FIGYELEM!
Széplelkeknek, és 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
A XIX. század végén még ilyenek voltak az erotikus viccek:
„Mit ér, ha az ember a lábát rakosgatja, amikor nincs aki szorongassa.”
A hölgyike egy pár selyemharisnyát kap a lovagjától. Az egyik harisnyára kis cédula van tűzve, ezzel a szöveggel:
− „Kellemes karácsonyt!” A másikra: „Boldog újévet!”
A hölgyike levélben válaszol az ajándékra:
− „A két ünnep között epekedve várom.”
− Uram! Ön már egy órája követ engem! Szólítson már le, mert nincs időm még egy órán át ön előtt járkálni.
− Csókolom a kezét.
− A mimet?
− A kezét.
− Mondja uram, maga sosem tűz nagyobb célokat maga elé?
A szerelem vak, használd hát a kezed.
Férfi térden állva:
− Gizike, magáé a szívem!
− Béla, nekem szerető kell, nem donor!
Két mágnás beszélget:
− Megelégedett asszony a nőm, csak egy dolog hiányzik a boldogságunkhoz. Nincs gyermekünk – így az egyik.
− Sajnálom, sajnálom, de most a kaszinóba kell mennem – mondja a másik.
Két delnő beszélget Gerbeaud cukrászdában:
− Hallom, hogy a kutya kimegy a divatból, és megint a gyerek jön divatba.
− Jó. De mit csinálunk a gyerekkel, ha megint a kutya lesz a divat?
Már régebben is sokan panaszkodtak a családi élet gyakori felbomlása, a sorozatos újraházasodások miatt. E helytelen viselkedést kifigurázó viccek egyike így szólt:
− Mondd csak kérlek, mennyit adnak egy anyakönyvvezetőnek az esküvői szertartásért?
− Én ötszáz forintot szoktam adni.
− Oh, nem is képzeli asszonyom, hogy mennyire szeretem a mások gyermekeit.
− Hát akkor miért nem nősül meg?
− Miért nem veszed el a barátnődet, úgyis mindig vele töltöd a szabad idődet?
− Elvenném én, de akkor kivel töltsem a szabad időmet.
Egy nő, aki a nyakunkba borul kedves…, de egy nő, aki a nyakunkon marad…?
Egy hajdani apróhirdetés:
„Életunt úriember hasonló gondolkodású hölgy ismeretségét keresi. Házasság nincs kizárva.”
Újsághirdetés:
40 éves feleségemet elcserélném két 20 évesre.
Mi az igazi szerelem? A szerelem első látásra. Már csak azért is, mert óriási idő- és pénzmegtakarítás.
− Tudod mi az a villámflört?
− Amikor amíg a férfi udvarol, a nő már ágyaz.
A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlt neki.
Egyik barátnő dicsekszik a másiknak:
− A férjemnek és nekem azonos az ízlésünk.
− Honnan tudod?
− Onnan, hogy én magamat szeretem, ő meg engem!
Egy igen jól nevelt, még könnyen piruló tizennyolc éves lányka benyit a család háziorvosához.
− Megcsípett egy darázs, Béla bácsi, és nagyon fáj a helye!
− És hol ért a csípés? – kérdi az orvos.
A lány elvörösödik:
− Azt nem merem megmondani.
− Jól van kislányom. Akkor ülj le.
− Azt se merek.
Egy fiatal lány felment a fővárosba, a híres nőgyógyász rendelőjébe. Amikor kiderült, hogy a vizsgálathoz le kell vetkőznie, olyan piros lett, mint a pipacs.
− Sose szégyellje magát – mosolyodott el a doktor. – A spanyolfal mögött nyugodtan levetkőzhet.
Pár perc múlva megszólt a lány.
− Doktor úr! Hunyja be a szemét, mert kijövök!
Ebben a korban a dekoltázs borzalmas erkölcstelenségnek számított, de azért a hölgyek egyre merészebben mutogatták formás kebleiket az erre alkalmas helyeken.
− Kérem doktor úr, a keblemen van egy kis seb.
− Mutassa kisasszony.
− Jaj, dehogy mutatom meg egy férfinak.
− Nem baj. A holnapi bálon én is ott leszek, akkor majd megnézem.
A párizsi aranyifjú külföldre utazik. A vonaton jó ideje mustrálgatja a vele szemben ülő csinos fiatal nőt.
− Micsoda szép pulóvere van, kisasszony – kezdi az ismerkedést.
− Igen. Valódi teveszőr – süti le a szemét a lány.
− Aha, mindjárt gondoltam. Már a púpokról is látható.
Eladósorban, férjre várva:
A határátlépésnél szigorú valutavizsgálat folyik. Mikor a bécsi gyors a magyar határra ér, bejön a kocsiba egy uniformisos fiatalember ellenőrizni. Ül a kocsiban egy vénkisasszony is. A valutaellenőrző közeg odamegy hozzá, tiszteleg, és megkérdezi:
− Kérem kisasszony, van dollárja vagy egyéb valutája?
− Valutám nincs – feleli pironkodva a kisasszony –, de van egy kis földbirtokom, és nagyon háziasan neveltek.
Egy csinos kék ruhás nő lép be a párizsi kávéházba. Leül, vár egy darabig, majd megkérdezi a pincért:
− Kérem nem volt itt egy fiatalember, aki egy kék ruhás nőre várt?
− De igen – feleli a pincér. Várt is egy negyed órát. Aztán elment.
− Elment?
− Igen, egy zöld ruhás nővel.
Barátnők beszélgetnek a cukrászdában:
− Valahogy minden férfi különös!
− Az enyém nem.
− A tied nem? Milyen különös.
Nagy Ignácról, a jeles íróról a következő történetet mesélték:
Az író egyszer így szólt egy szép hölgyhöz:
− Miért oly kegyetlen hozzám, nagysád? Miért utasítja vissza a szerelmemet?
− Mert ön csúnya – válaszolt a hölgy őszintén.
− Istenem – felelt Nagy Ignác széttárva karjait. Nekünk, férfiaknak szabad valamelyest csúnyáknak lennünk.
− Igaz – hagyta rá a szép hölgy –, csakhogy ön visszaél ezzel a szabadsággal.
Hunyadi Sándor, aki elég jól ismerte a vöröslámpás házak világát, sétál a Körúton. Épp razzia van, a rendőrök begyűjtik a strichelő lányokat. Hunyadihoz odacsapódik egy lány:
− Ne haragudjon, szerkesztő úr, ha engem itt elkapnak a rendőrök, bezárnak! Én tartom el anyámat, a gyerekemet. Magába karolhatnék, és mondaná azt, hogy a menyasszonya vagyok?
− Persze, jöjjön csak nyugodtan, semmi baj!
Nemsokára találkoznak egy rendőrrel, Hunyadi meg mondja:
− A hölgy a menyasszonyom, biztos úr!
− Igen kérem, tessék továbbmenni – mondja a rendőr és tiszteleg.
Mennek pár lépést, mire a rendőr utánuk szól:
− Szerkesztő úr!
Hunyadi kérdőn hátrafordul.
− Azért ne vegye el!
Egy csillagász már jó ideje nézegeti távcsövén a csillagokat. Felesége megunja és odaszól neki:
− Drágám, a te csillagod itt vár az ágyban!
Egy honatya, aki igen jóképű fiatal férfi volt, javaslatot nyújtott be a „Tisztelt Házban”, a háborúban elesettek özvegyek és árvák segélyezése tárgyában. Jobb kezében a javaslat szövegét lobogtatva felállt megtartani a beszédét. Közben elkezdett viszketni a szerszáma, ezért a bal kezével benyúlt a nadrágzsebébe, hogy megvakarja. Ekkor ért beszéde lényegéhez:
− Tisztelt Ház! Kezemben tartom az özvegyek és árvák vigaszát...
Erre kitört a röhögés a képviselők között.
− Mondj egy szalonképes disznóviccet!
− Röf – röf – röf – röf!
− Mondj egy állatviccet!
− A zebrán áthajt egy jaguár, abból kiszáll egy ürge, aki felcsíp egy tyúkot, és disznóságot csinálnak, végül jön a gólya.
A róka, a gólya és a marha közös kirándulást terveznek, s megbeszélik, hogy mindegyikük viszi magával a partnernőjét is.
A róka elviszi a tyúkját, a gólya a babáját, a marha pedig a feleségét.
− Ki a legnagyobb állat a Földön?
− A férfi. Ha szerelmes, akkor SZAMÁR, ha megnősül, akkor ÖKÖR, ha nem nősül meg, akkor magányos FARKAS, ha megcsalja a feleségét, akkor hűtlen DISZNÓ, ha nem csalja meg, akkor MARHA, ha a felesége csalja meg, akkor SZARVAS, ha elvált, akkor kivert KUTYA, ha újra megnősül, akkor kiveszőben levő ÁLLATFAJ.
Szombat délután pihen a család. A Kovács házaspár éppen a divatról diskurál. A férj elmélázva mondja a feleségének:
− Ti, asszonyok nem is tudjátok, hogy mennyit köszönhettek az állatoknak! Báránybőrből van a bundátok, kígyóbőrből a cipótök, krokodilbőrből a táskátok, rókaprém a sapkátok és a gallérotok. És mindig akad egy ökör, aki mindezt megveszi nektek!
Mi a nő kedvenc állata? Egy Jaguár a garázsban, egy Bika az ágyban, egy Ezüstróka a nyakban, és egy Marha, aki mindezt fizeti.
− Milyen a tökéletes férj?
− Nappal marha, éjjel bika.
− Mi a különbség az egyesülés és a közösülés között?
− Az egyes ülés a busz bal oldalán van, a közös ülés a busz jobb oldalán.
− Mi az, ha egy férfi és egy nő ül egy padon?
− Közösülés.
− Na, hogy tetszik a lány – kérdi a házasságközvetítő a fiatalembertől.
− Rendben volna. Egyedül a múltja nem tetszik...
− A múltja? Hiszen az feddhetetlen, makulátlan, abszolút tiszta.
− Igen, igen. Csak egy kicsit hosszú!
Vacsoránál a házaspár öregecske lányuk sorsáról, további életéről beszélget.
− Azt hiszem, most már ideje lenne férjhez adnunk a leányunkat – mondja a mama.
Erre a papa így válaszol, miközben kanalazza az ételt:
− Nem kell azt elsietni, várja meg, amíg eljön az igazi.
− Miért várjon? Én sem vártam meg.
− Régen miért nem engedték a szerelmi házasságot?
− Mert az apa úgy gondolta, hogy a lányt annak kell adni, aki nem csak elveszi, hanem el is tartja.
Más idők járnak.
A nagymama felsóhajt:
− Valaha a tizennyolc éves lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk. Ma viszont úgy tudnak mulatni, mint az apjuk...
− Mi a különbség a régi nők, és a maiak között?
− A régiek, ha szégyellték magukat, elpirultak. A maiak, ha elpirulnak, szégyellik magukat.
Egy jámbor lőcsei kereskedőnek viselős volt a felesége. Egy napon az asszonyra rájöttek a szülési fájdalmak. Ekkor a kereskedő magához hívatta a gyerekeit. Hat szép fia és lánya volt. Kiment velük a kertbe, s ott így szólt hozzájuk:
− Térdepeljetek le, és könyörögjetek Istenhez, hogy áldja meg anyátok gyötrelmeit.
A hat gyerek engedelmesen letérdepelt, két kezét összekulcsolta, s imádkozott buzgón. Több mint egy óráig imádkozott az apa a gyerekeivel, mikor a szobalány meghozta a hírt, hogy az asszonynak fia született. A jámbor kereskedő megajándékozta a szolgálólányt egy tallérral, a gyerekeire meg ráparancsolt, hogy adjanak hálát Istennek. Maga is hálaimába kezdett. Megint imádkoztak egy órát vagy kettőt. Újra megjelent a szolgálólány, megint kapott egy tallért, mivel időközben az asszony egy második gyereket hozott a világra. Az apa meg a gyerekei ismét térdre vetették magukat, s tovább hálálkodtak Istennek, két vagy három óra hosszat. Ekkor megint megjelent a szolgálólány az örömhírrel. S mindjárt tartotta a markát a jutalomért, mivel az asszony egy harmadik gyereknek adott életet. De nagyot csalatkozott, mert a jámbor kereskedő ijedten otthagyta, s a gyerekeihez rohant.
− Hagyjátok abba a könyörgést! – kiáltotta. – Hagyjátok abba tüstént, különben az anyátok az egész házat teleszüli gyerekkel, és még a fejünket sem lesz hova lehajtanunk.
A körzeti orvost egy távoli tanyára hívják ki, ahol egy asszony éppen vajúdik. A házban nem volt villany, így az orvos kénytelen volt egy zseblámpát kérni a gazdától, és azzal világított. Éppen a megfelelő pillanatban az újszülött kibukkant Ám az orvos a lámpával rögtön látta, hogy nem egyetlen kis jövevény várható.
− El ne menjen – szólt a gazdának –, úgy látom, hogy érkezik még a második és a harmadik is.
− Doktor úr! – kiáltott fel ijedten a gazda –, oltsuk el gyorsan a lámpát, mert ezek a fényre jönnek!
A nagysága új szobalányt keres. Kikérdezi, végül megmutatja neki a szobáját:
− Ennek a helynek van még egy előnye, hogy a cselédszoba ablaka a huszárlaktanyára nyílik.
− Az mégse lesz jól, Julis, ha fehér fátyolban esküszöl!
− Miért nem, Mariska néni?
− Hát igen csak látszik rajtad, hogy bölcsőre hízol!
− Márpedig én fátyolban esküszöm! Hát mit szólna a világ, ha csak úgy, fátyol nélkül állnék az oltár elé?
A túlhajtott emancipáció sem kerüli el a viccgyártók figyelmét:
Volt egyszer egy messzi földön híres, párját ritkítóan szép, és rendkívül magabiztos, szabad gondolkodású hercegnő, aki egy szép napon a kastélya körüli parkban aerobicozott. A zenés gyakorlatokat végezve egy béka ráugrott a térdére, és így szólt:
Oh, csodálatos hölgy! Valamikor daliás herceg voltam, csak elátkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk. Beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal. Főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket. Örökké boldog lehetnél.
Aznap este a gyönyörű hercegnő vacsoraként fehérboros sült békacombot ropogtatott, és magában elmosolyodva így szólt:
− Én kurvára nem így gondolom...
− Mi az emancipáció lényege?
− Hogy a csúnya és buta nőknek is ugyanannyi joguk legyen, mint a szépeknek és okosaknak.
− Az emancipáció kezdetén a nők még így indokolták a munkába állásukat:
− Azt mondják a férfiak, hogy mi elvesszük a kenyerüket. Ők a hibásak! Miért nem vesznek el bennünket?
A szüfrazsettmozgalom kifigurázása.
Egy öntudatos nő:
− Mi nők is a férfiak fizetését követeljük.
Egy tapasztalt férj:
− Hát nem kapják meg? Az én feleségem már el is költötte az enyémet.
− Jó partit csinált a kis Emmy!
− Mi az, hogy! Gyönyörű villa, automobil, briliánsok és annyi ruha, amennyit csak akar. Az egyetlen, ami kellemetlen: a férje...
− És mondja mit vitt Irén a házasságba?
− A régi szeretőjét.
− Mondja, maga törvényes házasságból született?
− Félig-meddig, kérem
− Hogyhogy félig-meddig?
− Az apám nős volt, az anyám hajadon.
− Drága Emília! Kérem árulja el, milyen hőfok kellene ahhoz, hogy megolvadjon a szíve körül a jég? – esdekel a szerelmes ifjú.
− Legalább tizennyolc karátos, de a huszonnégyes az igazi olvadási pont.
Egy igazi úrinő nem kerülhet bele az újságokba; Legfeljebb, amikor születik, vagy amikor meghal.
− Bocsánat uram, ráültem a távcsövére!
− Nem tesz semmit asszonyom. Látott ez már különb dolgokat is!
Ekkortájt elképzelhetetlen volt alkalmi szexuális partnert keresni hirdetés útján. Ennek ellenére jó néhány ilyen hirdetés jelent meg. Az érdekeltek értették a virágnyelvet:
„Udvarias, forrólelkű fiatalember magános sétáit szívesen megosztaná gyaloglást meg nem vető hölggyel. Indulás délelőtt fél 11 órakor, a Közművelődési palota előtti háromágú légszeszlámpáktól.”
Ez a korabeli hirdetés már egyértelműen utal a kapcsolatteremtés valódi céljára:
„Magános nővel hajlandó vagyok barátságot kötni, szórakozás czéljából.”
Újsághirdetés:
Fiatal, csinos hölgyek figyelmébe:
Mellnagyobbítás kézrátétellel! Sikertelenség esetén azonnali pénzvisszafizetés!
Az előbbi felhívást egy kisjövedelmű tisztviselő tette közzé. A vagyonos urak így hirdettek:
„Egy jómódú úri ember egy szép, elegáns úri asszonyt szeretne megismerni, kinek szívesen fedezné összes toilette[1] költségeit. Diskrétiót kívánok.”
Száz évvel ezelőtt a nemi betegség még nagyon szégyenletes dolognak számított.
Egy fiatalember berohan a patikába:
− Kérek… (meglátja a fiatal patikuslányt). Nem kisasszony, önnek nem mutathatom meg ezt a receptet!
A fiatalember leül a ligetben egy csinos nő mellé a padra.
− Szabad megsimogatnom azt a csinos bokáját, nagysád? – kérdezi epekedve.
A nő bólint.
− Mehetek feljebb is?
− Igen, de csak a térdkalácsomig – figyelmezteti a hölgyike.
A fiatalember keze azonban tovább csúszik fölfelé, mire a nő megszólal:
− De kérem! Az már nem a kalácsom, hanem a kenyerem.
A dzsigolók is gyakran folyamodtak apróhirdetéshez:
„Erős, 25 éves fiatalember, aki ötig is tud számolni egy éjszaka, gazdag barátnőt keres. A kor mellékes.”
Aki kevesebb önbizalommal és szexuális töltettel rendelkezett így ajánlotta magát:
„Mely szőke, erős termetű, 30 körüli úrinő fogadna engem hetenként egy-kétszer saját lakásán, szerény támogatás ellenében?”
A kurtizánok sem hagyták ki szolgáltatásaik kínálásának ezt a módját. Természetesen kilétüket gondosan álcázni kellett. De aki erre vágyott, tudta, hogy ki áll a háttérben:
„Vörös hajú fiatal varrólány úri ember barátságát keresi, ki szabad idejében szórakoztatná, és néha színházba kísérné. Jelige: Tűzjel.”
Voltak, akik kényszerből kerültek erre a pályára. Egy árva lány hirdetése:
„Magas, barna, szép, 18 éves, tisztességes, múlt nélküli lány idősebb úrnak állandó pártfogását óhajtja. Léhaságok, kalandok mellőzve. Csak tartós, komoly ismeretség kell. Meggondoltam jeligére a kiadóba.”
