műve volt, hanem az emberi felelőtlenség következménye. A hatósági vizsgálatok kiderítették, hogy Kínából becsempészett fertőzött húst szolgáltak fel egy étteremben, a maradékot pedig moslékként feletették egy környékbeli gazdaság sertéseivel. A betegség róluk terjedt át a szarvasmarhákra, majd a többi hasított patájú állatra. Az országos méretűvé terebélyesedett járvány következtében 180 ezer állat pusztult el, amelyeket óriási máglyákon égettek el.

A fertőzés átterjedt a vadállományra, valamint a madarakra is. A beteg állatok kilövésére a hadsereget kérték fel. Miután a száj- és körömfájás vírusát a szél is terjeszti, a kormány úgy próbált gátat vetni a további terjedésének, hogy elrendelték 7 millió fertőzésgyanús állat leölését a gócpon­tok környékén. Ennek ellenére a kór 1880 helység több mint 3000 gazdaságában ütötte fel a fejét. A hatóságok nagyarányú fertőtlenítéssel próbálták a vírust megfékezni. Ennek költsége napi 2 millió font volt, amely hónapokon át terhelte a költségvetést. Összesen 8 milliárd font kár keletkezett. További óvintézkedésként egész Nagy-Britanniában betiltották a sportrendezvényeket, a vadászatokat, és korlátozták a turizmust. Ez önmagában több kárt okozott az országnak, mint az elhullott állatok értéke. Nem is szólva a BSE-kórt feltáró két és fél évig tartó vizsgálat költségeiről, amely 27 millió fontot emésztett fel.

Az állatkereskedelem is a csőd szélére jutott, mert a járvány kontinensre való behurcolásának megakadályozása érdekében az Európai Unió megtiltotta mindenféle élőállat behozatalát a tagországokba. Később más kontinensek országai is hasonló módon jártak el. Ezzel egyidejűleg Franciaországban elrendelték 30 ezer, korábban Angliából importált birka leölését. Ehhez járult még 20 ezer francia birka megsemmisítése azzal az indokkal, hogy érintkezhettek az angol juhokkal. A járvá­nyos fertőzések a húsállattartók korábbi üzelmeire is felhívták a figyelmet. Így kezdték el a szakemberek fokozottan vizsgálni a hízlalás körülményeit. A széles nyilvánosság csak ezeknek a jelentéseknek a révén szerzett tudomást arról, hogy milyen körülmények között „készül” a hús. A Bayer Gyógyszergyár szakértője, Holger Uhlig szerint a fogyasztókra nézve sokkal nagyobb veszélyt jelent a mesterséges vitaminokkal, antibiotikumokkal és hozamfokozó hormonokkal telenyomott „turbó­disznók” húsa, mint a BSE-kóros teheneké. A Creutzfeldt-Jakob kórt kiváltó prion ugyanis csak a szarvasmarha agyvelejében, gerincvelejében és a zsigereiben van jelen, a futószalagon hizlalt sertéseknek viszont minden porcikájuk mérgezett. Az emberi felelőtlenség és a környezetszennyezés növekedésével ezek a problémák nagy valószínűséggel tovább fokozódnak. Ennyi sok veszély és kár láttán felvetődik az emberben, hogy érdemes-e tovább ragaszkodnunk a húsfogyasztáshoz?

A húsfogyasztás a fő okozója egy másik népbetegségnek, a csontritkulásnak is. A hús ugyanis hússzor annyi foszfort tartalmaz, mint kalciumot, ezért szervezetünk a csontokból vonja el ezt az alapvető testépítő anyagot, hogy helyreállítsa a helyes foszfor-kalcium arányt a táplálékban. A véráram által „kimosott” kalcium azonban már nem képes beépülni csontjainkba, mivel a foszfor leköti, és az emésztés befejeződése után a foszforfelesleggel együtt eltávozik a szervezetünkből. A táplálkozástudományi szakemberek úgy említik ezt a jelenséget, hogy a húsfogyasztók szervezete „elsavasodik”. A hús káros hatása elleni védekezés másik módja, hogy a szervezet elraktározza a felesleges savakat. Ez a csontritkulásnál is kellemetlenebb következményekkel jár, mert önmérgezés jön létre, ami számos betegség kiváltója lehet. A test igyekszik az egyensúlyt helyreállítani, de ezt csak úgy tudja megtenni, hogy feláldozza a bázistartalékát. Ez tovább növeli a csontritkulás veszélyét, mert a tartalékot a Ca- és Mg-sók alkotják.

A zsírban gazdag étkezés is elősegíti a csontritkulást, mivel a lipáz enzim által el nem bontott zsírgolyócskák körülveszik a kalciummolekulákat, és megakadályozzák a felszívódását. Ennek a veszélynek a zsírszegény, diétás étrendet követő húsfogyasztók is ki vannak téve, mivel a húsban nagyon sok a rejtett zsír. Még a színhús is kb. 40%-nyi zsírt tartalmaz, ami észrevétlenül kerül a szervezetükbe. Nem fenyeget ez a veszély olajos magvak fogyasztása esetén. Ezek magas olajtartalmát ugyanis ellensúlyozza a bennük található jelentős mennyiségű kalcium. Így túlzott fogyasztásuk során csupán súlygyarapodással, zsírpárnáink vastagodásával kell számolnunk. A csonttömeg csökkenését fokozza az a hatás is, hogy az állati zsiradékokban levő telített zsírsavak szintén gátolják a kalcium felszívódását. A csontritkulás már gyermekkorban jelentkező következménye a fogszuvasodás, amelyhez jelentős mértékben hozzájárul a répa- és nádcukor fogyasztása is. Ugyancsak a csontritkulásnak tudhatók be a későbbiek során jelentkező csigolya- és hátfájdalmak, valamint a testmagasság fokozatos csökkenése. Statisztikai kimutatások szerint 200 évvel ezelőtt a 60 éven felüli lakosságnak csupán 15%-át érintette ez a betegség. Az időközben többszörösére emelkedett hús- zsír-, cukor- és szénhidrátfogyasztás következtében ez az arány ma 85%.

Mindezen bajok elkerülésének legcélravezetőbb módja visszatérni az ember természetes táplálkozásmódjához, a vegetarizmushoz. Ez természetesen nem megy nehézségek nélkül, mivel a kétségtelenül ízletes, kellőképpen fűszerezett főtt és sült húsokról nehéz lemondani. Egyik napról a másikra nem is lehet, de a heti húsadag fokozatos csökkentésével egy idő után végleg abbahagyható a húsevés. A legtöbb ember tulajdonképpen nem is az íze miatt idegenkedik a vegetárius étrendtől, hiszen a kirántott zöldségféléket, a gyümölcsöt, vagy a gusztusos salátakészítményeket mindenki szereti. A leg­gyakoribb kifogás az, hogy ezekkel az ételekkel nem lehet jóllakni. A jóllakás érzete azonban csak egy rossz beidegződés, amelyet kizárólag a húsevés szokása alakított ki, és abból ered, hogy a húst és az állati eredetű zsiradékot a szervezet nehezen tudja feldolgozni, ezért ezek az ételek megülik a gyomrunkat. A szer­vezet normális működéséhez azonban egyáltalán nem szükséges, hogy a gyomor telítődjön, a könnyen emészthető ételek a jóllakottság érzése nélkül is képesek hiánytalanul ellátni a szervezetet tápanyagokkal. Testünk nem akkor van jól táplálva, ha feszül a gyomor. A szer­vezetet kizárólag a felszívódó tápanyag képes táplálni. A húsos és zsíros ételek csak panganak a bélrendszerben, és gyakran emésztetlenül kerülnek ki a szervezetből. A hús­mentes receptek számának rohamos bővülésével egyébként sem kell már a vegetáriusoknak éhségérzettel számolniuk. A korszerű szójás ételeknek nem csak az ízük, hanem a laktató képességük is ugyanolyan, mint a húsé.

Mellesleg a különböző húsok közül legkevésbé mérgező a halhús, a legtöbb méreganyagot pedig a disznó- és marhahús tartalmazza. Ezért ha valaki végképp nem tud lemondani a húsevésről, fogyasszon halat. A hal azonkívül, hogy a legtoxinmentesebb hús, magas fehérjetartalma mellett sok foszfort is tartalmaz, ami a szakirodalom szerint jótékony hatással van az idegrendszerre, de ennek megvannak a hátrányai is. A halak közül is legelőnyösebb a tengeri halak és az édesvízben is tenyésztett növényevő busa fogyasztása, mivel ezeknek a húsa koleszterinbontó enzimeket is tartalmaz. (A tengeri halak fogyasztásával járó veszély azáltal is csökken, hogy többnyire nem tartalmaznak szálkát.) A halhúsban általában kevesebb a purin, amely más húsok emésztése során bennreked a szervezetben, s húgysavként rakódik le az izmokban és ízületekben. Meg kell azonban említeni, hogy miután a hal is hús, ezért rendszeres fogyasztása esetén nem mentesülünk a húsevés egyéb ártalmaitól, pl. a székrekedéstől. További hátránya még a halfogyasztásnak, hogy a szervezet által fel nem használt foszfortartalma jelentős mennyiségű kalciumot von el a testünkből. Kalciumhiányos táplálkozás esetén ez még a hagyományos húsoknál is intenzívebb csontritkulást válthat ki.

Megemlíthető még, hogy a húsevésből eredő egészségkárosodás csök­kentésének van egy történelmileg kialakult módja is. Ez az eljárás az ókeresztény vallás kötelékébe tartozók körében terjedt el, és még ma is a zsidóság táplálkozási szokásainak alapvető meghatározója. A fenti ismeretek bir­tokában már érthető, hogy az Úr miért írta elő „választott” népe számára oly szigorúan az állatok leölésének és fogyasztásának módját. Az ókorban ugyanis még nem álltak rendelkezésre a jelenlegi zöldség- és gyümölcstartósítási módszerek, így az éhínség elkerülése érdekében az Ószövetség a vér elfogyasztásának tilalma mellett megengedte a húsevést. A „kóser” hús előállítására szolgáló rituálé nem öncélú volt, hanem ma már tudományosan is igazolható óvintézkedések sorozatát tartalmazta, hogy a hús minél kevesebb kárt tegyen az ember szervezetében. A méreg­tartalom csökkentésének első szabálya az volt, hogy az állatot borotvaéles késsel, és egyetlen mozdulattal kellett megölni, hogy egy pillanat alatt „fájdalom nélkül” kimúljon. Jelenlegi ismereteink szerint ez a szabály azt a célt szolgálta, hogy az állat ne kerüljön stresszhelyzetbe, és ne árasszák el a testét a félelem által felszabadított hormonok. A vérben levő káros bomlástermékek eltávolítására úgy rendelkezett a Biblia, hogy leölés során az állatot teljesen ki kell véreztetni, utána a feldarabolt húst alaposan le kell mosni, a benne rekedt vért pedig sós vízben történő többszöri áztatással kell eltávolítani. Az ily módon tisztított hús azonban csak korlátozottan használható. A vízben levő baktériumoktól ugyanis hamar romlásnak indul, ezért hosszabb ideig tárolt töltelékárut (pl. hurka, kolbász) nem le­het belőle készíteni.

A Szentírás szigorúan tiltotta a hús és a tej együttes feldolgozását is. Ez az előírás szintén érthető, hiszen mind a hús, mind a tej könnyen romló nyers­anyag, így együttes alkalmazásuk veszélyes baktériumtenyészetet eredményez­het. Miután az akkori embereknek nehéz lett volna elmagya­rázni a vírusok és baktériumok szaporodásának mechaniz­musát, valamint a különböző kémiai reakciók káros kihatását, ezért ezt a rendelkezést azzal a frappáns magyarázattal indokolta meg az Úr, hogy a tej az életet, a vér pedig a halált szimbolizálja, így a kettő keverése súlyos vétek. Érdekesség­ként elmondható, hogy a zsidó vallási közösségbe tartozók annyira komolyan veszik ezt az intelmet, hogy még ma is külön edényeket és étkészletet használnak a húsos és a tejes éte­lekhez, holott a jelenlegi hatékony tisztítószerek és hűtési módok mellett erre már nem lenne szükség. Miután ma már szinte minden háztartásban van hűtőszekrény, sokan joghurtban pácolják a húst. A joghurt teljesen feloldja a hús rostjait. Ettől nem csak puhává, omlóssá válik, hanem a joghurt sok mérget kiold belőle. A kóser hús nem tűnik túl ártalmasnak, ennek ellenére nem ajánlott a fogyasztása. A különféle módon kezelt hús ugyanis még mindig jelentős mennyiségű mérget tartalmaz, és a rosthiány valamint a telített zsírsavak következtében ebben az esetben sem mentesülünk sem a székrekedéstől, sem a különböző érrendszeri megbetegedésektől.

Számos előnye miatt a vegetárius életmód könnyen megszokható. Egyébként egyáltalán nem szükséges, hogy valaki fundamentalista (vegán) legyen, vagyis a növényeken és magvakon kívül semmiféle táplálékot ne vegyen magához. A fehérje- és vitamindús étrend szempontjából egészségesebb az ovo-laktove­getárius étrend, vagyis a zöldségen, gyümöl­csön és olajos magvakon kívül a tejtermékek és kismértékben a tojás fogyasztása is. (Az „ovo” a tojás, a „lakto” a tejtermékek fogyasztására utal.) A teljesség kedvéért megemlíthető még a makrobiotikus étrend, ami nem más, mint a növényi eredetű élelmiszerek előtérbe helyezése. A makrobiotika mellőzi a húsokat, a tejtermékeket, a tojást, a cukrot és a mézet. Édesítőszerként árpamalátát használnak. A makrobiotika hívei néha halat, rákot is fogyasztanak, de ételeik zöme leginkább a vegán táplálkozási módnak felelnek meg. Ezen belül is nagy hangsúlyt fektetnek a különféle gabonák és olajos magvak fogyasztására. Táplálékuk 50-60%-ban gabonafélékből, 20-25%-ban idényzöldségekből, 5-10%-ban hüvelyesekből és 5% miszóból, valamint 5% tengeri algából áll. Desszertjeik teljes kiőrlésű gabonából készülnek, tojás, cukor és zsiradék hozzáadása nélkül. Italként szénsavmentes ásványvizet fogyasz­tanak.

A tejtermékek és a tojás mellőzésén kívül legnagyobb hátránya ennek a táplálkozási módnak, hogy a friss gyümölcs szinte teljes mértéken hiányzik belőle. Ugyanakkor hetente egy-két alkalommal száraz, fehér húsú halakat vagy rákot esznek. A gyümölcsöket kompót formájában vagy párolva fogyasztják. Mivel a hőkezelés tönkreteszi a gyümölcs C-vitamin- és enzimtartalmát, s csak értéktelen ballasztanyagként pang a belekben, ez sem használ az egészségüknek. Nyers gyümölcs hiányában vérük lúgossá válását bancha-tea (zsengén leszüretelt zöld tea) fogyasztásával érik el. Étkezéseik során nagy hangsúlyt fektetnek a nyugodt környezetre, és minden falatot legalább 50-szer megrágnak. Ez viszont rendkívül előnyös szabály, mert az emésztés a szájban kezdődik. A nyálban levő amiláz enzim elbontja a szénhidrátokat, így a bélrendszerbe kerülő táplálék jóval kevésbé terheli meg a hasnyálmirigyet. A makrobiotikus táplálkozást folytatók követendő szokása még, hogy az ételeiket maguk szeretik elkészíteni.

A telített zsírsavakat tartalmazó állati zsiradékok káros hatása ellen úgy védekezhetünk, hogy helyette könnyen emészthető növényi eredetű zsiradékot használunk. Bárki könnyen meggyőződhet róla, hogy használhatóságát tekintve az étolaj és a zsír között semmi különbség nincs. Ráadásul az étolajban sült ételek nem szívják magukba a zsiradékot, és hidegen fogyasztva sem dermed meg az olaj rajtuk. Az állati zsiradékokhoz való ragaszkodást az okozza, hogy az íz- és zamatanyagok mind zsírban oldódó molekulák. Ennélfogva a disznó-, liba- és kacsazsírnak az illető állat húsára emlékeztető íze van. Íz- és zamatanyagok azonban nem csak az állati, hanem a növényi zsiradékokban is felhalmozódnak. A napraforgó- és olívaolajnak is igen kellemes zamata van, nem is szólva a tökmag-, illetve a szezámmagolajról. Hogy ki mit tart finomnak, az szokás kérdése. Aki születésétől kezdve hozzászokott a növényi olajok aromaanyagaihoz, undorítónak fogja tartani a disznózsír tömény, gyomortelítő ízét. Ez olyan, mint a kumisz és a birkafaggyú fogyasztása. A nomád népek szeretik, mert ezt szokták meg, de aki soha nem kóstolta az erjesztett kancatejet, illetve a birka hájában kisütött ételeket, az rosszul lesz tőlük.