Az elvált asszonyok közül is sokan választották az életszínvonal fenntartásának ezt a könnyen elérhető módját:
„Urak! Fekete, fess, molett, 30 éves úriasszonyka legnagyobb diszkrécióval megismerkedne oly idősebb úriemberrel, ki havonta kisebb összeggel hozzájárulna háztartási és toilette kiadásaihoz.”
Két utcai prostituált beszélget a XIX. század végén:
− Mondja Margit, fel van már világosítva a húga?
− Dehogy, még azt sem tudja, hogy mi az az utcasarok.
A boldog békeidőkben még ilyen vicceket írtak a kurtizánokról:
− Kedves gyermekem, én atyai érzéseket táplálok ön iránt.
− Az ilyen érzések kissé költségesek, tudja-e?
Erényes hölgy:
− Ha a hadnagy ma is meg mer csókolni, megmondom neki a véleményemet! Csak jönne már végre!
A mama szerint két év múlva hozzámehetek a grófhoz... Ő viszont addigra teljesen le fog strapálni…
− Oh,
bocsánat! Azt hiszem rossz címre jöttem… Vagy netán ön lenne az a magas,
jóképű, fessnek
mondott fiatalember, aki hirdetett?
− Lujzika! Megengedi nekem, hogy a maga mamájából anyóst csináljak?
− Miért ne? Csak kerítsen nekem egy megfelelő férjet!
− Miért csókol a férfi kezet a nőnek?
− Valahol csak el kell kezdeni.
− Mi a csók?
− Kopogtatás az emeleten, hogy a földszint kiadó-e.
A szerelem az agyban kezdődik, és az ágyban végződik.
− Hogyan nevezzük azt, ha egy férfi rákacsint egy csinos lányra?
− Tetszési index.
− Szeretsz? – kérdezi egy virág a másiktól.
− Szeretlek.
− Az enyém leszel?
− Igen, kívánlak.
− Akkor hívom a méhecskét…
Minden kezdet nehéz:
Egy rendkívül félénk fiatal pár ül egymás mellett a padon. Bár messziről látszik, hogy tetszenek egymásnak, egyik sem mer kezdeményezni. Végül a lány felbátorodik, és így szól:
− Engem Juliskának hívnak.
− Engem nem – válaszol a fiú fülig pirulva.
A félszeg ifjú repülőgépen utazik, mellette nagyon csinos, fiatal nő ül. A fiú nem meri megszólítani, csak oda-odanéz titokban. Már-már leszálláshoz készülnek, mire összeszedi magát, és megkérdezi:
− Bocsánat, kisasszony... ööö... maga is ezen a gépen utazik?
Jenőke élete első randevújáról jön haza lógó orral. Az apja faggatja:
− Hogy sikerült?
− Félig.
− Hogyhogy félig?
− Én ott voltam, a lány nem.
A fiú egy elragadó fiatal lányt visz autókirándulásra. Már órák óta kocsikáznak, amikor végre talál egy elhagyatott helyet, ahol megállítja a kocsit. Hiába próbálja azonban megcsókolni a szépséget, az hidegen elutasítja:
− Ne is próbálkozz! Én tisztességes lány vagyok, és az is akarok maradni!
− És ezt most mondod nekem? Tizenöt liter benzin után...!
Egy 18 éves fiú randevúzik egy lánnyal. A fiú kisöccse meg akarja tudni, milyen egy randi, elbújik a csomagtartóban. A fiatal pár kihajt a város szélére.
− Na, igen vagy nem? – fordul a fiú a lányhoz.
− Hát nem! – így a lány.
− Jól van, akkor én hazamegyek kocsival, te pedig kiszállsz és mehetsz vissza gyalog. Másnap a 6 éves kisfiú randevúra hívja a kis szomszédlányt. Felülteti a bicikli csomagtartójára és kihajtanak az erdőszélére. Megkérdezi a kisfiú a kislánytól:
− Na, igen vagy nem?
− Hát ez meg mit jelent? Legyen igen! – feleli a kislány.
− Tudtam, hogy pechem lesz! – sóhajt fel a fiú. – Itt a bicikli, menj vissza vele, én meg gyalog megyek.
Ifjú pár csókolózik a padon. Egyszer csak azt kérdi a lány izgatottan:
− Akarod látni a helyet, ahol kivették a vakbelem?
− Akarom, nyögi a fiú epekedve.
− Akkor nézz fel. Abban a nagy épületben, a hetedik emeleten, jobbról a harmadik ablak.
Egy fiatal pár ül a parkban. A lány keservesen zokog. A fiú így vigasztalja:
− Azért se sírj olyan keservesen, hogy a szüleid ellenzik a házasságunkat. Találok én magamnak más mennyasszonyt.
Társkereső hirdetés:
„Félénk fiú keresi... öööö, izé, hm, áááá, hagyjuk.”
A vidéki református paphoz beállít a legátus[2] diák, és éjszakai szállást kér.
− Szívesen adok – mondja a pap –, de mivel csak két szobám van, és az egyikben én alszom a feleségemmel, mondd hol akarsz aludni: a gyerekszobában, vagy kint a tornácon?
− A gyerekszobában? Akkor már inkább a tornácon alszom.
Ebben maradnak. Másnap reggel, amikor felébred a diák és az udvaron a kúthoz megy mosakodni, egy gyönyörű fiatal lány lát ott.
− Kicsoda maga? – kérdezi.
− Én a pap gyermeke vagyok. És maga kicsoda?
− Én egy nagy marha vagyok.
A falusi legény elmegy gyónni:
− Tisztelendő atya, találkoztam egy gyönyörű lánnyal... Együtt aludtunk egy kis házban.
− Fiam, ebben nincs semmi bűn.
− Mellette feküdtem tisztelendő úr, de esküszöm, hogy hozzá se nyúltam...
− Ez valóban nem bűn, gyermekem, feloldozlak, de penitenciaként meg kell innod egy vödör vizet.
− Vödör vizet? Miért?
− Mert minden marha vödörből iszik.
Egy 80 éves hölgy meggyónja élete nagy bűnét:
− Atyám, vétkeztem, megcsaltam a hites uramat!
− Mikor történt, Mari néni?
− Úgy 50 éve.
− Az már elévült, nem kell meggyónni.
− Tudom, de olyan jó beszélni róla...
Egy dunántúli falunak meghalt a plébánosa. Új pap jött a helyébe, mégpedig egy szent életű férfiú. Mikor hívei felől érdeklődött, szavahihető emberektől megtudta, hogy az egyik gazda fiatal felesége módfelett erkölcstelen életet él, holott a megboldogult plébános gyakorta megintette. Fölháborodásában elhatározta, hogy az asszonyt nyilvánosan megbélyegzi. Mivel első prédikációját Mária Magdolna napján tartotta, erre kedvező alkalom kínálkozott. Elmondta hát, minő förtelmekben múlatta napjait Mária Magdolna, s milyen példásan megtért azután. De ennyivel nem elégedett meg, hanem az asszonyokról kezdett beszélni:
− Sokan vannak tiközöttetek, szerelmetes hallgatóim, kik nem isteni félelemből, hanem időtöltésből jönnek a templomba. És nem tudom, akad-e bár csak egyetlenegy az én fehérszemély hallgatóim között, ki Mária Magdolnához hasonlatosan igaz penitenciát tartana, vagy csak a legkisebb megbánását mutatná vétkeinek. Nem mindegyikőtökre értem én ezt, hanem kiváltképpen egyre, ki jelen van e gyülekezetben, holott nem méltó arra, hogy tisztességes asszonyok között mutatkozzék. Esztendők óta ocsmányságokban hentereg, s turkál bennük, akárcsak a disznó a sárban. S nemhogy javulni iparkodna, hanem undokságait újabb undokságokkal tetézi napról napra. Mivel pedig tulajdon vétkei szégyenkezést nem fakasztanak lelkében, magam borítom orcáját a szégyen pírjába. A szentírás azt mondja, hogy ha felebarátod vétkezik, intsd meg őt egyszer, intsd meg őt még egyszer, de ha intésednek foganatja nem lett, harmadjára mutasd meg őt a gyülekezetnek. Ez a bűnös asszonyállat, kiről beszélek, számos intéseknek utána is kitartott az ő becstelenségében, ezért kötelességem, hogy megszégyenítsem mindannyiótok előtt. Ez az asszonyi állat pedig nem más... mint az, kire e szent könyvet vetem.
Azzal a pap fölemelte a Bibliát, hogy a szándékát valóra váltsa. Meg is cselekedte volna minden bizonnyal, csak hát alig mondta ki, amit mondott, asszonyt egyet sem látott a templomban. Mert ahányan voltak, nagy fürgén mind a pad alá bújtak, hogy fejen ne találja őket a Biblia.
Egy módos gazda gyónni ment a feleségével. Elsőnek az asszony lépett be a gyónófülkébe. Miután elsorolta minden bűnét, várt, hogy a pap megadja a föloldozást. De a pap nem szólt. Az asszony azt hitte, hogy az orgonazengés miatt nem hallotta a pap beszédét, fölkelt, s hazament, hogy elimádkozza a szokott penitenciát. Helyébe a férje állott be a gyónófülkébe. Ö is várakozott egy darabig, de a pap csak nem szólalt meg. Épp akkor némult el az orgona, s a nagy csöndességben horkolás hallatszott.
− Tisztelendő uram, kegyelmed aluszik! – mondta a férj.
A pap fölriadt a hangos szóra, s szégyenkezve ekként válaszolt:
− Hogy aludnék, asszonyom. Ott tartottunk, hogy kegyelmed három ízben együtt hált azzal az ifjú kapitánnyal, ki a házukban lakik.
Régente a pap a gyónót nyilvános lakolásra is ítélhette. A bűnhődésnek ezt a módját bűncséplésnek nevezték, mivel a pap maga csépelte meg a vétkest tekercses kötéllel. Egy szép fiatalasszony sokrendbeli csintalanságot gyónt meg a papnak. Emez kimondta az ítéletet. Mikor a férj megtudta, minő cudar szenvedések várnak szerelmetes feleségére, elvállalta helyette a büntetést. A férj letérdelt alázattal, a pap pedig hozzálátott, hogy a bűnt kicsépelje belőle. A kötél csattogott, a férj nyögött, és az asszony sem maradt szótlan:
− Üsse, csak üsse, tisztelendő uram! Nagy az én bűnöm! Megérdemlem!
Egy házaspár válni akart. Elmentek mindketten a bíróhoz s ott elmondták, hogy nem fémek meg egymással, s nincs más kívánságuk, mint hogy elváljanak.
− Talán azért kívánnak elválni, mert nincsenek egy akaraton? – tudakolta a bíró.
− Épp ellenkezőleg – felelt a férj –, nagyon is egy akaraton vagyunk. Ö is úr akar lenni a háznál, én is az akarok lenni.
Úgy látszik a házasélet korábban sem volt könnyű:
− Sajátságos! – rezzent föl a tekintetes úr, s ölébe ejtette a könyvet, melyet éppen olvasott.
− Mi sajátságos? – érdeklődött a tekintetes asszony a kézimunkája mellől.
− Ez a könyv – felelt a tekintetes úr. – A címe így hangzik: – „A házasélet örömeiről és gyötrelmeiről.” Az örömökről két oldalon át beszél a szerző, s a könyv maga ötszáz oldal.
− Mi a különbség a 8 éves, a 18 éves és a 28 éves lány között?
− A 8
évest hazaviszed, lefekteted, és mesét mondasz neki. A 18 évest hazaviszed,
mesét mondasz
neki, és lefekteted. A 28
évesnél már nincs mese!
− Mondja, kislány, mit szólna, ha felcsalnám a lakásomra, és a magamévá tenném?
− Nem is tudom, mert e téren még tapasztalatlan vagyok. Eddig, akárhányszor felcsaltak, ilyet még nem kérdeztek.
Lujzika kérdi Lacitól:
− Tudod, mit csinálnék, ha megpróbálnál megerőszakolni?
− Nem.
− Na, és nem is érdekel?
Egy apa bemegy két lányával a cipőboltba.
− Kérek két pár cipőt a tizenkilenc és tizenöt éves leányaim részére.
A kereskedő odaszól a segédnek:
− Mutasson két pár 37-es cipőt!
Az apa közbeszól:
− Dehogyis! Mondtam, hogy az egyik lányom tizenkilenc, a másik tizenöt éves.
A kereskedő bólogat.
− Tessék rám bízni: Egy tizenkilenc és egy tizenöt éves lánynak a lábai között nincs semmi különbség.
− Náthás vagyok, Lajos. Miért bújik annyira hozzám?
− Meg akarom kapni, Mancika...
Ifjú Kovács meséli a barátjának:
− Hogy nekem milyen balszerencsém van!
− Képzeld, útközben fölvettem egy bombázót... Isteni stoppos csajt. Kedves volt, szexi, kívánatos, és készségesnek is látszott. Elvittem vacsorázni egy luxusétterembe, vettem neki virágot, francia pezsgőt ittunk, aztán megkérdeztem, feljön-e hozzám... És tudod, mit válaszolt?
− Nem...
− Hogy találtad ki?
− Mondtam Malvinkának, hogy legyen az enyém.
− És mit felelt?
− Feltételes módot használt, háromszor.
− Hogyhogy?
− Azt felelte: ha-ha-ha!
Felsült szoknyavadász:
− Mancika, én olvasni tudok a szeméből...
− Na, és mit olvas ki belőle?
− Azt, hogy minden vágya, hogy hozzám jöjjön feleségül.
− Analfabéta!
Egy gimnazista fiú felkér a bulin egy húszéves lányt.
− Gyerekkel nem táncolok! – mondja gőgösen a lány.
− Bocsánat! – mondja a fiú. – Nem tudtam, hogy terhes vagy.
Az ifjú hevesen udvarol Jucikának, mire ő kifakad:
− Ha nem hagyja abba, kiáltok. Mit akar tőlem tulajdonképpen?
− Nézze Jucika – mondja az ifjú –, ha maga már kiáltani akar, akkor tudja, hogy mit akarok.
Egy fiatal lány szemrehányóan mondja a szép szavakat suttogó lovagjának:
− Azt hiszed, nem tudom, hogy egyszerre több nőt is bolondítasz?
− Esküszöm, drágám, csak téged!
− Mivel tudja felizgatni a feleség a férjét a házasság első, második és harmadik évtizedében?
− Az első
tíz évben a testével, a második tíz évben a főztjével, a harmadik tíz évben
pedig a puszta
jelenlétével.
Egy srác bemászik az idős néni kertjébe, és buzgón dézsmálja a gyümölcsöt, mikor az öreglány megjelenik vadászpuskával a kezében.
− Gondolom most meg fog erőszakolni, fiatalember?
− Áááá, dehogy, hová tetszik gondolni…
− Pedig muszáj lesz.
Egy fiatal fiú eltéved a sűrű erdőben. Napokig bolyong, míg egyszer csak találkozik egy borzasztóan vén, iszonyatosan csúnya anyókával.
− Szervusz fiam, üdvözli a vénasszony. Én egy elvarázsolt királylány vagyok, csodás idomokkal. Ha magadévá teszel, visszaváltozom szép, fiatal szexbombává, és attól kezdve azt csinálhatsz velem, amit akarsz. A vénasszony meglehetősen visszataszító volt, de a lehetőség igen vonzó. A fiú legyűrte magában az undort, és ha nehezen is, de megtette, amit a szipirtyó kért. El is aludt rögtön, úgy kifáradt. Amikor felébredt ugyanaz a csúf, vén csoroszlya feküdt mellette, akit néhány órával korábban magáévá tett.
− Hé, te! – ébresztgette az öregasszonyt. – Azt ígérted, hogy gyönyörű szexbombává változol!
− Hány éves vagy te fiam?
− Húsz.
− Na, ez szép! Húsz éves vagy, és még mindig hiszel a mesékben?
A kiskatona leszerel, és hazafelé menet elhatározza, hogy az útjába eső első nőt magáévá teszi annyiszor, ahány foga van. Egy idős nénivel hozza össze a sors:
− Mondja, öreganyám, hány foga van?
− Összesen egy! – válaszolja a néni.
A katona elmeséli a fogadalmát, és teljesíti is azt. Már éppen indulna tovább, mikor utána kiált az öregasszony:
− Várjál, fiam! Van itt hátul még egy gyökér is!
Egy katona megy hazafelé, és amikor egy sűrű sötét erdőn halad át, elébe toppan egy ronda boszorkány, vállán egy bagollyal.
− Na te katona! Tudom én, hogy mire vágysz! Ha kitalálod, hogy mi ez itt a vállamon, a tiéd leszek.
A katonának semmi gusztusa sincs a vén banyához, ezért így válaszol:
− Az egy disznó.
− Na jól van, határeset. Elfogadom!
Egy meglehetősen csúnya és szegény nő talál egy békát az árokparton. Már éppen menne tovább, amikor a béka megszólítja:
− Hölgyem, ha megcsókol, teljesítem három kívánságát. Gondolja az asszony mit veszíthet, a férje úgy sem csókolgatja. Miután megtette, a béka így szól:
− Jól gondolja meg mit kíván, mert amit magának akar, a férje annak tízszeresét kapja.
− Nem probléma! Legyek én a legszebb nő a Földön!
− Akkor a férjét a világ legtökéletesebb férfijává változtatja, akikre ragadni fognak a nők!
− Ha én leszek a legszebb nő a világon, akkor úgyis engem fog választani.
Csiribí-csiribá, megtörténik a csoda.
− Legyek én a világ leggazdagabb nője.
− Ne felejtse el, a férje tízszer gazdagabb lesz…
− Semmi baj, ami az enyém, az az övé is.
Csiribí-csiribá, ez a kívánság is teljesül. Aztán a nő elkezd gondolkodni. A béka sürgeti:
− Szép és gazdag hölgyem, mi lesz a harmadik kívánsága?
− Ööö… szeretnék egy enyhe szívrohamot…
A csúnya lány kint napozgat az erkélyen. Látja, hogy épp arra jön a legény, aki régóta tetszik neki. Hirtelen elhatározással leszól neki:
− Most feljöhetnél hozzám te....
− Majd ha egyedül leszel – válaszol a legény.
− Hát, éppen nincs itthon senki.
− Úgy értettem, ha az egész világon csak te leszel egyedül.
Egy elképesztően csúnya asszony egyszer megkérdezi a férjét:
− Mit tennél, drágám, ha munkából hazajövet egy idegen férfival találnál az ágyban?
A férj hosszas gondolkodás után válaszol:
− Hát, agyonverném a férfit a fehér botjával.
Egy bugyit nem viselő hölgy véletlenül beledobott valamit a kukákba. Mivel a szemetes edény éppen üres volt, a keresett tárgy leesett az aljára. Ahhoz, hogy elérje, mélyen bele kellett hajolnia. Ekkor billent egyet, és fejjel belezuhant. Ahogy fejvesztve rúgkapál, arra megy két pityókás atyafi. Nézik a kétségbeesett nőt:
− Nézd mán’ komám, milyen jó picsa, oszt mégis kidobták!
Az asszonyka leszalad a szeméttel a ház elé. Amint önti a kukába a vödör tartalmát, beleesik a gyűrűje. Csak egy rövid otthonka van rajta, alatta semmi. Amint a kukába hajolva keresgéli a gyűrűt, egy arra járó férfi meglátja a csinos popsit, és elkezdi simogatni. A férj fentről az ablakból látja ezt, és lekiabál:
− Mit csinál ott a feleségemmel?
Mire a férfi:
− Miért dobta ki? Még egészen használható.
− Hogyan veszíti el a királykisasszony a szüzességét?
− Apródonként!
A tündérszép királykisasszony elhatározza, hogy férjhez megy. El is mondja apja urának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a hercegek, grófok és bajvívásban jártas daliás legények. Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán!
Egyszer arra jár egy szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is, szerencsét próbálni. Nevetik is a nemesifjak, hogy mit akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők sorban kudarcot vallottak. Mivel azonban mindenki próbálkozhat, a vándorlegény is sorra kerül.
− Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! – invitálja a királylány.
Elhaladnak a csilingelő aranyalmafa alatt, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
− Vedd ki, és add a kezembe!
A szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire az megszólal:
− Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!
„Élt egyszer egy uralkodó Arábiában, Akbar király. Ennek a királynak volt egy gyönyörű felesége. Az udvarban egy Ahmed nevű hivatalnoknak nagyon tetszett a királyné. A hosszú évek alatt, – amit a szolgálatában töltött – teljesen magával ragadta a vágy, hogy a királyné gyönyörű melleit csókolgathassa. Egyszer aztán elmondta titkos vágyát a király főtanácsadójának, Birbalnak. Azt is hozzátette, hogy bármit megtenne, csak szájával a királyi keblekhez érhessen. Birbal, – aki nagyon csalafinta ember volt – hosszas gondolkodás után azt mondta neki:
− Nézd, Ahmed! Nem kis dolog, amit kérsz, ámde én segítek rajtad. Természetesen nem ingyen. Ha fizetsz nekem 1000 aranyat, akkor büntetlenül csókolgathatod a királynő melleit 4 órán keresztül!
Ahmed nagyon megörült ennek, meg is egyeztek, hogy a művelet elvégzése után kifizeti Birbalnak az 1000 aranyat. Birbal másnap egy speciális anyaggal kente be a királynő melltartóját, ami erős viszketést okozott. A király összehívta az orvosait – akiket Birbal persze jó előre kioktatott –, hogy állapítsák meg a viszketés okát. Az orvosok a vizsgálat után közölték a diagnózist és a gyógymódot:
− Ez egy nagyon veszélyes, bár gyors lefolyású betegség! Egyetlen gyógymód van ellene, egyfajta emberi nyál. Sajnos egész Arábiában csak egyetlen ember nyála alkalmas gyógyításra, mégpedig egy Ahmed nevű alattvalóé!
A király gyorsan előkeríttette Ahmedet, és ráparancsolt, hogy nyálával gyógyítsa meg a királynő kebleit. Ahmed boldogan vette kezelésbe a kérdéses testrészeket, 4 órán keresztül nyalogatta, szopogatta nagy bőszen, majd földöntúli boldogságban úszva távozott.
Másnap megjelent nála Birbal, és kérte a jogos fizetséget, ám Ahmed kijelentette, hogy ő nem gondolta azt az 1000 aranyat komolyan, meg különben sincs annyi pénze. Azonban nem számolt Birbal – aki, mint már említettük, igen okos ember volt – bosszújával. Következő nap Birbal a viszketést okozó szert becsempészte Akbar király alsónadrágjába. És Akbar király hamarosan Ahmedért küldetett... "
Az erotikus költészet is tele van fűzfapoétákkal. Előszeretettek írják át az ismert gyermekmeséket, és a klasszikus műveket. Remekműnek egyáltalán nem mondható próbálkozásaik egyike:
RÓMEÓ ÉS JÚLIA – KICSIT MÁSKÉPP...
Erkélyjelenet:
Szín: Erkély Júliáék házában. Sűrű kert, nagy fák, kis bokrok; pókok, hangyák nagy számban.
Tücsökszó hallik.
Júlia sápadtan és másnaposan megjelenik az erkélyen:
De szép holdas ma az éj!
Hányingerem nem csekély...
Pálinkára nagyfröccsök,
Ettől mindig kidöglök.
Úgy inni, mint egy tróger
Egy nőnél ez nem jó jel,
Pedig én ma vedeltem,
Asztal alatt hevertem.
Emlékszem egy alakra,
Letepert a pamlagra.
Engem persze nem zavart,
Az nyúlt hozzám, aki akart.
De úgy emlékszem... A szemét!
Nem használta óvszerét!
Ha terhes leszek, az dráma:
Nem járhatok kocsmába.
Rómeó előlép a bokorból:
Köszöntelek, Júlia!
Szép vagy, mint egy múmia.
Haragszom, mert ma este
Beleittál serembe.
Júlia:
Üdvözöllek, szép lovag,
Látom de luxe a lovad.
Hasonlítasz rá te is,
Szépségedre vall ez is.
Rómeó:
Onnan jöttem, hol a bor
Támogatott alkohol.
Apám meghalt egy éve,
Kiakadt a gégéje.
Bocsáss meg, hogy zavarok,
Feleséget akarok.
Vonzó tested kell nekem,
Sápadt kislány, légy nejem!
Júlia:
Merészséged imponál,
De péniszed nagy, ha áll?
Mert ha slagnak csak fele:
Múzeumba menj vele!
Rómeó:
Büszke vagyok rá nagyon,
Kis hazámban etalon.
Pontos mását rég gyártják,
Mélyfúrásra használják.
Júlia:
Ez a méret oly remek...
Most azonnal lemegyek!
És tudod mit? Emlékül,
Megfogom, hogy elkékül.
A meddő királynő elzarándokol a szent helyhez, hogy utódot kérjen az ország élére. Vándorlása során találkozik egy öregasszonnyal, s megkérdi, messze van-e még a szent falu temploma.
− Napok óta úton vagyok – mondja –, mert gyermeket szeretnék. Már négy éve vagyok társa férjemnek, de hiába eddig minden próbálkozásunk…
− A templom már nincs messze, felség – feleli az öregasszony –, de oda már hiába mész. Az áldott emlékezetű Bonifác atyát, aki ezt a csodát művelte, egy hónapja eltemettük.
A lovag keresztes háborúba indul. Előbb azonban szépséges, fiatal feleségére erényövet csatol, hogy megóvja minden kísértéstől. A kulcsot átadja legjobb barátjának, hogy gondosan őrizze meg. Felnyergeli lovát, s elindul. Fél órával később, vágtató lovon utoléri a barátja, és a sietségtől elfúló hangon mondja:
− Állj meg, Tankréd! Rossz kulcsot adtál!
IV. Henrik király köztudottan kicsapongó természetű volt. Udvari gyóntatója sokszor megrótta csapodársága miatt. Furdalta is a király lelkiismeretét az állandó szemrehányás. Elhatározta, hogy megleckézteti a folyton akadékoskodó papot. Ettől kezdve a gyóntatója mindig fogolypecsenyét kapott a király asztalánál. Ebédre, vacsorára ugyanazt a sültet szolgálták fel neki, miközben az udvaroncok változatos étkeket fogyasztottak. Három napig nem szólt semmit a pap, de amikor a negyedik nap is hozták neki a fogolypecsenyét kitört belőle:
− Na de felség, mindig csak fogolyhús?
A király letette a kanalát, és ráförmedt a papra:
− De atyám, mindig csak királyné?
A gyóntató pap nagy érdeklődéssel vallatott egy igen csinos parasztlányt. Látta a pap, hogy a lány nem mondott el mindent. Miután nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság, ügyeskedett, hogy semmi ne maradjon benne.
− Van-e még hátra valami, édes leányom? – kérdezte.
− Hogyne volna – felelt amaz –, csak hát nem merem elmondani.
− Semmit nem szabad elhallgatnod – intette a gyóntató kenetesen –, különben nem részesülhetsz a föltámadás kegyében.
− Hát... – kezdte a lány, magam voltam a konyhában, s bejött István bácsi...
− És aztán... – sürgette a pap.
− Megfogta a kötényem sarkát.
− Mást nem csinált?
− Megveregette az arcomat…
Erre már nagyot nyelt a pap.
− És? – kérdezte izgatottan.
− Akkor bejött az édesanyám.
− Az ördög vitte volna el az édesanyádat, drága leányom!
Élt egyszer Miskolcon egy kikapós szépasszony, kinek férjén kívül két szeretője is volt. A férj nem tudott a két szeretőről, amazok nem tudtak egymásról. Egy éjszaka azonban az egyik szeretőnek az asszony ágyában lecsúszott a gyűrű az ujjáról. A következő éjszaka a másik szerető meglelte a gyűrűt, s mindjárt az ujjára húzta. Szép gyűrű volt, drága gyűrű volt, büszkélkedett hát vele. Így eshetett meg, hogy az az ember, kié a gyűrű volt, meglátta a barátja ujján. Ebből menten kitalálta, hogy a szépasszony a barátjának is a szeretője. Ez is bosszantotta, de az még jobban, hogy a másik a gyűrűt nem akarta visszaadni, s makacsul erősítette, hogy neki ahhoz joga van. Javában vitatkoztak, mikor arra jött a szépasszony férje. Odahívták, s elmondták neki a vita tárgyát tüzetesen, csak éppen azt hallgatták el, hogy az ő feleségéről van szó. A férj egy darabig gondolkozott, aztán kimondta az ítéletet:
− A gyűrű nem illeti meg sem azt, ki elvesztette, sem azt, ki megtalálta az ágyban, hanem azt, kié az ágy.
A két barát összenézett, s egyszerre szólalt meg:
− Kegyelmed ezzel a bölcs ítélettel megszolgálta a gyűrűt. Azzal odaadták neki, mit a férj büszkén húzott föl az ujjára.
Volt két koma. Egyiket csalfa feleséggel búsította meg balvégzete, a másikat rest asszonnyal. A rest asszony hű volt, de csak ásított, nyújtózott, szöszmötölt, matatott egész nap, nem dolgozott. A másik asszony serénykedett, de nemcsak a munkában, hanem a más férfiak jóvoltából szerzett gyönyörűségben is. A két koma pedig azzal vigasztalódott, hogy tréfálkozott a tulajdon szerencsétlenségén. A csalfa asszony férje egy napon ellátogatott a komájához, aki éppen a rest feleségét szidalmazta. Gondolta ő is besegít a komájának. Megkérdezte hát:
− Mondd, koma: az ökör restebb-e, vagy a feleséged?
Ez a csúfondáros kérdés úgy megbosszantotta a rest asszonyt, hogy nagy serényen maga adta meg a választ:
− Tudhatná kend magától is, hogy az asszony restebb. Hiszen az ökör maga hordja a szarvát, az asszony pedig a férjével hordoztatja.
A paráznaság gyakorta bajba sodorja az emberfiát. Efelől Dudáky uram is tanúságot tehet. Az említett személyiség földbirtokos volt Baranyában. Egyébként vérmes, nagy természetű ember, kit a szoknyának a szele is megbolondított. Egy napon új szobalány került a házba, szőke hajú, hamvas bőrű, minden porcikájában kívánatos. Dudáky uram úgy fölgerjedt láttára, hogy legszívesebben mindjárt enyhített volna hévségén. De hát a lány nemcsak szép volt, hanem erényében megingathatatlan is. Dudáky nem tehetett mást, ostromolta, szorongatta a szép Örzsikét, ahol csak lehetett. De ő ráunt, hogy a tisztességét szakadatlanul védelmeznie kell, ezért elment az ura feleségéhez, és elbocsátását kérte. Dudákyné addig faggatta, míg Örzsi elmondta töredelmesen, mi készteti menekülésre. Az asszony megörült a vallomásnak, mert elérkezettnek látta az alkalmat, hogy bosszút álljon urának számlálhatatlan rendbéli bujálkodásáért.
− Te csak egyezz meg az úrral, Örzsi – mondta –, hogy mikor találkoztok a pajtában. Ott majd én várok rá, s úgy megszégyenítem, hogy többé eszébe nem jut rád guvasztani a szemét.
Örzsike úgy tett, amint asszonya meghagyta. Este Dudáky uram nagy vidáman megindult a pajta felé. Feleúton azonban megtorpant, mert eszébe jutott, mi minden veszedelem következhet abból, ha a felesége szobalányával összeszűri a levet. Ahogy éppen habozott, hogy menjen-e, ne menjen, megpillantotta az udvaron a béresét.
− Hallod-e, Jancsi – kiáltott rá –, Örzsi várakozik rám a pajtában, mulatozzál véle helyettem, de meg ne mukkanj, nehogy fölismerjen.
− Parancsára, tekintetes úr – mondta a béreslegény vidáman, azzal már szaladt is a pajta iránt. Benyitott, az ajtót gondosan bezárta maga után, aztán hozzálátott, hogy az urát szégyenben ne hagyja. Nem szólt az asszony sem, hiszen legfőbb gondja neki is az volt, hogy ismeretlenül maradjon.
Dudáky uram visszament a házba, s a pipájában keresett vigasztalást. De alig szívta el félig a pipát, hát Örzsikét látta elhaladni az ablak előtt.
− Mi az ördög – kiáltott rá –, hát te nem a pajtában vagy?
− Hogy volnék ott – felelt a szép szobalány –, mikor oda asszonyom ment el helyettem.
Megrémült erre Dudáky uram, s lélekszakadva rohant a pajta felé. Elkezdte döngetni a bezárt ajtót, s ordított, ahogy a száján kifért:
− Hé, Jancsi! Megállj, Jancsi! Megállj, mert nem Örzsike az!
Mire Jancsi így válaszolt:
− Vagy Örzsike, vagy nem Örzsike, most már mindegy.
Dudáky uram jó barátságban élt a szomszédjával, Pölöskei urammal, ki borkereskedő volt, de azért szeretett tarokkozni, ami ritkán tulajdonsága a borkereskedőknek. Ez volt a barátság és a szomszédolás egyik alapja. A másik az, hogy Pölöskei uramnál mindig válogatott szép leányok szolgáltak. Az öreg Dudáky pedig a vászoncselédeket a tarokknál is jobban kedvelte, ami viszont a tarokkozók között megy ritkaságszámba. Különösen a tizennyolc éves Julika tetszett az öregnek. Kerülgette is, míg egyszer sikerült négyszemközt elkapnia.
− Adj egy csókot, húgom – mondta Dudáky uram –, nem bánod meg.
− Aztán miért akar a tekintetes úr éppen éntőlem csókot? – firtatta Julika.
− Azt szeretném tudni, vajon a te csókod édesebb-e, vagy a feleségemé?
− Ha csak erre kíváncsi a tekintetes úr – felelt Julika –, kérdezze meg Pölöskei uramat, ő majd megmondja.
Mária Terézia udvarában farsangi bál van. Egyik testőr nem ismerve fel a háttal álló császárnőt, jó hangulatában nagyot csap az uralkodó fenekére. Hátrafordul a császárnő, és a testőr egy pillanatig ijedten mered rá. De feltalálja magát:
− Felség, ha a szíve is olyan kemény, mint a feneke, akkor el vagyok veszve.
A napkirály udvarában együtt sétált a híres francia marsall, Saxoniai Móric és Pompadour[3] márkiné, a király metresze[4] a hársfák alatt. Éppen arra tartott az éles eszű és nyelvű Freron, aki így szólt a barátaihoz:
− Nézzétek! Ott megy a király kardja és hüvelye.
XVI. Lajos francia király feleségével, Marie Antoinette[5]-vel vacsorázott. Az asztalnál ült a királyi udvarban szívesen látott Saint Germain[6] gróf is. Az évődő királyné kenyérből gyúrt golyóbisokkal hajigálta a királyt, aki nem győzte kapkodni a fejét. Megelégelvén a királyné jókedvét, a vendéghez fordult:
− Mit csinálna gróf úr, ha magát így ágyúznák?
Az éles eszű gróf így válaszolt:
− Beszegezném felség az ágyú lyukát.
Hazafelé menet az obsitos[7] megszállott egy kocsmárosnál. A vendégek körül sündörgött a kocsmáros szemrevaló lánya, aki nem csak mutatós volt, hanem igencsak áhítozott a férfiakra. Mikor az obsitos látta, hogy a lány esze mindig csak egyazon dolog körül forog, elújságolta neki, hogy ő a királyi udvarból jött, ahol azt végezték, hogy a kicsinyke szájú leányoknak két ura legyen.
− Csakugyan? – kérdezte a kocsmáros lánya, s szája gyűszűnyivé csöpörödött. S mi lesz a nagyszájúak sora, – folytatta a tudakolást.
− Azoknak három férjet adnak – válaszolt az obsitos.
− Igazán? – kérdezte a lány, s szája a füléig hasadt.
Annak idején a dorogi katolikus templom felszentelésére ellátogatott Serédi Jusztinián hercegprímás is. A magas vendég elé négylovas hintót küldtek. Ahogy elindultak a fényes szőrű paripák, mögöttük a hercegprímással, az egyik ló eldurrantotta magát. A prímás mellett a dorogi polgármester ugyancsak zavarba jött az illetlen hangtól.
− Pardon! – nézett bocsánatkérően a főpapra.
− Semmi baj – mondta vidáman Serédi. – Csak én azt hittem, hogy a ló...
Amikor az ilyesmi még illetlenségnek számított:
Még az ántivilágban történt. A vidéki laktanyában állomásozó kapitánynak távirat érkezett: menyasszonya a délutáni gyorssal látogatásra jön. A kapitány szól a csicskásának:
− Józsi, fogd be a lovat a hintóba, jön a menyasszonyom, megyünk az állomásra. Az állomáson a kapitány leszállt a hintóról, és látja, hogy a lónak a hasa alatt igen csak ágaskodik az a darabja, amelyet a szitkozódások során gyakran szoktak emlegetni.
− Józsi az ég áldjon, csinálj valamit, mert mindjárt megérkezik a kisasszony, és mit szól, ha meglátja.
A legény leugrott a hintóról, és a ló farára csapott.
− Teszed el rögtön, te disznó! Nem te kaptad a táviratot, hanem a kapitány úr!
A főhadnagy a garnizon kantinjában táncol az ezredes lányával. Fogja a kezét, aztán megszólal:
− Milyen selymes a keze, Emőke.
− Persze... – feleli a lány. Mert állandóan szarvasbőr kesztyűt hordok.
Táncolnak tovább, a főhadnagy egy finom puszit lehel Emőke vállra, és a fülébe súgja:
− És milyen selymes a bőre, kisasszony.