Ha valaki nem tud teljes mértékben leszokni a húsevésről, legalább a gyermekei egészsége érdekében álljon át a növényi olajok alkalmazására. A növényi olajok közül is különösen előnyös a napraforgó- és a tök­magolaj haszná­lata, mivel igen magas E-vitamin-tartalmuk jelentős mértékben csökkenti a vér koleszterinszintjét, és gátolja a szabadgyökök képződését. Ezáltal véd a szív­in­farktus és a rák kialakulása ellen. Német kutatók vizsgálatai szerint napi 400-800 milligramm E-vitamin 80%-kal csökkenti a szívinfarktus veszélyét.

Az ésszerűen szervezett egészséges táplálkozás egyáltalán nem jár akkora áldozatokkal, mint sokan gondolják. Nem jelenti azt, hogy a többi, korábban megkedvelt ételünkről is le kell mondanunk azért, mert egészségtelen. Az élvezeti cikkeken, az állati zsiradékon és a húson kívül a kevésbé egészsé­ges élelmiszerek hatása semlegesíthető. Ha valaki pl. szereti a kalácsszerű fehér kenyeret, erről a továbbiakban sem kell lemondania, ha azokat a nyomelemeket és vitaminokat, amelyek a finomított liszt előállítása során elvesztek, zabkorpa vagy búzacsíra formájában pótlólagosan elfogyasztja. Ennek legcélszerűbb módja, hogy mindennap megeszünk 2 evőkanál zabkorpát illetve búzacsírát ízlés szerint joghurtban, kefirben vagy 0,5 dl tejben elkeverve. Mellesleg, ha a búzacsírát előzőleg megpirított majd megőrölt napra­forgómaggal keverjük össze, olyan íze lesz, mint a diónak.

A megrögzött kávéfogyasztóknak sem kell lemondaniuk erről az élvezetről. Egyrészt azért, mert már kapható koffeinmenetes babakávé is, másrészt visszaállhatunk a régen oly gyakran fogyasztott cikóriára. A napjainkra csaknem elfeledett cikória nem más, mint pótkávé. A mezei katáng megszárított, pörkölt és porrá őrölt gyökeréből készül. A cikória nem csak azért volt közkedvelt, mert a maláta- és más alapanyagú pótkávék közül ennek íze hasonlít leginkább a babkávéhoz, hanem azért is, mert jelentős gyógyhatása van. Dr. Baglioni és Arullani professzorok kutatásai azt bizonyították, hogy a cikória kesernyés anyaga jó hatással van a gyomornedv-elválasztásra, és stimulálja a gyomormozgást. Ennek következtében az erjedést okozó emésztetlen gyomortartalom-maradékok továbbjutnak a vékonybélbe. Különösen előnyös a cikóriával ízesített tejeskávé fogyasztása, mivel négyszer gyorsabban halad át a gyomron, mint a pasztőrözött tej. O. Schmideberg[3] professzor azt is megállapította, hogy a cikória fékezi a kártékony baktériumok szaporodását a vastagbélben. Ezen túlmenően gyorsítja a bélműködést, és megszünteti a székrekedést. A májból is képes eltávolítani a méreganyagokat, és serkenti az epekiválasztást. Egyes vizsgálatok szerint nagy adagokban fogyasztva még a veseköveket is feloldja, miközben élénkíti a veseműködést. A cikóriát étrendjükbe iktatóknál egy idő után vörösvértest-növekedést is megfigyeltek.

A gyógyhatásán kívül a cikória használatának nem elhanyagolható előnye még, hogy együtt reggelizhet az egész család, hiszen a feketekávéval ellentétben ez a fajta kávé nem árt, sőt kifejezetten használ a gyerekeknek. Este is fogyasztható, mivel nem okoz álmatlanságot. Nálunk a cikóriakávét a generációk óta jól ismert Franck gyárban készítik, immáron 90 éve. Használatának legcélszerűbb módja, hogy személyenként 2,5 dl nyerstejet felforralunk, és 1 kávéskanál cikóriát belekeverve 3 percig főzzük. 5 perc állás után szűrjük le, és 1 evőkanál mézzel édesítve tálaljuk. Édes péksüteménnyel (kuglóf, kalács, briós) tálalva finom vacsorát csinálhatunk belőle. Egyébként a zsírdús nyerstej­ből készített cikóriakávé íze és állaga nagyon hasonlít a közkedvelt olasz cappuccino (kapucsínó)-ra.

Köztudott a különböző édességek, cukorkák, csokoládék káros hatása úgy a fogazatra, mint az egészségre. A túlzott cukorfogyasztás elősegíti a máj elzsírosodását és a hasnyálmirigy túlterhelését. Ennek következménye a kóros elhízás és a cukorbaj. Nem kis veszélyt jelent a szervezetre, hogy a nehezen felszívódó szacharóz elégetése felemészti a szervezet B-vitamin-tartalékait, ami különböző hiánybeteg­ségeket idéz elő. Csokoládék esetén további veszélyt jelent még a kakaó purintartalma, amely a szervezetben húgysavvá bomlik le, és köszvényt okoz. Miután a purinok kakaóban találha­tó változatát a teo­bromint a szervezet nem képes megemészteni, így ez az anyag gyomorfájást, bél­panaszo­kat, enyhébb esetben fejfájást eredményez. A táplálkozás­tudomány által már régóta bizo­nyított tény, hogy szerveze­tünknek élettani szempontból nincs szüksége nagy szénhid­ráttartalmú üres cukorra, ezt a luxus kalóriát testünk teljes mértékben képes nélkülözni. Az agysejtek táplálása glukózzal történik ugyan, de ezt a naponta megevett zöldség és gyümölcs cukortartalma is képes fe­dezni.

 A különböző cukrok közül is a legártalmasabb a finomított fehér cukor fogyasztása. Ez a biológiailag holt anyag nem csak a hasnyálmirigyre és a fogak kalciumtar­talmára hat károsan, hanem rombolja az idegrendszert, gyomorfekélyt, érrendszeri megbetegedéseket okoz, és nem utolsósorban jelentősen hozzájárul a zsírsejtek növekedé­séhez, vagyis az elhízáshoz. A fino­mított fehér cukorként ismert szacharóz ugyanis diszaharidnak nevezett összetett molekulákból épül fel, amit a szervezet a monoszahariddal (szőlő- vagy gyümölcscukorral) ellentétben csak jelentős energia- valamint B-vitamin- és kalcium-felhasználással képes elégetni. Ennek tudható be a hasnyálmirigy túlterhelése, a B-vitamin hiányára visszavezethető betegségek, és a fogszu­vasodás, mert a szervezet a szacharóz lebontásához szükséges kalciumot a legkönnyebben elérhető helyről, a fogakból vonja el, ami a fogbélállomány megritkulásához, vagyis fogaink kilyukadásához vezet. Miután a fogaink tönkrementek, elkezd leépülni a csontrendszerünk. A cukorfogyasztás tehát hasonló mértékű csontritkulást vált ki a szervezetünkben, mint a húsfogyasztás. Ezen túlmenően lustává, kedvtelenné tesz bennünket, mert a cukor, és a többnyire sütemények formájában fogyasztott fehérliszt magasan tartja a vércukorszintet. A cukor lebontásához nagy mennyiségű inzulin kerül a vérbe, melynek hatására nem tudják kifejteni hatásukat az ifjúsághormonok sem: a karcsúsághormonként emlegetett gluka­gon, a férfi nemi hormonként ismert tesztoszteron, és az örök ifjúság hormonja, az STH.

A túlzott cukorfogyasztás köztudott következménye még, hogy gyengíti az immunrendszert. A fehérvérsejtek ugyanis a baktériumok helyett inkább cukrot esznek. Egy cukrot nem fogyasztó személy minden egyes falósejtje 12 baktériumot öl meg. A naponta 12 evőkanál cukrot fogyasztók fehérvérsejtjei már csak 1 baktériumot képesek elpusztítani. Ne higgyük, hogy ez a napi negyed kilogrammnyi cukor olyan tetemes mennyiség. Ételeink, italaink ugyanis nagyon sok rejtett cukrot tartalmaznak. Egyetlen példát felhozva: 1 liter kólában 6 evőkanál cukor van. A kristálycukor legújabb előállítási módja még súlyosbítja is ezt a helyzetet. Régen sárga színű volt a kristálycukor, manapság viszont hófehér. A gyártók ugyanis úgy gondolták, hogy tovább finomítva vonzóbbá válik a termékük, ezért a kész cukrot szárítás előtt mésszel kifehérítik. A mész kalciumtartalma azonban nem képes felszívódni a csontokba, hanem rárakódik a felületére. Ezáltal különféle ízületi problémákat vált ki.

Ha már semmiképpen nem tudunk lemondani az édes­ségről, akkor a répa és nádcukor helyett fogyasszunk mézet. A méz a hagyományos édesítőszerekkel ellentétben könnyen felszívódó gyümölcs- és szőlőcukrot, valamint kevesebb szénhidrátot tartalmaz, így fogyasztása nem káros az egész­­ségre. Az alacsony glikémiás értékű gyümölcscukor nagyon lassan emeli a vércukorszintet, ezért nem terheli túl a hasnyálmirigyet. A méz oly módon is segít megőrizni egészségünket, hogy csökkenti a desszertek iránti vágyat. A tapasztalatok szerint, aki kizárólag mézet fogyaszt, annak szervezete egy idő után nem kívánja az édességet. Így mézből is kevesebbet fogyaszt. Ez ráadásul karcsúbbá is teszi, illetve gátolja a későbbi elhízást. Ne felejtsük el azt sem, hogy az élelmiszerek közül a méz az egyetlen, amiben semmilyen méreganyag sincs, mert a méhek csak olyan növényekről gyűjtenek virágport, amelyek permetmentesek. Ráadásul a méz vírusölő hatással rendelkezik, mivel a virágpor a vitaminokon és aminosavakon kívül antibiotikumokat is tartalmaz. Ezért a méz nem rongálja a fogakat sem, mert fertőtlenítőanyagai, a benne levő természetes antibiotikumok gátolják a fogszuvasodás megindulását.

Az olajos magvak közül a dió és a mák az, melyekben a legtöbb vitamin és nyomelem van. Összekapcsolva a kellemest a hasznossal, a hagyományos édességek helyett fogyasszunk diót mézzel. Sokan nem is tudják, hogy ez az egyik legkellemesebb ízű csemege. A gyári készítményekhez ragaszkodók vásároljanak gesztenyemasszát. Ez a többnyire csak sütemény-alapanyagként ismert cse­mege tejszínhab nélkül is finomabb és egészségesebb, mint az agyonvegyszerezett édességek. Miután a gesztenyemasszát mélyhűtve forgalmazzák, tartósítószert sem tartalmaz. (A biztonság kedvéért ellenőrizzük a csomagoláson, hogy rajta van-e az erre utaló felirat.)

Korábban megszokott ételeink ­­egészségkímélő­ átala­kítása sem jelent gondot, mert a kompótok, dzsemek és a legtöbb sütemény mézzel is édesíthető. Mivel a répa- illetve nádcukor és a méz édesítő hatása közel azonos, még az előírt mennyiségen sem kell változtatni. Leg­ideáli­sabb édesítő­anyag azonban a gyümölcscukor. Ez a fajta cukor a csontritkuláson kívül a cukorbetegségtől is megóvja a szervezetet, mert csak kismértékben emeli a vércukorszintet. A gyümölcscukor gliké­mi­ás indexe ugyanis csupán egyötöde a szacharóznak, ami azt jelenti, hogy a lebontása szinte egyáltalán nem igényel inzulint. Vigyázzunk azonban a mézhez hasonló állagú édesítőanyagokkal, mert ezek nem gyümölcs- vagy szőlőcukorból, hanem túlnyomórészt diszacharidból állnak. Legismertebb közülük a kukoricaszirup, vagy más néven izocukor. Alapanyaga a kukoricakeményítő, amelyből egyszerűen és olcsón lehet mellékízmen­tes folyékony cukrot készíteni. Ez az oka annak, hogy a csokoládégyárak igen nagy mennyiségben használják.

Az amerikai kontinensen nagyon népszerű a juharszirup, amely a cukorjuharfa, illetve a feketejuharfa besűrített nedvéből készül. Csupán annyiban különbözik a répacukortól, hogy vitaminok és ásványi anyag (pl. kalcium), valamint aminosav is van benne. A-, B2-, B5-, B6-vitaminokat és folsavat, valamint biotint tartalmaz. Kanadában elsődleges édesítőszer, mivel nem annyira ártalmas, mint a cukor. Az íze nem túl markáns, de finomabb, mint a kukoricaszirup (izocukor). 1 liter sziruphoz 40 liter lecsapolt folyadék kell, de még így is hígabb a méznél. Egyébként négyféle sűrűségben forgalmazzák. A színe is ettől függ, a világos borostyántól a sötétbarnáig terjed. A legjobb az A-minőségű. Mint mindent, ezt is hamisítják. A hamis juharszirup 90% izocukrot tartalmaz, és a színe világos.

Szintén tartalmaz ásványi anyagokat a répa- és nádcukorgyártás mellékterméke, a melasz. Rendkívül intenzív, kellemetlen mellékíze folytán csak kevés helyen alkalmazzák. Ugyancsak igen erős mellékíze van az árpaszirupnak, vagy közismertebb nevén a malátaszirupnak. Ráadásul az édesítő hatása kisebb, mint a többi diszacharidé. Csak fele annyira édes, mint a nád- vagy répacukor. Nálunk árpából, a Távol-Keleten barna rizsből készül. A malátacukor a malátaszirup szárított, őrölt, kristályos változata. Intenzív karamell íze miatt kevesen kedvelik, pedig ennek a fajta cukornak legalacsonyabb a glikémiás indexe. Fogyasztása a gluténmentes diétára kényszerültek számára is engedélyezett. A malátaszirup is tartalmaz vitaminokat és ásványanyagokat. Kalcium, kálium, magnézium, cink, réz, vas, foszfor, króm, valamint különféle vitaminok és esszenciális aminosavak vannak benne.

 Sajnos a csokoládégyárak termékeik édesítésére ma még szinte kizárólag izocukrot, illetve répa- vagy nádcukrot használnak, ezért tartóz­kodjunk a túl édes készítmények fogyasztásától. Bizonyos esetekben azonban ez nehezen oldható meg. Ilyen termék a szaloncukor, amely otthon nem állítható elő esztétikailag is megfelelő kivitelben, nálunk pedig a legtöbb helyen elképzelhetetlen a kará­csony e nélkül az igen sokféle kivitelben gyártott cukorka nélkül. Miután egy átlagos méretű karácsonyfa feldíszítéséhez 2 kg szaloncukorra is szükség van, az ünnepek elmúltával igen nagy veszélyt jelent ennek a tetemes mennyiségű cukornak az elfogyasztása. Nem szükséges azonban az ezidőtájt egyébként is túlterhelt gyomrunkat még ennek a megpróbáltatásnak is kitenni, ha csokoládé-bevonat nélküli szalon­cukrot vásárolunk. Ez a tömény cukorból préselt olcsó szaloncukor ugyan­is akár évtizedekig is elrakható anélkül, hogy megpené­szedne, így a hagyomány­őrző családok is mentesülhetnek ettől az évenként ismétlődő egészségromboló kényszerfo­gyasztástól. Ne együk meg a tömény cukorból készült habkarikákat se, mert kíméletes bánásmód esetén ez a közkedvelt karácsonyfadísz is évekig raktározható. A jövőben valószínűleg nem lesz szükség erre a gyakorlatra, mivel élelmes vállalkozók elkezdenek műanyagból szaloncukrot gyártani, és díszes papírba csomagolva forgalmazzák.