− Persze... – feleli Emőke. – Mert állandóan szarvasbőr sálat hordok.
Folyik tovább a tánc, a főhadnagy az ezredeslány arcához nyomja az arcát:
− És itt is milyen selymes... – lihegi.
− Persze, mert állandóan szarvasbőr pompont használok. A fenébe... – fakad ki erre a főhadnagy.
− Én tíz év óta állandóan szarvasbőr nadrágot hordok, és mégis rücskös a tököm!
Vonaton utazik egy katona, vele szemben egy fiatal lány ül és nézi, ahogy a katona jóízűen falatozik a hazai ételekből. Majd odaszól:
− Elnézést! Csinálna nekem is egy kicsike katonát[8]?
− Szívesen, csak befejezem az evést!
Egy fiatal katonatiszt így szól a barátjához:
− Képzeld megnősülök. Eljönnél tanúnak?
− Természetesen. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri őket.
A katonatiszt felszed egy utcalányt, felmennek a lakására. Az aktus végén a lány megszólal:
− Most már rátérhetnénk az anyagiakra...
− De hölgyem, csak nem képzeli, hogy egy katonatiszt ilyesmiért pénzt fogad el?
A grófi birtok gazdatisztje hevesen ostromol egy fiatal özvegyet.
− Legalább addig várjon, amíg a gyászruhát levetem! – csillapítja őt a menyecske:
− Hát azt az öt percet megvárhatom – feleli a gazdatiszt.
Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén, a legelőn egy bika éppen hágja a tehenet. A városi tanítónőt lenyűgözi a látvány, és azt kérdezi a legénytől:
− Honnan tudja a bika, hogy... izé… szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
− Elárulja azt a nőstény illata.
− És a csődör honnan tudja? – kérdi a kíváncsi nő.
− Neki is az illata árulja el. Ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a legény búcsúzik:
− Hát minden jót!
− Köszönöm a fuvart – mondja a tanítónő.
− És látogass meg egyszer. Majd ha elmúlt a náthád…
Az alig hogy bevonult kiskatona levelet kap a kedvesétől:
„Kedves Józsi!
Ne haragudj, de a közöttünk levő távolság túl nagy. Ez a kapcsolat így nem tartható fenn tovább. Bevallom neked, hogy amióta nem vagy itt, már kétszer is megcsaltalak. Nagyon sajnálom. Kérlek, küld vissza a fényképem, amit búcsúzáskor adtam neked. Szeretettel: Ica.
Józsi nagyon elszomorodott, és elhatározta, hogy megfizet a csalfa lánynak. Megkérte a katonatársait, hogy adják kölcsön valamennyi fényképüket, amin nők szerepelnek. Haverjai egy nagy halom fényképet hordtak össze, melyek barátnőikről, nővéreikről, nőrokonaikról készültek. Józsi hozzácsapta Ica fényképét, majd a csomagba mellékelt egy levelet:
Kedves Ica!
Én is nagyon sajnálom, de nem emlékszem rád. Keresd ki a fényképedet, és a többit küldd vissza nekem.
Köszönöm: Józsi
Egy kiskatona szerelmet vall a kedvesének:
− Én nem nyertem vagyont a lottón, mint Szabó tizedes, nincsen házam, nincsen autóm, mint neki, de teljes szívemből szeretlek, és veled akarok élni.
A kislány átöleli a katonát, és búgó hangon kérdezi:
− Én is szeretlek, de mondd, az a Szabó tizedes nálatok szolgál?
Egy mérges anya felháborodva mondja a lányának:
− Mégis, hogy képzeled? Minden nap másik katona jön hozzád? Válassz már egyet közülük!
− Anya, azt nem lehet. Egyik sem kap mindennap kimenőt!
Az újoncoknak sorozáson be kell diktálniuk az adataikat. A sorozóbizottság egyik tagja megkérdezi:
− Családi állapota?
Az újonc nagyot sóhajt, mire a kérdező megállapítja:
− Tehát nős.
Atyai tanács:
− Fiam! Ostoba, de szép lányt keress. Ostobát azért, hogy hozzád menjen, szépet azért, hogy neked is tetsszen.
− Anyu, te az én helyemben férjhez mennél Péterhez?
− Kislányom, nézz a tükörbe! Én a te helyedben bárkihez férjhez mennék.
− Hát te meg mit csinálsz itt?
− Tudod a
feleségem ma felolvasást tart a nőegyletben a háziasszony kötelességeiről, én
meg addig
felvarrom a leszakadt gombjait…
A férj tanácstalanul áll a szekrény előtt.
− Édesem, melyik nadrágomat vegyem fel? Amelyik nincs kivasalva, vagy amelyiken nincs gomb?
A boldog békeidőkben két arisztokrata beszélget:
− Te gyakran utazol Párizsba? Sokba kerül egy ilyen út?
− Ha a feleségemmel megyek, ötszáz korona, ha egyedül, akkor ezer.
A fiú, az apa és a nagyapa Párizsba utazik. Mindegyikük külön-külön szervez magának programot, és nagyon kellemesen érzik magukat. Másnap kiértékelik az élményeiket. Azt mondja a húszéves unoka:
− Hogy ezek a párizsi nők milyen tüzesek!
Rávágja erre az apa:
− És milyen szenvedélyesek!
Mire a nagypapa elrévedve:
− És milyen türelmesek!
− Mondja kisasszony, nem szeretne néha férfi lenni?
− Nem. És maga?
A házaspár jelmezbálba készülődik, de a feleségnek megfájdul a feje. Az asszony lefekszik, a férje pedig elindul egyedül a buliba. Egy óra múlva a nő felébred, és a fejfájásnak se híre, se hamva. Gondolja a férje után megy, és megnézi mit csinál nélküle. A buliban látja, hogy hites ura csinosabbnál csinosabb nőkkel táncol, simogatja őket, sőt nem átallja csókolgatni a nyakukat. A feleséget nagyon bosszantja a dolog, de kíváncsi rá, hogy párja meddig mer elmenni a flörtölésben. Gondolta a férje korábban nem látta az ő jelmezét, különben is azt hiszi, hogy otthon van, nem fog gyanakodni rá. Így hát odament hozzá, és kikezdett vele. A férfi egyre jobban izgalomba jött. Végül félrevonultak egy sötét szobába, ahol megtörtént a dolog. Utána a feleség hazament, visszafeküdt az ágyába, és várta a férjét. Alig hogy belépett, neki szegezte a kérdést:
− Na, milyen volt a buli?
− Á, ne is kérdezd! Nélküled nem volt kedvem mulatni. Ezért aztán a haverokkal félrevonultunk, és egész este kártyáztunk. De biztos jó volt, mert az a pasi, akinek kölcsön adtam a jelmezemet, nagyon jókedvűnek látszott.
Sarah késő este elküldi a boltba a férjét, ám mire Bill odaér, a bolt már bezárt. Bánatában betér a közeli bárba, és szóba elegyedik egy nővel. Beszélgetnek, jókat nevetnek, aztán mire Bill észbe kap, a nő lakásán találja magát. Éjjel kettőkor felriad.
− Te jó ég, a feleségem ízekre szed! – mondja a nőnek. – Van itthon hintőpor?
Aztán uzsgyi, elrohan haza. Az asszony már az ajtóban várja.
− Hol a pokolban voltál? – rivall rá a felesége.
− Tudod, a bolt már zárva volt, úgyhogy bementem a közeli bárba, ott belebotlottam egy nőbe, beszélgettünk, jókat nevettünk, aztán felmentem a lakására.
− Nekem te ne hazudj! – csattan fel a feleség. – Mutasd a kezed!
Bill engedelmeskedik, mire az asszony:
− Tudtam, hogy már megint tekézni voltál!
Gyanakvó férj a feleségéhez:
− Honnan van ez a gyönyörű nyakláncod, drágám?
− A kocsid hátsó ülésén találtam, édesem.
Régen a falusi konyhák elengedhetetlen tartozéka volt az asztal fölé helyezett textilfalvédő. A rájuk festett (nyomott) képet különböző elmés mondások egészítették ki. Ezeknek a rímbe szedett népi bölcsességeknek, versidézeteknek az összegyűjtése és széleskörű publikálása ma még várat magára. A népi élcelődés sajátos megnyilvánulása a falfirka. Leginkább nyilvános WC-k falán találkozhatunk velük. Tartalmuk mindig a hely szeleméhez igazodó, vagyis nem éppen szalonképes. A nyomdafestéket nem tűrő zöngemények közül a kulturáltabbja így hangzik:
„Ne hencegj! Állj közelebb, mert rövidebb, mint gondolod!”
Minden bizonnyal a tapasztalat ihlette ezt a bölcs megállapítást is:
„Az, hogy milyen hosszú egy perc, attól függ, hogy a WC ajtó melyik oldalán vagy.”
A vidéki kocsmák falát is gyakran díszítik a vendégek megjegyzései. Néhány üveg bor elfogyasztása után egy virágos kedvű mulatozó ezt pingálta a falra:
„Ki a bort, nőt, dalt szereti, rossz ember nem lehet!”
Később egy kevésbé jó kedélyű vendég az alábbi rigmust firkantotta alá:
„Innád a boromat,
Élnéd nőmmel sorodat,
Az anyósom tanítana dalra,
Nem írnád e sorokat a falra.
Te marha!”
Aztán fokozatosan előtörtek az obszcén kifejezések. A durvább szavakat először kipontozták, később már nyíltan ki is írták. Még mielőtt belemerülnénk a sűrűjébe, lássunk néhány szelídebb viccet:
A hercegkisasszony este odaáll a királyfi szobája elé, és így szól:
− Lépésem nesztelen, itt állok meztelen. A királyfi beengedi. Másnap este megint megy a hercegkisasszony:
− Lépésem nesztelen, itt állok meztelen. Megint beengedi. Így megy ez napról-napra.
Egyszer aztán a királyfi elmegy a háborúba. Hazajön, de nagyon szomorú. A hercegkisasszony szeretné megvigasztalni, ezért este megint megy a szobájához:
− Lépésem nesztelen, itt állok meztelen.
A királyfi azonban nem engedi be. Kiszól:
− Kérésed hasztalan, itt állok fasztalan.
A nők szeretni akarnak, a férfiak szeretkezni.
− Mi a szeretkezés?
− Amit a nők csinálnak, amíg a férfiak kefélik őket.
− Mi a hasonlóság a G-pont, a házassági évforduló és a WC csésze között?
− A férfiak egyiket sem tudják eltalálni.
A NŐ TÖRTÉNETE:
Furcsa hangulatban volt tegnap este, amikor a bárban találkoztunk, de azt gondoltam, hogy miattam ilyen, mert késtem egy kicsit, bár ő nem említette. Nehezen beszélgettünk, ezért azt gondoltam, menjünk olyan helyre, ahol még meghittebb a környezet. Elmentünk abba a helyes kis étterembe, tudod, bár ott is furcsán viselkedett annak ellenére, hogy megpróbáltam felvidítani. Kérdeztem, hogy velem van-e baja, azt mondta, hogy nem. Én azért nem vagyok ebben biztos. Aztán taxiba ültünk, én mondtam neki, hogy szeretem, ő pedig a vállamra tette a kezét. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet, mert nem szólt semmit. Végül felmentünk hozzá, és én kérdeztem, hogy mi a baj. Nem szólt semmit, csak bekapcsolta a TV-t. Ekkor mondtam neki, hogy lefekszem. 10 perc múlva jött ő is, és szeretkeztünk. Ám még ekkor is egészen furcsának tűnt, legszívesebben azonnal hazamentem volna. Nem tudom, egész egyszerűen nem tudom, mit gondolhat. Talán megismerkedett valakivel?
A FÉRFI TÖRTÉNETE:
Szar napom volt, fáradt voltam, de azért dugtam egyet...
Aktus után.
Nő:
− Jó volt vele szeretkezni. Vajon neki is jólesett? Nem szól semmit, csak komolyan néz felfelé. Vajon mire gondol? Biztos a kapcsolatunkról elmélkedik. Ó, jaj – ráncolja homlokát a nő. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja az ajkát. Mérlegel, latolgat. Biztos az jár a fejében, hogy már kétéves a kapcsolatunk. Lehet, hogy rám unt? Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam? Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal.
Férfi:
− Nézd azt a legyet a plafonon. Mászkál. Hogy a büdös francba lehet, hogy nem esik le.
Az úr meghív a rózsadombi villájába egy ártatlan, romlatlan kinézetű lányt, és diszkréten megkérdezi:
− Mit parancsol darling? Pezsgőt? Konyakot?
A lány ibolyakék szemeit az égre mereszti, és szent révületben suttogja:
− Egy picurka pezsgőt, ha kérhetek. A pezsgőtől ugyanis mintha ezer hegedű zsongana a lelkemben... Vágyaim szinte éteri magaslatokban lebegnek, és meghallom az angyalszárnyak suhogását... Szívem dallamos hangokat búg... Másrészt pedig a konyaktól úgy berúgok, mint a segg.
− Mi a három legjobb dolog a világon?
− Előtte egy ital, és utána egy cigaretta.
Egy nagy természetű hölgy új zárat csináltat lakása ajtajához.
− Nyolcvan kulcsot kérek hozzá – mondja a lakatosnak.
− Nyolcvanat? – csodálkozik a mester. – Mondja asszonyom! Nem lenne egyszerűbb egy csapóajtót felszerelni?
Zajlik a népszámlálás. A mindenre kíváncsi összeíró végül megkérdezi:
− Hát lelkem, testi fogyatékossága van-e?
− Bizony van – sóhajt búsan a menyecske.
− Magának? Aztán micsoda?
− Az uram már két éve Amerikában van.
Egy fiatalember felkeresi a pszichiáternőt.
− Doktornő kérem, segítsen rajtam! Az a bajom, hogy nem tudok kontaktust teremteni a nőkkel...
− Pedig maga jóképű, kisportolt, elegáns férfi. Mi az oka annak, hogy nem találja meg velük a hangot?
− Ezt neked kellene tudni, te ostoba tyúk!
Csinos, fiatal körzeti orvosnőt kap a falu.
− Józsi bátyám, nem tetszenek a leletei. Mondja mit szokott maga reggelizni?
− Hát rántottát tíz tojásból, szalonnával.
− És mit szokott ebédelni?
− Csülkös bablevest.
− És vacsorára?
− Hát szalonnát, meg kolbászt.
− Hát Józsi bácsi, ez bizony nem egészséges. Hogy áll a koleszterinje?
− Mint a cövek Katikám, mint a cövek!
Józsi bácsi elmegy a doktornőhöz, hogy nem megy neki. A doktornő felír neki mindenféle gyógyszereket, de Józsi bácsi folyton visszajön, hogy még mindig nem tud. Végül a doktornő megunja a gyógyszerezést, felfekszik a vizsgálóasztalra:
− Na, jöjjön Józsi bácsi!
Józsi bácsi megy is, és úgy megkeféli a doktornőt, hogy csak úgy recseg bele az asztal.
− Na, de Józsi bácsi! Magának megy ez!
− Na igen, ha van kivel...
Elment az egyszeri asszony a plébános úrhoz megtudakolni, miképpen nyerhetne feloldozást nagy bűnére – mivelhogy házasságtörést követett el.
− Egyszer? – kérdezi a pap.
− Többször – sóhajtja az asszony, szemét szemérmesen lesütve.
− Hát ide figyelj, lányom – szánja rá magát a plébános. Állítsál annyi gyertyát Szűz Máriának, ahányszor ezt a nagy bűnt elkövetted, és akkor az ég irgalmazni fog neked.
Az asszony szeme felcsillan:
− És lehet… főtisztelendő atyám… akár most is?
− Hozhatod a gyertyát akár most is – mondja megadóan a plébános. – Igyekezzél, lányom, megvárlak.
Az asszony elsiet. Kisvártatva talicskán tol maga előtt egy nagy halom gyertyát.
− Hűha – hüledezik a plébános.
Mire az asszony:
− Semmi hűha! Még fordulok egyet.
Józsi elmegy a paphoz gyónni.
− Te vagy az, Józsi fiam? – kérdezi a pap.
− Bizony én, atyám.
− Hát mit vétettél már megint?
− Paráználkodtam, atyám. A falu egyik legledérebb asszonyával háltam.
− Teremtőm csak nem a Bíró Marcsával?
− Nem, nem atyám.
− Akkor csak a Szűcs Kata lehetett az …
− Nem, nem atyám, de ne is kérdezze.
− Ej, hát csak nem a traktoros Jani felesége, a Boris?
− Nem ő volt, de ne is kérdezze atyám, nem mondhatom én azt meg. Ne kínozzon, csak oldozzon fel kérem!
− Na jól van, Józsi fiam! Mondj el tíz miatyánkot, és tartsd távol magad a bűntől. Ezek a céda nők csak a pokolba vezető utat egyengetik számodra.
Józsi innen a kocsmába megy. A kocsmáros mindjárt meg is kérdi:
− Láttalak a templomból kijönni. Mi járatban voltál?
− Elvileg gyónni mentem, de valójában tippeket gyűjtöttem.
Fiatalember térdel a gyóntatószékben.
− Mondd, édes fiam – kérdi a pap –, udvaroltál már?
− Természetesen, atyám.
− Férjes asszonynak is?
− Mint mindenki, atyám...
− Soknak?
− Atyám, bűnbocsánatért jöttem, nem dicsekedni.
A lány a gyóntatószékben megvallja bűneit. Elmondja, hogy az ördög apródonként vitte a kísértés útjára, mert először csak megtetszettek egymásnak. Aztán beszélgettek, majd később a legény megcirógatta, még később pedig meg is csókolta. Végül levette a lábáról.
− De lányom – fakadt ki az öreg plébános –, amikor a heverőre feküdtetek, legalább akkor tudnotok kellett volna, hogy nagy bűn, amit elkövettek!
− Tudtuk mi azt plébános úr, de akkor már vétek lett volna abbahagyni!
A pap gyóntatja a cigányt:
− Miért loptad el a szomszédod biciklijét?
− Atyám, nem hallom, amit mond.
− Fiam, miért loptad el a biciklit? – ordítja a pap.
− Atyám, a rácsnak ezen az oldalán nem hallani semmit. Ha nem hiszi, cseréljünk helyet!
Így tesznek, mire a cigány:
− Atyám! Miért dugta meg a szomszédja feleségét?
− A mindenit! Ezen az oldalon tényleg nem hallani semmit…
Kis hegyi faluba turista érkezik. Betér a kocsmába, ahol egy helybéli üldögél, majd szóba elegyedik vele:
− Mondja bátyám, mit szoktak maguk itt a világ végén csinálni?
− Hát, fiam, vadászunk és dugunk.
− Igen? És mire vadásznak?
− Bármire, amit megdughatunk.
Megállás nélkül dolgozik a műhelyben két suszterinas. Egyszer csak arra figyelnek fel, hogy mester eltűnt. Na gondolják, most egy kicsit pihenhetnek. Ahogy téblábolnak a műhelyben, az egyik észreveszi, hogy a szoba felé vezető ajtó be van zárva. Bekukucskál a kulcslyukon, aztán odainti a társát. Látják ám, hogy odabent a mester a feleségén fekszik, és erősen lihegve táncoltatja maguk alatt az ágyat. Megszólal az egyik inas:
− Te, ez valami jó dolog lehet.
− Miből gondolod?
− Ha rossz lenne, biztosan velünk csináltatná.
Jancsi és Juliska beszélget a tóparton:
− Nekem okos és rendes férjem lesz – mondja ábrándozva Juliska.
− Ó, hát mégis máshoz mégy férjhez? – kérdi csalódottan Jancsi.
− Tudod, hogy Jancsi és Juliska kibékültek?
− Csak szerettek volna, de nem tudtak.
− Hogyhogy?
− Elfelejtették, hogy min vesztek össze.
Jancsi azt mondja Juliskának:
− Menjünk az erdőn át haza, a rövidebb úton.
− Ma nem lehet, Jancsi… Ma sietek haza.
Jancsi és Juliska elmennek kirándulni az erdőbe. Már jó ideje mennek-mendegélnek, amikor egy gyönyörű kis tisztásra érnek.
− Te Juliska! – szólal meg Jancsi. – Igazán piknikelhetnénk egyet!
− Na jó, nem bánom – válaszolja lesütött szemmel Juliska –, de előtte ehetnénk valamit.
− Juliska, hajlandó vagy lefeküdni velem?
− Nem!
− Jó, akkor állva kefélünk.
Jancsi és Juliska elmennek a szexológushoz.
− Doktor úr kérem, van egy nagy szexuális problémánk. Bemutathatnánk?
− Bemutatni…? Kérem, ahogy gondolják… Tessék, ott a heverő.
− A fiatal pár belekezd a dologba, és a szexológus csak ámul-bámul az aktuson. Amikor túl vannak rajta így szól:
− Ez egészen remek aktus volt, hol itt a probléma?
− Ott doktor úr, hogy nincs lakásunk.
Az aggódó szülők nagy nehezen beleegyeznek, hogy kislányuk egy buliból csak másnap reggel jöjjön haza. De azért egész éjjel nem jön álom a szemükre. Végre megzörren a kulcs a zárban.
− Na mi volt? – esnek neki a lányuknak.
− Jaj, isteni klassz volt.
− De mégis, mit csináltatok?
− Mindjárt az elején sokat ittunk.
− Csak nem lettél rosszul?
− Nem anyukám, ne aggódj. Csak szörnyen melegem lett.
− Csak nem kezdtél el vetkőzni?
− Nem apukám, ne izgulj. Csak a blúzom cipzárát húztam le hátul a nyakamnál egy picit. Aztán a farmerem cipzárát elől a hasamnál egy icipicit…
− És ez neked nem sok?
− Nekem hogy lett volna sok, amikor minden mást a többiek csináltak? Olyan kedves volt mindenki… És amikor aztán elkezdtem fázni, rám feküdtek a fiúk, hogy ne dideregjek…
− Rád feküdtek? – És ezt te így mondod? Tudod, hogy mondják az ilyet, te…?
− Én nem tudom, hogy hívják az ilyet, én csak azt tudom, hogy mostantól kezdve ez lesz a hobbim…
− Utána hazakísérhetlek?
− Persze, akár többször is!
Ma már a szerelmesek nem egymásra, hanem egymásba találnak.
Modern vicc, ami ráadásul megtörtént:
Az első emeleten egy jóképű srác belép a liftbe, és ott talál egy földszintre igyekvő fiatal lányt. Megakad a szeme rajta, odaszól neki:
− Jössz?
A lány feléje fordult, és így válaszolt:
− Megdumáltál.
Amikor kiléptek a liftből, azt kérdezte:
Akkor most hová megyünk? Hozzád vagy hozzám?
Erre a fiú dühösen:
− Ide figyelj! Ha vitatkozni akarsz, akkor hagyjuk a fenébe az egészet!
Új generációs partnerkeresés:
− Szia. Nagyon tetszel nekem. Rögtön őszinte leszek veled: 25 vagyok, már erősen hullik a hajam, a fogaim sárgák a cigitől és rohadnak a sok kávétól. Ha ezek után még tetszenék, akkor elkérném a számodat.
Lány:
− Tetszik, hogy ilyen őszinte vagy. Itt a számom.
Fiú:
− Köszi, de meggondoltam magam, te még nekem is túl igénytelen vagy.
− Anyuci, te mindig azt mondtad, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.
− Pontosan így van kislányom.
− Na, én tegnap felfedeztem egy új utat.
Azok a nők, akik úgy gondolják, hogy a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni, egy jó arasznyit tévednek!
A fiú és a lány megismerkednek a diszkóban. Egy óra múlva már útban is vannak a fiú lakása falé. Az együtt töltött éjszaka után a fiatalember vallatóra fogja a lányt:
− Légy őszinte! Én voltam az első az életedben?
− Lehetséges! – révedezik el a lány. – Már az első pillanatban olyan ismerősnek tűntél…
Egy fiatal srác a diszkóban megismerkedik egy csinos lánnyal. Iszogatnak, majd táncolnak. Egyszer csak a srác úgy érzi, hogy sürgősen ki kell mennie az illemhelyre. Szeretné a dolgot szalonképesen közölni, ezért így szól.
− Elnézést, de egy kis időre magadra kell hogy hagyjalak, mert kezet szeretnék fogni azzal a barátommal, akit még ma este mindenképpen szeretnék bemutatni neked.
Az első randevún már ágyban vannak a fiatalok.
− Ugye drágám, most te is arra gondolsz, amire én? – tudakolja a fiú.
− Ez csak természetes – válaszolja a lány.
− Akkor hozz egy üveg sört a hűtőből.
A mama kioktatja kislányát:
− Nem bánom, bemehettek a szobádba a fiúval, mi majd addig itt nézzük a tévét. De ha szemtelenkedni kezd veled, jelezd valahogy!
− Jó, anyuci, de hogyan?
− Figyelj nagyon… Ha meg akar csókolni, kiáltsd azt, hogy ribizli! Ha meg akarja fogni a melled, kiabálj, hogy alma. Ha lejjebb tévedne a keze, kiáltsd azt, hogy őszibarack!
Bezárkóznak a fiatalok a másik szobába, a szülők pedig a hangot lehalkítva nézik a tévét. Egyszer csak elkezd a lány kiabálni:
− Gyümölcssaláta…! Gyümölcssaláta…!
Egy peremkerületi családi házban házibulit tartanak a fiúk. A mama átmegy a másik szobába, és csak akkor szól aggódva, amikor gyanús hangokat hall a falon keresztül.
− Mit csináltok ott, gyerekek? – szól át nekik.
− Gruppenszexet…
− Akkor jó! Már azt hittem, megint cigarettáztok…
Az anyát aggasztja, hogy a lánya olyan sok időt tölt házon kívül.
− Mondd, kislányom, legalább komolyak a szándékai ennek a fiatalembernek?
− De még mennyire! Csak házasodni nem akar!
Egy fiatalember elmegy a postára, hogy táviratot adjon fel a barátjának:
„Nem mehetek el a bulidra, mert a bicikli feltörte a seggemet.”
A postáskisasszony kifogásolja a távirat stílusát, és közli, hogy azt így nem
veheti fel.
− Rendben van – mondja erre a fiatalember –, akkor törölje ki a seggemet, és úgy küldje el a táviratot.
Ildikó az első randevújára készül. Édesanyja izgatottan kérdezi:
− Remélem nem engeded be a fiúdat a szobádba! Tudod, hogy aggódom.
− Hát persze hogy nem – válaszolja a nagylány. – Az ő lakására megyünk, aggódjon az ő anyja!
− Na, kislányom, hogy sikerült a tegnapi házibuli?
− Azt hiszem, jól. De azért nem árt megnézetnem magam egy nőgyógyásszal...
− Feljössz este hozzánk? – kérdi egy fiatalember a barátjától. Nagy bulit szervezek, igazi gruppenszex partival…
− Igen? – villan meg a másik szeme. – És hányan leszünk?
− Ha hozod a feleségedet is, akkor hárman.
Kovácséknál vendégség van. Egyszer csak betoppan Matildka, a család tizenöt éves szeme fénye. A társaság láttán zavarba jön, nem köszön, hátat fordít a vendégeknek.
− Ejnye Matildka! – korholja az anyja. – Hát nem tudsz illedelmesen viselkedni? Mutasd meg szépen a vendégeknek, hogy te már nagylány vagy!
− De mama! – szabadkozik Matildka. – Ennyi ember előtt?
− Anyu, nem találom a miniszoknyámat.
− Nézd meg jobban, kislányom, hátha rajtad van!
− Béla, ha tovább szemtelenkedik, lehúzok egyet!
− Jól van Mancika, mit húz le?
− Hogyan változik a fiúk hangja serdülőkorban?
− Mutál.
− És a lányoké?
− 17 éves koruktól „nem” helyett „igent” kezdenek mondani.
Egy teljesen sötét parkban markolássza a fiú a lányt.
− Olyan jó, hogy eljöttél! – suttogja a lány.
Mire a fiú szenvedélyesen:
− Látni akartalak…!
− Ilonka, legyen hozzám őszinte! Mondja, valami nyomja a szívét?
− Úgy tesz, mintha nem tudná Béla. A maga keze.
− De Jenő, teljesen összegyűri a keblemet!
− Nem baj, majd kilógja magát!
Egy félreeső utcán parkoló autó ablakán bekopog a rend őre:
− Hé, maguk mit csinálnak itt?
− Csókolózunk! – jön a válasz bentről.
− Jó! Akkor tegye vissza a száját a nadrágjába, és húzzanak el innen, de gyorsan...
Móricka dicsekszik a suliban:
− A nővérem lát a sötétben!
− Az lehetetlen! – hitetlenkednek a többiek.
− Pedig így van. Tegnap este áramszünet volt nálunk, és ahogy üldögélünk a vak sötétben, egyszer csak megszólalt a nővérem:
− Jenő! Te ma nem borotválkoztál!
A borosta nem szúr, csak a megfelelő oldalára kell születni.
Fiatal pár ül a parkban a padon.
− Mire gondolsz, drágám – kérdi a lány.
− Amire te – próbál kedveskedni neki a fiú.
− Nem szégyelled magad, te disznó!
− Tudja Jenő, én gondolatolvasó vagyok…
− Ki van zárva! Akkor már rég felpofozott volna!
− Szeretsz egyetlenem? – faggatja a nálánál sokkal fiatalabb szeretőjét az éltes hölgy.
− De drágám, hogy kérdezhetsz ilyet! – méltatlankodik a fiú. – Magad is tudod a választ.
− Igen? Akkor vedd a cókmókodat, és takarodj!
Szerelmespár enyeleg este a parkban:
Lány: – Csókold meg a kezem, mert fáj…
Megcsókolja.
Fiú: – Most már nem fáj?
Lány: – Nem, de most a vállam fáj, azt is csókold meg…
Megcsókolja.
Fiú: – Már nem fáj?
Lány: Nem, de a szám is fáj, azt is csókold meg…
Megcsókolja.
Fiú: – Már nem fáj?
Lány: – Nem.
A sötétből megszólal egy borízű hang:
− Fiatalember! Aranyeret nem gyógyít?
Fiatal pár ül a parkban egy padon.
− Megmelegíthetem a kezem a lábad között? – kérdezi a fiú.
A lány bólint, majd néhány perc múlva megkérdi:
− A füled nem fázik?
− Papa! Kölcsön kérhetjük a vőlegényemmel az autódat?
− Nincs benne benzin, kislányom.
− Nem baj, úgysem akarunk kimozdulni a garázsból.
A papa, hazatérve egy kamasz karjaiban találja csitri lányát.
− Majd én megtanítalak! Csókolgatni a lányomat!
− Kösz, nem kell papa. Nekünk már egész jól megy.
Nem könnyű egy lányos apák élete:
− Na hallja, hogy mi minden megtörténik ebben a mai világban! A házam előtt a lányom nevét belepisilték a szűz hóba.
− És mi van abban olyan rossz?
− Hogy mi? A lányom kezeírásával...!
− Szigorúan ráparancsoltam a lányomra, hogy minden este kilenckor ágyban legyen – meséli Szabó.
− Na, és betartja? – kérdezi Kovács.
− Az időpontot igen. Csak a házszámot téveszti el néha…
− Miért vagy ilyen szomorú, Jenő?
− A barátnőm...
− Csak nem halt meg?
− Ah, akkor legalább tudnám, hogy hol fekszik...
− Fiatalember, maga elvette a lányom szüzességét! Mit tud felhozni a mentségére?
− Ez nem fog megismétlődni.
− Jaj, borzasztó baj történt. A lányomnak nekiment egy autó, és feldagadt az egész arca.
− Az semmi! Az én lányomnak egy sofőr ment neki, és nemcsak az arca dagadt fel.
Az anya korholja a lányát:
− Szégyellheted magad. Már az első találkozáskor lefeküdtél az új fiúddal. Szerinted nem volt ez túl korai?
− Dehogy volt anyu. Már éjfél is elmúlt.
Aggódó anya úgy engedi el lányát az első randevúra, hogy mindenre nemet kell mondania a fiújának. Amikor a srác ezt megtudta, így fordult a lányhoz:
− Kell neked ez a melltartó?
− Nem. – szólt a határozott válasz.
− Jó, akkor levesszük. Kell neked ez a bugyi?
− Nem.
− Jó, akkor ezt is levesszük. Kell neked ez a lyuk?
− Nem.
− Jó, akkor betömjük!
− Azt mondta anyukám, ha bármivel próbálkoznál, mindenre mondjak nemet! – mondja a lány.
− Aha... És nem bánnád, ha most megdugnálak?
A szülők beszélgetnek:
− Nem furcsa! Ahogy nő a lányunk, egyre kevesebb pénz kell neki, ha lemegy a Balatonra…
− Miért bőgsz, Rózsika?
− A mutogatós bácsi felpofozott a liftben.
− Jóságos ég! De miért?
− Mert kinevettem!
Végre nekibátorodik a kamasz, és megkérdezi a barátnőjétől:
− Megnézhetlek egyszer meztelenül?
− Persze!
− És mikor?
− Akár most is, ha nem félsz, hogy megfázol.
A mama elkapja a késő este beosonó lányát:
− Te Zsóka! Nekem sehogy sem tetszett, ahogy az a Tóni csókolgatott téged a kapuban.
− A szende leányzó rábiccent:
− Nekem sem tetszett. De hát mit tegyek, ha még olyan tapasztalatlan?
− Milyen szép a telihold! Nini, egy hullócsillag! Kívánj gyorsan valamit, teljesülni fog! – áradozik a fiú.
− Nem hiszem. Te túlságosan mamlasz vagy!
Csendes, sötét éjszaka van. A fiú és a lány egy parkban ülnek a padon. A fiú hosszas tétovázás után megszólal:
− Megölelhetlek?
A lány hallgat. Végül a fiú már nem bírja tovább, és türelmetlenül kérdi:
− Megnémultál?
− És te? Megbénultál? – kérdezi vissza a lány.
− Katinka! Esik az eső, mi lenne, ha elmennénk moziba?
− Nem, nem! Moziba nem!
− Miért?
− Ezt már ismerem. A moziban sötét van. Maga majd hozzám nyomakodik, tolakodó lesz, mindenfélét megenged magának.
− De Katinka! Mit képzel rólam! Nem botránkoztathatom meg a mögöttünk ülőket.
− Sejtettem... Magának annyi pénze sincs, hogy az utolsó sorba vegyen jegyet.
− Miért van a nők mellében zsírmirigy?
− Hogy ne nyikorogjon a moziban.
− Te nagyon kedves srác vagy! – búcsúzik a lány a kapualjban az udvarlójától. Köszönöm hogy elhoztál a moziba, és még arra is vigyáztál, hogy korhatár nélküli filmet lássunk. Állati rendes tőled, hogy sötétben sem próbálkoztál semmivel, pedig tök üres volt a nézőtér!
− Akkor mikor megyünk moziba legközelebb?
− Veled? Minek? Inkább otthon nézem a tévét!
Egy szerelmespár összebújik a moziban. Pár perc múlva megszólal a lány:
− Nem is mondtad, hogy zsidó vagy.
− Biztos voltam benne, hogy a Rudi bácsi ma eljön a nővéremhez.
− Miből?
− Abból, hogy a nővérem ma nem evett fokhagymás pirítóst.
Házimozi:
− Öcsike – mondja a nagylány a kisöccsének –, itt egy százas, menj el moziba, és nézz meg egy jó filmet.
− Tudod mit? Én kettőt adok, és inkább itthon maradok, s benneteket nézlek.
− Milyen a jó pornófilm?
− Nyögvenyelős...
− Mikor kéri meg a fiú a lány kezét?
− Amikor az övé már elfáradt.
− Fiatal anya, és barátnőként nevelt lánya:
Az anya meglepi lányát egy fiú ölében.
− Azonnal állj fel!
− Ne anya, én voltam itt előbb!
− Jól jegyezd meg, kislányom, a férfiakat csak két dologgal teheted boldoggá.
− És mi a másik?
− Sose felejtsd el kislányom, hogy a férfiak mindig csak egyet akarnak.
− Nyugodt lehetsz anyukám, én majd teszek róla, hogy többet is akarjanak…
Egy híresen tüzes asszonyka panaszkodik a barátnőjének:
− Nem értem a férfiakat. Mindegyik csak azt az egyet akarja... Én meg legalább hármat.
Egy fiatalember barátnője mögé lopakodik a strandon, és hátulról befogja a hölgy szemét:
− Hármat találhatsz, hogy ki vagyok? Ha nem találod el, most azonnal megduglak hátulról.
− Hm... Reagen? Gorbacsov? Jasszer Arafat?
Egy fiatal hölgytől megkérdezi valaki:
− Férjnél van, kisasszony?
− Nem kérem. Egyelőre még à la carte[9] szeretek.
− Ilike! Meghívhatom, hogy hallgassa meg a lemezeimet?
− Szívesen elmegyek, de ragaszkodom hozzá, hogy csak lemezeket hallgassunk!
− Ezt megígérem magának. És mi történik, ha nem tetszenek a lemezeim?
− Akkor szépen felveszem a ruhámat, és hazamegyek.
Az anya kétségbeesetten kérdezi lányától:
− Hol voltál, az ég szerelmére?
− A Géza meghívott vacsorára.
− És aztán?
− Aztán megreggeliztünk.
Megszívlelendő tanács szerelmespároknak:
„Ahogy kezditek, úgy végzitek!”
− Képzeld, többheti könyörgés és udvarlás után tegnap a Kriszti igent mondott.
− Gratulálok! Mikor lesz az esküvő?
− Minek ahhoz esküvő?