Túlsúllyal küszködők számára a fogyókúrának van egy természetes módja is a megerőltető tornagyakorlatok helyett. Felesleges kilóinktól úgy szabadulhatunk meg a legkímé­letesebben, ha lemondunk a vacsoráról, helyette rostos gyümölcslevet vagy kevés gyümölcsöt fogyasztunk. A nehéz laktató ételek lefekvés előtti elhagyása nem csupán testsúlyunkra lesz jótékony hatással, de biztosítja éjszakai álmunk zavartalanságát is. A fogyókúrának ez a módja azonban csak akkor lesz eredményes, ha szakítunk a nassolási szokásainkkal is, mert hiába hagyunk el egy főétkezést, ha az így kieső kalóriamennyiséget „csipe­getéssel” pótoljuk. Ha valaki nem tudja megállni, hogy félóránként ne nyissa ki a hűtőszekrény vagy az éléskamra ajtaját valami ízes falat után kutatva, az ne tartson otthon semmi olyan ételt, ami cseme­gézésre csábítaná.

Sok esetben tehát az elhízás oka a torkosság, amit tovább fokoz, hogy az adalékanyagok egy része igazoltan fogyasztó hatású. A nemkí­vánatos testsúly­növekedésnek azonban van egy másik oka is, amire szintén kevesen gondolnak, holott ez még alattomosabb módon járul hozzá az elhízáshoz, mint a nassolás. Evolúciós fejlődésünk során emésztőrendszerünk úgy alakult ki, hogy az éhségérzetet nem befolyásolja a gyomor telítettsége. Ez feltehetően azért van így, mert a szűkös élelemforrások következtében nem lett volna kívánatos, hogy félig telt gyomorral elmenjen az étvágyunk, hiszen az újbóli élelemhez jutás bizonytalan volt. A mozgáshiányból eredő elhízás sem fenyegette az őseinket, mert a rájuk vadászó tigrisek és oroszlánok gondoskodtak a napi testedzésről. A civilizált társadalomban azonban a folyamatos élelem­ellátás biztosítása már nem jelent gondot, tehát semmi szükségünk arra, hogy minden étkezésnél megtöltsük a gyomrunkat.

A legtöbb ember viszont ma is ezt teszi, arra hivatkozva, hogy éhes. Ennek a túlevési szokásnak azonban kön­nyen elejét lehet venni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az éhségérzet csak addig tart, amíg a táplá­lék a gyomorból nem kezd el lejutni a vékonybélbe. A normális ételmennyiség elfogyasztása után tehát ne együnk többet, hanem várjunk 1-2 órát, és biztosan meg fog szűnni az éhségérzetünk. Ne töltsük ezt az időszakot további evéssel, mert a szükségtelenül elfogyasztott kalória zsír formájában elkerülhetetlenül ránk fog rakódni. Ezen a kényszerű mozgás sem segít, mert vérszomjas vadállatok is már csak az állatkertben vannak, így nincs mi elől futni. Sajnos a szervezet energiaraktározása rendkívül hatékony folyamat. 7000 kalóriából 1 kg zsír képződik, amit ha nem vigyázunk 1 hét alatt is könnyen fel lehet szedni.

A fogyókúra és a vegetárius életmód megkezdése előtt mindenképpen tanácsos a szervezetet egy 3-5 napos léböjt kúrának alávetni. Ez alatt a méregtelenítő kúra alatt csak gyümölcs- vagy zöldséglevet fogyaszthatunk. Nagyon fontos, hogy naponta csak egyféle gyümölcs levét igyuk, a különféle gyümölcsök nem keverhetők egymással. Az eltérő emésztési idő miatt szigo­rúan tilos a gyümölcs és zöldséglevek együttes fogyasztása. (Ez alól csak az almalé és a sárgarépa ivólé képez kivételt.) Miután eldöntöttük, hogy a kúrát gyümölcs- vagy zöldséglével végezzük, mindvégig tartsunk ki választásunk mellett. Egyébként a gyümölcsök közül az alma tisztítja leghatékonyabban a szervezetet. Magas savtar­talma fertőtleníti a bélrendszert, ráadásul a bőrt is szépíti. Savanyú, de érett almát használjunk erre a célra, legalkal­masabb fajta a ranet (renet).

A friss zöldségek közül leghatékonyabb a búzafűvel, illetve annak kisajtolt levével végzett böjtkúra. A búza zöld hajtásából készült levet az USA-ban elixírként dicsőítik, és nem minden alap nélkül. A búzafű ugyanis 70% klorofillt, 21% teljes értékű fehérjét, rengeteg vitamint, enzimet, és az összes ismert ásványi anyagot tartalmazza. A búzafű levével való böjtölés során tehát a szer­vezet minden szükséges tápanyagot megkap. 1 kg búzafűben annyi vitamin, ásványi anyag és antioxidáns van, mint 32 kg gyümölcsben. Egyébként a magas biológiai értékének tudható be az is, hogy 10 dg búzafű 2 kg főzelék tápértékének felel meg. Gazdag tápanyagtartalmának köszönhetően a búzafű nem csak roborálja a szervezetet, hanem méregtelenítő, vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatást is kivált, és gátolja a vér túlsavasodását. Emellett segíti az emésztést, és a mérgező nehézfémek kiválasztását. A zöld lé az immunrendszert is erősíti, ami P4DI és SOD enzimtartalmára vezethető vissza. Ez utóbbi enzim lassítja az öregedési folyamatot, és stabi­lizálja az immunrendszert. A búzafű levét a rákterápiában is eredményesen alkalmazzák, sőt sérüléseknél, kiütéseknél, égési sebeknél és rovarcsípés esetén szintén jó eredményeket értek el vele. Még kozmetikai célokra is alkalmazható, mivel feszessé teszi a fáradt bőrt, erősíti a fejbőrt, és megszünteti a korpásodást. Búzafű levével gar­galizálva megszűnnek a fogínypanaszok, és eltűnik a torokgyulladás.

Búzafüvet leghatékonyabban bioboltokban beszerezhető csíráztató tálakban hajtathatunk. Ennek módja a mellékelt használati utasításban meg­található. A kihajtott magokat 10-14 nap után „arathatjuk” le. A levét paradicsompasszírozóval sajtoljuk ki, mert a turmixgép vagy a mixer felaprítja az emészthetetlen rostokat is. A legalkalmasabb azonban erre a célra a speciális búzafűprés, amely az alábbi címen rendelhető meg: Vegetáriusok Baráti Köre, 1165. Buda­pest, Rezgőfű u. 1. Vízzel 10 : 1 arányban hígítva fogyasszuk. Kezdetben 1-2 kávéskanálnyinál többet ne használjunk egyszerre, mivel intenzív tisztító hatásánál fogva a testben felszabaduló méreganyagok rosszullétet okozhatnak. Akár gyümölcs- akár zöldséglével végezzük a kúrát, ne lepődjünk meg, ha a kezdetén a vizeletünk elsötétedik, és nyelvünk lepedékessé válik, mert ez a fokozott méregkiválasztás jele. A böjtkúra akkor nevezhető ered­ményesnek, ha a végén a vizelet teljesen kitisztul, vízszínűvé válik.

A mellékhatások minimumra csökkentése érdekében ajánlatos a böjt megkez­dése előtt legalább egy napig nyers táplálékot fogyasztani, hogy a szervezet méregtelenítése ne hirtelen, hanem fokozatosan kezdődjön el. Ugyanilyen fontos, hogy a böjt befejezése után se fogyasszunk egy ideig feldolgozott ételeket, mivel ebben az időszakban a szervezet minden anyagot felszív, ami a ­gyomorba kerül, és ezekből az anyagokból építi fel, pótolja a böjt során kiselejtezett beteg, megrongált sejteket. A főtt és sült ételek fogyasztására való azonnali visszatérés esetén a szervezet ismét mérgezett anyagokból fog felépülni, ami nagymértékben lerontja a kúra hatékonyságát. A böjt után táplálékunk friss gyümölcsökből, zöldségekből, valamint nyerstejjel, aludttejjel, joghurttal vagy kefirrel elkevert búzacsírából, illetve pörkölést nem igénylő olajos magvakból álljon, és csak egy hét után kezdjük el a hőkezelt ételek fogyasztását. Ezek az ételek természetesen már nem tartalmazhatnak húst, állati zsiradékot és finomított fehér cukrot, mert akkor értelmetlenné válik a böjtölés.

Ha végleg átállunk a rostokban gazdag élelmiszerek (zöldség, gyümölcs, korpás kenyér) fogyasztására, a székrekedés, a végbélkiöblösödés és az aranyér sem fog többé kínozni bennünket. A növényi rostok ugyanis saját tömegükhöz mérten négyszer annyi vizet képesek magukba szívni, ami megakadályozza a széklet végbélben történő kiszáradását, megkeményedését, és ezáltal a székrekedés kialakulását. Ennek előfeltétele azonban a megfelelő mennyiségű (napi 2-2,5 liternyi) vízfogyasztás. (Ellenkező esetben a rostok a bélrendszerből vonják el a táplálék által bevitt folyadékot, ami még súlyosabb helyzetet, teljes bélelzáródást idézhet elő.) A rostok nem csak a vizet lépesek megkötni, hanem az emésztés során képződő ártalmas termékeket, pl. a fehérjék feldolgozásakor előálló nitrozo-vegyületeket. Ezek károsíthatják a bélfalat, és megterhelhetik a kiválasztó szerveket. Rostdús táplálkozás esetén azonban a lebontási termékeket a ballasztanyag felszívja. Mivel a rost emészthetetlen, így nem kerülnek ki belőlük a méreganyagok, a szervezet a széklettel együtt eltávolítja őket. Ezáltal elkerülhető a vastagbél nyálkahártyájának gyulladása, ami daganatot eredményezhet. Túlságosan zsíros táplálkozás esetén az epesavak a vastagbélben káros, karcinogén anyagokká alakulhatnak a bélflóra tevékenysége által. A vastagbélrák másik kiváltó oka a mioglobin, amely legnagyobb mennyiségben a vörös húsokkal kerül a szervezetbe. A rostok ezeket a méreganyagokat is képesek megkötni, és eltávolítani. Igen áldásos a koleszterin-megkötő képességük. A rostanyagok nem engedik a koleszterint felszívódni a bélrendszerbe, ami csökkenti az érrendszeri megbetegedések valószínűségét.

A rostok nem csak a végbélben, hanem már a gyomorban is sok vizet szívnak magukba, amitől megdagadnak. Ezáltal jóllakottságérzetet keltenek, és mint tudjuk az elfogyasztott ételmennyiség csökkentése segíti elő legintenzívebben a fogyást. A rostok két csoportra oszthatók. A vízoldhatókra (pektin) és a vízben oldhatatlanokra (cellulóz). A pektintartalmú élelmiszerek (pl. alma, banán, narancs, zabkorpa, zabpehely, lenmag) kevésbé terheli az emésztőrendszert. A cellulóztartalmú búzakorpa, nyers zöldségfélék viszont mechanikai hatást gyakorolnak a bélfalra, ezért fokozhatják a már meglevő gyulladást, fekélyt. A túl sok rost fogyasztása is káros lehet. Sokan önmagában eszik a búzakorpát, ami megzavarja a tápanyag felszívódását, és rossz közérzetet teremt. Fokozott megkötő tevékenysége során ugyanis a káros anyagok mellett létfontosságú ásványanyagokat (kalcium, vas) is magába szív, és eltávolítja a szervezetből. Tartózkodjunk tehát a szélsőségektől, a természetellenes táplálkozástól. Amennyiben teljes kiőrlés lisztből készül kenyeret, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, a szervezetnek nincs szüksége pótlólagos rostbevitelre.

A derék körül megmaradó zsírpárnákat étrendi kiegészítőkkel (krómvegyületekkel és konjugált linolsavval) lehet eltüntetni. A króm egyensúlyba hozza a szervezet vércukorszintjét, és csökkenti az édességek iránti vágyat. Az édesség- és a sütemények formájában hozzá kapcsolódó szénhidrát fogyasztásának mérséklődése kíméli a hasnyálmirigyünket is. A CLA-nak nevezett konjugált linol­sav pedig a később ismertetendő módon meggátolja a zsír beépülését a zsírsejtekbe. Mivel a kúra végzése során a fizikai erő átmeneti csökkenésével kell számolnunk, ebben az időszakban tartózkodjunk a nehéz testi munkától. A legjobb, ha a böjtölés időtartamára szabadságot veszünk ki, és naponta csak egy hosszabb séta erejéig hagyjuk el a lakásunkat. A szellemi erőnk viszont jelentős mértékben növekedni fog, kitisztul az agyunk, és szinte szárnyakat kapnak gondolataink. Testünk tisztulásával megváltozik a tudatállapotunk is. A testmérgek eltávolításával nyíltabbá, könnyedebbé válunk, nyugodtabban kezeljük a mindennapi életünkben felmerülő problémákat.

A böjtkúrával kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a szabályok betar­tása esetén a böjt teljesen ártalmatlan, és jelentősen növeli a szervezet ellenálló képességét. A böjt során ugyanis a szervezetből fokozott mértékben távoznak el az anyagcsere bomlástermékei, a húgysav, a lerakódott zsír, és az önmérgezés során vérünkbe került káros anyagok. A salakanyagok eltávolítását igazán inten­zívvé csak akkor tehetjük, ha a böjt alatt naponta egyszer 42 °C-ra felmelegített vízzel beöntést végzünk. Az ehhez szükséges irrigátor-felszerelés gyógyszertárakban szerezhető be. A kb. 1,5 literes víztartályba az előírt hőfokra melegített víz betöltése előtt célszerű 4-5 csepp eukaliptuszolajat önteni. Érdemes a vízhez 0,5 literenként 1 evőkanál citromlevet vagy almaecetet is adni, mivel az erjedés enyhén lúgos közegben zajlik. A savanyú közeg megfékezi ezt a folyamatot, gátolja a kórokozó mikrobák szaporodását, és stimulálja a hasznos mikroflóra tevékenységét. Az első nap 0,5 li­ter vízzel kezdjük a kezelést, és naponta fél literrel növeljük a mennyiséget. Még hatékonyabbá vá­lik a tisztítás, ha víz helyett kamillateát használunk a beöntéshez, néhány csepp citromlével elkever­ve.

A művelet legegyszerűbben úgy végezhető el, hogy a teával töltött edényt egy magasan elhel­ye­zett szegre akasztjuk, majd műanyag fóliával letakarjuk az ágyat, és az oldalunkra fekve elhelyezkedünk rajta. Célszerű a jobb oldalunkra feküdni, mivel így a folyadék bejut a vakbelünkbe, és azt is kitisztítja. Az irrigátorcső végbélbe helyezését jelentősen megkönnyíti, ha előzőleg növényi olajjal bekenjük. Mélyeket lélegezve a tea bejutása jelentősen gyorsítható. Ürítés előtt ajánlatos a teát legalább 10 percig a végbélben tartani, és közben különböző mozgáso­kat végezni, vagy a hasat masszírozni, hogy a falán levő kemény lerakódásokat is kimozdítsuk. Krónikus szék­rekedés esetén a beöntéseket addig kell foly­tatni, amíg a léböjtkúra ellenére darabos széklet távozik tőlünk. Ha a mérgezés olyan fokú, hogy haspuffadás lép fel, akkor a vér fokozottabb tisztulása érdekében a gyümölcs- és zöldséglevek helyett ízesítés nélküli gyógyteákat fogyasszunk.