Fiatal nő áll meg egy férfi előtt az autóbuszban:
− Kérem, legyen szíves átadni a helyét. Terhes vagyok.
A férfi felugrik, nem győz mentegetőzni:
− Ó, bocsánat, nem vettem észre. Mióta?
− Fél órája. De még mindig remeg a lábam.
− Asszonyom miért ilyen megközelíthetetlen? Miért nem hagyja, hogy felmenjek a lakására?
− Két gyerek után az ember már óvatos.
A lány három hónapos ismeretség után így szól a választottjához:
− Mikor mutatsz be végre a rokonaidnak?
− Pillanatnyilag lehetetlen drágám. A gyerekek az anyósomnál vannak, a feleségem pedig elment üdülni...
A tizenhat éves lány zokogva újságolja az anyjának, hogy kimaradt egy mensese[10]. A szülők felháborodva, és kétségbeesve kérdik a lányuktól, hogy melyik disznó tette ezt vele. A lány felhívott valakit telefonon. Fél óra múlva megáll a ház előtt egy vadonatúj Ferrari. Kiszáll belőle egy ősz halántékú úriember, drága, elegáns öltönyben, divatos cipőben, vastag aranylánccal a nyakában, és belép a házba. A nappaliban leül a szülők és a lány közé, s határozottan így szól:
− Jó reggelt! Hallom a lányuktól, hogy mi történt. Családi okok miatt nem tudom őt feleségül venni, de ajánlatom a következő: Amennyiben lánya születne, kap tőlem három üzletet, két apartman házat, egy tengerparti villát, s évente 500 000 dollárt. Ha fiú lesz, nevére iratom két gyáramat, és ugyanúgy 500 000 dollárt évente. Amennyiben ikrek lennének, egy-egy gyár és 250 000 dollár lesz az apanázsuk. Ha elvetélne…
Itt az apa, kihasználva a lélegzetvételnyi szünetet közbeszól:
− Megdugod még egyszer!!!
− Anyu, bevallom, terhes vagyok.
− Úristen, kislányom, hát hova tetted a fejed?
− A nagypárnára anyuci, mert a kispárna a fenekem alatt volt.
A modern gondolkodású fiatalember kérdezi leendő apósától:
− Nem lenne kifogása az ellen, ha átmenetileg feleségül venném a lányát?
A házasságot makacsul ellenző büszke apát a fiú kitartóan kéri, hogy lágyuljon meg a szíve irántuk.
− Én nem a szívemre, hanem az eszemre hallgatok – szól a zord atya.
− Akkor megvárjuk, amíg az agya lágyul meg.
− Melyik a legnőiesebb állat?
− A béka. A lábát szétveti, a legyet bekapja, és fél a gólyától.
− Papa – kérdezi az ötéves Petike –, igaz, hogy a gólyák télen elrepülnek melegebb tájakra?
− Igaz, fiacskám.
− Akkor hogy születhettem én decemberben?
A gólyamama kiküldi három fiókáját az életbe. Néhány hét múlva visszahívja őket a családi fészekbe. Amint a fiókák megérkeznek, megkéri őket, hogy számoljanak be élményeikről.
− Én ötös ikreket vittem egy rendőrnek – dicsekszik a legidősebb.
− Én egy hat kilós fiúcskát vittem egy igazgatónak – mondja a második.
− A legkisebb mélyen hallgat, de a gólyamama tőle is megkérdezi:
− És te?
− Én még kicsi és gyenge vagyok ahhoz, hogy gyerekeket cipeljek, de a postáskisasszonyra jól ráijesztettem.
− Milyen a falusi abortusz?
− Lelövik a gólyát.
Egy kisfiú csúzlival lövi a tó szélén sétálgató gólyát. Egy járókelő rászól:
− Ejnye, miért bántod azt a békés madarat?
− Ez békés madár? A múltkor is jól ráijesztett a nővéremre.
− Mi a legjobb védekezés a gólya ellen?
− Levegőbe kell lőni.
− Mi a különbség a béka és a fiatal revütáncos között?
− Semmi. Mind a kettő sokat ugrál, és fél a gólyától.
− Mikor van abszolút tavasz?
− Amikor a leány elmegy ibolyázni, és gólyahírrel tér haza.
A gólya meglát egy gömbölyödő hasú fiatal nőt. Leszól neki a magasból:
− Látom kisbabát vársz! Mit hozzak neked? Kisfiút vagy kislányt?
− Az mindegy – feleli a nő elpirulva, de ha kérhetek gólyamama, először hozzál egy férjet.
Nőgyógyásznál:
− Jó hírem van, asszonyom. Családi örömök elé néz.
− De doktor úr, én még nem vagyok asszony.
− Pardon. Akkor attól tartok, nem is olyan jó a hír…
− Mi az abszolút pimaszság?
− Nőgyógyászaton kaparós sorsjegyet árulni.
A fiatal nőnek mondja az orvos, alapos kivizsgálás után:
− Kisasszony, mondja meg a férjének az örömhírt, hogy apa lesz.
− Doktor úr, nekem nincs férjem, még hajadon vagyok – mondja a nő szégyenlősen.
− Akkor mondja meg a vőlegényének – folytatja a doki.
− De doktor úr, vőlegényem sincs! – válaszolja a lány.
− Akkor mondja meg a szeretőjének – szól a doki.
− Az sincs, és még férfival sem voltam – feleli a nő ártatlanul.
− Akkor tudja mit – mondja a doki sóhajtva –, menjen haza és mondja meg az édesanyjának, hogy készüljön fel Jézus második eljövetelére!
A feleség bizalmasan közli férjével:
− Valami nincs rendben a kislányunkkal. Rugdalódzókat és babarékliket köt.
− Hadd csinálja, akkor legalább nem járkál fiúkkal.
Asszonyom, ki a gyerek édesapja?
− Azt nem mondhatom meg.
− De az anyakönyv vezetéséhez ez feltétlenül fontos.
− Sajnálom. Csak annyit árulhatok el róla, hogy ő az ország legünnepeltebb férfiúja.
− Csak… csak nem az elnök úr?
− Nagyobb!
− Az, ki lehet?
− Az Ismeretlen Katona!
Jobb későn, mint soha:
− A szülészeti klinikán egy kismama telefonkönyvet kér a nővérkétől.
− A gyerek neve miatt kell – magyarázza.
− Ó, akkor inkább hozok egy zsebnaptárt, abban alfabetikus sorrendben benne vannak a keresztnevek.
− Azzal semmit sem érek. Az apa családnevét szeretném megtudni.
A szülőágyon fekvő nőtől megkérdi az orvos:
− Mondja, akarták maguk ezt a gyereket?
− Miért, doktor úr?
− Mert a kicsi antibébitablettát tart a kezében!
− Hurrá! – ujjong az ifjú apa a kórházban.
− Tudtam, hogy fiú lesz.
Mire a gyereket fogó nővér:
− Nem fiú ez, hanem kislány. És tessék már elengedni a kisujjamat!
Modern világ:
Az ápolónő kiállítja a beteg kartonját.
− Férjnél van?
− Igen, már másodszor.
− Gyerekek?
− Hat. Kettő az első férjemtől, kettő a másodiktól, és kettő a sajátom.
Két barátnő beszélget:
− A kisfiam szakasztott olyan, mint az apja – mondja az egyik.
− Nem baj, drágám – feleli a másik. – Az a fő, hogy egészséges legyen.
Kovács meglátogatja Szabóékat. Meglepődve látja, hogy Szabó hajadon lánya egy kisbabát szoptat.
− Mi az? Szoptat a lányod? – kérdi.
Szabó közönyösen vállat von.
− Ideje van, teje van. Miért ne szoptasson?
A lányos anya meséli a barátnőjének:
− Képzeld, tavaly egy jósnő megjósolta a lányomnak, hogy megismerkedik egy fiúval, az feleségül veszi, és ikreik születnek.
− És bevált a jóslat?
− Egyelőre csak az ikrek.
És maga két gyönyörű gyerek apja, látom a gömbben.
− Azt maga csak hiszi. Én három gyönyörű gyerek apja vagyok.
− Azt maga csak hiszi...
Egy fiatal menedzsernő elmegy a jósnőhöz, aki a kristálygömbbe mélyedve egy jóképű gazdag férjjel kecsegteti. Erre a hölgy:
− Jó, akkor kérje el tőle a telefonszámát!
Fiatal nő keresi fel a házasságközvetítőt.
− Milyen férjet szeretne? – érdeklődik az ügynök.
− Legyen sportos, közlékeny, szórakoztató, de hallgasson, ha én úgy akarom.
− Akkor férj helyett egy színes televíziót ajánlanék...
Házasságközvetítőnél:
− Parancsoljon uraságod, itt van a hölgy, akit feleségül ajánlanék önnek.
Az úr suttogva válaszol:
− De kérem, ez a nő csúnya, öreg és bandzsa!
− Nem kell suttognia, süket is!
Megnyílik egy új üzlet, ahol a nők férjet vásárolhatnak maguknak. A bejáratnál az alábbi utasítás olvasható:
− Az üzletet csak egyszer látogathatják meg.
− Hat emelet van, a férfiak tulajdonságai emeletenként javulnak.
− Bármelyik férfit kiválaszthatják az adott emeleten, vagy felmehetnek a következő szintre.
− Előző emeletre visszamenni nem lehet.
Egy hölgy úgy dönt, hogy kipróbálja az üzletet, és partnert keres magának. Az első emelet ajtaján a következő felirat várja:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk.”
A nő úgy dönt, hogy megnézi a következő emeletet. A második emelet ajtaján ez áll:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk és szeretik a gyerekeket.”
A nő továbbmegy. A harmadik emeleten:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket és félelmetesen jóképűek.”
Hú, gondolja a nő, és továbbmegy. A negyedik emeleten:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek és segítenek a házimunkában.”
Hihetetlen, gondolja a nő, és nehezen áll ellen a kísértésnek. Már éppen be akar nyitni, de a kíváncsiság arra készteti, hogy továbbmenjen.
Az ötödik emelet:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, félelmetesen jóképűek, segítenek a házimunkában és romantikusak!”
Na ide már benyit, és választani
akar közülük egyet, de hirtelen visszafordul. A kíváncsiság felviszi a hatodik
emeletre.
Ott az ajtón ezt a értesítést olvassa:
„Ön a 31.456.012-es számú látogató. Ezen a szinten nincsenek
férfiak, csak azért hoztuk létre, hogy bebizonyítsuk, hogy a nők sosem
elégedettek a partnerükkel. Köszönjük a látogatást.”
Az utca szemközti oldalán egy hasonló üzlet nyílik, ahol a férfiak kereshetnek
maguknak asszonyt.
Az első emeleten azok a nők találhatók, akik szeretik a szexet.
A másodikon olyan nők vannak, akik szeretik a szexet, és nem bánják, ha a férjük időnként elmegy sörözni a cimborákkal.
A harmadik, negyedig, ötödik, hatodik emeleten még senki sem járt...
Három nő férjektől és barátoktól mentes pár napos szabadságra megy. Utazásuk alatt találnak egy „Öt emelet” nevű motelt, aminek a cégtáblája alatt a „KIZÁRÓLAG HÖLGYEK RÉSZÉRE” feliratú tábla díszeleg.
Mivel férfiak nincsenek velük, elhatározzák, hogy ott töltik az estét. A recepción egy rendkívül vonzó férfi elmagyarázza a helyzetet:
− Ennek a motelnek öt emelete van, minden emeleten különböző szolgáltatást kaphatnak a szobájukban. A szolgáltatás jellege ki van írva a lépcsővel szemben. Menjenek, és döntsék el, melyik emeleten kívánják az estét eltölteni.
A három hölgy kíváncsian elindul felfelé.
Az első emeleten ez van kiírva: „Az itteni férfiaké rövid és vékony.”
Ezen persze jót nevetnek, és indulnak tovább.
A második emeleti táblán ez áll: „Az itteni férfiaké hosszú és vékony.”
A hölgyek nem éppen erre vágynak, hát továbbmennek.
A harmadik emeleten ez olvasható: „Az itteni férfiaké rövid és vastag.”
Természetesen továbbmennek.
A negyedik emeleten ez van kiírva: „Az itteni férfiaké hosszú és vastag.”
Rendkívül izgatottak lesznek, de hát van még egy emelet, így elhatározzák, megnézik, mit is hagynának ki.
Az ötödik emeleti táblán ez áll: „Itt nincsenek férfiak. Ezt az emeletet csak azért építettük, hogy bebizonyítsuk: a nőknek egyszerűen semmi sem elég.”
Férfi társkereső hirdetések értelmezése:
40-es à 25 évesekre vadászó 52 éves.
Érett à Idősebb, mint az apád.
Sportos à Ül a kanapén és meccset néz.
Atletikus à Mindig megnézi a Forma–1-et.
Fitt à Minden héten bowlingozik a haverokkal.
Átlagos à Feltűnően szőrös az orra, a füle és a háta.
Tanult à Mindig hülyének fog nézni.
Művelt à Folyton kioktat mindenkit.
Szabad szellemű à Lefeküdne a húgoddal, sőt az anyáddal is.
Szórakoztató à Jól elvan egy távirányítóval és egy láda sörrel.
Vallásos à Egyszer elment a nagymamájával a templomba húsvétkor.
Ragaszkodó à Tehetetlen alak, aki mindent tőled vár el.
Érzékeny à Elbőgi magát, ha rászólsz.
Nagyon érzékeny à Homoszexuális.
Költői à Legalább egy férfi WC falára felírta már az ex-barátnője nevét , majd a tiédet is felírja.
Figyelmes à Bocsánatot kér fingás után.
Női társkereső hirdetések értelmezése:
40-es à 52 éves.
Szívében fiatal à Öreg, mint az országút.
Kedveli a kalandokat à Már a fél várossal lefeküdt.
Elhivatott à Profi kurva.
Átlagos kinézetű à Ronda, mint a bűn.
Rubensi alkat à Dagadt.
Atletikus à Nincsenek mellei, és lapos a feneke.
Formás testalkatú, szőke à Annyi esze sincs, mint egy tyúknak.
Feminista à Kövér ripacs, aki folyton lázadozik, és más nőket is lázít.
Szabad szellemű à Narkós.
Érzelmileg stabil à Pszichiátriai gyógykezelésen átesett.
Megértő à Majdnem autista.
Intelligens à Folyton kioktat (társaságban is).
Társaságkedvelő à Harsány és zavaró.
Nyitott à Gátlástalan.
Vidám à Idegesítő
Szenvedélyes à Érzelgős alkoholista.
Romantikus à Csak gyertyafény mellett néz ki jól.
Költői à Anyagilag instabil, depressziós
Hagyománytisztelő à Lámpa lekapcsolva, kizárólag hagyományos pozíció, furulyázás nincs.
Özvegy à Halálra szekálta az első férjét.
GONDOLATOK RANDEVÚ ELŐTT:
Nő: Mit vegyek fel?
Férfi: Vajon megdughatom első este?
Nő: Remélem, szórakoztató fiú lesz.
Férfi: Remélem, szeret dugni.
Nő: Ezt a finom parfümöt fogom használni.
Férfi: Meg kell fürdenem. Remélem nem feleslegesen.
Nő: Biztos meghív egy elegáns étterembe vacsorázni.
Férfi: Hova vigyem, Pizzéria vagy McDonald’s-be?
Nő: Remélem, szép háza és jó autója van.
Férfi: Remélem, segít kifizetni a számlát.
Nő: Biztos udvarias lesz. Kinyitja majd az autó ajtaját nekem.
Férfi: Remélem, szereti az orális szexet.
Nő: Remélem, kedves lesz, meg tud hallgatni és megértő.
Férfi: Remélem, nagy csöcse és jó segge van.
Nő: Remélem, szeret beszélgetni érdekes témákról.
Férfi: Remélem, nem dumál sokat, és jól mozog az ágyban.
Nő: Biztos egy talpra esett férfi, akinek konkrét tervei vannak a jövőre nézve.
Férfi: Biztos, csak gumival hajlandó.
Nő: Milyen lehet az arca? Borotvált vagy borostás?
Férfi: Milyen lehet a puncija? Borotvált vagy szőrös.
Nő: Ugyanúgy hívják, mint az exbarátomat.
Férfi: Bassza meg! Hogy is hívják?
A NŐ VEGYELEMZÉSE
ELEM NEVE: NŐ
VEGYJELE: Fm
FELTALÁLÓ: Ádám
TÖMEG: Optimálisan 54 kg, de változó 40-200 kg között
FELLELHETŐSÉG : Nagy mennyiségben található urbánus környezetben
Fizikai tulajdonságai:
a) felülete általában színes mázzal van bevonva;
b) azonnal forr és ok nélkül fagy;
c) megfelelő eljárás alkalmazásával olvad;
d) rossz ízű, ha téves helyen kóstoljuk;
e) ritkán lelhető fel szűziesen tiszta állapotában;
f) erős hangokat hallat, ha a megfelelő helyre nyomást gyakorlunk;
Vegyi tulajdonságai:
a) könnyen vegyül az arannyal, ezüsttel és más nemesfémekkel, valamint a drágakövekkel;
b) nagy mennyiségű értékes anyagot tud abszorbálni;
c) könnyedén felrobbanhat, minden előzetes figyelmeztető jel és világosan látható ok nélkül;
d) vízben nem oldódik, viszont vegyülésre való hajlama nagymértékben növelhető alkohol
adagolásával;
e) az ember által ismert leghatékonyabb anyag a pénz mennyiségének csökkentésére;
Leggyakoribb felhasználásai:
a) leginkább mint díszítő elem, főként drága sportkocsikban;
b) kitűnően alkalmazható relaxációs célokra;
c) nagyon hatékony tisztítóeszköz;
Elvégzett kísérletek:
a) színét gyakran vörösre váltja, ha csomagolás nélkül tálaljuk;
b) színét zöldre váltja, ha egy jobb minta mellé kerül;
Veszélyek:
a) nagyon veszélyes elem, csak szakemberek tudnak bánni vele;
b) illegális több minta tulajdonosának lenni, de tartható több is belőlük, azzal a feltétellel, hogy
különböző helyeken tároljuk őket, egyébként katasztrofális következményekkel kell
számolnunk.
Többször elvált apa mondja a házasság előtt álló fiának:
− Amikor az ember nősül az olyasmi, mint amikor elmegy a barátaival az étterembe. Sokáig nézegeti az eléje rakott étlapot, mert azt az ételt szeretné kiválasztani, amelyik a legjobban ízlik neki. Az étlapon azonban olyan nagy a választék, hogy végül teljesen tanácstalanná válik. Így aztán ötletszerűen kiválaszt valamit. Amikor belekóstol az eléje rakott ételbe, már tudja, hogy nem erre vágyott. Aztán meglátja mit rendeltek a barátai, és rájön, hogy tulajdonképpen ő is azt szerette volna.