Aki nem képes arra, hogy ezt a házilag kivitelezhető módszert alkalmazza, vagy a körülményei nem teszik lehetővé a lebonyolítását, klinikai segítséget is igénybe vehet. Nálunk is terjedőben van ugyanis egy új eljárás, a kolon-hidro­terápia. Ez az USA-ban kifejlesztett, gépesített beöntésnek is nevezhető módszer egy műszerrel szabályozható készüléken alapul, amelyet a betegágy mellé, a falra szerelnek fel. Legfőbb jellegzetessége, hogy közvetlenül kapcsolódik a hideg- és melegvíz-hálózathoz, valamint a lefolyórendszerhez. A készülék egy speciális, egyszer használatos műanyag csövön keresztül érintkezik a pácienssel. A csőrendszerbe oxigén is vezethető, amely a vastagbél nyálkahártyájának regenerálódását segíti elő. A jól kiképzett kezelőszemélyzet a csőrendszerben áramló víz irányát és hőmérsékletét a műszerfal állításával szabályozza. A zárt rendszer következ­tében ez a világszerte szabadalmaztatott eljárás igen higiénikus, és a meleg valamint hideg víz alkalmazásának váltogatása a Kneipp-kúrához hasonló edző hatást fejt ki a bélfalon. Egy-egy kezelés során 10-15 alkalommal különböző hőmérsékletű vizet engednek be a vastagbélbe. A 38-41 oC-os meleg víz hatására a bélizomzat görcse oldódik, javul a véráramlás, és fellazulnak a kiöblösödésekben levő felrakódások. A 20-21 oC-os hideg víz hatására a bélizomzat összehúzódik, amely reflexes érösszehúzódást vált ki. Ennek következtében a székletrögök útra kelnek. Ez a módszer nem csak egészségmegőrzési céllal alkalmazható, hanem 8-15 kezelésből álló kúra esetén hatékonyan gyógyítható vele a krónikus székrekedés, aranyér, krónikus puffadás, vastagbélgyulladás, reuma, sokízületi gyulladás, allergiás betegségek, tüdőasztma, felsőlég­úti-, húgyúti- és kismedence-gyulladá­sok, májbetegségek, valamint a fejfájás és a migrén. Ezen túlmenően alkalmas egyes bőrbe­teg­ségek: akné, pszoriázis, ekcéma gyógyítására, valamint a bélférgesség, a fáradékonyság, kimerültség, depresszió felszámolására, de jelentős mértékben teher­mentesíthető vele az immunrendszer is. Ez a hatás főleg annak tudható be, hogy a kezelést a bélbaktériumflóra vissza­telepítése zárja le. Nem alkalmazható a kolon-hidro­terápia súlyos szívbetegség, érfaltágulat, gyomor- és bélrendszeri vérzések, vala­mint előrehaladott terhesség esetén.

Nálunk ez a kezelés többek között a Biovital – Melissa Egészség- és Wellnessközpontban vehető igénybe. Címük: 1024. Budapest, Lövőház u. 1-5. Tel: 315 2069. E-mail: biovital@biovital.hu Honlap: http://www.biovital.hu Vállalkozó szellemű természetgyógyászok már itt­hon is beszerezhetik ezt a berendezést. Kizárólagos hazai forgalmazója: Naturmed Kft, Budapest, Szentkirályi u. 8. Tel: 317 1680. A magyarországi bevezetése után némi tökéletesítésen is átesett ez a készülék. Erre azért volt szükség, mert egyes esetekben a beáramló víz hirtelen nyomásnövekedése következtében a bélfal megsérült. Ez a prob­léma azonban kiküszöbölhető egy magyar orvos-kutató, dr. Gajdos Gábor találmányával. A Nyugat-Európában is nagy sikert aratott védőszelep segít­ségével a vastagbélben uralkodó nyomás folyamatosan ellenőrizhető.

A vegyszeres béltisztítás nem ajánlott, mert a hashajtók a végbélen kívül az egész béltraktusra hatással vannak, ami a bélflóra pusztulását okozhatja. Aki ragaszkodik a hashajtós módszerhez, használjon keserű- illetve glaubersót. 2 dl vízbe tegyen 1 púpozott kávéskanál sót, keverjen hozzá kevés citromlevet, és éhgyomorra igya meg. A só hatására folyadék marad vissza a belekben, és ez gyengéden leoldja a bélfalakra rakódott székletet, ami naponta 3-4-szer ürül ki. Nagy előnye még, hogy a vékonybelet is tisztítja. Ezenkívül epehajtó tulajdonsága is van. Elősegíti a pangó epe ürülését, és megvéd az epekőképződéstől. Nálunk természetes gyógyvizek is használhatók erre a célra. A MIRA keserűvíz, a Hunyadi János- és a Ferencz József gyógyvíz az ér-, epe- és májbeteg­ségeken kívül a székrekedést is megszünteti.

A böjtölő ember egyébként csak az első két napon érez farkaséhséget. A har­madik napon még nyomott lehet a hangulat, miközben emlékezetünkbe idéződik régen elfelejtett ételek íze és illata, de már kialakul a szervezetben a Saddietin nevű fehérje, ami elmulasztja az éhségérzetet. Ez a Knoll József magyar biokémikus által felfedezett fehérje a továbbiakban megvéd bennünket attól, hogy az éhségérzetünk tovább fokozódjon, sőt a böjt előrehaladtával egyre jobb lesz a közérzetünk, és a kúra végén azt fogjuk tapasztalni, hogy egy nyomasztó tehertől szabadultunk meg hirtelen. A megtisztulásnak ez a fel­emelő érzése azonban csak akkor következik be, ha a szervezetben tökéletes méregtelenítést végeztünk. Ennek előfeltétele, hogy naponta 2-3 liter folya­dékot kell elfogyasz­tanunk, mivel a mérgek szervezetből való kimosása csak alapos átöblítéssel lehetséges.

Mellesleg a szervezet méregtelenítésének van egy lassúbb, de kíméletesebb módja is. Ez nem más, mint a friss gyümölccsel való fokozatos méregtelenítés. A szervezet „kimosásának” ez a módszere már több mint fél évszázada ismert, de csak most kezd tömeges méretekben elterjedni. Nagy előnye, hogy nem kell éhezni, ennek ellenére nagyon hatásos. A friss gyü­mölccsel történő tisztító kúra max. 12 napig végezhető, mert a mérgekkel együtt olyan tápanyagok is kimosódnak a szervezetből, amelyeket ha nem pótolunk, különböző hiánybetegségek léphetnek fel. Az eredményes kúra lefolytatásához naponta minimum 2 kg friss gyümölcsre van szükség. Ennél kevesebb gyümölcs olyan kevés folyadékot tartalmaz, amely nem képes a szervezetet kellő mértékben átöblíteni. Az el­fogyasztandó mennyiség azonban függ a gyü­mölcs fajtájától is. Citromból elegendő naponta 1 kg, görögdinnyéből viszont naponta legalább 3 kilogrammot kell megenni. A citromlevet kevés ásvány­vízzel hígítsuk fel, és a fogak kímélése érdekében szívószállal kortyolgassuk. Aki nem irtózik a savanyú gyümölcsöktől, az nyugodtan elfogyaszthatja a visszamaradt rostját is, mivel a citrom nem növeli a gyomorsavat. Ha sikerül permetmentes citromhoz hozzájutnunk, akkor vékonyan lereszelve a héját is keverjük bele, mert a citromhéj olyan különleges anyagokat tartalmaz, ­amelyek a májban lévő méreglerakódásokat rendkívül hatékonyan tisztítják. Amennyiben almával végezzük a kúrát, reszeljük le, mivel így könnyebben és gyor­sabban emészthető. (Az almamagot ne együk meg, mert cianidot tartalmaz.)

A gyümölcs testünk kúraszerű kitisztításán kívül a méreganyagok felhalmozódásának megakadályozására, szervezetünk állandó karbantartására is alkal­mas. Ennek a folyamatosan alkalmazandó eljárásnak a hatékonysága azon a megfigyelésen alapul, hogy a szervezet az elfogyasztott étel feldolgozását három fázisban végzi. A harmadik szakasz, a salakanyagok kiválasztása és eltávolítása hajnali 4 órától délig tart. Ebben az időintervallumban tehát tartózkodnunk kell a táplálékfelvételtől, vagy csak olyan táplálékot vehetünk magunkhoz, amely könnyen emészthető, és gyorsan felszívódik, tehát nem von el jelentős energiát a salakta­lanítást végző szervezettől. Ilyen nagy víztartalmú és maximum fél óra alatt megemészthető méregmentes élelmiszer a friss gyümölcs vagy annak kifacsart leve.

Ha ily módon kívánjuk szervezetünket méregteleníteni, akkor reggelire kizárólag gyümölcsöt, illetve friss gyü­mölcsből készült gyümölcslevet fogyasszunk. Feldolgozott ételt csak délután szabad enni, azt is csak este 8 óráig. A gyümölccsel történő méregtelenítés előnye még, hogy kellő mértékben ellátja a szervezetet vitaminokkal és fontos ásványi anyagokkal. Ezen túlmenőleg megszabadít bennünket a helytelen táplálkozás következtében ránk rakódott többletsúlytól, mivel a méregtelenítés időszakában a szervezet nem csupán a salakanyagokat választja ki, hanem eltávolítja a szervezetből a fel nem használt energiautánpótló anyagokat, vagyis a felesleges kalóriát is. Ez a hatás azonban csak akkor jön létre, ha a gyümölccsel nem fogyasztunk együtt más, hosszabb emésztési időt igénylő ételeket, mert ebben az esetben a gyümölcs megreked a gyomorban, és erjedésnek indul. Ennek következtében nem tudja „átmosni” a szervezetet, nem tudja magával vinni a felesleges anyagokat, sőt az erjedés más ételekre gyakorolt rothasztó hatása miatt tovább fokozódik a szer­ve­zet mérgeződése. Ezt a helyzetet még az is súlyosbítja, hogy a megterhelt gyomor tartalmának megemésztéséhez rengeteg energiára van szükség, és a méregtelenítés fázisában levő szervezet ezt az energiát a salakanyag-kiválasztástól vonja el. A nyers gyümölcsöt tehát mindig éhgyomorra kell fogyasztani, és semmi mást nem ehetünk hozzá. Egyébként ezt a szabályt napközben is célszerű betartani. A gyümölcsevéssel kapcsolatos gyakori gyomorpana­szok könnyen elkerülhetők, ha más ételek fogyasztása előtt és után három órán keresztül nem eszünk nyers gyümölcsöt.

A gyümölcskúra elkezdésekor előfordulhatnak kisebb gyomorpanaszok (pl. puffadás, gázképződés, hasmenés) de ez átmeneti jelenség, a bélrendszer méregtelenítése után ezek a kellemetlenségek megszűnnek. Ha túl sok mérgező üledék található az emésztőrendszerben, akkor lehet, hogy a felfúvódás elviselhetetlen mértéket ölt. Ebben az esetben hámozzunk meg egy zellert, daraboljuk vékony hasábokra, és rágcsáljuk el gyümölcsfogyasztás után. Az erősen lúgos kémhatású nyers zeller semlegesíti a mérgezett szervezet által termelt savakat, és megakadályozza a felfúvódást. Banán alkalmazása esetén székrekedés is előfordulhat. Ennek feltehetően az az oka, hogy a radiesztéziai megfigyelések szerint a banán jelentős mennyiségű földsugárzást képes magába gyűjteni. A geopa­tológusok szerint ennek szervezetünkbe kerülését úgy tudjuk meg­akadályozni, hogy keresztben magunk elé fektetjük, és acélkéssel szeletelve fogyasztjuk. Valószínűleg ez a jelenség is közrejátszott abban, hogy a természetgyógyászok az almát tartják legalkalmasabbnak gyümölcskúra végzésére. A mérések szerint ugyanis közkedvelt gyümölcseink közül az alma és a narancs hajlamos legkevésbé mágneses töltések befogadására. Egyes gyümölcsök nem csak béltisztításra alkalmasak, hanem fogyasztó hatásuk is van. A grépfrútlé, illetve a friss grépfrút főleg hasi típusú elhízás esetén csökken­ti a testsúlyt. A grépfrút az inzulinszint csökkentése, az éhség csillapítása révén segíti elő a fogyást.

Tehát intenzív, egészségünket veszélyeztető tornagya­korlatok nélkül is le lehet fogyni, de a helyes táplálkozáson kívül az egészséges életmódhoz hozzátartozik a mozgás is. Egy minimális mozgásgyakorlat elengedhetetlen ahhoz, hogy testünk ne csak a súlyfeleslegtől szabaduljon meg, de rugalmas is legyen. Ezt a leghatékonyabban úgy biztosíthatjuk, hogy a kora reggeli gyümölcslé elfo­gyasztása után egy 10 perces összetett, minden tagunkat megmozgató torna­gyakorlatot végzünk. Ha idősebb korunkra nem akarunk hajlott háttal járni, akkor a testhajlító gyakorlatok után kapaszkodjunk fel lakásunk legmasszí­vabb ajtószárnyára, és húzassuk ki a dere­kunkat is. Ez a kissé szokatlannak tűnő gyakorlat főleg az ülő foglalkozást űzőknél igen hasznos. A gyakorlatot fel­húzott lábakkal, elernyesztett testtel, és csak addig végezzük, ameddig jólesik. Ne erőltessük túl az ízületeinket. Mint minden téren, itt is kövessük a fokozatosság és a mér­sékletesség jól bevált elvét. (Akinek gerincsérülése vagy lumbágója van, kerülje ezt a gyakorlatot.)

Az aranyérrel küszködők végezzenek néhány törzshajlítást is vízszintes testhelyzetben. Ennek módja, hogy lábunkat támasszuk a falnak, és kezünkkel nyomjuk ki magunkat, mintha fekvőtámaszt végeznénk. Ebben a testhelyzetben néhány­szor hajlítsuk a csípőnket körkörösen jobbra, majd balra. A szervezet előzetes méregtelenítése esetén ez a gyakorlat nem csak ettől a kellemetlen betegségtől szabadít meg bennünket, hanem a közérzetünket is jelentősen javítja. Ugyancsak hasznos gyakorlat az aranyér ellen, ha karjainkat magasba nyújtva lábujjhegyre állunk, miközben a has- és farizmunkat megfeszítjük. Könnyen megőrizhetjük izmaink acélosságát és teherbíró-képességünket, ha a reggeli tornát kibővítjük néhány perces súlyzógyakorlattal. Ehhez két kisméretű (max. 3 kilogrammos) súlyzót használjunk. (A szívpanaszokkal küszködők csak néhány karmozdulat erejéig végezzék ezt a gyakorlatot, és közben ne tartsák vissza a lélegzetüket.) A rendszeres testgyakorlat azért is hasznos, mert a csont­ritkulás és az ízületi panaszok megelőzésének leghatékonyabb módja a mozgás.

Jelentősen elősegíti a mérgezett test tisztulását és egészségünk megőrzését, ha a reggeli tornát jógalégzéssel fejezzük be. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy nyitott ablak elé állva lassan szívjuk magunkba a levegőt, amíg a tüdőnk teljesen megtelik. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a rekeszizmot leengedve csukott szájjal, orrunkon át annyi levegőt lélegzünk be, hogy a hasunk kidomborodjon. Ezután néhány másodpercig hagyjuk a levegőt a tüdőben, majd ugyan­olyan lassan ahogy beszívtuk, engedjük ki úgy, hogy a hasunk behor­padjon. Szívbetegek vagy magas vérnyomásban szenvedők csak módjával végezzék ezt a gyakorlatot is, mert a nagy mennyiségű friss levegő jelen­tősen serkenti a vérkeringést, ami a beteg szívet túlerőlteti. Nagymértékben növelhetjük a jógalégzés hatékonyságát, ha váltólégzést alkalmazunk. Ennek lényege, hogy először a bal orrlyukon szívjuk be a levegőt, miközben négyig számo­lunk, majd nyolcig számolva a tüdőnkben tartjuk. A kilégzést négyig szá­molva a jobb orrlyukon át végezzük úgy, hogy most a hüvelykujjunkkal a bal orrlyukunkat zárjuk el. Ezután a jobb orrlyukon át szívjuk be a levegőt, és a balon engedjük ki. Ezt alkalmanként háromszor-négyszer ismételjük. A rend­szeresen végzett jógalégzés egyébként nem csupán a méreganyagok tüdőn keresztül történő távozását segíti elő, hanem idővel kiszélesedik tőle a vállunk, és kiegyenesedik a hátunk. Hasonlóan jótékony hatást gyakorol szervezetünkre a pajzsmirigy stimulálása. Ennek legegyszerűbb módja, hogy nyakunk elülső felületét a kulcscsonttól az állig, mindkét oldalon megnyomkodjuk. Különö­sen jó eredményt érhetünk el, ha fürdés közben, ökölbe szorított kézzel végezzük ezt a gyakorlatot.