A fiatalember nősülni akar, de sehogy sem tud választani a két barátnője közül. Megkérdezi az apját, mit tegyen?
− Lássuk fiam, mi a foglalkozásuk?
− Az egyik asszisztensnő egy orvosi rendelőben, a másik meg nyelvtanárnő.
− Én a helyedben az utóbbit választanám – mondja a papa. – Egy asszisztensnő folyton azt hajtogatja: „Kérem a következőt!” Egy tanárnőnek ezzel szemben ez a kedvenc szavajárása: „Most pedig az egészet ismételjük meg még egyszer!”
A SZERELEM MATEMATIKÁJA:
Eszes pasi + hülye nő = viszony
Eszes pasi + eszes nő = románc
Hülye pasi + eszes nő = házasság
Mit ne mondj, amikor az új barátnőd szüleihez mész bemutatkozni?
1. Beállhatnék a garázsukba? A zsaruk már keresik az autómat.
2. Tudják, semmi nem olyan felemelő érzés, mint amikor kiderül, hogy az ember AIDS tesztje negatív. Fogadni mernék, hogy a lányuké is rendben lesz.
3. Ne is törődjenek vele, szerintem ezek az otthoni terhességi tesztek nem igazán megbízhatóak.
4. Nem is képzelik, a lányuk mikre képes az ágyban!
5. Most szóljanak hozzá! Azok a marhák a sarki boltban nem fogadták el a hitelkártyámat!
6. Egy kicsit maradjanak csendben! A feleségem hív a mobilomon!
7. A felügyelőtisztem azt mondta, hogy ez a kapcsolat csak a hasznomra válhat.
− Na de kislányom! Hogy adhatnálak hozzá egy olyan alakhoz, aki alig egy hete udvarol neked!
− Ó, anyukám, ezzel ne legyen gondod! Én már minden tudok róla. Egy éven át volt a legjobb barátnőm vőlegénye.
Két barát beszélget:
− Ma megtettem az első lépést a váláshoz...
− Nem is tudtam, hogy te nős vagy?
− Még nem... De ma eljegyeztem Mancit.
− Mondd, drágám, mit szólnának otthon, ha megkérném a kezed?
− A férjemet megütné a guta, a gyerekek meg dőlnének a röhögéstől.
Vőlegények sorsa:
− Azt tanácsolom, hogy ne feküdj le a vőlegényeddel az esküvő előtt?
− Szegény Jenő…! Vele miért ne, mama?
Ultimátum:
− Ne is reménykedj Tibor! Én csak akkor fogok lefeküdni veled, ha már az anyakönyvvezető előtt álltam.
− Rendben van Matild! Akkor hívj fel majd az esküvőd után.
− Fiú kérdezi a lánytól:
− Miért nem akarsz velem lefeküdni?
− Mert szeretnék szűzen férjhez menni, és különben is mindig megfájdul a derekam kefélés közben…
Hosszú évek után találkozik két barátnő.
− És mondd, van már vőlegényed?
− Persze, hogy van. Nemsokára összeházasodunk, és három gyerekünk lesz.
− Honnan tudod, hogy pont három?
− Mert már az anyámnál vannak.
Ugyanez másként:
− Drágám! – mondja a menyasszony a vőlegényének. – Ha összeházasodunk, három gyermekünk lesz!
− Miből gondolod, édesem?
− Mert esküvő után elhozom őket az anyámtól...
− Béla! Mielőtt az anyakönyvvezető elé állnánk, szeretném bevallani a múltamat!
− De drágám, ezt már a múlt héten megtetted?
− Igen, de azóta eltelt egy hét.
− Mondd, meddig fogod még hitegetni a menyasszonyodat?
− Amíg el nem veszem. Utána már csalogatom...
Szép kilátások:
Esküvőre ment a fiatal pár. A vőlegény karon fogva vezette mennyasszonyát, miközben ő fehér ruhájának uszályát fogta. A templom egy dombon állt, és meglehetősen rossz út vezetett fel oda. A tűsarkú körömcipőjében egyensúlyozó mennyasszony nem győzött panaszkodni:
− Jaj, de rossz ez az út!
− De milyen! Ha másodszor nősülök, biztosan nem ebbe a templomba jövök – felelte méltatlankodva a vőlegény.
A jegyespár már tizenöt perce vár az anyakönyvvezetőre. A mennyasszony végül megállít egy arra siető hivatalnokot:
− Sokáig kell várnunk az esküvőre? A vőlegényem olyan ideges, hogy attól tartok meggondolja.
− Miért nem helyes dolog a házasság előtti szex?
− Mert könnyen lekésheted miatta az esküvőd.
Örömteli mosollyal lép ki az ifjú pár a házasságkötő teremből. A boldogságban úszó ifjú férjet félrehívja egy férfi:
− Mondja uram, van a kedves feleségéről aktfotója?
− Természetesen nincs!
− És mondja, akar néhányat?
Két vásott kölyök áll a templom előtt, és látják, hogy az ifjú pár boldogan jön ki az esküvői szertartásról. Megszólal az egyik:
− Rájuk ijesszek?
− Hogyan?
− Na figyelj!
Odaszalad a vőlegényhez, átöleli, és ezt mondja:
− Gratulálok apu!
Lakodalomba rendőrt hívnak garázdaság miatt. A törzsőrmester kérdezi mi a probléma:
− Békésen táncoltunk a menyasszonnyal, egyszer csak odajött az újdonsült férj és hirtelen pinán rúgta az ifjú arát.
− Húúú, az aztán fájhatott!
− Nekem mondja? A három ujjamból kettő eltört!
− Hatalmas verekedés támad a falusi lakodalomban. Törnek a poharak, meg a csontok – a mentők alig győzik kórházba szállítani a sebesülteket. Egyik legényt – akinek jócskán beverték a fejét, az orvos jóddal kezeli. A legény azonban ahelyett, hogy sziszegne, jajgatna, állandóan csak nevet, még akkor is, amikor kificamodott vállát rántják helyre.
Az orvos megsokallja és rárivall:
− Mit nevet maga állandóan, ahelyett, hogy szűkölne a fájdalomtól?
− Hát már hogyne röhögnék – mondja a legény –, amikor a komámnak most van a nászéjszakája, aztán itt a töke a zsebemben...
Az esküvői vacsora vendégei közül ketten beszélgetnek:
− A menyasszony a templomban nagyon fáradtnak és levertnek tűnt.
− Maga ezen csodálkozik? Hiszen három évig futott a férje után.
Az esküvői vacsora vége felé az ifjú asszonyka odasúgja a férjének:
− Gyere, nem bírom tovább!
Felszaladnak a hálószobába, és a férj megöleli asszonykáját:
− Mióta várok erre a pillanatra! – suttogja epekedve a fülébe.
− Neked is nyomja a lábadat az új cipő? – sóhajt megértően a menyecske.
− Mi a nászéjszaka?
− Zárt körű intim „Ki mit tud”.
Meglepetés:
Esküvő után az újdonsült a férj feleségével feltűnés nélkül távozni készül, de az anyós az ajtóban útjukat állja:
− Vőmuram, aztán kímélje a kislányomat!
− Legyen nyugodt mama.
− Csak azért mondom, mert áldott állapotban van.
Matildka a nászéjszakájára készül, de nem tudja eldönteni pizsamában vagy hálóingben legyen ezen az éjszakán. Megkérdezi az anyjától:
− Mama, te mit húztál fel a nászéjszakádon?
− Én hálóinget.
Megkérdezi a nagyanyjától is:
− Nagyi, te mit húztál fel a nászéjszakádon?
− Én pizsamát.
Megkérdezi a dédnagymamától is:
− Dédi, te mit húztál fel a nászéjszakán?
− A térdemet, de azt fülig!
Nászéjszaka előtt Micike tanácsot kér az anyjától:
− Anyuci baj van. Azt hazudtam a Rudinak, hogy szűz vagyok. Most minden ki fog derülni.
− Ez nem gond, kislányom… Csinálj magadnak egy jó timsós ülőfürdőt, aztán majd jajgatsz egy párat az ágyban, és az urad nem fog semmit gyanítani.
Nászéjszaka utáni reggelen a férj kitántorog a szobából. Anyósa kíváncsian kérdi:
− Na, Rudika, hogy vagyunk…?
Mire az ifjú férj összehúzott szájjal:
− Köpönöm pépen…
Mit mond a nászéjszakán a könyvkötő: „Örülök, hogy felvágatlan példányt kaptam.”
A sámfakészítő: „Pont az én méretem.”
A krupié: „Több tét nem áll.”
A nyelvtanár: „Nyelvérzékből jeles.”
Az órás: „A fene egye meg, ebben már belepiszkált valaki.”
A sofőr: „Már itt is megelőztek.”
A fogorvos: „Nem fog fájni.”
A tanár: „Ismétlés a tudás anyja.”
A vadász: „Ez csak próbalövés volt.”
− Miért írják a szüzességet két s-el?
− Mert ez általában kétes!
Az esküvő után a fiatal pár végre négyszemközt marad. A férj megfogja asszonykája kezét, és azt mondja neki:
− Szívem, most hogy összeházasodtunk, valamit be kell vallanom neked. Én két gyerek után fizetek tartásdíjat…
− Ne izgasd magad ezért szívem – feleli az asszonyka. – Ami elvész a réven, bejön a vámon, mert én meg két gyerek után kapok.
A mennyasszony anyja kissé prűd, ezért a nászéjszaka előtti utolsó intelme így szól:
− Ne mutasd magad soha meztelenül a férjed előtt! Mindig legyen rajtad valami ruhanemű. A teljes meztelenség undorító, közönséges, ízléstelen és kiábrándító!
Eltelik két hét, és az ifjú férj egy este enyhe gyanakvással így szól kis feleségéhez:
− Mondd szívem, nem volt nálatok a családban valami öröklött elmebaj, mániákus terheltség?
− Miért kérded?
− Különben mi oka lenne annak, hogy minden este ezzel a hülye kis kalappal vonulsz be az ágyba?
A nászéjszakán az ifjú férj már az ágyban van, és epedve várja, hogy beavassa a házasélet rejtelmeibe tapasztalatlan nejét. Romantikus felesége az ablaknál áll, és nézi a csillagokat. Az újdonsült férj egy ideig tapintatosan vár rá, majd türelmetlenül megszólal:
− Gyere már, drágám!
− Még nem, édes. Anyukám azt mondta, hogy ez lesz életem legszebb éjszakája, és nem szeretnék elmulasztani belőle egyetlen percet sem.
Az ifjú pár a fárasztó esküvői szertartás meg a vacsora után késő éjjel kerül ágyba. Az asszonyka csillogó szemmel nyúl be a takaró alá:
− Na, mit fogok?
− Aludni fogsz.
A nászút vége felé megkérdezi az ifjú férj:
− Mit vacsorázunk drágám?
− Hiszen tudod, hogy mit szeretek legjobban?
− Persze, de néha enni is kell.
Az ifjú pár nászútra érkezik a szállodába. A portás átnyújtja a szobakulcsot, és udvariasan megkérdi:
− Hány órára kérnek ébresztést?
Az ifjú menyecske szeme felcsillan:
− Egyre, kettőre, háromra és ötre…
Az ifjú pár gőzhajon indul nászútra. Ahogy elfoglalják a kabinjukat, kulcsra zárják az ajtót, és nagy hévvel egymásnak esnek. Éppen a csúcsra érnek, amikor a gépház hirtelen felrobban.
− Fantasztikus vagy! – sikítja az asszonyka.
A fárasztó nászéjszaka után az ifjú férj letámolyog a hotel éttermébe.
− Kérek egy rántottát hat tojásból, és egy tucat osztrigát. Italnak pedig egy liter ginsenggyökérjuicet. A feleségemnek pedig egy fej káposztát.
− Igenis, uram. És a kedves felesége mit kezd a nyers káposztával?
− Tudja, csak arra vagyok kíváncsi, hogy a nejem enni is úgy szokott-e, mint a nyúl.
A nászéjszaka intim, boldog perceiben az újdonsült férj nem tud ellenállni kíváncsiságának, és izgatottan kérdi szíve választottjától:
− Mondd drágám, hány férfit szerettél előttem, amikor még nem ismertél? Az asszony hallgat. Kínos csend. Néhány perc után a férj megpróbál kedveskedni, és félénken megszólal:
− Most haragszol rám?
− Nem édesem. Csak számolok.
Nászéjszakán az újdonsült férj enyeleg az arájával:
− Drágám! Ugye hívhatlak hóvirágomnak?
− Miért?
− Mert te vagy nekem az első!
− És én Boeingemnek?
− Hát persze, de miért?
− Mert te vagy nekem a 747-ik...
− Én vagyok az első férfi, akivel lefeküdtél?
− Hát ezen még nem gondolkodtam… de hogy most mondod… tényleg ismerősnek tűnsz…
− Én vagyok az első, akivel szeretkeztél?
− Lehetséges. Jártál te öt évvel ezelőtt Londonban?
− Édes angyalom, ugye én vagyok az első férfi az életedben?
− Persze, hogy te. Csak azt tudnám, miért kérdi tőlem minden férfi ugyanezt?
Nászéjszaka után a férj megkérdi újdonsült feleségét:
− Mondd, drágám, ugye én voltam az első férfi, akivel együtt aludtál?
− Igen, ebben teljesen biztos lehetsz. A többiekkel egy percet se aludtam egész éjszaka...
A nászéjszakát követő reggelen a férj évődve kérdi újdonsült asszonykájától:
− Hogy aludtál édesem, mi szépet álmodtál?
− Jól aludtam, és csodálatosat álmodtam. Álmomban egy olyan vásáron voltam, ahol szebbnél szebb péniszeket árultak több ezer forintért – feleli kacéran az ifjú feleség.
− Olyan is volt köztük, mint az enyém? – kérdi a magabiztos férj.
− Igen, de az olyanokat tucatjával árulták, egy húszasért!
A nászéjszaka után a fiatal férj megfőzi a kávét, és beviszi. Az ébredező feleség megkóstolja, és kifakad:
− Hát te kávét főzni se tudsz?
Az ifjú pár Svájcba utazik nászútra. Az Alpok alatt a szerelvény legalább fél óráig haladt egy hosszú alagútban. Amikor kiértek a fényre a férj így szól:
− Ha tudtam volna, hogy ennyi ideig leszünk sötétben, jól megdugtalak volna.
− Mire az asszonyka csodálkozva:
− Miért, nem te voltál?
A nászéjszaka utáni reggelen az aggódó anya izgatottan várja leánya beszámolóját.
− Mesélj, kicsikém, mi volt? Ugye valósággal megerőszakolt az a vérengző vadállat férjed?
− Ugyan anyuka, semmi sem történt!
− Semmi? – csattant fel az anya. Szóval hozzád sem nyúlt az a nyamvadt eunuch?
A mézeshetek után a fiatalasszony először vész össze a férjével. Rettentően felindul:
− Hazamegyek a mamához! – zokogja, és már csomagol is. Elmegy, de egy óra múlva visszajön.
− Hát te, hogyhogy itt vagy? Talán nem fogadott be az édes jó anyád?
− Csak a papám volt otthon! – panaszolja a feleség. – A mama visszament az anyjához.
A fiatal pár nászéjszakáján az asszonyka így szól a férjéhez:
− Drágám, most hogy összeházasodtunk, azt hiszem kialakíthatnánk a szexuális életünket a következők szerint: Este, ha a frizurám rendben van, azt jelenti, hogy nem akarok szexet. Ha nem egészen szép a hajam, nem elég rendezett, ez azt jelenti: lehet, hogy akarom a szexet, lehet hogy nem. Viszont ha a frizurám teljesen elhanyagolt, ez azt jelenti, hogy akarom a szexet.
Erre a fiatal férj:
− Rendben van nyuszifalat! Csak ne felejtsd, hogy ha hazajövök általában iszom egyet. Ha csak egy pohárral iszom, akkor ez azt jelenti, hogy nem akarom a szexet. Ha két pohárral iszom, akkor ez azt jelenti: akarom a szexet, de lehet, hogy nem. Viszont ha több mint két pohárral iszom, akkor kurvára nem fog érdekelni, hogy milyen a hajad!
A nászútról visszatérve a fiatalasszony levelet ír az anyjának:
„Te tudod mama, hogy én nem vagyok prűd. De ami sok, az sok. Mi szeretkezünk reggel, délben, este. Szeretkezünk főzés közben, mosás közben, takarítás közben… Bocsásd meg, hogy a betűim ennyire szétugrálnak…!”
Az ifjú pár hazatér a nászútról, s leülnek, hogy megbeszéljék életük további rendjét.
− Minden reggel fél nyolckor reggeli – közli határozottan a férj. Egykor ebéd, és hatkor vacsora. Ha itthon vagy, ha nem…!
Mire az asszonyka:
− És minden kedden, csütörtökön és szombaton szex lesz… Ha itthon vagy, ha nem…!
A fiatal férj így szól a nászéjszakán:
− Drágám, kitaláltam egy metakommunikációs eljárást. Testbeszéddel is jelezheted nekem, hogy van-e kedved a szexhez. Ha igen: húzd meg a farkam egyszer. Ha nem: akkor negyven-ötvenszer.
A középkorú mutatós asszonyka felkeresi az orvost:
− Mit tegyek doktor úr, már a hetedik gyerekemet várom?
− Ön okos asszony! – próbálja felvilágosítani az orvos –, miért nem védekezik ellene?
− Védekezem én kérem, de a férjem erősebb.
− Hölgyem, ön hogyan védekezik a nem kívánt terhesség ellen?
− Karatéval.
Este az ágyban a férj úgy közelít a feleségéhez, mint aki szerelmeskedni akar. Az asszony elhúzódik tőle.
− Kérlek, hagyj békén. Egész nap takarítottam, mostam, fáradt vagyok.
Másnap a férfi ismét próbálkozik.
− Ma igazán ne! Befőzés volt, teljesen kimerültem, hagyj aludni!
Harmadik nap a kitartó férj ismét kísérletezik, de az asszony ingerülten felcsattan:
− Nahát, hallod! Ezen a héten már harmadszor. Mondd neked sose elég?
Újdonsült férj odadobja a nadrágját a feleségnek:
− Tessék, itt a nadrágom, próbáld fel!
Az asszonyka felpróbálja.
− Ez nagyon nagy rám!
− Így van – feleli a férj. – Jusson eszedbe minden alkalommal, ebben a családban ki hordja a nadrágot!
Erre az asszony leveszi a bugyiját, és odaadja a férjének:
− Tessék, próbáld fel!
A férfi próbálkozik, de nem megy.
− Ez lehetetlen! Nem tudok bebújni a bugyidba.
− Igen, és ez így is marad, ha nem változtatsz a pökhendiségeden!
Az ifjú férj a mézeshetek után ezt mondja az új asszonynak:
− Fiacskám, csak arra kérlek, hogyha egyszer egy másik férfit jobban fogsz szeretni, mint engem, mondd meg nekem, mielőtt megcsalnál.
− Jaj – sikolt fel az asszonyka. Csak most szólsz?
Kovács másodszor nősül. Esküvő után így szól a nejéhez:
− Drágám, már be akartam vallani neked, hogy van egy nagy hibám.
− És mi az?
− Sokszor minden ok nélkül féltékenykedni kezdek.
Új hitvese megnyugtatja:
− Na, nálam nem fogsz minden ok nélkül féltékenykedni.
− Kibírhatatlan vagy! – mondja hevesen az ifjú férj a feleségének. – Képtelen vagy boldoggá tenni egy férfit!
− Igazán? kérdezi szelíden a nő. Hány tanút hozzak?
A mézeshetek után Szabóné kutat a férje zsebében, és talál egy levelet, mely egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az ura megcsalja őt.
− A gazember – suttogja fülig vörösödve –, hát nem megelőzött?
Több, mint gyanús:
− Halló, te vagy az drágám?
− Igen, én. Kivel beszélek?
− Nem is tudom, hogy magyarázom meg a feleségemnek, hol voltam az éjszaka.
− Nagyon helyes, barátom! Törje csak ő a fejét!
Boldogan él az ifjú pár addig, míg az asszonykát hivatása néhány hétre külföldre nem vezérli. A gondos feleség mindent összeír a férjének, és mindenhová kis üzeneteket rak. „Mielőtt elmész hazulról, zárd el a mosógépet! A műszálas holmit ne forró vasalóval vasald!” – és így tovább. A második hét után a férj már nagyon unja az egyedüllétet, ezért elhatározza, hogy „beleveti magát az éjszakába”. Kiveszi az estélyi öltönyét a szekrényből. Azon is ott egy gombostűvel rögzített üzenet: „Piszok alak, hová készülsz?”
− Száz százalékig biztos voltam benne, hogy a feleségem megcsal, és a szeretőjénél van. De nincs nála.
− Akkor miért vagy ilyen ideges?
− Mert most már csak egy lehetőség maradt: vásárol!
A féltékeny férj a feleségét faggatja:
− Valld be nekem őszintén! Hűtlen voltál hozzám?
Mire az asszony:
− Mikor?
A férj felháborodottan ront be a lakásba.
− Mindent tudok – rivall rá az asszonyra.
− Igen? – feleli pikírten a felesége.
− Mikor volt például a rigómezei csata?
− Mit csinál a jó feleség szex után?
− Felöltözik, és hazamegy a férjéhez.
− Aranka, ha nem lesz az enyém, olyat teszek, hogy magam is megbánom!
− Mit tesz, Jenő?
− Veszem a kalapom, és hazamegyek a feleségemhez!
− Jenő, mi az a piros folt az arcodon?
− Találkoztam egy volt középiskolás osztálytársnőmmel, aki a puszijával összemaszatolt.
− És mi az a kék folt a szemed alatt?
− Ránk nyitott a férje.
− Lehet-e tízévi házasság után a férj boldog?
− Hogyne, csak a feleség meg ne tudja.
A pszichiáter a vizsgálat után azt mondja a betegének:
− Asszonyom, önnek először is kikapcsolódásra van szüksége.
− Az nem megy, doktor úr. A férjem nagyon féltékeny.
A férj nagyon féltékeny. Amikor hosszabb időre el kell utaznia, megkéri barátját, vigyázzon a feleségére, és ha valami feltűnik neki, azonnal táviratozzon. Néhány nap múlva a férj az alábbi táviratot kapja:
„Azonnal gyere haza, valami feltűnt.”
A férj nyomban vonatra ül, siet haza. Barátja az állomáson várja:
− Na, mi történt?
− Kérlek szépen, miután elmentél, a felséged az első, a második, a harmadik és a negyedik éjszakát is egy katonatiszttel töltötte a lakásodon. Az ötödik éjszaka a katonatiszt nem jelentkezett. Ez feltűnt.
− Hát te hogy nézel ki? – kérdi Kovácsné a kékre-zöldre vert Szabónét.
− A férjem megvert.
− Hát az meg hogy lehet? Úgy hallottam, hogy a férjed külföldi kiküldetésben van.
− Én is úgy tudtam, de egy nappal hamarabb jött haza.
− Öregem, baj van, kihűlt a házasságom.
− Semmi vész, járj társaságba, és majd újra lángra lobbansz valami csinos kis szőke mellett.
− Erre már én is gondoltam. De mi lesz, ha rájön az asszony?
− Ilyen konzervatív vagy? A legjobb, ha megmondod neki is.
Kovács hazamegy, és elszántan mondja a feleségének:
− Nézd, drágám, én úgy gondolom, egy szerelmi kaland, egy viszony után újra közelebb kerülhetnénk egymáshoz.
− Ne hidd – feleli az asszony. – Én már kipróbáltam. Egyszer sem segített.
− Drágám, én nem élném túl, ha megcsalnál.
− Már túlélted.
− Ígérd meg drágám, hogyha meghalok, soha nem adod össze magad más férfival, mondja betegágyán a férj.
− Megígérem, feleli sírva az asszony. S mi legyen, ha meggyógyulsz?
Válóperes ügyvédnél:
− És van olyan lehetőség, hogy ne kelljen feleségtartást fizetni?
− Van. Kettő is. Vagy nem nősül meg, vagy nem válik el.
A válóperes tárgyaláson a bírónő megkérdi a férjet:
− És miért akar elválni?
− Mert a feleségem egy kurva.
− Jól értettem, durva?
− Nem, hanem kurva, „k”-val, mint „kegyed”!
Matild sírva mondja az anyjának:
− Anyuskám, nagy baj van… Elváltam a Lajostól!
− Elváltál? Én nem is tudtam, hogy férjhez mentél.
Keményen harcol a férj és a feleség a válóperes tárgyaláson a gyerekért. Azt mondja az asszony:
− Én szültem, tehát az enyém.
− Tisztelt bíró úr – mondja erre a férj –, ha én az automatába bedobok egy húszast, és kijön a csokoládé, akkor az az enyém vagy az automatáé?
Kínos:
Két barátnő beszélget.
− Képzeld, a bíróság kimondta a válást.
− És ez baj?
− Önmagában nem. Csakhogy mindkét gyerekemet a férjemnek ítélték.
− És?
− És egyik se tőle van...
A férj a kínos pereskedés után megállapított utolsó részletet küldi el az asszonynak. Egy barátját kéri meg erre a szívességre, aki miután átadta az összeget, távozás előtt jól szemügyre veszi a nőt.
− Óhajt még valamit – kérdi az asszony.
− Semmi, csak a barátom azt mondta, figyeljem meg milyen képet vág majd, ha megtudja, hogy ez az utolsó részlet.
− Igen? Akkor én is megbízom valamivel. Mondja meg a tisztelt barátjának, hogy a gyerek, aki után két évtizeden át fizetett, nem tőle van. Aztán figyelje meg, hogy milyen képet vág hozzá!
Két ügyvezető igazgató beszélget a vállalkozók klubjában.
− Szólhatnál a titkárnődnek, hogy jobban vigyázzon magára. Pár hónappal ezelőtt, amikor nálatok jártam még feltűnően csinos, karcsú volt. Most meg úgy elhízott, már komoly hasa van.
− Az a baj barátom, hogy nekem kellett volna vigyázni.
Aggódó képpel ér haza a férj:
− Édesem, van egy problémám a munkahelyemen. A felesége félbeszakítja:
− De drágám, ne mondd azt, hogy problémád van. A te problémád az enyém is. Mondd azt, hogy van egy problémánk.
− Jól van. Szóval, a mi kis titkárnőnk szülni fog nekünk egy gyereket…
Mi a különbség az izgalom és a stressz között?
− Izgalom az, amikor a feleséged terhes.
− Stressz az, amikor a szeretőd terhes.
− Ki az abszolút naiv kismama?
− Aki a szülőszobába érve kinyitja az ablakot, hogy be tudjon repülni a gólya.
A kismama ébredezik a szülés után. Egy pillanatra a kezébe adják a gyermekét, és a nővérke jelenti:
− A boldog apa odakint áll egy csokor virággal. Beengedhetem?
− Isten ments! – kiált fel a kismama. – Minden percben megérkezhet a férjem és az anyósom!
Távirat a mamának:
„Szép, egészséges fiúgyermeket szültem, hála legyen az úrnak – aki felettünk lakik.”
A falu legszebb lánya Pesten ment férjhez. Pár év múlva hazalátogatott, és hozta magával a kisbabáját is.
− Milyen szép a szeme! – mondja a nagymama.
− Biztosan az apjáé!
− Igen a szeme is az apjáé, a szája is, a homloka is, a füle is. Csak a neve nem. Az a férjemé.
Két újszülött beszélget a szülőszobán. Megkérdezi az egyik:
− Te fiú vagy, vagy lány?
− Fiú.
− Honnan tudod?
− Majd megmutatom, ha kimegy a nővérke.
Végre egyedül maradnak.
− Látod, kék zoknim van.
Két ápolónő beszélget a szülészeten:
− Mondd, a négyes ikrek üvöltenek ennyire?
− Nem! Az apjuk!
A világos bőrű, szőke hajú párnak sötét bőrű, gyapjas fekete hajú gyereke születik. Amikor az atya megpillantja a lurkót, megkérdezi a nejétől:
− Hogy lehet nekünk ilyen fekete babánk?
− Tudod, édesem, nincs tejem, és a szomszéd ágyon az a kis néger hölgy szoptatja. Azért ilyen fekete. A férj tudomásul veszi a dolgot. Gondolta, majd ha üvegből szopik, kifehéredik. Este elmegy az anyjához, és elmeséli neki a történteket. Azt mondja erre az anyja:
− Tudod fiacskám, amikor te születtél, nekem sem volt tejem, de a szomszédnak volt egy tehene, tőle hoztuk a tejet neked. Na, te attól lettél ilyen marha.
A kisvárosi gazdag házba bevetődik egy koldus. A családnál éppen keresztelő van, etetik-itatják a koldust is, majd megmutatják neki az újszülöttet, és lelkendezve kérdik:
− Na, kire hasonlít a pici?
− Nem tudom – feleli a koldus. Nem vagyok ismerős ebben a városban.
Egy idősödő férfi elmegy az orvoshoz:
− Segítsen rajtam doktor úr! Öt éve vagyok házas, de még nem lett terhes a feleségem.
− Mutassa a nemi szervét, talán segíthetek – szól készségesen az orvos.
− Beeee!
Kovács boldogan meséli:
− Képzeld a feleségemnek tízévi házasságunk után fia született.
− Gratulálok – feleli Szabó. És ki a fiú apja?
− Kovács méregbe gurul, és pulykavörösen ordítja:
− Micsoda szemtelenség. Hogy kérdezhetsz ilyet?
− Nem értem miért vagy olyan dühös? – igyekszik Szabó lecsillapítani, – Azt hittem tudod.
− Asszonyom! Ez az ön gyermeke?
− Igen.
− Csodálatos, hogy mennyire hasonlít a kedves férjére.
− Úgy látszik, vannak még véletlenek!
− Képzelje, állapotos a feleségem!
− Na ne mondja, és kire gyanakszik?
Derrick felügyelő egy bűnügybe mélyedve ül a szobájában. Egyszer csak belép Klein, a segédje.
− Főnök! – jelenti boldogan. – Most kaptam telefont a klinikáról, hogy kisfiam született!
− Kisfia? Na, és kire gyanakszik?
− Doktor úr! Van valami mellékhatása a fogamzásgátló tablettának?
− Igen! De csak akkor, ha elfelejti bevenni.
− Hogy hívják a nőt, aki nem veszi be az antibébi tablettát?
− Maminak.
− Kérem doktor úr, jöjjön azonnal! A tíz éves kisfiam lenyelte mind a húsz fogamzásgátló pirulámat – szól egy izgatott női hang a telefonba.
Az orvos azonnal szedelőzködni kezd, már éppen indulna, amikor újra csörög a telefon. Megint az előző női hang szól bele:
− Elmúlt a vész doktor úr, a fürdőszobában találtam még egy szem fogamzásgátló tablettát.
A legolcsóbb terhességi teszt:
A fiatalasszony terhességvizsgálatra megy. Az orvos levetkőzteti, és pecsétet nyom a hasára.
− Doktor úr ez azt jelenti, hogy állapotos vagyok?
− Ne kérdezzen asszonyom semmit, csak menjen!
Otthon a nő jobban szemügyre veszi a pecsétet, de semmit sem tud kiolvasni belőle. Egy hónap múlva megint megnézi, és most már ki tudja betűzni: „Jelentkezzen orvosánál, ön terhes.”
Egy fogamzásgátló szereket gyártó vállalat igazgatója üzleti vendéget fogad. A házba belépve a meghívottak döbbenten tapasztalják, hogy egyszerre hat gyerek köszönti őket.
− Ennyi gyereke van? – kérdezik. – Ez ám a reklám!?
− Ők nem a gyermekeim, hanem a reklamációk!
Egy asszonyság panaszt tesz a rendőrségen, hogy leányát elcsábították, és teherbe ejtették. A panaszt felvevő tiszt azt kérdezi:
− És ön tett már lépéseket a pasas felkutatására?
− Hetek óta mást sem teszek.
− És milyen eredménnyel?
− Öt már megvan.
Egy fiatalasszony terhességi vizsgálaton van. Sajnos, a gyerek igen rosszul fekszik – közli a nőgyógyász.
− Nem csoda – így a nő. – Ha arra az estére gondolok ott, abban a kis Fiatban.
A hölgy, akit a szülész nőgyógyász éppen vizsgál rettenetesen fél a szüléstől. Kérdések özönével árasztja el az orvost.
− És milyen pózban fogok szülni? – kérdezi végül.
− Nyugalom, ne kell izgulni! – feleli az orvos. – Pontosan olyanban, amilyenben a baba fogant…
− Nem, ez rettenetes! Szülni egy Trabantban, az ablakon kidugott lábbal…!
A bankár felesége befekszik a kórházba szülni. Az elnök a nagyobbik gyerekkel a folyosón várja az eredményt.
− Apu! – kérdezi a gyerek, – mit csinál az anyu olyan sokáig ott bent?
− Kamatozik kisfiam!
Pistike meséli pajtásainak az óvodában:
− Jó nagy vihar volt tegnap este. Dörgött és villámlott. Nagyon féltem, hát átmentem a mamámhoz, és mellé bújtam a sötétben. De elkéstem, mert a papám már hamarabb félt.
Anyuka mondja a kisfiának:
− Pistike, ezentúl nem bújhatsz be az ágyamba, mert már idős vagy ahhoz.
Mire Pistike:
− De anyuci! Az apu még idősebb!
Pistike hazamegy a suliból, és lelkesen meséli:
− Ma szexuális felvilágosítás volt az iskolában! Az igazgató bácsi elmondta, hogy hol nem szabad, a doktor bácsi elmondta, hogy mikor nem szabad, a tisztelendő atya pedig azt mondta el, hogy mit nem szabad.
Az hittanórán a református pap a mennyországról beszél a gyerekeknek. Aztán megkérdezi, hogy ki látott már angyalkát. Móricka majd kiesik a padból, úgy jelentkezik:
− Én már láttam angyalkát, tiszteletes úr!
− És mikor láttál gyermekem?
− A múlt szerdán, korán reggel. A plébánia kerítésén át mászott ki egy lány, és azt mondta neki a katolikus pap, hogy pá-pá angyalkám!
Szexuális felvilágosítás órán dolgozatot írnak a diákok. A tanár kiadja a feladatot:
− Rajzoljatok le egy női nemi szervet!
Az egyik lány szégyenlősen lesüti a szemét, mire a mellette ülő srác felkiált:
− Tanárnő, ez nem ér! Tetszik látni, hogy puskázik...!
A tizenkét éves Pistike bemegy a moziba, ahol éppen szexfilm megy, de egy perc múlva rohan kifelé. A portás kérdezi, hogy miért gondolta meg magát? Talán nem tetszett a szexfilm?
− Anyukám azt mondta, hogy ha valami csúnyát nézek, akkor kősziklává válok.
− Na, és?
− Éreztem, hogy kezdődik!
Az anyuka megkérdezi a kisfiát:
− Meddig jutottatok a szexuális felvilágosításban?
− A köldökig – mondja a fiú.
Aztán megkérdezi a kislányát is:
− És ti?
− Mi holnap már dugunk.
Az osztályfőnök megkérdezi a gimnazista lányoktól, ki mit tenne, ha néptelen, elhagyott helyen egy férfi megtámadná. Kiderül, hogy a többségük segítségért kiáltozva elfutna.
− Én jól felhúznám a szoknyámat – mondja általános megdöbbenést keltve a csinos Évi.
− És aztán? – kérdezi kórusban az osztály.
− Rákiáltanék a pasasra, hogy tolja le a nadrágját.
− És? – visítják a lányok.
− És amikor letolta, akkor kezdenék el futni…
− Meddig illik egy nőnek felemelni a szoknyáját?
− Harminc éves korig.
Anyuka sétál a kislányával az utcán. Megállnak egy édességbolt előtt, és nézegetik a kirakatot.
− Anyu vegyél nekem csokoládébabát!
− Jól van kislányom, válassz közülük! Fiú vagy lánybabát kérsz?
− Fiúbabát, mert azon egy picit több a csokoládé.
− Két csoki közül melyik a fiú?
− A mogyorós.
− Nagymama! A nagypapának igaza volt, hogy ne menjek sztriptízbárba, mert olyan látok, amit nem volna szabad.
− Miért, mit láttál?
− A nagypapát.
A vezérigazgató úr lelkendezve meséli a feleségének:
− Nagyon elégedett vagyok az új titkárnővel. Szorgalmas, intelligens, megbízható, és olyan szép, mint a baba.
A kislánya közbeszól:
− És ha lefekteted, ő is becsukja a szemét?
− Mama képzeld, a Peti szerelmes belém.
− Miből gondolod ezt kislányom?
− Abból, hogy mindennap jóízűen megeszi a tízóraimat.
Három óvodás gyerek káromkodási versenyt rendez.
− Pisi! – mondja az első.
− Kaki! – vágja rá a második.
A harmadik dühöng:
− A kurva életbe, én is ezt akartam mondani!
Két kisfiú beszélget. A 6 éves így szól a 4 éveshez:
− Te, azt hiszem itt az ideje, hogy elkezdjünk káromkodni. Most bemegyünk a konyhába anyuhoz, és mondunk valami jó zaftosat. Például én kitalálok valamit, ami „büdös franccal” kezdődik, te meg mondasz valamit, amibe lesz egy „baszd meg”. A kicsi beleegyezik, és elindulnak a konyhába. Anyuka éppen reggelit készít. A 6 éves lép be először, és így szól:
− A büdös francba, én müzlit kérek.
Az anya jól eltángálja a srácot, bezavarja a gyerekszobába, és rázárja az ajtót. Utána megkérdezi a 4 évest:
−