Érdekességként megemlíthető még, hogy szervezetünk méregtelenítésének van egy sajátos módja is. Tegyünk reggelente 1 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolajat a nyelvünk alá, és negyedóráig forgassuk a szánkban. Eközben a sűrű olaj felhígul, fehér habbá válik, és rengeteg baktériumot valamint salak­anyagot szív magába. Ezt követően köpjük ki, majd öblítés után fogkrémmel alaposan mossuk meg a szánkat és a fogainkat. Ha fokozni akarjuk a hatást, akkor ezt a műveletet minden étkezés előtt ismételjük meg. Az eljárás hatás­mechanizmusa egyelőre nem tisztázott. A táplálkozástudományi szakemberek szerint az olaj feltehetően a nyirokkeringést aktiválja, ami a nyálelválasztást fokozva serkenti a méregtelenítést. Más vélemények szerint a nyálkahártyák megtisztítása és aktiválása révén fejti ki hatását. Nem zárható ki az a feltételezés sem, hogy ez a pepszintartalmú zsíros folyadék a nyelvre rakódó lepedékből távolítja el a mérgeket. Azt viszont már sikerült kideríteni, hogy a szájban megtelepülő kórokozók (pl. a trichomonas) kedveli a liponsavat, ezért napraforgóolajjal lehet a leghatékonyabban előcsalogatni a rejtekhelyéről. A trichomonas anyagcseretermékei zsírban oldódnak, így az olaj megköti őket, tehát ezzel a módszerrel igen hatékonyan távolíthatjuk el a szájüregből. Az „olajrágásnak” is nevezett módszer elsősorban a fej területén fellépő betegségek ellen hatásos, de segít a bőrproblémák, az emésztési zavarok, reumatikus panaszok, a vérképzéssel és az erekkel kapcsolatos bajok leküzdésében is. Egy holland vizsgálat szerint 30 olajrágással gyógyított páciens közül 24-nél jelentős javulás lépett fel. Mellesleg ez a különös kúra a szervezet méregtelenítésén kívül a fogakat is kifehéríti. A szürcsöléses technika megszünteti még a fogínyvérzést, és megszilárdítja a laza fogakat.

Amennyiben jelentős mennyiségű lepedék található a nyelvünkön, azt ajánlatos időnként egy kiskanállal lekapargatni. Azért is célszerű ezt megtenni, mert mechanikus tisztítás nélkül a lepedék, és annak méreganyag-tartalma a napi táplálkozás során rendszeresen visszakerül a tápcsatornába. Ezáltal az éjszakai méregtelenítés során kiválasztott toxinanyag visszamérgezi a szervezetet. Erre a célra kaphatók műanyagból készült kaparókések is, melyek élének mikrobarázdái biztonságosan és alaposan eltávolítják a nyelvfelszíni felrakódásokat. A Michigan Állami Egyetem által készített tanulmány szerint a nyelv naponkénti tisztítása nagymértékben gátolja a szájszag kialakulását. Még akkor is, amikor más szerek csődöt mondtak. A nyelv ily módon történő tisztítása azonban csak tüneti kezelés. Ez a látványként sem éppen kellemes jelenség csak akkor szűnik meg véglegesen, ha abbahagyjuk szervezetünk szisztematikus mérgezését.

 Ennek tünetei sokak számára csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor kialakultak a helytelen táplálkozásból eredő betegségek. Nem szükséges azonban ezt kivárni, mert szervezetünk elsalako­sodásának számos előjele van, amelyek öndiagnosztikával könnyen felfedezhetők. A természetgyógyászok által javasolt módszerek egyike az előzőekben említett nyelvdiagnosztika. Mint tudjuk a nyelv formája, színe, a rajta található lerakódások és egyenetlenségek hűen tükrözik szinte valamennyi szervünk állapotát. Ennél is szélesebb körű tájékoztatást nyújt kezdődő betegségeinkről az íriszdiagnosztika. A szemünk azonban ezen túlmenően is képes előre jelezni a rendellenességeket. A Béky László természetgyógyász által javasolt eljárás során hunyjuk le a szemhéjunkat, és két ujjunkkal gyakoroljunk gyenge nyomást a szemgolyónkra. Ha a tapintáskor a szemgolyót lágynak, rugalmasnak találjuk, és a nyomás nem vált ki kellemetlen érzést, akkor szervezetünk mentes a méreganyagoktól. Amennyiben a szemgolyónk kemény, feszes és telt, a nyomás pedig fájdalmat okoz, akkor a testünk elsalakosodott. Ideje elkezdeni a tisztítókúrát a betegségek megelőzése végett. (Erősen nem szabad megnyomni a szemgolyót, mert ez mind a látószervünket, mind a szívet károsítja.)

Egy másik módszere segítségével az is kideríthető, hogy milyen jellegű táplálék okozza a fő bajt. Vegyünk szagmintát a lábujjaink tövéről, mindkét lábon. Ha ammóniaszagú, akkor fehérjéből van túl sok a szervezetben, ami egyértelmű jele a mértéktelen húsevésnek. Savanyú szag esetén a szénhidrát van túlsúlyban a szervezetben, ami főleg tészták, sütemények, édességek túlzott fogyasztására utal. A következő öndiagnosztikai módszer a vastagbél állapotáról árulkodik. Amennyiben a reggeli torna közben a sarkunkra ülve azt érezzük, hogy a térdünk nem hajlik kellőképpen (feszül, húzódik), akkor baj van az emésztőrendszerünkkel. Sürgősen szükség van egy böjtkúrára vagy egy alapos béltisztításra, különben betegségek egész sora fog kialakulni a testünkben. Ezt követően változtassuk meg a táplálkozásunkat, mert a korábbi étrend követésével újra szembe kell néznünk az elsalakosodásból eredő problémákkal.

Az egészséges életmód kialakításánál semmiképpen ne hagyjuk ki étren­dünkből a vitaminok leggazdagabb tárházát, az élesztőt. Visszautalva az akupunktúrára, a hajhullásnak nem mindig energiazavar az oka. Sokszor a B5 vitamin (pantoténsav) hiánya okozza az idő előtti kopaszodást. Ilyen esetekben is legcélszerűbb élesztőt fogyasztani. Napi 5 dg élesztő csodákat tehet nem csak a hajhagymák regenerálása, hanem akut ízületi gyulladások esetén is. Az intenzív széndioxid-felszaba­dulással járó kellemetlen böfögés könnyen ­elkerülhető, ha napi élesztőadagunkat részletekben fogyasztjuk el. Sok országban külön erre a célra szárított étkezési élesztőt is gyártanak. Teljes mértékben megsza­badulunk ettől a kellemetlen jelenségtől élesztőtabletta fogyasztásával. Ezt az új terméket inaktivált élesztőből készítik szárítással, és formára préseléssel. Mivel az élesztő a B-vitami­nok egész skáláját tartal­mazza, kiválóan alkalmas neuraszténia, ideggyulladás, étvágytalanság és vérszegénység gyógyítására is. Nagy előnye, hogy B12 vitamint is tartalmaz. Ez a vészes vérszegénységet megakadályozó vitamin csak a húsokban, a sajtokban és a tojássárgájában található meg jelentős mennyiségben, így a vegán életmódot folytatók sem betegszenek meg, ha rendszeresen esznek élesztőt. Az alga élelmiszer-alapanyagként való elterjedése azonban teljes mértékben meg fogja oldani ezt a problémát, mivel a kékeszöld tengeri algában kétszer-háromszor annyi B12 vitamin van, mint a marhamájban.

Hasonlóan univerzális hatást gyakorol a szervezetre a zöldárpa. A búzafűnél leírtak alapján tudjuk, hogy a zsenge hajtások, csírák igen gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban. A zöldárpa esetében sikerült ezt a gazdag beltartalmat megőrizni szárított állapotban is. A 25 éves kutatómunka eredményeként, különleges technológiával előállított zöldárpapor dr. Hagiwara professzor szabadalma, és Európában először nálunk került forgalomba. Ez a bioboltokban 200 grammos csomagolásban árusított termék annak köszönheti rendkívüli népszerűségét, hogy mind a 18 aminosavat tartalmazza, amelyre a szerve­zetünknek szüksége van. A zöldárpában ezek polipeptidek formájában vannak jelen, ezért könnyen és gyorsan felszívódnak, elősegítik az anyagcserét, és semlegesítik az emésztést gátló káros anyagokat. Ezenkívül 19 vitamin jelenlétét mutatták ki benne, köztük a B12-t. A zöldárpában megtalálható az összes fontos ásványi só és nyomelem is. Klorofillt is tartalmaz, ami a laboratóriumi vizsgálatok szerint csökkenti a rákkeltő anyagok felszívódását. Alkalizáló hatásánál fogva segít helyreállítani a helytelen táplálkozás következtében kibillent pH-értéket. A legújabb kutatási eredmények szerint a zöldárpa koleszterinszint-csökkentő, fekélymegelőző, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatást is kivált. A legáltalánosabb hatása azonban az, hogy megtisztítja a szervezetet, így menetesít bennünket mindazon tünetektől, amelyek az egészségtelen táplálkozásból és életvitelből erednek. Nagykereskedelmi forgalmazását a Vital-Club Kft. végzi. Címük: 1054. Budapest Hold u. 29. Tel: 302 4277. Fax: 302 4379. A kisfogyasztók a zöldárpaport illetve tablettát a bioboltokban keressék.

A továbbiakban nincs értelme kitérni minden egyes növényi eredetű táplá­lék egészségre gyakorolt hasznossá­gának taglalására. Ez a reformétrenddel fog­lalkozó szakács­könyvekben részletesen megtalálható. Ezzel kap­csolatban csupán annyit érdemes megemlíteni, hogy ezek a készítmények ízben és külső megjelenésben semmivel sem maradnak el a hagyományos ételektől. A szójából vagy gombából előállított húspótló készítmények segítségével pedig a legtöbb húsos étel hasonló minőségben elkészíthető, így nem kell lemondanunk a korábban megszokott ételeink fogyasztásáról sem.

A legújabb tudományos vizsgálatok alapján a szója nem csak a húsevés következményeitől szabadít meg bennünket, hanem jelentős gyógyhatása is van. A londoni King’s College kutatócsoportja szerint a szójaprotein olyan kémiai anyagot tartalmaz, amely egy emlőrák elleni hathatós gyógyszerben, a Tamoxifenben található. A szójafehérje további építő­anyagai az isoflavonoidok, melyek korai szakaszban képesek feltartóztatni az emlődaganat fejlődését. A szójának ezt a jótékony hatását az is bizonyítja, hogy Kínában és Japán­ban, ahol a legtöbb szójakészítményt fogyasztják, ez a sok szenvedést okozó betegség jóval ritkábban fordul elő, mint a világ más országaiban. A kínai és japán nők mentesek a menopauzával járó hőhullámoktól is. Ennek oka, hogy a szójában, de főleg a tofuban jelentős mennyiségű progeszteron- és ösztrogén hormon található, amely átsegíti a nőket ezen a nehéz életszakaszon. Amíg a nyugati orvosok pótlólagos hormonadagolással próbálják a nőket a hőhullámok okozta kellemetlenségektől megóvni, a távol-keleti országokban oly annyira ismeretlen ez a jelenség, hogy nyelvi fogalmat sem alkottak rá. A szójának jelentős a fito-ösztrogén-tartalma is, amit a bélbaktériumok olyan anyaggá alakítanak át, ami fontos szerepet játszik a hormonális eredetű rákos megbetegedések megelőzésében.

A szója B11 vitamint is tartalmaz, ami csökkenti a vér homocisztein-szintjét. Ez az aminosav károsítja a véredény­falakat, és az artériák megvastagodásához vezet. A szakértők szerint a B11 vitamin hiánya felelős a szívinfarktusok és agyvérzések 30-40 száza­lékáért. A B11 vitamin előnyös hatása még, hogy terhes nőknél védi a magzatot a fejlődési rendellenességektől. A szója különféle ásványi anyagokat (kálium, magnézium, kalcium, vas, cink, nátrium) is tartalmaz. Emellett örege­désgátló E- és A-pro­vitamin is van benne. A szója táplál­kozásban betöltött fontos szerepét az a megállapítás is alátámasztja, hogy az egyetlen növény, amelynek amino­sav- és fehérje-összetétele minden fontos alkotóelemet tartalmaz. Nem véletlen tehát, hogy a táplálkozástudo­mányi szakemberek a szóját teljes tápértékű élelmiszernek tekintik.

A szójafehérjében mind a 10 esszenciális aminosav megtalálható, így jól pótolja a húst. Az egész­ségre gyakorolt jótékony hatását fokozza, hogy a hússal ellentétben 3-4 százaléknyi rost is található benne, zsírtartalma pedig rendkívül alacsony: kb. 2%. Ez a 2%-nyi szójalecitin azonban jelentősen csökkenti az elhízás veszélyét, és fokozza a fizikai- és szellemi teljesítőképességet. Különösen a koncentráló- és emlékezőtehetségre gyakorol jó hatást. A testi-lelki fáradtság enyhítésén kívül növeli az ellenálló képességet, és oldja a stresszhelyzetekből adódó feszültséget. Nem elhanyagolható előnye még ennek a különleges alkotóelemnek, hogy 60%-a életfontosságú linol- és lino­lén zsír­sav, melyek a szervezetben csökkentik a vér koleszterinszintjét. Ráadásul a szójalecitin­nek kozmetikai hatása is van, mivel késlelteti a bőr ráncosodását, lassítja az öregedést. A szóján kívül a gomba is teljes értékű fehérjéket tartalmaz. Tápértéküket tekintve a kettő együtt már nem csak pótolja, hanem felülmúlja a húst. (Egyébként a húsevők nagyon meglepődnének, ha tudnák, hogy mennyi szóját esznek. Ma már a húskészítmények 60%-ában van szója. Az élelmiszergyárak nem azért kevernek szóját a termékeikbe, mert aggódnak a fogyasztók egészségéért, hanem ezzel hamisítják a húst. Ezen túlmenően a külföldi húsipari készítmények jelentős része génkezelt szóját tartalmaz, mert ezt olcsóbban be lehet szerezni.)

Sokan azzal indokolják a húsfogyasztás szükségessé­gét, hogy e nélkül a szer­vezet nem jut elegendő fehérjéhez. A modern táplálkozástudomány azonban megállapította, hogy a szervezetnek jóval kevesebb fehérjére van szüksége, mint azt korábban hittük. Napi fehérjeszükségletünket bőven fedezhetjük tejtermékekkel is. A szójás készítményekkel viszont bőven pótolni tudjuk a húsfogyasztás miatt kiesett fehérjeveszteséget. Kevesen tudják, hogy az élelmi­szerek közül a szójában van a legtöbb fehérje. 10 dg szójában 35 gramm, míg ugyanannyi húsban 28 gramm fehérje található. Ezen a téren a tejtermékek sem képesek vetekedni a szójával, mert 10 dg szója annyi fehér­jét tartalmaz, mint 1,2 liter tej. Az élelmiszervegyészek szerint a szénhidrogénnel kezelt szójakészítmények kesernyés íze úgy szüntethető meg, hogy az előző este ráöntött áztatóvizet reggel leöntjük róla, kissé leöblítjük, és friss vízzel újra felengedjük. A fűszereket ekkor adjuk hozzá, és hagyjuk tovább ázni a felhasználásig. Ma már azonban a legtöbb gyártó nemesszóját állít elő. Ennél a korszerű technológiai eljárásnál a szójabab szaponin- (ízrontó keserű­anyag) és tripszininhitor- (emésztésgátló enzim) tartalmát nem szénhid­ro­génekkel, hanem enzimekkel távolítják el, így az áztatóvíz leöntésére nincs szükség.

Nem csak húspótlóként, hanem tésztáként használva is előnyös a szója fogyasztása. A szójaliszt ugyanis feleannyi szénhidrátot sem tartalmaz, mint a búzaliszt. Ráadásul a szójalisztből készített tészta kevésbé szív­ja fel az olajat. A cukorbetegek számára további előny, hogy a szója jelentős rosttartalma lassít­ja a szénhidrát felszívódását, ami egyenle­tessé teszi a vércukorszintet. Jelentős mértékben hozzájárul a felszívódás mérséklődéséhez az a biokémiai okokra visszavezethető tény is, hogy a gabonák és a különféle hüvelyesek szénhidráttartalmát a szervezet nem képes közvetlenül hasznosítani. A belőlük készített liszt ugyanis összetett szénhidrátot tartalmaz, amit a szervezetnek előbb le kell bontania egyszerű szénhidráttá (cukorrá) és csak ezt követően kezdődhet el a felszívódása. Mellesleg egészséges emberek esetében sem jár következmények nélkül a túlzott szénhidrátfogyasztás, mivel a szervezet a fel nem használt cukrot zsírrá alakítja, ami elhízáshoz vezet.

Húspótló alapanyagként jól használható a tönkölybúza is. Amíg a hagyományos búzából készült liszt fehérjetartalma 10-14%, és csupán 30%-a emészthető, addig a tönkölybúzaliszt fehérjetartalma 17-20%, és 100%-ban emészthető. Ennélfogva a tönkölylisztből sokoldalúan használható „tésztahúst” állíthatunk elő. A tésztahús valójában nem más, mint a tönkölyliszt meglehetősen magas sikértartalma, amihez úgy lehet hozzájutni, hogy összegyúrva és beáztatva kimossuk belőle a keményítőt. A visszamaradt gyurmaszerű anyag állaga mind főzve, mind sütve nagyon hasonlít a húshoz. Sajnos a tönkölyliszt magas ára miatt a szejtán-nak is nevezett tésztahús háromszor annyiba kerül, mint a szójahús. A házilagos előállítása is sok időt vesz igénybe. Ettől függetlenül rohamosan terjed, mivel sokoldalúbbá teszi a vegetáriusok étkezését. Biotáplálkozásban betöltött szerepét fokozza, hogy a tönkölybúzát nem kell műtrágyázni. Termesztésénél vegyszeres gyomirtásra sincs szükség. Zárt pelyvája megvédi a gombafertőzésektől, és a környezetszennyezés káros hatásaitól. Járulékos előnye még, hogy a szójaallergiások is fogyaszthatják.

Szerencsére az egészséges táplálkozás szükségességét ma már egyre szélesebb néptömegek ismerik fel. Sajnos mint minden kampánynak, ennek is vannak negatív megnyilvá­nulásai. Újabban ugyanis olyan reform szakácskönyvek is megjelennek, amelyek már túlzásba viszik az egészséges táplálkozás propagá­lását. Receptjeikben sorra tiltják meg azoknak a nyersanyagoknak a használatát, amelyek korábbi ételeinket ízletessé tették, arra hivatkozva, hogy nem elég vitamindúsak. Megszokott ételeink ízét egymással nem harmonizáló adalék­anyagokkal teszik tönkre csak azért, hogy önmagában véve minden egyes alkotóelem teljes tápértékű legyen. Ezzel a legtöbbször azt érik el, hogy aki kézbe vesz egy ilyen szakácskönyvet, annak már a belelapozáskor elmegy a kedve a reformtáplálkozástól. Ez a túlbuzgóság többet árt, mint használ. Nem az a fontos, hogy minden gramm étel amit elfogyasztunk, tökéletesen megfeleljen a reform­konyha előírásainak, hanem hogy amit megeszünk, azt jóízűen együk, és ne érezzünk bűntudatot azért, mert az elkészítés során valamelyik nyersanyag több vitamint vesztett a kelleténél. A húson, állati zsiradékon, fino­mított cukron és a ká­ros élvezeti cikkeken kívül fogyasszuk továbbra is azokat az ételeket, amelyeket szeretünk, és úgy elkészítve, ahogyan szeretjük. Az ily módon elvesztett vitaminokat friss saláták, nyers gyümölcsök és különféle magvak fogyasztásával pótoljuk.

A nyers zöldségek, gyümölcsök és olajos magvak fogyasz­tására azonban nem csupán a szervezet vitamin-, ásványi só- és nyomelem-igényének kielégítése érdekében van szükség, hanem nélkülözhetetlen szerepük van testünk enzi­mekkel való ellátásában is. A biokatalizátorként működő enzimek olyan aminosavakból fel­épülő bonyolult szerves vegyületek, amelyek elősegítik a szervezet tökéletes működését, besza­bá­lyozzák és összhangba hozzák az egyes szervek munkáját. Megtisztítják a vért, irányítják a belső el­választású mirigyek hormontermelését, és behatolnak a sejtekbe is, ahol kijavítják az egészségtelen életmód következtében kialakult káro­sodásokat, gyorsítva ezzel a természetes sejtmegújulást. Ezek a természet csodáinak is nevezhető, igen sokféle variációban létező enzimmolekulák a friss zöldségen és gyümölcsön kívül a nyerstejben is megtalálhatók. Ezért a nyerstej szintén képes arra, hogy semlegesítse a szervezetben a káros savakat, mentesítse a bélrendszert a rothadáskeltő baktériumok­tól, és a felszívódó enzimek által tisztítsa az egész testet.

Sajnos ugyanez nem mondható el a pasztőrözött, illetve forralt tejről, valamint a feldolgozott zöldségről és gyümölcs­ről. Ezek a több száz, aminosavból felépülő, az élet hor­dozóinak tekintett speciális fehérjék ugyanis rendkívül érzé­kenyek a hőhatásra, melegítés esetén felépítésük megváltozik, holt ­anyaggá válnak. Ezzel együtt elpusztul a hőkezelt élelmiszerek vitamintartalmának túlnyomó része is. Az ásványi sók és nyomelemek megmaradnak ugyan a feldolgozott élelmiszerekben, de nem képesek a szervezet számára hasznosulni, mivel ezeknek az anyagoknak a felszívódásához enzimekre van szükség. Ezért fordul elő gyakran, hogy aki nem fogyaszt nyers táplálékot, annál különböző hiánybetegségek lépnek fel annak ellenére, hogy bőségesen és sokrétűen étke­zik. Ez a helyzet különösen gyermekek esetén kritikus, mivel a növésben levő szervezetnek alapvetően szüksége lenne az optimális működésre. Éppen ezért kifejezetten káros gyereknek forralt vagy pasz­tőrözött tejet adni a vitamin- és mészszükséglet fedezésére. Enzimek hiányában ugyanis ezek az anyagok nem tudnak felszívódni, ezért hiába szorgalmazzuk a tejfo­gyasztást, a forralt tej csak erjeszti, rothasztja a gyomor tartalmát, így többet árt, mint használ.

A rothadásból eredő mérgezésen kívül igen kellemetlen következménye még a pasztőrözött tej fogyasztásának, hogy kalciumtartalma enzimek hiányában nem a csontokba szívódik fel, hanem rárakódik a csontokra és az érfalakra, előse­gítve ezzel az ízületek elmeszesedését, a test fokozatos merevedését. A pasztőrözött tej vitaminokban is igen szegény. A vitaminok többsége ugyanis zsírban oldódó, és miután a tejgyárak az általuk forgalmazott tej zsírtartalmának jelentős részét kiszeparálják, vele együtt kivonják a vitaminokat is. A hiányt mesterséges vitaminokkal próbálják pótolni. Ezek azonban nem képesek pótolni a természetes vitaminokat, sőt éppen ellenkező hatást váltanak ki. A legújabb kutatások szerint pl. a szintetikus D-vitaminnal kiegészített tej megfosztja a szervezetet a magnéziumtól. Teljes mértékben hiányoznak az enzimek és a vitaminok a műtejből. Ezek a tartós tejek savóból, némi tejporból, csontlisztből, vízből és „E-adalékokból” állnak. Messzemenően tartózkodjunk a „reggeli ital” -nak nevezett tejimitátumtól. Ez a papírdobozban forgalmazott „tejes­alapú készítmény” nem más, mint tejpor magas hőfokon kezelt, vagyis enzimnélküli értéktelen sa­vóval keverve. Vitamin- és ásványanyagtartalma csekély, és a fehérjetartalma is alacsony. Mind­ezek ellenére nem sokkal olcsóbb a valódi tejnél.

A történelem során az emberiség hozzászokott a főzött és sült táplálékhoz, ezeknek az ételeknek az elkészítési módja beépült a kultúránkba, így nem lehet az embereket egyik napról a másikra visszaszoktatni a nyers kosztra. Egész­ségünk védelmében azonban igyekezzünk a feldolgozott ételek mellett minél több nyers táplálékot fogyasztani. A beszerzett zöldség és gyümölcs frissességén és vegyszermentességén kívül vigyázzunk arra is, hogy nyerstejet csak olyan helyről vásároljunk, ahol állandó állatorvosi felügyelet van, ezért csekély az esetleges fertőzés valószínűsége. Az élő tejsavbaktériumok folytán a nyerstej emésztése is jóval könnyebb, mint a forralt, pasztőrözött tejé. Egymagában azonban lehetőleg ne igyuk, mert a gyomorsavval összekeveredve kicsapódik, és ez a cso­mós massza már meglehetősen nehezen emészthető. Ezt a káros hatást legegyszerűbben úgy előz­hetjük meg, hogy leszedjük az egyébként elég jelentős mennyiségű fölét, rákenjük egy szelet korpás kenyérre, és azzal együtt fogyasztjuk a tejet.

Újabban kezd ismét divatba jönni a kecsketej, mivel esszenciális aminosavakban, valamint vitaminokban és ásványi anyagokban jóval gazdagabb, mint a tehéntej. A- vitaminból háromszor, D-vitaminból négyszer, míg B5 vitaminból hatszor többet tartalmaz, mint a tehéntej. Orotsav és karbonsav is található benne, ami sokféle betegség megelőzésében közreműködik. Magas kalciumtartalma segít megelőzni a fogszuvasodást, és a csontritkulást. Nem tartalmaz viszont tejallergiát kiváltó ASI-kazeint, ezért tejfehérje-érzékenyek is fogyaszthatják. Emellett baktériumölő hatása is van. Nem véletlen, hogy a kecsketej savója sok kiváló kozmetikum alapanyaga. Csecsemők táplálására is előnyösen használható, mert az összes tej közül a kecsketej összetétele hasonlít leginkább az anyatejhez. A kecsketej még a pollenallergia ellen is hatásos lehet. A homoktövises készítményeiről híres Dr. Guoth János szerint, ha a kecskékkel parlagfüvet etetnek, ők is allergiásak lesznek, de csak pár percre. Utána gyorsan ellenanyagot termel a szervezetük, ami bekerül a tejbe is. Ha valaki ezt a tejet hőkezeletlenül naponta issza, vagy a belőle készített kefirt fogyasztja, nagymértékben enyhül az allergiája.

Miután szénhidráttartalma kisebb, mint a tehéntejé, kevésbé hizlal. Forgalmazása, tárolása is keve­sebb gonddal jár, mivel kisebb tejzsírgolyócskákat tartalmaz, mint a tehéntej, így nem kell homoge­nizálni. A finomabb eloszlású tejzsírgolyócskák következtében az emészthetősége is jobb, mint a te­héntejé. Pár nap után tejszínszerűen besűrűsödik, de ez nem rontja az élvezeti értékét. Természetesen a kecsketejet is hűtőszekrényben kell tárolni. Felmelegíteni nem szabad, mert ettől „kecske­ízű” lesz. Sajnos az ára több mint kétszerese a tehéntejnek, de nyersen fogyasztva igen egész­séges, így ne sajnáljuk rá a pénzt. Ugyancsak nagyon finom és tápláló a juhtej. Külön­leges zamata következtében egyre több helyen készítenek jog­hurtot és kefirt is belőle.

A különféle tejtermékek összetett biológiai hatóanyag-tartalmuk következtében még a nyerstejnél is fokozottabb gyógyító hatást gyakorolnak a szervezetre. A savanyított tejtermékek nagy előnye, hogy a laktóz-intoleranciában szenvedők is fogyaszthatják, így nem kell nélkülözniük a tej jelentős kalcium- és vitamintartalmának szervezetre gyakorolt jótékony befolyását. Savanyítás hatására ugyanis a tejcukor lebomlik. A belőle képződő oligoszacharidok, a laktuloz és a laktinok (vízben oldódó diétás rostok) elősegítik a bélmozgást, és elpusztítják a vastagbélben felhalmozódott káros, rothasztó baktériumokat. A savanyítás során a tej aminonitrogén-tartalma közel háromszorosára, a nem fehérje nitrogén pedig 50%-kal növekedik, mely által 90%-kal nő az elfogyasztott tejfehérje hasznosulása is. A kialakult savanyú közegben az ásványi anyagok ionos állapotba kerülnek, ami azt eredményezi, hogy 6-15%-kal javul a csontépítő kalcium, a magnézium, a foszfor és a rákellenes szelén felszívódása.

Mindemellett a savanyított tejtermékekben biológiailag aktív anyagok keletkeznek. 2 dl aludttejben 100 millió élő tejsavbaktérium van, míg a probiotikus eljárással készült tejtermékek fogyasztása során 30 milliárd tejsavbaktérium kerül a szervezetbe, és fejti ki áldásos tevékenységét. Ezek egyike, hogy átalakítják az epesavakat, miáltal csökken a vér koleszterinszintje, vele együtt az érelmeszesedés veszélye. Másrészt megszűnik az epesavaknak a bél nyálkahártyájára gyakorolt izgató, maró hatása, ami a vastagbélrák megelőzésének fontos feltétele. A savanyú közegben a vitaminok is jobban megőrződnek. Ráadásul a tejsavas erjesztés alatt egyes vízben oldódó B-vitaminok (nikotinsav, folsav) valamint a biotin fel is dúsulnak. A tejsavas erjesztés során bekövetkező fehérjebontás következtében megnő az egészségvédő bioaktív anyagok mennyisége is. Közülük a peptidek az egész szervezetet védik a rák kialakulásától. Emellett csökkentik a vérnyomást, és elősegítik a jó alvást. Ennyi sok pozitív hatás láttán már érthető, hogy a sok kefirt fogyasztó kaukázusi népek között miért olyan gyakori a száz éves kort megért ember.

A csecsemők egy része allergiás az állati eredetű tejre, ami bőrpanaszokban, légzési nehézségekben és székrekedésben nyilvánul meg. Ennek oka a laktóz-intolerancia, vagyis az a felnőtt korban is megmaradó probléma, hogy a szer­vezetük nem tudja megemészteni a tej cukortartalmát. A kisgyermekek számára azonban létfontosságú a tejfogyasztás. Ilyenkor adjunk a babának kecsketejet, vagy ha ehhez nem tudunk hozzájutni, akkor itassunk vele szójatejet. Ez a növényi eredetű tej igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, de nem tartalmaz tejcukrot, így az allergiás tünetek maradéktalanul megszűnnek. A szójatej bioboltokban szerezhető be, de szójababból házilag is előállítható. Ennek módja a vegetárius szakácskönyvekben részletesen le van írva. Egyébként a szójatejből rendkívül egészséges túró is készíthető. A szójatúró (ismertebb nevén a tofu) azonban a szójakockához hasonlóan semleges ízű, emiatt csak fűszerezve használható. Élvezeti értéke még így sem éri el a valódi tejből készült túróét (ráadásul drága is), ezért aki nem szenved laktóz-intoleran­ciában, fogyasszon továbbra is állati eredetű tejet és tejterméket. Mellesleg ma már az allergiások is fogyaszthatnak tejet, mivel újabban elkezdték mesterségesen előállítani azt az enzimet, amely a lak­tóz-intoleranciában szenvedők szervezetéből hiányzik. Ebből a szakorvos által felírt és térítésmentesen kiváltható tejcukorbontó szerből 1 kávéskanálnyit kell beletenni 1 pohár tejbe. Érdemes megragadni ezt a lehetőséget, mert a legújabb kutatások fényt derítettek arra, hogy a tejben 2000 összetevő található, így szinte pótolhatatlan a szervezet számára.

Amennyiben a lakásunk közelében nincs piac, és kénytelenek vagyunk pasztőrözött tejet vásárolni, akkor az UHT márkanéven forgalmazott papírdobozos tejet keressük. Ez a jelenleg legkorszerűbb technológiai eljárással tartósított tej abban különbö­zik a hagyományos pasztőrözött változattól, hogy itt nem tartósan forralják 70 °C-on a nyerstejet, hanem néhány másodpercre 140 °C-ra hevítik, majd hirtelen lehűtik. Ezáltal ennek a tejnek is megsemmisül a tel­jes enzimtartalma, de a C-vitamin 90%-a megmarad, és ugyancsak kevésbé károsodik az A- és B-vitamin-tartalma. A gyors hőkezelésből adódóan az ultrapasztőrözött tej jobban megőrzi a nyerstej eredeti ízét is, így fogyasz­tása nem vált ki kellemetlen ingert azokban sem, akik undorodnak a forralt tej ízétől. Mel­lesleg az ultra­steril körülmények között történő töltés, és az aszeptikus Tetra Brik csomagolás következté­ben az UHT tej három hónapig is eltartható hűtés nélkül, szobahőmérsékleten. Felbontás után természetesen ez a tej is csak hűtőben tárolható, és a maradékot két-három nap alatt el kell fogyasztani. Ultrapasztőrözött tejet már sok cég gyárt nálunk. A legjobbak közül legolcsóbbak a WÉS Tejipari Rt. és a Hercegtej Kft. termékei.

Érdekességként megemlíthető, hogy a kíméletes tartó­sításnak és a nyersanya­gok károsodás nélküli főzésének van még egy ennél is különlegesebb módja. Iskolai tanulmá­nyainkból tudjuk, hogy a víz forráspontja függ a külső nyomástól. Ezért a nagyobb hegyekben már 70-80 °C-on elkezd forrni a víz, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos tengerszint feletti magasságot meghaladva már nem lehet normál edényben főzni. Ez a fizikai jelenség azonban ellenkező irányban is érvényesül, vagyis a környezeti nyomás növelésével csökkenthető a főzési hőmérséklet. Ezt használták ki a japán tudósok, amikor szerkesztettek egy közel 1 tonna súlyú berendezést, amellyel 8000 bar nyomást állítottak elő. Ezen a nyomáson már szobahőmérsékleten is megfőzhető a nyers táplálék, így sem a vitamin- sem pedig az enzimtartalma nem károsodik. Annak ellenére, hogy ez a nyomás tízszerese a legmélyebb tengerek fenekén uralkodó nyomásnak, még tojás is főzhető benne. A roppant nagy nyomás alá helyezett nyers tojásnak azért nem törik össze a héja, mert a víz átjut a pórusain, így a külső és belső nyomás kiegyenlíti egymást. Ez az eljárás a nyers táplálék ízének mara­déktalan megőrzésén túlmenően alkalmas ételeink károsodás nélküli tartó­sítására is, mivel a nagy nyomás hatására elpusztulnak a baktériumok, ami tökéletes sterilitást eredményez. Egyetlen hátránya ennek a berendezésnek, hogy nagyon drága és meglehetősen nagy helyet foglal el, így a háztartásokban való alkalmazása nem várható.

Egyébként a Kiotói Mezőgazdasági Egyetemen folytatott hidegfőzési kísérletek egy másik meglepő jelenséget is eredményeztek, a melegfagyást. Rihamoro Hajasi professzor elmondása szerint ezt akkor tapasztalták, amikor kíváncsiságból tovább növelték a nyomást. 10 ezer bar felett elkezdett a víz fagyáspontja növekedni, és elérte a szobahőmérsékletet. Ennek következtében a nagy nedvességtartalmú élelmiszerek nem főttek meg, hanem éppen ellenkezőleg, megfagytak. Ily módon felfedeztek egy új tartósítási eljárást. Még nagyobb volt az örömük, amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy az így „fagyasztott” élelmiszerek aromája és vitamintartalma kevésbé károsodik, mint a mélyhűtött mirelit termékeké. A különleges fagyasztóeljárásokkal kapcsolatban érdemes szót ejteni a fagyasztva szárítás­ról is. Az eljárás kifejlesztését az amerikai kormány rendelte meg űrhajósok számára. Lényege, hogy az élelmiszereket gyorsfagyasztással tartósítják, majd kivonják belőle a teljes nedvességtartalmát. Ez úgy történik, hogy a fagyasztás légmentes kamrában történik. Amikor a zöldség-gyümölcs már keményre fagyott, a hideg hűtőfolyadék helyett gázt nyomnak be a kamrába. Ennek hatására az élelmiszerben levő jég gőzzé alakul anélkül, hogy felolvadna. Ezt követi a légmentes lezárás, hogy se levegőt, se párát ne tudjon magába szívni az étel. Az ily módon tartósított élelmiszer friss súlyának csak egynegyedét nyomja. A dupla tartósításnak (fagyasztás + szárítás) köszönhetően évekig megőrzi az ízét, és az elkészítéséhez csupán forrásban levő vízre van szükség.

Visszatérve az előző témára, ha hagyományos módon fogyókúrázunk, akkor se kínozzuk magunkat olyan ételekkel, melyek undort keltenek bennünk, csupán azért, mert csekély a kalóriatartalmuk. Ne méricskéljük a nyersanyagokat pati­kamérlegen, és ne bújjuk a kalóriatáblázatokat. Ne feledjük, hogy csak attól hízunk, amit megeszünk. A kövér embereknek maximum 2%-a szenved hormonzavarban, a túlnyomó többség tehát azért kövér, mert sokat eszik. Egy ismert magyar táplálkozástudományi professzor ezzel a drasztikus kijelentéssel zárt le egy tudományos vitát: „A náci koncentrációs táborokban nem akadt egyetlen túlsúlyos, vagy kórosan elhízott ember sem.” A kövéreknek tehát nem azt kell kérdezniük, hogy: Mit egyek, hogy lefogyjak? A fogyáshoz nem enni kell, hanem koplalni. Egyébként is groteszk dolog ilyen problémával előhozakodni egy olyan világban, ahol 1 milliárd ember éhezik, és évente 36 millióan halnak éhen, köztük 10 millió gyerek. A helytelen táplálkozás okozta betegségekre is megvan a legegyszerűbb és legolcsóbb gyógymód. Amikor az ausztrál bennszülöttek megismerkedtek a jóléti társadalom vívmányaival, elkényelmesedtek, és meghíztak. Valakinek az az ötlete támadt, hogy egy önként vállalkozó kisebb csoport térjen vissza az ősi életformához. A kísérletben részt vevők ismét halásztak, vadásztak, gyűjtögettek. Néhány hónap alatt szépen lefogytak, rendeződött a vércukorszintjük, normalizálódott a magas vérnyomásuk.

Mellesleg a szegény emberek nem az élelem világméretű hiánya következtében éheznek és szenvednek különböző hiánybetegségekben, hanem az egyen­lőtlen elosztás miatt. Soha ennyi élelmiszerfelesleg nem képződött a világban, mint manapság. Az Európai Unió hűtőházaiban évtizedek óta eladhatatlan vajhegyek, és több millió tonnányi lefagyasztott hús vár vevőre. Más élelmiszer-alapanyagokból is hatalmas készletek halmozódtak fel a raktárakban. Összességében a Föld minden lakosára napi 1,25 kg gabona és hüvelyes termény; 0,5 kg hús, tojás és tej; valamint 0,5 kg gyümölcs és zöldség jut. Ha ezt az adagot naponta meg kellene enniük az éhezőknek, elhíznának tőle. Helyettük a nyugati országokban élők eszik meg a felesleget. Észak-Ameri­kában már minden harmadik ember olyan kövér, hogy szinte gurul. Ők meg a zabálásba betegednek bele.

Ha valaki túlsúlyos, egyen kevesebbet. Aki a vacsora elhagyása után is hízik, az mondjon le a tízórairól és az uzsonnáról is. Mindaddig csökkentsük a napi ételadagunkat, amíg normális tempóban nem csökken a testsúlyunk. Az a kevés étel viszont amit magunkhoz veszünk, legyen ízletes, mivel a nemkí­vánatos étel pszichésen könnyebben idézhet elő gyomorbajt, mint a helytelen táplálkozás. Különben is csak azok az ételek válnak igazán a hasznunkra, amelyeknek az elfogyasztása élvezetet jelent. A csökkentett ételmennyiségből származó éhségérzetet könnyen elűzhetjük búzacsíra vagy korpás kekszek fogyasz­tásával, mert ezek az anyagok annyi vizet képesek magukba szívni, hogy háromszorosára dagadnak a gyomorban, tompítva ezzel éhségérzetünket. Akinek kevés a gyomorsava az is alkalmazhatja ezt a módszert, mivel valódi citromléből készített cukormentes limonádéval ellensúlyozni tudjuk a keksz gyo­morsavfelszívó hatását. Az éhségérzet oka azonban a legtöbbször nem más, mint folyadékhiány. Így ha két étkezés között éhesek vagyunk, igyunk 1-2 pohár vizet. A fogyókúrának ez a módja csak az első napokban nehéz, 3-4 hét után gyomrunk átáll az új étkezési módra, és akkor végleg megszűnik kínzó éhségérzetünk.

Nem jó megoldás a csökkentett zsírtartalmú ételek fogyasztása sem. A sovány tejből pl. nem csak a zsír túlnyomó részét vonják ki, hanem vele együtt eltávolítják a teljes A-, D- és E-vitamin-tartalmát. Hasonló a helyzet a többi preparált élelmiszernél is. Aki ily módon fogyókúrázik, annak minden esélye megvan rá, hogy egy idő után a karcsúsága hiánybetegségekkel fog párosulni. Időközben az is kiderült, hogy a „light”os termék csapda. Vásárlói nem fogynak, hanem inkább híznak. Ennek oka, hogy amikor a nyelvünk édes ízt érzékel, kalóriát vár. Ezért beindul a szervezet szénhidrátlebontást elősegítő folyamata, az inzulintermelés. A mesterséges édesítőszerrel ízesített ételek azonban nem tartalmaznak kalóriát, így nincs mit lebontani. A sok inzulin azonban már a vérben van, ami jelzést küld az agynak, hogy kalória-utánpótlást vár. Ez éhségérzetünk fokozódásában nyíl­vánul meg, melynek eredményeként rögtön nassolnivaló után nézünk. Az utólag elfogyasztott édességekkel együtt már sokkal több kalória jut a szervezetünkbe, mintha hagyományosan édesített ételt ettünk volna. A felesleg aztán háj formájában ránk rakódik.

Arról nem is szólva, hogy a „light” és egyéb agyonsoványított szörnyűségek ízetlenek. Nem váltanak ki gasztronómiai élvezetet, e nélkül pedig a táplálkozásunk vegetálássá válik. Az ember nem csak azért eszik, hogy életben maradjon. Étkezési kultúránk fontos része az ízek élvezete. Ez boldogságunk egyik forrása. Ne mondjunk le tehát a finom ételek fogyasztása által nyújtott örömökről. Az elhízás ellen nem a lesilányított, értéktelen, denaturált táplálékra való átállással kell védekezni, hanem az adagok, illetve az étkezések számának csökkentésével. Már egy vicc is született a célszerű eljárásról: „Mi a leghatékonyabb fogyókúra? Egy rendkívül egyszerű tornagyakorlat. Forgassuk a fejünket jobbra-balra, valahányszor étellel kínálnak.” A minden áron való fogyni akarás mosolyra fakasztó kúrákat is eredményez. A hollywoodi színésznők legújabb diétája, hogy: „Mindent ehetsz, amit csak kívánsz, de mindenből csak egy falatot.” A gazdagok, a tehetősek feltalálták a szegénységet. Eszükbe sem jut, hogy a szegény ember is ezt teszi. Nyomorúságos helyzete folytán jó, ha egy falat étel jut neki naponta. Így természetes, hogy nem hízik meg. Innen már csak egy lépés, hogy szétosszák a pénzüket, vagyonukat a szegények között. Így az éhezők néha jól is lakhatnának.

Amerikában a mérsékelt táplálkozás hívei mozgalommá fejlesztették a korlátozott táplálékfelvétel módszerét. Steven Hawks által hirdetett „intuitív evés” fogyókúra lényege, hogy bármit ehetünk, da csak akkor, ha valóban éhesek vagyunk, és ahogy megtelt a gyomrunk, azonnal abba kell hagyni. (Mellesleg ez a módszer az évezredek óta ismert önkorlátozó, civilizált emberhez méltó táplálkozás felelevenítése. 80 évvel ezelőtt Bicsérdy Béla, a vegetarizmus magyarországi megteremtője is így táplálkozott. Amikor érezte, hogy megtelt a gyomra, felállt az asztaltól, és otthagyta az ételt. A feltehetően vénuszi származású Saint-Germain gróf is így táplálkozott. Kizárólag zöldséget, gyümölcsöt és olajos magvakat fogyasztott, és a csak addig, amíg az éhségérzete el nem múlt. Egy falattal sem evett többet.)

Ha valaki továbbra is ragaszkodik a kalóriatáblázatok alapján összeállított hagyományos diétához, az minden­képpen kerülje a drasztikus módszereket. A hosszú távon folytatott éhezés nem csak a fölös kalóriától szabadítja meg a szervezetet, hanem megfosztja a létfontosságú vitaminoktól, valamint a makro- és mikroelemektől is. Ennek elkerülhetetlen következménye az immunrend­szer leromlása, és különböző betegségek kialakulása. A táplálkozástudo­mányi kutatások szerint az egész­­ségre a mérsékelten energiaszegény, napi 1500 kcal-os (6300 kJ) étrend bizonyult a legkevésbé veszélyesnek. Ez ugyan havi 3-4 kilogrammnyi fogyást eredményez csupán, de mentes minden mellék­hatástól, és nem jár semmilyen szenvedéssel. Az alacsony- vagy nullkalóriás diéta további hátránya még, hogy a súlycsökkenés jelentős részben izomszövetünk megfogyatkozása révén jön létre. Ennek következtében nem csak karcsúak, hanem soványak leszünk, ami egészségünk kockáztatásán kívül újabb pszichés zavarokhoz vezet. Az eredményes fogyókúra alapvető feltétele tehát a türelem, ami egy járulékos szempont miatt is fontos.

Sokan nem tudják, hogy a testszerte lerakódó zsírréteg csak akkor kezd el csökkenni, amikor a szervezet a májban lerakódott zsírt már elégette. Krónikus elhízás esetén egy hónap is kell, amíg a májban és a zsigerek között felhalmozott zsírmennyiség elbomlik. Legyünk tehát türelmesek, a testsúly­csökkenés előbb-utóbb megindul. A fogyás elkezdődését a vizelet színe jelzi. Minél sötétebb, annál intenzívebb a súlycsökkenés. A szervezet ugyanis az emésztésnél felszabadult energiát a szervezet méregtelenítésére fordítja. Ennek alapján szinte azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy ha túlettük magunkat. A túl sok táplálék feldolgozása oly sok terhet ró a szervezetre, hogy abbamarad a méregtelenítése, melynek látható következménye, hogy a vizeletünk kivilágososodik, vízszínűvé válik. (Ez a jelenség egy alapos böjtkúra, a szervezet teljes méregtelenítése után is bekövetkezik, de ez azért történik meg, mert a szervezetünk méregmentessé vált. Állandósulhat is ez az állapot, de csak addig tart, amíg nem kezdünk el megint egészségtelen, vegyszerekkel mérgezett ételeket fogyasztani.)

A sikeres fogyókúra másik buktatója a jojó-effektus fellépése. Amennyiben a jól táplált szervezet azt veszi észre, hogy a megszokottnál kevesebb táp­anyagot kap, takarékos­kodni kezd. Ezért szokott a látványos fogyással induló kúra néhány hét múlva megtorpanni. Ha ilyenkor feladjuk, akkor a szer­vezetünk a bevitt tápanyagból jóval többet raktároz el, mint korábban. Ennek következtében zsírpárnáink a zsinóron rángatott jojó pörgéséhez hasonló gyorsasággal fognak visszatérni, sőt még többletsúly is rakódik ránk, hiszen az előzőleg takarékra állított szervezet még nagyobb hatásfokkal dolgozza fel a táplálékot. Ráadásul az újabb fogyókúra sokkal keservesebb lesz, mert a hatékony anyagcsere lassabban reagál a csökkentett energiatartalmú étrendre. Széleskörű tapasz­talatok szerint ez az effektus napi 1200 kalóriás étrend, vagyis drasztikus fogyókúra esetén mindig fellép. (Ez valójában kcal. A fogyókúrás szakkönyvekben az egyszerűsítés érdeké­ben elhagyják a „kilo” előtagot. Az új szabvány szerint a ­kJoule-t kell hasz­nálni. 1 kcal kb. 4,2 kJ-nak felel meg.) Nagy probléma még ennél az effektusnál, hogy a fogyás során nem csak zsírszövetet, hanem fehérjét is veszítünk, visszahízáskor azonban csak a zsír­szövetek szaporodnak, izmaink nem. Egy átlagos (1-2 hetes) böjtkúránál ettől nem kell tartanunk, mert a fehérjelebontás csak 2 hét után indul meg. Addig a szervezet a májban felhalmozódott glikogén, majd a testszerte lerakódott zsírok elbontásából fedezi a glukózszükségletét. A jojóeffektus járulékos következménye, hogy károsítja az immunrendszert. Amerikai kutatók vizsgálata szerint, aki 5 éven át váltakozva fogy majd hízik, annál 30%-kal csökken az ölő sejtek száma, így gyakrabban betegszik meg.

Az alacsony vagy nullkalóriás diéta azok számára sem ajánlott, akik azért böjtölnek, hogy megszabadítsák a szervezetüket a felhalmozódott mérgektől. A sovány testalkatúak a tisztító kúrát gyümölcslével végezzék. A léböjtkúra előnye, hogy a gyümölcs cukortartalma biztosítja az agy táplálását. Az agynak ugyanis naponta 130 gramm szőlőcukorra van szüksége a zavartalan működéshez. A böjt idején azonban a szervezet nem jut hozzá cukorhoz, ezért olyan aminosavakból állítja elő, amelyek a testfehérjék lebontása révén keletkeznek. Ez a biokémiai folyamat szintén az izomszövet csökkenéséhez vezet. Kellemetlen velejárója még ennek a jelenségnek, hogy az ily módon előállított cukor mellett ketonok is keletkeznek, amelyek mérgezően hatnak a szervezetre. Ennek tünetei: ingerlékenység, apátia, fáradtság. Másik lehetőség a tejsavóval végzett böjtkúra. A tejsavó literenként 30 grammnyi fehérjetartalma ugyancsak képes megakadályozni a szer­vezet fehérjeegyensúlyának megbomlását. Arra azonban ügyeljünk, hogy a savó nyerstejből származzon, mert enzimek hiányában értékes hatóanyagai nem képesek felszívódni. Izomszöveteik védelme érdekében érdemes ezt a módszert alkalmazniuk a kisebb súlyproblémák miatt böjtölőknek is. Azért is fontos a friss savó használata, mert az állás során a benne található jobbra forgató tejsav balra forgatóvá válik, ami lassítja az anyagcserét. A savóban levő aminosavak és egyszerű felépítésű fehérjék (albumin, globulin) valamint az orotsav segítik a máj méregtelenítő funkcióját is.

Fogyókúrát újhold idején ajánlatos tartani, mivel a súly­csökkenés ilyenkor a leghatékonyabb. (Az amerikai Georgiai Egyetem kutatói szerint holdtöltekor 8%-kal növekszik a tápanyagfelvétel.) Ebben az időszakban célszerű elkezdeni a dohányzásról, kávézásról és az alkoholról való leszokást is. Ha regeneráló kúrára is szükségünk van, ezt növekvő hold idején tartsuk. Ekkor duplán hatásos minden, ami erősít, tehát a vitaminok, az ásványi anyagok és roboráló készítmények. A tornagyakorlatok és masszázsok jótékony hatásai is ilyenkor a legintenzívebbek. Lokális fogyasztás esetén jó hatást lehet elérni borókakrémes masszázzsal. A krémmel naponta 20 percig kell masszírozni a karcsúsítani kívánt testrészt.

A fogyni vágyók ne tévesszék össze a böjtölést a koplalással. Az éhezés nem szabadítja meg a szervezetet a mérgektől. A böjtkúra elengedhetetlen része a béltisztítás, a naponként végzett beöntés. Még kevésbé nevezhető böjtölésnek a pénteki hústilalom, mert ez csak lemondás. Ezzel csupán annyit érünk el, hogy valamivel később telítődik a szervezetünk a húsban található mérgekkel. Ezzel nem előzzük meg, hanem csak elodázzuk a húsevés okozta betegségeket. Többet árt, mint használ a dohányzás és a szeszfogyasztás mellett végzett böjtölés. A káros szenvedélyek kielégítése melletti éhezés azt eredményezi, hogy nagyobb hatásfokkal szívódik fel a szervezetbe nikotin és az alkohol. A böjtkúra eredményességének záloga a sok mozgás. Enélkül a kiéheztetett test egyre bágyadtabb lesz, teljesen elernyed. A sok mozgás, a rendszeres és intenzív tornagyakorlatok azonban fokozzák a szervezetben a bioenergia áramlását, ami növeli a vitalitásunkat, az életkedvünket. Így a böjtkúra végén nem csak karcsúbbak, hanem erősebbek, aktívabbak is leszünk, és megtisztított szer­vezetünk következtében sokkal jobb lesz a közérzetünk.

A legújabb táplálkozástudományi kutatások szerint tekintélyes túlsúllyal rendelkezők hamarabb is megszaba­dulhatnak zsírpárnáiktól. Ennek a kiegé­szítésként alkal­mazandó módszernek a lényege az ételek szétválasztásában rejlik. (Az ételszétválasztás lényege, hogy bizonyos fajta ételek, pl. a zsírok és a szénhidrátok nem fogyaszthatók egyszerre.) A diétás étrend összeállításával foglalkozó szakem­berek már régóta gya­nítják, hogy a zsírszövetek kialakulá­sához egyes ételeknek (a zsíroknak és a szénhidrátoknak, illetve a fehérjéknek és a szénhidrátoknak) össze kell kap­csolódniuk a szervezetünkben. Az elfogyasztott ételeknek a zsírtartalmát leginkább a kenyér és a burgonya köti meg, így aki lemond ezeknek az élelmi­szereknek más, főleg nagy zsiradéktartalmú ételekkel való együttfogyasztásáról, az még intenzívebb testsúlycsökkenésre számíthat. Egy zacskónyi (25 dg chips) 1350 kalóriát tartalmaz. Annyit, mint egy kétfogásos ebéd. Ezzel szemben 25 dg szamócában csak 75 kalória van. Ez is magyarázatot ad arra, hogy a vegetáriusok miért nem híznak el. Nem azért soványak, mert éheznek. Az érett gyümölcs ugyanúgy csillapítja az éhséget, mint a zsiradékban sült krumpli vagy a hús. A kalóriatartalma azonban több mint egy nagyságrenddel kisebb.

Egy új keletű táplálkozástudományi felismerés szerint ennél is veszélyesebb kombináció, ha cukrot és zsírt fogyasztunk együtt. Ha zsíros fogásaink egyben cukrot is tartalmaznak, a zsírok beépülése akár 60%-kal is megnövekedhet. A szervezet ugyanis egy időben csak szénhidrátot vagy zsírt tud elégetni. Mivel a szénhidrát könnyebben hasznosítható, ezzel kezdi a lebontást. Ilyenkor a vércukorszint hirtelen megemelkedik, melynek hatására a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint termel. Az inzulin viszont gátolja a zsír lebontását elősegítő glükonon hormon érvényesülését, melynek következtében a zsír lerakódik az energiaraktárakba, a derékra és a csípőtájra. A zsírégetés csak a szénhidrátok lebontása után kezdődik el, de mivel az elfogyasztott étel szénhidráttartalma többnyire bőven fedezi a szervezet energiaigényét, erre már nem kerül sor. A zsírpárnák megmaradnak, sőt vastagodnak. Az elhízás fő oka tehát a túlevés, testünk táplálására fele annyi élelem is elegendő lenne. A legtöbb ember viszont ragaszkodik a jóllakottság érzéséhez, ezért az elhízás csak úgy akadályozható meg, hogy tartózkodunk a zsírok és a szénhidrátok együttes fogyasztásától. A legjobb és legradikáli­sabb eredményt azonban a három módszer, vagyis a diéta, a gyümölcskúra, és a dr. Hay kutatásain alapuló „Testkontroll” néven ismert ételszétválasztás együttes alkalmazásával érhetjük el.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ételszétválasztás egy sajátos módja, a négynaponként eltérő táplálkozás. Ennél a 90 napig tartó fogyókúránál naponta más-más ételfajtát kell enni, majd a negyedik nap után ismétlődik a ciklus. A diéta a fehérjenappal kezdődik. Ekkor ebédre csak fehérjetartalmú ételeket (pl. szóját, tojást, tejtermékeket) szabad enni. A második nap a keményítőnap. Ekkor a zöldség bármely fajtája (bab, borsó, lencse, krumpli) fogyasztható, de más nem. A harmadik, szénhidrátnapon főtt tésztát (pl. spagetti) vagy sült tésztát (pl. pizza) illetve kelt tésztás készítményeket (kalács, sütemények) kell enni. A negyedik nap a gyümölcsnap. Ekkor bármilyen nyers gyümölcs fogyasztható, korlátlan mennyiségben, de ezen kívül semmi más. A vacsora mind a négy napon ugyanaz, mint az ebéd, csak fele mennyiségben. Utána ismétlődik a négynapos ciklus, három hónapon keresztül. A reggeli az egész kúra alatt csupán 2 szem friss gyümölcs (alma, körte) vagy ennek megfelelő mennyiségű apró gyümölcs lehet. Inni kizárólag cukormentes teát vagy ásványvizet szabad. 30 nap után a kúrába be kell iktatni egy víznapot a gyümölcsnap után. Ekkor böjtölni kell. A szervezet tisztulása érdekében egész nap csak ásványvíz fogyasztható.

Bár a napok sorrendjét feltétlenül be kell tartani, a szelektív ételfogyasztással történő fogyókúra nem jár éhezéssel, sőt egyhan­gúnak sem mondható. Az egyes ételféleségeken belül a receptek szabadon változtathatók. Ha előzőleg sajtos pizzát készítettünk, nem kell négy nap múlva is azt enni. Csinálhatunk helyette bármilyen ízesítésű pizzát, vagy más sült tésztát. Ennek ellenére ezzel a fajta diétával 18-25 kiló súlyfelesleget is le lehet adni 3 hónap alatt, és a leadott kilók nem jönnek vissza. Ha mégis súlygyarapodást észlelünk, újabb 90 napig csak friss gyümölcsöt ehetünk reggelire, vagy meg kell ismételni az egész kúrát.

Ennek a fogyókúrának a növekvő sikere is azt bizonyítja, hogy nem csak azért hízunk, mert sokat eszünk, hanem azért mert mindenfélét összeeszünk. A húsos feltétet főtt tésztára rakva fogyasztjuk, majd utána jóízűen bekebelezünk egy nagy szelet tortát. Végül jöhet a friss gyümölcs. Szegény gyomrunk azt sem tudja mit csináljon ezzel az egyveleggel. Még rendesen megemészteni sem tudja, mert közben megerjed benne a nyers gyümölcs, és megbuggyan a tartalma. A vékonybél sem tudja, hogy mit válaszon ki, mert egyszerre zúdul rá a fehérje, a keményítő és a szénhidrát. Ráadásul ott a desszert, a magas cukortartalmával. Ez a fajta mindenevés a hasnyálmirigyet is túlterheli. A tortában, és egyéb süteményekben levő összetett cukor (diszacharid) lebontásához sok inzulin kellene, a nagy mennyiségű inzulin viszont gátolja a máj zsírlebontó tevékenységét. Így végül semmi sem tud rendesen megemésztődni és felszívódni. Ilyen körülmények között csak a hájréteg vastagodik meg rajtunk, mivel a felesleges zsír nem képes távozni a szervezetből. Ezt követi a cukorbetegség, mert a kifáradt hasnyálmirigy nem tudja a sok répa- és nádcukrot könnyen felszívódó szőlőcukorrá alakítani. A lebontatlan cukrot a sejtek képtelenek felvenni, így pang a vérben, előidézve korunk népbetegségét, a 2-es számú cukorbetegséget.

A vegyes étkezést folytatók már akkor is elkerülhetik ezeket a kellemetlenségeket, ha a különféle összetételű ebédet két részletben fogyasztják el. Ebédre a fő fogást (valamilyen egytálételt), vacsorára pedig a levest, vagy a desszertet. Így az eltérő alapanyagok nem keverednek egymással, és zavartalanul végbemegy az emésztés. Marad idő az elfogyasztott cukor lebontására, sejtekbe szállításra, a májban felhalmozott zsírok kiürítésére. A sejtek jóllakásával megszűnik az éhségérzet is, pedig csak fele annyit eszünk, mint korábban.

A hollywoodi sztárok kedvenc fogyókúrás módszere az Atkins-diéta. A lényege, hogy bármit lehet enni, csak szénhidrátot nem. Korlátlan mennyiségben engedi fogyasztani a húst és zsírokat, de szi­gorúan tiltja a kenyeret, a tésztákat és a süteményt. Az ily módon történő fogyás biokémiai magya­rázata nagyon egyszerű. Ha nem fogyasztunk cukrot vagy cukorrá alakítható szénhidrátokat, szer­ve­zetünk azt hiszi, hogy nem kap elegendő táplálékot. Ezért elkezdi lebontani az elraktározott tarta­lé­kot, vagyis a ránk rakódott hájréteget. Ily módon látványos súlycsökkenés indul meg. A húsfogyasz­tás ártalmaitól azonban így nem szabadulhatunk meg, ezért jobb, ha a fehérjét szójakészítmé­nyek formájában fogyasztjuk. Azért is célszerű áttérni a húsról a szójára, mert a hús LDL-kolesz­terin-tar­talma szívtrombózist okoz. Amerikában az 53 éves Jody Gorran kártérítési pert indított az Atkins-biro­dalom ellen, mert miután az általuk előírt módon kezdett el táplálkozni, koleszterinszintje 50%-kal megugrott. Kétévi fogyókúra után az artériái úgy eltömődtek, hogy életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani. Az Atkins-diéta hívei azonban továbbra is kitartanak amellett, hogy a zsírok és húsok korlátlan fogyasztása biztonságos, és egészséges. Mindenesetre sokat ront ennek a diétának a hitelén, hogy kidolgozója, Atkins doktor túlsúlyos volt, és 2003-ban szívrohamban halt meg. (Az utóbbi években a fogyókúrázás évi 50 milliárd dolláros üzletággá vált az Egyesült Államokban, és ennek köszönhette az Atkins vállalathálózat is a kiépülését.) A fiaskó ellenére ezt a módszert érdemes továbbra is alkalmazni, mivel az Atkins-diéta szójával is végezhető. A szójában sokkal több a fehérje, mint a húsban; de nem tartalmaz LDL-koleszterint, valamint purint és egyéb mérgeket.

A testsúly karbantartásának van egy szervezet által irányított természetes módja is, a kiegyensúlyozott hormonháztartás. Az elhízást a pajzsmirigy jódtartalmú hormonja akadályozza meg. Túlműködése esetén a pajzsmirigy által termelt trijód-tironin hormon kóros soványságot is kiválthat. Alapvetően ennek a zsírégető hormonnak a mennyisége szabja meg zsírpárnáink vastagságát. A trijod-tironin eltérő szintje az oka annak, hogy egyesek folyton „zabálnak” mégsem híznak egy grammot sem, mások pedig már attól is híznak, ha csak „ránéznek” az ételre. A pajzsmirigy hormonjainak zsírbontó hatása nem új keletű ismeret. Már az 1920-as években felfedezték, és mesterséges hormonokat használtak a pótlására. Való igaz, hogy gyorsan lehetett tőle fogyni, de igen kockázatos volt az alkalmazása. Sok esetben süketséget, vakságot, sőt halált okozott. Ezért pár év után betiltották a használatát. Korunk narkós nemzedéke felfedezett egy anfetamin származékot, amely amellett hogy élénkít, az anyagcserét is felpörgeti. Ez a szer Gracidin néven vált ismertté. Ezzel szintén gyorsan lehetet fogyni, de aki rászokott, a kábítószer rabjává vált. Abbahagyni se lehetett a szedését, mert ennek következménye gyors visszahízás volt. Ezért világszerte betiltották a gyártását.

A klinikákon azonban továbbra is kezelik a hormonzavarral küszködőket, de a testsúlycsökkentés szigorú orvosi felügyelet mellett zajlik. A fogyókúra ugyanis hormonpótlással sem garantált, mert a pajzsmirigy hormonja rendkívüli mértékben megnöveli az étvágyat. Aki ezt nem tudja leküzdeni, még többet eszik, amitől még jobban elhízik. Nem csak a pajzsmirigy alulműködése, hanem a mellékvesék túlzott működése is okozhat elhízást. Ennek a fajta elhízásnak az a jellegzetessége, hogy a nőknek csak a hasuk növekszik, a combjuk elvékonyodik. Ez azért szokatlan, mert a legtöbb nő ha hízik nem csak pocakot ereszt, hanem a csípője, a combjai is megvastagodnak.

A jódhiány különösen nálunk okoz gondot, mert Magyarországon meglehetősen jódhiányos a talaj. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az alacsony átlagjövedelem ellenére nálunk még a nyugati országokban regisztráltnál is több a túlsúlyos ember. Aki pajzsmirigy-alulműködésben szenved, napi 800 kcal táplálék bevitele mellett sem tudja csökkenteni a testsúlyát. Ha valaki ennél is kevesebb energiatartalmú táplálékot vesz magához, az sem segít rajta, mert ettől krónikus székrekedése lesz. A szervezet ugyanis igy